Téma ismertetése: lemezek, filmek, vélemények
Kedves takatsa!
Oly sok köszönet a Jenufákért!
Harmincvalahány éve a Falstaff a legkedvesebb operám - de két oldalról szorongatja a Rusalka és a Jenufa.
1984 óta járok rendszeresen Prágába˛ nem voltam sokszor - kétszázötvenszer? Háromszázszor? De valahogy évekbe telt, mire a Jeji pastorkynat kifogtam.
Majd később folytatom.
Egy kicsit változott a menetrend, mert nem a Pélleas és Mélisande jön, mint ahogyan azt beharangoztam, hanem Debussy operáját beelőzte a Jenufa. Innen lehet letölteni, két változatban is, elsőként a 2009-es Teatro Real felvételt, másodikként pedig az egy héttel ezelőtti londoni felvételt. Az érdeklődőknek feltöltöttem még - a licence fájl mellett - egy kétnyelvű (olasz-cseh) librettót, hogy tudják tanulmányozni a szép cseh nyelvet.
És akkor most kicsit bővebben, előrebocsátva, hogy nem kell egészben, hanem egyesével is le lehet tölteni a két változatot, tehát, ha valakit csak a legújabb felvétel érdekli, akkor megteheti, ráadásul az a fájl kicsi (1 GB) alatti, így könnyen letölthető. A letöltésre amúgy két hét áll a rendelkezésetekre, éljetek vele.
Nagyon fellelkesültem a Jenufától, különösen azért, mert a napokban volt ez a nagyszerű londoni felvétel, amely a Momus mostani fórum-forgalmához képest nagy-nagy érdeklődést váltott ki a fórumtársaktól. Ez számomra is jó alkalom volt, hogy alaposabban megismerjem a Jenufát, és a magyar felirat elkészítésében ösztönzőleg hatott rám. Felkutattam néhány régebbi elvételt, és a 2009-es madridinál kötöttem ki, amely mindenünnen jó értékelést kapott, és az egyik legjobb Jenufa felvételnek véleményezték. Egy technikailag kiváló, blu-ray felvételről készítettem a kópiát, és az angol-német-francia-spanyol-orosz felirat mellé készítettem el a magyar feliratot. Ezen a felvételen a főbb szerepeket Amanda Roocroft (Jenufa), Deborah Polaski (Kostelnicka), Miroslav Dvorský (Laca), Nikolai Schukoff (Steva), Mette Ejsing (nagymama) éneklik, A Teatro Real zene- és énekkarát Ivor Bolton vezényli. A felvétel meglehetősen terjedelmes, 5.7 GB nagyságú, mivel megtartottam a 6 csatornás surround és a 2 csatornás sztereó hangsávot is. VLC lejátszóval, magyar felirattal indul automatikusan a videó, de tetszőlegesen lehet váltani a sok-sok nyelvű felirat, illetve a két hangsáv között.
Én ennek a felvételnek a segítségével ismerkedtem meg a Jenufával, és bátran ajánlottam volna bármelyiktek figyelmébe ezt a nagyszerű előadást, egészen addig, amíg nem néztem meg az október 9-i Covent Garden előadást. Mert ez az előadás egy egészen más kategória, feltehetően minden idők legszebb és legmegrázóbb Jenufája. Néhány hete két változatban töltöttem fel a Salomét, az egyiken Karita Mattila, a másikon pedig Asmik Grigorian énekelt, és nem is sejtettem, hogy ez a Jenufa előadás a két nagyszerű művésznő találkozása lesz. Amit Grigorian Jenufaként, Matilla pedig Sekrestyésnéként alakít, az lélegzetelállító és megismételhetetlen. De nemcsak ők káprázatosak, hanem az egész előadás, pl. a nagszerű tenor, Nicky Spence, aki 1983-ban született skót énekes (ki hallott róla??) Laca szerepében, és nem kis büszkeséggel említhetjük meg Nánási Henrik karmestert, aki a zenekarral, teljes pompájával varázsolta elénk ezt a csodálatos zenét. Szóval ezt a felvételt mindenképpen töltsétek le, valamivel kevesebb, mint 1 GB. Meg kell említenem, hogy ennek a felvételnek a technikai minősége gyengébb, mint a madridié, ráadásul ráégetett (kikapcsolhatatlan) angol felirat van rajta, így a magyar felirat elkészítése és felhelyezése eléggé problematikus volt. Mindenesetre találtam rá megoldást, ha nem is teljesen elegáns, és esztétikailag is némileg kifogásolható, de nagyon könnyen olvasható. VLC lejátszóval automatikusan indul a magyar felirat, ha a feliratot kikapcsolod, akkor pedig megjelenik a ráégetett angol felirat, így végülis két felirat áll endelkezésre. Igérem, ha megjelenik ez a felvétel normális média-hordozón, akkor készítek majd egy sokkal jobb minőségű változatot, és annak kapcsán mégegyszer átfésülöm, és finomítom majd a magyar szöveget is. Mindenesetre ez a csodálatos felvétel most is jócskán az élvezhetőség határa fölött van, melegen ajánlom mindannyiatoknak, szerezzen nektek is annyi örömöt, amennyit nekem szerzett.
