Kapcs. 615. sorszám
Az Operaház Örökös Tagjai portrésorozatban megjelent Sólyom-Nagy Sándor Visszanézve című, posztumusz kötete. Szerkesztette: Karczag Márton
/Sólyom-Nagy Sándor könyvének első változata 1998-ban, a Holnap Kiadónál jelent meg./
Részlet az Ősz című fejezet elejéről:
„Lassan huszonöt éve lesz, hogy letettem a tollat. Sokan kérdezték azóta, hogy miért éreztem úgy, viszonylag fiatalon, hogy lejegyezzem életem krónikáját. Az írás számomra akkor, a tehetetlenség hónapjaiban terápia volt. Mentsvár az üressé vált napjaimban, valami, ami miatt érdemes felkelni, most Karczag Márton, az Operaház Emléktárának vezetője segítségével leporoltuk a kéziratot...”
„Az utolsó utáni fejezet” (Karczag Márton – 2021. március)
(Részlet)
„December 30-án dél körül megcsörren a telefon. Imola hangja feltűnően szürke. ’Arra szeretnélek kérni, írj egy utolsó utáni fejezetet a könyvbe.’ Mellbe vág az egyszerű, mégis nemes mondat. Gondosan megkerülve a fájdalmas és gyakran üresen kongó szavakat, így mondva el, az oly nehezen kimondhatót. Megrendítő tartás rejlik a frissen megözvegyült asszony szavaiban, akire most több mint negyven év együttlét után zuhant a társtalanság. Kimondatlanul is ott lebeg közöttünk egy titok. Elkéstünk. A kézirat gyomlálása volt az egyik szalmaszál, mellyel Imola a Sanyiban még pislákoló lángot próbálta életben tartani.” [...]
Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója (Az Előszó végéről):
„[...] Sok a személyes emlék. De mind közül a legfontosabb nem zenei, hanem emberi. Sólyom-Nagy Sándor szembenézett saját problémájával, és mert írni önéletrajzi könyvében a hangszalagproblémáiról is, amely a csúcson kapta el, és amelyből gyönyörűen felállt. Zeneakadémistaként egyszer magam is tanúja voltam, hogy a kevésbé jól sikerült térdműtéti altatás nyomán zárni már nem képes hangszalagpárját milyen minuciózus munkával, alázattal fogta újra munkára a Mesterdalnok, s hogy azután nyáron már újra Bayreuthban léphetett fel, és hosszú éveken át arathatta még sikereit anyaszínházának deszkáin is. ...”
Szerettem volna, ha ez a kötet később jelenik meg – de szomorú aktualitás túl hamar következett el. Ismerje meg Ön is a következő lapokon Sólyom-Nagy Sándort!”
A fotókkal gazdagon illusztrált kötet megvásárolható az OperaShopban.
Matiné az Eiffelben (Puccini Edgar)
Ebben a ronda, szeles, hideg időben egészen kellemes volt beülni at Eiffel - most éppen - kellemesen meleg nézőterére. A csapnivaló harmadik felvonást kivéve nem rossz ez a zene, vannak benne nagyon szép részek is, de Puccinit a múzsa csak az Edgar után csókolhatta meg, mert a Mannon már egészen más minőségi kategória Legjobb benyomást talán a karmester, Leonardo Sini tette rám, igen nagy vehemenciával és lelkesedéssel vezényelt, és a zenekar tuttijai majdnem szétvetették a Bánffy termet. Hiába, ez egy nagy zenekar, nem éppen ehhez a kis teremhez méretezett. Az énekesekről néhány szót: Hector Lopez Mendoza amolyan ordibálós tenor, de ezekben az tenor-inséges időkben még mindig jobban jártunk vele, mintha valamelyik magyar kolégája énekelte volna a szerepet. Balga Gabriellát én nadrág-szerepekben nagyon szeretem, de Tigranához kevés volt, az ő hagereje nem képes egy Puccini-zenekart áténekelni. Bakonyi Anikón én mindig meglepődök, kicsit kontrollálatlan, de micsoda óriási hang, tallán ő most az egyedüli igazi drámai szoprán itthon, és az a magas c hogy süvített át a tuttin, bámulatos. Igazán szép perceket szerzett, már csak miatta is érdemes volt eljönni az előadásra. Haja Zsolt is tetszett, a zenekar jó volt, az énekkar a szokottnál kicsit halványabb. Bár nem lettem Edgar-rajongó, ez a matiné nagyon kellemes volt, 1 órára véget is ért, lehetett menni ebédelni.
SÓLYOM-NAGY80+
Amikor tegnap délután megérkeztem az Eiffel Műhelyházba a tavaly év végén elhunyt Sólyom-Nagy Sándor operaénekesre emlékező koncertre, meglepett, hogy mennyire üres előcsarnok fogadott; gyérszámú közönség őgyelgett az előtérben, és a hat órai kezdésre sem lettünk többen a Bánffy teremben mintegy negyedháznál. Szomorú volt látni ezt az érdektelenséget. Ráadásul, az összegyűlt közönség körében többnyire az Opera háza tájáról, a „szakmából” voltak jelen régi és mai kollégák, s persze a családja volt ott, meg mi néhányan, akik kegyelettel, tisztelettel és szeretettel jöttünk el a Kossuth-díjas, az Operaház Örökös Tagja, Mesterművésze, a Zeneakadémia egykori tanára emlékét fel- és megidéző ária- és dalestre.
A hatalmas üres színpad baloldalán a zongora állt, a jobb sarokban felhalmozva Sólyom-Nagy Sándor szerepeihez használt sokféle színházi kellék, jelmez, tárgy, középen a színpad mélységében pedig óriási vetítővásznon a művész kinagyított színes fotója volt látható. A koncert alatt a művész film-és előadás-felvételeiből kaptunk bejátszásokat, valamint az elhangzó műsorszámokhoz a hangulatában oda illő képanyagot nézhettünk.
Mielőtt elkezdődött volna az emlékkoncert, az elsötétített nézőtérrel szemben a kivetítőn megjelent Sólyom-Nagy Sándor kinagyított színes civil fényképe, és felcsendült hangszórokon gyönyörű baritonján Wagner Tannhäuser című operájából a Dal az Esthajnalcsillaghoz című ária.
