Lehet nemet is mondani! Igaz, hogy ez a fajta rablógazdálkodás az énekhanggal leginkább az új koroszrály hangjára lesz végzetes! László Boldizsár pedig ötvenen túl talán gondolhatja úgy, hogy utána a vízözön!
Lehet nemet is mondani! Igaz, hogy ez a fajta rablógazdálkodás az énekhanggal leginkább az új koroszrály hangjára lesz végzetes! László Boldizsár pedig ötvenen túl talán gondolhatja úgy, hogy utána a vízözön!
Lehet nemet is mondani! Igaz, hogy ez a fajta rablógazdálkodás az énekhanggal leginkább az új koroszrály hangjára lesz végzetes! László Boldizsár pedig ötvenen túl talán gondolhatja úgy, hogy utána a vízözön!
Mindent László Boldizsárnak kell elénekelni? Nem volt erre a szerepre alkalmasabb énekes?
Minden bennfentes infó nélkül felvetem, hogy Ferenc dala talán azért maradt ki, mert a négyes karaktertenori szerepet Kőrösi Andrásra osztották ki, aki basszbaritonnak vallja magát.
És még inkább Feleki Kamillt a Szinetár-filmben! (Persze ha valaki túlpörgeti, azzal nincs mit tenni.) Vagy Kishegyit a Rádió felvételén! Nem lóg ki, hanem színez, ellenpontoz -- ilyen meggyőződéssel ki lehetne húzni a három miniszter tercettjét a Turandotból, Triquet kupléját az Anyeginből, vagy Preziosillát, Trabuccót és a a tábor képeket a Végzet hatalmából.
Kedves Búbánat, ha láttad volna, hogy a párizsi Bastille Operában mit kellett Olympiának az áriája közben Hoffmannal művelnie, akkor nem írnád az itteni produkcióját vulgárisnak!
Egyébként egyetértek ED-del, ez egy nagyon visszafogott, ámde koncepciózus rendezés volt, amely egyáltalán nem érdemelte meg a búúkat.
Én is úgy emlékszem, hogy eredetileg csak László Boldizsár volt kiírva, ami megint a szokásos rablógazdálkodás lett volna. Azt se értem, hogy lehet egy napon két előadásra, ráadásul premierre, egy ilyen hosszú szerepre kiírni valakit??? Mindenesetre azért derekasan megcsinálta, és én az erkélyen azért hallottam is őt. De még vehetsz jegyet az első szereposztásra is, már csak Kolonits Kláráért is érdemes!
Szót kér a "Védelem":
Véleményem szerint László Boldizsár az Operaház rossz énekesi gazdálkodásának (garázdálkodásának) áldozata. Miközben az Eiffelben a Tóték nem könnyű szólamát énekelte, készült a "Hoffmann" premierre. Ilyen beosztás mellett nem is csodálkozom a kifogásokon. Melis György régi interjújában hangzott el, hogy a PREMIER előtti 10-14 napban semmi más elősadásban nem "használták" az operaénekeseket sőt az első pár előadás alatt mást nem is énekeltek.Az előadások másnapján a föszereplőket pihentették. Talán az Opera vezetése odafigyelhetne a "belső haknizás" énekeseket ellehetetlenítő folyamatára.
Megjegyzem, hogy mind a Tóték, mind pedig az Arany meg az asszony énekeseinek hatalmas zenekari túlerővel kellett megküzdeniük. Többen mondják, hogy ez az Eiffel akusztikájának a hibája ez , de ha értő karmesterek vezényelnének, biztos vagyok benne, hogy hirtelen javulna az akusztika!! Még csak nyomokban sem tűnik úgy, hogy a karmester visszább akarná venni a zenekari decibeleket.
Hát, úgy látom, hogy a nézőpontunk különböző. Te bennfentes vagy én pedig kinnlentes, így aztán te nem látod a fától az erdőt, én pedig nem látom az erdőtől a fát. De ha egyszerre behunynánk a szemünket, akkor ugyanazt látnánk, kipróbálhatnánk. :)
Láttam. Elég sok felvételt láttam ebből a műből és mindig utáltam azt a tingli-tangli kabarészámot. Kitartok amellett hogy a zeneileg legkoherensebb és legdrámaibb Antonia-képből kisikoltozik. Valódi betétszám, aminek semmi dramaturgiai funkciója nincs, de legalább dögunalmas és pocsék.
