Az Erkel bezárása véleményem szerint Ókovács kudarca is: bemutató dömping, repertoár frissítés, játszunk minnél több operát, minnél több változatosabb műsorral. Ez ment évekig - és most hirtelen erről akar lemondani. Az egy Operában az Eiffellel kiegészítve sok mindent nem lehet egy évadban játszani. Továbbra is úgy gondolom: vannak jó előadások, rendezések, voltak szép sikerek és bizony az Erkelben is voltak teltházas szériák népszerű darabokból az elműlt években is, de azt mondani, hogy semmi sem ment félre, szerintem hazugság és szerecsnmosdatás. Az operakaland jó kezdeményezés volt, jó, hogy most van helyette Lázár Ervin. Én szerettem a Luciát, tetszett Az olasz nő Algírban bemutatója, szép teljesítmény volt a Hugenották, örültem a Karmeliták párbeszédeinek, a Sána királynőjének, a Hoffmann meséinek, a Faustból is láttam majdnem teljesen jó szereposztást, de mondjuk nem lett volna rossz a Bűvös vadász, ami a szereposztás illette, de nem ebben a rendezésben. Teljesen félrement egy nagy klasszikus, a Trubadúr felújítása, semmilyenre sikerül a Gioconda, elbaltázott volt a Nyugat lánya, Az álarcos bálnak se sikerült megfelleő szoprán főszereplőt találni legutóbb, pedig a többi énekes nagyon ott volt és hasonló malőrök és egyenetlenségek miatt sok mindent én is kihagyok már. Csak azért nem megyek el valamire, mert népszerű darabról van szó, vagy mert olyan ritkaságról, amit egyébként szeretek. Az ezred lányát is csak egyszer néztem meg, annyi elég is volt belőle. Bánk bánra évekig nem mentem, most októberben néztem újra a premier óta - megvolt az oka, a szereposztások. De nem vitatkozom: mindneki úgy látja, ahogy neki jól esik.
Tisztelt takatsa! Az 50 évvel ezelőtti Szentivánéji álom Erkel Színházbeli előadáson - mint akkoriban több más előadáson is - néhai özvegy, rokkant Édesanyámmal voltam és utána hazamentünk, illetőleg hazavezettem Őt.
Természetesen minden múlt, jelen vagy jövőbeni következtetés, vélemény alkotása, különös tekintettel a szocialista brigádmozgalomra, Önnek teljesen szíve joga.
Én már csak ilyen vagyok, járok-kelek, dolgozgatok, mentem, ami menthető, teszek-veszek, aztán beülök Erkelbe, Eiffelbe, Müpába, és otthon is elfoglalom magamat.Hiszen annyi szépség vesz körül minket, csak ki kell nyitnunk a szemünket. Egy dologra nincsen időm: a félelemre.
Merjél csak vitázni, jó dolog az, pezsdíti a vért. Igazad van, elismerem: négy kattintás, egy megálló. A Lázár Ervin programot az tudja igazán értékelni, aki látja azokat a kis buksikat, ahogyan elkerekedett szemmel, tátott szájjal állnak az Erkelben, szinte körülnézni sem mernek, mert ők addig még nem láttak nagyobbat és szebbet a kis falusi, dohos kultúrházuknál. És aztán ott ülnek megigézetten, nézve a színes forgatagot, a mennyei zenét és ez az élmény egy életre beléjük vésődik. Mert van ilyen is, én láttam és saját szememmel tapasztaltam.
Bibó-mondás: "Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni”. Nahát!
Kedves tőled, hogy elolvasod -amikor járok, rendszeres- zenei, színházi és más pl. olykor film- stb. élményeimről szóló beszámolóimat. Amikor ismét járok majd, ismét lesznek. Kevésbé kedves tőled -bár érthető, sőt, esetedben szinte elvárható- hogy a covidjárvány idején terelnél, hurcolnál, lőnél operai árokba operába, koncertre. Legyek fizető vatta, ha már a vezetőség képtelen (ajándékjegyes) vattával, katonákkal, diákokkal feltölteni a nézőteret. A többség velem tart, otthon marad, a kormányzat, igen:a kormányzat szinte minden korlátozást mellőző intézkedése ellenére-miatt. Tán te is többet bújsz szótárba forditgatni, feliratozgatni, feltöltögetni a pohárkát lefordított operákat ... otthon. Biztonságosabb, mint a tömött gyengén vattázott Erkel nézőterén szunyókálni ücsörögni, büféjében iddogálni. Ugye meg tudod bocsátani, ha egyelőre többnyire itthonról követem a kulturális eseményeket és operafordítói missziódat, amihez sok sikert, jó egészséget kívánok.
Függelék Mai friss covid-adatok: 101 halott, 13.932 új fertőzött...
Tisztelt Takatsa! Megtisztelő volt, hogy Ön ismeretlenül le „Jóska bácsi”-zott, de átgondolva, talán Önnek a koromat illetően igaza is van.
