45 Heiner Lajos 2006-10-05 19:44:11 [Válasz erre: 38 Búbánat 2006-09-21 12:03:44]
Kérdésed nem egészen világos számomra - a TV által vásárolt anyagokra gondolsz, vagy a DVD-re?
Kérdésed nem egészen világos számomra - a TV által vásárolt anyagokra gondolsz, vagy a DVD-re?
44 Búbánat 2006-10-05 12:13:07
Egy nagy művész is ember Hány embernek adatik meg a 15 millió magyar közül, hogy édesapjáról egészalakos szobor készül? A teoretikus kérdés szeptember 14-én este, a Deáktanyán, a Kistarcsai kulturális Egyesület által szervezett előadáson hangzott el Simándi Pétertől, aki korunk legnagyobb magyar tenoristájának, Simándy Józsefnek a fia – egyben a Magyar Állami Operaház é nekkari művésze. Szeptember 17-én ugyanis nagy nap lesz, nem csak Simándi Péter életében, hanem Kistarcsa, de még Magyarország történetében is. Simándy József egészalakos szobra – születésének 90. évfordulójára – szülőhelyén, Kistarcsán, a „Csigaház” előtti parkban sokak önfeláldozó adakozásából, minden szervezésben résztvevő szívvel-lélekkel végzett áldozatos munkája segítségével – a művész keze által megtestesülve közkinccsé válik. Külön elismerés illeti Kereszti Ferencet, a kezdeményező Kistarcsai Kulturális Egyesület elnökét, aki a szervezőmunkából oroszlánrészt vállalt. A Deáktanya előadásán Si¬mándi Péter édesapjáról – mint művészről és mint emberről – mesélt, az életükről… Sokan nem tudják, hogy Simándy József szülőhelye az akkor még poros kis falu – ma város –, Kistarcsa volt. Eredetileg Schulder Józsefnek hívták, sváb édesapja tehetséges mérnök volt a gépgyárban, aki sajnos nehezen bírta az élet terheit, és hamarosan ivásra adta fejét, s az édesanya három kisgyermekével magára maradt. Varrásból tengette életét, mindig varrt, hol sírva, hol énekelve, de „tisztességre tanította gyermekeit” – mondja Péter. Simándy először autószerelő inas, majd segéd lett, tisztes megélhetést biztosító szakmát kapott útravalóul. Pályafutása során sokszor köszönte meg hajdani tanárainak, mestereinek is, hogy embert faragtak belőle. „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.” Ez volt az életszemlélete. Autószerelőként kezdte felnőtt életét, s már akkor zengett énekétől az egész szerelőcsarnok. Biztatták is társai, hogy tanuljon énekelni. Ő megfogadta a tanácsot, s ennek eredményeként 1940. szeptember elsején felvették az Erkel Színház énekkarába. A német megszállás időszakában német neve miatt először kiemelték az énekkarból, és külön szerepeket kapott, majd fordult a kocka, s végül kirúgták a színházból is. Nevét ekkor változtatta Simándira – a Simándy név (y-nal) kizárólag egy később felvett művésznév volt, mert Simándi néven egy bábszínész is működött az akkori művészvilágban. Elkeseredésében már arra is gondolt, hogy kántor lesz Veresegyházán, de sikerült Szegeden először magánénekesként, majd mint a Szegedi Nemzeti Színház tagja a pályán maradnia – innen indult hatalmas karrierje. 1953-ban a Kossuth díj bronz fokozatát kapta Rákosi aláírásával. Simándi Péter előtt az asztalon egy könyv néhány példánya: Simándy József újra „megszólal”… – a kötetet tíz vaskos albumból állította össze Péter. „Olyan szép gondolatokat olvastam bennük, hogy azokat közkinccsé kellett tenni.” S ez már a második kiadása a könyvnek. „Majd megsegít az Isten! Mi benne bízva bízunk…” – énekelte az Első rab taktusait még Schulder Józsefként a fiatal művész 1944. december 15-én. És megsegítette az Isten: páratlanul szép hangot adott neki, tálentumot. És ő nem tékozolta el az adományt, bámulatos szorgalommal, fegyelmezettséggel, fantasztikus teherbírással kibontakoztatta tehetségét. Így tudott eljutni az Első rabtól a Bánk bánon keresztül több mint 35 éven át 35 szerepben a búcsúelőadásáig: az 1980. június 5-én elénekelt Othellóig. Világítás-próba a szobor talapzatán. Az előadást követően Simándi Péter az egyesület vezetőinek társaságában ellátogatott a készülő szobor talapzatához, ahol Simándi Péter közreműködésével beállították a község által finanszírozott díszkivilágítást – a sapka a kész szobor magasságát jelzi... Hogyan élte meg mindezt a család, felesége, Judit és a három gyerek: Péter, Judit és Katika – a sikeres édesapa mellett? Bizony, mikor szerepre készült, otthon csendnek kellett lenni. Nem hétköznapi munka egy ország vezető tenoristájának lenni… Egész nap a szerepnek szentelte teljes figyelmét, fel sem öltözött. Az egyetlen fix pont az ebéd volt, pontosan 2 órakor. De fél ötkor összeszedte magát, beskálázott, és fitten, kipihenten, a lelkiismeretes munka örömével indult a fellépésre, ahova a család mindig elkísérte. Egy ilyen fellépés fantasztikus fizikai igénybevétel volt, az energia- és vízveszteség miatt több kilót is veszített a súlyából estére. De volt jó oldala is ennek a „munkának”. Rengeteg levegőt, oxigént kell belélegezni, ami igen aktív munka tüdőnek, szívnek egyaránt. Nem véletlen, hogy szép kort ért meg, pedig egyáltalán nem étkezett egészségesen, nagyon szerette a zsíros ételeket. És az állandó stressz-helyzet miatt, amit a fellépések okoztak, vesekövei is voltak. De ő azt vallotta: aki rutinból megy ki a színpadra, az középszerűt alkot. No, rá sem a rutin, sem a középszerűség nem volt jellemző. Aztán a fellépés után otthon – a vízveszteséget pótlandó – ivott egy hatalmas hosszúlépést a saját borából, utána még egyet. Igen szerette a borát… És még éjjel 3-4-ig égett nála a villany, olvasott. Ilyenkor annyira fel volt spannolva az idegrendszere, hogy csak nagy sokára tudott megpihenni. A művészeti életben a július, augusztus a szabadság hónapjai. Akkor is voltak fellépései, de azért maradt idő a pihenésre. „A balatongyöröki nyaralóban egy egész más Simándy Józsefet kaptunk. Egy kenyérre kenhető, jókedvű, vidám, motorcsóna¬kázó, úszó, napbarnított embert, aki a nyaralás ideje alatt teljesen kicserélődött. Balatongyörök egy olyan hely, ahol még nyugalom van, ott még illatok vannak a szélben, ott még hat a természet ereje. Ő aktívan pihent, mindig bütykölt valamit. Az autószerelő szakmája jó kézügyességet adott Simándynak, mindent meg tudott csinálni, még a villanyszerelésbe is belekontárkodott. Ki volt ez az őrült?… – kapott a fejéhez a villanyszerelő az életveszélyes kötések láttán. – Én voltam… – Bocsánat, Művész Úr! „Talán a legcsodálatosabb volt, amikor motorcsónakkal vizisíztünk. Persze mindig Ő volt a motoros. Aztán jött a művész-világ apraja-nagyja, és bográcsoztunk. Úgy tudott mulatni, hogy még éjjel kettőkor is zengett a környék. Nagyon nagy művész volt, de ember volt. Olykor gyarló ember. Nagyon-nagyon jól tudta magát érezni a saját borától, és tudott nagyon hangosan szórakozni Györökön.” De a Jóisten-adta tálentumot nagy lemondással, fegyelmezett, kitartó munkával, odaadással kibontakoztatta, és továbbajándékozta. S amikor már visszavonult, bérlete volt az Operába. A szünetben olykor-olykor előresétált a zenekari árokhoz, és onnan nézett vissza a közönség sorai felé, ahonnan annyi éven át, nagy tisztelettel… Bár még mindig vágyott oda vissza, hiszen lélekben egy harmincéves férfi volt, a teste elfáradt. A nagy szerepek estéről-estére hihetetlen energiát igényeltek, és ezt már nem vállalhatta. A kisebb fellépések mellett 1984-ben, az Operaház 100 éves évfordulóján egyszer még hallhatta őt a nagyérdemű. 1997. március 4-én halt meg, 81 éves korában. De „csak a teste”. Szőke Katalin
Egy nagy művész is ember Hány embernek adatik meg a 15 millió magyar közül, hogy édesapjáról egészalakos szobor készül? A teoretikus kérdés szeptember 14-én este, a Deáktanyán, a Kistarcsai kulturális Egyesület által szervezett előadáson hangzott el Simándi Pétertől, aki korunk legnagyobb magyar tenoristájának, Simándy Józsefnek a fia – egyben a Magyar Állami Operaház é nekkari művésze. Szeptember 17-én ugyanis nagy nap lesz, nem csak Simándi Péter életében, hanem Kistarcsa, de még Magyarország történetében is. Simándy József egészalakos szobra – születésének 90. évfordulójára – szülőhelyén, Kistarcsán, a „Csigaház” előtti parkban sokak önfeláldozó adakozásából, minden szervezésben résztvevő szívvel-lélekkel végzett áldozatos munkája segítségével – a művész keze által megtestesülve közkinccsé válik. Külön elismerés illeti Kereszti Ferencet, a kezdeményező Kistarcsai Kulturális Egyesület elnökét, aki a szervezőmunkából oroszlánrészt vállalt. A Deáktanya előadásán Si¬mándi Péter édesapjáról – mint művészről és mint emberről – mesélt, az életükről… Sokan nem tudják, hogy Simándy József szülőhelye az akkor még poros kis falu – ma város –, Kistarcsa volt. Eredetileg Schulder Józsefnek hívták, sváb édesapja tehetséges mérnök volt a gépgyárban, aki sajnos nehezen bírta az élet terheit, és hamarosan ivásra adta fejét, s az édesanya három kisgyermekével magára maradt. Varrásból tengette életét, mindig varrt, hol sírva, hol énekelve, de „tisztességre tanította gyermekeit” – mondja Péter. Simándy először autószerelő inas, majd segéd lett, tisztes megélhetést biztosító szakmát kapott útravalóul. Pályafutása során sokszor köszönte meg hajdani tanárainak, mestereinek is, hogy embert faragtak belőle. „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.” Ez volt az életszemlélete. Autószerelőként kezdte felnőtt életét, s már akkor zengett énekétől az egész szerelőcsarnok. Biztatták is társai, hogy tanuljon énekelni. Ő megfogadta a tanácsot, s ennek eredményeként 1940. szeptember elsején felvették az Erkel Színház énekkarába. A német megszállás időszakában német neve miatt először kiemelték az énekkarból, és külön szerepeket kapott, majd fordult a kocka, s végül kirúgták a színházból is. Nevét ekkor változtatta Simándira – a Simándy név (y-nal) kizárólag egy később felvett művésznév volt, mert Simándi néven egy bábszínész is működött az akkori művészvilágban. Elkeseredésében már arra is gondolt, hogy kántor lesz Veresegyházán, de sikerült Szegeden először magánénekesként, majd mint a Szegedi Nemzeti Színház tagja a pályán maradnia – innen indult hatalmas karrierje. 