"Az ösztönös tehetséget és erős színpadi személyiséget jutalmazó" Sudlik Mária-díjban Pánczél Éva részesült tavaly novemberben, amikor Új örökös tagokat köszöntöttek és házi díjakat adtak át az Erkel Színházban.
Pánczél Éva, Kiss B. Atilla és Kálmándy Mihály a díjátadáson – a háttérben Ókovács Szilveszter főigazgató (fotó: Máthé Zoltán / MTI)
A szombati Pánczél Éva-születésnapi koncertről szóló cikk szerzőjének -egykori s remélhetőleg jövőbeli kommentelőnek- impulzivitása, sarkos stílusa közismert itt a fórumon és vélhetőleg másutt is. Sok igazság van az írásban...és sok elfogultság. Nem csupán a művésznő irányában. Véleményem nagyjából az, ami máskor: operaénekesek esetében nem lehetséges és nem helyénvaló csak és kizárólag a hangi diszpozíció alapján ítélkezni. Az operajátszás -ki ne tudná?- komplex műfaj és nem csupán hangból "áll": személyiség varázsa, életkor (bizony, az is!), külső megjelenés, testi és mentális adottságok, színészi képességek együttese hozza létre "A" produkciót, amiben a hang -lett légyen adott esetben bármilyen nagyszerű- nélkülözhetetlen azaz szükséges, de nem okvetlenül elégséges eleme annak a tünetegyüttesnek, amit operajátszásnak, operai alakításnak tekintünk. Remélem, kellően személytelenül fogalmaztam.
Volna véleményem Pánczél Éváról szóló cikkhez,de rögtön törlésre kerülne,így nem áldozok rá időt a megírására.Egy tény Komóssi Ildikón kívűl még léteznek mezzők a színházban.De Isten útjai kifürkészhetetlenekA miértek pedig miértek maradnak az a véleményemA védelem érvei csak hergelik az ügyészt.Láttuk egy-két nagy kaliberű művész eltüntetését az utóbbi időben.
Nekem ez teljesen új volt, de elhűlve olvastam. Köszönöm, megértettem sokmindent. Sajnos nem voltam ott a koncerten. Már bánom, de a Manont is csak rádióban hallgattam.
Mivel sohasem voltak bennfentes értesüléseim az Operaház belső, személyi ügyeiről, Pánczél Éva pályájának kulisszák mögötti hiteles történetét sem ismerem. A méltatott koncerten nem voltam jelen, ezért is érdeklődéssel olvastam a beszámolót, hozzászólni valóm csak annyi lenne, hogy köszönet érte.
A bevezető első mondatát azonban, amely a mindvégig támadó hangnemet felüti, bármily furcsa is, személyesen érintettként vagyok kénytelen visszautasítani. Azért is, mert az ilyen átgondolatlan általánosítás nem erősíti a bizalmat a hitelesség iránt.
Az Operaház 2018. július 2-án nyitotta meg az elővételi jegyvásárlás lehetőségét a most folyó évadra. Mi sem volt magától értetődőbb, mint hogy elsőként egyik régi nagy kedvencem, a Manon Lescaut felújítása két szereposztásának bemutatójára váltottam jegyet, banki kártyás fizetéssel, a régóta tartó bérletértékesítés után maradt készletből. Ezzel már azt is elmondtam, hogy nem tartozom, sohasem tartoztam a protokoll közönséghez. Aki pedig véletlenül ismeri az én (úgy évadonként félszáz) megjelenésemet az Erkel Színházban, jót mulatna azon, hogy azt valaki kivonulásnak nevezi.
Ezzel szemben a Pánczél Éva ünnepi koncertjére való felhívással a napokban találkoztam: valaki a művésznő egyéb szép portéival együtt egy montázsban osztotta meg a Facebook egyik csoportjában. Mit tehettem: tudomásul vettem, és lájkoltam a képeket.
Tehát nemcsak a protokoll közönséghez való tartozást nem vállalom, de az „igazi operabarátok” sorából való kiírásomat is visszautasítom, olyan recenzenstől, aki nem ismer engem. A sok többi általánosított nevében is.
Hirtelenjében ezt a cikket találtam, benne a két magyar muzsikus (házaspár) nevével. Ha nem is zenei, de magyar vonatkozású.
És még egy valami,amit mindenkinek a fantáziájára bízok!