Én kereken 50 évvel ezelőtt, 1972-ben (szinte napra pontosan) láttam-hallottam az Önt – idézem szavait - Nagyon váratlanul ért ez engem, mert megvallom, annyira nem ismertem ezt a művet, hogy talán egy hangot sem hallottam belőle eddig. – váratlanul ért Szentivánéji álom című operát, a már akkor sem a legjobb állapotban levő Erkel Színházban, természetesen telt házzal.
Arra hiába is kérném, hogy a hozzászólásai hangnemén változtasson, de kérem, hogy velem szemben a „Jóska bácsi” és hasonló formulákat mellőzni szíveskedjen. Nem hiszem, hogy köztünk olyan ismeretség lenne, ami Önt erre feljogosítaná.
Én már alig merek vitázni Veled, de az a két kattintás lehet négy is, és az a fél megálló pontosan egy. (De azért én is le tudok sétálni ott a Kőbányai úton) Nekem nincs más bajom a Műhelyházzal, csak az, hogy az Erkelt mégse helyettesítse!
És bár tényleg hatékonyan működne az a Lázár Ervin program, és ne lenne annyi üres széksor az Erkelben! Ámbár akkor is mondhatja valaki, hogy korbáccsal hajtják be oda a diákokat. :((
Örömmel olvastam élménybeszámolódat, a legújabb zenei élményedről. Ezt szeretem benned, hogy megosztod velünk minden örömödet. A te írásaid a legjobb bizonyítékai annak, hogy a komolyzene nemesíti a lelket és szebbé varázsolja az életünket.
A sok sületlenségből mindenből, amit itt összehordasz, én csak a covidot vállalom. A többit beszéld meg a démonaiddal vagy azokkal, akiktől hallottad, olvastad. A napi politika-billog rámsózása valami becsípődés. Ha kérsz, ajánlok jó kenyőcsöt becsípődésre. Én csak 2015 óta vagyok itt, amikor az Erkelt nemhogy nem bontották le, hanem felibül-harmadábul rendbetéve már ismét működött jó ideje, de még mindig ment az ökölrázás "azokra". Az ugye nem "politizálás" volt? Azt kell mondani, hogy az tetszik, ha azokra "politizálnak", értsd: szórják az átkokat, akiket nem szeretsz. Akiket meg (jobban) szívlelsz, szót ne merjen emelni senki fia, mert az "napi politika". Sem az Erkel lebontása, sem befogadóvá alakítása nem az én ötletem. Ha az első bek.-ben írtakat nem tudod átültetni, az (is) a te bajod. Különben citromot írtam, ló nélkül. Nem ugyanaz. Ha nem hiszed, próbáld ki mindkettőt belefacsarni a teádba!
Volt az életünknek olyan szakasza, amikor a banán, sőt a narancs és a citrom is hiánycikk volt ... meg a nyugati útlevél és valuta is: meghívó levél mellé 5$, turista útlevél mellé 70$. Ja és csak 3 évenként, ha nem "utasították el" a kérelmet. Az édesanyám 1945-ben gyalogosan vitte ki egy idős rokonát Rákoskeresztúrra. Ja, mármint a temetőbe, kordén húzva, mint Kurázsi mama. Lehet, hogy a Kőbányai úton. Milyen boldog lett volna, ha nem kell tovább mennie, csak beugrik a Műhelyházba egy príma Szentivánéji álomra. Ja, hogy akkor még meg sem írták. Kár. Sokadszorra írom: a kocsiszín és az Erkel nem csereszabatos. Nem (elsősorban) BKV- és topográfiai szempontból nem csereszabatos, hanem a mérete és a színpadi adottságai miatt.
Itt senki nem siránkozik ... vagy ha igen, akkor nem a kocsiszín lakcíme miatt, hanem az Erkel ellehetetlenülése miatt, ami 1/1 szembe megy a főigazgatói pályázatban is (!) megfogalmazott célkitűzéssel = az Erkel népoperai funkciójának megerősítésével. Nem váratlan a mostani fordulat. Egy bennfentes művész-fórumtársunk már tavaly -minden előzmény nélkül- ijesztő füstjelet küldött az Erkelre vár(hat)ó sorsra vonatkozóan: lebontás vagy befogadó funkció. (Erkel Színház • 10868) Úgy tűnik, a projekt (hamarosan?) célegyenesbe érkezik. Tévedjek!
