5602 Búbánat 2015-05-02 11:44:34
[url] http://operavilag.net/kiemelt/ket-rendezes-tizenharom-szerelmi-egyuttlet/; Két rendezés – tizenhárom szerelmi együttlét [/url] Operavilág.net, 2015. május 1. Két Don Giovanni az Erkel Színházban – 2015. április 23. és 26. A debreceni Csokonai Nemzeti Színház és a Pécsi Nemzeti Színház előadásáról MERÉNYI PÉTER írt kritikát
[url] http://operavilag.net/kiemelt/ket-rendezes-tizenharom-szerelmi-egyuttlet/; Két rendezés – tizenhárom szerelmi együttlét [/url] Operavilág.net, 2015. május 1. Két Don Giovanni az Erkel Színházban – 2015. április 23. és 26. A debreceni Csokonai Nemzeti Színház és a Pécsi Nemzeti Színház előadásáról MERÉNYI PÉTER írt kritikát
5601 Csákovics 2015-04-29 12:03:54 [Válasz erre: 5600 virius 2015-04-29 11:13:23]
Kedves virius, A budapesti Operahzáz 100 éve című könyv szerint: "HOFFMANN MESÉI (...) F.: Várady Antal, Fáy J. Béla és Radó Antal. Átd.: Innocent Vincze Ernő. (...) R.: Rékai András (...) 1946. III. 8. (Új bet.)". Hogy az 1957-es újabb rendezés szövege mennyit változott, miért maradt le a korábbi fordítók neve, ma már szinte kinyomozhatatlan.
Kedves virius, A budapesti Operahzáz 100 éve című könyv szerint: "HOFFMANN MESÉI (...) F.: Várady Antal, Fáy J. Béla és Radó Antal. Átd.: Innocent Vincze Ernő. (...) R.: Rékai András (...) 1946. III. 8. (Új bet.)". Hogy az 1957-es újabb rendezés szövege mennyit változott, miért maradt le a korábbi fordítók neve, ma már szinte kinyomozhatatlan.
5600 virius 2015-04-29 11:13:23 [Válasz erre: 5586 Búbánat 2015-04-27 22:42:24]
Bocsánat. Nádasdy Kálmán rendezésében és Innocent akkori új fordításában 1957-ben, majd Szinetár Miklós fordításában és rendezésében (prózai dialógusokkal!) 1981-ben valóban az Erkel Színházban mutatták be a darabot. Ámde az 1990-es, francia nyelvű premier Kerényi Miklós Gábor rendezésében és Oberfrank Géza vezényletével az Operában ment!
Bocsánat. Nádasdy Kálmán rendezésében és Innocent akkori új fordításában 1957-ben, majd Szinetár Miklós fordításában és rendezésében (prózai dialógusokkal!) 1981-ben valóban az Erkel Színházban mutatták be a darabot. Ámde az 1990-es, francia nyelvű premier Kerényi Miklós Gábor rendezésében és Oberfrank Géza vezényletével az Operában ment!
5599 IVA 2015-04-29 02:29:18 [Válasz erre: 5595 Héterő 2015-04-28 15:58:29]
A felvétel [url]http://www.port.hu/pls/w/theatre.directing?i_direct_id=10777&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_cntry_id=44&i_topic_id=4;ebből az előadásból[/url] való, de nem csak innen lehet tudni, hogy Innocent-Vincze Ernő fordításában adták a darabot Miskolcon. Lehet ebből érteni más szavakat is az Olympián kívül, kedves Héterő, annyit feltétlenül, amiből kiderül, miről szól a babába programozott dal: a kismadár is, Olympia is a vágyról, a szerelemről énekel. (Többről tehát, mint a nemzőkére hajtó kényszerről, amint ezt a szegedi rendezés sugallja.) „Mentségedre” legyen mondva, és Vermes Tímea mentségére is, hogy ez egy (nyilván kalóz) amatőr felvétel, valószínű, hogy színházban többet lehetett érteni a szövegéből, és egy stúdiófelvétel is jobb képet mutatna az énekes szövegejtéséről.
A felvétel [url]http://www.port.hu/pls/w/theatre.directing?i_direct_id=10777&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_cntry_id=44&i_topic_id=4;ebből az előadásból[/url] való, de nem csak innen lehet tudni, hogy Innocent-Vincze Ernő fordításában adták a darabot Miskolcon. Lehet ebből érteni más szavakat is az Olympián kívül, kedves Héterő, annyit feltétlenül, amiből kiderül, miről szól a babába programozott dal: a kismadár is, Olympia is a vágyról, a szerelemről énekel. (Többről tehát, mint a nemzőkére hajtó kényszerről, amint ezt a szegedi rendezés sugallja.) „Mentségedre” legyen mondva, és Vermes Tímea mentségére is, hogy ez egy (nyilván kalóz) amatőr felvétel, valószínű, hogy színházban többet lehetett érteni a szövegéből, és egy stúdiófelvétel is jobb képet mutatna az énekes szövegejtéséről.
5598 IVA 2015-04-29 02:25:40 [Válasz erre: 5592 Csákovics 2015-04-28 10:42:45]
Ez óriási, kedves Csákovics! Köszönöm.
Ez óriási, kedves Csákovics! Köszönöm.
5597 IVA 2015-04-29 02:24:31 [Válasz erre: 5590 Csákovics 2015-04-28 10:36:33]
Magam előtt is szégyenkezve vallom be, hogy ez a füzet kb. fél évszázada a birtokomban van, és még sohasem olvastam el a második oldalát. (Pedig regény esetében nem hagyok ki ilyesmit sem.)
Magam előtt is szégyenkezve vallom be, hogy ez a füzet kb. fél évszázada a birtokomban van, és még sohasem olvastam el a második oldalát. (Pedig regény esetében nem hagyok ki ilyesmit sem.)
5596 IVA 2015-04-29 02:22:42 [Válasz erre: 5588 smaragd 2015-04-28 04:57:41]
Eredeti gondolatom szerint azt írtam volna, hogy a köszönetnél többet ér a halhatatlanság, de éreztem, hogy ez (ebben az esetben is) túlzó: nem hiszem, hogy egy (társ)fordító neve és érdeme egy-két vagy pár évszázadnál hosszabban túlélhetné a személyét.
Eredeti gondolatom szerint azt írtam volna, hogy a köszönetnél többet ér a halhatatlanság, de éreztem, hogy ez (ebben az esetben is) túlzó: nem hiszem, hogy egy (társ)fordító neve és érdeme egy-két vagy pár évszázadnál hosszabban túlélhetné a személyét.
5595 Héterő 2015-04-28 15:58:29 [Válasz erre: 5579 IVA 2015-04-26 05:57:35]
Magyarul (?) éneklik (vagy valami ilyesmi), de nem tudom megállapítani, hogy kinek a fordítása, mert csak annyit értek az egészből: [url]https://www.youtube.com/watch?v=58JPlgvRohc;Olympia[/url].
Magyarul (?) éneklik (vagy valami ilyesmi), de nem tudom megállapítani, hogy kinek a fordítása, mert csak annyit értek az egészből: [url]https://www.youtube.com/watch?v=58JPlgvRohc;Olympia[/url].
5594 perempe 2015-04-28 14:54:55 [Válasz erre: 5589 Búbánat 2015-04-28 10:29:18]
ezt a weboldalt érdemes könyvjelzőzni, ill. menteni.
ezt a weboldalt érdemes könyvjelzőzni, ill. menteni.
5593 Momo 2015-04-28 10:49:17 [Válasz erre: 5592 Csákovics 2015-04-28 10:42:45]
Nincs baj azzal, ahogy beírtad a linkeket. A rendszer valamiért nem szereti, ha egy sorba két ilyen kerül. Olyankor ez az eredmény.
Nincs baj azzal, ahogy beírtad a linkeket. A rendszer valamiért nem szereti, ha egy sorba két ilyen kerül. Olyankor ez az eredmény.
5592 Csákovics 2015-04-28 10:42:45 [Válasz erre: 5591 Csákovics 2015-04-28 10:40:05]
Nem megy ez nekem! :-D Látom, közben Búbánat is feltette a hivatkozást. A másik link: http://opera-csakovics.blogspot.hu/2015/04/offenbach-barbier-hoffmann-mesei-ford.html Ez az első változat, amire Innocent-Vincze hivatkozik.
Nem megy ez nekem! :-D Látom, közben Búbánat is feltette a hivatkozást. A másik link: http://opera-csakovics.blogspot.hu/2015/04/offenbach-barbier-hoffmann-mesei-ford.html Ez az első változat, amire Innocent-Vincze hivatkozik.
5591 Csákovics 2015-04-28 10:40:05 [Válasz erre: 5587 IVA 2015-04-28 04:37:57]
Elnézést! Az előbb valahogyan elkallódott a válaszom közepe!: A feltett kérdéssel teljesen egyetértek, a választ én megadni nem tudom. Az általam idézett szöveg a Zeneműkiadó "operaszövegkönyvek" sorozatának 24. füzetéből származik(Hoffmann meséi). Innocent-Vincze Ernő fordítását megtalálhatni [url]http://www.tarjangz.eu/libretto/szovegek/hoffmann.txt;ITT[/url], amire hivatkozik, azt feltettem [url]http://opera-csakovics.blogspot.hu/2015/04/offenbach-barbier-hoffmann-mesei-ford.html;IDE[/url]. Kezdődhet az összehasonlítás! A szegediek előadásában én kevés helyen ismertem az Innocent-Vincze-féle szövegre (azon belül mi volt még korábbi, ki tudja?), javarészt Szinetár Miklósét véltem hallani - az eddig nem ismert részekről pedig Pál Tamás írt.
Elnézést! Az előbb valahogyan elkallódott a válaszom közepe!: A feltett kérdéssel teljesen egyetértek, a választ én megadni nem tudom. Az általam idézett szöveg a Zeneműkiadó "operaszövegkönyvek" sorozatának 24. füzetéből származik(Hoffmann meséi). Innocent-Vincze Ernő fordítását megtalálhatni [url]http://www.tarjangz.eu/libretto/szovegek/hoffmann.txt;ITT[/url], amire hivatkozik, azt feltettem [url]http://opera-csakovics.blogspot.hu/2015/04/offenbach-barbier-hoffmann-mesei-ford.html;IDE[/url]. Kezdődhet az összehasonlítás! A szegediek előadásában én kevés helyen ismertem az Innocent-Vincze-féle szövegre (azon belül mi volt még korábbi, ki tudja?), javarészt Szinetár Miklósét véltem hallani - az eddig nem ismert részekről pedig Pál Tamás írt.
5590 Csákovics 2015-04-28 10:36:33 [Válasz erre: 5587 IVA 2015-04-28 04:37:57]
A feltett kérdéssel teljesen egyetértek, a választ én megadni nem tudom. Az általam idézett szöveg a Zeneműkiadó "operaszövegkönyvek" sorozatának 24. füzetéből származik(Hoffmann meséi). Innocent-Vincze Ernő fordítását megtalálhatni [url]http://www.tarjangz.eu/libretto/szovegek/hoffmann.txt;ITT[/url], a korábbi fordítást, amire hivatkozik feltettem [url]http://opera-csakovics.blogspot.hu/2015/04/offenbach-barbier-hoffmann-mesei-ford.html;IDE[/url]. Kezdődhet az összehasonlítás! A szegediek előadásában én kevés helyen ismertem az Innocent-Vincze-féle szövegre (azon belül mi volt még korábbi, ki tudja?), javarészt Szinetár Miklósét véltem hallani - az eddig nem ismert részekről pedig Pál Tamás írt.
