235 kalahari 2004-09-29 11:36:09 [Válasz erre: 232 Orfeusz 2004-09-28 20:02:59]
Köszönöm. Megnyugtat, hogy ugyanazt hallottuk. Annyit tennék még hozzá, hogy egy-egy részlet alapján nehéz értékelni, különösen olyanokat, akiket alig, vagy egyáltalán nem hallottam, főleg nem mostanában. És tényleg nagyon hosszú lett volna minden produkciót egyenként kielemezni.
Köszönöm. Megnyugtat, hogy ugyanazt hallottuk. Annyit tennék még hozzá, hogy egy-egy részlet alapján nehéz értékelni, különösen olyanokat, akiket alig, vagy egyáltalán nem hallottam, főleg nem mostanában. És tényleg nagyon hosszú lett volna minden produkciót egyenként kielemezni.
234 kalahari 2004-09-29 11:23:33 [Válasz erre: 230 Megén 2004-09-28 08:51:36]
Woow! Ez nem semmi! És végre egyszer úgy örülhetek, hogy nem kell irigykednem, tudniillik, szerencsére nem kell Bécsig menni, hogy Toscaként láthassam őt.
Woow! Ez nem semmi! És végre egyszer úgy örülhetek, hogy nem kell irigykednem, tudniillik, szerencsére nem kell Bécsig menni, hogy Toscaként láthassam őt.
233 Megén 2004-09-29 11:12:18
Annyi helyen írtunk már az operacsillagok gáláról, én itt próbálom elmondani - mint zenei események c. fórum - hogy egyetértek Kalahari értékelésével a BKK-beli előadásról. Mindenkire és mindegyik előadott részletre persze ő sem térhet ki, de amiről véleményt mondott nagyon ül.
Annyi helyen írtunk már az operacsillagok gáláról, én itt próbálom elmondani - mint zenei események c. fórum - hogy egyetértek Kalahari értékelésével a BKK-beli előadásról. Mindenkire és mindegyik előadott részletre persze ő sem térhet ki, de amiről véleményt mondott nagyon ül.
232 Orfeusz 2004-09-28 20:02:59
Azta mindenit!!! Sümegi a STOP-ban!! Ez szencáció!! Ráadásul eddig nem volt rajta a STOP műsorán. Ez bizony egy világhírnév kezdetét jelenti, lehet, hogy nem sokáig fog itthon énekelni...
Azta mindenit!!! Sümegi a STOP-ban!! Ez szencáció!! Ráadásul eddig nem volt rajta a STOP műsorán. Ez bizony egy világhírnév kezdetét jelenti, lehet, hogy nem sokáig fog itthon énekelni...
231 Szilgyo 2004-09-28 09:36:50
November 12. Bécs, Staatsoper Tosca Tosca-Sümegi Eszter Cavaradossi-Keith Ikaya-Purdy Scarpia-Franz Grundheber
November 12. Bécs, Staatsoper Tosca Tosca-Sümegi Eszter Cavaradossi-Keith Ikaya-Purdy Scarpia-Franz Grundheber
229 frushena 2004-09-27 19:16:06 [Válasz erre: 227 Búbánat 2004-09-23 13:12:58]
Pont erről beszélgettünk ma a munkahelyen! egyik kolléganőt búcsúztatjuk és nem tudták milyen helyen tartsák meg a bulit! Megkérdeztek engem, de még mielőtt válaszolhattam volna a következő hangzott el : \"Tőle ne kérdezd, mert elvisz minket a Zeneakadémiára CSAJKOVSZKIJ : b-moll zongoraversenyére!\" :) Dícséretes, legalább nem mondott marhaságot! :))
Pont erről beszélgettünk ma a munkahelyen! egyik kolléganőt búcsúztatjuk és nem tudták milyen helyen tartsák meg a bulit! Megkérdeztek engem, de még mielőtt válaszolhattam volna a következő hangzott el : \"Tőle ne kérdezd, mert elvisz minket a Zeneakadémiára CSAJKOVSZKIJ : b-moll zongoraversenyére!\" :) Dícséretes, legalább nem mondott marhaságot! :))
228 Orfeusz 2004-09-27 19:13:45
Csütörtökön ZaK: Csajkovszkij b-moll zongoraverseny!!!
Csütörtökön ZaK: Csajkovszkij b-moll zongoraverseny!!!
227 Búbánat 2004-09-23 13:12:58 [Válasz erre: 218 frushena 2004-09-23 08:29:51]
Ez egy remek hír! Már az előjegyzési naptáramba rögzítettem az eseményt. Köszönöm.
Ez egy remek hír! Már az előjegyzési naptáramba rögzítettem az eseményt. Köszönöm.
225 Búbánat 2004-09-23 12:36:19 [Válasz erre: 219 frushena 2004-09-23 08:32:12]
Köszönöm. Én is Titeket.
Köszönöm. Én is Titeket.
224 Búbánat 2004-09-23 12:35:05
Gyermekopera a Holokauszt Emlékközpontban Szívszorító opera bemutatóra kerül sor szeptember 27-én a Holokauszt Emlékközpontban. Hans Krása: Brundibár című, 1943-44-ben a terezini gettóban született gyermekoperáját láthatja a közönség. Előadja a svájci Mädchenkantorei Basel gyermekszólistái és kórusa, svájci \"il mosaico\" Ifjúsági Zenekar, és a Budapesti Énekes Iskola. Vezényel: Hermann Ostendarp. A németek Terezin (Theresienstadt) városát jelölték ki a mintegy 80 ezer lelket számláló cseh zsidóság gyűjtőtáborának, amelyben másfél évszázaddal korábban a Habsburg Birodalom hírhedt politikai börtöne működött. 1941 és 1945 között zsidók tízezrei érkeztek ide, eleinte csak a cseh és morva városokból és vidékről, később külföldről is. Terezin helyzete azonban különleges volt a német haláltáborok között. A nemzetközi közvéleményt elámító német propaganda itt valósította meg a \"Mustersiedlung\" (mintaváros) koncepcióját, amellyel megmutathatták, hogy milyen \"emberi\" körülményeket jelent a zsidók kényszerlakhelyre telepítése. Ezért lehetett a terezini gettónak korlátozott önkormányzata, viszonylag gazdag kulturális élete. A németek cinikus tervük véghezviteléhez főként zenészeket tartottak fogva Terezinben, akik, amíg szükség volt a világ ámítására, művészetükkel a német háborús propaganda céljait szolgálták akaratlanul is. A Brundibár a terezini zenei élet legsikeresebb darabja lett. Az opera szerzője Hans Krása 1899-ben született Prágában, ahol ekkoriban három kultúra virágzott érdekes szimbiózisban: a cseh, a német és a zsidó. A prágai Német Művészeti Akadémián, majd Párizsban tanult zeneszerzést, a Brundibar című művét egy 1938-as, az ifjúság erkölcsi nevelését segítő állami pályázatra írta. A német megszállás miatt a pályaműveket nem értékelték. A gyermekoperát az 1943. szeptember 23-i bemutatótól az 1944 szeptemberi transzportokig összesen ötvenötször adták elő, állandóan más-más szereplőkkel, mert a folyamatos auschwitzi deportálásokból nem maradtak ki a fiatal énekesek és zenészek sem. Az előadások, mint ahogy az egész terezini kulturális élet, a háborús propaganda eszközei voltak - a Vöröskereszt nemzetközi csoportja előtt is eljátszották a gyerekek a Brundibárt. Az eredeti tervek szerint csak zongorakísérettel adhatták volna elő az operát, de a tiltó törvények ellenére a németek hangszereket hozattak Terezinbe, így a gyerekek énekét egy kiváló muzsikusokból álló nemzetközi zenekar kísérte. Ezt Rudolf Freudenfeld vezényelte, és fennmaradt néhány név az első szereposztás főbb szerepeit éneklő gyerekek közül is. A terezini gettóban 1941 és 1945 között ötezer gyerek raboskodott, közülük alig háromszázan élték túl a háborút. Mindent, amire egy gyereknek szüksége van a felnőtté