Az operalátogató közönség átlagéletkora, mondjuk így, nem túl alacsony. Tetszik, nem tetszik (nekem nem tetszik), a covid-járvány még tart és sokan nem kíváncsiak rá, hogy X db. oltás mellett vagy ellenére hogyan vészelnének át egy fertőzést és nem "tesznek azért, hogy az a hodály ne kongjon az ürességtől" ... vagy nem tesznek sokat. De ne áltassuk magunkat: az Erkel nem csak a járvány miatt "kong" és ami a lényeg: amit az indexben a tehetségtelen pártkáder többszörös elnök, producer és ki-tudja-mi-minden-még "interjúalany", mint orákulum kinyilatkoztat, az bizony nem mai keletű terv lehet. Vajon hogyan fogadná az Erkel kizsigerelését a nagyérdemű-nemzeti érzelmű közönség és társulat, ha ilyen tervet az ellenoldali fél indítana el vagy akár csak szóba hozna? (vö. Városháza)
Volt az életünknek olyan szakasza, amikor 150 km-re laktunk Budapesttől, de akkor sem múlt el úgy hónap, hogy a gyerekeinkkel együtt ne vándoroltunk volna fel az Erkelbe, Operaházba. Aztán hazafelé a gyerekek egy jót aludtak a mikrobuszban. Ezt csak ezért írtam le, hogy indokoljam azt a véleményemet, ha valaki siránkozik, hogy a Müpa, vagy az Eiffel nehezen közelíthető meg, az ne is menjen el operát nézni, mert igazi igénye nincs is rá. Az életben mindenért kisebb-nagyobb áldozatot kell hozni és ha valami fontos neked, akkor annyi áldozatra képesnek kell lenned, hogy kivánszorogj az 1-es villamoshoz. De mint írtam, nem kötelező operát nézni, aki nem megy el, ahelyett elmegy más, német-angol kínai. De aki nem megy el, pedig lenne számára lehetőség, az ne siránkozzon. Kiváncsi lennék arra, hogy a fő siránkozók, az elmúlt egy évben hányszor mentek el az Erkelbe, mit tettek azért, hogy az a hodály ne kongjon az ürességtől, éltek-e azzal a lehetőséggel, hogy egy világvárosban élnek, ahol karnyújtásnyira van tőlük minden lehetőség, és a leszakításukhoz még nyújtózkodniuk sem kell.
A MüPa -és a Nemzeti Színház- katasztrofális tömegközlekedési megközelíthetősége talán nem kellene, hogy modell legyen. Igaz, az 1-es villamos onnan is csak fél megállónyi séta, de az 1-es sem onnan, sem az Eiffelből nem a (bel)város felé viszi az utazókat. Egyelőre még élünk néhányan a külső körúton belül... és mint írtam, egy kamaraterem nem pótolja az Erkelt, legfeljebb rétegdaraboknál. Abban egyetértek, magam is írtam korábban, hogy a 21.szd.-ban a pultos közönségszervezés már elavult, neten mindenki tud jegyet váltani, önerőből vagy kis rokoni, baráti kattintgatással.
Két kattintásért nem kell az interneten lógni egész nap, amúgy az öregeken kívül, akik úgyis vagy szeretik az operát, vagy nem, a fiatalok és középkorúak folyton az interneten lógnak, nézz csak körül az utcán, villamoson, bárhol, látod hogy igazam van, és őket pontosan az interneten lehet becserkészni. De sebaj, az angolok-németek-kínaiak is betöltik a termet, ők megtalálják az interneten is a hirdetéseket. Az Eiffelből a közönség döntő része gyalogosan távozik, lesétálnak fél megállót az 1-es villamoshoz, ha nincsen kedvük megvárni a 28-ast. A Müpa sincs a város közepén, oda is csak 2-es vagy 24-es villamossal lehet kijutni. Kifogás, ellenérv mindig lesz. A Lázár Ervin program keretében tavasztól is sok-sok diák jut ingyenesen operához, a vidéki iskoláknak még a buszt is ingyen szervezik. De ez a hír biztosan nem annyira izgalmas, mint az ilyen-olyan, folyamatosan gerjesztett botrányok.
Szintet lépne -nem fölfelé- a bp.-i operajátszás, ami az agglomerációval együtt 3 millió embert nem szolgál ki, ha egy kamaraszínház méretű játszóhellyel cserélné le tartósan és rendszerszinten az 1848 férőhelyes Erkelt. Ebben talán nincs vita. Mert jelenleg ez a trend látszik kibontakozni.
Tudod, nem mindenki jár autóval. És az interneten se lóg egész nap, vagy méginkább nem jut eszébe az Opera you tube, stb. oldala. Ezeket csak a megrögzött operarajongók használják, új közönséget így nem lehet becsalogatni. Ahhoz igenis, még ma is kellenek plakátok, mások is használnak ilyet.
Mivel vannak unokáim, 2012 óta igyekeztem minél többet vinni őket az Erkelbe. Azokra az előadásokra sok-sok gyerek járt még akkoriban, és nem a nyugdíjasok. És nem korbáccsal hajtották be őket, hanem a szülők, nagyszülők, pedagógusok vitték el. Aztán a műsorok kezdtek egyre kevésbé változatosak lenni, majd a Covid végképp betett a programoknak. És azóta nem sikerült újraszervezni, sok, vonzó előadást tartani fiataloknak, de nem musicalt. És ha van egy remek Szentivánéji előadás a Műhelyházban, akkor azt nem négyszer kéne előadni, mert mire híre megy, már nem játsszák többször.
