Annyi kiegészítést teszek, hogy Varga József a 2008-as keltezésű cikke írásakor még nem sejthette, hogy az Erkel Színházról írt „nekrológ” lesz az életében utoljára megjelent zenei témájú recenziója, hogy hamarosan már őérte tartanak végbúcsút; a „nekrológ” már őt is megilleti. Varga József a következő évben elhunyt, így már nem korrigálhatott, nem élhette meg a korábban elparentált Erkel Színház évekkel későbbi újra megnyitását – ahogyan a mostani tényleges „gyászt” sem.
Egyszer már szó volt – 2007-ben – az Erkel Színház végnapjairól, később arról is szóltak híradások, hogy bezárják és lebontják az épületet. Szerencsére, ez utóbbi ötletet elvetették, akkor csak a bezárás valósult meg hosszú évekre (próbahely, illetve raktár lett belőle), hogy aztán 2013. november 7. óta ismét „mint a magyar opera- és balettkedvelő közönség megfizethető színházaként működjön.”
Az alábbi cikk szerzője 2009-ben „nekrológot’ írt a színházról – aminek gondolatisága – más nézetben most kaphat értelmet:
Búcsú az Erkel Színháztól – nosztalgikus nekrológ
VARGA JÓZSEF: Elvégeztetett! A ma még Erkel Színház néven ismert épülettömb sorsa megpecsételődött, és várja a bontás...
Új szó online - 2008. november 20. 19:00
Bármilyen más név sokkal rosszabb lenne az Erkelnél. Szerintem marad.
off Olyan diplomatikus vagy, hogy az illetèkesek becserèlhetnènek, ès elfoglalhatnàd a büdösszàjù, öltözőszagù sportriporterből külügyminisztèriumi (!!) àllamtitkàrrà = quasi fődiplomatàvà repìtett lèny helyèt. Csak jobb lehetsz őnàla :-)
„Bál” van az Operaházban
Hirklikk.hu - Somfai Péter | 2024. december 3. 14:55
Derült égből villámcsapásként érte a többséget, hogy
november 28-án jelent meg a Magyar Közlönyben a kormányhatározat, amelynek
értelmében január 1-jétől új zenés színházat alakítanak az Erkel Színházból.
Bóta Gábor
színházkritikus a Hírklikknek felidézte, nem
volt pályázat, s alig tudni bármit a változtatásról. Nem tudni, milyen
előadásokat akar az új vezetés befogadni, beleférnek-e majd zenei koncertek az
ország egyik legnagyobb színházába, ne adj Isten akár még egy-egy opera
előadása, vagy csak a musical.
Bárány Balázs Péter, az Operaházi Dolgozók
Független Szakszervezetének (ODFSZ) elnöke kifejti gondolatait erről a témáról is.
Diplomatikusan fogalmaztam... -:)
Èn pedig Kim Jong Un ès felmenőinek vàlasztàsi valamint Vidnyànszky Attila ès màs szinigazgatòk làtogatottsàgi statisztikàiban olvasok 98-99%-os rèszvèteli ill. telìtettsègi adatokat. Ugyan mikor fogunk pl. Kiss-B. Atillàtòl alacsony làtogatottsàgi adatokat kapni? Ès mikor fogunk Szente Vajkèk Erkeljèről? Az "egyesek" valòjàban egyetlen fòrumtàrs, akinek ottani stàtusza nem ismeretes, de minimum bennfentes lehet. Ami pedig a bevètelkiesèst illeti, az valòban senkinek nem èrdeke, de a következmènyek nèlküli orszàgban szìnhàzban nincs e tekintetben fèlni- vagy làtnivalò, amint azt pl. a Nemzeti Szìnhàz hivatalos bevèteli statisztikài is mutattàk. A teàtrumot bőkezűen feltőkèsìtettèk, kipòtoltàk a csökkenő jegyeladàs/ok miatt csökkenő-elmaradò ill. be nem folyt pènzt ès kèsz. Termèszetesen az adòfizetők pènzèből, ahogy azt màr megszokhattuk, pontosabban, meg kell/ett szoknunk.
Ezzel szemben én mindig azt olvasom és az Operett... fórumon egyesek arról számolnak be, hogy nem kell "lasszózni" a közönséget: minden egyes előadáson teltház van és állóováció. Ez igaz a musicalre és az operettre egyaránt. Igazat adok, hogy végülis nem érdeke senkinek, hogy profilt tisztítsanak, a musicalektől mentesítsék a teátrumot, ami azzal járhat, hogy a fizető közönség jelentős szegmense elpártol onnét, mert a bevételkiesés senkinek nem érdeke.
