95 trisztán 2008-07-14 02:19:26
Simándy József mesélte,hogy azon az 1952-es Aida felvételen a Celeste Aidát egyszer vették fel,un. próbafelvételként,és olyan szépen sikerült,hogy az maradt meg a lemezen.
Simándy József mesélte,hogy azon az 1952-es Aida felvételen a Celeste Aidát egyszer vették fel,un. próbafelvételként,és olyan szépen sikerült,hogy az maradt meg a lemezen.
94 egy kívülálló 2008-07-13 21:18:44 [Válasz erre: 92 mimi59 2008-07-13 20:00:37]
Az a borzalmas szöveg az ária eredeti szövege...
Az a borzalmas szöveg az ária eredeti szövege...
93 WiseGentleman 2008-07-13 20:09:00 [Válasz erre: 92 mimi59 2008-07-13 20:00:37]
Miért filmborzalom??
Miért filmborzalom??
92 mimi59 2008-07-13 20:00:37
Üdv. Tegnap és ma hallható volt Simándy József a Dalolva szép az élet című filmborzalomban. De a legiszonyatosabb a Hazám, hazám - ami az Ő előadásában az igazi - szövege volt.
Üdv. Tegnap és ma hallható volt Simándy József a Dalolva szép az élet című filmborzalomban. De a legiszonyatosabb a Hazám, hazám - ami az Ő előadásában az igazi - szövege volt.
91 Búbánat 2008-07-01 23:45:04
A Gregor József topicból idemásoltam: 90. Spangel Péter Válasz erre 2008-07-01 09:18:50 Hazám, hazám – az égben Március 8-án lesz hat esztendeje, hogy Simándy József operaénekes, a Nemzet Dalnoka meghalt. Halálának évfordulóján a pályatárs, Gregor József idézi fel a nagy művész emlékét. Simándy Józsefet még pályakezdő énekesként, 1969-ben ismertem meg, amikor a Magyar Rádió stúdiófelvételt készített Beethoven: Fidelio című operájából, Ferencsik János vezényletével. Emlékszem, minden egyes próbán hanggal énekelt, sosem markírozott, és aki szereplőtársai közül nem vette fel ugyanezt a fordulatot, azt irgalmatlan modorban leteremtette, semmiféle lazaságot nem tűrt a próbán. Abszolút igényességre törekedett, s ugyanezt várta el kollégáitól is. Ha valamivel elégedetlen volt, egyik pillanatról a másikra indulatossá vált, és nagyon goromba ember tudott lenni, nem „csomagolta” véleményét és mondta a magáét… De miután kiadta mérgét, mintha mi sem történt volna, folytatódott minden a maga rendjében. Egyébként, éppen a tökéletességre törekvése miatt, nagyon komoly zűröket tudott csinálni. Emlékszem, egyszer egy fiatal énekest alaposan leteremtett, mert a próbán, kétszer ugyanazon a helyen hibázott. Ott vér folyt… Nagyon jó barátságban voltunk, úgy hívtam, hogy „Öcsi”, pedig több mint húsz évvel volt idősebb nálam, ő „Bátyus”-nak nevezett. Még ma is élénken él bennem egy nyírbátori fellépésünk. Kodály-esten szerepeltünk. A koncert után a zenekarnak és a kórusnak rendezett közös vacsorán valamilyen ok miatt nem tudott részt venni, ezért becsomagolva elvittem neki a vacsoráját. Amikor megérkeztem szálláshelyünkhöz, nem tudtam, hogy a kocsijával nem tudott beállni a kollégium kertjébe, zárva volt a kapu. Csak annyit láttam, hogy ott áll az ajtó előtt. Odamentem hozzá: „Jóska, hoztam a vacsorádat.” Tehetetlensége miatt iszonyatosan indulatos volt, kifakadt: „Mi az istent csináljak vele? Hagyjatok engem békén!” Mondtam neki: semmit, és odavágtam az egészet a fűbe. Megdöbbent, rájött arra, hogy jót akartam neki, ő pedig megsértett. Letérdelt a fűbe, darabonként szedte össze az ételt közben egyre azt hajtogatta: Jóska, ne haragudj, nem akartalak megbántani, de nem tudtam bejönni az ajtón, és én most dühös vagyok.” És ennek én vagyok az oka? – kérdeztem. No, ez volt az egyetlen alkalom, amikor velem ilyen indulatos volt. És elfogadott, ahelyett, hogy haragudott volna rám, elnézést kért. Azt mondta: „Igazad van! Megbántottalak. Ne haragudj!” Ez a gesztus is emberi nagyságának jele volt. Egyszer, még hajdanán, a Nemzeti Színház javára adtunk koncertet a sportcsarnokban. Valamennyiünk számára nagy dolog volt, hogy Bánk második felvonásbeli nagyáriáját énekelte. Annak ellenére, hogy pályafutása során a „Hazám, hazám” már ott volt a szívében és a torkában, úgy készült rá, mintha először szólaltatná meg. Szakmáját tekintve szent ember volt… A pécsi székesegyházban énekeltük Verdi Requiemjét. Már akkor több százszor énekelte a gyászoratórium tenorszólóját, de olyan alázattal készült erre a koncertre, mintha egy zeneakadémiai koncert vagy egy rádiófelvétel előtt állt volna. Hivatásával szemben rendkívüli alázat volt benne. Elég csak a híres Ingemisco-áriára utalnom, amit ugyancsak megszámlálhatatlanul szólaltatott meg korábban, mégis úgy memorizálta, gyakorolta, mintha először énekelné. A Requiemet nagyon sokszor énekeltük együtt Ferencsikkel. Ahogy Simándy a Hostiast indította, a világon senki nem énekli. Még egy ilyen egyedülálló produkciója volt, amit eddig senki nem csinált utána: Radames románca az Aidában. Az utolsó „b”-t pianissimo megfogta, majd törés nélkül a fortissimóig fölvitte és utána vissza, a pianissimóig. A kottában pianissimo a zeneszerzői utasítás, még csak nem is forte, ahogy szokták csinálni, az egy magas „b”, azt meg rendesen meg kell fújni… S ha már az Aidánál tartunk: az ötvenes évek elején a Magyar Rádió, Vaszy Viktor vezényletével vette fel az operát, parádés szereposztással. Takács Paula, Palánkay Klára, Simándy József, Littassy György, Svéd Sándor… Ennél szebb Aida-felvétel a világon nincs. Ha ezt eredeti nyelven rögzítik, legjobb lenne a világon. Olyan a Nilus-parti jelenet Takács Paulával, hogy egyszerűen sistereg a hangszóró. Döbbenetes. De ehhez kellett egy karmesteróriás, Vaszy Viktor, aki Jóskát elindította a pályán. Rengeteget szerepeltünk, próbáltunk együtt, de nem voltam vele egy társaságban soha. Akkora sztár volt már, amikor a pályámat kezdtem, hogy emberileg igazán sosem volt alkalmam megismerni őt. Túlságosan nagy embernek tartottam, hogy odamenjek hozzá. Ha megszólított, beszélgettünk, mesélt a pályájáról, szegedi éveiről. Nagyon szeretett engem, mert mindig lelkiismeretesen felkészültem, tán azt is mondhatom: tisztelte bennem, hogy olyan szorgalmas vagyok, mint ő, de nem voltak közös, nagy beszélgetéseink. Nagyon tiszteltem, szerettem, olyan nagy formátumú művésznek, énekesnek tartottam, hogy nem mertem kérdezni tőle semmit. Abszolút sztár volt, a szó igazi, jó értelmében. Amikor még nem volt televízió, a neve már akkor is fogalom volt. Mindenki tudta róla, hogy ki ő. Én láttam ezt az óriási énekest szorongani. Szorongásában olyan emberi volt. Egy oratóriumban szerepeltünk együtt, melynek tenor szólamát Simándy, addigi pályafutása során, alig énekelte, és többször is említette, milyen nehéz a feladata. Meggyőződésem, hogy ilyenkor, amikor félt, éppen a szorongásait vezette le gorombaságaival. Bár nem nagyon látszik rajtam, én is félős vagyok, de nekünk az a dolgunk, hogy ezt a félelmet leplezzük. Velem is sokszor előfordul, hogy éppen emiatt belekötök emberekbe. Tudom, hogy nincs igazam, s hogy ez egy nagyon ronda dolog, és mégis azon vezetem le félelmemet, szorongásomat, hogy megbántok embereket. Hadd utaljak vissza a már említett vacsorára, még ő kért tőlem elnézést, mondván: „Bátyus, ne haragudj! Nem akartalak megbántani.” És ilyenkor mondhattam neki bármit, érdekes módon mindent eltűrt tőlem. Egyszer mondtam neki: Jóska, Te ugyanolyan hülye tenorista vagy, mint a többi! De gyönyörű hangod van. Tőlem elfogadta. Tudta, hogy nagyon szeretem. Nem nagyon mertek vele viccelni, de azért én néha megpróbáltam s éreztem, veszi a lapot. De volt olyan is, amikor elég volt csak rá nézni, és éreztem: jobb, ha csöndben maradok. Az idő megszépíti a vele kapcsolatos emlékeket, így indulatosságait is. Nagyszerű művész volt. Nem mertem vele olyan igazi barátságba kerülni a korkülönbség, no meg a művészi rangja miatt sem. Pályám kezdetén ő volt Magyarországon az ÉNEKES. Akkortájt harmincéves „taknyos” énekes voltam, s ő befogadott, elfogadott. Ez óriási megtiszteltetésnek számított. S végezetül hadd térjek még egyszer vissza a bevezetőben említett, 1969-es Fidelio-felvételhez. Ekkor ért részéről a megtiszteltetés, hogy meghívott ebédre, magukhoz, fel a hegyre. Június lehetett, érett a cseresznye, s finom sonkás szendvicseket fogyasztottunk. Emlékszem, jött haza a nagyobbik lánya az iskolából. Nem olyan bizonyítványt hozott, amit az apja elvárt volna, s bár tettlegességig nem fajult a dolog, a szülői elégedetlenség kellő hangerővel kifejezésre jutott, egy pillanatra megfagyott a levegő. S nem sokkal később ugyanaz az ember, a szigorú apa, aki az előbb még majd szétpukkadt mérgében, fölmászott velem a fára, cseresznyét enni – a két próba között… Spangel Péter A Képmás Családmagazinban jelent meg néhány éve. A Simándy-emlékkönyv része lett volna Gregor József vallomása, ma is sajnálom, hogy a kötet végül is nem készülhetett el. Ez is egy szelet Gregor Józsefről. Szeretettel bocsátom közre, emlékezvén ezzel a Vele való találkozásomra. Gregor József egy meleg nyári koraestén a Mátyás-templom közelében mondta el emlékeit a felejthetetlen tenoristáról.