Kedves Cilike, ha láttad volna pl. a MET felvételét, akkor lehet, hogy ebben a kérdésben árnyaltabb lenne a véleményed. Mert ez egy zseniális zene, és éppen ezekből a kis bugyutaságokból, léhaságokból és semmiségekből, mint odapingált festékpöttyökből és pamacsokból áll össze ez a hatalmas, semmihez sem hasonlító, félelmetesen felemelő és lenyűgöző freskó: Hoffmann meséi.
Szerintem azért maradhatott ki az a "csodálatos" karakterszám, mert teljes mértékben felesleges. Zeneilwg bugyuta, szövegben úgyszintén, semmi más funkciója nincs, mint hogy hisszabbítja az amúgy sem rövid darabot. Amúgy meg tönkrevágja az Antonia-kép légkörét. Most bevallom, a Szonetár-féle Hoffmann-filmben mindig átpörgettem. Ha másért nem, ezért hálás vagyok a jelen produkció alkotóinak.
Székely Krisztát az Operettben is kibúúzták anno, amikor a Kékszakáll című klasszikus Offenbach-operett premierjén az előadás után megjelent a színpadon a "tapsrendben"...; azzal a színpadra állítással is nagy feltűnést keltett. Éppen ezért nem is vártam újat tőle - akkor lettem volna "csalódott", ha egy hagyományos irányultságú, "konzervatív" vonalú rendezést láttam volna tőle; a Hoffmann-rendezése is (a látvány) hasonló jellegzetességeket tükröz, mint ama operettjében. Székely Kriszta ugyanis az összes kipróbált ötletét új miliőbe helyezte, rendre ismételte önmagát, s ahogy a Kékszakáll "ördögi" masináival központú lett, így Hoffmannt is félretolja a négy ördögi gonosz figura - meg sok más egyéb vízió megjelenítése. Magam is furcsállom, hogy a húzások miatt elmaradt Ferenc híres kupléja (a II. felvonásból). Miért kellett kihagyni az egyik legismertebb, időtartamban nem is hosszú, szép dalt?! Az a helyzet, hogy olykor eléggé vulgáris jeleneteket is meg kellett oldaniuk a szereplőknek, például Kolonits Klárának a "Baba"-jelenetben (Olympia) vagy László Boldizsárnak szinte folyamatosan... (persze a publikum egy része ezt úgy vette, hogy "muszáj" rajtuk kuncogni..."). Úgyhogy a bemutató után is, szerintem, eléggé megosztja majd a közönséget az új Hoffmann meséi opera.
A mű rengeteg pompás szerepet és énekelni valót nyújt. A premier-előadáson mindenekelőtt Kolonits Klára négy nőalakjának változatos megjelenítésével, briliáns hangi megformálásával (koloratúrszoprán, lírai szoprán, drámai szoprán szerepkörök) okozott nekem (is) maradéktalan, pozitív élményt, az ünneplése nem is maradt el az előadást követően. László Boldizsárnak úgy látom a francia nyelvű operák nem igazán jönnek be: A hugenották Raoul-jaként sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket: a magasságai hiányoznak hozzá; a hősibb színezetű tenorjával biztosan énekel, de Hoffmanja a rendező diktálta elvárásoknak eleget téve is szerintem egysíkú és fantáziaszegény. Miklósként – klasszikus nadrágszerep – Mester Viktória mutatkozott be színvonalasan: nemcsak a számomra vitatható játékos rendezői attitűdökkel birkózott meg, de mezzoszopránján is igen oldottan, felszabadultan énekelt. Az ő sikere is egyértelmű volt a bemutatón! Kálmán Pétert sokan megtapsolták, nekem annyira „nem jött be” - az ún. gyűrűária” legalább nem maradt ki, amit szépen elénekelte, de az „ördög”-öt nem láttam benne – szívesebben vettem volna ha szerepét Kelemen Zoltánra osztották volna: emlékszem a szegedi Hoffmann meséinek négyes figurájára -az tényleg „ördögien” hatásos volt. A négy karakterigényes szolgaszerepben Körösi Andrásnak – nem tehet róla - nem sok „dolga” volt... A további kisebb szerepekben Gábor Géza, Szappanos Tibor, Pataki Bence és Németh Judit (Antónia anyjának hangjaként a színpadon is megjelenik).
