Mindenkinek lehetnek becsípődései, IVÁ-nak a magyar nyelvű operajátszás (bocs, IVA), neked a Kodály módszer ekézése. Nem az a Kodály módszer, hogy álmos gyerekek, unatkozva szolmizálnak énekórán, hanem az, hogy voltak, és ahol hagyják, még ma is vannak általános iskolákban ének-zenei osztályok, ahol elkötelezett tanárok csodát tesznek átlagos képességű gyerekekkel, és igenis az éneklés, a zene szeretetére nevelik őket. Mivel a gyerekem egykor, és most az unokáim is ilyen osztályokba járnak, tudnék mesélni róla, hogy mi mindent tud adni egy ilyen iskola az elkötelezett és tehetséges tanáraival a következő generáció ízlésbeli és műveltségi neveléséhez.
Sejtettem. Maradjunk CSAK a hölgyeknél. Amit te hiszel, az a Così fan tutti.
Rövid leszek! JAJ!! - Szerencsére nem Mind így csinálják ! Sem a hölgyek, sem az urak!
Szánalmad nem jelent különösebb megrázkódtatást.
Emberileg ugyan becsülendő, hogy mennyei magaslatodból hajlandó vagy alászállni az ilyen gyarló beugatókhoz, mint például én, de szokásosan lakonikus és tartalmas "Egyetértek." - "Úgy van." - " !!! :-) " ...és hasonlóan kifejező erejű, tömörségében is megkapó szokásos meglátásaid után ezúttal egész, rendkívül bonyolult mondatokat szántál nézetem kommentálására, az kétségtelenül igazán megtisztelő. Természetesen egészen odavagyok a gyönyörtől, alig várom következő, hasonlóan pöffeteg megnyilatkozásodat.
Pedig bejegyzésemből észrevehetted volna, hogy nem egyedül én tartom ezt az operát kissé laposnak. A darabnak legtöbben még a címét is rosszul interperetálják. Te, mint vérprofi, aki rövid pár szóval egy-kettőre a hozzám hasonló kívülállókat, zeneileg képzetlen barbárokat a béka alsó fele alá küldöd, bizonyára segítesz: mi is ennek a darabnak a helyes címe:
"Così fan tutte" ?
Ha hallgattál volna bölcs maradtál volna ! A Cosiról leírt véleményed egyszer még nagyon fogod szégyellni! Remélem nem vagy zenész! Szánlak.
Ha hallgattál volna bölcs maradtál volna ! A Cosiról leírt véleményed egyszer még nagyon fogod szégyellni! Remélem nem vagy zenész! Szánlak.
A Cosi unalmas? Ne viccelj már! Mozart sohasem unalmas.:) Ráadásul ebben az operában van elrejtve Mozart egyik legszebb áriája. Visszatekintve a mostani évadra, talán a Cosi volt a legszebb operaélményem, Horti Lillával, Balga Gabriellával, és a fiúk sem voltak rosszak. Persze ehhez kellett egy jó karmester is. Benjamin Bayl személyében.
Szemfüles
Az, aki lát és az, aki hall, az állítólag szemfüles,
de sajnos a komolyzenei háló nap mint nap üres.
Manapság nincs komoly hal a hálóban csak ‘‘popszemét’’:
a nép nyilván ezért imádja a YesTe®Day-t meg a popzenét!
A darabot felvételről Guido Cantelli vezényletével (Schwarzkopf, Merriman, Sciutti, Alva, Panerai, Calabrese énekelnek, a Scala zenekara és kórusa mellett) ill. "képben" Jean-Pierre Ponnelle rendezésében ismertem meg. Cseppet sem tűnt unalmasnak.
Cosìt nem hallgatunk, mondta valódi szakértő, kedves tanácsadóm, amikor nyavalyogtam a képtelenül bárgyú történetű, nyúlós, unalmas darab miatt. A pódiumra emelt cselló miatt volt érdemes mégis megnézni a darabot, mert ott olyasvalaki ült, aki a dögunalmat élménnyé varázsolta.