A Gregor József topicból idemásoltam: 90. Spangel Péter Válasz erre 2008-07-01 09:18:50 Hazám, hazám – az égben Március 8-án lesz hat esztendeje, hogy Simándy József operaénekes, a Nemzet Dalnoka meghalt. Halálának évfordulóján a pályatárs, Gregor József idézi fel a nagy művész emlékét. Simándy Józsefet még pályakezdő énekesként, 1969-ben ismertem meg, amikor a Magyar Rádió stúdiófelvételt készített Beethoven: Fidelio című operájából, Ferencsik János vezényletével. Emlékszem, minden egyes próbán hanggal énekelt, sosem markírozott, és aki szereplőtársai közül nem vette fel ugyanezt a fordulatot, azt irgalmatlan modorban leteremtette, semmiféle lazaságot nem tűrt a próbán. Abszolút igényességre törekedett, s ugyanezt várta el kollégáitól is. Ha valamivel elégedetlen volt, egyik pillanatról a másikra indulatossá vált, és nagyon goromba ember tudott lenni, nem „csomagolta” véleményét és mondta a magáét… De miután kiadta mérgét, mintha mi sem történt volna, folytatódott minden a maga rendjében. Egyébként, éppen a tökéletességre törekvése miatt, nagyon komoly zűröket tudott csinálni. Emlékszem, egyszer egy fiatal énekest alaposan leteremtett, mert a próbán, kétszer ugyanazon a helyen hibázott. Ott vér folyt… Nagyon jó barátságban voltunk, úgy hívtam, hogy „Öcsi”, pedig több mint húsz évvel volt idősebb nálam, ő „Bátyus”-nak nevezett. Még ma is élénken él bennem egy nyírbátori fellépésünk. Kodály-esten szerepeltünk. A koncert után a zenekarnak és a kórusnak rendezett közös vacsorán valamilyen ok miatt nem tudott részt venni, ezért becsomagolva elvittem neki a vacsoráját. Amikor megérkeztem szálláshelyünkhöz, nem tudtam, hogy a kocsijával nem tudott beállni a kollégium kertjébe, zárva volt a kapu. Csak annyit láttam, hogy ott áll az ajtó előtt. Odamentem hozzá: „Jóska, hoztam a vacsorádat.” Tehetetlensége miatt iszonyatosan indulatos volt, kifakadt: „Mi az istent csináljak vele? Hagyjatok engem békén!” Mondtam neki: semmit, és odavágtam az egészet a fűbe. Megdöbbent, rájött arra, hogy jót akartam neki, ő pedig megsértett. Letérdelt a fűbe, darabonként szedte össze az ételt közben egyre azt hajtogatta: Jóska, ne haragudj, nem akartalak megbántani, de nem tudtam bejönni az ajtón, és én most dühös vagyok.” És ennek én vagyok az oka? – kérdeztem. No, ez volt az egyetlen alkalom, amikor velem ilyen indulatos volt. És elfogadott, ahelyett, hogy haragudott volna rám, elnézést kért. Azt mondta: „Igazad van! Megbántottalak. Ne haragudj!” Ez a gesztus is emberi nagyságának jele volt. Egyszer, még hajdanán, a Nemzeti Színház javára adtunk koncertet a sportcsarnokban. Valamennyiünk számára nagy dolog volt, hogy Bánk második felvonásbeli nagyáriáját énekelte. Annak ellenére, hogy pályafutása során a „Hazám, hazám” már ott volt a szívében és a torkában, úgy készült rá, mintha először szólaltatná meg. Szakmáját tekintve szent ember volt… A pécsi székesegyházban énekeltük Verdi Requiemjét. Már akkor több százszor énekelte a gyászoratórium tenorszólóját, de olyan alázattal készült erre a koncertre, mintha egy zeneakadémiai koncert vagy egy rádiófelvétel előtt állt volna. Hivatásával szemben rendkívüli alázat volt benne. Elég csak a híres Ingemisco-áriára utalnom, amit ugyancsak megszámlálhatatlanul szólaltatott meg korábban, mégis úgy memorizálta, gyakorolta, mintha először énekelné. A Requiemet nagyon sokszor énekeltük együtt Ferencsikkel. Ahogy Simándy a Hostiast indította, a világon senki nem énekli. Még egy ilyen egyedülálló produkciója volt, amit eddig senki nem csinált utána: Radames románca az Aidában. Az utolsó „b”-t pianissimo megfogta, majd törés nélkül a fortissimóig fölvitte és utána vissza, a pianissimóig. A kottában pianissimo a zeneszerzői utasítás, még csak nem is forte, ahogy szokták csinálni, az egy magas „b”, azt meg rendesen meg kell fújni… S ha már az Aidánál tartunk: az ötvenes évek elején a Magyar Rádió, Vaszy Viktor vezényletével vette fel az operát, parádés szereposztással. Takács Paula, Palánkay Klára, Simándy József, Littassy György, Svéd Sándor… Ennél szebb Aida-felvétel a világon nincs. Ha ezt eredeti nyelven rögzítik, legjobb lenne a világon. Olyan a Nilus-parti jelenet Takács Paulával, hogy egyszerűen sistereg a hangszóró. Döbbenetes. De ehhez kellett egy karmesteróriás, Vaszy Viktor, aki Jóskát elindította a pályán. Rengeteget szerepeltünk, próbáltunk együtt, de nem voltam vele egy társaságban soha. Akkora sztár volt már, amikor a pályámat kezdtem, hogy emberileg igazán sosem volt alkalmam megismerni őt. Túlságosan nagy embernek tartottam, hogy odamenjek hozzá. Ha megszólított, beszélgettünk, mesélt a pályájáról, szegedi éveiről. Nagyon szeretett engem, mert mindig lelkiismeretesen felkészültem, tán azt is mondhatom: tisztelte bennem, hogy olyan szorgalmas vagyok, mint ő, de nem voltak közös, nagy beszélgetéseink. Nagyon tiszteltem, szerettem, olyan nagy formátumú művésznek, énekesnek tartottam, hogy nem mertem kérdezni tőle semmit. Abszolút sztár volt, a szó igazi, jó értelmében. Amikor még nem volt televízió, a neve már akkor is fogalom volt. Mindenki tudta róla, hogy ki ő. Én láttam ezt az óriási énekest szorongani. Szorongásában olyan emberi volt. Egy oratóriumban szerepeltünk együtt, melynek tenor szólamát Simándy, addigi pályafutása során, alig énekelte, és többször is említette, milyen nehéz a feladata. Meggyőződésem, hogy ilyenkor, amikor félt, éppen a szorongásait vezette le gorombaságaival. Bár nem nagyon látszik rajtam, én is félős vagyok, de nekünk az a dolgunk, hogy ezt a félelmet leplezzük. Velem is sokszor előfordul, hogy éppen emiatt belekötök emberekbe. Tudom, hogy nincs igazam, s hogy ez egy nagyon ronda dolog, és mégis azon vezetem le félelmemet, szorongásomat, hogy megbántok embereket. Hadd utaljak vissza a már említett vacsorára, még ő kért tőlem elnézést, mondván: „Bátyus, ne haragudj! Nem akartalak megbántani.” És ilyenkor mondhattam neki bármit, érdekes módon mindent eltűrt tőlem. Egyszer mondtam neki: Jóska, Te ugyanolyan hülye tenorista vagy, mint a többi! De gyönyörű hangod van. Tőlem elfogadta. Tudta, hogy nagyon szeretem. Nem nagyon mertek vele viccelni, de azért én néha megpróbáltam s éreztem, veszi a lapot. De volt olyan is, amikor elég volt csak rá nézni, és éreztem: jobb, ha csöndben maradok. Az idő megszépíti a vele kapcsolatos emlékeket, így indulatosságait is. Nagyszerű művész volt. Nem mertem vele olyan igazi barátságba kerülni a korkülönbség, no meg a művészi rangja miatt sem. Pályám kezdetén ő volt Magyarországon az ÉNEKES. Akkortájt harmincéves „taknyos” énekes voltam, s ő befogadott, elfogadott. Ez óriási megtiszteltetésnek számított. S végezetül hadd térjek még egyszer vissza a bevezetőben említett, 1969-es Fidelio-felvételhez. Ekkor ért részéről a megtiszteltetés, hogy meghívott ebédre, magukhoz, fel a hegyre. Június lehetett, érett a cseresznye, s finom sonkás szendvicseket fogyasztottunk. Emlékszem, jött haza a nagyobbik lánya az iskolából. Nem olyan bizonyítványt hozott, amit az apja elvárt volna, s bár tettlegességig nem fajult a dolog, a szülői elégedetlenség kellő hangerővel kifejezésre jutott, egy pillanatra megfagyott a levegő. S nem sokkal később ugyanaz az ember, a szigorú apa, aki az előbb még majd szétpukkadt mérgében, fölmászott velem a fára, cseresznyét enni – a két próba között… Spangel Péter A Képmás Családmagazinban jelent meg néhány éve. A Simándy-emlékkönyv része lett volna Gregor József vallomása, ma is sajnálom, hogy a kötet végül is nem készülhetett el. Ez is egy szelet Gregor Józsefről. Szeretettel bocsátom közre, emlékezvén ezzel a Vele való találkozásomra. Gregor József egy meleg nyári koraestén a Mátyás-templom közelében mondta el emlékeit a felejthetetlen tenoristáról.