A feltett kérdéssel teljesen egyetértek, a választ én megadni nem tudom. Az általam idézett szöveg a Zeneműkiadó "operaszövegkönyvek" sorozatának 24. füzetéből származik(Hoffmann meséi). Innocent-Vincze Ernő fordítását megtalálhatni [url]http://www.tarjangz.eu/libretto/szovegek/hoffmann.txt;ITT[/url], a korábbi fordítást, amire hivatkozik feltettem [url]http://opera-csakovics.blogspot.hu/2015/04/offenbach-barbier-hoffmann-mesei-ford.html;IDE[/url]. Kezdődhet az összehasonlítás! A szegediek előadásában én kevés helyen ismertem az Innocent-Vincze-féle szövegre (azon belül mi volt még korábbi, ki tudja?), javarészt Szinetár Miklósét véltem hallani - az eddig nem ismert részekről pedig Pál Tamás írt.
5589 Búbánat 2015-04-28 10:29:18
Valóban. Így is lehet. Innocent-Vincze Ernő nem volt rest leírni a maga fordítása elé: „JACQUES OFFENBACH HOFFMANN MESÉI OPERA HÁROM FELVONÁSBAN A fordító - az operafordításoknál kialakult szokás szerint - az operaházi gyakorlatba s a köztudatba átment egyes kis részleteket, népszerű sorokat meg- tartotta a régebbi fordításokból és amikor erre figyel- mezteti az olvasót, egyben köszönetet mond elődeinek, elsősorban Dr. Radó Antalnak, a hajdani kiváló mű- fordítónak. ---------------------------------------------------------------------------- FORDÍTOTTA: INNOCENT-VINCZE ERNŐ” Forrás: txt www.tarjangz.eu/libretto/szovegek/hoffmann.txt
Valóban. Így is lehet. Innocent-Vincze Ernő nem volt rest leírni a maga fordítása elé: „JACQUES OFFENBACH HOFFMANN MESÉI OPERA HÁROM FELVONÁSBAN A fordító - az operafordításoknál kialakult szokás szerint - az operaházi gyakorlatba s a köztudatba átment egyes kis részleteket, népszerű sorokat meg- tartotta a régebbi fordításokból és amikor erre figyel- mezteti az olvasót, egyben köszönetet mond elődeinek, elsősorban Dr. Radó Antalnak, a hajdani kiváló mű- fordítónak. ---------------------------------------------------------------------------- FORDÍTOTTA: INNOCENT-VINCZE ERNŐ” Forrás: txt www.tarjangz.eu/libretto/szovegek/hoffmann.txt
5588 smaragd 2015-04-28 04:57:41 [Válasz erre: 5587 IVA 2015-04-28 04:37:57]
"a nevek továbbéltetése" - egyetértek. Nagyon fontos. Példamutató az operett területén Nagy Ibolya munkálkodása a Dankó Rádióban. Sajnos napjainkban sokszor épp a nevek és a mögötte levő műveltség és szellemi tartalom eltüntetése a cél. A közönségre, vélt igényeire szerintem nem lehet semmit sem fogni. A műveltséget árasztó színreviteleket is be tudnák fogadni. A honlapon, műsorfüzetben bizony szerepeltetni kellene a közelmúlt értekeit adó szerzők neveit is.
"a nevek továbbéltetése" - egyetértek. Nagyon fontos. Példamutató az operett területén Nagy Ibolya munkálkodása a Dankó Rádióban. Sajnos napjainkban sokszor épp a nevek és a mögötte levő műveltség és szellemi tartalom eltüntetése a cél. A közönségre, vélt igényeire szerintem nem lehet semmit sem fogni. A műveltséget árasztó színreviteleket is be tudnák fogadni. A honlapon, műsorfüzetben bizony szerepeltetni kellene a közelmúlt értekeit adó szerzők neveit is.
5587 IVA 2015-04-28 04:37:57 [Válasz erre: 5584 Csákovics 2015-04-27 10:35:27]
Köszönöm az érdekességet, kedves Csákovics, a megfelelő helyen különösen. Lehet, hogy sokan nem értenek egyet már a kérdésemmel sem: idő nincs vagy hely nincs a valóságnak megfelelőbb közlésre annál, hogy „Magyar szöveg: Szinetár Miklós”? Pl. ilyesmi helyett: Az opera magyar szövegét Váradi Antal, Fáy J. Béla, Dr. Radó Antal, Innocent-Vincze Ernő és Szinetár Miklós fordításváltozataiból X. Y. állította össze, a korábban nem játszott részek szövegét Pál Tamás fordította. (Ha a Hoffmann meséi fordításához nem fűződik valamennyi név az említettek közül, nem értettem pontosan az üzenetet.) Lehet persze, hogy más darabok esetében még hosszabb lenne a lista, sőt, igazságtalan lenne kihagyni az esetleges német fordító(k) nevét, ha valamelyik olasz, vagy francia opera szövegét nem is az eredetiből fordították magyarra. De Innocent-Vincze Ernő gondolata nem jelenik meg minden színlapon, és úgy gondolom, köszönettel a mennyország padlása is tele lehet már (elnézést a közhelyért!), a nevek továbbéltetése többet ér.
Köszönöm az érdekességet, kedves Csákovics, a megfelelő helyen különösen. Lehet, hogy sokan nem értenek egyet már a kérdésemmel sem: idő nincs vagy hely nincs a valóságnak megfelelőbb közlésre annál, hogy „Magyar szöveg: Szinetár Miklós”? Pl. ilyesmi helyett: Az opera magyar szövegét Váradi Antal, Fáy J. Béla, Dr. Radó Antal, Innocent-Vincze Ernő és Szinetár Miklós fordításváltozataiból X. Y. állította össze, a korábban nem játszott részek szövegét Pál Tamás fordította. (Ha a Hoffmann meséi fordításához nem fűződik valamennyi név az említettek közül, nem értettem pontosan az üzenetet.) Lehet persze, hogy más darabok esetében még hosszabb lenne a lista, sőt, igazságtalan lenne kihagyni az esetleges német fordító(k) nevét, ha valamelyik olasz, vagy francia opera szövegét nem is az eredetiből fordították magyarra. De Innocent-Vincze Ernő gondolata nem jelenik meg minden színlapon, és úgy gondolom, köszönettel a mennyország padlása is tele lehet már (elnézést a közhelyért!), a nevek továbbéltetése többet ér.
5586 Búbánat 2015-04-27 22:42:24
Még néhány szubjektív mondat idekívánkozik a szombat esti Hoffmann meséi-előadásról. Az összbenyomásom pozitív. A szegedi produkciót (tavaly áprilisban volt a premierje Szegedi Nemzeti Színházban) eddig nem ismertem, csak olvastam róla kritikákat. Ezt az előadást megelőzően utoljára vagy huszonöt éve, Kerényi Miklós Gábor rendezésében volt szerencsém Offenbach befejezetlenül maradt dalművéhez az Erkel Színházban. És most hosszú idő után újra az Erkel Színházban láthattam viszont kedvenc francia operettszerzőm utolsó művét: egyetlen operáját. Akkor többször is megtekintettem a két szereposztást, emlékszem egy „kevert”-re is, a főbb szerepekben Daróczi Tamás (Hoffmann), Gurbán János (Lindorf; Coppelius; Miracle; Dapertutto), Kertesi Ingrid (Olympia), Pitti Katalin (Antonia), Pelle Erzsébet (Giulietta, Ulbrich Andrea (Miklós), Ercse Margit (Anya), András; Cochenille; Frantz; Pitichinaccio (Pataki Antal) „közvetítette” felém a hangzó ének-zenei élményt. Úgyhogy két és fél évtized távlatából annak a rendezése, az a játékfelfogás és azok a „hangok” máig megmaradtak bennem, de mégis, már nagyon vágytam Offenbach csodálatos operáját újra élőben „ megtapasztalni”! És szombaton eljött végre ez az alkalom, és most nagyon örülök, hogy megismerhettem egy teljesen új változatot és koncepciót. Ami a darab színrevitelét illeti: vegyesek a benyomásaim. Én alapvetően konzervatív beállítottságú operabarát vagyok, ezért nekem a zene mellé a látvány is fontos, értem ezalatt a tradíciók jegyében fogant díszleteket és jelmezeket is. Ami Juronics Tamás koncepcióját illeti: úgy találom, ügyesen ötvözi a hagyományost a mai divatos trendekkel. Ebből fakadóan azonban számomra elvész a „romantika”, vagy legalábbis némi hiányérzetem támad, mert például Olympia figurája, a „babagép”. képzeletemben továbbra is egy hátul felkurblizható élethű gépezet, míg itt a baba „másként” működik, ráadásul az esetleges mozgás-imitálása átcsap alpári megoldásokba, meztelenkedésbe is, ami lehet humor forrása, de nálam ez nem jön be, ízléstelennek tartom. Ezt a karaktert leszámítva, a többi színpadi szereplő rendezői instrukciójával nincs különösebb bajom. Talán még a táncosok „zombi”-módra megkoreografált jelenetein (mozgáselemek, drakula-i vérszívás imitálás) akadtam ki, aminek indítékát nem tudtam megfejteni. Meg aztán elképedtem, mikor megpillantottam az Antónia-képben az Anya szellemét alakító Szonda Évát. Szinte felismerhetetlen volt maszkjában, ami szerintem túl „boszorkányos” fizimiskát, küllemet kölcsönzött neki. A rendezés sok ötletét el tudom fogadni. Nagyszerű az előjáték és az utójáték kocsmai képe, a szereplők meg az énekkar mozgásának koreográfiája, általában a „tömegjelenetek” jól megoldottak. Megvan a hangulata a közbülső mindhárom felvonásnak is, különösen az Antónia-kép tetszett, benne a fokozatosan pislákoló, majd kialvó lámpácskával; általában a lámpák használatának ötlete nekem „bejött”; ahogyan az énekkar tagjai a kezükben tartott zseblámpák fényét arcukra irányozzák vagy, amikor két szereplő a magasból lelógatott lámpákat egyenként „leoltja” – ezek a mozzanatok mind eszünkben juttatnak valami nyomasztót; rendezői „üzenetet” hordoznak, mire számíthatunk a következő jelenet során. A Giulietta-képben tetszett, hogy a Barcarola bűvös hangjai alatt (vagy után?) beúszó gondolában a sötét figura, Dappertutto foglal helyett, ugyanakkor az ábrázolt velencei környezet kulisszája kissé „üres”, de végülis beleillik a rendezői koncepcióba. A hatáselemek, mint a tükör szerepe is, vagy a párbaj-jelenet, később Hoffmann összeomlása, újabb kudarca, mind-mind a helyén van, és segítik a dráma kifejlődését. Azoknak a karaktereknek a megformálásában, melyekben Kelemen Zoltánt látjuk, amit és ahogyan megjelenít, érezni lehet a „tudatosságot” – vélhetően többet is belead, kigondol róla, mint ami utasítást Juronics megkívánt; az énekművész hagyja szabadjára engedni önálló, saját gondolatait is, és meri a rendezői koncepció szolgálatába állítani: a négy sötét figura mozgatórugói nála mind a helyén vannak. De: mintha Juronics - Hoffmannt félretolva - a négy ördögi gonosz alakot tenné a középpontba… Nem tudom… Megértem, ma már nem lehet úgy színházat csinálni, mint régen, évtizedekkel ezelőtt, ma más a nézők „tetszésindexe” meg elvárásai, de azért még van egy tekintélyes, meg nem kerülhető olyan korösszetételű közönségréteg, amely máshoz, másmilyenhez van hozzászokva, és megrökönyödik attól, ha például olyan közönségességet tapasztal a színpadon, mint itt az Olympia-képben láttunk, vagy később is amikor Hoffmann öv alatti „megnyilvánulásai” kerülnek a jellemábrázolás előterébe. Van aki nevet rajta, van aki megbotránkozik azon és van, akinek ” egyre- megy”. A