753 Búbánat 2013-09-18 13:11:34
Idézek abból a Bretz Gáborral készült interjúból („Erős hittel”), mely a Magyar Nemzet tegnapi, 39. sz., a jövő heti televízió- és rádióműsort tartalmazó mellékletében olvasható. A napilap munkatársa, Kő András beszélgetett vele. Kő András: Első szent királyunk megszemélyesítése az énekesből is nagy érzelmeket válthat ki. Gondolkodott-e azon, hogyan mozogjon Istvánként a színpadon? Bretz Gábor: Nemcsak, hogy gondolkodtam, de a nagynéném, Sebestyén Katalin balettmester, aki korábban balettművész volt, instruált is. Ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy a mozgásom során mire ügyeljek: furcsán lóbáltam a karomat – szóvá tette, hogy ne dülöngéljek, és megmutatta, hogyan térdeljek le az imához. A mozgást csak kívülről érzékeli az, aki ért hozzá. Egyébként kérdés kérdést vet fel, ha az ember Szent István karakterét próbálja megtalálni, miközben a zeneszerző partitúrájába „vagyunk bezárva”.
Idézek abból a Bretz Gáborral készült interjúból („Erős hittel”), mely a Magyar Nemzet tegnapi, 39. sz., a jövő heti televízió- és rádióműsort tartalmazó mellékletében olvasható. A napilap munkatársa, Kő András beszélgetett vele. Kő András: Első szent királyunk megszemélyesítése az énekesből is nagy érzelmeket válthat ki. Gondolkodott-e azon, hogyan mozogjon Istvánként a színpadon? Bretz Gábor: Nemcsak, hogy gondolkodtam, de a nagynéném, Sebestyén Katalin balettmester, aki korábban balettművész volt, instruált is. Ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy a mozgásom során mire ügyeljek: furcsán lóbáltam a karomat – szóvá tette, hogy ne dülöngéljek, és megmutatta, hogyan térdeljek le az imához. A mozgást csak kívülről érzékeli az, aki ért hozzá. Egyébként kérdés kérdést vet fel, ha az ember Szent István karakterét próbálja megtalálni, miközben a zeneszerző partitúrájába „vagyunk bezárva”.
752 egy kívülálló 2013-09-14 13:53:18 [Válasz erre: 750 musicus2 2013-09-13 14:47:23]
Kedves musicus2! Csak egy apró kiigazítás: a revizor csak indulásakor volt az NKA kritikai fóruma, de már évek óta független orgánum, alkalmi működési támogatást kapva az NKA-tól - mint minden más pályázó.
Kedves musicus2! Csak egy apró kiigazítás: a revizor csak indulásakor volt az NKA kritikai fóruma, de már évek óta független orgánum, alkalmi működési támogatást kapva az NKA-tól - mint minden más pályázó.
751 Búbánat 2013-09-14 13:24:10 [Válasz erre: 750 musicus2 2013-09-13 14:47:23]
Kedves musicus2! Köszönöm, hogy felhívtad figyelmünket erre az István király-kritikára! Ezt a honlapot nem ismertem - eddig. Közel egy hónappal az opera margitszigeti bemutatója után vagyunk: azt hiszem, már sokunkban lecsillapodtak a kedélyek... akár pozitív, akár negatív megközelítésből érkeztek is ehhez az észrevételek. Így vagy úgy, de mindenképpen fontos bemutatója volt Erkel utolsó operájának ez a szabadtéri produkció. Az utóbbi három évben lehetővé vált idehaza megismernünk az eredeti István király-operát - minél teljesebb színrevitelében. Immár két hazai produkciónk is van, mely erre a hatalmas feladatra vállalkozott. A végeredmények ismeretében - függetlenül a mikéntjüktől - csak köszönet jár érte mindenkinek, aki valamit is tett annak érdekében, hogy a rekonstruált partitúra feltárásával minél többünkhöz el- és még közelebb jusson Erkel mesteri operájának eredeti értékes zenéje, és az opera dalszövegét is megismerve, közelebb kerüljünk, ahhoz a korhoz melyben a mű született, valamint jobban megértsük történelmi múltunknak azt a korszakát is, melyben az István király szellemisége gyökerezik.
Kedves musicus2! Köszönöm, hogy felhívtad figyelmünket erre az István király-kritikára! Ezt a honlapot nem ismertem - eddig. Közel egy hónappal az opera margitszigeti bemutatója után vagyunk: azt hiszem, már sokunkban lecsillapodtak a kedélyek... akár pozitív, akár negatív megközelítésből érkeztek is ehhez az észrevételek. Így vagy úgy, de mindenképpen fontos bemutatója volt Erkel utolsó operájának ez a szabadtéri produkció. Az utóbbi három évben lehetővé vált idehaza megismernünk az eredeti István király-operát - minél teljesebb színrevitelében. Immár két hazai produkciónk is van, mely erre a hatalmas feladatra vállalkozott. A végeredmények ismeretében - függetlenül a mikéntjüktől - csak köszönet jár érte mindenkinek, aki valamit is tett annak érdekében, hogy a rekonstruált partitúra feltárásával minél többünkhöz el- és még közelebb jusson Erkel mesteri operájának eredeti értékes zenéje, és az opera dalszövegét is megismerve, közelebb kerüljünk, ahhoz a korhoz melyben a mű született, valamint jobban megértsük történelmi múltunknak azt a korszakát is, melyben az István király szellemisége gyökerezik.
750 musicus2 2013-09-13 14:47:23
[url]http://www.revizoronline.com/hu/cikk/4659/erkel-ferenc-istvan-kiraly/;Kritika a margitszigeti előadásról a Revizor online honlapján[/url], augusztus 24-én. Ez az írás elkerülte mindannyiunk figyelmét, pedig ez a legfontosabb valamennyi megjelent kritika közül. Ez az orgánum a Nemzeti Kulturális Alapprogram "hivatalos" megnyilvánulási fóruma, amit itt leírnak, annak a magyar kultúra jövője szempontjából is súlya van. Figyelmetekbe ajánlom a kétsoros bekezdéseket. Az írás kontextusa is érdekes, [url]http://www.revizoronline.com/hu/cikk/4661/szorenyi-brody-istvan-a-kiraly-szegedi-szabadteri-jatekok-2013/;az Alföldi-féle István a király kritikájával egy napon jelent meg.[/url]
[url]http://www.revizoronline.com/hu/cikk/4659/erkel-ferenc-istvan-kiraly/;Kritika a margitszigeti előadásról a Revizor online honlapján[/url], augusztus 24-én. Ez az írás elkerülte mindannyiunk figyelmét, pedig ez a legfontosabb valamennyi megjelent kritika közül. Ez az orgánum a Nemzeti Kulturális Alapprogram "hivatalos" megnyilvánulási fóruma, amit itt leírnak, annak a magyar kultúra jövője szempontjából is súlya van. Figyelmetekbe ajánlom a kétsoros bekezdéseket. Az írás kontextusa is érdekes, [url]http://www.revizoronline.com/hu/cikk/4661/szorenyi-brody-istvan-a-kiraly-szegedi-szabadteri-jatekok-2013/;az Alföldi-féle István a király kritikájával egy napon jelent meg.[/url]
749 Momo 2013-09-08 19:57:28
Látjátok, milyen érdekes: A mai előadásokból azokat a balettbetéteket hiányoljuk, melyek sokszor csak a korabeli színházi gyakorlat miatt kerültek a darabokba. (Ugye számtalan mű kapcsán olvasható, hogy ha tetszett a szerzőnek, ha nem, írnia kellett valamit, hogy színre kerüljenek a táncosok is.) A mai közönségigény (rövidebb, pergőbb előadások) miatt meg sokszor elhagyják ezeket. Változtak az elvárások.
Látjátok, milyen érdekes: A mai előadásokból azokat a balettbetéteket hiányoljuk, melyek sokszor csak a korabeli színházi gyakorlat miatt kerültek a darabokba. (Ugye számtalan mű kapcsán olvasható, hogy ha tetszett a szerzőnek, ha nem, írnia kellett valamit, hogy színre kerüljenek a táncosok is.) A mai közönségigény (rövidebb, pergőbb előadások) miatt meg sokszor elhagyják ezeket. Változtak az elvárások.
748 Speranza 2013-09-08 00:37:11 [Válasz erre: 746 Búbánat 2013-09-08 00:19:40]
A Brankovics Györgynek nem csak az átdolgozott változatából van felvétel, az eredeti változat 2005-ben megjelent CD-n. Ebben Murat nem nagyvezír hanem török szultán, és Bándi János énekli a felvételen. A többi szerepet kolozsvári énekesek éneklik, a két CD időtartam a 65 és 43 perc, alighanem terjedelmes húzások is vannak benne. De legalább az eredeti. Sajnos a szereposztás Bándi Jánost leszámítva nem nevezhető jónak, én teljesen elhűlve hallgattam több főszerepben is az amatőr színvonalú produkciókat.
A Brankovics Györgynek nem csak az átdolgozott változatából van felvétel, az eredeti változat 2005-ben megjelent CD-n. Ebben Murat nem nagyvezír hanem török szultán, és Bándi János énekli a felvételen. A többi szerepet kolozsvári énekesek éneklik, a két CD időtartam a 65 és 43 perc, alighanem terjedelmes húzások is vannak benne. De legalább az eredeti. Sajnos a szereposztás Bándi Jánost leszámítva nem nevezhető jónak, én teljesen elhűlve hallgattam több főszerepben is az amatőr színvonalú produkciókat.
747 Búbánat 2013-09-08 00:22:58 [Válasz erre: 745 Speranza 2013-09-07 22:47:50]
Nekem is a legnagyobb kedvencem a Négy évzsak a Szicíliai vecsernyéből (rögtön ott van nyomukban a La Favorita vagy a Tell Vilmos nagy balettbetétjei). Ezért is szeretem a Muti vezényelte Scala-beli előadásokat, mert a teljes balettet játsszák benne, csakúgy, mint a Netherlands Opera 2010-es produkciójában. Mindkét előadás DVD-n is kijött. Biztosan ismered és megvan Neked is az a nemrég megjelent CD, melyen José Serebrier vezényli a Bournemouth Symphony Orchestra-t, Verdi operák teljes balettzenéit tartalmazza (Otello, Macbeth, Jérusalem, Don Carlo, Il trovatore, I vespri siciliani). Lehet bennük így külön gyönyörködni, és elgondolkodni azon, ha visszakerülnének az operában eredeti helyükre, hogy fogadná a közönség.
Nekem is a legnagyobb kedvencem a Négy évzsak a Szicíliai vecsernyéből (rögtön ott van nyomukban a La Favorita vagy a Tell Vilmos nagy balettbetétjei). Ezért is szeretem a Muti vezényelte Scala-beli előadásokat, mert a teljes balettet játsszák benne, csakúgy, mint a Netherlands Opera 2010-es produkciójában. Mindkét előadás DVD-n is kijött. Biztosan ismered és megvan Neked is az a nemrég megjelent CD, melyen José Serebrier vezényli a Bournemouth Symphony Orchestra-t, Verdi operák teljes balettzenéit tartalmazza (Otello, Macbeth, Jérusalem, Don Carlo, Il trovatore, I vespri siciliani). Lehet bennük így külön gyönyörködni, és elgondolkodni azon, ha visszakerülnének az operában eredeti helyükre, hogy fogadná a közönség.
746 Búbánat 2013-09-08 00:19:40 [Válasz erre: 745 Speranza 2013-09-07 22:47:50]
Ott van még a Brankovics György is. Erkel (és fiai?) az opera negyedik felvonásának elejére szép táncjelenetet komponált: Murat, hogy szerelmesét felvidítsa, sátrában zenészek, táncosok szórakoztatják Marát. Annyira nem ismerem az opera zenéjét (a hatvanas évek elején az Erkel Színház pár évig műsoron tartotta, de még Szegeden, a szabadtérin is vendégszerepelt ezzel az Opera társulata). Hogy Kókai Rezső és Romhányi József átdolgozása után mi és mennyi maradt meg Erkel (és fiai?) eredeti zenéjéből, jó lenne ezt is rekonstruálni. (Ebből az átdolgozott változatból később rádiófelvétel készült.)
Ott van még a Brankovics György is. Erkel (és fiai?) az opera negyedik felvonásának elejére szép táncjelenetet komponált: Murat, hogy szerelmesét felvidítsa, sátrában zenészek, táncosok szórakoztatják Marát. Annyira nem ismerem az opera zenéjét (a hatvanas évek elején az Erkel Színház pár évig műsoron tartotta, de még Szegeden, a szabadtérin is vendégszerepelt ezzel az Opera társulata). Hogy Kókai Rezső és Romhányi József átdolgozása után mi és mennyi maradt meg Erkel (és fiai?) eredeti zenéjéből, jó lenne ezt is rekonstruálni. (Ebből az átdolgozott változatból később rádiófelvétel készült.)
745 Speranza 2013-09-07 22:47:50 [Válasz erre: 744 Búbánat 2013-09-07 21:46:39]
Az én kedvenc balettzenéim Verditől a Szicíliai vecsernye-beli Négy évszak, ami majdnem fél órát tesz ki, talán ezért is húzzák sokszor, valamint az Otello balettzenéje, amely viszont még a teljes stúdiófelvételekről is szinte mindig lemarad (egyetlen kivételről tudok, Karajan 1961-es Del Monacós lemezén hallható, élő előadásokban azonban soha. (A Trubadúr balettzenéjét sem játszák egyáltalán, és a Don Carlosét is csak a francia változatban, de ott se mindig.) Erkel Bánk bánjánál érdekes módon az átdolgozott változatban mindig benne van a balett, ezzel szemben az ősváltozat egyik lemezfelvételén sem szerepel. Ennek ne tudom az okát, lehet hogy azt nem is Erkel írta, hanem valamelyik fia? A Dózsa esetében hallottam ilyesmiről, hogy esteleg az _Erkel Gyula műve talán, de nem vagyok benne biztos.
Az én kedvenc balettzenéim Verditől a Szicíliai vecsernye-beli Négy évszak, ami majdnem fél órát tesz ki, talán ezért is húzzák sokszor, valamint az Otello balettzenéje, amely viszont még a teljes stúdiófelvételekről is szinte mindig lemarad (egyetlen kivételről tudok, Karajan 1961-es Del Monacós lemezén hallható, élő előadásokban azonban soha. (A Trubadúr balettzenéjét sem játszák egyáltalán, és a Don Carlosét is csak a francia változatban, de ott se mindig.) Erkel Bánk bánjánál érdekes módon az átdolgozott változatban mindig benne van a balett, ezzel szemben az ősváltozat egyik lemezfelvételén sem szerepel. Ennek ne tudom az okát, lehet hogy azt nem is Erkel írta, hanem valamelyik fia? A Dózsa esetében hallottam ilyesmiről, hogy esteleg az _Erkel Gyula műve talán, de nem vagyok benne biztos.
744 Búbánat 2013-09-07 21:46:39 [Válasz erre: 742 Speranza 2013-09-07 15:29:29]
Ez így van. Egyetértek. Különben - fájdalmamra - a baletteket is sorban mind kihagyják az operaelőadásokból. Az Aida, az Anyegin kivétel. A Traviatában is benne vannak a táncok. De a Mőzes, a Tell Vilmos, a Szicíliai vecsernye, A kegyencnő, a Faust és a többi nagyromantikus operákból is, meghúzzák ezeket e betéteket. Lehet, hogy szervesen nem tesz hozzá semmit a darabhoz, de mégis látványos, szemet gyönyörködtető, pazar táncok vannak bennük, és maguk a zenék is melódiagazdag, a komponista tehetségét és invencióját bizonyítják. Ezekért a húsz percekért szerintem nem éri meg ezek a drasztikus beavatkozások a partitúrába - ugyanaz a helyzet, mint Erkel István királyánál. Itt is -ott is - több esetben - a balettjelenetet megszakítja a kórus, aztán megint tánc következik, és aztán a jelenet hatásosan zárul, megint a kórusos együttesben. Ezeket mind "kivágják". Ugyanez van Meyerbeer nagyoperáinál is a színpadon. Volt-nincs. Még szerencse, hogy a Hunyadi László palotásához nem nyúlnak hozzá. A Bánk bán táncjelenete már rövidebb az eredetihez képest. Dózsa Györgyből a Fegyvertánc is megmaradt, amikor repertoáron volt a darab. A Polovec-táncok vagy a Bacchanália sem "veszett el", amikor az Operában játszották az Igor herceget és a Sámson és Delilát. Szóval, rendezője válogatja...
Ez így van. Egyetértek. Különben - fájdalmamra - a baletteket is sorban mind kihagyják az operaelőadásokból. Az Aida, az Anyegin kivétel. A Traviatában is benne vannak a táncok. De a Mőzes, a Tell Vilmos, a Szicíliai vecsernye, A kegyencnő, a Faust és a többi nagyromantikus operákból is, meghúzzák ezeket e betéteket. Lehet, hogy szervesen nem tesz hozzá semmit a darabhoz, de mégis látványos, szemet gyönyörködtető, pazar táncok vannak bennük, és maguk a zenék is melódiagazdag, a komponista tehetségét és invencióját bizonyítják. Ezekért a húsz percekért szerintem nem éri meg ezek a drasztikus beavatkozások a partitúrába - ugyanaz a helyzet, mint Erkel István királyánál. Itt is -ott is - több esetben - a balettjelenetet megszakítja a kórus, aztán megint tánc következik, és aztán a jelenet hatásosan zárul, megint a kórusos együttesben. Ezeket mind "kivágják". Ugyanez van Meyerbeer nagyoperáinál is a színpadon. Volt-nincs. Még szerencse, hogy a Hunyadi László palotásához nem nyúlnak hozzá. A Bánk bán táncjelenete már rövidebb az eredetihez képest. Dózsa Györgyből a Fegyvertánc is megmaradt, amikor repertoáron volt a darab. A Polovec-táncok vagy a Bacchanália sem "veszett el", amikor az Operában játszották az Igor herceget és a Sámson és Delilát. Szóval, rendezője válogatja...
