Dicsérő vélemény volt, de hivatkozik arra is, amire én emlékeztem.
Bretz Gábor szerintem is bariton, ezt több helyen is leírtam az évek során. A Simon Boccanegrában szerintem Paolo az ő szerepe. De nem írok véleményt az előadásról, mert nem látom a sorozatot.
Kedves Telramund! A fórum intézményének lehetnek zavaró, kellemetlen vonásai, de demokratizmusát nem lehet elvitatni. Elit? Az itt nem létezik. Van képzett és hozzáértő, hozzáértést fitogtató, tapasztalt fórumozó, és van mindennek az ellentéte (igazolvány nincs semmiről sem), van agresszív fórumozó, van kifulladásig vitázó és van, akit nem lehet betörni. De elit, az nincs.
A vélemények természetesen szintén különbözőek, és változhatnak is.
Igen, tegnap különösen fantasztikus volt, és az a páratlan légzéstechnika, amivel hosszú- hosszú frázisokat köt össze egy levegővel a kifulladás legkisebb jele nélkül!
Éppen erre gondoltam a pénteki Boccanegra után: vajon tényleg megéri 2 - vagy inkább egy - énekes miatt kifizetni a jegyet?! Fekete Attila produkciója olyannyira felbosszantott, hogy már azon voltam, megfogadom, hogy olyan előadásra amelyen ő énekel nem megyek soha többet!
Tegnap este csoda volt Agache.Ismét megmutatta mi az hogy operaéneklés.A hang árad,hatalmas,de ha kell gyönyörű finomságokkal kápráztat el.
Elég sokat járok az Erkelbe, ahol még a jegyár emelések ellenére is aránylag megfizethetőek az árak. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy az előadásokkal teletömött évadban alig akad igazán élvezhető előadás. Sokszor a nézhetetlen rendezés, de legtöbbször a hangtalan énekesek miatt! Tényleg érthetetlen ami történik! Maximum 5 vagy 6 énekesért érdemes elmenni, a többiért, a leggyakrabban szereplőkért sajnos nem! Ez a nagy harci helyzet!
Kedves Alef, nem tudom, új fórumozó vagy-e, vagy korábban más néven írtál -- van ilyen: egy ismerősöm pl. elfelejtette passwordjét, és azóta hiába akar írni, nem tud, mert hiába kérte, hogy küldjenek neki egy újat, nem kapta meg. Mindenesetre légy üdvözölve köztünk: jól hallasz és jól írsz, öröm lesz veled beszélgetni. Pár gondolat hozzászólásodhoz: Palerdi és minden énekes önmagával tesz rosszat, ha engedi magát kizsákmányolni, mert a túlterhelés hamar érezteti hatását. Nem mindegy mennyit, és nem mindegy, mit énekel. Palerdinél a mennyiség a baj, Bretznél a minőség. Le kell szögeznem, hogy én mindkettőt jó énekesnek tartom, és amit írok róluk, esetleg negatívumot, nem ellenük teszem, hanem értük. Mert mindkettejükre szüksége van a színháznak, tehát nekünk is. Palerdit azóta kedvelem, mióta a 2000-es évek elején Banquo és Ramphis szerepében hallottam. Bretz megjelenését a Fidelio minisztereként lelkesen üdvözöltem, kitűnő Leporello és Don Giovanni volt, a youtube-on pedig van egy Figaro házassága felvétel a Verbier Fesztiválról, ahol nem egyszerűen jó volt, hanem fantasztikusan jó. Miért hagyta el a neki tökéletesen illő fachot? Miért énekel ennyit Palerdi? A kérdést persze nem csak nekik kell feltenni, hanem azoknak, akik nincsenek tekintettel sem teherbírásukra, sem hangi adottságaikra. Akik nem tudják, hogy egy színházban nem kettő, hanem tíz jó énekesre is szükség van, és a feladatok jó megosztásával kellene gazdálkodni velük. Személyes szempontok, bosszúvágy és egyéb alantas indulatok nélkül.
Ami Pasztircsák Polinát illeti takatsa felvetéseire is szeretnék reagálni. Nem igaz, hogy egy jó szót nem kapott volna tőlem, mert például megdicsértem az első felvonásban és különösen a tanácstermi jelenetben nyújtott teljesítményét. (Általában is örömmel kimondom, hogy sokkal jobban kedvelem, összehasonlíthatatlanul jobb énekesnőnek tartom, mint Létayt, Zavarost vagy Sáfárt.) Összességében se tartottam rossznak egész Amelia-alakítását, legfeljebb megállapítottam, hogy más hangon képzelem a szerepet, nem az ő alapvetően lírai szopránján. Amit pedig technikailag írtam róla, továbbra is kénytelen vagyok fenntartani, de ezeket azóta írom, mióta először hallottam egy Verdi Gálán 2013-ban. Akkor még jóval nagyobb testsúlyban volt, mint most. Lefogyott vagy húsz kilót, vagy talán többet is, nagyon csinos a színpadon, kellemes jelenség, és Amelia jelmezei is nagyon jól állnak rajta -- de az jól látható, hogy a hatalmas uszállyal és szoknyával olykor rosszul bánik. Valamikor ezt az operatanszakon külön tanították, nem tudom, ma még figyel-e ilyenre bárki is, mert az évekig látott operavizsgákon olyan rendezéseket láttam, ahol ezekre a fogásokra semmi szükség se volt. (Hogy hogyan kell vetkőzni, sokkal inkább.) Bár itt a momus-ön valaki mindent megpróbál elkövetni azért, hogy engem rossz színben tüntessen fel -- ugyanannyira nem érdekel sem ő, sem a véleménye, mint a tegnap már említetteké, ismerem, mint a rossz pénzt -- egyet leszögezhetek, tiszta szívvel és őszintén: soha nem azért írok valakiről rosszat, mert rosszat akarok neki, vagy mert utálom. Jót akarok neki, és figyelmeztetem, hogy okuljon belőle, saját érdekében. És nagyon örülök, ha valaki ezt teszi. Volt olyan bariton, akinek első Posája után ajánlottam, hogy ne cipőben hanem csizmában énekeljen, továbbá tegyen parókát - három nappal később parókában és csizmában énekelt. Egy másik énekesnek, akit tényleg hol csapkodnom kell, hol a buksiját simogatnom, ajánlottam, hogy a Sekrestyés Angelusában ne a karakterizálásra figyeljen, hanem a szép, kerek hangadásra - következő előadáson addig nem hallott igyekezettel törekedett, teljes sikerrel, hogy a rövid kis imát szép, kerek hangon adja elő. Ennél nagyobb öröm nincs annak, aki arra vállalkozott, mint én, hogy valami keveset tegyen a magyar operajátszásért, miután majd 50 éve szívügye neki. Azzal, hogy rögzíti a valóság tényeit, hibáit és erényeit. Hogy ne csak az a propagandaszöveg maradjon meg, amit mások hirdetnek széltében-hosszában, vagy olyanok megállapításai, akik az operáról, az éneklésről azt se tudják, eszik-e vagy isszák. Hogy ki kinek hisz, nekem, vagy másoknak, már nem az én dolgom. Én megmondtam... és mondom továbbra is.
