"Ádám Fischer dirigiert das Orchester und den Chor von La Monnaie bei einer Darbietung von Antonín Dvoráks (1841-1904) Rusalka, einer Märchenoper in drei Akten.
Rusalka ist die neunte Oper des Komponisten und gehört auch heute noch zum Standardrepertoire tschechischer Opernhäuser.
Die Hauptrollen übernehmen Myrtò Papatanasiu , Pavel Cernoch , Annalena Persson , Willard White (Vodník, der Wassermann) und Renée Morloc (Jezibaba, die Hexe).
Eine Rusalka ist ein weiblicher Wassergeist aus der slawischen Mythologie, der in einem See oder Fluss lebt. Rusalka, eine Wassernymphe, möchte zum Menschen werden, um von einem Prinzen geliebt zu werden. Damit ihr Wunsch in Erfüllung gehen kann, muss Rusalka ihre Stimme aufgeben und sich der ewigen Verdammnis stellen, falls ihre Liebe scheitert.
Regisseur Stefan Herheim zeigt dieses lyrische Märchen, das 2016 in der Brüsseler La Monnaie aufgezeichnet wurde, auf meisterhafte Art. In dieser allseits gefeierten Interpretation nehmen die Märchenelemente manchmal erschreckend realistische Züge an, sodass man diese zauberhafte Produktion als psychoanalytische Studie männlicher Fantasien und weiblicher Archetypen verstehen könnte."
Mátyás király - Roman Hoza (bariton),
Matěj, szénégető a Křivoklát erdőben - Jozef Benci (basszus),
Liduška, a lánya - Kateřina Kněžíková (szoprán),
Anna, Matěj felesége - Lucie Hilscherová (kontraalt),
Jeník, ifjú szénégető - Richard Samek (tenor),
Jindřich - Josef Moravec (tenor),
Királynő - Dana Burešová (szoprán),
Eva, udvarhölgy - Jana Sibera (szoprán),
Sekáček - Jan Šťáva (basszus),
Első vadász - Ondrej Koplík (tenor),
Második vadász - Michal Onufer (basszus)
A középkori himnusz,- mely a keresztfa tövében fia kínhalálát sirató Fájdalmas Anya szenvedését idézi fel-, Dvořákot egy személyes tragédia, a gyermekének elvesztése felett érzett gyász inspirálta a tíz tételes mű megkomponálására. A szerzőre jellemző dallami invencióval, érzelemgazdagsággal megírt egyházzenei műve az oratórium irodalom egyik legérzékenyebb, legihletettebb alkotása, mely a bel canto stílus avatott tolmácsolójának: Riccardo Frizza olasz dirigensnek mesteri tolmácsolásában hangzik el.
Anastasia Shchegoleva (szoprán)
Vörös Szilvia (mezzoszoprán)
Paolo Fanale (tenor)
Liang Li (basszus)
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Km.: Kühn Vegyeskar (karig.: Pavel Kühn), Cseh Filharmonikus Zenekar
Szereposztás:
Ruszalka – Renée Fleming (szoprán),
Herceg – Ben Heppner (tenor),
Vízimanó – Franz Hawlata (basszus),
Boszorkány – Dolora Zajick (alt),
Erdőőr – Ivan Kusnjer (bariton),
Az idegen hercegnő – Eva Urbanová (szoprán),
Kukta – Zdena Kloubová (tenor),
Erdei tündérek – Lívia Ághová, Dana Buresová (szoprán), Hana Minutillo (alt),
Vadász – Ivan Kusnjer (tenor).
Pardon, az előbbi beírásomat nem ebbe a topicba akartam tenni; a Bartók Rádióéban viszont már jó helye lesz az operafelvétel sugárzásáról való közlésemnek.
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar (karig.: Somos Csaba) hangversenye Vezényel: Carlo Montanaro
Váradi Zita (szoprán)
Vörös Szilvia (mezzoszoprán)
Aleš Briscein(tenor)
Kovács István (basszus)
(Ism. március 5., 12:36)
Megjegyzem, a koncerten fellépő tenor nevét a Zeneakadémia honlapjáról vettem át; korábban, más helyütt, Fekete Attilát és Brickner Szabolcsot is nevesítik.
A Bartók Rádió közvetíti ma este, 19.35 – kb. 21.20
„Kapcsoljuk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet”
Dvořák: Stabat Mater
Előadók:
Anasztazja Segoljeva (szoprán),
Vörös Szilvia (mezzoszoprán),
Paolo Fanale (tenor),
Liang Li (basszus),
A Magyar Rádió Énekkara (karig. Pad Zoltán) és Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Roberto Abbado
Nem könnyű elképzelni olyan zeneművet, amely szervesebben kapcsolódik mindenszentek és az azt követő halottak napja ünnepéhez - de olyat sem, amely hitelesebben fejezi ki alkotója személyes érzéseit, mint a harmincöt éves Dvořák Stabat Matere, ez a ritkán hallható, méltatlanul mellőzött alkotás.
„Erősen hiszem és vallom, hogy minden igaz művészet a külvilágból magunkba szedett impressziók, az »élmények« hatása alatt nyilvánul meg.”