742 Speranza 2013-09-07 15:29:29 [Válasz erre: 741 Momo 2013-09-07 14:49:08]
Bizonyos húzásoknak szerintem is van létjogosultságuk indokolt esetben, az pl rendben van hogy mondjuk egy strettát kettő helyett csak egy versszakkal énekeljen el az énekes, mert így a zenei anyag végülis nem csorbul, hiszen egyszer azért elhangzik. Hasonló az eset pl. a finálékban található ismétlésekkel, amikor egy, a kottában kétszer szereplő hosszabb szakaszt csak egyszer játszanak el, de az már nem helyénvaló, hogy pl. a Lammermoori Lucia III. felvonásának teljes első képet illetve a II. felvonás-beli Raimondo-áriát is szinte mindig húzzák. Miért? Ki és milyen jogon döntötte el, hogy ezek a jelenetek nem kellenek a darabba? Mert Donizetti beleírta, nyilván nem véletlenül, és a felvételeken is többnyire hallhatóak, akkor színházban miért nem? A hosszúság nem lehet indok, hiszen a 4-5 órás Wagner operákat majdnem mindig csonkítatlanul játszák, egyetlen ütemnyi húzás nélkül, akkor a zárt számos operákból miért kell szinte mindig valamit kihagyni? Persze, azoknál könnyebb húzni, mert van eleje és vége, nem úgy mint Wagnernél ahol egy felvonás egy egység és nehéz belenyúlni. (De érdekes módon pont Toscanini húzta ki a MET-ben anno a Götterdämmerung első felvonásából a Waltraute-jelenetet, gondolom azért, mert egy két órás felvonás sok volt az amerikai közönségnek egy ülésre.)
Bizonyos húzásoknak szerintem is van létjogosultságuk indokolt esetben, az pl rendben van hogy mondjuk egy strettát kettő helyett csak egy versszakkal énekeljen el az énekes, mert így a zenei anyag végülis nem csorbul, hiszen egyszer azért elhangzik. Hasonló az eset pl. a finálékban található ismétlésekkel, amikor egy, a kottában kétszer szereplő hosszabb szakaszt csak egyszer játszanak el, de az már nem helyénvaló, hogy pl. a Lammermoori Lucia III. felvonásának teljes első képet illetve a II. felvonás-beli Raimondo-áriát is szinte mindig húzzák. Miért? Ki és milyen jogon döntötte el, hogy ezek a jelenetek nem kellenek a darabba? Mert Donizetti beleírta, nyilván nem véletlenül, és a felvételeken is többnyire hallhatóak, akkor színházban miért nem? A hosszúság nem lehet indok, hiszen a 4-5 órás Wagner operákat majdnem mindig csonkítatlanul játszák, egyetlen ütemnyi húzás nélkül, akkor a zárt számos operákból miért kell szinte mindig valamit kihagyni? Persze, azoknál könnyebb húzni, mert van eleje és vége, nem úgy mint Wagnernél ahol egy felvonás egy egység és nehéz belenyúlni. (De érdekes módon pont Toscanini húzta ki a MET-ben anno a Götterdämmerung első felvonásából a Waltraute-jelenetet, gondolom azért, mert egy két órás felvonás sok volt az amerikai közönségnek egy ülésre.)
741 Momo 2013-09-07 14:49:08 [Válasz erre: 733 serse 2013-09-07 07:51:48]
Nem véletlenül kérdeztem, ahogy kérdeztem: "a hétköznapi színházi gyakorlatban". Számtalan külföldi produkcióban dolgoztam, ahol ez-az húzva volt. Ahol elsősorban a színházról szól a dolog, ott élnek ezzel a lehetőséggel. Meghatározók a körülmények. A szólisták állapota, a szcenika, a nézők ébren tartása. (Az intendásnok, igazgatók, jó érzékkel ismerik fel azokat a helyeket, ahol a közönség rendszerint leereszt/elszunyókál.) Ők nem a lemezkiadásból élnek, és ezeket az embereket szeretnék legközelebb is a színházban látni. A lemezfelvételek, DVD-k, a rangos fesztivál előadások, a neves helyek premierjei stb. más kategória. Ott sokkal inkább követik a trendet. De épp most láttam egy Rigolettót Pavarottival a Met-ből, ami húzva volt. Az élő színház, nem konzerv. Hozzá alakul az igényekhez. Én azt hiszem, mindkettőnek létjogosultsága van.
Nem véletlenül kérdeztem, ahogy kérdeztem: "a hétköznapi színházi gyakorlatban". Számtalan külföldi produkcióban dolgoztam, ahol ez-az húzva volt. Ahol elsősorban a színházról szól a dolog, ott élnek ezzel a lehetőséggel. Meghatározók a körülmények. A szólisták állapota, a szcenika, a nézők ébren tartása. (Az intendásnok, igazgatók, jó érzékkel ismerik fel azokat a helyeket, ahol a közönség rendszerint leereszt/elszunyókál.) Ők nem a lemezkiadásból élnek, és ezeket az embereket szeretnék legközelebb is a színházban látni. A lemezfelvételek, DVD-k, a rangos fesztivál előadások, a neves helyek premierjei stb. más kategória. Ott sokkal inkább követik a trendet. De épp most láttam egy Rigolettót Pavarottival a Met-ből, ami húzva volt. Az élő színház, nem konzerv. Hozzá alakul az igényekhez. Én azt hiszem, mindkettőnek létjogosultsága van.
740 macskás 2013-09-07 13:57:32 [Válasz erre: 738 serse 2013-09-07 08:06:38]
1993-ban te csak teenager voltál:)
1993-ban te csak teenager voltál:)
739 Búbánat 2013-09-07 12:40:35
Szerintem, még térjünk vissza Erkel István királyához... bár már kezd kissé "lerágott csont" lenni, de azért most sokan hallgatnak, nagy a csönd körülötte, mintha "kötelező" kipipálva, és felesleges "gyártani" az utózöngéket...
Szerintem, még térjünk vissza Erkel István királyához... bár már kezd kissé "lerágott csont" lenni, de azért most sokan hallgatnak, nagy a csönd körülötte, mintha "kötelező" kipipálva, és felesleges "gyártani" az utózöngéket...
738 serse 2013-09-07 08:06:38 [Válasz erre: 736 serse 2013-09-07 08:00:19]
Egyébként has szeretnéd idézhetem Tallián Tibort is, hogy mit mondott erről 1993-ben!
Egyébként has szeretnéd idézhetem Tallián Tibort is, hogy mit mondott erről 1993-ben!
737 serse 2013-09-07 08:01:21 [Válasz erre: 736 serse 2013-09-07 08:00:19]
A Lucia ama képének kihúzása szerintem ekkor már kifejezetten cikki volt, de mindegy.
A Lucia ama képének kihúzása szerintem ekkor már kifejezetten cikki volt, de mindegy.
736 serse 2013-09-07 08:00:19 [Válasz erre: 735 serse 2013-09-07 07:56:47]
És akkor hadd idézem Fodor Gézát: "A pszichológiai realizmus csak azt a zenét tekinti operazenének, amely vagy közvetlenül ábrázoló jellegû, vagy amelynek kifejezése pszichológiai eseményként azonosítható. Ebbõl a realista nézõpontból nemhogy a barokk, de a 19. századi olasz opera seria is redundánsnak látszik, az öntörvényûen kibontakozó zenei formák (például az ismétlések) elavult formalizmusnak tûnnek föl. A 20. század elsõ felének operaigazgatói, -karmesterei és -rendezõi többnyire úgy érzik, "mintha Isten kezükbe adta volna a tárogatót", s az õ dramaturgiai érzékük, zenedrámai idõ- és ritmusérzékük kétségbevonhatatlan fölényben volna Rossiniéval, Belliniével, Donizettiével és Verdiével szemben - húzásaikkal könyörtelenül le is mészárolják az operáikat. Ez az önhitt hagyomány itt-ott és néha még ma is él. A magyar nagyközönség például aligha tudja, hogy a budapesti Lammermoori Luciából egy egész kép hiányzik, hogy olyan népszerû alapmûvek, mint A trubadúr és a Traviata csonkán hangzanak el." - ezt 2003-ban írta, de csak itt és amott él még ma is! Nálunk azért még él, sajnos!
És akkor hadd idézem Fodor Gézát: "A pszichológiai realizmus csak azt a zenét tekinti operazenének, amely vagy közvetlenül ábrázoló jellegû, vagy amelynek kifejezése pszichológiai eseményként azonosítható. Ebbõl a realista nézõpontból nemhogy a barokk, de a 19. századi olasz opera seria is redundánsnak látszik, az öntörvényûen kibontakozó zenei formák (például az ismétlések) elavult formalizmusnak tûnnek föl. A 20. század elsõ felének operaigazgatói, -karmesterei és -rendezõi többnyire úgy érzik, "mintha Isten kezükbe adta volna a tárogatót", s az õ dramaturgiai érzékük, zenedrámai idõ- és ritmusérzékük kétségbevonhatatlan fölényben volna Rossiniéval, Belliniével, Donizettiével és Verdiével szemben - húzásaikkal könyörtelenül le is mészárolják az operáikat. Ez az önhitt hagyomány itt-ott és néha még ma is él. A magyar nagyközönség például aligha tudja, hogy a budapesti Lammermoori Luciából egy egész kép hiányzik, hogy olyan népszerû alapmûvek, mint A trubadúr és a Traviata csonkán hangzanak el." - ezt 2003-ban írta, de csak itt és amott él még ma is! Nálunk azért még él, sajnos!
735 serse 2013-09-07 07:56:47 [Válasz erre: 734 serse 2013-09-07 07:54:46]
Különben mi még a cd, meg rádió felvételek esetében is huzigálunk. Lásd mit művelt Gardelli a Medaával.
Különben mi még a cd, meg rádió felvételek esetében is huzigálunk. Lásd mit művelt Gardelli a Medaával.
734 serse 2013-09-07 07:54:46 [Válasz erre: 733 serse 2013-09-07 07:51:48]
Az Igor herceggel is ez volt a helyzet. Végig Nádasdy fordításában adták, aki azért pár dolgot kihagyott belőle, legalábbis a Marinszkij Színház Igor herceg előadásának DVD felvételének megnézése után erre jutottam. Nálunk egyszerűen mindig a szokás hatalma uralkodik. Lásd mit műveltek az Erkel operákkal.
Az Igor herceggel is ez volt a helyzet. Végig Nádasdy fordításában adták, aki azért pár dolgot kihagyott belőle, legalábbis a Marinszkij Színház Igor herceg előadásának DVD felvételének megnézése után erre jutottam. Nálunk egyszerűen mindig a szokás hatalma uralkodik. Lásd mit műveltek az Erkel operákkal.
733 serse 2013-09-07 07:51:48 [Válasz erre: 729 Momo 2013-09-06 22:14:08]
A Scalában 2005-ben nem húzták meg a Mózest. Aztán itt van a Hovascsina. Kb. egy időben játszották a darabot a nyolcvanas években Bécsben és Pesten. A Bécsi előadást DVD-én, a magyart rádió felvételen hallottam. A magyarban a Bécsihez képest elég sok a húzás. A Luciából azt az egy képet már már nem szokták kihúzni, de a MÁO legutóbbi előadásában is kihúzták. Az Angol Nemzeti Opera 1980-as évekbeli Xerxes előadása sok mindent tartalmazott (ezt is DVD-én láttam), amit a magyar 2009-es produkció nem. És folytathatnám. Minél többször fordul elő, hogy hazai előadások után külföldi előadásokat nézek meg DVD-én, hallgatok meg rádióban, annál többször ütközök bele, hogy jé nálunk ezt is, meg azt is kihúzták, pedig sok értelme nem volt. Ennyi.
A Scalában 2005-ben nem húzták meg a Mózest. Aztán itt van a Hovascsina. Kb. egy időben játszották a darabot a nyolcvanas években Bécsben és Pesten. A Bécsi előadást DVD-én, a magyart rádió felvételen hallottam. A magyarban a Bécsihez képest elég sok a húzás. A Luciából azt az egy képet már már nem szokták kihúzni, de a MÁO legutóbbi előadásában is kihúzták. Az Angol Nemzeti Opera 1980-as évekbeli Xerxes előadása sok mindent tartalmazott (ezt is DVD-én láttam), amit a magyar 2009-es produkció nem. És folytathatnám. Minél többször fordul elő, hogy hazai előadások után külföldi előadásokat nézek meg DVD-én, hallgatok meg rádióban, annál többször ütközök bele, hogy jé nálunk ezt is, meg azt is kihúzták, pedig sok értelme nem volt. Ennyi.
732 Búbánat 2013-09-06 23:53:31
Feltehetően, az István király színpadra állításában részt vett alkotók tüzetesen tanulmányozzák a musicus2/Kassai István által a 725. sorszám alatt felsorolt, részletes szakértői észrevételeit - melyet az internet révén megoszthatott a nagyobb nyilvánossággal -, mielőtt érdemi válaszukat megszövegezik, és talán mi is olvashatjuk majd itt. Ha van egyáltalán hozzáfűzni valójuk.
Feltehetően, az István király színpadra állításában részt vett alkotók tüzetesen tanulmányozzák a musicus2/Kassai István által a 725. sorszám alatt felsorolt, részletes szakértői észrevételeit - melyet az internet révén megoszthatott a nagyobb nyilvánossággal -, mielőtt érdemi válaszukat megszövegezik, és talán mi is olvashatjuk majd itt. Ha van egyáltalán hozzáfűzni valójuk.
731 Búbánat 2013-09-06 23:29:26 [Válasz erre: 730 Momo 2013-09-06 22:20:38]
A margitszigeti színpadra alkotók szinte mindegyikével készült már az előadások előtt riport vagy interjú. Voltak tudósítások, előzetesek, a köztévé meg leadta az István királyt. Kassai István azért nem volt „érdekes” számukra, mert neki ehhez a produkcióhoz valójában nem volt köze. Mégis ezen a fórumon kifejthette álláspontját. És ez nem volt baj, mert legalább most, az ide látogató, fórumozó olvasók tudomást szerezhettek Erkel utolsó operájának egy másik, ennél is teljesebb, három éve bemutatott produkciójáról és két további koncertszerű előadásáról. Most utólag, mivel lefutott a margitszigeti produkció, és megszülettek a kritikák is, mondhatják egyesek a szakmából: kit érdekel már, mi zajlott le a produkció létrejötte hátterében, milyen megegyezések történtek zenei-dramaturgiai meggondolásokból az operának szabadtéri színpadra állítása folyamatában? Az újságírók, szerkesztők már túl vannak az "ügy"-on, más témák után futnak. Pedig, egyetértve Veled, tényleg érdemes lenne még egyszer körbejárni mindazt, ami a háttérben történt, amiről az egyszerű nézőnek nincs fogalma, nem volt/nem lehetett tudomása. Vannak zenei szaklapok, ahol elég érdekes lehet a téma ahhoz, hogy még ne csengjen le, utólag is foglalkozzanak vele, megszólaltatva mindkét produkció szakértő felelőseit. (Erre a felvetésre szokták az illetékesek fölényesen kijelenteni: nem tartozik ránk, ami a kulisszák mögött zajlik vagy lezajlott... minek „kiborítani a bilit”, megtörtént, ami megtörtént; túl vagyunk rajta, ez már a múlt része, felesleges ezt tovább feszegetni... különben is, szép sikerük volt az előadásoknak a közönség körében.) De amondó vagyok: igenis vegyék fel személyesen a kapcsolatot Kassai Istvánnal és körével is, és legalább utólag, egyeztessék szempontjaikat. Főleg, ha még tervbe van véve az Opera részéről, hogy az Erkel Színház mint befogadó intézmény esetleg játszani fogja pár előadás erejéig - valamikor. És bízom abban is, hogy Kassai Istvánt időben megkeresik majd a sajtósok és a tévések, egy-egy zenei szaklap is, ha a „másik” produkció előadása újból aktuális lesz – egyszer.
A margitszigeti színpadra alkotók szinte mindegyikével készült már az előadások előtt riport vagy interjú. Voltak tudósítások, előzetesek, a köztévé meg leadta az István királyt. Kassai István azért nem volt „érdekes” számukra, mert neki ehhez a produkcióhoz valójában nem volt köze. Mégis ezen a fórumon kifejthette álláspontját. És ez nem volt baj, mert legalább most, az ide látogató, fórumozó olvasók tudomást szerezhettek Erkel utolsó operájának egy másik, ennél is teljesebb, három éve bemutatott produkciójáról és két további koncertszerű előadásáról. Most utólag, mivel lefutott a margitszigeti produkció, és megszülettek a kritikák is, mondhatják egyesek a szakmából: kit érdekel már, mi zajlott le a produkció létrejötte hátterében, milyen megegyezések történtek zenei-dramaturgiai meggondolásokból az operának szabadtéri színpadra állítása folyamatában? Az újságírók, szerkesztők már túl vannak az "ügy"-on, más témák után futnak. Pedig, egyetértve Veled, tényleg érdemes lenne még egyszer körbejárni mindazt, ami a háttérben történt, amiről az egyszerű nézőnek nincs fogalma, nem volt/nem lehetett tudomása. Vannak zenei szaklapok, ahol elég érdekes lehet a téma ahhoz, hogy még ne csengjen le, utólag is foglalkozzanak vele, megszólaltatva mindkét produkció szakértő felelőseit. (Erre a felvetésre szokták az illetékesek fölényesen kijelenteni: nem tartozik ránk, ami a kulisszák mögött zajlik vagy lezajlott... minek „kiborítani a bilit”, megtörtént, ami megtörtént; túl vagyunk rajta, ez már a múlt része, felesleges ezt tovább feszegetni... különben is, szép sikerük volt az előadásoknak a közönség körében.) De amondó vagyok: igenis vegyék fel személyesen a kapcsolatot Kassai Istvánnal és körével is, és legalább utólag, egyeztessék szempontjaikat. Főleg, ha még tervbe van véve az Opera részéről, hogy az Erkel Színház mint befogadó intézmény esetleg játszani fogja pár előadás erejéig - valamikor. És bízom abban is, hogy Kassai Istvánt időben megkeresik majd a sajtósok és a tévések, egy-egy zenei szaklap is, ha a „másik” produkció előadása újból aktuális lesz – egyszer.
