Áriák és Történetek
Fiatal Énekművészek Ária estje az
Erkel Színház első emeleti aulájában, az Opera Studio Sopron szervezésében
www.operastudio.hu
„Magyar és nemzetközi énekművészek az operairodalom szebbnél szebb áriáit éneklik Önöknek, miközben rövid betekintést nyerhetnek az áriák mögött húzódó történetekbe, konfliktusokba, szerelmekbe, érzésekbe. Ezeknek a zenéknek olyan magnetikus erejük van, hogy közel sem kell opera rajongónak lennünk ahhoz, hogy a varázsa megérintsen minket. Évszázadokon keresztül emberek százezreinek rajongása övezte a műfajt, mely nem véletlenül a klasszikus zenei műfajok csúcsa.”
Zongorán
közreműködnek és az est házigazdái is egyben az Operaház művészei: Dénes István karmester és Zsubrits Katalin zongoraművész.
A koncerten részt vevő fiatal tehetségek és énekművészek a Pitti Katalin és Gulyás Dénes által az Erkelben tartott nemzetközi opera mesterkurzus záró eseményeként lépnek fel az Aulában.
„Sokuk már több szerepet tudhat a háta mögött, vagy éppen egy következő szerepre készül. Úgy gondoljuk, hogy ennek a műfajnak van jövője és a mai fiatal generáció kezében is stabil tudás kell, hogy legyen és van is. Mestereink tudása ily módon fenn tud maradni. Minden programunk ennek tudatában jön létre.”
A hangversenyen fellépő fiatal énekművészek:
Kapi
Zsuzsanna, Hágen Orsolya, Julia Ermakova (Oroszország), Eva Helde (Svédország),
Németh Nagy Viktória, Stinner Cecília, Bede Blanka, Ruszó Alexandra, Vadász
Adrienn, Hajdú Zsuzsa, Nagy Blanka, Dani Dávid, Steve Crader (USA), Keresztes
Laura, Fábián Bernadett, Szabó Noémi
JEGYEK limitált számban a helyszínen is vásárolhatók a koncert előtt fél órával.
Koncert időpontja: 2023. október 31. 19 óra
Ez a darabocska sohasem érdekelt, úgy fogok meghalni, hogy nem láttam. Bár a készülő produkciónál feltehetően különb.
Első ránézésre azt hittem, hogy a beírásod alatti műért rajong(a)sz :-)) Ez is Petőfi, az is Petőfi..
|
A János vitézzel – ha
csak néhány estére is – újra „birtokba” vette az OPERA a műfajt
jóideje nélkülöző Erkel Színházat; már az Operaház
színpadán két alkalommal, a március 15-i
nemzeti ünnep időszakában előbemutatóként, láthatta a
közönség Kacsóh Pongrác elévülhetetlen
és elnyűhetetlen daljátékát, aminek újabb előadásaihoz a
megnyilvánuló érdeklődésre számot tartva a nagyobb befogadóképességű
színház biztosít játékteret. (2023.
szeptember 23., 24., 30. és október 7.) A Szabó Máté rendezésében színpadra
állított darab érdekessége, hogy az 1904-es ősváltozat
partitúrája alapján szólal meg a zene! Rácz Márton karmester
érdeme, hogy sikerült felkutatnia az eredeti kéziratokat, úgyhogy sok
évtized után végre - két részlet kivételével - ismét az eredeti, hamisítatlan
hangszerelésben hallhatjuk a népszerű melódiákat, egyúttal kisebb
létszámú zenekart foglalkoztató együttes játszik és kíséri a színpadon
szereplő énekművészeket a hol pattogó, jókedvű, humoros, hol szomorkás, érzelmes, megható dalbetétekben. A szeptember 24-i előadáson voltam
jelen, természetesen felfigyeltem a számomra is újszerű zenei
hangzásra, ami nagyon megragadott: olyan „méltóságteljes”, mégis
könnyedebb, egyszerűségében is kifejezéstelibb, olykor éteribb hangulatot
árasztó, mint a korábbról ismert és többször átdolgozott Kenessey Jenő-féle
vagy utóbb más rendezésekhez készült, Dénes István által hangszerelt
változatok voltak. Az
OPERA Zenekarát, Énekkarát (karigazgató: Csiki Gábor) és Gyermekkarát (karvezető: Hajzer
Nikolett) a rég nem látott Dobszay-Meskó Ilona vezényli,
közreműködnek még a Magyar Nemzeti Balett művészei (koreográfus: Vári
Bertalan). Az
új daljátékváltozat meseszövésében nem, viszont dramaturgiájában némi
„átigazításon” ment keresztül, ami az egész darabnak újszerű színpadi
megjelenítést kölcsönzött elsősorban a felvonásonként megideologizált, a
rendező által sajátos víziókra kifuttatott
realista-szimbolista látványvilág ábrázolásával, ami kontrasztjaival
együtt (a falusi idill és ármány; az időben közelebb, a mai korok
divatjára, stílusára, „szövegelésére” hajazás, II. felv.; a holtak tava sötétsége és a
tündérvilág apoteózisa: itt a gyermekkar – „színház a színházban” –
mutatós kivitelezése) jól működik, ezzel együtt befogadható akár a
néző-gyermekközönség számára is: nem kell értelmezni,
átértelmezni, „kibogozni”, „rejtvényt fejteni”. Minden adva
van, hogy a jól kitalált, Füzér Anni és Horesnyi Balázs által tervezett játékos-pajkos jelmezek
és díszletek között, a Huszár Dániel, Berkes Bálint
és Czeglédi Zsombor által készített háttér vetítések rajzaival,
szellemes animációival, grafikáival együtt, Petőfi verses elbeszélő
költeményéből ismert epizódok történésükben a végkifejletig
hűek maradjanak Heltai Jenő-Bakonyi Károly szövegkönyvéhez. A hangzó/játszó (ének-próza) élményt