90 Heiner Lajos 2008-05-05 16:14:47 [Válasz erre: 56 virius 2007-04-13 23:46:09]
Márta biztos sok célzóvizet ivott.
Márta biztos sok célzóvizet ivott.
89 zsoly 2008-05-04 22:14:32 [Válasz erre: 82 kashu 2008-05-01 11:14:07]
Kedves Kashu! Örülök, ha túltetted magad a rossz élményeken. Kitartást és sok sikert az énekléshez és a pályádhoz! (Sajnálom, ha gáz volt a szervezés, bár semmi közöm nincs hozzá, de szegediként szégyellem magam, ha ilyet hallok...)
Kedves Kashu! Örülök, ha túltetted magad a rossz élményeken. Kitartást és sok sikert az énekléshez és a pályádhoz! (Sajnálom, ha gáz volt a szervezés, bár semmi közöm nincs hozzá, de szegediként szégyellem magam, ha ilyet hallok...)
88 trilla 2008-05-02 12:31:34
[url]http://www.youtube.com/results?search_query=International+Singing+Competition+Szeged&search=Search;Videók a versenyről a You Tube-on[/url]
[url]http://www.youtube.com/results?search_query=International+Singing+Competition+Szeged&search=Search;Videók a versenyről a You Tube-on[/url]
87 Búbánat 2008-05-02 00:09:32 [Válasz erre: 86 Búbánat 2008-05-02 00:02:58]
\"egykori művészkolléga\" - félreértés ne essék, az \"egykori\" alatt értem, hogy a ma is köztünk élő Sándor Judit évtizedeken át együtt énekelt Simándyval az Operában, a koncerttermekben, kultúrházakban, a rádióban, a tévében, lemezfelvételeken....
\"egykori művészkolléga\" - félreértés ne essék, az \"egykori\" alatt értem, hogy a ma is köztünk élő Sándor Judit évtizedeken át együtt énekelt Simándyval az Operában, a koncerttermekben, kultúrházakban, a rádióban, a tévében, lemezfelvételeken....
86 Búbánat 2008-05-02 00:02:58
Visszatekintés. Az elindulás. Elgondolkodtató - mi változott tíz év alatt, egyáltalán e téren érzékelhető-e valami változás? Nézzük, mit írt Sándor Judit operaénekes, az egykori művészkolléga, Simándy József halálát követő első szegedi énekverseny színvonaláról, tíz évvel ezelőtt a Muzsikában. Muzsika 1998. július, 41. évfolyam, 7. szám, 24. oldal Sándor Judit: Áriák, dalok, Amarilli Simándy József Énekverseny Szegeden Az egyre szaporodó versenyek sorában a május végi napokban szinte órára egy időben zajlott Magyarországon két nagy magyar előadóművészről elnevezett zenei verseny. Természetesen csupán a két ragyogó név kapcsolja össze a két eseményt, az a két név, amely - ahogy mondani szokás - nem halványuló fénnyel ragyog a magyar zeneművészet egén, és amelyek viselőire gondolva mindnyájunkban a legszebb emlékek élednek fel. A Ferencsik János nevét viselő nemzetközi televíziós karmesterversenyhez sem rangban, sem jelentőségben nem hasonlítható a szegedi Simándy József Énekverseny, melyet nem érett művészek számára, hanem kizárólag az ország zeneoktatási intézményei hallgatóinak hirdettek meg. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Konzervatóriuma már 1992-ben szervezett egy hasonló találkozót \"Szegedi Ősz 1992\" címmel. A nagy sikerű döntő zsűrijének elnöke Simándy József volt. Az ő unszolására ígérték meg a város vezetői, hogy \"e szép és nemes kezdeményezést nem hagyják abba, mert lám, mennyi tehetség szunnyad e kis nemzet határai között...\" Sajnos, a folytatásra már csak Simándy halála után több mint egy évvel, Temesi Mária és Sinkó György művésztanárok ösztönzésére - immár emlékversenyként - került sor, annak a felejthetetlen tenoristának a szellemében, akinek pályája Szegedről indult, és aki életében számtalanszor visszatért a városba, hogy művészetével megajándékozza az ottani közönséget. A versenyt Szeged Város Önkormányzata és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Konzervatóriuma hirdette meg, három kategóriában, két fordulóban. Az összesen hét zeneoktatási intézmény (Budapesten kettő, továbbá Győr, Debrecen, Pécs, Miskolc és Szeged) különbözőfokú zenei képzésben részesülő hallgatóinak alapintézményükben kellett még március folyamán egy válogatón részt venniük, ahonnan a legjobbakat a szegedi rendezőség meghívta a májusi döntőre. Így hát, középdöntő nem lévén, kereken hatvan versenyző állt ki - az idő rövidsége miatt repertoárjának csupán két számát énekelve - a megmérettetésért és nem utolsó sorban a háromszor három díjért. Simándy Józsefné, a zsűri tiszteletbeli elnöke kedves szavaival és ajándékaival (könyv, kazetta) - mi tagadás - érzelmiekben is gazdagította ezt a találkozót. Nincs ezen mit szégyellni, a szakmai zsűri elnöke és minden tagja művészi és emberi kapcsolatban állt a nemrég elhunyt Simándy Józseffel, és a fiatalokat is megérintette ez az érzelmi áramlat. A konzervatórium dísztermének pódiumán a Simándy Józsefet ábrázoló, virágokkal keretezett hatalmas képek és a művész tiszteletére mindenki számára kötelező dal - Caccini: Amarilli - hatása alól senki sem tudta magát kivonni. Az is megható ötlet és gesztus volt, hogy az egyik Simándy-poszter fölött elhelyezett hatalmas virágvázába pódiumra lépésekor minden énekes egy szál piros rózsát helyezett. Hatvan szál piros rózsa és hatvan Amarilli! A csupán egyszeresen megszűrt mezőnyben akadt néhány szerény képességű versenyző, volt néhány közepes készséget eláruló teljesítmény, és jó néhány igazi tehetség, örömöt szerző szép hanggal, megbízható muzsikálással és személyes mondanivalóval. (És nagyon kevés férfi énekes.) A legszebb Amarillit Vojtkó Ágnes énekelte, akire már a tavalyi Kósa-Schubert-Brahms versenyen felfigyeltünk. A sok szoprán közül nem volt könnyű kitűnni, de akinek sikerült, az majdnem mind díjazott lett. Közülük két kategória első díjasát emelem ki. Polyák Valéria 16 (!) éves korát meghazudtoló érett, szép hangon énekelte Puccini Angelica nővérének áriáját, és a drámai kifejezés sem hiányzott előadásából. Darázs Renáta Verdi-áriája ugyancsak csengő, nagy vivőerejű hangon, szép megformálásban szólalt meg. A lényegesen kevesebb mezzoszoprán közül kiemelkedett Schöck Atala értékes hanganyaga és Monteverdi Poppea megkoronázása című operájából Octavia fájdalmas búcsújának mélyen átélt interpretálása. Ugyancsak szép mezzo hang birtokosa az egyik II. díjas énekesnő, akiről azért beszélek külön, mert a sok operaária mellett egy Brahms-dal előadásával aratott őszinte sikert. Müller Beáta az Örök szerelem című dalt differenciált dinamikával, gazdag színskálával énekelte. Mind a kilenc díjazott teljesítményét nem áll módomban külön-külön elemezni, elég annyit mondanom, hogy a díjkiosztó gálahangversenyen örömmel és elégedetten hallgattuk őket, mert élményt adó produkciójukkal teljes mértékben igazolták a zsűri döntését. Félretéve a zsűritag \"zordságát\", megszólal bennem az együttérző művészkolléga hangja: mi lesz ebből a valóban tehetséges sok fiatalból? Hol jut számukra hely a világban? Lesz-e elég erejük ahhoz a küzdelemhez, amely nem csak egy díjért, a pillanatnyi dicsőségért folyik, hanem a létért, a művészi létért? Megvallom, kicsit féltem őket.