730 Momo 2013-09-06 22:20:38 [Válasz erre: 725 musicus2 2013-09-06 01:59:13]
Ezt érdeklődéssel olvastam. :-) Szerintem megérne már egy nagyobb interjút a téma. Kassai Istvánnal is, meg a margitszigeti produkció készítőivel is. Nem tetemrehívás jelleggel, de körül lehetne járni a témát. A közönség számára is érdekes lenne valószínűleg a produkciók háttere. Valamelyik zenei lap felvállalhatná, hogy utána megy a dolognak.
Ezt érdeklődéssel olvastam. :-) Szerintem megérne már egy nagyobb interjút a téma. Kassai Istvánnal is, meg a margitszigeti produkció készítőivel is. Nem tetemrehívás jelleggel, de körül lehetne járni a témát. A közönség számára is érdekes lenne valószínűleg a produkciók háttere. Valamelyik zenei lap felvállalhatná, hogy utána megy a dolognak.
729 Momo 2013-09-06 22:14:08 [Válasz erre: 728 serse 2013-09-06 19:41:51]
Azért érdekelne, hogy szerinted a hétköznapi színházi gyakorlatban (nem DVD-n és CD-n, és különböző fesztiválokon), mióta (és mennyire) nem húzzák a darabokat "külföldön". Mert ez a "régen nem divat" szerintem egy általánosító túlzás.
Azért érdekelne, hogy szerinted a hétköznapi színházi gyakorlatban (nem DVD-n és CD-n, és különböző fesztiválokon), mióta (és mennyire) nem húzzák a darabokat "külföldön". Mert ez a "régen nem divat" szerintem egy általánosító túlzás.
728 serse 2013-09-06 19:41:51 [Válasz erre: 727 serse 2013-09-06 19:40:15]
És csak hadd hívjam fel rá a figyelmet, hogy ez külföldön már régen nem divat! Volt időszak, mikor divat volt, mára már nem az, mert rájöttek, hogy ezzel eltorzítják a zenei formákat, megváltoztatják a dramaturgiát és esztétikailag csak rontani, nem pedig javítani képesek velük a darabokon.
És csak hadd hívjam fel rá a figyelmet, hogy ez külföldön már régen nem divat! Volt időszak, mikor divat volt, mára már nem az, mert rájöttek, hogy ezzel eltorzítják a zenei formákat, megváltoztatják a dramaturgiát és esztétikailag csak rontani, nem pedig javítani képesek velük a darabokon.
727 serse 2013-09-06 19:40:15 [Válasz erre: 726 Búbánat 2013-09-06 12:37:49]
Nem azért, de a magyar operajátszási gyakorlat rögeszméje a felesleges és jelentős húzások alkalmazása. Rossini Mózesét is fölöslegeden meghúzták - legalábbis ha a neten fent lévő librettó fordítás a budapesti előadás számára készült. Összenézve a magyar fordítást és a francia librettót és megnézve a Scala Riccardo Mutti vezényelte előadását, a magyar előadáson több lényeges dolgot is kihúzhattak Rossini operájából is. Donizetti Luciájából meg rendszeresen kihagytak egy képet, mert minek az? De lehetne sorolni az olasz operák tucatját, amikben felesleges húzások sorát alkalmazták: szerintem ha kicsit utána néznénk biztos, hogy elég sokat találnánk. Gardelli Cherubini Medeáját is eléggé meghúzta a Hungaroton által kiadott felvételen.
Nem azért, de a magyar operajátszási gyakorlat rögeszméje a felesleges és jelentős húzások alkalmazása. Rossini Mózesét is fölöslegeden meghúzták - legalábbis ha a neten fent lévő librettó fordítás a budapesti előadás számára készült. Összenézve a magyar fordítást és a francia librettót és megnézve a Scala Riccardo Mutti vezényelte előadását, a magyar előadáson több lényeges dolgot is kihúzhattak Rossini operájából is. Donizetti Luciájából meg rendszeresen kihagytak egy képet, mert minek az? De lehetne sorolni az olasz operák tucatját, amikben felesleges húzások sorát alkalmazták: szerintem ha kicsit utána néznénk biztos, hogy elég sokat találnánk. Gardelli Cherubini Medeáját is eléggé meghúzta a Hungaroton által kiadott felvételen.
726 Búbánat 2013-09-06 12:37:49 [Válasz erre: 725 musicus2 2013-09-06 01:59:13]
Az István király kéziratos partitúrája és a Margitszigeten bemutatott opera két előadásán (az ének-zenekar-kórus interpretációjában) hallott-látott jelenetekkel való összehasonlító-elemzés Kassai Istvántól, önmagáért beszél! Köszönet érte! Az itt elolvasottak - ha nem is ilyen tudományos alapon - nekem, aki a másik István király-produkció mindhárom előadásának zenei anyagát megismerhettem (az elsőt, a komáromit hang-és képfelvételről; a gazdagréti Plébániatemplomban és a MOM Színháztermében bemutatott koncertszerű előadásokon személyesen lehettem jelen), sok mindenre rávilágítanak, vagy választ kaphatunk, továbbá a miértek?-re felvetett lehetséges okok is felsorakoztatnak. Ezek tükrében, én is úgy látom, sajnálatos, ami kimaradt augusztus 19-én és 20-án, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon előadott István királyból: – a ”34 húzással az opera több, mint egyötödét kivágták”! Csak bízni merek benne, hogy az illetékesek elolvassák, értelmezik Kassai István pontokba szedett, a felesleges húzásokra rámutató sorait, és Erkel utolsó operájának lehetséges további előadásaiba visszakerülnek a zenekar-, kórus-, balett- és az énekszólamok most kihagyott részei! Mindazonáltal érdemesnek tartom Kassai István záró gondolatait idemásolnom: „Ezzel együtt a margitszigeti előadásnak a szaldója pozitívnak mondható. A közönségnek is és a kritikának is tetszett a zene. A kiállítás pompás volt, a szereplők derekasan helytálltak, megérdemelten nagy sikerük volt. Olyannyira, hogy a nem-fanatikus Erkel-rajongóknak is az volt a véleménye, hogy Erkelnek ez a műve akár mint potenciális repertoárdarab is szóba jöhet. Mint már annyiszor, ezúttal is bebizonyosodott tehát, hogy Erkel zenéje olyan erőteljes, hogy még megcsonkítva is képes hatni. Mint az Erkel Társaság egyik alapítója, ebbe az írásba azért fektettem nem csekély munkát és időt, hogy megelőzzem azt, hogy Erkel zenedrámáját a jövőben is húzásokkal adják elő. Mert, ahogy hírlik, ez a lehetőség, az ígéretek ellenére fennáll!”
Az István király kéziratos partitúrája és a Margitszigeten bemutatott opera két előadásán (az ének-zenekar-kórus interpretációjában) hallott-látott jelenetekkel való összehasonlító-elemzés Kassai Istvántól, önmagáért beszél! Köszönet érte! Az itt elolvasottak - ha nem is ilyen tudományos alapon - nekem, aki a másik István király-produkció mindhárom előadásának zenei anyagát megismerhettem (az elsőt, a komáromit hang-és képfelvételről; a gazdagréti Plébániatemplomban és a MOM Színháztermében bemutatott koncertszerű előadásokon személyesen lehettem jelen), sok mindenre rávilágítanak, vagy választ kaphatunk, továbbá a miértek?-re felvetett lehetséges okok is felsorakoztatnak. Ezek tükrében, én is úgy látom, sajnálatos, ami kimaradt augusztus 19-én és 20-án, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon előadott István királyból: – a ”34 húzással az opera több, mint egyötödét kivágták”! Csak bízni merek benne, hogy az illetékesek elolvassák, értelmezik Kassai István pontokba szedett, a felesleges húzásokra rámutató sorait, és Erkel utolsó operájának lehetséges további előadásaiba visszakerülnek a zenekar-, kórus-, balett- és az énekszólamok most kihagyott részei! Mindazonáltal érdemesnek tartom Kassai István záró gondolatait idemásolnom: „Ezzel együtt a margitszigeti előadásnak a szaldója pozitívnak mondható. A közönségnek is és a kritikának is tetszett a zene. A kiállítás pompás volt, a szereplők derekasan helytálltak, megérdemelten nagy sikerük volt. Olyannyira, hogy a nem-fanatikus Erkel-rajongóknak is az volt a véleménye, hogy Erkelnek ez a műve akár mint potenciális repertoárdarab is szóba jöhet. Mint már annyiszor, ezúttal is bebizonyosodott tehát, hogy Erkel zenéje olyan erőteljes, hogy még megcsonkítva is képes hatni. Mint az Erkel Társaság egyik alapítója, ebbe az írásba azért fektettem nem csekély munkát és időt, hogy megelőzzem azt, hogy Erkel zenedrámáját a jövőben is húzásokkal adják elő. Mert, ahogy hírlik, ez a lehetőség, az ígéretek ellenére fennáll!”
725 musicus2 2013-09-06 01:59:13
Tömörített Erkel opera a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Ebben az írásban arra reagálok, hogy az augusztus 19-20-i margitszigeti Erkel: István király előadásain a tudományos előkészítettség ellenére nem a teljes zenei anyag, csupán annak kevesebb, mint négyötöde hangzott el. Ez annál fájóbb, mivel a szervezőknek szinte korlátlan anyagi lehetősége volt egy minden tekintetben kiváló, referenciaértékű előadás létrehozására. Azt hogy ennek a csonkításnak mekkora jelentősége van, ezt a szervezők is tudták. Az utolsó hetekig titkolták, a fel- majd levezető pr cikkekben pedig mentegetni próbálták. A leíró részben először a húzás helyét jelölöm meg a következő sorrendben. Először a felvonás, majd a jelenet száma következik, külön sorban. Alatta a húzás sorszáma, majd a kéziratos zongoraszólamban elfoglalt helye következik. A két „per” jellel elválasztott három szám közül az első az oldalszám az eredeti oldalszámozás szerint, ezt követi a szisztéma száma az adott oldalon, majd az ütem száma a szisztémán belül, ahol a húzás kezdődik, illetve befejeződik. Ezt még további helymeghatározás is követi, hiszen kevesen vannak, akiknek ilyen kivonat a birtokában lehet. Az összes húzást kommentáltam, hiszen jelen írásban nem csupán listázni szerettem volna a csonkolásokat, hanem szándékom szerint bizonyítani szerettem volna azt, hogy minden egyes húzás indokoltsága kétes. Állításaim ellenőrzésére segédanyagként használható a több portálra feltett teljes eredeti szövegkönyv, valamint a Katolikus Rádió archívumában meghallgatható felvétel, amely a balettzene kivételével a teljes zenei anyagot tartalmazza. Az első felvonásban viszonylag kevés húzás van, ám, ahogy haladunk előre a darabban, a húzások terjedelme és súlyossága egyre növekszik I. felvonás, No. 1. 1. 5/2/3 – 6/1/1, az országgyűlési jelenet Allegro moderato szakaszának 12—18. üteme, Vazul, majd a hercegek megszólalása, ami összesen 6 ütem. Indokolatlan a húzás, mert ezeknek a szereplőknek ez az első mondata a színpadon, amely egyben jellemképük is: V: „Hadd lássuk, megvigasztalja az ő keresztény Istene?” H: „Számíthatsz mindenkor reánk, királyunk s drága szép hazánk.” A No. 2-ben nincs húzás. I. felvonás, No. 3 2. 39/2/2 – 39/3/2, a jelenet 24-28. üteme, Egy recitativo 3-7. üteme: Gizella: „Sebős, siess, bocsásd be”. Imre: „Siess, tán könyörgő szegény, megnyugtatom, megvédem én.” Véleményem szerint ez rendezői húzás volt. Indokolhatósága kétséges, mert a szereplők mozgatásával elkerülhető lett volna a húzás. I. felvonás, No. 4 3. 49/2/3 – 50/1/2, Marcia, Allegro 17-28. ütem. A jelenetben Csanád, a papok kara majd a három lovag első megszólalása. Semmilyen szempontból nem indokolható rövidítés. Cs: „Nászod híre hatja át, boldogítva a hazát.” P: „Mert az Ég sugallta ezt, felragyog a Szent Kereszt.” L: „Lelkeink örömre kelnek, vígságán ennyi kebelnek.” A kurtítás a zenei és a dramaturgiai szerkezetet egyaránt károsította, a jelenet ugyanis arról szól, hogy mindenki gratulál az eljegyzéshez, a maga szempontjai szerint. 4. 54/1/3, ez a rövid húzás az induló finálé trió részében a Gellért második megszólalása előtti zenekari ütem (ha jól számoltam, a jelenet 90. üteme), itt egy utólagos „vide” beírást vett figyelembe a tudományos előkészítés, így a következetesen négyütemes félperiódusok egyike sánta lett. 5. 56/2/1 – 60/1/2, az induló finálé visszatérésének 17-33. üteme. Mindössze 17 ütem a kihagyás, de annál jelentősebb, mivel a finálé csúcspontját érinti, a stretta előtti szakasz kétötödét. A teljes kórus és tizenegy férfi szólista helyenként 12 szólamú (5+7) imitációs szerkezetű, bonyolult együttese. Ez az első olyan jelentős húzás, amelynek az oka más nem lehetett, mint a kórus felkészülési idejének rövidsége. 6. 68/1/5 – 71/1/1, a zenekari utójáték első 12 üteme, Célja egyértelműen a rövidítés, teljesen öncélúan, hiszen néhány másodpercről van szó, amit a színpadi mozgással játszva ki lehetett volna tölteni. II. felvonás A No. 5-ben és a No. 6-ban nincsen húzás. II. felvonás, No. 7 7. 27/1/1 – 27/3/4, a szóló fanfárok 15 üteme. Színpadi zene, három trombita jobbról a színpadtól jobbra G-dúr, a színpadtól balra három kürt a színpadon B-dúr hármashangzat felbontást játszik külön, majd összefonódva, ami azért különösen érdekes, mert a. bitonalitás a 20. század zeneszerzői eszköztárának része, és a XIX. században még nem gyakori jelenség. Újszerű, ma is szokatlan hangzás, rendezői szempontból érdekes megoldásokat kínálna, kihagyása nagy tévedés volt. A húzás célja itt is a játékidő rövidítése lehetett, oka talán a színpadi zene együttesének hiánya, volt, vagy az is lehetett, hogy a játszóanyagot nem találták meg a kéziratos anyagban. II. felvonás No. 8 8. 32/4/1 – 34/1/2, István és a kórus jelenete, felelgetős formában, 8+4+4+5 ütem, amelyből csak az első nyolc ütem hangzott el, tehát a formarész több mint háromnegyede kimaradt. Még ha valaki nem ismeri az operát, annak is riasztó az eredmény. A húzás oka itt sem lehet más, hogy csökkenteni kellett a kórus tanulnivalóját. 9. 35/2/1 – 36/1/2, a teljes orgonaszóló kimaradt, 25 ütem. Az orgonamuzsika alatt vonult volna be a templomba a nép. Természetesen ki lehet hagyni, ha ki akarjuk hagyni. A színházi gyakorlatban minden és mindennek az ellenkezője megtehető. 10. 39/1/1 – 42/2/3. a balettzene első 54 üteme kimaradt, ami három kórus megszólalást érintett. Az első formarészből tehát nem maradt meg több, mint az ezután következő nyolc ütem. Az ok az összidő csökkentése, és a kórus betanulási idejének rövidítése. 11. 43/2/3 – 43/6/1, az Asz-dúr verbunkos 9-23. üteme, Az ABA forma közepe kimaradt. Itt is egy későbbi „vide” beírást vett komolyan a stáb, pedig ennek a szakasznak, ahogy az előzőnek is, értékes a zenéje. 12. 45/5/1 – 48/1/1, a balett ostinatós B-dúr szakaszának 3-26. üteme, tulajdonképpen a teljes formarész. Az ok egyértelműen a hétszólamú kórus megtanulásának megspórolása. A meghagyott hat (2+4) ütem másmilyen nem lehet, mint formátlan csonk. 13. 48/6/2 második felétől – 49/3/2 második feléig, nyolc ütem, amelynek kihúzása csupán egyike az összidő csökkentő rövidítéseknek. 14. 50/2//3 –51/2/3, az Esz-dúr zenekari átvezetés 3-14. üteme, egy fokozás elejét és közepét szedték ki, amely a formarész csúcspontját készítette volna elő. Itt is a rövidítés volt a cél és az ok. Nem győzöm kihangsúlyozni, hogy a szervezők az előadást megelőző hónapig többször is kiemelték, hogy az előadás olyannyira teljes lesz, hogy az eddig minden előadásból és felvételből kihagyott balettet is kinyitják. Ehhez képest a balettzenét öt húzással kifilézték, nem csoda, hogy ilyen előzmények után még a darabot egyébként nem ismerő kritikusok is észlelték a balettzene gyengeségét... Vélelmezem, hogy ennek a szabdalásnak is az volt a célja, hogy az öt kórus-megszólalásból mindössze egy (az utolsó) maradjon meg. 15. 56/2/2 – 57/4/3, a változatosság okán nem az orgonaszólót, hanem az ezt megelőző zenekari utójátékot hagyták ki teljes egészében, 17 ütemet, gyönyörű, lírai levezetését a megelőző nagy együttesnek. Ez a szakasz egyébként majdnem azonos a No. 1-ben többször elhangzó zenével, amely mindig az esküvő említéséhez kapcsolódik, így ez az utójáték zenei keretbe is foglalja, illetve foglalta volna a két felvonást. 