Téma ismertetése: film, könyv, gasztro, építő, képző, tánc, etc
Káel közepes tehetség, de eddig meg voltam győződve feltétlen jóindulatáról és igyekezetéről. De úgy látszik, a hatalom és pénz elmosta a lelkiismereti aggályait, és simán nekiállt szétverni egy negyven éves, jól bejáratott márkát. Ennek érdekében lett Bartók és Liszt nevéből "csak áruvédjegy".
Engem azért más is zavar. A riporter folyton azt kérdezi, hogy a pandémia idején ez mennyire reális, ezt elég lenne egyszer megkérdezni - a végén.
Káel minden meghívottja érdekes vagy izgalmas műsorral áll elő. Ilyen összefüggésben ezek a jelzők nem feltétlenül pozitív kicsengésűek. De ami a legzavaróbb, a "kell" segédige és a "most" szó feltűnően gyakori használata, mintha valamifajta külső/belső kényszer hatására cselekedne. Remélhetőleg ez a két fesztivál nem Liszt és Bartók nemzethyesítésének kezdete, bár Liszt esetében már ott a reptér. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy az átkosban volt József Attila úszódaru is...
A gyuribácsizással szerintem simán csak a bennfentesség látszatát akarja kelteni, ami van is, csak másfelé (lásd Ezüsthajó és társai).
Lehet, hogy kissé alulinformált vagyok, de eddig úgy tudtam, hogy a Bartók és Liszt "márka" - én inkább életműnek vagy nemzetközi elismertségnek nevezném - már eléggé "fel van építve"! Hogy itthon hogyan kezelték, az már más kérdés. Lehet, hogy ezentúl az is nemzeti lesz, mint a dohánybolt?
A "Gyuri bácsi" megfogalmazás pedig minősíti azt, aki ezt a használta. Én K.Cs. nevét nem említeném egy napon Kurtág György nevével!
Hosszú interjú:
https://infostart.hu/interju/2021/03/08/kael-csaba-most-kell-felepiteni-a-bartok-es-a-liszt-markat
Csak a szokásos panelek:
- Budapest leértékelése,
- Vidék felértékelése,
- Bartók és Liszt életmű kisajátítása,
- stb.
Egy mondatrész, idézve, kiragadva a szövegkörnyezetből, de az értelmén nem változtatva:
„…idén 95 éves Kurtág György, két évvel ezelőtt A játszma vége című operája a Scalában hatalmas világsikert aratott, és Gyuri bácsinak volt még egy álma, hogy Budapesten is bemutassák”
Azért a világ egyik legismertebb, számtalan díjjal kitüntetett, 95 éves zeneszerzőjét le „Gyuri bácsi”-zni, bizonyos ízlésvilágról tanúskodik…
Nagyon sajnálom, hogy nincs egy Schiller drámakötet itthon! Most láttam a Radnótiból egy megrendítő Don Carlos előadást. Színházban már nagyon régen láttam ezt a darabot utoljára, inkább az operát néztem meg nagyon sokszor. De most ebből a hosszú műből egy olyan feszes, drámai és megrázó előadás született, amilyet nem túl sűrűn látni színházban. Nyilván a színészek most pihentebbek, és bőven volt idejük próbálni is, mert egytől egyig kiválóak voltak. A négy fiatal tényleg fiatal volt, én a Carlost és Posát játszó művészeket nem is ismertem. Ugyanígy ismeretlen volt nekem a rendező, Nagy Péter István, aki számomra egy kicsit túl sok effektet használt, és ezáltal homályosabbá tette az előadást, de egyébként ügyesen megoldotta azt a nehézséget, amit a Radnóti jelenleg nagyon is szűk színpada jelent. És a végén az inkvizitor, M. Kecskés András igazán hátborzongató volt.
A drámában nincs fontaneblaui jelenet, enélkül is kb. 3 óra, Carlos és Posa találkozásával kezdődik a darab, és nincs V. Károly se. Egyébként az opera hű a dráma cselekményéhez, a szöveg néha szó szerint ismerős volt.
Tudom ajánlani, ha valakit érdekelne, hétfő hajnalig még megtekinthető az előadás 4500Ft-ért az eszinház honlapján.