A Beatles valóban nem popszemét - és műfajában úttörő volt.
Elsőnek lenni, újat alkotni: dicséretes. Yesterday
Nem érdemli , hogy hallgassa a Cosit.
Szerencsés ember vagy, ha akár az ablakot kinyitva nem üti meg a füledt mindaz, ami a szomszédból vagy akár egy elhaladó autóból kiárad. A Carmen mint a korabeli hősi/mitológiai operákkal élesen szembemenő mű heves reakciókat váltott ugyan ki, viszont senki sem vitatta, hofgy Bizet kiválóan képzett és tehetséges zeneszerző. A Cosi szövegét Beethoven és Wagner egyaránt elítélte, de a zseniális, bár szerintem rétestészta módjára nyúló zene feltehetően nem csak engem késztet mimimum ásítozásra, amihez a cselekmény nem éppen látványos vagy fordulatos volta is hozzájárul. A mai popszemét és a 19. században tömegesen elterjedni kezdő "cselédromantika" közös vonása, hogy amatőrök/tehetségtelenek műve, primitív szórakoztatás céljából, iskolázatlan vagy képzetlen, illetve a 2. vh. befejezése óta egyre inkább manipulált, papíron iskolázott tömegek részére. Kis Grófóra és rajongóira hadd ne térjek ki. Uhrin a dilettáns tipikus esete, aki hiányos iskolázottsága miatt nem tudott eljutni a magas kultúráig. Ugyanakkor rendkívül tisztelem azért, amit a szerencsétlen sérült fia érdekében kifejtett, és ilyen mértékben vetem meg azokat a hülyegyerekeket, akik látszólag felnézve rá, "Mesternek" nevezték és látszólag felnéztek rá, miközben aháta mögött kiröhögték. A (DNI főszerkesztő úr szavával élve) méltán elfeledett zeneszerzők, írók, festők pedig mind művészi igénnyel alkottak, csakhogy őket nem csókolta meg úgy a múzsa, mint ahogyan mondjuk Mozartot. Mivel hosszú idő óta végre akadt egyéb tennivalóm, a Beatlesről alkotott véleményemre most nem térek ki. Csak annyit: Szinte eszményi állapot lenne, ha a nem-komolyzenét hallgató tömegek mindennapi kenyerét a Lennon/Mc Carthy páros szerzeményei tennék ki.
Nem vagyok "esküdött híve" a különböző módszereknek, a Kodály-módszernek, mint minden módszernek, a mai napig vannak hívei és vannak esküdt ellenségei. Egy személyes vélemény: mindenhez kettő kell, egy elhivatott, a tudását átadni tudó és akaró PEDAGÓGUS és egy befogadni akaró diák. Persze, a családi háttér sem mindegy, de volt olyan osztálytársnőm - nem is egy - akinek a családjában egyetlen zenei beütésű családtag nem volt, talán még modernnek nem nevezhető rádiókészülék sem, de ennek ellenére évekig lelkesen énekelt a Szilágyi Erzsébet (akkor még) Leánygimnátium énekkarában. Sőt, a gimi után elkötelezett tagja volt a Szilágyi Erzsébet Női Karnak. Persze, ehhez egy Katanics Mária formátumú énektanár kellett! Ha valaki azért megy a tanári pályára, mert máshova nem igazán, vagy mert vonzónak tűnik a félnapos munkaidő, a nyári két hónap szabi, stb - ami miatt manapság egyre több női pedagódus van - és az elhivatottság nem az első helyen van, akkor nincs mit csodálkozni. Az pedig, hogy ami nem tetszik, azt szemétnek tituláljuk, nem elegáns!
Egyébként a 4 éves gimnáziumi tanulmányok befejezése után kb. 2 évvel középfokú állami nyelvvizsgát szereztem orosz nyelvből, ami szintén egy elkötelezett tanárnő érdeme, mert azt azlrt senki nem képzelheti, hogy abban a korban családi háttér unszolt volna az orosz nyelv elsajátítására. Egyszerűen érdekelt a nyelv, és kész!