16: 61/3/5 – 61//3/6 a Sebős – Péter kettős Allegro szakaszának 2-21. üteme, amiből ezen felül már csak tizenhét ütem marad. Tehát a stretta több mint felét kihagyták a csak itt elhangzó kulcsszavakkal együtt: „de csak sötétben, éjhomályban”. 17. 63/1/2 – 64/1/5, a külső kar megismételt rövid imája a két intrikus közbe szólásával: K: „Isten áldd meg a királyt és ez ifjú mátkapárra add üdvöd sugarát” S: „Dőljön le hitük temploma” P: „Váljék átokká ez ima. ” K: „Isten áldd meg a királyt és ez ifjú mátkapárra add üdvöd sugarát” Hatásos, drámai kontraszt 11 ütemben, de mivel kórus van benne, kihúzták ezt is. 18. 67/3/1 – 71/1/3 Crescimira belépőjének 9-22. üteme, amely minden felvételen, még a leginkább zanzásított filmzenében is benne volt. Ez az opera legszebb részeinek egyike. „Itt minden szív egy kincsesbánya, leszek Magyarhon hű leánya!”. Miért kellett ezt kihagyni? Ha megtekintjük a partitúrát, világossá válik a kép: a 6-7 szólamban éneklő kórus és a férfi kisszólisták hatszólamú, igen bonyolult együttesének betanulására, összepróbálására nem volt idő. Semmilyen más ok nem lehetséges, mert a kihúzott zene gyönyörű, az együttes felépítése mesteri, a szöveg költői, és a kimaradt rész összideje sem több másfél percnél. A húzással viszont Crescimira legszebb énekelnivalójának kétharmada kimarad, a kihagyott szakasz előtti és utáni rész összekapcsolása pedig fejbevágó hatású. Ez a húzás megbocsáthatatlan. III. felvonás No. 9 19. 1/2/3 – 5/2/1, a kórusszám 9-66. üteme, tehát a felvonás rögtön egy barbár húzással kezdődik, mert ez a nászkar nemcsak ennek az operának, hanem a magyar kórusirodalomnak az egyik gyöngyszeme. Gyakorlatilag a teljes színpadi kórus kimaradt, csak a kivonulás utáni külső kar éneke maradt meg. Talán azért, mert a külső kar kottából is énekelhet? III. felvonás No. 10 20. 29/3/1 – 29/4/5, Zolna és Crescimira recitativójának 6-13. üteme. Maradhatott volna, mert Crescimira lélekrajzát gazdagítaná: Z: „Ah! bánatoddal?” C: „Hagyj el, harag és maró szégyen dúlnak zajgó szívem mélyében.” De ez nem harsogás, hanem a csendes és mély bánat hangja. A húzás következtében viszont a 4/4-es környezetben egy 5/4-es ütem keletkezett. 21. 34/3/1 – 43/1/1, Crescimira és Péter első duettjéből a 33-157. ütem. Az első 32 és az ezt követő 20 ütem maradt meg ebből a drámai kettősből. Teljesen kimaradt annak a lélektani folyamatnak az ábrázolása, hogy miért gyilkolta meg Crescimira a férjét a nászéjszakán. A húzott anyagban Péter két mondatban tudatja, hogy „megcsal az urad”, a friss menyecske szintén két mondatban a közli, hogy „csapjon bele a mennykő”, és máris távozik mérgezni. A történés így annyira primitív lett, hogy ez nem lehetett rendezői húzás, ez a játékidő rövidítésének céljából történhetett csak. Keszei Borinak, aki a húzások legnagyobb kárvallottja a szólisták közül, ez nagyszerű énekelni- és játszanivaló lett volna, nem hallhattuk alakítását ebben a jelenetben sem. A húzással Péter jellemrajzának egyetlen valamennyire emberi vonása is kimaradt: a szerelmes férfi ábrázolása. 22. 53/1/3 – 53/3/2, A második Crescimira – Péter duett 54-61. üteme. Szövege: C: „A kép haraggal néze rám, hogy a nász éjszakán a hitves mit mível.” A következő húzásnál válik érthetővé ezeknek a taktusoknak a kihagyása. 23. 55/3/5 – 56/2/3, ugyanennek a kettősnek a strettájából a 20-25. ütem, a következő szöveggel: C: „Ó irgalomnak örök Istene, reám tekint az üldöző angyal szeme.”. Ez a két húzás a bűntudat lényeges tényezőjét iktatja ki, mert, mivel Péter az imént elárulta, hogy Imre a Szűzanyának ajánlotta fel magát. Crescimira most jön rá, hogy a férje nem földi nőbe volt szerelmes, hanem égi arája volt, akinek a képét a kezében tartotta. Nem egy házasságtörőt, hanem egy szentet ölt meg! Épp ettől őrül meg a hősnő. IV. felvonás I. kép No. 11 24. 9/2/3 – 10/3/5, Zolna áriájából a friss rész 9-41. üteme kimaradt. Kívülállónak csak arról szól ez a húzás, hogy felborították az opera talán legszebb áriájának formai egyensúlyát, holott pusztán arról van szó, hogy itt a női karnak van két megszólalása. Hiába külső kar, mindkettő nagyon kényes. Ennek a húzásnak is a betanulása idő rövidsége volt. 25. 14/3/1 – 18/1/4, a pogány jelenet fele, azaz 27-95. üteme. A táltos és a kórus két első megszólalása van benne, egyik kórus sem különösebben nehéz. Gyönyörű dallamok, drámai erő van ebben a jelenetben, el kellett volna játszani. 26. 22/1/1 – 25/1/2, a nyolcszólamú férfikar és az öt szólamban éneklő kilenc férfiszólista első együttese. A pogányok és keresztények két különböző, egymást kiegészítő, de eltérő szövegű és zenéjű anyagot énekelnek, mindössze 15 ütemben. 27. 32/1/1 – 48/1/8, a csatajelenet, ugyanebben a felállásban, amelynek az első 124 ütemét kihúzták! Az előzővel együtt nem csak a magyar operairodalom, hanem az egyetemes operarepertoárban is párját ritkítóan drámai jelenetek, hatásuk leírhatatlan. De kevés volt az idő, nem lehetett betanulni. Amennyire remekművek, annyira időigényes a megtanulásuk. Így ennek a jelenetnek csak az utolsó 23 üteme maradt meg, ahol már csak négyszólamú énekelnivaló van. A pogány jelenet meghúzását nem tudom másként minősíteni, mint merényletnek az opera és Erkel ellen. A pogányok nagyon gondosan és arányosan megrajzolt képéből jelentéktelen, elmosódott folt maradt. IV. felvonás II. kép No 12 28. 72/2/1 – 76/3/1, 24 ütem, István: „De hol szerette jó fiam, hol Imre? s fejedelmi nője [?] mért nem jön, hogy örvendjen boldogságán szülője.” Jóva: „Uram király, fiad ne bánd, megirigyelte az ég. A sors csalárd, s a nászi koszorú díszét fagyos kezekkel tépi szét” Gizella: „Ah” István „Mindenható” Kórus: „Szomorú nász, oh fájdalom a szomorú ara”. Ha valaki soha nem hallotta ezt a részt, kottából nézve nem tűnik túl érdekesnek, pedig ahogyan a zene a megelőző boldog örömből fokozatosan dermesztő-komorrá válik, ilyet csak a legnagyobbak voltak képesek megjeleníteni. Ráadásul a szöveg az egész librettó legköltőibb része. A húzás oka lehetett rendezői óhaj is egészen Nádasdy szellemében, mert ha egy jelenet statikusnak találtatik, húzzunk belőle, hogy legyen „action”; de itt is inkább a kórus kímélését sejtem a valós oknak. 29. 75/3/3 – 76/3/1, Crescimira őrülési jelenetének 22-41. üteme. A húzás oka ismeretlen, de az biztos, hogy a remek ária formáját és arányait sikeresen tönkretette. 30. 80/1/1 – 81/1/3, 19 ütem. István: „Megtört szívemnek első gondja hazám Ki fog követni az ország trónusán Bár szívem ellenére, de ő is Árpád vére Vazul az a pogány” Kar: (a cappella!) „Az Isten megtéríti őt és hozhat honunkra szép időt”. Enélkül a recitatívó nélkül a hallgató számára nem világos, hogy István körül minden összeomlik, hiszen István szemében Vazul nem pusztán egy lázadó, hanem családtag, kijelölt trónutód Imre után. A kórus megszólalása pedig a hit csodája. Igen, megint és mindig a kórus… 31. 82/2/1 – 84/2/2, 25 ütem. Kórus: „Ó irtózatos galádság, átok romlás oh rémítő eset” 12 ütem közzene után és közben István az udvarhoz szól: „Ti, menjetek” majd a hercegekhez: „Ti, maradjatok”, majd a három herceg: „ Az Árpádokra gyászos nap virradt eldől ez sarj a más után gonosz csapás alatt.” István: „Figyeljetek reám”. A kórusnak ez az énekelnivalója nehéz ugyan, de kihagyásának nem kellett volna magával vonnia a megrázóan szép közzene kihagyását, és az egész jelenet lélektani hatásának és indokoltságának felborítását. 32. 86/1/3 – 86/3/4, 10 ütem. Az Imre halálát panaszoló külső kar a két bevezető zenekari ütemmel. Külső katonazenekar kellett volna hozzá, vagy megint a kórust kímélték, nem tudni, viszont a húzással az ezután következő István-arioso fohásza alól kihúzták az alapot. 33. 93/2/1 – 94/1/3, az első, asz-moll zenekari közjátékban levő ismétlés maradt ki. 34. 97/1/1– 98/1/3, a második H-dúr közjáték ismétlése került kihúzásra. Ezek a zenekari epizódok már az Ünnepi nyitány zenei világát vetítik előre. De mit tehetünk, ha az ismétléseket az operai gyakorlatban gátlás nélkül ki lehet húzni, tekintet nélkül ezek formaalkotó szerepére. Összegzés: A margitszigeti előadásban alkalmazott húzások egészen az előadást közvetlenül megelőző időszakig nem kerültek nyilvánosságra, és akkor is, mint pusztán „minimális tömörítések” és „terjedelmi kompromisszumok” lettek beharangozva. A fentiekből megállapítható, hogy messze túlmentek ezen, hiszen nem kevesebb, mint 34 húzással az opera több, mint egyötödét kivágták. Ráadásul számos húzás az opera legszebb, legértékesebb részeit sebezte. Hirdették továbbá, hogy „a margitszigeti körülmények sajnos nem engedik meg a teljes zenei anyag elhangzását”. Miféle körülmények? Semmi ilyesmiről nem tudok! A húzásoknak (azaz egyes részek kihagyásának) oka nagyjából a következőkben vázolható. Első szóba jöhető ok, ha az énekművész indiszponáltság, fáradtság, vagy a hangfekvés eltérő volta miatt nem tudná végigénekelni a szerepet másképp, csak rövidítéssel. Ilyen húzás véleményem szerint nem volt, hiszen az előadógárda kiváló. A második ok lenne, hogy a húzás a rendező utasítására történik, mert elképzelése szerint a kihagyott részlet nem illeszkedik jól az általa elképzelt színpadi folyamatba. Ebből a fajta húzásból meglepően kevés volt, amiért hálával tartozunk Nagy Viktornak. A harmadik ok lehet az, hogy a húzás célja pusztán az összidő rövidítése. A jelen előadásban ezek okát nem igazán értem, hiszen a játékidő éppen a második részben állt volna korlát nélkül rendelkezésre (a tűzijáték után), tehát a jobban megkurtított félidőben. A negyedik szóba jöhető ok, ha az együttesnek, nevezetesen a kórusnak nem volt ideje a darab megtanulására. Megállapításom szerint és a leírtak tükrében a rövidítések oka egyértelműen ez, hiszen az előzetes mentegetőzéssel ellentétben a legtöbb húzás a kórusrészeket érintette, a harmincnégy húzás húsz kórusmegszólalást érintett, nem véletlenül éppen a legnehezebbeket is. Mindez elkerülhető lett volna, ha a szervezés ismeretlen tanácsadóinak és végrehajtóinak köre az előkészítő időszakban körültekintőbb lett volna, durván fogalmazva, tisztában lett volna egy operaelőadás létrehozásának módjával-menetével. Végső soron nekik „köszönhető”, hogy Erkel operáját a tudományos előkészítés valamint a befektetett hatalmas anyagi és szellemi tőke ellenére a lehető legnagyobb nyilvánosság ismét csak csonkán hallhatta. Nem ezt érdemeltük, a nézők sem, a szereplők sem, főképp a zeneszerző Erkel nem. Az pedig végképp elfogadhatatlan, ha a húzások miatt az előadókat állítanák pellengérre, ahogyan ez az egyik interjúban nevesítve is elhangzott a karmesterrel és az egyik korrepetitorral kapcsolatban. Kényszerhelyzetben voltak: ha nem húzzák meg a művet, elmaradt volna az előadás. Ezzel együtt a margitszigeti előadásnak a szaldója pozitívnak mondható. A közönségnek is és a kritikának is tetszett a zene. A kiállítás pompás volt, a szereplők derekasan helytálltak, megérdemelten nagy sikerük volt. Olyannyira, hogy a nem-fanatikus Erkel-rajongóknak is az volt a véleménye, hogy Erkelnek ez a műve akár mint potenciális repertoárdarab is szóba jöhet. Mint már annyiszor, ezúttal is bebizonyosodott tehát, hogy Erkel zenéje olyan erőteljes, hogy még megcsonkítva is képes hatni. Mint az Erkel Társaság egyik alapítója, ebbe az írásba azért fektettem nem csekély munkát és időt, hogy megelőzzem azt, hogy Erkel zenedrámáját a jövőben is húzásokkal adják elő. Mert, ahogy hírlik, ez a lehetőség, az ígéretek ellenére fennáll! Kassai István
Tömörített Erkel opera a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Ebben az írásban arra reagálok, hogy az augusztus 19-20-i margitszigeti Erkel: István király előadásain a tudományos előkészítettség ellenére nem a teljes zenei anyag, csupán annak kevesebb, mint négyötöde hangzott el. Ez annál fájóbb, mivel a szervezőknek szinte korlátlan anyagi lehetősége volt egy minden tekintetben kiváló, referenciaértékű előadás létrehozására. Azt hogy ennek a csonkításnak mekkora jelentősége van, ezt a szervezők is tudták. Az utolsó hetekig titkolták, a fel- majd levezető pr cikkekben pedig mentegetni próbálták. A leíró részben először a húzás helyét jelölöm meg a következő sorrendben. Először a felvonás, majd a jelenet száma következik, külön sorban. Alatta a húzás sorszáma, majd a kéziratos zongoraszólamban elfoglalt helye következik. A két „per” jellel elválasztott három szám közül az első az oldalszám az eredeti oldalszámozás szerint, ezt követi a szisztéma száma az adott oldalon, majd az ütem száma a szisztémán belül, ahol a húzás kezdődik, illetve befejeződik. Ezt még további helymeghatározás is követi, hiszen kevesen vannak, akiknek ilyen kivonat a birtokában lehet. Az összes húzást kommentáltam, hiszen jelen írásban nem csupán listázni szerettem volna a csonkolásokat, hanem szándékom szerint bizonyítani szerettem volna azt, hogy minden egyes húzás indokoltsága kétes. Állításaim ellenőrzésére segédanyagként használható a több portálra feltett teljes eredeti szövegkönyv, valamint a Katolikus Rádió archívumában meghallgatható felvétel, amely a balettzene kivételével a teljes zenei anyagot tartalmazza. Az első felvonásban viszonylag kevés húzás van, ám, ahogy haladunk előre a darabban, a húzások terjedelme és súlyossága egyre növekszik I. felvonás, No. 1. 1. 5/2/3 – 6/1/1, az országgyűlési jelenet Allegro moderato szakaszának 12—18. üteme, Vazul, majd a hercegek megszólalása, ami összesen 6 ütem. Indokolatlan a húzás, mert ezeknek a szereplőknek ez az első mondata a színpadon, amely egyben jellemképük is: V: „Hadd lássuk, megvigasztalja az ő keresztény Istene?” H: „Számíthatsz mindenkor reánk, királyunk s drága szép hazánk.” A No. 2-ben nincs húzás. I. felvonás, No. 3 2. 39/2/2 – 39/3/2, a jelenet 24-28. üteme, Egy recitativo 3-7. üteme: Gizella: „Sebős, siess, bocsásd be”. Imre: „Siess, tán könyörgő szegény, megnyugtatom, megvédem én.” Véleményem szerint ez rendezői húzás volt. Indokolhatósága kétséges, mert a szereplők mozgatásával elkerülhető lett volna a húzás. I. felvonás, No. 4 3. 49/2/3 – 50/1/2, Marcia, Allegro 17-28. ütem. A jelenetben Csanád, a papok kara majd a három lovag első megszólalása. Semmilyen szempontból nem indokolható rövidítés. Cs: „Nászod híre hatja át, boldogítva a hazát.” P: „Mert az Ég sugallta ezt, felragyog a Szent Kereszt.” L: „Lelkeink örömre kelnek, vígságán ennyi kebelnek.” A kurtítás a zenei és a dramaturgiai szerkezetet egyaránt károsította, a jelenet ugyanis arról szól, hogy mindenki gratulál az eljegyzéshez, a maga szempontjai szerint. 4. 54/1/3, ez a rövid húzás az induló finálé trió részében a Gellért második megszólalása előtti zenekari ütem (ha jól számoltam, a jelenet 90. üteme), itt egy utólagos „vide” beírást vett figyelembe a tudományos előkészítés, így a következetesen négyütemes félperiódusok egyike sánta lett. 5. 56/2/1 – 60/1/2, az induló finálé visszatérésének 17-33. üteme. Mindössze 17 ütem a kihagyás, de annál jelentősebb, mivel a finálé csúcspontját érinti, a stretta előtti szakasz kétötödét. A teljes kórus és tizenegy férfi szólista helyenként 12 szólamú (5+7) imitációs szerkezetű, bonyolult együttese. Ez az első olyan jelentős húzás, amelynek az oka más nem lehetett, mint a kórus felkészülési idejének rövidsége. 