90 éves az érdi operaénekes, aki minden szerepben jól szól
Palcsó Sándor az érdi rádiónak nyilatkozik: - a linken megadott Érd FM 101.3 alatt lehet meghallgatni az interjút.
/Érd. Most.hu/
90 éves lett Palcsó Sándor, a Magyar Állami Operaház örökös tagja, Liszt Ferenc-díjas, érdemes és kiváló művész, akinek munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti- és középkeresztjével is elismerték.
Palcsó Sándor csaknem nyolcvan opera és dalmű tenorszerepeit énekelte, de nemcsak énekelte, hanem játszotta el kiváló színészi eszközökkel. Egyike a leggazdagabb repertoárral rendelkező karakterénekeseinknek.
"Gazdag eszköztára révén nem pusztán életet lehelt e szivárványszín alakokba, de mintegy ki is tágította a karakteréneklés – mint kategória – lehetőségeit. Szerepei sokféleségére gondolva nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy esetében a karaktertenor ’skatulya’ tulajdonképpen mindvégig egy óriási ’ládaként’ funkcionált, hiszen egyik nap még Prokofjev operájában bukfencezett, másnap már ármánykodó Mimeként acsarkodott, megint máskor pedig a Borisz Godunovban nyújtott, valóságos pszichoanalitikus elemzéssel felérő Bolond-alakítását dicsérte a kritika." /Bartók Gergely: „A többi néma csend.” – Palcsó Sándor portréja – Magánkiadvány – 2017./
Európa-szerte vendégszerepelt, számos rádió- és televíziófelvételen hallható még ma is. 2011-ben "Én a pásztorok királya... Palcsó Sándor emlékei" címen írta meg önéletrajzi könyvét családja biztatására. 2011-ben megkapta Érd Város Életműdíját, és életművét beválogatták az Érdikumok közé is.
Isten éltesse még sokáig szerettei körében!
Függelék:
Az Érdi Újság 2017. március 8-ai számában megjelent interjút olvashatja el, melyet Temesi László készített az operaénekessel - ugyanezen cikk után.
Nagy örömmel tettem eleget a kedves invitálásnak, hogy jöjjek el Érdre, vegyek én is részt Palcsó Sándor 90. születésnapja tiszteletére rendezendő ünnepi megemlékezésen. A zártkörű rendezvény helyszíne a zenei könyvtár külön terme volt, ahová szép számmal érkeztek a művész tisztelői, pályatársak, barátok, rajongók, de az Operaház képviselői is ott voltak.
Sokan voltunk. Eljött Barlay Zsuzsa és Rozsos István operaénekesek is. Ott volt a korábbi híres operaházi karmester, Madarassy Albert leánya. Jelen volt László Zsuzsa, a hivatásától már visszavonult aranytollas újságíró, szerkesztő-riporter, ahogy tiszteletét tette az Operaház korábbi protokoll főnöke, Uzoni Mária is. Mintha Mezey Bélát, az Operaház egykori neves fotóművészét is látni véltem volna az érkezett vendégek sűrűjében...
Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója Palcsó Sándorhoz írott levelének köszöntő sorait - nevében - egy ifjú hölgy munkatársa olvasta fel, aki virágcsokrot adott át, egy fotós is érkezett vele, hogy megörökítse a szép pillanatokat. Volt élő zene, hangszeresek játszottak. Szóka Júlianna művésznő és két növendéke énekelt: részleteket adtak elő a János vitézből. Közösen énekeltük Palcsó Sándorhoz a jól ismert születésnapi dalt. Az érdi helyi közösségtől felkért művész vállalta a műsorvezetést, aki szóval tartott bennünket; elmondta Petőfi Sándor Szeptember végén című költeményét is. Közös fotózásokra is sor került. Csoportképek, videó is készült az ünnepségről. A beszédek, köszöntők sorát, a virágcsokrok, ajándék-kosarak átadása követte, kedves szavak irányultak az ünnepelthez, majd maga Palcsó Sándor is szólásra emelkedett és pár mondatban, szépen megfogalmazott gondolatokkal nyugtázta jókívánságainkat, amelyeket szívből jövő, hálás szavakkal viszonzott. Az általános társalgás keretében pezsgős koccintásra is sor került. Rozsos István operaénekes is ajándékot hozott és adott át Palcsó Sándornak: az Opera.digitar adatbázisból letöltötte és kinyomtatta az összes szerepét, kronológiába szedve 1957-től 1986-ig, teljes szereposztással, kis füzetbe kötötte. Ajándékát keresetlen, melegszívű szavak kíséretében nyújtotta át neki. Barlay Zsuzsa is nagyon aranyos volt, vele is beszélgethettem, aki elmondta, hogy bizony, már csak ő meg Palcsó élnek abból a bizonyos aranykorból – ők az „utolsó mohikánok”… Az állófogadás keretében sütemény, pogácsa, innivalók, gyümölcs és persze születésnapi torta kínálattal kedveskedtek a vendéglátók.
Nagyon jól, szépen sikerült, bensőséges ünnepség volt, igen jól éreztem magam a meghatott Ünnepelt, a Család és a meghívott személyek, vendégek „gyűrűjében”. Köszönöm, hogy ott lehettem!
A 90 éves Palcsó Sándort az Isten éltesse és tartsa meg még soká szeretett családja körében – és nekünk, tisztelőinek!
Folytatom - a Dankó Rádió „Túl az Óperencián” mai műsorának második részében elhangzottak ismertetését.
Kálmán Imre születésének 125. évfordulója alkalmából 1979. december 3-án a Csepeli Munkásotthonban operetthangversenyt tartottak a zeneszerző műveiből (Marica grófnő, A bajadér, Tatárjárás, Cigányprímás, Csárdáskirálynő), közreműködött Kalmár Magda, Kukely Júlia, Pászthy Júlia, Gáti István, Gulyás Dénes, Palcsó Sándor, Korondy György – ének, a Magyar Rádió Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Breitner Tamás vezényelte.
Most erről az élő koncertfelvételről, mégpedig A bajadérból szólaltak meg énekszámok Pászthy Júlia és Palcsó Sándor előadásában:
- Radzsani herceg dala, I. felv. „Éj borong a földön, éj és csend… Ajkad, mámorító üdvösség. Gyenge rózsaszálam, légy a szende párom! Édes szerelemről mesélj! / Ó, bajadérom, kit a szívem imád! Ó, bajadérom, megöl érted a vágy!…” (Palcsó Sándor)
- Marietta és Napoleon St. Cloche kettőse a II. felvonásból: „Egy jó kis bár, hol nóta vár….Ott élni szép, ott élni jó!… Ott kapta az első csókját a lány.” (Pászthy Júlia és Palcsó Sándor)
- Marietta és Napoleon St. Cloche vidám kettőse a III. felvonásból: „Aki tudja mi a sikk, mi a módi, rajong az a divatért mi nem ósdi…/Jön~e velem nagysád shimmyt járni? Bizsereg a talpam, nem tud várni, ha a zenekarban hottentotta tam-tam szól...” (Pászthy Júlia és Palcsó Sándor)
A dalokat követte Pászthy Júlia személyes vallomása Palcsó Sándorról – Nagy Ibolya telefonon hívta fel a Művésznőt.