A beteljesületlen bizarr szerelmi történetekhez Offenbach gyönyörű zenét komponált, mely azonban itt több lágyságot és oldottabb melódiavezetést igényel, mint ahogy Kesselyák Gergely irányította Operazenekar tolmácsolásában hallottam. Mindazonáltal az Énekkaron (a kórustagok a színpadi sok mozgásos játékból is bőven kivették részüket) - és Zenekaron semmi nem múlt, jól szóltak.
Annak örültem, hogy vagy huszonöt év után újra játssza az Opera Offenbach remekét, mely a sok toldozás-foltozás dacára időtálló darab, s muzsikája mindig betölti a szívemet: a csodálatos áriák, duettek, tercettek és különösen a III. felvonást záró nagy együttes (a hetes – bár én csak „hatos”-nak találtam...) dallamai hazafelé menet még sokáig a fülemben csengtek.
Kíváncsian várom a másik szereposztással is a darabot: Nyári Zoltán mint prózai színész kezdte a pályát, majd az Operettszínház egyik vezető bonvivánja volt, aztán félállásban már operát is énekelt, ma már végleg az opera műfajánál tette le a voksát. Tenorja időközben elvesztette fiatalos "bel cantós" csengését, a "hősibb" tenorhanggal László Boldizsárhoz hasonlóan "melléfoghat" - remélem, hogy Ő nem! És persze a női alakok egyenkénti megszemélyesítőire - a "fiatal énekművészekre" - ugyancsak kíváncsi - és mindenkor vevő vagyok!
"Kiegyenlített előadás volt", írta egy ismerősöm az előadás után: a finoman távolságtartó jelző jól jellemzi a régóta esedékes felújítás minőségét. Ne várd a csodát, teszem hozzá én. Alföldi Róbert (Tauriszi Iphigéniája) után ismét "megosztó", "avantgard", "rendszerkritikus" művészt kért fel az Operaház a rendezésre. Mint akkor Alföldi, most Székely Kriszta is mintha túlzott tisztelettel nyúlt volna a darabhoz, pedig a Hoffmann meséi sok mindent elbír(na). A legjobb ötlet, amit végig is húzott az előadáson, a háttérben folyamatosan vetített (mozgókép: Varga Vince), sokszor a darabhoz passzoló reklámok voltak: "Olympia IC" (Intercity), "Optique Coppelius", "jöjjön Eisenachba, Bach szülővárosába" és hasonlók. Az egyetlen díszlet -kis változtatásokkal- egy pályaudvari előcsarnok illetve annak restije volt. (Díszlet: Pallós Nelli) A jelmezek (Pattantyus Dóra) a 20.század vagy akár napjaink öltözékeit idézik, a fehér szkafanderes szereplőket nem értettem. Feldobták a produkciót Gergye Krisztián koreográfiái. A címszerepet László Boldizsárra bízták. Jó színész, de ahogy pár éve szegedi Álarcosbál-Gustavóját, Hoffmannt is soknak éreztem neki. A bántóan (az ő kedvéért?) lelassított Kleinzack-legendán kívül hangja sokszor alig jött át a zenekaron, az együttesekben szinte semmikor. Felfokozott várakozás előzte meg Kolonits Klára fellépését a női főszerepben, ami valójában három különböző énekes karaktert követel meg. Azt mondanám, így, együtt a három figurát talán senki nem tudja ma nálánál jobban itthon előadni. Sporthasonlattal: ő ma a legjobb triatlonos a Hoffmann meséi című sportágban. Kálmán Péter súlyos személyisége és jelentős basszbaritonja uralta a színt a négyes rosszfiú-szerepben, a Tükörária végén hiányzott a legnagyobbaktól hallható magas hang. Ahogyan fájón hiányzott Ferenc pompás dala is az Antónia-felvonásból, így szinte teljesen lenullázták a szintén négyes tenorbuffó szólamot (Kőrösi András). Minden tekintetben tökéletes volt Mester Viktória Múzsája és Niclausse-a: boldogan hallgattam volna ilyen telt és mégis könnyed vocét, mint az övé a nemrég látott Lucrezia Borgia nadrágszerepében. Gábor Géza basszusa betöltötte a nézőteret, Szappanos Tibor és Pataki Bence is megfelelt. Németh Judit a háttérben derekasan végigült majdnem egy teljes felvonást, hogy aztán a végén percek alatt sírba vigye lányát. Jól szólt a kórus és a zenekar, utóbbi néha túlontúl is, Kesselyák Gergely olykor kicsit visszafoghatott volna a dinamikán.
