Téma ismertetése: film, könyv, gasztro, építő, képző, tánc, etc
Bizonyosan elő lehet bányászni további "szembesítő" cikket a mútból - ütköztetve a "jelen"-nel...
Tempora mutantur.......
Tisztelt Búbánat! Köszönöm, hogy felhívta a figyelmet Sztankay Ádám jelen „interjújára”. Sztankay Ádám művész életrajzait mindig élvezettel olvasom (jó lenne egyszer kötetben is látni), tárgyilagosak, sosem tolakszik az író előtérbe. Ez jellemzi a mostani írást is.
Ablonczy László számára a mai forrongó kulturális életben biztos nem volt aktuálisabb téma, mint újra és újra leleplezni a Major Tamás, Aczél György fémjelezte borzasztó, vészterhes, csak túlélésre játszó időszakot. Remélhető, hogy az új SZFE könyvtárából is kidobják az ebben a korszakban keletkezett műveket.
Az így szükségszerűen felszabaduló helyre ajánlok egy kötetet, 1975-ből, tehát már nem az ÁVH-s verőlegények korából.
A címe: Emelkedő úton. 25 éves a hajdúnánási Micsurin TSZ. Írta (társszerzővel) Ablonczy László. A cím már tükrözi a tartalmat, amiből a szerzőre tekintettel, inkább nem idézek.
"Kétfrontos harcot vívunk, elvtársak!" ... eddig beérték az egyfrontossal.
Kedves gesztus Demeter Szilárdtól, hogy válaszadás ürügyén rút egyet a szerzők által sehol, semmilyen fórumon nem említett Parti Nagy Lajosba.
BRÉKING! BRÉKING!
Válasz Szakács Árpádéknak (forrás: mandiner.hu)
2021. március 17. 12:43
DEMETER SZILÁRD
Vendégszerző
Lettlégyen Szakács számszeríjba oltott helikopter, akkor se mondja meg, hogy mit csináljak. Ehhez gyakorlatilag csak a miniszterelnöknek és az EMMI miniszterének van joga.
Demeter Szilárd válasza Szakács Árpád és Grób László írására
„Szakács Árpád filippikáiban sok részigazság szokott lenni. A balliberális oldal valóban egyoldalúan és részrehajlóan döntött, amikor hatalmon volt, és kétségem sincs afelől, hogy amennyiben ismét hatalomra kerülnek, ugyanezt a gyakorlatot fogják visszahozni. De ha a nemzeti oldal hasonlóképpen viselkedik, akkor mitől lennénk mi jobbak? Az egy láb akkor is csak egy láb, legyen bal, vagy jobb, ugyanúgy kibillenthető az ember. Sérelempolitikából nem születhet nemzeti kultúra.
Ugyanakkor jót tehet Szakács kirohanásainak, ha nem csak kioktat, hanem tájékozódik is (a nemzeti névtér például egy többéves projekt, a könyvtárosokat sem vágnám szájon így visszkézből stb.).
De ami a legfontosabb: ha hagynám, hogy Szakács Árpád vagy Parti Nagy Lajos hozzon helyettem döntéseket, akkor nem érdemelném meg sem a fizetésemet, sem a pozíciómat.
Nagyon nem szeretem, ha helyettem bárki döntést akar hozni. Javaslatot tehet, észérvekre hallgatok, mert nem gondolom, hogy tökéletes lennék, vagy nálam lenne a bölcsek köve.
De lettlégyen Szakács számszeríjba oltott helikopter, akkor se mondja meg, hogy mit csináljak. Ehhez gyakorlatilag csak a miniszterelnöknek és az EMMI miniszterének van joga. Tudomásom szerint Szakács egyik pozíciót sem tölti be.
Úgyhogy bocs, Árpád, nem vagy a főnököm, a véleményed egy a sok vélemény közül, és sajnos, nem a legokosabb. Ugorgyunk.”
BRÉKING!
Demeter Szilárd koncepcionális tévedései (forrás és teljes cikk: mandiner.hu)
2021. március 17. 12:04
SZAKÁCS ÁRPÁD | GRÓB LÁSZLÓ
Vendégszerzők
A koncepció alapján sajnos az látszik, hogy Demeter Szilárd viszonya a magyar kultúrához olyan, mint egy csónakosé a Széchenyi híd alatt a Dunán, aki azt hiszi magáról, hogy ő irányíthatja folyamot – pedig legfeljebb a hullámokat lovagolja meg.