Ezt követően az est „háziasszonya”, Gyüdi Melitta köszöntött bennünket, aki konferálta is az elhangzó ének-zene számokat. Megtudtuk tőle, hogy az emlékestet Aczél András rendezi, aki a műsort és a fellépőket Sólyom-Nagy Sándor szeretett felesége, özvegye, Pogány Imola zongoraművésznő segítségével állította össze, továbbá, a tanítványok és pályatársak emlékeznek meg a bariton művészről, az életpályán fontos művek, műrészletek megszólaltatásával.
Kovács János karmester, akinek neve előzetesen szerepelt az érkező művészek között, nem tudott eljönni spanyolországi koncertelfoglaltsága miatt, onnan köszönti a jelenlevőket. Nem volt itt Kálmándy Mihály baritonista sem a közbejött betegsége folytán, Bretz Gábor basszbaritonunkat pedig csak videofelvételről láthatjuk. Ezekután felkérte Szennai Kálmán és Kálvin Balázs zongoraművész-korrepetitorokat, hogy fáradjanak a hangszerükhöz, az esten felváltva kísérik az énekművészeket.
A műsor első részében a következő művek csendültek fel:
Richard Strauss: Allerseelen VÁRHELYI ÉVA
Wolfgang Amadeus Mozart: Figaro házassága – A Gróf áriája („Vedrò mentre io sospiro”) KÁLDI-KISS ANDRÁS
Franz Schubert: Gesz-dúr impromtu SZENNAI KÁLMÁN (zongora)
Umberto Giordano: Andrea Chénier – Gérard monológja („Nemico della partria”) GEIGER LAJOS
Gioachino Rossini: Olasz nő Algírban – Isabella áriája („Cruda sorte”) GÉMES KATALIN
Gioachino Rossini: A sevillai borbély – Rágalomária („La calunnia è un venticello”) KISS ANDRÁS
Giuseppe Verdi: Simon Boccanegra – Fiesco áriája FRIED PÉTER
Giuseppe Verdi: Don Carlos – Posa halála SÓLYOM-NAGY SÁNDOR – videofelvétel-bejátszás (televíziós portréműsorból)
Szilveszteri kabaréműsor (1977) – Rigoletto-paródia, dzsesszes elemekkel; kvartett: SÓLYOM-NAGY SÁNDOR, KELEN PÉTER, KALMÁR MAGDA, TAKÁCS KLÁRA – videofelvétel-bejátszás (televíziós műsorból)
A műsor második része:
A színpadon megjelent Frigyesi Tibor, az Operaház játékmestere – aki felelevenítette Sólyom-Nagy Sándorral megélt több évtizedes munkakapcsolatát, mely szoros barátsággá érett az idők során
Claudio Monteverdi: Poppea megkoronázása – Poppea és Nero kettőse KERTESI INGRID és GÉMES KATALIN
George Bizet: Carmen – Torreádordal BRETZ GÁBOR - videobejátszás: a Magyar Állami Operaház előadásának felvételéről
Camille Saint-Saëns: Sámson és Delila – Delila áriája („Mon coeur s’ouvre a ta voix”) GÁL ERIKA
Richard Wagner: Az istenek alkonya – Hagen monológja („Hier sitz’ ich nur Wacht...”) SZVÉTEK LÁSZLÓ
Giacomo Puccini: Tosca – Tosca imája („Vissi d'arte, vissi d'amore”) SÜMEGI ESZTER
Giuseppe Verdi: Falstaff – Nannetta áriája („Sul fil d'un soffio etesio”) KERTESI INGRID
Giuseppe Verdi: Falstaff – Falstaff és Ford kettőse SÓLYOM-NAGY SÁNDOR (televíziós felvétel, MTV, 1995 - mindkét szerepet ő énekli és játssza: a képen trükkel összekopírozva, a két szólam hangját egyszerre énekelte fel!)
Gyüdi Melitta a színpadra szólítja a közönség köréből ÓKOVÁCS SZILVESZTERT, hogy tartsa meg emlékbeszédét. Az Opera főigazgatója közvetlen hangvételű „előadásában” felidézte Sólyom-Nagy Sándor pályáját, életútját, a sok-sok szerepet, amit az Operában és külföldön énekelt (Bayreuthi kétévtizedes állandó vendégfelléptét külön kihangsúlyozva); szólt a művészi munkája mellett végzett több évtizedes zeneakadémia énektanári működéséről, megpróbáltatásairól - betegségeiről is, melyeket mindig megújulás követett; a családjára kitérve méltatta azt a szerepet és azt az odaadást, mely a zongoraművésznő-feleség részéről az énekesi-tanári munkájához a nyugodt hátteret biztosította számára.
Ezután odament a színpadon feltornyosult színházi kellékekhez, jelmezekhez, közülük felemelt és megmutatott nekünk egy mellényt, amit Sólyom-Nagy Sándor magán viselt Pizarroként Beethoven Fideliójában (egy külföldi produkcióban), aztán megkérte a közönség körében helyet foglaló Pogány Imolát, hogy jöjjön ki hozzá mert szeretné átadni neki az Operaház ajándékaként, emlékül - ő meghatottan köszönte meg ezt a kedves gesztust ezt az ajándékot, amihez még egy virágcsokor is dukált.
Zárásként egy meglepetés-énekszámot hallottunk – de még előtte SZVÉTEK LÁSZLÓ vázolta fel: neki szíve-vágya a Don Pasquele – Malatesta-kettőst itt és most előadni, de nem a szokványos formában, amit már régen szeretett volna egy koncertje műsorára tűzni, de sose sikerült megvalósítania, ám most erre itt - e keretek közt - lehetőséget kapott:
az első strófát azonnal - szintén zongorakísérettel - elkezdte énekelni, csatlakozott hozzá partnerként KISS ANDRÁS, majd bejött FRIED PÉTER is és már hárman fejezték be, de máris belekezdtek a második strófába, hanem ekkor már hat énekes folytatta a komédiázást: KÁLDI-KISS ANDRÁS, GEIGER LAJOS – és a rendező, ACZÉL ANDRÁS is érkezett, így hatan felváltva, olykor két részre osztva majd együtt énekelve, közösen adták elő az ismert híres buffo-duettet. Mondanom sem kell, ezzel is nagy sikerük volt.