Vigyázat! A Kodály-módszerre szót emelni -tanúsíthatom- itt sokaknak szentségtörés, már megkaptam egyebek közt ezért is a magamét. Popszemét: nem veszem észre, mert nem hallgatom :-) Viccet félretéve: a "tegnapi" popszemét "holnapra" = idővel klasszikussá nemesedhet. A Beatles nem számított popszemétnek? Csak akkor még más jelzőkkel bélyegezték meg sokan. A dzsessz a 20-as években nem számított popszemétnek? Csak akkor még más jelzőkkel bélyegezték meg sokan. Teszem azt, a Carmen a bemutatásakor nem számított popszemétnek? Csak akkor még más jelzőkkel bélyegezték meg sokan. A Cosi a maga korában és/de különösen a 19. szd.-ban nem számított popszemétnek? Csak akkor még más jelzőkkel bélyegezték meg sokan. Nem azt mondom, hogy Kis Grófo vagy Uhrin Benedek értékes zene...sokaknak talán az és mi az, hogy "értékes"?. Azt mondom, hogy ma klasszikusnak számító, népszerű, értékes alkotások bemutatásuk idején gyakran gúny és megvetés, de legalábbis botrány és bukás elszenvedői voltak. Másrészt hány de hány a maga korában agyonhájpolt "udvari" zeneszerző (író, költő, festő stb.) sűllyedt mára, sőt már réges-régen a feladés jótékony homályába?
A szolmizáltatás és a "Kodály-módszer" egyéb velejárói, vagy inkább a "Kodály-apácák" eleve a legtöbb gyerekkel megutáltatták az igényes zenét. Marad a családi háttér. Ugyanakkor egy széles látókörű nem-énektanár nagyon sokat tehet tanítványainak zenei művelése terén. Viszont nehogy már ne vedd észre a popszemét minden lehetséges eszközzel történő erőszakos propagálását, illetve a komolyzene művelőinek elefántcsonttoronyba visszahúzódását. Kocsis Zoltán volt az utolsó, aki tompítottan ugyan, de megmondta minderről a véleményét.
Véleményem, ami nem Szentírás, változatlan (6717): a közönség zenei igénye/ízlése igen differenciált, műfajonként és koronként változik...mint más területein is a kultúra jegyében és az azon kívül eltöltött életnek. Kultúrszemét mindig volt, legfeljebb más és más alakban. Iskolai oktatás: mikor nevelt zenehallgatásra, opera- vagy hangversenylátogatásra? Mert az én időmben nem (örülhet, akit és ahol igen), pedig az "én időm" (mármint iskolai időm) nem tegnap volt. Ének-zene órákon? Ugyan kérem! A jelen fórumon igen népszerű Kodály-módszer -vagy micsoda- jegyében népdalokat tanultunk, szolmizáltunk, hasonlók, leginkább első órán, kora reggel, álmosan, rekedten. És ami idő énekórákon "komoly zenére" jutott, abból is inkább Orlandus Lassus, Palestrina, Corelli La foliája és ilyesmik maradtak meg bennem. Nem éppen csábító zenék gyerekeknek! Orosz nyelv (!) órán kaptunk olykor némi orosz klasszikust. "Ofő" órán megünnepeltük Beethoven'200-at. Közös opera- vagy koncertlátogatás? Soha. Úgyhogy én pl. ugyan hogy nem az iskolában szerettem meg a klasszikus zenét. Akkor már a család szerepe fontosabb lehet a gyerek(ek) klasszikus zenére szoktatásában irányításában, okosan, nem erőltetve. És tudomásul kell venni, hogy nem minden gyerek fogja kedvelni a klasszikus zenét vagy annak is csak bizonyos szekcióira lesz fogékony. Popszemét nélkül is/sem.