Tulajdonképpen Palcsó Sándorral életem első premierjét csináltam az Operában: a Britten Koldusoperájában együtt szerepeltünk. És nagy hatással volt rám az ő felkészültsége, mindig annyira pontosan jött a próbákra és úgy tudta a szerepet, a háttértörténeteit a dolgoknak. És hát nagyon nagy szeretettel fogadta a fiatalokat – minket. Ugye, hát még ő is fiatal volt akkor – de minket, kezdő énekeseket. És utána nagyon sok felvételt csináltam vele a rádióban. Akár az Erkel Ferenc Brankovics György című operájában énekeltünk együtt, és sok opera-operettfelvételt is csináltunk együtt. Úgyhogy nagyon sok szép emlékem fűződik hozzá. A Falstaffban énekeltünk együtt. És hát mindig meglepett, az hogy milyen fantasztikusan viseli ezt a karakterszínű tenorhangját. Nagyon jó humorú ember és nagyon kellemes volt vele mindig az együttlét. És hát nagyon boldog vagyok, hogy részese lehetek ilyen születésnapi köszöntő megemlékezésnek. És Sándor, éljél boldogan! Legyenek szépek a napjaid! És arra gondolj, hogy mi nagyon sok szeretettel gondolunk Rád.
Szirmai Albert – Martos Ferenc: Alexandra
Az 1980. július 2-án, a Petőfi rádióban 18.35-19.25 között bemutatott rádiófelvételről:
km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András
- A király dala (Palcsó Sándor)
„- Repül a szél, szívemig ér az ifjúság tündére, valami szent, gyönyörű csend jön a sok csók helyébe!... Tűnnek a régi lányok. Valami más, mesevarázs, amire én ma vágyok! /Kicsi feleség, aranyos kis párom, a te csókod várom! Pilletáncból, bármi szép volt, már elég volt! Kicsi feleség, te leszel a jóság, gyere hát, hisz oly suhanó a boldogság!...”
- A király és Alexandra kettőse (Pászthy Júlia és Palcsó Sándor)
„- Minek ez a hideg pillantás?... Ijedelem ül a szép szemén, nem is tudom, mire véljem!? /- Minek ez a heves ostromlás? Egy kissé gyorsan jár, ne legyen a szeme oly mohó…/- Miért vagy oly szép, mint az álom, elbűvölő, mint senki más, mióta látlak, érted vágyom! Hozzád repül az álmodás… az ajkam forró csókra vár! Siessünk, minden percért kár!...”
- A grófnő dala (Oszvald Marika, az MRT Énekkarának férfikara)
„El ne fuss, légy diplomatikus, ha udvarlóid udvarlással üldöznek…./ Ötven, hatvan év, kutyabaj, ha a szív csupa fény, egy, két, három ránc, kutyabaj, ha vígan megy a tánc/Öreg úrral flörtöl az ember, fiatallal kezdeni nem mer, öreg úr az még nem vén, engem ő protezsál, ő véd…”
Palcsó Sándor visszatekintve pályájára, ezekkel a szavakkal búcsúzott tőlünk a Dankó Rádió „Túl az Óperencián” műsorában, egész heti vendégeskedése végén:
Ez a világ az én világomat színessé tette. … Nagyon érdekes egyébként a magatartásom! Mert ha megkérdezik, hogy boldog voltam-e evvel a pályával, akkor azt mondom, hogy igen, boldog voltam, de most egy kicsit szomorú vagyok, hogy nincs az a pálya, amitől boldog lehetek. Igen, de hát ez egy kicsit komplikált mondat. Ne komplikáljuk, szerintem! Szóval, ilyenkor azt szoktam mondani általában – ez a szokásaim közé tartozik - , hogy hálát adok az Istennek, hogy tulajdonképpen nagyon szép pályát adott , és nagyon szép pályát hagyott csinálni!
Jacques Offenbach: A sóhajok hídja [Le Pont des soupirs (1861., Párizs)]
Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás – a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1976. december 26., Kossuth Rádió, 18:50.
Hector Crémieux és Ludovic Halevy szövegét fordította és a verseket írta: Romhányi József
- Malatromba álma ”(Palcsó Sándor)
„Ó milyen édes álom volt: hogy szálltam én, hogy szálltam én! A lelkem lengve vándorolt, mint falevél, ha fúj a szél! Ó milyen édes álom volt: hogy szálltam én, hogy szálltam én! A lelkem lengve vándorolt, mint falevél, ha fúj a szél! Egy bűvös tájra ringatott, hol kék az ég, oly kék az ég! A vágyról halkan csendült ott, hol tündérszép, oly tündérszép! Én önnek hoztam el e dalt, e bűvölőt, e bűvölőt! Ez nékem meghódítja majd a drága nőt, a drága nőt! Ó milyen édes álom volt, hogy szálltam én, hogy szálltam én! A lelkem lengve vándorolt, mint falevél, ha fúj a szél! Ó milyen édes álom volt, hogy szálltam én, hogy szálltam én! A lelkem lengve vándorolt, mint falevél, ha fúj a szél! Ó milyen édes volt az álom! Ó milyen édes volt az álom! Ó mily szép volt!”
Jacques Offenbach: A tamburmajor leánya – nyitány (a Loire-menti Filharmonikus Zenekart Marc Soustro vezényli)
A 90 éves Palcsó Sándor ezen a héten ma utoljára volt velünk az éter hullámhosszán a Dankó Rádió "Túl az Óperencián" operettműsorában: a felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélgető társaként visszaemlékszik művészi pályájának egyes eseményeire.
Az adásban egyebek közt szó esett Wagner-szerepeiről; Nádasdy Kálmán rendezővel való összekülönbözéséről is:
Pásztor volt a Trisztán és Izoldában; Dávid A nürnbergi mesterdalnokokban; Mime A Rajna kincsében és a Siegfriedben; Loge A Rajna kincsében . Gershwin Porgy és Bess című operájában Sporting Life szerepére is kitért, a tündöklő Házy Erzsébet partnerségében…
Szeretettel emlékezett vissza Nádasdy Kálmán rendezőre is, akivel volt egy kis „összetűzése” is, amikor az Operában rá akarta osztani Almavivát A sevillai borbély felújításában; tudott - önkritikusan - nemet mondott neki e felkérésre , nem hangjának, énekstílusának, karakterének való lett volna ez a szerep. Ezt be kellett látnia Nádasdynak is… (Réti Józsefet ajánlotta maga helyett...)
Még visszatérek erre a záró beszélgetésre, addig is megemlítem a műsor első részében felcsendült operettmelódiákat:
Házy Erzsébet és Palcsó Sándor közös stúdiófelvételeiről hallhattuk énekükben:
Szirmai Albert - Emőd Tamás: Mézeskalács
1977. január 21-én, a Kossuth Rádióban szólalt meg 17.19 – 18.04 között („Bemutatjuk új felvételünket”).
Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András.
- Örzse és Buhu vidám kettőse, III. felv.: „Hála néked mindenható, ejje-hujja, hm!...” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)
- Örzse és Buhu vidám kettőse, II. felv.: „Őfelsége, őfelsége mit süt, mit főz mára?.../Édes-kedves krumplileves káré kity-tyen koty!…” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)
Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár
Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33
Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András.
- Bessy és Fritz kettőse, III. felv. Jenki-kuplé: „Volt valahol, élt valahol egy aranyos nő, róla e dalban sok szó lesz,…” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)
- Bessy és Fritz kettőse, II. felv. „Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment, a kis bohó, Dsiloló, dsiloló, dsiloló…” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)
Kálmán Imre születésének 125. évfordulója alkalmából 1979. december 3-án a Csepeli Munkásotthonban operetthangversenyt tartottak a zeneszerző műveiből (Marica grófnő, A bajadér, Tatárjárás, Cigányprímás, Csárdáskirálynő), közreműködött Kalmár Magda, Kukely Júlia, Pászthy Júlia, Gáti István, Gulyás Dénes, Palcsó Sándor, Korondy György – ének, a Magyar Rádió Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Breitner Tamás vezényelte.
Most erről az élő koncertfelvételről, mégpedig A bajadérból szólaltak meg énekszámok Pászthy Júlia és Palcsó Sándor előadásában.