Ez azt jelenti, hogy mindegy, hogy mit jàtszanak az Erkelben, csak meglegyen? Folyjanak rà milliàrdok csak azèrt, mert kèt NER-kedvencnek kedve tàmadt jàtèkszernek hasznàlni az orszàg legnagyobb szìnhàzèpületèt? Ha annyira buzog bennük a művèszi alkotòkedv, bèreljèk-bèrelnèk ki ők az èpületet, ahogy az működött a kèt vh. között ès működik ma is sok helyen a vilàgban. Aztàn majd kiderülne, bevàlik-e a szàmìtàsuk üzleti alapon (is). Persze könnyebb "művèszkedni" az adòfizetők pènzèből... vajon hovà tűntek a gyurcsànyozòk? Hovà tűntek az operajàtszàst az Erkelbe is jogosan (vissza)követelôk? Az Operahàzat ès minden, vele kapcsolatos intèzkedèst koràbban bőszen vèdő korifeus most, az Erkel-"szèljàràs" megfordulàsàval egy laza csuklòmozdulattal engedi el az Erkelt, ès mèg meg is magyaràzza, mièrt kell ennek ìgy törtènnie.
Àtvinni? Ha jòl sejtem, az Operettben jàtszott kortàrs (musical) produkciòkra lasszòval kell összevattàzni a közönsèget. Gondolod, hogy ez sikerülni fog az Erkel-hodàlyban? Persze pènz(bevètel) nem szàmìt, majd kipòtoljàk a fenntartòk. Megjegyzem, az Operettszìnhàz fennàllàsa òta mindig jàtszott musicalt, legfeljebb akkor mèg nem hasznàltàk minden musicalre ezt a szòt. Tovàbbà a "profiltisztitott" Operettszìnhàz is többnyire kongana az üressègtől, ha az àltalad a MÀV-nàl pontosabb menetrendszerűsèggel felsorolt operetteket jàtszanà(na)k Lecocqtòl Sidney Jonesig ès Ziehrertől Benatzkyig.
Kíváncsian várom a leendő igazgató és a másik megnevezett, főrendező későbbre ígért tájékoztatását a részletekről, a koncepció- és műsortervről, műfajok szerinti címekről, önálló, saját produkciókról. Kiket szerződtetnek az új Színházba, milyen feladatkörben, milyen szerepekre. Honnan toborozzák a zenekart, énekkart, tánckart stb.
Az Operettszínház tovább fogja játszani a musicaleket, mert erre kötelezi a szerződése, nem csak az operettre. Az Erkel viszont nem fog operettet játszani, ha nem muszáj. Se operát, se balettot, se kortárs táncjátékot, se singspielt. Az hogy "zenés-táncos" színház, csak a magyar neve a musicalszínháznak.
Operettet és musicalt Budapesten jelenleg több színházban játszanak (kiemelten: Operettszínház, Madách Színház, de egyéb színházi társulatok is műsorukon tartják a két zenés műfaj néhány darabját). Ugyanakkor az új színház a "táncszínház" felé is nyitni fog - a koncepció szerint.
Ha Szente Vajk lesz az igazgató, akkor itt valami operett-musical vonal lesz. Kár érte, de legalább az épület nem bontatik le. Megjegyzem: Brnoban, nem főváros és kb. 500 ezer fő a lakossága, a Nemzeti Színház szépen üzemelteti a Janacek Színház modern épületét az opera és balett előadások számára, második játszóhelyként. Nemrég voltam ott egy egészen jó Ruszalkán. Az épület szépen karban tartott, a csehek közül mindenki szépen fel volt öltözve. Nem volt teltház, de a végén felállva tapsolt a publikom. És a jegyárak alatta vannak sokkal a budapesti jegyeknek - megnézem amúgy és jegyárak tekintetében Prágában is ez a helyzet. Most már, ha olyan időszakban utazom, nem fogom kihagyni, hogy Csehországban, Szlovákiában, Romániában stb. betérkel operát nézni. Biztos pl. Csehországban sincs kolbászból a kerítés, de a hazai állapotokhoz képest szerintem sokkal jobb a helyzet a kulturális szférában.
A nyári margitszigeti bemutató után az Erkel Színházban tegnap
este volt szerencsém újra Káel Csaba
rendezte szellemes, ötletekkel teli, különleges vizuális megoldásokat is
láttató Sevillai borbélyhoz. Rossini pompás zenéjű vígoperájának ez a
produkciója ezúttal is sok érdeklődőt vonzott a színházba. Az összes közreműködő
művész remekelt szerepében, ugyanakkor ismét ámultam nagyszerű kvázi színészi
megmutatkozásukon is. Minden dicséretet megérdemel Tóth Sámuel Csaba karmester, jól látta el ő is a feladatát, neki is
köszönhetően „együtt lélegzett” az operazenekar meg az énekesek, a közönség pedig
a bravúros énekszámok, együttesek után nem csituló tapsokkal és ovációkban
fejezte ki mindezért elismerését.
Balga Gabriella
(Rosina), Váradi Zita (Berta), Haja Zsolt (Figaro), Rab Gyula (Almaviva gróf), Kiss András (Bartolo), Szvétek László (Basilio), Erdős Attila (Fiorello), Halász Gergely e.h. (Őrtiszt)
Az alábbi
lelkes, beszámoló-cikkben minden benne foglaltatik, ami után már nem is keresek
szavakat...
