519 Búbánat 2017-08-16 14:31:33
[url] http://funzine.hu/2017/08/16/goodapest/ma-40-eve-hunyt-el-elvis-presley/; Ma 40 éve hunyt el Elvis Presley [/url]
[url] http://funzine.hu/2017/08/16/goodapest/ma-40-eve-hunyt-el-elvis-presley/; Ma 40 éve hunyt el Elvis Presley [/url]
518 Búbánat 2017-07-08 09:18:21
Réti József születésnapján (Ploiești, Románia, 1925. július 8. – Budapest, 1973. november 5.) a kiváló operaénekesre emlékezve belinkelem azt az interjút, melyben a művész leánya, [url] http://tollal.hu/mu/reti-jozsef-operaenekesre-emlekezunk---beszelgetes-reti-agnessel; Réti Ágnes emlékezik vissza édesapjára. [/url] (2011 – Tollal.hu) A Dankó Rádió Túl az Óperencián című, mai operettműsorában hamarosan felcsendül Réti József énekhangja (is): 09:29:47 Dal Réti József & Magyar Állami Operaház Zenekara & Kerekes János – Lehár Ferenc/Innocent Vincze Ernő: A vándordiák (Garabonciás) „ Utam muzsikálva járom” 09:33:22 Dal Réti József - tenor & Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara & Bródy Tamás – Offenbach: Szép Heléna - Páris ítélete 09:36:53 Dal Réti József & Házy Erzsébet & Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara -- Offenbach: Szép Heléna - Álom-kettős 09:45:11 Dal Réti József, Melis György, Házy Erzsébet, Maleczky Oszkár, Palócz László, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László, Koltay Valéria, Gombos Éva, Erdész Zsuzsa, az MRT Énekkara Offenbach: Szép Heléna - A III. felvonás fináléja A délelőtti műsor ismétlése 18 órakor kezdődik a rádióban.
Réti József születésnapján (Ploiești, Románia, 1925. július 8. – Budapest, 1973. november 5.) a kiváló operaénekesre emlékezve belinkelem azt az interjút, melyben a művész leánya, [url] http://tollal.hu/mu/reti-jozsef-operaenekesre-emlekezunk---beszelgetes-reti-agnessel; Réti Ágnes emlékezik vissza édesapjára. [/url] (2011 – Tollal.hu) A Dankó Rádió Túl az Óperencián című, mai operettműsorában hamarosan felcsendül Réti József énekhangja (is): 09:29:47 Dal Réti József & Magyar Állami Operaház Zenekara & Kerekes János – Lehár Ferenc/Innocent Vincze Ernő: A vándordiák (Garabonciás) „ Utam muzsikálva járom” 09:33:22 Dal Réti József - tenor & Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara & Bródy Tamás – Offenbach: Szép Heléna - Páris ítélete 09:36:53 Dal Réti József & Házy Erzsébet & Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara -- Offenbach: Szép Heléna - Álom-kettős 09:45:11 Dal Réti József, Melis György, Házy Erzsébet, Maleczky Oszkár, Palócz László, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László, Koltay Valéria, Gombos Éva, Erdész Zsuzsa, az MRT Énekkara Offenbach: Szép Heléna - A III. felvonás fináléja A délelőtti műsor ismétlése 18 órakor kezdődik a rádióban.
517 Búbánat 2017-07-04 22:33:52 [Válasz erre: 516 Búbánat 2017-07-04 22:29:56]
[url] http://24.hu/kultura/2017/07/04/a-ma-90-eves-gina-lollobrigida-tenyleg-a-szazad-egyik-leggyonyorubb-noje-volt/; Gina Lollobrigida [/url]
[url] http://24.hu/kultura/2017/07/04/a-ma-90-eves-gina-lollobrigida-tenyleg-a-szazad-egyik-leggyonyorubb-noje-volt/; Gina Lollobrigida [/url]
516 Búbánat 2017-07-04 22:29:56
Gina Lolobrigoda ma ünnepli 90. születésnapját.
Gina Lolobrigoda ma ünnepli 90. születésnapját.
515 smaragd 2017-04-29 16:55:43
Zubin Mehta születésnapjáról megemlékezve Franz Schmidt: 4. Symphonie in C-dur (1932-1933) 1. tételét hallgatom, YT videon, [url]https://youtu.be/FUUvLAFKBAk;itt[/url]
Zubin Mehta születésnapjáról megemlékezve Franz Schmidt: 4. Symphonie in C-dur (1932-1933) 1. tételét hallgatom, YT videon, [url]https://youtu.be/FUUvLAFKBAk;itt[/url]
514 ladislav kozlok 2017-04-24 10:40:38
Isten éltesse Lukács Gyongyit nagyon sokáig, nagyon sok egészséget és sikert kívánok tiszta szívbol.
Isten éltesse Lukács Gyongyit nagyon sokáig, nagyon sok egészséget és sikert kívánok tiszta szívbol.
513 Ardelao 2017-04-22 10:31:51
MIHALOVICH ÖDÖN (1842-1929) A nyugati zenekultúra és főleg Wagner művészetének legkimagaslóbb magyarországi hirdetője, terjesztője és fejlesztője Mihalovich Ödön volt, aki 88 évvel ezelőtt, ezen a napon (1929. április 22-én) hunyt el, Budapesten. „Idegen – különösen wagneri – művészetből fakadó és táplálkozó zeneszerzői munkássága egy lépéssel sem vitte volna előbbre a magyar zenekultúra fejlődésének ügyét, ha mint ember, művész és nagyműveltségű szabadelvű harcos, oly fáradhatatlan és céltudatos tevékenységgel azt nem szolgálja. A Zeneművészeti Főiskola világhírét neki köszönhetjük. Mihalovich 1842. szeptember 13-án Feričance (Szlavónia) községben született. Zenei tanulmányait Mosonyinál, Hauptmannál és Corneliusnál végzi. Művészetére döntő hatást gyakorol Wagnerrel és Liszttel kötött barátsága. Wagner költészete teljesen rabul ejti, és azon túl hű kísérője, propagálója és magyarországi zászlóvivője lesz a német mesternek. Fiatalkori műveit a nyugati zenekultúra nyelvezetén írja, amit a pesti kritika erősen kifogásol. Mihalovich jó magyar, tisztán látja a magyar zene hiányosságait és a jövőben elérendő célokig vezető rögös utat, de Wagner iránti rajongásától szabadulni képtelen. Így kulturális téren kívánja a haza ügyét szolgálni és mind többet foglalkozik a magyar zene jövőjével. A müncheni „Mesterdalnokok” előadása után önmaga veti fel a kérdést: miképp lehetne nálunk is a német zenekultúrával egyenértékű magyar szimfonikus, opera- és zenekari stílust teremteni? Ennek legeredményesebb módját a wagneri eszmék és művészet itthoni terjesztésében és az ennek nyomán sarjadó önálló magyar stílusban látja. Külföldi tanulmányútjairól gazdag szellemi értékekkel tér haza, és előbb a „Wagner Egylet” elnökévé, majd a „Színi-tanoda” igazgatójává választják meg. Műveinek kisebb-nagyobb sikere növeli hírnevét, de a magyar közönség – bármennyire is elismerte Mihalovich tehetségét, törekvéseit és a magyar kultúra ügyében tett szolgálatait, mégis – magyar stílusú művet várt hazája fiától. Mihalovich belső küzdelmeit csak közvetlen barátai ismerték. A magyar zenekultúráért harcolni kész zeneköltő minden erőfeszítése hiábavaló volt: a német zeneóriás végkép hatalmába kerítette, és a varázstól szabadulni nem tudván, messze elkerülte a magyar zene fejlődő világát. De amikor 1887-ben elfoglalja a magyar Zeneakadémia igazgatói székét, rövid időn belül százszorosan bepótolja mulasztásait. A művelt Nyugaton szerzett tapasztalatai alapján egy világhírű intézménynek veti meg erős alapját. Minden tiszta művészetet elfogulatlanul pártolt. Akiben értéket, nevelőerőt, tehetséget vagy hitelt érdemlő zsenialitást fedezett fel, azt a főiskola tanárának megnyerni igyekezett. Minden „izmustól”, előítélettől és maradiságtól mentes ítélőképességgel válogatta ki a különböző irányt, műveltséget, és stílust képviselő művésztanárokat (Dohnányi, Bartók, Kodály, Siklós, Weiner, Molnár Géza, Bloch, Herzfeld, stb.). Kiszélesítette a főiskola tantervét, valamennyi vonós, fúvós hangszer, zongora, orgona, zeneszerzés és elméleti tanszak tanulási útját szigorúan megjelölte. A művészképző osztály felállításával a művészi képesség korhoz és előiskolázottsághoz nem kötött, szabad érvényesülését biztosította. Ösztöndíjakat, állami támogatásokat eszközölt ki, és a növendékek megértő vezetője volt. A magyar muzsika ügyét lelkesen szolgálta. Bevezette a magyar zenetörténet, cimbalom és tárogató tanulását. A főiskola tanárainak és végző növendékeinek művészi útját messzemenőleg támogatta, műveiket előadásra ajánlotta, az Operaház és a Filharmóniai Társulat vezetőségét magyar művek előadására ösztönözte. Tehát, jó magyarsággal és elfogulatlan önzetlenséggel szolgálta a magyar muzsika jelenét és jövőjét. Jól megalapozott igazgatói helyét 1919-ben előbb – rövid időre – Dohnányinak, aztán Hubaynak adta át. Művei közül, a „Toldi szerelmé”-vel remélte magyarságát a leghívebben kifejezni. Wagner Tristanja és Siegfriedje lebegett előtte, és így a magyar Toldi legendás cselekedeteit, szerelmét, idegen példa után mintázta meg zeneileg. Wagneri muzsika került Arany János versei alá (főképp a Tristan és a Walkürök jellegzetes késleltetései , modulációi és tematikus képei). Az Operaház vezetősége évekig gondolkodott az önállótlan, minden magyarságtól mentes opera előadásán. Az 1893-ban bemutatott mű gyenge sikert arat. Mihalovich kétszer is átdolgozza operáját, újra átéli a magyar verssorok szépségét, zengését, de minden belső küzdelem hiábavaló. Nem érzi át a magyar nyelv és muzsika korszerű elhivatottságát. Zeneszerzői küzdelmei dacára töretlen erővel harcol a főiskola fejlődéséért és világhírnevéért. A háborús esztendők viszontagságai között is kemény kitartással állja a vezetés harcait, és csak a vérontás befejezése utáni – remélt – jobb viszonyok beálltakor vonul vissza a főiskola igazgatói állásából. Még megzenésíti a „Hiszekegyet”, az újjászületni akaró Magyarország új imáját, és aztán végkép leteszi a tollat. Lassú, alattomos betegség gyötri, amely 1929. április 22-én végez fáradt szívével. A 87 éves Mester csendes halálát csak a főiskola és egynéhány – még élő – barátja gyászolta. Hiszen legtöbb barátját rég eltemette. Mihalovich nyugati műveltsége és művészete tárgyilagossággal párosult. Jól tudta, hogy a wagneri művészettől elszakadni nem tudó stílusával csak közvetve szolgálhatja a magyar zenekultúrát. Mivel felemás műveket írni nem akart, hát műveltségével, széles látókörű tudásával, higgadt bölcsességével és gondolkodásával, nevelő és szervező erejével, valamint mély hazaszeretetéből fakadó, fáradhatatlan munkaképességével áldozott a Művészet oltárán. Egynéhány magyaros zenéjű műve pedig azt igazolja, hogy a lélekben és gondolkodásban oly erős magyarságú Mihalovich súlyos és emésztő belső harcot vívott zenéjének magyarabbá tétele érdekében. A szándék tiszteletet érdemel, mert oly ember lelkéből fakadt, aki egész életét a magyar zenekultúra ügyének szentelte. Emlékét hirdető márványszobrát már régen a főiskola díszes előcsarnokában kellett volna felállítani.” Idézet Falk Géza: „A Magyar Muzsika Mesterei” című könyvéből. Dante Könyvkiadó, Budapest, 1937. (Vajon, azóta felállították Mihalovich márványszobrát a főiskola díszes előcsarnokában?) [url] https://www.youtube.com/watch?v=2ERO9Busjcw;RÁDIÓFÓNIA - 63. rész, 8:25-14:50 – Michalovich Ödönre emlékezve: Részlet a „Fantázia” c. zongoraművéből [/url]
MIHALOVICH ÖDÖN (1842-1929) A nyugati zenekultúra és főleg Wagner művészetének legkimagaslóbb magyarországi hirdetője, terjesztője és fejlesztője Mihalovich Ödön volt, aki 88 évvel ezelőtt, ezen a napon (1929. április 22-én) hunyt el, Budapesten. „Idegen – különösen wagneri – művészetből fakadó és táplálkozó zeneszerzői munkássága egy lépéssel sem vitte volna előbbre a magyar zenekultúra fejlődésének ügyét, ha mint ember, művész és nagyműveltségű szabadelvű harcos, oly fáradhatatlan és céltudatos tevékenységgel azt nem szolgálja. A Zeneművészeti Főiskola világhírét neki köszönhetjük. Mihalovich 1842. szeptember 13-án Feričance (Szlavónia) községben született. Zenei tanulmányait Mosonyinál, Hauptmannál és Corneliusnál végzi. Művészetére döntő hatást gyakorol Wagnerrel és Liszttel kötött barátsága. Wagner költészete teljesen rabul ejti, és azon túl hű kísérője, propagálója és magyarországi zászlóvivője lesz a német mesternek. Fiatalkori műveit a nyugati zenekultúra nyelvezetén írja, amit a pesti kritika erősen kifogásol. Mihalovich jó magyar, tisztán látja a magyar zene hiányosságait és a jövőben elérendő célokig vezető rögös utat, de Wagner iránti rajongásától szabadulni képtelen. Így kulturális téren kívánja a haza ügyét szolgálni és mind többet foglalkozik a magyar zene jövőjével. A müncheni „Mesterdalnokok” előadása után önmaga veti fel a kérdést: miképp lehetne nálunk is a német zenekultúrával egyenértékű magyar szimfonikus, opera- és zenekari stílust teremteni? Ennek legeredményesebb módját a wagneri eszmék és művészet itthoni terjesztésében és az ennek nyomán sarjadó önálló magyar stílusban látja. Külföldi tanulmányútjairól gazdag szellemi értékekkel tér haza, és előbb a „Wagner Egylet” elnökévé, majd a „Színi-tanoda” igazgatójává választják meg. Műveinek kisebb-nagyobb sikere növeli hírnevét, de a magyar közönség – bármennyire is elismerte Mihalovich tehetségét, törekvéseit és a magyar kultúra ügyében tett szolgálatait, mégis – magyar stílusú művet várt hazája fiától. Mihalovich belső küzdelmeit csak közvetlen barátai ismerték. A magyar zenekultúráért harcolni kész zeneköltő minden erőfeszítése hiábavaló volt: a német zeneóriás végkép hatalmába kerítette, és a varázstól szabadulni nem tudván, messze elkerülte a magyar zene fejlődő világát. De amikor 1887-ben elfoglalja a magyar Zeneakadémia igazgatói székét, rövid időn belül százszorosan bepótolja mulasztásait. A művelt Nyugaton szerzett tapasztalatai alapján egy világhírű intézménynek veti meg erős alapját. Minden tiszta művészetet elfogulatlanul pártolt. Akiben értéket, nevelőerőt, tehetséget vagy hitelt érdemlő zsenialitást fedezett fel, azt a főiskola tanárának megnyerni igyekezett. Minden „izmustól”, előítélettől és maradiságtól mentes ítélőképességgel válogatta ki a különböző irányt, műveltséget, és stílust képviselő művésztanárokat (Dohnányi, Bartók, Kodály, Siklós, Weiner, Molnár Géza, Bloch, Herzfeld, stb.). Kiszélesítette a főiskola tantervét, valamennyi vonós, fúvós hangszer, zongora, orgona, zeneszerzés és elméleti tanszak tanulási útját szigorúan megjelölte. A művészképző osztály felállításával a művészi képesség korhoz és előiskolázottsághoz nem kötött, szabad érvényesülését