Bár e jól ismert idézet Bartóktól származik, ezúttal Dvořákkal kapcsolatban is joggal emlékeztethetünk rá. Élete első egyházzenei művét, a kereszt tövében állva fia kínhalálával szembesülő „fájdalmas Anya” (Mater dolorosa) szenvedését ábrázoló Stabat Matert ugyanis nem hivatalos megrendelésre vagy elvont művészi igénynek engedelmeskedve írta, hanem saját legszemélyesebb gyötrelmének kifejezéseként, miután – egy baleset következtében - 1876-ban eltemette lányát, Josefát. A mű kidolgozását és hangszerelését más munkák miatt félbe kellett hagynia, s az alkotás befejezéséhez csak akkor tért vissza, amikor újabb csapás érte: két másik gyermekét is elvesztette.
A tíztételes Stabat Mater, ez a nagy erejű, drámai és tragikus alkotás más hangon szól hozzánk, mint népies kedélyvilágú és érzéki szépségű mozzanatokat is felvonultató, világi művei: ez a stílus ugyanolyan kifejező, de értelemszerűen komolyabb és szigorúbb, akárcsak a későbbi Requiemé.
A mű premierje Prágában volt 1880-ban, míg a Csehországon kívüli első bemutatót Joseph Pamby vezényelte 1883-ban, Londonban. Az előadás sikere teremtette meg Dvořák angliai hírnevét.
A Stabat Mater tíz tételének majd mindegyikében meghatározó szerepet játszik a kórus, a hangszerelés pedig igen gazdag egyedi megoldásokban, nem véletlenül vált a darab az utóbbi évtizedben újra népszerűvé.
A Magyar Rádió Zenei Együtteseit vezénylő karmester, a híres muzsikusdinasztia sarja, a pár esztendeje elhunyt Claudio Abbado unokaöccse, Roberto Abbado régi ismerősünk: sok éve ad újra és újra sikeres hangversenyeket Budapest hangversenytermeiben.
Ma este élőben nézhetjük a MET-moziban és hallgathatjuk a Bartók Rádió esti műsorsávjában 19.00 órától:
Kapcsoljuk a New York-i Metropolitan Operaházat
Dvorák: Ruszalka
Háromfelvonásos opera
Szövegét - Karel Jaromír Erben és Boena Němcová meséje nyomán - Jaroslav Kvapil írta
Vez. Mark Elder
Km. a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara Karig.: Donald Palumbo
Szereposztás:
Ruszalka - Kristine Opolais (szoprán)
Herceg - Brandon Jovanovich (tenor)
Vízimanó - Eric Owens (basszus)
Boszorkány - Jamie Barton (mezzoszoprán)
Az idegen hercegnő - Katarina Dalayman (szoprán)
Vadőr - Alan Opie (tenor)
Kukta - Daniela Mack (szoprán)
Erdei tündérek - Hyesang Park (szoprán), Megan Marino (szoprán), Maya Lahyani (kontraalt)
Vadász - Anthony Clark Evans (bariton)
20.33 -22.00 A Cseh Filharmonikus Zenekar Dvorák hangversenye
Vez. Jirí Bělohlávek
Km. Jan Martiník - basszus
1. Othello - Nyitány
2. Bibliai dalok Op. 99. - a) Felhő és ájulás, b) Menedékem és pajzsom, c) Halld, oh uram, halld!, d) Uram, pásztorom, e) Uram, Uram új dalt, f) Halld, ó Uram, hívásomat, g) Babiloni vizeknél, h) Tekints rám, i) Emelem szememet a hegyekhez, j) Új dalt énekeljetek az Úrnak (Martiník)
„Az eredeti német nyelvű librettóval mutatták be Prágában Antonin Dvořák (1841-1904) első operáját, amelyet annak idején a világhírű cseh zeneszerző életében soha egyetlen színház sem mutatott be, így az alkotó sem hallhatta, láthatta művét.
Az Alfréd című operát Dvořák 1870-ben komponálta, amikor még a prágai Prozatímní divadlo (Ideiglenes Színház) zenekarának 29 éves ismeretlen mélyhegedűse volt. Az opera zenekari változatát az eredeti német librettóval majdnem másfél évszázaddal megszületése után mutatták be a cseh fővárosban a Dvořákova Praha (Dvořák Prágája) elnevezésű komolyzenei fesztivál keretében.
Az opera központi témája Nagy Alfréd (849-899) angolszász király vikingek elleni hősi harca. A librettó szövegét Karl Theodor Körner német romantikus költő írta. "Abban az időben még hiány volt a megfelelő cseh szövegekből. Német nyelvű librettó a korabeli cseh operáknál nem volt egyedi eset, semmiféle különlegesség" - hangoztatta Marek Vrabec, a fesztivál művészeti igazgatója. Az Alfréd című operát egyetlen egyszer, 1938-ban Olmützben ugyan bemutatták, de a librettó cseh nyelvű változatával. Az eredeti változatot soha egyetlen színház sem tűzte műsorára.”
"Ennek legvalószínűbb oka a német nyelvű librettó. A másik ok az lehet, hogy maga a történet nem túl érdekes, míg a harmadik és művészi szempontból talán a legfőbb, hogy az opera az énekesek számára nagyon nehéz" - vélekedett Heiko Mathis Förster karmester, akinek irányítása alatt a Cseh Rádió Szimfonikus Zenekara, a brünni Cseh Filharmonikusok, valamint cseh és német szólóénekesek az Alfréd című operát színre vitték. Petre Froese szoprán szerint az Alfréd "wágneri szellemű nehéz mű". Az Alfréd kéziratát Prágában, a cseh zene múzeumában őrzik, a librettót a régi német ábécével írták. A prágai koncertről felvétel készült, így az Alfréd rövidesen hanghordozón is elérhetővé válik.”