Már nem az előadáshoz tartozik, de meg kell említenem: az előadás végi tapsokba otrombán, hogy ne mondjam, alávalón vegyült bele néhány néző ordítva-búúúzása, amikor az alkotók megjelentek a színen. Aligha szólhatott eme nemtetszés-nyilvánítás a produkciónak, sokkal inkább a rendező személyének. Nem akarunk rá emlékezni.
Offenbach: Hoffmann meséi, felújítás, Erkel Színház, 2021. december 4.
Hát ezt nem tudtam, úgy emlékszem, hogy amikor jegyet vettem, még más volt a helyzet. Most már persze mindegy. :(
Velük Nyári Zoltán lesz Hoffmann...
Kolonits biztosan hozta a megszokott formáját. Én majd a második szereposztásra megyek, mert a "friss husikra" nagyon kíváncsi vagyok. :) Addigra remélem László Boldizsár is kipiheni magát.
László Boldizsár fáradtan énekelt. Kolonits viszont csodálatosan. Miatta érdemes volt elmennem. Kálmán Péter remek, Mester Viktória is tetszett. Kesselyák enervált tempói nem segítettek Boldizsárnak. És kimaradt Franz dala az Antónia-képből. Érthetetlenül.
ki volt szegény, mint a liba
Biztos jó lehetett László Boldizsár a Hoffmannban, ha a premier délelőttjén az Eiffelben a Tóthékban énekelt. Ha valaki volt a Hoffmannon, mesélhetne.
A Hoffmann meséi premierje elé, ha valaki még nem olvasta volna:
https://fidelio.hu/zenes-szinhaz/regi-uj-mesek-beszelgetes-szekely-krisztaval-167527.html
A teljes operaelőadás megtekinthető/visszanézhető erről a linkről – 2022. január 2-ig:
Az Opera honlapjáról
Opera Vision
Giordano: Andrea Chénier
Erkel Színház, 2021. május 29
Kocsár Balázs - László Boldizsár, Sümegi Eszter, Kálmándy Mihály, Wiedemann Bernadett, Megyimórecz Ildikó, Geiger Lajos, Fülep Máté, Szerekován János, Hábetler András
OK. Mit kifogásolsz? A Vérnász melletti kiállásomat, vagy a Szt. Erzsébet musicalről előre hangoztatott véleményemet? NB: Utóbbit csakis a szó szoros értelmében vett vagyon ellenében nézném/hallgatnám meg.
Könnyen beszélsz, de most nagyon korlátozott a beírási képességem. Külföldön vagyok, wifin lógok, telefonról írok. Nem nagyon tudom gondozni a témáimat. Egyébként nem kímélnélek, nem a lelkiismeretem szólalt meg.
Ne fogd vissza magad!
Bocsánat. Inkább töröl...
A Vérnász REMEKMŰ. Pont. A kevés időtálló modern magyar opera egyike.
Az embert többek között az előítélet alkotásának képessége emeli ki az állatvilágból. Látatlanban/hallatlanban csak a 2 "alkotó" munkásságának felszínes ismeretében kijelentem, ócska, érzelgős giccs jön ki a kezük alól.
https://hirtv.hu/video/255763
Úristen! L. még József Ferenc főherceg Kolumbusz-drámáját.
Jaj, lovam, te kedves kanca;
Jaj, te út, te út pora!
Jaj, a halált, azt elérem,
téged soha, Córdoba!
Córdoba.
Magány, s messzeség hona.
Dörmögő Demeternek biztos.
off (?) Lorca---->kuka.
Kedves joska141, köszönöm szépen a választ, annál is inkább, mert alkalmat adott rá, hogy újra átfussam az itt eddig írtakat, és - bár alapvetően lezártnak tekintem ezt a kérdéskört - megírjak még valamit, amit tegnap este elfelejtettem, és amire a bejegyzésében szereplő 466 milliós összeg indít engem. Tehát a 10994-es bejegyzés kérdését -"Baj, ha pótoljuk a lemaradást?"- kiegészítem a következő, legalább egyenrangú kérdéssel:
8. Biztos kell ez ennyiért?
Mindezt persze úgy, hogy nem tudom, milyen bontásban és mire megy el ez az összeg, vagy hogy mennyi egy ilyen darab reális költsége. Mondjuk musical árfolyamon számolva, a "szakszínház"-nak tekinthető Madáchban.