Köszönöm. Ha Stratas nem is, de legalább valamire emlékeztem. Köszönöm a belinkelt cikket.
Elektra, 1999, Duna Plaza, cikk a 18-19. oldalon.
Az e heti két Elektra ajánlatom továbbra is letölthető.
Segítsen valaki, akinek nálamnál jobb az emlékezete. Valamikor a Duna Bevásárlóközpontban, a Váci úton volt egy operaelőadás, mintha éppen Teresa Stratas szereplésével. Mikor és mi volt? Talán egy Richard Strauss opera? Előre is köszönöm.
Köszönöm, véletlenül éppen "várólistán" van nálam!
A MET-es Bohémelet Carreras-szal.
És az a Metes Tabarro Domingoval...
Drága Doktor, és milyen Violetta és Nedda volt Zefirelli filmjeiben.
Stratas-nagymamát a Metben láttam, 1995-ben, azt hiszem, ez volt ott az utolsó évadja.
Liut énekelte - és pillanatok alatt egy bakfislánnyá változott.
Azért csak sikerült megnéznem ezt a Salomét. Hihetellenül jó, köszönöm! Persze hozzá kell tenni, hogy a másik két Salome előadással szemben ez operafilm, vagyis sokkal több lehetősége volt Götz Friedrichnek a színreállításban, és az énekeseknek is. Számomra nagyon hiteles előadás, a Vörös Győző féle díszletek nélkül is. Az énekesek a maximumot nyújtják, a fiatal Weikl gyönyörűen énekli Jochanaán szólamát, Varnay olyan ellenszenves, amilyennek lennie kell, de Heródes is nagyon jó, a többiekkel együtt. Stratas is nagyot alakít, gyönyörű, hiteles mint egy 15 éves egzaltált lány, aki a tánca után, mire a próféta fejét megkapja, szemlátomást megöregszik. Nagyon szeretem őt, gyönyörű a hangja, és mégis, számomra nem igazi Salome hang, bár nem tudom megmondani, miért.
Úgy látszik, lassú a gépem, mert nekem tovább tart letölteni. :)) De nem ez a baj, hanem hogy én is lassú vagyok. Irigylem a munkabírásodat és az elszántságodat. És remélem, nem veszíted el a kedved akkor se, ha mi nem tudjuk követni a tempódat. Tudod, nem elég akármilyen két óra egy operához, főleg, ha azt várnád, hogy visszajelzést is kapjál. Ahhoz emészteni is kell.
Kedves Lujza! Most éppen olyan az elfoglaltságom, hogy napközben ráérek, és kedvem is van hozzá, így kb hetente kirukkolok egy új - magyar feliratos - operával. Ennek a letöltése negyedóra. Ha érdekel, és van hetente 2 órád, akkor pedig megnézed, vagy csak elraktározod. (Ez persze nem lesz mindig így, mert vagy elfogynak az engem érdeklő operák, vagy elfogy a kedvem, vagy változik a munkabeosztásom.)
Hát én képtelen vagyok lépést tartani ezzel a tempóval! De azért köszönöm.
Ma lett időm végigolvasni ezeket az édekfeszítő ajánló, bemutató sorokat. Az 1981-es Elektra film és a csodálatos énekesnő, Astrid Varnay (akiről nem sokan tudják, hogy apai és anyai ágon is magyar származású!) nevének megemltése kapcsán kicsit megkésve bár, de eszembe jutott egy "apróság". Kb. 3 hete megkaptuk takatsa fórumtárs jóvoltából 2 csodálatos Salome előadás magyar nyelvű felirattal ellátott változatát.
