Ez az énekesnő lesz a vendég Amelia Grimaldi hamarosan:
https://www.youtube.com/watch?v=05M82ezNFB4
És ez a bariton lesz a vendég Boccanegra:
https://www.youtube.com/watch?v=axTMwfLNg7M
Szép, nem?? -:(((
Az Opera honlapjáról:
Kálnay Zsófia: „Hiszek a darabban”
January 14, 2018
Az Erkel Színházban december 9-én Rafael R. Villalobos rendezésében került színpadra Engelbert Humperdinck Jancsi és Juliska című operája. A premiert követően még öt alkalommal volt látható a mű, az utolsó előadás előtt Kálnay Zsófia művésznővel beszélgettem a darabról, akit Jancsi szerepében láthatott a közönség.
Számodra miben más „gyerekdarabban” szerepelni, mint egy felnőtteknek szóló operában?
Nagyon szeretem, hogy a gyerekekhez ki lehet nézni, ki lehet kacsintani. Sőt, van, hogy kifejezetten rendezői kérés, hogy viselkedjünk úgy, mint egy bábszínházban. Működnek a karikatúra-mozgások, nevetnek rajta. Olvastam az előadásról írt kritikákat, és azt fogalmazzák meg bennük, amit a rendező is kiemelt a darab készítése során: ő úgy szeretett volna gyerekelőadást csinálni, hogy a felnőtteknek is el kelljen gondolkodni azon, amit látnak, de a gyerekek számára is megjelenjenek olyan látványos elemek, mint például a boszorkány, aki itt egy fekete macska – ez egy nagyon jó szimbólum –, vagy a gyerekek, akik el vannak varázsolva. A darab kérdéseket vet fel, amikről utána el kell beszélgetni a kicsikkel. Ez nem feltétlenül a kikapcsolódásról szól, sokkal inkább arról, hogy egy komplex gondolatkört tesz az előadás a nézők elé, akik ezt hazaviszik. A beszélgetés már csak azért is fontos, mert egyébként nagyon komoly viszonyok és társadalmi kérdések jelennek meg a darabban, többek között az is, hogy tulajdonképpen mi a színház feladata, és nehéz a kérdésekre válaszolni. A lényeg – ami a színháznak mindig a lényege –, hogy kérdések maradnak az emberben, amiken tud gondolkodni és jó esetben meg is tudja magának válaszolni őket.
Azt mondtad, olvastad a kritikákat. Milyen hatással volt ez rád? Nem mész fel máshogy a színpadra?
Nem, mert hiszek a darabban. Úgy csináltam végig a próbaidőszakot már az elejétől kezdve, hogy próbáltam igazodni a megadott irányhoz, miközben ahhoz mérten igyekeztem a létező összes pozitív utat megtalálni benne, ami azt szolgálja, hogy a gyerekeknek szóljon, jó legyen nekik. Ha mi jól csináljuk a dolgunkat, a kritikus néző később – ha az adott pillanatban nem is – meglát valamit az elsőre nem tetsző dolgokban. A másik oldalról pedig eszembe jut egy gyerekkori emlékem. Sokat jártam színházba, a Carment például nagyon fiatalon láttam, és nem értettem – csak a szép részek fogtak meg, pedig rengeteg benne az ármánykodás, gonoszság. Ugyanígy voltam A bolygó hollandival, aminek a szürke díszletét borzasztónak láttam. Úgy éreztem magam tíz évesen, mint egy felháborodott néző, hiszen én nem ezért mentem el; azt szerettem volna, hogy szépet, gyönyörűt lássak és nem egy letisztult díszletet két órán keresztül, mert engem ez nem boldogított. Éppen ezek miatt megértem ezt a fajta hozzáállást is a Jancsi és Julikához. Nem jöhet be mindenki ugyanazzal a hangulattal előadást nézni.
Egy korábbi interjúdban azt mondtad, hogy szeretnéd minél több emberrel megismertetni az opera műfaját. Szerinted ez a darab alkalmas erre, meg lehet ezzel szeretni?