A cikk természetesen tévesen írja, hogy a 10 éve igazgató Forgács Pétert "leváltották"... ahogyan Alföldi Róbertet sem "leváltották" a pesti Nemzetiben: mint tudjuk, csupán lejárt a szerződése. És mivel a Győri Nemzeti Színház élére kivételesen nem Vidnyánszky Attilát nevezték ki, azaz nem önmagát nevezte ki igazgatónak oda (is), mint a "szakmai bizottság tagja", az elfogultságnak még a gyanúja sem merülhet fel. Avagy ahogy a hetilap friss számának címlapján olvasható: "Irtja és rendezte"..
Azért a cikkből elég egyértelműen kiderül, hogy a pályázat a nyertesre volt kiírva, innen nézve pedig más a fekvése a gyermeknek.
Mai hír:
https://hvg.hu/kultura/20210305
A cikkből idézet:
A jogász és színész végzettségű Bakos-Kiss Gábor Vidnyánszky Attila igazgatása idején lett a debreceni Csokonai Színház társulatának tagja, majd miután Vidnyánszky a Nemzeti Színház igazgatója lett, őt is magával hívta. Volt művészeti vezető a Váci Dunakanyar Színházban, Kis Domonkos Márk igazgatása alatt; Kisnek azért kellett idő előtt távoznia a színházból, mert gyanús pénzügyi ügyletekkel vádolták meg. Kis a távozása után sem maradt munka nélkül: jelenleg a Vidnyánszky Attila által elindított, milliárdos költségvetésű Déryné Művészeti Nonprofit Kft. ügyvezetője, valamint tanár lesz a modellváltás után a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Bakos-Kiss 2020-ban Jászai-díjat kapott.
Az idézett csak háromszor szerepel Vidnyánszky Attila neve.
Az már csak a HVG munkatársainak rosszindulata, hogy egy győri színházi igazgatóváltás kapcsán egy bekezdésben szintén háromszor említik az ehhez semmilyen módon nem kapcsolható Kis Domonkos Márk nevét, míg az új igazgató nevét csak kétszer írták le.
Van viszont Baán László, aki annyi, de annyi Társművészetet vagy legalábbis társművészeti múzeum-létesítést felügyel, hogy összeszámolni is nehéz. Sajnos a balettművészet valahogy kimaradt a portfóliójából, így Balettművészeti Múzeum (egyelőre)nem létesül a Városligetben. A lejjebb bedobott, szó szerint épületes javaslat (Drechsler-palota) pedig egyelőre veszni látszik, legalábbis, mint "n+1"-edik múzeum.
Hát igen. Pedig sokan vártunk erre a visszaszerzésre, de úgy látszik, a szándék hiányzott hozzá. Mert amit akartak, azt meg visszaszerezték, a jogszabály megalkotása nem lehet gond ott, ahol sorban születnek az egyszemélyre szóló törvények, csak sajnos az akarat. Hol van már, hogy egy Rockenbauer a miniszter, hogy Kocsis pénzt kap arra, hogy csináljon (jó) zenekart...
Aggodalomra ilyen szempontból semmi ok. A professzor-vezérigazgató-miniszteri biztos-kurat. elnök úr legalább két diplomával rendelkezik és ettől még akár zseni is lehetne. Meg anélkül is.
Itt azért lehetünk elnézőbbek, a Zeneakadémián is tanítottak olyanok, akiknek hivatalosan érettségijük sem volt, sőt egyikük kétszeres Kossuth-díjas volt. Lehet mondani jogosan, hogy de micsoda zseni volt cserébe, de tucatjával fogsz találni olyat, aki szerint VA is az...
"2011-től a Kaposvári Egyetem címzetes egyetemi tanára, 2013–2020 között művészeti rektorhelyettese, 2012-2017 között osztályvezető tanár a színművész szakon. 2020-tól a Szent István Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karán rektori megbízott." (Forrás: wiki) Avagy: „Adjátok meg a császárnak a császárét,...”. Adjátok meg a professzornak a professzorét!
"Az egy portugál kezében van és vissza is akarnám szerezni...Kezdeményezzétek, hogy legyen egy ilyen törvény, én csinálok egy olyat". Oszt'jónapot.
Vidnyánszky Attila mióta professzor?
Én bizony múzeumot raktam volna bele. Egy izgalmas, modern felfogású opera / színház / előadóművészettörténeti múzeumot. Alkalmi játszóhellyel.
Szép épület, szemben az Operaházzal, a közelben egy rakás színház. Kár odaadni szállodának, amikor lehetne középület.
