Téma ismertetése: nem csak énekesek, hanem karmesterek, zongoristák és tekerőlantosok is
1889 Búbánat 2008-08-03 09:50:59
2008. augusztus 3. 08:00 FigyelőNet, MTI Hatalmas sikert aratott Plácido Domingo szombaton Pécsett. A világhírű spanyol tenort és művésztársait előadásuk végén nyolcszor is visszatapsolta a hétezer fős közönség. Plácido Domingo Ana María Martínez Grammy-díjas szopránénekesnővel, az olasz Rossana Potenzával, a római opera versenyének 1997-es Lauri Volpi-díjasával, valamint a New York-i Metropolitan Operaház karmestere, Eugene Kohn dirigálta Pannon Filharmonikusokkal lépett fel az Expo Center szabadtéri színpadán. A 2010-es pécsi Európa Kulturális Fővárosa programhoz kötődő, \"Világsztárok Pécs színpadán\" elnevezésű, kétszer ötven perces és mintegy félórás ráadással bővített koncerten népszerű operaáriák mellett olasz dalok és zarzuelák csendültek fel. A közönség részleteket hallhatott Verdi, Puccini, Wagner, Berlioz, Bernstein, s mások mellett Lehár Ferenc műveiből, de a legnagyobb sikere a Csárdáskirálynő című operettből ismert Szilvia és Edwin duettjének volt, ezt Plácido Domingo és Ana María Martinez ugyanis magyarul adta elő. A hallgatóság a produkciót szűnni nem akaró tapssal jutalmazta, a művészek az est végén elismerésük jeléül személyesen kísérték le a színpadról a zenekar több tagját, egyben jelezve, hogy nincs több ráadás, az előadás véget ért.
2008. augusztus 3. 08:00 FigyelőNet, MTI Hatalmas sikert aratott Plácido Domingo szombaton Pécsett. A világhírű spanyol tenort és művésztársait előadásuk végén nyolcszor is visszatapsolta a hétezer fős közönség. Plácido Domingo Ana María Martínez Grammy-díjas szopránénekesnővel, az olasz Rossana Potenzával, a római opera versenyének 1997-es Lauri Volpi-díjasával, valamint a New York-i Metropolitan Operaház karmestere, Eugene Kohn dirigálta Pannon Filharmonikusokkal lépett fel az Expo Center szabadtéri színpadán. A 2010-es pécsi Európa Kulturális Fővárosa programhoz kötődő, \"Világsztárok Pécs színpadán\" elnevezésű, kétszer ötven perces és mintegy félórás ráadással bővített koncerten népszerű operaáriák mellett olasz dalok és zarzuelák csendültek fel. A közönség részleteket hallhatott Verdi, Puccini, Wagner, Berlioz, Bernstein, s mások mellett Lehár Ferenc műveiből, de a legnagyobb sikere a Csárdáskirálynő című operettből ismert Szilvia és Edwin duettjének volt, ezt Plácido Domingo és Ana María Martinez ugyanis magyarul adta elő. A hallgatóság a produkciót szűnni nem akaró tapssal jutalmazta, a művészek az est végén elismerésük jeléül személyesen kísérték le a színpadról a zenekar több tagját, egyben jelezve, hogy nincs több ráadás, az előadás véget ért.
1888 Sesto 2008-07-27 08:47:44
...a mai napon született Carol Vaness! :-)
...a mai napon született Carol Vaness! :-)
1887 Búbánat 2008-07-14 19:27:54
„A zene szépsége miatt énekelek” Beszélgetés Leo Nuccival /Reviczky Katalin, Bécs/ Új Ember, 2008. július 13. A sevillai borbély Figarójaként debütált 1967-ben. Ma már közel háromezer fellépés van mögötte, a világ legnagyobb operaházaiban énekel. 2013-ig tele van a naptára, csak módjával engedi sűríteni élete eseményeit. Hatvanhat éves, de még mindig aktív, mint mondja: Egészségem, hála Istennek, jó, megelégedett, sőt boldog vagyok, minden szép szerepet megkaptam az élettől. Magánéletem rendben, konfekciós méretem olyan, mint harminc évvel ezelőtt. Nem a pénz kedvéért énekelek, hanem a zene szépsége miatt. Az embernek nem kell mindent kipróbálnia az életben, de amit csinál, azt végezze maximalistaként… A világhírű bariton csibészes kedélye, nyílt mosolya mögött érző szívű ember lakozik, aki még a szerepek között is emberi, jellembeli felfogása alapján válogat. Ha a gonosz nem fér bele Istenről-emberről alkotott világképébe, inkább lemond a szerepről, nem vállalja a lelki megrázkódtatást, az önmagával való meghasonlás kényszerét. A bécsi Staatsoperben 1979-ben a Figaróként lépett fel először, a Metropolitanben 1980-ban, Az álarcosbálban debütált. Több mint negyven CD-ből áll diszkográfiája, de „DVD-kínálata” sem szerényebb, hiszen színészi játékából legalább annyira él a színpad, mint hangi képességeiből. Az UNICEF olasz nagykövete és a francia kultúra lovagja. Az osztrák főváros karrierjének második legfontosabb állomása lett. Elárulja: szívesen tartózkodik Bécsben…Miért? - Nekem sokat jelentenek az érzelmek. Éppen Bécsben voltam feleségemmel, amikor negyven évvel ezelőtti spoletói verseny győzelmének és annak volt ötvenedik évfordulója, hogy a Castiglione-beli kórusnak tagja lettem. Lelki szemeim előtt filmként peregtek le életem főbb eseményei. És abban a pillanatban felhangzott a rádióban Luciano Pavarotti előadásában Kalaf „Vincero!”-ja. Szinte kirázott a hideg. Gyere – mondtam feleségemnek -, tegyünk egy kört a fiákerrel. Így ünnepeltünk. Bécset nemcsak azért szeretem, mert mindig is a zene fontos városa volt, publikuma zeneértő, de főképp emberszabású operarendezései miatt. Gondolt arra gyermekkorában, amikor a család odahaza muzsikált, hogy egyszer világkarriert fog befutni? - Eszembe sem jutott. A Bologna melletti Castiglione di Pepuliban, szülővárosomban édesanyám mandolinon kísért bennünket, kicsik és nagyok mindig találtunk alkalmat az éneklésre. A muzsika természetes velejárója volt életünknek, de aligha több. A munkát soha nem vetettem meg, éppúgy értettem a lovakhoz, édesapám mesterségéhez, mint amilyen könnyen kitanultam az autószerelő szakmát. Egy római étteremben énekelgettem. Meg sem fordult a fejében, hogy óvatosan bánjon a hangjával. Néha órákon át énekelt, és annyiszor ismételt egy-egy dalt vagy áriát, ahányszor csak kívánta az étterem lelkes közönsége. Egyszer egy autó alatt munka közben is énekelt… - Mondhatnám, így fedeztek fel: első énektanárom, ma már nyolcvanéves, tartjuk a barátságot. Az éneklés lelki kényszer, egyszerűen kikívánkozik. Aztán Maestro Giuseppe Marchesinál tanultam, neki a spoletói sikereket, Maestro Ottavio Bizzarinak a szerencsés milánói fejleményeket köszönhettem. Először kórustag, majd szólista lettem. Pályafutása során a nagy események mindig egy-egy szerephez kötődtek. - Így van. Milánóban a Rigolettóval, Bizzari mester betanításával debütáltam. Feleségemet, Adriana Anelli szopránt is e szerep kapcsán ismertem meg. Amikor 1977-ben a Scalában a Figarót énekeltem, olyan sikersorozat indult, amely ma is tart, Verdi halálának századik évfordulója alkalmából például A trubadúrban léptem fel. 1978-ban a Luisa Miller nyitotta meg az utat a nemzetközi sikerekhez. Azóta harminc év telt el, több mint hetven szereppel. A Luisa Miller különösen emlékezetes számomra: Pavarotti, Mirella Freni, Katia Ricciarelli énekelt, Maazel vezényelt. Amikor meglátott, köszönés helyett megkérdezte: ismeri az operát? – Remélem, igen! – válaszoltam. A főpróba előtt közölték velem, hogy a premieren Piero Cappuccilli énekel, ugye megértem. Mondtam, rendben, de akkor legalább a bemutató utáni első és második előadást kaphassam meg. Ahogy véget ért a főpróba, szalad az igazgató, el nem tudtam képzelni, mi a baj. – Nucci, maga énekli a premiert is!... Az is jólesett, amikor legutóbb itt, Bécsben A szicíliai vecsernye előadása, illetve felvétele után Holender igazgató azt kérdezte: Leo, mit adhatnék én még neked, címet, kitüntetést, amid még nincsen?! A Lammermoori Lucia és a Rigoletto karrierjének fontos oszlopai. Scarpia és Jago szerepe ugyancsak, mégsem énekli ezeket közel sem olyan gyakran. - Az első kettő szív szerinti kívánság, legalább négyszáz alkalommal szólított színpadra. Scarpia velejéig romlott, korrupt figura, nem is éneklem oly szívesen, csak Muti kedvéért tettem kivételt. Jago szerepe mindig elkeserítette, lelkileg megrázott: hogy lehet valaki ekkora gazember. Aztán rájöttem, ő a gonoszság istenében hisz. A Buenos Aires-i Teatro Colónban együtt énekeltem Domingóval, előadás után hozzám lépett a felesége, Marta és azt mondta: Ahogy te énekled a Credót, attól a hideg szalad végig az ember hátán! Nemrég Berlinben otthagyta a színpadot, hátat fordított a próbának… - A karrieremnek bizonyára nem tesz jót, de nem számít. Több sikerben volt eddig részem, mint amit valaha is álmodhattam volna, azonkívül szeretek jóérzéssel tükörbe nézni. Az értelmetlen rendezői színházra Pirandello azt mondta: etikátlan Stegreifbühne – improvizációs bretliműfaj. Véleményem szerint a zeneszerző megsértése, az énekes kompromittálása, megerőszakolása. A zeneszerző volt a legkiválóbb rendező, még azt is előírta, mikor kell az énekesnek levegőt venni. Miért nem benne hiszünk maradéktalanul? Hallgassa csak a Traviatában Violetta áriáját, olyan, mint a szív dobbanásainak ritmusa. Soltival és Gheorghiuval jöttünk rá. Ezt tiszteletben kell tartani! Szándékában áll valaha is rendezni? - Elég az embernek egyetlen dologgal foglalkozni az életben, engem kielégít az éneklés, irányában elkötelezett vagyok. És ott a családom, ahol néha megpihenhetek. Ha pedig majd nem megy tovább, még mindig értek valamit a lovakhoz.