váláshoz - játék, tanulás -, megvont tőlük a gyilkos hatalom. Ezt a kis emberekre nehezedő nyomást tompította Hans Krása operája. Ha a valóságban nem is, legalább a színpadon a jó legyőzi a rosszat. A háború után Terezinben gyűjtötték össze azt a hárommilliónyi csehországi németet, akiket mint háborús bűnösöket kitelepítettek az országból. Ma a csehek nemzeti emlékhelye, amely a történelem tragikus pillanataira emlékeztet. A Brundibar a régi cseh nyelvben morgós, mogorva embert jelentett. Több mint száz éve így hívták a cseh gyerekek egyik kedvelt meséjének gonosz darazsát, aki ellopta a szorgos méhektől a mézet. Ezt a mesét idézi fel Hans Krása híressé vált gyermekoperája, címszereplője a morgós vándormuzsikus. Az opera rövid története: Két szegény kisgyerek, Aninka és Pepicek, tejet vennének beteg édesanyjuknak, azonban pénz nélkül a Tejesember szóba sem áll velük. A gyerekek elhatározzák, hogy énekléssel keresik meg a tejrevalót, de Brundibár, a kintornás konkurenciát lát bennük, és elzavarja őket. A Kutya, a Macska, a Veréb és az állatsereglet siet a gyerekek segítségére, és a barátság erejével végül az ő énekük győz, így Aninka és Pepicek megvehetik a tejet édesanyjuknak. Népszava-információ
Gyermekopera a Holokauszt Emlékközpontban Szívszorító opera bemutatóra kerül sor szeptember 27-én a Holokauszt Emlékközpontban. Hans Krása: Brundibár című, 1943-44-ben a terezini gettóban született gyermekoperáját láthatja a közönség. Előadja a svájci Mädchenkantorei Basel gyermekszólistái és kórusa, svájci \"il mosaico\" Ifjúsági Zenekar, és a Budapesti Énekes Iskola. Vezényel: Hermann Ostendarp. A németek Terezin (Theresienstadt) városát jelölték ki a mintegy 80 ezer lelket számláló cseh zsidóság gyűjtőtáborának, amelyben másfél évszázaddal korábban a Habsburg Birodalom hírhedt politikai börtöne működött. 1941 és 1945 között zsidók tízezrei érkeztek ide, eleinte csak a cseh és morva városokból és vidékről, később külföldről is. Terezin helyzete azonban különleges volt a német haláltáborok között. A nemzetközi közvéleményt elámító német propaganda itt valósította meg a \"Mustersiedlung\" (mintaváros) koncepcióját, amellyel megmutathatták, hogy milyen \"emberi\" körülményeket jelent a zsidók kényszerlakhelyre telepítése. Ezért lehetett a terezini gettónak korlátozott önkormányzata, viszonylag gazdag kulturális élete. A németek cinikus tervük véghezviteléhez főként zenészeket tartottak fogva Terezinben, akik, amíg szükség volt a világ ámítására, művészetükkel a német háborús propaganda céljait szolgálták akaratlanul is. A Brundibár a terezini zenei élet legsikeresebb darabja lett. Az opera szerzője Hans Krása 1899-ben született Prágában, ahol ekkoriban három kultúra virágzott érdekes szimbiózisban: a cseh, a német és a zsidó. A prágai Német Művészeti Akadémián, majd Párizsban tanult zeneszerzést, a Brundibar című művét egy 1938-as, az ifjúság erkölcsi nevelését segítő állami pályázatra írta. A német megszállás miatt a pályaműveket nem értékelték. A gyermekoperát az 1943. szeptember 23-i bemutatótól az 1944 szeptemberi transzportokig összesen ötvenötször adták elő, állandóan más-más szereplőkkel, mert a folyamatos auschwitzi deportálásokból nem maradtak ki a fiatal énekesek és zenészek sem. Az előadások, mint ahogy az egész terezini kulturális élet, a háborús propaganda eszközei voltak - a Vöröskereszt nemzetközi csoportja előtt is eljátszották a gyerekek a Brundibárt. Az eredeti tervek szerint csak zongorakísérettel adhatták volna elő az operát, de a tiltó törvények ellenére a németek hangszereket hozattak Terezinbe, így a gyerekek énekét egy kiváló muzsikusokból álló nemzetközi zenekar kísérte. Ezt Rudolf Freudenfeld vezényelte, és fennmaradt néhány név az első szereposztás főbb szerepeit éneklő gyerekek közül is. A terezini gettóban 1941 és 1945 között ötezer gyerek raboskodott, közülük alig háromszázan élték túl a háborút. Mindent, amire egy gyereknek szüksége van a felnőtté váláshoz - játék, tanulás -, megvont tőlük a gyilkos hatalom. Ezt a kis emberekre nehezedő nyomást tompította Hans Krása operája. Ha a valóságban nem is, legalább a színpadon a jó legyőzi a rosszat. A háború után Terezinben gyűjtötték össze azt a hárommilliónyi csehországi németet, akiket mint háborús bűnösöket kitelepítettek az országból. Ma a csehek nemzeti emlékhelye, amely a történelem tragikus pillanataira emlékeztet. A Brundibar a régi cseh nyelvben morgós, mogorva embert jelentett. Több mint száz éve így hívták a cseh gyerekek egyik kedvelt meséjének gonosz darazsát, aki ellopta a szorgos méhektől a mézet. Ezt a mesét idézi fel Hans Krása híressé vált gyermekoperája, címszereplője a morgós vándormuzsikus. Az opera rövid története: Két szegény kisgyerek, Aninka és Pepicek, tejet vennének beteg édesanyjuknak, azonban pénz nélkül a Tejesember szóba sem áll velük. A gyerekek elhatározzák, hogy énekléssel keresik meg a tejrevalót, de Brundibár, a kintornás konkurenciát lát bennük, és elzavarja őket. A Kutya, a Macska, a Veréb és az állatsereglet siet a gyerekek segítségére, és a barátság erejével végül az ő énekük győz, így Aninka és Pepicek megvehetik a tejet édesanyjuknak. Népszava-információ
223 miketyson 2004-09-23 10:48:53
Alagna, úgy tudom, nem jön.
Alagna, úgy tudom, nem jön.
222 Ametiszt 2004-09-23 10:14:54 [Válasz erre: 215 Búbánat 2004-09-18 09:34:11]
Igazat kell adnom Búbánatnak, a tegnap esti Carreras koncert hangulata egészen megejtő volt és ezt a közönség féktelenül kitörő hódolata is bizonyította. A sokadszorra kikövetelt ráadások alatt kétszer is a jól ismert ritmusos vastap közepette ugrott talpra az egész ház. Carreras még most is kivételes előadóművész, fantasztikus eleganciával és szenvedéllyel, igazi történet meséléssel adta elő a dalokat. Kénytelenek voltunk odafigyelni, akkor is ha tudtuk, ezek a dalok eléggé könnyed hangfekvésűek. Jól illett a műsorhoz Pitti Katalin is és a quartett játéka is kellemes meglepetés volt. Legjobban a ráadásokban elhangzott katalán dal tetszett, mikor a láthatóan meghatódott művész hangjának tónusa is megváltozott és olyan szeretteljes simogatással énekelt, hogy órákig tudtam volna még hallgatni. Kedves pillanat volt, mikor a közönség segített a dal címének lefordításában aztán nevetve a jól ismert elegenciájával neki kellett megfékeznie az újabb segítőkész tanácsadókat. Összegezve, nagyon kellemes este volt.