Én - nem kisebbítve az ő érdemeit - ajánlok e két remek Salome mellé egy harmadikat: az 1974-ben készült "Salome" c. filmet, Teresa Stratas, Astrid Varnay, Bernd Weikl szereplésével, a Bécsi Filhatmonikusokat szintén Karl Böhm vezényli. Ez is magyar felirattal készült, érdeklődők az alábbi helyen találják meg: https://www.youtube.com/watch?v=ildwhas43sY
Nagyon szívesen. Lesz majd meglepetés a következő hétre is, csak győzzétek letölteni és megnézni. :)
Én ugyan csak lapítani tudok, mert még mindig nem láttam az Utast se, de köszönöm ezt a két Elektra felvételt is, és nem utolsó sorban ezt a részletes, találó elemzését a szerepeknek és szereplőknek!
Már hogy sértodhetnék meg, ez a nevem. Ladislav/Lászlo/ rovid formája Laci vagy Laco. Foleg Pozsony és kornyékén.= Pavol - Paľo,Pali, František- Fero,Feri stb.
Sok - sok köszönet az Elektrákért is!
Egy fecske nem csinál nyarat - ez rám is igaz, de úgy tűnik, a Weinberg operának köszönhetően egy második érdeklődő is megjelent az égen! Laci Kozlok - remélem, nem sértem meg evvel a megszólítással - mindig odafigyel az érdekes dolgokra, és sokat profitálok megjegyzéseiből. Aki nem él ezekkel a lehetőségekkel, az önmagát fosztja meg az élménytől!
Remélem, hogy a másik felvétel is elnyeri a tetcésedet. :)
Elore megmondom, hogy jol választottál - az operafilmet már láttam, zseniális.
Úgy látom, hogy két fórumtársnak is tetszett a Weinberg opera, hurrá, már nem éltem hiába. :)
No, de lépjünk tovább, és kanyarodjunk kicsit vissza Richard Strausshoz. Innen tölthetitek le az Elektrát, két különböző előadásban, a szokás szerint magyar felirattal, használati utasítással.
A Mesternek az 1905-ben bemutatott Salome után sikerült egy még horrorisztikusabb operát létrehoznia, az Elektrát, amelynek a bemutatója 1909-ben volt. Ez a straussi életmű egyik leglenyűgözőbb alkotása, a XX. századi opera egyik alapműve. Sokáig agyaltam, hogy az opera melyik előadását válasszam, és a válogatásban a ti segítségeteket is kértem. Mivel itt videóról van szó, olyan felvételt kerestem, amely mind kép- mind hangminőségben megüti a ma elvárható mércét, ezért sajnos kiestek a régebbi legendás Strauss előadók felvételei. Így is maradt jó pár technikailag megfelelő színvonalú felvétel, csak aztán jött a bökkenő: olyan felvételt kellett keresnem, ahol a zenekar-karmester-rendezés-három főszereplő együttesen megfelel a kívánalmaknak. Ez pedig - egy ilyen mű esetében - szinte lehetetlen feladat. De "aki keres, az talál", és itt van az a két felvétel, amelyet szeretettel ajánlok a figyelmetekbe.
Különösen az elsőt: ez egy óriási előadás minden szempontból. Az 1981-es operafilmről van szó, amelyet Götz Friedrich rendezett, a Bécsi Filharmonikusok játszanak Karl Böhm vezényletével és a három főszereplő Leonie Rysanek (Elektra), Astrid Varnay (Klytämnestra) és Caterina Ligendza (Chrysothemis). Ez egy legendás és megismételhetetlen előadás, a régmúlt-közelmúlt óriási énekeseivel, akiket jó hang- és képminőségben csak ezen az egy felvételen élvezhetünk. Ez a felvétel egyben lezárása is egy aranykornak, hiszen a 86 éves Karl Böhmnek ez volt az utolsó dirigálása (nem is érte meg a film bemutatóját), és ez a felvétel a két nagyszerű művész, az akkor 55 éves Rysanek és 63 éves Varnay hattyúdalának is tekinthető. Maga a film is varázslatos, bátran ajánlom ezt a felvételt mind az operával ismerkedőknek, mind a sokat tapasztalt vén rókáknak, garantáltan nagy élményben lesz részük. Érdekességként még annyit tudnék elmondani, hogy Rysanek előzőleg számtalanszor szerepelt az Elektrában, de nem Elektraként, hanem Chrysothemis-ként, ez az egyetlen Elektra alakítása. Varnay pedig, az előző évzizedek legendás Elektrája, 63 évesen Klytämnestra zseniális megformálásával búcsúzott Strausstól.