JÖVŐRE NYÍLIK A 151 SZOBÁS LUXUSHOTEL AZ EGYKORI BALETTINTÉZET ÉPÜLETÉBEN
Travelo.hu
2299
Na de kedves Lujza, figyelj oda a legilletékesebb szakember(ek)re! Vidnyánszky Attila nem csak az SZFE-ről állapította meg tévedhetetlen biztonsággal, hogy "elavult", sőt, Káel Csaba már végzősként, 1989-ben (!) ugyanezt, aztán tavaly megkaparintották ráhuppantak-rácuppantak, hanem ő ill. az általa vezetett Magyar Teátrumi Társaság (MTT) a POSZT-ról is ex cathedra = "a katedráról" -hiszen egyetemi professzor!- jelentette ki, hogy "elfáradt". BTF megszűntetését már nem is indokolták. Valami izé helyette Káelé lett, pont. Ők fáradhatatlanok, avulatlanok.
Csakhogy nem a Tavaszi Fesztivál vált nevet, nem árt, ha egy újság pontosan fogalmaz! Inkább elindítják, sok pénzért, a konkurenciáját. Idén mi nézők és hallgatók jól járunk, mert válogathatunk az ingyenes közvetítésekben, de hogy ez az egész nagyon nem volt sportszerű, az finom fogalmazás.
Mai hír:
https://infostart.hu/kultura/2021/03/03/vilagsztarokkal-erkezik-a-nevet-valto-tavaszi-fesztival
Lesz itt minden, mármint az online térben. Káel Csaba az egyetlen aki a cikkben szereplő nevek közül - René Jacobs, Riccardo Chailly, Gardiner, stb. - fényképpel szerepel. Nevezett szerint ez a fesztivál már régi adóssága volt az államnak, de most (én teszem hozzá: hogy a főváros végre nem akadályozza) meg lehet valósítani és ezzel (állami) hagyományt teremteni.
Megszűnik a POSZT
A kormány kultúrharcának legfrissebb zsákmánya a Pécsi Országos Színházi Találkozó, amely nemcsak nevet vált, de végleg el is tűnhet a kínálatból.
Az elmúlt tíz évben meglehetősen behatárolt ízlés, színházi és ideológiai irányvonal szerint válogatták a POSZT programját, amiből nagyon sokan kirekesztve érzik magukat – mondta 2011-ben egy interjúban Vidnyánszky Attila, változást sürgetve.
Az általa vezette Magyar Teátrum Társaságnak hosszas ostrom után, végül 2012-ben sikerült bevásárolnia magát a 2000-ben, még a Magyar Színházi Társaság és a város által létrehozott fesztiválszervező cégbe, a Pécsi Országos Színházi Fesztivál Nonprofit Kft.-be, mondván: így lesz „kiegyensúlyozott” a rendezvény. A versenyprogramot attól kezdve a két szervezet egy-egy küldötte válogatta, a zsűribe is paritásos alapon küldtek tagokat.
A közös munka azonban nem hozta el a békét, hol a produkciók előválogatóinak személyében, hol a zsűri tagjaiban nem tudtak megegyezni.
Vidnyánszkyék megszabadultak hát a Magyar Színházi Társaságtól, akik azért dobták be a törülközőt, mert az MTT az akkor még fideszes vezetésű várossal együttműködve, a fejük felett hozott döntéseket, szervezett ki pénzeket a vezetők cégének.
Ekkortól már csak Vidnyánszkyék és a város volt a kft. tulajdonosa. Szakmailag teljesen az MTT dominálta a fesztivált, de most úgy gondolják, ez sem elég, nem akarnak az ellenzéki várossal közösködni, inkább feláldozzák a fesztivált.
Pécs mostani polgármestere, Péterffy Attila a HVG-nek elmondta, hogy a kisebbségi tulajdonos, vagyis Vidnyánszkyék a két héttel ezelőtti taggyűlésen kezdeményezték a cég megszüntetését. Az MTT titkára, Szabó László szerint ugyanakkor közösen döntöttek a megszüntetésről, mert a POSZT „elfáradt, és Pécsnek nem is volt annyira fontos”. Bár korábban felmerült, hogy a POSZT vándorfesztivál legyen, egyelőre nincs kiérlelt terv a folytatásról.