1953-ban a Kossuth díj bronz fokozatát kapta Rákosi aláírásával. Simándi Péter előtt az asztalon egy könyv néhány példánya: Simándy József újra „megszólal”… – a kötetet tíz vaskos albumból állította össze Péter. „Olyan szép gondolatokat olvastam bennük, hogy azokat közkinccsé kellett tenni.” S ez már a második kiadása a könyvnek. „Majd megsegít az Isten! Mi benne bízva bízunk…” – énekelte az Első rab taktusait még Schulder Józsefként a fiatal művész 1944. december 15-én. És megsegítette az Isten: páratlanul szép hangot adott neki, tálentumot. És ő nem tékozolta el az adományt, bámulatos szorgalommal, fegyelmezettséggel, fantasztikus teherbírással kibontakoztatta tehetségét. Így tudott eljutni az Első rabtól a Bánk bánon keresztül több mint 35 éven át 35 szerepben a búcsúelőadásáig: az 1980. június 5-én elénekelt Othellóig. Világítás-próba a szobor talapzatán. Az előadást követően Simándi Péter az egyesület vezetőinek társaságában ellátogatott a készülő szobor talapzatához, ahol Simándi Péter közreműködésével beállították a község által finanszírozott díszkivilágítást – a sapka a kész szobor magasságát jelzi... Hogyan élte meg mindezt a család, felesége, Judit és a három gyerek: Péter, Judit és Katika – a sikeres édesapa mellett? Bizony, mikor szerepre készült, otthon csendnek kellett lenni. Nem hétköznapi munka egy ország vezető tenoristájának lenni… Egész nap a szerepnek szentelte teljes figyelmét, fel sem öltözött. Az egyetlen fix pont az ebéd volt, pontosan 2 órakor. De fél ötkor összeszedte magát, beskálázott, és fitten, kipihenten, a lelkiismeretes munka örömével indult a fellépésre, ahova a család mindig elkísérte. Egy ilyen fellépés fantasztikus fizikai igénybevétel volt, az energia- és vízveszteség miatt több kilót is veszített a súlyából estére. De volt jó oldala is ennek a „munkának”. Rengeteg levegőt, oxigént kell belélegezni, ami igen aktív munka tüdőnek, szívnek egyaránt. Nem véletlen, hogy szép kort ért meg, pedig egyáltalán nem étkezett egészségesen, nagyon szerette a zsíros ételeket. És az állandó stressz-helyzet miatt, amit a fellépések okoztak, vesekövei is voltak. De ő azt vallotta: aki rutinból megy ki a színpadra, az középszerűt alkot. No, rá sem a rutin, sem a középszerűség nem volt jellemző. Aztán a fellépés után otthon – a vízveszteséget pótlandó – ivott egy hatalmas hosszúlépést a saját borából, utána még egyet. Igen szerette a borát… És még éjjel 3-4-ig égett nála a villany, olvasott. Ilyenkor annyira fel volt spannolva az idegrendszere, hogy csak nagy sokára tudott megpihenni. A művészeti életben a július, augusztus a szabadság hónapjai. Akkor is voltak fellépései, de azért maradt idő a pihenésre. „A balatongyöröki nyaralóban egy egész más Simándy Józsefet kaptunk. Egy kenyérre kenhető, jókedvű, vidám, motorcsóna¬kázó, úszó, napbarnított embert, aki a nyaralás ideje alatt teljesen kicserélődött. Balatongyörök egy olyan hely, ahol még nyugalom van, ott még illatok vannak a szélben, ott még hat a természet ereje. Ő aktívan pihent, mindig bütykölt valamit. Az autószerelő szakmája jó kézügyességet adott Simándynak, mindent meg tudott csinálni, még a villanyszerelésbe is belekontárkodott. Ki volt ez az őrült?… – kapott a fejéhez a villanyszerelő az életveszélyes kötések láttán. – Én voltam… – Bocsánat, Művész Úr! „Talán a legcsodálatosabb volt, amikor motorcsónakkal vizisíztünk. Persze mindig Ő volt a motoros. Aztán jött a művész-világ apraja-nagyja, és bográcsoztunk. Úgy tudott mulatni, hogy még éjjel kettőkor is zengett a környék. Nagyon nagy művész volt, de ember volt. Olykor gyarló ember. Nagyon-nagyon jól tudta magát érezni a saját borától, és tudott nagyon hangosan szórakozni Györökön.” De a Jóisten-adta tálentumot nagy lemondással, fegyelmezett, kitartó munkával, odaadással kibontakoztatta, és továbbajándékozta. S amikor már visszavonult, bérlete volt az Operába. A szünetben olykor-olykor előresétált a zenekari árokhoz, és onnan nézett vissza a közönség sorai felé, ahonnan annyi éven át, nagy tisztelettel… Bár még mindig vágyott oda vissza, hiszen lélekben egy harmincéves férfi volt, a teste elfáradt. A nagy szerepek estéről-estére hihetetlen energiát igényeltek, és ezt már nem vállalhatta. A kisebb fellépések mellett 1984-ben, az Operaház 100 éves évfordulóján egyszer még hallhatta őt a nagyérdemű. 1997. március 4-én halt meg, 81 éves korában. De „csak a teste”. Szőke Katalin
43 Búbánat 2006-10-05 12:08:13 [Válasz erre: 42 Búbánat 2006-10-05 12:07:41]
Nem tudom, miért nem megy át a link.
Nem tudom, miért nem megy át a link.
42 Búbánat 2006-10-05 12:07:41 [Válasz erre: 41 Búbánat 2006-10-05 12:06:16]
[url]http://www.freeweb.hu/ferencikiado/pdf/hh16/20060920/16-17.pdf;Egy nagy művész is ember[/url]
[url]http://www.freeweb.hu/ferencikiado/pdf/hh16/20060920/16-17.pdf;Egy nagy művész is ember[/url]
41 Búbánat 2006-10-05 12:06:16
[url]http://www.freeweb.hu/ferencikiado/pdf/hh16/20060920/16-17.pdf;Egy nagy művész is ember[=url] „… Talán a legcsodálatosabb volt, amikor motorcsónakkal vízisíztünk. Persze mindig Ő volt a motoros. Aztán jött a művész-világ apraja-nagyja, és bográcsoztunk. Úgy tudott mulatni, hogy még éjjel kettőkor is zengett a környék. Nagyon nagy művész volt, de ember volt. Olykor gyarló ember. Nagyon-nagyon jól tudta magát érezni a saját borától, és tudott nagyon hangosan szórakozni Györökön.” De a Jóisten-adta talentumot nagy lemondással, fegyelmezett, kitartó munkával, odaadással kibontakoztatta, és továbbajándékozta. S amikor már visszavonult, bérlete volt az Operába. A szünetben olykor- olykor előresétált a zenekari árokhoz, és onnan nézett vissza a közönség sorai felé, ahonnan annyi éven át, nagy tisztelettel… Bár még mindig vágyott oda vissza, hiszen lélekben egy harmincéves férfi volt, a teste elfáradt. A nagy szerepek estéről- estére hihetetlen energiát igényeltek, és ezt már nem vállalhatta. A kisebb fellépések mellett 1984-ben, az Operaház 100 éves évfordulóján egyszer még hallhatta őt a nagyérdemű. 1997. március 4-én halt meg, 81 éves korában. De „csak a teste”. Szőke Katalin (Helyi Hírek, Kistarcsa, 2006. szeptember 20.)
[url]http://www.freeweb.hu/ferencikiado/pdf/hh16/20060920/16-17.pdf;Egy nagy művész is ember[=url] „… Talán a legcsodálatosabb volt, amikor motorcsónakkal vízisíztünk. Persze mindig Ő volt a motoros. Aztán jött a művész-világ apraja-nagyja, és bográcsoztunk. Úgy tudott mulatni, hogy még éjjel kettőkor is zengett a környék. Nagyon nagy művész volt, de ember volt. Olykor gyarló ember. Nagyon-nagyon jól tudta magát érezni a saját borától, és tudott nagyon hangosan szórakozni Györökön.” De a Jóisten-adta talentumot nagy lemondással, fegyelmezett, kitartó munkával, odaadással kibontakoztatta, és továbbajándékozta. S amikor már visszavonult, bérlete volt az Operába. A szünetben olykor- olykor előresétált a zenekari árokhoz, és onnan nézett vissza a közönség sorai felé, ahonnan annyi éven át, nagy tisztelettel… Bár még mindig vágyott oda vissza, hiszen lélekben egy harmincéves férfi volt, a teste elfáradt. A nagy szerepek estéről- estére hihetetlen energiát igényeltek, és ezt már nem vállalhatta. A kisebb fellépések mellett 1984-ben, az Operaház 100 éves évfordulóján egyszer még hallhatta őt a nagyérdemű. 1997. március 4-én halt meg, 81 éves korában. De „csak a teste”. Szőke Katalin (Helyi Hírek, Kistarcsa, 2006. szeptember 20.)
40 Búbánat 2006-09-21 12:10:49 [Válasz erre: 39 Búbánat 2006-09-21 12:04:04]
Pardon, lemaradt az i-betű a név végéről: Somogyi László karmester
Pardon, lemaradt az i-betű a név végéről: Somogyi László karmester
39 Búbánat 2006-09-21 12:04:04
Tegnap a Rádió Dalszínháza jól időzített: még a „nyolc napon belül” megemlékezett Simándy Józsefről a maga összeállításával, elsősorban a „könnyű múzsa” szolgálatában. Igaz, először Radames románca csendült fel utánozhatatlan szépségű előadásában, majd következett a Virágária és a Micaelával való első kettős a Carmenből (Szecsődy Ilonát hallottuk partnreként, Somogy László vezényelte rádiós felvételről). „Operaénekesek – operett álarcban” mottó jegyében a szerkesztő-műsorvezető Ruitner Sándor Simándy rádiós dalszínházi felvételeiből nyújtott át a hallgatónak egy csokorra valót. És beavatott bennünket, hogyan sikerült a kiváló tenoristát, aki inkább a komoly operákban és a színpadon érezte magát otthon, figyelmét e „könnyebb” műfaj felé irányítani és a rádió mikrofonja elé csábítani… Ruitner felidézte az ötvenes évek közepét, amikor sikerült összehoznia az énekest Kemény Egonnal, az akkori idők népszerű komponistájával, akinek egyik művében debütált a rádió mikrofonja előtt e műfajban! A rádióban 1955-ben felcsendült Hatvany diákjai c. daljátéka sikeres volt mind a komponistának, mind Simándynak, ki ezzel letette névjegyét az operettek világában is, hiszen ráadásul a szerep megkívánta ének mellett első ízben mondott prózát, ráadásul Bessenyei Ferenc oldalánt! Tehát a következő Kemény Egon - operett, a Messzetűnt kedves, ami 1965-ben került először adásba, már igen nagy és várt esemény volt, hiszen sikerült Simándyt újra egy rádiós operettbe bevonni (közben még ott volt Farkas Ferenc Csínom Palkójának címszerepe, és a még szintén felejthetetlen Marica grófnő Taszilója, ez utóbbi 1963-ból). Az előbbi zeneművekből felcsendült szép részletek után Ruitner Sándor lejátszotta azt a dalt, amelyben Simándy József egy, az irodalmi életből ismert „hős”, Fazekas Mihály „bőrébe” bújt. A hangi megformálásával a mikrofonok előtt szinte eggyé vált azzal a katonáskodó fiatalemberrel, aki kényszeredetten, császári szolgálatban, messze hazájától, Franciaországban teljesít szolgálatot. Tehát ez is egy történelmi figura, történelmi idők, történelmi színhely (francia forradalom időszaka). Simándy dalában áhítattal és érzelemteljesen, igen átélve hozza közel a hallgatóhoz ezt a rokonszenves főhőst, aki reménytelenül szerelmes, epedezik az itthon hagyott kedvese, Amelia után. Kemény Egon kifejezetten Simándy hangjára írta a daljátékot, és ahogy korábban, 1958-ban Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert profitálhatott egy Kemény Egon-darabban, a Csokonai és Lilla szerelmét megzenésített Komáromi farsangban, úgy Simándy is egyre jobban megszerette ezt a stílusú zenét, amelyről később szeretettel emlékezik meg könyvében is. Ahogy tette a TV kamerái előtt is, amikor a nyolcvanas évek kezdetén egy operett-összeállítás elején – prózában – bevezette műsorát: elmesélte a nézőknek, hogy mennyi mindent köszönhet a Rádió Dalszínházának, hogy nem tud eléggé hálás lenni a rádiós kollégáknak, hogy „elcsábították” ebbe a zenés színpadi műfajba; s jóideje mindig örömmel tesz eleget élő műsorokban, koncerteken is az ilyen irányú felkéréseknek, feladatoknak. Ruitner Sándor leforgatott még a műsorban Lehár A mosoly országából két részletet:. A „Vágyom egy nő után” –ária Simándyhoz legalább annyira hozzánőtt, mint a Bánk bánból a Hazám, hazám… S maradt a végére finálé, amely egyáltalán nem vidám hangulatú: egy szomorú válásnak és megható búcsúnak vagyunk itt a fültanúi; Simándy jellegzetes orgánumán, férfias csengő hangján megszólaló oeprettrészletben operai eszközöket-, hangszerelést igénylő nagyzenekari kísérettel a háttérben, a csodálatos, szívbemarkoló és fájdalmas dallamokat tolmácsolva elbűvölő módon tárja, „tálalja” elénk Lehár művének minden szépségét.
