Bejelentkezés Regisztráció

Sass Sylvia


489 Búbánat 2022-11-28 14:06:25

Bartók Rádió mai adása:

 18.00 – 19.00 óra – "Mesterek órája" – Sass Sylvia

1. Giacomo Puccini: Tosca – Tosca imája, II. felv. (Londoni Szimfonikus Zenekar, vez.: Lamberto Gardelli – London, Kingsway Hall, 1977. február 2.)

2. Giuseppe Verdi: Otello – Fűzfadal és Ave Maria, IV.felv. (Magyar Állami Operaház Zenekara, vez.: Lukács Ervin – Magyar Rádió, 1982. január 10.)

3. Giacomo Puccini: Manon Lescaut – Manon áriája, IV. felv. (Londoni Szimfonikus Zenekar, vez.: Lamberto Gardelli – London, Kingsway Hall, 1977. február 2.)

4.) Giuseppe Verdi: Aida – Aida áriája, I. felv. (Londoni Szimfonikus Zenekar, vez.: Lamberto Gardelli – London, Kingsway Hall, 1977. február 2.)

5.) Giacomo Puccini: Pillangókisasszony – Nagyária, II. felv. (Londoni Szimfonikus Zenekar, vez.: Lamberto Gardelli – London, Kingsway Hall, 1977. február 2.)

6.) Richard Strauss: Négy utolsó ének – a) Tavasz, b) Szeptember, c) Lefekvés előtt, d) Alkony (Magyar Állami Hangversenyzenekar, vez.: Lukács Ervin - Zeneakadémia, Nagyterem, 1982. november 8.)

A mikrofonnál: Bolla Milán

Szerkesztő: Bánkövi Gyula


488 Búbánat 2021-09-06 18:09:37

Bartók Rádió, ma 20:47 – 22:00 Sass Sylvia énekel 

VII/7. rész

A Magyar Állami Hangversenyzenekar Richard Strauss-hangversenye

Vez.: Lukács Ervin

Km.: Sass Sylvia (szoprán)

1. Don Juan - szimfonikus költemény,

2. Két dal - a) Csábítás, b) Cecília (Sass),

3. Négy utolsó ének - a) Tavasz, b) Szeptember, c) Lefekvés előtt, d) Alkony (Sass),

4. A rózsalovag – szvit

(Zeneakadémia, Nagyterem, 1982. november 8.)

(Ism. szeptember 25., 13.47)


487 Búbánat 2021-08-31 18:34:05

A Bartók Rádió ma esti operaközvetítése:

19:00 - Prológ 

Vincenzo Bellini: Norma

A mikrofonnál: László Ferenc

Szerk.: Bánkövi Gyula

19:30 - Hírek 

19:35 - Sass Sylvia 70 

VII/6. rész

Vincenzo Bellini: Norma

Kétfelvonásos opera

Szövegét Felice Romani írta

Fordította:  Róna Frigyes

Vezényel: Lamberto Gardelli

Km.: Magyar Állami Operaház Énekkara (karig.: Nagy Ferenc) és a Magyar Állami Operaház Zenekara

Szereposztás:

Norma - Sass Sylvia (szoprán),
Pollione - Nagy János (tenor),
Adalgisa - Ercse Margit (mezzoszoprán),
Oroveso - Kováts Kolos (basszus),
Flavio - Gurszky János (tenor),
Clotilde - Tihanyi Éva (mezzoszoprán),

Rendezte: Mikó András

(Erkel Színház, 1978. április 16.)


486 Búbánat 2021-08-24 18:35:24

Ma este a Bartók Rádió sugározza

19.00 – 19.30  Prológ

Giuseppe Verdi: Stiffelio

A mikrofonnál: László Ferenc

Szerkesztő: Bánkövi Gyula

19:35 – 21.27 Sass Sylvia énekel 

VII/5. rész
Giuseppe Verdi: Stiffelio

Háromfelvonásos opera

Szövegét Maria Francesco Piave írta

Vezényel: Lamberto Gardelli

Km.: Osztrák Rádió Énekkara (karig.: Gottfried Preinfalk), Osztrák Rádió Szimfonikus Zenekara

Szereposztás:

Stiffelio - José Carreras (tenor),
Lina – Sass Sylvia (szoprán),
Stankar – Matteo Manuguerra (bariton),
Jorg – Wladimior Ganzarolli (basszbariton),
Raffaele – Ezio Di Cesare (tenor),
Dorotea – Maria Venuti (szoprán),
Federico – Thomas Moser (tenor)


485 Búbánat 2021-08-12 12:50:55

Most kezdődik a Bartók Rádióban:

12:51 - 13:35 Sass Sylvia énekel 

VII/3. rész
Dalest a Magyar Tudományos Akadémia Kongresszusi Termében

Km.: Schiff András (zongora)

1. Robert Schumann: Asszonyszerelem, asszonysors – dalciklus Adalbert von Chamisso verseire - a) Egyszer láttuk egymást, b) Ő a legdicsőbb a földön, c) Hogy így van, nem tudom hinni, d) Te színarany kis gyűrű, e) Jöjjetek, lányok, f) Nézel rám, g) Szívemre zárlak, én gyermekem, h) Rám mérted ezt a szörnyű, néma gyászt,

2. Bartók Béla: Öt dal Ady Endre verseire - a) Három őszi könnycsepp, b) Az őszi lárma, c) Az ágyam hívogat, d) Egyedül a tengerrel, e) Nem mehetek hozzád

(1976. június 15.)


484 Búbánat 2021-07-25 19:18:52

Katolikus Rádió, 2021. július 18., 20.04 – 21.00

Zenei barangolás

„Születésnapja alkalmából köszöntjük Sass Sylviát – legszebb áriafelvételeivel”

Szerkesztő: Magyar Kornél

Visszahallgatható itt.

Elhangzó zenék:

Bizet: Carmen - előjáték

Verdi: Traviata -Violetta áriája, I. felv. (részlet)

Verdi: Otello – Desdemona imája, IV. felv. („Ave Maria”)

Verdi: A lombardok – Gisella imája, I. felv.

Verdi: Macbeth – Lady Macbeth áriája, IV. felv.  (az Alvajáró-jelenet)

Puccini: Manon Lescaut – Manon áriája, IV. felv.

Mozart: Don Giovanni - Donna Elvira áriája

Richard Strauss: Négy utolsó ének – Alkonyfényben (Joseph von Eichendorff költeményének megzenésítése)

Wagner: Tannhäuser – Erzsébet áriája, II. felv. (Csarnokária)

Wagner: Wesendonck-dalok – Az angyal („Mikor zsenge gyermek voltam”)

Puccini: Tosca – Tosca imája


483 Búbánat 2021-07-13 13:25:15

https://adt.arcanum.com/hu/view/MozgoKepek_1987/?pg=236&layout=s

Mozgó Képek /1987. augusztus/

„Él bennem a vágy, hogy valami kézzelfoghatót alkossak.”

Beszélgetés Sass Sylviával

Az interjú  készítője: TIHANYI SÁNOR

- Egy vallomással kell kezdenem. Vala­mikor a budapesti József Attila Gimnázi­umban a maga édesapja, Sass József volt az énektanárom, és emlékszem, hogy az énekkar próbáit az akkor már negyedikes Sass Sylvia is meg-meglátogatta. EgyszerJózsi bácsi nem volt bent, de nekünk szük­ségünk volt az alaphangra. Maga a zon­goránál ült, mégsem ütötte le a billentyűt; csak úgy fejből adta meg a hangot. Akkor tudtam meg, mi az, ha valakinek abszolút hallása van. Maga nemigen énekelt a kó­rusban, mert már akkoriban is, a gimná­zium színpadán operaelőadásokban szere­pelt. Talán négy vagy öt operát mutattak be Sass Sylvia kedvéért. Mit jelentettek pályakezdésében ezek az előadások?