„Demeter Szilárd, a magyar kultúrpolitika hangadója a Mandiner oldalán hosszas cikket írt, melyben ismerteti elképzeléseit/programját, benne különösen nagy terjedelemben a magyar könyvkiadás megújítására vonatkozóan. Mint a konzervatív oldal immár komoly múlttal rendelkező könyvkiadói, az elmúlt 11 évben természetesen egyáltalán nem vártuk el, hogy velünk bárki bármiről konzultáljon a konzervatív kultúrpolitika részéről, szakmai kérdésekről pedig végképp nem. Így a néhány éve kinevezett Demeter Szilárdtól sem vettük rossz néven a „mellőzést”, és a most lefektetett szakmai koncepciójához sem szóltunk volna hozzá, ha az nem egy lelkes műkedvelő kevéssé átgondolt próbálkozását tükrözné, ami sajnos inkább romboló, mint építő elképzeléseket tartalmaz. Igaz, az elmúlt 11 év után már nem nagyon van mit rombolni, hiszen ez a terület olyan, mint a régi zsidó viccben Kohn bácsi beteg libáinak esete a bölcs rabbival: az állatok mind megdöglöttek, pedig a rabbinak még annyi jó ötlete lett volna a meggyógyításukra.
Nem a teljesség igényével ugyan, de néhány pontban nézzük D. Sz. szakmai koncepcióját:
1. „Létrehozunk egy könyvközpontot, amely az Országos Széchényi Könyvtárral (OSZK) szoros együttműködésben a magyar könyvkultúra jobbítását célozza. Ennek is többes cél- és feladatrendszere van. Könyvszakmai képzéseket támogatunk, mert a magyar kiadók szükségét látják ennek.”
Nos, az OSZK több mindenre alkalmas lehet, de hogy piaci környezetben működő cégek „jobbításában” közreműködjön, arra semmiképpen....Könyvszakmai képzésekre meg, köszönjük, de - álláspontunk szerint - nincs szükség...
2. „Szeretnénk egy olyan pályázatot, aminek keretében főként fiatal tudósok tudományos ismeretterjesztő művek megírására kapnak ösztöndíjat.”
Ez remek új ötletnek hangzik, csakhogy eddig is voltak ilyenek (pl. NKA), a kérdés már csak az: ki fog dönteni? Az eddigi tapasztalatok alapján garantálni lehet, ennél is teljesen mindegy, hogy most vagy a jövőben milyen kormány lesz hatalmon.
3. „Tovább erősítenénk a magyar gyerek- és ifjúsági irodalmat”.
Tovább? Eddig erősítette bárki? Leszámítva a balliberális oldal hálózatának támogatását? De arra mindig ráfér egy kis erősítés.
4. Néhány további jámbor óhaj: „Támogatjuk a hangoskönyvek gyártását is” – „Újragondoljuk a közkönyvtárak funkcióit”, „Folyóirataink szellemi műhelyek – arra találtunk ki kormányprogramot, hogy kiszabadítsuk ezt a szellemet”.
Rokonszenves, kedves gondolatok Demeter Szilárdtól. Alaposabb megfontolás után viszont csak egy szimpla közhelygyűjtemény. (Azért az Ezeregyéjszakát érdemes lenne tanulmányozni, mielőtt ebbe a szellem-dologba nagyon belelovaljuk magunkat…)
5. „Elviekben már sikerült összefésülni a tartalomipari fejlesztéseket a közgyűjteményi digitalizálási stratégiával. Az OSZK-ban közel vagyunk egy olyan keretrendszer véglegesítéséhez, amely lehetővé teszi a kulturális adatvagyonra épülő gyors, felhasználóbarát fejlesztéseket. A nemzeti névtér élesítésre kész.”
Ezt annyira azért nem sikerült megértenünk, különös tekintettel a „névtér”-re. (Lehet, hogy „névtár”, csak elírták, de az sem javít sokat rajta.)
Ezt meg, bocsánat, de kellemetlen és kínos leírni is, főleg akkor, amikor az OSZK digitalizálása gyerekcipőben jár....
És ha már ennyire belejöttünk az önzetlenségbe, itt is tegyük hozzá azt, amit már jobbító szándékkal sok helyen leírtunk, elmondtunk a magyar könyvkiadással/könyvszakmával kapcsolatos tennivalókról:
1. A könyvterjesztést decentralizálni kell...
2. El kellene felejteni államigazgatási szinten, hogy a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) a magyar könyvszakma reprezentánsa...
3. Létre kell hozni a jobboldali kultúra működőképes hálózatát:...
4. „A kultúra felől nézve nem az az elsődleges kérdés, hogy ki alakít kormányt 2022-ben, hanem az, hogy lesz-e magyar kultúra 2222-ben. A kultúra tehát nem pártpolitikai, hanem nemzeti kérdés.”
Filozófiai alapon megközelítve ez kissé aránytévesztés: magyar kultúra igenis van és lesz...De hogy nem elsődleges kérdés, ki kormányozza az országot? Tényleg nem? Tényleg nem! ...
5. Ami meg a Demeter Szilárd bevezetőjében említett általános (kultúr)politikai megfogalmazást illeti, érdekes, hogy megint mi kezdjük az „árokbetemetés” utópisztikus mantráját hangoztatni, ami a valóságban úgy látszik, mintha a ballib oldal felé lenne egy felszólítás, egyenesen a Gyalog-galoppból: „Jól van, egyezzünk ki döntetlenben!”
