Jaj, nagyon hideg volt ma este, és bizony az Eiffel mozdonycsarnokát meg sem próbálták felfűteni, a jegyszedő lánykák is kabátban dideregtek. Szerencsére a nézőtéren már otthonos meleg fogadott minket, és a szünetben sem kellett fázni, mert nem volt szünet. 
Ez a Veszedelmes Éden teljesen letaglózott. Le a kalappal a három zongorista előtt (Andrea Fernandes, Zsoldos Bálint, Tóth Sámuel Csaba), akik csaknem két órán keresztül megállás nélkül verték a billentyűket, biztosítva azt az egyszerűnek tűnő, de nagyon körmönfont és komplex zenei teret, amely Philip Glass zenéjét jellemzi.  Azt hiszem, hogy az Eiffelt pontosan az ilyen előadásokra találták ki. Ezt a művet el sem tudnám képzelni az Erkelben, vagy az Operaházban, itt, a Bánffy teremben viszont, kb 2/3-os nézőszámmal, a tér pontosan akkora volt, hogy az ember zavartalanul át tudja adni magát a mű élvezetének. Ez egy nagyon szépen felépített és kivitelezett előadás volt, csak dicsérni tudom a rendezést és az összes szereplőt.  Cocteau szövege zseniális, igazi intellektuális élmény. Különösebben nem kedvelem a balettot, de itt a balett az előadás szerves része volt, a zene és a mozgás teljes egységet alkotott. És igen, láthattuk, hogy mennyire szép az emberi test, és milyen elementáris kifejezőerővel rendelkezik. Az énekesek is nagyon jók voltak, ebben a környezetben még Rálik Szilvia éles hangja sem volt zavaró. Dobszay Péter remekül vezényelt.
Nekem nagyon tetszett ez az előadás, és megfogott Philip Glass zenéje, ez a szüntelenül vissza-visszatérő, állandó mormolás, levelek zizegése, eső kopogása, tenger hullámzása, valami álomszerű, parttalan ősi dallam az idő mélyéről, amely áthatol és körülvesz, nem tart sehová, csak van, maga a létezés, mint a kozmikus háttérsugárzás, amely már tart vagy öt milliárd éve, mégsem unalmas. Az ember feloldódik ebben a zenében és részese lesz valami nagyon szépnek, valami titoknak, valami harmóniának, felhőtlen örömnek.  Persze van egy kis zavaró részlet, maga a történet, a két főszereplő meghal, sötét lesz, megszűnik a zene teremtette világegyetem és az ember hazamegy, a dermesztő hidegben.

Dalesttel emlékezik Sólyom-Nagy Sándorra az Opera

/Opera honlapjáról/

Születésének 80. évfordulóját megelőzően tanítványai és kollégái idézik meg a Kossuth- és Liszt-díjas bariton, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja pályafutásának legfontosabb szerepeit a Sólyom-Nagy80+ dalesten 2021. december 9-én, 18:00 órától az Eiffel Műhelyház Bánffy Miklós termében.

A 20. század utolsó évtizedeinek egyik nagy magyar baritonját, Sólyom-Nagy Sándort 2020 decemberében, röviddel 79. születésnapja után érte a halál. A Covid-19 járvány okozta korlátozások nem tették lehetővé, hogy a Magyar Állami Operaház és a rajongók búcsút vehessenek a Kossuth-díjas művésztől, akinek intenzív énekstílusát és erős szerepformálását az országhatárokon túl is jól ismerték: Bayreuth kivételes művészgárdájának évtizedeken át volt állandó tagja, miközben budapesti anyaszínházához mindvégig hű maradt.

A nagyszerű énekesre, a figyelmes és segítőkész zeneakadémiai mesterre röviddel 80. születésnapja előtt az Eiffel Műhelyház színpadán tanítványok és pályatársak, köztük Fried Péter, Geiger Lajos, Gémes Katalin, Káldi-Kiss András, Kálmándy Mihály, Kertesi Ingrid, Kiss András, Gál Erika, Sümegi Eszter, Szvétek László és Várhelyi Éva emlékeznek. A műsorban Mozart, Verdi, Puccini, Giordano, Rossini, Saint-Saëns, Wagner és Richard Strauss olyan művei, műrészletei hangoznak el, amelyek fontosak voltak Sólyom-Nagy Sándor életpályája során.

A programot és a fellépők névsorát a kiváló bariton szeretett felesége, Pogány Imola zongoraművész segítségével állította össze az Opera. Zongorán közreműködik: Kálvin Balázs és Szennai Kálmán, beszédet mond Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója, Kovács János karmester, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja és Mesterművésze és Frigyesi Tibor rendező, egyetemi tanár.

Az est háziasszonya Gyüdi Melitta, a műsort Aczél András rendezi.

Én még az Eiffel in statu nascendi-állapotában láttam ezt a két darabot (ld. 37 u.itt), nekem elment a Kenessey-darab is, a Tóték kifejezetten tetszett. Bartók országában sok mindent lehet, olykor -mondhatni- kötelező írni és még jól meg is fizetik, ha tetszetős a téma és a szerző/k neve. A két tenorról és Kovács Istvánról kb. ugyanazt írjuk, az "asszonyt" éneklő szoprán fejlődhetett két és fél év alatt. Jankó Zsolt vezényelt akkor is (jól), erdélyi születésű karmester.