 - Elsősorban önbizalmat adtak. Na­gyon boldog évek voltak azok, mert a szereplésnek, az éneklésnek kizárólag az előnyeit érzékeltem. Elénekeltem Adam Nürnbergi babáját, Gluck A rászedett kádiját, a Május királynőjét, Dittersdorf művét, a Doktor és patikust - de a lé­nyeg, hogy édesapám mindig rövidebb operákat választott ki, amelyekkel en­gem sem erőltetett meg túlságosan, és a gimnazisták is végig tudták nézni.
- És nem utolsósorban a zenekar is eltudta játszani.
- Hát igen, mert az is a gimnázium zenekara volt, amit szintén édesapám vezetett. De nagyon időigényes előadá­sok voltak ezek, hiszen apám rendezőt is hívott - mindig Horváth Árpádot -, jel­mezeket szerzett, a díszleteket a rajzta­gozatos osztályok készítették, tehát a gimnazisták közül rengetegen kiélhették alkotóvágyukat. Olyan csodálatos volt a légkör, hogy a fellépések előtt még izgal­mat sem éreztem. Emlékszem, a Nürn­bergi baba nyitánya alatt még táncoltam is a függöny mögött, mielőtt felhúzták, mert olyan boldog voltam, hogy mind­járt énekelek. Szóval csak az örömöt éreztem, a felszabadultságot, hogy ját­szani lehet. 

- Egyik kolléganője, Csengery Adrien­ne azt nyilatkozta egy interjúban, hogy amikor Sass Sylvia az Opera színpadára lépett, úgy érezték, hogy már mindent tud. Összefüggésben van ez azzal, amit most elmondott?
- Nagyon jólesik, hogy így nyilatko­zott, akkor is, ha túlzás, de talán ez őt is dicséri, mert részben a tanítványa vol­tam. A Zeneakadémia utolsó két évében tanítania is kell a növendékeknek, és Adrienne egy évig engem is tanított a gyakorlóiskolában. Mindig arra töre­kedtem, hogy az első próba előtt már ki­alakult képem legyen a szereplő karak­teréről, lelkivilágáról. Ez talán nem is egyszerűen törekvés, ez már lelki kény­szer. Az előadási stíluson, a felfogáson, az apró részleteken még ezután sokat tu­dok változtatni, de a lényegen már sem­mit. A művel való alapos ismerkedés a lényeg. 

- Talán ezért mondták azt, hogy koránérő alkat?
- Mikó András kérdezte tőlem, ami­kor még főiskolás voltam: „Akarsz siet­ni?" Akartam, és összevonhattam a ne­gyedik-ötödik évet. Tulajdonképpen két év alatt végeztem el az akadémiát. 

- És a személyisége már éppoly érett volt, mint a hangja és a színpadkészsége?
- Pályakezdéskor drámai lelkületű lí­rai szoprán voltam, koloratúr készség­gel. Ebből aztán olyasmik következtek, hogy például a Nürnbergi mesterdalno­kokban, amelyben Évát játszottam, a szólamomat és a figurámat nehezen   tud­tam összeegyeztetni. Az egyik jelenet­ben, a Sachsszal való duettben úgy vág­tam oda a kaptafát, hogy Mikó András figyelmeztetett, vigyázzak, nem Izoldát játszom... Végül aztán meg is kértem Lukács Miklóst, vegye vissza tőlem a szerepet. Persze élesen soha nem hatá­rolható el egymástól a lírai és a drámai feladat. Olasz drámai szopránnak érzem magam, és a legtöbb szerepemben szük­ség van mind a lírai, mind a drámai ár­nyalatra. Például a Tosca alapvetően drámai szerep, de van egy duett a har­madik felvonásban, amely kifejezetten lírai. A Bohémélet esetében fordított a helyzet.... Nagyon sok régi énekest mondhatok, akiket nehéz lenne a lírai­ - drámai megkülönböztetés alapján be­skatulyázni. Például Giglit, aki csodála­tosan oldott meg drámai feladatokat is, nem utolsósorban azért, mert a szerep­formálás nagymértékben a lelki affinitás függvénye.

- A lelki ráhangolódást keresi a mű­vekkel való hosszas ismerkedés idején?
- A szerep elsajátításának ez is egyik fontos eleme.
- Mint mondta, ha már belül elkészült, akkor tud részt venni a próbákon. De mi van akkor, ha a rendező éppen ebbe a bel­sőbe akar beleszólni?
- Na, akkor baj van. Éppen ebben az évadban volt egy ilyen problémám. Lady Macbethet énekeltem Brüsszelben, s egy prózai rendezővel kerültem össze, akinek éppen a Lady karakteréről volt teljesen más elképzelése. Kötöttünk egy kompromisszumot, de olyan elviselhe­tetlenül éreztem magam, hogy a harma­dik felvonás után el is jöttem.

- A mai operajátszás egyik központi problémája, hogy a rendezők kezdik át­venni a hatalmat. Ez talán szükségszerű is egy bizonyos fokig. Ön hogyan éli át ezt a helyzetet? Szeretném, ha a televíziós szerepléseit is ennek kapcsán érintenénk, hiszen a rendező szerepe ott ugyancsak meghatározó.
- Aix-en-Provence-ban énekeltem Traviatát, s a művet Georges Lavelli pá­rizsi rendező állította színpadra. Előtte Szófiában énekeltem a szerepet, tehát kialakult elképzeléssel érkeztem, de La­velli olyan sajátos hangulatú díszletek közé és helyzetbe állított, amelyekhez mindenképpen alkalmazkodnom kellett. Ráadásul nem tudtam franciául, ő pedig nem beszélt se angolul, se németül, szó­val az előjelek azt ígérték, nem tudunk majd kommunikálni. Mégis megtaláltuk a közös nyelvet: Verdiét. Hamarosan tö­kéletesen egymásra hangolódtunk. Nem játszott elő semmit, csak sétált, sétált a színpadon: bemutatta azt a ritmust, azt a hangulatot, amelyet elképzelt. Valamit közvetített nekem, amit szavakban talán nem is lehet kifejezni. Átvettem az aka­ratát, miközben teljes művészi szabadsá­got élveztem. Rendhagyó módon, de Verdi szelleméhez híven rendezte meg az előadást.

- Amelynek felvételét a Magyar Televí­zió is közvetítette . . .
- A Traviatát sokszor elviszik a kurti­zánromantika irányába, pedig ahol ilyen nyitány van, ott szó sem lehet efféle ér­telmezésről. Lavelli tudta ezt.
- Talán a művet azért is állította úgy a színpadra, hogy Violetta már a nyitány alatt megjelenjen?
- Igen, az a nyitány Violetta zenei portréja.