Fontos tényező, hogy a néző élő embert lásson a színpadon, és ne egy operaénekest. Tehát én igyekszem úgy eljátszani Jancsit, mintha az Jancsi lenne és nem egy operaénekes, aki azt játssza, hogy ő Jancsi; hiszen ez két különböző helyzet. Saját tapasztalatomból kiindulva úgy gondolom, hogy az ember akkor tudja megszeretni az operát, ha az említett dolog megvan.
A rendezés hogyan igazodik ehhez a játékstílushoz?
Amikor egy előadásra készülünk, megnézünk többféle rendezést, telítődünk az információkkal, látjuk, hogy egy opera milyen formában volt már színpadra állítva. A Jancsi és Juliskából például a nyolcvanas években Edita Gruberovával, Solti György vezényletével csináltak egy filmet, tökéletes erdőben, mézeskalácsházzal, kandallóval. Minden élethű volt, ezt már nem nagyon lehetne fokozni. Ekkor merül fel a kérdés, hogy vajon mi kellene ahhoz, hogy ezt a hatást színpadon is vissza lehessen adni, illetve képbe kerülnek Rafael (Rafael R. Villalobos, a rendező – szerk.) gondolatai is a szegénységről, fiú-lány testvérviszonyról. Ezeket fonta össze a darabbal.
Könnyen sikerült azonosulni a díszletekkel, a rendezéssel?
Igen, a közlekedési lámpákat például már akkor erdőnek láttam, amikor a próbateremben még csak ruhafogasokkal próbáltunk. A lámpák villódzása eredményez egyfajta erdő-hangulatot. Az első próbán összeült mindkét szereposztás, beszéltünk a karakterekről, ehhez Rafael hozzátette a történet viszonyait, amiket egyébként nem ő talált ki, hanem a kész tényekből építkezett. Analizálta a szereplőket és egy irányba vezetett minket, mi pedig rájöttünk közben, ez a darab akár játszódhatna itt is, egy cukorkagyár hátsó udvarában. A játék részéhez természetesen hozzátartozik az is, hogy a színész mellett a néző mennyire van benne a játékban. Például azt mondjuk, amikor gyűjtjük az epreket, hogy „nézd, színültig telt ez a kosárka”, pedig a kalapomba tesszük a gyümölcsöt. Aki nem hiszi el velem együtt, hogy az egy kosár, az kívül helyezi magát.
Nadrágszerepet játszol, hiszen Jancsi karakterével egy kisfiút jelenítesz meg. Hogyan formálod meg őt nőként?
Nem zavartatom magam sem az előadáson, sem a takarásban, a függöny mögött, sem amikor nincsenek bent a nézők vagy éppen épül a díszlet. Ugyanúgy ugrálok, mint egy tinédzser kora előtt álló fiú, vagy bokszolom a falat. Olyan dolgokat is megteszek, amiket alapvetően nem csinálnék, és nem számít, hogy más azt mondja-e erre, hogy nőietlen. Ebben az időszakban nem veszek fel szoknyát, és nem sminkelem magam – ez is segíti a ráhangolódást. Élvezem, hogy megtehetem, és könnyebb úgy belejönni egy játékba, hogy már előtte is benne vagyok, nem kell váltani.
Készítette: Kovács Alexandra
Viszonylagos ismeretlensége ellenére szép számú közönség gyűlt össze A vámpír előadására. Aki rendszeresen látogatta az elmúlt évek koncertszerű operaelőadásait, az pontosan tudja, hogy sokszor milyen gyászosan kevesen vagyunk a nézőtéren. Ez alkalommal ez nem volt igaz: nem voltunk gyászosan kevesen, ami szerintem a témának is köszönhető: a vámpír történetk manapság elég trendik a fiatalok körében is. Legyen tehát szó bármilyen közepes darabról, akár egy félig szcenírozott, 3-4 előadásos szériát is lehetett volna csinálni a darabból szerintem. Bár szerintem korántsem ez a darab Marschner legjobban sikerült dalűve - a Hans Heiling, valamint A templomos és zsidónő sokkal-sokkal ügyesebb, élvezetesebb, de A vámpír is tele van jól megírt részletekkel. Az énekesek pedig szemmel láthatólag mindent megtettek és élvezték az előadást. Kár, hogy igazi címszereplője nem volt az előadásnak. Minden más megvolt.