A dalokat követte Pászthy Júlia személyes vallomása Palcsó Sándorról – Nagy Ibolya telefonon hívta fel a Művésznőt.
Innen folytatom később…
( a rádióműsor ismétlése ma 18 órától a Dankó Rádióban)
A Dankó Rádió „Túl az Óperencián" mai műsorában Nagy Ibolya Palcsó Sándorral beszélgetve kitért arra is, hogy a tenorista a klasszikus operákban alakított szerepei mellett modern operákban is énekelt, ami nagy kihívást jelenthetett számára, és nem is csak egy-két darab találta meg.
Palcsó Sándor ehhez a gondolatmenethez a következőket fűzte hozzá:
- Hát volt jó pár… Nagyon érdekesen kezdődött egyébként, mert 1958-ban Lukács Miklós igazgató úr bejelentette, hogy felsőbb elhatározásra, minden évben be kell valamilyen „baráti” országból vagy itthoni szerzőtől új magyar művet mutatni. Operettet, operát, daljátékot, ilyesmit. Ez nincs megadva pontosan, de játszani kell a társországok darabjait. Tulajdonképpen nem gondolkoztunk azon, hogy miért találták ezt ki, mert ha egyszer új darabot hoznak, akkor nekem olyan mindegy hogy miért hozták; azért mert akkor be kell mutatni. És mindjárt az első, a Suchoň Örvény-e volt 1958-ban, amiben én a Vőfélyt játszottam, és mondom, valamit ki kellene találni. Érdekes, ez a pályám elejétől így működött: hogyha valami megfogott valamiért, akkor ki kell találni valamit hozzá. Nem lehet mindent csak úgy közönségesen úgy csinálni, ahogy csak egy közönséges ember csinálja. Ha én egy olyan szerepet éneklek, aminek az a neve, hogy „vőfély”, akkor énnekem rögtön előttem van egy falusi lakodalom, ahol elől megy a vőfély, félig berúgva, szalagos kalapban, meg rozmaring, meg öregapámfüle, és mondja hát a sokszor disznónál disznóbb verseket, azért, hogy röhögjön a nép. És én kitaláltam azt, hogy volt Gyulaszentgyörgyön egy elég idősebb ember, aki kiszolgálta fene tudja hány évtizeden keresztül a falusi lagzikat, ami tulajdonképpen egy nagyszerű dolog volt, mert pénzt is kapott érte, meg kaját is kapott érte, meg haza is vihetett. Jó üzlet volt. És ki kellett találni egy olyanfajta beszédstílust, ami megkülönbözteti az egyik embert a másiktól. „Kedves szép hajadon!” (Palcsó ezt énekhangján kántálva adja elő) - így indul a vőfély. Mondom, ez tetszeni fog… Úgyhogy így értek meg nálam az úgynevezett karakterszerepek! Mert nem szégyelltem a csúnya szöveget, és minden gond nélkül megcsináltam, a közönség pedig röhögött a nézőtéren. Igen, mert megértették azt, hogy egy falusi vőfély az így kántál…
Az én különleges isteni szerencsém, és nagy ajándéka a sorsomnak, hogy kegyetlen kitartó hangszálaim vannak. Igen, ez egy borzasztó nagy szerencse! Ez nagy ajándék! Az az igazság, hogy próbálgattam ilyen dolgokat – de ezt még otthon csináltam, mert otthon nem nevetett ki senki -, úgyhogy gyakoroltam én egy-egy dolgot, hogy melyik darabba mit lehet betenni. Hol lehet megváltoztatni valami furcsa hangot, és hát nagyon sokszor bejöttek a dolgok, és – bocsánatot kívánok – én szívesen csináltam, és nem szóltak meg érte. Soha egy rossz kritikai megjegyzést nem kaptam rá. Szóval, úgy látszik, azért felfogták, hogy ez miről szól…
A modern operáknál oda ezeket nem lehetett betenni. Mert például a Vérnász, amivel végigjártuk szinte a világot, ott kezd énekelni a Hold, ahol más ember már abbahagyja. Gyilkos szólam volt! Gyilkos szólam volt! És ott kicsinálta volna torkom, ha nem olyan a torkom, mint amilyen. Szóval, ott nem lehetett viccelődni, hanem rendesen kellett bánni a hangszálaimmal, de hát olyan magasságokban kellett énekelni, hogy nem lehetett bohóckodni. Ott azokat a hangokat el kellett énekelni.
Hogy bírtam hangilag? Tulajdonképpen miután a hangfestések és ahogy le volt írva a kotta, meghatározták, hogy mit szabad a torkommal csinálni. Engem már aztán más nem érdekelt. Erre vigyáznom kellett. Benne voltam a Vérnászban, a Hamletben, a Sámsonban, akkor a Petrovics Emil C’ est la guerre-jében, a Bűn és bűnhődésben, akkor két különböző szerepet is énekeltem hanglemezre: az egyikben ezt, a másikban azt – a C’ est la guerre-ben,
akkor a Lysistraté férfi karvezetőjét. Az nagyon érdekes előadás volt, mert akkor volt a nagy balesetem, és hát akkor már úgy sántikálva meg bottal ballagtam, annyit tudtam menni. Megszólalt a telefon karácsony előtt egy nappal: Dárday Bandi – „Szervusz Bandikám, mi újság van?” Azt mondja: „Nagyon szeretnélek rávenni egy őrületre.” „- Képzelem, hogy kitaláltál valamit” Azt mondja: „ Hát tudod, bajban vagyunk, mert tudod, a Lysistraté megy este. Réti Jóska meghalt, a Szigeti Laci kórházban van, s azonkívül háromnegyedévvel ezelőtt megtanultad a Férfi karvezetőt.” „- Tudom, de azóta nem volt a kezemben, az Isten áldjon meg!” Azt mondja: „Ezt beszéld meg a Nagy Ferivel, ő fog dirigálni és azt üzeni, hogy szeretettel ölel, és veled próba nélkül is kiáll.” Mondom: „Ügyes! Kérek egy negyedórát. Férfi karvezetőként van egy két nehéz rész a kottában.” S miután a Honvéd Művészegyüttesnél például ilyesmit is tanultunk, hogy: zenei memória, ismétlés, ismétlés…és ráerőltettük az agyunkat arra, hogy: megjegyezni. És hát belenéztem a kottába, hát mondom, addig még kétszer átveszem estig… Felhívtam a Bandit: „Kérlek szépen, a hátam mögött ne röhögjél, megnéztem, talán elmegy, de azt ne kívánjátok – mert tudom, hogy miről szól a Lysistraté természetesen -, nem mászom falakat meg létrát… mankóval vagyok.” „- Nem kell semmi, csak énekelni végszóra.” „- Mondd meg a Nagy Ferinek, hogy köszönöm a bizalmat, vállalom.” Hiba nélkül elénekeltem a Férfi karvezetőt aznap este. Úgyhogy ez is megvan, ez volt a harmadik Petrovics-darab.