Kedves Zéta! Kiss András ugyan nagy hang, de teljességgel hiányzik belőle az az énektechnika, hangi flexibilitás, játék a dinamikával, muzikalitás, ami alkalmassá tenné őt Zakariás, és a többi csúcsszerep eléneklésére! Vannak kamu Zakariások, de nem kéne még eggyel növelni a számukat!
Kedves Zéta, köszönöm! Már megint egyetértünk. :-)
A közönség igénye a mindent elárasztó kultúrszemét térhódítása és az iskolai oktatás teljes felhígulása miatt olyan, amilyen. Ráadásul tudatos támadások érik a magas kultúrát, így a klasszikus zenét IS: "Halott fehér férfiak unalmas múvei" (Bezzeg az ügyeletes nyálgép popszarász!!!), "vén hülye sznobok szórakozása" (A kúl arcok a dizsiben vannak!", stb., stb.
Zéta kritikája szakszerű és pontos!
Zéta kritikája szakszerű és pontos!
A tévé akkor jött ingyen, először és utoljára, amikor Horn Gyula eltörölte az addig valóban minimális előfizetési díjat. A mai, több ezer forintos előfizetési díjamat nem mondhatom minimálisnak, noha a legolcsóbb csomagom van – mindennek tetejébe ömlik rám a rengeteg kéretlen reklám. Hogyan lenne ez ingyen? Az internet előfizetésem: újabb ezrek, és itt is kényszerülök látni a reklámáradatot.
Kedves Zéta, nagyon egyetértek azzal, amit a Manon rendezésről írtál! Írnál az első szereposztásról is?
Nem általánosítanék egyetlen félházas előadás alapján még Temesvárt illetően sem, még kevésbé beszélnék operai közönségfogyásról mint világjelenségről. Ami Temesvárt illeti: szezon vége felé járnak ott is és lehet, hogy bérletszüneti előadás volt. A vasárnapi Nabucco jó házat mutat és a még hátralévő két operaelőadás jegytérképe sem fest rosszul: A denevér (vegyük most operának) és a Turandot már most jól néz ki és június 5-éig ill. 9-éig tovább pirosodhat a jegytérkép. A tévének, az internetnek és egyebeknek van elszívó hatása, de szerintem nem arra a közönségszegmensre, amelyik operába jár. Erkel/10022-ben már érintettem a témát. Úgy vélem, a klasszikus zenei műfajok közül éppen a legdrágábban kihozható-fenntartható: az opera (és a balett) iránt mutatkozik a legstabilabb általános közönségigény. Ellenben más zenei műfajok már hosszabb-rövidebb ideje -mondjuk így- gyengélkednek: a komplett kamarazenei ágazat: kvartett, trió, duószonáta, rézfúvós formációk, dalest (!) etc., a cappella illetve minden nem-oratorikus kórusprogram és mások. A szóló zongoraestek eladása csakis húzó nagy név esetén kecsegtet telt házzal és bizony-bizony, a zenekari estek és oratorikus koncertek sem a felszálló ágban vannak, sőt. És esetükben sem állítanám, hogy a tévé, internet stb. vonta el a felsorolt szakágaktól a közönséget, hanem a közönség megváltozott és folyamatosan változó igénye. Kurz: rosszul menő opera- és balettelőadások esetén ne föltett kézzel szabadkozzanak a direktorok, hanem nézzenek körül hausintern! Nem konkrét operaház(ak)ra célzok.
"Mert ma már TV-csatornák százait lehet fogni, ott az Internet, a rengeteg új szórakozási lehetőség" Ez így igaz, de sajnos az is, hogy a nézők egy része ezt fogadja el etalonnak, nincs is igénye másra - honnan lenne, ha a köztévéből ez folyik? Holott ezeknek a szórakozási lehetőségeknek egy része enyhén szólva sem éri el a szinházak, operák, stb színvonalát. Ráadásul a Tv ingyen jön, vagy minimális előfizetési díjért, és fel sem kell kelni a fotelből.
Kedves Heiner Lajos, ha irigy természetű lennék, irigyen gondolnék a temesvári közönségre, de mégsem tervezem, hogy oda költözöm.