Rendkívüli látvány, rendkívüli rendezés, rendkívüli énekesek - ez A sevillai borbély
Origo.hu
– 2024. szeptember 19.
Vági
Barbara
„Könnyed, szellemes muzsika, humoros helyzetek, valódi kikapcsolódás - erre vágytam, amikor beültem az Erkel Színházba, hogy megnézzem Rossini: A sevillai borbély című vígoperáját. Ráadásul tudtam, hogy Káel Csaba egészen különlegesen vitte színre az előadást, és nagyon kíváncsi voltam, hogyan jelenik meg a produkció némafilmes megközelítésben. Éreztem, hogy kivételes előadást látok majd, de hogy ennyire parádés lesz a rendezés, ennyire tökéletesek lesznek az énekesek, a színjátszás, a díszlet, a filmszerű megjelenítés, azt nem gondoltam. Káel Csaba előadása rabul ejtett. Bátran ajánlom mindenkinek - még azoknak is, akik nem járnak rendszeresen operába, kevésbé ismerik ezt a műfajt, mert egyrészt egészen biztosan felismernek egy-két dallamot - hiszen A sevillai borbély az egyik legismertebb opera -, és mosolyogva dúdolják majd magukban még az előadás után órákkal is, másrészt pedig garantálom, hogy fergeteges szórakozásban lesz részük.”
Áriák és Történetek
Fiatal Énekművészek Ária estje az
Erkel Színház első emeleti aulájában, az Opera Studio Sopron szervezésében
www.operastudio.hu
„Magyar és nemzetközi énekművészek az operairodalom szebbnél szebb áriáit éneklik Önöknek, miközben rövid betekintést nyerhetnek az áriák mögött húzódó történetekbe, konfliktusokba, szerelmekbe, érzésekbe. Ezeknek a zenéknek olyan magnetikus erejük van, hogy közel sem kell opera rajongónak lennünk ahhoz, hogy a varázsa megérintsen minket. Évszázadokon keresztül emberek százezreinek rajongása övezte a műfajt, mely nem véletlenül a klasszikus zenei műfajok csúcsa.”
Zongorán
közreműködnek és az est házigazdái is egyben az Operaház művészei: Dénes István karmester és Zsubrits Katalin zongoraművész.
A koncerten részt vevő fiatal tehetségek és énekművészek a Pitti Katalin és Gulyás Dénes által az Erkelben tartott nemzetközi opera mesterkurzus záró eseményeként lépnek fel az Aulában.
„Sokuk már több szerepet tudhat a háta mögött, vagy éppen egy következő szerepre készül. Úgy gondoljuk, hogy ennek a műfajnak van jövője és a mai fiatal generáció kezében is stabil tudás kell, hogy legyen és van is. Mestereink tudása ily módon fenn tud maradni. Minden programunk ennek tudatában jön létre.”
A hangversenyen fellépő fiatal énekművészek:
Kapi
Zsuzsanna, Hágen Orsolya, Julia Ermakova (Oroszország), Eva Helde (Svédország),
Németh Nagy Viktória, Stinner Cecília, Bede Blanka, Ruszó Alexandra, Vadász
Adrienn, Hajdú Zsuzsa, Nagy Blanka, Dani Dávid, Steve Crader (USA), Keresztes
Laura, Fábián Bernadett, Szabó Noémi
JEGYEK limitált számban a helyszínen is vásárolhatók a koncert előtt fél órával.
Koncert időpontja: 2023. október 31. 19 óra
Ez a darabocska sohasem érdekelt, úgy fogok meghalni, hogy nem láttam. Bár a készülő produkciónál feltehetően különb.
Első ránézésre azt hittem, hogy a beírásod alatti műért rajong(a)sz :-)) Ez is Petőfi, az is Petőfi..
|
A János vitézzel – ha
csak néhány estére is – újra „birtokba” vette az OPERA a műfajt
jóideje nélkülöző Erkel Színházat; már az Operaház
színpadán két alkalommal, a március 15-i
nemzeti ünnep időszakában előbemutatóként, láthatta a
közönség Kacsóh Pongrác elévülhetetlen
és elnyűhetetlen daljátékát, aminek újabb előadásaihoz a
megnyilvánuló érdeklődésre számot tartva a nagyobb befogadóképességű
színház biztosít játékteret. (2023.