kifogástalanul hozzák az OPERA énekművészei. Az előadás szerepeit Boncsér
Gergely (János vitéz), Kálnay Zsófia (Iluska), Sándor
Csaba (Bagó), Hábetler András (francia király), Szemere
Zita (francia királykisasszony), Csémy Balázs (Bartoló,
tudós), Wiedemann Bernadett (mostoha), Cseh Antal (strázsamester)
és Gábor Géza (csősz) alakítják. Megjegyzem, nem kis
feladat számukra a szerep, hiszen vokális megszólalásaik váltakoznak nem
kevés szövegmondással, amelyek „felmondása” nem egyszerű
egy operaénekesnek; kiváló színészi munka is fekszik benne, ráadásul az igen felkészült és sokoldalú Kálnay Zsófia és a most is remek formában megmutatkozó Sándor Csaba a János vitéz előadásait megelőző napokon, ill. két János vitéz között énekeltek és alakították kisebb- nagyobb szerepüket Rossini egész más zenei világot
képviselő opera buffájában: Olasz nő Algírban. Úgyhogy „le a kalappal”
előttük is; Boncsér Gergelynek pedig egykori,
operettszínházi szerepköréből kifolyólag sem okozhatott gondot a
szerepjátszás és prózamondás. A II. felvonás palota-jelenetében is kiváló
alakításokat láttunk, hatalmas tapsokban részesültek a játékrész
végén. Nem feledkezem meg az Énekkarról, Gyermekkarról és a
balettművészekről, akik ugyancsak nagyszerűen helytálltak és gyakran tapsra
ragadtattak bennünket szép produkcióikkal! Elmondhatom, hogy ebben az újszerű
rendezésben és zenei hangzásvilágban később is nagy sikerre számítható
János vitéz daljáték került az Erkel Színház színpadára, méltó kiállításban a
200 éve született Petőfi Sándor szelleméhez és a 150 éve született Kacsóh
Pongrác ihletett, invenciós partitúrájához. A rendezés részleteibe nem mentem
bele, mert találtam egy remek kritikát a márciusi bemutatóról: alaposan
kiértékeli mindazt, ami a színpadon látható, található és történik, ehhez
nincs mit hozzáfűznöm. https://deszkavizio.hu/a-hazatalalas-gyonyorkodtet-kritika-a-janos-vitezrol/
"A
hazatalálás gyönyörködtet" |
Múltidézés
Jacques Offenbach: Kékszakáll
Bemutató: az Erkel Színház - két szereposztásban került színre, 1981.november 8-án ill. 11-én.
A produkció utolsó, 31. előadása 1985. január 4-én volt.
Az egyik előadást a televízió is felvette, amit 1983. január 15-én az MTV 2 csatornán sugárzott, 20.25 - 22.45 óra között.
Henri Meilhac szövegét magyarra fordította Iglódi István
Koreográfus: Pethő László
Díszlettervező: Makai Péter
Jelmeztervező: Schäffer Judit
Rendező: Békés András
Km. a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara
Karmester: Nagy Ferenc
Szereposztás:
Kékszakáll lovag – Karizs Béla
Bobéche király – Benedek Miklós m.v.
Clementine királyné, a felesége – Barlay Zsuzsa
Fleurette, virágáruslány, később Hermia hercegnő – Zempléni Mária
Daphnis pásztor, később Saphir herceg – Bándi János
Oszkár gróf, a király minisztere – Begányi Ferenc
Popolani alkimista a lovag szolgálatában – Melis György
Boulotte, parasztlány Kékszakáll leendő – hatodik – asszonya – Sudlik Mária
Alvarez, udvaronc – Tóth János
Kékszakáll „elhunyt” feleségei:
Héloise, az első asszonya – Maria Tereza Uribe
Eléonore, a második asszonya – Szűcs Márta
Isaure de Valleou, a harmadik asszonya – Takács Tamara
Rosalinde, a negyedik asszonya – Szabó Anita
Blanche, az ötödik asszonya – Decsi Ágnes
A YouTube-on található linkek:
Offenbach: Kékszakáll – Popolani dala – Melis György, kórus
Offenbach: Kékszakáll – Kékszakáll dala – Karizs Béla, km. Sudlik Mária, kórus
Offenbach: Kékszakáll – Fleurette és Daphnis kettőse – Zempléni Mária, Bándi János
Offenbach: Kékszakáll – Oscar gróf dala – Begányi Ferenc
Offenbach: Kékszakáll – Kékszakáll belépője – Karizs Béla, kórus
Offenbach: Kékszakáll – Boulotte és Oscar gróf kettőse – Sudlik Mária, Begányi Ferenc
Nagyszerű volt a Koreai Nemzeti Szimfonikus Zenekar tegnapi koncertje. A magánénekesek is szuperek voltak, érthető, hogy az Erkelben hasonló műsorral nem próbálkoznak. (Utána lehet nézni, hol szoktak fellépni.) A három énekes nagyon szimpatikusan viselkedett, nem ünnepeltették magukat, pedig lett volna rá okuk. A 4. szimfónia nagyon tetszett, volt ráadás is (Ifj. Johann Strauss: Örömvonat op. 281).
Ugye ez is csak egy rossz vicc? "Az az Ókovács jelenti be a bezárást", aki már hónapokkal ezelőtt elengedte az Erkelt, amikor még semmilyen korlátozás, áremelés, hőmérséklet-szabályozás nem volt. Visszamenőleges hatállyal ne mosdassunk szerecsent! És milyen alapon "zárja be" olyasvalaki (vagyis OSzI) az Erkelt, akinek ott egy szál árva Rost-gálán kívül semmije nincs? Ki elől, mi elől zárja be ő az Erkelt? Másrészt ajánlom Társművészetek-topik 2571 sz. beírását elolvasni. Ja és a (most nem meg)nevezett színház jegytérképét böngészni kicsinykét. Ott bezzeg nem silentolnak a múzsák..pedig talán nem ártana.