Szakadó esőben újra elzarándokoltunk az Eiffelbe. Hogy mit is láttunk, azt azonnal leírom, de előtte egy gyors kérdés, amíg el nem felejtem: melyik gombot kell lenyomni a sorompónál, hogy felnyíljon? Mert ezzel a művelettel mindig meggyűlik a bajom. 
Szóval első rész: Az arany meg az asszony. Sokat kell gondolkoznom azon, hogy valami olyasmit írjak róla ami nem jár két hét szilenciummal, de ez nagyon nehéz lesz, mert ez a "mű" az első hangjától az utolsóig, egy zenei  giccs. Szégyen, hogy Bartók országában ilyesmit lehet írni, és még nagyobb szégyen, hogy ezt valaki a penészes-dohos kriptából előkotorta, aztán a tudatlan és mit sem sejtő hallgatóság torkán lenyomta. Lehet ezt még ciftrázni? Lehet, mert ráadásul az operettből visszaguberált Kiss-B. Attila énekelte az egyik címszerepet. Kedves Operaház, ezt sohasem bocsátom meg. Persze nem lenne méltányos ennyivel elintézni az első részt, Megyimorecz Ildikó és Kovács István igen szépen énekelt, és a zenekar, vagy a karmester sem tehet arról, hogy a légy hogyan piszkolta össze a kottapapírt. 
No, de modern korunkban mindenre van orvosság, így erre is. És ez az orvosság nem késlekedett, ráadásul azonnal hatott, mert a második részben következett a Tóték. Olvastam én többször a zseniális kisregényt, a színművet, láttam többször a szintén fantasztikus mozifilmet, de nyugodt szívvel merem állítani, hogy ez az előadás Örkény művéből nem elvett, hanem ahhoz hozzátett: csaknem másfél órán át teljes szépségében pompázott a színpadon ez a humoros-groteszk opera. Telitalálat ez a nagyon jól, igazi tehetséggel összerakott eklektikus zene, amelyben szinte az egész  zenetörténet - a Dies irae-től a Mandarinig - felvonult, és telitalálat volt a műből készült librettó, a versbetétek, minden. És az énekesek: egytől-egyig csodásak, mindegyik alakítás átélt és nagyszerű volt, nem is akarok kiemelni közülük senkit sem, mert így voltak jók, együtt, ahogyan voltak, talán azért annyit megjegyeznék, hogy jó volt Kiss-B. antiprodukciója után László Boldizsárt hallgatni. És ki ez a Jankó Zsolt karmester?? Mert, hogy nagyszerű, az nem vitás, bravúrosan vezényelte ezt a nem egyszerű művet, és szólt is a keze alatt a zenekar, mint a parancsolat. Remélem, hogy ezzel a fiatal és tehetséges karmesterrel gyakran fogunk találkozni a jövőben. Édes volt a gyerekkar. 
MIndent elfelejtettem, mindent megbocsátottam, hajrá Opera.

Ma éjjel hamarosan (22.05 - 0.25) az M5 csatornán láthatjuk: "Újjászületésnap" - Az ünnepélyes Eiffel Műhelyház-átadó

Ünnepi gála-koncert (felvételről)

(2021)

TV-előzetes

Előzőleg - szerintem - az akusztikával nem volt baj, tavaly, illetve tavasszal is voltam a Bánffy teremben, és élveztem az előadást. Most ősszel, a Mester és Margaritánál viszont nagyon torz volt az énekesek hangja. Ezt akkor a gépzenére és a kihangosításra fogtam. Tegnap viszont továbbra is az énekesek felső hangjai torzak voltak, ez különösen Horti Lillánál volt feltűnő. Lehet, hogy mikrofonokat használnak és a hangot erősítik a normál előadásoknál is?? De miért? Én nem vagyok hangmérnök, csak találgatni tudok. MIndenesetre jó lenne, ha orvosolnák ezt a problémát. A Pelléast azért említettem, mert tavasszal ugyanitt fogják előadni, és DVD felvételeken nézve a Pelléast, nekem úgy tűnik, hogy szinte Wagneri méretű zenekar kell a megszólaltatásához. Ez a terem inkább kamara-előadásokra való, kis zenekarral, pl. barokk operákra - gondolom - kiváló. De mivel nincsen mély zenekari árok, és az énekesek a zenekar mögött vannak, ha egy nagy zenekar játszik, akkor az énekeseket hangosítani fogják, és torzan fog szólni az egész. Én legalábbis ettől tartok. 

lásd még 583....;-)