biztosította. Ösztöndíjakat, állami támogatásokat eszközölt ki, és a növendékek megértő vezetője volt. A magyar muzsika ügyét lelkesen szolgálta. Bevezette a magyar zenetörténet, cimbalom és tárogató tanulását. A főiskola tanárainak és végző növendékeinek művészi útját messzemenőleg támogatta, műveiket előadásra ajánlotta, az Operaház és a Filharmóniai Társulat vezetőségét magyar művek előadására ösztönözte. Tehát, jó magyarsággal és elfogulatlan önzetlenséggel szolgálta a magyar muzsika jelenét és jövőjét. Jól megalapozott igazgatói helyét 1919-ben előbb – rövid időre – Dohnányinak, aztán Hubaynak adta át. Művei közül, a „Toldi szerelmé”-vel remélte magyarságát a leghívebben kifejezni. Wagner Tristanja és Siegfriedje lebegett előtte, és így a magyar Toldi legendás cselekedeteit, szerelmét, idegen példa után mintázta meg zeneileg. Wagneri muzsika került Arany János versei alá (főképp a Tristan és a Walkürök jellegzetes késleltetései , modulációi és tematikus képei). Az Operaház vezetősége évekig gondolkodott az önállótlan, minden magyarságtól mentes opera előadásán. Az 1893-ban bemutatott mű gyenge sikert arat. Mihalovich kétszer is átdolgozza operáját, újra átéli a magyar verssorok szépségét, zengését, de minden belső küzdelem hiábavaló. Nem érzi át a magyar nyelv és muzsika korszerű elhivatottságát. Zeneszerzői küzdelmei dacára töretlen erővel harcol a főiskola fejlődéséért és világhírnevéért. A háborús esztendők viszontagságai között is kemény kitartással állja a vezetés harcait, és csak a vérontás befejezése utáni – remélt – jobb viszonyok beálltakor vonul vissza a főiskola igazgatói állásából. Még megzenésíti a „Hiszekegyet”, az újjászületni akaró Magyarország új imáját, és aztán végkép leteszi a tollat. Lassú, alattomos betegség gyötri, amely 1929. április 22-én végez fáradt szívével. A 87 éves Mester csendes halálát csak a főiskola és egynéhány – még élő – barátja gyászolta. Hiszen legtöbb barátját rég eltemette. Mihalovich nyugati műveltsége és művészete tárgyilagossággal párosult. Jól tudta, hogy a wagneri művészettől elszakadni nem tudó stílusával csak közvetve szolgálhatja a magyar zenekultúrát. Mivel felemás műveket írni nem akart, hát műveltségével, széles látókörű tudásával, higgadt bölcsességével és gondolkodásával, nevelő és szervező erejével, valamint mély hazaszeretetéből fakadó, fáradhatatlan munkaképességével áldozott a Művészet oltárán. Egynéhány magyaros zenéjű műve pedig azt igazolja, hogy a lélekben és gondolkodásban oly erős magyarságú Mihalovich súlyos és emésztő belső harcot vívott zenéjének magyarabbá tétele érdekében. A szándék tiszteletet érdemel, mert oly ember lelkéből fakadt, aki egész életét a magyar zenekultúra ügyének szentelte. Emlékét hirdető márványszobrát már régen a főiskola díszes előcsarnokában kellett volna felállítani.” Idézet Falk Géza: „A Magyar Muzsika Mesterei” című könyvéből. Dante Könyvkiadó, Budapest, 1937. (Vajon, azóta felállították Mihalovich márványszobrát a főiskola díszes előcsarnokában?) [url] https://www.youtube.com/watch?v=2ERO9Busjcw;RÁDIÓFÓNIA - 63. rész, 8:25-14:50 – Michalovich Ödönre emlékezve: Részlet a „Fantázia” c. zongoraművéből [/url]
512 Ardelao 2017-04-21 01:31:04
203 évvel ezelőtt, ezen a napon született Egressy Béni (eredeti nevén: Galambos Benjamin) magyar zeneszerző, író és színész. „Egressy, a muzsikus, naturalista volt. Példázva mutatja, hogy a tehetség a zeneművészeti érvényesüléshez szükséges dologbeli készség hiányán is győzedelmeskedni képes. Tudott egy kicsit zongorázni, orgonázni, hegedülni, fogyatékosan összhangosítani, de a mai zeneakadémiai növendékek ezekben magasan felette állnak. Nem tudott hangszerelni, s általában kotta-ország bonyodalmaiban bizonytalanul járt. És mégis, száz év múlva is, gyönyörködünk alkotásaiban. A Szózatban több zenei hiba van, de az összhatás fenséges. Tizenkilenc üteme a magyar múlt, a magyar jelen és a magyar jövő. Muzsikáló szimbólum. Fájdalmaink enyhítője, örömeink gyarapítója, a nemzet béke- és hadi dala s imádsága. Szent melódia! Költője, Egressy Galambos Béni, Borsod vármegyében, Sajókazincon született 1814. április 21-én. Atyja Egressy Galambos Pál református lelkész, anyja Juhász Julianna. Az Egressy család 1639-ben nemességet kapott. Egressy Páléknak hat gyermekük volt. Köztük Gábor, a magyar színészet történetének egyik legragyogóbb neve. Művészete a magyar színjátszás legnagyobb magaslatát érte el. Az Egressy-fiúk atyja kiváló szónok volt, figyelemreméltó zenei tehetséggel megáldva. Hegedűn, fuvolán és zongorán ügyesen játszott. Béni iskoláit otthon, majd Miskolcon, a református gimnáziumban 1823-1829-ig és Sárospatakon 1829-1831-ig járta. Sárospatakon a gimnáziumi kórusban tenorista. Segédtanító, „praeceptor” lett 1831-ben az Abaúj vármegyei Szepsiben, majd 1833 elején Mezőcsáton. Bátyja, Gábor, a báró Berzeviczy igazgatása alatt működő kassai színtársulat tagja volt. Béni, testvérét meglátogatva, a színtársulatnál ragadt, s 1834-ben beállt kardalosnak. Különböző színtársulatokkal bekóborolta a magyar vidéket. Közben szorgalmasan bővítette ismereteit. Megtanult olaszul, franciául és németül. Latinul már gyermekkorában tudott. Megismerkedett a zene elemeivel, tenorista szeretett volna lenni. Hogy az olasz énekművészetet elsajátítsa, 1838-ban Milánóig gyalogolt kardalos társaival. …… Egressy Milánóban nélkülözések közt másfél évig szorgalmasan tanult. Szép hangja volt, de „ezüst-csengésű hangját elveszté; a vesztés fájdalma együtt élt vele”. Milánóból hazatérve a Nemzeti Színház kardalosa lett, és zeneszerzéssel foglalkozott. A Nemzetiben bátyjával, Gáborral együtt színészkedett, kisebb szerepeket játszott, de mint színész, meg sem közelítette testvérét. 1838-ban operaszöveget írt Erkel Ferenc számára, a Báthory Máriát. 1843-ban ugyancsak Erkel számára a Hunyadi Lászlót és 1850 végén a Bánk bánt. Ennek bemutatóját nem érte meg, mert Erkel operája a politikai helyzet miatt tizenegy évig a zeneköltő fiókjában hevert. A Hunyadi és a Bánk bán nemzeti operánkká vált. Művészi együttérzésben élt a nagy zeneköltővel s író-készségével – ha nem is volt jeles költő – ki tudta egészíteni Erkel lényét, segítségére tudott lenni az alkotásban. Az 1840-es évek elején megnősült. Kőnig Rózát vette feleségül. Házassága nem volt boldog. 1843 gazdag, jelentős év Egressy életében. Az operaszöveg és több kiváló dal mellett – ő volt Petőfi Sándor verseinek első megzenésítője és számos népies műdal szerzője – megírta a Szózat zenéjét, mellyel a nagyarányú pályázaton első díjat nyert. Ezzel Egressy neve egyszerre széltében ismertté lett s elfoglalta helyét a magyar zenetörténet egyik legdicsőbb lapján. Egressy 1848-ig állandóan Pesten élt. 1848-ban beállt honvédnek, főhadnagy lett, s a szabadságharc végén – Jókai szerint – Komáromban kapitulált Klapka seregével. Szabadságharcbeli szerepléséről másik feljegyzés, hogy Kápolnánál sebet kapott, és megsántult. Tehetetlen testi állapotában felgyógyulásáig Borsodba, Ónodra vonult egy barátjához, hol Dávid zsoltárainak tételével foglalkozott, mely művét eredeti kéziratban a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, valamint hangszerzeményeinek mindegyikéből is egy-egy példányt, hogy legalább egy hangmester legyen ott képviselve, mert kívüle más nincs. Lehet, hogy a két adat nem ellentétes, de még nem sikerült tisztázni. Mindenesetre látható, hogy Egressy izzó magyarságát tettekkel is bizonyította. A szabadságharc után Egressy ismét a Nemzeti Színházhoz szerződött, de a hadjáratban kapott betegségéből nem épült fel teljesen, s 1851. július 19-én, 37 éves korában, meghalt Pesten. A Kerepesi temetőben nyugszik. ……….. Ábrányi Kornél írja, hogy „Egressy olyan gazdag természetes dallamérzékkel, magyar zenei érzéssel és istenáldotta költői ihlettel volt megáldva, aminővel kevesen az egész lefolyt században. Maradandó becsű termékeket hagyott hátra. A korabeli zenészek tudásbeli magasságára nem tudott emelkedni, de ezt bőségesen pótolta nála a közvetlenség ereje”. ” A fentieket Papp Viktornak a Fráter György Sajtószövetkezet Kiadásában megjelent Magyar Zenei Almanach 1944. évi számában publikált írásaiból válogattam. Emlékszünk még a régi katonai parádékra a Hősök terén? Tudtuk-e, hogy ennek az indulónak is Egressy Béni a szerzője? „Klapka induló” [url] https://www.youtube.com/watch?v=vMq3MCI9tLE;itt [/url].
203 évvel ezelőtt, ezen a napon született Egressy Béni (eredeti nevén: Galambos Benjamin) magyar zeneszerző, író és színész. „Egressy, a muzsikus, naturalista volt. Példázva mutatja, hogy a tehetség a zeneművészeti érvényesüléshez szükséges dologbeli készség hiányán is győzedelmeskedni képes. Tudott egy kicsit zongorázni, orgonázni, hegedülni, fogyatékosan összhangosítani, de a mai zeneakadémiai növendékek ezekben magasan felette állnak. Nem tudott hangszerelni, s általában kotta-ország bonyodalmaiban bizonytalanul járt. És mégis, száz év múlva is, gyönyörködünk alkotásaiban. A Szózatban több zenei hiba van, de az összhatás fenséges. Tizenkilenc üteme a magyar múlt, a magyar jelen és a magyar jövő. Muzsikáló szimbólum. Fájdalmaink enyhítője, örömeink gyarapítója, a nemzet béke- és hadi dala s imádsága. Szent melódia! Költője, Egressy Galambos Béni, Borsod vármegyében, Sajókazincon született 1814. április 21-én. Atyja Egressy Galambos Pál református lelkész, anyja Juhász Julianna. Az Egressy család 1639-ben nemességet kapott. Egressy Páléknak hat gyermekük volt. Köztük Gábor, a magyar színészet történetének egyik legragyogóbb neve. Művészete a magyar színjátszás legnagyobb magaslatát érte el. Az Egressy-fiúk atyja kiváló szónok volt, figyelemreméltó zenei tehetséggel megáldva. Hegedűn, fuvolán és zongorán ügyesen játszott. Béni iskoláit otthon, majd Miskolcon, a református gimnáziumban 1823-1829-ig és Sárospatakon 1829-1831-ig járta. Sárospatakon a gimnáziumi kórusban tenorista. Segédtanító, „praeceptor” lett 1831-ben az Abaúj vármegyei Szepsiben, majd 1833 elején Mezőcsáton. Bátyja, Gábor, a báró Berzeviczy igazgatása alatt működő kassai színtársulat tagja volt. Béni, testvérét meglátogatva, a színtársulatnál ragadt, s 1834-ben beállt kardalosnak. Különböző színtársulatokkal bekóborolta a magyar vidéket. Közben szorgalmasan bővítette ismereteit. Megtanult olaszul, franciául és németül. Latinul már gyermekkorában tudott. Megismerkedett a zene elemeivel, tenorista szeretett volna lenni. Hogy az olasz énekművészetet elsajátítsa, 1838-ban Milánóig gyalogolt kardalos társaival. …… Egressy Milánóban nélkülözések közt másfél évig szorgalmasan tanult. Szép hangja volt, de „ezüst-csengésű hangját elveszté; a vesztés fájdalma együtt élt vele”. Milánóból hazatérve a Nemzeti Színház kardalosa lett, és zeneszerzéssel foglalkozott. A Nemzetiben bátyjával, Gáborral együtt színészkedett, kisebb szerepeket játszott, de mint színész, meg sem közelítette testvérét. 1838-ban operaszöveget írt Erkel Ferenc számára, a Báthory Máriát. 1843-ban ugyancsak Erkel számára a Hunyadi Lászlót és 1850 végén a Bánk bánt. Ennek bemutatóját nem érte meg, mert Erkel operája a politikai helyzet miatt tizenegy évig a zeneköltő fiókjában hevert. A Hunyadi és a Bánk bán nemzeti operánkká vált. Művészi együttérzésben élt a nagy zeneköltővel s író-készségével – ha nem is volt jeles költő – ki tudta egészíteni Erkel lényét, segítségére tudott lenni az alkotásban. Az 1840-es évek elején megnősült. Kőnig Rózát vette feleségül. Házassága nem volt boldog. 1843 gazdag, jelentős év Egressy életében. Az operaszöveg és több kiváló dal mellett – ő volt Petőfi Sándor verseinek első megzenésítője és számos népies műdal szerzője – megírta a Szózat zenéjét, mellyel a nagyarányú pályázaton első díjat nyert. Ezzel Egressy neve egyszerre széltében ismertté lett s elfoglalta helyét a magyar zenetörténet egyik legdicsőbb lapján. Egressy 1848-ig állandóan Pesten élt. 1848-ban beállt honvédnek, főhadnagy lett, s a szabadságharc végén – Jókai szerint – Komáromban kapitulált Klapka seregével. Szabadságharcbeli szerepléséről másik feljegyzés, hogy Kápolnánál sebet kapott, és megsántult. Tehetetlen testi állapotában felgyógyulásáig Borsodba, Ónodra vonult egy barátjához, hol Dávid zsoltárainak tételével foglalkozott, mely művét eredeti kéziratban a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, valamint hangszerzeményeinek mindegyikéből is egy-egy példányt, hogy legalább egy hangmester legyen ott képviselve, mert kívüle más nincs. Lehet, hogy a két adat nem ellentétes, de még nem sikerült tisztázni. Mindenesetre látható, hogy Egressy izzó magyarságát tettekkel is bizonyította. A szabadságharc után Egressy ismét a Nemzeti Színházhoz szerződött, de a hadjáratban kapott betegségéből nem épült fel teljesen, s 1851. július 19-én, 37 éves korában, meghalt Pesten. A Kerepesi temetőben nyugszik. ……….. Ábrányi Kornél írja, hogy „Egressy olyan gazdag természetes dallamérzékkel, magyar zenei érzéssel és istenáldotta költői ihlettel volt megáldva, aminővel kevesen az egész lefolyt században. Maradandó becsű termékeket hagyott hátra. A korabeli zenészek tudásbeli magasságára nem tudott emelkedni, de ezt bőségesen pótolta nála a közvetlenség ereje”. ” A fentieket Papp Viktornak a Fráter György Sajtószövetkezet Kiadásában megjelent Magyar Zenei Almanach 1944. évi számában publikált írásaiból válogattam. Emlékszünk még a régi katonai parádékra a Hősök terén? Tudtuk-e, hogy ennek az indulónak is Egressy Béni a szerzője? „Klapka induló” [url] https://www.youtube.com/watch?v=vMq3MCI9tLE;itt [/url].