Visszatekintés. Az elindulás. Elgondolkodtató - mi változott tíz év alatt, egyáltalán e téren érzékelhető-e valami változás? Nézzük, mit írt Sándor Judit operaénekes, az egykori művészkolléga, Simándy József halálát követő első szegedi énekverseny színvonaláról, tíz évvel ezelőtt a Muzsikában. Muzsika 1998. július, 41. évfolyam, 7. szám, 24. oldal Sándor Judit: Áriák, dalok, Amarilli Simándy József Énekverseny Szegeden Az egyre szaporodó versenyek sorában a május végi napokban szinte órára egy időben zajlott Magyarországon két nagy magyar előadóművészről elnevezett zenei verseny. Természetesen csupán a két ragyogó név kapcsolja össze a két eseményt, az a két név, amely - ahogy mondani szokás - nem halványuló fénnyel ragyog a magyar zeneművészet egén, és amelyek viselőire gondolva mindnyájunkban a legszebb emlékek élednek fel. A Ferencsik János nevét viselő nemzetközi televíziós karmesterversenyhez sem rangban, sem jelentőségben nem hasonlítható a szegedi Simándy József Énekverseny, melyet nem érett művészek számára, hanem kizárólag az ország zeneoktatási intézményei hallgatóinak hirdettek meg. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Konzervatóriuma már 1992-ben szervezett egy hasonló találkozót \"Szegedi Ősz 1992\" címmel. A nagy sikerű döntő zsűrijének elnöke Simándy József volt. Az ő unszolására ígérték meg a város vezetői, hogy \"e szép és nemes kezdeményezést nem hagyják abba, mert lám, mennyi tehetség szunnyad e kis nemzet határai között...\" Sajnos, a folytatásra már csak Simándy halála után több mint egy évvel, Temesi Mária és Sinkó György művésztanárok ösztönzésére - immár emlékversenyként - került sor, annak a felejthetetlen tenoristának a szellemében, akinek pályája Szegedről indult, és aki életében számtalanszor visszatért a városba, hogy művészetével megajándékozza az ottani közönséget. A versenyt Szeged Város Önkormányzata és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Konzervatóriuma hirdette meg, három kategóriában, két fordulóban. Az összesen hét zeneoktatási intézmény (Budapesten kettő, továbbá Győr, Debrecen, Pécs, Miskolc és Szeged) különbözőfokú zenei képzésben részesülő hallgatóinak alapintézményükben kellett még március folyamán egy válogatón részt venniük, ahonnan a legjobbakat a szegedi rendezőség meghívta a májusi döntőre. Így hát, középdöntő nem lévén, kereken hatvan versenyző állt ki - az idő rövidsége miatt repertoárjának csupán két számát énekelve - a megmérettetésért és nem utolsó sorban a háromszor három díjért. Simándy Józsefné, a zsűri tiszteletbeli elnöke kedves szavaival és ajándékaival (könyv, kazetta) - mi tagadás - érzelmiekben is gazdagította ezt a találkozót. Nincs ezen mit szégyellni, a szakmai zsűri elnöke és minden tagja művészi és emberi kapcsolatban állt a nemrég elhunyt Simándy Józseffel, és a fiatalokat is megérintette ez az érzelmi áramlat. A konzervatórium dísztermének pódiumán a Simándy Józsefet ábrázoló, virágokkal keretezett hatalmas képek és a művész tiszteletére mindenki számára kötelező dal - Caccini: Amarilli - hatása alól senki sem tudta magát kivonni. Az is megható ötlet és gesztus volt, hogy az egyik Simándy-poszter fölött elhelyezett hatalmas virágvázába pódiumra lépésekor minden énekes egy szál piros rózsát helyezett. Hatvan szál piros rózsa és hatvan Amarilli! A csupán egyszeresen megszűrt mezőnyben akadt néhány szerény képességű versenyző, volt néhány közepes készséget eláruló teljesítmény, és jó néhány igazi tehetség, örömöt szerző szép hanggal, megbízható muzsikálással és személyes mondanivalóval. (És nagyon kevés férfi énekes.) A legszebb Amarillit Vojtkó Ágnes énekelte, akire már a tavalyi Kósa-Schubert-Brahms versenyen felfigyeltünk. A sok szoprán közül nem volt könnyű kitűnni, de akinek sikerült, az majdnem mind díjazott lett. Közülük két kategória első díjasát emelem ki. Polyák Valéria 16 (!) éves korát meghazudtoló érett, szép hangon énekelte Puccini Angelica nővérének áriáját, és a drámai kifejezés sem hiányzott előadásából. Darázs Renáta Verdi-áriája ugyancsak csengő, nagy vivőerejű hangon, szép megformálásban szólalt meg. A lényegesen kevesebb mezzoszoprán közül kiemelkedett Schöck Atala értékes hanganyaga és Monteverdi Poppea megkoronázása című operájából Octavia fájdalmas búcsújának mélyen átélt interpretálása. Ugyancsak szép mezzo hang birtokosa az egyik II. díjas énekesnő, akiről azért beszélek külön, mert a sok operaária mellett egy Brahms-dal előadásával aratott őszinte sikert. Müller Beáta az Örök szerelem című dalt differenciált dinamikával, gazdag színskálával énekelte. Mind a kilenc díjazott teljesítményét nem áll módomban külön-külön elemezni, elég annyit mondanom, hogy a díjkiosztó gálahangversenyen örömmel és elégedetten hallgattuk őket, mert élményt adó produkciójukkal teljes mértékben igazolták a zsűri döntését. Félretéve a zsűritag \"zordságát\", megszólal bennem az együttérző művészkolléga hangja: mi lesz ebből a valóban tehetséges sok fiatalból? Hol jut számukra hely a világban? Lesz-e elég erejük ahhoz a küzdelemhez, amely nem csak egy díjért, a pillanatnyi dicsőségért folyik, hanem a létért, a művészi létért? Megvallom, kicsit féltem őket.
85 Sesto 2008-05-01 11:36:38 [Válasz erre: 84 kashu 2008-05-01 11:21:51]
Ámen! :-) Azért Magyarhonban is vannak/voltak mindig igazi énekes-csodák, legendák - s szeretném remélni, hogy ez a késöbbiekben is így lesz!... Igaz, nem voltam jelen az emlitett énekversenyen - így távol álljon tölem bárminemü \"értékelés\", de lassan általánositva is ki merem jelenteni, hogy \"megvan a véleményem a legtöbb énekversenyröl\" ezért v. azért - legyen az egyes versenyök szinvonala, vagy éppen akár a helyenként kifejezetten korrupt zsüri: \"Ki kinek a tanitványa, s miért kap helyezést-témakör\" és-és-és,...a végtelenségig lehetne ragozni a témát. Brrrrrrrr,...(!) Másrészt - az énekversenyek vhol. egészen biztosan \"pozitiv mellékzöngéje\", hogy a versenyzök (esetleg) tapasztalatot gyüjthetenek: \"vizsgahelyzet\" etc., viszont nagy és nemzetközi szinten jegyzett versenyeken elért helyezések sem jelentenek (mindig) valójában garanciát egy zökkenömentes, sikeres karrierhez,... Vannak példák és ellenpéldák is, hiszen a Bertelsmann Énekverseny volt pl. Kasarova-nak a nagy kiugrás, vagy a Belvedere Énekverseny Gheorghiu esetében, szintén a Belvedere versenyen nyert Kucerova, Elena Mosuc tk. az ARD versenyt nyerte meg (=ahol évekkel elötte pl. Erna Berger, mint zsüritag \"kigolyózta\" Gruberova-t, aki ennek ellenére mégis milyen karriert nevezhet sajátjának?!!!), míg a szenzációs Damrau pl. a salzburgi Mozart Énekversenyen \"csak\" a döntlig jutott el - azóta (teljesen jogosan!) világhirü és sikeres énekesnö lett belöle,...és még ragozhatnánk pro & contra!... Csak azt tudom Neked is kivánni: kitartás és TÜRELEM a tanulmányokhoz + egy nagyon jó tanárt és a késöbbiekben pedig szép sikereket! :-)
Ámen! :-) Azért Magyarhonban is vannak/voltak mindig igazi énekes-csodák, legendák - s szeretném remélni, hogy ez a késöbbiekben is így lesz!... Igaz, nem voltam jelen az emlitett énekversenyen - így távol álljon tölem bárminemü \"értékelés\", de lassan általánositva is ki merem jelenteni, hogy \"megvan a véleményem a legtöbb énekversenyröl\" ezért v. azért - legyen az egyes versenyök szinvonala, vagy éppen akár a helyenként kifejezetten korrupt zsüri: \"Ki kinek a tanitványa, s miért kap helyezést-témakör\" és-és-és,...a végtelenségig lehetne ragozni a témát. Brrrrrrrr,...(!) Másrészt - az énekversenyek vhol. egészen biztosan \"pozitiv mellékzöngéje\", hogy a versenyzök (esetleg) tapasztalatot gyüjthetenek: \"vizsgahelyzet\" etc., viszont nagy és nemzetközi szinten jegyzett versenyeken elért helyezések sem jelentenek (mindig) valójában garanciát egy zökkenömentes, sikeres karrierhez,... Vannak példák és ellenpéldák is, hiszen a Bertelsmann Énekverseny volt pl. Kasarova-nak a nagy kiugrás, vagy a Belvedere Énekverseny Gheorghiu esetében, szintén a Belvedere versenyen nyert Kucerova, Elena Mosuc tk. az ARD versenyt nyerte meg (=ahol évekkel elötte pl. Erna Berger, mint zsüritag \"kigolyózta\" Gruberova-t, aki ennek ellenére mégis milyen karriert nevezhet sajátjának?!!!), míg a szenzációs Damrau pl. a salzburgi Mozart Énekversenyen \"csak\" a döntlig jutott el - azóta (teljesen jogosan!) világhirü és sikeres énekesnö lett belöle,...és még ragozhatnánk pro & contra!... Csak azt tudom Neked is kivánni: kitartás és TÜRELEM a tanulmányokhoz + egy nagyon jó tanárt és a késöbbiekben pedig szép sikereket! :-)
84 kashu 2008-05-01 11:21:51 [Válasz erre: 80 Sesto 2008-05-01 11:06:52]
Kedves Sesto, hát igen, elég kemény ez a pálya, ha már pályának lehet ezt a szintet nevezni(Simándy énkverseny). Szárnypróbálgatás közben is kap az ember hideget-meleget. Szerintem, ha a nagy magyar virtust kibírja a palánta, esélye lehet arra, hogy kipróbálja magát élesben, persze, ha kap lehetőséget. Mo-on már ezt is meggátolják sajnos, és arrébb kell menni pár száz kilométert, hogy dalra fakadjunk egy-egy produkcióban.Kívánom, hogy itthon is jó operajátszás legyen és munka közben derüljön ki, ki alkalmas és ki nem:)
Kedves Sesto, hát igen, elég kemény ez a pálya, ha már pályának lehet ezt a szintet nevezni(Simándy énkverseny). Szárnypróbálgatás közben is kap az ember hideget-meleget. Szerintem, ha a nagy magyar virtust kibírja a palánta, esélye lehet arra, hogy kipróbálja magát élesben, persze, ha kap lehetőséget. Mo-on már ezt is meggátolják sajnos, és arrébb kell menni pár száz kilométert, hogy dalra fakadjunk egy-egy produkcióban.Kívánom, hogy itthon is jó operajátszás legyen és munka közben derüljön ki, ki alkalmas és ki nem:)
83 Sesto 2008-05-01 11:16:50 [Válasz erre: 81 Alvaro 2008-05-01 11:11:49]
...persze, én megértem, hogy Téged a jószándék vezérelt, s hogy mennyire nehéz dolog énekelni, ezt itt alapból senki nem vonta kétségbe - ezt pedig talán Neked/Nektek kellene elhinni/elfogadni(?)... Kitartást a tanulmányokhoz - és a késöbbiekben pedig sok sikert! :-)
...persze, én megértem, hogy Téged a jószándék vezérelt, s hogy mennyire nehéz dolog énekelni, ezt itt alapból senki nem vonta kétségbe - ezt pedig talán Neked/Nektek kellene elhinni/elfogadni(?)... Kitartást a tanulmányokhoz - és a késöbbiekben pedig sok sikert! :-)
82 kashu 2008-05-01 11:14:07 [Válasz erre: 78 zsoly 2008-04-30 22:04:31]
Kedves Zsoly, köszi a választ. Tudom, hogy nem kifogás a körülmény és rettentően sajnálom, hogy nem azt teljesítettem én sem, amit már számos helyen sikeresen megtettem. Túl vagyok rajta. Kaptam elfogult és őszinte véleményt is. Már megráztam magam és megyek tovább. Vannak feladatok, amiket el kell végeznem és nem lehet kifogás. Sajnos a többségnek ez a véleménye, mint neked, ezt nem lehet egy nemzetközi versenyen megengedni. Kár, hogy bekért önéletrajzokat nem tették bele a műsorfüzetbe, az enyém beszédes volt és tömör. Egyébként én megdöbbentem, amikor megláttam, hogy össze vissza voltak írva a hangfajok, akkor is, ahol azonos áriák voltak. A szervezésről nem szólok, mert nem akarok megbántani senkit.Neked további szép élményeket, remélem egyszer találkozunk!