Én azt elképzelni sem tudom, hogy milyen reklám és marketing kellene, illetve, hogy mire gondoltok. Nem hinném, hogy óriásplakátokkal kellene telerakni a villamosokat, vagy repülőről kellene szórólapozni, esetleg a hajnali égboltra kivetíteni Britten nevét. Van egy informatív és jól használható honlap, két kattintással lehet jegyet vásárolni, az interneten fellelhető elég anyag, ott az operaház youtube vagy facebook csatornája, van néhány kulturális portál, mi kell még?? Amúgy teltházas előadás volt, ahogyan a négy előadás közül bármelyik, reklám ide, vagy oda. És tényleg sok külföldi volt - a környezetemben csak angol- és német beszédet hallottam -, ők vajon honnan tudtak erről és hogyan találtak oda? Valahogyan el kellene felejteni a régi közönségszervezési módszereket és nem azokat visszasírni, most más világ van - örüljünk neki. Aztán itt van a másik kifogás, hogy külváros, rossz környék, nehezen megjközelíthető, stb. Én például nagyszerűen meg tudom közelíteni, Budapest környékén lakom, fél óra alatt autóval ott vagyok, nagyszerűen és ingyenesen lehet parkolni. Ha majd az Operaházba megyek, ott - parkolás szempontjából - sokkal nehezebb dolgom lesz. És persze városépítési szempontból is minden változik, emlékszem, 15 évvel ezelőtt a Müpa is a préri közepén állt, most pedig... Aztán sok "ázsiai" van arrafelé, és még az Eiffelbe is jut belőlük elég? Nekem ugyan nem fáj ez. MIért ne jönnének? Rendesen viselkednek, csendben ülnek a széken, nem köpködnek a földre, és tapsolnak, amikor kell. És van kulturális igényük, akárcsak nekem. A lényeg: jó dolog ez az Eiffel, és egyre több a bizonyíték arra, hogy van igény az ilyenfajta "rétegműsorokra", a XX-XXI. századi, vagy barokk operákra, különösen ilyen nagyszerű megvalósításban. Én már sokszor voltam az Eiffelben, és mindig teltház-közeli előadásokat láttam. Százszor inkább ez, mint a kongó Erkel, az elnyűtt, elképesztően alacsony színvonalon előadott repertoár darabokkal, a 60 és a halál közötti hangokkal. És egy jó előadás után, urambocsá lehet örülni, nemcsak mindig és mindenen fanyalogni.
A marketing az esetek többségében nem, vagy csak alig funkcionál, teccik érteni?!! Főgaz úr nyilatkozatai nem avval foglalkoznak, amivel kéne, és Tattyjana néninek írt leveleit nem is olvassák!!
Sokan elmentek a második rész vége után, mert a színlapon az állt, hogy két részben adják. Voltak külföldiek, köztük sok ázsiai, ami persze nem baj, és lévén, hogy Kőbányán voltunk, nem meglepő az ázsiaik magas létszáma. Én 2019 tavasza óta nem voltam a műhelyházban. Most tényleg azt kell mondjam: szépen rendbetették, jól funkcionál, csak éppen nagyon kiesik és a környezet, ami körbe veszi azért nem belvárosi, illetve nem hiszem, hogy akár a színpad, akár a zenekari árok tekintetében pótolni fogja az Erkelt.
Az előadást én már ismertem, mert hat éve láttam a Shakespeare évad keretein belül. akkor a Zeneakadémián, ezért is mentem el rá ismét. A kisebb térben és színpadon bizonyos dolgok jobban érvényesültek 2016-ban, de abszolút jó volt a tegnapi előadás is. Britten zenéje sokszínű - csenbden jegyzem meg, hogy én hiányolom, hogy több Brittent hallhassak itthpn. Nekem a Lukrécia meggyalázása is nagyon tetszett - sőt, az egy kifejezetten szép opera szerintem. A rendezés pedig élettel teli, és tényleg megteremti a vígoperai hangulatot. Ez az előadás több reklámot, nagyobb felhajtást érdemelt volna szerintem. Azért a marketing nem mindig és minden esetben funkcionál jól, még akkor sem, ha a főigazgató úr szeret beszélni, nyilatkozni, leveleket írogatni Tatjana nénjénak.