Megnéztem a Képzeld beteget. Hááát, láttam már jobbat is. Voltak benne humoros részek, és a librettó versezete nagyon szellemes. Nem tudom, hogy a kerettörténetet ki találta ki, de szerintem nagyon erőltetett. És az utolsó szín (vagy felvonás?) abszolút nem kellett volna. Továbbá talán jobb lenne a 19 órai, vagy 19:30-as kezdés, sajnos mindent 20 órakor kezdenek az Eiffelben, így aztán ez a rövidke opera is 22:30-ig tartott. Aki tetszett: Rácz István, de jó volt Wiedemann Bernadett és Biri Gergely is.És persze Kovács János, jó volt újra látni. De valami baj van az akusztikával. Már a Mester és Margaritánál is feltűnt, hogy milyen torz az énekesek hangja, de most is, nem tudom, hogy mikrofonban énekeltek?, de Horti Lilla magas hangjai szinte az élvezhetetlenségig torzultak. Vagy az én fülemmel van baj? De Horti Lillát láttam szeptemberben a Müpában, és csodálatosan énekelt, így mégiscsak a Bánffy teremmel lehet baj. Az is érdekes, hogy egy éve, vagy tavasszal ezt még egyáltalán nem észleltem. Mindenesetre félek attól, hogy ez a szörnyű akusztika tönkre fogja tenni a Pelléast. Remélem, hogy addig sikerül valamit javítani rajta.Volt néhány mulatságos, jól sikerült jelenet, de megvallom, Vajda János első operája (Mario és a varázsló) tetszett legjobban a szerző művei közül, persze ebben Polgár László is közrejátszott. Jó dolog ez az eklektikus zene, mert mindig akad rácsodálkozni- és kitalálni való, de valahogyan a kohéziós erő hiányzik.  

A Karenina Annában nagyon (el)ütős lenne az a vonatosdi ... 

Biztos, hogy nem így kéne! Valószínűleg nagyon humorosnak gondolta valaki, kapcsolódva a vasüti múlthoz (?), de egy járműjavítóban soha nem szálltak vonatra utasok, tehát nincs mire emlékeztetni. Azonkívül ma már a beszállás, járat indul, stb. ebben a formában egyetlen vasúállomáson sem hangzik el!

Erről jut eszembe, eltátottam a számat, amikor a Bánffy terem előtt, előadás kezdéskor megszólalt a hangszóró, hogy: beszállás! Pontosan nem tudom idézni, de roppant szellemesnek gondolt szöveg szólt, hogy járat indul, stb, és még sípoltak is hozzá. Biztos, hogy ezt így kéne?

Lehet, hogy viccesen hangzik a két - egymástól távol lévő - ágazat ilyetén összemosása, de valójában minden szakszervezetisnek ugyanazt kell csinálnia: védenie munkavállalók érdekeit. Akkor is, ha az illető falusi bakter, meg akkor is, hogy muzsikus egy fővárosi dalszínházban... 

Talált, süllyedt!

Azt hiszem, hogy róla van szó.

Apró, régen ezeket a híreket „kis színes”-nek nevezték:

https://hirklikk.hu/kozelet/vasutas-az-operahazban/389732

Idézet a cikkből:

„Új szakszervezet alakult a MÁV-Volán csoportnál. Elnöke Bárány Balázs Péter… A tapasztalt vasutas (Bárány) sok húron játszik, hiszen az Operaházi Dolgozók Független Szakszervezetét is vezeti, és e mellé vállalta a Korrekt Vasutas Szakszervezet (KVSZ) elnöki posztját.

Rokonszakmának nehezen nevezhető a dalszínházi tevékenység és a vasutasság, de Bárány képes áthidalni a nehézségeket.”

Tekintettel arra, hogy az Eiffel Műhelyház több szálon kapcsolódik a vasúthoz, ez a híradás éppen ide illik.

Lásd még a "Bizet és a Carmen" topicban is (292.sz.)  - kommentekkel...

Ókovács Szilveszter 201-es sz. levele az Eiffel Műhelyház Carmen-előadásán történt balhés sajnálatos esemény kapcsán itt olvasható. Talán új műfaj született: episztola az episztolában. A 201-esben Főig. Úr ugyanis Tatjana (?!) nagymama és 16 éves kisgyermek unokája zajos távozásáról számol be a fiktív nagymama fiktív levelének ismertetésével. A fiktív  csodanagyi, aki képes pl. a Carmen-adaptáció és "a Sátánt szolgáló" Tarantino filmjeinek összehasonlító elemzésére, a nézőtéren átvágtatva, fiktív kisunokáját magával cibálva csörtetett ki az előadás közben. Otthon pedig, miután a fiktív kisfiú fiktív szüleitől bocsánatot kért (18-as karikát viselő produkcióra vitte a 16 éves kisdedet), egyből tollat, papírt ragadott és női Savonarolaként esett neki szegény Főigazgató(nk)nak és kérte számon a színpadon eluralkodó erkölcsi-szexuális fertőt. A leírtak alapján két lehetőséget látok: 1) egy komplett eszement -18-ig számolni nem képes- fiktív nagymamát 2) javuló operaházi PR-marketing munkát: ennél ütősebb közönségcsalogató írást nemigen olvastam hosszú ideje...főleg origon.

Ókovács Szilveszter -saját szavát átvéve- bicentenáriumi levele az Eiffel Műhelyház átadásáról origo.hu-n itt. Félreértések elkerülésére: nem a Műhelyház kétszázadik átadásáról szól, annál most még kicsit kevesebbnél tartunk, hanem ez a Főigazgató Úr 200. Tatjána- alakítása levele.