Aki tovább szeretne kalandozni a Wagner előtti német romantikus operatörténetében, annak ajánlom: A templomos lovag és a zsidónő. Sokáig tartott, mire betudtam szerezni egy felvételt ebből az operából és nemrég fedeztem fel, hogy azóta valakit netre is feltette. Érdemes meghallgatni. És ajánlom Albert Lortzing dalműveit is. Sőt: Schubertnek is van egy igen kellemes daljátéka. Nem Wagnerek, de aki nem sznob és nem kéri ki magának, hogy ő bizony nem fog másodvonalbeli szerzőket hallgatni, annak jó szórakozást jelentenek majd ezek a darabok is. A sznobokat meg sajnálom.
Magyar színészek játszanak benne és nincs feltüntetve, hogy koncertelőadás. Akkor feketére festett arccal fognak énekelni az énekeseink?
Kérdésedre a választ megtaláod az Opera honlapján, a műsoroknál.
Arról tudtok, hogy a Gershwin jazzoperát a Porgy és Besset most is koncert formájában fogják előadni, és ugyanazok lesznek akim multkor én ekeltek? A Margitszigeten nem néztem meg, de érdekelne, mostanában több Gerswin zenés műsort hallgattam meg.
Hamarosan a Bartók Rádióban halljuk:
9.30 - 10.00 Összhang
- a zenei élet aktualitásai
Bemutatók az Erkel Színházban
1.Weber: Oberon
2.Gerswhin: Porgy és Bess
Szerk.-mv.: Katona Márta (ism.)
Jövőre melyik gyerekdarabot tervezik? Tippem Rossini: Hamupipőke, Csajkovszkíj: Csipkerózsika? Utóbbi az balett úgy tudom. Túl sok ilyen darabról nem hallottam.
De jó, hogy írod :-), hát láttam, gyereket is vittem rá és írtam is róla, íme: http://momus.hu/article.php?artid=6817
Ja, és csak a prózai szereplőnek (amolyan narrátorféle) volt mikroportja... sorry...
Íme egy videórészlet egy Jancsi és Juliska előadásról, megnézheti a közönséget....
https://www.youtube.com/watch?v=JnMEI4aoUfo
A Müpában ment 2015-ben: oda van írva meseopera, korosztály 10-14 év.
https://www.mupa.hu/program/csaladi-es-ifjusagi-programok/jancsi-es-juliska-2015-01-18_11-00-bbnh
Szerintem az elfuserált jelzővel túl szigorúan és durván ítéled meg a Hoffmann meséi magyar címét, amely szintén műfordítási terméknek tekinthető. A cím ugyanis nem arra utal, hogy Luther kocsmájában Hoffmann az elbeszéléseit ismerteti, hanem hogy elbeszéli három szerelmének történetét. Úgy is mondhatjuk – magyarul természetesebb is így –, hogy elmeséli ezeket. Elmeséljük, mi bosszantott fel bennünket tegnap, vagy hogy milyen szerencsétlenek voltunk a szerelemben egész életünkben. Ilyen értelemben a Hoffmann meséi cím kifogástalanul pontos, legfeljebb azt vezeti félre, aki szerint E. T. A. Hoffmann jellemzően gyerekmesék írója.
Johann Strauss Geschichten aus dem Wienerwald-ja magyar címéhez sem a történetek szót használta a fordító, hanem a meséket. Sőt, a keringő idilli címét ironikusan idéző Ödön von Horváth-tragédia (Geschichten aus dem Wiener Wald) csaknem azonos címének közkeletű fordítása – Mesél a Bécsi erdő – tovább erősíti ennek az iróniának a keserűségét.
Próbáld meg nagyobb szótárban.
Az iskolai vagy turistáknak szánt kéziszótár elfuserált következtetésre vezet.