Igazat kell adnom Búbánatnak, a tegnap esti Carreras koncert hangulata egészen megejtő volt és ezt a közönség féktelenül kitörő hódolata is bizonyította. A sokadszorra kikövetelt ráadások alatt kétszer is a jól ismert ritmusos vastap közepette ugrott talpra az egész ház. Carreras még most is kivételes előadóművész, fantasztikus eleganciával és szenvedéllyel, igazi történet meséléssel adta elő a dalokat. Kénytelenek voltunk odafigyelni, akkor is ha tudtuk, ezek a dalok eléggé könnyed hangfekvésűek. Jól illett a műsorhoz Pitti Katalin is és a quartett játéka is kellemes meglepetés volt. Legjobban a ráadásokban elhangzott katalán dal tetszett, mikor a láthatóan meghatódott művész hangjának tónusa is megváltozott és olyan szeretteljes simogatással énekelt, hogy órákig tudtam volna még hallgatni. Kedves pillanat volt, mikor a közönség segített a dal címének lefordításában aztán nevetve a jól ismert elegenciájával neki kellett megfékeznie az újabb segítőkész tanácsadókat. Összegezve, nagyon kellemes este volt.
221 Megén 2004-09-23 09:08:37
Búbánatot megérintette a zene Carrerassal, és ez a fontos. Mindannyian úgy érezzük - remélem - hogy a zene hallgatása után jobbak és egymáshoz rendesebbek lesznek az emberek.
Búbánatot megérintette a zene Carrerassal, és ez a fontos. Mindannyian úgy érezzük - remélem - hogy a zene hallgatása után jobbak és egymáshoz rendesebbek lesznek az emberek.
220 kapa 2004-09-23 09:07:18 [Válasz erre: 215 Búbánat 2004-09-18 09:34:11]
Búbánat! Te menthetetlen vagy. De nem baj, így is szeretünk.
Búbánat! Te menthetetlen vagy. De nem baj, így is szeretünk.
219 frushena 2004-09-23 08:32:12
Ja! És egy távolabbi ajánlat! VERDI:Alzira - magyarországi bemutató Március 20. Zeneakadémia, 19:30 koncertszerű előadás Vezényel: Pál Tamás Közreműködik: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zenekara, Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás)
Ja! És egy távolabbi ajánlat! VERDI:Alzira - magyarországi bemutató Március 20. Zeneakadémia, 19:30 koncertszerű előadás Vezényel: Pál Tamás Közreműködik: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zenekara, Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás)
218 frushena 2004-09-23 08:29:51 [Válasz erre: 215 Búbánat 2004-09-18 09:34:11]
Elég méllyre sikerült ez a kis szösszenet Búbánat kedves.Tetszett! Igaz szerintem itt-ott túlságosan is magasztos. Amit persze nem negatívumként említek.Nehogy megsértődj.És valahogy olyan dallamos lett! :) Zenésítsük meg ... ;)
Elég méllyre sikerült ez a kis szösszenet Búbánat kedves.Tetszett! Igaz szerintem itt-ott túlságosan is magasztos. Amit persze nem negatívumként említek.Nehogy megsértődj.És valahogy olyan dallamos lett! :) Zenésítsük meg ... ;)
217 Búbánat 2004-09-23 01:38:15
Lemaradt:\"az utóbbi években\"
Lemaradt:\"az utóbbi években\"
216 Búbánat 2004-09-23 01:37:14
José Carreras az utóbbi akaratlanul újra és újra rabul ejti szívemet! Pedig hányszor leírtam már őt, hogy vége, nincs tovább, elfáradt ő is én is, ennyi, elégvolt... Mégis, a tegnap esti koncertje az Erkel Színházban bizonyára nem csak engem, hanem a zsúfolásig megtelt nézőtéren helyet foglalók többségét meggyőz(het)te arról, hogy hiába az 58 év, a megfakuló hang, a megtört test, őszbe vegyülő haj, ha benne még mindig nagy szív dobog. Nem szabad még leírni őt. Őt, aki, mint a Főnix madár, hamvaiból mindig újrateremti önmagát! Még mindig adni akar nekünk, és nem fárad bele az adakozásba, hogy megossza velünk örömét és bánatát. És ezt egyedülálló módon teszi, úgy, ahogy rajta kívül csak nagyon kevesen, de az is lehet, hogy senki más, és amelyre csak ő képes; elhoz nekünk egy műsort, jelen esetben egy válogatott dalcsokrot a számára kedves nápolyi- és más „latin” szerzők dalaiból, és ezekbe a dalokba belefoglalja örömét és bánatát, fiatalságát és betegségét, hitét és az újrakezdés örömét, a reménytelenség után a felfokozott boldogságát, mindent, az egész életét. És megpróbálja ilyen alkalmakkor a saját sorsának, életútjának tapasztalataiból merítve és abból töltekezve átadni nekünk a zenén keresztül és az utánozhatatlanul nemesen csengő, még fáradtan és már nem olyan könnyedén hajló, de még mindig különlegesen szép hangján azt a csodát, ami a személyes kisugárzásával meg kell hogy érintse szívünket, lelkünket. Akár akarjuk, akár nem. A hatása alól nem szabadulhatunk. Lehet, hogy ez nem így tudatosul bennünk, és lehet, hogy csak hónapok, évek eltelte után döbbenünk majd rá, hogy ki volt Carreras, milyen élményben részesített bennünket ekkor és ekkor. És elgondolkozhatunk majdan azon is, hogy ezt a jó szívből, önzetlenül és szeretetteljesen átnyújtott adományt megfelelő módon értékeltük-e. Vagy csak átvettünk egy \"csomagot\", kibontottuk, a tartalmát elfogyasztottuk,s utána nem maradt semmi. Egyszerűen kipipáltunk egy eseményt, egy nevet és egy időpontot azzal, hogy ezen is túl vagyunk, jöhet a következő... Biztos vagyok benne, hogy aki tegnap este ott volt a dalesten, azoknak a túlnyomó része nem így gondolja, hanem úgy érzi, hogy valami oly’ magasztosban részesült, amit talán meg sem érdemel. De szerintem a nagy spanyol énekest megtapsolni, bravózni, felállva ünnepelni és virágcsokrokkal köszönteni az elvárható minimum tőlünk; ő ennél sokkal de sokkal többet érdemel(ne), mert számára ezeken a külsőségeken túl az lenne az igazi köszönet a részünkről, ha a művészete által eljutnánk odáig, ahová ő is: próbáljunk meg egymáshoz békében és szeretettel közeledni, örüljünk minden kicsiny dolognak, és osszuk meg mi is a saját talentumunkat azokkal, akikről tudjuk, hogy arra rászorulnak. Carrerast ekkor tölthetné el a jó érzés, és az az örömteli büszkeség, hogy nem élt hiába, amit ő adni tudott, azért cserébe mások a többszörösét kapták vissza: ki lélekben, ki szívben, ki egészségben. Ezek minden tapsnál fontosabbak számára... Nem törődtünk azzal, hogy a hang már nem a régi, hogy a magas hangok már nem törnek elő a torkából, hogy a hang már kopik, hogy tudatosan olyan dalokat választott ki magának, amelyeknek hangfekvése nem okozhat számára problémát, de azért még mutatós, és megcsillogtathatja tudása legjavát. Nem ez volt a lényeg. A lényeg, hogy itt volt, hogy énekelt, hogy örömet hozott és adott nekünk. Akárcsak a szoprán vendégünk. Talán az sem véletlen, hogy Pitti Katalint sikerült megnyerni