A beatzenében az erősítés évtizedek óta megszokott jelenség, amióta a műfaj kilépett a pinceklubok, családias rendezvényhelyszínek világából. "Unplugged" koncertek kuriózumnak számítanak. Százezres stadionokban, parkokban nem sok vagy semmi nem hallatszana hangosítás nélkül. Szabadtéri opera- stb.előadások nagy része is csak erősítéssel hallható úgy, ahogy. Nem is szeretem a szabadtéri előadásokat: szél elfújja a hangot, szúnyog csípi a közönséget és a fellépőket, eső-vihar elmossa az egészet. Zenekar nélküli = magnózenés "modern" balettelőadásokat is megszoktuk (megszoktuk??) az Operaházban. Zenekar és kórus nélküli magnós operaelőadás? Tovább kell fejleszteni: magnóról éneklő énekeseket, vetített felvételről táncoló táncosokat kérnénk, de akkor inkább otthon(ra). Fotelből nézni kényelmesebb, mint kivillamosozni a kies Kőbányára.

Ez tényleg az OPERA mint műfaj, mint komplex művészet halálát jelenti! Anno jókat derültünk a playback mellett fellépő -bocsánat - szerencsétlenkedő énekeseknek tűnő képződményeken.  Ez a beatzenében is elfogadhatatlan eljárás volt, a néző azért megy el egy programra - ahelyett, hogy otthon feltenne egy lemezt, vagy CD-t -  mert élő zenét, énekeseket akar látniés hallani!

Ez borzasztóan hangzik. Az opera halálát jelentené.

Én 250 kilométerre lakom tőle, tehát nem igazán érint, de nem arról volt szó, hogy ha megnyílik az Opera, bezárják az Erkelt? Valószínű, hogy nem egy évre.

Ha viccelni akarnék, azt írnám, most pottyantam le a hetedik mennyországból!  De ez nem vicc! Ha az Operaház egyelőre zárva van, és a kitudjamikoresedékes megnyitás után túristákra, külföldi nézőkre várnak (copy Főzeneig.Úr),  az Erkelről se nagyon tudni, mire tartják, és az Eiffelnek sem elsődleges funkciója az előadások rendezése, akkor miről is beszélünk? Hol lesznek operaelőadások? Kukutyinban? Mert vannak elmaradott emberek, akik még vágyakoznak ilyesmi után, és nem mindenki járhat a külföldi operaházak remek előadásaira!

Nem mellesleg, az Eiffel kialakításának kezdete óta én most találkoztam először avval a kijelentéssel, hogy "az előadások rendezése csak sokadik funkciója"! Egyébként tök minegy (bocs!) kinek a kezében van az Operaház építése, és az egész dícstelen hercehurca, az egész buli a mi pénzünkből, az adófizetők pénzéből megy!  Populizmus? Lehet, de tény

Takatsához csatlakozva engem is elbűvölt a Mester és Margarita előadása, az ötletes és soha nem unalmas rendezés, és elsősorban a zene. Nagyon jó énekes szereposztás is adva volt a sikerhez. A fiatalok között például egészen kiemelkedő tehetségeket is lehetett hallani, mikroport ide vagy oda, azért az már látszik, hogy van utánpótlás!

Sáfár olyan amilyen, valószínű, hogy őt nem a hangjáért szeretjük, szeretik!

Kedves joska141, kérdésére részben választ ad a nagy örömünkre ismét megszólaló és művészként jól informált, bennfentesnek tekinthető fórumtársunk bejegyzésének két eleme, miszerint 1) Eiffelnek csak sokadik funkciója az előadások rendezése. Ki tudja, az Erkelnek újabban milyen preferenciák szerint van vagy nincs műsorrendje,  egyáltalán: műsora? 2) az Operaházat Erkelestül nem a jegybevételekből tartják fenn. Akkor ugyan minek törjék magukat pl. közönségszervezők, piárosok, műsortervezők?

Valószínű, hogy takatsa fórumtárs az 587-es bejegyzésben megírta az okokat, nem áll küszöbön a zenekar nélküli operajátszás. Balettből, balettestből az utóbbi években volt már egy-két hasonló. Úgy néz ki, hogy mostanában születnek olyan összetett zenei alkotások, illetve összeállítások, amelyeket már egy operaház sem tud kiszolgálni élőben rendszeresen, legalábbis rentábilis keretek között nem. Ilyenkor marad a magnó, még ha valahol örök betlinek számít is.