Agache igazán frenetikus volt tegnap is (mint mindig). Elementáris élmény őt élőben hallani, ráadásul abban a szerepében, ami számomra a legkedvesebb.
Kedves Telramund!
Ki beszél itt üvöltésről???Az operához hang kell,akkora hang ami átviszi a zenekart és betölti a teret.Ez adottság és technika.Ha vkinek adott szerephez nincs meg a volumenje,ne énekelje el!Ennyi!
Talán olvassa el az Élő közvetítések című topic 6757-es beírását 2017.12.16-án
Igen kedves Iva álmodta,mert ezt a szóösszetételt nem írtam soha ,mert nem használom.Örömmel veszem mindenki számonkérését,hogy miért írok mást mint korábban .Egyszerű az eset.Változik a megítélés,mert esetleg változott az énekes.Soha nem írtam, hogy az említett név súlyos olasz basszus.De kultúrált énekes.Hogy nem tud üvölteni,mint a hiányolt másik más kérdés.Neveket nem írok,mert bár tegnap sem írtam mégis megfenyegettek-nem is akárki,hogy a rendőrséghez fordul zaklatásért.Ugyebár ez már a röhej kategóriája.A Főigazgatót lehet ócsárolni egyeseknek és a szopránt lehúzni,de nekem nem lehet vélemlényem más,mert a Momus elit(????) beíróinak nem tetszik.Teszek rá kinek mi a véleménye,ha nem tetszik át kell ugrani a beírásaim.Állítrólag a Momus egy szabad fórum!De csak egyeseknek.Az évek során itt írányadók véleménye számít.Mert ők mindent pontosan tudnak, hallanak.Na ez a nagy tévedés.Remélem még törlés előtt el tudja olvasni az Önnek szánt soraimat.Bizony változnak az idők, változnak a megítélések ,mert a jóról is kederülhet hogy rossz és a rosszról is kevésbé az.Ilyen egyszerű.Fog itt még keményebb dolgokat is olvasni és az ellenkezőjét a korábbiaknak,mert semmi sem örök.
Privátban, két részletben válaszoltam.
Azok az elemzések, amik a pénteki előadásról szóltak, igazak! Magam is úgy hallottam a tegnapin, hogy Gabriele Adorno (Fekete Attila) túltólva, mondhatni erőszakosan énekelt, és igen, Bretz Gábor és Pasztircsák Polina hangja is kis volumenű a szerepeikhez! De nem volt ez akkora tragédia, mert ha összességében értékeljük az előadást, mégis el lehet mondani, hogy szép este volt., és mindenki alaposan kitett a saját lehetőségeihez képest. Az előadás fő védjegye Boccanegra volt, és arra olyan énekes adatott, akinek méltatására minden szó kevés!
Elnézést, amiért jelzem: 8816 sz. hozzászólását én is meglepődve olvastam. Emlékezetem szerint azelőtt rendre kétségbe vonta Bretz Gábor érdemeit, teljesítményét méltatlannak tartotta a sikereire. Ha álmodtam csupán, hogy valahol médiabaritonnak (lehet, hogy médiabasszusnak) nevezte, annál jobb…
Óriási köszönet Alexandru Agachénak a mai Simon Boccanegráért! Elmondhatatlan élmény élőben hallani egy ekkora énekest! Osztom a fórumtársak egyöntetű véleményét: csodálatos énekes!
Kedves Edmond Dantes. Ahhoz képest, hogy nem tetszett az opera, elég sokat sikerült írnod róla, ezért fogadd gtratulációmat. Mivel nem láttam a tegnapi előadást, ezért csak általánosságban szeretnék hozzászólni. Először is szeretném kiigazítani egy tévedésedet: ez egy jó darab. Sőt, nagyon jó darab, végleges formájában csak a legnagyobb Verdi művekhez fogható. Hogy nem fütyülik a boltossegédek? Ugyan már, ez lehet a népszerűség fokmérője, de nem az igazi értékeké. Amit a "cselekményről" írtál, az csak a felszín, annak is inkább csak a karcolata. A mű ennél sokkal többről szól; görög sorstragédiaként alapvető emberi kérdésekről, olyan kérdésekről, amelyek Verdit egész életében foglalkoztatták: végsősoron a szeretről és a megbocsátásról. Ezek most sem divatos témák, és akkoriban sem lehettek azok. Éppen ezért ez a mű kényes, és a jó előadásához nemcsak jó énekesek kellenek, hanem hibátlan összmunka, a karmester részéről pedig egy jól átgondolt, koherens és kiérlelt koncepció, valamint erő, és kitartás ahhoz, hogy elképzeléseit kompromisszumok nélkül tudja megvalósítani. Ezt a művet nem lehet jöttment gárdával, hakniszerűen előadni, és a mű megszólaltatásához minimum egy Solti kell. Pénteken a mű - néhány jó alakítás ellenére - nem szólalt meg a maga szépségében, s gondolom, tegnap sem. Én ezért sajnálom magamat, téged, mindannyiunkat.
Úgy negyedfél évtizede, a 80-es évek elején láttam először s utoljára a Simon Boccanegrát, Cappuccillivel és tegnapig nem éreztem úgy, hogy újból meg kell néznem, mindig akadtak egyéb restanciák is rendesen. A mostani mini-felújítás azonban fölkeltette érdeklődésemet és hogy úgy mondjam, változatosnak ígérkezett a február 3-ai szereposztás: "NN" mint Boccanegra, Amelia/Maria: Rost Andrea, Adorno: Arturo Chacón-Cruz..aztán szép (szép?) lassan ki- és átalakult a végső szereposztás, nem is rosszul, de erről később.