Még mondja valaki, hogy válságban van a magyar operajátszás!! Oké, vérzik néhány sebből, elismerem, de hogy válságban? Erre alaposan rácáfolt a mai előadás ( Britten: Szentivánéji álom). Mit mondjak? Egy zseniális darab, egészen fantasztikus, merem állítani, világszínvonalú előadásban. Nagyon váratlanul ért ez engem, mert megvallom, annyira nem ismertem ezt a művet, hogy talán egy hangot sem hallottam belőle eddig. Így aztán a zenei élmény hatványozottan hatott rám. Abszolút telt ház volt (persze ez máskor is előfordult már a Bánffy teremben). Az előadás előtt a hangosbemondó közölte, hogy a karmester (Török Levente) betegsége miatt Zsíros Levente fog vezényelni. De ki is ez a Zsíros Levente? Az operaház karmesterei névsorában nem szerepel, utánanéztem, 2021-ben végzett a ZAK-on. Mit mondjak, óriási kihívás lehetett egy ilyen nehézségű művet - beugróként - elvezényelni, ami nagyszerűen sikerült, nem mindennapi teljesítmény volt. Az első szünetben láttam az előtérben, ott csoszogott előttem, pálcáját lóbálva, egy kb. két számmal nagyobb frakkban (vajon ezt is lehúzta valakiről az utolsó pillanatban?). Mindenesetre aki ilyesmire képes, annak a nevét jó lesz megjegyezni. Mint írtam, ez a zene káprázatos, és az előadás: csupa fiatallal. És mindenki lelkes, mindenki jó, semmi és senki sem rontja el a varázslatot. A rendezés is tökéletes, a díszlet pedig igen ötletes: egy nagy-nagy doboz, amelynek minden fala össze-vissza hajtogatható, és az egész doboz a tengelye körül elforgatható. Összesen ennyi szükséges egy nagyszerű előadáshoz. Nem szívesen, de kiemelnék néhány nevet a nagyszerű együttesből, akik talán még a többieknél is jobban tetszettek. Itt van pl. Fürjes Anna Csenge, aki sokkal, de sokkal jobb énekes, mint amilyen a Marton Éva versenyen volt. A partnere Ninh Duc Hoang, aki egy fantasztikus tenor, amolyan belcanto hanggal, borítékolhatóan nagy jövő előtt áll. Szopránokból nagyszerű a felhozatal: Nagy Zsófia és különösen Brassói-Jőrös Andrea, de a fiúk sem szégyenkezhetnek, pl. a bariton Erdős Attila produkciója is kiváló volt, vagy ott volt a viszonylag kicsi- de rendkívül széphangó és muzikális kontratenor Daragó Zoltán, de nem akarom folytatni a sort, hiszen - ritka az ilyesmi - mindenki nagyon-nagyon tetszett. És persze a zenekar is kiváló volt, (viszonylag kicsi zenekar, de szinte minden zenésznek szólisztikus szerepe is volt, két hárfa, rengeteg ütőhangszer, csembaló, harangjáték, és mindenféle egyéb furcsasággal).
Ezen az estén tanui lehettünk egy teljesen fiatal gárda ragyogó bemutatkozásának. Örüljünk, itt az új hullám, és nekünk nincs más dolgunk, minthogy beléjük merüljünk. Jó tudni, hogy "él magyar, áll Buda még...". MIt írhatnék még? Jövő vasárnap lesz még egy előadás, van még néhány szabad jegy. Aki csodát akar látni, az igyekezzen, és ha már nincsen jegy, akkor kússzon be a küszöb alatt, vagy ereszkedjen le a csillárról: ezt az előadást nem szabad kihagyni. És remélem, jövőre is előkerül, jó lenne néhány évig repertoáron tartani.
A péntek esti (8 órakor kezdődő) Ments meg Uram c. operára van két jegyem, amit ingyen, szívesen átadok. Én nagyon vártam ezt az előadást, de betegség miatt sajnos nem tudunk elmenni. Az érdeklődő privátban írjon, email-cím megadásával, és akkor elküldöm neki a pdf-et, amit kinyomtathat.
OperaCafé - Sólyom-Nagy Sándor emlékkoncert
”Ünnepélyes koncerttel búcsúztatták tanítványai és pályatársai Sólyom-Nagy Sándor operaénekest decemberben, a művész születésének 80. évfordulóján... Hozzá fűződő emlékeikről pályatársain kívül özvegye is mesél az OperaCafé riportjában.”
A nézőt idejekorán, megfelelően kell tájékoztatni, mire számítson. Másként készül, másként ül be egy előadásra, ha evvel tisztában van És a szünet nem csak arra jó, hogy megmozgassuk tagjainkat, felkeressük a büfét, adott esetben másrói is szó lehet. Ha egy esemény színhelyéről a közönséget nem lehet "kiengedni, mert nincs hova" akkor ez a színhely alkalmasságát kérdőjelezi meg!
Ez érthető, de ezt jó előre, már az előadás előtt tudatni kellett volna a közönséggel.
Mert nem volt hova kiengedni a közönséget, lévén maga az esemény a mozdonycsarnokban.
Ez így van! Mára mindenhová begyűrűzött a "technika" - akarva akaratlanul...
Ha a Mozdonycsarnok akusztijája olyan, mint a Bánffy teremé, akkor....??
Amikor a mikroport technika még nem volt kitalálva, nem kevés operaelőadást közvetített akár a rádió, akár a TV. Akkor ez még nem egyesek privát tulajdona volt, hanem közkincs, a közművelődés, közművelés szerves része. Nem hiszem, hogy az akkori nagyok közül (nem írok névsort, mert nem akarok szelektálni) bárki mikroport viselésére szorult volna, vagy hajlandó lett volna ilyesmire. Mégis, a közvetítések kiváló minőségűek, élvezhetőek voltak!