511 Ardelao 2017-04-16 09:57:59 [Válasz erre: 510 Ardelao 2017-04-16 09:56:32]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=EzOYVV6LwXI; Leo Weiner: Serenade Op.3 f-moll (21:23) [/url]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=EzOYVV6LwXI; Leo Weiner: Serenade Op.3 f-moll (21:23) [/url]
510 Ardelao 2017-04-16 09:56:32
132 évvel ezelőtt, ezen a napon született Weiner Leó magyar zeneszerző. (1885.április 16. – 1960.szeptember 13.) Falk Géza: „A magyar muzsika mesterei” című könyvében (Dante Könyvkiadó, Budapest, 1937) olvashatók Weiner Leóról az alábbi sorok: „Weiner Leó a magyar zeneművészet egyik legfinomabb gondolkodású, nemes stílusú és tiszta formaképző költője. Egyszerűsége és biztonsága szeplőtlen őszinteséggel párosul. Felelősségteljes lelkiismeretessége szűkszavúvá tette, és így csak akkor szólal meg, ha valóban költői mondanivalója van. Elmélkedésre és szemlélődésre hajlamos passzív lényét mély gondolkodás, eleven szellemesség és anyagtalan tiszta humor tölti be. Költői világa teljesen önálló, és emberi életének nyugodt eseménytelensége mögött gazdag, mozgalmas, színes és merészen aktív költői lelki életet él. Halk beszéde és jóindulatú, szeretetteljes, finom mosolya a magának élő, elvonult és ihletettségében megközelíthetetlen bölcset rejti el. Művész a szó legnemesebb értelmében, aki csak művészetén át akar és tud megnyilatkozni. Weiner Leó 1885-ben Budapesten született. Az Akadémián Koessler tanítványa. A munkakövetelő, alapos és nyugati műveltségű mester megkülönböztető szeretettel és elismeréssel adózott Weiner sokat ígérő tehetségének. Az 1906-ban kiváló eredménnyel végző növendék már 1908-ban az Akadémia tanára! Az indulás tehát valóban reményteljes. Rövidesen elnyeri a „Ferenc József” díjat, majd Németországban és Párizsban folytat kiegészítő tanulmányokat. Hazatérve elfoglalja állását, és mint pedagógus, rendkívüli eredményeket ér el. Differenciált hallásával és tökéletesen csiszolt ízlésével főleg a kamarazene és a zenekari összjáték tanításában áll nagy segítségére a köréje gyülekező, rajongó növendékeinek. Kifinomult és csalhatatlan stílusérzékével a művészet legelrejtettebb megrezdüléseit és érzéshullámait fedi fel az arra érdemes növendékek előtt. Anyagtalanul könnyed, kifejező, színes és a lényegre rámutató zongorajátékával – addig soha észre nem vett, felfedetlenül maradt – műhelyszépségeket tár fel növendékeinek. A mai világjáró magyar kamaraegyüttesek tagjai és a magyar művészetnek dicsőséget szerző szólójátékosok mind Weiner mesteriskolájából kerültek ki. Weiner művészete szintén a nyugati kultúrából kiindulva járta meg a fejlődés útját a ma magyar muzsikájáig. Teljesen egyéni stílusa Bach, Mozart, Mendelssohn, Bizet és Brahms költészetének nevelőértékeiből nő ki. Tisztult romantikájának vérbő lírája igazi költővé avatja Weinert. Lendülete és humora pedig az élet felett álló művészt igazolja, aki eszközeinek és kifejezőerőinek feltétlen ura. Mozarti finomságú gondolatait végsőkig csiszolva önti plasztikus formába. Amíg a ma magyar zenéjét el nem érte, addig önálló stílusú, mérsékelten merész, de annál egyénibb harmóniákkal operáló, meglepően színes és ritmus-gazdag muzsikát komponált. Magyarsága már régen kiütközik műveiből, és így a ma zenestílusához eljutnia igazán könnyű volt. Weiner költészete teljesen kiegyensúlyozott, minden szélsőségtől, próbálkozástól, külső fejlődéstől és egyénietlen átvételtől mentes művészet. Miképp Weiner emberi attitűdje is kiegyensúlyozott. Lírai és szemlélődő lénye nem érzéki forróságokban vagy romantikus álhevületekben, hanem tiszta és nyugodt érzésekben, bátran kimondható, őszinte vallomásokban nyilatkozik meg. Dallamvonala töretlen, harmóniavilága bátor és egyéni színezet, zenekari gondolkodása bravúros, gondolatgazdag és minden ívelő merészsége mellett a részletekben boldogan elmerülő ötvösművész költészetének lényeges alkotóeleme. Műveiből egységes hangtechnika, egyéni ritmus-, harmónia és hangszínvilág tárul elénk. Pergő tételeinek szilajsága, száguldó ritmuscikázása, szertelen életörömnek tetsző tudatos mozdulatrendje, megtört vonalúnak látszó biztos szólamvezetése és csupán hangszínnek hangzó, biztos funkciójú tonális akkordjai, mind-mind a földi élettől elszabadulni tudó, költői világát élő, nem az emberi törpeségek, hanem az élet hiú üressége felett gúnyolódó mester kifejezőeszközei. Gyors tételeiben mozartian légies és lassú tételeiből szemérmesen elrejtett érzések szabadulnak fel. Csodálatot és tiszteletet kivívó művészet ez, amely nem támaszkodik sem a múltra, sem a jelenre, nem követ senkit, és nem akar céltalan birokra kelni egyik kortárs művészetével sem. Csak Bachban és Mozartban volt ekkora nyugalom, és csak ők éltek ennyire a művészetükben. Weiner régi műveiben is megcsillan a magyar lélek fénye. A „Szerenád”-ban bravúrosan játszik a magyaros gondolattal és ritmussal. Sőt, az egész műből magyar derű árad. Persze csak úgy, a századelejei törekvések módján. A klarinét-ballada is a magyar érzésvilágból nőtt ki. A hegedűszonátákból is kiérződik szerzőjük hova-tartozósága. Új művei azonban tisztán magyarok. A „Parasztdalok” feldolgozásában bátran nyúl a magyar népdalból eredő, önálló harmóniakincshez, amelyet saját művészetének törvényei szerint használ. Merészsége most is mértékletes. Mintha nem is ismerné Bartók és Kodály művészetét. Tehát, magyarságában is önálló. Éppen így a „Divertimento” táncait is oly harmóniákkal és ritmusképletekkel építette fel, amelyek csak néki nyilatkoztak meg a régi dallamokból. A ma magyar muzsikájában is csalhatatlan zenei ösztönére hallgat. A „Csongor és Tünde” című Vörösmarty mesejátékához írt kísérőzenéjének még programatikus részeiben is abszolút zenét komponált. A népi képzelet anyagtalan szárnyalását valóban légies muzsikával követi. Hogy valaki a XX. század vértől és öldökléstől izgatott, a holnap bizonytalanságától nyugtalan légkörében ily világos és üde zenét tudjon komponálni, ahhoz valóban költőnek kell lenni. Weiner e művében a magyarság költője, mert megihletett lelkének muzsikájában nemzetének lelke és képzeletvilága tündököl. A weineri szépségek kialakult stílusvilága Vörösmarty meséjéhez is egyéni magyarságú zenét alkotott. Weiner egyedül járja a csak néki pompázó virágoskertet, amelynek bódítóan illatozó rózsáit, szekfűit, vérvörös pipacsait és kékesen fehérítő liliomait szakította le és tűzdelte fel Csongor és Tünde mesekárpitjára. Mennyi érzés, öröm és bánat, álom és valóság, mosoly és könny, tánc és szomorúság és mindent betöltő, örök boldogság árad Weiner muzsikájából! Mennyi szépség és költőien túlzott rútság, szilaj lendület és elnyúló éji tompultság hangzik ki e végtelen gazdagságú partitúrából! Weiner önmagát adó magyarsága gyakran kozmopolita – a Bartók-Kodály-féle magyar zenenyelvezettől teljesen elütő – hangban nyilatkozik meg. És mégis magyar, mert szelleme, levegője és vérmérséklete azonos a nép fantáziájával. A „Csongor és Tünde” önálló értékét éppen a weineri magyarság adja meg. A „Magyar szvit” szélesen felépített négy tételében magyar népi táncokat dolgoz fel. Végképp kialakult magyar stílusának legnemesebb hajtása ez a szvit. Önállóságát boldogan élvezi a népi táncok szilaj magyarságában. A költő démoni humora, átütő ereje, eleven ritmusa, színes és egészséges harmóniái, mozartian légies ellenpontja, haydni derűre emlékeztető pajzánsága, forma tisztasága és kiegyensúlyozott, gazdaságos és kifogyhatatlan színgazdagságú hangszerelő művészete, a magyar zeneirodalom klasszikus értékei közé emelik a „Magyar szvit” -et. Mint már a könyv elején egyszer kijelentettük: Weiner e művének ősi tisztasága és egyszerűsége – egyelőre – önmagában álló nemzeti érték. Az akadémista diák – Weiner - tehetsége minden hozzáfűzött reménységnek helytállt.” [url] https://www.youtube.com/watch?v=EzOYVV6LwXI; Leo Weiner: Serenade Op.3 f-moll (21:23)
132 évvel ezelőtt, ezen a napon született Weiner Leó magyar zeneszerző. (1885.április 16. – 1960.szeptember 13.) Falk Géza: „A magyar muzsika mesterei” című könyvében (Dante Könyvkiadó, Budapest, 1937) olvashatók Weiner Leóról az alábbi sorok: „Weiner Leó a magyar zeneművészet egyik legfinomabb gondolkodású, nemes stílusú és tiszta formaképző költője. Egyszerűsége és biztonsága szeplőtlen őszinteséggel párosul. Felelősségteljes lelkiismeretessége szűkszavúvá tette, és így csak akkor szólal meg, ha valóban költői mondanivalója van. Elmélkedésre és szemlélődésre hajlamos passzív lényét mély gondolkodás, eleven szellemesség és anyagtalan tiszta humor tölti be. Költői világa teljesen önálló, és emberi életének nyugodt eseménytelensége mögött gazdag, mozgalmas, színes és merészen aktív költői lelki életet él. Halk beszéde és jóindulatú, szeretetteljes, finom mosolya a magának élő, elvonult és ihletettségében megközelíthetetlen bölcset rejti el. Művész a szó legnemesebb értelmében, aki csak művészetén át akar és tud megnyilatkozni. Weiner Leó 1885-ben Budapesten született. Az Akadémián Koessler tanítványa. A munkakövetelő, alapos és nyugati műveltségű mester megkülönböztető szeretettel és elismeréssel adózott Weiner sokat ígérő tehetségének. Az 1906-ban kiváló eredménnyel végző növendék már 1908-ban az Akadémia tanára! Az indulás tehát valóban reményteljes. Rövidesen elnyeri a „Ferenc József” díjat, majd Németországban és Párizsban folytat kiegészítő tanulmányokat. Hazatérve elfoglalja állását, és mint pedagógus, rendkívüli eredményeket ér el. Differenciált hallásával és tökéletesen csiszolt ízlésével főleg a kamarazene és a zenekari összjáték tanításában áll nagy segítségére a köréje gyülekező, rajongó növendékeinek. Kifinomult és csalhatatlan stílusérzékével a művészet legelrejtettebb megrezdüléseit és érzéshullámait fedi fel az arra érdemes növendékek előtt. Anyagtalanul könnyed, kifejező, színes és a lényegre rámutató zongorajátékával – addig soha észre nem vett, felfedetlenül maradt – műhelyszépségeket tár fel növendékeinek. A mai világjáró magyar kamaraegyüttesek tagjai és a magyar művészetnek dicsőséget szerző szólójátékosok mind Weiner mesteriskolájából kerültek ki. Weiner művészete szintén a nyugati kultúrából kiindulva járta meg a fejlődés útját a ma magyar muzsikájáig. Teljesen egyéni stílusa Bach, Mozart, Mendelssohn, Bizet és Brahms költészetének nevelőértékeiből nő ki. Tisztult romantikájának vérbő lírája igazi költővé avatja Weinert. Lendülete és humora pedig az élet felett álló művészt igazolja, aki eszközeinek és kifejezőerőinek feltétlen ura. Mozarti finomságú gondolatait végsőkig csiszolva önti plasztikus formába. Amíg a ma magyar zenéjét el nem érte, addig önálló stílusú, mérsékelten merész, de annál egyénibb harmóniákkal operáló, meglepően színes és ritmus-gazdag muzsikát komponált. Magyarsága már régen kiütközik műveiből, és így a ma zenestílusához eljutnia igazán könnyű volt. Weiner költészete teljesen kiegyensúlyozott, minden szélsőségtől, próbálkozástól, külső fejlődéstől és egyénietlen átvételtől mentes művészet. Miképp Weiner emberi attitűdje is kiegyensúlyozott. Lírai és szemlélődő lénye nem érzéki forróságokban vagy romantikus álhevületekben, hanem tiszta és nyugodt érzésekben, bátran kimondható, őszinte vallomásokban nyilatkozik meg. Dallamvonala töretlen, harmóniavilága bátor és egyéni színezet, zenekari gondolkodása bravúros, gondolatgazdag és minden ívelő merészsége mellett a részletekben boldogan elmerülő ötvösművész költészetének lényeges alkotóeleme. Műveiből egységes hangtechnika, egyéni ritmus-, harmónia és hangszínvilág tárul elénk. Pergő tételeinek szilajsága, száguldó ritmuscikázása, szertelen életörömnek tetsző tudatos mozdulatrendje, megtört vonalúnak látszó biztos szólamvezetése és csupán hangszínnek hangzó, biztos funkciójú tonális akkordjai, mind-mind a földi élettől elszabadulni tudó, költői világát élő, nem az emberi törpeségek, hanem az élet hiú üressége felett gúnyolódó mester kifejezőeszközei. Gyors tételeiben mozartian légies és lassú tételeiből szemérmesen elrejtett érzések szabadulnak fel. Csodálatot és tiszteletet kivívó művészet ez, amely nem támaszkodik sem a múltra, sem a jelenre, nem követ senkit, és nem akar céltalan birokra kelni egyik kortárs művészetével sem. Csak Bachban és Mozartban volt ekkora nyugalom, és csak ők éltek ennyire a művészetükben. Weiner régi műveiben is megcsillan a magyar lélek fénye. A „Szerenád”-ban bravúrosan játszik a magyaros gondolattal és ritmussal. Sőt, az egész műből magyar derű árad. Persze csak úgy, a századelejei törekvések módján. A klarinét-ballada is a magyar érzésvilágból nőtt ki. A hegedűszonátákból is kiérződik szerzőjük hova-tartozósága. Új művei azonban tisztán magyarok. A „Parasztdalok” feldolgozásában bátran nyúl a magyar népdalból eredő, önálló harmóniakincshez, amelyet saját művészetének törvényei szerint használ. Merészsége most is mértékletes. Mintha nem is ismerné Bartók és Kodály művészetét. Tehát, magyarságában is önálló. Éppen így a „Divertimento” táncait is oly harmóniákkal és ritmusképletekkel építette fel, amelyek csak néki nyilatkoztak meg a régi dallamokból. A ma magyar muzsikájában is csalhatatlan zenei ösztönére hallgat. A „Csongor és Tünde” című Vörösmarty mesejátékához írt kísérőzenéjének még programatikus részeiben is abszolút zenét komponált. A népi képzelet anyagtalan szárnyalását valóban légies muzsikával követi. Hogy valaki a XX. század vértől és öldökléstől izgatott, a holnap bizonytalanságától nyugtalan légkörében ily világos és üde zenét tudjon komponálni, ahhoz valóban költőnek kell lenni. Weiner e művében a magyarság költője, mert megihletett lelkének muzsikájában nemzetének lelke és képzeletvilága tündököl. A weineri szépségek kialakult stílusvilága Vörösmarty meséjéhez is egyéni magyarságú zenét alkotott. Weiner egyedül járja a csak néki pompázó virágoskertet, amelynek bódítóan illatozó rózsáit, szekfűit, vérvörös pipacsait és kékesen fehérítő liliomait szakította le és tűzdelte fel Csongor és Tünde mesekárpitjára. Mennyi érzés, öröm és bánat, álom és valóság, mosoly és könny, tánc és szomorúság és mindent betöltő, örök boldogság árad Weiner muzsikájából! Mennyi szépség és költőien túlzott rútság, szilaj lendület és elnyúló éji tompultság hangzik ki e végtelen gazdagságú partitúrából! Weiner önmagát adó magyarsága gyakran kozmopolita – a Bartók-Kodály-féle magyar zenenyelvezettől teljesen elütő – hangban nyilatkozik meg. És mégis magyar, mert szelleme, levegője és vérmérséklete azonos a nép fantáziájával. A „Csongor és Tünde” önálló értékét éppen a weineri magyarság adja meg. A „Magyar szvit” szélesen felépített négy tételében magyar népi táncokat dolgoz fel. Végképp kialakult magyar stílusának legnemesebb hajtása ez a szvit. Önállóságát boldogan élvezi a népi táncok szilaj magyarságában. A költő démoni humora, átütő ereje, eleven ritmusa, színes és egészséges harmóniái, mozartian légies ellenpontja, haydni derűre emlékeztető pajzánsága, forma tisztasága és kiegyensúlyozott, gazdaságos és kifogyhatatlan színgazdagságú hangszerelő művészete, a magyar zeneirodalom klasszikus értékei közé emelik a „Magyar szvit” -et. Mint már a könyv elején egyszer kijelentettük: Weiner e művének ősi tisztasága és egyszerűsége – egyelőre – önmagában álló nemzeti érték. Az akadémista diák – Weiner - tehetsége minden hozzáfűzött reménységnek helytállt.” [url] https://www.youtube.com/watch?v=EzOYVV6LwXI; Leo Weiner: Serenade Op.3 f-moll (21:23)
509 Ardelao 2017-04-13 00:09:04
50 évvel ezelőtt, ezen a napon (1967.IV.13-án) hunyt el Los Angelesben Nyíregyházi Ervin , az idegenbe szakadt hazánkfia, a csodagyerekként indult amerikai zongoraművész, zeneszerző. [url] http://www.parlando.hu/2012/2012-3/NyiregyhaziErvin.htm; Nyíregyházi Ervin [/url]
50 évvel ezelőtt, ezen a napon (1967.IV.13-án) hunyt el Los Angelesben Nyíregyházi Ervin , az idegenbe szakadt hazánkfia, a csodagyerekként indult amerikai zongoraművész, zeneszerző. [url] http://www.parlando.hu/2012/2012-3/NyiregyhaziErvin.htm; Nyíregyházi Ervin [/url]
508 ladislav kozlok 2017-04-12 09:30:07
Ma unnepli 85.-dik szuletésnapját Věra Soukupova, kiválo cseh mezzo,alt.
Ma unnepli 85.-dik szuletésnapját Věra Soukupova, kiválo cseh mezzo,alt.