„A zene szépsége miatt énekelek” Beszélgetés Leo Nuccival /Reviczky Katalin, Bécs/ Új Ember, 2008. július 13. A sevillai borbély Figarójaként debütált 1967-ben. Ma már közel háromezer fellépés van mögötte, a világ legnagyobb operaházaiban énekel. 2013-ig tele van a naptára, csak módjával engedi sűríteni élete eseményeit. Hatvanhat éves, de még mindig aktív, mint mondja: Egészségem, hála Istennek, jó, megelégedett, sőt boldog vagyok, minden szép szerepet megkaptam az élettől. Magánéletem rendben, konfekciós méretem olyan, mint harminc évvel ezelőtt. Nem a pénz kedvéért énekelek, hanem a zene szépsége miatt. Az embernek nem kell mindent kipróbálnia az életben, de amit csinál, azt végezze maximalistaként… A világhírű bariton csibészes kedélye, nyílt mosolya mögött érző szívű ember lakozik, aki még a szerepek között is emberi, jellembeli felfogása alapján válogat. Ha a gonosz nem fér bele Istenről-emberről alkotott világképébe, inkább lemond a szerepről, nem vállalja a lelki megrázkódtatást, az önmagával való meghasonlás kényszerét. A bécsi Staatsoperben 1979-ben a Figaróként lépett fel először, a Metropolitanben 1980-ban, Az álarcosbálban debütált. Több mint negyven CD-ből áll diszkográfiája, de „DVD-kínálata” sem szerényebb, hiszen színészi játékából legalább annyira él a színpad, mint hangi képességeiből. Az UNICEF olasz nagykövete és a francia kultúra lovagja. Az osztrák főváros karrierjének második legfontosabb állomása lett. Elárulja: szívesen tartózkodik Bécsben…Miért? - Nekem sokat jelentenek az érzelmek. Éppen Bécsben voltam feleségemmel, amikor negyven évvel ezelőtti spoletói verseny győzelmének és annak volt ötvenedik évfordulója, hogy a Castiglione-beli kórusnak tagja lettem. Lelki szemeim előtt filmként peregtek le életem főbb eseményei. És abban a pillanatban felhangzott a rádióban Luciano Pavarotti előadásában Kalaf „Vincero!”-ja. Szinte kirázott a hideg. Gyere – mondtam feleségemnek -, tegyünk egy kört a fiákerrel. Így ünnepeltünk. Bécset nemcsak azért szeretem, mert mindig is a zene fontos városa volt, publikuma zeneértő, de főképp emberszabású operarendezései miatt. Gondolt arra gyermekkorában, amikor a család odahaza muzsikált, hogy egyszer világkarriert fog befutni? - Eszembe sem jutott. A Bologna melletti Castiglione di Pepuliban, szülővárosomban édesanyám mandolinon kísért bennünket, kicsik és nagyok mindig találtunk alkalmat az éneklésre. A muzsika természetes velejárója volt életünknek, de aligha több. A munkát soha nem vetettem meg, éppúgy értettem a lovakhoz, édesapám mesterségéhez, mint amilyen könnyen kitanultam az autószerelő szakmát. Egy római étteremben énekelgettem. Meg sem fordult a fejében, hogy óvatosan bánjon a hangjával. Néha órákon át énekelt, és annyiszor ismételt egy-egy dalt vagy áriát, ahányszor csak kívánta az étterem lelkes közönsége. Egyszer egy autó alatt munka közben is énekelt… - Mondhatnám, így fedeztek fel: első énektanárom, ma már nyolcvanéves, tartjuk a barátságot. Az éneklés lelki kényszer, egyszerűen kikívánkozik. Aztán Maestro Giuseppe Marchesinál tanultam, neki a spoletói sikereket, Maestro Ottavio Bizzarinak a szerencsés milánói fejleményeket köszönhettem. Először kórustag, majd szólista lettem. Pályafutása során a nagy események mindig egy-egy szerephez kötődtek. - Így van. Milánóban a Rigolettóval, Bizzari mester betanításával debütáltam. Feleségemet, Adriana Anelli szopránt is e szerep kapcsán ismertem meg. Amikor 1977-ben a Scalában a Figarót énekeltem, olyan sikersorozat indult, amely ma is tart, Verdi halálának századik évfordulója alkalmából például A trubadúrban léptem fel. 1978-ban a Luisa Miller nyitotta meg az utat a nemzetközi sikerekhez. Azóta harminc év telt el, több mint hetven szereppel. A Luisa Miller különösen emlékezetes számomra: Pavarotti, Mirella Freni, Katia Ricciarelli énekelt, Maazel vezényelt. Amikor meglátott, köszönés helyett megkérdezte: ismeri az operát? – Remélem, igen! – válaszoltam. A főpróba előtt közölték velem, hogy a premieren Piero Cappuccilli énekel, ugye megértem. Mondtam, rendben, de akkor legalább a bemutató utáni első és második előadást kaphassam meg. Ahogy véget ért a főpróba, szalad az igazgató, el nem tudtam képzelni, mi a baj. – Nucci, maga énekli a premiert is!... Az is jólesett, amikor legutóbb itt, Bécsben A szicíliai vecsernye előadása, illetve felvétele után Holender igazgató azt kérdezte: Leo, mit adhatnék én még neked, címet, kitüntetést, amid még nincsen?! A Lammermoori Lucia és a Rigoletto karrierjének fontos oszlopai. Scarpia és Jago szerepe ugyancsak, mégsem énekli ezeket közel sem olyan gyakran. - Az első kettő szív szerinti kívánság, legalább négyszáz alkalommal szólított színpadra. Scarpia velejéig romlott, korrupt figura, nem is éneklem oly szívesen, csak Muti kedvéért tettem kivételt. Jago szerepe mindig elkeserítette, lelkileg megrázott: hogy lehet valaki ekkora gazember. Aztán rájöttem, ő a gonoszság istenében hisz. A Buenos Aires-i Teatro Colónban együtt énekeltem Domingóval, előadás után hozzám lépett a felesége, Marta és azt mondta: Ahogy te énekled a Credót, attól a hideg szalad végig az ember hátán! Nemrég Berlinben otthagyta a színpadot, hátat fordított a próbának… - A karrieremnek bizonyára nem tesz jót, de nem számít. Több sikerben volt eddig részem, mint amit valaha is álmodhattam volna, azonkívül szeretek jóérzéssel tükörbe nézni. Az értelmetlen rendezői színházra Pirandello azt mondta: etikátlan Stegreifbühne – improvizációs bretliműfaj. Véleményem szerint a zeneszerző megsértése, az énekes kompromittálása, megerőszakolása. A zeneszerző volt a legkiválóbb rendező, még azt is előírta, mikor kell az énekesnek levegőt venni. Miért nem benne hiszünk maradéktalanul? Hallgassa csak a Traviatában Violetta áriáját, olyan, mint a szív dobbanásainak ritmusa. Soltival és Gheorghiuval jöttünk rá. Ezt tiszteletben kell tartani! Szándékában áll valaha is rendezni? - Elég az embernek egyetlen dologgal foglalkozni az életben, engem kielégít az éneklés, irányában elkötelezett vagyok. És ott a családom, ahol néha megpihenhetek. Ha pedig majd nem megy tovább, még mindig értek valamit a lovakhoz.