A Mozdonycsarnok akusztikája kiváló, van olyan jó, mint a Bánffy-teremé. Az énekművészek hangját nem kell "megtámogatni" mikroport-technikával. Saját hangerejükkel betudják tölteni a csarnokot is.
Jelen esetben a hangkamerás felvétel-rögzítés miatt vált szükségszerűvé a mikroport használata.
Hangerősítő = mikroport? És ez lesz az operajátszás helye az Erkel helyett? Mikroporttal?
Még annyit fűznék az elmondottakhoz, hogy a Fidelio-előadásról hang- és képfelvétel készült. Az Eiffel Műhelyház Mozdonycsarnokában a színpadot előzetesen bemikrofonozták, továbbá kamerákkal felvették a produkciót. Ehhez szükséges technika része volt a mikroport az énekművészeken; teljes hangerejük betöltötte a nézőteret, ugyanakkor ez az alkalmazás lehetővé teszi a streamelést, az interneten vagy YouToube-on valló egyidejű közvetítését, illetve a multimédiás, felvett és mentett anyag archiválását. Reményeim szerint ez az egyszeri előadás idővel elérhető és megtekinthető lesz a közösségi média felületeken, a televíziós M5 csatornán és a videomegosztó csatornákon is.
Csak találgatni tudtam... Talán Gábor Sylvie-nél a magyarázat?
Nagyon szép írás, koszonom, kedves Búbánat. Nem értem miért nem volt szunet.
Beethoven: Fidelio – Eiffel Műhelyház – 2022. január 8.
Színpadra állította: Gábor Sylvie
Pavel Černoch kiváló Florestant énekelt tegnap este a Fidelióban! - pedig elég zavaró körülmények közepette kezdődött el a II. felvonást nyitó, az áriáját bevezető zenekari felvezetés; Stefan Soltész karmester idegesen, türelmetlenül többször hátrafordult a közönség felé! Már-már úgy tűnt, elfogy a türelme és leinti a zenekart, s addig nem folytatja, amíg nem áll helyre a rend, nem csitulnak a kedélyek, amíg a Mozdonycsarnok felépített emelvényén helyet foglalt közönség körében nem marad abba a mocorgás, a jövés-menés, a zajongás. Míg Černoch nem zavartatta magát – magas szálfa termetével ott állt, mint a cövek, láncravert kézzel, miközben a zenekari szólam alatt magába mélyedve bizonyára várta, hogy elkezdhesse énekét ezekkel a szavakkal: „Gott, welch Dunkel hier!” („Istenem, micsoda sötétség van itt!”)
Erre az intermezzóra véleményem szerint nem került volna sor, ha az opera-előadást nem egyvégtében adják elő, és szünetet tartanak a két felvonás között. E helyett, amint véget ért az I. felvonás, megjelent a konferáló hölgy és bejelentette, hogy itt most ugyan szünet lenne, de mégsem lesz, azonnal folytatódik az előadás a II. felvonással. Máris beintett a karmester és az Opera zenekara játszani kezdte Florestan belépő áriája előtti részt. Eközben a közönség alig fogta fel, hogy nincs szünet (amivel nyilván nem kalkuláltak), és többen felálltak a széksorokból, hogy kimenjenek dolgukat elintézni, ezáltal is zavarva a mellettük, előttük és mögöttük ülő személyeket. A szűk helyen összezsúfolódva és csak a baloldalról távozható úton át lépcsőkön lefelé botorkálva, zajosan haladtak az egyetlen oldalsó kijárat irányába – miközben már szólt a zene. Az áldatlan helyzet tovább bonyolódott azzal, hogy a zűrzavarban egy idős hölgy rosszul lett, akit többen támogatva igyekeztek lekísérni. Kis idő múlva mindez megismétlődött, amikor az eltávoztak jöttek vissza a helyükre. Úgyhogy csak azon csodálkozom, hogy a karmester és a tenor ilyen szituációban tovább folytatták!... És milyen jól tették!