Az az Ókovács jelenti be a bezárást, akinek kétségen kívül érdeme volt a színház újranyitása 2013-ban. Vagyis oda jutottunk, ahonnan mintegy tíz éve elindultunk. És lesz ez még így se. Mint tudjuk, inter arma silent Musæ.
Természetesen rossz viccet akartam írni.
Viccnek vicc, de ezek szerint igaz. Azért vicc, mert az az Ókovács Szilveszter jelenti be az Erkel bezárását, akinek ott egyetlen produkciója sincs, mivel elengedte a színházat. MÁO színeiben ott idén 2 esemény található a honlapon: a Koreai Nemzeti Szimfonikus Zenekar hangversenye -az mitől MÁO?- és Rost Andrea születésnapi gálakoncertje ... a fűtési szezon első napján ...
A magas rezsiárak miatt átmenetileg bezár az Erkel Színház
Ez valami vicc, ugye?
A Budapesti Operabarátok Egyesülete a 2021/22-es operaévad utolsó
KLUBDÉLUTÁN-ját tartotta meg június 5-én (tegnap) az Erkel Színházban.
Gémes Szilvia ügyvezető köszöntötte az operabarát-tagságból megjelent közönséget, majd átadta a szót Aczél András rendezőnek.
Anélkül, hogy belebonyolódnék a szerkesztő-műsorvezető csapongó gondolatmeneteibe, inkább nevesítem a fellépő művészeket, akik szerintem nem biztos, hogy „vevők” voltak a „tereferé”-ben Aczél kissé erőltetett szóvicceire, vagy olykor bizalmaskodó, bevallottan „intimpistás”-kodó megjegyzéseire. A műsorvezető különben előszeretettel feszegette a purparléban azokat a kérdésköröket, melyekben a saját véleményét ütköztethette jelenlévő vendégjeiével, kíváncsian nézeteikre is a felvetett olyan témakörökben, mint például a régi idők szerepfelfogásától miben tér el a mai korszellem, a szereptanulásra, felkészülésre fordított időtartam lecsökkenése a felgyorsult jelenben nem okoz-e nem kívánt hatásokat a produktum „kifutását” illetően; az ének- és táncművészek idő előtti „kiégése”, vagy: a művészek részéről a próbaidőszak alatt lehetséges-e, szabad-e ellentmondani a rendező és a karmester határozott elképzeléseinek, akár „rögeszméinek”, ha azokkal nem értenek egyet, másképp gondolnak valamit, más nézetük van valamiről és arról szeretnék meggyőzni az irányító-alkotókat?
Mindezekről a témákról is szó esett az Erkel Színház tágas színpadjának jobb oldalán elhelyezett kis „kávézó”-asztalka mellett helyett foglalt személyek között, a kihangosított mikrofonok segítségével.
A purparlét meg-megszakította egy-egy ária a három énekművész – Szabóki Tünde (szoprán), Haja Zsolt (bariton) és Szvétek László (basszus) – előadásában. A zongora mellől Bartal László kísérte szólamukat. Többek közt hallottunk tőlük egy Csarnokáriát a Tannhäuserből, Figaro belépőjét a Sevillai borbélyből, Sarastro áriáját A varázsfuvolából. Szvétek László az utóbbi áriát követően még a Pomádé király új ruhájából elénekelte a nevezetes Pomádé-áriát is.
A műsor első részében Aczél András egy balettművész-házaspárral beszélgetett: első kezdeményezés az Operabarát Klubdélutánok történetében, hogy táncművészek „viziteltek” benne:
FELMÉRY LILI, balettművész, magántáncosnő, a 2015/2016-os évad Étoile-ja és
BALÁZSY GERGŐ ÁRMIN, balettművész, principál
Igazán kedves volt látni és ezúttal beszélni hallani a „balettosokat” – táncművészetükről és magánéleti dolgaikról - zene és tánc nélkül, onnan az asztalka mellől válaszolgatva a rendező „atyáskodó” és „okoskodó” érdeklődéseire.... Amúgy Felméry Lili „vitte a szót”... (Aranyosak voltak!)
A 2022/23-as évadban már az Eiffel Műhelyház Mozdonycsarnoka lesz a helyszíne az Operabarátok Klubdélutánjainak.
Ma hallottam az Operabarátok Klubdélutánján az Erkel Színházban: Aczél András rendező "pletykálta" el nekünk, hogy az elmúlt két nap során kedvező fordulat történt a színház jövőbeni sorsát illetően; az eddigi kósza hírek cáfolatául biztos forrásként számolhat be arról, hogy nem lesz fenntartó váltás és továbbra is az OPERA kötelékében marad az ERKEL. A szükséges épületrészek felújítására (egy-két év) bezár a színház, utána újra lesznek opera- és balettelőadások, talán kevesebb számban, mint eddig volt, ugyanakkor mint befogadó színház egyéb zenés-műsoros produkciók színhelyeként is funkcionálni fog az épület.
AZ ÉG TARTJA A FÖLDET MUSICAL DALLAMAI MODERNEK ÉS POPSZERŰEK
"Szent Erzsébet hitigazsága megkérdőjelezhetetlen"
RÁCZ ANDRÁS - MNO.HU - 2022.04.11.
„Olvasóink közül bizonyára kevesen láttak klasszikus jezsuita iskoladrámát. Nem csodálom. A műfaj a XVIII. században kiment a divatból, s azóta talán csak a kísérleti színházak egy-egy különlegesen merész műhelyében próbálták feltámasztani a modern európai színjátszás ősanyját. Most azonban olyan darab került az Erkel Színház műsorára, amely minden elemében megidézi a barokk színpadi grandezzát, valószínűleg anélkül, hogy az alkotók tudatában lennének a nagyszerű művelődéstörténeti előzményeknek.”