Tegnap a Rádió Dalszínháza jól időzített: még a „nyolc napon belül” megemlékezett Simándy Józsefről a maga összeállításával, elsősorban a „könnyű múzsa” szolgálatában. Igaz, először Radames románca csendült fel utánozhatatlan szépségű előadásában, majd következett a Virágária és a Micaelával való első kettős a Carmenből (Szecsődy Ilonát hallottuk partnreként, Somogy László vezényelte rádiós felvételről). „Operaénekesek – operett álarcban” mottó jegyében a szerkesztő-műsorvezető Ruitner Sándor Simándy rádiós dalszínházi felvételeiből nyújtott át a hallgatónak egy csokorra valót. És beavatott bennünket, hogyan sikerült a kiváló tenoristát, aki inkább a komoly operákban és a színpadon érezte magát otthon, figyelmét e „könnyebb” műfaj felé irányítani és a rádió mikrofonja elé csábítani… Ruitner felidézte az ötvenes évek közepét, amikor sikerült összehoznia az énekest Kemény Egonnal, az akkori idők népszerű komponistájával, akinek egyik művében debütált a rádió mikrofonja előtt e műfajban! A rádióban 1955-ben felcsendült Hatvany diákjai c. daljátéka sikeres volt mind a komponistának, mind Simándynak, ki ezzel letette névjegyét az operettek világában is, hiszen ráadásul a szerep megkívánta ének mellett első ízben mondott prózát, ráadásul Bessenyei Ferenc oldalánt! Tehát a következő Kemény Egon - operett, a Messzetűnt kedves, ami 1965-ben került először adásba, már igen nagy és várt esemény volt, hiszen sikerült Simándyt újra egy rádiós operettbe bevonni (közben még ott volt Farkas Ferenc Csínom Palkójának címszerepe, és a még szintén felejthetetlen Marica grófnő Taszilója, ez utóbbi 1963-ból). Az előbbi zeneművekből felcsendült szép részletek után Ruitner Sándor lejátszotta azt a dalt, amelyben Simándy József egy, az irodalmi életből ismert „hős”, Fazekas Mihály „bőrébe” bújt. A hangi megformálásával a mikrofonok előtt szinte eggyé vált azzal a katonáskodó fiatalemberrel, aki kényszeredetten, császári szolgálatban, messze hazájától, Franciaországban teljesít szolgálatot. Tehát ez is egy történelmi figura, történelmi idők, történelmi színhely (francia forradalom időszaka). Simándy dalában áhítattal és érzelemteljesen, igen átélve hozza közel a hallgatóhoz ezt a rokonszenves főhőst, aki reménytelenül szerelmes, epedezik az itthon hagyott kedvese, Amelia után. Kemény Egon kifejezetten Simándy hangjára írta a daljátékot, és ahogy korábban, 1958-ban Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert profitálhatott egy Kemény Egon-darabban, a Csokonai és Lilla szerelmét megzenésített Komáromi farsangban, úgy Simándy is egyre jobban megszerette ezt a stílusú zenét, amelyről később szeretettel emlékezik meg könyvében is. Ahogy tette a TV kamerái előtt is, amikor a nyolcvanas évek kezdetén egy operett-összeállítás elején – prózában – bevezette műsorát: elmesélte a nézőknek, hogy mennyi mindent köszönhet a Rádió Dalszínházának, hogy nem tud eléggé hálás lenni a rádiós kollégáknak, hogy „elcsábították” ebbe a zenés színpadi műfajba; s jóideje mindig örömmel tesz eleget élő műsorokban, koncerteken is az ilyen irányú felkéréseknek, feladatoknak. Ruitner Sándor leforgatott még a műsorban Lehár A mosoly országából két részletet:. A „Vágyom egy nő után” –ária Simándyhoz legalább annyira hozzánőtt, mint a Bánk bánból a Hazám, hazám… S maradt a végére finálé, amely egyáltalán nem vidám hangulatú: egy szomorú válásnak és megható búcsúnak vagyunk itt a fültanúi; Simándy jellegzetes orgánumán, férfias csengő hangján megszólaló oeprettrészletben operai eszközöket-, hangszerelést igénylő nagyzenekari kísérettel a háttérben, a csodálatos, szívbemarkoló és fájdalmas dallamokat tolmácsolva elbűvölő módon tárja, „tálalja” elénk Lehár művének minden szépségét.
38 Búbánat 2006-09-21 12:03:44 [Válasz erre: 37 Heiner Lajos 2006-09-20 17:20:17]
Ugye, számíthatok Rád ez ügyben?
Ugye, számíthatok Rád ez ügyben?
37 Heiner Lajos 2006-09-20 17:20:17
A Szegedi Városi TV megtalált s megvett a helyi Szabadtériről néhány archiv filmanyagot - többek között egy Hazám, hazámat Simándival a hatvanas évek közepe tájáról. Szavahihető és értő barátom szerint Simándi összes, erről az áriáról létező felvétele között a legszebb. Mikor lesz végre egy (több) DVD a múlt nagy magyar operaénekeseinek felvételeiből?
A Szegedi Városi TV megtalált s megvett a helyi Szabadtériről néhány archiv filmanyagot - többek között egy Hazám, hazámat Simándival a hatvanas évek közepe tájáról. Szavahihető és értő barátom szerint Simándi összes, erről az áriáról létező felvétele között a legszebb. Mikor lesz végre egy (több) DVD a múlt nagy magyar operaénekeseinek felvételeiből?
36 Búbánat 2006-09-19 11:13:08 [Válasz erre: 35 colored 2006-09-18 17:25:08]
Látom, a szereplők nagyrésze ugyanazok, akik az Operában is közreműködtek; a műsorszámok összeállítása ezért gondolom nagyjából követi a pestiét. Remélem, lesz aki beszámol majd itt a tegnapi ünnepi gáláról - gondolok elsősorban Heiner Lajos személyére!
Látom, a szereplők nagyrésze ugyanazok, akik az Operában is közreműködtek; a műsorszámok összeállítása ezért gondolom nagyjából követi a pestiét. Remélem, lesz aki beszámol majd itt a tegnapi ünnepi gáláról - gondolok elsősorban Heiner Lajos személyére!
35 colored 2006-09-18 17:25:08
http://nemzetiszinhaz.szeged.hu/hun/stone/
http://nemzetiszinhaz.szeged.hu/hun/stone/
34 vilagos 2006-09-18 15:38:02 [Válasz erre: 33 Búbánat 2006-09-18 14:46:22]
Biztos, hogy nem egyszerű a feladat, de ügyesen biztos ki lehetne küszöbölni ezekt a problémákat, ha hozzáértő venné a kezébe az ügyet. Kár, hogy ez nem én vagyok, mert szívesen felvállalnám.. Egyébként én is ott voltam az ünnepségen, de az utána következőket, az Általad oly szépen leírt utóhangulatot sajnos már nem tudtam átélni, mert máshová kellett sietnem. Tetszett az ünnepség, bár egyes megszólalók esetében az én ízlésem szerint egy kicsit sok volt az aktuálpolitikai felhang. Bár sok mindent el lehet mindani rólam, csak azt nem, hogy a régi rendszer híve lennék, azt azért szívesen megkérdeztem volna Ütő Endrétől (aki talán egy kicsit többet beszélt a saját érdemeiről, mint amennyi ide kívánkozott volna) hogy szerinte Papp László, Balczó, és részben Egerszegi, de akár Makovecz is szerinte mikor és milyen pénzből érte el a kiemelkedő eredményeit és annak idején megkaptak-e minden létező elismerést. Jó, Papp Lászlót nem engedték a profi-világbajnoki címért indulni, ezt elismerem. A tények veszélyes dolgok, és nem elegáns ezeket figyelmen kívül hagyni. Nekem a reformátos lelkésznő megszólalása tetszett a legjobban.... Mindezek azonban nem befolyásolják a lényeget, hogy egy szép ünnepségsorozat csúcspontjaként S.J. szobra ott áll Kistarcsán, és utána tegnap éjjel a rádióban is négy órás szép emlékező műsorral tisztelegtek emlékének. Minden elismerést és köszönetet, hálát megérdemel a család, a S.J. Baráti Társaság, a KIKE, hogy ilyen hatalmas munkát végeznek az emlékezet fenntartására, és mindenki, aki önzetlen munkával és adományokkal segítette őket ebben. És a szobor ára is majd csak összejön....
Biztos, hogy nem egyszerű a feladat, de ügyesen biztos ki lehetne küszöbölni ezekt a problémákat, ha hozzáértő venné a kezébe az ügyet. Kár, hogy ez nem én vagyok, mert szívesen felvállalnám.. Egyébként én is ott voltam az ünnepségen, de az utána következőket, az Általad oly szépen leírt utóhangulatot sajnos már nem tudtam átélni, mert máshová kellett sietnem. Tetszett az ünnepség, bár egyes megszólalók esetében az én ízlésem szerint egy kicsit sok volt az aktuálpolitikai felhang. Bár sok mindent el lehet mindani rólam, csak azt nem, hogy a régi rendszer híve lennék, azt azért szívesen megkérdeztem volna Ütő Endrétől (aki talán egy kicsit többet beszélt a saját érdemeiről, mint amennyi ide kívánkozott volna) hogy szerinte Papp László, Balczó, és részben Egerszegi, de akár Makovecz is szerinte mikor és milyen pénzből érte el a kiemelkedő eredményeit és annak idején megkaptak-e minden létező elismerést. Jó, Papp Lászlót nem engedték a profi-világbajnoki címért indulni, ezt elismerem. A tények veszélyes dolgok, és nem elegáns ezeket figyelmen kívül hagyni. Nekem a reformátos lelkésznő megszólalása tetszett a legjobban.... Mindezek azonban nem befolyásolják a lényeget, hogy egy szép ünnepségsorozat csúcspontjaként S.J. szobra ott áll Kistarcsán, és utána tegnap éjjel a rádióban is négy órás szép emlékező műsorral tisztelegtek emlékének. Minden elismerést és köszönetet, hálát megérdemel a család, a S.J. Baráti Társaság, a KIKE, hogy ilyen hatalmas munkát végeznek az emlékezet fenntartására, és mindenki, aki önzetlen munkával és adományokkal segítette őket ebben. És a szobor ára is majd csak összejön....