És még mindig nem volt vége! A színpadra kijött az összes, fellépett énekművész, a színpad két oldalán felsorakoztak és hátrafordulva, a vetítővásznon látható pályatárs arcképe előtt némán, fejet hajtva tisztelegtek. Ezután mindegyikük előre jött és a színpad sarkában lévő kellékgyűjteményből ki-ki a kezébe vett egy-egy tárgyat: azokkal elindultak a nézőtérre, hogy két oldalon ők is helyet foglaljanak köztünk.
Közben az elsötétülő színpad és a nézőtér között, elöl csak a színpad mélyén megvilágított arckép ragyogott és tekintett ránk, majd felcsendültek Gustav Mahler csodálatos dallamai Sólyom-Nagy Sándor énekhangján (lemezfelvételéről): „Die zwei blauen Augen von meinem Schatz” /LIEDER EINES FAHRENDEN GESELLEN/ - „Egy vándorlegény dalai”
Az elcsendesülő, az utolsó énekhangokat követően, a zene alatt lassan legördült a függöny...
Megrendítő, szép pillanatok voltak ezek, megható, szeretetteljes, méltó búcsú az Opera talán utolsó aranykorának egyik emblematikus, nagy operaénekes-egyéniségétől.
"Kincsem két kék szeme"
/Gádor Ágnes nyersfordításában/
Kincsem két kék szeme küldött el engem a nagyvilágba.
Búcsút kellett vennem a legkedvesebb helytől!
Ó, kék szemek! Miért néztetek rám?
Most örökké szenvedek és búsulok!
Kimentem a csöndes éjbe, a csöndes éjben át a sötét mezőn.
Senki nem búcsúzott el tőlem.
Szerelem és szenvedés kísért el.
Az út mellett állt egy hársfa, ott tértem először nyugovóra.
A hársfa rám hullatta virágait, s nem éreztem, mennyire fáj az élet,
Minden, minden újra jó volt.
Minden! Minden!
Szerelem és szenvedés! És a világ és az álom!
A Sztárgála az Eiffel parkjában című koncert az M5 műsorán 2021. december 5-én
2021. december 5-én (vasárnap) 22:05-től látható a Sztárgála az Eiffel parkájában című nagyszabású szabadtéri koncert felvétele, amelyen kiváló magyar énekesek mellett a nemzetközi színpadok két csillaga, Patricia Petibon és Lawrence Brownlee lépett fel.
Patricia Petibon mintegy negyedszázados pályafutása alatt a szoprán fach legsokoldalúbb előadói közt vált ismertté, akiknek gazdag repertoárja a barokktól a kortárs zenéig terjed, és kiemelt helyet foglalnak el benne a francia operairodalom mellett Mozart, Verdi, vagy akár spanyol dalszerzők művei. Az örökké fiatalos díva rugalmas, gazdag díszítésekre alkalmas hangját Barcelonától Bécsig, Párizstól Milánóig a legrangosabb operaházakban és a legváltozatosabb szerepekben tette próbára a közönség nagy megelégedésére.
A bársonyos hangjával és jó megjelenésével az Atlanti-óceán mindkét partján sikert sikerre halmozó Lawrence Brownlee 2002-ben a Virginiai Operában debütált A sevillai borbély Almaviva grófjaként, mely szerep csakhamar védjegyévé vált, csaknem 20 éves pályafutása során a New York-i Metropolitantől a Bécsi Állami Operaházig több rangos dalszínházban megformálta. Az elmúlt évtizedben elsősorban a bel canto, ezen belül is Rossini és Donizetti művei váltak a lírai tenor védjegyévé.
Közös koncertjükön mindkét művész ízelítőt ad legkedvesebb szerepeiből, így elhangzanak többek közt a Faust, Az ezred lánya, a Rigoletto és a Traviata részletei, emellett az énekesek európai és amerikai szerzők dalaiból is válogatnak.
A koncert első felében a magyar művészeké a főszerep: Ádám Zsuzsanna, Bakonyi Marcell, Fokanov Anatolij, Fürjes Anna Csenge, Heiter Melinda, Horti Lilla, Kelemen Zoltán, Kriszta Kinga, Mester Viktória, Pataky Dániel, Rőser Orsolya Hajnalka, Sáfár Orsolya és Szemerédy Károly Bizet, Erkel, Gershwin, Mozart, Puccini, ifj. Johann Strauss és Verdi népszerű operaslágereivel lépnek színpadra. A Magyar Állami Operaház Zenekarát és Énekkarát (karigazgató: Csiki Gábor) Kocsár Balázs főzeneigazgató, a 80. születésnapját a közelmúltban ünneplő Medveczky Ádám, valamint Tóth Sámuel Csaba vezényli.
A felvétel 2021. augusztus 21-én készült az Eiffel Műhelyház Kodály Zoltán parkjában.
/Forrás: Opera honlapja/
Jaj, nagyon hideg volt ma este, és bizony az Eiffel mozdonycsarnokát meg sem próbálták felfűteni, a jegyszedő lánykák is kabátban dideregtek. Szerencsére a nézőtéren már otthonos meleg fogadott minket, és a szünetben sem kellett fázni, mert nem volt szünet.
Ez a Veszedelmes Éden teljesen letaglózott. Le a kalappal a három zongorista előtt (Andrea Fernandes, Zsoldos Bálint, Tóth Sámuel Csaba), akik csaknem két órán keresztül megállás nélkül verték a billentyűket, biztosítva azt az egyszerűnek tűnő, de nagyon körmönfont és komplex zenei teret, amely Philip Glass zenéjét jellemzi. Azt hiszem, hogy az Eiffelt pontosan az ilyen előadásokra találták ki. Ezt a művet el sem tudnám képzelni az Erkelben, vagy az Operaházban, itt, a Bánffy teremben viszont, kb 2/3-os nézőszámmal, a tér pontosan akkora volt, hogy az ember zavartalanul át tudja adni magát a mű élvezetének. Ez egy nagyon szépen felépített és kivitelezett előadás volt, csak dicsérni tudom a rendezést és az összes szereplőt. Cocteau szövege zseniális, igazi intellektuális élmény. Különösebben nem kedvelem a balettot, de itt a balett az előadás szerves része volt, a zene és a mozgás teljes egységet alkotott. És igen, láthattuk, hogy mennyire szép az emberi test, és milyen elementáris kifejezőerővel rendelkezik. Az énekesek is nagyon jók voltak, ebben a környezetben még Rálik Szilvia éles hangja sem volt zavaró. Dobszay Péter remekül vezényelt.