Művészetek Palotája – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
- Dvořák: IX. (e-moll) szimfónia ("Az Újvilágból"), op. 95 (2011. január 12.)
Km.: a Nemzeti Filharmonikus Zenekar.
Vezényel: Kocsis Zoltán
- Janáček: Glagolita mise (2011. november 24.)
Km.: Celeng Mária – szoprán, Borsos Edit – szoprán, Schöck Atala – alt, Kovács Annamária – kontra-alt; orgona: Virágh András,
a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás)
Vezényel: Kovács János
Rendezte:
• Gémes Katalin
• Kecskés G. László
Operatőr:
• Homonnay Viktor
Időtartam: 89 perc
(ismétlés: ezt már leadta egyszer a TV. lásd 116. sorszámnál is)
Opera három felvonásban Szövegét Jaroslav Kvapil írta
Vez. Fischer Iván Km. a Cseh Filharmónia Kórusa (karig. Petr Fiala) és a Budapesti Fesztiválzenekar
Szereposztás: Ruszalka - Pavla Vykopaldová (szoprán), Herceg - Ales Briscein (tenor), Az idegen hercegnő és Boszorkány - Jolana Fogasová (mezzoszoprán), Vízimanó - Peter Mikulas (basszus), Első sellő - Lucia Silkenová (szoprán), Második sellő - Alzbeta Polácková (szoprán), Harmadik sellő, kukta - Michaela Kapustová (alt), Vadász, erdőőr - Jiri Brückler (bariton)
(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, május 13.)
Přímý přenos z Divadla Antonína Dvořáka v Ostravě DVOŘÁK'S MARATHON OF SONGS
01.05.2014 | (1/3) 15:00-16:00 | (2/3) 16:30-19:00 | (3/3) 19:30-20:30 | Vltava (Web/Astra 23.5°E)
Soprano / Pavla Vykopalová
Mezzosoprano / Jana Kurucová
Tenor / Jaroslav Březina
Bass / Jan Martiník
Baritone / Tomáš Král
Piano accompaniment / Martin Kasík, Róbert Pechanec a Alexandr Starý
Nyári Zoltán mesélte a Dankó Rádió operettadásában, hogy a legtöbbet énekelt tenor-szerepe Dvorak Rusalkájából a Herceg! Több mint húszszor énekelte már külföldön, legutóbb tavaly októbertől Frankfurtban is, és ez a sorozata folytatódik az idén nyáron ott ( 2014. június 26 -28. Der Oper Frankfurt).
Live from the Civic Opera House Dvořák's Rusalka is a new production and a Lyric Opera premiere.
Feb. 23, 2014 | 02:25 CET | 98.7wmft (Radio broadcast)
Rusalka: Ana María Martínez
Prince: Brandon Jovanovich
Jezibaba: Jill Grove
Vodnik: Eric Owens
Foreign Princess: Ekaterina Gubanova
Wood nymphs: Lauren Snouffer, J’nai Bridges, Cynthia Hanna
Kitchen boy: Daniela Mack
Gamekeeper: Philip Kraus
Hunter: Anthony Clark Evans
Lyric Opera Chorus & Orchestra. Conductor: Sir Andrew Davis
"Február 8-án a New York-i Metropolitan Opera (Met) élő közvetítésének köszönhetően világszerte több millióan látták Dvořák Ruszalka című operáját a ragyogó operaénekesnővel, Renée Fleminggel a főszerepben. Alig egy héttel korábban a többszörös Grammy-díjas szoprán – operaénekesek közül elsőként – az amerikai himnuszt énekelte a Super Bowlon; a tudósítást több mint százmillió ember követte élőben. Az énekesnő a Ruszalka-előadás előtt nyilatkozott a közmédiának. BŐSZE ÁDÁM interjúja
– Milyen cseh nyelven énekelni? Nem a második felvonásra gondolok.
– (Nevet.) Legfeljebb a végén, igen. Cseh nyelven énekelni? Nos, első alkalommal sokat kellett gyakorolni a helyes kiejtést és hangképzést, de végül úgy találtam, hogy a cseh egy nagyon hálás, szépen hangzó, igazán zenei nyelv."
"– Nem tudom, milyen gyakran énekli ezt a szerepet, de nyilván évről évre változik a hozzáállása.
– Többnyire ebben a produkcióban énekelem. Amikor pedig más helyeken játszottuk, akkor is ezen az előadáson alapuló rendezésben adtuk elő. Egy kivétel volt csupán, a párizsi, Robert Carsen koncepciója szerint, mely sokkal szimbolikusabb volt. Nagyon szerettem, az egyik legjobb, amit Carsentől láttam. De nem mondhatnám, hogy nagyon gyakran éneklem, hiszen – őszintén szólva – a Ruszalka nem egy sokat játszott darab, operaházak csak ritkán tűzik műsorra, úgyhogy nagyon szerencsés vagyok, hogy az átlagnál többször adhattam elő. De körülbelül hétszer csupán."
Mennyire szubjektív műfaj a kritika. Milyen eltérően ítéli meg Fleminget Bóka Gábor és Zéta. (Fáy Miklós is írt a közvetítésről az ÉS-ben, az ő véleménye Bóka Gáboréhoz áll közelebb) A néző jobban teszi, ha csak a saját fülére és szemére hallgat. Ahogy nemrég írta itt valaki "antenna kérdése az egész."