Tiszteletben tartva Gyüdi Sándor véleményét, meg kell jegyeznem: Magyarországon az 1950-es években indult a televíziózás, majd a '60-as évtizedben lassan minden háztartásban megjelent egy készülék. Kezdetben csak néhány hétköznapon és hétvégén lelentkezett az adás, kb. 18 órától 21:40–22:50 közötti műsorzárással, mígnem a '70-es években már csak a hétfői adásszünet tartotta magát még egy darabig. Egy, később két műsorcsatornáról beszélünk.
Noha a közbeszédben mindig általános volt a tévéműsor szidása, ez az egy szem, fekete-fehér adást sugárzó televízió – a maga hírműsoraival, kommentárjaival, film- és tévéjáték-sugárzásaival, színházi közvetítéseivel, ismeretterjesztőivel és vetélkedőivel, a Ki mit tud?-okkal és a Táncdalfesztivállal – akkor is a képernyő elé ültette az ország szinte teljes lakosságát. Akkor is folyamatos aggály volt, hogy a tévé elszippantja a színházi és a moziközönséget, de a mozik mégis mentek még évtizedekig. A múlt század második felében is oly mértékben kötődtek az emberek a televízióhoz, hogy megfeledkezhettek volna az opera- és színházjárásról, mégis volt közönség, bérletesekkel is, rajongókkal is. Nem sóhajtoztunk a sok csatorna, sem a személyi számítógép után, hiszen azt sem tudtuk, mik ezek.
Amin mindig csodálkoztam: az Operaház mindkét játszóhelyén és a Televízióban is hétfő volt a szünnap. (Az Erkelben gyakran koncert-nap.) Sosem jutott az Opera vezetőinek eszébe más napra tenni a szünnapot, hogy ezzel csábítsa be hétfői napokon a televíziót nélkülözni kénytelen publikumot. Nyilván nem szorultak rá erre az átszervezésre.
Kicsit mozog az aztal lába!!
Semmi elfogultságot nem érzek az írásban, tényeket ír le, amelyeket a valóság támaszt alá. Az ilyen írások a leghasznosabbak, mert egy koncerten kevesen voltak, de a színházba sokan járnak. Valaki kimondja az igazat, köszönet érte.
Nos kedves Trisztán, éppen online vagyok: apró helyesbítéssel kezdeném: elfogultságot írtam és nem elfogódottságot: -ppp- aligha vádolható elfogódottsággal, ő nem elfogódott típus :-) Ezt írtam: "Sok igazság van az írásban...és sok elfogultság. Nem csupán a művésznő irányában." Arra bátorkodtam célozni, hogy a koncerten fellépő művészek cikkbeli laudációja végső soron -vagy legalább annyira?- a nevük kezdőbetűjével emlegetett személyek ostorozása, amolyan "monnyonle"-módon. A cikk harmada-fele róluk és ellenük szól és nem a fellépő művészek produkciójáról. Engem itt nemigen ér az a vád, hogy a Ház vezetőinek védőügyvédje lennék :-) de soha, még egyszer: soha nem támadok senkit személyében vagy "úgy általában". Nekem ezeknek a művészeknek a láttán-hallatán csak és kizárólag az jut eszembe, amit látok-hallok tőlük és nem használom őket arra, hogy róluk, produkciójukról elrugaszkodva indítsak általános (le)támadást a "monogramosokkal" szemben. Baj?
PS A koncert azért volt ott, ahol, mert a szervezőknek ott volt rá lehetőségük, sokadszor.