A mű? Tiszteltetem a darabot "előremutató remekműként" és egyéb kötelező tiszteletkörökkel dicsérő tudós zeneesztétákat és a Boccanegra-fanokat, de ez az opera számomra és leegyszerűsítve: nem jó. Az egy dolog, hogy a története nemcsak valószerűtlen -ez más operáknál is megesik-, de nehezen követhető, a szöveg folyamatos olvasása közben és ellenére is elveszti az ember olykor (olykor?) a fonalat. Még ez se lenne katasztrófa, ha a zenében legalább Verdi-átlagos mennyiségben fellelhetők lennének a valóban közkinccsé vált, suszterinasok és közönség által fütyült slágerek. De nem, nincsenek: még a legnépszerűbb számok (Fiesco-ária, Amelia-ária, Békedal, egy-két duett, tercett) is inkább ínyencfalatok, a cselekmény és a zene többször is "leül". Mindig mindenhol megírják az okosok, hogy "a Boccanegrát csak a legjobb erőkkel szabad előadni". Csakhogy én ebben az elvárásban implicite valamiféle szabadkozást érzek: ha valahol nem sikeres egy Boccanegra-produkció, arról netán nem Verdi, nem a zene, nem a szerencsétlen librettó tehet, hanem csakis az előadás, az előadók? És melyik opera az, amit nemcsak a legjobb erőkkel szabad(na) előadni?! Érezte bizonyára Verdi mester is, hogy "éz ném áz áz igázi", hiszen majd' fél életén át csiszolgatta-reszelgette Boccanegráját. Talán azért, mert ez egy erősen politikai töltetű és cselekményű darab és csak másod-harmadsorban szerelmi történet, de mint nagy hazafi, erkölcsi kötelességének gondolhatta, hogy e művét az olasz egység létrehozásának majd megerősítésének szolgálatába állítsa. Közben és szerencsénkre egyre-másra írogatta jobbnál-jobb új opuszait.
"Félre": hogy mennyire örök és setét a politika útvesztője és mennyire ismétlik magukat politikai-történelmi események, fordulatok-pálfordulások, az ha hamarabb nem, tegnap tényleg kiderült. Paolo Albiani, a derék plebejus hazafi a doge-i székbe segíti ex-kalóz harcostársát, barátját, a szintén plebejus Simon(e)t, aki hálája jeléül neki ígéri, ha nem is fele doge-ságát, de arájának Ameliát...majd amikor ismeretes okokból megváltoztatja elhatározását, kevésbé elegáns kifejezéssel és Paolo szemszögéből nézve: amikor szószegővé válik és ajtót mutat a lányra ácsingózó, de kényelmetlenné vált kérőnek, Albiani egyszeriben Boccanegra kérlelhetetlen, halálos ellenségévé válik. Életét onnantól fogva csakis a bosszúvágy vezérli, egyiküknek értelemszerűen halnia kell.,..egyiküknek vagy mindkettejüknek. Az áthallás igen erős, máskor, máshol is akadnak hasonló esetek, időben-térben sokkal közelebb is. Ismerős? Ugye? Tanulságos!
Vissza az előadáshoz. Ez a 2011-es rendezés-tervezés (Ivan Stefanutti munkája) megfelelhetett a klasszikus adaptációk híveinek, magamat nem kimondottan sorolnám e táborhoz. Korhű kosztümök, korhű, időnként imbolygó díszletelemek, sehol egy árva mobiltelefon vagy kerekesszék, pedig mindkettő és még sok minden egyéb elkelne itt olykor ilyen-olyan okból és céllal. Szereplők jönnek, szereplők mennek, sok sötét ruhájú, sötét hangú szólista, a kórus többnyire álldogál. Szellemes ötlet a szoboralakok olykori mozgatása, avagy "rajnai" sellők a Ligur-tenger partján = vö. közeli Offenbach-premier. Ezzel nagyjából elmondtam a részemről elmondhatót. Akinek ennyi rossz kevés...
Mint már jeleztem, érdekes szereposztást ígértek a szombati előadásra, aztán kalandosabban alakult a dolog. Lett egyszer csak "NN"-ből végre nevesített Boccanegra, Rost Andrea hetekkel ezelőtt kiszállt a buliból -hétfői Desdemonáját hallgatva: talán jobb volt így- végül lecserélték a tenoristát. A magyar basszista pedig váratlanul túlórázni kényszerült, lásd lejjebb. S e netán baljós tézis után jöjjön az ántitézis: kaptunk egy nemzetközi mércével is mérhető színvonalú, élvezetes előadást három olyan külföldi vendéggel, akik így, együtt talán még sosem álltak egy színpadon, se Pesten, se a Boccanegrában, se sehol, semmiben és talán nem jönnek össze soha többé, sehol, semmiben. Nem tudom, hány színpadi próba volt a szombati előadás előtt, de e "saláta"-szereposztás dacára semmi különös bajt nem tapasztaltam az előadás során. Két olasz és egy spanyol művész illeszkedett-alkalmazkodott nagyjából zökkenőmentesen egymáshoz és magyar kollégáihoz és ez nem is olyan kis érdem egy ilyen nem-agyonjátszott, keszekusza dalműben,idegen környezetben.