Idézet az Opera 2020.szeptember 10-i, honlapon olvasható. Salome előadást beharangozó cikkéből:
„A feltárások nyomán az előadás díszleteinek tervezői, Vörös Győző ókorkutató-építész és Dobrosi Tamás építész, a világon elsőként színpadon is a közönség elé tárják a legendás palota egy részletét. A robbantott metszetben a dór oszlopok és azok koronázó tagozatai 1:1 arányban idézik meg a királyi palota tróntermének egy darabját.
A művet Rátóti Zoltán rendezi, aki prózai színészként többször fellépett már a Magyar Állami Operaház előadásaiban, most viszont első ízben rendez operát az intézménynek.”
Mind a Főigazgató Úr, aki kiválasztotta a darab megvalósítóit, mind a rendező, mind a díszlettervező számára nagy elismerés lehet, hogy nemzeti ünnepünk alkalmával
Vörös Győző Széchenyi-díjat, Rátóti Zoltán pedig Kossuth-díjat kapott.
Ókovács főigazgató úr azt mondta, hogy a magyar Opera európai színvonalú. A látottak és hallottak alapján ez csak a balett produkciókra volt igaz. A többit inkább felejtsük el gyorsan...
Nem járt valaki a szombati búcsú gálán? Érdekelne, milyen volt. Remélem, lesz beszámoló róla!
Én is ott voltam az előadáson, remek volt. Sajnálom, hogy bezár a színház, valahogy az Eiffel az rossz helyen van, az Operaház meg drága.
Cigánybáró gondolom lesz még, de átköltözik a másik két játszóhely valamelyikére.
Kapcs. 7629., 7627. sorszám
Ifj. Johann Strauss: A cigánybáró – Erkel Színház, 2022. március 4.
Tegnap este az Erkel Színházban „lement” a 2021/22-es operaévad utolsó Cigánybáró-előadása. Nem tudom, a bemutató óta eltelt öt év után most mennyire „fájó búcsú” e darabtól nekünk nézőknek, a szereplőknek; kérdéses, hogy Színetár Miklós e rendezését szándékozik-e még az OPERA a későbbiekben felújítani? Egy bizonyos: a tegnapi előadás „magánjelenetében” Hábetler András is búcsúzott, pontosabban mint az operett keretjátékában kikiáltó-narrátor szereplő, külön kihangsúlyozta ezt a „megrendítő” hírt az (egyik) rögtönzött „spontán” kiszólásai közt, célzatosan, könnybe lábadt szemmel, nagy búskomoran felhívva erre mind a vurstli-keretjáték „kórus-közönsége”, mind a nézőtéri publikum figyelmét.
Hábetler András igen elemében érezte magát a színpadon, egymást követték a sziporkázónak szánt kommentjei, a kötött szövegén túllépő vagy a kvázi improvizálást elhagyó tudatos kikacsintásai, „kiszólásai” s végül már a napi aktualizálást is beleférőnek gondolta mondókájába. Pl. arra kérte a közönséget, hogy szeretné meghallgatni, hogy ha tetszik nekünk az eddig látottak: hangosan kiabáljuk be, hogy: Bravó! Először felszólította a „jobb” oldalon ülőket, hogy bravózzon. Megtettük. Utána ugyanerre kérte a „baloldalt”, megtették. Majd az „összetartás” jegyében, hogy már a teljes nézőközönség ajkán csattanjon fel a „bravó”, Megtettük.
Volt egy megható epizód is, amit ugyancsak Hábetler András kezdeményezett - kéréssel fordult hozzánk a színpadról, szándékosan szerepen kívül maradva: félperces néma csenddel fejezzük ki együttérzésünket mindnyájan a szomszédos országban zajló háború tragédiájában érintett, ott élő embertársainkért, nemzetiségüktől függetlenül, a békéért fohászkodva. Megtörtént.
A tényleg szívszorító „intermezzo” után folytatódott az előadás és hamarosan a partitúra szerinti távoli ágyúdörgések hangját is hallottuk már a zenekar felől - megidézve az operett cselekményének osztrák-spanyol hadszíntéri eseményeit - a Mária Terézia-korában játszódó illusztratív meseszál kibontakozásával...
Már a bemutató utáni beszámolóban érintőlegesen megjegyeztem, hogy bár az operettben Szaffi kapja a legszebb dalszámokat, és a közönség meg is tapsolja rendesen, mégis nem ő, hanem a III. felvonásba átemelt Frühlingsstimmen bravúrszámot éneklő Arzéna aratja le a sikert. Pedig ez nincs is benne az operettben (ahogyan a Melis László átiratában felhangzott és balettművészeink tolmácsolásában eltáncolt Kék Duna keringő is betoldás csak), de mivel ez a felvonás gyakorlatilag – egy kivétellel – nem tartalmaz új melódiát, a rendezésben bevett szokás a komponista más darabjaiból átemelt ének-zenei részletekkel bővíteni a dalbetétek számát. Így került át az operettbe a „Tavaszi hangok”-keringő is, ami Arzéna alakítója, Rőser Orsolya Hajnalka virtuóz éneklésével kétségkívül hatalmas sikert aratott. De hogy méltányos legyek a többi szerep megformálójával, mindenképpen meg kell említenem a többi énekművészünket is, akik mind, nagyszerű énekükkel, játékukkal, komédiázásukkal sokszor tapsra ragadtattak bennünket.
Elsősorban az OPERA fiatal énekművésznőjét, Horti Lillát dicsérem, aki a természetes báján, külső megjelenésén túl, mindenekelőtt szépséges szopránjával bűvöli el nézőjét-hallgatóját, s ő most is, ezúttal Szaffi szerepében nyújtott megint élményt, nagyszerű partnerként a színpadi játék- és énektársak oldalán. Barinkay Sándor mint bonvivánszerep minden tenor egyik vágyálma lehet, ha megvan hozzá az a kiállás és a szépen csengő, érces magas hangfekvés. Boncsér Gergelyt operettmúltja is segítette, hogy az énekszámok mellett sok prózát tartalmazó, de operai igényű darabban illúziót keltő alakításban hozza a karaktert és jó diszpozícióban halljuk tőle a belépő áriát, a szerelmes duetteket, ahogyan a drámai szituációjú együttesekben is jól szólt a tenorja.