A közzétett nagyívű koncepcióról egyértelműen ki lehet mondani, hogy az egy frázisoktól hemzsegő világmegváltó kulturális tervrendszer, amely önmagában nagyon ingatag lábakon áll, következetlen, esetleges véghatásában konzerválja a ballib oldal kulturális hegemóniáját, és fantazmagória abban az értelemben is, hogy hiányzik a működtetéséhez szükséges szellemi háttér a konzervatív oldalon...Az egész koncepció alapján sajnos az látszik, hogy Demeter Szilárd viszonya a magyar kultúrához olyan, mint egy csónakosé a Széchenyi híd alatt a Dunán, aki azt hiszi magáról, hogy ő irányíthatja folyamot – pedig legfeljebb a hullámokat lovagolja meg.”
Grób László Szakács Árpád
Attraktor Kiadó Kárpátia Stúdió Kiadó
ügyvezető ügyvezető igazgató
Valamennyien -Vidnyánszky Attilát, Ablonczy Lászlót és másokat is ideértve- megnyugodhatunk: jelenleg kb. 150-160 hallgató és doktorandusz a 2350 alatt idézett cikkekben olvashatóan kiszabadul abból a fertőből (az SZFE-ről), ahol, Ablonczyt idézve, "Babarczy László és szellembaráti köre zavartalanul átrektorkodta az elmúlt harminc évet." Tényleg fontos intézmény az Emergency Exit ... néha nem csupán tűzbiztonsági-tűzrendészeti szempontból.
Múltbeli tébolyok, az Aczél György-világ besúgási üzemmenete és a jelenkor felbujtói
SZTANKAY ÁDÁM
2021.03.15. 18:34 Origo.hu
Ablonczy László József Attila-díjas újságíró, publicista, színházigazgató, aki 1991 és 1999 között állt a Nemzeti Színház élén, az Országút című internetes orgánum közölt tőle többrészes cikksorozatot, Déryné hol van? címmel. Írásaiban részben a Színház- és Filmművészeti Egyetem struktúraváltása kapcsán kialakult helyzetre reflektál, valamint feltárja azokat az 1945 utáni eseményeket is, amelyek olykor máig hatóan meghatározták az intézmény működését.
Az Origo újságírója, Sztankay Ádám a cikksorozat kapcsán felvetődött kérdéseit - a járványhelyzetre való tekintettel – írásban küldte el a szerzőnek. Ablonczy László ugyancsak írásban válaszolt, s bár hozzájárult válaszai közzétételéhez, olykor személyesen az újságírónak címezte a gondolatait – az időnként esszészerű, ugyanakkor olvasmányos, a szélesebb nyilvánosság számára is egyértelmű, egyben tanulságos válaszokat. Nem is próbáltuk megszüntetni a személyességet. Ablonczy László és Sztankay Ádám írásos beszélgetése.
(Öt folytatásos részben)
Emergency Exit - FREESZFE
Európai egyetemek menthetik meg a hallgatók diplomáit.
„A Színház- és Filmművészeti Egyetem százötven hallgatójának már biztosan nem kell lemondania képzéséről és diplomájáról akkor sem, ha az intézmény átalakításának módja miatt nem kívánja az SZFE-n befejezni tanulmányait. Öt európai egyetem veheti át őket formálisan – elismerik eddig megszerzett kreditjeiket és a mestereikkel folytatott további munkát is. Egy belső felmérés alapján még ennél is többen élnének a lehetőséggel, ezért továbbra is folynak tárgyalások más egyetemekkel.
Hónapok óta dolgozunk az Emergency Exit névre keresztelt diplomamentő programon, melynek keretein belül eddig öt európai egyetemmel – köztük a salzburgi zeneművészeti egyetem (Universitat Mozarteum), a ludwigsburgi előadóművészeti egyetem (Akademie für Darstellende Kunst Baden-Württemberg), a varsói színművészeti egyetem és annak kihelyezett bialystok-i bábtanszaka (Akademia Teatralna im. Aleksandra Zelwerowicza), valamint a svájci színiakadémia (Accademia Teatro Dimitri) – sikerült megállapodnunk, tizennégy SZFE-s osztály átvételéről. Az egyéni hallgatói szerződések aláírási procedúrája folyamatban van, így egyelőre nem lehet tudni az átjelentkező hallgatók pontos számát.