Az biztos, hogy ebben a formában megszűnik a POSZT, ahogy az is, hogy szükség van hasonlóra – mondja Szabó. Péterffy viszont azt hangsúlyozza, hogy eszükben sincs elengedni a POSZT-ot, sőt vételi ajánlatot tesznek az MTT-nek, és vizsgálják, hogy akár állami támogatás nélkül is megrendezzék a színházi találkozót, „amely a város egyik fontos kulturális brandje”.
A polgármester elmondása szerint a minisztérium a pécsi színház állami finanszírozásáról folyó tárgyalásokon is megpróbálkozott a zsarolással. Azt a feltételt szabta volna a dotációnak, hogy a város adja el az államnak a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft.-t és benne a vidék legnagyobb és legmodernebb koncerthelyszínét, a Kodály Központot. A város azonban ellenállt. Tehette, hiszen az állam egy 2017-ben kötött szerződésben vállalta, hogy tíz évig milliárdos összeggel támogatja a Kodály Központot és zenekarát, a Pannon Filharmonikusokat. Persze akkor Pécs még fideszes bástya volt. Forrás: itt. A teljes cikk csak így, 1/1 kimásolva olvasható, mert az oldal fizetős. - ED)
Jaj, a képekkel ne foglalkozz! Az csak a körítés. Semmi közük a témához. Csak Chordot ugratom velük. Vagy azt nem szabad?
A zenékre koncentrálj! Az a fontos. A többit engedd el!
off Fogalmam sincs róla, ki az a "pár pótcselekvő stb. fórumozó", de azt tudom, hogy én pl. még véletlenül sem szólnék bele, pláne nem kritizálnám vagdalkozva pl. a Régizene fórumot és annak résztvevőit, pedig... pedig nem kellene nagyító sem azon számos beírás, karikatúra, vaskos vicc, stb. szemlézéséhez, amik nagy mennyiségben jelennek meg ott, amik engem ugyan nem zavarnak és/de amiknek annyi köze sincs a Régizenéhez és a régi zenéhez, mint Gizikének a gőzekéhez, hogy néhai nagy politikusunkat (igen, politikusunkat!) idézzem. Remélem, ízlésednek megfelelő médium cikkét linkeltem be, ügyeltem rá ;-) Úgyhogy jobb, ha nem turkálunk (egy)más zsebében kedvenc topikjaiban, mert kellemetlen dolgok derülhetnek ki.
Továbbra sem értek egyet azzal, hogy pár fórumozó, zenei téma híján, pótcselekvésként, politikai és egyéb, a komolyzenétől teljesen életidegen területre terelje nap, mint a társalgások fonalát. A zenekari munka sem arról szól, hogy a karmester reggelente felolvassa a próbateremben a 444. hu vagy a Magyar Nemzet írásait, hogy aztán nekiálljon interpretálni azokat az éppen aktuális politikai meggyőződése szerint.
Én mint afféle és az a bizonyos belga, középen állok...illetve most éppen ülök. Szerintem ők is.
Melyikhez? A baloldalihoz vagy a jobboldalihoz? Ugye milyen szarul hangzik?
Köszönöm a választ! Nagyon informatív volt. Én is ilyen elkeserítőnek és reménytelennek látom a hazai zeneoktatás jelenét. Írásod hatására talán másnak is tisztult egy kicsit a szeme.
Még egy dolog. Hogy egy időben elharapózott a művészetoktatási intézmények száma, az azért is volt, mert néhányan üzletet szimatolva kamuiskolákat alapítottak fiktív diákokkal és tanárokkal, hogy a fejkvótát felvehessék. Ezeket volt hivatott kiszűrni, amikor az AMI-ket minősítő eljárásnak vetették alá.
Visszakérdezek: be akarod záratni a Társművészetek topikot? Esetleges óhajoddal, panaszoddal fordulj kezel...khm...a szerkesztőkhöz ;-)
Egyelőre nem az van kiírva a fórum nyitóoldalára, hogy café momus politkai és komolyzenei magazin. Én tartom magam a tematikához. És te?