Az a baj, hogy Lorcát is elfeledjük. Lassanként mindent és mindenkit.
Másoknak nem kell megfelelni, csak magadnak. :) Persze tudom, hogy az a legnehezebb. Sajnálom, hogy félreértettél.
Tisztelt Takatsa! Sajnálom, hogy sem hozzászólásomban, sem az Ön által vélt vagy teendő cselekedeteimben nem tudok megfelelni az Ön által meghatározott mércének. Magam részéről az erről szóló párbeszédünket lezártnak tekintem.
Kedves -zéta-, ezzel sajnos nem kerültünk közelebb a megoldáshoz. Szokolay Vérnásza ugyan nem a bemutató után, de mostanra már szintén kikopott a köztudatból. Mikor is, hol is játszották utoljára? És akkor az most egy jelentős opera volt...? Vagy nem...?
Konkrét kérdésre nem kaptam konkrét választ, mert az, hogy mi volt a múltban, az egy dolog, de - mi mindannyian - a jelenben élünk, és a kérdésem erre irányult: mi van most? Láttad a Poppeát, amit ide citálsz? Mert ha nem láttad, akkor rajta, itt van a nagy alkalom. Én láttam, és tanúsítom, baromira jó és érdekes. És abban a rendkívüli élményben lesz részed, hogy a második felvonásban te csak üldögélsz a színpad közepén és körülötted járkálnak-énekelnek az énekesek. Ott ülsz a középpontban, és a szemed előtt születik meg, 500 év távlatából a mű, ott teremtődik meg előtted. Az élmény leírhatatlan. És ahelyett, hogy odarohannál, hogy "nekem is adjatok egy papírszéket", te most is azt számolgatod, hogy mennyi az el nem kelt jegy. Menjél el és utána írjál 10 oldalt az élményedről. Azt szívesebben olvasnám, mint ezt, hogy napról napra, hónapról hónapra mantrázod az eladatlan jegyeket. Ez számomra kibírhatatlan, hogy az emberek hagyják, hogy az élet, és a szebbnél szebb élmények elrobogjanak mellettük. Pedig, ha elrobog melletted a vonat, az még annál is sokkal szánalmasabb, mintha alávetnéd magad.
Tisztelt Amalgám! Nagyon köszönöm fáradtságát, mellyel érdemesített arra, hogy kis telefonján hozzászóljon az általam felvetett Bánk bán Gertrúd témához.
Sajnos én fejeztem ki magam egy kissé zavarosan, ezért elnézést kérek.
Csak és kizárólag csak arra szerettem volna rámutatni, hogy most van egy Bánk bánhoz kapcsolódó Magyar Opera Napja. A Katona-Erkel Bánk bán hatására kialakult egy kánon, mely szerint …nem részletezem.
Most a Szikora-Lezsák szerzőpáros elérkezettnek látta az időt, hogy ezt a kánont saját zeneművével, megváltoztassa. Ezzel kapcsolatos nyilatkozatukat az év bármely napján megtehették volna. De, ha már egy Erkel Bánk bánhoz kapcsolt napon teszik, akkor illett volna részükről valamilyen összefüggést találni az eddigi felfogás és az ő felfogásuk között. Ennyit és csak ennyit szerettem volna leírni. Sajnálom, ha ez félreérthető lett.
Tisztelt Takatsa! Konkrét kérdésekre konkrét válaszok.
Néhai édesapám jegyszedő ismerőse vitt be minket először egy vasárnap délelőtti Trubadúr előadásra az Erkel Színházba azt hiszem 1962-ben. Megragadott a hangulat, lakásunkhoz is közel volt a színház, nem volt drága a jegy (5 Ft, erkély utolsó sor) ezért kb. 30 éven keresztül hűséges voltam az adott színházhoz, havonta 4-5 alkalommal. (Ha vendégművész lépett fel, akkor természetesen ennél többször).