Cziprát Fodor Bernadett, Zsupánt Szvétek László alakította, mindketten hozták a „kötelezőt”, utóbbi sajnos – a rendezésnek „köszönhetően” – csak a harmadik felvonás buffó számát énekli, az első dala a sertéskirályról, nem tudom miért, már a premieren sem került be a darabba. Homonnay Péter lovag huszárok élén előadott dalát Biri Gergelytől is, szívesen fogadtuk, a kisebb szerepekben is kellő vidámsággal rukkolt elő Bátki Fazekas Zoltán (Carnero gróf), Farkasréti Mária (mint Mirabella nevelőnőnek egy önálló áriája is még belefér jelenetében) és Ujvári Gergely (Ottokár). Mária Terézia császárné, magyar királynő prózai szerepébe Szűcs Nelli színésznő, a Nemzeti Színház művésze vitt bele vidámságot.
A táncbetétekben a Duna Művészegyüttes tagjai Mihályi Gábor koreográfus irányítását követve vettek részt. Az Operaház Zenekarát és Énekkarát (karigazgató: Csiki Gábor) az öt évvel ezelőtti bemutató karmestere, Héja Domonkos vezényelte.
A szűnni nem akaró tapsokkal nem tudom, hogy valóban „végső búcsút” vettünk-e A cigánybárótól?...
Mai hír:
A cikkből:
„A Magyar Állami Operaház 2013-ban hat év kihagyást és egy szerény helyreállítást követően egyebek mellett azzal a céllal is nyitotta újra az Erkel Színházat, hogy az előadások megtartására átmenetileg alkalmassá tett teátrum az Andrássy úti dalszínház tervezett korszerűsítése idején is biztosítani tudja az OPERA működését.
Az Operaház újranyitásával párhuzamosan eljött az idő, hogy az Erkel Színház elmaradott infrastruktúrájának átfogó és szükségszerű korszerűsítése ismét előtérbe kerülhessen.”
Így múlik…
A Szinetár90 ünnepi gálán Ókovács Szilveszter főigazgató az Erkel színpadán, nyilvánosság előtt, Szinetár Miklóshoz intézett köszöntő szavaiba foglalta:
Az Eiffel Műhelyház egyik új próbatermét - háziszínpad - a februárban kilencvenedik születésnapját ünneplő Szinetár Miklósról nevezik el. Minden színpad, terem kapott nevet, ezzel is szeretnék az Operához kötődő jelentős személyiségek emlékét ápolni, illetve élők esetében, mint például Szinetár, ezzel a gesztussal elismerni azt, amit az opera műfajáért tettek.
Egy rendkívül nagy tudású, tapasztalatú nagybetűs MŰVÉSZ nagyon figyelemre méltó, megszívlelendő szavai.
Egyetlen percig sem kívánom megsérteni az általam nagyon tisztelt Kovács János karnagy urat…
De a borszószemekből a falon több ragad meg, mint az Ő szavaiból a döntéshozók fülében….
Koszi Zéta, tévedtem, de ha a mai helyett covid elottit írtam volna - jobb let volna.
Ez egy kétéves felvétel. Idén ugyanott egy Fülöp-Posa kettőst énekelt Pape-val. Nagyon kínos volt...
Aida Garifullina mikor megnyerte az operáliát, azt írtam, hogy reszkess Annácska mert jon Garifullina. El is jott. Gyonyoru hang, gyonyoru holgy. Nagyon jo, intelligensen épiti fel a repetoárját. A konnyu lírai szerepek után most már Violettát, Mimit és Liu-t is énekel.
hallgassátok
A salzburgi Miller fantasztikus volt.
Ha kíváncsiak vagytok Domingo mai formájára, hallgassátom meg Tubuson. A moszkvai Bolsojban Aida Garifullinával énekelt, Violetta és Germont kettose a II-felvonásbol. /2020, január 19/
www.youtube.com/watch?v=y5284OXbhx0
Szinetár Miklós nem nélkülözte humorát sem a „Szinetár90”-gálaesten tegnap az Erkel Színházban: egy megmosolyogtató poénnal lepte meg A cigánybáró- operettből előadott „Ki esketett?” kezdetű kettős előadóit, Horti Lillát (Szaffi) és Pataky Dánielt (Barinkay) – meg a közönséget.
Amikor az énekesek a partitúra szerint és a dalszövegben a második strófához érnek, mindnyájunk meglepetésére váratlanul Szinetár Miklós baritonját halljuk, amint rákezdi: „Ki volt a tanú? (Ó mondd!)”
És erre Horti: „Te mondd!” Majd már Pataky folytatja: „Két gólya, mely ott kelepelt...”
Mondanom sem kell, hogy a duett végén a két énekművész mellett Szinetár Miklós „közbeszólását” is megtapsoltuk...
Érdekességek a tegnapi „Szinetár90” gálaest műsorából:
Az Erkel Színházban tegnap este „mindenki Tanár Urához” jöttünk el! Nagyszabású ünnepi gálaest keretében nemcsak az operarendező, hanem minden magyar rendező doyenjét köszöntötte – velünk együtt – 90. születésnapja alkalmából a Magyar Állami Operaház!
Tudható: Szinetár Miklós, az OPERA címzetes főigazgatója, örökös tagja és mesterművésze több mint hét évtizeden átívelő pályája során diákkorában statisztaként, főiskolai hallgatóként mint rendezőasszisztens, majd huszonnégy operaprodukcióban rendezőként és két periódusban összesen nyolc éven át főigazgatóként is hozzájárult az Andrássy úti dalszínház sikereihez. 1949-ben itt, az Erkelben kiáltotta el magát először statisztaként (a János vitéz egyik előadásán), majd rendezni is itt kezdett. A Magyar Televíziónak 28 esztendőn át volt különféle vezető posztokon művésze, de ezt is lepipálja, hogy a Színház- és művészeti Egyetemen 51 tanéven keresztül oktatott megszakítás nélkül.