szeptember 23., 24., 30. és október 7.) A Szabó Máté rendezésében színpadra
állított darab érdekessége, hogy az 1904-es ősváltozat
partitúrája alapján szólal meg a zene! Rácz Márton karmester
érdeme, hogy sikerült felkutatnia az eredeti kéziratokat, úgyhogy sok
évtized után végre - két részlet kivételével - ismét az eredeti, hamisítatlan
hangszerelésben hallhatjuk a népszerű melódiákat, egyúttal kisebb
létszámú zenekart foglalkoztató együttes játszik és kíséri a színpadon
szereplő énekművészeket a hol pattogó, jókedvű, humoros, hol szomorkás, érzelmes, megható dalbetétekben. A szeptember 24-i előadáson voltam
jelen, természetesen felfigyeltem a számomra is újszerű zenei
hangzásra, ami nagyon megragadott: olyan „méltóságteljes”, mégis
könnyedebb, egyszerűségében is kifejezéstelibb, olykor éteribb hangulatot
árasztó, mint a korábbról ismert és többször átdolgozott Kenessey Jenő-féle
vagy utóbb más rendezésekhez készült, Dénes István által hangszerelt
változatok voltak. Az
OPERA Zenekarát, Énekkarát (karigazgató: Csiki Gábor) és Gyermekkarát (karvezető: Hajzer
Nikolett) a rég nem látott Dobszay-Meskó Ilona vezényli,
közreműködnek még a Magyar Nemzeti Balett művészei (koreográfus: Vári
Bertalan). Az
új daljátékváltozat meseszövésében nem, viszont dramaturgiájában némi
„átigazításon” ment keresztül, ami az egész darabnak újszerű színpadi
megjelenítést kölcsönzött elsősorban a felvonásonként megideologizált, a
rendező által sajátos víziókra kifuttatott
realista-szimbolista látványvilág ábrázolásával, ami kontrasztjaival
együtt (a falusi idill és ármány; az időben közelebb, a mai korok
divatjára, stílusára, „szövegelésére” hajazás, II. felv.; a holtak tava sötétsége és a
tündérvilág apoteózisa: itt a gyermekkar – „színház a színházban” –
mutatós kivitelezése) jól működik, ezzel együtt befogadható akár a
néző-gyermekközönség számára is: nem kell értelmezni,
átértelmezni, „kibogozni”, „rejtvényt fejteni”. Minden adva
van, hogy a jól kitalált, Füzér Anni és Horesnyi Balázs által tervezett játékos-pajkos jelmezek
és díszletek között, a Huszár Dániel, Berkes Bálint
és Czeglédi Zsombor által készített háttér vetítések rajzaival,
szellemes animációival, grafikáival együtt, Petőfi verses elbeszélő
költeményéből ismert epizódok történésükben a végkifejletig
hűek maradjanak Heltai Jenő-Bakonyi Károly szövegkönyvéhez. A hangzó/játszó (ének-próza) élményt
kifogástalanul hozzák az OPERA énekművészei. Az előadás szerepeit Boncsér
Gergely (János vitéz), Kálnay Zsófia (Iluska), Sándor
Csaba (Bagó), Hábetler András (francia király), Szemere
Zita (francia királykisasszony), Csémy Balázs (Bartoló,
tudós), Wiedemann Bernadett (mostoha), Cseh Antal (strázsamester)
és Gábor Géza (csősz) alakítják. Megjegyzem, nem kis
feladat számukra a szerep, hiszen vokális megszólalásaik váltakoznak nem
kevés szövegmondással, amelyek „felmondása” nem egyszerű
egy operaénekesnek; kiváló színészi munka is fekszik benne, ráadásul az igen felkészült és sokoldalú Kálnay Zsófia és a most is remek formában megmutatkozó Sándor Csaba a János vitéz előadásait megelőző napokon, ill. két János vitéz között énekeltek és alakították kisebb- nagyobb szerepüket Rossini egész más zenei világot
képviselő opera buffájában: Olasz nő Algírban. Úgyhogy „le a kalappal”
előttük is; Boncsér Gergelynek pedig egykori,
operettszínházi szerepköréből kifolyólag sem okozhatott gondot a
szerepjátszás és prózamondás. A II. felvonás palota-jelenetében is kiváló
alakításokat láttunk, hatalmas tapsokban részesültek a játékrész
végén. Nem feledkezem meg az Énekkarról, Gyermekkarról és a
balettművészekről, akik ugyancsak nagyszerűen helytálltak és gyakran tapsra
ragadtattak bennünket szép produkcióikkal! Elmondhatom, hogy ebben az újszerű
rendezésben és zenei hangzásvilágban később is nagy sikerre számítható
János vitéz daljáték került az Erkel Színház színpadára, méltó kiállításban a
200 éve született Petőfi Sándor szelleméhez és a 150 éve született Kacsóh
Pongrác ihletett, invenciós partitúrájához. A rendezés részleteibe nem mentem
bele, mert találtam egy remek kritikát a márciusi bemutatóról: alaposan
kiértékeli mindazt, ami a színpadon látható, található és történik, ehhez
nincs mit hozzáfűznöm. https://deszkavizio.hu/a-hazatalalas-gyonyorkodtet-kritika-a-janos-vitezrol/
"A
hazatalálás gyönyörködtet" |
Múltidézés
Jacques Offenbach: Kékszakáll
Bemutató: az Erkel Színház - két szereposztásban került színre, 1981.november 8-án ill. 11-én.
A produkció utolsó, 31. előadása 1985. január 4-én volt.
Az egyik előadást a televízió is felvette, amit 1983. január 15-én az MTV 2 csatornán sugárzott, 20.25 - 22.45 óra között.