A másik felvétel - azt hiszem - több vitát fog kiváltani. Ez a 2010-es, sazburgi felvétel, a Bécsi Filharmonikusokat Daniele Gatti vezényli, a főbb szereplők: Irene Theorin (Elektra), Eva-Maria Westbroek (Chrysothemis), Waltraud Meier (Klytemnestra). Az biztos, hogy technikailag, mind az audio (6 csatornás DTS), mind a video minőségét tekintve, ez a felvétel nagyságrendekkel jobb, mint az 1981-es; 30 év alatt ennyit fejlődött a technika. Így kiváló minőségben élvezhetjük a Bécsi Filharmonikusok plasztikus és sokrétű játékát, Gatti nagyszerű vezényletével. Az Elektra szerepében ezen a felvételen debütáló Theorin - bár nem ideális Elektra-hang - átélésében, játékában teljesen meggyőző. És hát itt van Waltraud Meier, felejthetetlen Klytemnestra alakításával. Addig, amíg az 1981-es felvételen Varnay - bár zseniálisan - de egy elég egysíkú, groteszk, szinte Grimm mesébe illő gonosz boszorkát alakít, Walt Disney rajzfilmeket megszégyenítő sátáni kacajjal, Meier szerepformálása sokkal többrétűbb. Persze ő is gonosz, hiszen férj-gyilkos, de ugyanakkor áldozat is: a saját bűne áldozata. Egy olyan lény, akit a saját bűne dezintegrált, éjjel-nappal szenved miatta, amely bűn alól nincsen feloldozás, nincsen megbocsátás, nincsen enyhület. Meier kiválóan bemutatja azt, hogy a bűn micsoda rombolást tud véghezvinni a bűn elkövetője személyiségében, olyan rombolást, amelyből már nincsen menekvés. Meier és Varnay felfogásbeli különbségét jól mutatja az a jelenet, amikor Klytemnestra értesül Oresztész haláláról. Varnay percekig tartó sátáni kacajra fakad, Meier pedig ott áll elveszetten, torz és kiüresedett arccal, szemében a megkönnyebbüléssel keveredett gyásszal és iszonyattal. Tragikus sors az övé, akárcsak Elektra lányáé, akit a féktelen bosszúvágy tesz emberi ronccsá, a bosszú, amely már nem eszköz a kezében, hanem az egyetlen és végső cél: életének értelme. Bizony, ez egy szörnyű opera, még a Saloménél is szörnyűbb, éppen ezért hárul jelentős feladat Elektra húgára, Chrysothemisre, hogy ellenpólust képezve felmutasson valami halvány reménysugarat, hogy élnek még emberi lények is a földön, olyan nők, akik férjhez menni, gyermeket nevelni, megbékélni szeretnének. És ezen a ponton válik nagyon problematikussá a 2010-es felvétel. Mert amíg az 1981-es felvételen Caterina Ligendza igen szépen oldja meg ezt az egyáltalán nem könnyű feladatot, számunkra is elviselhetővé téve ezt az örjöngő operát, addig a 2010-es felvételen a fiatal Eva-Maria Westbroek teljes kudarcot vall. Westbroeket hangi adottságai sem teszik a szerep ideális megformálójává, de ezen segíthetett volna az, ha rutinosabb, vagy határozott rendezői instrukciókat kap, de mindez hiányzott, így tőle egy életerőtől duzzadó, meglehetősen agresszív drámai szoprán alakítást láthattunk, egy Elektra-2-t, aki a duettekben túlénekelte az amúgy lírai színeket is bemutató Theorint. Westbroek alakítása ennek az előadásnak a nagy vesztesége, mert különben egy csaknem tökéletes Elektra felvételt kaptunk volna, hiszen a mellékszereplők (pl. az Oresztészt alakító René Pape) is kiválóak voltak. De ettől függetlenül, ez is egy nagyon jelentős felvétel, töltsétek-lássátok-hallgassátok, szerezzen nektek is annyi örömöt, amennyit nekem szerzett.
Mivel én láttam, nem gondoltam rá, hogy ezt is bele kell írni! Jó lenne, ha minél többen meg tudnák nézni, illetve minél többek érdeklődését sikerülne felkelteni! Én ennek reményében írtam meg a benyomásaimat és a véleményemet is!
Aki esetleg nem látta a felvételt, annak magyarázatként annyi, hogy a színpad két szintes. A felső szint a jelen, egy Németországból Braziliába tartó hajó fedélzete, az alsó szint pedig a múlt, - Auschwitz.