Marco Vratogna az itthon és nem csak itthon megszokottnál jóval fiatalabb, olyan bő negyvenes Boccanegra. Hangja erőteljes, strapabíró, inkább hősies karakterbariton, ebben a szerepkörben jegyzik ma már magas árfolyamon a világ nagy operaházaiban: Scarpia, Jago, Alfio-Tonio, Amonasro...és más intrikus jómadarak a repertoárja zászlóshajói. Fiatal doge, nagy és valós energiákkal és mozgása, játéka is inkább fiatalos volt. Az idős, haldokló Boccanegra utolsó perceit talán túl is játszotta, de egy megrendezetlen produkcióban ez is elmegy. Meg aztán tudjuk, a fiatalság múló betegség, neki is el fog múlni, őt pedig máskor, más szerepekben örömmel üdvözölnénk. Francesca Sassu kellemes színpadi jelenség, jó ránézni és jó hallgatni is őt. Verdi azonnal a mélyvízbe dobja a szopránt: első megszólalása máris az ária. Sassu kisasszony a frakkján kívül a klakkját is otthon hagyhatta, mert az ária végén a megérdemelt taps elmaradt: a közönség nemigen ismeri a művet, előtapsoló meg sehol. Tiszta, csengő, a felső regiszterben szépen szóló hang Sassué, ehhez a szerephez azt gondolom, nagyjából ez passzol. Súlyosabb drámai alakokat, verismot nem javasolnék neki, mivel középen és lent nem átütő a voce, de az összhatás pozitív. A sors- és cselekményfordító Amelia-Boccanegra-kettős az est egyik legnagyobb tapsát szüretelte le. Sergio Escobar nemrég vehette kézhez a pesti felkérést, ő is nagy tapsokat kapott. Az ő szaldójának "hoz" oldalán a hang vivőereje áll első helyen, olasz hőstenor voce spanyol torokból. A szinte folyamatos forte éneklést végig bírja ugyan, mi azért olykor örültünk volna szép mezzofortéknak, pianóknak, például az ária második felében és másutt is. Színpadi mozgása kitűnt a sok statikus figura között, noha megjelenése, fizimiskája nem éppen ideális. Palerdi Andrást három egymást követő napon, két nagyon eltérő szerepben felléptetni: komoly kockázat, sőt, felelőtlenség. Tegnapi Fiescója éppen a harmadik volt e veszélyes hármasugró-számban és ennek fényében külön gratulálnom kell teljesítményéhez. Egyik kedvenc basszusáriámat szép hangon, átélten adta elő, a fináléban is tetszett, egy-két közbülső jelenetben éreztem csak olykor némi lebegést a hangjában, de lehet, hogy rosszul hallottam. Kelemen Zoltán Albianija egy tömbből faragott, jelentős figura, már-már Jago-előkép; rövid szólójában és többi jelenetében is igen erős karakter. Bátortalanul kérdezem: vajon nincs-e ebben a hangban és személyiségben -miként egykori híres névrokonában- egy majdani Alberich, netán Telramund és még némely Wagner-antihős ígérete? Az idő és a szakértők majd eldöntik. Bakonyi Marcell Pietrója is jóval többet sejtet az énekesről mint amit e kis szerepben mutathatott; sok szép feladat várhat még a délceg fiatalemberre. Roska Dániel és Szepessy Beáta neve teszi teljessé a szólisták névsorát.
Kocsár Balázs sem unatkozhatott túl sokat a héten: a hétfői, ünnepi -és igencsak jól eldirigált!- Otello után öt Boccanegra zsinórban, próbákkal, külföldi énekesekkel meg az ő összefésülésükkel súlyosbítva nem kis teljesítmény. Szombaton egy kiérlelt és beérett előadást hallottam a pálcája alatt, jól szóló zenekarral és kell-e mondani (kell!): hibátlan énekkarral, amely az opera leghatásosabb pillanataiban, a tanácstermi jelenetben járatta csúcsra magát és az előadást.
Verdi: Simon Boccanegra - Erkel Színház, 2018. február 3.
Én mindenesetre nagyon örültem, hogy újra láthattam (2-án, pénteken) a Simone Boccanegrát, amely az egyik legkedvesebb Verdi operám. És már most jelzem, Domingóval is szeretném látni. Simone összetett személyisége többféle szerepformálásra ad lehetőséget, így egy percig sem kételkedem abban, hogy Domingo emlékezetessé teszi majd azt az előadást. És reménykedem abban is, hogy Domingo partnere Pasztircsák Polina lesz, akit "árva korunk" legszebb hangú magyar énekesnőjének tartok. Igencsak furcsának tartom, hogy itt van ez a bájos, intelligens, igen szép hangú, kiváló technikával és csodálatos szerepformálási készséggel rendelkező énekesnő, aki ezen a fórumon igazi dicsérő kritikát, örömöt, lelkendezést még nemigen kapott. Én most ezt szeretném kicsit pótolni, megköszönve neki a pénteki előadást.
Én nem írtam véleményt az előadásról, kivéve azt az egy sort, ami Agache fenomenális Boccanegrájáról szólt, de olvasva az eddigi összes hozzászólást, Parampampolinak adok igazat! Én is teljesen ugyanezen a véleményen vagyok az énekeseket illetően, de annyit még megkérdeznék, hogy figyelmeztette- e valaki az illetékesek közül Fekete Attilát arról, hogy rossz úton jár? Vagy akár Bretz Gábort, hogy a nehéz basszus szerepek nem az ő hangi adottságaira lettek kitalálva? Érdekes lenne tudni minderről a vezetőség hozzáállását!
Most nem erről van szó.Végül is ez egy zenei,sőt opera topic!Valóban nagyon szép zene a Boccanegra.
Nyugodtan olvass ,amit akarsz.Undorító,hogy itt bizonyos énekesek állandóan szapulva vannak mások pedig az egekbe emelve,mert kapcsolatrendszer működik.
Aztán olvasd el még egyszer a beírásom!
Írjon már arról is valaki,légyszi,hogy milyen csodálatosan szép zene a Boccanegra...benne egy olyan,de olyan fináléval...
Talán lehetne az otthon ülőt is foglalkoztatni rendszeresen és akkor nyújtana olyan teljesítményt, mint Palerdi és nem esne ki a gyakorlatból. A külföldön jó dolgot meg hagyjuk már! Vagy kkor már most neked szent az, ha valaki New Yorkban lép fel? Meg Londonban? Régebben mintha másokat írtál volna ide - elolvasva régebbi hozzászólásaidat. Zsigeri utálatot meg nem érzek, de ami igaz, az igaz.
Úgy tűnik,hogy minden arról szól,hogy hogy milyen szörnyű az operaház vezetőségének a szereposztó tevékenysége.Ez részben igaz is.De ki énekelte volna Fiescot,ha Palerdi nem vállalja?Elmarad az előadás.Kik vannak még a házban akik elénekelhetik a szerepet .Akire hivatkoznak kis szerepben nem állta meg a múltkor helyét,akkor majd évek óta nem énekelt szerepben excaláll?Aztán soroljunk fel női neveket ,akik alkalmasak még Amélia Grimaldi elénekelésére?A Bretz nóta is unalmas:!Tény nem súlyos basszus,de nem is bariton. Külföldön megfelel csak itthon egyesek ágálnak ellene (Jól tudni milyen okból)Az első beírás az előadással kapcsolatban reálisnak tűnt.De utána már a zsigeri utálat következik.Nem csak a szereposztások de sajnos egyes hozzászólók írásai is vezéreltek-érezni rajtuk a hátszelet.Ha annyira nem tetszik valami nem kell elmenni.