Kedves Zsoly, köszi a választ. Tudom, hogy nem kifogás a körülmény és rettentően sajnálom, hogy nem azt teljesítettem én sem, amit már számos helyen sikeresen megtettem. Túl vagyok rajta. Kaptam elfogult és őszinte véleményt is. Már megráztam magam és megyek tovább. Vannak feladatok, amiket el kell végeznem és nem lehet kifogás. Sajnos a többségnek ez a véleménye, mint neked, ezt nem lehet egy nemzetközi versenyen megengedni. Kár, hogy bekért önéletrajzokat nem tették bele a műsorfüzetbe, az enyém beszédes volt és tömör. Egyébként én megdöbbentem, amikor megláttam, hogy össze vissza voltak írva a hangfajok, akkor is, ahol azonos áriák voltak. A szervezésről nem szólok, mert nem akarok megbántani senkit.Neked további szép élményeket, remélem egyszer találkozunk!
81 Alvaro 2008-05-01 11:11:49
Én csak jó szándékú akartam lenni, mert tudom, hogy énekelni milyen nehéz dolog.
Én csak jó szándékú akartam lenni, mert tudom, hogy énekelni milyen nehéz dolog.
80 Sesto 2008-05-01 11:06:52 [Válasz erre: 77 Alvaro 2008-04-30 20:41:57]
(...)\"tudom, hogy mennyire meg kell dolgozni minden egyes hangért és hangzóért. A hang szinte napról napra más formáját mutatja, függ a lelkiállapottól a minősége és még sok mindentől.\" - elnézést, de ezt az alapigazságot nyilván Zsoly sem vonta kétségbe - kritikája teljesen más problémákra mutatott rá, s akit ez a kritika \"elrettentett\", talán érdemes lenne átgondolni: \"Érdemes-e ezt a pályát (=szólóénekes!) választani?!\" - hiszen amelyik énekes vállalja a fellépés terheit/felelöségét/minden \"nyügjét\", annak a (=jogos és esetleg direktebb) kritikát is érdemes lenne meghallgatni/\"elviselni\" - s kissé kilóg a lóláb: ha a kritika történetesen \"csak\" dicsér, akkor az rögtön \"épitöjellegü kritikanak\" lesz elkönyvelve, s ha a kritika mégis - teljesen normális hangnemben (lásd Zsoly irása!) de mégis konkrét és bíráló jellegü - akkor \"természetesen\" és azonnal \"fikázás, elrettentés-kategória\" etc. lenne(?) Ugyanmár!
(...)\"tudom, hogy mennyire meg kell dolgozni minden egyes hangért és hangzóért. A hang szinte napról napra más formáját mutatja, függ a lelkiállapottól a minősége és még sok mindentől.\" - elnézést, de ezt az alapigazságot nyilván Zsoly sem vonta kétségbe - kritikája teljesen más problémákra mutatott rá, s akit ez a kritika \"elrettentett\", talán érdemes lenne átgondolni: \"Érdemes-e ezt a pályát (=szólóénekes!) választani?!\" - hiszen amelyik énekes vállalja a fellépés terheit/felelöségét/minden \"nyügjét\", annak a (=jogos és esetleg direktebb) kritikát is érdemes lenne meghallgatni/\"elviselni\" - s kissé kilóg a lóláb: ha a kritika történetesen \"csak\" dicsér, akkor az rögtön \"épitöjellegü kritikanak\" lesz elkönyvelve, s ha a kritika mégis - teljesen normális hangnemben (lásd Zsoly irása!) de mégis konkrét és bíráló jellegü - akkor \"természetesen\" és azonnal \"fikázás, elrettentés-kategória\" etc. lenne(?) Ugyanmár!
79 Cilike 2008-05-01 08:31:16
Importálni kéne énektanárokat, mondjuk Romániából. Ott mért tanulnak meg az énekesek rendesen énekelni?
Importálni kéne énektanárokat, mondjuk Romániából. Ott mért tanulnak meg az énekesek rendesen énekelni?
78 zsoly 2008-04-30 22:04:31 [Válasz erre: 76 kashu 2008-04-30 13:36:20]
Kedves Kashu! Lehet, hogy nem leszek népszerű, de \"hozzáértő\" véleményemet továbbra sem fogom megváltoztatni. A helyzet az, hogy ez egy ilyen pálya, és ezt tudomásul kell venni. Minden pályának megvannak a maga elvárásai, nehézségei és buktatói. Máshol is lesz büdös és meleg terem. Ha pedig én közönség vagyok egy nemzetközi énekverseny döntőjében, akkor nem fogom véka alá rejteni a véleményem, és amitől szenvedek, azt nem fogom dícsérni. Nem konzis vizsgára mentem, meg nem is felvételire, hanem egy énekverseny döntőjébe. Asszem van különbség, és nekem mint közönségnek engedd meg a magasabb elvárást egy ilyen helyzetben. Az pl. nem indiszpozíció meg büdös terem kérdése, hogy a valójában lírai szopránok machinált hangon énekelnek. Állítólag ez ma sikk, persze meg lehet nézni a következményeit. És erről sajnos a tanárok tehetnek, ez a legszomorúbb. Ja, még egy tényleg jószándékú észrevétel: az hogy koloratúr fachból énekel valaki, az nem azt jelenti, hogy tényleg koloratúrszoprán. Szerintem érted, mire gondolok, akinek persze nem inge, nem veszi magára.
Kedves Kashu! Lehet, hogy nem leszek népszerű, de \"hozzáértő\" véleményemet továbbra sem fogom megváltoztatni. A helyzet az, hogy ez egy ilyen pálya, és ezt tudomásul kell venni. Minden pályának megvannak a maga elvárásai, nehézségei és buktatói. Máshol is lesz büdös és meleg terem. Ha pedig én közönség vagyok egy nemzetközi énekverseny döntőjében, akkor nem fogom véka alá rejteni a véleményem, és amitől szenvedek, azt nem fogom dícsérni. Nem konzis vizsgára mentem, meg nem is felvételire, hanem egy énekverseny döntőjébe. Asszem van különbség, és nekem mint közönségnek engedd meg a magasabb elvárást egy ilyen helyzetben. Az pl. nem indiszpozíció meg büdös terem kérdése, hogy a valójában lírai szopránok machinált hangon énekelnek. Állítólag ez ma sikk, persze meg lehet nézni a következményeit. És erről sajnos a tanárok tehetnek, ez a legszomorúbb. Ja, még egy tényleg jószándékú észrevétel: az hogy koloratúr fachból énekel valaki, az nem azt jelenti, hogy tényleg koloratúrszoprán. Szerintem érted, mire gondolok, akinek persze nem inge, nem veszi magára.
77 Alvaro 2008-04-30 20:41:57
Hadd legyek - kéretlenül is védője a fiatal énekeseknek. Én magam is énekelek, igaz még kezdő vagyok, de tudom, hogy mennyire meg kell dolgozni minden egyes hangért és hangzóért. A hang szinte napról napra más formáját mutatja, függ a lelkiállapottól a minősége és még sok mindentől. Aki kiáll énekelni, annak nagyon nagy magabiztosságra van szüksége, ezért nem elrettenteni kéne a fiatalokat, hanem építő jelleggel véleményt mondani a produkcióikról.
Hadd legyek - kéretlenül is védője a fiatal énekeseknek. Én magam is énekelek, igaz még kezdő vagyok, de tudom, hogy mennyire meg kell dolgozni minden egyes hangért és hangzóért. A hang szinte napról napra más formáját mutatja, függ a lelkiállapottól a minősége és még sok mindentől. Aki kiáll énekelni, annak nagyon nagy magabiztosságra van szüksége, ezért nem elrettenteni kéne a fiatalokat, hanem építő jelleggel véleményt mondani a produkcióikról.