További segítség: esetleg nézd meg a darabot.
conte h fn ...3. irtud elbeszélés; novella
tale fn 1. a) mese, elbeszélés, történet
cказка 2. - 1.sz első személyben elmondott kis elbeszélés, történet;
...koholmány, mesebeszéd
racconto h fn 1. előadás, beszámoló; elmondás 2. történet; 3. elbeszélés
Hoffmann meséi opera elfuserált címei elfuserált nyelveken
Eredeti (francia nyelvű) cím (conte=mese, contes=mesék)
Angolul (tale=mese, tales=mesék)
Oroszul (Сказки=mesék)
(a német "Erzählungen" jelentése viszont valóban "elbeszélés/ek", az opera címének magyar fordítása ezúttal nem a német nyelvű címet vette alapul)
És úgy nincs háryjánoskodó értelme: ...meséi, azaz lódításai.
...és - ritka kivételként - magyarul beszél a sok a-a-a-a-a és ö-ö-ö-ö-ö világában.
Olaszul is jobban hangzik: I racconti di Hoffmann. (Tehát elbeszélés.)
Na nem ! Nem egy szinvonal.!Kondor Katalin az a Kondor Katalin ,aki imádja az operát ,rengeteg előadáson ott van és valóban nagyszerű újságíró valamikor a Magyar Rádió elnöke.,Korábban ragyogó tv nűsorok riportere és szerkesztője.
Jó lehet igazad van, de a cím megtévesztő. Ábrahám Pálnak most újították fel Berlinben a Mese a Grandhotelben c. operettjét, Szilveszterkor leadták a német kultúrrádióban, meg is hallgattam, és hát abban sincs semmi mese, a történet lényege, hogy egy oroszországból elmenekült nagyhercegnő megszáll egy amerikai hotelben és szerelmes lesz a szobapincérbe...
A Hoffmann meséi is az elfuserált operacímek halmazába tartozik, szó sincs meséről.
Bezzeg a csehek ügyesebbek voltak: Hoffmannovy povídky
{povídka: elbeszélés, novella, történet}
Továbbá:
...das auf verschiedenen Erzählungen E. T. A. Hoffmanns basiert
...inspirés de trois histoires de l'écrivain et compositeur romantique allemand Ernst Theodor Amadeus Hoffmann
...based on three short stories by E. T. A. Hoffmann
https://www.youtube.com/watch?v=DiOppKpWHhA
És ehhez mit szólsz? Vinnél rá gyerekeket? Gondolom mindjárt jobban tetszik.
https://www.youtube.com/watch?v=xKXEVW4udvc
Nagyon szép zenéje van szerintem.
https://www.youtube.com/watch?v=93pOJPUwBy4
Németországban mindenütt meseként teszik fel, és így is helyes.
A "forumkiiktatast" mar tobbszor be tetszett igerni, de meg nem tetszett bennunket tartosan e kegyben reszesiteni.
Nem, nagyon nem ugyanaz :)
Ezért is használja más formában a nevét.
Egy kérdésem lenne. Kondor Kata kritikus ugyanaz a személy mint Kondor Katalin szécsényi díjas ujságirono ?
A Kósa György féle opera viszont egy modern darab. Erről senki sem tud semmit? Ezt se írták gyerekeknek....
https://www.youtube.com/watch?v=Giw_Jj9oyuY
Nem azt vártam el a Huggenotáktól, hogy pörgős és modern darab legyen, hisz nem sem a zenéje sem a témája nem az, de ez az előadás engem elaltatott, lehetett volna ezt más módon mozgalmasabbá tenni.
A hozzászólóédesanyját nem anyázásként említettem, hanemúgy, hogy ő maga hozta szóba, hogy az anyukája szerint melyek a gyerekeeknek valódarabok. Szó szerinti értelemben, nem a szitokszóként alkalmazott módon. Niylvános fórum, igen. CSakhogy vannak olyan hozzászólók, akik teleteszik a topicokat oda nem illő anyagokkal és oda nem illő, meglehetősen alacsony színvonalú hozzászólásokkal. Nyilván én vagyok a hibás, hogy ettől lila köd száll a szememre, mikor valaki a Hugggenottákat azzal vádolja, hogy nem egy pörgős történet, nyilván sztoikus nyugalommal kéne ezeket olvasnom, de sajnos tényleg eléggé irritál ez a kinyilatkoztatás olyan témában, amihez az illető feltűnően nem ért. De értettem a kritiká tés nem fogok hozzászólni.Amúgy is eléggé rossz ízűvé vált ez a fórum az utóbbi időben, nem kell nagy önfegyelmet gyakorolnom, hogy kiiktassam.