- Ponelle-lel dolgozott?
- Igen, Hamburgban játszottam az ál­tala rendezett Don Carlosban. Nagyon jó rendezőnek, érdekes egyéniségnek tartom, akivel persze nem mindig könnyű együtt dolgozni. Láthattam legjobb rendezéseit: a salzburgi Figarót, a ham­burgi Szerelmi bájitalt, és nagyszerű volt a televíziós Carmina Buranája.
- És az a bizonyos hamburgi DonCarlos?
- Abban, én legalábbis úgy éreztem, nem a művet, hanem önmagát tartotta a legfontosabbnak. De meg kell monda­nom, kitűnő ötletei, gegjei voltak. Ő két­ségtelenül érzi a zenét, tehát nem is ha­sonlítható ahhoz a bizonyos, említett brüsszeli rendezőhöz, aki azt hitte, egy generálpauza arra való, hogy arrébb menjünk a színpadon. Hogyan magya­rázzam meg, hogy amikor Verdi csöndet parancsol, akkor ott mindennek megkell fagynia, és nem szabad dübörgő léptekkel följebb menni nyolc lépcsőfo­kot?!

- Kössünk ki egy kicsit a televíziónál. A magyar tévé mostanában közvetíti a Puccini-egyfelvonásosokat a Milánói Sca­la előadásában, amelynek Sass Sylvia is egyik közreműködője volt: A köpeny Giorgettáját játszotta. Mit tud egy ilyen előadásból az a néhány kamera és mikro­fon megörökíteni?
- Egy-egy ilyen felvétel nem más, mint dokumentum. Egy esemény rögzí­tése. S a dobozba nem feltétlenül kerül bele az a hangulat, amit a néző-hallgató érez.
- De ha nem kerül bele, akkor nevez­hetjük-e mégis dokumentumnak?
- Én azt hiszem, hogy igen. Bárcsak Gigli és Caruso korában is készültek volna ilyen felvételek! Persze a televízió­zás még nincsen azon a szinten, hogy hangfelvételük megközelíthetné egy lemez színvonalát, a kamerák váltogatása pedig önkényes is lehet. Arról nem be­szélve, hogy egy gesztus mást jelent a nézőtérről, mint egy közeli képen.

- Ezt úgy is érthetem, hogy egy ilyen felvétel inkább a szakmabeliek számára élvezhető? Hiszen csak ők tudják a gesz­tusokat az eredeti funkcióhoz viszonyíta­ni...

- Hát az az érdekes, hogy mégsem így van. Ezek a felvételek nemcsak a szak­ma számára sokatmondóak, hanem nézőközönségnek is. Azok­nak, akik nem juthattak el arra a bizo­nyos előadásra. És a legfontosabb, hogy a nézőt ez arra csábítja, hogy operába járjon. Persze ezek a felvételek ennek el­lenére nem alkotás értékűek. Azért kell önálló televíziós produkciókat is készíte­ni az operákból, mert a műveket a kép­ernyőn valahogy másképp kell megjele­níteni, hogy azonosak legyenek önma­gukkal.

- Az énekesi-színészi munkában ho­gyan mutatkozik ez a különbség?
- A televízió annyira közel hozza az énekest a nézőhöz, hogy például maga az éneklés mint fizikai munka a képer­nyőn nem esztétikus. Ezért vagyok híve a televíziós play back technikának.
- Tehát annak a módszernek, amely­nél a hangfelvételt már a forgatás előtt el­készítik. Ugye a Fehér György rendezésé­ben látott televíziós Bajazzók is így ké­szült?
- Igen. És ennek volt köszönhető, hogy Neddát talán árnyaltabban jelenít­hettem meg, mint színpadon. Például a Madárária hangfelvételén elénekeltem, amit a zeneszerző megírt, egy lágy, lírai dallamot, miközben az arcomról a kamerák előtt gyűlölet tükröződött. Ilyen arccal ezt a valóságban nem lehetett vol­na elénekelni, mert tudni kell, hogy van egy bizonyos mimika, amely a hangkép­zést segíti. Fehér Györgynek köszönhe­tem, hogy elszakadva a hagyományok­tól, egy ellentmondásosabb, drámaibb Neddát tudtam eljátszani, hiszen ő hívta fel a figyelmemet, hogy a play back technika segítségével az arcom egészen mást fejezhet ki, mint a hangom.

- Pedig sok rendező ellensége a playbacknek. Igaz, hogy Fehér György is akart készíteni magával egy olyan portré­műsort, amelyben a kamerák előtt kellett volna énekelnie?
- Igaz, de akkorra én már a play back híve lettem. Visszatérve a Bajazzókra: ez műalkotás volt, tehát nem dokumentum. Úgy éreztem, a rendező új műfajt terem­tett. Ebben az operafilmben érzékelhető a műfaji különbség az operaközvetítés és az önálló televíziós alkotás között. 

- Egyébként ez a Bajazzók nekünk másra is példa lehet: talán a korábban említett rendező-központúságra is. Ön is úgy véli, mint a produkció néhány bíráló­ja, hogy a rendező megváltoztatta a mű dramaturgiáját?
- Nem. Inkább tágította értelmezhe­tőségét.
- Ugye, az volt a leglényegesebb vál­toztatás, hogy a Silvióval való szerelmi duettet Canio „meglesi"...
- Igen, de fontosabb, hogy a rendező mélységet adott a „színház a színház­ban” szituációnak. Kiderült: bár elmo­sódik a határ színjátszás és valóság kö­zött, azért a „játék” a végén mégis valódi gyilkossággal végződik ...

- Televíziós produkcióban Juditot is el­játszotta a Szinetár-rendezte, Solti György által vezényelt Kékszakállúban. Ki javasolta erre a szerepre?
- Én magam szerettem volna eléne­kelni. Olyan volt, mint a mesében. Egy árialemezt vettem fel a Deccánál, Gardellivel, és a cég művészeti vezetőjének szóltam: milyen jó lenne előadni a Kék­szakállút Soltival. Aztán az egyik felvé­teli napon megjelent a mester: „Maga az a kislány?” Pedig nem is ismert. Csak annyit tudott, hogy van itt egy magyar lány, aki éppen a Deccánál dolgozik. Egy ötletre reagált! E felvétel alapján készítette el Szinetár Miklós a tévéfilmet, amely szintén valódi műalkotás. Egyébként az, hogy a Magyar Televízió ilyen sok operafilmet készít, az elsősor­ban Szinetár Miklós személyes érdeme.

- A nagy rendezők és dirigensek mel­lett sok énekes világsztárral is dolgozott. Kire emlékszik a legszívesebben?
- José Carrerasra. Ha el tud képzelni egy igazi spanyol grandot, aki a becsület maga, aki a segítőkészség, jóindulat ne­továbbja, hát akkor ő az. Emellett nagy énekes, hatásos színpadi jelenség. És őszinte színész, ez nagyon lényeges.

- Mi az oka, hogy Sass Sylvia általá­ban eredeti nyelvükön szólaltatja meg a műveket?
- Természetesnek tartom, hogy sokan mindent magyarul akarnak elénekelni, én azonban az eredeti nyelvű előadás hí­ve vagyok. Szerintem szinte lehetetlen egy irodalmi szöveget büntetlenül lefordítani. A szavaknak saját hangtestük van, a zeneszerzők erre komponálják a dallamot. Emlékszem, egyszer Helsinki­ben Kodály-dalokat énekeltem, termé­szetesen magyarul, amiből ők egy árvaszót sem értettek, és mégis: a Kitrákotty-mesén pontosan a csattanónál nevettek. Mert az emberek, ha lelkileg nyitottak, szavak nélkül is megértik egymást. Sok operaházban feliratozógép segíti a kö­zönséget, hogy értse az idegen nyelvű előadások szövegét, de szerintem erre se volna szükség. Megfigyeltem magamon: ha például a tévében, moziban feliratos film megy, önkéntelenül a szöveget né­zem, még akkor is, ha értem a nvelvet. Szerintem mindenkinek alkalma van ar­ra, hogy egy-egy opera megtekintése előtt megismerkedjék a mű cselekmé­nyével. A zene, a színpadi szituáció az­tán úgyis mindent megéreztet.