A különböző egyetemeken más-más konstrukciók valósulnak meg, a program célja azonban egységes: menekülőutat teremteni azoknak a hallgatóknak, akik az intézmény modellváltása és annak körülményei miatt nem látják biztosítottnak a tanszabadság és az autonóm alkotómunka feltételeit az SZFE-n. Többnyire speciális jogviszonyt ajánlanak a hallgatóknak az egyetemek: az akkreditált képzést nem folytató Freeszfe Egyesületet, mint oktatási jellegű tevékenységet végző partnerintézményt tartják számon, az itt teljesített kurzusokat és vizsgákat kreditek formájában elismerik. A vizsgafilmeket, vizsgaelőadásokat, szakdolgozatokat – tehát a képzések eredményeit – többnyire a partneregyetemek képviselőivel közösen értékeli majd a Freeszfe Egyesület oktatói gárdája. Az említett osztályok többsége már a tavaszi szemesztertől az Emergency Exit programban folytatja. Közel hetven vidéki és határon túli hallgató elszállásolása a tavaszi szemeszter idejére a Közép-európai Egyetem (CEU) jóvoltából lett megoldva.
A járványügyi helyzet súlyosbodásával az egyesület digitális munkarendre állt át: a kurzusokat online tartjuk, a projekteket fizikai kontaktus nélkül fejlesztjük. A korlátozások feloldásakor az ideiglenesen felajánlott próba- és műtermekbe, valamint magánlakásokba térünk vissza – a bázist jelentő épületet továbbra is keressük. Az egyetemfoglalás idején és azóta befolyt adományokat a tevékenység megvalósításához szükséges épület- és eszközbérlésre, vizsgamunkák költségeire fordítjuk. Az oktatók bérezése és a hallgatói szociális juttatások, ösztöndíjak abban az esetben kerülhetnek majd kiosztásra, amennyiben az egyesület bevételei és a pártolói tagság támogatása ezt lehetővé teszik.” Forrás itt és itt.
off ("csak" történelem) Savonarola nem volt barom. Önjelölt prófétaként apokaliptikus lánggal égett és égetett, ostorozta a fennálló állapotokat, teokráciát akart. Mai szóval es ténylegesen is megosztó személyiség volt. Kezdeti sikereit észlelvén átlépte azt a bizonyos "vörös vonalat", saját főnöke(i) ellen fordult. Sorsa ismeretes. Vannak, akik ön- vagy mások által jelölt-fölkent prófétaként óvatosabbak, a takarójukon nem nyújtóznak túl, elkerül(het)ik Savonarola sorsát: földi életükben óhajtanak tartós jólétben, hatalommal/ban élni, olykor visszaélni és nem holtukban megdicsőülni, mint a firenzei előd...vagy ott sem. Kiderül egyszer, kinek-kinek hogyan alakul a sorsa, ki lép -időben- hátrébb, ki pottyan le az uborkafáról, ha és mert túl magasra mászott.
off Elnézést, elkerülte a figyelmemet. Válaszolok :-)
Demeter egy barom. Pont.
Írtam is neked privátban február 22-én.
2345
2317-ben kimaradt a listá(m)ból Demeter Szilárd. Komoly mulasztás részemről, elismerem. Mivel a legfrissebb törvényjavaslat a megszavazása esetén lehetővé tenné bármilyen épület vagy más beruházás bárhol történő megvalósítását, miért is ne kerülhetne sor operaelőadásokra, sőt: akár erre alkalmas további épület(ek) felhúzására is pl. a Városligetben? Sokak szerint a törvényjavaslat egyik kiemelt célja, célpontja úgyis a Városliget beépítése = az eredeti, de 2019 ősze óta -eddig- részben blokkolt tervek mindenáron történő megvalósítása. Koncertek régebben is voltak pl. az Állatkertben, aztán már majdnem készen van a Magyar Zene Háza és a sohanapján elkészülő Biodíszletdóm is hasznosítható lehet operai célra. Nem beszélve a szintén a Liget-projektbe álmodott Ifjúsági Színházról. Egyik hely jobb mint a másik és logisztikailag mindegyik jobb, mint a kőbányai kocsiszín. Meg aztán a Baán László irányítása alatt lévő két projekt (Liget és MÁO-felújítás) jól össze(f)érne a lombok alatt.
Flashmob ide, flashmob oda: a Rádió Zenei Együtteseinek hamarosan költözni kell. Roma locuta, causa finita.
Majd az lesz, amit pár éve kellett a Rádió Zenei Együtteseinek csinálnia: flashmobokat köztereken. Már szinte látom lelki szemeimmel, ahogy az Emke aluljáróban felcsendül Kiss B. hangján, hogy "Hazám, hazám.." miközben a zenekar zenészei szép sorban érkeznek fel a mozgólépcsőn a metróból és beszállnak a produkcióba. Sőt, össze lehet kapcsolni a kellemest a hasznossal, ha például az Operakórus tagjai HÉV szerelvényeken énekelnék a Szabadságkórust és ezalatt ellenőriznék az utasokat, érvényes jegyük, bérletük van-e.