A Jancsi és Juliska bemutatója után én kíváncsi lennék Humperdinck másik művére is: Die Kőnigskinder (Királyi gyermekek) - bemutatója 1897-ben volt Münchenben, nálunk "meseopera" megjelöléssel játszotta a Magyar Királyi Operaház, itteni bemutatójára 1912. október 8-án került sor. A dalmű szövegkönyvét Ernst Rosmer írta (Elsa Agnes Bernstein-Porges, [1866-1949] müncheni színésznő és költőnő írói álneve.)
Eredetileg melodráma két részben; később átdolgozva: meseopera három felvonásban. A cselekmény a középkorban, közelebbről meg nem határozott időben, a Hella-vidéken játszódik. Van az operában nagy kórus, külön gyermekkórus is.
Persze ennek az operának a zenéje talán még nehezebben befogadható a gyermekek számára a Jancsi és Juliska ismert történetéhez komponált, a népies elemeket tartalmazó dallamvezetés hiányában. Egyetlen kivétel a seprűkötő lányának II. felvonásbeli dala. A hangszerelés szellemessége ebben a darabban is megtalálható - jellemző példája a lantos, a seprűkötő és a szénégető I. felvonásbeli, hárfával, vonósokkal aláfestett vidám hármasa, amely a boszorkány belépésével, az együttes négyessé történő bővölésével, fafúvósok mély hangzásával egészül ki, valamint a zene táncos jellege, ahol a helyzet engedi. További megkapó részletek az operából: a Királyfi hegedűszólóval kísért. tulajdonképpen egy kettősbe épített ariosója az I. felvonásban; a libapásztorlány dala az I. felvonás fináléjában vagy a regős áriája (legszebb zárt szám) a III. felvonásban.
(Forrás: Winkler Gábor Opera könyve).
Tényleg ez a helyes hangnem? A hozzászóló édesanyjának tiszteltetése, gúnyolódás, személyeskedés, felsőbbrendű kioktatás? Sehol nem állította, hogy szakértő lenne, de kedvesen és udvariasan írt. Ez egy nyilvános fórum, nem kellene megakadályozni és ellehetetleníteni, hogy egyszerű operakedvelők is írjanak ide.
Tényleg nem vagyok egy operarajongó, de van bérlete a családnak. Wagner operákat érdekes módon kedvelem, már 5-öt láttam belőlük: Sigfried, Rajna kincse, Nümbergi mesterdalnokok, Parsifal és a kedvencem a Tanhausser. A Bolygó hollandit meg tévében néztem meg. Amit nem szeretek Wagnertől az a Trisztán és Izolda.
Richard Strauss Rózsalovagja viszont nagyon de nagyon nem jött be, a témája különösen.
Szóval: Akármit linkelgetnek be, akkor sem gyerekeknek való. Értem itt a KISgyerekeket. Jó út megutáltatni velük a műfajt. Nézzük például az apa és az anya jelenetét. Halálra unják magukat a gyerekek. Vannak benne persze nagyon kedves kis gyerkedal-szerű részek és szép dallamok, nagyszerű zene, csak nem gyerekopera.Hasonlítsuk össze mondjuk a Pomádéval, ami konkrétan gyerekeknek készült. Meseszerűen kellett volna megrendezni? Lehetett volna úgy is, de a rendező úgy döntött, hogy a mesének a témáját veszi alapul, az pedig az, hogy a család olyan szegény volt, hogy ezért elküldték a gyerekeket a háztól, hogy nélkülük életben maradhassanak. Nagyon jó kis mese, szép történet, ugye? Amúgy meg vagyok győzve: a gyerekek tényleg azt akarják látni, hogy a vasorrú bába meg akarja enni a testvéreket .A gyerekek rajonganak az ilyesmiért. A Hugenották (egy g-vel) már csak iylen régimódi történet, Meyerbeer úrnál lehetne reklamálni. Tudja, kedves, az operák nem akciófilmek. Mindenesetre döbbentes, hogy maga milyen magabiztossággal nyilatkozik olyan dolgokról, amikről halvány fogalma sincs. Ja és még valami a mamájának: azért, mert a Hoffmann meséi címében mesék vannak, ez nem mesedarab.