33 Búbánat 2006-09-18 14:46:22 [Válasz erre: 31 vilagos 2006-09-18 13:11:47]
Hát ez nem olyan egyszerű dolog: jogdíj kihatása van mindennek. Egyébként tegnap délután, miután véget ért a hivatalos ünnepség, a közel ezer ember nem oszlott azonnal fel. A ceremóniák után ki-ki a maga módján tisztelgett és lerótta kegyeletét a szobor előtt; voltak, akik fényképezkedtek az özvegy, a fiú, az unoka társaságában. Mások Simándi Péter illetve Simándy József könyvét vásárolták és dedikáltatták a nagy tenorista fiával; két kosárban gyűltek a forint- és euro-adományok, szépen elkeltek a cserkész -diákok által árusított balatongyöröki- becehegyi, a blankettáján Simándy József nevét feltüntető palackozott borok. Mindenki maradt, korzózott, ismeretlen ismerősök \"jelentek meg\", ismeretlen emberek szólították le egymást, ismeretségek alakultak, vagy régebbi keletű ismeretségek újultak meg. Simándy emléke mágnesként vonzotta egymáshoz a megjelenteket, fiatalt, időset, eltűntek a nem-,rang-és korkülönbségek. Hangulata volt az egésznek. Több prominens személy is feltűnt a tömegben, így Szűrös Mátyás is, aki Kistarcsa független polgármestereként indul az önkormányzati választásokon. Ütő Endre is láthatóan nagy népszerűségnek örvendett. Az ünnepségen közreműködött operaházi művészek, Medveczky Ádám, Szilfay Márta, Cserna Ildikó és Kovácsházi István is örömmel jöttek el; a jelenlévők nem szabadulhattak, de nem is akartak azon bűverőből kivonni magukat, amely közös nevező alá vont mindenkit: a Simándy- élmények - emlékek \"kibeszélése\" volt a meghatározó; az öröm - túl azon, hogy személyes jelenlétükkel a szoboravatást megtisztelték -, hogy a szűkebb Simándi- család közelében lehetnek, velük találkozhatnak, ez is szempont és mozgatórugó! És mindeközben a hangszórókon át szólt az ének: Simándy hangján népszerű dalok, operettrészletek, nóták csendültek fel egymásután. Gondolom, ezek a számok mind CD-kiadványokon jelentek meg. De igazad van, bizonyára sok olyan élő Simándy-koncert, operaelőadás, templomban, kulturális házakban és más rendezvényeken rögzített ének felvétele létezik, amelyeket egykor a rádió vagy televízió, esetleg valamely rendező intézmény, netán magánszemélyek, sőt a hozzátartozók, rokonok, barátok, ismerősök készítettek profi vagy amatőr „masinájukkal”. Feltehetően, ezek részleteiben sem jelentek még meg lemezen és nem került kereskedelmi forgalomba. Az összeköttetéseket keresve - kikerülve a jogdíj-problémákat, a törvényi előírásokat, meglehetne előzni a HUNGAROTON- t vagy más lemezkiadót, és felkutatva ezeket a felvételeket, a KIKE vagy a S.J. Baráti Társaság \"elhalászhatná\" az orruk elől a kiadás-forgalmazás jogát. A Simándy- család bizonyára nem tiltakozna! És egyből \"pénz állna a házhoz\". Tehát, tegnap délután gyönyörű és megható esemény színhelye volt a kistarcsai „Csigaház” előtti tér és park. Juhász Judit az esemény végén, zárszóként, joggal említhette, hogy az égiek is tekintettel voltak a Simándy-családra éppúgy mint a vendégseregletre: szép időben tarthatták meg ezt a felemelő ünnepséget; az „esőisten” megértette ennek a szép és felemelő eseménynek a jelentőségét, értékét. Így nem volt akadálya annak, hogy még sokáig együtt lehessen itt mindenki a szeretteivel, emlékeivel – és Simándy Józseffel.
Hát ez nem olyan egyszerű dolog: jogdíj kihatása van mindennek. Egyébként tegnap délután, miután véget ért a hivatalos ünnepség, a közel ezer ember nem oszlott azonnal fel. A ceremóniák után ki-ki a maga módján tisztelgett és lerótta kegyeletét a szobor előtt; voltak, akik fényképezkedtek az özvegy, a fiú, az unoka társaságában. Mások Simándi Péter illetve Simándy József könyvét vásárolták és dedikáltatták a nagy tenorista fiával; két kosárban gyűltek a forint- és euro-adományok, szépen elkeltek a cserkész -diákok által árusított balatongyöröki- becehegyi, a blankettáján Simándy József nevét feltüntető palackozott borok. Mindenki maradt, korzózott, ismeretlen ismerősök \"jelentek meg\", ismeretlen emberek szólították le egymást, ismeretségek alakultak, vagy régebbi keletű ismeretségek újultak meg. Simándy emléke mágnesként vonzotta egymáshoz a megjelenteket, fiatalt, időset, eltűntek a nem-,rang-és korkülönbségek. Hangulata volt az egésznek. Több prominens személy is feltűnt a tömegben, így Szűrös Mátyás is, aki Kistarcsa független polgármestereként indul az önkormányzati választásokon. Ütő Endre is láthatóan nagy népszerűségnek örvendett. Az ünnepségen közreműködött operaházi művészek, Medveczky Ádám, Szilfay Márta, Cserna Ildikó és Kovácsházi István is örömmel jöttek el; a jelenlévők nem szabadulhattak, de nem is akartak azon bűverőből kivonni magukat, amely közös nevező alá vont mindenkit: a Simándy- élmények - emlékek \"kibeszélése\" volt a meghatározó; az öröm - túl azon, hogy személyes jelenlétükkel a szoboravatást megtisztelték -, hogy a szűkebb Simándi- család közelében lehetnek, velük találkozhatnak, ez is szempont és mozgatórugó! És mindeközben a hangszórókon át szólt az ének: Simándy hangján népszerű dalok, operettrészletek, nóták csendültek fel egymásután. Gondolom, ezek a számok mind CD-kiadványokon jelentek meg. De igazad van, bizonyára sok olyan élő Simándy-koncert, operaelőadás, templomban, kulturális házakban és más rendezvényeken rögzített ének felvétele létezik, amelyeket egykor a rádió vagy televízió, esetleg valamely rendező intézmény, netán magánszemélyek, sőt a hozzátartozók, rokonok, barátok, ismerősök készítettek profi vagy amatőr „masinájukkal”. Feltehetően, ezek részleteiben sem jelentek még meg lemezen és nem került kereskedelmi forgalomba. Az összeköttetéseket keresve - kikerülve a jogdíj-problémákat, a törvényi előírásokat, meglehetne előzni a HUNGAROTON- t vagy más lemezkiadót, és felkutatva ezeket a felvételeket, a KIKE vagy a S.J. Baráti Társaság \"elhalászhatná\" az orruk elől a kiadás-forgalmazás jogát. A Simándy- család bizonyára nem tiltakozna! És egyből \"pénz állna a házhoz\". Tehát, tegnap délután gyönyörű és megható esemény színhelye volt a kistarcsai „Csigaház” előtti tér és park. Juhász Judit az esemény végén, zárszóként, joggal említhette, hogy az égiek is tekintettel voltak a Simándy-családra éppúgy mint a vendégseregletre: szép időben tarthatták meg ezt a felemelő ünnepséget; az „esőisten” megértette ennek a szép és felemelő eseménynek a jelentőségét, értékét. Így nem volt akadálya annak, hogy még sokáig együtt lehessen itt mindenki a szeretteivel, emlékeivel – és Simándy Józseffel.
32 vilagos 2006-09-18 13:13:40 [Válasz erre: 31 vilagos 2006-09-18 13:11:47]
Bocsánat a gépelési hibáért: természetesen a szobor finanszírozására gondoltam
Bocsánat a gépelési hibáért: természetesen a szobor finanszírozására gondoltam
31 vilagos 2006-09-18 13:11:47 [Válasz erre: 27 Búbánat 2006-09-18 10:42:44]
Újfent felvetem a korábban már leírt gondolatot: biztos, hogy nem hozna milliókat, de tisztességes összeget eredményezne, ha a KIKE és a S.J. Baráti Társaság valamiképpen CD-n kiadna kevésbé ismert, főleg a rádióban meglévő felvételeket S.J. művészetéről. Úgy gondolom, hogy ezeket CD-ket akár a szokásos piaci árnál drágábban lehetne árulni, és elkelnének - ezzel kettős célt lehetne szolgálni: a mai érdeklődők is szélesebb körben megismerkedhetnének a nagy tenor művészetével, tehát hozzájárulna emléke fennmaradásához és ápolásához, másrészt a befolyt összeget sziobir finanszírozására lehetne felhasználni.
Újfent felvetem a korábban már leírt gondolatot: biztos, hogy nem hozna milliókat, de tisztességes összeget eredményezne, ha a KIKE és a S.J. Baráti Társaság valamiképpen CD-n kiadna kevésbé ismert, főleg a rádióban meglévő felvételeket S.J. művészetéről. Úgy gondolom, hogy ezeket CD-ket akár a szokásos piaci árnál drágábban lehetne árulni, és elkelnének - ezzel kettős célt lehetne szolgálni: a mai érdeklődők is szélesebb körben megismerkedhetnének a nagy tenor művészetével, tehát hozzájárulna emléke fennmaradásához és ápolásához, másrészt a befolyt összeget sziobir finanszírozására lehetne felhasználni.
30 vilagos 2006-09-18 13:04:33 [Válasz erre: 25 miketyson 2006-09-17 13:59:40]
Köszönöm a kiigazítást. Valószínűleg Somogyi László volt a karmester, akiről - lévén akkor még nem rednszeres budapesti koncertlátogató - sajnos nem sokat, sőt gyakorlatilag semmit nem tudok.
Köszönöm a kiigazítást. Valószínűleg Somogyi László volt a karmester, akiről - lévén akkor még nem rednszeres budapesti koncertlátogató - sajnos nem sokat, sőt gyakorlatilag semmit nem tudok.
29 Búbánat 2006-09-18 11:46:51
Ma este hét órakor a kistarcsai római katolikus templomban Simándy József emléktábla kerül megáldásra.
Ma este hét órakor a kistarcsai római katolikus templomban Simándy József emléktábla kerül megáldásra.