Nos kedves hozzászólók,föleg Edmond Dantes!Semmi elfogódottság nincs ppp szavaiban,mert tényleg szenzációs koncert volt!Teljes mértékben egyetértek,hogy egy mára sajnos letünt operaéneklést hallhattunk a fellépő művészektől!Hogy miért az ELTE jogikarán lehetett ezt hallani,hát szégyen!Pánczél Éva mai nap is egy hibátlan hangfenomén,egy igazi szinpadi jelenség,akiért rajongani lehet!7 évvel ezelőtt sem érhette olyan vád,hogy nem úgy néz ki stb stb,hisz egy csinos gyönyörű nőről van szó!Nagy kedvenc volt a zenészek körében is...Az pedig egyértelmű,hogy olyan tenor mint Bándi nincs ma a szinpadon,és olyan drámai szoprán mint Szilfai,olyan sincs,mert az egyetlen izzig vérig drámai szopránt Lukács Gyöngyit is levették a szinpadról...Káros,nagyon káros az operaműfajjal és a fellépő művészekkel szemben is(amikor egy korlátlan magasságú lírai koloratúr tenort tesznek tönkre Edgarral,Verdi szerepekkel....amikor egy Zerlina,Oszkár,Francia királykisasszonyra prefesztinált szopránt lesznek tönkre Melindával stb stb....lehetne sorolni...persze nem mernek nemet mondani,mert akkor törlődnek ők is) ami itt évek folyik!De aki igazán a szerepre való lenne,az nem kell....Szomorú valóság!
Szomorú történet a Pánczél Éváé!
A képen fontos személyek láthatók: Pánczél Éva mellett, aki azóta sem lépett föl az Operaházban, Kiss-B. Atilla, aki azóta a Budapesti Operettszínház főigazgatója lett, Kálmándy Mihály, aki azóta Kossuth-díjas lett és Ókovács Szilveszter, aki azóta is az Operaház főigazgatója.
Pánczél Éva Facebook oldaláról
2018. november 4.
Óriási Örömöt és Meghatottságot érzek, hogy engem ért az az elismerés és megtiszteltetés, hogy Sudlik Mária díjas lehetek !
Mária nevét már gimnazista koromban az emlékezetembe véstem, amikor Egerből busszal utaztunk fel az osztállyal az Erkel Színházba, Mozart Varázsfuvolájára. Mária volt Pamina.
Csodaszép gömbölyű hangja, szuggesztív egyénisége késztetett arra kis gimnazistaként, hogy örökre megjegyezzem a nevét.
Akkor még meg sem mertem álmodni, hogy valamikor még kolléganők is lehetünk.
Közvetlenül a Zeneakadémia elvégzése után, szerződtetett az Operaház.
Máriával és hűséges Párjával, Művész Társával, Kovács Jánossal az Operaház első karmesterével az akkor még pezsgő, élettel teli Opera Clubban találkoztam először személyesen.
Fantasztikus érzés volt ez az első személyes találkozás!
Ez a ragyogó Művész Pár, ritka természetességgel, kollegialitással, Szeretettel fogadott engem, kezdő énekesnőt.
Később aztán többször is daloltunk együtt. Pl. amikor a szentendrei Hamupipőke előadások címszerepét énekeltem, Mária a nagy drámai és lírai szerepei mellett egyik mostoha testvérem karakter szerepét zseniálisan alakította!
Ahogy visszaemlékszem, mintha nem is olyan rég lett volna ...
Fájó, hogy azóta viszont már Ő sincs közöttünk ...
A gyönyörű hangja, sokoldalú impulzív Egyénisége, Ős Tehetsége, továbbra is a szívemben él.
Számomra ezért is nagyon megható és gyönyörű, hogy megkaphattam ezt a Kitüntetést.
Hálásan Köszönöm!
Pánczél Éva
"Az ösztönös tehetséget és erős színpadi személyiséget jutalmazó" Sudlik Mária-díjban Pánczél Éva részesült tavaly novemberben, amikor Új örökös tagokat köszöntöttek és házi díjakat adtak át az Erkel Színházban.