- Tehát egyetért azzal, hogy a magyar tévé ritkán feliratozza az operafilmeket, ellentétben például a csehszlovák televízióval?
- Igen, mert nagyon fontos, hogy a néző az énekesre figyeljen.

- Itthon mostanában kevesebbet hal­lunk önről, az Operában nem szerepel. Mikor lépett fel utoljára Magyarorszá­gon?
- Idén, június 4-én volt egy koncer­tem a Vigadóban, ahol Medveczky Ádám vezényelte a rádiózenekart, és ké­szülök egy új Hungaroton-operalemezfelvételére is.

- Tizenhat éve van a pályán. Hány sze­repet énekelt eddig?
- Negyven főszerepem volt, húsznál több lemezem jelent meg.

- Nem sok ez egy kicsit? Úgy értem; nem volt korai? Mi jöhet még?
- Például Gioconda, Salome, Médea, de boldogan énekelném újra az Adriana Lecouvreur-t is. Ellentétben sok opera­énekessel, akik egyik fellépésükről a má­sikra rohannak, én kevesebb szereplést vállalok - mostanában úgy évi   harmin­cat -, de hosszú-hosszú felkészüléssel.

- Ezért is kezdett el festeni? Kitöltendő a köztes időt?
- Több mint tíz éve festek, amatőr­ként is nagyon sok örömet, megnyugvást találok benne. Amikor csak szabadidőm engedi, ecsethez nyúlok. Az előadómű­vész feladata az újratermelés, de ben­nem él a vágy, hogy valami kézzelfogha­tót is alkossak. Valamit, ami megmarad utánam. A festmények az elszálló han­gok ellentétei, és mégis a legnagyobb se­gítséget adják ahhoz, hogy énekelni tud­jak.


482 Búbánat 2021-07-12 18:55:41 [Válasz erre: 481 Búbánat 2021-07-12 10:20:16]

Bartók Rádió ma este, 19.35 – 20.31

Sass Sylvia 70 

VII/1. rész

Dalest a Zeneakadémia Nagytermében

1. Wolfgang Amadeus Mozart: a) Kloéhoz, b) Lujza levele, c) Alkonyat,

2. Liszt Ferenc: a) Mignon, b) A thulei király, c) Loreley, d) A pásztor, e) Ha én dús király volnék (zongorán km.: Dénes Erzsébet),

3. Petrovics Emil: I. kantáta - szólóhangra és kamaraegyüttesre Mihail Eminescu szövegére (Egyedül az erdőben) (km.: Szűcs Lóránt - zongora, Maros Éva - hárfa, Farkas J. Ferenc - nagybőgő, Éder Vonósnégyes, Jeunesses Fúvósötös, vez.: a szerző)

(1975. április 30.)

(Ism. július 31., 12.36)


481 Búbánat 2021-07-12 10:20:16

Portré: Sass Sylvia Kossuth-díjas operaénekesnő 70 éves

Július 12-én lesz hetvenéves Sass Sylvia Kossuth-díjas operaénekesnő. Az MTVA Sajtóarchívumának anyaga


480 Búbánat 2021-05-15 09:41:58

A Bartók Rádió ma délelőtti műsora

11:00 – 12.00 Mesterek órája – Sass Sylvia énekel 

1. Giacomo Puccini: Tosca – Tosca imája II. felv. (Londoni Szimfonikus Zenekar, vez.: Lamberto Gardelli – London, Kingsway Hall, 1977. február 2.),

2. Giuseppe Verdi: Otello – Fűzfadal és Ave Maria IV. felv. (Magyar Állami Operaház Zenekara, vez.: Lukács Ervin – Magyar Rádió, 1982. január 10.),

3. Giacomo Puccini: Manon Lescaut – Manon áriája IV. felv. (Londoni Szimfonikus Zenekar, vez.: Lamberto Gardelli – London, Kingsway Hall, 1977. február 2.),

4. Giuseppe Verdi: Aida – Aida áriája I. felv. (Londoni Szimfonikus Zenekar, vez.: Lamberto Gardelli – London, Kingsway Hall, 1977. február),

5. Giacomo Puccini: Pillangókisasszony – Nagyária II. felv. (Londoni Szimfonikus Zenekar, vez.: Lamberto Gardelli – London, Kingsway Hall, 1977. február 2.),

6. Richard Strauss: Négy utolsó ének – a) Tavasz, b) Szeptember, c) Lefekvés előtt, d) Alkony (Magyar Állami Hangversenyzenekar, vez.: Lukács Ervin)

A mikrofonnál: Fellegi Lénárd

Szerk.: Bánkövi Gyula


479 Búbánat 2020-09-20 11:18:55 [Válasz erre: 478 Búbánat 2020-09-19 20:13:56]

A portréfilm-előzetesben kihagyták/kifelejtették(?) Sass Sylvia művészi elismeréseinek sorából a legmagasabb/legrangosabb kitüntetést: Kossuth-díj (2017). 


478 Búbánat 2020-09-19 20:13:56 [Válasz erre: 475 Búbánat 2019-07-13 13:09:21]

NAGY ERNŐ: SZIVÁRVÁNY HAVASÁN – PORTRÉFILM SASS SYLVIA OPERAÉNEKESRŐL

/ FALUDI DOKU FILMKLUB/

Nagy Ernő: Szivárvány havasán – portréfilm Sass Sylvia operaénekesről (2019) 52’

Sass Sylvia varázslatos hangján és kivételes színészi kifejezőerővel jelenítette meg az operairodalom nagy szopránszerepeit itthon és a világ leghíresebb operaházaiban, s kiemelkedő művészetét a legjelentősebb lemezcégek felvételei is megörökítették. Az utóbbi években _ a mellett, hogy fiatal énekeseket tanít és nemzetközi mesterkurzusokat tart _ egyre többet fest és ír. A Magyar Művészeti Akadémia Szivárvány havasán című portréfilmjében Sass Sylviát ismerhetjük meg közelebbről, aki Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2018-ban pedig az Olasz Csillagrend lovagkeresztjével ismerték el művészetét.

A vetítés utáni beszélgetés az alkotókkal.

• 2020. október 14. 18:45
• Párbeszéd Háza


477 Búbánat 2020-07-12 20:55:40

Ma ünnepli születésnapját Sass Sylvia (1951.július 12. -  )

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1029251760837552&set=pcb.3409439725744297&type=3&theater&ifg=1

Boldog születésnapot kívánok a Művésznőnek!


476 Búbánat 2019-08-14 20:21:09

Múltidéző

1987. június 4., Bartók Rádió 20.05 – kb. 21.05

Kapcsoljuk a Pesti Vígadót

Sass Sylvia áriaestje

Közreműködik: az MRT Szimfonikus Zenekara

Vezényel: Medveczky Ádám

  1. Mascagni: Parasztbecsület – Santuzza áriája
  2. Csajkovszkij: Anyegin – Tatjana levéláriája
  3. Puccini: Manon Lescaut – intermezzo
  4. Puccini: Bohémélet – Mimi áriája, III. felv.
  5. Boito: Mefistofele – Margit áriája, III. felv.
  6. Donizetti: Az ezred lánya – Marie áriája, I. felv.
  7. Bizet: Carmen – a III. felvonás előjátéka
  8. Catalani: La Wally – Wally áriája, I. felv.
  9. Cilea: Adriana Lecouvreur – Adriana áriája, I. felv.
  10. Cilea: Adriana Lecouvreur – Adriana áriája, IV. felv.