28 Búbánat 2006-09-18 11:42:45
[url]http://kike.hu/index.php?page=nyito&language=hu;Simándy József szobrának avatóünnepsége[/url]
[url]http://kike.hu/index.php?page=nyito&language=hu;Simándy József szobrának avatóünnepsége[/url]
27 Búbánat 2006-09-18 10:42:44 [Válasz erre: 26 kistarcsa 2006-09-18 08:47:33]
Talán nem pontosan fogalmaztam. Én egy árva szót sem szóltam arról, hogy anyagilag támogatták volna a szobor felállítását. Arra akartam utalni, hogy az önkormányzat támogatása nélkül már a kezdet kezdetén megfeneklett volna a Kistarcsai Kulturális Egyesület nemes kezdeményezése. Ugyanis ki kellett választani a helyszínt, ahol a szobor állni fog. Köztéri szobor esetében a terület mindenkori tulajdonosának engedélye kell ehhez. Ezért az egyesület azzal a kéréssel fordult a Kistarcsa Városának Önkormányzatához, járuljon hozzá ahhoz az elképzelésükhöz, hogy a szobor azon a téren legyen felállítva, amelynek közelében állt egykor az a ház - a mai „Csigaház” helyén -, melyben Simándy József megszületett. S mivel ennek az ingatlannak az Önkormányzat a tulajdonosa, érthetően, az ő hozzájárulásukra szükség volt. A képviselőtestület akceptálta a kérést, s bár más területek is szóba jöttek, végül kiadták az eredetileg kiszemelt ingatlanra az engedélyt. Persze, igazad van, anyagi segítséget nem kaptak az Önkormányzattól, s máshonnan is nagyon nehézkesen, aprólékosan csordogáltak az összegek; a forrás előteremtése, a szükséges adománygyűjtés talán késve kezdődött el, valamint az illetékesek túlzottan jóhiszeműek voltak: arra számítottak, megmozdul az egész ország; pillanatok alatt összejön az a 15-20 millió forint a „hivatalos helyekről”, pályázatokból. Végül a magánszemélyek felajánlásaiból, egyéb állami, minisztériumi forrásokból, a jótékonysági koncertek bevételéből némi összeg összegyűlt, amiből részben fedezni lehetett a szobrászművész költségeit, aki hozzáláthatott a mű elkészítéséhez. Azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy a szobron túl egyéb költségek merültek fel (tervek engedélyeztetése, illetékek, aztán a szobor talapzata, kertészeti munkák, területrendezés, s egyéb adminisztrációs kiadások). Bizony még jelentős összeg kell ahhoz, hogy a költségvetés rendben legyen, mert ami forrás rendelkezésre állt, az mind felhasználásra került, és még jócskán szükségeltetik a végső számla kiegyenlítéséhez. Tehát az a tény, hogy tegnap délután ünnepélyes keretek között felavatásra került a szobor, még nem jelenti azt, hogy a Kulturális Egyesület ne várna továbbra is adományt: tekinthetjük úgyis, a szobor meghitelezésre került. Nehogy már lerombolják, „ledózerolják”, vagy egy depóba vontassák azért, mert még nincs kifizetve teljesen...
Talán nem pontosan fogalmaztam. Én egy árva szót sem szóltam arról, hogy anyagilag támogatták volna a szobor felállítását. Arra akartam utalni, hogy az önkormányzat támogatása nélkül már a kezdet kezdetén megfeneklett volna a Kistarcsai Kulturális Egyesület nemes kezdeményezése. Ugyanis ki kellett választani a helyszínt, ahol a szobor állni fog. Köztéri szobor esetében a terület mindenkori tulajdonosának engedélye kell ehhez. Ezért az egyesület azzal a kéréssel fordult a Kistarcsa Városának Önkormányzatához, járuljon hozzá ahhoz az elképzelésükhöz, hogy a szobor azon a téren legyen felállítva, amelynek közelében állt egykor az a ház - a mai „Csigaház” helyén -, melyben Simándy József megszületett. S mivel ennek az ingatlannak az Önkormányzat a tulajdonosa, érthetően, az ő hozzájárulásukra szükség volt. A képviselőtestület akceptálta a kérést, s bár más területek is szóba jöttek, végül kiadták az eredetileg kiszemelt ingatlanra az engedélyt. Persze, igazad van, anyagi segítséget nem kaptak az Önkormányzattól, s máshonnan is nagyon nehézkesen, aprólékosan csordogáltak az összegek; a forrás előteremtése, a szükséges adománygyűjtés talán késve kezdődött el, valamint az illetékesek túlzottan jóhiszeműek voltak: arra számítottak, megmozdul az egész ország; pillanatok alatt összejön az a 15-20 millió forint a „hivatalos helyekről”, pályázatokból. Végül a magánszemélyek felajánlásaiból, egyéb állami, minisztériumi forrásokból, a jótékonysági koncertek bevételéből némi összeg összegyűlt, amiből részben fedezni lehetett a szobrászművész költségeit, aki hozzáláthatott a mű elkészítéséhez. Azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy a szobron túl egyéb költségek merültek fel (tervek engedélyeztetése, illetékek, aztán a szobor talapzata, kertészeti munkák, területrendezés, s egyéb adminisztrációs kiadások). Bizony még jelentős összeg kell ahhoz, hogy a költségvetés rendben legyen, mert ami forrás rendelkezésre állt, az mind felhasználásra került, és még jócskán szükségeltetik a végső számla kiegyenlítéséhez. Tehát az a tény, hogy tegnap délután ünnepélyes keretek között felavatásra került a szobor, még nem jelenti azt, hogy a Kulturális Egyesület ne várna továbbra is adományt: tekinthetjük úgyis, a szobor meghitelezésre került. Nehogy már lerombolják, „ledózerolják”, vagy egy depóba vontassák azért, mert még nincs kifizetve teljesen...
26 kistarcsa 2006-09-18 08:47:33 [Válasz erre: 3 Búbánat 2006-09-05 12:17:31]
\"...segítve a kistarcsai szobor felállítását, amely a helyi önkormányzat messzemenő támogatását élvezi.\" Ezt az információt honnan vetted?!!!! EGY FILLÉRREL SEM járult hozzá az önkormányzat!!!! Igen, messzemenő ELVI, ERKÖLCSI támogatását élvezi. \"...Több intézmény szponzorálása is kellett ahhoz, hogy rendelkezésre álljon az alkotóművész munkája költségének forint fedezete.\" Még mindig várják az adományokat, mert bár a szobor áll, a teljes költség még nem áll a rendelkezésükre.
\"...segítve a kistarcsai szobor felállítását, amely a helyi önkormányzat messzemenő támogatását élvezi.\" Ezt az információt honnan vetted?!!!! EGY FILLÉRREL SEM járult hozzá az önkormányzat!!!! Igen, messzemenő ELVI, ERKÖLCSI támogatását élvezi. \"...Több intézmény szponzorálása is kellett ahhoz, hogy rendelkezésre álljon az alkotóművész munkája költségének forint fedezete.\" Még mindig várják az adományokat, mert bár a szobor áll, a teljes költség még nem áll a rendelkezésükre.
24 egy kívülálló 2006-09-17 01:17:17 [Válasz erre: 22 vilagos 2006-09-15 11:24:10]
De jó neked, hogy ilyen felvételek birtokában vagy... Azt hiszem, sokan irigylünk ezért. :-((
De jó neked, hogy ilyen felvételek birtokában vagy... Azt hiszem, sokan irigylünk ezért. :-((
23 Búbánat 2006-09-16 23:53:31 [Válasz erre: 22 vilagos 2006-09-15 11:24:10]
S ha már oratórium, a Verdi Requiemek mellett szívesen emlékszem vissza a nagyszerű IX. Szimfóniákra, de méginkább Kodály Psalmus Hungaricus előadásokban nyújtott meseszép tenorszólóira...
S ha már oratórium, a Verdi Requiemek mellett szívesen emlékszem vissza a nagyszerű IX. Szimfóniákra, de méginkább Kodály Psalmus Hungaricus előadásokban nyújtott meseszép tenorszólóira...
22 vilagos 2006-09-15 11:24:10 [Válasz erre: 20 vilagos 2006-09-13 15:59:57]
Eszembe jutott még, hogy a rádiónak van két nagyon jó Verdi Requiem koncert-felvétele is Simándival: az egyik az 50-es években készült, Somogyi Ferenc (?) vezényletével, Székely Mihály énekelt még, a női közreműködőkre sajnos nem emlékszem. A második a 70-es évek közepe táján készült, Melles Károly vezényletével, közreműködött Gregor József, Sass Szilvia és Buday Lívia. Mindkettő nagyon jó, és mindkettőn kiemelkedő szépséggel szólal meg az \"Ingemisco\" és a \" Hostias\" tenorszóló S.J tolmácsolásában a rá jellemzően szép finom átmenetekkel, szinte éteri hangzással, az utóbbiban különösen. Az ílések küloönbözők, de ez nekem sokkal jobban tetszik, mint a híres olasz és más (hős)tenorok interpretációja.
Eszembe jutott még, hogy a rádiónak van két nagyon jó Verdi Requiem koncert-felvétele is Simándival: az egyik az 50-es években készült, Somogyi Ferenc (?) vezényletével, Székely Mihály énekelt még, a női közreműködőkre sajnos nem emlékszem. A második a 70-es évek közepe táján készült, Melles Károly vezényletével, közreműködött Gregor József, Sass Szilvia és Buday Lívia. Mindkettő nagyon jó, és mindkettőn kiemelkedő szépséggel szólal meg az \"Ingemisco\" és a \" Hostias\" tenorszóló S.J tolmácsolásában a rá jellemzően szép finom átmenetekkel, szinte éteri hangzással, az utóbbiban különösen. Az ílések küloönbözők, de ez nekem sokkal jobban tetszik, mint a híres olasz és más (hős)tenorok interpretációja.
21 Búbánat 2006-09-13 23:48:07 [Válasz erre: 20 vilagos 2006-09-13 15:59:57]
Kistarcsán létezik egy kulturális egyesület,melynek honlapja: www.kike.hu Információkra lelsz ott egyebek között a szoboravatással kapcsolatosan is. (Regisztráltatni kell magad.)
Kistarcsán létezik egy kulturális egyesület,melynek honlapja: www.kike.hu Információkra lelsz ott egyebek között a szoboravatással kapcsolatosan is. (Regisztráltatni kell magad.)
20 vilagos 2006-09-13 15:59:57 [Válasz erre: 19 Búbánat 2006-09-13 13:04:51]
Ha már a rádiófelvételekről van szó, ott igazi kincsek találhatók, amik szerintem óriási értéket képviselnek. Jó ötlet lenne, ha ezeket pl. a Simándy Baráti Társaság (nem biztos, hogy pontosan idézem a megnevezését), ezeket megszerezné, és CD-másolatokat árulna belőle. Ebből is biztosan lehetne egy bizonyos összeget összegyűjteni a S.J. emlékét ápoló célokra. Nekem megvan innen a teljes Álarcosbál, Fidelio, Lohengrin, Turandot- felvétel, továbbá részletek az Otelloból, Ernaniból (hányan tudják vajon pl. hogy ez is létezik, és ráadásul gyönyörű!). Hallottam a rádióban még részleteket a Bűvös vadászból és talán a Nyugat lányából, de a rádiós összeköttetésem megszűnt, így nem tudom már megszerezni. De ha az előbb leírt módon hozzájuthatnék, szívesen áldoznék rá, mint ahogy egyébként a kistarcsai szoborra is tettem. Azt olvastam valahol, hogy az évfordulóra is megjelenik egy új CD, kíváncsi vagyok, hogy azon milyen felvételek lesznek hallhatók. A Hungaroton honlapján még nem látható, tud róla valaki?