Ez a rendezői zsenialitás, ettől is ennyire hatásos. Nem is lehetne másképp! Ez az opera evvel a cselekménnyel nem bír el egy klasszikus kimennek - visszajönnek jelenetváltást, pláne függönyt. Itt az emberi lélek rezdüléseiről van szó, arról, hogy egy szituáció az adott pillanatban milyen reakciót vált ki! Különösen remek a II felvonás Műhely jelenete, ahol Tadeusz nem fogadja el a felügyelőnő Lisa ajánlatát a Martával lehetséges találkozásra, és egy pillanatra szinte "snittként" bevágva látható, hogyan meséli el ezt Lisa évekkel később a férjének, majd ismét snitt, és a jelenet zajlik tovább a táborban. Ezt a remek megoldást csak a két szinten megvalósuló rendezés teszi lehetővé, hiszen a "jelenetváltás" nem a színpad átrendezésével, hanem a megvilágítás változásaival valósul meg!
Rosszul fejeztem ki magamat. a The Passanger-ben úgy torténnek a cselekmények mintha filmet látnánk, hála a jo rendezonek.
A többi is Weinberg. Igen, nagy rendezés, egyetértek. De miért lenne filmopera?Majd kapsz néhány nap múlva filmoperát, egy 1981-es Elektrát. :)
De a 21.-edik symphonia =Kaddish= az már Weinberg.
És még nem beszéltunk a rendezorol. Poutney a lagnagyobbak kozé tartozik a világban. A bregenzi eloadás egy filmopera.
Persze, Sosztakovics és Weinberg életreszólóan barátok voltak, évtizedekig egymás közelségében éltek, Weinberg Sosztakovicsra, mint idősebb testvérre tekintett. Sosztakovics meg volt győződve Weinberg zsenialitásáról, és amiben lehetett, segítette. Persze ez édeskevés volt a boldoguláshoz, hiszen Sosztakovics is sokáig kegyvesztett volt, az operaírástól véglegesen eltiltották, és azt követően is többé-kevésbé csak megtűrt személye volt a kommunista diktatúrának. Weinberg pedig még orosz sem volt, csak egy gyanus jöttment. Visszatérve Sosztakovics hatására, ez nyilvánvaló, de Weinberg persze nem másolta az idősebb mestert, hanem a Sosztakovics-elemeket integrálta a saját stílusába, akár csak Bartók Debussy és R. Strauss zenéjét.
Egy igen jo Kékszakállú.
operaonvideo.com/bluebards-castle-hungary-2005-kovacs-kolonits/
A zenében van egy kis Sosztakovics befolyás is./ például a saxafon és a Waltz/.
Megtaláltam, köszönöm!
Ajánlok Nektek egy igazi, békebeli Anyegint.
operaonvideo.com/eugene-onegin-chicago-1985-freni-brendel-dvorsky-ghiarov/
Ez is igaz! Én a "kétszereplős" jelzőt Lisa és Marta konkrét történése, szemben állása és szembeállítása alapján használtam, ez a kifejezés ebben a megközelítésben helytálló. De ez egész opera a maga sokszínűségével éppen azt mutatja be, hogy senki nem lehet kivétel, valamilyen formában mindenki részese a történelemnek, a történelem egyes eseményeinek. A megszámozott és szám szerint szólított foglyokkal való bánásmód bemutatása hátborzongató! A más-más országokból származó, más nemzetiségű foglyok ábrázolása a valóság bemutatása, de egyúttal utalás arra, hogy az a rendszer az egész emberiség létét, kultúráját fenyegeti. A csodálatosan játszó hegedűs játssza el a parancsnok kedvenc darabját, addig még haszna van, addig tehát élhet. De apróra törik a hegedűt, és agyonverik, mert mást mer jétszani! Azért különösen megható, ahogy a foglyok énekléssel, nyelvtanítással, honi emlékek felidézésével tartják a lelket egymásban és önmagukban is! Az egyes jelenetek zenei aláfestése is remekmű, hiszen a gyengéd, lirai zene azt is kifejezi, hogy az adott szereplő, vagy Marta születésnapi köszöntésekor a szereplők lélekben nincsenek jelen, pár percre ki tudnak kapcsolódni azokból a borzalmakból, amik közepette vannak, amiket átélni kényszerülnek. Aztán a zene hirtelen megváltozása rántja ki őket ebből a pillanatni boldogságból, és hozza vissza a jelenbe!