6. 68/1/5 – 71/1/1, a zenekari utójáték első 12 üteme, Célja egyértelműen a rövidítés, teljesen öncélúan, hiszen néhány másodpercről van szó, amit a színpadi mozgással játszva ki lehetett volna tölteni. II. felvonás A No. 5-ben és a No. 6-ban nincsen húzás. II. felvonás, No. 7 7. 27/1/1 – 27/3/4, a szóló fanfárok 15 üteme. Színpadi zene, három trombita jobbról a színpadtól jobbra G-dúr, a színpadtól balra három kürt a színpadon B-dúr hármashangzat felbontást játszik külön, majd összefonódva, ami azért különösen érdekes, mert a. bitonalitás a 20. század zeneszerzői eszköztárának része, és a XIX. században még nem gyakori jelenség. Újszerű, ma is szokatlan hangzás, rendezői szempontból érdekes megoldásokat kínálna, kihagyása nagy tévedés volt. A húzás célja itt is a játékidő rövidítése lehetett, oka talán a színpadi zene együttesének hiánya, volt, vagy az is lehetett, hogy a játszóanyagot nem találták meg a kéziratos anyagban. II. felvonás No. 8 8. 32/4/1 – 34/1/2, István és a kórus jelenete, felelgetős formában, 8+4+4+5 ütem, amelyből csak az első nyolc ütem hangzott el, tehát a formarész több mint háromnegyede kimaradt. Még ha valaki nem ismeri az operát, annak is riasztó az eredmény. A húzás oka itt sem lehet más, hogy csökkenteni kellett a kórus tanulnivalóját. 9. 35/2/1 – 36/1/2, a teljes orgonaszóló kimaradt, 25 ütem. Az orgonamuzsika alatt vonult volna be a templomba a nép. Természetesen ki lehet hagyni, ha ki akarjuk hagyni. A színházi gyakorlatban minden és mindennek az ellenkezője megtehető. 10. 39/1/1 – 42/2/3. a balettzene első 54 üteme kimaradt, ami három kórus megszólalást érintett. Az első formarészből tehát nem maradt meg több, mint az ezután következő nyolc ütem. Az ok az összidő csökkentése, és a kórus betanulási idejének rövidítése. 11. 43/2/3 – 43/6/1, az Asz-dúr verbunkos 9-23. üteme, Az ABA forma közepe kimaradt. Itt is egy későbbi „vide” beírást vett komolyan a stáb, pedig ennek a szakasznak, ahogy az előzőnek is, értékes a zenéje. 12. 45/5/1 – 48/1/1, a balett ostinatós B-dúr szakaszának 3-26. üteme, tulajdonképpen a teljes formarész. Az ok egyértelműen a hétszólamú kórus megtanulásának megspórolása. A meghagyott hat (2+4) ütem másmilyen nem lehet, mint formátlan csonk. 13. 48/6/2 második felétől – 49/3/2 második feléig, nyolc ütem, amelynek kihúzása csupán egyike az összidő csökkentő rövidítéseknek. 14. 50/2//3 –51/2/3, az Esz-dúr zenekari átvezetés 3-14. üteme, egy fokozás elejét és közepét szedték ki, amely a formarész csúcspontját készítette volna elő. Itt is a rövidítés volt a cél és az ok. Nem győzöm kihangsúlyozni, hogy a szervezők az előadást megelőző hónapig többször is kiemelték, hogy az előadás olyannyira teljes lesz, hogy az eddig minden előadásból és felvételből kihagyott balettet is kinyitják. Ehhez képest a balettzenét öt húzással kifilézték, nem csoda, hogy ilyen előzmények után még a darabot egyébként nem ismerő kritikusok is észlelték a balettzene gyengeségét... Vélelmezem, hogy ennek a szabdalásnak is az volt a célja, hogy az öt kórus-megszólalásból mindössze egy (az utolsó) maradjon meg. 15. 56/2/2 – 57/4/3, a változatosság okán nem az orgonaszólót, hanem az ezt megelőző zenekari utójátékot hagyták ki teljes egészében, 17 ütemet, gyönyörű, lírai levezetését a megelőző nagy együttesnek. Ez a szakasz egyébként majdnem azonos a No. 1-ben többször elhangzó zenével, amely mindig az esküvő említéséhez kapcsolódik, így ez az utójáték zenei keretbe is foglalja, illetve foglalta volna a két felvonást. 16: 61/3/5 – 61//3/6 a Sebős – Péter kettős Allegro szakaszának 2-21. üteme, amiből ezen felül már csak tizenhét ütem marad. Tehát a stretta több mint felét kihagyták a csak itt elhangzó kulcsszavakkal együtt: „de csak sötétben, éjhomályban”. 17. 63/1/2 – 64/1/5, a külső kar megismételt rövid imája a két intrikus közbe szólásával: K: „Isten áldd meg a királyt és ez ifjú mátkapárra add üdvöd sugarát” S: „Dőljön le hitük temploma” P: „Váljék átokká ez ima. ” K: „Isten áldd meg a királyt és ez ifjú mátkapárra add üdvöd sugarát” Hatásos, drámai kontraszt 11 ütemben, de mivel kórus van benne, kihúzták ezt is. 18. 67/3/1 – 71/1/3 Crescimira belépőjének 9-22. üteme, amely minden felvételen, még a leginkább zanzásított filmzenében is benne volt. Ez az opera legszebb részeinek egyike. „Itt minden szív egy kincsesbánya, leszek Magyarhon hű leánya!”. Miért kellett ezt kihagyni? Ha megtekintjük a partitúrát, világossá válik a kép: a 6-7 szólamban éneklő kórus és a férfi kisszólisták hatszólamú, igen bonyolult együttesének betanulására, összepróbálására nem volt idő. Semmilyen más ok nem lehetséges, mert a kihúzott zene gyönyörű, az együttes felépítése mesteri, a szöveg költői, és a kimaradt rész összideje sem több másfél percnél. A húzással viszont Crescimira legszebb énekelnivalójának kétharmada kimarad, a kihagyott szakasz előtti és utáni rész összekapcsolása pedig fejbevágó hatású. Ez a húzás megbocsáthatatlan. III. felvonás No. 9 19. 1/2/3 – 5/2/1, a kórusszám 9-66. üteme, tehát a felvonás rögtön egy barbár húzással kezdődik, mert ez a nászkar nemcsak ennek az operának, hanem a magyar kórusirodalomnak az egyik gyöngyszeme. Gyakorlatilag a teljes színpadi kórus kimaradt, csak a kivonulás utáni külső kar éneke maradt meg. Talán azért, mert a külső kar kottából is énekelhet? III. felvonás No. 10 20. 29/3/1 – 29/4/5, Zolna és Crescimira recitativójának 6-13. üteme. Maradhatott volna, mert Crescimira lélekrajzát gazdagítaná: Z: „Ah! bánatoddal?” C: „Hagyj el, harag és maró szégyen dúlnak zajgó szívem mélyében.” De ez nem harsogás, hanem a csendes és mély bánat hangja. A húzás következtében viszont a 4/4-es környezetben egy 5/4-es ütem keletkezett. 21. 34/3/1 – 43/1/1, Crescimira és Péter első duettjéből a 33-157. ütem. Az első 32 és az ezt követő 20 ütem maradt meg ebből a drámai kettősből. Teljesen kimaradt annak a lélektani folyamatnak az ábrázolása, hogy miért gyilkolta meg Crescimira a férjét a nászéjszakán. A húzott anyagban Péter két mondatban tudatja, hogy „megcsal az urad”, a friss menyecske szintén két mondatban a közli, hogy „csapjon bele a mennykő”, és máris távozik mérgezni. A történés így annyira primitív lett, hogy ez nem lehetett rendezői húzás, ez a játékidő rövidítésének céljából történhetett csak. Keszei Borinak, aki a húzások legnagyobb kárvallottja a szólisták közül, ez nagyszerű énekelni- és játszanivaló lett volna, nem hallhattuk alakítását ebben a jelenetben sem. A húzással Péter jellemrajzának egyetlen valamennyire emberi vonása is kimaradt: a szerelmes férfi ábrázolása. 22. 53/1/3 – 53/3/2, A második Crescimira – Péter duett 54-61. üteme. Szövege: C: „A kép haraggal néze rám, hogy a nász éjszakán a hitves mit mível.” A következő húzásnál válik érthetővé ezeknek a taktusoknak a kihagyása. 23. 55/3/5 – 56/2/3, ugyanennek a kettősnek a strettájából a 20-25. ütem, a következő szöveggel: C: „Ó irgalomnak örök Istene, reám tekint az üldöző angyal szeme.”. Ez a két húzás a bűntudat lényeges tényezőjét iktatja ki, mert, mivel Péter az imént elárulta, hogy Imre a Szűzanyának ajánlotta fel magát. Crescimira most jön rá, hogy a férje nem földi nőbe volt szerelmes, hanem égi arája volt, akinek a képét a kezében tartotta. Nem egy házasságtörőt, hanem egy szentet ölt meg! Épp ettől őrül meg a hősnő. IV. felvonás I. kép No. 11 24. 9/2/3 – 10/3/5, Zolna áriájából a friss rész 9-41. üteme kimaradt. Kívülállónak csak arról szól ez a húzás, hogy felborították az opera talán legszebb áriájának formai egyensúlyát, holott pusztán arról van szó, hogy itt a női karnak van két megszólalása. Hiába külső kar, mindkettő nagyon kényes. Ennek a húzásnak is a betanulása idő rövidsége volt. 25. 14/3/1 – 18/1/4, a pogány jelenet fele, azaz 27-95. üteme. A táltos és a kórus két első megszólalása van benne, egyik kórus sem különösebben nehéz. Gyönyörű dallamok, drámai erő van ebben a jelenetben, el kellett volna játszani. 26. 22/1/1 – 25/1/2, a nyolcszólamú férfikar és az öt szólamban éneklő kilenc férfiszólista első együttese. A pogányok és keresztények két különböző, egymást kiegészítő, de eltérő szövegű és zenéjű anyagot énekelnek, mindössze 15 ütemben. 27. 32/1/1 – 48/1/8, a csatajelenet, ugyanebben a felállásban, amelynek az első 124 ütemét kihúzták! Az előzővel együtt nem csak a magyar operairodalom, hanem az egyetemes operarepertoárban is párját ritkítóan drámai jelenetek, hatásuk leírhatatlan. De kevés volt az idő, nem lehetett betanulni. Amennyire remekművek, annyira időigényes a megtanulásuk. Így ennek a jelenetnek csak az utolsó 23 üteme maradt meg, ahol már csak négyszólamú énekelnivaló van. A pogány jelenet meghúzását nem tudom másként minősíteni, mint merényletnek az opera és Erkel ellen. A pogányok nagyon gondosan és arányosan megrajzolt képéből jelentéktelen, elmosódott folt maradt. IV. felvonás II. kép No 12 28. 72/2/1 – 76/3/1, 24 ütem, István: „De hol szerette jó fiam, hol Imre? s fejedelmi nője [?] mért nem jön, hogy örvendjen boldogságán szülője.” Jóva: „Uram király, fiad ne bánd, megirigyelte az ég. A sors csalárd, s a nászi koszorú díszét fagyos kezekkel tépi szét” Gizella: „Ah” István „Mindenható” Kórus: „Szomorú nász, oh fájdalom a szomorú ara”. Ha valaki soha nem hallotta ezt a részt, kottából nézve nem tűnik túl érdekesnek, pedig ahogyan a zene a megelőző boldog örömből fokozatosan dermesztő-komorrá válik, ilyet csak a legnagyobbak voltak képesek megjeleníteni. Ráadásul a szöveg az egész librettó legköltőibb része. A húzás oka lehetett rendezői óhaj is egészen Nádasdy szellemében, mert ha egy jelenet statikusnak találtatik, húzzunk belőle, hogy legyen „action”; de itt is inkább a kórus kímélését sejtem a valós oknak. 29. 75/3/3 – 76/3/1, Crescimira őrülési jelenetének 22-41. üteme. A húzás oka ismeretlen, de az biztos, hogy a remek ária formáját és arányait sikeresen tönkretette. 30. 80/1/1 – 81/1/3, 19 ütem. István: „Megtört szívemnek első gondja hazám Ki fog követni az ország trónusán Bár szívem ellenére, de ő is Árpád vére Vazul az a pogány” Kar: (a cappella!) „Az Isten megtéríti őt és hozhat honunkra szép időt”. Enélkül a recitatívó nélkül a hallgató számára nem világos, hogy István körül minden összeomlik, hiszen István szemében Vazul nem pusztán egy lázadó, hanem családtag, kijelölt trónutód Imre után. A kórus megszólalása pedig a hit csodája. Igen, megint és mindig a kórus… 31. 82/2/1 – 84/2/2, 25 ütem. Kórus: „Ó irtózatos galádság, átok romlás oh rémítő eset” 12 ütem közzene után és közben István az udvarhoz szól: „Ti, menjetek” majd a hercegekhez: „Ti, maradjatok”, majd a három herceg: „ Az Árpádokra gyászos nap virradt eldől ez sarj a más után gonosz csapás alatt.” István: „Figyeljetek reám”. A kórusnak ez az énekelnivalója nehéz ugyan, de kihagyásának nem kellett volna magával vonnia a megrázóan szép közzene kihagyását, és az egész jelenet lélektani hatásának és indokoltságának felborítását. 32. 86/1/3 – 86/3/4, 10 ütem. Az Imre halálát panaszoló külső kar a két bevezető zenekari ütemmel. Külső katonazenekar kellett volna hozzá, vagy megint a kórust kímélték, nem tudni, viszont a húzással az ezután következő István-arioso fohásza alól kihúzták az alapot. 33. 93/2/1 – 94/1/3, az első, asz-moll zenekari közjátékban levő ismétlés maradt ki. 34. 97/1/1– 98/1/3, a második H-dúr közjáték ismétlése került kihúzásra. Ezek a zenekari epizódok már az Ünnepi nyitány zenei világát vetítik előre. De mit tehetünk, ha az ismétléseket az operai gyakorlatban gátlás nélkül ki lehet húzni, tekintet nélkül ezek formaalkotó szerepére. Összegzés: A margitszigeti előadásban alkalmazott húzások egészen az előadást közvetlenül megelőző időszakig nem kerültek nyilvánosságra, és akkor is, mint pusztán „minimális tömörítések” és „terjedelmi kompromisszumok” lettek beharangozva. A fentiekből megállapítható, hogy messze túlmentek ezen, hiszen nem kevesebb, mint 34 húzással az opera több, mint egyötödét kivágták. Ráadásul számos húzás az opera legszebb, legértékesebb részeit sebezte. Hirdették továbbá, hogy „a margitszigeti körülmények sajnos nem engedik meg a teljes zenei anyag elhangzását”. Miféle körülmények? Semmi ilyesmiről nem tudok! A húzásoknak (azaz egyes részek kihagyásának) oka nagyjából a következőkben vázolható. Első szóba jöhető ok, ha az énekművész indiszponáltság, fáradtság, vagy a hangfekvés eltérő volta miatt nem tudná végigénekelni a szerepet másképp, csak rövidítéssel. Ilyen húzás véleményem szerint nem volt, hiszen az előadógárda kiváló. A második ok lenne, hogy a húzás a rendező utasítására történik, mert elképzelése szerint a kihagyott részlet nem illeszkedik jól az általa elképzelt színpadi folyamatba. Ebből a fajta húzásból meglepően kevés volt, amiért hálával tartozunk Nagy Viktornak. A harmadik ok lehet az, hogy a húzás célja pusztán az összidő rövidítése. A jelen előadásban ezek okát nem igazán értem, hiszen a játékidő éppen a második részben állt volna korlát nélkül rendelkezésre (a tűzijáték után), tehát a jobban megkurtított félidőben. A negyedik szóba jöhető ok, ha az együttesnek, nevezetesen a kórusnak nem volt ideje a darab megtanulására. Megállapításom szerint és a leírtak tükrében a rövidítések oka egyértelműen ez, hiszen az előzetes mentegetőzéssel ellentétben a legtöbb húzás a kórusrészeket érintette, a harmincnégy húzás húsz kórusmegszólalást érintett, nem véletlenül éppen a legnehezebbeket is. Mindez elkerülhető lett volna, ha a szervezés ismeretlen tanácsadóinak és végrehajtóinak köre az előkészítő időszakban körültekintőbb lett volna, durván fogalmazva, tisztában lett volna egy operaelőadás létrehozásának módjával-menetével. Végső soron nekik „köszönhető”, hogy Erkel operáját a tudományos előkészítés valamint a befektetett hatalmas anyagi és szellemi tőke ellenére a lehető legnagyobb nyilvánosság ismét csak csonkán hallhatta. Nem ezt érdemeltük, a nézők sem, a szereplők sem, főképp a zeneszerző Erkel nem. Az pedig végképp elfogadhatatlan, ha a húzások miatt az előadókat állítanák pellengérre, ahogyan ez az egyik interjúban nevesítve is elhangzott a karmesterrel és az egyik korrepetitorral kapcsolatban. Kényszerhelyzetben voltak: ha nem húzzák meg a művet, elmaradt volna az előadás. Ezzel együtt a margitszigeti előadásnak a szaldója pozitívnak mondható. A közönségnek is és a kritikának is tetszett a zene. A kiállítás pompás volt, a szereplők derekasan helytálltak, megérdemelten nagy sikerük volt. Olyannyira, hogy a nem-fanatikus Erkel-rajongóknak is az volt a véleménye, hogy Erkelnek ez a műve akár mint potenciális repertoárdarab is szóba jöhet. Mint már annyiszor, ezúttal is bebizonyosodott tehát, hogy Erkel zenéje olyan erőteljes, hogy még megcsonkítva is képes hatni. Mint az Erkel Társaság egyik alapítója, ebbe az írásba azért fektettem nem csekély munkát és időt, hogy megelőzzem azt, hogy Erkel zenedrámáját a jövőben is húzásokkal adják elő. Mert, ahogy hírlik, ez a lehetőség, az ígéretek ellenére fennáll! Kassai István
724 Búbánat 2013-09-05 22:46:52 [Válasz erre: 723 musicus2 2013-09-05 14:07:35]
Magam részéről köszönöm ezt az információt!