Az ünnepi program első részében Szinetár Miklós rendezésében készült első magyar televíziós operafilm, az 1963-as „Éjszakai repülés” került levetítésre a színházban. Antoine de Saint-Exupéry azonos című regényén alapuló opera zeneszerzője Luigi Dallapiccola. Az 55 perces, fekete-fehér alkotás főszerepeit a kor magyar énekes nagyságai közül Házy Erzsébet, Radnay György, Simándy József, Ilosfalvy Róbert alakították, de kisebb szerepekben is olyan nagyszerű művészeket láthattunk és hallhattunk, mint Mally Győző, Nádas Tibor, Pálffy Endre, Pálos Imre, Szigeti László, Várhelyi Endre - és Szőnyi Olga (csak hang) operaénekesek, valamint Koncz Gábor színművész.
Az operafilmről utóbb Szinetár Miklós elmondta: „– A televíziónál dolgozva mindenképpen szerettem volna kezdeni valamit a kedvenc műfajommal is. Blum Tamás ajánlotta Dallapiccola egyfelvonásosát. Az operafilm teljesen más műfaj. Az operák többségénél a nézőtérrel való kapcsolat döntő, mert a közönség mindig szereplője és alakítója az előadásnak. A filmnél ez nincs így. A film viszont az asszociációk abszolút szabadságát adta számomra. Számos operafilmet rendeztem, amelyekben sok olyasmit szükségesnek tartottam és megengedtem magamnak, amit a színházban messze elkerültem. Az Éjszakai repülés viszont kifejezetten naturális film lett. Legalábbis – az éneklés ellenére, azzal együtt – úgy tett, mintha realista lenne.”
Erre az ünnepi alkalomra készült el az operafilm restaurált, digitalizált hang- és képanyaga. Az Erkel Színház közönsége nagy tetszéssel fogadta a filmet. Remélhetőleg a televízióban is láthatjuk majd valamelyik magyar csatornán.
A Kossuth-díjas rendező korábban, 2016 és 2018 között három Cinema Szinetár névre keresztelt, vetítésekkel kísért önálló esten mesélt kedvenc szerzőkről, művekről, produkciókról és előadásokról az Erkel Színházban. (Ezekről mind beszámoltam itt a fórumon.)
A sorozat ráadásaként is értelmezhető Szinetár 90 est rendhagyó volt. A szünet után az est rendezője, Aczél András abból a két tucat produkcióból szerkesztette össze a műsort, amelyeket Szinetár Miklós az Operában állított színpadra.
Megtudtuk, hogy az est meglepetésvendégei, akik között az ünnepelt zeneakadémiai növendékei és az OPERA művészei egyaránt megtalálhatók, mind szerepeltek korábban Szinetár Miklós rendezéseiben, és szoros szakmai kapcsolat fűzi őket egymáshoz.
Amikor a függöny fölment, először Mozart Cosi van tutte c. operájából szólalt meg az I. felvonás fináléja az ünnepelt zeneakadémiai növendékeinek előadásában (Brindás Boglárka e.h., Csejtei-Varga Júlia e.h., Ortan Viviene e.h., Fenyvesi Gabriella Rea e.h., Szeleczki Artúr e.h., Csölley Martin e.h.).
A zongoránál egész este folyamán Dénes István karmester, zeneszerző-zongoraművész kísérte a fellépő „meglepetés vendégeket”.
Az est háziasszonya, Gyüdi Melitta a Mozart-részlet után „bekonferálta” és a színpadra hívta Szinetár Miklóst, aki – miután természetesen hatalmas tapsokkal köszöntöttük őt - helyet foglalt a színpad előterének jobb oldalán, a megszokott kis asztalkája mellett. Gyüdi, aki a beszélgetőtársi feladatokat is ellátta ezen az esten, aztán a baloldali proscenium páholyból „bombázta” kérdéseivel az ünnepeltet az éppen elhangzott zenei részletek kapcsán arról a darabról, amelyből megszólaltak (hiszen mindegyik az ő rendezése volt az Operában).
Következett A denevérből a Csárdás – meglepetés itt az érkező és éneklő Rosalindák sora, akik hosszú évek alatt mind benne voltak a Szinetár-rendezte operettben: Bátori Éva, Felber Gabriella, Frankó Tünde, Horti Lilla, Rőser Orsolya Hajnalka, Sümegi Eszter együtt énekelve adták elő az ismert betétszámot.
Aztán egymást követték azok a dalbetétek, amelyek Szinetár Miklós opera oeuvre-jét szintén fémjelzik:
A cigánybáró – „Ki esketett?” (Horti Lilla és Pataky Dániel); Hoffmann meséi – Barcarola (Rőser Orsolya Hajnalka,...); Carmen – Habanera (Mester Viktória); Hunyadi László – La Grange-ária (Rőser Orsolya Hajnalka); Tannhäuser – Csarnok-ária (Sümegi Eszter); István, a király rockopera – két részlet (Balga Gabriella; László Boldizsár). De hallottuk még Váradi Zitát is énekelni és volt még egy kettős a Figaró házasságából is...
További meglepetés volt az esten a zongorán közreműködő, zenei improvizációiról is jól ismert Dénes István karmesternek erre a különleges alkalomra szerzett és előadott „kompozíciója”. Egy sajátos átdolgozással lepte meg nemcsak az ünnepeltet – de a közönséget is! Először elpötyögte a zongora billentyűin az ismert születésnapi köszöntő versike („Happy Birsday To You” ) dallamának kezdő hangjegyeit, majd eljátszott egy hosszabb lélegzetű pasticcio-forma alkotást: a Szinetár-rendezte 24 opera 24 ismert rmelódiája fonódik össze egy hatalmas zeneművé; a zenei motívumok úgy szővik át egymást, hogy minduntalan kihalljuk a kompozícióból az említett születésnapi versike „nemzetközi” dallamát. De ez még nem minden! A zongoramuzsika alatt képes vetítést látunk: puzzle kirakós játékszerűen, a 24 operarészlet egyenként az elhangzás sorrendjében, de keverten (és megcímkézve az opera címével) „beúszik” a képbe és a végén a 24 puzzle elemből összeáll a kész mű: Szinetár Miklós arcképe!