Henri Meilhac szövegét magyarra fordította Iglódi István
Koreográfus: Pethő László
Díszlettervező: Makai Péter
Jelmeztervező: Schäffer Judit
Rendező: Békés András
Km. a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara
Karmester: Nagy Ferenc
Szereposztás:
Kékszakáll lovag – Karizs Béla
Bobéche király – Benedek Miklós m.v.
Clementine királyné, a felesége – Barlay Zsuzsa
Fleurette, virágáruslány, később Hermia hercegnő – Zempléni Mária
Daphnis pásztor, később Saphir herceg – Bándi János
Oszkár gróf, a király minisztere – Begányi Ferenc
Popolani alkimista a lovag szolgálatában – Melis György
Boulotte, parasztlány Kékszakáll leendő – hatodik – asszonya – Sudlik Mária
Alvarez, udvaronc – Tóth János
Kékszakáll „elhunyt” feleségei:
Héloise, az első asszonya – Maria Tereza Uribe
Eléonore, a második asszonya – Szűcs Márta
Isaure de Valleou, a harmadik asszonya – Takács Tamara
Rosalinde, a negyedik asszonya – Szabó Anita
Blanche, az ötödik asszonya – Decsi Ágnes
A YouTube-on található linkek:
Offenbach: Kékszakáll – Popolani dala – Melis György, kórus
Offenbach: Kékszakáll – Kékszakáll dala – Karizs Béla, km. Sudlik Mária, kórus
Offenbach: Kékszakáll – Fleurette és Daphnis kettőse – Zempléni Mária, Bándi János
Offenbach: Kékszakáll – Oscar gróf dala – Begányi Ferenc
Offenbach: Kékszakáll – Kékszakáll belépője – Karizs Béla, kórus
Offenbach: Kékszakáll – Boulotte és Oscar gróf kettőse – Sudlik Mária, Begányi Ferenc
Nagyszerű volt a Koreai Nemzeti Szimfonikus Zenekar tegnapi koncertje. A magánénekesek is szuperek voltak, érthető, hogy az Erkelben hasonló műsorral nem próbálkoznak. (Utána lehet nézni, hol szoktak fellépni.) A három énekes nagyon szimpatikusan viselkedett, nem ünnepeltették magukat, pedig lett volna rá okuk. A 4. szimfónia nagyon tetszett, volt ráadás is (Ifj. Johann Strauss: Örömvonat op. 281).
Ugye ez is csak egy rossz vicc? "Az az Ókovács jelenti be a bezárást", aki már hónapokkal ezelőtt elengedte az Erkelt, amikor még semmilyen korlátozás, áremelés, hőmérséklet-szabályozás nem volt. Visszamenőleges hatállyal ne mosdassunk szerecsent! És milyen alapon "zárja be" olyasvalaki (vagyis OSzI) az Erkelt, akinek ott egy szál árva Rost-gálán kívül semmije nincs? Ki elől, mi elől zárja be ő az Erkelt? Másrészt ajánlom Társművészetek-topik 2571 sz. beírását elolvasni. Ja és a (most nem meg)nevezett színház jegytérképét böngészni kicsinykét. Ott bezzeg nem silentolnak a múzsák..pedig talán nem ártana.
Az az Ókovács jelenti be a bezárást, akinek kétségen kívül érdeme volt a színház újranyitása 2013-ban. Vagyis oda jutottunk, ahonnan mintegy tíz éve elindultunk. És lesz ez még így se. Mint tudjuk, inter arma silent Musæ.
Természetesen rossz viccet akartam írni.
Viccnek vicc, de ezek szerint igaz. Azért vicc, mert az az Ókovács Szilveszter jelenti be az Erkel bezárását, akinek ott egyetlen produkciója sincs, mivel elengedte a színházat. MÁO színeiben ott idén 2 esemény található a honlapon: a Koreai Nemzeti Szimfonikus Zenekar hangversenye -az mitől MÁO?- és Rost Andrea születésnapi gálakoncertje ... a fűtési szezon első napján ...
A magas rezsiárak miatt átmenetileg bezár az Erkel Színház
Ez valami vicc, ugye?
A Budapesti Operabarátok Egyesülete a 2021/22-es operaévad utolsó
KLUBDÉLUTÁN-ját tartotta meg június 5-én (tegnap) az Erkel Színházban.
Gémes Szilvia ügyvezető köszöntötte az operabarát-tagságból megjelent közönséget, majd átadta a szót Aczél András rendezőnek.