Nem Peretyatko érte el, hanem -és ez nem meglepő- Gruberová ld. február 16-ai Lucia-cikk :-)
Peretyatko ha mást nem is, azt azonban elérte, hogy ppp visszatért. És én ennek felhőtlenül örülök.:)
Nagyon sok mindenben egyetértek - ppp - fórumtárs Peretyatkóról szóló kritikájával.
A koncertre én is minimális várakozással mentem el, ahhoz képest bizonyos tekintetben kellemesen csalódtam, de sok ambivalencia volt az élményben. Megpróbálom összeszedni, ami pozitívumot és negatívumot találtam Peretyatkóban:
Az első olyan orosz énekes, akinél azt éreztem, hogy belcantót énekelve nem legyőzni, maga alá gyűrni akarja a hangokat, hanem tisztelettel viseltetik irántuk (ilyen tekintetben nálam pl. a nagy Netrebko sehol sincs). Sokkal "olaszabb", mint más orosz énekesek. (Talán az olasz [ex]férj hatása?)
A hangnak a felső régiókban van egy nagyon szép, szlávos, igen attraktív "metál" színezete. Sajnálatos azonban, hogy már C fölé nehezen megy. A hangtartomány alsóbb részén meg sajnos halvány és érdektelen a hangszín.
Bizonyos áriákban kifejezetten expresszívnek találtam: az ő előadásában a Boleyn Anna finálé szólt valamiről, egy női sorsról, sok fájdalomról, ezt - legalábbis velem - képes volt érzékeltetni, ellentétben a nagy Netrebkóval, akinek több élő Boleyn-felvételét is meghallgattam-megnéztem, és egyik se szólt semmiről. Expresszív volt Peretyatko - meglepetésemre - a Linda di Chamounix kavatina bevezető recitativójában is, amit a legtöbb énekesnő csak letud, "ledarál". Viszont a Donna Anna-áriája nem szólt semmiről, azt kár volt énekelnie, ráadásul döglassan, maximum a staccatókat tudtam valamennyire értékelni.
Elég jók voltak a trillái, bár némelyik meglehetősen sajátos volt.
A magas hangok hiánya illetve problémás volta tényleg megkérdőjelezi ezen szerepkörre való jelenlegi alkalmasságát.
Az a sejtésem, hogy a hölgy hangi válságban lehet. Ilyenkor önkritikával rendelkező énekesek elvonulnak, keresnek egy jó énektanárt (pontosabban, énektechnika-tanárt), lemondanak több-kevesebb fellépést, és rendbeszedik a hangjukat. A legjobbak ezt már azelőtt megteszik, mielőtt a közönség igazán észrevenné a problémákat. Ezt tette Gruberova életének 60. évében. Talált egy jó énektechnika-tanárt (aki megérdemli, hogy ideírjam a nevét: Gudrun Ayasse), átalakította a technikáját és az élvonalban tudott maradni. A mai napig használ a tanára által neki kidolgozott énekgyakorlatokat, és így 72 évesen is képes volt itt Pesten elénekelni a teljes Luciát, az őrülési jelenetet háromvonalas Esz hanggal zárva, az agyonhájpolt és jóval fiatalabb Peretyatko pedig ugyanaznap Bécsben nem énekelt csúcshangot.
Nem örülök, hogy Peretyatko ilyen állapotban van, és kívánom neki, hogy oldódjanak meg a problémái, hiszen szükség van jó énekesekre. Nekünk itt Magyaroszágon a belcanto-szoprán fachban azonban van egy sokkalta jobb énekesnőnk. Így igencsak kritikusan szemléljük az "importárut". Fáy Miklós meglehetősen negatívan ítélte meg Peretyatkót.
Az is érdekes, hogy most hol is játszódik a Kelet lánya? Építkezés, de a betongyűrűkben élnek, laknak, tüzet gyújtanak, matracokat cipelnek stb. a gyűrűk belsejében, még neonfényes világításuk is van. Akkor lehet, hogy ezek illegális munkavállaló migránsok, akik az aranyásás helyett egy építkezésen dolgoznak feketén és a jobb megélhetés reményében jöttek egy szegényebb országból és jobbhíján saját maguk alakítottak ki nyomortelepet az építkezés területén :-)))))))).
Nekem is ez volt a csúcs!! Az egész írás kiváló, köszönet.