Kedves ppp, nagyon köszönöm. Palerdi és mások érdemtelen túlfoglalkoztatása olyan szakmai hibája az Operaház vezetésének, aminek észrevételéhez mégcsak szakembernek sem kell lenni. (Hozzáteszem: az "érdemesek" túlfoglalkoztatása is hiba lenne, de ilyesmire nem emlékszem mostanából, javítson ki valaki, ha tévednék... esetleg László Boldizsár jut eszembe, de nála is egyenetlen a teljesítmény, amiben szerintem biztos szerepe van a túl sok vállalásnak is). Palerdit az operaház weboldala ebben az évadban 12 szerepben sorolja fel, ami már önmagában sok egy évadra, bár ilyen "5 nap egymás után" sorozat szerencsére csak most van. Ráadásul most csütörtökön még Porgy volt (egy 4 óra hosszú előadásban!), péntek este meg már Fiesco - ami már a művészi átélés szempontjából sem lehet könnyű feladat, a hangszálak túlterhelésén túl. Így nemcsak korábbi önmagához, hanem e terheléshez képest különösen meglepő és értékelendő Palerdi immár ppp által is "megerősítést nyert" jó teljesítménye pénteken - de ezt akkor sem szabadna csinálni. Én Palerdi helyében saját "művészi érdekemből" is ellenállnék a vezetés túlfoglalkoztatási törekvéseinek. OK, Bretz lemondása most nyilván kényszerhelyzet lehetett, de a másnaponkénti előadás is sok.
Bretz problémáit illetően is egyetértek (a korábban szólókkal is), annak ellenére, hogy én az ő éneklésmódját nagyon kedvelem. Ő sincs túlfoglalkoztatva (idén 3 darab, hat előadás - merthogy ma estére még most is ő van kiírva Fiescóként, kíváncsi vagyok, hogy tényleg ő lép-e fel), ezért is lettem volna rá kíváncsi. De az ő esetében az a legnagyobb baj, hogy ha felléptetik, sem "neki való" lírai bariton szerepekben léptetik fel. Ez legalább akkora baj. Ezekben a szerepekben - pl. Zakariás, vagy legutóbb Marcel a Hugenottákban -, bár én értékeltem az intelligens szerepértelmezéseit és a képzett éneklését, de se szerep kívánta mélységek, se a szükséges volumen nem volt nem az ő adottságainak megfelelő. Így esély sincs arra, hogy ez a tehetséges művész "visszataláljon" korábbi önmagához, pedig (mint azt például a MÜPA tavalyi frenetikus Puritánok produkciójában hallhattuk), neki való szerepekben most is igen jó teljesítményekre lenne képes.
Feketével kapcsolatban úgy tűnik, teljes a "konszenzus" a mostani alakításával kapcsolatban, legfeljebb annyival egészíteném ki a korábban leírtakat, hogy most több esetben egészen nyilvánvaló alacsony intonációkat is hallani véltem, főleg a mű első felében (persze ennek oka is lehet a forszírozott éneklésmód).
Pasztircsák Polinát illetően köszönöm ppp szakértő tájékoztatását: magam nem vagyok a hangképzés szakértője (sem), de amit a művésznőről ezzel kapcsolatban ír, az nagyon hihetően hangzik. Az is nyilvánvaló számomra is, hogy volumenben nem egy Joan Sutherland :-) - de szerintem ha akar, akkor tud ő abszolút elégséges fortékat is énekelni, hallottam már ilyet is tőle néhány ízben. Úgyhogy úgy vélem, annak is szerepe lehet benne, hogy néha "kevésnek" érzékeljük, hogy szándékosan - a szerepértelmezéséből kifolyólag, vagy mert ő is tudja, hogy a pianók az ő legfőbb erősségei - ereszti ki kevésbé a hangját sok esetben, mint kellene. Akárhogy is, mindezzel együtt, szerintem ő is a MÁO-ban indokolatlanul alulfoglalkoztatott művészek közé tartozik - idén ez a 3 Amelia az összes fellépése az Erkelben, slussz -, miközben több, nála sokkal kevésbé kvalitásos szoprán sokkal nagyobb lehetőségeket kap (hazaiak, és érdemtelenül meghívott külföldiek egyaránt).
A pénteki előadásra visszatérve: én se értettem a közönség visszafogott reagálását, különösen az első felvonásban - de a finálé utáni tapsok "adagolása" most egybeesett az én ítéletemmel, hisz Agache után Pasztircsákot majd Palerdit "díjazták" legjobban, és Fekete érzékelhetően jóval kevesebbet kapott (bár tudom, hogy neki is vannak rajongói).
Végül egy kérdés más témában a fórumozókhoz, akiknek már van tapasztalatuk: érdemes-e elmenni a Porgyra? Nekem a 8-i előadásra (Bakonyi-Sáfár szereposztás) van foglalásom, mert bár nem vagyok Gershwin-rajongó, de a mostani botrány után nyilvánvalóan nem sokszor lesz lehetőség a művet Magyarországon élőben meghallgatni, ezért foglaltattam egyet. De hallva a rendezésről, még inkább elbizonytalanodtam (merthogy már a szereposztás sem volt túl sokat ígérő), és a lemondást fontolgatom. Előre is köszönöm a véleményeket.