475 Búbánat 2019-07-13 13:09:21

Portréfilm készült Sass Sylvia operaénekesről + Video

Papageno.hu - 2019. július 12. 

Sass Sylvia varázslatos hangján és kivételes színészi kifejezőerővel jelenítette meg az operairodalom nagy szopránszerepeit itthon és a világ leghíresebb operaházaiban, s kiemelkedő művészetét a legjelentősebb lemezcégek felvételei is megörökítették. Az utóbbi években – amellett, hogy fiatal énekeseket tanít és nemzetközi mesterkurzusokat tart – egyre többet fest és ír.

A Magyar Művészeti Akadémia Szivárvány havasán című portréfilmjében Sass Sylviát ismerhetjük meg közelebbről, aki Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2018-ban pedig az Olasz Csillagrend lovagkeresztjével ismerték el művészetét.

A portréfilm rendezője és operatőre Nagy Ernő.


474 Búbánat 2019-07-12 11:47:16

Sass Sylvia mai születésnapjára

(Fotó: a Művésznő facebook oldaláról)


473 Búbánat 2019-06-28 16:05:37

Sass Sylvia és Fülei Balázs különleges Liszt-estje a Károlyi Kastélyban Fehérvárcsurgón

Foto: Klára Várhelyi

Június 28-án, pénteken, 20 órakor Sass Sylvia (szoprán) és Fülei Balázs (zongora) különleges estje kerül megrendezésre a fehérvárcsurgói Károlyi Kastélyban .

"A legendák földjén"

LISZT: Es war ein König in Thule
LISZT: Vergiftet sind meine Lieder
LISZT: Ne brani menya moi drug
LISZT: Die drei Zigeuner
LISZT: Vätergruft
LISZT: Freudvoll und Leidvoll
LISZT: Der Alpenjäger
LISZT: Es muss ein Wunderbares sei


472 telramund 2019-01-13 10:27:57 [Válasz erre: 468 david28 2019-01-12 22:50:30]

Az hiszem több operettet kellene hallgatnia!Az operett nem opera.Operettben opera klisékkel nem lehet operálni sem hangban sem játékban -legyen bármekkora énekes vagy énekesnő az illető.Aztán más egy bécsi operett pl J Strauss és más a Lehár, Kálmán, Huszka stb vonal.Hogy ne Sasst ekézzem ott volt a Csárdáskirálynő Anna Moffoval.Köszönöm nem kérem.


471 Búbánat 2019-01-13 10:11:20 [Válasz erre: 463 Búbánat 2019-01-12 11:40:37]

"A prima donna, mint primadonna" - Sass Sylvia operettrészleteket énekel

Portréfilm  (1977)

 

Ismétlés: ma éjjel 22.50-től az M3 csatornán


470 nizajemon 2019-01-13 09:01:12 [Válasz erre: 469 nizajemon 2019-01-13 08:45:05]

A  vas reggeli kávém közben bele is gondoltam,hogyha nem teszi tönkre a világszép hangját nem neki való szerepekkel huszonévesen,mekkora Donizetti királynőket énekelhetett volna a benne lévő drámaiság okán is.


469 nizajemon 2019-01-13 08:45:05 [Válasz erre: 468 david28 2019-01-12 22:50:30]

Az,hogy a művésznőnek nem volt való,hangsúlyozottan csak az én véleményem szerint operettet énekelni,semmit nem von le az énekesnői nagyságából.Voltak pályatársai,pl Kincses Veronika,akiknek meg remekül ment,lásd Bécsi vér,melyből anno hetente adott a rádió.Nem gondolom,hogy az operett primadonnái bármikor is csirkehangon nyafogtak volna :)


468 david28 2019-01-12 22:50:30

Persze, végülis csak csirkehangon lehet nyafogni operettet. :D Én aki nem vagyok a műfaj rajongója, örömmel vettem, hogy vannak olyan felvételek, ahol valaki énekli is ezeket a dalokat.


467 telramund 2019-01-12 16:12:01 [Válasz erre: 465 nizajemon 2019-01-12 15:56:26]

Köszönöm az utolsó sort.Talán annyit a játékának sem!


466 Búbánat 2019-01-12 16:11:20 [Válasz erre: 464 nizajemon 2019-01-12 15:56:11]

Kedves nizajemon! 

Az hogy Sass Sylviának valami köze volt az operetthez, a rádiófelvétel nyomán készült televíziós portréfilm kívánja bemutatni.  Erősen szubjektív, hogy kinek jön be és kinek nem. S. Sz. mint "operettprimadonna"?  - nyilvánvalóan az utóbbi az igaz: legtöbbünknek nem.  Amúgy kordokumentumnak is tekinthető  a ma már idősnek számító, gyakorlatilag visszavonult művésznő régi, ezúttal az operetténekesnő oldalát bemutató portréfilmje. Megjegyzem, a Dankó Rádióban gyakran bejátsszák Sass Szylviának operettrészlet-felvételeit: úgy látszik, van iránta/irántuk közönségigény.


465 nizajemon 2019-01-12 15:56:26 [Válasz erre: 464 nizajemon 2019-01-12 15:56:11]

f


464 nizajemon 2019-01-12 15:56:11 [Válasz erre: 463 Búbánat 2019-01-12 11:40:37]

Kedves Búbánat,ennek a műsornak a legőbb erénye az,hogy hosszan láthattuk,hogy milyen szép nő volt a művésznő,mert a hangjának/habitusának nem sok köze volt az operetthez.


463 Búbánat 2019-01-12 11:40:37

Az M3 csatornán láthatjuk ma délután

2019. január 12. szombat 15:10 - 15:55

"A prima donna, mint primadonna" - Sass Sylvia operettrészleteket énekel

Portréfilm  (1977)

(45')

Rendező: Vámos László

Műsorvezető: Antal Imre

A műsorban elhangzó dalok:

Jacques Offenbach: Szép Heléna - Heléna románca

Csajkovszkij – Klein: A diadalmas asszony – Románc

Lehár Ferenc: Giuditta - Giuditta belépője

Jacobi Viktor: Sybill – „Illúzió a szerelem” (km. Miller Lajos)

ifj. Johann Strauss: A cigánybáró - Szaffi dala

Lehár Ferenc: A víg özvegy - Vilja-dal

A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli.

 A hanganyag a Magyar Rádió stúdiófelvételeiről való -  két időpontban kerültek bemutatásra a Kossuth rádióban:

  • Sass Sylvia és Miller Lajos új operettfelvételei a Magyar Rádióban (1976. augusztus 16. Kossuth Rádió 20.25 - 21.05) – Sebestyén András – km. az MRT szimfonikus zenekara.