1886 Sesto 2008-06-02 17:07:28
Samuel Ramey - Operatic Arias 1. Ernani: Che mai vegg\'io!....Infelice! E tuo credevi 2. Le Comte Ory: Veiller sans cesse 3. Simon Boccanegra: Prologue 4. Nabucco: Oh, chi piange?....Del futuro nel buio 5. Les Vespres Siciliennes: Palerme, o mon pays...Et toi, Palerme 6. La Damnation de Faust Op. 24: Devant la maison (Sérénade) 7. Robert le Diable: Encore un de gagne 8. Robert le Diable: Voici donc les debris 9. Il Barbiere di Siviglia: La calunnia e un venticello 10. Don Carlos: Elle ne m\'aime pas! 11. Lucrezia Borgia: Vieni: la mia vendetta Conductor: Jacques Delacôte Performer: Samuel Ramey, Bavarian Radio Chorus Orchestra: Munich Radio Orchestra Audio CD (June 5, 1989)
Samuel Ramey - Operatic Arias 1. Ernani: Che mai vegg\'io!....Infelice! E tuo credevi 2. Le Comte Ory: Veiller sans cesse 3. Simon Boccanegra: Prologue 4. Nabucco: Oh, chi piange?....Del futuro nel buio 5. Les Vespres Siciliennes: Palerme, o mon pays...Et toi, Palerme 6. La Damnation de Faust Op. 24: Devant la maison (Sérénade) 7. Robert le Diable: Encore un de gagne 8. Robert le Diable: Voici donc les debris 9. Il Barbiere di Siviglia: La calunnia e un venticello 10. Don Carlos: Elle ne m\'aime pas! 11. Lucrezia Borgia: Vieni: la mia vendetta Conductor: Jacques Delacôte Performer: Samuel Ramey, Bavarian Radio Chorus Orchestra: Munich Radio Orchestra Audio CD (June 5, 1989)
1885 Sesto 2008-05-15 18:07:57
G. Puccini, \"Tosca\" * CAROL VANESS * GIUSEPPE GIACOMINI * GIORGIO ZANCANARO etc. Westminster Symhonic Choir - Philadelphia Boys Choir - Philadelphia Orchestra - R. Muti (DECCA 1993)
G. Puccini, \"Tosca\" * CAROL VANESS * GIUSEPPE GIACOMINI * GIORGIO ZANCANARO etc. Westminster Symhonic Choir - Philadelphia Boys Choir - Philadelphia Orchestra - R. Muti (DECCA 1993)
1884 Sesto 2008-05-11 13:12:20
Mozart, Schubert, Wolf, Strauss - Lieder * HELEN DONATH - soprano * Klaus Donath - piano (EMI 1976)
Mozart, Schubert, Wolf, Strauss - Lieder * HELEN DONATH - soprano * Klaus Donath - piano (EMI 1976)
1883 Búbánat 2008-04-02 21:14:17
Hála és hivatás Beszélgetés Palerdi Andrással (Új Ember, 2008. március 16.) Bécsi tanulmányai befejeztével - első Herbert von Karajan-ösztöndíjasként - kisebb szerepeket kapott a Staatsoperben. Igazi debütálására 1998-ban Boito Mefistofele című operájának címszerepében került sor a Szegedi Nemzeti Színházban. Koncertszólistaként fellépett többek között a New York-i Carnegie Hallban, a tokiói Suntory Hallban és az Auditorium di Milanó-ban. Rendszeresen énekel a Magyar Állami Operaházban, ahol az olasz repertoár mellett már Wagner Parsifaljának Gurnemanzát is alakította. Eddigi pályafutásáról beszélgetve Palerdi András fontosnak tartja, hogy mindenekelőtt a meghatározó esztergomi gimnáziumi évekről s az egész életére kiható ferences lelkiségről szóljon. - A ferences gimnáziumban tanáraim és az ott élő idősebb testvérek óvták, táplálták a belém ültetett magot. A sokszor érthetetlennek tűnő dolgok, mint például a lemondás, lelkigyakorlat, szegénység, tisztaság, ima, böjt, mise az élet folyamán érthetővé és világossá válnak. Gerincet, segítséget adnak, magától értetődő szükséggé világosodnak meg bennünk. Nagyon hálás vagyok ezért nekik is! Köszönöm! Tanítványuk maradok. Budapesten, majd évekig az Egyesült Államokban, Hattiesburgben, végül Bécsben tanult, ahol 1997-ben fejezte be a zeneakadémiát. Immár több mint tíz éve énekel hazai és külföldi színpadokon, koncerttermekben. Ez idő alatt mennyit változott a zenéhez, a hivatáshoz való hozzáállása? - Énekesként eszköz szeretnék lenni, hogy a \"tükör által homályosan\" sejthető és sejtethető dimenziót a zene által megéreztethessem a hallgatókkal. Feladatomnak tartom, hogy amennyire erőmből telik, kamatoztassam talentumaimat, ha lehet így mondani: a tökéletességhez minél közelebb jussak. Általános értelemben a tökéletességet számomra alapvetően a jó fogalma jelenti. A rossz nem lehet tökéletes, ezért véges. A hívő ember, szerintem, nem idealista, nem naiv, hanem éppen hogy realista. A jó nem egy általunk kitalált és meghatározható pillanatnyi boldogságérzés, hanem örök és állandó, amit gyakorolni lehet és kell Krisztus, az Emberfia követésével. Ő mutatta meg az abszolút értékeket, és meghatározta a jó fogalmát. A jó zene lehetőség és ajándék a megfoghatatlan, a kimondhatatlan sejtetésére. Hivatásom alapjának is ezt tekintem. A \"színpadi érettség\" elérése, a tapasztalat megszerzése talán a legkomolyabb feladat egy ifjú művész számára. Önnél hogyan zajlott ez a tanulási folyamat? - A törekvésem egyszerűen megfogalmazva annyi, hogy szeretnék jó zenéket jól előadni. Az persze a közönségtől, a befogadótól is függ, hogy mennyire tud bekapcsolódni és ráhangolódni arra a hullámhosszra, amiről az imént beszéltünk. Egy énekes számára az előadás mély víz. Bátorság kell ahhoz, hogy elengedjük a medencepartot. Nem állhatok úgy a színpadon, hogy a szememet becsukva még mindig kapaszkodom valamibe. Magamat kell adnom, megmutatni: ez vagyok, a tanulás, a próbafolyamat során, íme, ezt gyűjtöttem össze. Mérhetetlenül sok munka van amögött, hogy egy gyermek elkezd járni: először megpróbál felállni, majd lépeget, egyre jobban koordinálja a mozgását... Amikor kiszabadul a játszótérre, már nem gondol arra, hogyan kell egyensúlyozni. A művészeknél az interpretálás, az előadás jelenti a \"játszóteret\", az említett mély vizet. El kell indulni, nem szabad hezitálni, görcsölni. Lehet, hogy hibázol, \"vizet nyelsz\", de ettől lesz hiteles, természetes az, amit csinálsz. A tanulás, a begyakorlás, a tisztességes felkészülés elengedhetetlen az önkontrollhoz, és ahhoz, hogy egyfajta \"tudós tudatlansággal\" lépj ki a játszótérre, a színpadra. A dzsúdósoknál van egy mondás: \"Aki meghal a tatamin, feltámad a versenyen.\" Nekünk a próbaszobában kell meghalnunk, hogy aztán hitelesek és egyszerűek lehessünk az előadáson... A kollegialitás mennyire érvényesül ma a művészvilágban? - Meg kell tanulnunk kiküszöbölni a féltékenységet, ami visszahúzó erő. Egyszerűségünk több lesz, ha nem azt nézzük, hol tart a másik, hanem azt: én mennyire tudok az ideális célhoz legközelebb jutni. Gyakran esünk abba a hibába, hogy azt hiszszük: kevesebbek leszünk a másik sikerétől. De ez éppen fordítva van. Nem arra kell törekedni, hogy én legyek a legjobb, hanem arra: a zeneszerzőt és a művet szolgálva kihozzam magamból a legjobbat. Ha minden közreműködő ebben a szellemben teszi a dolgát, akkor születnek igazán emlékezetes, jó előadások. A kultúra, különösen az úgynevezett magas kultúra művelői - akarva-akaratlanul - nagy felelősséget hordoznak, és szerepük ma még inkább felértékelődik. Érzi ennek a súlyát? - A hivatás lehetőség, egyszerre kötelék és bilincs. Tény, hogy a művészlét manapság nagyfokú kiszolgáltatottságot jelent. Különösen itthon, ahol hiányzik az, amit megtapasztalhattam Amerikában, ahol az emberek jobban megőrizték a közösségi felelősségvállalást. Ott a polgárok büszkén tartanak fent és támogatnak operaházakat, koncerttermeket. Saját ügyüknek tekintik a kultúrát. Másfelől, spirituálisabb értelemben nem elegendő és nem is lehet pusztán a magunk erejére támaszkodni: Isten és embertársaink segítségét is kérnünk kell. Ha az ember egyedül van, könnyen eltéved. Én minden tanáromtól, ismerősömtől kaptam valami fontosat, amit elraktároztam, és amit fel tudtam használni az élet különböző területein. Nagy szükség van a mesterekre, a lelki vezetőkre. Ők az \"élet sói\", a fáklyavivők, akik megmutatják a helyes irányt. De a mi feladatunk is az, hogy fényhordozókká váljunk. Hála, hivatás, ima, igaz úton járás - számomra a legfontosabb feladatok és értékek. Pallós Palerdi András közelmúltbeli fellépései: a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében március 16-án Liszt Ferenc - Sugár Miklós vonószenekari hangszerelésében megszólaló - Via Crucisában és Beethoven C-dúr miséjében szerepelt a Művészetek Palotájában. Ugyanitt március 22-én került sor Pfitzner Palestrina című operájának magyarországi bemutatójára, amelyben Lotharingia bíborosát énekelte. Május 10-én ugyancsak a Nemzeti Hangversenyteremben neves külföldi vendégművészek társaságában (Colline-ként) lép fel a Puccini-év alkalmából megszólaló Bohémélet részben szcenírozott előadásában. Június 13-án a Bartók+Szlávok nemzetközi operafesztiválon pedig ismét a Kékszakállút alakítja Miskolcon.