Hozzá kell tenni a beszámolómhoz, hogy Szinetár Miklós fantasztikus szellemi és fizikai kondícióban érkezett az Erkel Színház színpadára, hiszen Gyüdi Melitta „provokáló” kérdéseire kimerítő, tartalmas, gondolatokat kiváltó-ébresztő, fanyar humorral és poénokkal teli - bevallottan szubjektív - válaszokat kapott (kaptunk) tőle.
Az ünnepi gála végén Ókovács Szilveszter főigazgató kedélyes-köszöntő szavaival és egy kis kerekeskocsin betolt hatalmas torta gyertyákkal, melyek lángját aztán az ünnepelt elfújja és az összes fellépett énekművész karjainak, öleléseinek átengedve magát hagyja el a színpadot. Mi pedig a csaknem megtelt hatalmas nézőtéren felállva, tapsorkánban részesítettük az örökifjút, a rendezők doyenjét, a 90 éves Szinetár Miklóst!
Az ünnepelt még egy slusszpoént engedett meg magának, nekünk címezve: kötelezően elvárja, hogy mindenki aki most itt van, jelenjen meg ugyanitt tíz év múlva a Cinema Szinetár100-on!...
Nekem mivel most jelentősebb összeget költöttem zenés és prózai színházra, előre megváltott jegyekkel június végéig, most ez is szempont volt, de egyébként is jobban vonz Agache, mint Domingo. Domingót nem láthattam-hallhattam élőben fénykorában, akkor most már nem akarom. Egyébként több Boccanegre előadás felvételt végig néztem vele, volt amelyikben nem volt rossz.
Az a Solti-féle Boccanegra nagyon jó. Hogy úgy mondjam, Solti nagyszerűen tudta Agachet instruálni.
Nekem az április 24-i előadásra, Domingoval.
Láttam élete második Boccanegráját 2009-ben Berlinben, aztán a szerepben a Metben, a Scalaban, a CG-ban, kétszer Bécsben, és Barcelonában. Hangilag a Scala volt a csúcs, azt hittem, egy harmincas énekes hangja szól. Ja, és 1995-ben a Metben Adornoként is láttam, akkor már talán kicsit idős volt hozzá. De az is döbbenetes, hogy Solti Boccanegra-felvétele Agacheval 1991-ből való.
Ha láttad volna a Luisa Millert Salzburgban, más lenne a véleményed. Ha nekem nem hiszel, kérdezd meg Kozlok Lacit. Vagy nézd meg az Anyagin részletét a 90 éves Reizennel.
Nekem mindkét szereposztásra van jegyem, mert szeretném mégegyszer - valószínűleg utoljára - látni a XX. század egyik legnagyobb énekesét. Ameliával kapcsolatban pedig valamiben reménykedem, mert a remény hal meg utoljára...
Nekem Agache Boccanegrájára szól a jegyem, de nem azért, mert barátságosabb áron juthattam hozzá, hanem azért, mert igazi Boccanegrát szeretnék hallani!
Minden tiszteletem Domingo munkásságáért, korábban imádtam őt mint tenoristát, éppen ezért nem szeretném lerombolni az emlékeimet egy 81 éves korban levő, ráadásul nem is a fachjában éneklő, a színpadtól visszavonulni képtelen énekes miatt!
Sokszor elhangzott már más énekesekkel kapcsolatban, hogy a pályát méltósággal kéne abbahagyni. Neki is.
Mindenki megnézhet az Oepra honlapján: mivel mindkét szereposztásban a címszereplő külföldi, ezért nincs különbség az árak között. Harmadik emeleti oldalülések kerülnek 2250 forintba, ezek közül ugye bal és jobboldalt a legelső sorokban még vannak látó helyek: valahonnan a fél, valahonnan az egész színpad látszik. Feljebb már jó eséllyel csak a fél színpad, vagy egyáltalán nem látszik a színpad. Van viszont különbség a Boccanegre két szereposztásának jegyárai között. Én Agachéval megyek rá - annak barátiak az árai. A Domingos előadásokra persze már nem lehet jegyet váltani.
További információk a ma esti ünnepi eseményről - "Szinetár90" - , az Opera oldaláról:
"Egy páratlan életút ünnepe"
2022. február 12. - Erkel Színház
„1949-ben itt, az Erkelben kiáltotta el magát először statisztaként, majd rendezni is itt kezdett. Az Operát nyolc évig vezette, az Operettet négyig. A Magyar Televíziónak 28 esztendőn át volt különféle vezető posztokon művésze, de ezt is lepipálja, hogy a Színház- és művészeti Egyetemen 51 tanéven keresztül oktatott megszakítás nélkül. Mindenki Tanár Ura nemcsak az operarendezők, hanem minden magyar rendező doyenje ma már, 90. születésnapját illő gálaesttel köszöntjük, amelyen levetítjük első operafilmjét, az Éjszakai repülést is, és amelyen – Őt ismerve – egyáltalán nem kell nélkülöznünk személyes szerepvállalását sem.”
Zongorán közreműködik: Dénes István
Az est háziasszonya: Gyüdi Melitta
Közreműködik továbbá:Sümegi Eszter, Bátori Éva, Felber Gabriella, Frankó Tünde, Balga Gabriella, Rőser Orsolya Hajnalka, Szegedi Csaba, Pataky Dániel, Horti Lilla, Mester Viktória,
Brindás Boglárka e.h., Csejtei-Varga Júlia e.h., Ortan Viviene e.h., Fenyvesi Gabriella Rea e.h.,
Szeleczki Artúr e.h., Csölley Martin e.h.,
Váradi Zita
Szinetár90 – címzetes főigazgatóját köszönti az OPERA
Opera.hu - 2022. február 8. 11:02
Első operafilmjének vetítésével és az OPERÁ-ban rendezett előadásai részleteivel köszöntik pályatársai és tanítványai születésének kerek évfordulója alkalmából Szinetár Miklóst 2022. február 12-én 19:00 órától az Erkel Színházban.