1.) Huszka Jenő – Martos Ferenc: Bob herceg – nyitány
2.) Huszka Jenő – Martos Ferenc: Gül baba – Mujkó dala (Miller)
3.) Lehár Ferenc – Mérey Adolf: A víg özvegy – Bevezetés és Vilja-dal (Sass)
4.) Jacobi Viktor: Sybill – Kettős: „Illúzió a szerelem” (Sass, Miller)
5.) Robert Planquette: A corneville-i harangok – Henry márki dala (Miller)
6.) Jacques Offenbach: A szép Heléna – románc (Sass)
7.) Jacques Offenbach: A 66-os szám – Házaló-dal (Miller)
8.) Johann Strauss: A cigánybáró – Saffi dala (Sass)

  • Sass Sylvia operettdalokat énekel (1977. március 26. Kossuth Rádió 18.45-19.13)  - Sebestyén András – km. az MRT szimfonikus zenekara.

1.) Kálmán Imre – Harsányi Zsolt: Marica grófnő – Marica belépője
2.) Lehár Ferenc – Harsányi Zsolt: Giuditta – „Más nem csókol”
3.) Leo Fall: Pompadour – Pompadour dala
4.) Karl Millöcker: Dubarry – „Mindegy nekem”
5.) Csajkovszkij – Klein: A diadalmas asszony – Románc
6.) Kálmán Imre – Gábor Andor: Csárdáskirálynő – Sylvia belépője


462 Beatrice 2018-10-11 22:33:04

Sass Sylvia legújabb könyvének bemutatója október 15-én a Hegyvidéki Kulturális Szalonban lesz. 


461 Búbánat 2018-06-14 23:02:54

1978. április 28. , Kossuth Rádió 20.10 – 21.00

Magyar Operaénekesek

Sass Sylvia

Kertész Iván műsora

  1. Verdi: A trubadúr – Leonóra áriája, IV. felv.
  2. Puccini: Pillangókisasszony – Nagyária (Cso-cso-szán)
  3. Wagner: Tannhäuser – Csarnokária (Erzsébet)
  4. Verdi: A lombardok – Giselda áriája, II. felv.
  5. Puccini: Tosca – Tosca imája
  6. Verdi: Az álarcosbál - Amália áriája, II. felv.
  7. Ponchielli: Gioconda – Méregária
  8. Puccini: Bohémélet – Mimi áriája, III. felv.
  9. Verdi: A végzet hatalma – Leonóra áriája, IV. felv.

460 Nagy Katalin 2018-06-07 18:37:28

A héten zenés irodalmi délutánt szerveztek Bresciában, a város legnagyobb parkjában lévő, szépen felújított kávéházban. Kedves fiatal újságíró konferált, tehetséges fiatal színész szavalt, fiatal bariton néhány ismert áriát adott elő zongorakísérettel. A városi lap beharangozójában olvastam, hogy a fellépő operaénekes, Riccardo Certi, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét kapta 2013-ban. Az internetes keresés alapján annyit sikerült megtudnom róla, hogy Bartók Kékszakállújában lépett fel. A műsor után szóba elegyedtem a fiatalemberrel, mert nagyon kíváncsi voltam, miért és hogyan tanulta meg a darabot magyarul. Azonnal közölte, hogy egyáltalán nem tud magyarul, se rokona, se boldog őse nincs hazánkban, viszont SYLVIA SASS (hibátlan magyarsággal „sasként” kiejtve)… Lelkesen, óriási tűzzel magyarázta, hogy mindent Sass művésznőnek köszönhet, aki 3 hónapig éjt-nappallá téve tanította őt és az amerikai szopránt. Betanította a darabot hangról hangra, szótagonként tanította és számonkérte a helyes, érthető kiejtést is. Csillogó szemmel (és természetesen óriási gesztusokkal) ecsetelte, hogy Sass Sylvia mindenféle sztárallűrök nélkül, művészi alázattal, csak a zenére, a műre koncentrálva tanított, azóta is hálás neki ezért.  


459 Búbánat 2018-04-29 21:36:14

 

Olasz kitüntetést vehetett át Sass Sylvia

FIDELIO/MTI- 2018.04.28. 09:53

Az operaénekesnő mellett Barna Imre műfordító, szerkesztő, Lukácsi Margit műfordító, italianista is magas rangú olasz kitüntetéseket vehetett át Budapesten Massimo Rusticótól, Olaszország magyarországi nagykövetétől.

Sass Sylvia operaénekesnek szintén az Olasz Csillagrend lovagkeresztjét adta át Massimo Rustico. Az indoklás szerint a világhírű énekesnő a hetvenes évek óta a világ számos operaszínpadán keltette életre Giuseppe Verdi operáinak hősnőit, de több más olasz zeneszerző, így Puccini, Bellini vagy Monteverdi műveit is tolmácsolta, mindemellett pedig a Római Magyar Akadémián 2013 és 2015 között mesterkurzusokat is tartott.


458 Búbánat 2018-03-24 11:13:42

Bartók Rádió, ma este, 19.35 – 22.00


Giuseppe Verdi: A lombardokhttp://hangtar.radio.hu/images/kh0.png

Négyfelvonásos opera

Szövegét Temistocle Solera írta

Vez.: Lamberto Gardelli

Km.: Magyar Rádió és Televízió Énekkara (karig.: Sapszon Ferenc) és a Magyar Állami Operaház Zenekara

Hegedűszóló: Kovács Zsuzsa


Szereposztás:
Arvino - Ezio Di Cesare (tenor),
Pagano - Kováts Kolos (basszus),
Giselda - Sass Sylvia (szoprán),
Viclinda - Misura Zsuzsa (szoprán),
Acciano - Gregor József (basszus),
Sofia - Jász Klári (mezzoszoprán),
Oronte - Giorgio Lamberti (tenor),
Pirro - Jánosi Péter (bariton),
Prior - Gerdesits Ferenc (tenor).

/Hungaroton, 1984/


457 david28 2018-03-19 07:57:08 [Válasz erre: 455 rotor 2018-03-19 04:28:07]

Normat enekel is Kolonits Debrecenben, majusban jon az eloadas Pestre egy alkalom erejeig :)


456 david28 2018-03-19 07:49:04 [Válasz erre: 454 nickname 2018-03-18 21:25:23]

Schöck Atala nagy kedvencem, de inkabb mezzoszoprannak gondolom, aki mar inkabb dramai, nagyon jo altos kezsegekkel (nem eretnekseg altnak hivni egyebkent). A masik hasonlo Fodor Bernadett. Igazi altot en magyar operaenekesek kozul osszesen kettot hallottam, akinek tenyleg meg volt az az androgun, nehez es kelloen sotet hangzasa, ami egy altnak (Marian Anderson, Kathleen Ferrier, Galou, Podles): Tiszay Magda es Basilides Maria. Szinte alt volt meg Barlay es Schockon kivul gyonyoru mely regisztere volt meg Meszoly Katalinnak, Hamari Julianak is. Meg volt nekunk egy hatalmas dramai mezzonk, Komlossy szemelyeben aki szinten sikeresen formalt meg alt szerepeket, a Szekelyfono es Ulrica itthon sztem majdnem vele volt a legjobb (azokkozul amit hallottam). Illetve ha jol tudom a jelenlegi felhozatalbol Kovacs Annamaria is alt, de hozza meg sosem volt szerencsem.


455 rotor 2018-03-19 04:28:07

Most egyébként is lenne a magyar  vendégművészeink  között is sok alkalmas énekes az Anna Bolena szerepeire, Normára is... (titokban Kolonits Klárára gondolok a főszerepben.)