Hála és hivatás Beszélgetés Palerdi Andrással (Új Ember, 2008. március 16.) Bécsi tanulmányai befejeztével - első Herbert von Karajan-ösztöndíjasként - kisebb szerepeket kapott a Staatsoperben. Igazi debütálására 1998-ban Boito Mefistofele című operájának címszerepében került sor a Szegedi Nemzeti Színházban. Koncertszólistaként fellépett többek között a New York-i Carnegie Hallban, a tokiói Suntory Hallban és az Auditorium di Milanó-ban. Rendszeresen énekel a Magyar Állami Operaházban, ahol az olasz repertoár mellett már Wagner Parsifaljának Gurnemanzát is alakította. Eddigi pályafutásáról beszélgetve Palerdi András fontosnak tartja, hogy mindenekelőtt a meghatározó esztergomi gimnáziumi évekről s az egész életére kiható ferences lelkiségről szóljon. - A ferences gimnáziumban tanáraim és az ott élő idősebb testvérek óvták, táplálták a belém ültetett magot. A sokszor érthetetlennek tűnő dolgok, mint például a lemondás, lelkigyakorlat, szegénység, tisztaság, ima, böjt, mise az élet folyamán érthetővé és világossá válnak. Gerincet, segítséget adnak, magától értetődő szükséggé világosodnak meg bennünk. Nagyon hálás vagyok ezért nekik is! Köszönöm! Tanítványuk maradok. Budapesten, majd évekig az Egyesült Államokban, Hattiesburgben, végül Bécsben tanult, ahol 1997-ben fejezte be a zeneakadémiát. Immár több mint tíz éve énekel hazai és külföldi színpadokon, koncerttermekben. Ez idő alatt mennyit változott a zenéhez, a hivatáshoz való hozzáállása? - Énekesként eszköz szeretnék lenni, hogy a \"tükör által homályosan\" sejthető és sejtethető dimenziót a zene által megéreztethessem a hallgatókkal. Feladatomnak tartom, hogy amennyire erőmből telik, kamatoztassam talentumaimat, ha lehet így mondani: a tökéletességhez minél közelebb jussak. Általános értelemben a tökéletességet számomra alapvetően a jó fogalma jelenti. A rossz nem lehet tökéletes, ezért véges. A hívő ember, szerintem, nem idealista, nem naiv, hanem éppen hogy realista. A jó nem egy általunk kitalált és meghatározható pillanatnyi boldogságérzés, hanem örök és állandó, amit gyakorolni lehet és kell Krisztus, az Emberfia követésével. Ő mutatta meg az abszolút értékeket, és meghatározta a jó fogalmát. A jó zene lehetőség és ajándék a megfoghatatlan, a kimondhatatlan sejtetésére. Hivatásom alapjának is ezt tekintem. A \"színpadi érettség\" elérése, a tapasztalat megszerzése talán a legkomolyabb feladat egy ifjú művész számára. Önnél hogyan zajlott ez a tanulási folyamat? - A törekvésem egyszerűen megfogalmazva annyi, hogy szeretnék jó zenéket jól előadni. Az persze a közönségtől, a befogadótól is függ, hogy mennyire tud bekapcsolódni és ráhangolódni arra a hullámhosszra, amiről az imént beszéltünk. Egy énekes számára az előadás mély víz. Bátorság kell ahhoz, hogy elengedjük a medencepartot. Nem állhatok úgy a színpadon, hogy a szememet becsukva még mindig kapaszkodom valamibe. Magamat kell adnom, megmutatni: ez vagyok, a tanulás, a próbafolyamat során, íme, ezt gyűjtöttem össze. Mérhetetlenül sok munka van amögött, hogy egy gyermek elkezd járni: először megpróbál felállni, majd lépeget, egyre jobban koordinálja a mozgását... Amikor kiszabadul a játszótérre, már nem gondol arra, hogyan kell egyensúlyozni. A művészeknél az interpretálás, az előadás jelenti a \"játszóteret\", az említett mély vizet. El kell indulni, nem szabad hezitálni, görcsölni. Lehet, hogy hibázol, \"vizet nyelsz\", de ettől lesz hiteles, természetes az, amit csinálsz. A tanulás, a begyakorlás, a tisztességes felkészülés elengedhetetlen az önkontrollhoz, és ahhoz, hogy egyfajta \"tudós tudatlansággal\" lépj ki a játszótérre, a színpadra. A dzsúdósoknál van egy mondás: \"Aki meghal a tatamin, feltámad a versenyen.\" Nekünk a próbaszobában kell meghalnunk, hogy aztán hitelesek és egyszerűek lehessünk az előadáson... A kollegialitás mennyire érvényesül ma a művészvilágban? - Meg kell tanulnunk kiküszöbölni a féltékenységet, ami visszahúzó erő. Egyszerűségünk több lesz, ha nem azt nézzük, hol tart a másik, hanem azt: én mennyire tudok az ideális célhoz legközelebb jutni. Gyakran esünk abba a hibába, hogy azt hiszszük: kevesebbek leszünk a másik sikerétől. De ez éppen fordítva van. Nem arra kell törekedni, hogy én legyek a legjobb, hanem arra: a zeneszerzőt és a művet szolgálva kihozzam magamból a legjobbat. Ha minden közreműködő ebben a szellemben teszi a dolgát, akkor születnek igazán emlékezetes, jó előadások. A kultúra, különösen az úgynevezett magas kultúra művelői - akarva-akaratlanul - nagy felelősséget hordoznak, és szerepük ma még inkább felértékelődik. Érzi ennek a súlyát? - A hivatás lehetőség, egyszerre kötelék és bilincs. Tény, hogy a művészlét manapság nagyfokú kiszolgáltatottságot jelent. Különösen itthon, ahol hiányzik az, amit megtapasztalhattam Amerikában, ahol az emberek jobban megőrizték a közösségi felelősségvállalást. Ott a polgárok büszkén tartanak fent és támogatnak operaházakat, koncerttermeket. Saját ügyüknek tekintik a kultúrát. Másfelől, spirituálisabb értelemben nem elegendő és nem is lehet pusztán a magunk erejére támaszkodni: Isten és embertársaink segítségét is kérnünk kell. Ha az ember egyedül van, könnyen eltéved. Én minden tanáromtól, ismerősömtől kaptam valami fontosat, amit elraktároztam, és amit fel tudtam használni az élet különböző területein. Nagy szükség van a mesterekre, a lelki vezetőkre. Ők az \"élet sói\", a fáklyavivők, akik megmutatják a helyes irányt. De a mi feladatunk is az, hogy fényhordozókká váljunk. Hála, hivatás, ima, igaz úton járás - számomra a legfontosabb feladatok és értékek. Pallós Palerdi András közelmúltbeli fellépései: a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében március 16-án Liszt Ferenc - Sugár Miklós vonószenekari hangszerelésében megszólaló - Via Crucisában és Beethoven C-dúr miséjében szerepelt a Művészetek Palotájában. Ugyanitt március 22-én került sor Pfitzner Palestrina című operájának magyarországi bemutatójára, amelyben Lotharingia bíborosát énekelte. Május 10-én ugyancsak a Nemzeti Hangversenyteremben neves külföldi vendégművészek társaságában (Colline-ként) lép fel a Puccini-év alkalmából megszólaló Bohémélet részben szcenírozott előadásában. Június 13-án a Bartók+Szlávok nemzetközi operafesztiválon pedig ismét a Kékszakállút alakítja Miskolcon.
1882 roland 2007-11-25 23:45:55
sziasztok, mindenkinek, akinek Elina Garanca a kedvence, egy friss tipp: Junius 14en exkluziv koncerted ad a Szentmargitbanyai kofejtoben... mindenkit szeretettel varunk. tobbi info a honlapon, www.ofs.at, szisztok roland
sziasztok, mindenkinek, akinek Elina Garanca a kedvence, egy friss tipp: Junius 14en exkluziv koncerted ad a Szentmargitbanyai kofejtoben... mindenkit szeretettel varunk. tobbi info a honlapon, www.ofs.at, szisztok roland
1881 bemaria 2007-11-19 15:39:50 [Válasz erre: 1878 bermuda 2007-11-19 15:16:07]
Ez arról a Netrebko & Co-gáláról lehet, ha jól emlékszem ott énekelték.