Akkor a Mihály András, aki a nagyon jó barátságban volt Schönherz Zoltánnal, aki bujkálásra volt kényszerülve abban az időben, és hát nagyon jóban voltak, tulajdonképpen valami emléket akart Schönherz Zoltánnak állítani, megírta az Együtt és egyedül című dolgot, amiben két szereplő, Palócz Laci volt egymaga a rendőrfőnök és én voltam egymagam a főszereplő, a Schönherz. És Mihály nagyon megköszönte, mert hát ilyenkor ha egyedül van az ember, akkor mind a két szereposztásban ő dolgozik, próbál, főpróbázik, nyilvános főpróbázik, premiert játszik. És én ezt nagyszámban csináltam, mert volt egy kolléga, aki mániákusan azt csinálta, hogy az első két próba után megbetegedett, meg eltörött a lába – aztán levetettem vele a kötést, mert meglátogattam. Vittem egy üveg bort és azt mondtam: - most leveted a kötést, mert meg akarom nézni a törésed. Azt mondja: - nem veszem le a kötést, de nincs eltörve a lábam. Mondom, de hát akkor miért csinálod ezt? Azzal egyáltalán nem törődsz, hogy én megdöglöm? Azt mondja: „- ez nem ellened van, egyszerűen nem érzem jól magam ebben az színházban, nem jó a szellem, egy sereg embert utálok, a vezetőség pedig állandóan el akarja játszani azt, hogy mennyire imádják a magamfajta kommunista gondolkodású embert.” Különben jól megvoltunk - mind a ketten a Honvéd Együttestől jöttünk. Hát így jártam ezzel a dologgal…
Palcsó Sándor tegnap töltötte be a 90. életévét! Ebből az alkalomból a Dankó Rádió Túl az Óperencián műsorának felelősszerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya, az ünnepelt művésszel érdi otthonában beszélgetett, s ennek hangfelvételéről hallunk egész héten át bejátszásokat.
A kétszeres Liszt-díjas, Érdemes és Kiváló művészt, Érd Városának Életműdíjasát, az Operaházunk Örökös Tagját a mai műsorban arról kérdezi Nagy Ibolya, hogyan viszonyult a modern, kortárs operákhoz, a benne alakított szerepeihez, a nem könnyű énekelnivalókhoz.
Telefoni megkeresésre, Palcsó Sándorról elevenítette fel emlékeit egyik kedves művészpartnere, Kovács Iby, egykori operettprimadonna, aki együtt szerepelt vele a rádióban Vincze Ottó A szűzek városa című operettjének stúdiófelvételén:
„- Nagyon sok szeretettel gondolok rá, a kedvességére, és az maradt meg bennem, hogy ő olyan nagyon kedves, és olyan charmeur… Isten éltesse nagyon sokáig és egészségben! A Gellért Gyógyürdőből - a nappali kórházból - üzenem neki… - minden évben kétszer három hetet töltök ott, és tényleg ajánlom neki is, nagyon jól karbantart. Fel sem kelek, és már az ágyban tornázom, az ágyban lenyomok 45 perc tornát… Ajánlom neki is a tornát és az úszást. És azt, hogy a humorunk maradjon meg végig! Akkor kellemesebben telik a hátralévő idő."
A következő zenék szólaltak meg a mai adásban:
Ránki György – Károlyi Amy: Pomádé király új ruhája – Jelenet, Dani és Béni úgynevezett Szövőkettőse „Szövőszékünk könnyen jár” (Palcsó Sándor, Palócz László, Dene József, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Oberfrank Géza) - 1968, Magyar Rádió stúdiója; 2001, Hungaroton, CD
Jacques Offenbach - Laurencin és Michel Delaporte: - Huszár Klára: Szökött szerelmesek
Rádió Dalszínháza bemutatója: 1981. július 13., Kossuth adó 20.06 - 20.57
Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és énekkara. Vezényel: Breitner Tamás
- Bellerose rendőr őrmester dala (Palcsó Sándor)
„ Nem ismeretlen nő pedig, mert Bellerose őrmester én vagyok. A dolgom jól megoldom én, a bajban itt vagyok! Én mindent hallok mindent látok --- szép városunkra én vigyázok, jó rendőr vagyok… Királyunk őre, törvényünk őre, erkölcsök őre, Bellerose, nem vagyok dőre, vágyom egy nőre, szívesen lennék hárem őre! …A párocska eltűnt…itt a városban rejtőznek… nem ismeretlen nő pedig, mert Bellerose őrmester én vagyok…
- Bordal: (Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Palcsó Sándor, énekkar)
„ Egy korty! Nem árthat a finom óbor! Mert itt Bellrose őrmester parancsolok. Igyál! Igyál! Igyál! Borral boldog, mindaz, aki issza… a legjobb fajta, elűzi a gondot… Vidám a király! Éljen soká! Igyál! Igyál! Igyál!... Egy újabb serleg bor…a nagy király neki hódol…Gyere hát!… Igyál!… Egy újabb serleg bor…a nagy király neki hódol… a szerelmi csatába, indulj neki bátran…Igyál!
- Bordal folytatás: Jelenet és együttes: (Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Palcsó Sándor, Rozsos István, Michels János, Moldvay József, Orbán László, énekkar)
„Itassuk tovább a bandát!... – Koccintsunk erre, rajta, hát! - És még egyszer, a drága kisasszonykánk is éljen! …és még valaki: éljen a szép Denise! … Ne feledjük el, hogy inni még nem minden emberre kéne! Mindenki éljen! Hurrá! … Vivát!.../Rajta, rajta! Gyújtsunk dalra! Minden fajta balra, gondra jó a bor… Igyunk!”
- Bellerose rendőrőrmester dala (Palcsó Sándor)
„Sohasem alszik a rendőrjárat--- de egy kis óbor sohasem árthat--- jó polgár, édes álmokat! Mi ébren óvjuk házadat, mi ébren óvjuk házadat…. Én mindent hallok és mindent látok… és mindig ébren vigyázok rátok… Jó polgár, édes álmokat! mi ébren óvjuk házadat, mi ébren óvjuk házadat….”
Vincze Ottó: A szüzek városa – zenés komédia
A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1964. december 26., Kossuth Rádió 20.05 – 22.05
Mark Twain A lóvátett város című kisregénye nyomán szövegét és verseit írta: Vidor Miklós
Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és a Földényi-kórus, Vezényel a zeneszerző: Vincze Ottó
Szereposztásból:
Becky – Andor Éva
Bill – Csajányi György
Linda – Kovács Iby
Tom – Palcsó Sándor
Utcaseprő – Bilicsi Tivadar
- Kettős (Kovács Iby, Palcsó Sándor)
- Az öreg utcaseprő dala: „Ez itt a szüzek városa, Hadleyburg, itt senki nem vét soha az erény ellen, mindenki jellem..." (Bilicsi Tivadar, Palcsó Sándor, Csajányi György)
- Együttes: „Egy lány férfival …” (Andor Éva, Kovács Iby, Palcsó Sándor)
Vincze Ottó: Cseberből-vederbe
A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. május 9., Kossuth Rádió 20.22 – 22.00
Obernyik Károly Magyar kivándorlott a bécsi forradalomban című vígjátéka nyomán szövegét és verseit írta Ambrózy Ágoston
A felhangzott részletekben énekel: Andor Éva, László Margit, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre, km. az MRT Kamarazenekara és a Földényi-kórus, Vezényel: Tóth Péter
Az adásban elhangzott még:
Julius Fučík: Gladiátorok bevonulása (Km. a Cseh Filharmonikus Zenekar, vezényel Vávlav Neumann)
Carl Zeller: A madarász - Ádám belépője: „Nagyapám húszéves volt… Muzsikálj, muzsikálj, muzsikálj!....” (Derzsi György énekfelvételéről)
Johann Strauss: A denevér – Nyitány (A Győri Filharmonikus Zenekart Medveczky Ádám vezényli) – koncertfelvételről
Ezt a műsort a 18 órakor kezdődő ismétlőadásban újra meghallgathatjuk.