Most jöttem a Mester és Margaritáról. Én is meglepődtem, hogy nincsen zenekar, hanem felvételről szól, a zenekar és azt hiszem, a kórus is. Még ez lett voln a legkevesebb baj, de iszonyúan ki volt hangosítva, nemcsak a zenekar, hanem az énekesek is, és elég torzan szólt. Amúgy ez egy mestermű, le a kalappal Gyöngyösi Levente előtt, egy nagyon jó, eklektikus zene, szinte minden zenei stílus képviselteti magát, minőségben felér bármelyik Webber musical-lel, ezzel a produkcióval kellene körutaznia az Operaháznak, nem a Sába királynőjével, biztosan nagyobb siker lenne, vagy ki is tehetnék az Operavisionra, hadd lássák sokan a nagyvilágban. Feltétlenül szólnom kell a librettóról, ami egészen zseniális. Amúgy teltház volt, sok-sok fiatallal, jobb lenne ezt nagyobb helyszínen előadni, Erkelben, vagy stadionban, és élőzenével (ami persze nehezebb, mert ez bizony minőségi zene, helyenként szövevényes, igen nehéz elemekkel, talpán legyen az a zenekar, kórus, karmester, aki hibátlanul abszolválja, és meg kell említeni, hogy nagyszimfonikus zenekar mellett rockzenekar is szükséges, meg zongora, meg sok elektromos kütyü, szóval biztosan nehéz ezt koncertről-koncertre összehozni és a megfelelő minőséget biztosítani). Az énekes-gárda is meglepően jó volt (Sáfár Orsolya kivételével), nagy kedvvel játszottak és hát csodás balettkar, légtornászok, nagyszerű rendezés, színpadi varázs, minden volt, ami egy kiváló produkcióhoz szükséges. Ez a mű és előadás méltó Bulgakov művéhez, nem elvesz belőle, hanem hozzáad, jó volt ez az est, jó volt az Eiffel, köszönet érte mindenkinek.

Eddig azt hitte, a jegybevételből tartják fenn az Operaházat, Erkelestül?  :-)  Nagyon vices tetszik lenni. Nem, nem az Operaház épytéséből csíptek le. Azt tetszik.e tudni, hogy az Opera felújítása is és az Eiffel is ki lett véve az Operaház vezetésének a kezéből? Az Eiffel elsősorban is összegyűjti az Operaház műhelyeit és próbacentrum, csak sokadik funkciója az előadások rendezése.

Sajnos, nem tudom az okokat, csak találgatok, s az nem jó megoldás. 

Az ember kapkodja a fejét. Oké, bemutattuk a Mester és Margarita-t, jó, kicsit musicales, de legalább a miénk. Erre hogyan adjuk? 

A zenekar és a kórus hangfelvételről szól, szegény karmester csak a szólistáknak integet. Ugye tudjuk, hova vezethet ez? Egyenes út a félplayback Otello, a félplayback Bánk bán, a félplayback Mesterdalnokok irányába. És még a végén kiderül, hogy az opera egészen olcsó műfaj... 

Tisztelt „-zéta-”! Idézem nagyon figyelemre méltó hozzászólásának egyik félmondatát:

„…jelenleg ugyanis az Eiffel maga a budapesti operajátszás, mert az Erkel Színházban nincs vagy csak alig van opera..”

Ön vagy bárki más meg tudná írni itt a Momus valamelyik Fórum oldalán, hogy ezekben a hónapokban az Erkel Színház miért nem játszik operákat?

Sajnos az erre irányuló, eddigi kérdéseim visszhang és válasz nélkül maradtak. Hátha – ha már operaelőadás nincs – legalább az okait megtudhatnám, ha csak ez nem titkos információ.

Ez is ritka, hogy bármiben egyetértesz velem. Ókovács-hozsannákat nem szoktam olvasni, tudok én magamtól is gondolkozni-fogalmazni-hülyeségeket írni. Én már sokszor voltam ott előadáson, mindegyik nagyon tetszett és az akusztikával is meg voltam elégedve. Nekem jó a közlekedés is, olyan pedig úgysem lesz, ami mindenkinek tetszik. Én azért drukkolok, hogy valami jó, és szebb legyen, és örülök minden pozitív eredménynek.

Az ilyesmi különösen tetszik: " A Bánffy termet az emeleti kijáraton keresztül hagyjuk el, a Fülöp Zoltán üveghídon átkelve vethetünk egy újabb pillantást, ezúttal felülről a Mozdonycsarnokra." Minden bükkfának nevet adtak, nem tudom, hogy ez-e a valódi tisztelete a múlt művészeinek.

Ha olvastad a beszámolót az épületről, szerintem abban túl sok a rongyrázás. Honnan ez a rengeteg pénz épületekre, még továbbiakra is, mindenféle iskolákra, miközben nincsenek rendes előadások az Erkelben? Aki sokat markol, keveset fog. Én nem tudtam egy 6 előadásos bérletet összeállítani magamnak csak úgy, hogy az  előadások felére az Eiffelbe megyek. Hogy milyen lesz onnan hazafelé a közlekedés, majd akkor látom meg. És hogy az Opera mióta van zárva, és ha megnyílik se lesz sok köszönetünk benne, arról ne is beszéljek!

Érdekes, mikor az Eiffel Parkfoglaló Gála előtt többen panaszkodtak/panaszkodtunk a nem túl kedvező (?) elhelyezkedésre, és a megközeltés várható nehézségeire.csőstül jöttek a pozitív vélemények és a remek megközeítési javaslatok!

Lehet, hogy mégsem olyan szép a menyasszony?

Az utolsó mondatoddal egyetértek. 

Az első kettőt biztosan valamelyik Ókovács-hozsannában olvastad. Sajnos a közreműködők, akik naponta benne élnek a már harmadszor átadott épületben, rossz akusztikára, a termek közti zavaró áthallásra panaszkodnak. A tömegközlekedő nézők a megközelítés anomáliáira.

Legyen tényleg a budapesti operajátszás hátországa, jelenleg ugyanis az Eiffel maga a budapesti operajátszás, mert az Erkel Színházban nincs vagy csak alig van opera... 