Könyörgöm, hova akarják vinni? A vurstliba? A mozdonyszínbe? És mi az, hogy "komfortzóna"? Kb 5-6 éves lehettem, mikor először vittek az Operába, matiné balett előadásra, mert akkortájt vasárnap délelőtt matiné-elöadások voltak. Még fel sem ment a fügöny, de már el voltam bűvölve, a hangulat, a zsongás, a miliő, a bordó függöny, bársonyszékek, szépen felöltözött emberek és gyerekek - megvolt az alaphangulat. Ahogyan később a színházlátogatások alkalmával is! Ami a felnőttkorig elkíslért, és elkísér mindenkit, akár bevallja, akár nem! Aki ezt nem ismeri el, az hazudik. Aki pedig ebbe belerondít, akár csak függöny nélküli, nyitott színpaddal, az egyéb aljasságokra is képes!
Hosszú interjú, de az is érdekes, amiről nem nyilatkozik.
Kínosan kerüli Baán László érdekeltségeit, azokkal történő valamilyen kapcsolódását. A nagyívű tervek között erről egyetlen szó sem esik.
Egy árulkodó félmondat azért található benne:
„Ha kivisszük az operaelőadást a komfortzónájából, biztos találunk rá közönséget”
Nem biztos, hogy sietni kellene az Operaház felújításának befejezésével.
Ha a Kossuth-díj (idén még) nem is érkezett meg Demeter Szilárd számára, aggodalomra semmi ok. "A gettólogika gyengíti a kultúrát" címmel friss nagyinterjú index.hu-n
"Demeter Szilárd főigazgató és miniszeri biztos. Hozzá tartozik a PIM, a Nyelvek Háza, a Petőfi Irodalmi Ügynökség, valamint a könnyűzene felvirágoztatása. Ösztöndíjakért felelős számos műfajban: irodalom, könnyűzene, képzőművészet, fotó, tánc, formatervezés, komolyzene. Megkérdeztük, miért fontos ez számára.
Magyarországon legutóbb a nem szép emlékezetű Aczél György kezében összpontosult ennyire a kulturális élet. Mi a véleménye erről a párhuzamról?" .....
"..kormánydöntés értelmében több mint 60 milliárd forintot fordíthat az önhöz kapcsolható Petőfi Irodalmi Ügynökség Nonprofit Kft. a kulturális szféra támogatására, megkapja a Hajógyári-szigetet, az óbudai Zichy-kastélyt is. Nyilvánossá vált egy 23 milliárd forintos tétel is a magyar könnyűzene felvirágoztatására. Miért így történik, és miért maga csinálja?" ...
"Néhány napja voltam egy megbeszélésen, ahol az új OSZK-épületről is beszéltünk. Körvonalazódik az a fejlesztési terv, amelynek értelmében az új Széchenyi Könyvtárat meg lehet építeni kiemelt beruházásként.
Ez lesz a Magyar Nyelv Háza?
Ez volt a munkaneve annak a projektnek, amelyen belül az Országos Széchenyi (sic! - ED) Könyvtár, a Nemzeti Filmintézet, a Színház- és Filmművészeti Egyetem, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, illetve ezek csatolt intézményei egy helyre kerülnének."....
"Tehát készül egy kulturális Olümposz, ahol az illetékes istenek, nimfák, félistenek gyűlnek össze, illetve olyan halandók, akiket bebocsátást nyernek?
Egy olyan bőséges közönségkapcsolati térrel rendelkező ingatlanegyüttesben gondolkodunk, ahol az Olümposzról leszállt fél- vagy egész istenek találkoznak a halandókkal."..
Picit még várnia kell. Idén az erdélyi irodalmi vonulatból Orbán János Dénes a soros kitüntetett.
Gondolom elírta. Talán így helyes: "Kurzustól és pártpolitikai nézetektől tökéletesen függően." A friss névsor(ok) láttán legalábbis és minden bizonnyal így van.
És még akár Kossuth-díj is lehet(ett) a jutalma!
Azt hiszem, ez mindig íg volt, így van és így is lesz! Kurzustól és pártpolitikai nézetektől tökéletesen függetlenül!
Március 15-e alkalmából javaslom Demeter Szilárd kezelésébe adni a Petőfi-hidat, Petőfi-laktanyát, a Petőfi Sándor Gimnáziumo(ka)t, a Soproni és a Veszprémi Petőfi Színházat és minden intézményt, ami az EMMI irányítása alatt áll és Petőfi Sándor nevét viseli. Van annyi közük a neves irodalom-történelem-pop-rock szakos kultúrpápáharcoshoz, mint a PIM-nek a Petőfi Rádióhoz és TV-hez. Várjuk továbbá más,Petőfi nevét viselő kult.intézmények jelentkezését.
Lefordítom magyarra: Elvtársak, alkossatok remekműveket! Meg is fizetjük - ha megfelelő módon tálaljátok a megfelelő témát, sőt, akkor nem is kell remekműnek lennie!
"A tervek szerint a Petőfi Rádió igazi kulturális adó lesz, sokkal több magyar zenével, az A38 hajó pedig otthon ad a projektnek."
"Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója a sajtóeseményen megjegyezte, hogy Petőfi egyértelműen egy szimbólum, az ő korában született meg a modern magyar nemzet. Együttműködő partnereket kerestek a projekthez, a közmédia felvállalta ezt a feladatot, és nagyon örül a Petőfi Rádió újrahangolásának."