507 Ardelao 2017-04-06 03:13:50 [Válasz erre: 506 Ardelao 2017-04-06 02:20:21]
Volkmann Róbertre emlékezve meghallgathatjuk még a zeneszerző kifejezetten magyar témákra komponált zongoraműveiből készült lemezfelvételt ([url] https://www.youtube.com/watch?v=7K9JlAYdi_E&list=PLx8fEhjaVbYYQV32Kn3qpX5aT9SZPUhTb;itt [/url]) Kassai István előadásában, akiről – születésnapja alkalmából - az 502. sz. bejegyzésemben írtam: VOLKMANN: Souvenir de Maróth Visegrad – Ungarische Lieder Au tombeau du Comte Széchenyi
Volkmann Róbertre emlékezve meghallgathatjuk még a zeneszerző kifejezetten magyar témákra komponált zongoraműveiből készült lemezfelvételt ([url] https://www.youtube.com/watch?v=7K9JlAYdi_E&list=PLx8fEhjaVbYYQV32Kn3qpX5aT9SZPUhTb;itt [/url]) Kassai István előadásában, akiről – születésnapja alkalmából - az 502. sz. bejegyzésemben írtam: VOLKMANN: Souvenir de Maróth Visegrad – Ungarische Lieder Au tombeau du Comte Széchenyi
506 Ardelao 2017-04-06 02:20:21 [Válasz erre: 505 Ardelao 2017-04-06 02:19:09]
Volkmann Róbert zeneszerző 3.rész „A 70-es évek végén Volkmann makkegészséges szervezete mintha bizonyos fáradtság tüneteit árulta volna el. 1881-ben még ugyan hosszabb utazásra vállalkozott a Rajna mentén, a következő nyáron azonban már gyógykezelés céljából utazott Kissingenbe, a híres németországi fürdőhelyre. Sajnos, a remélt eredmény, a megerősödés nem következett be, sőt az erőállapot csökkenése aggasztóan haladt előre. Az 1882-83-as tanévben közvetlen közelébe jutottam a Mesternek: felvett a növendékei közé az akadémia zeneszerzési tanszakára. Megvallom, hogy félig-meddig gyerekésszel nem tudtam mindig felfogni bölcs intéseit és mégis, tanításai eltörölhetetlen nyomokat hagytak bennem. Az utolsó években Volkmann növendékei egymást váltották fel, hogy mesterük a család nélkül, magában élő agg művész minél kevesebbet legyen kénytelen egyedül lenni. Különösen egyik anyagilag is független tanítványa Bettelheim Henrik (a későbbi Berté Henrik, aki különösen a Schubert motívumaiból összeállított „Három a kis lány” című darabbal tette magát ismertté), gondoskodott nagy szeretettel az ősz mesterről. Így többek közt 1883 tavaszán, mikor a prágai Neumann Angelo színtársulatával vendégszerepelt a Gyapjú-utcai német színházban, Bettelheim utánajárt, hogy Volkmann a színre kerülő és Budapesten még elő nem adott Nibelungok gyűrűjének részeit egy-egy növendéke kíséretében végighallgathassa. Wagner hatalmas műve, a tetralógia zenéje rendkívül érdekelte a Mestert; legtöbbször azonban csak egy felvonást hallgatott meg. Nem annyira a zene fárasztotta, mint a sokszor terjengős, sötét színen lefolyó egyes jelenetek komorsága. Bettelheim egy bécsi bútorgyár itteni képviselője volt, s a Diana-fürdő épületében lévő irodájában dolgozott rendszeresen délután hat óráig. Az ősz Mester élete utolsó évében ezért hagyta ott évtizedeken át bérelt várbeli lakását, hogy a róla annyi odaadással gondoskodó tanítványához közelebb legyen. Egészségi szempontból szükséges napi sétáját úgy intézte, hogy valamelyik növendéke kíséretében Zoltán-utcai lakásáról elment a Duna parti Diana-fürdőig, hol az előcsarnokban a részére elkészített karosszékében helyet foglalva várta meg Bettelheim irodai elfoglaltságának végét. Onnan együtt mentek valami csendes vendéglőbe vagy kávéházba, ahol a Mester egyszerű, diétás vacsoráját költötte el. 1883. október 29-én egyik tanítványa dr. Jámbor Jenő kíséretében tért be a Diana-fürdő előcsarnokába. Útközben jókedvűen beszélte dr. Jámbornak, hogy a kora délelőtti órák óta milyen szorgalmasan dolgozott, s elfoglalva a kényelmes karosszéket szíves szavakkal vett búcsút kísérőjétől. Néhány perccel 6 óra után jött le Bettelheim az irodájából, s a Mestert ültében mellére hajtott fejjel, eszméletlenül találta. Az azonnal kéznél lévő orvos súlyos agyvérzést állapított meg. Volkmannt lakására szállították, és néhány órával később, anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna, lesújtott növendékei által körülvéve kiszenvedett. Volkmann Róberttel a makulátlan művészi tisztesség, a fennkölt művészi etika tiszteletű bajnoka szállt sírba.” (Vége) [url] https://www.youtube.com/watch?v=QumlamTAQ-I;Robert Volkmann Piano Trio No 2 op 5 in B flat minor Allegro con brio [/url]
Volkmann Róbert zeneszerző 3.rész „A 70-es évek végén Volkmann makkegészséges szervezete mintha bizonyos fáradtság tüneteit árulta volna el. 1881-ben még ugyan hosszabb utazásra vállalkozott a Rajna mentén, a következő nyáron azonban már gyógykezelés céljából utazott Kissingenbe, a híres németországi fürdőhelyre. Sajnos, a remélt eredmény, a megerősödés nem következett be, sőt az erőállapot csökkenése aggasztóan haladt előre. Az 1882-83-as tanévben közvetlen közelébe jutottam a Mesternek: felvett a növendékei közé az akadémia zeneszerzési tanszakára. Megvallom, hogy félig-meddig gyerekésszel nem tudtam mindig felfogni bölcs intéseit és mégis, tanításai eltörölhetetlen nyomokat hagytak bennem. Az utolsó években Volkmann növendékei egymást váltották fel, hogy mesterük a család nélkül, magában élő agg művész minél kevesebbet legyen kénytelen egyedül lenni. Különösen egyik anyagilag is független tanítványa Bettelheim Henrik (a későbbi Berté Henrik, aki különösen a Schubert motívumaiból összeállított „Három a kis lány” című darabbal tette magát ismertté), gondoskodott nagy szeretettel az ősz mesterről. Így többek közt 1883 tavaszán, mikor a prágai Neumann Angelo színtársulatával vendégszerepelt a Gyapjú-utcai német színházban, Bettelheim utánajárt, hogy Volkmann a színre kerülő és Budapesten még elő nem adott Nibelungok gyűrűjének részeit egy-egy növendéke kíséretében végighallgathassa. Wagner hatalmas műve, a tetralógia zenéje rendkívül érdekelte a Mestert; legtöbbször azonban csak egy felvonást hallgatott meg. Nem annyira a zene fárasztotta, mint a sokszor terjengős, sötét színen lefolyó egyes jelenetek komorsága. Bettelheim egy bécsi bútorgyár itteni képviselője volt, s a Diana-fürdő épületében lévő irodájában dolgozott rendszeresen délután hat óráig. Az ősz Mester élete utolsó évében ezért hagyta ott évtizedeken át bérelt várbeli lakását, hogy a róla annyi odaadással gondoskodó tanítványához közelebb legyen. Egészségi szempontból szükséges napi sétáját úgy intézte, hogy valamelyik növendéke kíséretében Zoltán-utcai lakásáról elment a Duna parti Diana-fürdőig, hol az előcsarnokban a részére elkészített karosszékében helyet foglalva várta meg Bettelheim irodai elfoglaltságának végét. Onnan együtt mentek valami csendes vendéglőbe vagy kávéházba, ahol a Mester egyszerű, diétás vacsoráját költötte el. 1883. október 29-én egyik tanítványa dr. Jámbor Jenő kíséretében tért be a Diana-fürdő előcsarnokába. Útközben jókedvűen beszélte dr. Jámbornak, hogy a kora délelőtti órák óta milyen szorgalmasan dolgozott, s elfoglalva a kényelmes karosszéket szíves szavakkal vett búcsút kísérőjétől. Néhány perccel 6 óra után jött le Bettelheim az irodájából, s a Mestert ültében mellére hajtott fejjel, eszméletlenül találta. Az azonnal kéznél lévő orvos súlyos agyvérzést állapított meg. Volkmannt lakására szállították, és néhány órával később, anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna, lesújtott növendékei által körülvéve kiszenvedett. Volkmann Róberttel a makulátlan művészi tisztesség, a fennkölt művészi etika tiszteletű bajnoka szállt sírba.” (Vége) [url] https://www.youtube.com/watch?v=QumlamTAQ-I;Robert Volkmann Piano Trio No 2 op 5 in B flat minor Allegro con brio [/url]
505 Ardelao 2017-04-06 02:19:09 [Válasz erre: 504 Ardelao 2017-04-06 02:17:21]
Volkmann Róbert zeneszerző 2.rész „Bécsi időzése alatt Volkmann oevre-je néhány különösen jelentős művel gyarapodott. Magyarországi emlékeinek hatása alatt készült a 12 zongoradarabból álló Visegrád; a Liszt Ferenc ösztönzésére írt zongorafantázia; Bécsben írta népszerű gordonka-versenyművét is. Ezekben a művekben már teljes művészi kiforrottság mutatkozik. Volkmann, a nagy klasszikus-triász: Haydn, Mozart és Beethoven követője, s a Beethoven epigonok között talán ő az, aki egyik-másik művében leginkább megközelítette utolérhetetlen elődjét. Így különösen a b-moll Trió, a d-moll Szimfónia vagy a zongora-versenymű egy-egy része oly magaslatra emelkedik, mely szinte már a Mesterek Mesterének elvitathatatlanul egyedül birtokolt területéhez tartozik. Az 1880-as évek elején Volkmann már Európa szerte ismert zenei tekintély volt, akit gyakran meghívtak külföldi zeneünnepélyek alkalmából, vagy mint megválasztott dísztagot, vagy mint szakértő bírálót. Ha módjában volt, Volkmann mindig eleget tett az ilyen meghívásoknak, melyek rá nézve mindig jelentős erkölcsi sikerrel jártak. Ilyen alkalommal ismerkedett meg Brahmsszal; a két zeneköltő között – sok rokon-vonás alapján – meleg barátság fejlődött. 1865-ben a Nemzeti Zenede – az akkori idők egyetlen komoly zeneiskolája és elismert kultúrintézménye – 25 éves fennállásának megünneplésére készült. Az intézet vezetősége felkérte Volkmannt, hogy erre az alkalomra megfelelő zeneművet írjon. Volkmann eleget tett a megtisztelő felkérésnek, és a legnagyobb magyar zeneművészek: Liszt, Erkel, Mosonyi és Reményi társaságában vett részt a Nemzeti Zenede ország-világra szóló, több napra terjedő, jubiláris zeneünnepélyén, személyesen vezényelve erre az alkalomra írt Ünnepi nyitányát (Op.50.). Közben a csöndes, nyugodt művészi tevékenység évei folytak. Igen gyakran szerepelt Volkmann valamely kamarazeneművével a 70-es évek elején alakult Krancsevics-féle vonósnégyes-társaság hangversenyein. Érdekes szokása volt Volkmannak, hogy mikor valamely művét játszották, ő maga is helyet foglalt a dobogón, s vagy a primáriusz vagy a gordonkás mellé ülve hallgatta végig darabja előadását. 1875-ben Volkmann a létesítendő Országos Magyar Királyi Zeneakadémiához kapott meghívást. Liszt Ferenc kívánságára, aki az állami zeneintézet elnöki tisztét volt betöltendő, Trefort Ágoston kultuszminiszter Volkmannt a zeneszerzés tanszékével kínálta meg. Volkmann a megtisztelő meghívást elfogadta, és még ugyanabban az évben megkezdte tanári működését. Nem volt pedagógus a szó szigorúbb értelmében; inkább tanácsadó vezetője, irányítója volt növendékeinek, akikre úgy vigyázott, mint a gondos kertész fejlődő palántáira. Különösen a szertelenségektől óvta tanítványait; a benne lakozó puritán egyszerűséget, a művészi igénytelenséget igyekezett elültetni növendékei gondolkozásába. Szerény eszközökkel értékeset alkotni: ez volt művészi jelszava. Ha valaki tanítványai közül szertelenül nehéz szólamot írt valamely hangszer részére, azt szelíd gúnnyal rótta meg: „Azt hiszi talán, hogy ezt a munkáját a filharmonikusok fogják előadni?” A zeneakadémián az első években csak zongorát és zeneszerzést tanított. Minden zongorás növendék zeneszerzést is tanult; a zeneszerzők viszont a zongoraórákra is tartoztak járni. Kezdőket egyáltalán nem vettek fel; minden felveendő növendéknek úgy elméleti, mint gyakorlati vonatkozásában megfelelő készséggel kellett bírnia, Igen érdekes volt Volkmann eljárása a felvételi vizsgákon. A táblára pl. valami vonós-négyes tétel első négy ütemét írta fel. A felvételre jelentkezett növendékkel az adott témát leíratta, s azt kívánta, hogy a vizsgázó folytassa, szője tovább a kezébe adott fonalat. Aki a feladatot elfogadhatóan megoldotta, fel volt véve; aki azonban meg se tudott mozdulni, azt a Mester jólelkű szavakkal eltanácsolta a zeneszerzői pályáról. Azt azonban, hogy a jelentkező ismeri a brácsa részére előírt altkulcsot, annyira természetesnek találta, hogy nem is tartotta szükségesnek megkérdezni. Ezt az eljárást Volkmann a felvett növendékekkel szemben is gyakorolta. Az is szokása volt, hogy az elméleti tanulni valók elvégzése, a házi feladatok korrigálása után arra utasította a növendékeket, hogy hangjegyfüzetjüket vagy kottapapírost elővéve, pl. szonáta –témákat komponáljanak. Megtörtént az is, hogy az óra elején kétszer négysoros strófájú költeményt írt a táblára, s azt mindenkinek meg kellett zenésítenie. Mily örömet sugároztak még hajlott korában is tiszta égszínkék szemei, ha valaki igazán ügyesen oldotta meg a kérést! „Das hätt, ich mir so ähnlich gedacht” - (Ezt én is ilyenformán gondoltam volna) – a legnagyobb dicséret volt. Szigorúan azonban azokat se korholta, akik elügyetlenkedték a dolgot, „majd máskor jobban sikerül”, ezzel vigasztalta a gyengébbeket.” (Folyt. köv.)
Volkmann Róbert zeneszerző 2.rész „Bécsi időzése alatt Volkmann oevre-je néhány különösen jelentős művel gyarapodott. Magyarországi emlékeinek hatása alatt készült a 12 zongoradarabból álló Visegrád; a Liszt Ferenc ösztönzésére írt zongorafantázia; Bécsben írta népszerű gordonka-versenyművét is. Ezekben a művekben már teljes művészi kiforrottság mutatkozik. Volkmann, a nagy klasszikus-triász: Haydn, Mozart és Beethoven követője, s a Beethoven epigonok között talán ő az, aki egyik-másik művében leginkább megközelítette utolérhetetlen elődjét. Így különösen a b-moll Trió, a d-moll Szimfónia vagy a zongora-versenymű egy-egy része oly magaslatra emelkedik, mely szinte már a Mesterek Mesterének elvitathatatlanul egyedül birtokolt területéhez tartozik. Az 1880-as évek elején Volkmann már Európa szerte ismert zenei tekintély volt, akit gyakran meghívtak külföldi zeneünnepélyek alkalmából, vagy mint megválasztott dísztagot, vagy mint szakértő bírálót. Ha módjában volt, Volkmann mindig eleget tett az ilyen meghívásoknak, melyek rá nézve mindig jelentős erkölcsi sikerrel jártak. Ilyen alkalommal ismerkedett meg Brahmsszal; a két zeneköltő között – sok rokon-vonás alapján – meleg barátság fejlődött. 1865-ben a Nemzeti Zenede – az akkori idők egyetlen komoly zeneiskolája és elismert kultúrintézménye – 25 éves fennállásának megünneplésére készült. Az intézet vezetősége felkérte Volkmannt, hogy erre az alkalomra megfelelő zeneművet írjon. Volkmann eleget tett a megtisztelő felkérésnek, és a legnagyobb magyar zeneművészek: Liszt, Erkel, Mosonyi és Reményi társaságában vett részt a Nemzeti Zenede ország-világra szóló, több napra terjedő, jubiláris zeneünnepélyén, személyesen vezényelve erre az alkalomra írt Ünnepi nyitányát (Op.50.). Közben a csöndes, nyugodt művészi tevékenység évei folytak. Igen gyakran szerepelt Volkmann valamely kamarazeneművével a 70-es évek elején alakult Krancsevics-féle vonósnégyes-társaság hangversenyein. Érdekes szokása volt Volkmannak, hogy mikor valamely művét játszották, ő maga is helyet foglalt a dobogón, s vagy a primáriusz vagy a gordonkás mellé ülve hallgatta végig darabja előadását. 1875-ben Volkmann a létesítendő Országos Magyar Királyi Zeneakadémiához kapott meghívást. Liszt Ferenc kívánságára, aki az állami zeneintézet elnöki tisztét volt betöltendő, Trefort Ágoston kultuszminiszter Volkmannt a zeneszerzés tanszékével kínálta meg. Volkmann a megtisztelő meghívást elfogadta, és még ugyanabban az évben megkezdte tanári működését. Nem volt pedagógus a szó szigorúbb értelmében; inkább tanácsadó vezetője, irányítója volt növendékeinek, akikre úgy vigyázott, mint a gondos kertész fejlődő palántáira. Különösen a szertelenségektől óvta tanítványait; a benne lakozó puritán egyszerűséget, a művészi igénytelenséget igyekezett elültetni növendékei gondolkozásába. Szerény eszközökkel értékeset alkotni: ez volt művészi jelszava. Ha valaki tanítványai közül szertelenül nehéz szólamot írt valamely hangszer részére, azt szelíd gúnnyal rótta meg: „Azt hiszi talán, hogy ezt a munkáját a filharmonikusok fogják előadni?” A zeneakadémián az első években csak zongorát és zeneszerzést tanított. Minden zongorás növendék zeneszerzést is tanult; a zeneszerzők viszont a zongoraórákra is tartoztak járni. Kezdőket egyáltalán nem vettek fel; minden felveendő növendéknek úgy elméleti, mint gyakorlati vonatkozásában megfelelő készséggel kellett bírnia, Igen érdekes volt Volkmann eljárása a felvételi vizsgákon. A táblára pl. valami vonós-négyes tétel első négy ütemét írta fel. A felvételre jelentkezett növendékkel az adott témát leíratta, s azt kívánta, hogy a vizsgázó folytassa, szője tovább a kezébe adott fonalat. Aki a feladatot elfogadhatóan megoldotta, fel volt véve; aki azonban meg se tudott mozdulni, azt a Mester jólelkű szavakkal eltanácsolta a zeneszerzői pályáról. Azt azonban, hogy a jelentkező ismeri a brácsa részére előírt altkulcsot, annyira természetesnek találta, hogy nem is tartotta szükségesnek megkérdezni. Ezt az eljárást Volkmann a felvett növendékekkel szemben is gyakorolta. Az is szokása volt, hogy az elméleti tanulni valók elvégzése, a házi feladatok korrigálása után arra utasította a növendékeket, hogy hangjegyfüzetjüket vagy kottapapírost elővéve, pl. szonáta –témákat komponáljanak. Megtörtént az is, hogy az óra elején kétszer négysoros strófájú költeményt írt a táblára, s azt mindenkinek meg kellett zenésítenie. Mily örömet sugároztak még hajlott korában is tiszta égszínkék szemei, ha valaki igazán ügyesen oldotta meg a kérést! „Das hätt, ich mir so ähnlich gedacht” - (Ezt én is ilyenformán gondoltam volna) – a legnagyobb dicséret volt. Szigorúan azonban azokat se korholta, akik elügyetlenkedték a dolgot, „majd máskor jobban sikerül”, ezzel vigasztalta a gyengébbeket.” (Folyt. köv.)
504 Ardelao 2017-04-06 02:17:21
202 évvel ezelőtt, ezen a napon született Volkmann Róbert zeneszerző (1815.IV.6. – 1883.X.30.). Ebből az alkalomból idézem Szabados Béla zeneszerzőnek, a Magyar Királyi Zeneakadémia tanárának (1867.VI.3. – 1936.IX.15.) a „Mesterről” szóló megemlékezését, amely „A Zene” c. folyóiratban jelent meg, 1933.XI. 15-én (XV. évf. 4. sz.). 1.rész „A 19. század negyvenes éveinek elején idegen születésű, fiatal muzsikus érkezett Pest városába. Vác felől, a Hont-megyei Szemerédről jött Stainlein grófné ajánlóleveleivel, kinek birtokán egy évig – mint a fiatal grófkisasszonyok zenemestere – működött. Az ifjú művész Volkmann Róbert volt, aki mint oly sok nagynevű pályatársa, otthagyta szülőföldjét, a szászországi Lommatschot, hogy megfelelő érvényesülési lehetőségeket keresve megtalálja azt a helyet és környezetet, mely alkotási vágya kielégítésére a legkedvezőbbnek ígérkezik. Volkmann Róbert nálunk találta meg második hazáját. Csekély megszakításoktól eltekintve, több mint negyven évig élt Budapesten, munkásságának csaknem minden komoly értékét itt alkotta meg; jogos és méltányos tehát, ha magunkénak valljuk őt – mint ahogy ő is magyarnak érezte magát – és emlékét hálás szeretettel ápoljuk és ünnepeljük. 1841-ben, amikor Volkmann Pest városában letelepedett, a magyar főváros társadalma és művészi kulturáltsága még erősen idegenszerű volt. A hivatalos körökben még nagyban járta a latin; a nemesség és művelt polgári elem túlnyomóan német nyelven társalgott. Ám a nemzeti irodalom lángelméi már ott állottak őrhelyeiken; a magyar nyelv teljes kivirágzása útban volt. Volkmann ugyan nem tanult meg magyarul, de az évről-évre jobban előtörő nacionalista mozgalom hullámai őt is magukkal ragadták, s opus 3-al jelzett F-dúr triójának utolsó tétele már határozottan magyaros jelleget árul el. Volkmann egyébként csakhamar becsült és kedvelt tagja lett Pest zenei társadalmának. Szoros barátságot kötött Erkel Ferenccel, a Doppler és Thern testvérekkel és szívesen látott vendége lett a zenekedvelő arisztokrata és polgári társaságnak. A nemesebb veretű házi zenélés, a kamarazene kultiválása abban az időben aránylag sokkal jobban el volt terjedve, mint manapság s Volkmann, kinek művészete a legnemesebb tradiciókban gyökerezett s aki később a beethoveni szellem egyik elismerten leghivatottabb őrzője és ápolója lett, hálás és elismerő közönségre talált Pest lakosságának széles rétegeiben. Az 1848-as év lázas mozgalmai Volkmannt is kizökkentették nyugalmas munkálkodásaiból. Idegen létére szívvel-lélekkel a magyar igazság mellé állott; a nemzetőrségbe is belépett, s alighanem jó katonának bizonyult, mert nemsokára tizedessé léptették elő. A szabadságharc leveretése s a nemzeten erőt vett letargia azonban Volkmannak is fájdalmas gondokat okozott. A zeneművészet iránti érdeklődés csaknem egészen megszűnt; a nagy nemzeti gyász lehetetlenné tette a zenés előadások, hangversenyek tartását és látogatását. Volkmann nehéz anyagi helyzetbe jutott és ilyen körülmények közt elvállalta a pesti zsidó hitközség orgonista állását. Ebben a nehéz, nélkülözésekkel terhes időben alkotta Volkmann egyik legjelentősebb munkáját: a híres b-moll Triót. E Liszt Ferencnek ajánlott mű mélységes értékét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy külföldi bírálói komolyan hajba kaptak rajta. A b-moll Trió azonban tűzálló, nemes anyagból készültnek bizonyult. A közönség mindjobban elismerte szépségeit, s végre diadalmaskodott az a vélemény, hogy a mű méltóan állítható a kamarazene irodalom legnagyobb alkotásai mellé. Egy ilyen értelmű, elismerő bírálat békítette ki Volkmannt családjával, mellyel valami anyagi kérdés miatt a zeneköltő komolyan összezördült. Évekig nem érintkezett családja tagjaival, akik a messze idegenbe vándorolt rokont már elveszettnek hitték. Volkmann Róbert annak idején pappá szentelt idősebb fivére a Trió kiadója által értesült fivére hollétéről, s néhány levél váltása a különben is csak félreértésből származó haragot teljesen eloszlatta. Volkmann munkakedve és munkabírása egyébként, úgy látszik, fordított arányban állott anyagi jólétével és kényelmével. Igazolja ezt a következő eset, melyet Volkmann gyakran elmondott barátainak és növendékeinek. A b-moll Trió általános, bel- és külföldi sikere után Heckenast Gusztáv, az ismert kiadó és Volkmann egyik legjobb barátja, szerződést kötött Volkmannal, aki kötelezte magát, hogy az akkori időkben igen tekintélyesnek mondható évjáradék ellenében átengedi Heckenastnak időközben készült szerzeményeit. Egy év múlva maga Volkmann könyörgött barátjának a szerződés megsemmisítéséért, mert az elmúlt tizenkét hónap alatt olyan vígan és jól élt, hogy nem jutott hozzá a sok szórakozástól a komponáláshoz. A gondtalan anyagi helyzet kényelmessé, sőt, lustává tette a zeneköltőt. A mind szélesebb körben megnyilvánuló külföldi elismerés ösztönözhette Volkmannt arra, hogy 1854 márciusában lakóhelyét Bécsbe helyezze át. De, bár Bécsben tárt karokkal fogadták a már kitűnő hírű zeneköltőt, s a legelőkelőbb zeneművészek tüntették ki barátságukkal, pesti környezetét és régi barátait nem tudta elfelejteni. Nagy titokban le-lerándult Pestre, és mindig nehéz szívvel tért vissza bécsi otthonába. Bár a múlt gazdag tradícióinak ápolásában kiváló osztrák fővárosban, a zeneművészet e Mekkájában, Volkmann sikert sikerre aratott, mégsem volt ott maradása. Négy évig küzdött Volkmann ezzel a különös nosztalgiával, míg végre 1858 őszén újra Pestre költözött.” (Folyt. köv.)