Opera Világ.net, 2014. február 18.
Antonín Dvořák: Ruszalka – HD-közvetítés a Metropolitan Operából. BÓKA GÁBOR kritikája
"[...] a Metropolitan Ruszalka-produkcióját huszonegy éve, 1993-ban mutatták be, vagyis bőven volt ideje elkopni, ráadásul a jelenlegi szereplők közül egyedül Dolora Zajick vett részt a premieren is – ám a Met éppen azzal szokott ámulatba ejteni, hogy több évtizedes produkciói is frissen hatnak. Ezúttal viszont annyi téblábolást láthattunk a színpadon, mintha elveszett volna a rendezői példány: a szereplők szinte mindent saját kútfőből próbáltak megoldani, kevés sikerrel. Ez azonban nem mindig volt a saját hibájuk: olykor a szerep és az énekes karaktere közti távolság bizonyult leküzdhetetlennek."
"Még hányan erőszakolják meg..." Látnád Stefan Herheim Rusalkáját... (A barcelonai előadásból van részlet a Youtube-on, a brüsszeli meg valahol megtalálható a neten teljes egészében.)
Kusej müncheni rendezése sem semmi. Ha jól emlékszem ez DVD-n, Blu-rayen megjelent.
Tönkreteszi ezt a szép előadást a blőd és hamis olasz felirat. Tartalmat torzító hasalás, Kvapil forog a sírjában.
English National Opera: - a magasban lógó kötélhintán retteg Rusalka, Hastrmánek pedig az obligát kerekesszékben ül. Angolul jobb? A szép cseh hangzás helyett mintha kutyák ugatnának a színpadon!
Még hányan erőszakolják meg vajon szegény-szerencsétlen Rusalkát?
Itt jól jönne egy szó szerinti fordítás!
Kérlek, segíts!
Měsíčku na nebi hlubokém, ______ Mjeszícsku na nebi hlubokém,
světlo tvé daleko vidí, __________ szvjetlo tvé daleko vigyí,
po světě bloudíš širokém, _______ po szvjetye bloudís sirokém,
díváš se v příbytky lidí. _________ gyívás sze v przsíbitki ligyí.
Po světě bloudíš širokém, _______ Po szvjetye bloudís sirokém,
díváš se v příbytky lidí. _________ gyívás sze v przsíbitki ligyí.
Měsíčku, postůj chvíli, _________ Mjeszícsku, posztúuj chvíli,
řekni mi, kde je můj milý? ______ rzseknyi mi, kde je múuj milí?
Měsíčku, postůj chvíli, _________ Mjeszícsku, postúuj chvíli,
řekni mi, řekni, kde je můj milý? _ rzseknyi mi, rzseknyi, kde je múuj milí?
Řekni mu, stříbrný měsíčku, _____ Rzseknyi mu, sztrzsíbrní mjeszícsku,
mé že jej objímá rámě, _________ mé zse jej objímá rámje,
aby si alespoň chviličku, ________ abi szi aleszpony chvilicsku,
vzpomenul ve snění na mě _____ vzpomenul ve sznjenyí na m(n)je
aby si alespoň chviličku, ________ abi szi aleszpony chvilicsku,
vzpomenul ve snění na mě. ______ vzpomenul ve sznjenyí na m(n)je.
Zasvěť mu do daleka, ___________ Zaszvjety mu do daleka,
zasvěť mu, ____________________ zaszvjety mu,
řekni mu, řekni, kdo tu naň čeká! __ rzseknyi mu, rzseknyi, kdo tu nany cseká!
Zasvěť mu do daleka, ___________ Zaszvjety mu do daleka,
zasvěť mu, ____________________ zaszvjety mu,
řekni mu, řekni, kdo tu naň čeká! __ rzseknyi mu, rzseknyi, kdo tu nany cseká!
O mně-li duše lidská sní, ______ O mnje-li duse lidszká sznyí,
ať se tou vzpomínkou vzbudí! __ aty sze tou vzpomínkou vzbugyí!
Měsíčku na nebi hlubokém, Oh moon in the deep sky,
světlo tvé daleko vidí, your light sees far,
po světě bloudíš širokém, you roam over the wide world,
díváš se v příbytky lidí. and peer into human dwellings.
Měsíčku, postůj chvíli, Oh moon, stay a while,
řekni mi, kde je můj milý? tell me, where is my love?
Řekni mu, stříbrný měsíčku, Tell him, silvery moon,
mé že jej objímá rámě, that my arms enfold him,
aby si alespoň chviličku, so that for at least a moment
vzpomenul ve snění na mě. he’ll remember me in his dream.
Zasvěť mu do daleka, Shine for him into the distance
řekni mu, kdo tu naň čeká! tell him who awaits him here!
O mně-li duše lidská sní, If the human soul dreams of me
ať se tou vzpomínkou vzbudí! may he awake with that thought!
Měsíčku, nezasni! Oh moon, don’t fade!
Ta voda studí! That water chills me!
Ježibabo, Ježibabo! Ježibaba! Ježibaba!