Carreras mellé, akiről ugyancsak köztudott, hogy milyen közel áll hozzá a jótékonyság intézménye, a másokon való segítés, törődés, a rászorulók iránti odafigyelés. Az utóbbi években a belcanto felé tett lépéseit - a még mindig szépen csengő, pasztell színű hangjának érvényre juttatásával - az előadott olasz dalok számomra sikeresen „visszaigazolták\". Az, hogy ez a két művész most itt az Erkel Színház deszkáin egymást váltva a zongora és a négy vonós hangszer előtt, majd legvégén, egymás oldalán saját művészetüket is „összefonva”, megpróbálta hallgatóságukat két óra erejéig lekötni, figyelmüket a szépség, a csodálatos délszaki dallamok és versek, a nemes emberi érzések és gondolatok felé terelni, azt hiszem, nem volt hiábavaló. A műsor első részében Carreras két - két Costa, Tosti és Tirindelli dalt énekelt, közöttük Pitti két Bellini és egy Tosti dalt adott elő. A második részben Carreras Morera, Rendine, Cioffi, Valente, Lama és Gastaldon egy-egy dalával, míg Pitti két Tosti dallal bűvölte el közönségét. Külön érdekességként, a dalokat megszakította egy intermezzo: az egyébként minden számot végig kísérő Nuovo Quartetto Italiano önálló darabként előadta Donizettinek a Nr. 7. Quartettjéből a „Scherzo-presto” tételt. Ez a vonósnégyes - láttuk-hallhattuk - régi összeszokott csapat, és a reneszánsztól a modernekig, a jazz-ig minden zenei műfajban otthonosan mozog, és már több éve kísérik Carrerast. Ők és a Steinway - zongorán kísérő Lorenzo Bavaj, aki ugyancsak állandó partnere a spanyol tenoristának, megbízhatóan és színvonalasan együtt muzsikáltak a két énekművésszel. Négy ráadást „harcolt” ki a közönség, s örömünkre, harmadikként létrejött az „álom-duett” Lehárnak A víg özvegyéből (németül énekelve) a híres keringőt: magyar fordításban: „Ajk az ajkon...”, vagy másik fordításban: ” Minden vágyam... csak szeress”. Ekkor már felállva tombolt a publikum, s bár még egy hátra volt a jóból, de tudtuk, hogy már vége, nincs tovább. Még kissé derültünk azon, amikor az egyik néző kezében egy virággal felszaladt a színpadra, majd a tenorista után rohant az oldalfüggöny mögé átadni a csokrát (de vissza azon az úton már nem jöhetett, mert Carreras visszatért még egy újabb ráadáshoz), egy másik hölgy egy borítékot, harmadik egy levélkét nyújtott fel a színpadon meghajoló művésznek. Aztán volt még egy ajándék, egy nemzeti színű magyar zászló, és rajta a felirat:”Hajrá!” Azt hiszem, ennél poéntosabban nem is fejeződhetett volna be ez a várva várt Carreras-koncert. Remélem, hogy még lesz folytatás, látjuk még őt ereje teljében újra itthon, Magyarországon, ahová mindig olyan szívesen tér vissza, hűséges és kitartó rajongóihoz.
José Carreras az utóbbi akaratlanul újra és újra rabul ejti szívemet! Pedig hányszor leírtam már őt, hogy vége, nincs tovább, elfáradt ő is én is, ennyi, elégvolt... Mégis, a tegnap esti koncertje az Erkel Színházban bizonyára nem csak engem, hanem a zsúfolásig megtelt nézőtéren helyet foglalók többségét meggyőz(het)te arról, hogy hiába az 58 év, a megfakuló hang, a megtört test, őszbe vegyülő haj, ha benne még mindig nagy szív dobog. Nem szabad még leírni őt. Őt, aki, mint a Főnix madár, hamvaiból mindig újrateremti önmagát! Még mindig adni akar nekünk, és nem fárad bele az adakozásba, hogy megossza velünk örömét és bánatát. És ezt egyedülálló módon teszi, úgy, ahogy rajta kívül csak nagyon kevesen, de az is lehet, hogy senki más, és amelyre csak ő képes; elhoz nekünk egy műsort, jelen esetben egy válogatott dalcsokrot a számára kedves nápolyi- és más „latin” szerzők dalaiból, és ezekbe a dalokba belefoglalja örömét és bánatát, fiatalságát és betegségét, hitét és az újrakezdés örömét, a reménytelenség után a felfokozott boldogságát, mindent, az egész életét. És megpróbálja ilyen alkalmakkor a saját sorsának, életútjának tapasztalataiból merítve és abból töltekezve átadni nekünk a zenén keresztül és az utánozhatatlanul nemesen csengő, még fáradtan és már nem olyan könnyedén hajló, de még mindig különlegesen szép hangján azt a csodát, ami a személyes kisugárzásával meg kell hogy érintse szívünket, lelkünket. Akár akarjuk, akár nem. A hatása alól nem szabadulhatunk. Lehet, hogy ez nem így tudatosul bennünk, és lehet, hogy csak hónapok, évek eltelte után döbbenünk majd rá, hogy ki volt Carreras, milyen élményben részesített bennünket ekkor és ekkor. És elgondolkozhatunk majdan azon is, hogy ezt a jó szívből, önzetlenül és szeretetteljesen átnyújtott adományt megfelelő módon értékeltük-e. Vagy csak átvettünk egy \"csomagot\", kibontottuk, a tartalmát elfogyasztottuk,s utána nem maradt semmi. Egyszerűen kipipáltunk egy eseményt, egy nevet és egy időpontot azzal, hogy ezen is túl vagyunk, jöhet a következő... Biztos vagyok benne, hogy aki tegnap este ott volt a dalesten, azoknak a túlnyomó része nem így gondolja, hanem úgy érzi, hogy valami oly’ magasztosban részesült, amit talán meg sem érdemel. De szerintem a nagy spanyol énekest megtapsolni, bravózni, felállva ünnepelni és virágcsokrokkal köszönteni az elvárható minimum tőlünk; ő ennél sokkal de sokkal többet érdemel(ne), mert számára ezeken a külsőségeken túl az lenne az igazi köszönet a részünkről, ha a művészete által eljutnánk odáig, ahová ő is: próbáljunk meg egymáshoz békében és szeretettel közeledni, örüljünk minden kicsiny dolognak, és osszuk meg mi is a saját talentumunkat azokkal, akikről tudjuk, hogy arra rászorulnak. Carrerast ekkor tölthetné el a jó érzés, és az az örömteli büszkeség, hogy nem élt hiába, amit ő adni tudott, azért cserébe mások a többszörösét kapták vissza: ki lélekben, ki szívben, ki egészségben. Ezek minden tapsnál fontosabbak számára... Nem törődtünk azzal, hogy a hang már nem a régi, hogy a magas hangok már nem törnek elő a torkából, hogy a hang már kopik, hogy tudatosan olyan dalokat választott ki magának, amelyeknek hangfekvése nem okozhat számára problémát, de azért még mutatós, és megcsillogtathatja tudása legjavát. Nem ez volt a lényeg. A lényeg, hogy itt volt, hogy énekelt, hogy örömet hozott és adott nekünk. Akárcsak a szoprán vendégünk. Talán az sem véletlen, hogy Pitti Katalint sikerült megnyerni Carreras mellé, akiről ugyancsak köztudott, hogy milyen közel áll hozzá a jótékonyság intézménye, a másokon való segítés, törődés, a rászorulók iránti odafigyelés. Az utóbbi