Magam részéről köszönöm ezt az információt!
723 musicus2 2013-09-05 14:07:35
A MOM Kulturális Központban tartott pünkösdhétfői operakoncertünket - Erkel: István király - a Magyar Katolikus Rádió rögzítette, és most [url]http://www.katolikusradio.hu/download/HANGANYAGOK/;feltette a letölthető anyagok közé mp3 formátumban[/url], MINDÖSSZE EGY HÉTRE. Természetesen az archívumból, ahogy eddig is, a továbbiakban is letölthető lesz a műsor, de sokkal rosszabb hangminőségben. Páholy és Pódium c. műsorban adták le a műsort, két folytatásban.
A MOM Kulturális Központban tartott pünkösdhétfői operakoncertünket - Erkel: István király - a Magyar Katolikus Rádió rögzítette, és most [url]http://www.katolikusradio.hu/download/HANGANYAGOK/;feltette a letölthető anyagok közé mp3 formátumban[/url], MINDÖSSZE EGY HÉTRE. Természetesen az archívumból, ahogy eddig is, a továbbiakban is letölthető lesz a műsor, de sokkal rosszabb hangminőségben. Páholy és Pódium c. műsorban adták le a műsort, két folytatásban.
722 musicus2 2013-09-03 18:12:04 [Válasz erre: 721 Búbánat 2013-09-02 20:47:31]
Minden tekintetben tanulságos írás, érdemes az egészet elolvasni. Ne mondja senki, hogy a momus.hu-t nem olvassák sokan... ld. az első bekezdés végét, a cikkben ez (is) nyilvánvalóan utalás az általam eddig a momusban leírtakra. A cikkben foglalt zárójelben levő mondattal egyetértek, mert a húzni általában nem az előadások előkészítésekor szoktak, de jelen esetben az előkészítő fázis miatt (az akkor elkövetett hibák miatti időveszteség okán) kellett kurtítani az operán. Jelen előadás betanulása során az előadók nem dönthettek a húzások kérdésében, hanem kényszerítve voltak arra, hogy kihúzzák a kórustételek számottevő részét. Ezt bizonyítani fogom, most már nem csak a magam védelmében (hazugnak és rágalmazónak mertek nevezni), hanem az előadók védelmében is, hiszen a karmestert és az egyik korrepetitort az egyik pr interjúban nevesítették, mint a húzások elkövetőit.
Minden tekintetben tanulságos írás, érdemes az egészet elolvasni. Ne mondja senki, hogy a momus.hu-t nem olvassák sokan... ld. az első bekezdés végét, a cikkben ez (is) nyilvánvalóan utalás az általam eddig a momusban leírtakra. A cikkben foglalt zárójelben levő mondattal egyetértek, mert a húzni általában nem az előadások előkészítésekor szoktak, de jelen esetben az előkészítő fázis miatt (az akkor elkövetett hibák miatti időveszteség okán) kellett kurtítani az operán. Jelen előadás betanulása során az előadók nem dönthettek a húzások kérdésében, hanem kényszerítve voltak arra, hogy kihúzzák a kórustételek számottevő részét. Ezt bizonyítani fogom, most már nem csak a magam védelmében (hazugnak és rágalmazónak mertek nevezni), hanem az előadók védelmében is, hiszen a karmestert és az egyik korrepetitort az egyik pr interjúban nevesítették, mint a húzások elkövetőit.
721 Búbánat 2013-09-02 20:47:31
[url] http://operavilag.net/kiemelt/egyseg-a-sokfelesegben/; Egység a sokféleségben [/url] Opera Világ, 2013. szeptember 2. Erkel Ferenc: István király – bemutató a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, 2013. augusztus 19. BÓKA GÁBOR kritikája Idézek több helyről a kritikából: „A fesztivál szervezői számára rendelkezésre álltak a kellő anyagi feltételek, hogy az előadás a média jóvoltából széles körben figyelemmel kísért üggyé váljon – de ami ennél fontosabb: a felhajtás nem érdemtelen produkciót kísért, hanem olyat, amelynek legalábbis auditív része mögött szokatlanul igényes szellemi előkészítő munka húzódott meg. Köszönet hát a produkció kottaanyagát az összes lehetséges forrás egybevetésével előkészítő Gurmai Évának, akinek gigászi erőfeszítése (a hasonló volumenű munkák általában több évig szoktak húzódni, itt mindössze néhány hónap állt rendelkezésre) lehetővé tette, hogy a Margitszigeten az István király 1885-ös eredeti változata minden átdolgozástól mentesen, eredeti formájában hangozhassék föl (a húzások kérdése már nem az előkészítői fázishoz, hanem az előadók döntéseihez kapcsolódik).” „Noha kevés alkalmunk adódott mostanság e művel való találkozásra, azért néhány mégis akadt: az 1993-as rádió- és tévéfelvétel vállaltan átdolgozásban adta a darabot, éppúgy baltával esve neki, mint annak idején Nádasdyék a Hunyadinak és a Bánk bánnak; s még a Kolozsvári Állami Magyar Opera CD-n rögzített produkciója sem nélkülözi a színházi gyakorlatban elfogadhatónak, ha nem is kívánatosnak nevezhető húzások mellett a beavatkozó kéz nyomát (ellentétben a kísérőfüzet állításával). Most (nem sokkal a Kassai István nevével fémjelzett, több helyszínen is előadott, szintén csaknem a teljes zenei anyagot bemutató, de még csak kézírásos kottákra támaszkodó előadások után) végre tehát nem csupán „bemondásra” kell elhinnünk, hogy Erkel (pontosabban az Erkel-műhely) igenis jobban értett az operaszerzéshez, mint a későbbi átdolgozók, de mindez hangzó valósággá is válik.” „[…] Az előadás másik problematikus pontja: a húzások. Igaz, a húzás nem egyenlő az átírással, átdolgozással, vagyis a produkcióban – híven az előzetes ígéretekhez – kizárólag az Erkel-műhely által komponált anyag hangzott fel, a rövidítések olykor kétségtelenül zavaróan hatottak. Bizonyos esetekben a zenei arányérzékünk számára tűnt túl kevésnek az, amit hallottunk, így például Zolna IV. felvonásbeli áriájának második, allegro moderato részében – s valóban: a kottába pillantva látható, hogy az ária ezen része eredetileg sokkal hosszabb, arányaiban jobban illeszkedik az első, adagio részhez. Más értelemben zavaró, ha fontos cselekménymozzanatok esnek húzás áldozatául: mert igaz ugyan, hogy Imre herceg halálát nem különösebben izgalmas recitativóban jelentik be István királynak – ám ha ez nem hangzik el a színpadon, Crescimira utána következő őrülési jelenete szinte indokolatlanná válik. Nem csak a purizmus mondatja tehát velünk, hogy az eredetiség kétség kívül teljesült elvárása mellett a teljességnek is tudtunk volna örülni. Mégis: az előadás megérdemelten aratott nagy sikert, s ez egyértelműen a zenei megvalósítás magas színvonalának köszönhető. A szilárd alapot az MR Szimfonikusok és vezető karmesterük, Vajda Gergely szolgáltatták. Vajda a jelek szerint az a ritka karmester, aki nem pusztán levezényli, haneminterpretálja Erkel muzsikáját: nem azt méricskéli, hol helyezkedik el ez a zene a legnagyobbakéhoz képest, hanem saját valós értékeit keresi meg és bontja ki, elsősorban a zenedrámai folyamatokra koncentrálva (a szabadtéri helyszín a hangosítás miatt amúgy is eleve alkalmatlan a hangszínekre koncentráló karmesteri koncepció végig vitelére). Ez az István király-vezénylés egyszerre demonstrálta Erkel zeneszerzői nagyságát, a mű értékét – és Vajda Gergely opera-karmesteri érettségét, amit az elmúlt hónapokban több alkalommal is bizonyított már.” „Ez az István király-előadás önmagán túlmutató produkció volt: a magyar operatörténet egy elfelejtett kincsét tárta a tévéközvetítés jóvoltából a nagyközönség elé filológiailag igényes és zenei megvalósítását tekintve magas színvonalú előadásban. A hazai operaéletet kézben tartó kevesek felelőssége, hogy ez a kezdeményezés se irányát, se színvonalát tekintve ne maradjon elszigetelt – s hogy ha lesz folytatás, a jövőben színre kerülő darabok színpadilag is kapják meg az őket megillető figyelmet és szakmaiságot.”
[url] http://operavilag.net/kiemelt/egyseg-a-sokfelesegben/; Egység a sokféleségben [/url] Opera Világ, 2013. szeptember 2. Erkel Ferenc: István király – bemutató a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, 2013. augusztus 19. BÓKA GÁBOR kritikája Idézek több helyről a kritikából: „A fesztivál szervezői számára rendelkezésre álltak a kellő anyagi feltételek, hogy az előadás a média jóvoltából széles körben figyelemmel kísért üggyé váljon – de ami ennél fontosabb: a felhajtás nem érdemtelen produkciót kísért, hanem olyat, amelynek legalábbis auditív része mögött szokatlanul igényes szellemi előkészítő munka húzódott meg. Köszönet hát a produkció kottaanyagát az összes lehetséges forrás egybevetésével előkészítő Gurmai Évának, akinek gigászi erőfeszítése (a hasonló volumenű munkák általában több évig szoktak húzódni, itt mindössze néhány hónap állt rendelkezésre) lehetővé tette, hogy a Margitszigeten az István király 1885-ös eredeti változata minden átdolgozástól mentesen, eredeti formájában hangozhassék föl (a húzások kérdése már nem az előkészítői fázishoz, hanem az előadók döntéseihez kapcsolódik).” „Noha kevés alkalmunk adódott mostanság e művel való találkozásra, azért néhány mégis akadt: az 1993-as rádió- és tévéfelvétel vállaltan átdolgozásban adta a darabot, éppúgy baltával esve neki, mint annak idején Nádasdyék a Hunyadinak és a Bánk bánnak; s még a Kolozsvári Állami Magyar Opera CD-n rögzített produkciója sem nélkülözi a színházi gyakorlatban elfogadhatónak, ha nem is kívánatosnak nevezhető húzások mellett a beavatkozó kéz nyomát (ellentétben a kísérőfüzet állításával). Most (nem sokkal a Kassai István nevével fémjelzett, több helyszínen is előadott, szintén csaknem a teljes zenei anyagot bemutató, de még csak kézírásos kottákra támaszkodó előadások után) végre tehát nem csupán „bemondásra” kell elhinnünk, hogy Erkel (pontosabban az Erkel-műhely) igenis jobban értett az operaszerzéshez, mint a későbbi átdolgozók, de mindez hangzó valósággá is válik.” „[…] Az előadás másik problematikus pontja: a húzások. Igaz, a húzás nem egyenlő az átírással, átdolgozással, vagyis a produkcióban – híven az előzetes ígéretekhez – kizárólag az Erkel-műhely által komponált anyag hangzott fel, a rövidítések olykor kétségtelenül zavaróan hatottak. Bizonyos esetekben a zenei arányérzékünk számára tűnt túl kevésnek az, amit hallottunk, így például Zolna IV. felvonásbeli áriájának második, allegro moderato részében – s valóban: a kottába pillantva látható, hogy az ária ezen része eredetileg sokkal hosszabb, arányaiban jobban illeszkedik az első, adagio részhez. Más értelemben zavaró, ha fontos cselekménymozzanatok esnek húzás áldozatául: mert igaz ugyan, hogy Imre herceg halálát nem különösebben izgalmas recitativóban jelentik be István királynak – ám ha ez nem hangzik el a színpadon, Crescimira utána következő őrülési jelenete szinte indokolatlanná válik. Nem csak a purizmus mondatja tehát velünk, hogy az eredetiség kétség kívül teljesült elvárása mellett a teljességnek is tudtunk volna örülni. Mégis: az előadás megérdemelten aratott nagy sikert, s ez egyértelműen a zenei megvalósítás magas színvonalának köszönhető. A szilárd alapot az MR Szimfonikusok és vezető karmesterük, Vajda Gergely szolgáltatták. Vajda a jelek szerint az a ritka karmester, aki nem pusztán levezényli, haneminterpretálja Erkel muzsikáját: nem azt méricskéli, hol helyezkedik el ez a zene a legnagyobbakéhoz képest, hanem saját valós értékeit keresi meg és bontja ki, elsősorban a zenedrámai folyamatokra koncentrálva (a szabadtéri helyszín a hangosítás miatt amúgy is eleve alkalmatlan a hangszínekre koncentráló karmesteri koncepció végig vitelére). Ez az István király-vezénylés egyszerre demonstrálta Erkel zeneszerzői nagyságát, a mű értékét – és Vajda Gergely opera-karmesteri érettségét, amit az elmúlt hónapokban több alkalommal is bizonyított már.” „Ez az István király-előadás önmagán túlmutató produkció volt: a magyar operatörténet egy elfelejtett kincsét tárta a tévéközvetítés jóvoltából a nagyközönség elé filológiailag igényes és zenei megvalósítását tekintve magas színvonalú előadásban. A hazai operaéletet kézben tartó kevesek felelőssége, hogy ez a kezdeményezés se irányát, se színvonalát tekintve ne maradjon elszigetelt – s hogy ha lesz folytatás, a jövőben színre kerülő darabok színpadilag is kapják meg az őket megillető figyelmet és szakmaiságot.”
720 serse 2013-09-02 09:39:52
És a húzások miatt nemcsak Kassai István méltatlankodik: "Igaz, a húzás nem egyenlő az átírással, átdolgozással, vagyis a produkcióban – híven az előzetes ígéretekhez – kizárólag az Erkel-műhely által komponált anyag hangzott fel, a rövidítések olykor kétségtelenül zavaróan hatottak. Bizonyos esetekben a zenei arányérzékünk számára tűnt túl kevésnek az, amit hallottunk, így például Zolna IV. felvonásbeli áriájának második, allegro moderato részében – s valóban: a kottába pillantva látható, hogy az ária ezen része eredetileg sokkal hosszabb, arányaiban jobban illeszkedik az első, adagio részhez. Más értelemben zavaró, ha fontos cselekménymozzanatok esnek húzás áldozatául: mert igaz ugyan, hogy Imre herceg halálát nem különösebben izgalmas recitativóban jelentik be István királynak – ám ha ez nem hangzik el a színpadon, Crescimira utána következő őrülési jelenete szinte indokolatlanná válik. Nem csak a purizmus mondatja tehát velünk, hogy az eredetiség kétség kívül teljesült elvárása mellett a teljességnek is tudtunk volna örülni." - Bóka Gábor Operavilág
És a húzások miatt nemcsak Kassai István méltatlankodik: "Igaz, a húzás nem egyenlő az átírással, átdolgozással, vagyis a produkcióban – híven az előzetes ígéretekhez – kizárólag az Erkel-műhely által komponált anyag hangzott fel, a rövidítések olykor kétségtelenül zavaróan hatottak. Bizonyos esetekben a zenei arányérzékünk számára tűnt túl kevésnek az, amit hallottunk, így például Zolna IV. felvonásbeli áriájának második, allegro moderato részében – s valóban: a kottába pillantva látható, hogy az ária ezen része eredetileg sokkal hosszabb, arányaiban jobban illeszkedik az első, adagio részhez. Más értelemben zavaró, ha fontos cselekménymozzanatok esnek húzás áldozatául: mert igaz ugyan, hogy Imre herceg halálát nem különösebben izgalmas recitativóban jelentik be István királynak – ám ha ez nem hangzik el a színpadon, Crescimira utána következő őrülési jelenete szinte indokolatlanná válik. Nem csak a purizmus mondatja tehát velünk, hogy az eredetiség kétség kívül teljesült elvárása mellett a teljességnek is tudtunk volna örülni." - Bóka Gábor Operavilág
719 serse 2013-09-01 16:35:05 [Válasz erre: 718 musicus2 2013-09-01 15:54:11]
A Hunyadi premier kapcsán se nagyon emelte fel senki a szavát, hogy miért nem az eredetit játsszák. Ezenkívül az eredeti, szerzői változat cd felvételéről se nagyon beszéltek és írtak. A Bánkkal kapcsolatban meg sokan azt hozták fel érvként, hogy hát Simándy is ezzel a szöveggel énekelte a Hazám, hazámot, nem az eredetivel és akkor mi jogunk állítanák vissza az eredeti szöveget? Azzal kapcsolatban se nagyon méltatlankodott senki a szakmabeliek közül, hogy a Bánkot 2011 őszétől, ha már nem is a Nádasdy-Rékai-Oláh-féle átdolgozás szerint játsszák, de erősen megcsonkítva. Úgyhogy szerintem a szakmát ez különösebben nem érdekli. Kedves musicus! Én tisztelem és becsülöm az olyan embert, aki elkötelezi magát egy ügy iránt, főleg, ha kultúráról van szó. Én se preferálom az átírt és meghúzott Erkel operákat, de úgy látszik ez a szakmát különösebben nem hozza lázba. Olykor vannak Erkel évfordulók, akkor fellángol a vita egy kicsit, majd kialszik. De egyébként a Németh Amadé-féle István király szerintem is pocsék lett. Arra nem tudok mást mondani: pocsék és nem méltó Erkelhez! Egyszerűen nem értem, hogy egy zeneszerzéshez is értő, komoly szakember hogy csinálhat ilyet? A Bátori Mária zenei anyagába is belenyúlt, de nem olyan durván, mint az István királyéba. De szerintem Németh az István királyt tartotta a leggyengébb Erkel operának.