Ez csak egy vendégelőadás volt, nem pedig a Miskolci Nemzeti Színház saját produkciója! A debreceni előadás a Csokonai Színház saját előadása volt! Így jelenleg a Csokonai Színház operatagozata az egyetlen magyar társulat, amely kis hazánkban - ha rövid ideig is - de repertoáron tartotta a Ruszalkát. Ennyi. Nagyon jó, hogy Miskolcon is felcsendült az opera, de csak a kassaiak vendégjátéka révén. Vendég előadások keretein belül korábban is elhangzott már a darab kis hazánkban.
Sajnos nem láttam, de gondolom túl sok előadás nem volt, de a lényeg, hogy bemutatták! Ahogy Eladott menyasszony is több évtizedes szünet után Debrecenben volt ismét látható az országban nemrég. Ahogy Borisz Godunov és egy még be nem mutatott Prokofjev operát is színre vittek az eredeti Erkel operákról nem is beszélve.
Tiszta zeneidő mintegy 180 perc. Bizonyára keresztmetszet-féle kerülhet akkor színre - amennyiben pontosak a Müpa által feltüntetett idők. Ha nem, akkor még reménykedni lehet egy teljes időtartamű előadásban is.
A MÜPA-ban koncertszerűen lesz Ruszalka három alkalommal. De az időtartamból ítélve: vagy meg lesz eléggé húzva, vagy nem teljes operaelőadás lesz, hanem csak keresztmetszet lesz vagy nem lesz szünet. Vagy rosszul emlékszem az opera hosszúságára. Régen hallgattam már.
Még úgyis nagy élmény volt számomra csütörtök este Bécsben Dvorak Rusalkája (a január 26-i bemutatót követő előadást láttam), hogy a Staatsoper új produkciójának rendezője – a legutóbbi bécsi Ring-ciklust is jegyző német Sven-Eric Bechtolf erősen megosztó személyiség a színházak és az opera világában - a horror- és a vámpír-témakör irányába viszi el a tündér-operát – elejétől a végkifejletig…
De kezdem az elején. Dvorak remekművét a Magyar Állami Operaház – számomra ez érthetetlen - soha nem játszotta! Igaz, egy-egy előadás erejéig a Rusalka eljutott az Andrássy (a volt Népköztársaság) úti Dalszínházba: Pozsonyból (1956) és a Prágából (1976), az ottani Nemzeti Színházak operatársulatainak jóvoltából. És tudok még egy 2008-as kassai vendégjátékról is Miskolcon, de az opera magyarországi bemutatójára a Debreceni Csokonai Színház vállalkozott 2009 februárjában. Az egyik előadásán ott voltam magam is, ám különösebben nem ragadott meg az a szentimentálisra vett, különösen az ifjúságot megcélzó, Novák Eszter rendezte és Kocsár Balázs vezényelte magyar produkció. Addigi legnagyobb - „élő” - Rusalka- élményem Pozsonyhoz fűződik, ahol 1989. február 8-án a Slovenské Narodné Divadlo (Szlovák Nemzeti Színház) operaelőadásában gyönyörködhettem.
És most itt van a legfrissebb Rusalka-operaélményem: ott lehettem a Wiener Staatsoper-ben, ahol a földszinti nézőtér mögött a „patkóban”, az ún. Stehplatz-on foglalhattam helyet, és mindössze 4 Euróért az ottani első sorból, középről remekül láttam és hallottam mindent! (De nem részletezem azt a macerát, amíg a hosszas sorban állás, a cerberus felügyelő által engedélyezett mozgástérben való várakozás után végre átvehettem a bilétát – aki már járt a bécsi Operában, tudja, miről van szó, én sem először jutottam hozzá így az áhított operajegyhez.)
Nem vitás, hogy a Rusalka Dvorak egyik legnépszerűbb műve – számomra legalábbis, de hazánkfia számára ritkán jut osztályrészül, hogy eme megállapításról személyes benyomásokat szerezhessen, mégpedig kiváló nemzetközi produkció által. Az említett debreceni, magyar nyelvű előadás előtt húsz évvel már volt részem egy emlékezetes pozsonyi, eredeti nyelven énekelt Rusalkához, ami nagyon megragadott. De az régen volt, és vágytam már egy újabbra, és így került a látószögembe a bécsii operaház új kiállítású Rusalka produkciója, melyben cseh nyelven énekelnek a nemzetközi operavilág jeles énekművészei, mindenekelőtt a főszerepet alakító kiváló bolgár szoprán Krassimira Stoyanova. De nem kisebb nevek a Herceget éneklő tenorista Michael Schade és az Idegen Hercegnő szerepében a német mezzoszoprán Monika Bohinec sem. Jezsibabát az ugyancsak német mezzoszoprán, Janina Baechle alakította és szintén neves operaénekes a Vizimanót megszemélyesítő osztrák basszista Günther Groissböck. A nevezettek remek énekléséről és színpadi alakításáról hírük után most volt alkalmam először személyesen is meggyőződni. Sőt, a zenekar élén a világhíres, kiváló cseh karmester áll: Jirí Belohlávek, akinek hírneve ugyancsak messze szálló… Tehát az alkotók személye és a közreműködő művészek mindegyike garanciát jelentett arra nézve, hogy a nagy várakozással tekintett, életem harmadik Rusalkája igazán szép zenei és erőteljes színházi élményekben részesítsen.