években a belcanto felé tett lépéseit - a még mindig szépen csengő, pasztell színű hangjának érvényre juttatásával - az előadott olasz dalok számomra sikeresen „visszaigazolták\". Az, hogy ez a két művész most itt az Erkel Színház deszkáin egymást váltva a zongora és a négy vonós hangszer előtt, majd legvégén, egymás oldalán saját művészetüket is „összefonva”, megpróbálta hallgatóságukat két óra erejéig lekötni, figyelmüket a szépség, a csodálatos délszaki dallamok és versek, a nemes emberi érzések és gondolatok felé terelni, azt hiszem, nem volt hiábavaló. A műsor első részében Carreras két - két Costa, Tosti és Tirindelli dalt énekelt, közöttük Pitti két Bellini és egy Tosti dalt adott elő. A második részben Carreras Morera, Rendine, Cioffi, Valente, Lama és Gastaldon egy-egy dalával, míg Pitti két Tosti dallal bűvölte el közönségét. Külön érdekességként, a dalokat megszakította egy intermezzo: az egyébként minden számot végig kísérő Nuovo Quartetto Italiano önálló darabként előadta Donizettinek a Nr. 7. Quartettjéből a „Scherzo-presto” tételt. Ez a vonósnégyes - láttuk-hallhattuk - régi összeszokott csapat, és a reneszánsztól a modernekig, a jazz-ig minden zenei műfajban otthonosan mozog, és már több éve kísérik Carrerast. Ők és a Steinway - zongorán kísérő Lorenzo Bavaj, aki ugyancsak állandó partnere a spanyol tenoristának, megbízhatóan és színvonalasan együtt muzsikáltak a két énekművésszel. Négy ráadást „harcolt” ki a közönség, s örömünkre, harmadikként létrejött az „álom-duett” Lehárnak A víg özvegyéből (németül énekelve) a híres keringőt: magyar fordításban: „Ajk az ajkon...”, vagy másik fordításban: ” Minden vágyam... csak szeress”. Ekkor már felállva tombolt a publikum, s bár még egy hátra volt a jóból, de tudtuk, hogy már vége, nincs tovább. Még kissé derültünk azon, amikor az egyik néző kezében egy virággal felszaladt a színpadra, majd a tenorista után rohant az oldalfüggöny mögé átadni a csokrát (de vissza azon az úton már nem jöhetett, mert Carreras visszatért még egy újabb ráadáshoz), egy másik hölgy egy borítékot, harmadik egy levélkét nyújtott fel a színpadon meghajoló művésznek. Aztán volt még egy ajándék, egy nemzeti színű magyar zászló, és rajta a felirat:”Hajrá!” Azt hiszem, ennél poéntosabban nem is fejeződhetett volna be ez a várva várt Carreras-koncert. Remélem, hogy még lesz folytatás, látjuk még őt ereje teljében újra itthon, Magyarországon, ahová mindig olyan szívesen tér vissza, hűséges és kitartó rajongóihoz.
215 Búbánat 2004-09-18 09:34:11 [Válasz erre: 213 Norma 2004-09-17 22:52:17]
Felhívtam Szomory urat, az Operaélet főszerkesztőjét, megerősítés végett. Azt mondta, utánanéz a munkatársainál, hogy a forrás helyénvaló-e. Kérdésemre azt válaszolta, nagyon reméli, hogy ami bekerül a magazinjába, annak megalapozottnak kell lennie, de személyesen utánanéz a leközölt információnak és visszahív. Ennek már egy hete, azóta is várom a hívását...
Felhívtam Szomory urat, az Operaélet főszerkesztőjét, megerősítés végett. Azt mondta, utánanéz a munkatársainál, hogy a forrás helyénvaló-e. Kérdésemre azt válaszolta, nagyon reméli, hogy ami bekerül a magazinjába, annak megalapozottnak kell lennie, de személyesen utánanéz a leközölt információnak és visszahív. Ennek már egy hete, azóta is várom a hívását...
214 Orfeusz 2004-09-18 08:32:30
Alagna az Operaélet szerint nov. 4én(vagy 5én) jön, bízzunk a legjobbakban..
Alagna az Operaélet szerint nov. 4én(vagy 5én) jön, bízzunk a legjobbakban..
213 Norma 2004-09-17 22:52:17 [Válasz erre: 211 Orfeusz 2004-09-17 19:07:15]
A Liza Minnelli is így kezdődött...:-( Nem mintha érdekelt volna... Akkor már csak Alagnát várjuk, meg a jó öreg Carrerast.
A Liza Minnelli is így kezdődött...:-( Nem mintha érdekelt volna... Akkor már csak Alagnát várjuk, meg a jó öreg Carrerast.
212 Búbánat 2004-09-17 22:44:19 [Válasz erre: 209 Búbánat 2004-09-17 15:09:33]
Ma hallottam,hogy márciusban jönne...
Ma hallottam,hogy márciusban jönne...
211 Orfeusz 2004-09-17 19:07:15
A Hampson koncert elmaradt, a Bartók tájékoztatása szerint technikai(?) okokból...
A Hampson koncert elmaradt, a Bartók tájékoztatása szerint technikai(?) okokból...
210 Judit 2004-09-17 18:22:07
Kedves Búbánat, most volt T.Hampton koncert,v. nem? Egyik újságban sem találtam semmit az eseményről.
Kedves Búbánat, most volt T.Hampton koncert,v. nem? Egyik újságban sem találtam semmit az eseményről.
209 Búbánat 2004-09-17 15:09:33 [Válasz erre: 207 Búbánat 2004-09-14 22:30:32]
Ja, és a koncert ingyenes, 100 fő számára ülőhely biztosított, elfoglalni érkezési sorrendben lehet.
Ja, és a koncert ingyenes, 100 fő számára ülőhely biztosított, elfoglalni érkezési sorrendben lehet.
208 Búbánat 2004-09-17 15:08:02
A Mamut üzletközpont „születésnapja” alkalmából nyilvános ingyenes koncert lesz a két épület között a Lövőház utcában: Az egész napos gyermek-és felnőtt programokat koronázza meg este f7-től 8-ig Orff: Carmina Burana bemutatása. Közreműködik a Budafoki Hollerung Gábor vezette Szimfonikus zenekar és Énekkar, valamint a Szegedi Balett együttes.
A Mamut üzletközpont „születésnapja” alkalmából nyilvános ingyenes koncert lesz a két épület között a Lövőház utcában: Az egész napos gyermek-és felnőtt programokat koronázza meg este f7-től 8-ig Orff: Carmina Burana bemutatása. Közreműködik a Budafoki Hollerung Gábor vezette Szimfonikus zenekar és Énekkar, valamint a Szegedi Balett együttes.
207 Búbánat 2004-09-14 22:30:32
Hangverseny lesz a Zeneakadémián 2004. szeptember 24-én, pénteken este 1/2 8 órakor a Szatmárnémeti Rákóczianum Kollégium javára. Az esemény fővédnöke: Orbán Viktor Műsoron: Liszt Ferenc: XV. Magyar rapszódia (\"Rákóczi-induló\" Lajtha László: Mikor Csíkból elindultam..., Két lába van a gólyának Kodály Zoltán Fölszállott a páva (Ady Endre), Ének Szent István királyhoz, A magyar nemzet (Petőfi Sándor) Szép könyörgés (Balassi Bálint) Szünet Antonin Dvorak: VIII:szimfónia Közreműködik: Fehér Ernő, Gyökér Gabriella (zongora); Herz Péter, Kolozsvár (basszbariton); Ifjú Zenebarátok Kórusa Ugrin Gábor vezényletével; Danubia Ifjúsági Szimfonikus Zenekar, vezényel: Héja Domonkos Jegyek: 5.000 Ft, illetve 3.000 Ft áron kaphatók a Zeneakadémia jegyoénztárában, vagy rendelhetők a 311-2739-es vagy a o6-20/348-7802-es telefonszámon, ill.: schagota@hotmail.com e-mail címen.