A Hunyadi premier kapcsán se nagyon emelte fel senki a szavát, hogy miért nem az eredetit játsszák. Ezenkívül az eredeti, szerzői változat cd felvételéről se nagyon beszéltek és írtak. A Bánkkal kapcsolatban meg sokan azt hozták fel érvként, hogy hát Simándy is ezzel a szöveggel énekelte a Hazám, hazámot, nem az eredetivel és akkor mi jogunk állítanák vissza az eredeti szöveget? Azzal kapcsolatban se nagyon méltatlankodott senki a szakmabeliek közül, hogy a Bánkot 2011 őszétől, ha már nem is a Nádasdy-Rékai-Oláh-féle átdolgozás szerint játsszák, de erősen megcsonkítva. Úgyhogy szerintem a szakmát ez különösebben nem érdekli. Kedves musicus! Én tisztelem és becsülöm az olyan embert, aki elkötelezi magát egy ügy iránt, főleg, ha kultúráról van szó. Én se preferálom az átírt és meghúzott Erkel operákat, de úgy látszik ez a szakmát különösebben nem hozza lázba. Olykor vannak Erkel évfordulók, akkor fellángol a vita egy kicsit, majd kialszik. De egyébként a Németh Amadé-féle István király szerintem is pocsék lett. Arra nem tudok mást mondani: pocsék és nem méltó Erkelhez! Egyszerűen nem értem, hogy egy zeneszerzéshez is értő, komoly szakember hogy csinálhat ilyet? A Bátori Mária zenei anyagába is belenyúlt, de nem olyan durván, mint az István királyéba. De szerintem Németh az István királyt tartotta a leggyengébb Erkel operának.
718 musicus2 2013-09-01 15:54:11 [Válasz erre: 715 Búbánat 2013-08-31 16:03:12]
A werkfilm beköszöntője így fest a Szabadtér Színház honlapján: "Augusztus 31-én, szombaton 14:50-től látható az M1 műsorán a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon augusztus 20-án bemutatott Erkel-opera, az István király werkfilmje. Pillantson be az MTVA stábjával a kulisszák mögé! Miről árulkodnak a régi partitúrák? Milyen hatások és inspirációk vezérelték az Erkel-család leszármazottját, Erkel László Kentaurt a nagyszabású díszlet és a modern, mégis korhű ruhák tervezésében? Hogyan és hol készül el néhány hét alatt a több száz ruha? Miért gondolta Bán Teodóra igazgató, hogy szükség van a mű eredeti verziójának bemutatására? Milyen apróságokban tér el mégis a margitszigeti zenei anyag az eredetitől? Mit gondol a műről a karmester és a rendező? Tekintse meg Erkel Ferenc eredeti kéziratos kottáit az OSZK zenei gyűjteményében, ismerje meg a zenetörténészek rekonstrukciós munkáját, nézze meg, hogy építik fel a monumentális díszletet a megújult szabadtéri színpadon, lessen be velünk a zenekari-, kórus-, öltözéses és színpadi próbákra. Élje át a stábbal a készülődés izgalmait, és idézze fel újra a színházi élményt! Tehát a beköszöntő szerint szó esett volna arról is, hogy MILYEN APRÓSÁGOKBAN TÉR EL MÉGIS A MARGITSZIGETI ZENEI ANYAG AZ EREDETITŐL? Egy szó sem hangzott el erről, természetesen. Talán azért, mert az eltérés nem apróság, hanem a darab egyötöde? Tehát az összehasonlítás, amit folytatásokban közlök, nem vált okafogyottá.
A werkfilm beköszöntője így fest a Szabadtér Színház honlapján: "Augusztus 31-én, szombaton 14:50-től látható az M1 műsorán a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon augusztus 20-án bemutatott Erkel-opera, az István király werkfilmje. Pillantson be az MTVA stábjával a kulisszák mögé! Miről árulkodnak a régi partitúrák? Milyen hatások és inspirációk vezérelték az Erkel-család leszármazottját, Erkel László Kentaurt a nagyszabású díszlet és a modern, mégis korhű ruhák tervezésében? Hogyan és hol készül el néhány hét alatt a több száz ruha? Miért gondolta Bán Teodóra igazgató, hogy szükség van a mű eredeti verziójának bemutatására? Milyen apróságokban tér el mégis a margitszigeti zenei anyag az eredetitől? Mit gondol a műről a karmester és a rendező? Tekintse meg Erkel Ferenc eredeti kéziratos kottáit az OSZK zenei gyűjteményében, ismerje meg a zenetörténészek rekonstrukciós munkáját, nézze meg, hogy építik fel a monumentális díszletet a megújult szabadtéri színpadon, lessen be velünk a zenekari-, kórus-, öltözéses és színpadi próbákra. Élje át a stábbal a készülődés izgalmait, és idézze fel újra a színházi élményt! Tehát a beköszöntő szerint szó esett volna arról is, hogy MILYEN APRÓSÁGOKBAN TÉR EL MÉGIS A MARGITSZIGETI ZENEI ANYAG AZ EREDETITŐL? Egy szó sem hangzott el erről, természetesen. Talán azért, mert az eltérés nem apróság, hanem a darab egyötöde? Tehát az összehasonlítás, amit folytatásokban közlök, nem vált okafogyottá.
717 musicus2 2013-09-01 01:22:18 [Válasz erre: 714 tiramisu 2013-08-31 14:02:58]
Attól tartok, nem fog elhallgatni, de én sem, megnyugtathatom.
Attól tartok, nem fog elhallgatni, de én sem, megnyugtathatom.
716 musicus2 2013-09-01 01:21:31 [Válasz erre: 711 tiramisu 2013-08-31 13:54:14]
Ön netán érdekelt volt a margitszigeti előadásban?
Ön netán érdekelt volt a margitszigeti előadásban?
715 Búbánat 2013-08-31 16:03:12 [Válasz erre: 712 Búbánat 2013-08-31 13:56:41]
M1 televízió, 2013. augusztus 31. 14.50 – 15.20 „Így készült… - Erkel: István király” Dokumentumfilm Gyártási adatok: Az augusztus 20-i előadáson: Hangmérnök: Gerendai Ferenc Operatőrök: Nádasdi László, Nemescsói Tamás, Molnár László Rendező: Nagy Anikó Szerkesztő: Mészáros Katalin Operatőr: Szobrász András Rendező: Varga Zs. Csaba Felelős szerkesztő: Mészáros Katalin Produkciós vezető: Tuba Mariann MTVA, 2013 (26 perc) A film az István király próbafolyamatain készült, megszólaltatva az alkotók és közreműködők közül a következő személyeket: Bán Teodóra, igazgató és művészeti vezető Mikusi Balázs, az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárának vezetője Gurmai Éva, zenetörténész Nagy Viktor, rendező. Erkel László KENTAUR, díszlet- és jelmeztervező Vajda Gergely, karmester, az MR Szimfonikusok vezetője Balczó Péter – Imre herceg Bretz Gábor – István, magyarok királya Wiedemann Bernadett – Gizella királyné Sárkány Kázmér – Vazul, Árpád-házi herceg László Boldizsár – Sebős, Buda fia, pogány harcos A film végén részletek voltak láthatók az augusztus 20-i bemutató előadás előtt lezajlott, a több ezer ember által közösen elénekelt "Hazám, hazám.."-ból.
M1 televízió, 2013. augusztus 31. 14.50 – 15.20 „Így készült… - Erkel: István király” Dokumentumfilm Gyártási adatok: Az augusztus 20-i előadáson: Hangmérnök: Gerendai Ferenc Operatőrök: Nádasdi László, Nemescsói Tamás, Molnár László Rendező: Nagy Anikó Szerkesztő: Mészáros Katalin Operatőr: Szobrász András Rendező: Varga Zs. Csaba Felelős szerkesztő: Mészáros Katalin Produkciós vezető: Tuba Mariann MTVA, 2013 (26 perc) A film az István király próbafolyamatain készült, megszólaltatva az alkotók és közreműködők közül a következő személyeket: Bán Teodóra, igazgató és művészeti vezető Mikusi Balázs, az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárának vezetője Gurmai Éva, zenetörténész Nagy Viktor, rendező. Erkel László KENTAUR, díszlet- és jelmeztervező Vajda Gergely, karmester, az MR Szimfonikusok vezetője Balczó Péter – Imre herceg Bretz Gábor – István, magyarok királya Wiedemann Bernadett – Gizella királyné Sárkány Kázmér – Vazul, Árpád-házi herceg László Boldizsár – Sebős, Buda fia, pogány harcos A film végén részletek voltak láthatók az augusztus 20-i bemutató előadás előtt lezajlott, a több ezer ember által közösen elénekelt "Hazám, hazám.."-ból.
714 tiramisu 2013-08-31 14:02:58 [Válasz erre: 710 musicus2 2013-08-31 01:30:14]
Nos, kedvesem, egyelőre Ön fenyegeőzik ,pl. égből hulló békákkal! :-) Nem baj úgysem láttam még ilyet. Milyen alapon hallgatok el? Mert mérhetetlenül unom és nem érdekel tovább. Ez az indítéka elkövetkezendő hallgatásomnak ebben a témában. Isten áldja!
Nos, kedvesem, egyelőre Ön fenyegeőzik ,pl. égből hulló békákkal! :-) Nem baj úgysem láttam még ilyet. Milyen alapon hallgatok el? Mert mérhetetlenül unom és nem érdekel tovább. Ez az indítéka elkövetkezendő hallgatásomnak ebben a témában. Isten áldja!
713 Búbánat 2013-08-31 13:58:11 [Válasz erre: 712 Búbánat 2013-08-31 13:56:41]
Bocsánat,rosszul írtam a dátumot: nem holnap, hanem ma szombat délután sugározza a televízió ezt a dokumentumfilmet!
Bocsánat,rosszul írtam a dátumot: nem holnap, hanem ma szombat délután sugározza a televízió ezt a dokumentumfilmet!
712 Búbánat 2013-08-31 13:56:41
2013. szeptember 1. vasárnap M1 csatorna,14:50 - 15:20 Így készült... - Erkel: István király (26 perc)
2013. szeptember 1. vasárnap M1 csatorna,14:50 - 15:20 Így készült... - Erkel: István király (26 perc)
711 tiramisu 2013-08-31 13:54:14 [Válasz erre: 709 musicus2 2013-08-31 00:34:15]
Olvassa el 703 -as számú beírását!!! Amiket itt leír és ahogyan, az bizony kimeríti a rágalmazás és sértegetés fogalmát ! Szerintem a "a margitszigeti team-et" egyáltalán nem érdeklik amiket itt összeír! Igen, RÁSZÓLOK Önre, hogy vegyen már vissza és ne puffogjon, mert visszatetsző! Nem jó ennyire táplálni vélt és valós sérelmeket! Napjában 1000-szer kérhetnénk számon, hogy miért nem valósult meg az, amit mi jogosnak érzünk, legfőképpen magunkkal szemben! Csináljon amit jónak lát, amit akar! De végül is mit akar? Nevetség tárgyává válni? Lelke rajta.
Olvassa el 703 -as számú beírását!!! Amiket itt leír és ahogyan, az bizony kimeríti a rágalmazás és sértegetés fogalmát ! Szerintem a "a margitszigeti team-et" egyáltalán nem érdeklik amiket itt összeír! Igen, RÁSZÓLOK Önre, hogy vegyen már vissza és ne puffogjon, mert visszatetsző! Nem jó ennyire táplálni vélt és valós sérelmeket! Napjában 1000-szer kérhetnénk számon, hogy miért nem valósult meg az, amit mi jogosnak érzünk, legfőképpen magunkkal szemben! Csináljon amit jónak lát, amit akar! De végül is mit akar? Nevetség tárgyává válni? Lelke rajta.
710 musicus2 2013-08-31 01:30:14 [Válasz erre: 707 tiramisu 2013-08-30 13:51:54]
Tisztelt Tiramisu! Ismét olyanokat állít, amire válaszolnom kell. 1. Senki sem vonja kétségbe Németh Amadé hatalmas kutatói érdemeit. De az bizton állítható, hogy nem az István király átdolgozása okán kell őt megkülönböztetett megbecsülésben részesítenünk. Ahogy Nádasdy Kálmán sem Erkel Hunyadijának és Bánk bánjának átdolgozásáért kerül(t) be a magyar színháztörténet panteonjába. Mindenkit megillet a tévedés joga. Nekik az volt a tévedésük, hogy azt hitték, hogy Erkel operáit szükséges átdolgozni. Tévedtek, mert nem szükséges. 2. Az István királynak az [url]http://www.kassai-istvan.hu/documents/zenpu/2012_eie.htm;eredeti szövegkönyve[/url], a [url]http://www.kassai-istvan.hu/documents/zenpu/2012_eird.htm;Ruitner - Dalos - Németh-féle átdolgozás szövegkönyvével[/url] és a [url]http://www.kassai-istvan.hu/documents/zenpu/2012_uaesz.htm;két szövegkönyv összehasonlításról írt írásommal együtt[/url] (ez utóbbi a Bónis Ferenc 80 éves születésnapjára kiadott kötetben meg is jelent) megtalálható a [url]http://www.kassai-istvan.hu/Zenei-%C3%ADr%C3%A1sok---Music-publications.php;honlapomon[/url]. Pusztán ez utóbbiból is kiderül, hogy Németh Amadé az átdolgozott operába temetési jelenetet írt, részben tisztázatlan eredetű zenei anyagból (nem vonom kétségbe, hogy valószínűen más Erkel operából átemelt motívumokból). Írt továbbá egy potpourri nyitányt is, amit Erkel is megírhatott volna, de, mivel mint az opera szerzője, úgy találta, hogy nem kell nyitány az opera elé, nem is írt nyitányt az opera elé. 3. Milyen alapon írja Ön, hogy én az István királyt átdolgoztam, átírtam, vagy beletoldottam volna valaha valamit is?! A 2010-es színpadi előadásból ki kellett húznunk a IV felvonás 2. képéből István és Sebős duettjét, mert színházi-rendezői szempontból gondjaink voltak a jelenet dramaturgiai megoldhatóságával. Ezt a húzást azonban a két koncert előadáson kinyitottuk. A nászbalettet viszont minden előadásunkból kihagytuk, mert az ősbemutatón még nem játszották. Ezt a két változást nem titokban, éjhomályban követtük el, hanem nyíltan hangoztattuk, ha szóba került, és ma is nyíltan vállaljuk. Legyen hát szíves felsorolni, hogy hol dolgoztam át, írtam át, vagy toldottam bele az operába bármit! Miféle dokumentumokról beszél ön? Valóban nem szán több szót a témára? Inszinuál? netán fenyeget is? aztán elhallgat? Miért? Milyen alapon? Milyen indítékból?
Tisztelt Tiramisu! Ismét olyanokat állít, amire válaszolnom kell. 1. Senki sem vonja kétségbe Németh Amadé hatalmas kutatói érdemeit. De az bizton állítható, hogy nem az István király átdolgozása okán kell őt megkülönböztetett megbecsülésben részesítenünk. Ahogy Nádasdy Kálmán sem Erkel Hunyadijának és Bánk bánjának átdolgozásáért kerül(t) be a magyar színháztörténet panteonjába. Mindenkit megillet a tévedés joga. Nekik az volt a tévedésük, hogy azt hitték, hogy Erkel operáit szükséges átdolgozni. Tévedtek, mert nem szükséges. 2. Az István királynak az [url]http://www.kassai-istvan.hu/documents/zenpu/2012_eie.htm;eredeti szövegkönyve[/url], a [url]http://www.kassai-istvan.hu/documents/zenpu/2012_eird.htm;Ruitner - Dalos - Németh-féle átdolgozás szövegkönyvével[/url] és a [url]http://www.kassai-istvan.hu/documents/zenpu/2012_uaesz.htm;két szövegkönyv összehasonlításról írt írásommal együtt[/url] (ez utóbbi a Bónis Ferenc 80 éves születésnapjára kiadott kötetben meg is jelent) megtalálható a [url]http://www.kassai-istvan.hu/Zenei-%C3%ADr%C3%A1sok---Music-publications.php;honlapomon[/url]. Pusztán ez utóbbiból is kiderül, hogy Németh Amadé az átdolgozott operába temetési jelenetet írt, részben tisztázatlan eredetű zenei anyagból (nem vonom kétségbe, hogy valószínűen más Erkel operából átemelt motívumokból). Írt továbbá egy potpourri nyitányt is, amit Erkel is megírhatott volna, de, mivel mint az opera szerzője, úgy találta, hogy nem kell nyitány az opera elé, nem is írt nyitányt az opera elé. 3. Milyen alapon írja Ön, hogy én az István királyt átdolgoztam, átírtam, vagy beletoldottam volna valaha valamit is?! A 2010-es színpadi előadásból ki kellett húznunk a IV felvonás 2. képéből István és Sebős duettjét, mert színházi-rendezői szempontból gondjaink voltak a jelenet dramaturgiai megoldhatóságával. Ezt a húzást azonban a két koncert előadáson kinyitottuk. A nászbalettet viszont minden előadásunkból kihagytuk, mert az ősbemutatón még nem játszották. Ezt a két változást nem titokban, éjhomályban követtük el, hanem nyíltan hangoztattuk, ha szóba került, és ma is nyíltan vállaljuk. Legyen hát szíves felsorolni, hogy hol dolgoztam át, írtam át, vagy toldottam bele az operába bármit! Miféle dokumentumokról beszél ön? Valóban nem szán több szót a témára? Inszinuál? netán fenyeget is? aztán elhallgat? Miért? Milyen alapon? Milyen indítékból?