76 kashu 2008-04-30 13:36:20
A Simándy 2008 versennyel kapcsolatban még az azt fűzném hozzá, hogy annyira szép, hogy \"hozzáértők\" összehányják azt, aki próbálkozik.
A Simándy 2008 versennyel kapcsolatban még az azt fűzném hozzá, hogy annyira szép, hogy \"hozzáértők\" összehányják azt, aki próbálkozik.
75 kashu 2008-04-30 13:26:13 [Válasz erre: 62 zsoly 2008-04-26 23:20:43]
Sajnálom, ha lesújtó volt a népség. Szerepelni is az volt. Büdös, meleg és páradús teremben senkinek nem kívánom. Nem a jelentkező írta bele a műsorfüzetbe a hangfaját, hanem a jelentkezési lap alapján másolták be. Gondoltam, ha abból a fachból énekelek, azt kell feltüntetni.Nem nagyképűségból tettem. Sajnálom, mert lehet engem hallottál ordenáré módon visítani, majd legközelebb jobb lesz és remélem érzékeny zenei füleidnek megfelelő. Addig is további kellemes zenei élményeket kívánok!
Sajnálom, ha lesújtó volt a népség. Szerepelni is az volt. Büdös, meleg és páradús teremben senkinek nem kívánom. Nem a jelentkező írta bele a műsorfüzetbe a hangfaját, hanem a jelentkezési lap alapján másolták be. Gondoltam, ha abból a fachból énekelek, azt kell feltüntetni.Nem nagyképűségból tettem. Sajnálom, mert lehet engem hallottál ordenáré módon visítani, majd legközelebb jobb lesz és remélem érzékeny zenei füleidnek megfelelő. Addig is további kellemes zenei élményeket kívánok!
72 Sesto 2008-04-28 14:33:53 [Válasz erre: 71 márta 2008-04-28 11:36:18]
...ez mind szép és jó, de Ilosfalvyt akkor is sokkal jobban kedvelem.
...ez mind szép és jó, de Ilosfalvyt akkor is sokkal jobban kedvelem.
71 márta 2008-04-28 11:36:18 [Válasz erre: 61 Sesto 2008-04-26 08:23:39]
Simándynak kitűnő technikája volt. Máshogy nem tudott volna jól énekelni még 70 fölött is. És különleges, kelet-európai fénnyel szólt. Ilosfalvyé sokkal közelebb állt az olasz ideálhoz.
Simándynak kitűnő technikája volt. Máshogy nem tudott volna jól énekelni még 70 fölött is. És különleges, kelet-európai fénnyel szólt. Ilosfalvyé sokkal közelebb állt az olasz ideálhoz.
70 zsoly 2008-04-28 09:48:37 [Válasz erre: 62 zsoly 2008-04-26 23:20:43]
Íme az eredmények (ritka az ilyen, de a zsűrivel majdnem \"azonos füllel\" hallottam én is a résztvevőket): III. kategóriában I. díj Rőser Orsolya II. díj Szegedi Csaba III. díj Ye Wen (Kína), Schalit Marysol (Svájc) Különdíj Caccini Amarilli-ért: Balczó Péter! (Ennek nagyon örülök, a tényleg a legjobb Amarilli kapta) Gratuláció a nyerteseknek! További eredmények és beszámoló [url]http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/simandy_jozsef_emlekere_enekeltek_szegeden/2055483/;itt[/url].
Íme az eredmények (ritka az ilyen, de a zsűrivel majdnem \"azonos füllel\" hallottam én is a résztvevőket): III. kategóriában I. díj Rőser Orsolya II. díj Szegedi Csaba III. díj Ye Wen (Kína), Schalit Marysol (Svájc) Különdíj Caccini Amarilli-ért: Balczó Péter! (Ennek nagyon örülök, a tényleg a legjobb Amarilli kapta) Gratuláció a nyerteseknek! További eredmények és beszámoló [url]http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/simandy_jozsef_emlekere_enekeltek_szegeden/2055483/;itt[/url].
69 -zéta- 2008-04-27 21:07:18 [Válasz erre: 68 Heiner Lajos 2008-04-27 18:11:40]
Ja, a varsói net örömei :-)... (Lajos barátunk ma este Alfred Brendelben utazik, ha szabad ilyesmit kifecsegni)...
Ja, a varsói net örömei :-)... (Lajos barátunk ma este Alfred Brendelben utazik, ha szabad ilyesmit kifecsegni)...
68 Heiner Lajos 2008-04-27 18:11:40 [Válasz erre: 61 Sesto 2008-04-26 08:23:39]
No, kedves Sesto, az elso eset, hogy nem ertek Veled egyet. Bocs a magyar ekezetek hianyaert.
No, kedves Sesto, az elso eset, hogy nem ertek Veled egyet. Bocs a magyar ekezetek hianyaert.
67 zsoly 2008-04-27 16:25:45 [Válasz erre: 66 Búbánat 2008-04-27 15:24:03]
Kösz az infókat! A tegnap hallottak után kicsit megleptek az eddigi szerepei, én nagy volumenű világos színű hangnak hallom, de semmiképpen sem egyszerű lírai szopránnak. Lehet, hogy ért azóta?
Kösz az infókat! A tegnap hallottak után kicsit megleptek az eddigi szerepei, én nagy volumenű világos színű hangnak hallom, de semmiképpen sem egyszerű lírai szopránnak. Lehet, hogy ért azóta?
66 Búbánat 2008-04-27 15:24:03 [Válasz erre: 65 Búbánat 2008-04-27 15:22:41]
[url]http://www.azoperahazfantomja.hu/tarsulat/roserorsolya.html;Rőser Orsolya [/url]
[url]http://www.azoperahazfantomja.hu/tarsulat/roserorsolya.html;Rőser Orsolya [/url]
65 Búbánat 2008-04-27 15:22:41 [Válasz erre: 62 zsoly 2008-04-26 23:20:43]
[url]http://www.azoperahazfantomja.hu/tarsulat/roserorsolya.html;Rőser Orsolya [url]
[url]http://www.azoperahazfantomja.hu/tarsulat/roserorsolya.html;Rőser Orsolya [url]
64 Sesto 2008-04-27 09:57:16 [Válasz erre: 62 zsoly 2008-04-26 23:20:43]
...azt hittem (sokkal) kellemesebb élményben lesz majd részed! Azért köszönet a beszámolóért! :-0)
...azt hittem (sokkal) kellemesebb élményben lesz majd részed! Azért köszönet a beszámolóért! :-0)
63 zsoly 2008-04-26 23:29:30 [Válasz erre: 62 zsoly 2008-04-26 23:20:43]
Pontosítanék, ha jól tudom, az Amarilli egy madrigál. És nagy gratuláció a zongorakísérőknek! Őket szinte kivétel nélkül élmény volt hallgatni, nagyon sok profi van közöttük!
Pontosítanék, ha jól tudom, az Amarilli egy madrigál. És nagy gratuláció a zongorakísérőknek! Őket szinte kivétel nélkül élmény volt hallgatni, nagyon sok profi van közöttük!
62 zsoly 2008-04-26 23:20:43 [Válasz erre: 59 Búbánat 2008-04-25 13:46:45]
Megvolt ma délután és este a döntő, 30 énekessel. Azt nem tudom, hogy hol tart ma a magyar énekoktatás, de az összkép nekem lesujtó volt... Nem igazán bocsátkoznék a részletekbe, csak ízelítőül: hallhattunk egy csomó lírai szopránt, aki úgy akar énekelni, mint egy drámai szoprán, manipulál és abszolút nem a saját hangján énekel. Hallottunk hölgyeket, akik beleírták a programfüzetbe, hogy ők kérem KOLORATÚR szopránok, azt már ne kérdezzétek, hogy mire fel. Azért mert ordenáré módon tudnak C felett vissantani valamit, ja, bocs... Az összkép komolyan elszomorít. És elszomorít az is, hogy a kiváló hanganyaggal rendelkező Szegedi Csaba (a nevét biztos többen ismeritek) végigüvölti a Figaro-belépőt a Sevillai-ból. Nem tanították meg neki a Zeneakadémián, hogy mi az hogy bel canto??? Akkor mit tanítanak ott??? Vagy a szintén zenekadémista Magyar Bálint, akinek gyakorlatilag nincs hangja. Mit keres ott??? Volt persze több kiváló produkció is, de sajnos ők képviselik a kisebbséget. Érdemes megjegyezni a kolozsvári Rőser Orsolya nevét! Csodás spinto, végtelenül muzikális és kifejező, nem manipulál, magától értetődő természetességgel énekel (Kodály: Árva madár; Catalani: La Wally - Wally áriája; Puccini: La rondine - Magda áriája; ez volt, amit a műsorából kértek). Kívánom neki, hogy nyerje meg a versenyt! És említeném még a debreceni Balczó Pétert (tenor), aki szinte egyedül volt az egész mezőnyben, aki hitelesen és STÍLUSOSAN tudta elénekelni Caccini Amarillijét (az egyik kötelező darab volt). Amikor ezt a bensőséges barokk dalt kellett énekelni, akkor mindenkiről lehullt a lepel, borzasztó dolgokat tudtak csinálni. Bravó Balczó Péter!