Hangverseny lesz a Zeneakadémián 2004. szeptember 24-én, pénteken este 1/2 8 órakor a Szatmárnémeti Rákóczianum Kollégium javára. Az esemény fővédnöke: Orbán Viktor Műsoron: Liszt Ferenc: XV. Magyar rapszódia (\"Rákóczi-induló\" Lajtha László: Mikor Csíkból elindultam..., Két lába van a gólyának Kodály Zoltán Fölszállott a páva (Ady Endre), Ének Szent István királyhoz, A magyar nemzet (Petőfi Sándor) Szép könyörgés (Balassi Bálint) Szünet Antonin Dvorak: VIII:szimfónia Közreműködik: Fehér Ernő, Gyökér Gabriella (zongora); Herz Péter, Kolozsvár (basszbariton); Ifjú Zenebarátok Kórusa Ugrin Gábor vezényletével; Danubia Ifjúsági Szimfonikus Zenekar, vezényel: Héja Domonkos Jegyek: 5.000 Ft, illetve 3.000 Ft áron kaphatók a Zeneakadémia jegyoénztárában, vagy rendelhetők a 311-2739-es vagy a o6-20/348-7802-es telefonszámon, ill.: schagota@hotmail.com e-mail címen.
206 frushena 2004-09-13 22:28:16 [Válasz erre: 203 Búbánat 2004-09-13 22:15:54]
Feltéve, ha nem mondódik le!
Feltéve, ha nem mondódik le!
205 Orfeusz 2004-09-13 22:26:28
Hampson valószínű beteg, mert a honlapján-igaz a bp-i koncert elmaradását nem jelzi-, az van, hogy az összes eddigi szeptember eleji koncert elmaradt. Csak kérdés, hogy egy ilyen elfoglalt énekes, mikor tud legközelebb időt szakítani Bp-re..?
Hampson valószínű beteg, mert a honlapján-igaz a bp-i koncert elmaradását nem jelzi-, az van, hogy az összes eddigi szeptember eleji koncert elmaradt. Csak kérdés, hogy egy ilyen elfoglalt énekes, mikor tud legközelebb időt szakítani Bp-re..?
204 Orfeusz 2004-09-13 22:17:13
még hátra van Carreras is és a beígért novemberi Alagna koncert..
még hátra van Carreras is és a beígért novemberi Alagna koncert..
203 Búbánat 2004-09-13 22:15:54 [Válasz erre: 201 Szilgyo 2004-09-13 15:24:03]
Megismétlődik a Pavarotti-, Minelli szindróma?
Megismétlődik a Pavarotti-, Minelli szindróma?
202 Orfeusz 2004-09-13 22:12:31
És mikor lesz? Miért marad el? Pedig még \"szolgálati\" jegyet is szereztem...most dühös vagyok, de legalább lesz..
És mikor lesz? Miért marad el? Pedig még \"szolgálati\" jegyet is szereztem...most dühös vagyok, de legalább lesz..
201 Szilgyo 2004-09-13 15:24:03
A koncertszervező szíves tájékoztatása szerint a most csütörtökre (szept. 16.)meghirdetett Thomas Hampson koncert egy későbbi időpontban kerül megrendezésre, amelyre a megváltott jegyek érvényesek!
A koncertszervező szíves tájékoztatása szerint a most csütörtökre (szept. 16.)meghirdetett Thomas Hampson koncert egy későbbi időpontban kerül megrendezésre, amelyre a megváltott jegyek érvényesek!
200 Megén 2004-09-13 11:22:12
Tudom, ez nem a reklám helye, de már lehet a Tavaszi Fesztiválra helyeket foglalni. Mi már megtettük interneten (e-mailben), nagyon jó műsorok lesznek, ZAK-on, az új hangversenyteremben és az Olasz Intézetben is.
Tudom, ez nem a reklám helye, de már lehet a Tavaszi Fesztiválra helyeket foglalni. Mi már megtettük interneten (e-mailben), nagyon jó műsorok lesznek, ZAK-on, az új hangversenyteremben és az Olasz Intézetben is.
199 Búbánat 2004-09-11 10:07:56
Még egy érdekességre hívom fel a figyelmet (a sok közül): Kobayashi Ken-Ichiro vezényli a Magyar Állami Operaházban a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát október 11-én 19:30-kor. Műsoron Dvorak 8. szimfónia, és nyitányok a Ruszlán és Ludmillából, a Tell Vilmosból, A végzet hatalmából, valamint A nürnbergi mesterdalnokokból.
Még egy érdekességre hívom fel a figyelmet (a sok közül): Kobayashi Ken-Ichiro vezényli a Magyar Állami Operaházban a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát október 11-én 19:30-kor. Műsoron Dvorak 8. szimfónia, és nyitányok a Ruszlán és Ludmillából, a Tell Vilmosból, A végzet hatalmából, valamint A nürnbergi mesterdalnokokból.
198 Búbánat 2004-09-10 23:22:12
VI. Gödöllői Nemzetközi Hárfafesztivál a Gödöllői Királyi Kastély dísztermében 2004. október 5-10. Km.: Marie-Pierre Langlamet, Xavier de Maistre, Felletár Melinda, Anneleen Lenaerts, Vígh Andrea és a Budapesti Vonósok III. Gödöllői nemzetközi Liszt Fesztivál a Gödöllői Királyi Kastély dísztermében 2004. október 22-30. Jandó Jenő, Nagy Péter, Érdi Tamás, Skuta Miklós, Farkas Gábor, Oravecz György, Karel Kosárek, Ewa Poblocka zongoraestjei
VI. Gödöllői Nemzetközi Hárfafesztivál a Gödöllői Királyi Kastély dísztermében 2004. október 5-10. Km.: Marie-Pierre Langlamet, Xavier de Maistre, Felletár Melinda, Anneleen Lenaerts, Vígh Andrea és a Budapesti Vonósok III. Gödöllői nemzetközi Liszt Fesztivál a Gödöllői Királyi Kastély dísztermében 2004. október 22-30. Jandó Jenő, Nagy Péter, Érdi Tamás, Skuta Miklós, Farkas Gábor, Oravecz György, Karel Kosárek, Ewa Poblocka zongoraestjei
197 Búbánat 2004-09-10 23:16:26
Jevgenyij Nyesztyerenko ad mesterkurzust az Óbudai Társasköben. Jelentkezés és felvilágosítás szeptember 15-ig a helyszínen. Nyilvános foglalkozások: október 4., 5., 6., 7. 10-18 óra között. Záróhangverseny: október 8., péntek 19 óra. Jegyek a helyszínen válthatók.
Jevgenyij Nyesztyerenko ad mesterkurzust az Óbudai Társasköben. Jelentkezés és felvilágosítás szeptember 15-ig a helyszínen. Nyilvános foglalkozások: október 4., 5., 6., 7. 10-18 óra között. Záróhangverseny: október 8., péntek 19 óra. Jegyek a helyszínen válthatók.