Jó hát, ahogy vesszük, én gyerekként szerettem ezt a művet. Téma alapján végül is Wagner is gyerekeknek való, közte a Siegfried, ami egy meseszerű történet, vagy a Rajna kincse. Mesefigurák, óriások, törpék vannak benne.
A Gulliver se gyerekeknek íródott, de mégis inkább a gyerekek olvassák, ha még egyáltalán olvasnak könyvet....
A Jancsi és Juliskát meseszerűen kellett volna megcsinálni, más külföldi rendezések olyan szépek, kedvesek, így nem fogják megkedvelni a gyerekek ezt az operát és úgy nézem a felnőtteknek se tetszett. Ráadásul pont ez a darab lesz nemzetközileg közvetítve az Erkelből. Tényeg nem ment 20 éve a darab? Nem tudom, de ez furcsa nekem, mert ez egy alapmű.
Erre a darabra már csak a címe és a témája miatt is a szülők a gyermekeik számára vesznek jegyet, ha azok megnézik ezt az előadást, akkor csalódottak lesznek mert mindenki az eredőben kóborgó testvérpárt várja amint a mézeskalácsházba mennek, ahol a vasorrú bába el akarja őkete égetni. Pedig fontos lenne, hogy a fiatalok is megkedveljék a műfajt. Ez az opera, ha jól tudom a német népdalokból merít.
Most menni fog még a Pesti Magyar Színházban, úgy nézem a képekből, hogy azt már gyerekek számára tették fel, és biztos jobb lesz.
A Huggenotákat nemrég adták a tévében, a történet nagyon régimódira és unalmasra sikeredett, bár a zenében voltak szép részek is. A betüdíszlet nagyon gyenge dolog volt. A régies ruhák az még érthető volt számomra, hisz a középkorban játszódik a darab, és furcsa lett volna modernizálva. Az előladást mindenképp pörgősebbé kellett volna tenni.
Jancsi és Juliska "nem gyermekeknek való opera".
Till Géza: Opera
"A zeneszerző nővére eredetileg szűk családi körének szánta mesejátékát és mindössze arra kérte fivérét, írjon néhány dalbetétet a dramatizált szöveghez."
wikipedia (angol)
Ugyanott: It has been associated with Christmas since its earliest performances and today it is still most often performed at Christmas time.
wikipedia (német)
Humperdinck nannte sein Werk in ironischer Anspielung an Richard Wagners Oper Parsifal ein „Kinderstubenweihfestspiel“.
A Jancsi és Juliska másodszori nekufutásra nekem ehetőbb volt. Nem azt mondom, hogy szuper koncepciójura álmodta meg a rendező, de úgyis belefér az utóbbi időszak agyament rendezései közé! Ami viszont nyugtalanító, az a mikroport használata! Vagy az lenne a megoldás, hogy a pici hangú énekesekre erősítőt rakunk, és ezzel a dolog el van intézve? Ilyenformán bárkit ki lehetne állítani az Otello, Aida vagy a Tosca szerepeiben? Rossz és nagyon igénytelen megoldás!
A varázsfuvola mint gyermekeknek való opera...erről bővebben pl. itt (felütés: "A közvélekedéssel (hiedelemmel?) ellentétben a Varázsfuvola korántsem gyermekopera ...") vagy itt (szabadkőművesség, felvilágosodás, szimbólumok...) stb.