Ez a komplexum egy nagyon alaposan átgondolt és megtervezett, kiválóan megvalósított létesítmény, amely a budapesti operajátszás bázisát  és hátországát biztosítja, előadó-termei pedig kiválóan fogják szolgálni a kisebb előadói apparátust igénylő barokk- és modern operákat. Ez a technikai háttér valóban biztosítja a magyar operajátszás megújulását és fejlődését. Én nagyon örülök az Eiffelnek, mert ez azt bizonyítja, hogy pozitív fejlemények is vannak a hazai zenei életben.

https://fidelio.hu/klasszikus/bejartuk-az-eiffel-muhelyhazat-166300.html

Ezt olvasva ámulok-bámulok. Mintha egy nagyon gazdag országban élnék. Nem lehetett két fillér ezt így létrehozni! Tán az Opera felújításából csíptek le pénzeket? Ezért készül az ilyen lassan? És tán ezért nem baj, hogy az Erkel csak félházakkal játszik, mivel nem a jegybevételből élnek.

Mai hírek az interneten:

https://librarius.hu/2021/10/04/szente-vajk-a-most-atdolgozott-a-mester-es-margarita-vilagpremier/

https://lisztunnep.hu/opera/20211009/gyngysi-levente-a-mester-es-margarita-132260-hu

Mindig öröm egy új magyar zenei alkotás, különösen opera, bemutatója. Szívből kívánom, hogy megérdemelt sikere legyen és több alkalommal tűzhesse műsorára az Operaház.

Az új opera születésének örömét még az sem ronthatja el, hogy nem a Budapesti Őszi Fesztivál, hanem az azzal azonos időben szervezett Liszt Ünnep keretei között került bemutatásra. Ha már van egyidőben Budapesti Tavaszi Fesztivál és Bartók Ünnep, akkor ugyanúgy kell, hogy legyen Budapesti Őszi Fesztivál és Liszt Ünnep is. Gondolom ezt majd követi a többi fesztivál megkettőzése is, a távlatok beláthatatlanok.

Az új opera születésének örömét még az sem ronthatja el, hogy ezzel egyidőben volt a Mester és Margarita prózai változatának bemutatója a Nemzeti Színházban. A két mű alkotógárdája még véletlenül sem hivatkozik egymásra, nem ajánlja a másik előadást és erre természetesen a szervezők sem fordítanak gondot.

A mai napon egy másik fórumon (Alexandru Agache, a bariton 185. számú hozzászólás) volt szerencsém a Művész Úr nagyon értékes és megszívlelendő gondolatait olvasni. Agache az interjú egy részén határozott, negatív véleményt fogalmaz meg a zárt térben szereplő énekesek mikroport használatáról.

Valószínűleg az új Gyöngyösi-opera szereplőgárdája még nem olvashatta ezt az interjút. Az idézett cikket illusztráló trailer szerint ugyanis a Bánffy Teremben az énekesek használnak mikroportokat.

Kerestem a műsorfüzetben a Honvéd Férfikar megnevezését és nem találtam, ugyanakkor az Erkel Színházban anno a "honvédosok" énekelték a Vadászkórust; az Eiffelben közelről láthattam az arcokat- egybevetettem a neten fellelhetó Honvéd-kórus fotóin szereplő arcokkal: megdöbbentő módon közülük többre is ráismertem...

Kedves Búbánat! Apróság, de amennyire én tudom, bár kétségtelenül a Honvéd Férfikarnak (is) igazán testhez álló a feladat, ezúttal a Vadászkórus megszólaltatását az Opera Énekkarának (férfikarának) köszönhettük.

Mea culpa. Jó, akkor a kis naivot játszod meg, hiszen (látszólag?) nem értettél meg egy nyilvánvalóan ironikus megjegyzést.

off Visszakérdezhetnék, amit te tőlem az előbb másik topikban: "megjátszod a hülyét?" ..de nem teszem, mert sosem gorombáskodom. Továbbá nem vagyok "a spanyol állam" = nem tudom, talán mindkettő + minden ki van fehérítve. De nekem is mutatták -sajnos csak messziről és kívülről!- azt a gondosan őrzött-elkerített erdős-dombos lakóparkot Marbella-"külsőn", ahol a gazdagok leggazdagabbjai, a befolyásosak legbefolyásosabbjai laknak. Sőt, nem csak laknak, de saját óvodájuk, iskolájuk, plázájuk stb. van.

on Opera- és Műhelyház viszont tudtommal nincs abban az Édenben. Nekünk viszont van :-)

KI

Ha ez így van, akkor a spanyol állam miért tűri meg őket? Fél a bűnözők bosszújától, netán jól jönnek az érintettek luxusköltései?

BE

Miért nem szerepel a fórum címében megadott helyen, ma este 8-kor felzengő Mahler/8???