Nekem nagyon tetszett ez az előadás, és megfogott Philip Glass zenéje, ez a szüntelenül vissza-visszatérő, állandó mormolás, levelek zizegése, eső kopogása, tenger hullámzása, valami álomszerű, parttalan ősi dallam az idő mélyéről, amely áthatol és körülvesz, nem tart sehová, csak van, maga a létezés, mint a kozmikus háttérsugárzás, amely már tart vagy öt milliárd éve, mégsem unalmas. Az ember feloldódik ebben a zenében és részese lesz valami nagyon szépnek, valami titoknak, valami harmóniának, felhőtlen örömnek. Persze van egy kis zavaró részlet, maga a történet, a két főszereplő meghal, sötét lesz, megszűnik a zene teremtette világegyetem és az ember hazamegy, a dermesztő hidegben.
Dalesttel emlékezik Sólyom-Nagy Sándorra az Opera
/Opera honlapjáról/
Születésének 80. évfordulóját megelőzően tanítványai és kollégái idézik meg a Kossuth- és Liszt-díjas bariton, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja pályafutásának legfontosabb szerepeit a Sólyom-Nagy80+ dalesten 2021. december 9-én, 18:00 órától az Eiffel Műhelyház Bánffy Miklós termében.
A 20. század utolsó évtizedeinek egyik nagy magyar baritonját, Sólyom-Nagy Sándort 2020 decemberében, röviddel 79. születésnapja után érte a halál. A Covid-19 járvány okozta korlátozások nem tették lehetővé, hogy a Magyar Állami Operaház és a rajongók búcsút vehessenek a Kossuth-díjas művésztől, akinek intenzív énekstílusát és erős szerepformálását az országhatárokon túl is jól ismerték: Bayreuth kivételes művészgárdájának évtizedeken át volt állandó tagja, miközben budapesti anyaszínházához mindvégig hű maradt.
A nagyszerű énekesre, a figyelmes és segítőkész zeneakadémiai mesterre röviddel 80. születésnapja előtt az Eiffel Műhelyház színpadán tanítványok és pályatársak, köztük Fried Péter, Geiger Lajos, Gémes Katalin, Káldi-Kiss András, Kálmándy Mihály, Kertesi Ingrid, Kiss András, Gál Erika, Sümegi Eszter, Szvétek László és Várhelyi Éva emlékeznek. A műsorban Mozart, Verdi, Puccini, Giordano, Rossini, Saint-Saëns, Wagner és Richard Strauss olyan művei, műrészletei hangoznak el, amelyek fontosak voltak Sólyom-Nagy Sándor életpályája során.
A programot és a fellépők névsorát a kiváló bariton szeretett felesége, Pogány Imola zongoraművész segítségével állította össze az Opera. Zongorán közreműködik: Kálvin Balázs és Szennai Kálmán, beszédet mond Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója, Kovács János karmester, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja és Mesterművésze és Frigyesi Tibor rendező, egyetemi tanár.
Az est háziasszonya Gyüdi Melitta, a műsort Aczél András rendezi.
Én még az Eiffel in statu nascendi-állapotában láttam ezt a két darabot (ld. 37 u.itt), nekem elment a Kenessey-darab is, a Tóték kifejezetten tetszett. Bartók országában sok mindent lehet, olykor -mondhatni- kötelező írni és még jól meg is fizetik, ha tetszetős a téma és a szerző/k neve. A két tenorról és Kovács Istvánról kb. ugyanazt írjuk, az "asszonyt" éneklő szoprán fejlődhetett két és fél év alatt. Jankó Zsolt vezényelt akkor is (jól), erdélyi születésű karmester.
Szakadó esőben újra elzarándokoltunk az Eiffelbe. Hogy mit is láttunk, azt azonnal leírom, de előtte egy gyors kérdés, amíg el nem felejtem: melyik gombot kell lenyomni a sorompónál, hogy felnyíljon? Mert ezzel a művelettel mindig meggyűlik a bajom.
Szóval első rész: Az arany meg az asszony. Sokat kell gondolkoznom azon, hogy valami olyasmit írjak róla ami nem jár két hét szilenciummal, de ez nagyon nehéz lesz, mert ez a "mű" az első hangjától az utolsóig, egy zenei giccs. Szégyen, hogy Bartók országában ilyesmit lehet írni, és még nagyobb szégyen, hogy ezt valaki a penészes-dohos kriptából előkotorta, aztán a tudatlan és mit sem sejtő hallgatóság torkán lenyomta. Lehet ezt még ciftrázni? Lehet, mert ráadásul az operettből visszaguberált Kiss-B. Attila énekelte az egyik címszerepet. Kedves Operaház, ezt sohasem bocsátom meg. Persze nem lenne méltányos ennyivel elintézni az első részt, Megyimorecz Ildikó és Kovács István igen szépen énekelt, és a zenekar, vagy a karmester sem tehet arról, hogy a légy hogyan piszkolta össze a kottapapírt.
No, de modern korunkban mindenre van orvosság, így erre is. És ez az orvosság nem késlekedett, ráadásul azonnal hatott, mert a második részben következett a Tóték. Olvastam én többször a zseniális kisregényt, a színművet, láttam többször a szintén fantasztikus mozifilmet, de nyugodt szívvel merem állítani, hogy ez az előadás Örkény művéből nem elvett, hanem ahhoz hozzátett: csaknem másfél órán át teljes szépségében pompázott a színpadon ez a humoros-groteszk opera. Telitalálat ez a nagyon jól, igazi tehetséggel összerakott eklektikus zene, amelyben szinte az egész zenetörténet - a Dies irae-től a Mandarinig - felvonult, és telitalálat volt a műből készült librettó, a versbetétek, minden. És az énekesek: egytől-egyig csodásak, mindegyik alakítás átélt és nagyszerű volt, nem is akarok kiemelni közülük senkit sem, mert így voltak jók, együtt, ahogyan voltak, talán azért annyit megjegyeznék, hogy jó volt Kiss-B. antiprodukciója után László Boldizsárt hallgatni. És ki ez a Jankó Zsolt karmester?? Mert, hogy nagyszerű, az nem vitás, bravúrosan vezényelte ezt a nem egyszerű művet, és szólt is a keze alatt a zenekar, mint a parancsolat. Remélem, hogy ezzel a fiatal és tehetséges karmesterrel gyakran fogunk találkozni a jövőben. Édes volt a gyerekkar.