...a szerelmi extázis csúcspontján olyan hang kíséretében veti bele magát szerelme karjaiba, ahogyan Tosca leugrik az Angyalvár tetejéről.
Óriási!
És a KELET lánya is.
Milyen jo, hogy megint koztunk vagy kedves Doktor úr.
"Búcsúkoncert – Edita Gruberova a tokiói Suntory Hallban"
Nagyszerű "beatrice" írása Gruberova utolsó Japánban tartott koncertjéről.Időszerű lenne összeszednem,mint Gruberova LEGRÉGIBB magyar személyes rajongójának néhány -jó sok-emlékét,találkozását ezzel a kivételes énekesnővel-a lelkem hangjával.
A boldogtalan fáraólány története
A boldogtalan fáraólány története
a dilettáns vezetés ékes eredménye.
Van amikor három csatár sem elég az üres metróPoliTan kapura,
mert mindenki csak HD minőségben bámul, mint borjú a CapUra.
A csatároknak nem csak a feladattal kellene fogcsikorgatva, magukra hagyva, harcolni;
A csatárok között a rendezőnek és a csatározóknak kell érzelmi csatornákat alkotni!
Idén januárban közvetítette a TV a 2008-as salzburgi Otello felvételt, Antonenkoval, Marina Poplavskayaval, stb. Akkor Antonenkoról kb. azt írtam, mint most -zéta - Lehet, hogy nagy hang, bár néha csúszkált a hangközökben, de indulatmentes, rezzenéstelen "fapofa".Semmi szenvedély nem látszott az arcán, még érzelmek sem. (kb.ennyit) Akkor kaptam hideget.meleget! Olyanoktól is, akik most háborognak a teljesítményen. Én nem láttam, csak hallottam az Aida közvetítését, ez az Antonenko még annál is rosszabb volt! A többiekre vonatkozó kritikával is egyetértek, már ami az énekesi teljesítményt illeti, mint említettem, nem láttam. De a jelek szerint nem vesztettem sokat! Csak azt nem értem, hogy a MET hogyan süllyedhet ennyire mélyre.Vagy a sznoboknak mindegy, csak húzónév legyen?
Lehet ,hogy Budapesten Antonenko nagyszerű Otellot énekelt,de nem egy előadásban hallottam és semmiben nem fogott meg.Otellot csak a Salzburgban énekeltet láttam ,hagyjuk.Futottak még.
Netrebko lehet ,hogy szerepkört vált sőt sajnos váltott,de kevesebb több lenne.Aida és általában ,amiben esetleg érzelmeket kell kifejezni nem neki való,Lírai szoprán fachban lenne mit énekelnie,bár ezzel a szájterpeszes énekléssel az már nem fog menni.A mellezése szörnyű a szép hangja pedig jelentős változáson megy át negatív irányba.Normat, Faust Margitot stb lemondta a Toscát sem kedveli,mondjuk nem is neki való.A világnak sztár kell.Azt megkapja,Nekem pedig az operában szép hang ,nagyszerű kifejezerő és technika kell.
Nem vagyok Netrebko-fan. Szerepkört vált(ott), mert hangja és életkora miatt ezt szükségesnek gondolta. Egyébként a szünetbéli interjúban tiszteletreméltó őszinteséggel mondta körülbelül azt, hogy szerepe(ke)t hideg fejjel és érző szívvel, semmi egyébre nem gondolva kell énekelni és ő ezt teszi. Baj? Legalább megvallja. Antonenko pedig világraszóló Otellót énekelt Pesten. Aki hallotta, megerősítheti. Ki fog derülni, melyik az igazi Antonenko: a januári pesti vagy az októberi new yorki. Vagy mindkettő. (Zárójelben: Ókovács Szilveszter mint a világ legjobb Otellóját aposztrofálta őt.) Talán túlzás azt kijelenteni, hogy "nem volna szabad engedni énekelni"..
Nagyon egyetértek -zéta Aida kritikájával!Miután elég keményen ,bár röviden lehúztam a produkciót,mint nem zenész ( de közeli kapcsolatban a zenével főként az operákkal ,nagy tapasztalattal és rálátásra jelenünk operéletére is)vártam a védőszentek támadását,ami szerencsére elmaradt.Régen túl vagyok azon az állapoton,hogy valaki jó volt az jó lesz örökre,akármit is énekel..Na ez messze nem így van.Ez pedig érvényes nem csupán New Yorkra,hanem Budapestre is.A múlt az a múlt.A jelen éneklés állapota a mérvadó..Az emberek azonban jól manipulálhatók.Ha egy előadásban a díszlet a lényeg akkor régen rossz!Nekem pedig az volt,de a kritika vége is efelé tendált..