Anélkül, hogy belebonyolódnék a szerkesztő-műsorvezető csapongó gondolatmeneteibe, inkább nevesítem a fellépő művészeket, akik szerintem nem biztos, hogy „vevők” voltak a „tereferé”-ben Aczél kissé erőltetett szóvicceire, vagy olykor bizalmaskodó, bevallottan „intimpistás”-kodó megjegyzéseire. A műsorvezető különben előszeretettel feszegette a purparléban azokat a kérdésköröket, melyekben a saját véleményét ütköztethette jelenlévő vendégjeiével, kíváncsian nézeteikre is a felvetett olyan témakörökben, mint például a régi idők szerepfelfogásától miben tér el a mai korszellem, a szereptanulásra, felkészülésre fordított időtartam lecsökkenése a felgyorsult jelenben nem okoz-e nem kívánt hatásokat a produktum „kifutását” illetően; az ének- és táncművészek idő előtti „kiégése”, vagy: a művészek részéről a próbaidőszak alatt lehetséges-e, szabad-e ellentmondani a rendező és a karmester határozott elképzeléseinek, akár „rögeszméinek”, ha azokkal nem értenek egyet, másképp gondolnak valamit, más nézetük van valamiről és arról szeretnék meggyőzni az irányító-alkotókat?
Mindezekről a témákról is szó esett az Erkel Színház tágas színpadjának jobb oldalán elhelyezett kis „kávézó”-asztalka mellett helyett foglalt személyek között, a kihangosított mikrofonok segítségével.
A purparlét meg-megszakította egy-egy ária a három énekművész – Szabóki Tünde (szoprán), Haja Zsolt (bariton) és Szvétek László (basszus) – előadásában. A zongora mellől Bartal László kísérte szólamukat. Többek közt hallottunk tőlük egy Csarnokáriát a Tannhäuserből, Figaro belépőjét a Sevillai borbélyből, Sarastro áriáját A varázsfuvolából. Szvétek László az utóbbi áriát követően még a Pomádé király új ruhájából elénekelte a nevezetes Pomádé-áriát is.
A műsor első részében Aczél András egy balettművész-házaspárral beszélgetett: első kezdeményezés az Operabarát Klubdélutánok történetében, hogy táncművészek „viziteltek” benne:
FELMÉRY LILI, balettművész, magántáncosnő, a 2015/2016-os évad Étoile-ja és
BALÁZSY GERGŐ ÁRMIN, balettművész, principál
Igazán kedves volt látni és ezúttal beszélni hallani a „balettosokat” – táncművészetükről és magánéleti dolgaikról - zene és tánc nélkül, onnan az asztalka mellől válaszolgatva a rendező „atyáskodó” és „okoskodó” érdeklődéseire.... Amúgy Felméry Lili „vitte a szót”... (Aranyosak voltak!)
A 2022/23-as évadban már az Eiffel Műhelyház Mozdonycsarnoka lesz a helyszíne az Operabarátok Klubdélutánjainak.
Ma hallottam az Operabarátok Klubdélutánján az Erkel Színházban: Aczél András rendező "pletykálta" el nekünk, hogy az elmúlt két nap során kedvező fordulat történt a színház jövőbeni sorsát illetően; az eddigi kósza hírek cáfolatául biztos forrásként számolhat be arról, hogy nem lesz fenntartó váltás és továbbra is az OPERA kötelékében marad az ERKEL. A szükséges épületrészek felújítására (egy-két év) bezár a színház, utána újra lesznek opera- és balettelőadások, talán kevesebb számban, mint eddig volt, ugyanakkor mint befogadó színház egyéb zenés-műsoros produkciók színhelyeként is funkcionálni fog az épület.
AZ ÉG TARTJA A FÖLDET MUSICAL DALLAMAI MODERNEK ÉS POPSZERŰEK
"Szent Erzsébet hitigazsága megkérdőjelezhetetlen"
RÁCZ ANDRÁS - MNO.HU - 2022.04.11.
„Olvasóink közül bizonyára kevesen láttak klasszikus jezsuita iskoladrámát. Nem csodálom. A műfaj a XVIII. században kiment a divatból, s azóta talán csak a kísérleti színházak egy-egy különlegesen merész műhelyében próbálták feltámasztani a modern európai színjátszás ősanyját. Most azonban olyan darab került az Erkel Színház műsorára, amely minden elemében megidézi a barokk színpadi grandezzát, valószínűleg anélkül, hogy az alkotók tudatában lennének a nagyszerű művelődéstörténeti előzményeknek.”
Idézet az Opera 2020.szeptember 10-i, honlapon olvasható. Salome előadást beharangozó cikkéből:
„A feltárások nyomán az előadás díszleteinek tervezői, Vörös Győző ókorkutató-építész és Dobrosi Tamás építész, a világon elsőként színpadon is a közönség elé tárják a legendás palota egy részletét. A robbantott metszetben a dór oszlopok és azok koronázó tagozatai 1:1 arányban idézik meg a királyi palota tróntermének egy darabját.
A művet Rátóti Zoltán rendezi, aki prózai színészként többször fellépett már a Magyar Állami Operaház előadásaiban, most viszont első ízben rendez operát az intézménynek.”
Mind a Főigazgató Úr, aki kiválasztotta a darab megvalósítóit, mind a rendező, mind a díszlettervező számára nagy elismerés lehet, hogy nemzeti ünnepünk alkalmával
Vörös Győző Széchenyi-díjat, Rátóti Zoltán pedig Kossuth-díjat kapott.