szünetben egy idős hölgy ismerősöm is utalt erre. de a modernség, a korszerűség jegyében is meg lehet fogalmazni a szemnek tetszetős dolgokat, amiben szintén lehetett részünk. Ezért is fogalmaztam úgy, hogy vegyesek a benyomásaim, ami a rendezésre vonatkozik. Ami az énekhangokat, és a főbb szereplőket illeti. Először is örülök annak, hogy magyar nyelven megy az opera. Jobban lehet követni az eseményeket. Az összes énekművész igen magas színvonalon teljesített, szépen, kifejezően énekelt. Ezt az énekkarra is értem. A négy démoni figurát Kelemen Zoltán ragyogó vokális teljesítményt nyújtva abszolválta! Én szeretem László Boldizsárt is, aki Szegeden a premieren Hoffmannt énekelte (korábban a Müpában ragyogó Orfeuszt alakított Offenbach nagyoperettjében!), de még jobban kedvelem Nyári Zoltánt, akit még operetténekes korszakában fedeztem fel magamnak, és azóta számon tartom művészetét: mindig örülök, ha egy-egy újabb szerepében látom viszont, aki ma már egyre inkább az opera világában nyújt emlékezetest. Nyári Hoffmannja színes, fantáziadús, éneke szenvedélyes, jól karikíroz is – korábbi színész múltja segíti ebben. Olympia Szemere Zita nagy száma lett: bravúr-koloratúráriájával igen magasra tette a mércét! Antónia szerepében Kónya Krisztina kellemes benyomást tett rám, nagyszerűen ráhangolódott a törékeny nőalak lírájára. Tavaly is igen nagy hatást tett rám a Simon Boccanegrában Amélia Grimaldiként. Nagyon szép lírai szopránhang és van kifejezőereje is. Vajda Júliát, Giulietta megszemélyesítőjét sokat láthattam itt és ott is énekelni az elmúlt évtizedekben, és még mindig képes megújulni: sötétebb hangszínével még a perzselő erotikát is képviselni tudja ebben a darabban, amellett, hogy nagyvonalú szuverenitásával a hidegen számító asszonyt hozza emberközelbe. Végére hagytam, de vele kellett volna kezdenem: Miklósként – az egyik klasszikus nadrágszerepről van szó – Kálnay Zsófia remekelt, igen szép altjával, színvonalas énekével, megjelenésével engem bizony megbabonázott és teljesen levett a lábamról! Kálnay finom, női erotikát is sejtető megjelenítése a színpadon szinte sugallja számomra az opera végén bekövetkező „csavart” a történetben. Nem csodálkozom azon, hogy Nyári Zoltán Hoffmannja feledve Olympia-, Antónia- és Giulietta- kapcsolataiból származó fájdalmas felismeréseket, és túltéve magát Stellája „hűtlenségén” is (amit maga provokál ki) ebben a rendezésben, megbocsáthatóan - a szerepe szerint – fokozatosan átengedi magát egy más, de már érőfélben volt érzelem kibontakozásának; a költő a bor mámorából kijózanodva az örök múzsája oldalán hagyja el a színt: amit addig csak sejtettünk, az a darab végén bekövetkezett; az álombeli varázsok, a „mesék” feloldódottak egy új szerelemben. Hoffmann és Miklós számára itt és most egy új fejezet kezdődik. Ami ellen Hoffmann addig tiltakozott, elhárított, kitért, most rá kellett döbbennie, ott van mellette, elérhető közelségben: Miklós, a maga hűségével, kitartásával, ösztönzésével, vonzásával, aki más jutalmat érdemel - nem mellőzöttséget. Hoffmannak nem szabad a rá váró őszinte szerelem, és a hűséges szerető szív elől megfutamodni, vállalnia kell ezt az új kapcsolatot – nem tovább cipelni a múlt rossz, sötét, gyötrő terheit. Nemcsak azért mert ott van előtte a „mentsvár” Miklós személyében. Offenbach darabja végén Juronics Tamás „megengedi” szereplőinek az egymásra találás lehetőségét, a boldogságuk kiteljesedésének ígéretét: a nemek közti különbségek feltárul(koz)nak (vagy ellenkezőleg: elmosódnak? Nincs határa), a költő számára elérkezik a felismerés, a megvilágosodás pillanata, így nem csodálkozhatunk azon, hogy Hoffmann és Miklós sugárzó arccal, szerelmesen, egymásba feledkezve, kart karba öltve hagyják ott a kocsmai díszes társaságot. Talán ezért a (kitalált) jelenetért volt érdemes megrendezni és bemutatni most ezt az Offenbach-remekművet. És persze, kellett hozzá ez a kiváló énekesekből álló szereplőgárda és a nagyszerű énekkar is! Pál Tamás hozta a tőle megszokott pontos, precíz és mindvégig ihletett karmesteri- munkát a jól összecsiszolt zenekara élén: a színpadi együtteseit is jól összefogva - a finálé szextettje elementáris erővel hatott rám! Meg talán neki köszönhetjük azt, hogy a partitúrába visszakerült a máshol, más rendezésekben általában kihúzott ének-zenei anyag is; mint nyilatkozta az ő felelőssége itt az új magyar szövegfordítás - csodálatos zenei élménnyel ajándékozta meg a produkciót kitörő lelkesedéssel, örömmel, hatalmas tapsokkal fogadó - köszöntő- ünneplő közönséget az Erkel Színházban. Még sok ilyen ragyogó vendégjátékot kívánok magunknak a Szegedi Nemzeti Színház Operatársulatától!
Még néhány szubjektív mondat idekívánkozik a szombat esti Hoffmann meséi-előadásról. Az összbenyomásom pozitív. A szegedi produkciót (tavaly áprilisban volt a premierje Szegedi Nemzeti Színházban) eddig nem ismertem, csak olvastam róla kritikákat. Ezt az előadást megelőzően utoljára vagy huszonöt éve, Kerényi Miklós Gábor rendezésében volt szerencsém Offenbach befejezetlenül maradt dalművéhez az Erkel Színházban. És most hosszú idő után újra az Erkel Színházban láthattam viszont kedvenc francia operettszerzőm utolsó művét: egyetlen operáját. Akkor többször is megtekintettem a két szereposztást, emlékszem egy „kevert”-re is, a főbb szerepekben Daróczi Tamás (Hoffmann), Gurbán János (Lindorf; Coppelius; Miracle; Dapertutto), Kertesi Ingrid (Olympia), Pitti Katalin (Antonia), Pelle Erzsébet (Giulietta, Ulbrich Andrea (Miklós), Ercse Margit (Anya), András; Cochenille; Frantz; Pitichinaccio (Pataki Antal) „közvetítette” felém a hangzó ének-zenei élményt. Úgyhogy két és fél évtized távlatából annak a rendezése, az a játékfelfogás és azok a „hangok” máig megmaradtak bennem, de mégis, már nagyon vágytam Offenbach csodálatos operáját újra élőben „ megtapasztalni”! És szombaton eljött végre ez az alkalom, és most nagyon örülök, hogy megismerhettem egy teljesen új változatot és koncepciót. Ami a darab színrevitelét illeti: vegyesek a benyomásaim. Én alapvetően konzervatív beállítottságú operabarát vagyok, ezért nekem a zene mellé a látvány is fontos, értem ezalatt a tradíciók jegyében fogant díszleteket és jelmezeket is. Ami Juronics Tamás koncepcióját illeti: úgy találom, ügyesen ötvözi a hagyományost a mai divatos trendekkel. Ebből fakadóan azonban számomra elvész a „romantika”, vagy legalábbis némi hiányérzetem támad, mert például Olympia figurája, a „babagép”. képzeletemben továbbra is egy hátul felkurblizható élethű gépezet, míg itt a baba „másként” működik, ráadásul az esetleges mozgás-imitálása átcsap alpári megoldásokba, meztelenkedésbe is, ami lehet humor forrása, de nálam ez nem jön be, ízléstelennek tartom. Ezt a karaktert leszámítva, a többi színpadi szereplő rendezői instrukciójával nincs különösebb bajom. Talán még a táncosok „zombi”-módra megkoreografált jelenetein (mozgáselemek, drakula-i vérszívás imitálás) akadtam ki, aminek indítékát nem tudtam megfejteni. Meg aztán elképedtem, mikor megpillantottam az Antónia-képben az Anya szellemét alakító Szonda Évát. Szinte felismerhetetlen volt maszkjában, ami szerintem túl „boszorkányos” fizimiskát, küllemet kölcsönzött neki. A rendezés sok ötletét el tudom fogadni. Nagyszerű az előjáték és az utójáték kocsmai képe, a szereplők meg az énekkar mozgásának koreográfiája, általában a „tömegjelenetek” jól megoldottak. Megvan a hangulata a közbülső mindhárom felvonásnak is, különösen az Antónia-kép tetszett, benne a fokozatosan pislákoló, majd kialvó lámpácskával; általában a lámpák használatának ötlete nekem „bejött”; ahogyan az énekkar tagjai a kezükben tartott zseblámpák fényét arcukra irányozzák vagy, amikor két szereplő a magasból lelógatott lámpákat egyenként „leoltja” – ezek a mozzanatok mind eszünkben juttatnak valami nyomasztót; rendezői „üzenetet” hordoznak, mire számíthatunk a következő jelenet során. A Giulietta-képben tetszett, hogy a Barcarola bűvös hangjai alatt (vagy után?) beúszó gondolában a sötét figura, Dappertutto foglal helyett, ugyanakkor az ábrázolt velencei környezet kulisszája kissé „üres”, de végülis beleillik a rendezői koncepcióba. A hatáselemek, mint a tükör szerepe is, vagy a párbaj-jelenet, később Hoffmann összeomlása, újabb kudarca, mind-mind a helyén van, és segítik a dráma kifejlődését. Azoknak a karaktereknek a megformálásában, melyekben Kelemen Zoltánt látjuk, amit és ahogyan megjelenít, érezni lehet a „tudatosságot” – vélhetően többet is belead, kigondol róla, mint ami utasítást Juronics megkívánt; az énekművész hagyja szabadjára engedni önálló, saját gondolatait is, és meri a rendezői koncepció szolgálatába állítani: a négy sötét figura mozgatórugói nála mind a helyén vannak. De: mintha Juronics - Hoffmannt félretolva - a négy ördögi gonosz alakot tenné a középpontba… Nem tudom… Megértem, ma már nem lehet úgy színházat csinálni, mint régen, évtizedekkel ezelőtt, ma más a nézők „tetszésindexe” meg elvárásai, de azért még van egy tekintélyes, meg nem kerülhető olyan korösszetételű közönségréteg, amely máshoz, másmilyenhez van hozzászokva, és megrökönyödik attól, ha például olyan közönségességet tapasztal a színpadon, mint itt az Olympia-képben láttunk, vagy később is amikor Hoffmann öv alatti „megnyilvánulásai” kerülnek a jellemábrázolás előterébe. Van aki nevet rajta, van aki megbotránkozik azon és van, akinek ” egyre- megy”. A szünetben egy idős hölgy ismerősöm is utalt erre. de a modernség, a korszerűség jegyében is meg lehet fogalmazni a szemnek tetszetős dolgokat, amiben szintén lehetett részünk. Ezért is fogalmaztam úgy, hogy vegyesek a benyomásaim, ami a rendezésre vonatkozik. Ami az énekhangokat, és a főbb szereplőket illeti. Először is örülök annak, hogy magyar nyelven megy az opera. Jobban lehet követni az eseményeket. Az összes énekművész igen magas színvonalon teljesített, szépen, kifejezően énekelt. Ezt az énekkarra is értem. A négy démoni figurát