MIndent elfelejtettem, mindent megbocsátottam, hajrá Opera.
Ma éjjel hamarosan (22.05 - 0.25) az M5 csatornán láthatjuk: "Újjászületésnap" - Az ünnepélyes Eiffel Műhelyház-átadó
Ünnepi gála-koncert (felvételről)
(2021)
Előzőleg - szerintem - az akusztikával nem volt baj, tavaly, illetve tavasszal is voltam a Bánffy teremben, és élveztem az előadást. Most ősszel, a Mester és Margaritánál viszont nagyon torz volt az énekesek hangja. Ezt akkor a gépzenére és a kihangosításra fogtam. Tegnap viszont továbbra is az énekesek felső hangjai torzak voltak, ez különösen Horti Lillánál volt feltűnő. Lehet, hogy mikrofonokat használnak és a hangot erősítik a normál előadásoknál is?? De miért? Én nem vagyok hangmérnök, csak találgatni tudok. MIndenesetre jó lenne, ha orvosolnák ezt a problémát. A Pelléast azért említettem, mert tavasszal ugyanitt fogják előadni, és DVD felvételeken nézve a Pelléast, nekem úgy tűnik, hogy szinte Wagneri méretű zenekar kell a megszólaltatásához. Ez a terem inkább kamara-előadásokra való, kis zenekarral, pl. barokk operákra - gondolom - kiváló. De mivel nincsen mély zenekari árok, és az énekesek a zenekar mögött vannak, ha egy nagy zenekar játszik, akkor az énekeseket hangosítani fogják, és torzan fog szólni az egész. Én legalábbis ettől tartok.
Megnéztem a Képzeld beteget. Hááát, láttam már jobbat is. Voltak benne humoros részek, és a librettó versezete nagyon szellemes. Nem tudom, hogy a kerettörténetet ki találta ki, de szerintem nagyon erőltetett. És az utolsó szín (vagy felvonás?) abszolút nem kellett volna. Továbbá talán jobb lenne a 19 órai, vagy 19:30-as kezdés, sajnos mindent 20 órakor kezdenek az Eiffelben, így aztán ez a rövidke opera is 22:30-ig tartott. Aki tetszett: Rácz István, de jó volt Wiedemann Bernadett és Biri Gergely is.És persze Kovács János, jó volt újra látni. De valami baj van az akusztikával. Már a Mester és Margaritánál is feltűnt, hogy milyen torz az énekesek hangja, de most is, nem tudom, hogy mikrofonban énekeltek?, de Horti Lilla magas hangjai szinte az élvezhetetlenségig torzultak. Vagy az én fülemmel van baj? De Horti Lillát láttam szeptemberben a Müpában, és csodálatosan énekelt, így mégiscsak a Bánffy teremmel lehet baj. Az is érdekes, hogy egy éve, vagy tavasszal ezt még egyáltalán nem észleltem. Mindenesetre félek attól, hogy ez a szörnyű akusztika tönkre fogja tenni a Pelléast. Remélem, hogy addig sikerül valamit javítani rajta.Volt néhány mulatságos, jól sikerült jelenet, de megvallom, Vajda János első operája (Mario és a varázsló) tetszett legjobban a szerző művei közül, persze ebben Polgár László is közrejátszott. Jó dolog ez az eklektikus zene, mert mindig akad rácsodálkozni- és kitalálni való, de valahogyan a kohéziós erő hiányzik.
A Karenina Annában nagyon (el)ütős lenne az a vonatosdi ...
Biztos, hogy nem így kéne! Valószínűleg nagyon humorosnak gondolta valaki, kapcsolódva a vasüti múlthoz (?), de egy járműjavítóban soha nem szálltak vonatra utasok, tehát nincs mire emlékeztetni. Azonkívül ma már a beszállás, járat indul, stb. ebben a formában egyetlen vasúállomáson sem hangzik el!
Erről jut eszembe, eltátottam a számat, amikor a Bánffy terem előtt, előadás kezdéskor megszólalt a hangszóró, hogy: beszállás! Pontosan nem tudom idézni, de roppant szellemesnek gondolt szöveg szólt, hogy járat indul, stb, és még sípoltak is hozzá. Biztos, hogy ezt így kéne?
Lehet, hogy viccesen hangzik a két - egymástól távol lévő - ágazat ilyetén összemosása, de valójában minden szakszervezetisnek ugyanazt kell csinálnia: védenie munkavállalók érdekeit. Akkor is, ha az illető falusi bakter, meg akkor is, hogy muzsikus egy fővárosi dalszínházban...
Azt hiszem, hogy róla van szó.
Apró, régen ezeket a híreket „kis színes”-nek nevezték:
https://hirklikk.hu/kozelet/vasutas-az-operahazban/389732
Idézet a cikkből:
„Új szakszervezet alakult a MÁV-Volán csoportnál. Elnöke Bárány Balázs Péter… A tapasztalt vasutas (Bárány) sok húron játszik, hiszen az Operaházi Dolgozók Független Szakszervezetét is vezeti, és e mellé vállalta a Korrekt Vasutas Szakszervezet (KVSZ) elnöki posztját.
Rokonszakmának nehezen nevezhető a dalszínházi tevékenység és a vasutasság, de Bárány képes áthidalni a nehézségeket.”
Tekintettel arra, hogy az Eiffel Műhelyház több szálon kapcsolódik a vasúthoz, ez a híradás éppen ide illik.
Lásd még a "Bizet és a Carmen" topicban is (292.sz.) - kommentekkel...