202 évvel ezelőtt, ezen a napon született Volkmann Róbert zeneszerző (1815.IV.6. – 1883.X.30.). Ebből az alkalomból idézem Szabados Béla zeneszerzőnek, a Magyar Királyi Zeneakadémia tanárának (1867.VI.3. – 1936.IX.15.) a „Mesterről” szóló megemlékezését, amely „A Zene” c. folyóiratban jelent meg, 1933.XI. 15-én (XV. évf. 4. sz.). 1.rész „A 19. század negyvenes éveinek elején idegen születésű, fiatal muzsikus érkezett Pest városába. Vác felől, a Hont-megyei Szemerédről jött Stainlein grófné ajánlóleveleivel, kinek birtokán egy évig – mint a fiatal grófkisasszonyok zenemestere – működött. Az ifjú művész Volkmann Róbert volt, aki mint oly sok nagynevű pályatársa, otthagyta szülőföldjét, a szászországi Lommatschot, hogy megfelelő érvényesülési lehetőségeket keresve megtalálja azt a helyet és környezetet, mely alkotási vágya kielégítésére a legkedvezőbbnek ígérkezik. Volkmann Róbert nálunk találta meg második hazáját. Csekély megszakításoktól eltekintve, több mint negyven évig élt Budapesten, munkásságának csaknem minden komoly értékét itt alkotta meg; jogos és méltányos tehát, ha magunkénak valljuk őt – mint ahogy ő is magyarnak érezte magát – és emlékét hálás szeretettel ápoljuk és ünnepeljük. 1841-ben, amikor Volkmann Pest városában letelepedett, a magyar főváros társadalma és művészi kulturáltsága még erősen idegenszerű volt. A hivatalos körökben még nagyban járta a latin; a nemesség és művelt polgári elem túlnyomóan német nyelven társalgott. Ám a nemzeti irodalom lángelméi már ott állottak őrhelyeiken; a magyar nyelv teljes kivirágzása útban volt. Volkmann ugyan nem tanult meg magyarul, de az évről-évre jobban előtörő nacionalista mozgalom hullámai őt is magukkal ragadták, s opus 3-al jelzett F-dúr triójának utolsó tétele már határozottan magyaros jelleget árul el. Volkmann egyébként csakhamar becsült és kedvelt tagja lett Pest zenei társadalmának. Szoros barátságot kötött Erkel Ferenccel, a Doppler és Thern testvérekkel és szívesen látott vendége lett a zenekedvelő arisztokrata és polgári társaságnak. A nemesebb veretű házi zenélés, a kamarazene kultiválása abban az időben aránylag sokkal jobban el volt terjedve, mint manapság s Volkmann, kinek művészete a legnemesebb tradiciókban gyökerezett s aki később a beethoveni szellem egyik elismerten leghivatottabb őrzője és ápolója lett, hálás és elismerő közönségre talált Pest lakosságának széles rétegeiben. Az 1848-as év lázas mozgalmai Volkmannt is kizökkentették nyugalmas munkálkodásaiból. Idegen létére szívvel-lélekkel a magyar igazság mellé állott; a nemzetőrségbe is belépett, s alighanem jó katonának bizonyult, mert nemsokára tizedessé léptették elő. A szabadságharc leveretése s a nemzeten erőt vett letargia azonban Volkmannak is fájdalmas gondokat okozott. A zeneművészet iránti érdeklődés csaknem egészen megszűnt; a nagy nemzeti gyász lehetetlenné tette a zenés előadások, hangversenyek tartását és látogatását. Volkmann nehéz anyagi helyzetbe jutott és ilyen körülmények közt elvállalta a pesti zsidó hitközség orgonista állását. Ebben a nehéz, nélkülözésekkel terhes időben alkotta Volkmann egyik legjelentősebb munkáját: a híres b-moll Triót. E Liszt Ferencnek ajánlott mű mélységes értékét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy külföldi bírálói komolyan hajba kaptak rajta. A b-moll Trió azonban tűzálló, nemes anyagból készültnek bizonyult. A közönség mindjobban elismerte szépségeit, s végre diadalmaskodott az a vélemény, hogy a mű méltóan állítható a kamarazene irodalom legnagyobb alkotásai mellé. Egy ilyen értelmű, elismerő bírálat békítette ki Volkmannt családjával, mellyel valami anyagi kérdés miatt a zeneköltő komolyan összezördült. Évekig nem érintkezett családja tagjaival, akik a messze idegenbe vándorolt rokont már elveszettnek hitték. Volkmann Róbert annak idején pappá szentelt idősebb fivére a Trió kiadója által értesült fivére hollétéről, s néhány levél váltása a különben is csak félreértésből származó haragot teljesen eloszlatta. Volkmann munkakedve és munkabírása egyébként, úgy látszik, fordított arányban állott anyagi jólétével és kényelmével. Igazolja ezt a következő eset, melyet Volkmann gyakran elmondott barátainak és növendékeinek. A b-moll Trió általános, bel- és külföldi sikere után Heckenast Gusztáv, az ismert kiadó és Volkmann egyik legjobb barátja, szerződést kötött Volkmannal, aki kötelezte magát, hogy az akkori időkben igen tekintélyesnek mondható évjáradék ellenében átengedi Heckenastnak időközben készült szerzeményeit. Egy év múlva maga Volkmann könyörgött barátjának a szerződés megsemmisítéséért, mert az elmúlt tizenkét hónap alatt olyan vígan és jól élt, hogy nem jutott hozzá a sok szórakozástól a komponáláshoz. A gondtalan anyagi helyzet kényelmessé, sőt, lustává tette a zeneköltőt. A mind szélesebb körben megnyilvánuló külföldi elismerés ösztönözhette Volkmannt arra, hogy 1854 márciusában lakóhelyét Bécsbe helyezze át. De, bár Bécsben tárt karokkal fogadták a már kitűnő hírű zeneköltőt, s a legelőkelőbb zeneművészek tüntették ki barátságukkal, pesti környezetét és régi barátait nem tudta elfelejteni. Nagy titokban le-lerándult Pestre, és mindig nehéz szívvel tért vissza bécsi otthonába. Bár a múlt gazdag tradícióinak ápolásában kiváló osztrák fővárosban, a zeneművészet e Mekkájában, Volkmann sikert sikerre aratott, mégsem volt ott maradása. Négy évig küzdött Volkmann ezzel a különös nosztalgiával, míg végre 1858 őszén újra Pestre költözött.” (Folyt. köv.)
503 Ardelao 2017-04-03 09:36:51
„A Zeneakadémia falai között nevelkedő fiatalság köréből egy zenei ezermester kerül ki 1900-ban. Az élénk tekintetű, gyors észjárású fiatalember kitűnően zongorázik, gordonkázik, nagyszerűen játszik hárfán és orgonán, megbízható szóló-, kamara- és zenekari játékos; a zeneelméletet, a zeneszerzés legbonyolultabb tárgyait és a zene történetét, esztétikáját kiválóan tudja, és lelkesen magyarázza. A nagyműveltségű muzsikus közkedvelt tagjává válik a főváros zeneéletének. . . . . . ” Így indul el [url] https://hu.wikipedia.org/wiki/Sikl%C3%B3s_Albert#.C3.89letp.C3.A1ly.C3.A1ja;Siklós (Schönwald) Albert [/url] pályafutása, aki 75 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el, Budapesten. Falk Géza „A magyar muzsika mesterei” című könyvében írja le Siklós Albert (1878-1942) sikeres pályafutásának a történetét. „Siklós 1878-ban Budapesten született. Korán megnyilvánuló zenei, később matematikai és festői tehetsége zavarba ejti a gondolkodó szülőket. A zene taníttatását minden esetre megkezdik. Így már 6 éves korában zongorázni tanul, 13 éves, amikor a gordonkajáték tanulását is megkezdi. 1896-ban kerül az Akadémiára, ahol Koessler professzor a mestere. Az Akadémia komoly követelményű stúdiumai mellett egyetemi hallgató is, és a két Főiskolán egyidejűleg végez. Külföldre utazik, zenei ismereteit és általános műveltségét bővíti. Visszatérése után két zeneszerzői ösztöndíjat (Volkmann- és Liszt-díj) nyer el, majd a Fodor-iskola tanára lesz. 1909-ben kerül az Akadémia tanári karába. Előbb elméletet, hangszerelést és partitúraolvasást, később (1917-ben) zeneszerzést, magyar és egyetemes zenetörténetet, esztétikát és karéneket tanít. Pedagógiai és zeneszerzői munkásságát hivatalosan is elismerik. 1912-ben már rendes tanárrá, 1919-ben a Nemzeti Zenede bizottsági, 1920-ban a Zeneművészeti Tanács tagjává nevezik ki, 1925-ben a Kormányzó „Signum Laudis” -szal tünteti ki. 1926-ban a Nemzeti Zenede és a Székesfővárosi Zenetanfolyam miniszteri biztosa, 1933-ban törvényszéki zenei szakértő, 1934-ben az Irodalmi és Művészi Tanács és 1937-ben a Zeneszerző-szövetség igazgatósági tagja lesz. Elismerésben gazdag életét pedagógiai, írói és zeneszerzői sikerei ékesítik. Mint tanárt és előadót tisztelik növendékei és hallgatói (a Népművelési Bizottság „Szabad Egyetemén”, rádióban, nyilvános szemináriumi előadás-sorozatokban, stb., stb.). Mint szakírót olvasóinak hatalmas tábora becsüli. („A Zene” szerkesztője, számtalan cikk és zeneelemzés írója). A tankönyvíróra pedig a tanuló ifjúság és a zenével foglalkozó művelt nagyközönség tekint fel igaz elismeréssel. (Összhangzattan, Ellenponttan, Formatan, Hangszereléstan, Partitúraolvasás könyve, Zeneesztétika, Harmonizálás könyve, Zenei Lexikon, Magyar zenetörténet, Zenediktálás stb., stb.). Mint zeneszerző igen sokat alkotott. Nagy technikájú és gazdag hangszín-világú művészete, amely a Wagner-Strauss-Mahler-stílusból indult ki, mind közelebb kerül a magyar muzsikához. A századvégi zenei nyelvezetben feloldódó lírája, humora és hangfestői készsége előbb a magyaros, majd a magyar zene kohójában izzik, míg végre eljut a ma zenéjéhez.”
„A Zeneakadémia falai között nevelkedő fiatalság köréből egy zenei ezermester kerül ki 1900-ban. Az élénk tekintetű, gyors észjárású fiatalember kitűnően zongorázik, gordonkázik, nagyszerűen játszik hárfán és orgonán, megbízható szóló-, kamara- és zenekari játékos; a zeneelméletet, a zeneszerzés legbonyolultabb tárgyait és a zene történetét, esztétikáját kiválóan tudja, és lelkesen magyarázza. A nagyműveltségű muzsikus közkedvelt tagjává válik a főváros zeneéletének. . . . . . ” Így indul el [url] https://hu.wikipedia.org/wiki/Sikl%C3%B3s_Albert#.C3.89letp.C3.A1ly.C3.A1ja;Siklós (Schönwald) Albert [/url] pályafutása, aki 75 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el, Budapesten. Falk Géza „A magyar muzsika mesterei” című könyvében írja le Siklós Albert (1878-1942) sikeres pályafutásának a történetét. „Siklós 1878-ban Budapesten született. Korán megnyilvánuló zenei, később matematikai és festői tehetsége zavarba ejti a gondolkodó szülőket. A zene taníttatását minden esetre megkezdik. Így már 6 éves korában zongorázni tanul, 13 éves, amikor a gordonkajáték tanulását is megkezdi. 1896-ban kerül az Akadémiára, ahol Koessler professzor a mestere. Az Akadémia komoly követelményű stúdiumai mellett egyetemi hallgató is, és a két Főiskolán egyidejűleg végez. Külföldre utazik, zenei ismereteit és általános műveltségét bővíti. Visszatérése után két zeneszerzői ösztöndíjat (Volkmann- és Liszt-díj) nyer el, majd a Fodor-iskola tanára lesz. 1909-ben kerül az Akadémia tanári karába. Előbb elméletet, hangszerelést és partitúraolvasást, később (1917-ben) zeneszerzést, magyar és egyetemes zenetörténetet, esztétikát és karéneket tanít. Pedagógiai és zeneszerzői munkásságát hivatalosan is elismerik. 1912-ben már rendes tanárrá, 1919-ben a Nemzeti Zenede bizottsági, 1920-ban a Zeneművészeti Tanács tagjává nevezik ki, 1925-ben a Kormányzó „Signum Laudis” -szal tünteti ki. 1926-ban a Nemzeti Zenede és a Székesfővárosi Zenetanfolyam miniszteri biztosa, 1933-ban törvényszéki zenei szakértő, 1934-ben az Irodalmi és Művészi Tanács és 1937-ben a Zeneszerző-szövetség igazgatósági tagja lesz. Elismerésben gazdag életét pedagógiai, írói és zeneszerzői sikerei ékesítik. Mint tanárt és előadót tisztelik növendékei és hallgatói (a Népművelési Bizottság „Szabad Egyetemén”, rádióban, nyilvános szemináriumi előadás-sorozatokban, stb., stb.). Mint szakírót olvasóinak hatalmas tábora becsüli. („A Zene” szerkesztője, számtalan cikk és zeneelemzés írója). A tankönyvíróra pedig a tanuló ifjúság és a zenével foglalkozó művelt nagyközönség tekint fel igaz elismeréssel. (Összhangzattan, Ellenponttan, Formatan, Hangszereléstan, Partitúraolvasás könyve, Zeneesztétika, Harmonizálás könyve, Zenei Lexikon, Magyar zenetörténet, Zenediktálás stb., stb.). Mint zeneszerző igen sokat alkotott. Nagy technikájú és gazdag hangszín-világú művészete, amely a Wagner-Strauss-Mahler-stílusból indult ki, mind közelebb kerül a magyar muzsikához. A századvégi zenei nyelvezetben feloldódó lírája, humora és hangfestői készsége előbb a magyaros, majd a magyar zene kohójában izzik, míg végre eljut a ma zenéjéhez.”
502 Ardelao 2017-03-26 09:53:36
Kassai István - a kiváló, Liszt-díjas zongoraművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja (sz.: 1959. március 26-án) – a mai napon tölti be 58. életévét. Elévülhetetlen érdemei közé tartozik – többek között – Mosonyi Mihály zenei múltjának a felkutatása, dokumentálása és népszerűsítése, zongorára írott műveinek CD-re vétele és megjelenítése. (Véleménye szerint Mosonyi Liszt és Erkel mellett a magyar zenei romantika legjelesebb képviselője volt.) De szólnunk kell Weiner Leó összes zongoraművének a felvételéről, azokról a felvételekről, amelyek Volkmann Róbertnek a magyar vonatkozású zongoraműveiből készült válogatásról készültek, Hubay Jenő hegedűre és zongorára írt szerzeményeinek az összkiadásáról, továbbá Erkel, Bartók és Kodály műveinek további lemezfelvételeiről. Ezek elkészültét is neki köszönhetjük. Kassai István tagja az Erkel Ferenc, Hubay Jenő és Lajtha László Társaságnak. Erkel Ferenc zongoraműveinek a stúdiófelvételéért 1990-ben megkapta a Magyar Rádió Nívódíját. További munkájához sok sikert és jó egészséget kívánok! Isten éltesse sokáig!
Kassai István - a kiváló, Liszt-díjas zongoraművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja (sz.: 1959. március 26-án) – a mai napon tölti be 58. életévét. Elévülhetetlen érdemei közé tartozik – többek között – Mosonyi Mihály zenei múltjának a felkutatása, dokumentálása és népszerűsítése, zongorára írott műveinek CD-re vétele és megjelenítése. (Véleménye szerint Mosonyi Liszt és Erkel mellett a magyar zenei romantika legjelesebb képviselője volt.) De szólnunk kell Weiner Leó összes zongoraművének a felvételéről, azokról a felvételekről, amelyek Volkmann Róbertnek a magyar vonatkozású zongoraműveiből készült válogatásról készültek, Hubay Jenő hegedűre és zongorára írt szerzeményeinek az összkiadásáról, továbbá Erkel, Bartók és Kodály műveinek további lemezfelvételeiről. Ezek elkészültét is neki köszönhetjük. Kassai István tagja az Erkel Ferenc, Hubay Jenő és Lajtha László Társaságnak. Erkel Ferenc zongoraműveinek a stúdiófelvételéért 1990-ben megkapta a Magyar Rádió Nívódíját. További munkájához sok sikert és jó egészséget kívánok! Isten éltesse sokáig!