Ötvös Csilla operaénekesnő köszöntötte Palcsó Sándort mai kerek születésnapján, Nagy Ibolya telefoni megkeresésére, az éter hullámain keresztül – a Dankó Rádió Túl az Óperencián műsorában:
- Kedves kollégám gyönyörű születésnapja alkalmából köszöntésetekhez csatlakozva most Sanyi bátyámról az jut az eszembe, hogy mikor bekerültem az Állami Operaházba, akkor a Pomádé király új ruhájában én a Dzsufi voltam, és ő is szereplője volt – az egyik szabólegény. Sokat énekeltünk még fellépéseken. Volt a Vigadóban nagyszerű Szirmai-est, amit László Zsuzsa szerkesztett-rendezett. Ott is aranyos duetteket énekeltünk. El kell mondjam, hogy Sanyi bátyám egy nagyszerű kolléga! Olyan mértékben lehet vele játszani a színpadon, amit kevesekről lehet elmondani. Ezen kívül volt még, azt hiszem, a Szöktetés a szerájban is énekeltünk együtt, de volt egy nagyszerű produkciónk: Kőszegen Boschán Daisy rendezte Haydn Patilkus című operáját és abban voltunk együtt. És olyan aranyos, hogy beszélgettem a férjemmel éppen, hogy mire emlékszünk, és ő azt mondja, hogy ő arra emlékszik, hogy mikor megérkezünk, nem tudta, hogy hova kell menni, akkor gyönyörű hangon megszólalt Sanyi bátyám: – „Művésznő! Erre tessékI” – erre még a férjem is emlékezett… Én nagyon örülök, hogy köszöntitek, én most sajnos nem tudok ott lenni, de szívem teljes szeretetével köszöntöm őt, és jó egészséget neki, és a drága családjának kívánok..
Palcsó Sándor ma tölti be a 90. életévét!
Dankó Rádió operettműsoránal felelősszerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya, egész héten át Palcsó Sándorral beszélget a "Túl az Óperencián" adásában.
A mai vendég, akit telefonon keresett meg, hogy szóljon pár mondatot az ünnepelt egykori kollégájáról. Ötvös Csilla operaénekesnő.
Nagy Ibolya pedig felolvasott részleteket Palcsó Sándor második életrajzi jellegű, képekkel illusztrált könyvéből (Szerkesztő-összeállító: Bartók Gergely - 2017) - "A többi, néma csend."
A zenei bejátszások a következők voltak:
Erkel Ferenc: Hunyadi László
– Palotás (Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Ferencsik János)
- V. László király áriája (Palcsó Sándor) - élő előadás felvételéről.
„Hosszú az éj s az álom messze elkerül...”
Nádor Mihály – Kulinyi Ernő: Babavásár
A Rádió Dalszínházának bemutatója, keresztmetszet - 1968. augusztus 21., Kossuth Rádió 20.00 - 21.18
Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András)
- Agglegények dala (Palcsó Sándor, km. az MRT Énekkarának Férfikara)
A klubfotelben álmodozva hányszor elsóhajtom. Ha lenne párom, hű menyecském, s véle négy-öt rajkóm!
A kis menyecske megfejelné száz fuszeklim sorra, s a tűzhelyen, ha náthás lennék, herbatéa forrna.
Süt az otthon langyos napja: ez az érem egyik lapja. De a másik lapja nősülésre épp nem invitál.
Mer’ az asszony százegy óhaj, és anyja is van, óh, jaj! És ha erre gondolsz hajzatodnak szála égnek áll.
Ne zúgolódj hát agglegény, ha néha rongyos a ruhád, sőt fújd, mint én az agglegények híres himnuszát:
Refrén: Rossz szokás, rossz szokás, csak rossz szokás a nősülés és semmi más! Cselszövők, mind a nők, és mások mindahányan esküvő előtt! Agglegény, légy kemény! Fogadd, ha kell esküvel: bús tatár nem leszel! És hogyha rabbá tett egy nő, papucsba’ indulj már a paphoz hitszegő!...
/Férfikar ism. / ...
- Maca dala, II. felv.: „(Koltay Valéria, km. az MRT Énekkara)
„Jön a farsang, lányok, férjet fogtok…/Farsangi cécó, csengő kán-kán…”
Jacques Offenbach – Henri Meilhac, Ludovic Halévy – Romhányi József: A párizsi élet
A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1980. január 19., Kossuth adó 20.01 - 22.00
Bevezető kórusjelenet és Fritz belépője (Palcsó Sándor, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás)
A pénzkirály én az vagyok, mert rengeteg a pezetám, a brazilok mind gazdagok, az én vagyonom vezet ám!
Hát mulatunk itt ma, komám, mert van itt ötszáz aranyam, de jön egy hajórakomány, a nagyobb része abban van!
Én tenyésztetek datolyát és bányászgatok kakaót, hát igyunk három napon át, de sose rossz’t, csak a jót!
A jókedv hogyha lecsitul majd pezsgőfürdőt rendelek, mert így mulat egy brazil úr, ha sokat élvez szerfelett!
A birtokom oly sokat hoz, mert jól terem a kaviár, a lazachozam az se rossz, hisz oly magas a napi ár.
Most azért vagyok Párizsban, hogy elverjek egy milliót, egy pompás napom máris van, hát csapunk nagy ribilliót!
Gyere csak!… Fizet a jó brazil pénzeszsák! Ó! /… - Hurrá, Hurrá, hurrá! Hurrá, Hurrá, hurrá!
A pénz nem számít! Fütyülök rá! - Hurrá, hurrá! Hurrá, Hurrá, hurrá! A pénz nem számít! Fütyülök rá….
Ha jól mulattam három hétig, elbúcsúzom már…. álljon itt hát a bál!
Jacques Offenbach - Pittaud de Forges és Laurenciu – Innocent Vincze Ernő: A 66-os szám
A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1964. december 27., Kossuth Rádió, 17.00 – 18.00 óra
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát Fischer Sándor vezényli.
- Francois belépője és Bordal (Radnay György, km. László Margit és Palcsó Sándor):
„- Szerencse fel, ifjú úr! Teljesülhet minden vágya! Isten éltesse Önt! Soká-soká-soká! Igyunk egyet reá, itt a jó, finom óbor! Régen sajtolták ezt, nemes szőlőbogyót. E szív, e száj a legszebben üdvözli önt! A jó burgundit! /- A legszebb hely - a legszebb hely-, a borral teli pince, s egy pincebor - egy pincebor-, a föld egy drága kincse, úgy a jó bor - úgy a jó bor-, a bíbor színben égő…/- Hej, csúszik a bor, ha bármi bánat érjen, csúszik a bor, ha sorsod jobban áll; kell az a bor, mert ízlik bármiképpen, boldogságra, búbánatra kell a telt pohár…/ -gluglu-gluglu-gluglu-gluglu-gluglu-gluglu-gluglu… - akármi boldogságra, búbánatra kell a telt pohár…”
- Jelenet és Finálé (László Margit, Palcsó Sándor, Radnai György és Énekkar)
„ Nagy ég! Nagy ég! -Ki hitte volna!… -Szerencsecsillagunk lehullt!....-Milyen kár! -Bizony, de kár! -Hittem, hogy vagyon vár! -Hitted, hogy vagyon vár!… -Oda már! De oda már! - Zsebem üresen áll! Volt-nincs… -Most nincs… -Volt kincs... Volt, nincs… -nincs…/
- Most adj kezet! - Most adj kezet! - Úgy szép a sors, ha páros! - Ha van gyerek - ha van gyerek - Ne egy legyen, hanem három! - Így oly öröm -így oly öröm -és boldogság, -Csak egy - csak egy -a fő! – És ezt kívánom néktek: - Elfut a nyár, ki hatvanhat, az látja! És az a sors, hogy végül megpihensz! Forduljon úgy az éveitek száma, hogy ne lehessen hatvanhatból kilencvenkilenc!... -Lala-lala-lala-lala-lala-lala-lala-lalala… Lala-lala-lala-lala-lala-lala-lala-lalala….a sors, hogy ne lehessen hatvanhatból kilencvenkilenc!”