196 Búbánat 2004-09-08 11:23:20
Időutazás vissza a múltba. Nemrég papírjaim rendezgetése közben kezembe akadt egy cetli, amelyre egy jó pár évvel ezelőtti bécsi utazásom apróbb eseményeit rögzítettem hevenyészett kézírásommal. Előtörtek az operai emlékeim. Amikor 1998 szeptemberében két rövidebb időszakot töltöttem Bécsben, szerét ejtettem, hogy a Staatsoperben négy operaelőadást megtekintsek. Az ismert módon elővételben jegyet váltottam; vállaltam a tortúrát, a kezdés előtti sorbaállást és rohamot egy-egy állóhelyért. Aztán, mint már boldog jegytulajdonos sétáltam be én is a sok külföldi turistával együtt elfoglalni helyem és átadni magam a csodának. Olyan előadásokat szemeltem ki magamnak, amelyek Budapesten nem mennek, s valószínűleg, nem érem meg, hogy nálunk is bemutassák azokat. És ott voltak a nagy sztárok, akiket még korábban élőben nem láttam, nagy várakozás élt bennem, milyen benyomásokat szerzek majd róluk, amikor most élőben nézhetem-hallhatom őket, figyelhetem alakításukat a szerepükben. Akkor voltam először a bécsi Operában, maga az épület „bejárása” is élmény volt. Hozzáteszem, a mi operaházunkat – még ha kisebb is - sokkal szebbnek tartom. Szóval számomra kulminálódtak az élmények. Szeptember 9-én A szicíliai vecsernyét láttam. Abbado vezényelt és a főszerepeket Coelho, Ciucio, Bruson, Furlanetto énekelték. Gáti István is énekelt benne egy pici szerepet (egy francia tisztet, azt hiszem). Másnap este, 10-én a Rienzi következett: Dunshim volt a karmester, közreműködött: Gustafson, Urmana, Jerusalem, Fink. Szeptember 19-én Massenet Heródiását (Herodiade) néztem meg. Viotti – Gustafson, Baltsa, Andreev, Furlanetto. Ebben is volt Gátinak egy kisebb szerepmegformálása, de már nem emlékszem pontosan, melyik figura volt rá kiosztva. Végül szeptember 22-én a Stiffelióval zártam a bécsi operaestéimet. Mandeal – Coelho, Halmai, Ikaja-Purdy, Michaels-Moore alakították a főbb szerepeket. Summázva, mind a négy darab zeneileg nagyon jól megoldott volt, az énekesekkel is nagyrészt meg voltam elégedve, a rendezések viszont számomra már akkor is nagyon „modernnek” hatottak, és nem tetszett a sok esetben sivár színpad, a semmitmondó díszletekkel. A jelmezek még csak-csak odaillők, a balett jelenetek meg nívósak voltak, emelték az összhatást. Mind a négy operában fontos szerepe van a kórusnak, s azt kell mondanom, remekül szóltak. A karmesterek jól kézben tartották az együtteseket. Abbadót látni meg egyenesen élmény volt! A rendezők nevét nem jegyeztem fel, de azt hiszem, nem vesztettem velük sokat. Milyen jó, hogy előkerült ez a papír fecni! Műsorfüzeteket sajnos nem vettem, arra már végképp nem futotta a szerény zsebpénzemből. Közel van Bécs, és mégis messze. Minden oly’ távolinak tűnik. És talán, a STOP ma már nem annyira elérhetetlen, mint akkoriban volt. Csak az a baj, hogy már kissé nehézkes vagyok, ha határainkon túli cél lebeg a szemem előtt. Csakis a logisztikával van a problémám…
Időutazás vissza a múltba. Nemrég papírjaim rendezgetése közben kezembe akadt egy cetli, amelyre egy jó pár évvel ezelőtti bécsi utazásom apróbb eseményeit rögzítettem hevenyészett kézírásommal. Előtörtek az operai emlékeim. Amikor 1998 szeptemberében két rövidebb időszakot töltöttem Bécsben, szerét ejtettem, hogy a Staatsoperben négy operaelőadást megtekintsek. Az ismert módon elővételben jegyet váltottam; vállaltam a tortúrát, a kezdés előtti sorbaállást és rohamot egy-egy állóhelyért. Aztán, mint már boldog jegytulajdonos sétáltam be én is a sok külföldi turistával együtt elfoglalni helyem és átadni magam a csodának. Olyan előadásokat szemeltem ki magamnak, amelyek Budapesten nem mennek, s valószínűleg, nem érem meg, hogy nálunk is bemutassák azokat. És ott voltak a nagy sztárok, akiket még korábban élőben nem láttam, nagy várakozás élt bennem, milyen benyomásokat szerzek majd róluk, amikor most élőben nézhetem-hallhatom őket, figyelhetem alakításukat a szerepükben. Akkor voltam először a bécsi Operában, maga az épület „bejárása” is élmény volt. Hozzáteszem, a mi operaházunkat – még ha kisebb is - sokkal szebbnek tartom. Szóval számomra kulminálódtak az élmények. Szeptember 9-én A szicíliai vecsernyét láttam. Abbado vezényelt és a főszerepeket Coelho, Ciucio, Bruson, Furlanetto énekelték. Gáti István is énekelt benne egy pici szerepet (egy francia tisztet, azt hiszem). Másnap este, 10-én a Rienzi következett: Dunshim volt a karmester, közreműködött: Gustafson, Urmana, Jerusalem, Fink. Szeptember 19-én Massenet Heródiását (Herodiade) néztem meg. Viotti – Gustafson, Baltsa, Andreev, Furlanetto. Ebben is volt Gátinak egy kisebb szerepmegformálása, de már nem emlékszem pontosan, melyik figura volt rá kiosztva. Végül szeptember 22-én a Stiffelióval zártam a bécsi operaestéimet. Mandeal – Coelho, Halmai, Ikaja-Purdy, Michaels-Moore alakították a főbb szerepeket. Summázva, mind a négy darab zeneileg nagyon jól megoldott volt, az énekesekkel is nagyrészt meg voltam elégedve, a rendezések viszont számomra már akkor is nagyon „modernnek” hatottak, és nem tetszett a sok esetben sivár színpad, a semmitmondó díszletekkel. A jelmezek még csak-csak odaillők, a balett jelenetek meg nívósak voltak, emelték az összhatást. Mind a négy operában fontos szerepe van a kórusnak, s azt kell mondanom, remekül szóltak. A karmesterek jól kézben tartották az együtteseket. Abbadót látni meg egyenesen élmény volt! A rendezők nevét nem jegyeztem fel, de azt hiszem, nem vesztettem velük sokat. Milyen jó, hogy előkerült ez a papír fecni! Műsorfüzeteket sajnos nem vettem, arra már végképp nem futotta a szerény zsebpénzemből. Közel van Bécs, és mégis messze. Minden oly’ távolinak tűnik. És talán, a STOP ma már nem annyira elérhetetlen, mint akkoriban volt. Csak az a baj, hogy már kissé nehézkes vagyok, ha határainkon túli cél lebeg a szemem előtt. Csakis a logisztikával van a problémám…
195 Heiner Lajos 2004-09-06 23:37:07 [Válasz erre: 191 Orfeusz 2004-09-05 21:12:15]
Hampsont 8 Euroért láttam-hallottam a napokban Salzburgban. Ja, és ott voltak még a Bécsi Filharmonikusok. Aki gazdag, az a Balatonra megy. Aki szegény, Csehországba vagy Jordániába. Üdvözlöm Magyar Bálintot.
Hampsont 8 Euroért láttam-hallottam a napokban Salzburgban. Ja, és ott voltak még a Bécsi Filharmonikusok. Aki gazdag, az a Balatonra megy. Aki szegény, Csehországba vagy Jordániába. Üdvözlöm Magyar Bálintot.