Ha már megtiszteltél azzal, hogy megszólítottál, írok pár sort a tegnapi Boccanegra-előadásról, bár eredetileg csak a 9-i előadás után akartam. Véleményem az eddig olvasottakkal sokban találkozik, pár ponton eltérő. Általában tudható rólam, hogy egyes énekesek túlfoglalkoztatását, agyonterhelését, mások mellőzését kíméletlenül bírálom, tehát Palerdi tegnapi beugrása alapból a totális abszurd kategóriája. A szakmai nonszensz csimborasszója, hogy mást ne mondjak. Ha Bretz a holnapi előadást is lemondja, Palerdi négy előadást énekel négy nap alatt. Tudja, aki ezt csináltatja vele, hogy mit tesz? (Miközben Rácz István, akinek Fiesco egyik legjobb szerepe volt, ül otthon munka nélkül.) Ennyit általában. Konkrétan: Palerdi tegnap úgy énekelt, ahogy sok év óta nem hallottam. Az igaz, hogy Fiesco basso profondo szerep, és a mélyben Palerdi nem igazán acélos, de tegnap még ott sem éreztem komoly gondokat, a hangja pedig sokkal jobban, egészségesebben szólt, mint általában az utóbbi években. Bretznél valószínűleg összemérhetetlenül jobban, akinek Fiescóra való kitűzése szintén az abszurd kategória. Aki ezt teszi, vagy a művet nem ismeri, vagy Bretzet nem hallotta még. A Feketéről írottakkal alapvetően egyet kell értenem: nyom, feszít, és folyamatosan fortissimóban ordít. Nem lehet így... és egy ilyen énekes mellett még egyértelműbb a partnernő volumenproblémája. Nem lennék Pasztircsákkal túl szigorú, az igazat megvallva jobb volt, mint vártam, de Amelia Grimaldi túl van az ő hangi határain. Ez Verdi-szoprán szerep, amelyet olyanok énekeltek egykor, mint Milanov, Tebaldi, Chiara, Freni, Ricciarelli. Sőt: hogy mást ne mondjak, a fiatal Astrid Varnay. Pasztircsák az első felvonásban még helyén van, de a második felvonásban, Fekete mellett az embernek folyamatosan az az érzése, hogy az egyik túl sok, a másik túl kevés. Pasztircsák eredendő hangi határain túl technikailag is problémás: nagyon nagy nyitással énekel, és ettől a magas hangok hátraesnek, jelentős volumencsökkenéssel. Ezért a drámai kitörésekban, együttesekben hiányzik az átütő erő. Nagyon szépen énekelte viszont a Békedal utáni együttest. És ott az addig feltűnően unott és hideg közönség is "felébredt": hatalmas és hosszú ovációval ünnepelte a közreműködőket, és ez megmaradt a záró tapsra is. Különösen Agache aratott viharos sikert, joggal. Nem véletlenül ez a legkedvesebb szerepe, ahogy azt több interjúban is elmondta. Szívéből énekel, fantasztikus hangi építkezéssel: az elején meglepően visszafogott, hogy a kulcspontokon valóban áradjon a hang, és ez a volumenkontraszt rendkívül hatásos. A gyönyörű mezzavocék, puha tónusok az alakítás külön értékét jelentik. Még van két előadás, 4-én és 9-én, aki teheti, feltétlenül nézze meg. Amit alef írt a rendezésről: 100%-ban aláírom. Kocsár különösebb bajt nem csinált, levezette az előadást, de én, aki ezt a művet Patanéval ismertem meg, hiányoltam az igazi lendületet és az igazi szívet is. Talán majd a későbbi előadásokon....Volt már olyan, hogy Kocsár a második előadáson úgy dirigált, hogy az első előadás negatív tapasztalatai után szinte rá se ismertem.
Egy nem elhanyagolható tényt azért gyorsan szögezzünk le: Bretz Gábor hangja nem csak azért nem való Fiescónak, (Zakariásnak és a többi nagy basszus szerepre) mert nincsenek mélységei, hanem mert ehhez a szerepkörhöz nincs meg a kellő hangvolumene, öblössége, magyarul: kicsi a hangja hozzá!
Bennem pozitív érzések dominánsak a tegnapi előadással kapcsolatban. Nem hallottam még soha a Boccanegrát egészében, de Verdi és a beígért szereposztás (Agache, Pasztircsák, Bretz, Fekete) "háromnegyede" (Fekete az egynegyed) számomra igen kívánatosnak tűnt, az elmúlt két és fél évben általam megnézett bő ötven MÁO-produkció átlagos színvonalát alapul véve különösen. Amikor a színlapot böngészve kiderült, hogy Bretz helyett Palerdi lesz Fiesco, nem örültem, mert bár nyilvánvaló volt, hogy ez jóval mélyebb szerep Bretz ideális hangfekvésénél, Palerdi "szétenekelt" basszusa és színészi középszerűsége eddig csaknem mindig csalódást keltett számomra. Meglepetésemre azonban Palerdi most hiteles alakítást nyújtott, és hangilag is csaknem végig meggyőző volt: ebben a szerepben alig mutatkozott a hang "rekedtes", fáradt volta: úgy tűnik, ez végre egy olyan szerep, ami való neki.
A lényeg persze nem ő, hanem a két főszereplő. Agache most is rendkívül kifejező, meleg hangon, árnyalt dinamikával énekelt, hangján kívül egyénisége, alkata is tökéletesen "passzol" Boccanegrához, most is nagy élmény volt, ezt nem is ragoznám tovább.
Fekete Attila is "hozta magát" - az ő esetében azonban ehhez azt kell hozzátennem: sajnos. Soha nem fogom megérteni, hogy ez az énekes, akinek vitathatatlanok a hangi adottságai, a "hőstenor" hangszíne és a nagy vivőereje, néhány kivételes pillanattól eltekintve miért csak forte és a fortissimo közötti dinamikai tartományokban képes énekelni?? Miért erőlteti, ha kell, ha nem - amikor őt enélkül is hallanák még az emelet utolsó sorában is, ráadásul ezzel csak a hang torzulását éri el?? Nem ismerem a személyiségét, de nagyon úgy tűnik, mintha extrém módon becsvágyó és akarnok lenne, aki azt akarja, hogy még a duettekben, tercettekben stb. is elsősorban rá figyeljenek. Ez tegnap is így volt érzékelhető, szinte látni véltem Agache és Pasztircsák arcán, hogy szinte könyörögnek neki a közösen énekelt részekben, hogy egy kicsit legyen már visszafogottabb, ebben a szerepben jelentős részben kifejezetten lírainak kéne lenni - de sajnos nemigen jártak sikerrel.
Eddig tehát nagyjából egyetértek Pristaldusszal, ám a továbbiakban már nem. Pasztircsák Polina (Amelia) megítélésében különösen nem. Én ugyan általában is kedvelem őt (Pasztircsákot), az intelligens szerep-értelmezéseit és a rendkívül jól "iskolázott" éneklését (különösen a gyönyörűen formált pianóit, ezekkel "vett le a lábamról" már első megszólalásánál bő két éve egy januári operaházi "matiné" Bohémélet előadáson, ami előtt még nem is hallottam róla), de elismerem, hogy nem minden szerepében nyújtott kifogástalan teljesítményt. Tegnap Ameliaként viszont legjobb formáját mutatta, énekhangban és színészileg is! Takatsa fórumtárs 8797-es hozzászólásával értek egyet: szerintem ideális erre a szerepre. Agachéval előadott duettjük az első felvonásban például katartikus élmény volt, még a "világszínvonalú" jelzőt is megkockáztatnám, ha ez a minősítés nem értékelődött volna le az elmúlt évtizedekben. Érezni véltem rajtuk, hogy örülnek annak, hogy a partnerük is méltó teljesítményt nyújt, nagyon "egy hullámhosszon" voltak, s kedvező volt az is, hogy valós életkoruk is jól illeszkedett a darabbeli apa-lánya szerepkörhöz.