Elöljáróban leszögezem, várakozásomban nem kellett csalódnom. Szeretem a változatosságot, szeretek új elképzeléseket megismerni és – ha késztetésem van rá - szeretek összehasonlítva mérlegelni. Az már ismeretes volt a szereposztásból, hogy ezúttal sem valósul meg az a Dvorak-koncepció, hogy Jezsibabát, az erdő boszorkányát és az Idegen Hercegnőt két külön hangfajnak megfelelő tolmácsolóra bízzák. Itt mindkét szerepet mezzoszopránra kapta.
Az előadás folyamán azonnal konstatáltam azt is, hogy a mesebeli hableánynak, aki 25 évvel ezelőtt a Pozsonyi Színházban egy rettenően rideg - plexiüvegből és hasított szilonfóliából alkotott - díszletmegoldásban élte át emberré válását és reménytelen szerelmét, itt Bécsben, ebben a „mai” rendezésben legalább annyira sivár díszletkörnyezetben kell beteljesítenie kijelölt sorsát. A két szélső szín megegyezik: annyi különbséggel, hogy az elsőben van még élet a tóban és a tó körül, míg a másodikban csak a színhely marad, de az élet megszűnő félben van… A színpadra emeletes, részekre osztott díszletegyüttes került, fent van az emberi világ, lent a vízi világ…A középső felvonás palota-jelenetet takar, „egyszintes” a színpadkép – az emberi világban játszódik a cselekmény.
A színrevitel és a mű értelmezése vitákra ingerlő, Sven-Eric Bechtolf rendező szokatlan ötletekkel kísérletezik, de a kulcsmotívum nála is ugyanaz. A boszorkány, Jezsibaba, ugyan hajlandó emberré varázsolni a vízitündért , de ha itt, az emberek között csalódás éri és visszatérni kényszerül a tündérvilágba, már nem lehet olyan mint volt, s megvetés sorsa vár rá. És ezt az emberré lett, de néma és hideg lényt a Herceg az Idegen Hercegnő bájaiért bizony elhagyja, mire a Vizimanó magával viszi a csalódott „lányt” a vizek világába, mely azonban már nem fogadja vissza, megveti, s csak mint lidércfény bolyonghat az idők végezetéig… A három vízisellő olyan zombi-féle lények ötvözve a Drakula várának vérszívó lányaival, akik a bevezető jelenetükben a zenére csápolva táncolnak, mintha rokit táncolnának. A harmadik felvonásban a kukta - aki a vadőrrel együtt a humort képviseli, de az utolsó felvonásra a boszorkánytól rettegnek - , már minden porcikája a tőle való félelemtől remeg (Stephanie Houtzeel – szoprán), nem is ok nélkül: Jezsibaba késsel elvágja a nyakát és issza a kicsorduló vérét; a három sellőt is erre kényszeríti, akik egymás után fekszenek rá a még vergődő áldozatra, hogy vérét kiszívják. Persze utána mindegyikük szája, arca, ruházata vértől piroslik, tényleg úgy néznek ki és úgy viselkednek, mint vámpírok a mozifilmekben. A boszorkány erőszakos figurája végig jelen van ebben a rendezői koncepcióban, amit logikusan végig is visz: Jezsibaba a főzetébe a leöldösött hollók vérét csurgatja (az opera elején tele van a színpad elhullott madarakkal, melyeket egyenkint összeszed, majd kitépdesi tollukat…, később vagy egy tucat késsel „hadonászik” és mintha sejtetné: Rusalka és a Herceg is ilyen szomorú véget ér majd… A testére öltött hatalmas, palástszerű jelmeze fekete tollakból áll – az elhullott madarakéhoz hasonlítható. Ugyancsak ilyen „tollas” ruházatot visel a palota-jelenetben az Idegen Hercegnő, csak az övé nem fekete, hanem vörös színezetű – különben pompás viselet ez is. Amikor az opera elején megismerjük a Vízimanót, ő is egy élő-halott kinézető alak, hosszú, derékig érő fehér hajat viselő „szörnyeteg”- ő is el van látva kellék késekkel … A második felvonás e koncepcióban ugyan palotateremben játszódik, de a vizuális megoldás mindössze néhány színpadi elemből és hátsó emelvényből áll. Ez utóbbira lép fel a „vendégsereg” – az operában egyedül itt van szerepe a kórusnak. Narratívaként kommentálják a helyzetet: megvetésüket fejezik ki (a megjelenő Vízimanóval együtt) a közelgő esküvő elől menekülő, a némaságra kárhoztatott és fogadalmához hű Rusalkával érintkezni képtelen, végül az Idegen Hercegnő iránt elcsábuló és a közelgő esküvő elől menekülő Herceg iránt. Ezalatt látunk egy pantomim -táncjelenetet, ahol egy férfi és egy lány évődik (szexuális aktusokat is imitálva) egymással, és ebbe „besegít” nekik a szótlan, vágyakozó Rusalka, de aztán hiába látjuk már a nászágyat is, a Herceg megfutamodik, mikor megjelenik a csábos Idegen Hercegnő, majd együtt távoznak a színhelyről – mindenki megbotránkozására. Az opera fináléjában Rusalkát angyali, hófehér, ruhájában látjuk botorkálni a kiszáradt tó mederben, szívében szerelem viaskodik a bosszúval, a megbocsátás a megvetéssel. Megérkezik a bűnbánó Herceg is, talán bocsánatáért esdekelve…De a boszorkány jóslata beteljesedik rajtuk, ha nem is úgy ahogy megjövendölte. Ruszalka még mielőtt „halotti csókban” részesítené a még mindig utána vágyakozó – a kietlen, már elhagyatott tófenékre is elvetődő, őt kereső - Herceget, egy végtelen hosszúságú sállal többszörösen odakötözi a tó fenekéről kimagasló korhadt fatörzshöz. Ő ezt passzívan tűri, nem mozdul, megmerevedik. a egész szituáció úgy van megrendezve, mintha a megzavarodott, bolygó lidérccé változott Ruszalka közreműködését megnyerve - általa - „passzív eutanáziához” segítse. Amit megpecsétel az a csók, ami a már élettelennek látszó lekötözött férfi ajkát éri. Ezután Ruszalka lefekszik és odakuporodik a már halott Herceg lábai elé – hogy vele haljon.