Láttam Cossotto pesti Amnerisét: valóban királynői hang és jelenség, becses operai élményem volt az az este az ő jóvoltából. És ő énekel régi Aida-lemezemen is, a most eltávozott Caballé és az általad is említett Domingo (no meg Cappuccilli és Ghiaurov) társaságában,Muti vezényel.
Nem baj, ha senkinek sem tetszem, ha az emberek elfordulnak az utcán, amikor meglátnak. Az a fontos, hogy a tükörben szépnek látom magam.
Mecsoda különbség...
Nem tudom, hogy az általam preferált (opera)karmestereknek milyen a zongoratudása, azt viszont igen, hogy a Déri Úr által felsoroltak közül - hangszeres tudás ide vagy oda - kiknek az előadásait kerültem jó messzire.
Bocsánat, Kocsárt nem ismeri a telefonom.
Kesselyák, Gyurcsányi és Kocsár esetében azonban...
Egy apróság, úgy látom, elsikkadt. Déri András nem egyszerűen karmesterekről beszélt, hanem operakarmesterekről. Ott igenis racionális elvárás a zongoratudás, és bizony az általa leírt szamárlétra sem az ördögtől való. Ha valaki 30-40 évesen GMD lesz, sokszor csak a hatalommámor sugárzik belőle, a szakma és a műfaj iránti alázat nem. Egyébként a felsorolt három illető nem operaházi karmester, ezért megbocsájtható nekik a zongoratudásuk mértéke.
IVA szepen es vilagosan fogalmazta...az o velemenyet es talan igaza van...az o nezopontjabol talan masokebol is. En is -remelem- kristalytisztan megfogalmaztam az en velemenyemet 6643, 6653, 6665 majd 6671 es talan valamelyest nekem is igazam van egy masik nezopontbol...vagy nincs igazam. Alazattal vallalom mindig a tevedes lehetoseget.
Piszkálta az emlékezetemet, és Déri András írásának egyik mondatáról – „Van egyáltalán az előadásban valami szépség, katar(k)tikus pillanat?” – most elő is jött: volt már a mi magyar Giovanninknak is rockosított változata, ugyancsak szemérmetlen címmel és műfaji meghatározással. Ha jól emlékszem, a Szegedi Szabadtéri Játékokon mutatták be, és lemezen is megjelent 1985-ben:
János, a vitéz - rockopera
https://www.youtube.com/watch?v=86GKrLSP5bI
Természetesen nem néztem meg annak idején, és természetesen a lemezt sem vettem meg. Most, hogy kb. „három centinként” belehallgattam, úgy gondolom, lehet(ett) megtapasztalás nélkül is elítélni valamit. Nemcsak Mozartért, de Kacsóh Pongrácért is.
Ám nem lehetett ez rosszabb annál a János vitéznél, amelyet viszont megnéztem a Pesti Színházban 2004 márciusában, Forgács Péter rendezésében:
https://port.hu/adatlap/szindarab/szinhaz/janos-vitez/directing-8099
Voltaképpen nem emlékszem rá, mitől volt annyira borzalmas, bár leírtam valahol annak idején, de nem ér annyit, hogy előkeressem. Azt viszont nem felejtettem el, hogy az Iluskát alakító (különben tehetséges) egyetemi hallgatót M. G. P. minden idők legpöszébb Iluskájaként értékelte.
A 2009-ben a Nemzeti Színházban, Alföldi Róbert rendezésében bemutatott János vitéz zenei, énekesi szempontból sokkal korrektebb volt ez előzőeknél. Csak az a vég, a III. felvonás megoldása ne lett volna!!! Talán Alföldi ötlete volt az előképe annak a divatnak, hogy számos, jobb erkölcsűnek megírt operai hősnőt kizavarnak strichelni a placcra. Hol is? A Magyar Állami Operaház rendezéseiben.
Már hogyne vettem volna észre, világosabb mint a Nap. Karmesterháború, ami eszkalálódik.