Ha már a rádiófelvételekről van szó, ott igazi kincsek találhatók, amik szerintem óriási értéket képviselnek. Jó ötlet lenne, ha ezeket pl. a Simándy Baráti Társaság (nem biztos, hogy pontosan idézem a megnevezését), ezeket megszerezné, és CD-másolatokat árulna belőle. Ebből is biztosan lehetne egy bizonyos összeget összegyűjteni a S.J. emlékét ápoló célokra. Nekem megvan innen a teljes Álarcosbál, Fidelio, Lohengrin, Turandot- felvétel, továbbá részletek az Otelloból, Ernaniból (hányan tudják vajon pl. hogy ez is létezik, és ráadásul gyönyörű!). Hallottam a rádióban még részleteket a Bűvös vadászból és talán a Nyugat lányából, de a rádiós összeköttetésem megszűnt, így nem tudom már megszerezni. De ha az előbb leírt módon hozzájuthatnék, szívesen áldoznék rá, mint ahogy egyébként a kistarcsai szoborra is tettem. Azt olvastam valahol, hogy az évfordulóra is megjelenik egy új CD, kíváncsi vagyok, hogy azon milyen felvételek lesznek hallhatók. A Hungaroton honlapján még nem látható, tud róla valaki?
19 Búbánat 2006-09-13 13:04:51 [Válasz erre: 18 Búbánat 2006-09-13 12:47:08]
Ezek közül a Marica grófnő és a Mosoly országa komplett felvétel, a Legénybúcsú és a Friderika paedig keresztmetszet, melyek mind a Rádió Dalszínházának felvételei. A többi részlet eléneklésére pedig külön, egy gyűjteményes összeállítás elkészítése érdekében kérték fel, amit örömmel vállalt el. Ezek voltak a rádióban felvett utolsó áriák, dalok tőle.
Ezek közül a Marica grófnő és a Mosoly országa komplett felvétel, a Legénybúcsú és a Friderika paedig keresztmetszet, melyek mind a Rádió Dalszínházának felvételei. A többi részlet eléneklésére pedig külön, egy gyűjteményes összeállítás elkészítése érdekében kérték fel, amit örömmel vállalt el. Ezek voltak a rádióban felvett utolsó áriák, dalok tőle.
18 Búbánat 2006-09-13 12:47:08
Ilyen is van: Operettdalok Simándy előadásában - mind a rádióban készült, a HUNGAROTON meg kiadta. A rádió viszont folyamatosan sugároz részleteket ezekből. 1 Karl Zeller-Moritz West-Ludwig Held-¬Fischer Sándor: A madarász 3\'45\" Ádám dala (III.felv.) - Nagyapám még ifjú volt 2 O. Straus- Robert Bodanzky-Friedrich Thelen-Gábor Andor: Legénybúcsú 4\'14\" Hans dala (I. felv.) Mi kell szívem, mi kell 3 O. Straus¬-Robert Bodanzky¬-Friedrich Thelen-Gábor Andor: Legénybúcsú 4\'07\" Hans dala (II. felv.) Csak hallgass, csak hallgass 4 Kálmán Imre¬-Julius Brammer¬-Alfred Grünwald¬-Harsányi Zsolt: Marica grófnő 5\'29\" Tasziló dala (I.felv.) Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket 5 Tasziló dala (I.felv.) Hej cigány 5\'38\" 6 Marica és Tasziló kettőse (II. felv.) Ne szólj kicsim 5\'43\" Km. Németh Marika 7 Kálmán Imre¬ Alfred Grünwald¬ Szenes Andor: A montmartre-i ibolya 6\'03\" Ma önről álmodtam megint... 8 Lehár Ferenc- ¬Ludwig Herzer-¬Fritz Löhner-¬Szenes Andor: Friderika 2\'43\" A költő dala (II. felv.) Ó lányka, ó lányka 9 A költő dala (III. felv.) Látod herceg .... Itt jártam én 5\'03\" (Km. Andor Éva) 10 Lehár Ferenc-¬Ludwig Herzer-Fritz Löhner¬-Victor Léon¬-Harsányi Zsolt: A mosoly országa 3\'52\" Barackvirág dal Szu-Csong dala (I. felv.) Egy dús virágzó barackfa ág 11 Tea kettős - Igyék velem egy csésze illatos teát 4\'19\" (Km. Házy Erzsébet) 12 Szu-Csong dala (II. felv.) Vágyom egy nő után... 3\'26\" 13 Szerelmi kettős - Lótuszvirág, érted élek csupán 5\'06\" (Km. Házy Erzsébet)
Ilyen is van: Operettdalok Simándy előadásában - mind a rádióban készült, a HUNGAROTON meg kiadta. A rádió viszont folyamatosan sugároz részleteket ezekből. 1 Karl Zeller-Moritz West-Ludwig Held-¬Fischer Sándor: A madarász 3\'45\" Ádám dala (III.felv.) - Nagyapám még ifjú volt 2 O. Straus- Robert Bodanzky-Friedrich Thelen-Gábor Andor: Legénybúcsú 4\'14\" Hans dala (I. felv.) Mi kell szívem, mi kell 3 O. Straus¬-Robert Bodanzky¬-Friedrich Thelen-Gábor Andor: Legénybúcsú 4\'07\" Hans dala (II. felv.) Csak hallgass, csak hallgass 4 Kálmán Imre¬-Julius Brammer¬-Alfred Grünwald¬-Harsányi Zsolt: Marica grófnő 5\'29\" Tasziló dala (I.felv.) Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket 5 Tasziló dala (I.felv.) Hej cigány 5\'38\" 6 Marica és Tasziló kettőse (II. felv.) Ne szólj kicsim 5\'43\" Km. Németh Marika 7 Kálmán Imre¬ Alfred Grünwald¬ Szenes Andor: A montmartre-i ibolya 6\'03\" Ma önről álmodtam megint... 8 Lehár Ferenc- ¬Ludwig Herzer-¬Fritz Löhner-¬Szenes Andor: Friderika 2\'43\" A költő dala (II. felv.) Ó lányka, ó lányka 9 A költő dala (III. felv.) Látod herceg .... Itt jártam én 5\'03\" (Km. Andor Éva) 10 Lehár Ferenc-¬Ludwig Herzer-Fritz Löhner¬-Victor Léon¬-Harsányi Zsolt: A mosoly országa 3\'52\" Barackvirág dal Szu-Csong dala (I. felv.) Egy dús virágzó barackfa ág 11 Tea kettős - Igyék velem egy csésze illatos teát 4\'19\" (Km. Házy Erzsébet) 12 Szu-Csong dala (II. felv.) Vágyom egy nő után... 3\'26\" 13 Szerelmi kettős - Lótuszvirág, érted élek csupán 5\'06\" (Km. Házy Erzsébet)
17 Búbánat 2006-09-13 11:03:56 [Válasz erre: 16 vilagos 2006-09-13 10:44:03]
Köszönöm. Nagyon szépen fogalmaztál. Pontosan így érzek én is.
Köszönöm. Nagyon szépen fogalmaztál. Pontosan így érzek én is.
16 vilagos 2006-09-13 10:44:03 [Válasz erre: 9 Búbánat 2006-09-10 22:55:42]
Én is ott voltam a gálaesten, amely méltóképpen idézte fel a nagy magyar tenor emlékét. A fiatal énekesek változó minőségű,de mindenképpen biztató produkcióját hallgatva arra gondoltam, hogy halála után sok évvel S.J.még arra is lehetőséget adott nekünk, hogy koncentrált válogatást kapjunk pár órában abból, amit a mai fiatal tenorok és szopránok nyújtani tudnak, és láthassuk, kikre érdemes odafigyelni a jövőben. Külön örültem a műsor összeállításának, amely Simándy szerepeire utalva azt is bemutatta az utókornak, hogy az állandóan és joggal emlegetett Bánk bán mellett ő a tenor-irodalom szinte minden szerepét megszólaltatta, és képes volt ezek mindegyikében a legmagasabb színvonal, a művészi tökély elérésére illetve megvalósítására. Jó ezt is időről-időre feleleveníteni, hogy az utókor tudja: a mai szemüveggel nézve egy szupersztár lépett fel rendszeresen az 50-es- 70-es években a pesti Operaházban - néhány hasonlóan kvalitásos más hangfekvés-beli társával (Svéd, Melis, Palló, Székely, Littassy, Gyurkovics, Osváth, Tiszai M.)együtt, akiért a mai körülmények között kapkodnának a világ nagy operaházai és alig-alig láthatnánk itthon - legalább ennyi jó is volt azokban az időkben. Az ilyen alkalmak elősegítik az emlékezést, és talán példát állítanak a fiatalok elé. Köszönjük a szervezőknek és a résztvevőknek!
Én is ott voltam a gálaesten, amely méltóképpen idézte fel a nagy magyar tenor emlékét. A fiatal énekesek változó minőségű,de mindenképpen biztató produkcióját hallgatva arra gondoltam, hogy halála után sok évvel S.J.még arra is lehetőséget adott nekünk, hogy koncentrált válogatást kapjunk pár órában abból, amit a mai fiatal tenorok és szopránok nyújtani tudnak, és láthassuk, kikre érdemes odafigyelni a jövőben. Külön örültem a műsor összeállításának, amely Simándy szerepeire utalva azt is bemutatta az utókornak, hogy az állandóan és joggal emlegetett Bánk bán mellett ő a tenor-irodalom szinte minden szerepét megszólaltatta, és képes volt ezek mindegyikében a legmagasabb színvonal, a művészi tökély elérésére illetve megvalósítására. Jó ezt is időről-időre feleleveníteni, hogy az utókor tudja: a mai szemüveggel nézve egy szupersztár lépett fel rendszeresen az 50-es- 70-es években a pesti Operaházban - néhány hasonlóan kvalitásos más hangfekvés-beli társával (Svéd, Melis, Palló, Székely, Littassy, Gyurkovics, Osváth, Tiszai M.)együtt, akiért a mai körülmények között kapkodnának a világ nagy operaházai és alig-alig láthatnánk itthon - legalább ennyi jó is volt azokban az időkben. Az ilyen alkalmak elősegítik az emlékezést, és talán példát állítanak a fiatalok elé. Köszönjük a szervezőknek és a résztvevőknek!