Kelemen Zoltán ragyogó vokális teljesítményt nyújtva abszolválta! Én szeretem László Boldizsárt is, aki Szegeden a premieren Hoffmannt énekelte (korábban a Müpában ragyogó Orfeuszt alakított Offenbach nagyoperettjében!), de még jobban kedvelem Nyári Zoltánt, akit még operetténekes korszakában fedeztem fel magamnak, és azóta számon tartom művészetét: mindig örülök, ha egy-egy újabb szerepében látom viszont, aki ma már egyre inkább az opera világában nyújt emlékezetest. Nyári Hoffmannja színes, fantáziadús, éneke szenvedélyes, jól karikíroz is – korábbi színész múltja segíti ebben. Olympia Szemere Zita nagy száma lett: bravúr-koloratúráriájával igen magasra tette a mércét! Antónia szerepében Kónya Krisztina kellemes benyomást tett rám, nagyszerűen ráhangolódott a törékeny nőalak lírájára. Tavaly is igen nagy hatást tett rám a Simon Boccanegrában Amélia Grimaldiként. Nagyon szép lírai szopránhang és van kifejezőereje is. Vajda Júliát, Giulietta megszemélyesítőjét sokat láthattam itt és ott is énekelni az elmúlt évtizedekben, és még mindig képes megújulni: sötétebb hangszínével még a perzselő erotikát is képviselni tudja ebben a darabban, amellett, hogy nagyvonalú szuverenitásával a hidegen számító asszonyt hozza emberközelbe. Végére hagytam, de vele kellett volna kezdenem: Miklósként – az egyik klasszikus nadrágszerepről van szó – Kálnay Zsófia remekelt, igen szép altjával, színvonalas énekével, megjelenésével engem bizony megbabonázott és teljesen levett a lábamról! Kálnay finom, női erotikát is sejtető megjelenítése a színpadon szinte sugallja számomra az opera végén bekövetkező „csavart” a történetben. Nem csodálkozom azon, hogy Nyári Zoltán Hoffmannja feledve Olympia-, Antónia- és Giulietta- kapcsolataiból származó fájdalmas felismeréseket, és túltéve magát Stellája „hűtlenségén” is (amit maga provokál ki) ebben a rendezésben, megbocsáthatóan - a szerepe szerint – fokozatosan átengedi magát egy más, de már érőfélben volt érzelem kibontakozásának; a költő a bor mámorából kijózanodva az örök múzsája oldalán hagyja el a színt: amit addig csak sejtettünk, az a darab végén bekövetkezett; az álombeli varázsok, a „mesék” feloldódottak egy új szerelemben. Hoffmann és Miklós számára itt és most egy új fejezet kezdődik. Ami ellen Hoffmann addig tiltakozott, elhárított, kitért, most rá kellett döbbennie, ott van mellette, elérhető közelségben: Miklós, a maga hűségével, kitartásával, ösztönzésével, vonzásával, aki más jutalmat érdemel - nem mellőzöttséget. Hoffmannak nem szabad a rá váró őszinte szerelem, és a hűséges szerető szív elől megfutamodni, vállalnia kell ezt az új kapcsolatot – nem tovább cipelni a múlt rossz, sötét, gyötrő terheit. Nemcsak azért mert ott van előtte a „mentsvár” Miklós személyében. Offenbach darabja végén Juronics Tamás „megengedi” szereplőinek az egymásra találás lehetőségét, a boldogságuk kiteljesedésének ígéretét: a nemek közti különbségek feltárul(koz)nak (vagy ellenkezőleg: elmosódnak? Nincs határa), a költő számára elérkezik a felismerés, a megvilágosodás pillanata, így nem csodálkozhatunk azon, hogy Hoffmann és Miklós sugárzó arccal, szerelmesen, egymásba feledkezve, kart karba öltve hagyják ott a kocsmai díszes társaságot. Talán ezért a (kitalált) jelenetért volt érdemes megrendezni és bemutatni most ezt az Offenbach-remekművet. És persze, kellett hozzá ez a kiváló énekesekből álló szereplőgárda és a nagyszerű énekkar is! Pál Tamás hozta a tőle megszokott pontos, precíz és mindvégig ihletett karmesteri- munkát a jól összecsiszolt zenekara élén: a színpadi együtteseit is jól összefogva - a finálé szextettje elementáris erővel hatott rám! Meg talán neki köszönhetjük azt, hogy a partitúrába visszakerült a máshol, más rendezésekben általában kihúzott ének-zenei anyag is; mint nyilatkozta az ő felelőssége itt az új magyar szövegfordítás - csodálatos zenei élménnyel ajándékozta meg a produkciót kitörő lelkesedéssel, örömmel, hatalmas tapsokkal fogadó - köszöntő- ünneplő közönséget az Erkel Színházban. Még sok ilyen ragyogó vendégjátékot kívánok magunknak a Szegedi Nemzeti Színház Operatársulatától!
5585 Héterő 2015-04-27 20:40:56 [Válasz erre: 5581 IVA 2015-04-27 03:48:22]
Gyakori jelenség, hogy az úgynevezett "fordító" szinte mást sem csinál, mint a más által létrehozott szöveg alá odabiggyeszti saját "becses" (?) nevét, és jöhet a jogdíj.
Gyakori jelenség, hogy az úgynevezett "fordító" szinte mást sem csinál, mint a más által létrehozott szöveg alá odabiggyeszti saját "becses" (?) nevét, és jöhet a jogdíj.
5584 Csákovics 2015-04-27 10:35:27 [Válasz erre: 5583 IVA 2015-04-27 07:55:41]
Kedves IVA! Ide vág ez az idézet: „A fordító – az operafordításoknál kialakult szokás szerint – az operaházi gyakorlatba s a köztudatba átment egyes kis részleteket, népszerű sorokat megtartotta a régebbi fordításokból és amikor erre figyelmezteti az olvasót, egyben köszönetet mond elődeinek, elsősorban Dr. Radó Antalnak, a hajdani kiváló műfordítónak.” Innocent-Vincze Ernő, 1959 Az "elődök" közül pedig bizonyára Váradi Antalra és Fáy J. Bélára gondolt.
Kedves IVA! Ide vág ez az idézet: „A fordító – az operafordításoknál kialakult szokás szerint – az operaházi gyakorlatba s a köztudatba átment egyes kis részleteket, népszerű sorokat megtartotta a régebbi fordításokból és amikor erre figyelmezteti az olvasót, egyben köszönetet mond elődeinek, elsősorban Dr. Radó Antalnak, a hajdani kiváló műfordítónak.” Innocent-Vincze Ernő, 1959 Az "elődök" közül pedig bizonyára Váradi Antalra és Fáy J. Bélára gondolt.
5583 IVA 2015-04-27 07:55:41 [Válasz erre: 5582 Pál Tamás 2015-04-27 07:20:28]
Kedves Pál Tamás! Noha ennek az adatnak a színlapon kellett volna szerepelnie, itt is köszönettel – és megtiszteltetésnek – vettem. A zene élvezetes hangzásához gratulálok!
Kedves Pál Tamás! Noha ennek az adatnak a színlapon kellett volna szerepelnie, itt is köszönettel – és megtiszteltetésnek – vettem. A zene élvezetes hangzásához gratulálok!
5582 Pál Tamás 2015-04-27 07:20:28 [Válasz erre: 5581 IVA 2015-04-27 03:48:22]
Kedves IVA, az újonnan beemelt részeket én fordítottam.
Kedves IVA, az újonnan beemelt részeket én fordítottam.
5581 IVA 2015-04-27 03:48:22 [Válasz erre: 5580 virius 2015-04-26 23:40:24]
Nem néztem meg a szegedi Don Giovannit, köszönöm a tájékoztatást. És az információkat is. Íme egy [url]https://www.youtube.com/watch?v=JPuloWSmsi4;szép példa[/url] arra, mennyi szellemesség és báj lehet egy Olympia-ária előadásában durva szexuális utalások nélkül. Sosem öröm, ha az ember számít egy részletre, és az elmarad. (Még ma is Szőnyi Olga kedves előadásában cseng a fülemben: „Ah! a kis kakas oly vidám, Hogy kukorékol a zsivány...”) Őszintén szólva, nem emlékszem az 1981-es, Szinetár rendezte előadás szövegére. Az Operaház korabeli évkönyve is egyértelműen Szinetár Miklós nevét jegyzi a darab fordítójaként, ezért, a szegedi előadást hallva, arra gondoltam, hogy már akkor is Innocent-Vincze Ernő fordítását használhatta. Hát igen, ezért is lenne korrekt mindenkinek a nevét feltüntetni, két fordítás összegyúrójáét is, hogy tudjuk, kit dicsérjünk, kit marasztaljunk el az eredményért.
Nem néztem meg a szegedi Don Giovannit, köszönöm a tájékoztatást. És az információkat is. Íme egy [url]https://www.youtube.com/watch?v=JPuloWSmsi4;szép példa[/url] arra, mennyi szellemesség és báj lehet egy Olympia-ária előadásában durva szexuális utalások nélkül. Sosem öröm, ha az ember számít egy részletre, és az elmarad. (Még ma is Szőnyi Olga kedves előadásában cseng a fülemben: „Ah! a kis kakas oly vidám, Hogy kukorékol a zsivány...”) Őszintén szólva, nem emlékszem az 1981-es, Szinetár rendezte előadás szövegére. Az Operaház korabeli évkönyve is egyértelműen Szinetár Miklós nevét jegyzi a darab fordítójaként, ezért, a szegedi előadást hallva, arra gondoltam, hogy már akkor is Innocent-Vincze Ernő fordítását használhatta. Hát igen, ezért is lenne korrekt mindenkinek a nevét feltüntetni, két fordítás összegyúrójáét is, hogy tudjuk, kit dicsérjünk, kit marasztaljunk el az eredményért.
5580 virius 2015-04-26 23:40:24 [Válasz erre: 5579 IVA 2015-04-26 05:57:35]
A "lovaglóaktus" pózokat magam is sokalltam a Hoffmannban is és a ma látott pécsi Don Giovanniban is. Mindkét darabban a kevesebb több lett volna. (Pl. a Zerlinával való duett végén, holott akkor még nem tart ott a címszereplő, így viszont Zerlina segélykiáltása a felvonás végi jelenetben okafogyottá válik, amikor is Don Giovanni szobára viszi őt. További közös pont a kétféle produkcióban a háromféle fordítás egybeetesztése: a Hoffmannban nem derült ki, hogy Innocent és Szinetár szövegeit ki gyúrta egybe és írta át helyileg, harmadik verziót készítve. A pécsi Giovanniban Harsányi Zsolt és Oberfrank Géza fordításai vegyülnek Galambos Attila átdolgozásában. Érdemes elolvasni Kelemen Zoltán legfrissebb blogbejegyzését a Momuson, melyből kiderül, hogy Miklós eddig ismeretlen szólószámai egy újabban fellelt verzió kéziratából valók, a rézkakasról szóló hagyományos dalát is erre cserélték fel.
A "lovaglóaktus" pózokat magam is sokalltam a Hoffmannban is és a ma látott pécsi Don Giovanniban is. Mindkét darabban a kevesebb több lett volna. (Pl. a Zerlinával való duett végén, holott akkor még nem tart ott a címszereplő, így viszont Zerlina segélykiáltása a felvonás végi jelenetben okafogyottá válik, amikor is Don Giovanni szobára viszi őt. További közös pont a kétféle produkcióban a háromféle fordítás egybeetesztése: a Hoffmannban nem derült ki, hogy Innocent és Szinetár szövegeit ki gyúrta egybe és írta át helyileg, harmadik verziót készítve. A pécsi Giovanniban Harsányi Zsolt és Oberfrank Géza fordításai vegyülnek Galambos Attila átdolgozásában. Érdemes elolvasni Kelemen Zoltán legfrissebb blogbejegyzését a Momuson, melyből kiderül, hogy Miklós eddig ismeretlen szólószámai egy újabban fellelt verzió kéziratából valók, a rézkakasról szóló hagyományos dalát is erre cserélték fel.