Ókovács Szilveszter 201-es sz. levele az Eiffel Műhelyház Carmen-előadásán történt balhés sajnálatos esemény kapcsán itt olvasható. Talán új műfaj született: episztola az episztolában. A 201-esben Főig. Úr ugyanis Tatjana (?!) nagymama és 16 éves kisgyermek unokája zajos távozásáról számol be a fiktív nagymama fiktív levelének ismertetésével. A fiktív csodanagyi, aki képes pl. a Carmen-adaptáció és "a Sátánt szolgáló" Tarantino filmjeinek összehasonlító elemzésére, a nézőtéren átvágtatva, fiktív kisunokáját magával cibálva csörtetett ki az előadás közben. Otthon pedig, miután a fiktív kisfiú fiktív szüleitől bocsánatot kért (18-as karikát viselő produkcióra vitte a 16 éves kisdedet), egyből tollat, papírt ragadott és női Savonarolaként esett neki szegény Főigazgató(nk)nak és kérte számon a színpadon eluralkodó erkölcsi-szexuális fertőt. A leírtak alapján két lehetőséget látok: 1) egy komplett eszement -18-ig számolni nem képes- fiktív nagymamát 2) javuló operaházi PR-marketing munkát: ennél ütősebb közönségcsalogató írást nemigen olvastam hosszú ideje...főleg origon.
Ókovács Szilveszter -saját szavát átvéve- bicentenáriumi levele az Eiffel Műhelyház átadásáról origo.hu-n itt. Félreértések elkerülésére: nem a Műhelyház kétszázadik átadásáról szól, annál most még kicsit kevesebbnél tartunk, hanem ez a Főigazgató Úr 200. Tatjána- alakítása levele.
A beatzenében az erősítés évtizedek óta megszokott jelenség, amióta a műfaj kilépett a pinceklubok, családias rendezvényhelyszínek világából. "Unplugged" koncertek kuriózumnak számítanak. Százezres stadionokban, parkokban nem sok vagy semmi nem hallatszana hangosítás nélkül. Szabadtéri opera- stb.előadások nagy része is csak erősítéssel hallható úgy, ahogy. Nem is szeretem a szabadtéri előadásokat: szél elfújja a hangot, szúnyog csípi a közönséget és a fellépőket, eső-vihar elmossa az egészet. Zenekar nélküli = magnózenés "modern" balettelőadásokat is megszoktuk (megszoktuk??) az Operaházban. Zenekar és kórus nélküli magnós operaelőadás? Tovább kell fejleszteni: magnóról éneklő énekeseket, vetített felvételről táncoló táncosokat kérnénk, de akkor inkább otthon(ra). Fotelből nézni kényelmesebb, mint kivillamosozni a kies Kőbányára.
Ez tényleg az OPERA mint műfaj, mint komplex művészet halálát jelenti! Anno jókat derültünk a playback mellett fellépő -bocsánat - szerencsétlenkedő énekeseknek tűnő képződményeken. Ez a beatzenében is elfogadhatatlan eljárás volt, a néző azért megy el egy programra - ahelyett, hogy otthon feltenne egy lemezt, vagy CD-t - mert élő zenét, énekeseket akar látniés hallani!
Ez borzasztóan hangzik. Az opera halálát jelentené.
Én 250 kilométerre lakom tőle, tehát nem igazán érint, de nem arról volt szó, hogy ha megnyílik az Opera, bezárják az Erkelt? Valószínű, hogy nem egy évre.
Ha viccelni akarnék, azt írnám, most pottyantam le a hetedik mennyországból! De ez nem vicc! Ha az Operaház egyelőre zárva van, és a kitudjamikoresedékes megnyitás után túristákra, külföldi nézőkre várnak (copy Főzeneig.Úr), az Erkelről se nagyon tudni, mire tartják, és az Eiffelnek sem elsődleges funkciója az előadások rendezése, akkor miről is beszélünk? Hol lesznek operaelőadások? Kukutyinban? Mert vannak elmaradott emberek, akik még vágyakoznak ilyesmi után, és nem mindenki járhat a külföldi operaházak remek előadásaira!
Nem mellesleg, az Eiffel kialakításának kezdete óta én most találkoztam először avval a kijelentéssel, hogy "az előadások rendezése csak sokadik funkciója"! Egyébként tök minegy (bocs!) kinek a kezében van az Operaház építése, és az egész dícstelen hercehurca, az egész buli a mi pénzünkből, az adófizetők pénzéből megy! Populizmus? Lehet, de tény
Takatsához csatlakozva engem is elbűvölt a Mester és Margarita előadása, az ötletes és soha nem unalmas rendezés, és elsősorban a zene. Nagyon jó énekes szereposztás is adva volt a sikerhez. A fiatalok között például egészen kiemelkedő tehetségeket is lehetett hallani, mikroport ide vagy oda, azért az már látszik, hogy van utánpótlás!
Sáfár olyan amilyen, valószínű, hogy őt nem a hangjáért szeretjük, szeretik!
Kedves joska141, kérdésére részben választ ad a nagy örömünkre ismét megszólaló és művészként jól informált, bennfentesnek tekinthető fórumtársunk bejegyzésének két eleme, miszerint 1) Eiffelnek csak sokadik funkciója az előadások rendezése. Ki tudja, az Erkelnek újabban milyen preferenciák szerint van vagy nincs műsorrendje, egyáltalán: műsora? 2) az Operaházat Erkelestül nem a jegybevételekből tartják fenn. Akkor ugyan minek törjék magukat pl. közönségszervezők, piárosok, műsortervezők?
Valószínű, hogy takatsa fórumtárs az 587-es bejegyzésben megírta az okokat, nem áll küszöbön a zenekar nélküli operajátszás. Balettből, balettestből az utóbbi években volt már egy-két hasonló. Úgy néz ki, hogy mostanában születnek olyan összetett zenei alkotások, illetve összeállítások, amelyeket már egy operaház sem tud kiszolgálni élőben rendszeresen, legalábbis rentábilis keretek között nem. Ilyenkor marad a magnó, még ha valahol örök betlinek számít is.