Kedves joska141, van egy jó hírem. Spanyolországban is igen fejlett bankhálózat működik. Közelebbről: például Marbella ismeretesen a high-society, jet set, felső tízezer, valamint a spanyol hírszerzés megbízhatónak tartott adatai szerint a nemzetközi bűnöző csoportok egyik kedvenc pihenő- és lakóhelye illetve lerakata. Semmi akadályát nem látom, hogy teszem azt, onnan egy nagylelkű adomány érkezzen mecenatúra gyanánt, a magyar alkotó- és előadóművészet, netán MÁO vagy a Műhelyház (újjá)épülésére. Sosem késő, a pénz mindig jól jön ... már ha jön.

A bécsi újságokban hosszabb cikkek jelentek meg a napokban a pandémia utáni nyitás paradoxonráról. Az Albertina újra nyitása alkalmával megrendezik a már egyszer elhalasztott nagyszabású Modigliani kiállítást. Azonban a kiállítás időtartamára félbe kellett szakítani az Albertina mögötti részre tervezett „bécsi Bánffy terem” építését. A mélyépítési munkálatok okozta rezgések árthattak volna a kiállított műtárgyaknak. Majd később folytatják és várhatóan 2023-ban átadják a magyar Bánffy terem befogadóképességével megegyező osztrák termet, ami teljes egészében ifjúsági operabemutatók céljára épül, a Staatsoper művészeti irányításával.

Az újságok most sem mulasztják megemlíteni, hogy az építkezést döntően a Strabag család magánalapítványa finanszírozza, az osztrák állam csak egy jelképes – 10% körüli - összeggel vállal részt benne. A család természetesen büszke arra, hogy egy ilyen új épülettel járulhat hozzá az ifjúság zenei neveléséhez a következő években.

Ha valaki netán párhuzamot keres a magyarországi Eiffel Műhelyház finanszírozása és egyes magyar, építkezéssel foglalkozó családok pénzköltési szokásai között. Annak idézem Örkény István Paprikakoszú című egypercesének utolsó mondatát: Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.

567

Tegnap este az Eiffel Műhelyház Bánffy Miklós termében Carl Maria von Weber A bűvös vadász című operájának keresztmetszete került bemutatásra a Magyar Állami Operaház Zenekarának és Énekkarának (karigazgató: Csiki Gábor) valamint a Honvéd Férfikar közreműködésével, Kocsár Balázs főzeneigazgató zenei irányításával.

Az opera nyitánya mellett kilenc énekszám volt műsoron, ezekben három operaházi magánénekes lépett fel: Miksch Adrienn (Agáta), Sáfár Orsolya (Annuska) és Kovácsházi István (Max).

Nem koncertszerű előadás volt, mert Toronykőy Attila rendező félig szcenírozott formai keretek közé helyezte a három szereplőt (és az énekkart meg a „vadászkórust”) a színpadon. 

A többi szerep (meg a próza is) kimaradt az operából, az elhangzott énekelt részleteket Keszei Bori operaénekes szöveges ismertetői kötötték össze, a cselekmény szerinti történések elmesélésével.

A színpadkép minimalista, inkább jelzésszerű díszletelemek, közöttük a színpad bal és jobb oldalán elhelyezett kis dobogók fölé magasról lelógó két hatalmas aranyozott képkeret, melybe olykor „belépve”, énekelt a három szólista-szereplő. A háttérben pedig sok-sok stilizált agancstrófea meg vadászeseményeket láttató, kis bekeretezett kép dominált a színes megvilágítású színtéren – mindez utalás lehet a Hungexpón zajló vadászati és természeti világkiállításra, nemkülönben a produkciónak fantáziacímet adó „Vadászopera” elnevezésre.

Kovácsházi István hangja mit sem vesztett fényéből, színéből, talán erejéből sem – ha felidézem emlékeimet a 2014 decemberi Erkel Színház-beli Bűvös vadász-előadásokban nyújtott Max-alakításáról, az akkor róla szerzett benyomásaim változatlanul pozitívak.  

Igen kellemes meglepetés volt Miksch Adrienn beállása Agáta szerepébe (a műsorlapon Szabóki Tünde neve szerepelt), persze korábban egy ifjúsági előadáson már fellépett ezzel a Müpában, de koncerteken is énekelte szólamát, most megkapóan tolmácsolta az érzelmes, széles ívű dallamokat: így a kavatínát is.

Sáfár Orsolya sem először állt be szerepébe: Annuskaként 2013-ban egy operamatinén, a Müpában már bemutatkozott, de most az interpretált részletekben (kettős; arietta; románc) újra megmutathatta kiváló képességeit és remek adottságait; hogy csengő szopránjával mily’ csilingelő hangzatokat tud produkálni s közben cserfességével is, ellenpólusa lenni a mély érzelmeket átélő, de visszafogott, szerelmes mátkának, Agátának. Régen láttam/hallottam Sáfár Orsolyát ilyen jó formában és hangi diszpozícióban színpadon szerepelni.

Természetesen A bűvös vadász legjobban várt részlete az opera „slágerszáma”, a Vadászkórus.  A német koraromantika talán leghíresebb és legismertebb kórustétele – most utolsó műsorszámként - ezúttal is learatta a maga közönségsikerét: pláne, ha ismét olyan parádés előadásban hallhattuk ezt a kardalt, amit és ahogyan a Honvéd Férfikartól már megszokhattuk. Köszönet nekik és a nagyszerű formában játszó Operaházi zenekarnak is, élükön Kocsár Balázs karmesterrel, a kapott pompázatos ének-zenei hangzásért!  Nem feledkezem meg az Opera Énekkarának a Nyitányt követően előadott első énekszámáról szólni: diadalittas győzelmi énekük, a „Viktória! Viktória!” után sajnos, több énekelni valójuk már nem volt az est folyamán.