Ez arról a Netrebko & Co-gáláról lehet, ha jól emlékszem ott énekelték.
1879 Búbánat 2007-11-19 15:21:22 [Válasz erre: 1878 bermuda 2007-11-19 15:16:07]
Aha... majd odamegyek! Köszönöm Neked!
Aha... majd odamegyek! Köszönöm Neked!
1878 bermuda 2007-11-19 15:16:07 [Válasz erre: 1876 Búbánat 2007-11-19 12:35:47]
Találtam a You tube-on Garanca és Netrebko kettősét, a Lakméból. Garanca Nicole Kidmanre emlékeztet;-)
Találtam a You tube-on Garanca és Netrebko kettősét, a Lakméból. Garanca Nicole Kidmanre emlékeztet;-)
1876 Búbánat 2007-11-19 12:35:47
Garanca: leomolok előtte! A minapi bécsi Adalgisája után elővettem a két évvel ezelőtti Charlottját Massenet Wertherében (DVD – TDK, Werther: Mardello Álvarez). Ez is Bécs. Tombolt a közönség! Én is otthon a karosszékemben! Óriási egyéniség, mint színésznő is elementáris, mert a hang, az maga a CSODA! Mint nő pedig egy szépség, olyan Netrebko- szerű szépség. És micsoda bűbájos megjelenés! Vonzza a tekintetet, kétségtelen. Sugárzik belőle valami rafinált erotika is…! De nem ez a lényeg. A színpadon átlényegül azzá, amit alakít; valami nemes aurája van, és amit és ahogyan énekel, játszik, az első számú minőség! Ez a fontos! A néző-hallgató pedig gyönyörködik benne. A bonusban a 2005. évi Operabálban, Álvarez karján megjelenő tüneményről szinte alig találok szavakat (egy duettet is énekelnek a trackban)…; az est folyamán egy kis interjú is kikerekedik vele és az új Werther- produkció alkotóival, többi közreműködőivel. Garanca, mint interjúalany, itt is rendkívül „felkészülten” hozza „formáját”…. és mily’ megnyerő, mily’ elegáns, mily’ tündökletes! Remélem, még sok-sok operaélménnyel megajándékoz, ha élőben erre nemigen lesz módom, akkor legalább a kép- és hangfelvételein keresztül hagyom magam újra és újra elvarázsoltatni általa!
Garanca: leomolok előtte! A minapi bécsi Adalgisája után elővettem a két évvel ezelőtti Charlottját Massenet Wertherében (DVD – TDK, Werther: Mardello Álvarez). Ez is Bécs. Tombolt a közönség! Én is otthon a karosszékemben! Óriási egyéniség, mint színésznő is elementáris, mert a hang, az maga a CSODA! Mint nő pedig egy szépség, olyan Netrebko- szerű szépség. És micsoda bűbájos megjelenés! Vonzza a tekintetet, kétségtelen. Sugárzik belőle valami rafinált erotika is…! De nem ez a lényeg. A színpadon átlényegül azzá, amit alakít; valami nemes aurája van, és amit és ahogyan énekel, játszik, az első számú minőség! Ez a fontos! A néző-hallgató pedig gyönyörködik benne. A bonusban a 2005. évi Operabálban, Álvarez karján megjelenő tüneményről szinte alig találok szavakat (egy duettet is énekelnek a trackban)…; az est folyamán egy kis interjú is kikerekedik vele és az új Werther- produkció alkotóival, többi közreműködőivel. Garanca, mint interjúalany, itt is rendkívül „felkészülten” hozza „formáját”…. és mily’ megnyerő, mily’ elegáns, mily’ tündökletes! Remélem, még sok-sok operaélménnyel megajándékoz, ha élőben erre nemigen lesz módom, akkor legalább a kép- és hangfelvételein keresztül hagyom magam újra és újra elvarázsoltatni általa!
1875 WiseGentleman 2007-11-12 11:31:02 [Válasz erre: 1869 Liu 2007-11-11 20:21:17]
Ha már Palló Imre, a Hungaroton jubileumi albumán szerepel Jeleckij áriájával, matuzsálemi korban, óriási alakítást nyújtva. Emellett létezik ugyebár a régi Háry-felvétel (Tiszay Magdával, ő is óriási volt, bár csak felvételről hallottam) és egy szóló-LP, amit még nem adtak ki CD-n. Berczelly István (aki természeti csoda, hogy ilyen idősen így énekel) eredetileg bariton, gyermek- és tinédzserkoromban lenyűgöző Simon Boccanegrát és félelmetes Scarpiát láttam vele.
Ha már Palló Imre, a Hungaroton jubileumi albumán szerepel Jeleckij áriájával, matuzsálemi korban, óriási alakítást nyújtva. Emellett létezik ugyebár a régi Háry-felvétel (Tiszay Magdával, ő is óriási volt, bár csak felvételről hallottam) és egy szóló-LP, amit még nem adtak ki CD-n. Berczelly István (aki természeti csoda, hogy ilyen idősen így énekel) eredetileg bariton, gyermek- és tinédzserkoromban lenyűgöző Simon Boccanegrát és félelmetes Scarpiát láttam vele.
1874 WiseGentleman 2007-11-12 10:55:28
Nos, ha még szabad benevezni (nem feltétlenül sorrendben): Hans Hotter, Wolfgang Windgassen, Theo Adam, Luciano Pavarotti, Mario del Monaco, Birgit Nilsson, Radnai György, Elisabeth Schwarzkopf, Ágai Karola, Regine Crespin (persze jóval több is van, csupán azt a tízet írtam le, aki legelőször eszembe jutott).
Nos, ha még szabad benevezni (nem feltétlenül sorrendben): Hans Hotter, Wolfgang Windgassen, Theo Adam, Luciano Pavarotti, Mario del Monaco, Birgit Nilsson, Radnai György, Elisabeth Schwarzkopf, Ágai Karola, Regine Crespin (persze jóval több is van, csupán azt a tízet írtam le, aki legelőször eszembe jutott).
1873 parampampoli 2007-11-12 10:38:57 [Válasz erre: 1867 -zéta- 2007-09-06 20:42:00]
Bravo zéta! Ha nekem a tizes sorrend más is lenne, olyan listát írtál, amelyikben egyetlen vitatható név sincs!!
Bravo zéta! Ha nekem a tizes sorrend más is lenne, olyan listát írtál, amelyikben egyetlen vitatható név sincs!!
1872 Búbánat 2007-11-12 09:17:42 [Válasz erre: 1871 virius 2007-11-12 00:26:36]
Ma este a Bartókon Pavarotti \"maraton\" lesz, 19:35-től két órán át, 21:35-ig, csendülnek fel előadásában a szebbnél szebb operaáriák és dalok.
Ma este a Bartókon Pavarotti \"maraton\" lesz, 19:35-től két órán át, 21:35-ig, csendülnek fel előadásában a szebbnél szebb operaáriák és dalok.
1871 virius 2007-11-12 00:26:36 [Válasz erre: 1868 Búbánat 2007-09-24 20:50:43]
Milyen nagy kár, hogy a 3 Tenor többé sohasem léphet fel egyszerre földi színpadon. Nekem speciel Pavarotti is kedvenc volt és marad.
Milyen nagy kár, hogy a 3 Tenor többé sohasem léphet fel egyszerre földi színpadon. Nekem speciel Pavarotti is kedvenc volt és marad.
1870 tukán 2007-11-11 20:32:40 [Válasz erre: 1869 Liu 2007-11-11 20:21:17]
Hát ez igazán fantasztikus felsorolás!
Hát ez igazán fantasztikus felsorolás!
1869 Liu 2007-11-11 20:21:17
Igen sok kedvencem van, tíznél jóval több. Próbálom hangfajonként összeszedni... Szoprán: Callas, Nilsson (ha nem látom, mindent elhiszek neki - hihetetlen Salome volt pl.), Schwartzkopf, Waltraud Meier (kedvenc Sieglindém, de nagy csodálkozásomra láttam francia nyelvű Don Carlosban is - Eboliként!), Mirella Freni, Leontyne \"Leonóra\" Price, Katia Ricciarelli Mezzoszoprán/Alt: Jelena Obrazcova, Fiorenza Cossotto, Shirley Verrett (furcsa, de most, hogy belegondolok, én még teljes Carment igazi mezzóval nem is hallottam. Callas is, Migenes is szoprán...) Tenor: Simándy, Domingo, Jerusalem, Kollo, Windgassen, Di Stefano Bariton: Gobbi (mert Scarpia, mert Rigoletto, meg különben is), Sherrill Milnes (mert nekem ő a tökéletes Posa márki), Renato Bruson, Piero Cappuccilli, mostanában már Fokanov is. Egyre szebb lesz a hangja. Nagyon szeretnék valamit hallani Palló Imrével, sajnos, még nem sikerült. Basszus: Székely felülmúlhatatlan, isteni, amilyen csak egyszer volt. De azért igen jók vannak bőven: Matti Salminen, Nyesztyerenko, Gyaurov (furcsa, de ahány Aidát csak hallottam, mindben Gyaurov volt Ramfis), Berczelly (élőben csak a Tannhäuserben láttam, de az épp elég volt), és Fodor János, mert olyan Főinkvizítor nincs még egy.