Pánczél Éva, Kiss B. Atilla és Kálmándy Mihály a díjátadáson – a háttérben Ókovács Szilveszter főigazgató (fotó: Máthé Zoltán / MTI)
A szombati Pánczél Éva-születésnapi koncertről szóló cikk szerzőjének -egykori s remélhetőleg jövőbeli kommentelőnek- impulzivitása, sarkos stílusa közismert itt a fórumon és vélhetőleg másutt is. Sok igazság van az írásban...és sok elfogultság. Nem csupán a művésznő irányában. Véleményem nagyjából az, ami máskor: operaénekesek esetében nem lehetséges és nem helyénvaló csak és kizárólag a hangi diszpozíció alapján ítélkezni. Az operajátszás -ki ne tudná?- komplex műfaj és nem csupán hangból "áll": személyiség varázsa, életkor (bizony, az is!), külső megjelenés, testi és mentális adottságok, színészi képességek együttese hozza létre "A" produkciót, amiben a hang -lett légyen adott esetben bármilyen nagyszerű- nélkülözhetetlen azaz szükséges, de nem okvetlenül elégséges eleme annak a tünetegyüttesnek, amit operajátszásnak, operai alakításnak tekintünk. Remélem, kellően személytelenül fogalmaztam.
Volna véleményem Pánczél Éváról szóló cikkhez,de rögtön törlésre kerülne,így nem áldozok rá időt a megírására.Egy tény Komóssi Ildikón kívűl még léteznek mezzők a színházban.De Isten útjai kifürkészhetetlenekA miértek pedig miértek maradnak az a véleményemA védelem érvei csak hergelik az ügyészt.Láttuk egy-két nagy kaliberű művész eltüntetését az utóbbi időben.
Nekem ez teljesen új volt, de elhűlve olvastam. Köszönöm, megértettem sokmindent. Sajnos nem voltam ott a koncerten. Már bánom, de a Manont is csak rádióban hallgattam.
Mivel sohasem voltak bennfentes értesüléseim az Operaház belső, személyi ügyeiről, Pánczél Éva pályájának kulisszák mögötti hiteles történetét sem ismerem. A méltatott koncerten nem voltam jelen, ezért is érdeklődéssel olvastam a beszámolót, hozzászólni valóm csak annyi lenne, hogy köszönet érte.
A bevezető első mondatát azonban, amely a mindvégig támadó hangnemet felüti, bármily furcsa is, személyesen érintettként vagyok kénytelen visszautasítani. Azért is, mert az ilyen átgondolatlan általánosítás nem erősíti a bizalmat a hitelesség iránt.
Az Operaház 2018. július 2-án nyitotta meg az elővételi jegyvásárlás lehetőségét a most folyó évadra. Mi sem volt magától értetődőbb, mint hogy elsőként egyik régi nagy kedvencem, a Manon Lescaut felújítása két szereposztásának bemutatójára váltottam jegyet, banki kártyás fizetéssel, a régóta tartó bérletértékesítés után maradt készletből. Ezzel már azt is elmondtam, hogy nem tartozom, sohasem tartoztam a protokoll közönséghez. Aki pedig véletlenül ismeri az én (úgy évadonként félszáz) megjelenésemet az Erkel Színházban, jót mulatna azon, hogy azt valaki kivonulásnak nevezi.
Ezzel szemben a Pánczél Éva ünnepi koncertjére való felhívással a napokban találkoztam: valaki a művésznő egyéb szép portéival együtt egy montázsban osztotta meg a Facebook egyik csoportjában. Mit tehettem: tudomásul vettem, és lájkoltam a képeket.
Tehát nemcsak a protokoll közönséghez való tartozást nem vállalom, de az „igazi operabarátok” sorából való kiírásomat is visszautasítom, olyan recenzenstől, aki nem ismer engem. A sok többi általánosított nevében is.
Hirtelenjében ezt a cikket találtam, benne a két magyar muzsikus (házaspár) nevével. Ha nem is zenei, de magyar vonatkozású.
És még egy valami,amit mindenkinek a fantáziájára bízok!
Nem Peretyatko érte el, hanem -és ez nem meglepő- Gruberová ld. február 16-ai Lucia-cikk :-)
Peretyatko ha mást nem is, azt azonban elérte, hogy ppp visszatért. És én ennek felhőtlenül örülök.:)
Nagyon sok mindenben egyetértek - ppp - fórumtárs Peretyatkóról szóló kritikájával.