Tiszteltetem az anyukáját. A Jancsi és Juliskát vagy húsz éve nem is játszották.A Hoffmann meséi kategorikusan nem gyerekeknek való darab. Ami nem azt jelenti, hogy gyerekek nem nézhetik meg, hanem, hogy a témája, sem a hosszúsága nem predesztinálja erre. Az meg csodálatos,hogy maga, mint szakértő belenézett az előadásba és megállapította, hogy pocséka rendezés.Sok ilyen hozzáértő, megalapozott bírálatra lenne szükség.
Biztos így van. De azért éppen Wagnert is átdolgoztak, rövidítettek, magyaráztak gyerekek számára. Nálunk a Müpa-ban volt a Hattyúlovag, Bayreuth-ban a Bolygó hollandi, azt hiszem még a Nibelung gyűrűje is és így tovább. Persze ez nem zárja ki, hogy mindenki arra vigye a gyerekeit, amire akarja.
A Hoffmann meséinek semmi köze a mesék világhoz, nem gyerekeknek való. Noha a dalmű három felvonásán keresztül a költő elbeszélései, mesé(lése)i elevenednek meg, azok korántsem gyermekekhez szólnak.
https://www.youtube.com/watch?v=Giw_Jj9oyuY
KÓSA GYÖRGY: KOCSONYA MIHÁLY HÁZASSÁGA BÁBOPERA EGY FELVONÁSBAN. Ezt ismeri valaki? Szerintem ez nem gyermekopera, bár bábok vannak benne.
2017 Harlekin Bábszínház
De a gyerekeket szokták erre vinni, anyukám is ezt mondja, meg a Varázsfuvolára, meg a Háry Jánosra, meg a Hoffman meséire, meg a Pomádé új ruhájára. Most ezek ugranak be.
Akármilyen fura bábopera is van, név szerint Ábrahám Pál-Mohácsi Jenő: Etelka szive c. egyfelvonásos Marionette operája 1917-ből, szerintem azóta nem ment sehol.
Most rákattintottam, de ez az Erkeles előadás egy pocsék rendezés, nekem az jobban bejött, amikor mesefiguráknak öltöztek be.
CSeppet sem gyerekeknek való, a zenéje se, mert kifejezetten wagneriánus,és hiába mese,nem valami gyerekbarát darab. Én a magam részéről inkább vígoperákra vittem el a gyerekeimet, Szerelmi bájital, a Varázsfuvolát is szerették, Háry,János vitéz, Pomádé -ezek valók gyerekeknek, nem a Jancsi és Juliska.
Gondolom, hogy gyerekek mást is megnézhessenek Karácsonykor, mint a Diótörőt. Németországban is ezt szokták még feltenni a gyerekeknek ilyenkor.
Jancsi és Juliskáról volt szó illetve a mikroportról, annak kapcsán írtam.
Már régóta így van, hogy a klasszikus operettek egy részét az Operaház vagy Erkel adja elő.
Ilyenek a Denevér, Cigánybáró, Offenbach: Kékszakáll (régen itt ment), Lehár: Guiditta.... főként azokat, amik előadása operai hangot igényel.
Akkor megint csak oda lyukadunk ki, hogy minek kell elővenni és az Erkelben játszani...
Nem tudom, mert gyerekkoromban ültem hátul utóljára. lehet most már jobb. Nekem egy Denevér előadás ugrik be, pedig nem is leghátul ültünk, hanem kb. a 2 szektor végén, de semmit se láttam, hallottam. Jobban szeretem a kisebb színházakat, az Operettszínházban szoktam a 14. sorba ülni, mert olcsóbb, az még elmegy, de az is hátul van, az oldalerkély viszont rémes volt ott, a fél színpadot láttam, meg az előttem ülőt.
Hát bizony ez nem így van.Sokkal jobb ,mint a korábban felújított Operaházé volt.Anno eleget ültem az erkély utolsó sorában és mindig ,mindenkit hallottam.
De az Erkelnek nem jó az akusztikája, meg óriási a mérete, főleg igaz az erkély hátsó sorokra. Gyerekkoromban emlékszem előadásokra, hátul ültem és semmit se lehetett hallani, látni, ezért nem is ülök oda már soha.