501 ladislav kozlok 2017-03-25 10:38:51 [Válasz erre: 500 ladislav kozlok 2017-03-25 10:23:14]
Eddig még nem volt jobb Rusalka vagy Jenufa a vilagon mint Beňačkova muvészno. Popp és Grúberová után a legjelentosebb szlovák sopran. A cseh televízio Art programja este 8 ora 20-kor Boito Mefistofeles-ével tiszteleg a muvésznonek. www.ceskatelevize.cz/art/ Beňačková Margitot és Helénát is énekli. Ez a legendás San Franciscoi felvétel.
Eddig még nem volt jobb Rusalka vagy Jenufa a vilagon mint Beňačkova muvészno. Popp és Grúberová után a legjelentosebb szlovák sopran. A cseh televízio Art programja este 8 ora 20-kor Boito Mefistofeles-ével tiszteleg a muvésznonek. www.ceskatelevize.cz/art/ Beňačková Margitot és Helénát is énekli. Ez a legendás San Franciscoi felvétel.
500 ladislav kozlok 2017-03-25 10:23:14
Ma unnepli 70.-dik szuletesnapját Gabriela Beňačkova.
Ma unnepli 70.-dik szuletesnapját Gabriela Beňačkova.
499 Ardelao 2017-03-22 23:07:24
Körmendi Klára zongoraművésznőnk ma ünnepli születésnapját. (1944.március 22.) Isten éltesse őt sokáig!
Körmendi Klára zongoraművésznőnk ma ünnepli születésnapját. (1944.március 22.) Isten éltesse őt sokáig!
498 lujza 2017-03-17 02:17:22 [Válasz erre: 497 Haandel 2017-03-16 18:34:58]
Érdekes interjú! Néhány részlet itt van belőle magyarul: http://fidelio.hu/zenes_szinhaz/2017/03/16/christa_ludwig_elmondja_miert_nem_muveszet_az_opera/
Érdekes interjú! Néhány részlet itt van belőle magyarul: http://fidelio.hu/zenes_szinhaz/2017/03/16/christa_ludwig_elmondja_miert_nem_muveszet_az_opera/
497 Haandel 2017-03-16 18:34:58
[url]https://de.wikipedia.org/wiki/Christa_Ludwig;Christa Ludwig[/url] (* 16. März 1928 in Berlin) [url]http://webpaper.nzz.ch/2017/03/12/kultur/Q1HRK/nie-wieder-saengerin?guest_pass=47a59d69bf%3AQ1HRK%3A427f432e6a9a62c360df3d8e8ad10e1c792e59b7;«Nie wieder Sängerin!»[/url]
[url]https://de.wikipedia.org/wiki/Christa_Ludwig;Christa Ludwig[/url] (* 16. März 1928 in Berlin) [url]http://webpaper.nzz.ch/2017/03/12/kultur/Q1HRK/nie-wieder-saengerin?guest_pass=47a59d69bf%3AQ1HRK%3A427f432e6a9a62c360df3d8e8ad10e1c792e59b7;«Nie wieder Sängerin!»[/url]
496 Búbánat 2017-03-10 12:00:16
[url] http://www.budapest13.hu/hirek/20170309/emlektabla-romhanyi-jozsefnek; Emléktábla Romhányi Józsefnek [/url] http://www.budapest13.hu 2017. március 9. | A XIII. kerület Hegedüs Gyula utca 15. számú ház homlokzatán, a költő egykori lakhelyén felavatták a 96 évvel ezelőtt, 1921 március 8-án született Romhányi József író, költő, műfordító emléktábláját, amelyet a XIII. Kerületi Önkormányzat és a ház lakói közösen állítottak az érdemes művésznek. Az ünnepi eseményen – mások mellett - Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő, a kerület díszpolgára emlékezett a ma is népszerű pályatárs életútjára, költészetének eredetiségére, máig ható értékeire.
[url] http://www.budapest13.hu/hirek/20170309/emlektabla-romhanyi-jozsefnek; Emléktábla Romhányi Józsefnek [/url] http://www.budapest13.hu 2017. március 9. | A XIII. kerület Hegedüs Gyula utca 15. számú ház homlokzatán, a költő egykori lakhelyén felavatták a 96 évvel ezelőtt, 1921 március 8-án született Romhányi József író, költő, műfordító emléktábláját, amelyet a XIII. Kerületi Önkormányzat és a ház lakói közösen állítottak az érdemes művésznek. Az ünnepi eseményen – mások mellett - Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő, a kerület díszpolgára emlékezett a ma is népszerű pályatárs életútjára, költészetének eredetiségére, máig ható értékeire.
495 Búbánat 2017-02-28 17:22:35
Születésnapi beszélgetés Szinetár Miklóssal – interjú [url] http://magyaridok.hu/lugas/harom-felvonas-1432534/; HÁROM FELVONÁS [/url] MAGYAR IDŐK, 2017. FEBRUÁR 26. VASÁRNAP 11:36 Hanthy Kinga SZINETÁR MIKLÓS AZ ÚGYNEVEZETT MODERNSÉGRŐL, A KULTURÁLIS GETTÓKRÓL ÉS A KÍNAI KONYHÁRÓL „A legnagyobb kulturális intézményeket vezette, megkapott minden művészeti elismerést. Szabadon járkált a műfajok között is, talán ezért nem tudták szekértáborba sem fogni. A 85 esztendős Szinetár Miklós együtt szereti ugyanis a savanyút az édessel.”
Születésnapi beszélgetés Szinetár Miklóssal – interjú [url] http://magyaridok.hu/lugas/harom-felvonas-1432534/; HÁROM FELVONÁS [/url] MAGYAR IDŐK, 2017. FEBRUÁR 26. VASÁRNAP 11:36 Hanthy Kinga SZINETÁR MIKLÓS AZ ÚGYNEVEZETT MODERNSÉGRŐL, A KULTURÁLIS GETTÓKRÓL ÉS A KÍNAI KONYHÁRÓL „A legnagyobb kulturális intézményeket vezette, megkapott minden művészeti elismerést. Szabadon járkált a műfajok között is, talán ezért nem tudták szekértáborba sem fogni. A 85 esztendős Szinetár Miklós együtt szereti ugyanis a savanyút az édessel.”
494 Búbánat 2017-02-10 11:25:38
[url] http://fidelio.hu/zenes_szinhaz/2017/02/08/nekem_mindig_ez_marad_a_haz_-_szinetar_miklos_85/; „Nekem mindig ez marad a Ház” - Szinetár Miklós 85 [/url] Várhegyi András, 2017.02.08. 13:16, FIDELIO.HU „Pályája és személye elválaszthatatlan az opera műfajától, az Operaház örökös tagja, ahová mindmáig hazaérkezik. Túlzás nélkül a hazai operajátszás élő legendája, aki rendezőként és színházcsinálóként hat évtizedet is meghaladó pályát tudhat maga mögött. Szinetár Miklós február 8-án ünnepli 85. születésnapját.” „- A rendezésről nagyon fontos elmondani, hogy alig több mint százéves szakma. A színház kétezer évig megvolt nélküle, az opera öt-hatszáz évig. A rendezők többsége is mást ért alatta. Az egyik rendező számára az a legfontosabb, hogy ki hova áll. Emlékszem, volt olyan Così fan tutte-rendezésem, ahol hosszan magyaráztam a két művésznek, hogy miről szól a darab, és mi a dolgok mögöttese, mire az énekes megkérdezte, hogy rendben, de hova álljon. Azt válaszoltam: nem mindegy? (Nevet.)” „– 2015 októberében a Cinema Szinetár című est adott alkalmat visszatekinteni a pályán eltöltött hat évtizedre. Ön az egyetlen hazai rendező, aki tizenkét operafilmet jegyez – köztük az 1963-as Éjszakai repülést –, ami az egyik központi eleme volt az estnek. – Akkoriban szinte forradalminak számított, hogy a televízió operafilmet készítsen. A filmnek végül nagy sikere lett, a zeneszerző, Luigi Dallapiccola el volt ragadtatva, és az ő közbenjárására meghívtak alelnöknek a Cannes-i Televíziós Fesztivál zsűrijébe, ahol az esemény megkoronázásaként az én filmemet is levetítették versenyen kívül. Noha még nagyon kezdetleges technikával készült, a legnagyobb értéke kétségtelenül az, hogy olyan nagy művészek maradhattak meg általa, mint Ilosfalvy Róbert, Simándy József, Radnai György vagy Házy Erzsébet. – Házy Erzsébetet említette, akivel együtt ösztöndíjasként került az Operaházhoz. – Ez volt az intézmény első ösztöndíjas csapata 1951-ben. Négyen voltunk ösztöndíjasok, rajtam kívül még Házy Erzsébet, Melis György és Gáncs Edit, aki Németországban csinált karriert. Később aztán rengeteget dolgoztunk együtt, a legtöbb rendezésemben szerepeltek.” „– Ön miben lát ma nagy lehetőséget? – Az Operaház jelenlegi vezetésének hallatlan érdeme, hogy sikerült elérni azt, hogy az Erkel Színházban tömegek vehessenek részt opera-előadásokon. Úgy gondolom, ez egy hatalmas lehetőség a műfaj népszerűsítésében, amivel muszáj élnünk.” Szinetár Miklós következő rendezése, A cigánybáró, március 24-től lesz látható az Erkel Színház színpadán.
[url] http://fidelio.hu/zenes_szinhaz/2017/02/08/nekem_mindig_ez_marad_a_haz_-_szinetar_miklos_85/; „Nekem mindig ez marad a Ház” - Szinetár Miklós 85 [/url] Várhegyi András, 2017.02.08. 13:16, FIDELIO.HU „Pályája és személye elválaszthatatlan az opera műfajától, az Operaház örökös tagja, ahová mindmáig hazaérkezik. Túlzás nélkül a hazai operajátszás élő legendája, aki rendezőként és színházcsinálóként hat évtizedet is meghaladó pályát tudhat maga mögött. Szinetár Miklós február 8-án ünnepli 85. születésnapját.” „- A rendezésről nagyon fontos elmondani, hogy alig több mint százéves szakma. A színház kétezer évig megvolt nélküle, az opera öt-hatszáz évig. A rendezők többsége is mást ért alatta. Az egyik rendező számára az a legfontosabb, hogy ki hova áll. Emlékszem, volt olyan Così fan tutte-rendezésem, ahol hosszan magyaráztam a két művésznek, hogy miről szól a darab, és mi a dolgok mögöttese, mire az énekes megkérdezte, hogy rendben, de hova álljon. Azt válaszoltam: nem mindegy? (Nevet.)” „– 2015 októberében a Cinema Szinetár című est adott alkalmat visszatekinteni a pályán eltöltött hat évtizedre. Ön az egyetlen hazai rendező, aki tizenkét operafilmet jegyez – köztük az 1963-as Éjszakai repülést –, ami az egyik központi eleme volt az estnek. – Akkoriban szinte forradalminak számított, hogy a televízió operafilmet készítsen. A filmnek végül nagy sikere lett, a zeneszerző, Luigi Dallapiccola el volt ragadtatva, és az ő közbenjárására meghívtak alelnöknek a Cannes-i Televíziós Fesztivál zsűrijébe, ahol az esemény megkoronázásaként az én filmemet is levetítették versenyen kívül. Noha még nagyon kezdetleges technikával készült, a legnagyobb értéke kétségtelenül az, hogy olyan nagy művészek maradhattak meg általa, mint Ilosfalvy Róbert, Simándy József, Radnai György vagy Házy Erzsébet. – Házy Erzsébetet említette, akivel együtt ösztöndíjasként került az Operaházhoz. – Ez volt az intézmény első ösztöndíjas csapata 1951-ben. Négyen voltunk ösztöndíjasok, rajtam kívül még Házy Erzsébet, Melis György és Gáncs Edit, aki Németországban csinált karriert. Később aztán rengeteget dolgoztunk együtt, a legtöbb rendezésemben szerepeltek.” „– Ön miben lát ma nagy lehetőséget? – Az Operaház jelenlegi vezetésének hallatlan érdeme, hogy sikerült elérni azt, hogy az Erkel Színházban tömegek vehessenek részt opera-előadásokon. Úgy gondolom, ez egy hatalmas lehetőség a műfaj népszerűsítésében, amivel muszáj élnünk.” Szinetár Miklós következő rendezése, A cigánybáró, március 24-től lesz látható az Erkel Színház színpadán.
493 Haandel 2017-02-05 09:16:00
[url]http://oe1.orf.at/programm/458820;Magisch sinnliche Klänge: die Sopranistin Leontyne Price[/url] (1/2) 05. Februar 2017 | 15:05 | Ö1 Der erste von zwei Sendeterminen anlässlich ihres 90. Geburtstags präsentiert diese künstlerische Ausnahmeerscheinung des 20. Jahrhunderts ausschließlich in Opern von Giuseppe Verdi. (2/2) - 19. Februar 2017 | 15:05 | Ö1 [url]https://en.wikipedia.org/wiki/Leontyne_Price;Wikipedia[/url]
[url]http://oe1.orf.at/programm/458820;Magisch sinnliche Klänge: die Sopranistin Leontyne Price[/url] (1/2) 05. Februar 2017 | 15:05 | Ö1 Der erste von zwei Sendeterminen anlässlich ihres 90. Geburtstags präsentiert diese künstlerische Ausnahmeerscheinung des 20. Jahrhunderts ausschließlich in Opern von Giuseppe Verdi. (2/2) - 19. Februar 2017 | 15:05 | Ö1 [url]https://en.wikipedia.org/wiki/Leontyne_Price;Wikipedia[/url]
492 Ardelao 2016-11-19 00:33:32
Dalos Lászlóra emlékezve …. Dalos László, Aranytollas és Táncsics Mihály-díjas hírlapíró, író, költő, Nádasdy Kálmán-díjas operafordító és zeneszövegíró, ma lenne 92 éves. Mondják, minden akkor és úgy történik, amikor és ahogyan annak lennie kell, merthogy életünk eseményeit az univerzum nagy karmestere előre meghatározza. Mégis fájlalom, hogy Dalos Lászlóval csupán életem harmadik harmadában kerültem személyes ismeretségbe. Egyik írása kapcsán nem hagyott nyugodni egy téma, amelyet mindenképpen vele szerettem volna megvitatni. Telefonszámát egyik barátomtól kaptam meg, aki közölte, hívjam csak fel nyugodtan a szerzőt, mert nagyon kedves, közvetlen ember, bizonyára örömmel veszi, ha kérdésemmel megkeresem. Hát így, egy hosszú telefonbeszélgetéssel kezdődött a barátságunk. Amikor először látogatott el hozzánk, meglepődtem: az ajtóban egy magas, szikár, szép tartású úr állt (akkor már túl volt a nyolcvanon). Nem látszott rajta a kor. Kezében egy üveg vörösbort szorongatott, hiszen csak nem állít be üres kézzel oda, ahová meghívást kapott… Halk szavú, végtelenül kedves, természetesen viselkedő ember volt, akit családom is azonnal nagy rokonszenvvel fogadott. Azután beszélgetni kezdtünk. Szó esett mindenről, zenéről, irodalomról, színművészetről, a magyar nyelv helyes használatáról, Pausztovszkijról és az orosz nyelv szépségeiről. Röpültek az órák. Szándékosan írom, „röpültek”, mert Dalos László arra is gondosan ügyelt, hogy ott, ahol azt a magyar nyelv megengedi, az „ö” hangot használja. Így elkerülhető, hogy beszédünk unalmas mekegéssé váljon. Elmondta, mennyire bosszantja őt, ha egy magyarról azt állítják, magyar származású. Aki Magyarországon született, magyar apa és magyar anya gyermekeként, az magyar, bárhová vesse is a sors. Dalos László imádta Puccini „Bohéméletét”. Mesélte, gyermekkorában egyszer megkérdezték tőle otthon, miért sír. Ő azt felelte: „Mert meghalt a Mimi.” A mai napig bánom, hogy nem hallgattuk meg együtt ezt az operát, pedig remek felvételeim vannak róla. Pereg a film, az emlékeké …. Közvetlenül a születésnapja előtt, 2008. november 18-án szerzői est a budavári Litea Könyvesbolt- és Teázóban: Lőte Attila olvas fel részletet Dalos László „Nemecsek a Lánchídon” című, 2004-ben megjelent könyvéből és verseket „A vén budai hársfák” címmel, 2008-ban kiadott, kötetből. Ebben a „fészbúkozó”, „esemesező”, félszavakat dadogó világban, a könyvesbolt „teázójában” alig akad talpalatnyi hely, tömve barátokkal, jó ismerősökkel, érdeklődőkkel, irodalomkedvelőkkel. Dalos Lászlót sokan szerették. Azután rendeztünk odahaza is egy amolyan szűk körű író-olvasó találkozót. Ült a fotelban, és készségesen válaszolt a neki feltett kérdésekre, őszintén, egyszerűen, ugyanakkor érdekfeszítően. Azok, akiknek már nem jutott hely a kanapén és a székeken, a szőnyegen ülve hallgatták őt. Büszke volt hírlapíró mivoltára. Újságíró bárki lehet, de a hírlapíró magasabb minőség! Meg volt győződve arról, hogy még sokáig, legalább 95 éves koráig fog élni. Úgy tűnik, az égi zenekarban a nagy karmesternek ennél korábban volt szüksége a lélek és a szavak zenéjének értő megszólaltatójára. Még ma is fülemben cseng Dalos László egyik mondata, amelyet másoktól ma egyre ritkábban hallani: „Gyerekeim, nekem olyan szép életem volt!” Részlet: Dalos László „Patikai csöndet kérek” c. „Nemregényéből” „Öreg barátom, közel a nyolcvanhoz, mindig meglep valamivel. A minap például meggyőzően fejtegette: mindannyiunk életében sok volt a baj, bánat, keserűség, s a minket ért számtalan rosszról ki-ki listát készíthetne. Ám ugyanígy összeírhatná a már nem fiatalok több korosztálya azt is, mennyi öröm, kedvesség, szépség, egyáltalán mennyi jó jutott osztályrészükül. Kinél erre, kinél arra billen a mérleg. Igen ám, de, mint mondja, ő most kitalált egy harmadik listát! Arról: mennyi rossz nem történik meg velünk … Sorolni kezdte a magáét. Tessék, csak néhány a hosszú sorból: Kiskorában nem érte utol a gyermekparalízis. Soha nem veszítette el az eszméletét. Nem volt tüdőgyulladása. Nem vágták föl a hasát. Nem vált belőle alkoholista, nikotin rabja, kábítószeres. Nem kellett katonáskodnia. Soha nem emelt fegyvert senkire. Nem cipelték el „malenkij robotra” (mert mindig megszökött!), hogy az északi sarkkörön túl kössön ki. Nem ült a Hatóság pincéjében, ama hatvanas számú ház alatt. Nem volt szívinfarktusa. Nem került viharba vitorlással a Balaton közepén. Nem … Folytatta. De már nem is figyeltem rá; a magam harmadik listáját kezdtem írni.”