15 Búbánat 2006-09-13 00:27:50
„… 1969 októberében erdélyi körútra utaztam, Bogina Elemér karnaggyal és Moldován Stefániával. A szatmárnémeti szímfonikus zenekarral szerepeltünk Szatmárnémetiben, Nagybányán, Nagykárolyban, Nagyváradon, Máramarosszigeten. Érdekes, szép koncertkörút volt. De a szervező arra kért, hogy a Hazám, hazámat ne énekeljem el; nem szabad. Azt viszont, hogy: Mondd meg, hogy imádom a ’pesti’ nőket, így énekeljem: a ’szőke’ nőket… Ha a Hazám, hazámat nem énekelhetem – válaszoltam -, akkor a Kálmán Imre –operettdalt sem éneklem, ’szőkésítve’… Tudomásul vettem, hogy mit lehet, mit nem, és ahhoz tartottam magam. Megérkeztünk Nagyváradra. Elénekeltem a számaimat. Utána a közönség nagyon tapsolt és elkezdték kiabálni, hogy Hazám, hazám… Egy darabig hajlongtam, kimentem, visszamentem. Végül intettem a közönségnek, hogy szólni szeretnék. Csönd lett. -Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Bocsássanak meg, hogy a kívánságuknak nem tehetek eleget. De ezt megtiltották nekem. Ezt nem szabad elénekelnem. Halálos csöndben mentem ki a pódiumról…” (Simándy József: „Bánk bán elmondja” – a krónikás Dalos László)
„… 1969 októberében erdélyi körútra utaztam, Bogina Elemér karnaggyal és Moldován Stefániával. A szatmárnémeti szímfonikus zenekarral szerepeltünk Szatmárnémetiben, Nagybányán, Nagykárolyban, Nagyváradon, Máramarosszigeten. Érdekes, szép koncertkörút volt. De a szervező arra kért, hogy a Hazám, hazámat ne énekeljem el; nem szabad. Azt viszont, hogy: Mondd meg, hogy imádom a ’pesti’ nőket, így énekeljem: a ’szőke’ nőket… Ha a Hazám, hazámat nem énekelhetem – válaszoltam -, akkor a Kálmán Imre –operettdalt sem éneklem, ’szőkésítve’… Tudomásul vettem, hogy mit lehet, mit nem, és ahhoz tartottam magam. Megérkeztünk Nagyváradra. Elénekeltem a számaimat. Utána a közönség nagyon tapsolt és elkezdték kiabálni, hogy Hazám, hazám… Egy darabig hajlongtam, kimentem, visszamentem. Végül intettem a közönségnek, hogy szólni szeretnék. Csönd lett. -Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Bocsássanak meg, hogy a kívánságuknak nem tehetek eleget. De ezt megtiltották nekem. Ezt nem szabad elénekelnem. Halálos csöndben mentem ki a pódiumról…” (Simándy József: „Bánk bán elmondja” – a krónikás Dalos László)
14 Búbánat 2006-09-13 00:26:08 [Válasz erre: 13 Búbánat 2006-09-13 00:25:36]
„Simándy József 1973 óta nyugdíjban van. Fellépései, szereplései talán csak az utóbbi években csökkentek. Vagy mégsem? …- Igen, most még eléggé sűrű a programom. Említettem a március 15-i bonni fellépésemet, aztán a Pesti Vígadóban Kincses Veronikával Kálmán Imre-esten szerepeltem. Szeretem a Kálmán-melódiákat, a Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket, a Hej, cigányt meg a többit. A Szép város Kolozsvárt most énekeltem először. Jókedvű, kedves muzsika. És Kálmán Imre zenéjével annyi dicsőséget szerzett hazájának! Igazi magyar zenét – és jó zenét komponált! /Globus Híradó, 1986. 2. szám: Mindig többet és jobbat nyújtani – beszélgetés Simándy József Kossuth-díjas operaénekessel; a riport szerzője: Tárkányi Imre/
„Simándy József 1973 óta nyugdíjban van. Fellépései, szereplései talán csak az utóbbi években csökkentek. Vagy mégsem? …- Igen, most még eléggé sűrű a programom. Említettem a március 15-i bonni fellépésemet, aztán a Pesti Vígadóban Kincses Veronikával Kálmán Imre-esten szerepeltem. Szeretem a Kálmán-melódiákat, a Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket, a Hej, cigányt meg a többit. A Szép város Kolozsvárt most énekeltem először. Jókedvű, kedves muzsika. És Kálmán Imre zenéjével annyi dicsőséget szerzett hazájának! Igazi magyar zenét – és jó zenét komponált! /Globus Híradó, 1986. 2. szám: Mindig többet és jobbat nyújtani – beszélgetés Simándy József Kossuth-díjas operaénekessel; a riport szerzője: Tárkányi Imre/
13 Búbánat 2006-09-13 00:25:36
Egy kis kitérő: Simándy és az operett! Már a Házy-topicon szóltam A mosoly országa rádiósfelvételről, amelyen Simándy is közreműködött, hogyan fogalmaz Dalos László? „…És Bródy Tamás, a műfaj egyik legkülönb magyar értője dirigálta A mosoly országa című Lehár Ferenc-operettet is a rádióban; Simándy József volt Szu Csong herceg. Nemcsak énekelt: a prózát is ő mondta (akárcsak Házy Erzsébet, Lisa megformálója). Ez ismét másfajta kiruccanás volt: az úgynevezett bécsi operett világába. Itt is megmutatkozott S.J. egyik jellemző tulajdonsága: a nagy művészi alázat. Vállalt feladatainak mindig ezzel megy elébe. Szu Csong herceggel is így tett. És rábízta magát a jeles karmesterre; kettejük és valamennyi szereplő együttműködéséből így született a rádió egyik legnemesebb lélegzetvételű operettfelvétele. Rácz György műfajt értő rendezése száműzött minden konvencionális megoldást: emberi közelben és közegben szólalt meg a népszerű mű. … ... Ő pedig? Énekel. Amikor e sorokat gépelem, épp a költőt, Goethét énekli a rádióban, Lehár Friderikájának felvételein…. „…Schulder Jánosné mindig énekelt. Már kislány korában is. Akkor indult el a világhír felé A víg özvegy., akkor énekelte ő is mindig a Vilja-dalt. S mert olyan szépen senki nem tudta énekelni, Schulder Jánost is a Vilja-dallal hódította meg. - Egyszer, nem is olyan rég – meséli Simándy József a Mártonhegyi úti kertben -, behívtak a rádióba, hogy énekeljek részleteket a Legénybúcsú című Oscar Strauss operettből. Az egyik dal, hogy ’Mi kell szívem, mi kell? Mivel csitítlak el…’ – amúgy ’egyből’ jött! Nem kellett tanulnom sem. Mintha ismertem volna régtől, régtől… és, igen, egyszercsak rádöbbentem: ez is édesanyám énekelte, amikor még egész kicsi gyerek voltam…” Dalos László: „Háromszázezer magas cé” / Részletek a Film Színház Muzsika című hetilapban 1971. november 6-tól 1972. január 15-ig közölt sorozatból/
Egy kis kitérő: Simándy és az operett! Már a Házy-topicon szóltam A mosoly országa rádiósfelvételről, amelyen Simándy is közreműködött, hogyan fogalmaz Dalos László? „…És Bródy Tamás, a műfaj egyik legkülönb magyar értője dirigálta A mosoly országa című Lehár Ferenc-operettet is a rádióban; Simándy József volt Szu Csong herceg. Nemcsak énekelt: a prózát is ő mondta (akárcsak Házy Erzsébet, Lisa megformálója). Ez ismét másfajta kiruccanás volt: az úgynevezett bécsi operett világába. Itt is megmutatkozott S.J. egyik jellemző tulajdonsága: a nagy művészi alázat. Vállalt feladatainak mindig ezzel megy elébe. Szu Csong herceggel is így tett. És rábízta magát a jeles karmesterre; kettejük és valamennyi szereplő együttműködéséből így született a rádió egyik legnemesebb lélegzetvételű operettfelvétele. Rácz György műfajt értő rendezése száműzött minden konvencionális megoldást: emberi közelben és közegben szólalt meg a népszerű mű. … ... Ő pedig? Énekel. Amikor e sorokat gépelem, épp a költőt, Goethét énekli a rádióban, Lehár Friderikájának felvételein…. „…Schulder Jánosné mindig énekelt. Már kislány korában is. Akkor indult el a világhír felé A víg özvegy., akkor énekelte ő is mindig a Vilja-dalt. S mert olyan szépen senki nem tudta énekelni, Schulder Jánost is a Vilja-dallal hódította meg. - Egyszer, nem is olyan rég – meséli Simándy József a Mártonhegyi úti kertben -, behívtak a rádióba, hogy énekeljek részleteket a Legénybúcsú című Oscar Strauss operettből. Az egyik dal, hogy ’Mi kell szívem, mi kell? Mivel csitítlak el…’ – amúgy ’egyből’ jött! Nem kellett tanulnom sem. Mintha ismertem volna régtől, régtől… és, igen, egyszercsak rádöbbentem: ez is édesanyám énekelte, amikor még egész kicsi gyerek voltam…” Dalos László: „Háromszázezer magas cé” / Részletek a Film Színház Muzsika című hetilapban 1971. november 6-tól 1972. január 15-ig közölt sorozatból/
12 Búbánat 2006-09-11 12:26:32 [Válasz erre: 11 y01 2006-09-11 10:57:22]
Kedves y01! Nagyon kedves vagy. Köszönöm.
Kedves y01! Nagyon kedves vagy. Köszönöm.
11 y01 2006-09-11 10:57:22 [Válasz erre: 3 Búbánat 2006-09-05 12:17:31]
A szobor-avatás időpontja: 2006. szeptember 17-én 16 óra Kistarcsa a \"Csigaház\" előtti téren.
A szobor-avatás időpontja: 2006. szeptember 17-én 16 óra Kistarcsa a \"Csigaház\" előtti téren.
10 Búbánat 2006-09-11 10:13:16 [Válasz erre: 0 Orfeusz 2006-09-05 11:39:28]
A tegnap este lezajlott gálakoncertet megelőző operaházi sajtótéjékoztatón elhangzottakról bővebben [url]http://www.utazonet.hu/cikk.php?cid=183&lang=hun&type=nyomtathato;itt[/url] olvashatunk.
A tegnap este lezajlott gálakoncertet megelőző operaházi sajtótéjékoztatón elhangzottakról bővebben [url]http://www.utazonet.hu/cikk.php?cid=183&lang=hun&type=nyomtathato;itt[/url] olvashatunk.
9 Búbánat 2006-09-10 22:55:42
Forró siker, vastaps a Magyar Állami Operaházban!!! Néhány perce ért véget a Simándy József-emlékkoncert, és bizony, a meghatottsággal küszködöm. Szép gesztus volt az összes közreműködő énekes szólistától, a vezénylő Kovács Jánostól és az est szerkesztő-felkonferáló László Zsuzsától,hogy a műsor végén vetített Marica grófnő-részlet, a Simándy tolmácsolásában, s gyönyörű hangján felcsendülő csodálatos tenor-ária (\"Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket...\") után, a hatalmas vetítővászonra kimerevített Simándy József alakja előtt,a színpadon, a vetítővászon sarkában álló kis asztalkára - azon elhelyezett Simándy-fénykép mellé - egyenként letettek egy-egy szál piros szegfűt (vagy rózsát?). Ez a zárókép örökre megmarad az emlékezetemben.
Forró siker, vastaps a Magyar Állami Operaházban!!! Néhány perce ért véget a Simándy József-emlékkoncert, és bizony, a meghatottsággal küszködöm. Szép gesztus volt az összes közreműködő énekes szólistától, a vezénylő Kovács Jánostól és az est szerkesztő-felkonferáló László Zsuzsától,hogy a műsor végén vetített Marica grófnő-részlet, a Simándy tolmácsolásában, s gyönyörű hangján felcsendülő csodálatos tenor-ária (\"Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket...\") után, a hatalmas vetítővászonra kimerevített Simándy József alakja előtt,a színpadon, a vetítővászon sarkában álló kis asztalkára - azon elhelyezett Simándy-fénykép mellé - egyenként letettek egy-egy szál piros szegfűt (vagy rózsát?). Ez a zárókép örökre megmarad az emlékezetemben.