Két malomban őrlünk. Igen, az intézményrendszer (még) működik, és hálistennek szinte mindenütt túljelentkezés van, legalább is általánosságban zeneiskolai szinten, bár egyes szakokra lebontva már tarkább a kép. De jól mondod, ez a felszín. Az alapprobléma nem itt van, hanem - megint csak általánosságban - a világszerte elharapódzó igénytelenségnél, aminek a komolyzene áldozatul esik, illetve az a tény, hogy az emberek zenemérgezést kapnak, mert minden zenél, a legprimitívebb elektromos kütyük figyelmeztető hangjától kezdve. Emiatt a komolyzene, mint élményforrás háttérbe szorul, hiszen a komolyzene műveléséhez, de tulajdonképpen már a hallgatásához is kell valamennyi zenei intelligencia. Ez még tetéződik azzal, hogy az elektromos kütyük és a tömegkommunikációs eszközökben alkalmazott "villódzó" műfajok miatt a gyerekek koncentrációs készsége sokkal rosszabb, mint akárcsak 15 éve is volt, az eredmény az, hogy esik a színvonal. Valamit kompenzál az említett túljelentkezés, de kérdezd csak meg bármelyik konzis fafúvós tanárt, mennyire vért kell izzadni minden egyes növendékért. Ami az anyagi részét illet, amióta a KLIK a fenntartó, sokkal kevesebb jut eszközkiadásra, és ami jut, az is nehézkesebben intéződik. Az amúgy sem penge hangszerpark még inkább amortizálódik, sok helyen pedig szükségtelen ellentétet okozott az épületet adó anyaiskola és a zeneiskola tagintézménye között a 16 órás szabály.
A politikát annyiban ide kell keverni, hogy a rendszerváltás utáni első kormányt leszámítva pártszínezettől függetlenül MINDEGYIKBEN felvetődött már a gondolat, hogy mi a fészkes fenéért kell nekünk finanszorízni a zeneiskolai oktatást, miért nem lehet tandíjassá (=önfenntartóvá) tenni, fizessék csak azok, akiket érint. Ez a "felvetődött" azt jelenti, hogy vagy alacsonyabb szinten, vagy akár a költségvetési törvényben ki akarták venni az állami közfeladatok közül a zeneiskolai oktatást. És bármilyen kormány is lesz a következő választások után, ebből az aspektusból nem lesz különb az sem, mert már kinevelődött legalább egy generáció, aki hagyománytiszteletből sem ad a kultúra ezen részére...
Az iskolai énekoktatással kapcsolatban gyökeresen más véleményen vagyok. Önmagában beszédes tény az, hogy a fénykorhoz képest (80-as évek eleje) hanyadrészére (nem hány százalékkal!!) esett vissza az énektagozatos (ma emelt szintűnek hívják) iskolák száma, de a színvonala is, mert ahol még sikerült megtartani, ott is az a jellemző, hogy vagy egy nyelv-, esetleg matektagozatos csoporttal együtt tesz ki egy osztályt, tehát valójában csak 10-15 gyerek kap ténylegesen emelt szintű oktatást, vagy pedig fűt-fát föl kell venni, hogy meglegyen a minimális osztálylétszám, köztük olyanokat is, akiknek se kedvük, se fülük, se közük nincs a zenéhez. El lehet képzelni, milyen könnyű lehet ott bármit is produkálni. A még létező néhány "kirakatiskolát" más kategóriába sorolnám, mert ők valami olyan plusszt nyújtanak, amiért megtehetik, hogy zenei szempontok szerint válogassanak a jelentkezők közül legfőképpen azért, mert van is annyi. De ehhez minden esetben kell egy megfelelő háttértámogató, egy megfelelő intézményvezetés, ami a többi emelt szintű iskolánál nem áll fenn.
A tanárképzés pedig siralmas. Évek óta lebeg a kard a nem zenei karon lévő zenetanárképző szakok feje fölött, a Zeneakadémián pedig az egykori KÉTK/IÉTK szak átszervezésével szinte teljesen taccsra tették a leendő ének--zene tanárok képzését, most próbálják helyrehozni, de nagyon veszett fejsze nyelének tűnik az eset. Talán emiatt is a 15-20 évvel ezelőttihez viszonyítva igen csekély az ének-zenetanári szakokon tanulók száma, és ezek egy jelentős része is amikor a gyakorlati tanítás során szembesül azzal, hogy mivel is jár ez, pályaelhagyó lesz még mielőtt megkezdené azt. Jó esetben elmegy zeneiskolába szolfézstanárnak, - fele akkora csoport, nincsen teljesítménykényszer, nem kell szerrepelni iskolai ünnepélyeken, nem kell annyit fegyelmezni, stb. - ami az ő szemszögéből nézve teljesen érthető, csak éppen az utánpótlás ettől még nem termelődik ki. És ha ez még nem lenne elég: az a bizonyos tanári bértábla mostanra annyira elértéktelenededtt, hogy a kezdőfizetés már alatta van a hivatalos diplomás minimálbérnek, ezért ki kell egészíteni. Nagy is a fluktuáció a fiatalabb korosztályoknál, ők még nem törődtek ebbe bele, ők úgy gondolják, hogy a boltban hivatástudattal nem lehet fizetni.