Dalos Lászlóra emlékezve …. Dalos László, Aranytollas és Táncsics Mihály-díjas hírlapíró, író, költő, Nádasdy Kálmán-díjas operafordító és zeneszövegíró, ma lenne 92 éves. Mondják, minden akkor és úgy történik, amikor és ahogyan annak lennie kell, merthogy életünk eseményeit az univerzum nagy karmestere előre meghatározza. Mégis fájlalom, hogy Dalos Lászlóval csupán életem harmadik harmadában kerültem személyes ismeretségbe. Egyik írása kapcsán nem hagyott nyugodni egy téma, amelyet mindenképpen vele szerettem volna megvitatni. Telefonszámát egyik barátomtól kaptam meg, aki közölte, hívjam csak fel nyugodtan a szerzőt, mert nagyon kedves, közvetlen ember, bizonyára örömmel veszi, ha kérdésemmel megkeresem. Hát így, egy hosszú telefonbeszélgetéssel kezdődött a barátságunk. Amikor először látogatott el hozzánk, meglepődtem: az ajtóban egy magas, szikár, szép tartású úr állt (akkor már túl volt a nyolcvanon). Nem látszott rajta a kor. Kezében egy üveg vörösbort szorongatott, hiszen csak nem állít be üres kézzel oda, ahová meghívást kapott… Halk szavú, végtelenül kedves, természetesen viselkedő ember volt, akit családom is azonnal nagy rokonszenvvel fogadott. Azután beszélgetni kezdtünk. Szó esett mindenről, zenéről, irodalomról, színművészetről, a magyar nyelv helyes használatáról, Pausztovszkijról és az orosz nyelv szépségeiről. Röpültek az órák. Szándékosan írom, „röpültek”, mert Dalos László arra is gondosan ügyelt, hogy ott, ahol azt a magyar nyelv megengedi, az „ö” hangot használja. Így elkerülhető, hogy beszédünk unalmas mekegéssé váljon. Elmondta, mennyire bosszantja őt, ha egy magyarról azt állítják, magyar származású. Aki Magyarországon született, magyar apa és magyar anya gyermekeként, az magyar, bárhová vesse is a sors. Dalos László imádta Puccini „Bohéméletét”. Mesélte, gyermekkorában egyszer megkérdezték tőle otthon, miért sír. Ő azt felelte: „Mert meghalt a Mimi.” A mai napig bánom, hogy nem hallgattuk meg együtt ezt az operát, pedig remek felvételeim vannak róla. Pereg a film, az emlékeké …. Közvetlenül a születésnapja előtt, 2008. november 18-án szerzői est a budavári Litea Könyvesbolt- és Teázóban: Lőte Attila olvas fel részletet Dalos László „Nemecsek a Lánchídon” című, 2004-ben megjelent könyvéből és verseket „A vén budai hársfák” címmel, 2008-ban kiadott, kötetből. Ebben a „fészbúkozó”, „esemesező”, félszavakat dadogó világban, a könyvesbolt „teázójában” alig akad talpalatnyi hely, tömve barátokkal, jó ismerősökkel, érdeklődőkkel, irodalomkedvelőkkel. Dalos Lászlót sokan szerették. Azután rendeztünk odahaza is egy amolyan szűk körű író-olvasó találkozót. Ült a fotelban, és készségesen válaszolt a neki feltett kérdésekre, őszintén, egyszerűen, ugyanakkor érdekfeszítően. Azok, akiknek már nem jutott hely a kanapén és a székeken, a szőnyegen ülve hallgatták őt. Büszke volt hírlapíró mivoltára. Újságíró bárki lehet, de a hírlapíró magasabb minőség! Meg volt győződve arról, hogy még sokáig, legalább 95 éves koráig fog élni. Úgy tűnik, az égi zenekarban a nagy karmesternek ennél korábban volt szüksége a lélek és a szavak zenéjének értő megszólaltatójára. Még ma is fülemben cseng Dalos László egyik mondata, amelyet másoktól ma egyre ritkábban hallani: „Gyerekeim, nekem olyan szép életem volt!” Részlet: Dalos László „Patikai csöndet kérek” c. „Nemregényéből” „Öreg barátom, közel a nyolcvanhoz, mindig meglep valamivel. A minap például meggyőzően fejtegette: mindannyiunk életében sok volt a baj, bánat, keserűség, s a minket ért számtalan rosszról ki-ki listát készíthetne. Ám ugyanígy összeírhatná a már nem fiatalok több korosztálya azt is, mennyi öröm, kedvesség, szépség, egyáltalán mennyi jó jutott osztályrészükül. Kinél erre, kinél arra billen a mérleg. Igen ám, de, mint mondja, ő most kitalált egy harmadik listát! Arról: mennyi rossz nem történik meg velünk … Sorolni kezdte a magáét. Tessék, csak néhány a hosszú sorból: Kiskorában nem érte utol a gyermekparalízis. Soha nem veszítette el az eszméletét. Nem volt tüdőgyulladása. Nem vágták föl a hasát. Nem vált belőle alkoholista, nikotin rabja, kábítószeres. Nem kellett katonáskodnia. Soha nem emelt fegyvert senkire. Nem cipelték el „malenkij robotra” (mert mindig megszökött!), hogy az északi sarkkörön túl kössön ki. Nem ült a Hatóság pincéjében, ama hatvanas számú ház alatt. Nem volt szívinfarktusa. Nem került viharba vitorlással a Balaton közepén. Nem … Folytatta. De már nem is figyeltem rá; a magam harmadik listáját kezdtem írni.”
491 Búbánat 2016-09-30 10:22:27 [Válasz erre: 490 Búbánat 2016-09-30 10:19:31]
"Arckép" - Medveczky Ádám karmester Bartók Rádió, 19.00-19.30 Szerkesztő: Katona Márta Ism. hétfő, 9.30
"Arckép" - Medveczky Ádám karmester Bartók Rádió, 19.00-19.30 Szerkesztő: Katona Márta Ism. hétfő, 9.30
490 Búbánat 2016-09-30 10:19:31 [Válasz erre: 475 Búbánat 2016-07-15 17:46:42]
[url] http://kulturvilag.blogstar.hu/2016/09/14/kulturvacsora/30247/; Kultúrvacsora – Medveczky Ádám 75 éves [/url] Kulturvilag.blogstar.hu Alma 2016.09.14. „Medveczky Ádám 75. születésnapja alkalmából, illusztris és hagyományteremtő estét rendeztek, melyen a karmester, korábbi volt főzeneigazgató, a hazai operaélet egyik legjelentősebb dirigense, átvehette az eddigi munkásságát megörökítő, átfogó képanyaggal illusztrált riportkönyvet.” A Csúri Ákos, újságíró, író által készített riportkönyv, a „Megszólal a néma pálca” megmutatja a karnagy emberi arcát, gondolkodását, hitét. Olvasmányos képet kapunk életének sarokpontjairól, a családi zenei örökségről és értékrendszeréről egyaránt. Az opera színpadán kis éttermet és oldott hangulatú vacsorát varázsolva, méltó keretet adtak a köszöntésnek és hoztak össze a magyar színpadi, színházi és filmes élet kiemelkedő alakjai számára, akik méltó példaképei lehetnek a ma felnövekvő művész generációnak. Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója és Dr. Kucsera Tamás Gergely, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára köszöntője után, a könyv szerzőjével, Csúri Ákossal karöltve köszöntötték Medveczky Ádámot, aki a könyv mellé egy ifjúkori Hunyadi-hangfelvételt is kapott. Az Opera két énekese kedvenc áriáival kedveskedett az ünnepeltnek, de a mester maga is zongora elé ült és korát meghazudtolóan tökéletesen játszott. A szeptember 11-én, vasárnap megrendezett első Operavacsorán, a karnagy köszöntésére összegyűltek a Nemzet Színészei, a Mozgókép Mesterei, a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai, a Nemzet Sportolói és az Opera Mesterművészei valamint Medveczky Ádám családja. A megjelentek között volt a teljesség igénye nélkül: Jókai Anna, Marton Éva, Molnár Piroska, mindenki Bors nénije, Haumann Péter, Jankovics Marcell, Szakonyi Károly, Szemadám György és Tordy Géza is. Játéka alapján állíthatjuk, hogy kedvenc mondása, hogy addig vezényel zenekart majd, míg zongorázni is tud, azt ígéri, hogy még jó pár évig örülhetünk kimagasló szerepléseinek és dirigálásainak. Isten éltesse őt még nagyon sokáig!”
[url] http://kulturvilag.blogstar.hu/2016/09/14/kulturvacsora/30247/; Kultúrvacsora – Medveczky Ádám 75 éves [/url] Kulturvilag.blogstar.hu Alma 2016.09.14. „Medveczky Ádám 75. születésnapja alkalmából, illusztris és hagyományteremtő estét rendeztek, melyen a karmester, korábbi volt főzeneigazgató, a hazai operaélet egyik legjelentősebb dirigense, átvehette az eddigi munkásságát megörökítő, átfogó képanyaggal illusztrált riportkönyvet.” A Csúri Ákos, újságíró, író által készített riportkönyv, a „Megszólal a néma pálca” megmutatja a karnagy emberi arcát, gondolkodását, hitét. Olvasmányos képet kapunk életének sarokpontjairól, a családi zenei örökségről és értékrendszeréről egyaránt. Az opera színpadán kis éttermet és oldott hangulatú vacsorát varázsolva, méltó keretet adtak a köszöntésnek és hoztak össze a magyar színpadi, színházi és filmes élet kiemelkedő alakjai számára, akik méltó példaképei lehetnek a ma felnövekvő művész generációnak. Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója és Dr. Kucsera Tamás Gergely, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára köszöntője után, a könyv szerzőjével, Csúri Ákossal karöltve köszöntötték Medveczky Ádámot, aki a könyv mellé egy ifjúkori Hunyadi-hangfelvételt is kapott. Az Opera két énekese kedvenc áriáival kedveskedett az ünnepeltnek, de a mester maga is zongora elé ült és korát meghazudtolóan tökéletesen játszott. A szeptember 11-én, vasárnap megrendezett első Operavacsorán, a karnagy köszöntésére összegyűltek a Nemzet Színészei, a Mozgókép Mesterei, a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai, a Nemzet Sportolói és az Opera Mesterművészei valamint Medveczky Ádám családja. A megjelentek között volt a teljesség igénye nélkül: Jókai Anna, Marton Éva, Molnár Piroska, mindenki Bors nénije, Haumann Péter, Jankovics Marcell, Szakonyi Károly, Szemadám György és Tordy Géza is. Játéka alapján állíthatjuk, hogy kedvenc mondása, hogy addig vezényel zenekart majd, míg zongorázni is tud, azt ígéri, hogy még jó pár évig örülhetünk kimagasló szerepléseinek és dirigálásainak. Isten éltesse őt még nagyon sokáig!”
489 ladislav kozlok 2016-09-18 09:25:04
Anna Netrebko ma 45 éves. Isten éltesse a muvésznot sokáig.
Anna Netrebko ma 45 éves. Isten éltesse a muvésznot sokáig.
488 Haandel 2016-09-17 19:00:21 [Válasz erre: 487 Haandel 2016-09-16 16:34:14]
[url]http://www.ardmediathek.de/tv/suche?source=tv&sort=score&searchText=Fritz+Wunderlich&playtime=all&words=or&from=&to=&sender=all&chanDE=&chanBR=&chanDW=&chanDR=&chanHR=&chanMDR=&chanNDR=&chanRB=&chanRBB=&chanSR=&chanSWR=&chanWDR=&chanAA=&chanEP=&chanEF=&chanT2=;Fritz Wunderlich[/url] ARD Mediathek - - - - - [url]http://www.deutschegrammophon.com/us/cat/4796438; FRITZ WUNDERLICH - Complete Deutsche Grammophon Studio Recordings[/url] Int. Release 09 Sep. 2016 32 CDs
[url]http://www.ardmediathek.de/tv/suche?source=tv&sort=score&searchText=Fritz+Wunderlich&playtime=all&words=or&from=&to=&sender=all&chanDE=&chanBR=&chanDW=&chanDR=&chanHR=&chanMDR=&chanNDR=&chanRB=&chanRBB=&chanSR=&chanSWR=&chanWDR=&chanAA=&chanEP=&chanEF=&chanT2=;Fritz Wunderlich[/url] ARD Mediathek - - - - - [url]http://www.deutschegrammophon.com/us/cat/4796438; FRITZ WUNDERLICH - Complete Deutsche Grammophon Studio Recordings[/url] Int. Release 09 Sep. 2016 32 CDs
487 Haandel 2016-09-16 16:34:14
[url] http://oe1.orf.at/programm/448318;1966 / 2016: Fritz Wunderlich, seine Nacheiferer, seine Nachfolger (zum 50. Todestag) [/url] 7 Tage Ö1 [url] https://www.br-klassik.de/audio/interview-mit-barbara-wunderlich-100.html; Tochter Barbara Wunderlich im Interview[/url] [url] https://www.br-klassik.de/themen/oper/wunderlich-124.html; Der große Sänger im Bild - ganz privat [/url] Wikipedia [url] https://de.wikipedia.org/wiki/Fritz_Wunderlich; Fritz Wunderlich [/url] (* 26. September 1930 in Kusel; † 17. September 1966 in Heidelberg)
[url] http://oe1.orf.at/programm/448318;1966 / 2016: Fritz Wunderlich, seine Nacheiferer, seine Nachfolger (zum 50. Todestag) [/url] 7 Tage Ö1 [url] https://www.br-klassik.de/audio/interview-mit-barbara-wunderlich-100.html; Tochter Barbara Wunderlich im Interview[/url] [url] https://www.br-klassik.de/themen/oper/wunderlich-124.html; Der große Sänger im Bild - ganz privat [/url] Wikipedia [url] https://de.wikipedia.org/wiki/Fritz_Wunderlich; Fritz Wunderlich [/url] (* 26. September 1930 in Kusel; † 17. September 1966 in Heidelberg)
486 ladislav kozlok 2016-09-16 08:39:59
Ma 50 éve, hogy megnyitották a Metropolitan Opera új épuletét a Lincoln Centrumban. Az operának 4400 alkalmazotja van, 300 milio dollár az évi koltségvetéd, ebbol kb. a fele privát ajándékok. Leggyakrabban jatszott operák - La Boheme, Carmen,La Traviata, Aida.
Ma 50 éve, hogy megnyitották a Metropolitan Opera új épuletét a Lincoln Centrumban. Az operának 4400 alkalmazotja van, 300 milio dollár az évi koltségvetéd, ebbol kb. a fele privát ajándékok. Leggyakrabban jatszott operák - La Boheme, Carmen,La Traviata, Aida.
485 smaragd 2016-09-11 12:16:44 [Válasz erre: 484 smaragd 2016-09-10 16:15:12]
Most találtam, talán ezzel az írással le is zárhatjuk, ezt a dolgot, azaz a "Kinyílott a pitypang" dalcím felhasználását nem zenei célra: [url]http://ketezer.hu/2016/09/barabas-andras-lekonyulo-pitypang/;2000[/url] Hozzáteszem hogy Kemény Egon 1953 után is komponált gyermekeknek óvodai és iskolai előadásra is dalokat, további nagyzenekarra és gyermekkarra írt szviteket.
Most találtam, talán ezzel az írással le is zárhatjuk, ezt a dolgot, azaz a "Kinyílott a pitypang" dalcím felhasználását nem zenei célra: [url]http://ketezer.hu/2016/09/barabas-andras-lekonyulo-pitypang/;2000[/url] Hozzáteszem hogy Kemény Egon 1953 után is komponált gyermekeknek óvodai és iskolai előadásra is dalokat, további nagyzenekarra és gyermekkarra írt szviteket.
484 smaragd 2016-09-10 16:15:12 [Válasz erre: 481 Búbánat 2016-09-07 11:02:17]
Már régóta várom, hogy ezt valaki szóvá tegye. Azt, hogy "ellopta", nem mondanám, de tény, hogy jogosulatlanul használta a teljes, pontos címet,tehát nem kinyílt vagy nyílik, stb szókapcsolatban. Szerzői jogi szempontból is lehetne vizsgálni, okozott-e kárt evvel a szerzőknek. Amennyire értesülve vagyok, egy bizonyos érzet kifejezésére alkalmazta, ami kellemes, tiszta és gondtalan. Ebből a szempontból nézve az mutatkozik meg, hogy Kemény Egon-Dalos László: "Kinyílott a pitypang" (1952) című dalának dallama a közönség egy részének máig fülében cseng, vagy ismerős a címe. Igazi sláger volt generációkon keresztül, szívesen énekelte felnőtt és gyerek. A hiba szerintem ott van, hogy - tudomásom szerint -Kerényi Imre soha, sehol nem említette a szerzők nevét és nem utalt a cím alatti - szerzői jogvédelem alatt álló - dalra. Ezt a hibát bármikor jóváteheti. Kemény Egon-Dalos László: [url]https://youtu.be/RAsWpznExRU;Kinyílott a pitypang"[/url] (A pitypang annak idején a köztudatban nem irtandó kerti gyom, hanem tavasszal viruló, vidámságot keltő növényke volt.)
Már régóta várom, hogy ezt valaki szóvá tegye. Azt, hogy "ellopta", nem mondanám, de tény, hogy jogosulatlanul használta a teljes, pontos címet,tehát nem kinyílt vagy nyílik, stb szókapcsolatban. Szerzői jogi szempontból is lehetne vizsgálni, okozott-e kárt evvel a szerzőknek. Amennyire értesülve vagyok, egy bizonyos érzet kifejezésére alkalmazta, ami kellemes, tiszta és gondtalan. Ebből a szempontból nézve az mutatkozik meg, hogy Kemény Egon-Dalos László: "Kinyílott a pitypang" (1952) című dalának dallama a közönség egy részének máig fülében cseng, vagy ismerős a címe. Igazi sláger volt generációkon keresztül, szívesen énekelte felnőtt és gyerek. A hiba szerintem ott van, hogy - tudomásom szerint -Kerényi Imre soha, sehol nem említette a szerzők nevét és nem utalt a cím alatti - szerzői jogvédelem alatt álló - dalra. Ezt a hibát bármikor jóváteheti. Kemény Egon-Dalos László: [url]https://youtu.be/RAsWpznExRU;Kinyílott a pitypang"[/url] (A pitypang annak idején a köztudatban nem irtandó kerti gyom, hanem tavasszal viruló, vidámságot keltő növényke volt.)