194 csupafül 2004-09-06 23:18:57
Operaéletet sok újságosnál lehet kapni, de a Rózsavölgyiben, az Írók Boltjában és a Kodály Antikváriumban (Múzeum krt.) biztosan. Egyébként az Operában is árulják az Opera Shopban, illetve a nénikék a nézőtéren. Érdekes, én nem láttam a mostani számban, hogy jön Alagna, de alaposabban megnézem majd. Viszont Sass Sylviáról nagyon jó interjú van a lapban!
Operaéletet sok újságosnál lehet kapni, de a Rózsavölgyiben, az Írók Boltjában és a Kodály Antikváriumban (Múzeum krt.) biztosan. Egyébként az Operában is árulják az Opera Shopban, illetve a nénikék a nézőtéren. Érdekes, én nem láttam a mostani számban, hogy jön Alagna, de alaposabban megnézem majd. Viszont Sass Sylviáról nagyon jó interjú van a lapban!
193 Búbánat 2004-09-06 19:06:40 [Válasz erre: 191 Orfeusz 2004-09-05 21:12:15]
Így igaz, én is szívtam a fogam, amikor leszurkoltam a jegy árát. Most már csak azt várom, hogy cserébe azért valami meg is térüljön belőle...Legalább szép emlékezetes élményben részesüljek. Ezt igenis elvárom ennyi pénzért.
Így igaz, én is szívtam a fogam, amikor leszurkoltam a jegy árát. Most már csak azt várom, hogy cserébe azért valami meg is térüljön belőle...Legalább szép emlékezetes élményben részesüljek. Ezt igenis elvárom ennyi pénzért.
192 Orfeusz 2004-09-06 18:21:59
Hampson koncetre a legolcsóbb jegyek 7000ft, ahonnan nem is látni, a többi 9000-18000ig. Az a cég szervezi(Bravissimo),aki idehozta Carrerast is, és itt is jól felnyomták a jegyárakat. Felháborító, hogy valakik ezen nyerészkednek, ennyi pénzt Mo-on egy popsztárért kérnek, nem egy rövidebb dalestért, még ha az illető világsztár is. De érdekes amikor Barbara Bonney adott a Zak-on dalestet(pedig ő is akkora sztár) a jegyek negyedannyibba kerültek. Nem igaz, hogy nem lehetne legalább az oldalerkélyes jegyeket olcsóbban adni, még nyugaton is mindig biztosítanak olcsóbb jegyeket, de a Zak-on még állójegy is ritkán kapható. 10000ft-ért meg nem tudok elmenni egy dalestre. Olcsóbban megúszom, ha jövő júniusban a Thaist megnézem Hampsonnal és Flemingel Bécsben még jobb helyen is!
Hampson koncetre a legolcsóbb jegyek 7000ft, ahonnan nem is látni, a többi 9000-18000ig. Az a cég szervezi(Bravissimo),aki idehozta Carrerast is, és itt is jól felnyomták a jegyárakat. Felháborító, hogy valakik ezen nyerészkednek, ennyi pénzt Mo-on egy popsztárért kérnek, nem egy rövidebb dalestért, még ha az illető világsztár is. De érdekes amikor Barbara Bonney adott a Zak-on dalestet(pedig ő is akkora sztár) a jegyek negyedannyibba kerültek. Nem igaz, hogy nem lehetne legalább az oldalerkélyes jegyeket olcsóbban adni, még nyugaton is mindig biztosítanak olcsóbb jegyeket, de a Zak-on még állójegy is ritkán kapható. 10000ft-ért meg nem tudok elmenni egy dalestre. Olcsóbban megúszom, ha jövő júniusban a Thaist megnézem Hampsonnal és Flemingel Bécsben még jobb helyen is!
191 Orfeusz 2004-09-05 21:12:15
Alagna honlapján semmi nincs e koncertről, azonban Hampson honlapján igen, még a műsor is letölthető!
Alagna honlapján semmi nincs e koncertről, azonban Hampson honlapján igen, még a műsor is letölthető!
190 Orfeusz 2004-09-05 20:58:21
Thomas Hampson és Roberto Alagna?? Nem hiszek a fülemnek! Két világsztár jön el hozzánk, akik még tudnak is énekelni?? Ez fantasztikus, és ráadásul a ZAK-on és az Erkelben a két kedvenc helyemen! Hampson koncertre már kaphatók jegyek??
Thomas Hampson és Roberto Alagna?? Nem hiszek a fülemnek! Két világsztár jön el hozzánk, akik még tudnak is énekelni?? Ez fantasztikus, és ráadásul a ZAK-on és az Erkelben a két kedvenc helyemen! Hampson koncertre már kaphatók jegyek??
189 Ametiszt 2004-09-05 18:04:14 [Válasz erre: 187 Megén 2004-09-03 14:08:27]
Nekem azt mondták, majd úgy egy hónap múlva érdeklődjünk a jegyek után........Ha ők nem izgulnak, akkor tán nekünk sem kell, legfeljebb bosszankodni, ha mégis lecsúszunk róla.
Nekem azt mondták, majd úgy egy hónap múlva érdeklődjünk a jegyek után........Ha ők nem izgulnak, akkor tán nekünk sem kell, legfeljebb bosszankodni, ha mégis lecsúszunk róla.
188 Judit 2004-09-03 19:16:44
Kedves Búbánat, az én fogam is fáj ma felhívtam az Opera szerv. o., de nem is hallottak Alagnáról, nemhogy jegyet lehetne rá venni. Nincs az Operaéletben, hogy melyik koncert szervező cég hozza A.t ide? Pánikban vagyok, hogy késő lesz én ui. vidéken lakom ide csak a Momusröl jönnek a hírek.
Kedves Búbánat, az én fogam is fáj ma felhívtam az Opera szerv. o., de nem is hallottak Alagnáról, nemhogy jegyet lehetne rá venni. Nincs az Operaéletben, hogy melyik koncert szervező cég hozza A.t ide? Pánikban vagyok, hogy késő lesz én ui. vidéken lakom ide csak a Momusröl jönnek a hírek.
187 Megén 2004-09-03 14:08:27 [Válasz erre: 185 Búbánat 2004-09-03 12:14:41]
Ebben mind igazad van, már a három-tenoros műsorokban is elég gyenge teljesítményt nyújtott. Gondolom a szolidaritás a betegsége után még vitte lendülettel a műsort, de nem lehetett sokáig húzni.
Ebben mind igazad van, már a három-tenoros műsorokban is elég gyenge teljesítményt nyújtott. Gondolom a szolidaritás a betegsége után még vitte lendülettel a műsort, de nem lehetett sokáig húzni.
186 Búbánat 2004-09-03 12:21:44 [Válasz erre: 183 Judit 2004-09-02 19:08:24]
Carreras sajnos már nem a régi. Az elmúlt években két-három koncerjén ott voltam, de csalódást okozott mindegyik. Már a \"három tenor\" produkciókban sem igazán hozott lázba. Most kihagyom. Inkább Hampson és Alagna művészetére vagyok kíváncsi. Őket még élőben nem láttam, nem halottam. Most rájuk fáj a fogam.
Carreras sajnos már nem a régi. Az elmúlt években két-három koncerjén ott voltam, de csalódást okozott mindegyik. Már a \"három tenor\" produkciókban sem igazán hozott lázba. Most kihagyom. Inkább Hampson és Alagna művészetére vagyok kíváncsi. Őket még élőben nem láttam, nem halottam. Most rájuk fáj a fogam.