"Béli Ádámot az M5 csatorna műsorvezetőjeként ismerhették a tévézők, ő április 1-től irányítja a Petőfi Rádiót és a Petőfi Tévét és ezek online felületeit....
... tévés szakember szerint ritka az a tévé és rádió, amely egy hajóról üzemel (amely egyben magasan jegyzett kulturális tér), ráadásul a Dunáról, amely Európa köldökzsinórja. A hajón minden technika adott a megfelelő színvonalú műsorok elkészítéséhez, a projekt Petőfi, a rocksztár címen fut. "
"Galambos István, az MTVA program-főigazgatója kiemelte, hogy Petőfi Sándor életműve nemcsak a magyar, hanem az egyetemes kultúra része, alkalmas arra, hogy még jobban megszólítsa a fiatal korosztályt. „Az MTVA minden lehetséges módon, minden platformon igyekszik támogatni ezt a kezdeményezést" – jegyezte meg, majd megköszönte a két korábbi csatornaigazgató munkáját, rájuk más területen számít a közmédia."
Demeter Szilárd gázkamrázás miatti szilenciuma véget ért hosszabb írásban tudatta: "nem egyszerűen csak időt, hanem jövőt kell nyernünk... Nagy munka vár ma reátok. Nagy munka vár ránk.. A kultúra felől nézve nem az az elsődleges kérdés, hogy ki alakít kormányt 2022-ben, hanem az, hogy lesz-e magyar kultúra 2222-ben. A kultúra tehát nem pártpolitikai, hanem nemzeti kérdés... ahhoz, hogy a magyar nemzeti kultúrát megerősítsük, néhány alapelvet rögzítettünk a magunk számára. Egy: nem fogadjuk el a véleménymonopóliumokat. Senkinél nincs ott a bölcsek köve, vagyis nem lehet az abszolút igazság birtokosaként kinyilatkoztatni. Keresztény emberként tudjuk, hogy nem a tökéletes világot építjük, de azt is tudjuk, hogy az, hogy nem vagyunk tökéletesek, annak a lehetőségét tartja nyitva, hogy jobbá tegyük a világot. Kettő: véleményünk szerint a támogatás, ösztöndíj nem alanyi jogon jár. Nem az a dolgunk, hogy az adóforintokat ilyen- vagy olyanoldali konjunktúralovagoknak adjuk, hanem a tehetséges magyarok számára kell lehetőségeket biztosítani. Három: a szekértáborok logikáját meg kell tudnunk haladni...Az erőt tettekben mérik. Ezért egy olyan ügynökség létrehozására tettünk javaslatot, amely egységbe szervezi a Kárpát-medencei magyar kulturális teret. Középtávú célunk a tágabban értelmezett Kelet-Közép-Európa egyfajta regionális központjaként a közép-európaiság gondolatának tartalommal való feltöltése...A kormány ezt elfogadta, és döntést hozott arról, hogy a Petőfi Irodalmi Ügynökség többletfeladatokat és ehhez mért többletforrásokat kapjon."
A pénz nyelvére Magyarra fordítva és röviden a lényeg (hvg.hu): A kormány...döntést hozott arról, hogy a Petőfi Irodalmi Ügynökség többletfeladatokat és ehhez mért többletforrásokat kapjon. "Az irodalmi ügynökség mellé felállítunk egy könnyűzenei központot, amely a tavaly napvilágot látott könnyűzenei stratégia megvalósításáért felel. Közösen a következő öt évben több mint 23 milliárd forintból újrahangoljuk a tágabban értelmezett magyar popkultúrát"..."A világraszóló popkulturális és társművészeti központot" Óbudán, a Hajógyár és a Zichy-kastély együttesében hozzák létre.
Nálunk pedig a magyar tv mellett a besztercebányai adót is tudtuk fogni, édesapám nagy örömére, mert ott remek jéghoki közvetítések voltak.
És amikor má TV-énk volt, nekunk Rimaszobatiaknak 2 ado volt MTV és ČST. Eleinte Budapest hétfon nem sugárzott, ekkor néztuk ma már legendás szlovák TV-játékokat és filmeket/ még csehek is imádták ezeket/ és ha jol emlékszem , kedden rendszeres elokozvetítések voltak a legjobb magyar szíházakbol.
Sokat tanultam ezekbol. Boldog vagy, hogy megismerhettem a nagy színesznoket, színészeket.
Én még emlékszem azokra az időkre, amikor mindent rádión hallgattunk, már akinek több adó vételére alkalmas rádiókészüléke volt! Ez nem a Noé bárkája korszak, hanem az ötvenes évek második fele, majd a hatvanas évek eleje! Meg kell mondanom, több színházi és hangverseny közvetítés volt, mint manapság a 100-nemtudomhány tv csatorna kínálatában!