709 musicus2 2013-08-31 00:34:15 [Válasz erre: 704 tiramisu 2013-08-30 09:01:43]
Tisztelt Tiramisu! Önt eddig higgadt vitapartnernek ismertem, aki nyilvánvalóan nem partvonalról szemléli a zenei élet eseményeit. Én nem csak nicknévvel vagyok itt jelen, mert vállalom nem csak a véleményemet, hanem nevemet is adom hozzá. Milyen alapon vádol Ön engem olyan tényállással, mint "rágalmazás"? Sajnálom, nem fejezem be a témát, bár lehet, hogy ez nem tetszik azoknak, akik a margitszigeti program előkészítése során hibákat követtek el. Magamat idézem, a Mi újság topic 48214-es hsz.-ban ezt írtam le: "...a két elhangzott előadás (t.i. a MOM-beli és a margitszigeti előadás) zenei szövetének összehasonlítását akkor is végigviszem, ha békák potyognak rám az égből, vagy ha "rámszólnak". Ugyanis a margitszigeti team részéről elhangzott egy ígéret (a teljes mű előadását fogják prezentálni a Szabadtéri Színpadon), és ezt az ígéretüket megszegték." Kedves Tiramisu, ezt a hozzászólását tekintsem "rámszólásnak"? Hiába figyelmeztet. Amit ígértem, azt meg is fogom tartani, nem szoktam a levegőbe beszélni. Amiket leírtam az igaz.
Tisztelt Tiramisu! Önt eddig higgadt vitapartnernek ismertem, aki nyilvánvalóan nem partvonalról szemléli a zenei élet eseményeit. Én nem csak nicknévvel vagyok itt jelen, mert vállalom nem csak a véleményemet, hanem nevemet is adom hozzá. Milyen alapon vádol Ön engem olyan tényállással, mint "rágalmazás"? Sajnálom, nem fejezem be a témát, bár lehet, hogy ez nem tetszik azoknak, akik a margitszigeti program előkészítése során hibákat követtek el. Magamat idézem, a Mi újság topic 48214-es hsz.-ban ezt írtam le: "...a két elhangzott előadás (t.i. a MOM-beli és a margitszigeti előadás) zenei szövetének összehasonlítását akkor is végigviszem, ha békák potyognak rám az égből, vagy ha "rámszólnak". Ugyanis a margitszigeti team részéről elhangzott egy ígéret (a teljes mű előadását fogják prezentálni a Szabadtéri Színpadon), és ezt az ígéretüket megszegték." Kedves Tiramisu, ezt a hozzászólását tekintsem "rámszólásnak"? Hiába figyelmeztet. Amit ígértem, azt meg is fogom tartani, nem szoktam a levegőbe beszélni. Amiket leírtam az igaz.
708 Búbánat 2013-08-30 21:42:34 [Válasz erre: 707 tiramisu 2013-08-30 13:51:54]
Sajnos, Németh Amadé által "összehozott" zenei anyag fele annak, amit most megismerhettünk a maga valójában. Utána lehet hallgatni: a rádióban 1993-ban felvett opera ugyan ott porosodik az archívumban (az átdolgozók tömörítése eredményeként mindössze másfél órányi időtartamú ez a változat), de erre a zenei alapra elkészült egy TV-operafilm is, amely már DVD –n kereskedelmi forgalomba került. Nekem megvan ez a lemez is, és most összehasonlítottam a zenei anyagát a margitszigeti illetve a három évvel ezelőtt bemutatott produkcióval: "zongorázni" lehetne (vagy inkább lehetetlen) a különbséget… Úgyhogy musicus2 érdeme megkérdőjelezhetetlen abban, hogy felkutatta és, elsőként bemutattatta az eredeti teljes zenét. Húsz évvel ezelőtt Németh Amadé (zene) Ruitner Sándor (librettó), Dalos László (vers szöveg) alaposan lerövidítették Erkel művét: a négy felvonásból két felvonás lett. Mint utaltam rá, a szöveg és a dramaturgia is jelentősen változott. – lehet, hogy jó szándék vezérelte őket, de mégis – alaposan „összekuszált” változattal rukkoltak elő. Az 1996-ban, a Kolozsvári Állami Magyar Operaházban bemutatott István király pozitívuma, hogy ott a kottát az eredeti kéziratlapok alapján a bemutató dramaturgja és karmestere, Hary Béla rekonstruálta, de ők is egy igencsak megkurtított, szintén két felvonásra rövidített operával jelentkeztek, amit később hangfelvételre is vettek (a CD-n Molnár János énekelte Istvánt, Ardó Mária Crescimirát, Mossóczy Vilmos vezényelt) – ezt a verziót mutatták be 2000-ben Gyulán, majd koncertszerűen előadták Máriaremetén, a bazilikában is. A mára végre teljességében ismertté vált és feltárt gyönyörűséges Erkel-zene annyi év után mindnyájunknak kárpótlást jelent a múltban elkövetett „siralmas” zenei, szöveg, dramaturgiai beavatkozásokért. Az más kérdés, hogy a rádiófelvételünkön is közreműködő énekesek (Martin János - István, Daróczy Tamás - Imre herceg, Takács Tamara - Gizella királyné, Póka Balázs – Péter herceg, Szendrényi Katalin – Crescimira), valamint a Kovács László vezényelte MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara teljesítményén semmi nem múlott. Színvonalas munkával elkészítettek egy stúdiófelvételt. Én annak örülök, hogy musicus 2 és alkotó csapata által már háromszor is bemutatott, rekonstruált, eredeti négyfelvonásos Erkel-opera után megismerhettem egy másik, a Szabad Tér Színház produkciójában létrejött, Vajda Gergely karmester zenei irányításával, Nagy Viktor rendezésében bemutatott kitűnő, élő produkciót (amit a televízió felvett és közvetített). Abba nem megyek bele, hogy e két színrevitel érdemét egymás ellenében minősítsem: ebben nem kívánok sem pro, sem kontra, állást foglalni. (Ahhoz nem vagyok annyira zeneértő, meg szakember sem,) Én annak örülök – megismétlem - , hogy az utóbbi három évben alkalmunk volt végre megismerkedni Erkel Ferenc utolsó, befejezett operájával, és hogy a rekonstrukciók elvégzése során feltárt csaknem teljes, az eredeti partitúra és szöveg alapján felhangzó csodálatos dallamokkal, énekekkel, zenékkel újólag szembesülhettem, rájuk csodálkozhattam, a szépségük, hatásuk alá kerülhettem. Ennyi bőven elég, hogy lelkesedésem ne szűnjön meg irántuk, mindkét produkció tovább éljen, alkalmunk legyen még ezt is, azt is újra látni-hallani. Erkel kései operájának sokáig méltatlanul elfeledett, félreértelmezett vagy átírt, tömörített változatai után végre hadd gyönyörködjünk még sokáig a rekonstruált eredeti dalműben! Várom is ezeket az újabb István király-előadásokat,- bemutatókat: innen is, onnan is.
Sajnos, Németh Amadé által "összehozott" zenei anyag fele annak, amit most megismerhettünk a maga valójában. Utána lehet hallgatni: a rádióban 1993-ban felvett opera ugyan ott porosodik az archívumban (az átdolgozók tömörítése eredményeként mindössze másfél órányi időtartamú ez a változat), de erre a zenei alapra elkészült egy TV-operafilm is, amely már DVD –n kereskedelmi forgalomba került. Nekem megvan ez a lemez is, és most összehasonlítottam a zenei anyagát a margitszigeti illetve a három évvel ezelőtt bemutatott produkcióval: "zongorázni" lehetne (vagy inkább lehetetlen) a különbséget… Úgyhogy musicus2 érdeme megkérdőjelezhetetlen abban, hogy felkutatta és, elsőként bemutattatta az eredeti teljes zenét. Húsz évvel ezelőtt Németh Amadé (zene) Ruitner Sándor (librettó), Dalos László (vers szöveg) alaposan lerövidítették Erkel művét: a négy felvonásból két felvonás lett. Mint utaltam rá, a szöveg és a dramaturgia is jelentősen változott. – lehet, hogy jó szándék vezérelte őket, de mégis – alaposan „összekuszált” változattal rukkoltak elő. Az 1996-ban, a Kolozsvári Állami Magyar Operaházban bemutatott István király pozitívuma, hogy ott a kottát az eredeti kéziratlapok alapján a bemutató dramaturgja és karmestere, Hary Béla rekonstruálta, de ők is egy igencsak megkurtított, szintén két felvonásra rövidített operával jelentkeztek, amit később hangfelvételre is vettek (a CD-n Molnár János énekelte Istvánt, Ardó Mária Crescimirát, Mossóczy Vilmos vezényelt) – ezt a verziót mutatták be 2000-ben Gyulán, majd koncertszerűen előadták Máriaremetén, a bazilikában is. A mára végre teljességében ismertté vált és feltárt gyönyörűséges Erkel-zene annyi év után mindnyájunknak kárpótlást jelent a múltban elkövetett „siralmas” zenei, szöveg, dramaturgiai beavatkozásokért. Az más kérdés, hogy a rádiófelvételünkön is közreműködő énekesek (Martin János - István, Daróczy Tamás - Imre herceg, Takács Tamara - Gizella királyné, Póka Balázs – Péter herceg, Szendrényi Katalin – Crescimira), valamint a Kovács László vezényelte MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara teljesítményén semmi nem múlott. Színvonalas munkával elkészítettek egy stúdiófelvételt. Én annak örülök, hogy musicus 2 és alkotó csapata által már háromszor is bemutatott, rekonstruált, eredeti négyfelvonásos Erkel-opera után megismerhettem egy másik, a Szabad Tér Színház produkciójában létrejött, Vajda Gergely karmester zenei irányításával, Nagy Viktor rendezésében bemutatott kitűnő, élő produkciót (amit a televízió felvett és közvetített). Abba nem megyek bele, hogy e két színrevitel érdemét egymás ellenében minősítsem: ebben nem kívánok sem pro, sem kontra, állást foglalni. (Ahhoz nem vagyok annyira zeneértő, meg szakember sem,) Én annak örülök – megismétlem - , hogy az utóbbi három évben alkalmunk volt végre megismerkedni Erkel Ferenc utolsó, befejezett operájával, és hogy a rekonstrukciók elvégzése során feltárt csaknem teljes, az eredeti partitúra és szöveg alapján felhangzó csodálatos dallamokkal, énekekkel, zenékkel újólag szembesülhettem, rájuk csodálkozhattam, a szépségük, hatásuk alá kerülhettem. Ennyi bőven elég, hogy lelkesedésem ne szűnjön meg irántuk, mindkét produkció tovább éljen, alkalmunk legyen még ezt is, azt is újra látni-hallani. Erkel kései operájának sokáig méltatlanul elfeledett, félreértelmezett vagy átírt, tömörített változatai után végre hadd gyönyörködjünk még sokáig a rekonstruált eredeti dalműben! Várom is ezeket az újabb István király-előadásokat,- bemutatókat: innen is, onnan is.
707 tiramisu 2013-08-30 13:51:54 [Válasz erre: 706 Búbánat 2013-08-30 12:39:36]
Meghamisítva? Németh Amadé nem tett ilyet, dicséret illeti komoly kutató munkájáért Ez erős állítás. musicus2 is átdolgozott, átírt, betoldott, ezért nem értem a vádaskodást. Nem az idő, hanem a fellelhető dokumentumok a mérvadóak. De több szót nem szánok a témára.
Meghamisítva? Németh Amadé nem tett ilyet, dicséret illeti komoly kutató munkájáért Ez erős állítás. musicus2 is átdolgozott, átírt, betoldott, ezért nem értem a vádaskodást. Nem az idő, hanem a fellelhető dokumentumok a mérvadóak. De több szót nem szánok a témára.
706 Búbánat 2013-08-30 12:39:36 [Válasz erre: 705 tiramisu 2013-08-30 09:14:57]
Kedves tiramisu! Lelkesedésem kizárólag Erkel művét, zenéjét szolgálja, és természetesen a mindenkori előadói apparátusát dicséri. Bárki a rendezője, producere, közreműködője, karmestere, szívesen állok melléjük; meggyőződésem, az István király-opera mindkét produkcióját a jó szándék vezérelte, az, hogy a lehető legteljesebb, és minél igényesebb, művészibb megformálásban jusson el az iránta érdeklődő publikumhoz. Én egyforma lelkesedéssel tapsoltam ennek is - annak is. Az, hogy mennyire volt teljes vagy nem teljes a rekonstruált partitúra, majd az idő eldönti. Már annak örülni lehet, hogy egyformán szakítottak azzal a borzalommal, amit a korábbi rádiós, televíziós, főleg a Németh Amadéhoz és köréhez köthető társaság vitt véghez az elmúlt évtizedekben értelmetlen húzásaikkal, átdolgozásaikkal, betoldásaikkal meghamisítva Erkel utolsó, befejezett, gyönyörű operáját. Most jóleső érzéssek és örömmel konstatálom, hogy mind a Margitszigeten bemutatott, mind a Komáromban először színre vitt eredeti István királyt végre valahára a maga csaknem teljességében megismerhettük! Számomra ez a mérvadó. Minden más kérdés, felvetés legyen a Széchényi Könyvtárban őrzött partitúra és ének-zenei kivonatok kéziratai további kutatóinak, és zenetörténészeinek problematikája.
Kedves tiramisu! Lelkesedésem kizárólag Erkel művét, zenéjét szolgálja, és természetesen a mindenkori előadói apparátusát dicséri. Bárki a rendezője, producere, közreműködője, karmestere, szívesen állok melléjük; meggyőződésem, az István király-opera mindkét produkcióját a jó szándék vezérelte, az, hogy a lehető legteljesebb, és minél igényesebb, művészibb megformálásban jusson el az iránta érdeklődő publikumhoz. Én egyforma lelkesedéssel tapsoltam ennek is - annak is. Az, hogy mennyire volt teljes vagy nem teljes a rekonstruált partitúra, majd az idő eldönti. Már annak örülni lehet, hogy egyformán szakítottak azzal a borzalommal, amit a korábbi rádiós, televíziós, főleg a Németh Amadéhoz és köréhez köthető társaság vitt véghez az elmúlt évtizedekben értelmetlen húzásaikkal, átdolgozásaikkal, betoldásaikkal meghamisítva Erkel utolsó, befejezett, gyönyörű operáját. Most jóleső érzéssek és örömmel konstatálom, hogy mind a Margitszigeten bemutatott, mind a Komáromban először színre vitt eredeti István királyt végre valahára a maga csaknem teljességében megismerhettük! Számomra ez a mérvadó. Minden más kérdés, felvetés legyen a Széchényi Könyvtárban őrzött partitúra és ének-zenei kivonatok kéziratai további kutatóinak, és zenetörténészeinek problematikája.
705 tiramisu 2013-08-30 09:14:57 [Válasz erre: 702 Búbánat 2013-08-28 14:40:28]
Kedves Búbánat! Megértem lelkesedésedet, de a musicus2 által leírtak nem fedik a valóságot és kimerítik a rágalmazás fogalmát!
Kedves Búbánat! Megértem lelkesedésedet, de a musicus2 által leírtak nem fedik a valóságot és kimerítik a rágalmazás fogalmát!
704 tiramisu 2013-08-30 09:01:43 [Válasz erre: 703 musicus2 2013-08-30 02:44:50]
T. musicu2! Amiket ír, az egyszerűen rágalmazás és nem fedi a valóságot, -hazugság! Kérem fejezze be ezt a témát, melyet feltehetően az irigység motivál,-Erkelre hivatkozva. Nem Ön az egyedüli letéteményese Erkel -örökségünknek! Nem beszélve, hogy miféle zenés színpadi , színházi, operai gyakorlattal rendelkezi Ön? És egyáltalán... A sértettség rossz tanácsadó. Kérem gondolja meg, hogy miket ír és hogyan, mert visszatetsző és véleménye megalapozatlan!
T. musicu2! Amiket ír, az egyszerűen rágalmazás és nem fedi a valóságot, -hazugság! Kérem fejezze be ezt a témát, melyet feltehetően az irigység motivál,-Erkelre hivatkozva. Nem Ön az egyedüli letéteményese Erkel -örökségünknek! Nem beszélve, hogy miféle zenés színpadi , színházi, operai gyakorlattal rendelkezi Ön? És egyáltalán... A sértettség rossz tanácsadó. Kérem gondolja meg, hogy miket ír és hogyan, mert visszatetsző és véleménye megalapozatlan!