Már az első felvonás nagy jeleneteiben, de különösen a második részben, csodás pillanatoknak voltunk tanúi, hiszen kiváló énekművészek egész sora állt rendelkezésre, akik mindegyike kitűnő hangi diszpozícióban énekelt: a vendégként fellépő Pavel Černochot már említettem; Leonóraként Rálik Szilvia remekelt, szopránja átütő erővel zengte be a hatalmas teret; Kelemen Zoltánnak, mint Don Pizzaro, sötét, erőteljes baritonja jól érvényesült ebben a hatalmas térben (minden énekes hangerősítőt kapott), jól élt a rendelkezésére álló minimális játéklehetőséggel is, ebben a félig szcenírozott Fidelióban, ahogyan a többi szereplőről is ugyancsak elmondható ez: Rocco-alakításával kiváltotta a közönség szimpátiáját Cser Krisztián; Marcellineként biztos pontja volt az előadásnak a tüneményesen éneklő Sáfár Orsolya; Jaquino tenorszólamával a vietnámi fiatal tehetség, Ninh Duc Hoang Long újra bizonyította, hogy az eddigi oeuvre-je részeként jegyzett, a már kiválóan abszolvált klasszikus operettszerep (A mosoly országa – Szu-Csong herceg) mellett az opera világában is otthon van. A kisebb énekfeladatok nem jelentettek gondot Gábor Gézának (Don Fernando), de az operaszínpadokon ma már „ritka vendég” Kiss-B. Atilla (a Budapesti Operettszínház főigazgatójaként) és Kováts Kolos opera-énekeseknek sem: „első és második fogoly” bemutatkozásuknak is örvendtünk. A Magyar Állami Operaház Énekkara (a Férfikar is, és a II. felvonás végén csatlakozó Nőikarral kiegészülve) lenyűgözött produkciójukkal (karigazgató: Csiki Gábor), mely az Opera Zenekarával és a zenei irányítójukkal, Stefan Soltész karmesterrel frenetikus előadásban vitték sikerre Beethoven lenyűgöző színpadi művét, egyetlen operáját; az utolsó jelenet a megdicsőülés jelenete, amely a legnagyobb veszedelemmel is szembeszálló hitvest dicsőíti, és hirdeti, hogy az önkény – mindenkor! – elnyeri méltó büntetését. Ezt a kicsengést a szabadság eszméjéért lelkesedő Beethoven csodálatosan szép zenével ruházta fel, mely az operát az örök érvényű művek sorába emelte. Azt hiszem, akik jelen voltunk, ilyesféle gondolatok is előtörhettek belőlünk az opera legvégén.
Bár ennek az egyetlen Fidelio-előadásnak a két felvonás közti, említett zavaró zöngéi nem voltak ugyan „betervezve”, arra talán mégis hasznos volt, hogy rámutasson, milyen anomáliákat idézhet elő és gerjeszthet egy rosszul „kitalált” talán jószándék: hiszen a cél, hogy a cselekmény folyamatosságát, hangulatát ne törje meg semmi kényszerítő körülmény, végül a saját csapdájába esett; ugyanakkor ha előzetesen nem, de legkésőbb a beléptetésnél figyelmeztetni kellett volna a közönséget, hogy szünet nélküli előadásra váltottak jegyet. Ezzel megelőzhető lett volna a nem létező „szünetben” kialakult „spontán” történtek.
Szerencsénkre ezt a közjátékot feledtették az Opera művészei és együttesei, valamint nagyszerű éneklésével nálunk bemutatkozott cseh tenor, mindazok, akik szívüket-lelküket beletéve végül az ének-zenei produkciókkal emlékezetessé tették számunkra ezt az operaestét az Eiffel Műhelyházban.
Pavel Černoch kiválo, nemzetkozi rangú cseh tenor.
Leveleket irogat Édes Nénjének, majd üres óráiban beszélgetős tv műsorokban lép fel, és mond okos dolgokat.
A főzeneigazgató főzenei(ga)zgat. Nem ismerem a munkaköri leírását, de a piramis csúcsán biztosan nem ő, hanem a fáraó főig. áll ill. (csücs)ül ... főleg, ha utóbbi monogramja Ó.Sz(i).
Akkor mit csinál a főzeneigazgató? Valami csak múlik rajta is, nem? Pl. Halász Péter idejében valahogyan átláthatóbb és követhetőbb volt a műsorpolitika, vagy úgy is mondhatnám, hogy volt valamiféle koncepció. És olyan nagyszerű előadások születtek, mint pl. az Árnyéknélküli. Aztán a Ring sem volt rossz, a Walkürtől még most is borsódzik a hátam. :) Bár az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a periférián (az Eiffelben) még most is be-becsúszik egy-egy jobb előadás.
No, az a vastaps, elnézve a jegytérképet, ölég vékonyka lesz. Abban nem vagyok biztos ill. nem osztom a véleményedet, hogy Kocsár Balázsé a felelősség. Az Operaházban, mint pl. a kormány(ok)ban, hadsereg(ek)ben, más színházakban, egyszemélyi felelősség van ... és/de MÁO-nál maradva, az csakis a főigazgatóé lehet. Avagy az ezredben, ahol Marie a lány, ő = a főig. az ezredes, sőt a marsall.
Ez amit Ön művel kedves Jóska, politikai fröcsögés, semmi más.Persze megteheti, miért is ne, nem kell számítania semmi ejnye-bejnyére, netán retorzióra.Csinálja csak, engem különösebben nem érdekel, csak mint tényt, megjegyzem.
De mivel Ön - saját bevallása szerint - hosszú évek óta egyetlen egy operaelőadáson sem volt, ezért nem hiszem, hogy objetív véleményt tud formálni az operajátszás jelenlegi helyzetének ebben a nagyon szerteágazó és komplex kérdésében.
Tisztelt Takatsa! Válasszuk ketté a dolgokat.
1. Van az Operaház kritikán aluli műsorpolitikája, amiről ezeken az oldalakon már számtalanszor tett említést néhány hozzászóló és én is. Mély meggyőződésem, hogy ezt a rombolást, amit Ókovács Szilveszter tett a magyar operajátszás területén az elmúlt mintegy 10 év alatt, azt csak nagyon hosszú évek, sőt évtizedek alatt lehet majd újjáépíteni.