Az egész produkció szép volt, csak rövid. Szívesen meghallgattam volna további részleteket is ebből az igen ritkán játszott, nagyszerű romantikus operából. És jó lenne újra a teljes operát bemutatni, felújítani a Magyar Állami Operaházban, a most hallott művészekkel – de ne a Zsótér Sándor-féle anno formabontó és a közönséget eléggé megosztó rendezésben...

A következő részleteknek - és előadóiknak -  tapsoltunk:

1. felvonás:

• Nyitány

• Kórus („Viktoria! Viktoria”)

• Max áriája („Nein länger trag ich nicht die Qualen, die Angst...”)

2. felvonás

• Agáta és Annuska duettje („Schelm! Holt fest!”)

• Annuska ariettája („Kommt ein schlanker Bursch geganken”)

• Agáta áriája („Wie nahte mir der Schlummer – Leise, leise, fromme Weise”)

• Agáta, Annuska és Max tercettje („Wie? Was? Entsetzen”)

3. felvonás

• Agáta kavatinája („Und ob die Wolke sich verhülle”)

• Annuska románca („Einst träumte meiner sel’gen Base”)

• Vadászkórus („Was gleicht wohl auf Erden dem Jägervergnügen”)

Dante700, avagy irodalmi alapanyagokról

Ókovács Szilveszter 196. Tatjana-levele origo.hu-n ide kattintva olvasható. Benne: "... nem szándékosan nem játsszuk a színpadi változatot, sőt a rész egészét, a teljes Triptichont, hanem azért, mert nem fér az Erkel Színház deszkáira.." Idézet vége.

Azon tűnődöm, az Erkel deszkái mentek-e össze 2015 óta vagy a Triptichon, benne a Gianni Schicchi hízott-e meg, mert amikor én láttam Erkelben, (ld. Erkel-topik/6049) még be- és felfért.

Óriási elismerésem a Magyar Állami Operaház Énekkarának! - hatalmas feladatot abszolvált külön-külön a nőikara, a férfikara és teljes vegyeskar a tegnap este az Opera Eiffel Műhelyháza Bánffy Miklós termében bemutatott két, Beethoven komponálta színpadi kísérőzene kórustételeinek előadásával! (Karigazgató: Csiki Gábor)

Az „István király, Magyarhon első jótevője” - Beethoven darabjában zenekari nyitány mellett kilenc, kórusokkal kombinált tételt írt. További közreműködőként Oberfrank Pál színművészt István király (próza), Varga Fekete Kingát mint Gizella (próza), Kőrösi Andrást Vazul szerepében (próza) tapsolta meg a lelkes közönség. August von Kotzebue korának divatos drámaírója volt, akinek darabjához 1811-ben írt zenét Beethoven és amit – az „Athén romjai”-val együtt - 1812 februárjában az újonnan felavatott pesti új német színházban adtak elő először.  

"Athén romjai” – Beethoven a nyitány mellett – a művének többszöri átdolgozása során – nyolc tételt komponált, közöttük négy szám csak kórus, egy szám ária és kórus, egy szám induló és kórus (mindegyik tételt zenekarra is komponálta a szerző).  Kotzebue írta ezt a darabot is, egy ünnepi játékot, melyhez Beethoven a kórus mellett basszus szólóhangra áriát szerzett („Az idegen, egy német művész”) – itt Rácz István énekelt; további közreműködőkként bariton hangra egy idős görögöt Nagy Zoltán alakította, míg a feleségét Avedikian Viktória (próza) szólaltatta meg; az idősebb lányukat Váradi Zita szopránénekesnő formálta meg, a fiatalabbik lányuk megszemélyesítője pedig Papp Zsófia (próza) volt. Tánccal is kiegészült a darab: ebben hangzik fel a híres „Török induló” zenekarra hangszerelt változata! A koreográfia Venekei Mariann nagyszerű munkája, mely a Magyar Nemzeti Balett táncművészei előadásában ugyancsak hatalmas sikert aratott.

Az oratorikus jellegű, de szcenírozott, valamint Berkes Bálint animált vetítéseivel kísért, és az Opera gazdag jelmezállományát felhasználó előadások közül az István király Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Sík Sándor vendégszövegei­vel egészül ki.

Mindkét darab rendezője Oberfrank Pál színművész, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója, a Magyar Állami Operaház Zenekara élén Oberfrank Péter karmester, betanítói-zenei irányítói összetett feladatát imponálóan látta el.

Beethoven születésének 250. évfordulója alkalmából (a COVID-vírus miatt erre az évadra eltolódott bemutatók) a Magyar Állami Operaház az István király, Magyarhon első jótevője és az Athén romjai című darabokat még négy alkalommal viszi színre az Eiffel Műhelyházban: ma este, szeptember 26-án; október 3. (este 7 órakor); október 2. (de. 11 órakor), október 10. (de. 11 órakor)

Az Opera honlapjáról: ismertető