A koncertre én is minimális várakozással mentem el, ahhoz képest bizonyos tekintetben kellemesen csalódtam, de sok ambivalencia volt az élményben. Megpróbálom összeszedni, ami pozitívumot és negatívumot találtam Peretyatkóban:
Az első olyan orosz énekes, akinél azt éreztem, hogy belcantót énekelve nem legyőzni, maga alá gyűrni akarja a hangokat, hanem tisztelettel viseltetik irántuk (ilyen tekintetben nálam pl. a nagy Netrebko sehol sincs). Sokkal "olaszabb", mint más orosz énekesek. (Talán az olasz [ex]férj hatása?)
A hangnak a felső régiókban van egy nagyon szép, szlávos, igen attraktív "metál" színezete. Sajnálatos azonban, hogy már C fölé nehezen megy. A hangtartomány alsóbb részén meg sajnos halvány és érdektelen a hangszín.
Bizonyos áriákban kifejezetten expresszívnek találtam: az ő előadásában a Boleyn Anna finálé szólt valamiről, egy női sorsról, sok fájdalomról, ezt - legalábbis velem - képes volt érzékeltetni, ellentétben a nagy Netrebkóval, akinek több élő Boleyn-felvételét is meghallgattam-megnéztem, és egyik se szólt semmiről. Expresszív volt Peretyatko - meglepetésemre - a Linda di Chamounix kavatina bevezető recitativójában is, amit a legtöbb énekesnő csak letud, "ledarál". Viszont a Donna Anna-áriája nem szólt semmiről, azt kár volt énekelnie, ráadásul döglassan, maximum a staccatókat tudtam valamennyire értékelni.
Elég jók voltak a trillái, bár némelyik meglehetősen sajátos volt.
A magas hangok hiánya illetve problémás volta tényleg megkérdőjelezi ezen szerepkörre való jelenlegi alkalmasságát.
Az a sejtésem, hogy a hölgy hangi válságban lehet. Ilyenkor önkritikával rendelkező énekesek elvonulnak, keresnek egy jó énektanárt (pontosabban, énektechnika-tanárt), lemondanak több-kevesebb fellépést, és rendbeszedik a hangjukat. A legjobbak ezt már azelőtt megteszik, mielőtt a közönség igazán észrevenné a problémákat. Ezt tette Gruberova életének 60. évében. Talált egy jó énektechnika-tanárt (aki megérdemli, hogy ideírjam a nevét: Gudrun Ayasse), átalakította a technikáját és az élvonalban tudott maradni. A mai napig használ a tanára által neki kidolgozott énekgyakorlatokat, és így 72 évesen is képes volt itt Pesten elénekelni a teljes Luciát, az őrülési jelenetet háromvonalas Esz hanggal zárva, az agyonhájpolt és jóval fiatalabb Peretyatko pedig ugyanaznap Bécsben nem énekelt csúcshangot.
Nem örülök, hogy Peretyatko ilyen állapotban van, és kívánom neki, hogy oldódjanak meg a problémái, hiszen szükség van jó énekesekre. Nekünk itt Magyaroszágon a belcanto-szoprán fachban azonban van egy sokkalta jobb énekesnőnk. Így igencsak kritikusan szemléljük az "importárut". Fáy Miklós meglehetősen negatívan ítélte meg Peretyatkót.
Az is érdekes, hogy most hol is játszódik a Kelet lánya? Építkezés, de a betongyűrűkben élnek, laknak, tüzet gyújtanak, matracokat cipelnek stb. a gyűrűk belsejében, még neonfényes világításuk is van. Akkor lehet, hogy ezek illegális munkavállaló migránsok, akik az aranyásás helyett egy építkezésen dolgoznak feketén és a jobb megélhetés reményében jöttek egy szegényebb országból és jobbhíján saját maguk alakítottak ki nyomortelepet az építkezés területén :-)))))))).