Köszönöm az élménybeszámolódat, úgy látom, hogy téged is ugyanúgy megérintett ez az opera, ahogyan engem is. Igen, az egyik jellegzetessége a soknyelvűség, hiszen minden szereplő az anyanyelvén beszél, illetve németül, ha a német katonákkal kommunikál. Így lengyel, orosz, francia, angol, német és jiddis szavak és mondatok kavarognak. Biztos, hogy ez az előadás egyik problematikája lehetett, nemcsak az énekesek, hanem a közönség részéről is, persze, mire előadták ezt az operát, addigra már régen meghonosodott a feliratozás, így nem jelent nehézséget az előadás követése és megértése. Viszont ez a soknyelvűség remek lehetőséget nyújtott Weinbergnek arra, hogy megcsillanthassa zenei sokoldalúságát, így hallhatjuk a francia fogoly kislány csicsergését, a lengyel parasztasszony megindító imáját, az orosz fogoly népdal-jellegű áriáját, vagy a német katonák bécsi keringő-paródiáját. Ez a soknyelvűség és sokszínűség emléket állít a sok-sok országból odahurcolt foglyoknak, és csak részben igaz a te "kétszereplős" megfigyelésed, hiszen a mellékszereplőknek is óriási jelentőségük van, és ezt a zeneszerző az eszközeivel külön is hangsúlyozza: mindegyikük értelmetlen pusztulásra ítélt egyedi emberi lény és halálukkal nemcsak egy szám, nemcsak egy ember semmisül meg, hanem maga az univerzum, az egész teremtett világ is sérül. Ezt a megrendítő gondolatot ennyire szépen és hatásosan talán még senki sem tudta úgy megfogalmazni, testközelbe hozni, megélni és átéltté tenni, mint Weinberg.
A következő sorokat a 173, sz. alatti bejegyzésem folytatásának szánom. Egy ismételt megtekintés utáni kiérlelt változat. Kérem, tekintsék annak!
Nem ismerem a XX.szd. opera -választékát, és nem is állok neki böngészni, de Az Utasnak minden tekintetben az élmezőnyben van a helye! (Érdekes, hogy a wikipédia a német nyelvű oldalon "Az Utasnő" címet használ, nem véletlenül!) Nem csak a témaválasztás miatt. Nem csodálom, hogy nem engedték bemutatni, a nagy Szovjetunióban csak a szovjet nép (nincs is ilyen) szenvedései, hősiessége kapott teret.
Azt írtam, hogy megrázó, megdöbbentő, nem keveseket lelkiismeret vizsgálatra késztet, ami sose kellemes! Zeneileg nagyon tetszett, pontosan kifejezi Lisa zaklatott állapotát, mikor meglátja a hajón Martát - akiről később kiderül, hogy erős és bátor lényével tartja a lelket a többiekben!
Csodálatos a zene hangulatának változása, a lírai motívumok, ahogyan aláfestést ad a foglyok egymás közötti beszélgetésének,ahogyan emlékeik felidézésével tartják a lelket egymásban és önmagukban. Marta születésnapjára ajándékul szabadságot, szabadulást kívánnak neki, csodálatos megoldás. Ez a kívánságuk végül teljesül is!
Marta és Lisa ellentéte a zenében is megjelenik, a foglyok lelkét fenyegetéssel, "engedményekkel" megtörni akaró felügyelő, és foglyok büszkeségben, visszautasításban megtörhetetlen viselkedése!
Ahogyan a 6. jelenetben Lisa közli Martaval, hogy elmegy a koncertre, meghallgathatja a vőlegényét hegedülni, aztán küldi őket meghalni - dühét fokozza a másik megtöretlen emberi mivolta, zeneileg is és rendezésileg is remek!
Érdekes a férj és Lisa álláspontjának ütközése: a pasas tipikus Übermensch, félti a karrierjét, valószínűleg ezek az élmények kimaradtak az ő életéből, lezárja avval,hogy háború volt, az embernek joga van felejteni, Lisa hagyja magát erről meggyőzni. Ez az opera Leitmotiv-ja, mikor tudunk emberek maradni, és hogyan számolunk el a lelkiismeretünkkel utólag, a klasszikus "parancsot teljesítettem" szöveg alapján. De összeomlik, mikor a fedélzeten Marta szembemegy vele!
Az opera tulajdonképpen kétszereplős, mindenki más csak háttér! Marta hatalmas zenei anyag, ha jól hallottam, legalább három nyelven énekel, attól függ, kivel beszél, és szinte folyamatosan színen van! Olvastam a takatsa fórumtárs beírásában megjelölt Miksch interjút - nem csodálom, hogy megviselte a szerep. Lisa kettős lényének a megjelenítése sem kis feladat, főleg színészi alakításban - a felügyelőnő és a szelid feleség X év múlva! Remek és kifejező a zárójelenet, és minden tekintetben jó a video-felvétel is.