5579 IVA 2015-04-26 05:57:35
Hoffmann meséi (a Szegedi Nemzeti Színház vendégjátéka) – 2015. április 25. Sírhatnék, micsoda pokol az életem, miután egyik napon megnéztem az Operában A hattyúk tava főpróbáját, amelyre háromnegyed éve megvettem a jegyemet és izgalommal vártam, s emiatt nem nézhettem meg a miskolci Rigoletto-vendégjátékot az Erkelben; másnap meg nem lehettem jelen A hattyúk tava premierjén, mert az Erkelbe vettem jegyet: a szegedi Hoffmann meséire. De inkább azt mondom, egy paradicsomban élek: egyik nap a kedvenc balettemet, másik nap egyik kedvenc operámat nézhettem. Meg is voltam hatódva attól, hogy az Erkel Színházban csendül fel ismét a Hoffmann, ahol annyi csodálatos előadását láttam, és három kevésbé csodálatosat, miután 1981-től új rendezésben adták. Egy percre továbbhatódtam attól is, hogy belépve a nézőtérre, a színpadon az új, fekete kortina helyett, igaz mélyebben, az előadás előfüggönyét lehetett látni, kissé gyűrött, nyers színű anyagból, amelyet olyan narancsszínűre világítottak meg, hogy az Erkel Színház régi kortinájára emlékeztetett. Beljebb további ilyen függönyök, és azok redőzésével harmonizáló padlózat képezte Molnár Zsuzsa díszletét, valamint elsősorban natúr felületű székek és két hosszú asztal a kellékeket, amelyekkel a változatos játéktereket kialakították. Volt, amikor funkcionálisan és szellemesen; volt, amikor ezt a formát öncélúnak és szegényesnek találtam. A Bianca Imelda Jeremias tervezte jelmezek többsége korhűségre törekedett, de a részben elvont és részben leleménnyel kreált térben az opera gyakran hatott idegen darabnak. Kár, mert Offenbach dalműve káprázatosan jó és szép zene, amelynek csaknem minden szépségét és káprázatát közvetítette mostani megszólalása Pál Tamás vezényletével. Juronics Tamás rendezésének első zavaró momentuma Miklós megjelenítése volt. A szerepet alakító Kálnay Zsófia, bár pantallóban, hosszú hajjal, női blúzban és magas sarkú cipőben jelent meg, amiről az jutott eszembe, hogy mostanában a rendezők (ha ugyan rendezők) nem tudnak mit kezdeni a nadrágszerepek „értelmeztetésével”: korábban Szűcs Gábor Mátyás szerepét fabrikálta szét különben is kritikán aluli Hunyadi László-rendezésében. Enyhült a helyzet a darab során, amikor Miklós felöltőt viselt – egészen a fináléig, amelyben annál is homályosabb értelmezést kölcsönöztek a szerepnek, mint amitől csupán talányos. Szellemesen csoportosulnak a bútorok ivóhellyé Luther kocsmájában, de a rendező nem engedi fokozódni a hangulatot: a felszolgáló lányok mindjárt az asztal tetején teremnek. A koreográfus rendező számos helyen nem állt ellen a szereplők megtáncoltatásának, mintha nem bízna abban, hogy a Hoffmann meséi cselekménye és zenéje a nélkül is fordulatos és szórakoztató. A natúr anyagok keretében a főhős szerelmeire jutó egyes felvonásoknak jellemző színük van, mint egy francia kastély szalonjainak. Az Olympia-felvonásé a kék. Társítani nem tudtam a környezettel és a főszereplővel ezt a színt, de jól mutattak a kékkel dekorált jelmezek és a kék parókák; a vendégseregbe egy féktelen kedvű, Conchita Wurstot idéző jelenség is belekerült, gondolom, divatból. Ugyancsak divatból, színházi előadások, bohózatok divatjából kerültek „eredetien” szórakoztató elemek Olympia koreográfiájába. Szerintem fontosabb lett volna hitelesíteni Hoffmann lángra lobbanását Olympia iránt azzal, hogy a baba-gépezet kecses járással, nem pedig egy serénykedő, ám lábfájós és túlsúlyos öregasszony cammogásával tipeg, nagymamás ruhában; a hangsúlyos kék „arcpír” sem volt csábos rajta. A gépezet lejárását már több, nevettető és pikáns ötlettel fűszerezve láttam a YouTube-on. Szegedi Olympiánk úgy „fárad el”, hogy a széken ülő Hoffmann ölébe ejti arcát, majd lovagló aktushoz telepedik a fekvő költőre (ez „annyira jó”, hogy meg is kell ismétlődnie). Akár túlságosan konzervatívnak és prűdnek tűnök, akár nem, erről az a véleményem, hogy Hoffmann szerelmeinek történetét meséli el, énekében a szerelmet dalolja, így Olympia is szerelemre gyújtja, szépségével és bájos, szerelemről szóló bravúros áriájával, nem pedig szexuálisan ingerli. Sajnos e tévedést idézi fel Hoffmannak Miklós is az Antónia-kép elején (tört fehér árnyalatú felvonás). Ferenc kupléjában aztán már igazán sokalltam az ágyékokra irányuló kézmozdulatokat, hiszen még messze voltunk a kurtizános felvonástól. A velencei felvonás alapjában véve tehetséggel jelenítette meg a bujaságot, kevés látványelemmel és kevés pénzből. (Még kevesebb látványelem még jobb lett volna: ha csontvázzal kéjelgés kimarad.) A tehetségbe azonban érzéktelenség is vegyült. A piros felvonásban valószínűleg előnyösebben is lehetett volna öltöztetni és mozgatni a Giuliettát alakító Vajda Júliát, de annál is egyszerűbb lett volna lemondani az alsóneműbe öltöztetett táncosokról, akiknek mozgásában a beszívottság dominált az erotika rovására. A nyúlósan vonagló fiatalok gyűrűjében kurtizánunk inkább madámnak látszott. Nagy hiba ilyen szerepképtelennek hamisítani egy énekesnőt, akinek a hangjához és játékkészségéhez remekül illik a szerep. Különben az olykor jól, máskor számomra elfogadhatatlanul megoldott jelenetek mellett többnyire azt kifogásolom, hogy a folyamatos „megrendezés” és koreografálás ellenére előbb-utóbb mindenki a rivaldához rendeződik: koncertet énekelni a közönség felé. Legfeltűnőbb ez az Antónia-felvonás kezdő dalában, és az általam eddig nem ismert finálé-verzióban, amikor a nagy szeptett után hamarosan megint pódiummá válik a színpad. Nem tudom, hány éves volt Antónia anyja, amikor elvitte végzetes betegsége, amelyet lánya megörökölt tőle. Lehetett akár 20 éves is, akár 50–60. De biztos, hogy a képmását, amelyet más előadásokban a falon levő festményen látunk (itt Antónia a medalionján tekint rá), nem halála és az enyészet között festették, és a tanácsosné öltözete sem félúton járt a porladásban. De ha kiiktatjuk a festmény-ügyet, és Antónia emlékezetére bízzuk, hogyan látja anyját (amikor elég lenne csak a hangját hallania), akkor sem indokolt, hogy kékülő rémként jelenjen meg előttünk. A darab egyik legdrámaibb együttesében Szonda Éva mezzoszopránját nem éreztem elég erőteljesnek. Nyári Zoltán daliás megjelenése, színészi képességei, táncolni és forogni tudása jól érvényesült Hoffmann szerepében. Éneklésével vegyes hatást keltett. Alapjában szép színű tenorja a magas regiszterben és a fortékban gyakran válik olyan erőszakossá, hogy az ellenkezőjét éri el annak, amit ki kellene fejeznie. De más hangvételben is eltorzul az eredmény: olykor a legelragadtatottabb mozzanatokban úgy tűnik, mintha az énekes átkozódna. Lehet, hogy kezdetben riasztó megjelenítése is közrejátszott abban, hogy Miklós szerepében Kálnay Zsófia éneklése az előjátékban nem tetszett, később az együttesbe jól illeszkedőnek hallottam. A kakasról szóló dalnak vagy egy általam ismeretlen változatát énekelte, vagy Szinetár Miklós szövegével nem ismertem fel a dallamát. Az intrikus négy alakjában Kelemen Zoltán szép hangon élvezetes alakítást nyújtott. Szerekován János Ferenc szólamában tetszett. Túljátszatásáról lemondtam volna, és sajnáltam, hogy ebben a szövegben nem érvényesülnek az inas nagyothallásának poénjai. Szemere Zita meglepett azzal, hogy sokkal erősebb hangúnak tűnt, mint a Don Giovanni Zerlinájának szerepében nemrég. Két helyen ugyan nem volt kristálytiszta az éneklése, de technikai problémák nélkül és láthatóan nagy kedvvel énekelte Olympiát. Az előadás legszebb hangját és legnagyobb élményét Kónya Krisztinában találtam meg, aki kezdetben kissé vibrátósan, később bársonyos fénnyel és érzelemgazdagon énekelte Antóniát. Helyes és illendő lett volna feltüntetni a színlapon, hogy Szinetár Miklós szövege Innocent-Vincze Ernő fordításának felhasználásával készült. Ha már nem lehetett benne akkora az örömöm, mint az egykori magyar nyelvű előadásokban.