Megvolt ma délután és este a döntő, 30 énekessel. Azt nem tudom, hogy hol tart ma a magyar énekoktatás, de az összkép nekem lesujtó volt... Nem igazán bocsátkoznék a részletekbe, csak ízelítőül: hallhattunk egy csomó lírai szopránt, aki úgy akar énekelni, mint egy drámai szoprán, manipulál és abszolút nem a saját hangján énekel. Hallottunk hölgyeket, akik beleírták a programfüzetbe, hogy ők kérem KOLORATÚR szopránok, azt már ne kérdezzétek, hogy mire fel. Azért mert ordenáré módon tudnak C felett vissantani valamit, ja, bocs... Az összkép komolyan elszomorít. És elszomorít az is, hogy a kiváló hanganyaggal rendelkező Szegedi Csaba (a nevét biztos többen ismeritek) végigüvölti a Figaro-belépőt a Sevillai-ból. Nem tanították meg neki a Zeneakadémián, hogy mi az hogy bel canto??? Akkor mit tanítanak ott??? Vagy a szintén zenekadémista Magyar Bálint, akinek gyakorlatilag nincs hangja. Mit keres ott??? Volt persze több kiváló produkció is, de sajnos ők képviselik a kisebbséget. Érdemes megjegyezni a kolozsvári Rőser Orsolya nevét! Csodás spinto, végtelenül muzikális és kifejező, nem manipulál, magától értetődő természetességgel énekel (Kodály: Árva madár; Catalani: La Wally - Wally áriája; Puccini: La rondine - Magda áriája; ez volt, amit a műsorából kértek). Kívánom neki, hogy nyerje meg a versenyt! És említeném még a debreceni Balczó Pétert (tenor), aki szinte egyedül volt az egész mezőnyben, aki hitelesen és STÍLUSOSAN tudta elénekelni Caccini Amarillijét (az egyik kötelező darab volt). Amikor ezt a bensőséges barokk dalt kellett énekelni, akkor mindenkiről lehullt a lepel, borzasztó dolgokat tudtak csinálni. Bravó Balczó Péter!
61 Sesto 2008-04-26 08:23:39 [Válasz erre: 60 Alvaro 2008-04-25 23:43:46]
....tökéletesen egyetértek Veled - Simándy nagy tenor volt ez tény, ez nem vitás! (Viszont Ilosfalvy valóban jobb technikával és sokkal szebb, nemesebb - talán alapból kevésbé drámai, inkább \"spintosabb\" voce-val bírt, ami nekem is nagggggyon tetszik; és ezért vhogy. tk. a Bánk bán címszerepében is jobbbak érzem/hallom, mint Simándyt.) Öröm és büszkeség, hogy a MÁO-nak (korábban) ilyen tenor-énekesei voltak!
....tökéletesen egyetértek Veled - Simándy nagy tenor volt ez tény, ez nem vitás! (Viszont Ilosfalvy valóban jobb technikával és sokkal szebb, nemesebb - talán alapból kevésbé drámai, inkább \"spintosabb\" voce-val bírt, ami nekem is nagggggyon tetszik; és ezért vhogy. tk. a Bánk bán címszerepében is jobbbak érzem/hallom, mint Simándyt.) Öröm és büszkeség, hogy a MÁO-nak (korábban) ilyen tenor-énekesei voltak!
60 Alvaro 2008-04-25 23:43:46
Tudom, nem illik ideállítani, és ünneprontónak lenni, nem is ez a célom. Én magam is nagyon szeretem Simándy hangját. A Hunyadi László és a Bánk bán, de különösen az előbbi alapvető szerepet játszott abban, hogy az operaműfaj szerelmese lettem. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy a legjelentősebb magyar tenor jelző nem egyedül csak rá illik. Szerintem Ilosfalvy Róbert jobb technikával énekelt, és hanganyaga is szebb volt. Ezzel együtt Simándy teljesen jogosan szolgált rá a közönség rajongására és szeretetére.
Tudom, nem illik ideállítani, és ünneprontónak lenni, nem is ez a célom. Én magam is nagyon szeretem Simándy hangját. A Hunyadi László és a Bánk bán, de különösen az előbbi alapvető szerepet játszott abban, hogy az operaműfaj szerelmese lettem. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy a legjelentősebb magyar tenor jelző nem egyedül csak rá illik. Szerintem Ilosfalvy Róbert jobb technikával énekelt, és hanganyaga is szebb volt. Ezzel együtt Simándy teljesen jogosan szolgált rá a közönség rajongására és szeretetére.
59 Búbánat 2008-04-25 13:46:45
Simándy énekverseny SzegedenDátum: 2008-04-25 12:39:11 Háromnapos, Simándy Józsefről elnevezett énekverseny kezdődött Szegeden. Az esemény ötletgazdája, Temesi Mária, a szegedi egyetem Zeneművészeti Karának tanszékvezetője azt mondta, hogy a tíz évvel ezelőtt elindított versenyen idén először külföldi énekesek is lesznek. A külföldi és hazai elődöntők után 90 fiatal zeneakadémistát hallgatnak meg a hétvégi döntőn. A kötelezően előadandó művek között szerepel klasszikus, romantikus, és 20. századi ária vagy dal, és emellett szabadon is választhatnak a dalirodalomból. Az első helyezetteket fellépési lehetőséggel jutalmazzák. (MR)
Simándy énekverseny SzegedenDátum: 2008-04-25 12:39:11 Háromnapos, Simándy Józsefről elnevezett énekverseny kezdődött Szegeden. Az esemény ötletgazdája, Temesi Mária, a szegedi egyetem Zeneművészeti Karának tanszékvezetője azt mondta, hogy a tíz évvel ezelőtt elindított versenyen idén először külföldi énekesek is lesznek. A külföldi és hazai elődöntők után 90 fiatal zeneakadémistát hallgatnak meg a hétvégi döntőn. A kötelezően előadandó művek között szerepel klasszikus, romantikus, és 20. századi ária vagy dal, és emellett szabadon is választhatnak a dalirodalomból. Az első helyezetteket fellépési lehetőséggel jutalmazzák. (MR)
58 Liu 2007-11-11 21:08:36
Többször is láttam a gyönyörű Bánk bán-tévéfilmet, és szerencsére megvan egy ária-cd is vele. A Bánk bánjára nem lehet szavakat találni. Az új Bánk bán-filmet eleve meg se néztem, annyira összeforrt bennem a szerep a ő hangjával, alakításával, hogy bárki más énekli, zavar. (Molnár azért szépen énekelte a forradalom 150. évfordulóján.) Hunyadi Lászlóként is csodálatos, bár ott a filmhez csak a hangját adta. Egyébként magát a Hunyadi Lászlót talán még a Bánk bánnál is jobban szeretem. Az Otello-film is szép, bár a kivitelezés szerény - nagyon látszik a stúdió - de Simándy csodás Otello volt, Melis meg kiváló Jago.
Többször is láttam a gyönyörű Bánk bán-tévéfilmet, és szerencsére megvan egy ária-cd is vele. A Bánk bánjára nem lehet szavakat találni. Az új Bánk bán-filmet eleve meg se néztem, annyira összeforrt bennem a szerep a ő hangjával, alakításával, hogy bárki más énekli, zavar. (Molnár azért szépen énekelte a forradalom 150. évfordulóján.) Hunyadi Lászlóként is csodálatos, bár ott a filmhez csak a hangját adta. Egyébként magát a Hunyadi Lászlót talán még a Bánk bánnál is jobban szeretem. Az Otello-film is szép, bár a kivitelezés szerény - nagyon látszik a stúdió - de Simándy csodás Otello volt, Melis meg kiváló Jago.
57 Búbánat 2007-09-30 19:41:04
Rábukkantam a műsorfüzetben Simándy József egyetlen egy színpadi operett-alakítására (nem számítom ide pályakezdő korszakából a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon való többszöri fellépését Lehár Víg özvegyében, amelyben, mint táncos-kórustag vett részt (Lásd életrajzi kötetét). 1970. november 20. Erkel Színház Johann Strauss: A cigánybáró Nem a tenor főszerepet, Barinkay Sándort formálta meg, hanem egy mellék figurát: Homonnay Péter grófot énekelte. A darab felújításának többi alkotótársa a következő volt: Rendezte: Makai Péter, Táncok: Fodor Antal, Díszlet: Makai Péter, jelmez: Szeitz Gizella, karigazgató: Nagy Ferenc, Vezényelt: Blum Tamás A szereposztás: Zsupán – Palócz László Arzéna – László Margit Mirabella – Ercse Margit Ottokár – Albert Miklós Gróf Carnero - Nádas Tibor Czipra – Barlay Zsuzsa Szaffi – Szabó Rózsa Barinkay Sándor – Szőnyi Ferenc Homonnay Péter gróf – Simándy József Mária Terézia császárnő – Szilvássy Margit Tudomásom szerint Simándynak egyszeri, megismételetlen fellépése volt ez a beállása a Cigánybáróba, mivel a későbbi szereposztásokban már nem láttam a nevét kiírva.
Rábukkantam a műsorfüzetben Simándy József egyetlen egy színpadi operett-alakítására (nem számítom ide pályakezdő korszakából a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon való többszöri fellépését Lehár Víg özvegyében, amelyben, mint táncos-kórustag vett részt (Lásd életrajzi kötetét). 1970. november 20. Erkel Színház Johann Strauss: A cigánybáró Nem a tenor főszerepet, Barinkay Sándort formálta meg, hanem egy mellék figurát: Homonnay Péter grófot énekelte. A darab felújításának többi alkotótársa a következő volt: Rendezte: Makai Péter, Táncok: Fodor Antal, Díszlet: Makai Péter, jelmez: Szeitz Gizella, karigazgató: Nagy Ferenc, Vezényelt: Blum Tamás A szereposztás: Zsupán – Palócz László Arzéna – László Margit Mirabella – Ercse Margit Ottokár – Albert Miklós Gróf Carnero - Nádas Tibor Czipra – Barlay Zsuzsa Szaffi – Szabó Rózsa Barinkay Sándor – Szőnyi Ferenc Homonnay Péter gróf – Simándy József Mária Terézia császárnő – Szilvássy Margit Tudomásom szerint Simándynak egyszeri, megismételetlen fellépése volt ez a beállása a Cigánybáróba, mivel a későbbi szereposztásokban már nem láttam a nevét kiírva.