Nem tudható, hogy az opera mikor játszódik, de pikáns felhangot ad, hogy a háború után a volt nácik - civilek és katonák egyaránt - tömegesen menekültek Brazíliába, spéci szervezetek alakultak ennek szervezésére, bonyolítására, stb.
Biztos vagyok benne, hogy még párszor elő fogom venni, mert a teljes megemésztéshez és a magamban való feldolgozáshoz idő kell!
Hát, ha orosznak lehet nevezni. :) Akár azt is lehet rá mondani, hogy szovjet zeneszerző volt, bár sok jót nem kapott a Szovjetúniótól, hiába menekült oda. Filmre kívánkozik az ő (és családja) mellőzött és szerencsétlen élete. És látod, egy igazi zsenit hajt a belső meggyőződése és a tehetsége, függetlenül a körülményektől, függetlenül az elismeréstől, függetlenül mindentől.
Legkedvesebb orosz zeneszerzok nekem RACHMANOV, SOSZTAKOVICS és
most már WEINBERG.
Köszönöm. A CD felvétel a yt-n kismillió darabra tagolva megtalálható.
Weinberg nagyon jó zeneszerző, Sosztakoviccsal egyenértékű, de líraibb habitusú. Hallgasd meg pl. a Csellóversenyét. Jó lenne beszerezni a többi operáját. Annyit találtam, hogy az 1985-ben írt Idiot c. operáját (Dosztojevszkij Félkegyelmű c. művéből) a Mannheimi Opera mutatta be 2013-ban, és erről CD felvétel készült. Azt hiszem, hogy ez volt az egyetlen operája a The Passengeren kívül, amit bemutattak.
Csak szavaim vannak: felkavaró, megdöbbentő és nagyon megrendítő! A zene is nagyon jó, tökéletesen kifejezi az egyes szereplők lelkiállapotát.
Szívesen, Laci. Örülök, hogy megoszthattam veled ezt az élményt.
Nagyon megrendíto, nem tudok szohoz jutni, koszonom.
Kezdem a legfontosabbal, innen tudjátok letölteni Mieczysław Weinberg The passenger (Az utas) című operáját, magyar felirattal (rövid használati utasítás és licenc mellékelve).
Ez az opera óriási meglepetés számomra, és úgy gondolom, nektek is az lesz. Megvallom, én Weinbergről sohasem hallottam, és arról, hogy ő szerezte a 20. század egyik legnagyobb operáját, pláne nem. Erre a műre teljesen véletlenül találtam rá, az általam nagyrabecsült és szeretett, Currentzis karmester koncertjeit böngészve.
De kis is volt ez a Mieczysław Weinberg? MInt nevéből is sejthető, egy lengyel (zsidó származású) zeneszerző, aki 1919-ben született Varsóban, és 1996-ban halt meg Moszkvában. Weinberg szülei és húga koncentrációs táborban haltak meg, ő maga pedig 1939-ben, 20 évesen menekült a Szovjetunióba. A Varsóban megkezdett zenei tanulmányait Minszkben fejezte be, majd a II. világháború kitöréskor Taskentbe evakuálták. Itt ismerkedett meg és kötött életre szóló barátságot a nála 13 évvel idősebb Sosztakoviccsal, akinek ösztönzésére 1943-ban Moszkvába költözött, ahol - szinte a szomszédságában élve - csaknem naponta találkozott egymással a két zeneszerző. 1943-ban Sztálin meggyilkoltatta Weinberg apósát, Weinberg is folyamatos zaklatásnak volt kitéve, műveit nem játszották illetve betiltották, majd 1953-ban börtönbe is került, zsidó nacionalizmus vádjával, holott elsősorban lengyelnek tartotta magát, jiddisül sem tudott, és nem is tartott kapcsolatot zsidó szervezetekkel. A börtönből Sztálin halála menekítette ki, de élete végéig mellőzött volt és műveit - dacára Sosztakovics közbenjárásának - nem játszották. Pedig igencsak termékeny zeneszerző volt, hiszen többek között 26 szimfóniát, 17 vonósnégyest, közel 30 szonátát különféle hangszerekre és 7 operát komponált. E hatalmas életmű felfedezése és újrafelfedezése a mostani generáció feladata. Weinberg élete végéig mellőzött volt, animációs filmekhez és cirkuszi műsorokhoz írt zenével tartotta fenn magát. Gerinc-tuberkulózisban, majd Chron betegségben szenvedett és 1996-ban halt meg.