Akkori első komolyabb készülékünket megleltem a Postamúzeum web oldalán! https://hu.museum-digital.org/index.php?t=objekt&oges=522084
Remek lehetőség, szemléletesen is, egybevetni az opera librettójának magyar szövegfordításaival. Nagyszerű!
Mon cher Edmond. koszonom szépen ezt a felvételt. Kiskoromra émlékeztem vissza. A hatvanas évek elején még nem volt TV-énk, szuleim pedig nagyon szerettek színházi kozvetítéseket radion keresz tul hallgatni. A mai fiatalok ezt alig tudhatják elképzelni.
Nem hiába formutársunk nick neve Hétero ;-)
A Radó-féle 1913-as fordítást én is megtaláltam, a klasszikussá vált és ma is használt Vas István-változatot nem. Ellenben egy másik csemegét ezennel megosztok éspedig a lejjebb említett, képpel illusztrált vígszínházi előadás hangfelvételét, itt:
http://misogaeva.weebly.com/radioszinhaz/category/don-carlos-1984
Mondja valaki, hogy nem jó hely a Momus! Találhat az ember ilyet másutt?
Hálás köszönet!
Jó, ha megvan itthon... klassz! :-) Köszönöm szépen.
Azért nem is nagyon mondtál ellent annak, hogy egy figyelemre méltó előadás született, amit majd szívesen megnéznék a színházban is. Valóban hosszú, de én Wagnereken edződtem, és mivel az előadás végig feszes volt, inkább a színészeket sajnáljuk emiatt, mert nem nagyon kímélhették magukat. Fantasztikus volt ez a fiatal négyes, mindnyájan érettek, hitelesek voltak, nekem üdítően. De a legnagyobb meglepetés a számomra ismeretlen rendező, aki az interjúban meglehetősen nyeglén beszél, de a munkája egyáltalán nem volt nyegle.Maga a darab tényleg elég kacskaringós, ezért szeretnék most egy Schiller kötetet, de sajnos nem futhatok a könyvtárba.
Kedves Lujza, szívesen csatlakoznék laudációdhoz, de sajnos nem tehetem fenntartás nélkül. Anno Szinetár Miklós hagyományőrző, "operás" vígszínházi Don Carlosát láttam:
és bármilyen meglepő, de a Radnóti előadása sem vágott különösebben földhöz polgárpukkasztó elemekkel, egyebekkel. Áthallások: vannak, persze hogy, de erőlködést, napi aktualizálást a rendezői interjú "súgásai" ellenére nem éreztem. Díszletek a többszörözős tükröket leszámítva úgyszólván nincsenek, a jelmezek a mához stilizáltan, de akár klasszikusnak is mondhatók (...ha szerencsére nem is a fent látható módon). A rendezés a backstage-et és ki tudja, mi mindent bejátszat, ami nem tudom, hogy valósítható meg akkor, ha egyszer majd igazi színházi előadássá válik ez a produkció. Igen: sok, nagyon sok az audio és a vizuális effekt, olykor a fizikai érthetőség rovására. Nem tudtam eldönteni, vajon a hangminőség rossz, az online közvetítés szükséglete ez vagy pl. a sok visszhang (erősítés?) is az előadás "része". A folytonos zörejek, susmorgások-zizegések (olykor? gyakran?) zenének számítottak. A három óra játékidő alig elviselhető, bátrabban húzhattak volna, a szünet pedig nyúlfarknyi lett. (A színház közleménye szerint a közvetítést nem lehetett leállítani-újraindítani, úgyhogy nem próbálkoztam vele.) A cselekmény iszonyúan bonyolult, alig tudtam követni, ki mikor, éppen kitől kinek küldött/ellopott levelekkel és így meg úgy szövi a cselt főleg Flandria szabadságáért. A történések időrendje nem mindig azonos az operáéval, pl. a Főinkvizítor itt csak a darab vége felé jelenik meg (...de akkor nagyon), úgyhogy az opera cselekményére sem hagyatkozhattam. A fiatalok tényleg fiatalok: a két nagyszerű színésznő, a Katonából frissen átigazolt, ott beérett Mészáros Blanka és a Radnótiban "felnőtt" Sodró Eliza túlteljesítik szerepüket. László Zsolt jó, de egy másik király (Lear) szerepében és sok másban ennél is jobban tetszett. Friss, 2020-as szerzemény a két fiú, a Nemzetiből elcsent (?) ígéretes(ebb) Carlos, Nagy Márk és Baki Dániel. Ma még nem jósolnám meg jövőbeni pályafutásukat. A rendező, Nagy Péter István is huszonéves, a vele készült interjú itt tekinthető meg, az előadás hivatalos trailer-e itt.
Igen. Rockenbauer eltűn(tet)ése, Prőhle félreállítása, Baán hajóágyú-szerű elszabadulása óta Vidnyánszky Káel számíthatott a "jó" = nem-bozótharczos kinevezett káder kultúrmenedzsernek. Eddig.