Hoffmann meséi (a Szegedi Nemzeti Színház vendégjátéka) – 2015. április 25. Sírhatnék, micsoda pokol az életem, miután egyik napon megnéztem az Operában A hattyúk tava főpróbáját, amelyre háromnegyed éve megvettem a jegyemet és izgalommal vártam, s emiatt nem nézhettem meg a miskolci Rigoletto-vendégjátékot az Erkelben; másnap meg nem lehettem jelen A hattyúk tava premierjén, mert az Erkelbe vettem jegyet: a szegedi Hoffmann meséire. De inkább azt mondom, egy paradicsomban élek: egyik nap a kedvenc balettemet, másik nap egyik kedvenc operámat nézhettem. Meg is voltam hatódva attól, hogy az Erkel Színházban csendül fel ismét a Hoffmann, ahol annyi csodálatos előadását láttam, és három kevésbé csodálatosat, miután 1981-től új rendezésben adták. Egy percre továbbhatódtam attól is, hogy belépve a nézőtérre, a színpadon az új, fekete kortina helyett, igaz mélyebben, az előadás előfüggönyét lehetett látni, kissé gyűrött, nyers színű anyagból, amelyet olyan narancsszínűre világítottak meg, hogy az Erkel Színház régi kortinájára emlékeztetett. Beljebb további ilyen függönyök, és azok redőzésével harmonizáló padlózat képezte Molnár Zsuzsa díszletét, valamint elsősorban natúr felületű székek és két hosszú asztal a kellékeket, amelyekkel a változatos játéktereket kialakították. Volt, amikor funkcionálisan és szellemesen; volt, amikor ezt a formát öncélúnak és szegényesnek találtam. A Bianca Imelda Jeremias tervezte jelmezek többsége korhűségre törekedett, de a részben elvont és részben leleménnyel kreált térben az opera gyakran hatott idegen darabnak. Kár, mert Offenbach dalműve káprázatosan jó és szép zene, amelynek csaknem minden szépségét és káprázatát közvetítette mostani megszólalása Pál Tamás vezényletével. Juronics Tamás rendezésének első zavaró momentuma Miklós megjelenítése volt. A szerepet alakító Kálnay Zsófia, bár pantallóban, hosszú hajjal, női blúzban és magas sarkú cipőben jelent meg, amiről az jutott eszembe, hogy mostanában a rendezők (ha ugyan rendezők) nem tudnak mit kezdeni a nadrágszerepek „értelmeztetésével”: korábban Szűcs Gábor Mátyás szerepét fabrikálta szét különben is kritikán aluli Hunyadi László-rendezésében. Enyhült a helyzet a darab során, amikor Miklós felöltőt viselt – egészen a fináléig, amelyben annál is homályosabb értelmezést kölcsönöztek a szerepnek, mint amitől csupán talányos. Szellemesen csoportosulnak a bútorok ivóhellyé Luther kocsmájában, de a rendező nem engedi fokozódni a hangulatot: a felszolgáló lányok mindjárt az asztal tetején teremnek. A koreográfus rendező számos helyen nem állt ellen a szereplők megtáncoltatásának, mintha nem bízna abban, hogy a Hoffmann meséi cselekménye és zenéje a nélkül is fordulatos és szórakoztató. A natúr anyagok keretében a főhős szerelmeire jutó egyes felvonásoknak jellemző színük van, mint egy francia kastély szalonjainak. Az Olympia-felvonásé a kék. Társítani nem tudtam a környezettel és a főszereplővel ezt a színt, de jól mutattak a kékkel dekorált jelmezek és a kék parókák; a vendégseregbe egy féktelen kedvű, Conchita Wurstot idéző jelenség is belekerült, gondolom, divatból. Ugyancsak divatból, színházi előadások, bohózatok divatjából kerültek „eredetien” szórakoztató elemek Olympia koreográfiájába. Szerintem fontosabb lett volna hitelesíteni Hoffmann lángra lobbanását Olympia iránt azzal, hogy a baba-gépezet kecses járással, nem pedig egy serénykedő, ám lábfájós és túlsúlyos öregasszony cammogásával tipeg, nagymamás ruhában; a hangsúlyos kék „arcpír” sem volt csábos rajta. A gépezet lejárását már több, nevettető és pikáns ötlettel fűszerezve láttam a YouTube-on. Szegedi Olympiánk úgy „fárad el”, hogy a széken ülő Hoffmann ölébe ejti arcát, majd lovagló aktushoz telepedik a fekvő költőre (ez „annyira jó”, hogy meg is kell ismétlődnie). Akár túlságosan konzervatívnak és prűdnek tűnök, akár nem, erről az a véleményem, hogy Hoffmann szerelmeinek történetét meséli el, énekében a szerelmet dalolja, így Olympia is szerelemre gyújtja, szépségével és bájos, szerelemről szóló bravúros áriájával, nem pedig szexuálisan ingerli. Sajnos e tévedést idézi fel Hoffmannak Miklós is az Antónia-kép elején (tört fehér árnyalatú felvonás). Ferenc kupléjában aztán már igazán sokalltam az ágyékokra irányuló kézmozdulatokat, hiszen még messze voltunk a kurtizános felvonástól. A velencei felvonás alapjában véve tehetséggel jelenítette meg a bujaságot, kevés látványelemmel és kevés pénzből. (Még kevesebb látványelem még jobb lett volna: ha csontvázzal kéjelgés kimarad.) A tehetségbe azonban érzéktelenség is vegyült. A piros felvonásban valószínűleg előnyösebben is lehetett volna öltöztetni és mozgatni a Giuliettát alakító Vajda Júliát, de annál is egyszerűbb lett volna lemondani az alsóneműbe öltöztetett táncosokról, akiknek mozgásában a beszívottság dominált az erotika rovására. A nyúlósan vonagló fiatalok gyűrűjében kurtizánunk inkább madámnak látszott. Nagy hiba ilyen szerepképtelennek hamisítani egy énekesnőt, akinek a hangjához és játékkészségéhez remekül illik a szerep. Különben az olykor jól, máskor számomra elfogadhatatlanul megoldott jelenetek mellett többnyire azt kifogásolom, hogy a folyamatos „megrendezés” és koreografálás ellenére előbb-utóbb mindenki a rivaldához rendeződik: koncertet énekelni a közönség felé. Legfeltűnőbb ez az Antónia-felvonás kezdő dalában, és az általam eddig nem ismert finálé-verzióban, amikor a nagy szeptett után hamarosan megint pódiummá válik a színpad. Nem tudom, hány éves volt Antónia anyja, amikor elvitte végzetes betegsége, amelyet lánya megörökölt tőle. Lehetett akár 20 éves is, akár 50–60. De biztos, hogy a képmását, amelyet más előadásokban a falon levő festményen látunk (itt Antónia a medalionján tekint rá), nem halála és az enyészet között festették, és a tanácsosné öltözete sem félúton járt a porladásban. De ha kiiktatjuk a festmény-ügyet, és Antónia emlékezetére bízzuk, hogyan látja anyját (amikor elég lenne csak a hangját hallania), akkor sem indokolt, hogy kékülő rémként jelenjen meg előttünk. A darab egyik legdrámaibb együttesében Szonda Éva mezzoszopránját nem éreztem elég erőteljesnek. Nyári Zoltán daliás megjelenése, színészi képességei, táncolni és forogni tudása jól érvényesült Hoffmann szerepében. Éneklésével vegyes hatást keltett. Alapjában szép színű tenorja a magas regiszterben és a fortékban gyakran válik olyan erőszakossá, hogy az ellenkezőjét éri el annak, amit ki kellene fejeznie. De más hangvételben is eltorzul az eredmény: olykor a legelragadtatottabb mozzanatokban úgy tűnik, mintha az énekes átkozódna. Lehet, hogy kezdetben riasztó megjelenítése is közrejátszott abban, hogy Miklós szerepében Kálnay Zsófia éneklése az előjátékban nem tetszett, később az együttesbe jól illeszkedőnek hallottam. A kakasról szóló dalnak vagy egy általam ismeretlen változatát énekelte, vagy Szinetár Miklós szövegével nem ismertem fel a dallamát. Az intrikus négy alakjában Kelemen Zoltán szép hangon élvezetes alakítást nyújtott. Szerekován János Ferenc szólamában tetszett. Túljátszatásáról lemondtam volna, és sajnáltam, hogy ebben a szövegben nem érvényesülnek az inas nagyothallásának poénjai. Szemere Zita meglepett azzal, hogy sokkal erősebb hangúnak tűnt, mint a Don Giovanni Zerlinájának szerepében nemrég. Két helyen ugyan nem volt kristálytiszta az éneklése, de technikai problémák nélkül és láthatóan nagy kedvvel énekelte Olympiát. Az előadás legszebb hangját és legnagyobb élményét Kónya Krisztinában találtam meg, aki kezdetben kissé vibrátósan, később bársonyos fénnyel és érzelemgazdagon énekelte Antóniát. Helyes és illendő lett volna feltüntetni a színlapon, hogy Szinetár Miklós szövege Innocent-Vincze Ernő fordításának felhasználásával készült. Ha már nem lehetett benne akkora az örömöm, mint az egykori magyar nyelvű előadásokban.
5578 Werbőczy 2015-04-25 14:41:08
Én is úgy gondolom, hogy ha nem találnak megfelelő énekest egy nagy szerepre, inkább ne játszák az operát. A szóban forgó úrnak maximum a kórusban a helye.
Én is úgy gondolom, hogy ha nem találnak megfelelő énekest egy nagy szerepre, inkább ne játszák az operát. A szóban forgó úrnak maximum a kórusban a helye.
5577 márta 2015-04-25 13:01:44
A győri Varázsfuvolát el tetszettek bliccelni?
A győri Varázsfuvolát el tetszettek bliccelni?
5576 márta 2015-04-25 13:00:50
A T. fórumozók lesajnálják a rendezést (Szerény véleményem szerint halovány, de nem fölháborító, földicsérik a főszereplők nagy többségét, majd megállapítják, hogy az egész szörnyű. Nem értem.
A T. fórumozók lesajnálják a rendezést (Szerény véleményem szerint halovány, de nem fölháborító, földicsérik a főszereplők nagy többségét, majd megállapítják, hogy az egész szörnyű. Nem értem.
5575 -zéta- 2015-04-25 12:00:58 [Válasz erre: 5574 -zéta- 2015-04-25 10:54:18]
Bocsánat, csak most ugrott be egy mostani kivétel: Szegeden néhány éve ment a darab Kelemen Zoltánnal a címszerepben... Rá nem vonatkoznak az iménti soraim...
Bocsánat, csak most ugrott be egy mostani kivétel: Szegeden néhány éve ment a darab Kelemen Zoltánnal a címszerepben... Rá nem vonatkoznak az iménti soraim...
5574 -zéta- 2015-04-25 10:54:18 [Válasz erre: 5573 Pristaldus 2015-04-25 10:33:48]
Azért Rigolettók nem rohangálnak mindenütt. Vidéken utoljára Gyimesi Kálmán és Wagner Lajos énekelték el tisztességesen ezt a szerepet... Laborfalvi nyilván pótmegoldás (legutoljára Sarastroként hallottam, jó rég volt), egyszerűbb lenne nem adni a darabot, ha nincs adekvát címszereplő...
Azért Rigolettók nem rohangálnak mindenütt. Vidéken utoljára Gyimesi Kálmán és Wagner Lajos énekelték el tisztességesen ezt a szerepet... Laborfalvi nyilván pótmegoldás (legutoljára Sarastroként hallottam, jó rég volt), egyszerűbb lenne nem adni a darabot, ha nincs adekvát címszereplő...
5573 Pristaldus 2015-04-25 10:33:48
Ez az egész azért is felháborító, mert nagyszerű énekesek munka nélkül vannak, ám Labofalvi és hasonlók ilyen dög nehéz címszerepet kapnak! Nem tudom, hogy akik meghívták, a fülükön ülnek? Milyen karmester az, aki beleegyezik, hogy ilyen címszereplővel álljon ki? Ez az ember nem tud énekelni, nincs mivel, halálos félelem ül a szemében éneklés közben, hallgatni meg egyenesen gyötrelem! És mindenki rendezhet, belepiszkíthat Verdi és a többi nagy szerző remekművébe? Amióta a politika vette kézbe a művészet kizárólagos irányítását, az opera olyan mélyzuhanásba kezdett, aminek beláthatatlan következményei már most visszafordíthatatlan rombolással fenyegetnek! Ilyet mint Laborfalvit, régebben címszerep közelébe sem engedtek!
Ez az egész azért is felháborító, mert nagyszerű énekesek munka nélkül vannak, ám Labofalvi és hasonlók ilyen dög nehéz címszerepet kapnak! Nem tudom, hogy akik meghívták, a fülükön ülnek? Milyen karmester az, aki beleegyezik, hogy ilyen címszereplővel álljon ki? Ez az ember nem tud énekelni, nincs mivel, halálos félelem ül a szemében éneklés közben, hallgatni meg egyenesen gyötrelem! És mindenki rendezhet, belepiszkíthat Verdi és a többi nagy szerző remekművébe? Amióta a politika vette kézbe a művészet kizárólagos irányítását, az opera olyan mélyzuhanásba kezdett, aminek beláthatatlan következményei már most visszafordíthatatlan rombolással fenyegetnek! Ilyet mint Laborfalvit, régebben címszerep közelébe sem engedtek!
5572 Robesz 2015-04-25 10:07:07
Ez a Rigoletto számomra egyetlen egy okból volt élvezhető, az pedig Kolonits Klára! Éettel teli, zengő hangja megtöltötte az egész épületet, életet lehelt az amúgy halovány előadásba. Annyi sápadt hangú Gilda után bebizonyította, hogy igenis lehet ezt másképp énekelni. Hálás köszönet érte!
Ez a Rigoletto számomra egyetlen egy okból volt élvezhető, az pedig Kolonits Klára! Éettel teli, zengő hangja megtöltötte az egész épületet, életet lehelt az amúgy halovány előadásba. Annyi sápadt hangú Gilda után bebizonyította, hogy igenis lehet ezt másképp énekelni. Hálás köszönet érte!