A The passenger (Az utas) c. operát Weinberg 1968-ban írta. A mű alapjául Zofia Posmysz lengyel írónő és auschwitzi túlélő 1962-ben írt regénye szolgál. Weinberget a regény mélyen megérintette, mivel az ő családját is kiirtották, és már régen foglalkoztatta a gondolat, hogy emléket állítson családjának és mindazon millióknak, akik koncentrációs táborban vesztették életüket. De senki se gondolja azt, hogy itt egy "szokványos" koncentrációs tábori történetről van szó, ez nem egy Schindler listája 2, sokkal univerziálisabb, mélyebb, megindítóbb. És nemcsak mondanivalójában, hanem zenei megvalósításában is fantasztikus, ez egy egyedülálló szépségű és tragikumú mű. Az opera 1968-tól az íróasztal-fiókban volt, és - bár mnden követ megmozgatott - Sosztakovics sem tudta elérni a színrevitelét. A szovjetek eleve idegenkedtek minden műtől, ami a holocaustról szólt, ez az elutasítás egyrészt rejtett antiszemitizmusuk, másrészt pedig attól való félelmük miatt volt, hogy ennek a témának felszínen tartása kisebbíti a szovjet nép szenvedésének és háborús veszteségének jelentőségét. A mű ősbemutatója, szcenirozott előadás keretében, 2006-ban, moszkvai Sztanyiszlavszkij Színházban volt. Az igazi bemutató és világpremier pedig 2010-ben, a Bregenzeni Fesztiválon történt, David Pountney rendezésében, Johan Engels díszletével, Teodor Currentzis vezényletével, a Bécsi Szimfonikusok és a Prágai Filharmonikus Zenekar közreműködésével. E felvételről készített Blueray lemezről készítettem a magyar felirattal ellátott, és letöltésre felkínált bemutatót.
Az operát azóta a világ számos nagyvárosában bemutatták, de Magyarországon még sohasem. Nagyon szépen kérek mindenkit, hogy töltse le, és nézze meg ezt a fantasztikus operát. Én nemcsak a maroknyi aktív fórumosban reménykedek, hanem azokban is, akik be-benéznek a Momus fórumba, és olvasgatják a bejegyzéseket. Hátha akad köztük valaki, aki elő tudja mozdítani azt, hogy a mű Magyarországon is bemutatásra kerüljön. Ez minden vágyam.
Végezetül, az operának magyar vonatkozása is van Miksch Adrienn személyében, aki Detrioitban, MIamiban, és tudomásom szerint Izraelben is énekelte az opera egyik főszerepét. Erről egy riportot itt olvashattok.
Nagyon-nagyon köszönöm! Itt a bizonyíték, hogy nem csak kitaláltam ezt az előadást. Arra is emlékeztem, hogy Kocsis Zoltán vezényelt, és meggyőződésem, hogy készült felvétel róla.
Régi szép idők, amikor még ilyen volt a BTF. Azt az Idomeneót is hallottam. Vargas hangja ebben a szerepben még tényleg szépen szólt.
https://www.gramofon.hu/archivum/idomeneo-aleko-orontea-operabeszamolo
Kedves Lujza, "kinek a pap, kinek a papné". Pontosan azért töltöttem fel mindkét felvételt, hogy mindenki megtalálja a számára kedveset. Én úgy gondolom, hogy a két felvétel kiegészíti egymást, két különböző perspektívából láttatva a művet a hallgatónak komplexebb és árnyaltabb élményt nyújtva. Kis szójátékkal élve, nekem az volt a benyomásom, hogy a MET felvételnek a tökéletességében rejlik a tökéletlensége, a salzburginak pedig a tökéletlenségében a tökéletessége. De ez persze csak magánvélemény. Remélem, hogy a Fösvény lovag nemcsak meglepetés lesz, hanem elnyeri a tetszésedet is. Nem az Alekót tartom rossz műnek, hanem azt az előadást, amelyen elérhető. De remélem, egyszer előkerül majd egy olyan tökéletes felvétel, mint amilyen a glyndebourne-i Fösvény lovag.
Köszönöm, meg fogom hallgatni! De az Alako se rossz, ha jól adják elő. A Müpának biztos megvan az a felvétel, és biztos vannak itt, akik nálam jobban is emlékeznek rá.