Tehát a rendezés a vámpír-szerű megoldások mellett – a hatás kedvéért – a szexuális töltetű meg a horror-elemektől sem idegenkedik. Maga a színpadi világ (díszlet: Rolf Glittenberg, jelmez: Marianne Glittenberg) szinkronban van a rendezéssel, ami helyenként kiábrándítóan rút, és a közönségre erős hatást gyakorol. De mindez, következetes logikával van felépítve, és ezért jól követhető, nem unalmas, a közönség figyelme egy pillanatig sem lankad – a rémségek ellenére sem idegenkedik a hatás-vadász fogásoktól. Végtére is, magam hozzáállását is lemérve, úgy látszik elérte célját a rendező és csapata. A közönség lelkesen ünnepelte a produkciót. A színpadi-képi világról tanúskodnak a fotók a Galériából
Az ének-zenei teljesítményekről még röviden.
Krassimira Stoyanova zseniálisan alakította és énekelte a címszerepet. Szólamát abszolút perfekten abszolválta, megformálásában megcsodálhattuk az eszményi érzelmesség kifejezését is, ami a ragyogó csúcshangjaival és mélyen drámai szenvedély ábrázolásával együtt hatalmas ovációkat váltott ki a publikumból.
Ugyancsak nagy nyeresége a produkciónak Janina Baechle Jezsibabája boszorkányánál keresve sem lehetett volna találni boszorkányosabbat. Szinte sütött belőle a természetfölöttiség. Fenomenálist alakított.. Színvonalban és a hang szépségében nem maradt el tőle az Idegen Hercegnő szerepében bemutatkozó és kiválóan éneklő Monika Bohinec, aki a szerző megálmodta személyiségben láthatóan lubickolt. A Herceg megformálója Michael Schade végig kiegyenlített teljesítményt nyújtott, hangminősége egyenes arányban áll a partitúra követelményeivel, jól győzte az igen kényes fekvésű, magasabb régiókat is. Ugyancsak az elvárt élményben részesített és imponáló hangi megoldásokkal nyűgözte le közönségét a Vízimanót alakító Günther Groissböck, akinek produkciójára a második felvonásbeli híres áriája tette fel a koronát. Meg kell még említenem a három vízitündért éneklő-játszó művésznőket is: Valentina Nafornita, Lena Belkina és Ilseyar Khayrullova hármasa biztos pontja volt az előadásnak, akárcsak a Kuktát megformáló Stephanie Houtzeel.
Az énekkar rövid jelenetében jól helytállt. (Egyedül az ő szerepük mondható konvencionálisnak a rendezés szempontjából.) A zenekar élén Jirí Belohlávek régi rutinos karmester, aki Dvorak gyönyörű zenéjének minden szépségét briliánsan csillogtatta meg: kiegyenlített tömör egységszínvonalat hozott ki muzsikusaiból, az árnyalatokra is igen ügyelt. Igen jó kézben tartott zenekara méltán egyenrangú partnere volt az énekeseknek.
A Stehplatz ezúttal is jól szolgálta az „ügyet” – még a főleg délkelet Ázsiából idelátogató turisták is hangos brávókkal köszönték meg a szereplő énekeseknek, karmesternek a kapott csodás operaélményt, „a zenedrámát”, melyben őket és mindenkit részesítettek, akik ezen a napon ott lehettek a bécsi operában, és akik művészete által – mégha a hangsúlyozottan morbid rendezői fantáziavilág részeként, mégis - szívet-lelket betöltve, erőteljesen ráirányult figyelmünk Dvorak mesterművére.
Nagyon alapos, okos reakció, kár, hogy ettől még Budapesten nem nézik más szemmel. Az is kár, hogy nem akadt olyan jótollú, a cseh kultúra, a cseh zene, a cseh gasztronómia iránt fogékony, újságírással is foglalkozó bátor polihisztor, aki - megjárván Dobruška kies vidékét - már korábban fölemelte volna messzehangzó szavát az általam említett Rusalka-értelmezési problémák miatt.
Már megint, illetve még mindig gyermekmeseként adják elő a még felnőtt-történetként is nehézsúlyúnak számító Rusalkát, mert valaki egyszer alaposan elszúrta a fordítását, és úgy látszik, azóta senki sem akadt, akinek hangja eljutott volna valamelyik illetékeshez, hogy "álljon meg a menet..."