És ez azért különösen szomorú, mert elvileg az emelt szintű zeneoktatásban tanulók és a zeneiskolai tanulók lennének a jövő koncertlátogató közönsége, az iskolai ének-, illetve a zeneiskolai főtárgy-, és szolfézsórákon dől el, hogy ki(k)ből lesz az. Így pedig nehéz.
Rara temporum felicitas, ubi quae vecis sentire et quae sentias dicere licet. /Tacitus/
Esetleg nem a topik agyonpolitizált, hanem ami a címe: a társművészetek, sőt, a művészet(ek)...avagy: van élet a az EU-n Régizenén kívül is...és volt élet Momuson és azon kívül 2020.06.08. előtt is.
Egyelőre a zeneiskolai hálózat működik, ahogyan a rá épülő közép- és felsőoktatási szakképzés is. Több hetes zenei fesztiválokat és nemzetközi versenyeket szervezünk, minden hétre jut valami jó koncert, az operaházra lavórral öntik az állami támogatást, a tévében pedig ott van a Virtuózok és az Opera Café. A látszat nem azt sugallja, hogy romokban van a zenei oktatás. Ellenkezőleg! Az átlag magyar, aki nincs benne ebben a világban, egy végtelenített sikertörténetet lát a hazai zeneművészetben, amelyet olyan nevek fémjeleznek, mint Liszt, Kodály, Bartók vagy Cziffra. Az elmúlt három évtizedben az alapfokú művészeti iskolák is elszaporodtak, amelyek további lehetőséget biztosítanak a zene iránt fogékony szülők és gyermekeik számára. Az ének-zene tanári szakot mellesleg nem könnyű elvégezni, így aki diplomát kap és oktatásra adja a fejét, egészen biztosan magas szinten fogja oktatni a jövő nemzedékét. Lásd Smaragd linkjét a Gregor Józsefről elnevezett iskoláról.
De ha te mást tudsz, mint ami a felszínen látszik, írd le! Azon meg kár kényeskedni, hogy mi ennek az agyonpolitizált, valódi tartalom nem rendelkező igénytelen topiknak a címe. Társművészetek? Ez?
Ez eléggé trollkodásnak tűnő bejegyzés, mellesleg a "Társművészetek" című topikban.
Tényleg bajban van a haza? Tényleg nincs komolyzenei utánpótlásunk? Ki fogunk halni, mint az inkák?
Erre itt nem reagálnék: lelki szemeim előtt ökölbe szorított kezek jelennek meg, ha megírnám, mi "újság" van.
Igen.
Van egy a világon párját ritkító intézményhálózat, de hogy az milyen tartalommal, infrastruktúrával van megtöltve, az már nagyon nem dicsekednivaló. És ha még az iskolai ének-zene okatatást is idevesszük, akkor még szomorúbb a helyzet.
A zeneiskolák igen rossz körülmények között sinylődnek Magyarországon? Kodály országában?
Sajnos ez nagyon igaz! A zeneiskolák ha egyáltalán elvétve vannak, igen rossz körülmények között sínylődnek. Ezen a Műhelyház nem segít! Megfelelő minőségű és, tekintettel a zeneiskolások különböző korosztályára, megfelelő megközelíthetőségű , állandó próbaterem kell. Olyan próbaterem ahol - horribile dictu - egy zongora és az éppen hazavinni nem szándékozott, nem olcsó hangszerek is biztonságosan tárolhatóak.
Láttam az interneten azt a videofelvételt, mely 100 tagú Cigányzenekar eddig használt épületéből való kiköltözéséről, a hangszerek elszállításáról készült. Ha egy "felelős"polgármester és önkormányzati testület tevékenységét ez fémjelzi, akkor mit is lehetne mondani?
Kedves Edmond, ha jol emlékszem ebben a topicban irtunk az akadémai szabadságrol. Szlovákiának még ilyen rossz kormánya még soha sem volt. Most például torvénybe szeretnék iktatni, hogy minden de MINDEN egyetem felett kormány kuratorium mukodjon. Tanárok és a hallgatok már sztrájk készultségben vannak.