56 virius 2007-04-13 23:46:09 [Válasz erre: 55 márta 2007-04-13 16:08:57]
Kedves Márta, alaposan összetéveszted a druszáidat. Van ugyebár az utóbbi 15 évben Szilfay Márta nevű szoprán. De aki közel 40 éve Azucena volt, az SZIRMAY Márta!!! Ez olyan, mintha összetévesztenéd Piros Ildikót Pécsi Ildikóval, Pécsi Sándort Peti Sándorral vagy Pethes Sándorral stb.
Kedves Márta, alaposan összetéveszted a druszáidat. Van ugyebár az utóbbi 15 évben Szilfay Márta nevű szoprán. De aki közel 40 éve Azucena volt, az SZIRMAY Márta!!! Ez olyan, mintha összetévesztenéd Piros Ildikót Pécsi Ildikóval, Pécsi Sándort Peti Sándorral vagy Pethes Sándorral stb.
55 márta 2007-04-13 16:08:57
Van ugye a Rádióban egy sorozat, emlékezetes alakítások a Magyar Állami Operaház Színpadán. Volt már Svéd, mint Luna 1962(?)-ből, amikor Simionato volt itt. Aztán később Szilfay Márta, mint Azucena 1968-ból. Mindekettőben Simándy Manrico. Elegáns, költői, izzó drámával énekel. Ő dalolja a legszebb f-moll áriát, és persze két fenomenális c-t tart a Strettában. Páratlanul költő és lovag egy személyben, egy tokokban, egy lélekben. Aztán a Don Carlos Erzsébetjét is ajánlották már Osváth Júliával. A moszkvai fölvételen szerencsére Simándy a parnere. Milyen fájdalmas királyfi! Mikor fogja elemzni Kertész Iván az ő alakításait elemzni? Igaz, akkor meg kellene változtatni a műsor címét. Emlékezetes helyett Feledhetetlenre, vagy Felülmúlhatatlanra. Simándynak több operettfölvétele is van a Rádióban. Sajnos, az akkor ízlés szerint a prózát általában egy színész, számomra érthetetlen módon legtöbbször a nagy komikus, Körmendi János mondja. A mosoly országában talán nem ért rá, de ott Simándy maga beszél. Soha nem feledem el, micsoda előkelő hanghordozással lép be kínai hercegként a bécsi szalonba: \"Nem szeretném megzavarni a társaságot!\" Márta
Van ugye a Rádióban egy sorozat, emlékezetes alakítások a Magyar Állami Operaház Színpadán. Volt már Svéd, mint Luna 1962(?)-ből, amikor Simionato volt itt. Aztán később Szilfay Márta, mint Azucena 1968-ból. Mindekettőben Simándy Manrico. Elegáns, költői, izzó drámával énekel. Ő dalolja a legszebb f-moll áriát, és persze két fenomenális c-t tart a Strettában. Páratlanul költő és lovag egy személyben, egy tokokban, egy lélekben. Aztán a Don Carlos Erzsébetjét is ajánlották már Osváth Júliával. A moszkvai fölvételen szerencsére Simándy a parnere. Milyen fájdalmas királyfi! Mikor fogja elemzni Kertész Iván az ő alakításait elemzni? Igaz, akkor meg kellene változtatni a műsor címét. Emlékezetes helyett Feledhetetlenre, vagy Felülmúlhatatlanra. Simándynak több operettfölvétele is van a Rádióban. Sajnos, az akkor ízlés szerint a prózát általában egy színész, számomra érthetetlen módon legtöbbször a nagy komikus, Körmendi János mondja. A mosoly országában talán nem ért rá, de ott Simándy maga beszél. Soha nem feledem el, micsoda előkelő hanghordozással lép be kínai hercegként a bécsi szalonba: \"Nem szeretném megzavarni a társaságot!\" Márta
54 Búbánat 2007-04-13 13:39:01
Az opera weblapjáról és az itteni \"Hírek\" nyomán ide írom én is: A Magyar Állami Operaház vezetősége megemlékezést tart Simándy József sírjánál, halálának 10. évfordulóján 2007. április 16-án 14 órakor, a Farkasréti temető művész-parcellájában. A tiszteletadásra szeretettel várják a pályatársakat, és mindenkit, aki csatlakozni kíván.
Az opera weblapjáról és az itteni \"Hírek\" nyomán ide írom én is: A Magyar Állami Operaház vezetősége megemlékezést tart Simándy József sírjánál, halálának 10. évfordulóján 2007. április 16-án 14 órakor, a Farkasréti temető művész-parcellájában. A tiszteletadásra szeretettel várják a pályatársakat, és mindenkit, aki csatlakozni kíván.
53 virius 2007-03-02 23:10:43
Március 17-én, szombaton este hétkor a gazdagréti Sznet Angyalok Templomában Verdi: Requiem lesz Simándy halálának 10. évfordulója alkalmából.
Március 17-én, szombaton este hétkor a gazdagréti Sznet Angyalok Templomában Verdi: Requiem lesz Simándy halálának 10. évfordulója alkalmából.
52 Búbánat 2007-03-01 17:54:10 [Válasz erre: 51 virius 2007-03-01 00:43:50]
Simándy József emlékének szentelt egyházzenei emlékhangverseny március 4-én 18.45 órakor kezdődik a Bazilikában. Műsoron Pergolesi, Bach, Mozart, Verdi, Puccini, Marchesi, Gounod, Fauré, Erkel művei Fellépnek a Magyar Állami Operaház művészei: Molnár Levente magánénekes, Hertelendy Rita, Kovács Irma, Szilágyi Imre címzetes magánénekes, Kiss Erika, Szőnyi Szilvia, Simándi Péter énekkari művész, továbbá Báthori András - hegedű. Orgonán közreműködik: Czövek István orgonaművész.
Simándy József emlékének szentelt egyházzenei emlékhangverseny március 4-én 18.45 órakor kezdődik a Bazilikában. Műsoron Pergolesi, Bach, Mozart, Verdi, Puccini, Marchesi, Gounod, Fauré, Erkel művei Fellépnek a Magyar Állami Operaház művészei: Molnár Levente magánénekes, Hertelendy Rita, Kovács Irma, Szilágyi Imre címzetes magánénekes, Kiss Erika, Szőnyi Szilvia, Simándi Péter énekkari művész, továbbá Báthori András - hegedű. Orgonán közreműködik: Czövek István orgonaművész.
51 virius 2007-03-01 00:43:50
Most lesz Simándy József halálának 10. évfordulója, ennek alkalmából március 4-én, vasárnap este emlékhangverseny lesz a budapesti Szent István Bazilikában.
Most lesz Simándy József halálának 10. évfordulója, ennek alkalmából március 4-én, vasárnap este emlékhangverseny lesz a budapesti Szent István Bazilikában.
50 Búbánat 2007-01-11 08:56:23 [Válasz erre: 49 Búbánat 2007-01-11 08:55:33]
\'Főszerepben: Simándy József\'
\'Főszerepben: Simándy József\'
49 Búbánat 2007-01-11 08:55:33
Örülök -zéta- lemezkritikájának (\'Simándy József - az örök tenor\') . A lemezt mindazonáltan nem veszem meg, a rádióban vele annyiszor meghallgattam már ezeket a felvételeit, és nyilván fogom is még!... Azért jó, hogy van egy ilyen válogatás- lemeze is! Kár, hogy nem életében jelentették meg!
Örülök -zéta- lemezkritikájának (\'Simándy József - az örök tenor\') . A lemezt mindazonáltan nem veszem meg, a rádióban vele annyiszor meghallgattam már ezeket a felvételeit, és nyilván fogom is még!... Azért jó, hogy van egy ilyen válogatás- lemeze is! Kár, hogy nem életében jelentették meg!
48 Búbánat 2006-10-06 11:36:27 [Válasz erre: 47 Heiner Lajos 2006-10-05 23:12:03]
Ennek a megoldásnak is (videó)nagyon örülnék! A DVD tényleg jó ötlet - remélem megvalósul!
Ennek a megoldásnak is (videó)nagyon örülnék! A DVD tényleg jó ötlet - remélem megvalósul!
47 Heiner Lajos 2006-10-05 23:12:03 [Válasz erre: 46 Búbánat 2006-10-05 20:47:50]
Nem, ezt a szegedi TV vette meg, és nyilván copyright okokból nem adhatja közzé. Ha lejátsszák, és épp módom van rá, esetleg videóra felvehetem, de nyilván szigorúan maszek használatra. Nem, a DVD egy formálódó ötlet, egy - legális - összeállítást megérnének a múlt nagy magyar operaénekesei.
Nem, ezt a szegedi TV vette meg, és nyilván copyright okokból nem adhatja közzé. Ha lejátsszák, és épp módom van rá, esetleg videóra felvehetem, de nyilván szigorúan maszek használatra. Nem, a DVD egy formálódó ötlet, egy - legális - összeállítást megérnének a múlt nagy magyar operaénekesei.
46 Búbánat 2006-10-05 20:47:50 [Válasz erre: 45 Heiner Lajos 2006-10-05 19:44:11]
Naivan arra gondoltam, hogy az említett archív filmanyag (\"Hazám, hazám...\" a szegedi szabadtériről) DVD-n hozzáférhető, és ebben segíteni tudnál nekem egy másolat készítésével... Vagy mégsem lenne lehetetlen a dolog?
Naivan arra gondoltam, hogy az említett archív filmanyag (\"Hazám, hazám...\" a szegedi szabadtériről) DVD-n hozzáférhető, és ebben segíteni tudnál nekem egy másolat készítésével... Vagy mégsem lenne lehetetlen a dolog?