Közben, hölgyeknek imponálni, felfedeztem az Operaházat, illetőleg annak III.emeletét. Az ottani látogatás természetesen ritkább volt. Ahogy az Ön kérdése alapján visszaemlékszem, ott földszinten eddigi életemben csak egyszer ültem. (Ferencsik Figaro házassága. Meglepetésünkre a díszpáholyban megjelent Kádár és felesége).
A MET szombati rádióközvetítéseit rendszeresen hallgattam. Eddig szinte valamennyi MET operaközvetítésen ott voltam vagy a MÜPÁ-ban vagy az Urániá-ban vagy valamelyik vidéki moziban. Amikor még máshonnan – ROH, Olasz operaházak – is voltak más mozikban (Aréna Plaza, MOM Plaza) közvetítések, azokat is néztem.
A Müpa szinte valamennyi szcenírozott operaelőadásán ott voltam, restellem, de a Wagnerek kivételével.
Amióta szabadabb lett a járkálás Magyarország és Európa között, a STOP elég sok előadását személyesen is láttam (5 EUR állóhely vagy ott is a legfelső emelet oldalülései vagy a Karajan-téren kivetítve.)
A Covid alatt természetesen a MET és STOP jónéhány produkcióját láttam.
Tökéletesen botfülű vagyok a zenéhez, az egyes hangfajokat nem igazán tudom megkülönböztetni, (igaz ma a „baritenor” időszakban ez nem is olyan egyszerű.)
Ahogy kezdtem az egészet: a hangulat fogott meg gyerekkoromban és ma is ez az elsődleges. Nem számít, ha valaki hamisan énekel, rosszul játszik, de ha a személyiség átjön, akkor én már meg vagyok elégedve.
Minden eddigi hozzászólásom szigorúan a Magyar Állami Operaház épületeire, az ott bemutatott produkciókra vonatkozik, bármennyire is vannak jó, sőt kiemelkedő szcenírozott produkciók más játszási helyeken.
Számomra az a szomorú, hogy ezeket az általam jobban favorizált helyeket a jelenlegi vezetés nem tölti meg élő, pezsgő operaélettel. Az opera igenis egy nagyon drága műfaj, szép kiállítást, szép jelmezeket, nagy zenekarokat, kórust, kitűnő énekeseket igényel egyidejűleg. Tegyük a kezünket a szívünkre: ez megtalálható jelenleg a Magyar Állami Operaházban?
(Még egy zárójel: a hozsannázott, nagysikerű Poppea megkoronázása előadása holnap este lesz az Eiffel Műhelyházban. A 414 helyből hozzászólásom írásakor még 152 hely szabad. Ha az Operaház vezetése egy ilyen kis befogadóképességű játszási helyet sem tud teljesen értékesíteni, akkor….A megfelelő következtetéseket mindenki a saját szájíze és meggyőződése szerint vonja le.)
Ahogy a Puskás-musicalt, miért ne?
Gondolod, hogy ezzel fog nyílni a felújítás után az Operaház? :)
A csikidam segít bizony a tájékozódásban, meg azután kérdezem, a Szeretlekismegnemis óta (azaz cirka 35 éve) tudunk újabb Szikora-slágert? És színpadi mű még elvétve sem fordult elő azon a hosszúkás pályán.
Nem tudom, ki hogy emlékszik az Atilla, Isten kardjára, de valahogy mindjárt a bemutató után kikopott a köztudatból, talán nem véletlenül...
Szóval, ezekre a stabil alapokra nem építenék katedrálist, bár az Operaház biztosan örömmel bemutatja majd....
7. Ps.: Emlékeim szerint Szent Erzsébetről született már musical Németországban, talán a születésének 800. évfordulójához kapcsolódó ünnepségekre. Baj, ha pótoljuk a lemaradást?
6. Látom, közben takatsa is hozzászólt a kérdéshez, néhány előzményszám téves is lett emiatt (kicsi telefon...), elnézést kérek érte minden érintettől.
5. Azt sem tudom, milyen művet várhatunk a szerzőktől. Szikora Róbert munkássága a könnyűzenéből jól ismert, Lezsák Sándor írt már rockopera szövegkönyvet (Atilla, Isten kardja; zenéjét szerezte Szörényi Levente), ezek talán segíthetnek a tájékozódásban.
4. Nem tudom, hogy a Szikora-Lezsák szerzőpáros autentikus szakértelemmel nyúlhat-e a témához, érdekelne is, hogy milyen forrásokra támaszkodnak, kik a történész szakértőik.