Káel közepes tehetség, de eddig meg voltam győződve feltétlen jóindulatáról és igyekezetéről. De úgy látszik, a hatalom és pénz elmosta a lelkiismereti aggályait, és simán nekiállt szétverni egy negyven éves, jól bejáratott márkát. Ennek érdekében lett Bartók és Liszt nevéből "csak áruvédjegy".
Engem azért más is zavar. A riporter folyton azt kérdezi, hogy a pandémia idején ez mennyire reális, ezt elég lenne egyszer megkérdezni - a végén.
Káel minden meghívottja érdekes vagy izgalmas műsorral áll elő. Ilyen összefüggésben ezek a jelzők nem feltétlenül pozitív kicsengésűek. De ami a legzavaróbb, a "kell" segédige és a "most" szó feltűnően gyakori használata, mintha valamifajta külső/belső kényszer hatására cselekedne. Remélhetőleg ez a két fesztivál nem Liszt és Bartók nemzethyesítésének kezdete, bár Liszt esetében már ott a reptér. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy az átkosban volt József Attila úszódaru is...
A gyuribácsizással szerintem simán csak a bennfentesség látszatát akarja kelteni, ami van is, csak másfelé (lásd Ezüsthajó és társai).
Lehet, hogy kissé alulinformált vagyok, de eddig úgy tudtam, hogy a Bartók és Liszt "márka" - én inkább életműnek vagy nemzetközi elismertségnek nevezném - már eléggé "fel van építve"! Hogy itthon hogyan kezelték, az már más kérdés. Lehet, hogy ezentúl az is nemzeti lesz, mint a dohánybolt?
A "Gyuri bácsi" megfogalmazás pedig minősíti azt, aki ezt a használta. Én K.Cs. nevét nem említeném egy napon Kurtág György nevével!
Hosszú interjú:
https://infostart.hu/interju/2021/03/08/kael-csaba-most-kell-felepiteni-a-bartok-es-a-liszt-markat
Csak a szokásos panelek:
- Budapest leértékelése,
- Vidék felértékelése,
- Bartók és Liszt életmű kisajátítása,
- stb.
Egy mondatrész, idézve, kiragadva a szövegkörnyezetből, de az értelmén nem változtatva:
„…idén 95 éves Kurtág György, két évvel ezelőtt A játszma vége című operája a Scalában hatalmas világsikert aratott, és Gyuri bácsinak volt még egy álma, hogy Budapesten is bemutassák”
Azért a világ egyik legismertebb, számtalan díjjal kitüntetett, 95 éves zeneszerzőjét le „Gyuri bácsi”-zni, bizonyos ízlésvilágról tanúskodik…
Nagyon sajnálom, hogy nincs egy Schiller drámakötet itthon! Most láttam a Radnótiból egy megrendítő Don Carlos előadást. Színházban már nagyon régen láttam ezt a darabot utoljára, inkább az operát néztem meg nagyon sokszor. De most ebből a hosszú műből egy olyan feszes, drámai és megrázó előadás született, amilyet nem túl sűrűn látni színházban. Nyilván a színészek most pihentebbek, és bőven volt idejük próbálni is, mert egytől egyig kiválóak voltak. A négy fiatal tényleg fiatal volt, én a Carlost és Posát játszó művészeket nem is ismertem. Ugyanígy ismeretlen volt nekem a rendező, Nagy Péter István, aki számomra egy kicsit túl sok effektet használt, és ezáltal homályosabbá tette az előadást, de egyébként ügyesen megoldotta azt a nehézséget, amit a Radnóti jelenleg nagyon is szűk színpada jelent. És a végén az inkvizitor, M. Kecskés András igazán hátborzongató volt.
A drámában nincs fontaneblaui jelenet, enélkül is kb. 3 óra, Carlos és Posa találkozásával kezdődik a darab, és nincs V. Károly se. Egyébként az opera hű a dráma cselekményéhez, a szöveg néha szó szerint ismerős volt.
Tudom ajánlani, ha valakit érdekelne, hétfő hajnalig még megtekinthető az előadás 4500Ft-ért az eszinház honlapján.
A cikk természetesen tévesen írja, hogy a 10 éve igazgató Forgács Pétert "leváltották"... ahogyan Alföldi Róbertet sem "leváltották" a pesti Nemzetiben: mint tudjuk, csupán lejárt a szerződése. És mivel a Győri Nemzeti Színház élére kivételesen nem Vidnyánszky Attilát nevezték ki, azaz nem önmagát nevezte ki igazgatónak oda (is), mint a "szakmai bizottság tagja", az elfogultságnak még a gyanúja sem merülhet fel. Avagy ahogy a hetilap friss számának címlapján olvasható: "Irtja és rendezte"..
Azért a cikkből elég egyértelműen kiderül, hogy a pályázat a nyertesre volt kiírva, innen nézve pedig más a fekvése a gyermeknek.