454 nickname 2018-03-18 21:25:23 [Válasz erre: 453 david28 2018-03-18 08:51:03]

Azért nekünk van igazi altunk, aki olyat énekelt a Bolen Annában a Müpa-ban és a Farancében is, hogy tátva maradt a szám: Schöck Atala. 


453 david28 2018-03-18 08:51:03 [Válasz erre: 450 nickname 2018-03-18 08:46:40]

A legritkább hangfaj operában az igazi alt, kb minden alt szerepet mezzok énekelnek ma már nagy fájdalmamra (mondjuk a basszushoz hasonlóan kevés jó szerep jutott nekik). Egy-kettő nagyobb alt énekesnő van, mint Delphine Galou, Ewa Podles (bár ő már nem épp fiatal)... meg talán a fiatalok közül ígéretes egy Avery Amereau nevű hölgyemény illetve a Met-ben fellépő Meredith Arwady. S valóban igazi basszus is kevés van, a legtöbbje ott is basszbariton.


452 david28 2018-03-18 08:47:41 [Válasz erre: 450 nickname 2018-03-18 08:46:40]

Simándyn nem, őt nem is írtam oda. Ő egy nemzeti ikon (én mondjuk Ilosfalvyt jobban szeretem, ha már...).


451 david28 2018-03-18 08:46:47 [Válasz erre: 446 IVA 2018-03-18 04:01:02]

Szerintem minimális modernizálás minden darabra ráfér, legalábbis a librettokra mindenképp. Én a magyar operaéneklés mellett lennék eleve modernizált szövegekkel. A történetet nem érdemes megváltoztatni mert szerves egészben van a zenével, nem véletlen van ott az a recitativo, nem véletlen van azon a helyen az az ária, duett stb. Az alapszituáció sok esetben szinte mindegy. Hogy most az eredeti darab a 17. században játszódik, és ő meg a jelmezeket meg a díszletet 20. századira csinálja meg, ha egy odaillő libretto van, és nem rendez a zene ellen, akkor abból nagyon jó előadások kerekdhetnének ki amik akár a fiatalabb korosztályt is be tudnák csábítani az operába (a rémes Rajnai sellők vagy Jancsi és Juliska nem ilyenek voltak..)


450 nickname 2018-03-18 08:46:40 [Válasz erre: 449 david28 2018-03-18 08:29:12]

Azért ez egy erós hozzászólás, hogy Simándy felvételein mosolyog és durván általánosító. Gyurkovicsot én se láthattam élőben, Svédet sem, Joviczkyt sem, de ettől még nem érzem őket élvezhetetlennek! Sőt! Sok fiatal énekes a két kezét összetehetné hálából a jó Istennek, ha olyan tehetséggel, kifejezőerővel lenne megáldva, mint az említett művészek. Hogy a színpadon milyen gesztusokkal éltek, hogyan mozogtak, milyen volt a színészi alakításuk más tészta, hogy manapság másként énekelnek tény és nincsenek is ma már nagy tenorok. Az igazi hőstenorok kihalófélben lévő énekesfajták, igazi mély basszusokkal se vagyunk elersztve és jó mezzoszoprán is kevés akad manapság a fiatalok között. Ez meg nem feltétlenül ízlés kérdése, hanem van egy kotta, amit meg kell szólaltatni és nem mindegy, hogy azt milyen minőségben teszik. Sok énekes a szerepformálásról semmit se tud, vagy csak képtelen rá, de sokszor idejük sincs egy-egy elmélyültebb szerepértelmezésre, olyankor kapnak meg szerepeket, amikor még nem lenne nekik való és még lehetne sorolni.

Én Callast felvételeit nem ódivatúsága miatt nem szeretem, hanem mert nem tudom minden szerepben elviselni a hangszínét! Sassnál ugyanez a helyzet, de sok énekesnő szeretne még ma is olyan kifejezőerővel éneklni, mint ők tették. Nem beszélve arról, hogy volt hangjuk is, amivel tudtak bánni. 


449 david28 2018-03-18 08:29:12 [Válasz erre: 447 IVA 2018-03-18 04:04:06]

+

azt se felejtsd el, hogy más korosztály más füllel hallgat. Ma elég sok minden teljesen más az éneklésben, előadásmódban is a negyven-ötven évvel, de még a húsz-harminc évvel ezelőttiekhez képest is. Az én generációm Gyurkovics, Joviczky, Sárdy meg Lehoczky felvételein inkább csak mosolyog, az én fülemnek az ő éneklésük, előadásmódjuk archaikus, poros, régimódi, pedig akkoriban mindannyian nagyon nagy énekesek voltak ugyebár (de pl Palánkaynál, Tiszaynál, Ágaynál vagy Svédnél ezt nem érzem annyira). Sasst pont azért szeretem ennyire, mert sztem megelőzte a korát, nyilván későbbi korszak, de még úgy is. Nem véletlen, hogy sok fiatal rajongója van :)


448 david28 2018-03-18 08:11:40 [Válasz erre: 444 IVA 2018-03-18 03:07:38]

Mint írtam is sajnos az operett mint műfaj totálisan távol áll tőlem. Én jazzes, soulos, rhythm and bluesos, esetleg popos-rockos vagyok ha "könnyű"zenéről van szó, az operett számomra nem mond semmit (kivétel egy-két nagyoperett amihez volt szerencsém). Épp ezért tetszenek Sass operettfelvételei, mert végre valaki nem ezzel a cukormázas nyávogássál adja elő, amilyennek én hallom ezt a műfajt legtöbbször. Honthyt színpadon nyilván nem láttam, azt se vitatom hogy volt hangja, de nekem az erotikus abszolút nem jutott eszembe, maximum egy jól ismert vulgáris másik kontextusban. :D Más képességeit sem vitatom, csak számomra az egész nő ellenszenves volt, a hangja nekem csúnya, kellemetlen, és bizony éles. Takács Paulát sem szerettem meg azok alapján, amiket hallottam tőle. Ez van, ez nem sarkos vélemény, ha nem szeretek hallgatni valakit, akkor nem szeretem hallgatni, esetleg le is írom hogy miért.

Lehet megpiszkálok szent teheneket, de ez csak egy vélemény, ez meg egy fórum ami azért van, hogy aztat leírjuk. :) Kincses éneklésével egyébként semmi bajom, ott a nőtől kapok hidegrázást, ha meglátom, ilyen is van + vedd figyelembe hogy én a régiek pályáját nem tudtam olyan mélységeiben végigkövetni, mint az idősebbek, így nekem csak felvételek maradtak, ami meg vagy tetszik, vagy nem, vagy közömbösen viseltetek iránta, de nem hinném hogy ezt ne írhatnám le. A "nem szeretem" nem jelent egyet a "tehetségtelennek tartom és minden érdemét megkérdőjelezem"-mel.


447 IVA 2018-03-18 04:04:06 [Válasz erre: 394 david28 2018-03-17 10:06:58]

Lehet, hogy példálózásoddal nyitott kapukat döngetsz. A Kesselyák Gergely rendezte miskolci Tosca Scarpiája, ha fürdőnadrágra nem is, de alsógatyára levetkőzött. (Nyilván a gyengébb fantáziájú nézők kedvéért.)


446 IVA 2018-03-18 04:01:02 [Válasz erre: 392 david28 2018-03-17 01:17:52]

Szerintem a színpadi művésznek markáns elképzelésének kell lennie arról, hogy milyen ember, akit megjelenít, milyenek azok, akikkel kapcsolatban áll a darabban, és ez minden művésznél más és más. A történettől és az alapszituációtól természetesen nem térhetnek el (amint ezt a rendezők viszont gátlástalanul megteszik időnként).