Emellett a többi közreműködőről is inkább pozitív a véleményem, ha máshogy nem is, legalább önmagukhoz képest. Szegedi Csaba például, ha nem is volt átütő (ezen persze korábbi alakításait ismerve alaposan meglepődtem volna), most számomra "vállalhatóan" elénekelte a szerepét. A hallhatatlan Dobák Attilának pedig szerencsére nagyon kevésszer kellett egyedül megszólalnia. :-) Mások pedig abszolút értelemben is jók voltak. Én például nem fedeztem fel komoly kritizálni valót a zenekar, az énekkar és Kocsár Balázs teljesítményében sem - persze tévedhetek, kíváncsi lennék "szakmailag" nálam képzettebb kritikusok véleményére (például ppp vajon jegyet vált-e vajon erre a darabra?! ;-)).
És amiről eddig senki nem beszélt - persze miután nem új rendezésről van szó, ez érthető, de "egy újszülöttnek minden vicc új" -, végre egy, a szerző szándékainak és a közönségnek is megfelelő színőadra állításban lehetett részem, a MÁO-ban is többségbe került, gyakran öncélú és kétséges értelmű "rendezői színházi" megoldások után. Üdítő volt látni a korhű (és szép"!) diszleteket, és jelmezeket - engem nem zavartak, és érteni véltem a szándékot a színpadon időnként átszaladó négy "hüllőszerű lény" (?) megjelenésében is. Üdítő volt látni, hogy a rendezés is arról szólt, amiről Verdi (+Piave és Boito) műve: közvetlenül egy XIV. századi genovai történetről, közvetve pedig "magánbűnök és közerkölcsök", politikai és magánéleti szerepek időtlen konfliktusairól. Úgyhogy részemről köszönet a (számomra amúgy ismeretlen) Ivan Stefanuttinak, aki rendező, és díszlet- és jelmeztervező is volt egyben, de láthatóan a közönség "rajtam kívüli" része is díjazta ezt a felfogást. Nem tudom, hogy ez a 2011-es színpadra állítás még az Ókovács előtti korszak hagyatéka volt-e, amit csak "kényszerből", még a szerepre először beharangozott Domingo miatt vett elő most a direktor, és amikor ő lemondta, már nem tudta visszavonni - de akár igen, akár nem, ez egy példa lehetne számára is: több ilyen kéne! (Amivel nem azt mondom, hogy az "átértelmező" felfogású rendezéseknek egyáltalán nincs létjogosultsága, csak azt, hogy olyan arányban és színvonalon, ahogy a MÁO-produkciókban megjelennek mostanság, biztosan nincs.)
Szerintem tehát (ebben a szereposztásban legalábbis) mindenképp érdemes megnézni az előadást, jegyek, ahogy látom, még vannak 4-ére és 6-ára is. És, hogy erről is mondjak valamit, mert mégiscsak ez a lényeg: Verdi zenéje miatt is. Számomra az volt különösen feltűnő, hogy mennyivel modernebb szerkesztésű ez a, bemutatott formájában 1881-es mű, mint a 20-30 évvel korábbi operái. Sokkal kevesebb benne a zárt szám, talán ezzel is összefügg, hogy - ha jól tudom - egyetlen részlete sem vált "operaslágerré". De ezzel együtt, vagy talán épp ezért a "klasszikus" Verdi hívei, és a "modernebb" operák kedvelői számára is jól "fogyasztható" ez a darab, akárcsak a mindenkori közönség többségét adó, nem vájtfülű, csak melódiákra éhes "mezei nézők" számára
Csakhogy elég volt pár év és az egyik szerepből a másikba esés, a rengeteg előadás, a rengeteg nem neki való szerep lestrapálta! Majfhogynem egyetlen szerepet se tanul meg rendes szerepormálással, mert ideje sincs rá! Komolyan ennyi önkritikája nincs? Vagy ennyire pénzéhes? Vagy ennyire fél, hogy kiesik a kosárból? Vagy ennyire önimádó? Mert ez nekem nem normális dolog. Ahogy a Domingo jelenség se az - már bocsánat, nem bánom, hogy őt se hallhatjuk Boccanegraként. Adornóként hallgattam volna mondjuk harminc évvel ezelőtt, amikor még tenor volt és minden hibája ellenére nem volt rossz énekes. Megnézem három különböző Boccanegra felvételt is vele DVD-én és egyikben rosszabb volt, mint bariton, mint a másikban.
Lehetettt volna másik Fiesco. Pl.: meg lehetet volna próbálni visszahívni Prestiát és lenne magyar énekes is, akit felkérhettek volna Palerdi és Bretz helyett, de inkább nem írom ide a nevét.
"Kisebbfajta világszenzáció lett belőle, hogy az Operaház fehérbőrű énekesekkel adta elő Gershwin operáját"
Külföldi sajtóvélemények a "nem-színesbőrű" budapesti Porgy és Bessről a 444-en
Privátban válaszolok.
Tegnap legalább volt egy hang.Ma egy sem lesz.Ki is marad és maradt pedig még jegyem is volt a tegnapira.Pluszként még kedvelem is a Boccanegrát.De az opera társas múfaj(Az emberi hang című nem )Aztán annyi szép előadást hallottam minek ábránduljak ki ebből is.
Hiába nem túlságosan népszerű a Simon Boccanegra a magyar közönség körében, szerintem gyönyörű zene, nekem az egyik kedvenc operám.Kezdeném azzal, hogy Bretz Gábor lemondott, aminek megmondom őszintén, én örültem, mivel megint egy olyan szerepet akart énekelni, amihez hangi értelemben nem hogy nem sok, hanem semmi köze nincs! Helyette ki más, mint Palerdi András ugrott be. Nem tudni, hogy Palerdi egy pirinyót is félti-e a hagját, valószínű, hogy ez most nem is lehet kérdés, hiszen ő a másik Fiesco, rajtuk kívül más nincs. De azért elgondolkodtató, hogy Palerdi András együtt próbálta, énekelte, a Fiescót, a Porgyt és a Pomádét, és azelőtt is egyik szerepből a másikba esett, mint mindig már évek óta,párhuzamosan énekel mindent, amit odaadnak neki! És neki valóban mindent odaadnak, nem számolva azzal, hogy talán a közönség másokra is kíváncsi lenne, és nem lehet hónapról hónapra ugyanazt az énekest tálalni szinte minden operában! De meg kell jegyezni, hogy tegnap derekasan helytállt, csak a végére, a Boccanegrával való nagy duettre fárdat le, igaz, hogy ott már alaposan, mert alacsony, rekedt hangoktól a memória zavarig minden megesett! Fekete Attila Adornójáról nincs mit írni! A tenorista kemény, sprőd hangon, kiabálva énekelt, a magas hangokat teljes fél hangokkal lejjebb intonálva! Pasztircsék Polina elénekelte a szerepet, de ez a szerep nem neki való, mert a hangja nagyon kicsi, hátraesett és matt, nincs fénye.