Igen sok kedvencem van, tíznél jóval több. Próbálom hangfajonként összeszedni... Szoprán: Callas, Nilsson (ha nem látom, mindent elhiszek neki - hihetetlen Salome volt pl.), Schwartzkopf, Waltraud Meier (kedvenc Sieglindém, de nagy csodálkozásomra láttam francia nyelvű Don Carlosban is - Eboliként!), Mirella Freni, Leontyne \"Leonóra\" Price, Katia Ricciarelli Mezzoszoprán/Alt: Jelena Obrazcova, Fiorenza Cossotto, Shirley Verrett (furcsa, de most, hogy belegondolok, én még teljes Carment igazi mezzóval nem is hallottam. Callas is, Migenes is szoprán...) Tenor: Simándy, Domingo, Jerusalem, Kollo, Windgassen, Di Stefano Bariton: Gobbi (mert Scarpia, mert Rigoletto, meg különben is), Sherrill Milnes (mert nekem ő a tökéletes Posa márki), Renato Bruson, Piero Cappuccilli, mostanában már Fokanov is. Egyre szebb lesz a hangja. Nagyon szeretnék valamit hallani Palló Imrével, sajnos, még nem sikerült. Basszus: Székely felülmúlhatatlan, isteni, amilyen csak egyszer volt. De azért igen jók vannak bőven: Matti Salminen, Nyesztyerenko, Gyaurov (furcsa, de ahány Aidát csak hallottam, mindben Gyaurov volt Ramfis), Berczelly (élőben csak a Tannhäuserben láttam, de az épp elég volt), és Fodor János, mert olyan Főinkvizítor nincs még egy.
1868 Búbánat 2007-09-24 20:50:43
Mai hír: José Carreras után újabb világhírű spanyol tenort, Placido Domingót látná vendégül Pécs. Szóban már megállapodtak, a művész várhatóan 2008 nyarán koncertezik Európa 2010-es kulturális fővárosában. Placido Domingo pedig azért is fogadta el a felkérést, mert eljutott hozzá a Carreras-koncert híre. Tasnádi Péter polgármester elmondta, hogy Pécs több hasonló, kiemelkedő rendezvénnyel szeretne készülni a 2010-es programokra (MTI)
Mai hír: José Carreras után újabb világhírű spanyol tenort, Placido Domingót látná vendégül Pécs. Szóban már megállapodtak, a művész várhatóan 2008 nyarán koncertezik Európa 2010-es kulturális fővárosában. Placido Domingo pedig azért is fogadta el a felkérést, mert eljutott hozzá a Carreras-koncert híre. Tasnádi Péter polgármester elmondta, hogy Pécs több hasonló, kiemelkedő rendezvénnyel szeretne készülni a 2010-es programokra (MTI)
1867 -zéta- 2007-09-06 20:42:00
No, akkor az én top 10-em abc-s rendben: Theo Adam, Franco Corelli, Christian Franz, Nicolai Gedda, Edita Gruberova, Melis György, Birgit Nilsson, Hermann Prey, Leontyne Price, Matti Salminen.
No, akkor az én top 10-em abc-s rendben: Theo Adam, Franco Corelli, Christian Franz, Nicolai Gedda, Edita Gruberova, Melis György, Birgit Nilsson, Hermann Prey, Leontyne Price, Matti Salminen.
1866 frushena 2007-09-05 22:07:26 [Válasz erre: 1865 tarnhelm2 2007-09-05 21:57:38]
Az Index nem hazudtolja meg magát ... HALDOKLIK !!! Már el is temették ... :S
Az Index nem hazudtolja meg magát ... HALDOKLIK !!! Már el is temették ... :S
1865 tarnhelm2 2007-09-05 21:57:38
[url]http://index.hu/kultur/klassz/pavarotti881/; szomorú hír Pavarottiról[/url]
[url]http://index.hu/kultur/klassz/pavarotti881/; szomorú hír Pavarottiról[/url]
1864 Búbánat 2007-09-05 15:47:20 [Válasz erre: 1862 tukán 2007-09-05 15:38:50]
Pécs számomra az egyik legszebb magyar város - Eger, Veszprém és Szentendre mellett -, ahová mindig szívesen térek vissza! Egyeteme tényleg nagyhírű, és örülök, hogy Carreras megismerhette közelebbről ezt a patinás intézményt!
Pécs számomra az egyik legszebb magyar város - Eger, Veszprém és Szentendre mellett -, ahová mindig szívesen térek vissza! Egyeteme tényleg nagyhírű, és örülök, hogy Carreras megismerhette közelebbről ezt a patinás intézményt!
1862 tukán 2007-09-05 15:38:50 [Válasz erre: 1861 Búbánat 2007-09-05 12:44:33]
Pécs , Európa négy legrégebbi egyetemei közt van! (33000 hallgatóval!) Legalább magunkat ne degradáljuk le!
Pécs , Európa négy legrégebbi egyetemei közt van! (33000 hallgatóval!) Legalább magunkat ne degradáljuk le!
1861 Búbánat 2007-09-05 12:44:33 [Válasz erre: 1860 tarnhelm2 2007-09-05 12:36:55]
Szerintem, Ókovács boldogan átvállalná Carrerastól... lehet, hogy savanyú a szőlő?
Szerintem, Ókovács boldogan átvállalná Carrerastól... lehet, hogy savanyú a szőlő?
1860 tarnhelm2 2007-09-05 12:36:55 [Válasz erre: 1859 Búbánat 2007-09-05 12:30:00]
Ókovács díszdoktor lett egy eldugott portugál városban? Hogy ezek a luzitánok mire oda nem figyelnek!! :)
Ókovács díszdoktor lett egy eldugott portugál városban? Hogy ezek a luzitánok mire oda nem figyelnek!! :)
1859 Búbánat 2007-09-05 12:30:00 [Válasz erre: 1856 martuni 2007-09-05 10:30:32]
A díszdoktoriról jut eszembe, Ókovács írta, hogy hetekkel ezelőtt egy eldugott portugál kis városkában is kapott egy hasonló oklevelet...; ennyi rangot képvisel a pécsié is...
A díszdoktoriról jut eszembe, Ókovács írta, hogy hetekkel ezelőtt egy eldugott portugál kis városkában is kapott egy hasonló oklevelet...; ennyi rangot képvisel a pécsié is...
1858 tarnhelm2 2007-09-05 11:27:52 [Válasz erre: 1854 martuni 2007-09-05 10:13:27]
Hát lehet, hogy a pécsi közönség nagyon más, de másfél éve a MüPában az volt az érzésem, hogy a publikum nagy részének fogalma sincs az operáról úgy általában. (afféle 3 tenor-közönség volt jórészt, akiket elsősorban a hírnév csábított és nem a ténylegesen hallható voce.) És lehet, hogy csak véletlen, de Carreras akkor sem énekelte el a beígért - nem túl sok - operaáriát, csak a nápolyi dalait meg a zarzuélákat. Márpedig pusztán ez utóbiak kedvéért engem 6 ökörrel sem lehetne bevonszolni egy koncertre. Nem tudom, ki hogy van vele, de ha mondjuk Pollini hangversenyén a programban szereplő Beethoven vagy Chopin helyett a Szomorú vasárnapot kapom - hát tényleg elszomorodom! (Fay meg végtelenül rosszindulatú, azt mindig is tudtuk, amúgy nem érdemes vele foglalkozni.)
Hát lehet, hogy a pécsi közönség nagyon más, de másfél éve a MüPában az volt az érzésem, hogy a publikum nagy részének fogalma sincs az operáról úgy általában. (afféle 3 tenor-közönség volt jórészt, akiket elsősorban a hírnév csábított és nem a ténylegesen hallható voce.) És lehet, hogy csak véletlen, de Carreras akkor sem énekelte el a beígért - nem túl sok - operaáriát, csak a nápolyi dalait meg a zarzuélákat. Márpedig pusztán ez utóbiak kedvéért engem 6 ökörrel sem lehetne bevonszolni egy koncertre. Nem tudom, ki hogy van vele, de ha mondjuk Pollini hangversenyén a programban szereplő Beethoven vagy Chopin helyett a Szomorú vasárnapot kapom - hát tényleg elszomorodom! (Fay meg végtelenül rosszindulatú, azt mindig is tudtuk, amúgy nem érdemes vele foglalkozni.)
1857 vichy 2007-09-05 10:46:24 [Válasz erre: 1856 martuni 2007-09-05 10:30:32]
Most fején találtad a szöget! Attól félek nem csak le és nem csak minket... Pontosan ez zavar az egészben!
Most fején találtad a szöget! Attól félek nem csak le és nem csak minket... Pontosan ez zavar az egészben!