A magyar zeneiskolák mai helyzete általában nem túl rózsás, ez valóban nemcsak a Molnár Antalra vonatkozik. Ha van is önálló épületük, nem biztos, hogy elég nagy, és van benne megfelelő méretű előadóterem. Vagyis az ötlet nem rossz, éppenséggel fel lehetne ajánlani a Műhelyházat arra, hogy amelyik zeneiskola igényli, tarthassa ott egyes vizsgakoncertjeit, persze időben előre egyeztetve. Viszont arra semmi szükség, hogy az Opera a későbbiekben a zeneiskoláknak egyfajta konkurenciaként önálló képzésbe fogjon, á lá balettintézet, mert ez csak újabb pofon lenne a sanyarú helyzetű és megbecsültségű zeneiskoláknak.
És akkor még mindig kérdés, hogy a műhelyház mennyiben alkalmas arra a célra, amire felajánlották. Mentségükre szóljon, hogy a vírushelyzet épp rosszabbodik, eszébe nem jut senkinek koncerteket, tömegrendezvényeket tartani (nem is szabad). Meg az is rosszul veszi ki magát, hogy ha az az intézmény beszél mások rossz anyagi helyzetéről, akibe döntik a tízmilliárdokat rekonstrukció címen.
"Az állandó épülettel régóta nem rendelkező Molnár Antal Zeneiskola..": mert mikor és hol is rendelkeztek korábban állandó épülettel? És ameddig nem rendelkeztek, addig olyan jó volt az elhelyezésük szana és szét, hogy nem szorultak (v o l n a) MÁO nemes gesztusára? Sebaj, jobb későn...a nebulók legalább járhatnak a kies Kőbányai útra, köszönhetően a habosított FreeSZFE-ügynek. Megmozgatta a jótékonykodást.
Nagyon szép és megható gesztus az Operaház részéről.
A gesztus értékéből semmit sem von le, hogy az Eiffel Műhelyház elmúlt évekbeli sokszoros átadása alkalmával már régen megtehették volna, hiszen a Molnár Antal Zeneiskola helyzete több évvel ezelőtt is, nem a jelenleg regnáló önkormányzat alatt is már ugyanolyan volt, mint a közlemény kiadásának napján: 2021.február 19-én.
Az is valószínű, hogy az Operaház „számos művésze” szintén évek óta tudja, hogy járt a Molnár Antal Zeneiskolába.
Hasonlóan szintén nem csökkenti a február 19-én megtett gesztus mély erkölcsi értékét, hogy a Zeneiskola jövendő épületével hírbe hozott FreeSZFE már három nappal előbb, február 16-án közleményt adott ki, hogy nem veszi igénybe az épületet, még a kulcsait sem vették át.
Mindazonáltal fentiek fényében teljesen helytálló az Operaház közleménye, hogy mostantól segíti az évek óta „méltatlan helyzetbe került, önálló épületét nélkülözni kényszerülő oktatási intézményt”
Segítséget nyújt az Operaház a Molnár Antal Zeneiskolának
2021.02.19.– Opera-vilag.net
Az Eiffel Műhelyház helyiségeit ajánlják fel.
Az erzsébetvárosi zeneiskolát megkeresve tanszaki koncertek, valamint évzáró és évnyitó ünnepségek megtartásához kínálja fel az Eiffel Műhelyház tereit a Magyar Állami Operaház, míg az művészeti iskola elhelyezésének kérdése nem rendeződik – áll az Operaház által kiadott sajtóközleményben.
Magyarország egyetlen opera és klasszikus balett műfajának dedikált intézményeként a Magyar Állami Operaház a művészeti oktatásra elengedhetetlenül fontos feladatként tekint, amelyet egyben össztársadalmi ügynek is tart. Miközben az Opera az Eiffel Műhelyház területén saját művészeti iskola létrehozásán fáradozik, egy társintézmény ellehetetlenülésének híre is érzékényen értini – írja az Operaház sajtóosztálya.