Lehár Ferenc – Leon Viktor és Stein Leó - Mérey Adolf: A víg özvegy
- Daniló belépője (Palcsó Sándor, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - koncertfelvételről; Magyar Rádió 6-os stúdiója (1973. október 29., Petőfi Rádió) , Lehár-emlékest, a zeneszerző halálának 25. évfordulója alkalmából)
„A szerelmetes szép hazám, hogy mennyi gondot ád, az ám…/Az orfeum tanyám, ott békén hagy hazám, tegeznek ott a hölgyek és csókkal üdvözölnek, Lolo, Dodo, Zsuzsu, Margo, Clo-Clo, Fru-Fru, a hazaszeretetnél szerelmük többet ér...”
- Vilja-dal, II. felv. – „Ott élt a lidérc…” (Ötvös Csilla – „Operettcsillogás plusz” CD-jéről)
Lehár Ferenc – Alfred Maria Willner - Robert Bodanzky – Gábor Andor: Cigányszerelem
Ilona és Dragotin Csók-kettőse (Horváth Eszter, Palcsó Sándor, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényelt Bródy Tamás (koncertfelvételről: 1973. október 29., Rádió 6-os stúdió, Lehár-emlékest, a zeneszerző halálának 25. évfordulója alkalmából
„…- Én tudok egy titkos receptet, mely ifjúságot ád… Nos, árulja el még, madam: mitől örök az ifjúság?…/- Egy dal kísér, amíg csak élsz, egy dal…a vágyról, a csókról beszél…/Addig tart az ifjúság, míg a szívemben ég a szánk, míg az ajkad, mint a tűz…./Csókban van az ifjúság… Csókolj! Semmitől se félj! Csók az orvosság…. ott van a boldogság, az ifjúság…”
Lehár Ferenc – Alfred Maria Willner - Robert Bodanzky – Gábor Andor: Luxemburg grófja
A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1966. február 26., Kossuth Rádió, 20.25 - 22.00
Juliette és Brissard kettőse (Zentay Anna, Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András)
„Egy kis szoba kell, hol szűk is a hely, de elférünk, hat jó emelet, a nap benevet, s mi nem félünk. Nem kérek mást, csak... /Gyerünk,tubicám, se kocsink se lovunk, én s a cicám, mi csak elkocogunk. Friss örömet csak a jó szív ád. Vesszen a pénz, de a csók mi vár…
Lehár Ferenc: Pacsirta -.Induló és Palotás (A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Rácz Márton vezényli) – koncertfelvétel
A mai műsor ismétlése 18 és 19 óra között hallgatható meg a Dankó Rádióban. "Túl az Óperencián"
Isten Éltesse Palcsó Sándort 90. születése napján!
A kétszeres Liszt-díjas, Érdemes és Kiváló művész, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja, Érd Város Életműdíjasa, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje és középkeresztje kitüntetettje új oldaláról mutatkozott be a Dankó Rádióban tegnap - „Túl az Óperencián”
Palcsó Sándor saját költeményét maga olvasta fel!
Előtte elmesélte a vers keletkezményének előzményét:
„Az Iluskákkal kapcsolatban valami eszembe jutott, amikor meghívott az Operaház illetve Fülöp Attila, az Operabarátok délutáni klub eseményére, az Operába. Amikor bekonferáltak, előttem volt két műsorszám, azok lementek és akkor jöttem én. Gondoltam, hogy felkészülök valami meglepetéssel, mert már a kutya sem számít rá úgysem, és hát sajnos, nem sikerült igazán, és ez nem került előadásra, amit én kitaláltam.”
A rádióban hallottakat próbáltam leírni, de nem minden szót értettem, így azokat a helyeket kipontoztam – a verssorok végi rímek szempontjából pedig fontosak. Kérem, aki hallotta és rajtam kívül még feljegyezte, ha módjában áll, jelezze vissza a hiányt, hogy teljessé tegyem a sorokat:
2016. december 18. Operabaráti Klub
Kincses Veronika jelentkezett be telefonon a Dankó Rádióban Nagy Ibolya "Túl az Óperencián" operettműsorába, hogy a holnap 90. születésnapját ünneplő Palcsó Sándorhoz fűződő régi, kollegiális, partneri-baráti kapcsolatáról szóljon:
- Palcsó Sanyit nagyon szerettük a színházban és a színpadon, és most is szeretjük! Állandóan tartjuk a kapcsolatot, és rettenetes jókat nevetünk, és olyan szellemes, olyan okos, és olyan jól látja a világot… Ő tényleg mindenben nagyszerű volt. Nagyszerű volt a Borisz Bolondjaként, a Sportin' Life a Porgy és Bess-ben, a Székelyfonóban, a Három narancs szerelmesében, Szokolay Hamletjében és még sok mindenben. Szóval mindenféle műfajban tökéleteset csinált, színészileg és zeneileg is. Külföldön egyszer volt egy vendégszereplésünk, Ő, Ütő Endre meg én: Balassa Sándor Requiemjét énekeltük, és át kellett szállnunk egyik vonatról a másikra, mert vonattal mentünk, és akkor rohangászunk vasúti hidakon, fent-lent…(akkor még tudtam rohangászni) a pályaudvaron, hogy odaérjünk. És nagyon kellemes út volt, így kollégákkal utazni, amikor együtt megy a csapat, akkor az mindig nagyon jó. Mert örülünk, hogy megyünk, örülünk, hogy szerepelni fogunk, jókedv van, vidámság, mindenki arra vágyik, hogy nagy sikerünk legyen. Hát az meg volt! Nagyon-nagyon örülök, hogy Sanyinak ez a szép születésnapja lesz, és hogy jól van, megvan, és szép családja van, és szeretik a lánya, a felesége, és olyan légkör van velük, náluk, és örülök, hogy mindig vidám! Van olyan ember, aki mufurc… Néha-néha, egy-két olyan megjegyzése volt talán az elmúlt negyven évben – amikor az én életemben már Ő jelen volt meg én az övében, mint operaházi tagok -, amikor mérges volt, de soha nem láttam, csak lelkesnek, imádott dolgozni a színházban. Szóval, Ő „a Palcsó”. Ez azt jelentette, hogy Ő, jó hangulatú, erőt adó, példamutató volt mindig. Ritka embertípus, aki ennyire – hogyis mondjam, mind ebben a jót láttam. Volt kritikai megjegyzése, az tény, de ez is jó hogy van. Jó volt vele együtt dolgozni. Az ember tudta, hogy ez biztos, ez fix, ez jó, ebből siker lesz, kész. Nem volt az embernek kétsége, hogy hú, most mi lesz vagy hogy, semmi, mindig biztos partner volt. Hát ilyen emlékeim voltak, amelyek nagyon szépek, és most boldogan megyek születésnapjára.
Palcsó Sándor mesél a János vitéz daljáték Jancsi szerepébe beállásáról:
- Amikor először játszottam életemben a János vitéz-t, akkor ment át az Operettszínházba Sárdy Janika. Az összes szerepét nekem kiosztották. Ez így történt. És jött a vasárnapi János vitéz és kiírták a táblára az Erkelben, hogy Sárdy János helyett Palcsó Sándor Kukorica Jancsi. És kérdezték az emberek, hogy ki ez? Érdemes ide bemenni? Ott volt valaki, nem tudom kicsoda, aki az érdeklődőket nyugtatta ezekkel a szavakkal: Én idetartozom a színházhoz, nyugodtan vegyenek jegyet, nagyon ügyes, fiatal énekesünk van, most jött ide nemrégen, Sárdy művész úr átszerződött az Operettszínházba. Érdemes jegyet venni. Majd meglátják, hogy nagyon tehetséges fiatalember került az Operába, és érdemes lesz megvenni a jegyet. A Sárdy művész úr összes szerepét ő kapta meg. És akkor bementek…
A műsorban elhangzott operettrészletek voltak:
Buday Dénes – Babay József: Csodatükör - Nyitány (az MRT Szimfonikus Zenekarát Bánfalvy Miklós vezényli) – A rádiófelvétel bemutatója: 1962. március 10.