7 Búbánat 2006-09-05 16:22:40
Simándy József operaénekes Tehetség, hit és szorgalom - e három tényező bizonyára meghatározó, ha a XX. századi magyar operakultúra csillagának, Simándy Józsefnek a pályafutását értékeljük. Kivételes művészi rangja, tekintélye még évekkel elhunyta után is ott lebeg a legendás Ybl-palota fölött, egy nagy tehetségű művészember élményt nyújtó alakításait, páratlan sikereit idézve. Simándy az Operaház énekkarából emelkedett ki, és ötvenöt éve, 1947-ben indult meg káprázatosan emelkedő szólóénekesi pályáján. Dicséretére legyen mondva: élete során sohasem tagadta hajdani kórista voltát, hanem büszkén vállalta, mint kiinduló állomást; több alkalommal is becsülő szavakkal emlékezett meg egykori kollégáiról. Riportrészlet Simándy Józseffel 1945-ben, amikor az elfogult kulturális politika \"jóvoltából\" nem igazolták, Vaszy Viktor karnagy, színidirektor meghívására a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának vezető tenoristája lett. Innen, a Tisza-parti városból tért vissza a fővárosba, hogy rövid időn belül meghódítsa az igényes, operát kedvelő közönséget. Simándy szinte valamennyi jelentős tenorszerepet elénekelte hosszú és töretlenül ívelő pályája során. Hangszíne, hangmagasságának tudatos kiművelése, frazírozó készsége, muzikalitása, színpadi játékereje mellett még ideális külső adottságokkal is rendelkezett. Ez így együtt egy világraszóló karrier kialakítására is elegendő feltétel. De Simándy, nagynevű karnagy mesteréhez és barátjához, Ferencsik Jánoshoz hasonlóan \"túlságosan magyar volt ahhoz, hogy máshol is meglelje helyét\" a világban. Itthon maradt, s hazájában lett az örök Bánk, a patriotizmus szimbólumának letéteményese. Díjak: Kossuth-díj (1953.) Érdemes művész (1962.) Kiváló művész (1964.) Bartók-Pásztory-díj (1990.) A Magyar Állami Operaház örökös tagja (1990.) /Szeghalmi Elemér, Új Ember/
Simándy József operaénekes Tehetség, hit és szorgalom - e három tényező bizonyára meghatározó, ha a XX. századi magyar operakultúra csillagának, Simándy Józsefnek a pályafutását értékeljük. Kivételes művészi rangja, tekintélye még évekkel elhunyta után is ott lebeg a legendás Ybl-palota fölött, egy nagy tehetségű művészember élményt nyújtó alakításait, páratlan sikereit idézve. Simándy az Operaház énekkarából emelkedett ki, és ötvenöt éve, 1947-ben indult meg káprázatosan emelkedő szólóénekesi pályáján. Dicséretére legyen mondva: élete során sohasem tagadta hajdani kórista voltát, hanem büszkén vállalta, mint kiinduló állomást; több alkalommal is becsülő szavakkal emlékezett meg egykori kollégáiról. Riportrészlet Simándy Józseffel 1945-ben, amikor az elfogult kulturális politika \"jóvoltából\" nem igazolták, Vaszy Viktor karnagy, színidirektor meghívására a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának vezető tenoristája lett. Innen, a Tisza-parti városból tért vissza a fővárosba, hogy rövid időn belül meghódítsa az igényes, operát kedvelő közönséget. Simándy szinte valamennyi jelentős tenorszerepet elénekelte hosszú és töretlenül ívelő pályája során. Hangszíne, hangmagasságának tudatos kiművelése, frazírozó készsége, muzikalitása, színpadi játékereje mellett még ideális külső adottságokkal is rendelkezett. Ez így együtt egy világraszóló karrier kialakítására is elegendő feltétel. De Simándy, nagynevű karnagy mesteréhez és barátjához, Ferencsik Jánoshoz hasonlóan \"túlságosan magyar volt ahhoz, hogy máshol is meglelje helyét\" a világban. Itthon maradt, s hazájában lett az örök Bánk, a patriotizmus szimbólumának letéteményese. Díjak: Kossuth-díj (1953.) Érdemes művész (1962.) Kiváló művész (1964.) Bartók-Pásztory-díj (1990.) A Magyar Állami Operaház örökös tagja (1990.) /Szeghalmi Elemér, Új Ember/
6 vidai 2006-09-05 15:32:08
Emlékezetes a Magyar Rádió Aida felvétele, ahol Simándy énekelte Radamest. A románc végén a bét pianissimo kezdi, fortéba megy, majd pianissimo fejezi be. Ritka szép és jó technikájú megoldás.
Emlékezetes a Magyar Rádió Aida felvétele, ahol Simándy énekelte Radamest. A románc végén a bét pianissimo kezdi, fortéba megy, majd pianissimo fejezi be. Ritka szép és jó technikájú megoldás.
4 muzsika 2006-09-05 12:22:55 [Válasz erre: 3 Búbánat 2006-09-05 12:17:31]
Természetesen Búbánat, azonnal jelzem, ha megtudom a pontos időpontot, bízom abban, hogy sikerül mielőbb kiderítenem.:-))
Természetesen Búbánat, azonnal jelzem, ha megtudom a pontos időpontot, bízom abban, hogy sikerül mielőbb kiderítenem.:-))
3 Búbánat 2006-09-05 12:17:31 [Válasz erre: 2 muzsika 2006-09-05 11:51:44]
Ennek az egész alakos szobornak az elkészítéséhez, talapzata felállításához egy-két éve kezdték el a gyűjtést. Részben közadakozásból. Több intézmény szponzorálása is kellett ahhoz, hogy rendelkezésre álljon az alkotóművész munkája költségének forint fedezete. Sőt, a Simándy- emlékesteken fellépő művészek lemondtak honoráriumukról, ezzel is segítve a kistarcsai szobor felállítását, amely a helyi önkormányzat messzemenő támogatását élvezi. Örülnék neki, ha a szobor-avatás pontos időpontjáról időben tájékoztatsz bennünket. Magam részéről tervezem, hogy ott leszek azon a bizonyára emlékezetes eseményen.
Ennek az egész alakos szobornak az elkészítéséhez, talapzata felállításához egy-két éve kezdték el a gyűjtést. Részben közadakozásból. Több intézmény szponzorálása is kellett ahhoz, hogy rendelkezésre álljon az alkotóművész munkája költségének forint fedezete. Sőt, a Simándy- emlékesteken fellépő művészek lemondtak honoráriumukról, ezzel is segítve a kistarcsai szobor felállítását, amely a helyi önkormányzat messzemenő támogatását élvezi. Örülnék neki, ha a szobor-avatás pontos időpontjáról időben tájékoztatsz bennünket. Magam részéről tervezem, hogy ott leszek azon a bizonyára emlékezetes eseményen.
2 muzsika 2006-09-05 11:51:44
Kistarcsán született, úgy hallottam, a közeljövőben szobrot avatnak emlékére. Mivel a közveteln szomszédságban lakom, meg fogom tudakolni a pontos dátumot. :-)
Kistarcsán született, úgy hallottam, a közeljövőben szobrot avatnak emlékére. Mivel a közveteln szomszédságban lakom, meg fogom tudakolni a pontos dátumot. :-)
1 Búbánat 2006-09-05 11:45:10
A közelgő születésnapi évforduló jegyében mi mással is nyithatnám meg a nagy művész nevét viselő topicot, mint a közelgő, ráemlékező, előtte tisztelgő operaházi ünnepség programjának rövid ismertetésével: Kilencvenéves lenne Simándy József. Születésének évfordulóján hónapokig tartó műsorsorozattal adózott emlékének a Simándy József Baráti Társaság. Balatongyöröktől, a Kossuth-díjas művész nyaralóhelyétől Keszthelyen és Szegeden át Budapestig emlékprogramok sokaságát tartották. Szegeden az ő nevével fémjelzett énekversenyt rendeztek immár sokadszor, Budapesten gálakoncerttel emlékeznek rá az Operaházban szeptember 10-én. Az Ybl-palotában rendezett sajtótájékoztatón – melyen a művész özvegyem művésztársa, Judit asszony is rész vett – Szinetár Miklós méltatta a legendás tenorénekest. A László Zsuzsa szerkesztette műsorban Bizet, Verdi, Erkel, Mascagni, Puccini, Offenbach, Wagner, Donizettioperáiból, ifj. Johann Strauss meg a magyar operett mesterei, Lehár, Kálmán, valamint Kacsóh műveiből adnak elő áriákat, duetteket a Magyar Állami Operaház szólóénekesei: Gál Erika, Kiss B. Atilla, Rálik Szilvia, Fekete Attila, Geszthy Veronika, Albert Tamás, Wierdl Eszter, Kóbor Tamás, Nyári Zoltán és Kovácsházi István. A gálakoncert archív filmbejátszással indul: Simándy József énekli a Bánk bán Hazám, hazám áriáját, amely az idősebb nemzedékek emlékezetében összeforrott a nevével. A jubileumi hangversenyt hasonlóképpen Simándy archív hangfelvételével zárják: a művész Kálmán Imre Marica grófnőjének közismert dalát, a Mondd meg, hogy imádom... kezdetű áriát énekli. Biztos vagyok benne, hogy felemelő élményekkel telitetten, megtisztult lélekkel távozunk majd a gála után az Opera szentélyéből,mely Simándy Józsefnek hosszú évtizedeken át a második otthonát jelentette: az épület első emeletén található bronz szobrához \"kötelező\" odamenni és előtte képletesen és ténylegesen is fejet hajtani.
A közelgő születésnapi évforduló jegyében mi mással is nyithatnám meg a nagy művész nevét viselő topicot, mint a közelgő, ráemlékező, előtte tisztelgő operaházi ünnepség programjának rövid ismertetésével: Kilencvenéves lenne Simándy József. Születésének évfordulóján hónapokig tartó műsorsorozattal adózott emlékének a Simándy József Baráti Társaság. Balatongyöröktől, a Kossuth-díjas művész nyaralóhelyétől Keszthelyen és Szegeden át Budapestig emlékprogramok sokaságát tartották. Szegeden az ő nevével fémjelzett énekversenyt rendeztek immár sokadszor, Budapesten gálakoncerttel emlékeznek rá az Operaházban szeptember 10-én. Az Ybl-palotában rendezett sajtótájékoztatón – melyen a művész özvegyem művésztársa, Judit asszony is rész vett – Szinetár Miklós méltatta a legendás tenorénekest. A László Zsuzsa szerkesztette műsorban Bizet, Verdi, Erkel, Mascagni, Puccini, Offenbach, Wagner, Donizettioperáiból, ifj. Johann Strauss meg a magyar operett mesterei, Lehár, Kálmán, valamint Kacsóh műveiből adnak elő áriákat, duetteket a Magyar Állami Operaház szólóénekesei: Gál Erika, Kiss B. Atilla, Rálik Szilvia, Fekete Attila, Geszthy Veronika, Albert Tamás, Wierdl Eszter, Kóbor Tamás, Nyári Zoltán és Kovácsházi István. A gálakoncert archív filmbejátszással indul: Simándy József énekli a Bánk bán Hazám, hazám áriáját, amely az idősebb nemzedékek emlékezetében összeforrott a nevével. A jubileumi hangversenyt hasonlóképpen Simándy archív hangfelvételével zárják: a művész Kálmán Imre Marica grófnőjének közismert dalát, a Mondd meg, hogy imádom... kezdetű áriát énekli. Biztos vagyok benne, hogy felemelő élményekkel telitetten, megtisztult lélekkel távozunk majd a gála után az Opera szentélyéből,mely Simándy Józsefnek hosszú évtizedeken át a második otthonát jelentette: az épület első emeletén található bronz szobrához \"kötelező\" odamenni és előtte képletesen és ténylegesen is fejet hajtani.
0 Orfeusz 2006-09-05 11:39:28
[url]http://www.opera.hu/uj/site.php?page=akt&k=aktualis&akt=1032439&PHPSESSID=7353223577eb0c4dc9214eca7f6e3d34;Emlékest[/url]
[url]http://www.opera.hu/uj/site.php?page=akt&k=aktualis&akt=1032439&PHPSESSID=7353223577eb0c4dc9214eca7f6e3d34;Emlékest[/url]