A jelenlegi műsorpolitikából fakadnak a tátongó üres házak, az elmaradó előadások, a nagyoperák kamara jellegű előadásai és így tovább. Ne részletezzük, mert messzire vezetne.
2. Van sajnos évek óta a COVID. Az Operaház erre történő reagálása tökéletesen leképezi az ominózus régi „bon mot”-t a felcsúti kisvasút tárgyában. (Ha támadják a kisvasutat, hosszabbítsuk meg Bicskéig). Ha terjed a COVID, tartsunk külországokból hozott résztvevőkkel is Békemenetet, sok látogatót vonzó karácsonyi vásárokat, biztos teltházas Diótörő előadásokat. Az „eredmény” (a magyar halálozási arány magasabb, mint az összes velünk határos országban) sajnos látható, tapasztalható, de ez már nem az Opera témája.
Erről - gondolom - Kocsár Balázst kellene megkérdezned. Tudtommal ő a főzeneigazgató, nyilván övé az ötlet és persze a felelősség is. Én különben sem szeretem az Ezred lányát, de ettől függetlenül sok sikert a Szemere-Boncsér párosnak. Vastapsot fognak kapni, ebben nem kételkedem.
Pontosan ... de akkor miért kellett kitűzni, pláne 4 előadást? Demoralizáló hatású egy, pláne több üres Erkel, az anyagiakról már nem szólva. Megjegyzem, még egy pl. Dessay-Flórez / Camarena / Brownlee páros sem vonzana elég nézőt 4 előadásra, "napi" helyárakkal sem.
Erre gondoltam, a történetet én is olvastam a Bing-könyvben. Vajon mit mondana Walter itt?
Egy belcanto opera 4 egymás utáni előadásban sohasem töltené meg az Erkelt (maximum valami egészen parádés szereposztásban), erre nem is számíthatott senki sem. Valahogy én sem vagyok kíváncsi a kilenc magas C-re Boncsér tolmácsolásában.
Legendás történet: amikor a Met felkérte Bruno Waltert a Fidelio elvezénylésére, első kérdése az volt: Ki lesz az Első fogoly? Tudta, hogy Florestan és Leonóra világsztárok lesznek - de az Első fogoly szerepét is, joggal, fontosnak tartotta.
Az ezred lánya-eladási számokat szinte már meg sem merem említeni. A négy előadásból háromnál (egyelőre?) kész katasztrófa a helyzet. Kisebb békemenetnyi városnyi ember kéne ahhoz, hogy jó házak legyenek. Vajon kik reméltek ennél jobbat...
Főigazgató Úr, mármint az Operettszínház főigazgatója sosem énekelte -az Operaházban legalábbis- Florestant és a helyében már nem is próbálnám. Az Első fogoly is kényes szerep. Eléneklésével talán azt üzeni jelképesen, hogy valójában ő is fogoly: az Operettszínház Első(számú) foglya. Örömmel elmennék az előadásra, mert a Fidelio igen közel áll a szívemhez, de a járvány és a kőbányai helyszín visszatart..
Kedves Jóska! Eddig azt számolgattad, hogy mennyi, de mennyi üres szék van egy előadáson, most pedig az akaszt ki, hogy teltházzal megy a Diótörő. El kellene döntened, hogy min keseregsz, a félházas- vagy a teltházas előadásokon, mert a kettő, így együtt nem megy. Nem tudom, hogy Kiss-B-t mikor hallottad utoljára énekelni, de gondolom, hogy évtizedekkel ezelőtt, ha hallottad egyáltalán. Megsúgom neked, hogy jelenlegi hangi állapotában leginkább egy olyan fogoly alakítására alkalmas, akinek kitépték a nyelvét és csak üvölteni tud. Amúgy boldog újévet kívánok neked és azt ajánlom, amit már többször: ne otthon keseregj, hanem fogd a kabátodat, kalapodat és irány az Erkel és az Eiffel. :)
Az Operaház műsorpolitikája külön fórumot érdemelne. (A szombati napra 8 (!!!) azaz Nyolc eseményt hirdetnek, közöttük egy teltházas Diótörőt). Ha már tombol a COVID, miért ne tömörüljenek az emberek, különösen gyerekek együtt felnőttekkel, zárt térben minél többen.
Érdekes, amit tetszett említeni, hogy Florestan szerepét külföldi vendég énekli. Az előadásban az Első fogoly Kiss-B. Attila, az Operettszínház főigazgatója lesz. Eddigi szerepköre, Wagner és Verdi hőstenorok, alkalmassá tennék Florestan szerepére is, nem lett volna szükség külföldi vendég meghívására.
A szombati Fideliora féláron vásárolhatók jegyek ... a ház majdnem üres (most 380 eladó jegy), pedig vendég tenor, Pavel Černoch énekli Florestant.