Szinetár Miklós, a Magyar Állami Operaház címzetes főigazgatója, örökös tagja és mesterművésze több mint hét évtizeden átívelő pályája során diákkorában statisztaként, főiskolai hallgatóként mint rendezőasszisztens, majd 24 operaprodukcióban rendezőként, és két periódusban összesen nyolc éven át főigazgatóként is hozzájárult az Andrássy úti dalszínház sikereihez.
A Kossuth-díjas rendező korábban 2016 és 2018 között három Cinema Szinetár névre keresztelt, vetítésekkel kísért önálló esten mesélt kedvenc szerzőkről, művekről, produkciókról és előadásokról az Erkel Színházban. A sorozat ráadásaként is értelmezhető Szinetár90 est első felében a rendező
1963-as Éjszakai repülés című televíziós operafilmje lesz látható.
Az Antoine de Saint-Exupéry azonos című regénye nyomán készült, Luigi Dallapiccola által jegyzett, 55 perces, fekete-fehér alkotás főszerepeit a kor magyar énekes nagyságai közül Radnay György, Simándy József, Ilosfalvy Róbert és Házy Erzsébet alakították, de kisebb szerepekben Szőnyi Olga, valamint Koncz Gábor színművész is szerepelt a produkcióban.
A szünet után az est rendezője, Aczél András abból a két tucat produkcióból állított össze rendhagyó műsort, amelyeket Szinetár Miklós az OPERÁ-ban állított színpadra. Az est meglepetésvendégei, akik között az ünnepelt zeneakadémiai növendékei és Kossuth-díjas művészek egyaránt megtalálhatók, mind szerepeltek korábban Szinetár Miklós produkcióiban, és szoros szakmai kapcsolat fűzi őket egymáshoz. A programban részletek hangzanak el többek közt a Carmen, a Così fan tutte, a Figaro házassága, a Hoffmann meséi, a Hunyadi László, A sevillai borbély és a Tannhäuser című operákból, A cigánybáró című operettből és az István, a király című rockoperából. Az esten zongorán közreműködik a zenei improvizációiról is jól ismert Dénes István karmester, aki sajátos átdolgozásokkal is készül a különleges alkalomra.
off Nono, csak óvatosan! Vesztegetés-ügyben itt és most(anában) tanácsos veszteg maradni...
A Mefistofele másik felét mennyiért vesztegetik?
Illetve a premier előadások mennek még emelt jegyárral, de valóban: a mostani jegyárusításnál is vannak baráti jegyárak repertoár előadásokra. Aki nem hiszi, nézzen utána! Én szabadbérletezésben pl. a Hunyadi a földszintre is hétezer forintért vettem jegyet. Figaróra vannak 4500-2500 forintért is jegye a harmadik emeletre, a Boccanegrára szintén. Drágulás persze van a korábbi állapotokhoz képest. Nekem még van fel nem használt szabad bérletes kártyám 2019-ből, amivel elméletileg hat előadásra vehetek 30% kedvezménnyel jegyet. A decemberi szabad bérletezésben, ha hat előadásra vettél jegyet kaptál 50% kedvezményt. A Mefistofelére persze így is közel hét ezerért megyek.
Az azért hungarikum, hogy valaki egyidőben a Magyar Paralimpiai Bizottság és a Magyar Sakkszövetség elnöke és mint MTT-titkár, színházi korifeus, aki még opera(ház)i ügyekben is illetékes megmondóember és üzenőfal. Maradva az operánál, vajon komolyan vehetjük-e, hogy a megnyíló Operaházban akkor, csakis akkor lesznek "20-25.000 Ft-os helyárak", ha azokon "csilliárdos gázsijú művészek" lépnek fel? Mert az "interjúból" egyértelműen ez jön át. Továbbá szerinte "nem jó, ha az Erkel a kispénzűeknek szóló Opera lesz." Szerintem meg az illetékes operaházi főigazgató pont erre szánta pl. a pályázatában és szánja azóta is az Erkelt.
Kovács János remek karmester és remek túlélő. Sokszor, sok minden miatt volt már kétségbeesett. Remélem, ezt a kétségbeesését is túléli.
Ez az ember sok minden volt már, csak tehetséges nem. De mindig feltalálja magát, újra és újra előbukkan valamilyen "fontos" szerepben. Kárt okozni azt tud.
Én eddig is nagyrabecsültem és szerettem Kovács Jánost, a mostani kétségbeesésében az Erkel miatt is osztozom vele.
https://index.hu/kultur/2022/01/21/szabo-laszlo-korbaccsal-kell-behajtani-a-gyerekeket-az-operara/
Sümegi Noémi „riporter” kérdése:
„Az Erkelben 1848 ülőhely van – melyik az az opera, amire bejönnek ma 1848-an, ha nem korbáccsal hajtják be a gyerekeket gyerekoperát nézni?”
Én egyelőre mindenkit nyugalomra intenék az Erkellel kapcsolatos találgatásokat illetően, még akár abban a vonatkozásban is, hogy a színház majd a musical műfaj új otthona lesz. Nem kimeríthetetlen bizony a musical műfaja, illetve az azt övező érdeklődés sem, könnyen kifoghat rajta egy ilyen hatalmas színház... Főleg ugye, ha ott van még mellette ugyanabban a városban a Madách, az Operett, a Víg, a József Attila, vagy az akár musicalbe hajló darabokat is játszó Eiffel. Az Erkel jövő heti műsorát pedig ha megnézzük, szerdán rögtön találhatunk ott egy törölt musical-előadást is, amiről pedig hát ki gondolta volna...