Szegedi Csabával kapcsolatban pedig csak egy kérdést tennék fel: hova tűnt a voce? Tegnap alig hallatszot belőle valami, az is csak gyenge tenor próbálkozás volt! A második felvonás végére teljesen hangja vesztetten maradt, ami a Boccanegrát megismétlő "Sia maledetto" nagy kitörésében eszkalálódott, mert abból a fontos frázisból már az égvilágon semmi nem jött át!
Az előadás énekeseiben való teljes csalódástól csak címszereplő, Alexandru Agache, és a kitűnően szóló énekkar mentett meg minket.
A karmesterről meg annyit, hogy ilyen szürkén, színtelenül vezényelni egy gyönyörű operát! Biztos, ehhez is tehetség kell, méghozzá nem is kevés!
Pedig most készültem írni a tegnapi előadásról! Ott ültem, Boccanegra volt, és nem is akármilyen!
Haha, tényleg. Elnéztem az időpontot. Most már javítani nem lehet, a lényeg: tegnap volt.:)
"Simone Boccanegra, 02.03." = az ma lesz, külföldi vendégénekesekkel. Várjuk már ki...
Agache - Boccanegra fenséges énektudásának összes tárházát bemutatva, rendkívüli leckét adott abból, hogy hogyan kell énekelni!
Emlékszem a pályakezdő Palerdire, akkor még Érdi volt. És rendkívüli adottság
Minek kell mindent elvállalnia egy közepes basszusnak? Ide nekem az oroszlánt is: aki össze.vissza énekel mindent és még nem is akkora hang és tehetség, az bizony hamar megjárja. Egy Callas is gyorsan kiégett emiatt, akkor mit várunk Palerditől? Az utóbbi években néhány kivételtől eltekintve egy szerepet se tudott színvonalasan, nagyobb egyenetlenségek nélkül elénekelni! Szembe kellene már néznie ezzel.
Nem is lehetett könnyű dolga Palerdi Andrásnak átállni Fiescó szerepébe a tegnap esti Porgyja után - mely egészen más zenenyelvet, ritmikát, dallamvilágot igényel, csakúgy mint Szegedi Csabának sem, a Crown megformálása jelenthetett a Gershwin-operában, és másnap már Verdit énekelnie.
Simone Boccanegra, 02.03.: Egy változás volt a meghirdetetthez képest, Bretz Gábor helyett Palerdi András énekelt; siralmas volt. Pedig micsoda szerep... Negatív élmény Fekete Attila is, ez az ember minden szerepet egyformán ordibál. Kellemes csalódás volt Szegedi Csaba. A kórus most is csodás, a zenekar lagymatag, mint ahogyan mindig, egy közepes karmesternél. Azután mindenért a kárpótlás: A címszerepben Alexandru Agache. Egy fenomenális hang. Talán kicsit - legalábbis az én ízlésem szerint - kulturálatlan, és talán lehetne helyenként líraibb, de kit érdekel ez akkor, amikor hangja, mint egy áradó folyó, nemcsak a színház terét tölti be, hanem utat talál mindnyájunk lelkébe is. És ez persze az ő egyik legnagyobb szerepe, már fiatal kora óta, de talán most érett meg rá igazán. Az est másik fénypontja Amelia, Pasztircsák Polina. Személyében megvalósult a libretto: ma este egy angyal szállt le közénk.
Nem emlékszem, hogy a FroSch-ban gyerekkar is van. Csak mert a MüPa netes színlapján feltüntetik a Gyermekkar vezetőjének nevét is. A kórus szereplését viszont ma is (mint a hétfői Otello esetében) csak a betanítóval (Csiki Gábor) jelzik.
Rendező: Magyar Állami Operaház..
Tisztelettel jelentem, Az árnyék nélküli asszonyt ma NEM az Erkel Színházban, hanem a MÜPÁ-ban játsszák.
Hát ne igyunk előre a medve bőrére - ez a katasztrofális Traviáta és rossz címszereplővel szép házakkal ment idén is...... Igaz, hogy a Faustra meg lasszóval fogták már a nézőket a végén - pedig az még mindig kevésbé volt gáz, mint ez a Traviáta.
Nekem van egy olcsóbban eladó jegyem a 2018. április 22. vasárnapi Verdi - Az álarcosbál című opera előadásra az erkélyülés bal 5. sor 15. székére, ha esetleg valakit érdekelne.
Úgy látom, Az álarcosbál sorozata (amelyben 9 nap alatt lezavarnak 6 előadást) után az Erkel Színházat teletömték a modern hangzású Total Dance c. balettkalanddal, amelyek közül csak egy nyilvános, egyelőre titkolt szereposztással.
Az álarcosbál 6 előadása közül már csak a premierre van néhány jegy a III. emelet hátsó soraiba. Ez talán azt jelzi, hogy az Erkel Színház közönsége helyár-érzékeny. Ha kiderül, hogy valami ostoba rendezéssel lepnek meg bennünket, jövőre már nem lesz ennyire kelendő az előadás. Ha az Operába szánják, netán „újragondolt” helyárakkal, már csak a külföldieknek fog kelleni.
Jó érzékű műsorpolitikus legalább 10 előadást javasolt volna az idei műsorba.
A közönség szerette a szombati premiert. Még akkor is, ha fél órás késéssel kezdődött az előadás.Ókovács, a gondos gazda szellemes házigazdaként kommentálta a történteket. Kár cirkudszt csinálni, kedves feljelentő. Az opera független a bőr színésztől.
Van egy eladó jegyem a mai Porgy és Bessre, akit érdekel, üzenjen.