Kacsóh Pongrácz – Bakonyi Károly – Heltai Jenő: János vitéz – Jancsi dala – Furulyanóta, I. felv. (Sárdy János, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Polgár Tibor) – a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1959. december 27. Kossuth Rádió, 18.40 – 21.05 óra)
„Én vagyok a bojtárgyerek, napszám után éldegélek, napsütött víz az italom, kopasz föld, hej kopasz föld a derékaljom.”
Huszka Jenő – Martos Ferenc: Gül baba
- Melodráma jelenet az I. felvonásból (Palcsó Sándor, Bende Zsolt, Németh Marika, Ilosfalvy Róbert, Kovács Péter, km. az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Sebestyén András) A daljáték keresztmetszetét 1963. augusztus 20án, a Kossuth Rádió mutatta be (13.42 – 14.57).
„… Kutya van a kertben, hamar ide, hamar oda… /- Borzalom, szörnyűség…../- Miért ez a zaj? Nos, mi baj? - Loptak a zsiványok… - Vasbilincset rájuk…. /- Ez ő, mily boldog álom, szép rózsaszál…. /- Szálljon átkok átka rád! Poklok éje lesz tanyád!…..”
Huszka Jenő - Bakonyi Károly - Martos Ferenc: Bob herceg
- Plumpudding, Gipsy és Pickwick hármasa (Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László, km. az MRT Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Sebestyén András) - A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1965. április 18., Kossuth adó, 20.20 – 22.00
- „- Most először járok erre, meg kell hagyni, szép kis hely! - Én nekem most el kell mennem, légy szíves és képviselj! - Nincsen nála citera, hát légy szíves, ne citerázz!... /- Jaj, jaj, mi lehet az illem itt a fényes udvarnál? Jaj, jaj, fejemen a hajszál félelmemben égnek áll! Földig görnyed itt az ember, jobbra-balra bókol ám. Aztán kiegyenesedve búcsút int és fittyet hány.... ”
Robert Planquette – Clairville – Charles Gabet – Innocent Vincze Ernő: A corneville-i harangok
- Harangdal (Kincses Veronika, km.. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Oberfrank Géza) - Bemutatjuk új felvételünket – Operettkedvelőknek – Kincses Veronika és Molnár András énekel, 1982. május 7., Kossuth adó 20.45 – 21.30.
Germaine: - Régi hagyomány, hogy bátor jó vitézek laktak hajdanán a várban odafent. Lakoma után, a dalra-táncra készek, de hajnalban valamennyi harcba ment. Szerették a kardot, s ha szép szóra hajlott, szerették a lányt, ki édes csókot ád. Örömre vagy gyászra, messzi híradásra, meghúzták az ősi vén harangokat!
Kórus: - Meghúzták az ősi vén harangokat!
Germaine: - Bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam – bum. Fenn a vártoronyban, vígan cseng a hang.
Bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam – bum. Kongó hangon belezeng a nagy harang…”
Kórus: - Bim-bam, bim-bam…
Germaine: - Üres már a vár. Nem laknak ott, csak árnyak, vén kísértet vár, mit hoz az idő. Uruk messze jár, nem szólnak a harangok, néma mindahány, akár a sziklakő. De a mendemonda mégis csak azt mondja, lesz nagy ünnepség ott fenn és itt alant. Minden baj elhárul, megjön az új várúr, s megszólal magától majd a vén harang.
Kórus: - S megszólal magától a vén harang.
Germaine: - Bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam – bum. Fenn a vártoronyban, vígan cseng a hang.
Bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam – bum. Megszólal magától a vén harang.…” […]
Kórus: - Bim-bam, bim-bam…
Carl Millöcker - magyar szöveg Fischer Sándor: Szegény Jonathán
Új stúdiófelvételen részletek az operettből: 1974. június 9., Kossuth Rádió, 16.00 – 16.18
Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás
- Jonathan belépője (Palcsó Sándor)
„Jaj, Istenem, mi lesz velem, úgy fáj Mollyért a szívem, most elveszítem kedvesem… /A sors, ó, de borzasztó, amerre lel, csak egyre ver, kikerget itt, az embert itt, ahol szerelme él… /Én kincstelen, nincstelen Jonathán, hogy fájna, ha látna ma jó anyám…"
-Jonathán dala - Rondó (Palcsó Sándor
„Csupán az impresszárió, az érti csak, mi szép, mi jó, hol itt, hol ottan látható, és már rohan tovább… /vacsoránál ülök, előttem a csülök… „Jaj, Istenem, mi lesz velem, úgy fáj Mollyért a szívem, most elveszítem kedvesem… /A sors, ó, de borzasztó, amerre lel, csak egyre ver, kikerget itt, az embert itt, ahol szerelme él… /Én kincstelen, nincstelen Jonathán, hogy fájna, ha látna ma jó anyám…"
Jacques Offenbach - Crémieux és Halevy – magyar szöveg Rományi József: A sóhajok hídja - Malatromba dala (Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) – a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1976. december 26. Kossuth Rádió 18.50 – 20.13
„Te tündöklő szép Hold, te szép Hold, te szép Hold! Oly kedves vagy te nékem, rég oly kedves vagy te nékem rég! Te tündöklő szép Hold, te szép Hold, te szép Hold! Te tőled ragyog úgy az ég, te tőled fényesen ragyog az ég. De a felhős az égbolt, s nő a szürkeség, már eltűnt mi rég volt, leszállt a vaksötét! Te tündöklő szép Hold, kicsillan feléd! Te tündöklő szép Hold, kicsillan feléd! Ha volnál a szép Hold, a szép Hold, a szép Hold! A tüzes napod legyek én, napod legyek én, a napod legyek én. Imádnálak szép Hold, te szép Hold, te szép Hold! Fehér ruhájú tünemény, fehér ruhájú édes tünemény! Már szürkül mi kék volt, az este száll föléd! Te lennél a szép Hold, én lennék a fény! Takarjon majd be égbolt a vágy éjjelén, takarjon majd égbolt a vágyak éjjelén!”
Jacques Offenbach – Lapointe – magyar szöveg Romhányi József: Piaci dámák (Mesdames de la Halle – 1858)
Ciboulette - Kincses Veronika
- Jelenet, Ciboulette-dala és együttes a fináléból (Km.: Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Forgács Júlia, Kincses Veronika, Fülöp Attila, Gregor József, Palcsó Sándor, az MRT Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Hidas Frigyes) - A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1976. július 11. Kossuth adó 18.50 – 19.50
„…Ez a rettentő gond, úgy a szívemnek rontott: ki legyen az anyukád?”
Franz von Suppé: A költő és paraszt - Nyitány - ( a Magyar Állami Hangversenyzenekart Ferencsik János vezényli) – koncertfelvételről.
Ez a műsor hamarosan, 18 és 19 óra között ismét meghallgatható lesz a Dankó Rádió hullámhosszán és online az internetes elérhetőségről.