445 IVA 2018-03-18 03:39:50 [Válasz erre: 396 telramund 2018-03-17 14:15:18]

Amikor Sass Sylvia operettrészlet-felvételeit bemutatták a televízióban (úgy emlékszem, ez Vámos László ideája volt), ismerve az ő előadói modorát, mimikáját a nézőtér színpad-közeli helyeiről, fel sem tűnt ez a paródiára emlékeztető játék. Manapság szembesülve vele sokkal inkább.
Voltaképpen azon csodálkozom, hogy a felvételkor a rendező (esetleg az operatőr is) nem figyelmeztette az énekesnőt, hogy a kamerák előtt annyi mosoly, a mórikálás, szemforgatás sok, premier plánnál különösen. De az is lehet, hogy figyelmeztették, csak eredménytelenül. Színészeknek tanítják, hogy a gesztusokkal, mimikával, sőt a beszéddel is mennyivel visszafogottabban kell bánni film- vagy televíziós forgatáskor, mint a színpadon.
Valószínű, hogy más énekesek viszont – az esetleges rendezői utasítástól függetlenül – ösztönösen eltalálják a gesztusok mértékét: Házy Erzsébet, Kincses Veronika, Kalmár Magda, Pitti Katalin operettfelvételeire a természetes játék jellemző. Persze az övék jelentősebb kirándulásnak is számít a műfajban.


444 IVA 2018-03-18 03:07:38 [Válasz erre: 398 david28 2018-03-17 15:09:57]

Turandot bemutatkozó áriáját én a Qualiton keresztmetszetéről ismertem meg, Takács Paula előadásában, és ez elég volt ahhoz, hogy beleszeressek. Később megkaptam Callas Puccini-árialemezét, amelyen az In questa reggia mai napig is a csoda maga. Ez nem akadűlyozott meg abban, hogy első Erkel színházi Turandotom, a fiatal Dobránszky Zsuzsa alakításától csaknem elálljon a lélegzetem. Az ő bemutatkozásától számítva minden Turandotot hallottam, aki megfordult Budapesten, illetve a szegedi Dóm téren, és akik elérhetők voltak felvételről. Nem mindegyikük volt meggyőző, de azt megtanultam, hogy egyikük alakításában sem szabad egy másiknak a hangját vagy előadásmódját keresni, és ha azt nem találjuk, aláminősítve elutasítani. Láttam Sass Sylvia Turandotját 1983 karácsonyán, éreztem benne az elhivatottságot, mennyire hisz abban, hogy azonos a szereppel – de engem nem győzött meg erről. Ugyanakkor sosem hittem volna, hogy Sudlik Mária erre a szerepre termett, és nyilván nagy csalódás lett volna, ha akár Takács Paula, akár Birgit Nilsson hangját keresem az övében. Csak figyeltem kíváncsian, és hamar észrevettem: ő Turandot!
Én nagyon szeretem Callas Normáját, nálam feltétlenül a világ legjobb Trubadúr-Leonórája. De Carmen-, Aida- és Manon Lescaut-felvételét sosem szerettem.
Olvastam, hogy a fórumtársak már „védelmükbe vették” Veled szemben Callast, Kincses Veronikát és talán mást is, feltétlenül csatlakozom hozzájuk. Természetesen az ízlésen nem érdemes vitatkozni, de tudni kell, hogy egy énekes lemez-, koncert- és tv-felvételei nem tükrözik minden adottságát, és ezeket is más füllel hallgatja az, aki a művész színpadi pályáját végigkísérte.
Ezt ugyan nem mondhatom el Honthy Hannáról, akit éppenséggel láthattam volna színpadon is, de sajnos a szüleim nem vittek az Operettszínházba. Ennek ellenére rádiós és televíziós fellépései és felvételei alapján gyerekkorom óta rajongtam érte, egyik kedvencemnek vallottam. (Valamikor 1957-ben, amikor még nem volt tévénk, egy szomszéd készülékén láttam A csárdáskirálynő egyenes közvetítésében: felejthetetlen volt.) Most őt is szeretném védelmembe venni. Biztos vagyok abban, hogy sarkosan megfogalmazott véleményed leírása előtt nem sokat hallottad Honthyt, vagy csak valamilyen kezdetleges, rossz minőségű vagy kopott felvételről. Nem volt operaénekes, tudtommal nem is akart az lenni sohasem. Legendás pályafutását az operett műfajában azonban korántsem csupán a külsejének, megjelenni tudásának, színészetének, különleges, fanyar egyéniségének (és akaraterejének) köszönhette, hanem gyönyörű hangjának, képzett és ápolt éneklésének is! Nagy primadonna-elődje, Fedák Sári állítólag nem tudott énekelni (sőt táncolni sem), de Honthy mindent tudott, még áldozatot hozni is a hivatásáért. Lágy, kiegyenlített, erotikus színezetű lírai szoprán volt az övé, intelligens dallamformálással, jól érthető szövegmondással énekelt, és sohasem harapta el a sorvégeket netán levegő fogytán. Amikor idősebb lett, természetesen megkoptak ezek az erényei, de szerepkört váltva (tudjuk, hogy darabokat írtak át azért, hogy egyéniségére szabhassanak figurákat) az éneklésbeli hiányosságokat is szellemesen építette be egy-egy megformált szerepbe, sohasem kellemetlenül. (Éles, csipogó sohasem volt a hangja.)
Mielőtt offolás vádja érne, amiért ebben  topicba szóltam legnagyobb operettprimadonnánkért, elmesélem, hogy egyetlenegyszer személyesen is láttam Honthy Hannát. Nem színpadon, hanem az Erkel Színház nézőterén, amikor megnézte a Normát Sass Sylviával. (Nem a premiert, de könnyű behatárolni: ez csak 1978-ban történhetett, nagy valószínűséggel még a bemutató évadjában.)


443 parampampoli 2018-03-18 00:03:29 [Válasz erre: 442 ladislav kozlok 2018-03-17 22:53:01]

Általános tanácsokra érthette, nem konkrét szerepformálási utasításokra.


442 ladislav kozlok 2018-03-17 22:53:01 [Válasz erre: 402 parampampoli 2018-03-17 15:39:52]

A  pozsonyi Tosca után személyesen megkérdeztem a Muvésznotol, igaz-e hogy Maria Callas tanácsait fogadta el, azt felelte - IGEN. 


441 ladislav kozlok 2018-03-17 22:42:43 [Válasz erre: 440 parampampoli 2018-03-17 17:16:09]

A feleségem szerint Neked van igazad, de én az áletrajznak hiszek.


440 parampampoli 2018-03-17 17:16:09 [Válasz erre: 438 ladislav kozlok 2018-03-17 16:59:22]

A Callas-életrajz szerint 1952-54 közt 92 kilóról fogyott le 64-re, viszont már 52-ben is jóval soványabb volt, mint a 40-es években, amikor krumpliszsáknak nevezte az athéni tenorista, vagy ő maga nem volt hajlandó Pillangókisasszonyt énekelni debütnek a Scalában. Van egy híres képe, első Normáiról, ahol szőke parókában úgy néz ki, mint egy hústorony. Akkoriban, állítólag 120 körül volt a testsúlya. Ilyen értelemben mondtam a 60 kilót - bár sose mértem meg személyesen, ez igaz.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.