1856 martuni 2007-09-05 10:30:32 [Válasz erre: 1855 vichy 2007-09-05 10:24:04]
Az, lehet hogy naivitás, bár kérdés volt részemről. Ez esetben -díszdoktori cím ide-oda- eléggé lenézhet minket!
Az, lehet hogy naivitás, bár kérdés volt részemről. Ez esetben -díszdoktori cím ide-oda- eléggé lenézhet minket!
1855 vichy 2007-09-05 10:24:04 [Válasz erre: 1854 martuni 2007-09-05 10:13:27]
Lehet, hogy ha tudják is kicsoda Carreras, azzal esetleg nincsenek tisztában, mekkora különbség van fiatalkori és mai teljesítménye között. \"Csak a szervezés mézes madzaga\": szegény Carreras meg nem is tudott róla?...Hmm, nem naivitás kicsit ezt feltételezni?:-)
Lehet, hogy ha tudják is kicsoda Carreras, azzal esetleg nincsenek tisztában, mekkora különbség van fiatalkori és mai teljesítménye között. \"Csak a szervezés mézes madzaga\": szegény Carreras meg nem is tudott róla?...Hmm, nem naivitás kicsit ezt feltételezni?:-)
1854 martuni 2007-09-05 10:13:27 [Válasz erre: 1852 tarnhelm2 2007-09-05 09:59:47]
Nem, nem! Ne haragudj, de ki ne tudná, hogy kicsoda Carreras? Ha vannak is ilyenek, szerintem azok vannak kisebb létszámban. Én megvagyok győződve, hogy a bravózás sem a mostani fellépésének szólt. Igen, beígérte az operaáriákat és nem énekelte el. Ez csúnya dolog, erre nem mentség a hírnév, igaza volt Ókovácsnak, hogy megírta. Bár hadd jegyezzem meg, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy egy nagy nűvész ilyen módon csapja be a közönséget, hiszen tudja, hogy ebből \"balhé\" lesz! Ezzel kapcsolatban arra gondoltam, nem lehet hogy az operaáriák-hazugság csak a szervezés mézes madzaga volt? Ez kérdés, mert nem tudom. A Fáy -kritikából, -mint azt már írtam,- az nem tetszett, hogy Carreras múltját támadja és ez azért nem egészen helyén való.
Nem, nem! Ne haragudj, de ki ne tudná, hogy kicsoda Carreras? Ha vannak is ilyenek, szerintem azok vannak kisebb létszámban. Én megvagyok győződve, hogy a bravózás sem a mostani fellépésének szólt. Igen, beígérte az operaáriákat és nem énekelte el. Ez csúnya dolog, erre nem mentség a hírnév, igaza volt Ókovácsnak, hogy megírta. Bár hadd jegyezzem meg, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy egy nagy nűvész ilyen módon csapja be a közönséget, hiszen tudja, hogy ebből \"balhé\" lesz! Ezzel kapcsolatban arra gondoltam, nem lehet hogy az operaáriák-hazugság csak a szervezés mézes madzaga volt? Ez kérdés, mert nem tudom. A Fáy -kritikából, -mint azt már írtam,- az nem tetszett, hogy Carreras múltját támadja és ez azért nem egészen helyén való.
1853 vichy 2007-09-05 10:12:16 [Válasz erre: 1852 tarnhelm2 2007-09-05 09:59:47]
Úgy bizony! Szerintem ez az egész kőkeményen az üzletről szól: itt bizony az Oldtimer elindul a Forma 1-ben, és nem hasonlítható össze azzal, amikor egy már rég nem színpadon lévő legendás művész (pl. Ágai Karola) valamilyen alkalomból kivételesen fellép.
Úgy bizony! Szerintem ez az egész kőkeményen az üzletről szól: itt bizony az Oldtimer elindul a Forma 1-ben, és nem hasonlítható össze azzal, amikor egy már rég nem színpadon lévő legendás művész (pl. Ágai Karola) valamilyen alkalomból kivételesen fellép.
1852 tarnhelm2 2007-09-05 09:59:47 [Válasz erre: 1851 martuni 2007-09-05 09:26:12]
Szerintem rossz a következtetés: - aki az újság kikiáltó stílusú szalagcíme alapján ment koncertre, annak fogalma sem volt róla, hogy kicsoda Carreras, és hogyan énekelt húsz éve. Az korántsem volt csalódott, sőt, nagyon is elégedett volt azzal, amit hallott, és felállva bravózott a végén. - aki tudta mire számíthat, és mégis elment a koncertre, az vagy magára vessen, vagy valóban ne fanyalogjon. - De a kritikus miért ne írhatná meg, hogy Carreras [u] már megint csak beígérte az opera-áriákat[/u], de jobbnak látta nem elénekelni őket?! Erre a lépésre nem mentség sem az egykori hírnév, sem a kor, sem a betegség. Ez a közönség átverése - lenne, ha nem sejtettük volna előre, hogy így lesz. Így csak átverési kísérlet. Carreras nagy énekes volt. Szeretem a lemezeit. Haknizzon, ha van rá igény, de a kritikának ne kelljen már ünnepelni, ha egy produkció rossz! (Ezt az előadást nem hallottam, de két éve egy másikat igen. Az itt idézett kritikát akár arról a MüPa-beli estéről is írhatták volna.) P.s. Félreértés ne essék, sem Fay, sem Ókovács írásaiért nem lelkesedem. Nem az ő védelmükben írtam.
Szerintem rossz a következtetés: - aki az újság kikiáltó stílusú szalagcíme alapján ment koncertre, annak fogalma sem volt róla, hogy kicsoda Carreras, és hogyan énekelt húsz éve. Az korántsem volt csalódott, sőt, nagyon is elégedett volt azzal, amit hallott, és felállva bravózott a végén. - aki tudta mire számíthat, és mégis elment a koncertre, az vagy magára vessen, vagy valóban ne fanyalogjon. - De a kritikus miért ne írhatná meg, hogy Carreras [u] már megint csak beígérte az opera-áriákat[/u], de jobbnak látta nem elénekelni őket?! Erre a lépésre nem mentség sem az egykori hírnév, sem a kor, sem a betegség. Ez a közönség átverése - lenne, ha nem sejtettük volna előre, hogy így lesz. Így csak átverési kísérlet. Carreras nagy énekes volt. Szeretem a lemezeit. Haknizzon, ha van rá igény, de a kritikának ne kelljen már ünnepelni, ha egy produkció rossz! (Ezt az előadást nem hallottam, de két éve egy másikat igen. Az itt idézett kritikát akár arról a MüPa-beli estéről is írhatták volna.) P.s. Félreértés ne essék, sem Fay, sem Ókovács írásaiért nem lelkesedem. Nem az ő védelmükben írtam.
1851 martuni 2007-09-05 09:26:12 [Válasz erre: 1849 bcn 2007-09-04 16:33:27]
Egy 2 héttel ezelőtti újság akadt ma a kezembe, amiben a vezető hírek között ez szerepelt: \"A csodálatos tenor Jose Carreras fog énekelni Pécsett. Mindenki jöjjön aki tud, mert az egyik legnagyobb, élő operaikon fog minket elkápráztatni!\" Szóval aki az ehhez hasonló utcai kikiálltókhoz méltó szalagcímeket komolyan vette, annak őrületes csalódás lehetett a koncert. Közben minduntalan eszembe jut, hogy tulajdonképpen Carreras mit gondolhatott magában. Nem félt attól, hogy kiábrándítja a közönséget? Vagy a magyaroknak vidéken ez a szint is jó? Csak találgatok. De azt már végképpen nem értem, hogy a kritikusok miért vannak felháborodva. Carreras szerintem már a betegsége után sem tudott jól énekelni, és ez érthető is. De bunkóságnak tartom, hogy bemocskolják a nevét, mert valamikor bizony nagy énekes volt. Bár Fáy úr határozott tényként beállítva ezt is erősen megkérdőjelezi. Még szerencse, hogy én nem hiszek neki.
Egy 2 héttel ezelőtti újság akadt ma a kezembe, amiben a vezető hírek között ez szerepelt: \"A csodálatos tenor Jose Carreras fog énekelni Pécsett. Mindenki jöjjön aki tud, mert az egyik legnagyobb, élő operaikon fog minket elkápráztatni!\" Szóval aki az ehhez hasonló utcai kikiálltókhoz méltó szalagcímeket komolyan vette, annak őrületes csalódás lehetett a koncert. Közben minduntalan eszembe jut, hogy tulajdonképpen Carreras mit gondolhatott magában. Nem félt attól, hogy kiábrándítja a közönséget? Vagy a magyaroknak vidéken ez a szint is jó? Csak találgatok. De azt már végképpen nem értem, hogy a kritikusok miért vannak felháborodva. Carreras szerintem már a betegsége után sem tudott jól énekelni, és ez érthető is. De bunkóságnak tartom, hogy bemocskolják a nevét, mert valamikor bizony nagy énekes volt. Bár Fáy úr határozott tényként beállítva ezt is erősen megkérdőjelezi. Még szerencse, hogy én nem hiszek neki.