Ókovács főigazgató úr azt mondta, hogy a magyar Opera európai színvonalú. A látottak és hallottak alapján ez csak a balett produkciókra volt igaz. A többit inkább felejtsük el gyorsan...
Nem járt valaki a szombati búcsú gálán? Érdekelne, milyen volt. Remélem, lesz beszámoló róla!
Én is ott voltam az előadáson, remek volt. Sajnálom, hogy bezár a színház, valahogy az Eiffel az rossz helyen van, az Operaház meg drága.
Cigánybáró gondolom lesz még, de átköltözik a másik két játszóhely valamelyikére.
Kapcs. 7629., 7627. sorszám
Ifj. Johann Strauss: A cigánybáró – Erkel Színház, 2022. március 4.
Tegnap este az Erkel Színházban „lement” a 2021/22-es operaévad utolsó Cigánybáró-előadása. Nem tudom, a bemutató óta eltelt öt év után most mennyire „fájó búcsú” e darabtól nekünk nézőknek, a szereplőknek; kérdéses, hogy Színetár Miklós e rendezését szándékozik-e még az OPERA a későbbiekben felújítani? Egy bizonyos: a tegnapi előadás „magánjelenetében” Hábetler András is búcsúzott, pontosabban mint az operett keretjátékában kikiáltó-narrátor szereplő, külön kihangsúlyozta ezt a „megrendítő” hírt az (egyik) rögtönzött „spontán” kiszólásai közt, célzatosan, könnybe lábadt szemmel, nagy búskomoran felhívva erre mind a vurstli-keretjáték „kórus-közönsége”, mind a nézőtéri publikum figyelmét.
Hábetler András igen elemében érezte magát a színpadon, egymást követték a sziporkázónak szánt kommentjei, a kötött szövegén túllépő vagy a kvázi improvizálást elhagyó tudatos kikacsintásai, „kiszólásai” s végül már a napi aktualizálást is beleférőnek gondolta mondókájába. Pl. arra kérte a közönséget, hogy szeretné meghallgatni, hogy ha tetszik nekünk az eddig látottak: hangosan kiabáljuk be, hogy: Bravó! Először felszólította a „jobb” oldalon ülőket, hogy bravózzon. Megtettük. Utána ugyanerre kérte a „baloldalt”, megtették. Majd az „összetartás” jegyében, hogy már a teljes nézőközönség ajkán csattanjon fel a „bravó”, Megtettük.
Volt egy megható epizód is, amit ugyancsak Hábetler András kezdeményezett - kéréssel fordult hozzánk a színpadról, szándékosan szerepen kívül maradva: félperces néma csenddel fejezzük ki együttérzésünket mindnyájan a szomszédos országban zajló háború tragédiájában érintett, ott élő embertársainkért, nemzetiségüktől függetlenül, a békéért fohászkodva. Megtörtént.
A tényleg szívszorító „intermezzo” után folytatódott az előadás és hamarosan a partitúra szerinti távoli ágyúdörgések hangját is hallottuk már a zenekar felől - megidézve az operett cselekményének osztrák-spanyol hadszíntéri eseményeit - a Mária Terézia-korában játszódó illusztratív meseszál kibontakozásával...
Már a bemutató utáni beszámolóban érintőlegesen megjegyeztem, hogy bár az operettben Szaffi kapja a legszebb dalszámokat, és a közönség meg is tapsolja rendesen, mégis nem ő, hanem a III. felvonásba átemelt Frühlingsstimmen bravúrszámot éneklő Arzéna aratja le a sikert. Pedig ez nincs is benne az operettben (ahogyan a Melis László átiratában felhangzott és balettművészeink tolmácsolásában eltáncolt Kék Duna keringő is betoldás csak), de mivel ez a felvonás gyakorlatilag – egy kivétellel – nem tartalmaz új melódiát, a rendezésben bevett szokás a komponista más darabjaiból átemelt ének-zenei részletekkel bővíteni a dalbetétek számát. Így került át az operettbe a „Tavaszi hangok”-keringő is, ami Arzéna alakítója, Rőser Orsolya Hajnalka virtuóz éneklésével kétségkívül hatalmas sikert aratott. De hogy méltányos legyek a többi szerep megformálójával, mindenképpen meg kell említenem a többi énekművészünket is, akik mind, nagyszerű énekükkel, játékukkal, komédiázásukkal sokszor tapsra ragadtattak bennünket.
Elsősorban az OPERA fiatal énekművésznőjét, Horti Lillát dicsérem, aki a természetes báján, külső megjelenésén túl, mindenekelőtt szépséges szopránjával bűvöli el nézőjét-hallgatóját, s ő most is, ezúttal Szaffi szerepében nyújtott megint élményt, nagyszerű partnerként a színpadi játék- és énektársak oldalán. Barinkay Sándor mint bonvivánszerep minden tenor egyik vágyálma lehet, ha megvan hozzá az a kiállás és a szépen csengő, érces magas hangfekvés. Boncsér Gergelyt operettmúltja is segítette, hogy az énekszámok mellett sok prózát tartalmazó, de operai igényű darabban illúziót keltő alakításban hozza a karaktert és jó diszpozícióban halljuk tőle a belépő áriát, a szerelmes duetteket, ahogyan a drámai szituációjú együttesekben is jól szólt a tenorja.