Az Opera számos művésze járt a Molnár Antal Zeneiskolába, de nem csupán ezért döntött úgy a dalszínház vezetése, hogy segíti a méltatlan helyzetbe került, önálló épületét nélkülözni kényszerülő oktatási intézményt, hanem mert példájukon keresztül fel kívánja hívni a figyelmet a rendszerváltoztatás óta jelentőségéből veszített művészetoktatás értékeire, annak társadalomformáló erejére is. „A szelídség szép vonása és a szépség értő szeretete minden embertársunk javára válik” – fogalmazott Ókovács Szilveszter, az Opera főigazgatója. Hozzátette: „Nagy örömmel várjuk a Molnár Antal Zeneiskola növendékeit, szüleiket és a zenetanár kollégákat is, ez a segítségnyújtás egyúttal főhajtás is legyen nagy névadójuk, Molnár Antal zenetudós emléke előtt, aki sok más remek írás mellett anno kiváló Wagner-breviáriummal is megajándékozta a rajongókat.”
Az állandó épülettel régóta nem rendelkező Molnár Antal Zeneiskola ügye azután került ismét a figyelem középpontjába, mert az erzsébetvárási önkormányzat a Színház és Filmművészeti Egyetemet elhagyó tanulók és oktatók szervezete, a Freeszfe Egyesület részére adta át azt az épületet, amit a kerület előző vezetése a Molnár Antal Zeneiskolának ígért. Bár az egyesület az épület használati jogát nyílt pályázaton nyerte el, időközben bejelentették: a tanév végén kiköltöznek az épületből. A Molnár Antal Zeneiskola közleményében értékelte a gesztust. Az erzsébetvárosi önkormányzat jelezte, hogy a Damjanich utcai épület hasznosítására új pályázatot írnak ki.
off Azt ígérted, hogy privátban írsz, de -ahogy Kékszakállú mondja- "most már mindegy". A kötőszavakat, névelőket kivéve :-) annyira eltér a véleményünk és annyi minden tényszerűen nem úgy van/volt ebben a nem is ide tartozó dologban, hogy inkább bele se fogok. ("Félre": A "68-as őrjöngés" máig ható korszakhatár volt.)
De Gaulle évekkel a 2. vh. előtt megjelentetett egy katonai szakkönyvet az újfajta (=gépesített) háborúról. Nem hallgattak rá - igaza lett. 1940-ben az egyetlen sikeres ellentámadást vezette a németek ellen. A vereség pillanatában a szenilis tábornokok és korrupt politikusok kussoltak, őneki viszont volt mersze kimondani, hogy Fro. csak egy csatát veszített el. Az emigrációban fáradhatatlanul szervezte a szabad francia csapatokat és így vagy úgy, nála elismertebb és magasabb rangú katonákkal (Giroud tábornok) szemben keresztülvitte, hogy a szövetségesek őt tekintsék francia tárgyalópartnernek. Volt benne annyi tisztesség, hogy ne puccsoljon, amikor megtehette volna. Tudta, hogy a gyarmatbirodalom fenntarthatatlan és csak véráldozatokkal jár Fro. számára - még akkor is, amikor immár elnökként Algériába látogatva az arabok a kezét és a lába nyomát csókolgatták mint jóságos apjukét. Nagyon helyesen kivonta a francia fegyveres erőket a papírtigris NATO (=a mindenkori amerikai elnök és barom nagyokos tanácsadói) fennhatósága alól. A világ közvéleményét arra a tényre emlékeztette, hogy Európa az Atlanti-óceántól az Urálig terjed, így az amerikaiaknak semmi keresnivalójuk sincsen - OK, a macinak is csak addig, amiíg az erdeje terjed. EGYETLEN nyugati politikusként tudta, hogy a SZU nem fogja bírni a fegyverkezési versenyt és a kommunizmus - legalábbis a szovjet befolyási övezetben meg fog szűnni. 10 évvel a halála után a lengyel hajógyári sztrájkokkal megkezdődött a béketábor vége. A 68-as őrjöngést a pártja nagy választási győzelmével befejezettnek tekintette - ez tényleg tévedés volt a részéről. Talán a legnagyobb hibája az volt, hogy semmit sem segített (állami lakásépítés, új egzisztenciához juttatás, állásteremtés stb.) a "feketelábúakon." Québeci kirohanása kétségtelenül tévedésnek tekinthető - na és?
A hírt már megosztottam a Nemzeti...-topikban, de lehet, hogy itt jobb helyen van. Káel Csaba még nem teljesen gazdája SZFE-nek, ott van ahhoz és arra Vidnyánszky maestro. Káel eddig nem szaporította látványosan az álláshalmozó és elszabadult kultúra-hajóágyúk számát ... lehet, hogy már ő is?