Antal Mátyás karvezetés szakot is végzett. - A Zeneakadémián és az Egyetemek Művészeti Karán kötelező a zongoratanulás, vizsgakötes tantárgy. Komolyan veszik! - Sok karmester profi zongorista módon játszik, van aki kevésbé perfekt, de valamilyen hangszeren jól játszik, legalább középfokú, vagy felsőfokú végzettséggel. A jó karmester elsősorban jól vezényeljen .
Nem csak Kesselyák nem tud zongorázni, nem tudott Győriványi sem, és nem tud Kocsár sem. De tudtommal nem tudnak semmilyen más hangszeren sem. Ellenben Ligeti csodálatos hegedűs, Berkes Kálmán isteni klarinétos, Antal Mátyás nagyszerű fuvolás volt.
Nem vetted észre, hogy Déri András írásának semmi, de a Földön semmi köze ahhoz, hogy látta-e a nevezett művet vagy nem?? Egyáltalán, ezt az érvnek vélt nem érvet felejtsük már végre el! Kovács János írása is önmagában értelmezendő volt, elvi szempontból, és nincs összefüggésben azzal, hogy látta-e a rockGiovannit, vagy sem. És ez érvényes bárki másra is. Én pl. nem láttam, nem is érdekel, de lehet az a véleményem, hogy Mozart műveit semmilyen formában ne dolgozgassák át. És ne használják hátsó szándékkal reklámcélokra a nevét!
Szerintem IVA nagyon szépen és világosan fogalmazott:
6645 IVA
…’’Elsősorban azért, mert Kovács János nem egy előadásról mondott kritikát, hanem az eredetit meghamisító zenei átdolgozásokról, amelyek gyakorlata nem új keletű, és amely gyakorlat Mozart nagy művéhez érkezve verte ki nála a biztosítékot, aggódva azért, hogy innen a gyakorlat már nem fog határokat ismerni és tisztelni.’’ …
A 'kritizálók' nem ‘’latatlanban (es hallatlanban)‘‘ 'kritizáltak', mert ahogyan írod, látták/halloták a "vagolmanyt".
A 'kritizálók' nem a "vagolmanyt" 'kritizálták'.
A 'kritizálók' , egy kritikus pillantban, kristálytisztán fogalmaztak.
Kedves Déri András! Péter Szabó Anikó nevét kifelejteni az operaházi korrepetitorok közül több, mint bűn hiba! Kár, hogy nem tudtad, mennyit lehetett volna tanulni tőle!
Kaptunk (nem teljes) korkepet es ismertetest az Opera karmestereirol, egyfajta nezopontbol. Koszonjuk. Megtudtuk (??), hogy Kesselyak Gergely (vagy masvalaki??) karmester letere nem tud (jol) zongorazni. Tovabba olvashatunk egy ujabb irast olyasvalakitol, aki nem latta a RockGiovannit, csak egy "vagolmanyat". Ez nekem igy nem all ossze. Allaspontom viszont valtozatlan: latatlanban (es hallatlanban) nem kritizalok. Es Mozartot nem feltem a RockGiovannitol. Es a kozonseget sem feltem tole.
Te jó Isten? Ezt komolyan gondolták? Hihetetlen ízléstelenség!
Megváltozott az élet ritmusa,ma egy okostelefon mindent elénkpakol. Hol vagyunk már a gyerekkorom falusi, villanyoszlopra szerelt hangosbeszélőjétől :)))
Azért,hogy megérjenek az emberek az eredeti élvezésére :) Nem gondoltam rád a műfaj gyalázásával,csak a véleményemet írtam.
Végre egyszer valami jó(pofá)t is kaptunk az előttem szólótól, tüneményes: köszönet érte.
És ha EZT hallottad volna?
Én nem mondtam, hogy műfajgyalázás történt. (Ljubimov rendezése az volt, de még sokáig nem mindenki meri elismerni.) Viszont úgy gondolom, a Don Giovanni zenéjének minősége és hatása fokozhatatlan. Elrontani ugyanakkor mindent lehet.
De miért kellene lehozni a legmagasabb rendű műfajt a hétköznapok szintjére? Mozartot vagy mások kiváló zenéjét hallgatni: az élet ünnepi órái. Ha gyerekkoromban azt hallottam volna az Operában (Erkelben), ami a rádióból szólt (kiv. operarészletek) és amit az osztálytársaimmal énekeltünk az iskolában, azért sohasem törtem volna magam a fővárosba, ilyen színházakba.