Most jöttem a Mester és Margaritáról. Én is meglepődtem, hogy nincsen zenekar, hanem felvételről szól, a zenekar és azt hiszem, a kórus is. Még ez lett voln a legkevesebb baj, de iszonyúan ki volt hangosítva, nemcsak a zenekar, hanem az énekesek is, és elég torzan szólt. Amúgy ez egy mestermű, le a kalappal Gyöngyösi Levente előtt, egy nagyon jó, eklektikus zene, szinte minden zenei stílus képviselteti magát, minőségben felér bármelyik Webber musical-lel, ezzel a produkcióval kellene körutaznia az Operaháznak, nem a Sába királynőjével, biztosan nagyobb siker lenne, vagy ki is tehetnék az Operavisionra, hadd lássák sokan a nagyvilágban. Feltétlenül szólnom kell a librettóról, ami egészen zseniális. Amúgy teltház volt, sok-sok fiatallal, jobb lenne ezt nagyobb helyszínen előadni, Erkelben, vagy stadionban, és élőzenével (ami persze nehezebb, mert ez bizony minőségi zene, helyenként szövevényes, igen nehéz elemekkel, talpán legyen az a zenekar, kórus, karmester, aki hibátlanul abszolválja, és meg kell említeni, hogy nagyszimfonikus zenekar mellett rockzenekar is szükséges, meg zongora, meg sok elektromos kütyü, szóval biztosan nehéz ezt koncertről-koncertre összehozni és a megfelelő minőséget biztosítani). Az énekes-gárda is meglepően jó volt (Sáfár Orsolya kivételével), nagy kedvvel játszottak és hát csodás balettkar, légtornászok, nagyszerű rendezés, színpadi varázs, minden volt, ami egy kiváló produkcióhoz szükséges. Ez a mű és előadás méltó Bulgakov művéhez, nem elvesz belőle, hanem hozzáad, jó volt ez az est, jó volt az Eiffel, köszönet érte mindenkinek.
Eddig azt hitte, a jegybevételből tartják fenn az Operaházat, Erkelestül? :-) Nagyon vices tetszik lenni. Nem, nem az Operaház épytéséből csíptek le. Azt tetszik.e tudni, hogy az Opera felújítása is és az Eiffel is ki lett véve az Operaház vezetésének a kezéből? Az Eiffel elsősorban is összegyűjti az Operaház műhelyeit és próbacentrum, csak sokadik funkciója az előadások rendezése.
Sajnos, nem tudom az okokat, csak találgatok, s az nem jó megoldás.
Az ember kapkodja a fejét. Oké, bemutattuk a Mester és Margarita-t, jó, kicsit musicales, de legalább a miénk. Erre hogyan adjuk?
A zenekar és a kórus hangfelvételről szól, szegény karmester csak a szólistáknak integet. Ugye tudjuk, hova vezethet ez? Egyenes út a félplayback Otello, a félplayback Bánk bán, a félplayback Mesterdalnokok irányába. És még a végén kiderül, hogy az opera egészen olcsó műfaj...
Tisztelt „-zéta-”! Idézem nagyon figyelemre méltó hozzászólásának egyik félmondatát:
„…jelenleg ugyanis az Eiffel maga a budapesti operajátszás, mert az Erkel Színházban nincs vagy csak alig van opera..”
Ön vagy bárki más meg tudná írni itt a Momus valamelyik Fórum oldalán, hogy ezekben a hónapokban az Erkel Színház miért nem játszik operákat?
Sajnos az erre irányuló, eddigi kérdéseim visszhang és válasz nélkül maradtak. Hátha – ha már operaelőadás nincs – legalább az okait megtudhatnám, ha csak ez nem titkos információ.
Ez is ritka, hogy bármiben egyetértesz velem. Ókovács-hozsannákat nem szoktam olvasni, tudok én magamtól is gondolkozni-fogalmazni-hülyeségeket írni. Én már sokszor voltam ott előadáson, mindegyik nagyon tetszett és az akusztikával is meg voltam elégedve. Nekem jó a közlekedés is, olyan pedig úgysem lesz, ami mindenkinek tetszik. Én azért drukkolok, hogy valami jó, és szebb legyen, és örülök minden pozitív eredménynek.
Az ilyesmi különösen tetszik: " A Bánffy termet az emeleti kijáraton keresztül hagyjuk el, a Fülöp Zoltán üveghídon átkelve vethetünk egy újabb pillantást, ezúttal felülről a Mozdonycsarnokra." Minden bükkfának nevet adtak, nem tudom, hogy ez-e a valódi tisztelete a múlt művészeinek.
Ha olvastad a beszámolót az épületről, szerintem abban túl sok a rongyrázás. Honnan ez a rengeteg pénz épületekre, még továbbiakra is, mindenféle iskolákra, miközben nincsenek rendes előadások az Erkelben? Aki sokat markol, keveset fog. Én nem tudtam egy 6 előadásos bérletet összeállítani magamnak csak úgy, hogy az előadások felére az Eiffelbe megyek. Hogy milyen lesz onnan hazafelé a közlekedés, majd akkor látom meg. És hogy az Opera mióta van zárva, és ha megnyílik se lesz sok köszönetünk benne, arról ne is beszéljek!
Érdekes, mikor az Eiffel Parkfoglaló Gála előtt többen panaszkodtak/panaszkodtunk a nem túl kedvező (?) elhelyezkedésre, és a megközeltés várható nehézségeire.csőstül jöttek a pozitív vélemények és a remek megközeítési javaslatok!
Lehet, hogy mégsem olyan szép a menyasszony?
Az utolsó mondatoddal egyetértek.
Az első kettőt biztosan valamelyik Ókovács-hozsannában olvastad. Sajnos a közreműködők, akik naponta benne élnek a már harmadszor átadott épületben, rossz akusztikára, a termek közti zavaró áthallásra panaszkodnak. A tömegközlekedő nézők a megközelítés anomáliáira.
Legyen tényleg a budapesti operajátszás hátországa, jelenleg ugyanis az Eiffel maga a budapesti operajátszás, mert az Erkel Színházban nincs vagy csak alig van opera...
Ez a komplexum egy nagyon alaposan átgondolt és megtervezett, kiválóan megvalósított létesítmény, amely a budapesti operajátszás bázisát és hátországát biztosítja, előadó-termei pedig kiválóan fogják szolgálni a kisebb előadói apparátust igénylő barokk- és modern operákat. Ez a technikai háttér valóban biztosítja a magyar operajátszás megújulását és fejlődését. Én nagyon örülök az Eiffelnek, mert ez azt bizonyítja, hogy pozitív fejlemények is vannak a hazai zenei életben.
https://fidelio.hu/klasszikus/bejartuk-az-eiffel-muhelyhazat-166300.html
Ezt olvasva ámulok-bámulok. Mintha egy nagyon gazdag országban élnék. Nem lehetett két fillér ezt így létrehozni! Tán az Opera felújításából csíptek le pénzeket? Ezért készül az ilyen lassan? És tán ezért nem baj, hogy az Erkel csak félházakkal játszik, mivel nem a jegybevételből élnek.