5571 telramund 2015-04-25 07:58:03
Rigoletto????Előadás a Primavera ’15 fesztiválon. Egyes egyéni teljesítményeket leszámítva ilyen borzalmat nem éltem meg operaszínpadon.Azt ,hogy a közönség Magyarországon mennyire nem értékmérő,mennyire fogalma nincs,hogy mit lát hall,mennyire nem lehet a siker valódiságára következtetni jól mutatta az előadásvégi reakció.Rossz lehet annak ,aki süketen ül és azt hiszi,mert megváltotta a jegyét csak jót hallhat. Maga a rendezés undorító,perverz,helyenként gusztustalan és semmiképpen nem operaszínpadra való.Kedves Szőcs Úr, ha ennyire tellik nem kellene ezzel foglalkoznia.Nem kellene Gildat előbb idiótának aztán, alkoholistának beállítani .Nem kellene a főszereplőket tyúklétrákon ugráltatni az előadás egész folyamatában.A gusztustalan részekről nem írok azt elég volt látni.Verdihez nem illet és én elvileg a Rigolettora mentem! Rigolettora??? Nem volt Rigoletto.Nem tudom kiknek a felelőssége,hogy a címszereplő Laborfalvi Soós Bélát ebben a szerepben színpadra engedték.Az egész előadás alatt nem derült ki számomra milyen hangfajhoz tartozik, esetleg prózai színész?Hallgathatatlan,kicsi ,erőtlen hang, a magasságok többnyire alacsonyak,időnként beszél,mély hang sehol,szóvégeket nem énekli..Sokszor azt éreztem nerm is tudja mit keres ott ,ahol van! Nehéz lehetett partnernőjének. Kolonits Klárának,aki hozta művészetének nagyon magas színvonalát.De három nagy duettben egyedül énekelni nem lehetett kellemes .És persze szerepének beállítása is gondolom távol állt tőle.Így is megajándékozott nagyon nagyon szép percekkel.Mit lett volna, ha van Rigoletto is? László Boldizsár a Herceg szerepében (lírai tenor szerepről van szó) nagyon jó volt hangilag. Jól tette ,hogy az ária gyors részének végén nem ment neki a magasságnak.,így is a IV felvonás utolsó magassága halálsikollyá változott.Azt pedig nem értettem, hogy az „Asszony ingatag” című áriánál-az egyébként magyarul elhangzó előadásban-miért énekelte a záró magas hangokat olaszul.(Illetve gondolom).Az,hogy figurában nem jön be egyéni problémám. Nagyszerű volt Maddalena rövid ,de fontos szerepében Bódi Marianna és Rácz István Sparafucileként !Utóbbi őserejű igazi basszus.. Említésre méltó Marulloként Kolozsi Balázs.A Miskolci Nemzeti Színház zenekara és kórusa jó volt.Cser Ádám jól összefogta zenekarát.Egyetlen helyen ment szét-igaz nem rövid időre-.zenekar és színpad.Na de ez legyen a legkevesebb! Ez a Rigoletto számomra egy mérhetetlen hosszú,unalmas produkció volt.Jó,hogy egy szünetet tartottak,hamarabb szabadultam!
Rigoletto????Előadás a Primavera ’15 fesztiválon. Egyes egyéni teljesítményeket leszámítva ilyen borzalmat nem éltem meg operaszínpadon.Azt ,hogy a közönség Magyarországon mennyire nem értékmérő,mennyire fogalma nincs,hogy mit lát hall,mennyire nem lehet a siker valódiságára következtetni jól mutatta az előadásvégi reakció.Rossz lehet annak ,aki süketen ül és azt hiszi,mert megváltotta a jegyét csak jót hallhat. Maga a rendezés undorító,perverz,helyenként gusztustalan és semmiképpen nem operaszínpadra való.Kedves Szőcs Úr, ha ennyire tellik nem kellene ezzel foglalkoznia.Nem kellene Gildat előbb idiótának aztán, alkoholistának beállítani .Nem kellene a főszereplőket tyúklétrákon ugráltatni az előadás egész folyamatában.A gusztustalan részekről nem írok azt elég volt látni.Verdihez nem illet és én elvileg a Rigolettora mentem! Rigolettora??? Nem volt Rigoletto.Nem tudom kiknek a felelőssége,hogy a címszereplő Laborfalvi Soós Bélát ebben a szerepben színpadra engedték.Az egész előadás alatt nem derült ki számomra milyen hangfajhoz tartozik, esetleg prózai színész?Hallgathatatlan,kicsi ,erőtlen hang, a magasságok többnyire alacsonyak,időnként beszél,mély hang sehol,szóvégeket nem énekli..Sokszor azt éreztem nerm is tudja mit keres ott ,ahol van! Nehéz lehetett partnernőjének. Kolonits Klárának,aki hozta művészetének nagyon magas színvonalát.De három nagy duettben egyedül énekelni nem lehetett kellemes .És persze szerepének beállítása is gondolom távol állt tőle.Így is megajándékozott nagyon nagyon szép percekkel.Mit lett volna, ha van Rigoletto is? László Boldizsár a Herceg szerepében (lírai tenor szerepről van szó) nagyon jó volt hangilag. Jól tette ,hogy az ária gyors részének végén nem ment neki a magasságnak.,így is a IV felvonás utolsó magassága halálsikollyá változott.Azt pedig nem értettem, hogy az „Asszony ingatag” című áriánál-az egyébként magyarul elhangzó előadásban-miért énekelte a záró magas hangokat olaszul.(Illetve gondolom).Az,hogy figurában nem jön be egyéni problémám. Nagyszerű volt Maddalena rövid ,de fontos szerepében Bódi Marianna és Rácz István Sparafucileként !Utóbbi őserejű igazi basszus.. Említésre méltó Marulloként Kolozsi Balázs.A Miskolci Nemzeti Színház zenekara és kórusa jó volt.Cser Ádám jól összefogta zenekarát.Egyetlen helyen ment szét-igaz nem rövid időre-.zenekar és színpad.Na de ez legyen a legkevesebb! Ez a Rigoletto számomra egy mérhetetlen hosszú,unalmas produkció volt.Jó,hogy egy szünetet tartottak,hamarabb szabadultam!
5570 IVA 2015-04-24 00:40:43
Múlt héten megzavart a horrorisztikus hír: oda nem illő, idegen szöveg jelent meg a feliratozón egy Aida-előadás alatt. Azóta semmit sem lehet tudni az esetről? Eredetileg már akkor szerettem volna bejegyezni azt a jó hírt, hogy az Erkel Színház elé és a művészbejáró oldalán húzódó sétány mellé telepített valamennyi facsemete szépen lombosodik, megeredt tehát. Pár év múlva talán akkorák lesznek, hogy ha valaki megkérdi, hol van az Erkel Színház, azt felelhetjük: „Zöld, árnyas erdő lágy ölén”... Gratulálok a kertészek eredményes munkájához!
Múlt héten megzavart a horrorisztikus hír: oda nem illő, idegen szöveg jelent meg a feliratozón egy Aida-előadás alatt. Azóta semmit sem lehet tudni az esetről? Eredetileg már akkor szerettem volna bejegyezni azt a jó hírt, hogy az Erkel Színház elé és a művészbejáró oldalán húzódó sétány mellé telepített valamennyi facsemete szépen lombosodik, megeredt tehát. Pár év múlva talán akkorák lesznek, hogy ha valaki megkérdi, hol van az Erkel Színház, azt felelhetjük: „Zöld, árnyas erdő lágy ölén”... Gratulálok a kertészek eredményes munkájához!
5569 magrit 2015-04-20 14:51:40 [Válasz erre: 5564 telramund 2015-04-19 09:28:55]
Így van, érteni is kell a dolgokhoz, nemcsak "pezsgőzni" és jelentésekből tájékozódni! Főként: egy operai vezetőnek szeretni kell a műfajt és a művészeket!-- A Nemzeti Színházban vasárnap történtek (a bécsi vendégjáték alkalmával Reinke színész németül és angolul felolvasott egy, a magyar demokrácia állapotáért aggódó nyilatkozatot, miközben a tapshoz felsorakozott osztrák szereplők háta mögötti kivetítőn vetíteni kezdték az aradi vértanúk névsorát) ismét eszembe juttatták az ápr. 14-i Aida szövegébe "kevert" mondatot: "a zsidókérdés végleges megoldása" - ami szintén a kivetítőn futott. Érdekesen működnek ezek a kivetítők mostanában.
Így van, érteni is kell a dolgokhoz, nemcsak "pezsgőzni" és jelentésekből tájékozódni! Főként: egy operai vezetőnek szeretni kell a műfajt és a művészeket!-- A Nemzeti Színházban vasárnap történtek (a bécsi vendégjáték alkalmával Reinke színész németül és angolul felolvasott egy, a magyar demokrácia állapotáért aggódó nyilatkozatot, miközben a tapshoz felsorakozott osztrák szereplők háta mögötti kivetítőn vetíteni kezdték az aradi vértanúk névsorát) ismét eszembe juttatták az ápr. 14-i Aida szövegébe "kevert" mondatot: "a zsidókérdés végleges megoldása" - ami szintén a kivetítőn futott. Érdekesen működnek ezek a kivetítők mostanában.
5568 márta 2015-04-20 12:40:00
Emlékezetem szerint az első fesztiválAidán is ugyanott beletapsoltak az Amneris-Radames kettősbe. És nekem is tetszett. Lehet, hogy ezt Mohácsi rendezte bele?
Emlékezetem szerint az első fesztiválAidán is ugyanott beletapsoltak az Amneris-Radames kettősbe. És nekem is tetszett. Lehet, hogy ezt Mohácsi rendezte bele?
5567 Búbánat 2015-04-19 10:19:37
[url] http://operavilag.net/kiemelt/kulonbseg-aida-es-aida-kozott/; Különbség Aida és Aida között [/url] Operavilag.net, 2015. április 16. Giuseppe Verdi: Aida – felújítás az Erkel Színházban. Az április 4-i és 10-i előadásról MONA DÁNIEL írt kritikát „„De hát már láttad, nem? – kérdezik tőlem, mikor megtudják, hogy rövid időn belül másodszor is megnézem ugyanazt a darabot. De miért is teszek így, azon kívül, hogy egy új produkciót illik többször látni? Másodszor az ember észrevesz olyan rendezői apróságokat, melyek felett elsőre elsiklott, de nem is ez a lényeg. A két előadáson két különböző szereposztás énekel, és ritkán ugyan, de megeshet, hogy ez merőben eltérő élménnyel szembesít. Az Aidával pontosan ez történt.”
[url] http://operavilag.net/kiemelt/kulonbseg-aida-es-aida-kozott/; Különbség Aida és Aida között [/url] Operavilag.net, 2015. április 16. Giuseppe Verdi: Aida – felújítás az Erkel Színházban. Az április 4-i és 10-i előadásról MONA DÁNIEL írt kritikát „„De hát már láttad, nem? – kérdezik tőlem, mikor megtudják, hogy rövid időn belül másodszor is megnézem ugyanazt a darabot. De miért is teszek így, azon kívül, hogy egy új produkciót illik többször látni? Másodszor az ember észrevesz olyan rendezői apróságokat, melyek felett elsőre elsiklott, de nem is ez a lényeg. A két előadáson két különböző szereposztás énekel, és ritkán ugyan, de megeshet, hogy ez merőben eltérő élménnyel szembesít. Az Aidával pontosan ez történt.”
5565 Búbánat 2015-04-19 10:02:34 [Válasz erre: 5562 estallo 2015-04-18 23:48:22]
Ez biztosan így van, magam is sokszor láttam, hogy nem marad végig ott az előadáson; ha meg ott van, állandóan az okostelefonjával van elfoglalva; nyilván előadás közben folyamatos munkával telik el az ideje; elolvasva a kapott üzenetet, otthagy csapot-papot, és már rohan is ki a páholyából, hogy azonnal intézkedhessen...és már nincs ideje visszatérnie, mert addigra vége van az előadásnak.