483 parampampoli 2016-09-08 08:34:23 [Válasz erre: 482 IVA 2016-09-08 07:23:16]
ISTEN ÉLTESSE SOKÁIG!
ISTEN ÉLTESSE SOKÁIG!
482 IVA 2016-09-08 07:23:16
[url]https://www.youtube.com/watch?v=id1fN9nbNIc;Duplán aktuális[/url] ez a szép felvétel. Isten éltesse egészségben Kincses Veronikát!
[url]https://www.youtube.com/watch?v=id1fN9nbNIc;Duplán aktuális[/url] ez a szép felvétel. Isten éltesse egészségben Kincses Veronikát!
481 Búbánat 2016-09-07 11:02:17 [Válasz erre: 439 Búbánat 2015-11-19 12:48:30]
[url] http://nol.hu/kultura/az-orangyal-1614715; Az őrangyal [/url] 2016-05-08 13:39:47, Nol.hu – Rab László Dalos Gábor: A vén budai hársfák poétája. Egedesign Kft., 2015. 195 oldal, 777 forint "Egy vonzatot rosszul írtam, akkor telefonált először. Utána mindig megrettentem, amikor rám csörgött, de nem kellett tőle félnem, mert akkor is jelentkezett, ha dicsérni akart. Afféle őrangyalom lett, és egy idő után már nagyon büszke voltam a barátságunkra. Dalos László segített akkor is, amikor riportot írtam Magyar Állami Viperaház címmel az Opera körüli botrányokról. Leszóltak, hogy nem érthet egy műparaszt a magasművészethez, én pedig nem mondhattam, hogy a legjobb forrástól szereztem az információ¬kat, attól, aki mindent tudott a műfajról. A Színházi Életnél kezdte az újságírói pályát a háború előtt, majd 33 évet húzott le a Film Színház Muzsikánál. Fordított olaszból (közte A szicíliai vecsernyét 1962-ben), oroszból (Pausztovszkij egész életművét ültette át magyarra), megírt több ezer újságcikket, mindenféle műfajban otthonosan mozgott. Legérdekesebbek a dalszövegei voltak, ezek közül a Bástyasétány 77 című operetthez szűk két óra alatt készült el A vén budai hársfák slágerével. Előtte Eisemann Mihály zeneszerző annyit mondott neki és a librettista Baróti Gézának, hogy „itt Török professzor valamit Budáról énekel”. A darabot 1957-ben mutatták be, Ajtay Andor fátyolos énekhangjára sokan emlékeznek. Dalos hosszú pályája során mindenkivel találkozott, akivel kellett, hol pompás társalgónak bizonyult, hol igazi pesterzsébeti vagánynak, aki nagy élvezettel ír. 1938-ban lett színházi riporter, kritikát ritkán jegyzett, nem akarta bántani a kiégett sztárokat és a tehetségtelen kezdőket. Amikor Tímár József búcsúztatóját írta, a naplója szerint vinnyogott és nyüszített, de aztán leütötte kis Kolibri írógépén az első sort: „Gazdátlanul maradt a vállat húzó két hatalmas bőrönd: Willy Loman nem érkezik meg többé.” Szabó Lőrinc halálhíre mögé 13 sornyi helyre kellett „valamit” írnia, ekkor nevezték ki hírlapírónak. Igazi jó fej újságíró volt, aki messziről kiszúrta, ha a kései utódok el akartak kenni valamit a szövegeikben. Nem volt nála pardon, komplett előadást tartott telefonon nyelvhelyességi kérdésekről. 1924-ben született és 2011-ben halt meg, üde, kedves figuraként emlékszem rá, akinek szavai, szép verssorai visszaköszönnek fia, Dalos Gábor újságíró-szerkesztő könyvecskéjéből. Szerencsére igen sok a fotó, Dalos szinte mindegyiken önfeledten mosolyog, s őszintén visszanevetnek rá interjúalanyai, Füst Milán, Giu¬seppe Taddei, Páger, Simándy, Váradi Hédi. Bár a könyvben nincs róla szó, de Dalos írt szöveget Kemény Egon zenéjére is, a dal címe Kinyílott a pitypang. Kerényi Imre lopta el pár éve, amikor a Magyar Krónikához ötletelt. Gondoltam, megírom...
[url] http://nol.hu/kultura/az-orangyal-1614715; Az őrangyal [/url] 2016-05-08 13:39:47, Nol.hu – Rab László Dalos Gábor: A vén budai hársfák poétája. Egedesign Kft., 2015. 195 oldal, 777 forint "Egy vonzatot rosszul írtam, akkor telefonált először. Utána mindig megrettentem, amikor rám csörgött, de nem kellett tőle félnem, mert akkor is jelentkezett, ha dicsérni akart. Afféle őrangyalom lett, és egy idő után már nagyon büszke voltam a barátságunkra. Dalos László segített akkor is, amikor riportot írtam Magyar Állami Viperaház címmel az Opera körüli botrányokról. Leszóltak, hogy nem érthet egy műparaszt a magasművészethez, én pedig nem mondhattam, hogy a legjobb forrástól szereztem az információ¬kat, attól, aki mindent tudott a műfajról. A Színházi Életnél kezdte az újságírói pályát a háború előtt, majd 33 évet húzott le a Film Színház Muzsikánál. Fordított olaszból (közte A szicíliai vecsernyét 1962-ben), oroszból (Pausztovszkij egész életművét ültette át magyarra), megírt több ezer újságcikket, mindenféle műfajban otthonosan mozgott. Legérdekesebbek a dalszövegei voltak, ezek közül a Bástyasétány 77 című operetthez szűk két óra alatt készült el A vén budai hársfák slágerével. Előtte Eisemann Mihály zeneszerző annyit mondott neki és a librettista Baróti Gézának, hogy „itt Török professzor valamit Budáról énekel”. A darabot 1957-ben mutatták be, Ajtay Andor fátyolos énekhangjára sokan emlékeznek. Dalos hosszú pályája során mindenkivel találkozott, akivel kellett, hol pompás társalgónak bizonyult, hol igazi pesterzsébeti vagánynak, aki nagy élvezettel ír. 1938-ban lett színházi riporter, kritikát ritkán jegyzett, nem akarta bántani a kiégett sztárokat és a tehetségtelen kezdőket. Amikor Tímár József búcsúztatóját írta, a naplója szerint vinnyogott és nyüszített, de aztán leütötte kis Kolibri írógépén az első sort: „Gazdátlanul maradt a vállat húzó két hatalmas bőrönd: Willy Loman nem érkezik meg többé.” Szabó Lőrinc halálhíre mögé 13 sornyi helyre kellett „valamit” írnia, ekkor nevezték ki hírlapírónak. Igazi jó fej újságíró volt, aki messziről kiszúrta, ha a kései utódok el akartak kenni valamit a szövegeikben. Nem volt nála pardon, komplett előadást tartott telefonon nyelvhelyességi kérdésekről. 1924-ben született és 2011-ben halt meg, üde, kedves figuraként emlékszem rá, akinek szavai, szép verssorai visszaköszönnek fia, Dalos Gábor újságíró-szerkesztő könyvecskéjéből. Szerencsére igen sok a fotó, Dalos szinte mindegyiken önfeledten mosolyog, s őszintén visszanevetnek rá interjúalanyai, Füst Milán, Giu¬seppe Taddei, Páger, Simándy, Váradi Hédi. Bár a könyvben nincs róla szó, de Dalos írt szöveget Kemény Egon zenéjére is, a dal címe Kinyílott a pitypang. Kerényi Imre lopta el pár éve, amikor a Magyar Krónikához ötletelt. Gondoltam, megírom...
480 Búbánat 2016-09-06 10:50:57
Ma 115 éve született Bilicsi Tivadar (Budapest, 1901. szeptember 6.[1] – Siófok, 1981. július 11.) „Szinte minden műfajban maradandót alkotott: színészként, komikusként, táncosként, énekesként egyaránt. Talán legjobban saját szavaival lehet jellemezni: „ Mulattattam, de magam is mulattam. ” (Wikipédia) A Dankó Rádió délelőtti operettműsorában Nagy Ibolya emlékezett a kiváló művészre, akinek az alábbi dalai hangzottak el az adásban: - Zerkovitz Béla – Szilágyi László: Csókos asszony - „Mi muzsikus lelkek…” (Bilicsi Tivadar, km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Behár György) - Zerkovitz Béla - J.H. Flynn: „Ujjé, a Ligetben nagyszerű!” (Bilicsi Tivadar, km. az MR Esztrádzenekara, vezényel: Török Emil) - Tamássy Zdenko - Darvas Szilárd: „Nem wurlitzer a verkli” (Km. a Jereb-együttes) - Gyöngy Pál - Békeffy István: „Budán van egy kis Heuriger” (Bilicsi Tivadar, km. az MRT Szimfonikus Zenekara) (ismétlés 17.41-től 17.53-ig)
Ma 115 éve született Bilicsi Tivadar (Budapest, 1901. szeptember 6.[1] – Siófok, 1981. július 11.) „Szinte minden műfajban maradandót alkotott: színészként, komikusként, táncosként, énekesként egyaránt. Talán legjobban saját szavaival lehet jellemezni: „ Mulattattam, de magam is mulattam. ” (Wikipédia) A Dankó Rádió délelőtti operettműsorában Nagy Ibolya emlékezett a kiváló művészre, akinek az alábbi dalai hangzottak el az adásban: - Zerkovitz Béla – Szilágyi László: Csókos asszony - „Mi muzsikus lelkek…” (Bilicsi Tivadar, km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Behár György) - Zerkovitz Béla - J.H. Flynn: „Ujjé, a Ligetben nagyszerű!” (Bilicsi Tivadar, km. az MR Esztrádzenekara, vezényel: Török Emil) - Tamássy Zdenko - Darvas Szilárd: „Nem wurlitzer a verkli” (Km. a Jereb-együttes) - Gyöngy Pál - Békeffy István: „Budán van egy kis Heuriger” (Bilicsi Tivadar, km. az MRT Szimfonikus Zenekara) (ismétlés 17.41-től 17.53-ig)
479 Haandel 2016-09-04 17:17:59
[url]http://www.rudolfschock.nl/;Rudolf Schock[/url] (* 4. September 1915 in Duisburg; † 13. November 1986 in Düren)
[url]http://www.rudolfschock.nl/;Rudolf Schock[/url] (* 4. September 1915 in Duisburg; † 13. November 1986 in Düren)
478 Búbánat 2016-08-12 09:57:01
A ma 85 éves Czigány György köszöntése Czigány György Erkel Ferenc-, Liszt Ferenc- és József Attila-díjas magyar író, költő, újságíró, szerkesztő, zenei rendező, műsorvezető, érdemes művész A Duna World csatorna a születésnapon két portréműsorával tiszteleg Czigány György előtt: 2016. augusztus 12. péntek 13:50 - 14:20 [url] http://tv.animare.hu/tvmusor.aspx?id=g8fe8f3c7724514967a97cc596802ea8bc; Tálentum - Czigány György költő [/url] Riportműsor (2005) Rendező: Sára Júlia (30') 2016. augusztus 12. péntek 17:45 - 19:00 [url] http://tv.animare.hu/tvmusor.aspx?id=g889c2e2bd556343cb92b27f6526d9f721; Vándorévek - vándorúton Czigány György [/url] Portréfilm (2001) Rendezte: Kecskés G. László
A ma 85 éves Czigány György köszöntése Czigány György Erkel Ferenc-, Liszt Ferenc- és József Attila-díjas magyar író, költő, újságíró, szerkesztő, zenei rendező, műsorvezető, érdemes művész A Duna World csatorna a születésnapon két portréműsorával tiszteleg Czigány György előtt: 2016. augusztus 12. péntek 13:50 - 14:20 [url] http://tv.animare.hu/tvmusor.aspx?id=g8fe8f3c7724514967a97cc596802ea8bc; Tálentum - Czigány György költő [/url] Riportműsor (2005) Rendező: Sára Júlia (30') 2016. augusztus 12. péntek 17:45 - 19:00 [url] http://tv.animare.hu/tvmusor.aspx?id=g889c2e2bd556343cb92b27f6526d9f721; Vándorévek - vándorúton Czigány György [/url] Portréfilm (2001) Rendezte: Kecskés G. László
477 Búbánat 2016-08-02 12:39:45
Enrico Caruso (Nápoly, 1873. február 25. – Nápoly, 1921. augusztus 2.) olasz operaénekes elhunyta 95. évfordulójára emlékezve: [url] https://www.youtube.com/watch?v=tXNtuPQMjnI&feature=related; Enrico Caruso sings "Vesti la giubba - video" [/url] Recording of 1904 (Eredetileg némafilm volt.)
Enrico Caruso (Nápoly, 1873. február 25. – Nápoly, 1921. augusztus 2.) olasz operaénekes elhunyta 95. évfordulójára emlékezve: [url] https://www.youtube.com/watch?v=tXNtuPQMjnI&feature=related; Enrico Caruso sings "Vesti la giubba - video" [/url] Recording of 1904 (Eredetileg némafilm volt.)
476 ladislav kozlok 2016-07-21 11:17:35
Ma unnepli 50.-edik szuletésnapját DALIBOR JENIS, elsorangu szlovák bariton. www.operaplus.cz Oktober 26.-kán a muvészúr áriaestet ad a pozsonyi vigadoban a Szlovák Filharmonia nagytermében. www.kapos.sk
Ma unnepli 50.-edik szuletésnapját DALIBOR JENIS, elsorangu szlovák bariton. www.operaplus.cz Oktober 26.-kán a muvészúr áriaestet ad a pozsonyi vigadoban a Szlovák Filharmonia nagytermében. www.kapos.sk
475 Búbánat 2016-07-15 17:46:42
Születésnapi interjú olvasható a Fidelio honlapján: [url] http://fidelio.hu/klasszikus/2016/07/15/a_timpani_mellol/; Medveczky Ádám karmester ma 75 éves! [/url] A timpani mellől UR MÁTÉ FIDELIO.HU, 2016.07.15. 08:27 Medveczky Ádám karmester Ferencsik János zenekarában kezdte pályáját timpanistaként. A Kossuth-díjas művész, aki később Lamberto Gardelli mellett vált a bécsi klasszika, az olasz opera, valamit Kodály, Bartók és Erkel műveinek szakavatott dirigensévé, július 15-én ünnepli hetvenötödik születésnapját.
Születésnapi interjú olvasható a Fidelio honlapján: [url] http://fidelio.hu/klasszikus/2016/07/15/a_timpani_mellol/; Medveczky Ádám karmester ma 75 éves! [/url] A timpani mellől UR MÁTÉ FIDELIO.HU, 2016.07.15. 08:27 Medveczky Ádám karmester Ferencsik János zenekarában kezdte pályáját timpanistaként. A Kossuth-díjas művész, aki később Lamberto Gardelli mellett vált a bécsi klasszika, az olasz opera, valamit Kodály, Bartók és Erkel műveinek szakavatott dirigensévé, július 15-én ünnepli hetvenötödik születésnapját.
474 Búbánat 2016-07-12 09:32:11 [Válasz erre: 472 -zéta- 2016-07-05 21:07:21]
A Bartók Rádió esti műsorában hallhatjuk: 19.00-19.30 Összhang - a zenei élet aktualitásai A 100 éves Rév Líviát köszöntjük (Ism. holnap, 9.30)
A Bartók Rádió esti műsorában hallhatjuk: 19.00-19.30 Összhang - a zenei élet aktualitásai A 100 éves Rév Líviát köszöntjük (Ism. holnap, 9.30)
473 Búbánat 2016-07-07 12:12:02
[url] https://www.youtube.com/watch?v=URkLs4pli9I; Obrazcova emlékére [/url] _ aki ezen a napon született, 1939-ben és tavaly hunyt el. „Колыбельная” Памяти Великой Певицы... Музыка Матвей Блантер, стихи Михаил Исаковский.
[url] https://www.youtube.com/watch?v=URkLs4pli9I; Obrazcova emlékére [/url] _ aki ezen a napon született, 1939-ben és tavaly hunyt el. „Колыбельная” Памяти Великой Певицы... Музыка Матвей Блантер, стихи Михаил Исаковский.
472 -zéta- 2016-07-05 21:07:21
Isten éltesse a ma 100 esztendős Rév Líviát! :-)
Isten éltesse a ma 100 esztendős Rév Líviát! :-)
471 smaragd 2016-06-27 11:00:31
A mai László napon "a Dalos Laci"-ra gondolok: [url]http://m.nol.hu/kultura/20100106-valogatott_boldogsagok-493821;Dalos László, válogatott boldogságok[/url]
A mai László napon "a Dalos Laci"-ra gondolok: [url]http://m.nol.hu/kultura/20100106-valogatott_boldogsagok-493821;Dalos László, válogatott boldogságok[/url]
470 Búbánat 2016-06-19 08:32:16
[url] http://www.budaipolgar.hu/budaipolgar/kedves-szomszed/gyurkovics2.html; Gyurkovics Mária nem sztár, hanem édesanya akart lenni [/url] Budaipolgar.hu, 2013. július 1. A Gyurkovics-villában annak idején sok neves művész megfordult, Mária és Zsuzsa gyerekként találkozott velük. Bár a próbákat nem zavarhatták, a zenészek találtak rá alkalmat, hogy megnevettessék a két kislányt. Operaénekes édesanyjukért rengetegen rajongtak. Gyurkovics Mária nem akart sztár lenni, a külföldi szerződések helyett a családot választotta. Férjével, Forrai Miklóssal, a kiváló karnaggyal és zenepedagógussal a második kerületben találtak otthonra. Idősebbik lányukból, Máriából, gyermekorvos, később csecsemőotthon-vezető, Zsuzsából pedig magánénektanár lett. [url] https://www.youtube.com/watch?v=CExxhsCwEO8; Gyurkovics Mária - Gilda áriája - Verdi: Rigoletto [/url]
[url] http://www.budaipolgar.hu/budaipolgar/kedves-szomszed/gyurkovics2.html; Gyurkovics Mária nem sztár, hanem édesanya akart lenni [/url] Budaipolgar.hu, 2013. július 1. A Gyurkovics-villában annak idején sok neves művész megfordult, Mária és Zsuzsa gyerekként találkozott velük. Bár a próbákat nem zavarhatták, a zenészek találtak rá alkalmat, hogy megnevettessék a két kislányt. Operaénekes édesanyjukért rengetegen rajongtak. Gyurkovics Mária nem akart sztár lenni, a külföldi szerződések helyett a családot választotta. Férjével, Forrai Miklóssal, a kiváló karnaggyal és zenepedagógussal a második kerületben találtak otthonra. Idősebbik lányukból, Máriából, gyermekorvos, később csecsemőotthon-vezető, Zsuzsából pedig magánénektanár lett. [url] https://www.youtube.com/watch?v=CExxhsCwEO8; Gyurkovics Mária - Gilda áriája - Verdi: Rigoletto [/url]