Mai hírek az interneten:
https://librarius.hu/2021/10/04/szente-vajk-a-most-atdolgozott-a-mester-es-margarita-vilagpremier/
https://lisztunnep.hu/opera/20211009/gyngysi-levente-a-mester-es-margarita-132260-hu
Mindig öröm egy új magyar zenei alkotás, különösen opera, bemutatója. Szívből kívánom, hogy megérdemelt sikere legyen és több alkalommal tűzhesse műsorára az Operaház.
Az új opera születésének örömét még az sem ronthatja el, hogy nem a Budapesti Őszi Fesztivál, hanem az azzal azonos időben szervezett Liszt Ünnep keretei között került bemutatásra. Ha már van egyidőben Budapesti Tavaszi Fesztivál és Bartók Ünnep, akkor ugyanúgy kell, hogy legyen Budapesti Őszi Fesztivál és Liszt Ünnep is. Gondolom ezt majd követi a többi fesztivál megkettőzése is, a távlatok beláthatatlanok.
Az új opera születésének örömét még az sem ronthatja el, hogy ezzel egyidőben volt a Mester és Margarita prózai változatának bemutatója a Nemzeti Színházban. A két mű alkotógárdája még véletlenül sem hivatkozik egymásra, nem ajánlja a másik előadást és erre természetesen a szervezők sem fordítanak gondot.
A mai napon egy másik fórumon (Alexandru Agache, a bariton 185. számú hozzászólás) volt szerencsém a Művész Úr nagyon értékes és megszívlelendő gondolatait olvasni. Agache az interjú egy részén határozott, negatív véleményt fogalmaz meg a zárt térben szereplő énekesek mikroport használatáról.
Valószínűleg az új Gyöngyösi-opera szereplőgárdája még nem olvashatta ezt az interjút. Az idézett cikket illusztráló trailer szerint ugyanis a Bánffy Teremben az énekesek használnak mikroportokat.
Kerestem a műsorfüzetben a Honvéd Férfikar megnevezését és nem találtam, ugyanakkor az Erkel Színházban anno a "honvédosok" énekelték a Vadászkórust; az Eiffelben közelről láthattam az arcokat- egybevetettem a neten fellelhetó Honvéd-kórus fotóin szereplő arcokkal: megdöbbentő módon közülük többre is ráismertem...
Kedves Búbánat! Apróság, de amennyire én tudom, bár kétségtelenül a Honvéd Férfikarnak (is) igazán testhez álló a feladat, ezúttal a Vadászkórus megszólaltatását az Opera Énekkarának (férfikarának) köszönhettük.
Mea culpa. Jó, akkor a kis naivot játszod meg, hiszen (látszólag?) nem értettél meg egy nyilvánvalóan ironikus megjegyzést.
off Visszakérdezhetnék, amit te tőlem az előbb másik topikban: "megjátszod a hülyét?" ..de nem teszem, mert sosem gorombáskodom. Továbbá nem vagyok "a spanyol állam" = nem tudom, talán mindkettő + minden ki van fehérítve. De nekem is mutatták -sajnos csak messziről és kívülről!- azt a gondosan őrzött-elkerített erdős-dombos lakóparkot Marbella-"külsőn", ahol a gazdagok leggazdagabbjai, a befolyásosak legbefolyásosabbjai laknak. Sőt, nem csak laknak, de saját óvodájuk, iskolájuk, plázájuk stb. van.
on Opera- és Műhelyház viszont tudtommal nincs abban az Édenben. Nekünk viszont van :-)
KI
Ha ez így van, akkor a spanyol állam miért tűri meg őket? Fél a bűnözők bosszújától, netán jól jönnek az érintettek luxusköltései?
BE
Miért nem szerepel a fórum címében megadott helyen, ma este 8-kor felzengő Mahler/8???
Kedves joska141, van egy jó hírem. Spanyolországban is igen fejlett bankhálózat működik. Közelebbről: például Marbella ismeretesen a high-society, jet set, felső tízezer, valamint a spanyol hírszerzés megbízhatónak tartott adatai szerint a nemzetközi bűnöző csoportok egyik kedvenc pihenő- és lakóhelye illetve lerakata. Semmi akadályát nem látom, hogy teszem azt, onnan egy nagylelkű adomány érkezzen mecenatúra gyanánt, a magyar alkotó- és előadóművészet, netán MÁO vagy a Műhelyház (újjá)épülésére. Sosem késő, a pénz mindig jól jön ... már ha jön.
A bécsi újságokban hosszabb cikkek jelentek meg a napokban a pandémia utáni nyitás paradoxonráról. Az Albertina újra nyitása alkalmával megrendezik a már egyszer elhalasztott nagyszabású Modigliani kiállítást. Azonban a kiállítás időtartamára félbe kellett szakítani az Albertina mögötti részre tervezett „bécsi Bánffy terem” építését. A mélyépítési munkálatok okozta rezgések árthattak volna a kiállított műtárgyaknak. Majd később folytatják és várhatóan 2023-ban átadják a magyar Bánffy terem befogadóképességével megegyező osztrák termet, ami teljes egészében ifjúsági operabemutatók céljára épül, a Staatsoper művészeti irányításával.
Az újságok most sem mulasztják megemlíteni, hogy az építkezést döntően a Strabag család magánalapítványa finanszírozza, az osztrák állam csak egy jelképes – 10% körüli - összeggel vállal részt benne. A család természetesen büszke arra, hogy egy ilyen új épülettel járulhat hozzá az ifjúság zenei neveléséhez a következő években.
Ha valaki netán párhuzamot keres a magyarországi Eiffel Műhelyház finanszírozása és egyes magyar, építkezéssel foglalkozó családok pénzköltési szokásai között. Annak idézem Örkény István Paprikakoszú című egypercesének utolsó mondatát: Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.