1850 tukán 2007-09-04 20:30:59 [Válasz erre: 1847 Búbánat 2007-09-04 10:33:10]
ÓÉdes Istenem! ÓK. csak egyetlenegyszer kapna egy nagy tapsot és bravot. De a dalolásnál ez nem jön be! Élete álma.
ÓÉdes Istenem! ÓK. csak egyetlenegyszer kapna egy nagy tapsot és bravot. De a dalolásnál ez nem jön be! Élete álma.
1849 bcn 2007-09-04 16:33:27
Egyszeruen nem ertem, barki is hogy gondolhatja, hogy ha meghallgatom a 61 eves Carrerast akkor ugyanolyan elmenyben lesz reszem, mintha a 40 eves Carrerast hallgatnam. Csak ennyi a lenyeg. Persze fikazni azt lehet, konnyu es egyszerubb, mint gondolkodni.
Egyszeruen nem ertem, barki is hogy gondolhatja, hogy ha meghallgatom a 61 eves Carrerast akkor ugyanolyan elmenyben lesz reszem, mintha a 40 eves Carrerast hallgatnam. Csak ennyi a lenyeg. Persze fikazni azt lehet, konnyu es egyszerubb, mint gondolkodni.
1848 Heiner Lajos 2007-09-04 16:17:03 [Válasz erre: 1821 Heiner Lajos 2007-08-30 13:26:13]
Asszem az utolsó.
Asszem az utolsó.
1847 Búbánat 2007-09-04 10:33:10 [Válasz erre: 1830 tukán 2007-09-01 00:32:46]
Ókovács Szilveszter is megírta a maga bő lére eresztett cikkét: \"Nem csalás, de ámítás a javából\" (Magyar Nemzet mai száma) \"... és a nagy dérrel-dúrral beharangozott koncerten kizárólag alibiszámokat szólaltat meg. Dehogyis jön a beígért Bellini-, Donizetti-, Verdi- meg Puccini operarészlet; a nagy nevű tenor most is baritonba transzponált, magasságok nélküli dalocskákkal töltögette a mikrofont.\"
Ókovács Szilveszter is megírta a maga bő lére eresztett cikkét: \"Nem csalás, de ámítás a javából\" (Magyar Nemzet mai száma) \"... és a nagy dérrel-dúrral beharangozott koncerten kizárólag alibiszámokat szólaltat meg. Dehogyis jön a beígért Bellini-, Donizetti-, Verdi- meg Puccini operarészlet; a nagy nevű tenor most is baritonba transzponált, magasságok nélküli dalocskákkal töltögette a mikrofont.\"
1846 Sesto 2007-09-01 20:50:14 [Válasz erre: 1840 martuni 2007-09-01 14:36:42]
....s hogy mennyire igaz az a mondás, amit Tukántól bemásoltam, íme két konkrét /magyar/ példával is szeretném alátámasztani: 1993 áprilisában ott lehetettem Ágai Karola jubileumi Varázsfuvola elöadásán, amelyen -többéves \"szilencium\" után(=az okokat inkább ne firtassuk!)- újra szinpadra lépett/léphetett egyetlen elöadás erejéig, s magára ölthette Csillagfényü királynö palástját... Senki nem azért várta az elöadást olyan elragadtatással, szerettel és izgalommal, mert bárki abban a hitben lett volna, hogy a ´60-as, ´70-es évek világklasszis teljesitményét fogja újra hallani,...HANEM EZESETBEN A MÜVÉSZ SZEMÉLYES EGYÉNI VARÁZSA, KISUGÁRZÁSA ÉS PÁRATLAN ARTISZTIKUMA VOLT A LEIRHATATLAN CSODA -és egyáltalan maga az a pótolhatatlan élmény, hogy újra azon a szinpadon énekel, amely évtizedeken keresztül müvészi tevékenységének legfontosabb állomása, otthona volt(!)-s természetesen azt sem lenne szabad elfelejteni: annak a publikumnak, aki a Müvésznö számára is egészen biztosan mindvégig a legkedvesebb volt!... Vagy egy másik igen csak csodálatos élmény, a közelmúltból: Június elején, a Budapesti Nemzeti Szinházban megrendezett \"Halhatatlanok Társulata Gála\" keretében -Ágai Karola mellett szintén opera kategóriában- Komlóssy Erzsébet is megkaphatta ezt a kitüntetö címet. Komlóssy Erzsébet végül a müsorvezetö kérésére -improvizált- és elénekelt egy erdélyi \"altatódalt\"(!!!) csodálatos altja még mindig nagyon impozánsan zengett, betöltötte az auditóriumot. Ott és akkor senkit nem érdekelt, \"hogy fogyott-e esetleg a voce, vagy törik\" etc., ebben az esetben ez nem más, mint lényegtelen és hülye a lényegtöl eltérö, pitiáner részletek; az egésznek ezzel szemben olyan csodálatos varázsa volt! Ilyen élményeket lehetetlen elfelejteni, azt hiszem! ;-) S a publikum spontán reakciója szintén magáért beszélt, ahogy ünnepelte a MáO legendás drámai alt énekesnöjét...
....s hogy mennyire igaz az a mondás, amit Tukántól bemásoltam, íme két konkrét /magyar/ példával is szeretném alátámasztani: 1993 áprilisában ott lehetettem Ágai Karola jubileumi Varázsfuvola elöadásán, amelyen -többéves \"szilencium\" után(=az okokat inkább ne firtassuk!)- újra szinpadra lépett/léphetett egyetlen elöadás erejéig, s magára ölthette Csillagfényü királynö palástját... Senki nem azért várta az elöadást olyan elragadtatással, szerettel és izgalommal, mert bárki abban a hitben lett volna, hogy a ´60-as, ´70-es évek világklasszis teljesitményét fogja újra hallani,...HANEM EZESETBEN A MÜVÉSZ SZEMÉLYES EGYÉNI VARÁZSA, KISUGÁRZÁSA ÉS PÁRATLAN ARTISZTIKUMA VOLT A LEIRHATATLAN CSODA -és egyáltalan maga az a pótolhatatlan élmény, hogy újra azon a szinpadon énekel, amely évtizedeken keresztül müvészi tevékenységének legfontosabb állomása, otthona volt(!)-s természetesen azt sem lenne szabad elfelejteni: annak a publikumnak, aki a Müvésznö számára is egészen biztosan mindvégig a legkedvesebb volt!... Vagy egy másik igen csak csodálatos élmény, a közelmúltból: Június elején, a Budapesti Nemzeti Szinházban megrendezett \"Halhatatlanok Társulata Gála\" keretében -Ágai Karola mellett szintén opera kategóriában- Komlóssy Erzsébet is megkaphatta ezt a kitüntetö címet. Komlóssy Erzsébet végül a müsorvezetö kérésére -improvizált- és elénekelt egy erdélyi \"altatódalt\"(!!!) csodálatos altja még mindig nagyon impozánsan zengett, betöltötte az auditóriumot. Ott és akkor senkit nem érdekelt, \"hogy fogyott-e esetleg a voce, vagy törik\" etc., ebben az esetben ez nem más, mint lényegtelen és hülye a lényegtöl eltérö, pitiáner részletek; az egésznek ezzel szemben olyan csodálatos varázsa volt! Ilyen élményeket lehetetlen elfelejteni, azt hiszem! ;-) S a publikum spontán reakciója szintén magáért beszélt, ahogy ünnepelte a MáO legendás drámai alt énekesnöjét...
1844 Sesto 2007-09-01 16:04:24 [Válasz erre: 1842 kobzos55 2007-09-01 14:59:50]
ad \"b\" -szerintem gratis \"presse\"-jegye volt, nem?(=azt ugy szoktak kritikusok/ujsagirok esetben!)
ad \"b\" -szerintem gratis \"presse\"-jegye volt, nem?(=azt ugy szoktak kritikusok/ujsagirok esetben!)
1843 martuni 2007-09-01 15:52:13 [Válasz erre: 1842 kobzos55 2007-09-01 14:59:50]
Hát végül is egyremegy. Holtbiztos, hogy kedvét leli a művészek megalázásában!
Hát végül is egyremegy. Holtbiztos, hogy kedvét leli a művészek megalázásában!
1842 kobzos55 2007-09-01 14:59:50 [Válasz erre: 1840 martuni 2007-09-01 14:36:42]
a) mazochizmusból b) ideje volt, pénze volt... c) már előre élezte a kését: \"de jól le lehet majd húzni az öreget\"
a) mazochizmusból b) ideje volt, pénze volt... c) már előre élezte a kését: \"de jól le lehet majd húzni az öreget\"
1841 Sesto 2007-09-01 14:57:53 [Válasz erre: 1840 martuni 2007-09-01 14:36:42]
...szerintem azt ö maga sem tudja?!... :-(
...szerintem azt ö maga sem tudja?!... :-(
1840 martuni 2007-09-01 14:36:42 [Válasz erre: 1839 Sesto 2007-09-01 11:12:51]
Ez mind, mind így igaz! És a Fáy miért ment el?
Ez mind, mind így igaz! És a Fáy miért ment el?