Rusalka szólítja meg a "víziembert", nem fordítva. Kije lehet ez a Hastrmánek a vízitündérnek? Csupán egy éppen arra sétálgató pocsolya-sás-csónakos? Vagy szorosabb kapcsolat van közöttük? {Segítségül: tatíček = apa, apu, papa, apuka; dítě = gyerek, gyermek} - Hastrmánku, tatíčku! - Kýho šlaka, dítě, snad mi tady v měsíčku nesušíš mé sítě? - Hastrmánku, tatíčku, než se vody zpění, sečkej se mnou chviličku, ať mi smutno není!
Rusalkát küldik a boszorkányhoz, nem Ježibaba próbál szerezni magának kuncsaftot: Marno je lákat tě dolů v rej! Ježibabu si zavolej...!
Méghogy a herceg megpihen a tóparton! Fegyvertelenné teszi a varázs: hol itt a pihenés? Krok vázne mi, stesk cítím neznámý, zbraň z unavené ruky padá mi, sotva lov začal, unavil mne vráz, divné to kouzlo zajalo mne zas!
A harmadik felvonásban kiderül, hogy a "vizesnek" birodalma van, szóval nem sima, beosztott vizesnyolcas. Ebből következhet, hogy Rusalka meg amolyan királylány-féle. Kdože ji odnes`? Koho že zradila? Prokleté plémě, jež vás sem posílá,... Pomstím se... kam říš má dosahá!
Várdai István gordonkaművész diplomahangversenye - 2009 október 8.
Színes, magyar koncertfilm, 42 perc
Elhangzik:
Dvorak: h-moll csellóverseny, op. 104.
Közreműködik a Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Berkes Kálmán
Rendező: Petrovics Eszter
Operatőr: Horváth Tamás
„Hazai és külföldi szereplések után, a Zeneakadémia zsúfolt nagytermében bemutatkozott Várdai István. A csellóirodalom nagyszabású és népszerű versenyművét játszotta, Dvorak kompozícióját, amely az "Újvilág" szimfónia közelében született. A közönség ünnepelt, a kritikus, (Fáy Miklós) "Csellókirályfinak" nevezte az ifjú művészt.”
"A mű pedig megszületik. Először lábra, aztán szárnyakra kap.
Nem hiszem, hogy személyes tapasztalataim, pláne következtetéseim bárki számára kötelezőek lennének, de a magam részéről hajlandó vagyok öreg fejjel belátni, hogy pusztán egy-egy hangfelvétel alapján semmilyen darabról nem szabad végérvényes ítéletet mondanom.
Meg kell várni, amíg elhivatott művészek hoznak róla döntést, és – ahogy most is történt – kinyilatkoztatják azt."
- Dvořák: IX. (e-moll) szimfónia ("Az Újvilágból"), op. 95 (2011. január 12.)
Km.: a Nemzeti Filharmonikus Zenekar. Vezényel: Kocsis Zoltán
- Janáček: Glagolita mise (2011. november 24.)
Celeng Mária – szoprán, Borsos Edit – szoprán, Schöck Atala – alt, Kovács Annamária – kontra-alt (Km.: a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás).Vezényel: Kovács János
"A MüpArt Classic két klasszikus cseh remeket mutat be a Nemzeti Filharmonikusok közreműködésével.
Dvořák ikonikus IX. szimfóniája az Újvilágból küldött üzenetet a hazának, reprezentálva, hogy a világ másik felén is elevenen élnek benne a szeretett cseh dallamok.
Janáček 1926-ban keletkezett Glagolita miséje gyakran előadott alkotás; a 20. század egyik legnagyszerűbb és legeredetibb egyházi műve. A cseh zeneszerző lelkes támogatója volt a pánszláv mozgalomnak; ez a mű is a szláv kultúra felmagasztalásaként született."
Karel Průša (bas), Václav Zítek (baryton), René Tuček (baryton), Marcela Machotková (soprán), Karel Berman (bas), Vilém Přibyl (tenor), Beno Blachut (tenor), Daniela Šounová-Brouková (soprán), Ivana Mixová (alt), Kühnův smíšený sbor a Kantiléna, sbormistři Pavel Kühn a Ivan Sedláček, hraje Státní filharmonie Brno, řídí Jiří Pinkas
(156 min) Wikipedia
Az emberi hang dicsérete - Nyolc évszázad kantátái, miséi, oratóriumai
Szerkesztő: Vass M. Katalin
Dvořák: Szent Ludmilla – oratórium
Eva Zikmundová, Vera Soukupová, Beno Blachut, Vladimir Krejčik, Richard Novák,
a Cseh Filharmonikusok Kórusa és a Prágai Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Vaclav Smetaček
Fenyő László fantasztikus volt, mint a tavalyi Csajkovszkij maratonon is. A nap egyik fénypontja volt a Dvorák gordonkaverseny Fenyővel. Mivel a nap folyamán a programban volt más cselló-szólós mű is, így még jobban kiemelkedett Fenyő játéka. Egészen elvarázsolta a közönséget, majdnem úgy, mint (máskor és máshol) Perényi. Kár, hogy nem adott ráadást, és kár, hogy nem hallani őt többször. Szeretném azt is gyorsan hozzátenni, hogy a zenekar is méltó partner volt.
11:00 : Budapest Zeneakadémia, Nagyterem Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel és előad: Hollerung Gábor "Megérthető zene"
Muszorgszkij-Ravel: Egy kiállítás képei
A mai nap
történt: 1884 • A budapesti Operaház megnyitása 1984 • A felújított, 100 éves budapesti Operaház megnyitása elhunyt: 1921 • Engelbert Humperdinck, zeneszerző (sz. 1854)