Ez biztosan így van, magam is sokszor láttam, hogy nem marad végig ott az előadáson; ha meg ott van, állandóan az okostelefonjával van elfoglalva; nyilván előadás közben folyamatos munkával telik el az ideje; elolvasva a kapott üzenetet, otthagy csapot-papot, és már rohan is ki a páholyából, hogy azonnal intézkedhessen...és már nincs ideje visszatérnie, mert addigra vége van az előadásnak.
5564 telramund 2015-04-19 09:28:55 [Válasz erre: 5563 Momo 2015-04-19 00:10:07]
" Így biztosan van ott valaki, akinek az a dolga, hogy figyeljen."-gondolom az előadást Ez nagyon szép.De kik a kiválasztottak és van -e lehetőség ezeket a véleményeket az illető művészeknek megtekinteni?Mert mindenből lehet tanulni ,még az esetleges rosszindulatból is,vagy talán dícséretből is. Aztán a figyelem nem elég.Érteni is kell a dolgokhoz! Vagy nem ?
" Így biztosan van ott valaki, akinek az a dolga, hogy figyeljen."-gondolom az előadást Ez nagyon szép.De kik a kiválasztottak és van -e lehetőség ezeket a véleményeket az illető művészeknek megtekinteni?Mert mindenből lehet tanulni ,még az esetleges rosszindulatból is,vagy talán dícséretből is. Aztán a figyelem nem elég.Érteni is kell a dolgokhoz! Vagy nem ?
5563 Momo 2015-04-19 00:10:07 [Válasz erre: 5562 estallo 2015-04-18 23:48:22]
"Viszont szívesen küld maga helyett kémlelő szemet és fület" Erről a Momus interjúban így beszél: "Minden előadást monitorozunk, ezt időnként összenézzük, készülnek írásos jelentések is az előadásokról." Van egy csapat, akiket felkértek erre a feladatra. Minden előadáson ül valaki. Én nem tartom rossz ötletnek. Talán jobb ez, mint hogy az egyébként más területen nap közben eléggé elfoglalt vezetők üldögélnek (szunyókálnak) ott esti levezetésként még az előadásokon is. Így biztosan van ott valaki, akinek az a dolga, hogy figyeljen. A dolog hatékonysága azon múlik, hogy hogyan működtetik. (Egyébként nem dolgom védeni Ókovácsot, csak a tény kedvéért: Néz ő is előadást. Ha valami ezért, vagy azért érdekli, akkor megnézi.)
"Viszont szívesen küld maga helyett kémlelő szemet és fület" Erről a Momus interjúban így beszél: "Minden előadást monitorozunk, ezt időnként összenézzük, készülnek írásos jelentések is az előadásokról." Van egy csapat, akiket felkértek erre a feladatra. Minden előadáson ül valaki. Én nem tartom rossz ötletnek. Talán jobb ez, mint hogy az egyébként más területen nap közben eléggé elfoglalt vezetők üldögélnek (szunyókálnak) ott esti levezetésként még az előadásokon is. Így biztosan van ott valaki, akinek az a dolga, hogy figyeljen. A dolog hatékonysága azon múlik, hogy hogyan működtetik. (Egyébként nem dolgom védeni Ókovácsot, csak a tény kedvéért: Néz ő is előadást. Ha valami ezért, vagy azért érdekli, akkor megnézi.)
5562 estallo 2015-04-18 23:48:22 [Válasz erre: 5561 Búbánat 2015-04-17 13:28:05]
Azt hiszem valamit félreértettél azzal kapcsolatban, amiről szó van:hogy ti. a jelenlegi főigazgató "pezsgőzni" valóban odamegy, de a "hétköznapi" előadásokat saját maga, mint HÁZGAZDA nem üli végig, mégha az a "2" szereposztás premireje is. Viszont szívesen küld maga helyett kémlelő szemet és fület, ahogy Marton Éva a "Lemezelőben" mondta:"jelentéseket ír az általa megtekintett előadásokról ír e-mailben a főigazgató úrnak. Hm..... (A mai Tallér Zs:Leánder-t az Erkel-ben Szinetár Miklós végignézte.)
Azt hiszem valamit félreértettél azzal kapcsolatban, amiről szó van:hogy ti. a jelenlegi főigazgató "pezsgőzni" valóban odamegy, de a "hétköznapi" előadásokat saját maga, mint HÁZGAZDA nem üli végig, mégha az a "2" szereposztás premireje is. Viszont szívesen küld maga helyett kémlelő szemet és fület, ahogy Marton Éva a "Lemezelőben" mondta:"jelentéseket ír az általa megtekintett előadásokról ír e-mailben a főigazgató úrnak. Hm..... (A mai Tallér Zs:Leánder-t az Erkel-ben Szinetár Miklós végignézte.)
5561 Búbánat 2015-04-17 13:28:05 [Válasz erre: 5560 pinocchio 2015-04-17 13:06:49]
Ahogy ott volt a kolozsváriak Luisa Miller előadása után adott fogadáson a kulisszák mögött, a színpadon - ahol nemcsak ő, de Ókovács Szilveszter is "pezsgőzött" a fellépett művészekkel együtt, így Kolonits Klárával is.
Ahogy ott volt a kolozsváriak Luisa Miller előadása után adott fogadáson a kulisszák mögött, a színpadon - ahol nemcsak ő, de Ókovács Szilveszter is "pezsgőzött" a fellépett művészekkel együtt, így Kolonits Klárával is.
5560 pinocchio 2015-04-17 13:06:49 [Válasz erre: 5559 Werbőczy 2015-04-17 08:55:44]
Szinetár Miklós még manapság is megteszi ezt a gesztust! Az egyik minapi Aida előadás után autogramra vártam unokahugommal, és Szinetár Miklós gratulált a színpadon az énekeseknek.Minden szereplővel váltott egy két szót. Ő vérbeli színházi profi szakember ma is.
Szinetár Miklós még manapság is megteszi ezt a gesztust! Az egyik minapi Aida előadás után autogramra vártam unokahugommal, és Szinetár Miklós gratulált a színpadon az énekeseknek.Minden szereplővel váltott egy két szót. Ő vérbeli színházi profi szakember ma is.
5559 Werbőczy 2015-04-17 08:55:44
Igazgatósága alatt Szinetár Miklós minden előadás előtt bement az énekesekhez az öltözőbe. Megkérdezte, hogy hogy vannak és sok sikert kívánt. Előadás után pedig a színpadon várta őket. Ha valaki kiemelkedően jó volt, még a szünetben is felkereste, hogy tetszésének hangot adjon. Még most is ha elmegy egy-egy előadásra a fellépő művészeknek soha nem felejt el gratulálni. Ma ettől a nagyvonalú, barátságos és emberi gesztustól (is) fényévekre van a színház.
Igazgatósága alatt Szinetár Miklós minden előadás előtt bement az énekesekhez az öltözőbe. Megkérdezte, hogy hogy vannak és sok sikert kívánt. Előadás után pedig a színpadon várta őket. Ha valaki kiemelkedően jó volt, még a szünetben is felkereste, hogy tetszésének hangot adjon. Még most is ha elmegy egy-egy előadásra a fellépő művészeknek soha nem felejt el gratulálni. Ma ettől a nagyvonalú, barátságos és emberi gesztustól (is) fényévekre van a színház.
5557 Melopsittacus 2015-04-16 17:11:28
Osztom a részvétet. Anno nemcsak a művészeti igazgató, de az intendáns is odafigyelt mindenre. Sőt talán még tüzetesebben. Például Fejér Pál 1957-1985 között.
Osztom a részvétet. Anno nemcsak a művészeti igazgató, de az intendáns is odafigyelt mindenre. Sőt talán még tüzetesebben. Például Fejér Pál 1957-1985 között.
5556 telramund 2015-04-16 17:01:52
Jászai Mari a nagy tragika emlékíratainak elején a következőt jegyzi meg: "Csak a tehetségesek és a rajongók érdemlik meg az ember nevet.A többiek,a közönyösök a szemétdombra valók:ott rohadjanak el." Elgondolkoztató álláspont.Aztán régen sem volt jobb a helyzet,sem a művészek között,sem a direkció és a művészek között.Mindig voltak sírók és nevetők,de egyszerre soha nem volt jó mindenkinek.!
Jászai Mari a nagy tragika emlékíratainak elején a következőt jegyzi meg: "Csak a tehetségesek és a rajongók érdemlik meg az ember nevet.A többiek,a közönyösök a szemétdombra valók:ott rohadjanak el." Elgondolkoztató álláspont.Aztán régen sem volt jobb a helyzet,sem a művészek között,sem a direkció és a művészek között.Mindig voltak sírók és nevetők,de egyszerre soha nem volt jó mindenkinek.!
5555 magrit 2015-04-16 16:55:58
Akkor megállapítható a szomorú tény: az Opera jelenlegi igazgatója alkalmatlan! Minden részvétem a művészeké! Csoda, hogy ilyen színvonalon tudnak teljesíteni. A fényfelirat "hibájától" jutottam el eddig a következtetésig. És akkor még a művészet/szakma nem is került szóba.
Akkor megállapítható a szomorú tény: az Opera jelenlegi igazgatója alkalmatlan! Minden részvétem a művészeké! Csoda, hogy ilyen színvonalon tudnak teljesíteni. A fényfelirat "hibájától" jutottam el eddig a következtetésig. És akkor még a művészet/szakma nem is került szóba.
5554 karnagy 2015-04-16 16:54:33
Petrovics Emil...tényleg bent volt minden este, úgy ült ott, mint a Muppet Show egyik öregura... Valóban, kedves volt. Én nem egy operaházi estére emlékszem vissza, hanem egy Végzet-előadás szünetére Szegeden. Álltunk az öltözőfolyosón és beszélgettünk. Aztán megjelent Molnár karnagy úr, és félelemmel vegyes tisztelettel jelentette be, hogy hát vendég van...Nos, ahogy az odaérkező P. E. vizslatta az énekesnőket, és ahogy beszélt...A velem lévő húgom megköszönte az "élményt", és évtizeddel később is felemlegeti néha.
Petrovics Emil...tényleg bent volt minden este, úgy ült ott, mint a Muppet Show egyik öregura... Valóban, kedves volt. Én nem egy operaházi estére emlékszem vissza, hanem egy Végzet-előadás szünetére Szegeden. Álltunk az öltözőfolyosón és beszélgettünk. Aztán megjelent Molnár karnagy úr, és félelemmel vegyes tisztelettel jelentette be, hogy hát vendég van...Nos, ahogy az odaérkező P. E. vizslatta az énekesnőket, és ahogy beszélt...A velem lévő húgom megköszönte az "élményt", és évtizeddel később is felemlegeti néha.
5553 smaragd 2015-04-16 15:24:13 [Válasz erre: 5551 parampampoli 2015-04-16 15:06:50]
Lehet, hogy ő is elégedetlen volt, ki tudja mi lakik a szívében. Örülök, hogy Petrovics Emil személyén keresztül emlékeztél meg itt a régi operai szokások egy részéről, ami nem csak formaság, hanem mögötte tartalom lakozott: öröm, elragadtatás, elégedettség, felszabadultság, tisztelet és méltóság.
Lehet, hogy ő is elégedetlen volt, ki tudja mi lakik a szívében. Örülök, hogy Petrovics Emil személyén keresztül emlékeztél meg itt a régi operai szokások egy részéről, ami nem csak formaság, hanem mögötte tartalom lakozott: öröm, elragadtatás, elégedettség, felszabadultság, tisztelet és méltóság.