Cziprát Fodor Bernadett, Zsupánt Szvétek László alakította, mindketten hozták a „kötelezőt”, utóbbi sajnos – a rendezésnek „köszönhetően” – csak a harmadik felvonás buffó számát énekli, az első dala a sertéskirályról, nem tudom miért, már a premieren sem került be a darabba. Homonnay Péter lovag huszárok élén előadott dalát Biri Gergelytől is, szívesen fogadtuk, a kisebb szerepekben is kellő vidámsággal rukkolt elő Bátki Fazekas Zoltán (Carnero gróf), Farkasréti Mária (mint Mirabella nevelőnőnek egy önálló áriája is még belefér jelenetében) és Ujvári Gergely (Ottokár). Mária Terézia császárné, magyar királynő prózai szerepébe Szűcs Nelli színésznő, a Nemzeti Színház művésze vitt bele vidámságot.
A táncbetétekben a Duna Művészegyüttes tagjai Mihályi Gábor koreográfus irányítását követve vettek részt. Az Operaház Zenekarát és Énekkarát (karigazgató: Csiki Gábor) az öt évvel ezelőtti bemutató karmestere, Héja Domonkos vezényelte.
A szűnni nem akaró tapsokkal nem tudom, hogy valóban „végső búcsút” vettünk-e A cigánybárótól?...
Mai hír:
A cikkből:
„A Magyar Állami Operaház 2013-ban hat év kihagyást és egy szerény helyreállítást követően egyebek mellett azzal a céllal is nyitotta újra az Erkel Színházat, hogy az előadások megtartására átmenetileg alkalmassá tett teátrum az Andrássy úti dalszínház tervezett korszerűsítése idején is biztosítani tudja az OPERA működését.
Az Operaház újranyitásával párhuzamosan eljött az idő, hogy az Erkel Színház elmaradott infrastruktúrájának átfogó és szükségszerű korszerűsítése ismét előtérbe kerülhessen.”
Így múlik…
A Szinetár90 ünnepi gálán Ókovács Szilveszter főigazgató az Erkel színpadán, nyilvánosság előtt, Szinetár Miklóshoz intézett köszöntő szavaiba foglalta:
Az Eiffel Műhelyház egyik új próbatermét - háziszínpad - a februárban kilencvenedik születésnapját ünneplő Szinetár Miklósról nevezik el. Minden színpad, terem kapott nevet, ezzel is szeretnék az Operához kötődő jelentős személyiségek emlékét ápolni, illetve élők esetében, mint például Szinetár, ezzel a gesztussal elismerni azt, amit az opera műfajáért tettek.
Egy rendkívül nagy tudású, tapasztalatú nagybetűs MŰVÉSZ nagyon figyelemre méltó, megszívlelendő szavai.
Egyetlen percig sem kívánom megsérteni az általam nagyon tisztelt Kovács János karnagy urat…
De a borszószemekből a falon több ragad meg, mint az Ő szavaiból a döntéshozók fülében….
Koszi Zéta, tévedtem, de ha a mai helyett covid elottit írtam volna - jobb let volna.
Ez egy kétéves felvétel. Idén ugyanott egy Fülöp-Posa kettőst énekelt Pape-val. Nagyon kínos volt...
Aida Garifullina mikor megnyerte az operáliát, azt írtam, hogy reszkess Annácska mert jon Garifullina. El is jott. Gyonyoru hang, gyonyoru holgy. Nagyon jo, intelligensen épiti fel a repetoárját. A konnyu lírai szerepek után most már Violettát, Mimit és Liu-t is énekel.
hallgassátok
A salzburgi Miller fantasztikus volt.
Ha kíváncsiak vagytok Domingo mai formájára, hallgassátom meg Tubuson. A moszkvai Bolsojban Aida Garifullinával énekelt, Violetta és Germont kettose a II-felvonásbol. /2020, január 19/
www.youtube.com/watch?v=y5284OXbhx0
Szinetár Miklós nem nélkülözte humorát sem a „Szinetár90”-gálaesten tegnap az Erkel Színházban: egy megmosolyogtató poénnal lepte meg A cigánybáró- operettből előadott „Ki esketett?” kezdetű kettős előadóit, Horti Lillát (Szaffi) és Pataky Dánielt (Barinkay) – meg a közönséget.
Amikor az énekesek a partitúra szerint és a dalszövegben a második strófához érnek, mindnyájunk meglepetésére váratlanul Szinetár Miklós baritonját halljuk, amint rákezdi: „Ki volt a tanú? (Ó mondd!)”
És erre Horti: „Te mondd!” Majd már Pataky folytatja: „Két gólya, mely ott kelepelt...”
Mondanom sem kell, hogy a duett végén a két énekművész mellett Szinetár Miklós „közbeszólását” is megtapsoltuk...