A Dankó Rádió „Túl az Óperencián” adás-sorozatában ezen a héten minden nap Palcsó Sándor operaénekes a vendég – két nap múlva 90 éves lesz! Ebből az alkalomból kereste meg a felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, aki régi barátságot ápol vele, hogy ezúttal is meséljen életéről, művészi pályájának kezdetéről és későbbi alakulásáról, egykori kollégáival való partnerségről, az opera- és rádiós szerepeiről…
A mai adásban először a tenorságról, a karaktertenor-szerepkörről fogalmazza meg gondolatait Palcsó Sándor:
- Először is a hálámat nyilvánítom Feléd, mert ez a minimum: tudniillik, én vártam, hogy ez a kérdés megmozdul benned, tudniillik, a legkacifántosabb énekes a szakmában a tenor! …Félbolond ember tulajdonképpen, mert a tenorista tökéletesen meg van arról győződve arról, hogy őnélküle nincs világ, nincs élet, és semmi nincs, mert ő annyira fontos. Persze, hogy fontos. Minden szólam fontos. Csak annyira el van terjedve egyébként, hogy a tenor a legfontosabb szólam a zenében. Hát igen, attól függ, hogy a szerző, hogy gondolja. Na most, ha a szerző főszerepnek írja le a tenoristát, akkor annak áriát ír…Igenám, de hogyha egy fontos mellékszereplő van a darabban, akinek az a fajta tudománya szükségeltetik az előadáshoz, hogy egy érdekes játék kerüljön a jelenetbe, akkor ott a színészre van szükség, nem elsősorban az énekesre. Természetesen, a hangokat, a kottát azért el kell énekelni, de nem azzal a fajta szép belcantóval, amit mondjuk elvárnak a vezetőtenortól. Na most, hogyha valaki igyekszik olyan becsületesen csinálni a pályáját, mint én megpróbáltam, akkor az például azt is kimeri mondani, hogy én tudom magamról, hogy énnekem nincs világszép hangom. De nagyon jó használható hangom van, amivel azt csinálok, amit akarok, és mindent el tudok énekelni, és mindennek a színét megtudom adni a saját két hangszálammal. Na most, én azért vállalom büszkén a karakteréneklést, mert az Operaház pontosan olyan színház, mint a Víg- vagy a Nemzeti Színház. És énnekem meggyőződésem és bizonyítékaim vannak rá – majd el is mondom a bizonyítékaimat a nevekkel, mert azokat a neveket örülök, ha mondhatom. Énnekem nagyon kedves darabom az Otello. A világ egyik legjobb, talán a legjobb Otellója: Placido Domingo. Nagyon sokszor meghallgatta, megnéztem… Hiába ő a vezető szólama a darabnak, de ahány színt használ abban az előadásban, és nem szégyelli a könnyeit, nem szégyelli a sajnálkozását, a szenvedését, a düheit, a gyűlölködéseit, szóval kifejezetten karakterszínész! És mindig mondom én ezt: a legnagyobb karakterszerep az Otello! Ezért tudnám például én eljátszani. Mert vannak színei és azt csinálok a hangommal, amit akarok. És nem szabad szégyellni a csúnya hangokat! Időnként, bizony… és nagyon érdekes, figyeltem a közönséget, tanulmányoztam a közönséget. Őket nem zavarja az, hogyha csúnya hangokat hallanak a színpad felől, ha annak van értelme.
Nagy Ibolya: - Nagy korszak tanúja vagy az Operaházban! Amikor bekerültél, gyorsan és könnyen befogadtak?
- Én nagyon jó viszonyban voltam a társulattal. Tulajdonképpen rajtam is múlt, mert én azért éreztem, ez egy olyan fajta kompánia, ez az Operaház, ahol azért már az idősebb kollégákat jelezni kell: a megbecsülés fajtáját, formáját, nagyságát. Szóval, én abba a bizonyos aranykorszakba kerültem az Operában. És nagyon-nagyon szép emlékeim vannak attól, hogy mentem sorra az idősebb tagokhoz bemutatkozni, és amikor már harmadszor mentem a Losonczy Gyuri bátyámhoz bemutatkozni, „mondd, lehet, hogy neked arcmemóriád nincs, vagy amúgy is feledékeny vagy” – mondom: „drága Gyuri bátyám, állandóan azon jár az eszem, nehogy valakit kifelejtsek, inkább háromszor mutatkozzak be, mint egyszer sem, mert akkor azt sose felejti el senki.” „- Nincs teneked semmi bajod, nagyon igazad van, így kell gondolkozni. Ez tényleg egy bolond ház ilyen szempontból.” Aztán nagyon-nagyon kedves történetem lett aztán, nem is sokára Losonczy Gyurival, aki egy tüneményes ember volt. Az eredeti foglalkozása: festőművész volt és rajztanár. És vettem a bátorságot, egy nagy levegőt, bekopogtattam hozzá s azt mondtam neki: - drága, Gyuri bácsi, bocsánatot kérek a zavarásért, hát mondom, ha már én vagyok Dávid, a suszterinas, akkor a Mesteremhez kéréssel jöttem: nagyon szeretném, ha megtetszene engem tanítani maszkot csinálni. Mert olyan gyönyörű maszkjai vannak Gyuri bátyámnak, hogy megirigyeltem és szeretném megtanulni, mert úgy érzem, erre szükség is van. Kell, hogy az ember tisztában legyen hogy és mint… „- Tökéletesen igazad van! Nagyon kellemesen érint engem ez a kérdés, és nagyon meghatottál! Nagyon szívesen segítlek” Ő mondta meg, hogy s mint kell alapozni, ezzel lehet árkot csinálni, ezzel meg árnyékot… Úgyhogy én Losonczy Gyuri bátyámtól tanultam meg maszkot csinálni.
Palcsó Sándor egykori kolléganőjét, Domonkos Zsuzsát telefonon kereste meg Nagy Ibolya, azzal a kéréssel, hogy meséljen „Sanyi bá’”-ról.
- Tulajdonképpen, ha Rá gondolok, az az első, hogy elmosolyodok – mert olyan aranyos, szeretetreméltó egyéniség, hogy csak kellemes emlékek jutnak eszembe róla. Ifjúkoromban operistának készültem, ergo ott töltöttem az Operában az életemet, amikor ő az ifjúkorát élte, és láttam őt a Koldusdiákban bonvivánnak, láttam Pedrillónak, és ami felejthetetlen számomra, az az ő Albert Herring-je. Mintha ráírták volna annak idején azt a szerepet. Egyszerűen zseniális volt benne. Később már partnerként tudtam őt magam mellett. Egyrészt, Lendvay Kamillónak van az a Bűvös szék című operája, amiben ő lírai költőt alakított, Bende Zsolt volt a főszereplő benne, Sanyinak is így a partnere lettem, a Rádióban pedig többször énekeltünk mi duetteket….Úgyhogy emlékezetes számomra a vele való munka és az is, amit a színpadi élmény adott nekem annak idején. Nemrégen voltam nála, éppen a nyár folyamán, és akkor kaptam tőle egy nagyon szép könyvet is, már akkor beszéltünk erről a születésnapos dologról és meghúztam a fülét, úgyhogy most távolról kívánok neki nagyon-nagyon boldog születésnapot! De remélem, hogy még nagyon sokszor fogunk találkozni, ha nem is partnerekként, de barátokként mindenképpen.
Palcsó Sándor rádiós operettfelvételei közül ma háromból szólaltak meg szép részletek:
Kálmán Imre - Paul Knepler - Herczeg Géza: Joséphine császárné”
A Magyar Rádió keresztmetszet formájában elkészítette az operett stúdiófelvételét.
Rádió Dalszínháza bemutatója: 1982. október 24. , Kossuth rádió, 12.50 – 13.50
Albert István összekötőszövegét Galamb György mondja el. Km.: Kalmár Magda, Domonkos Zsuzsa, Korondy György, Fülöp Attila, Palcsó Sándor, Ötvös Csaba, valamint az MRT Szimfonikus zenekara és énekkara. Vezényel: Bródy Tamás.
- Juliette és Bernard vidám kettőse (1) : „Kislány-kislány, mondok én egy jót…”(Domonkos Zsuzsa és Palcsó Sándor)
- Juliette és Bernard vidám kettőse (2) :„Én minden csókom, bókom néked adom…” (Domonkos Zsuzsa és Palcsó Sándor)
Leo Fall – Rudolph Schanzer, Ernst Wellisch – Harsányi Zsolt – Innocent Vincze Ernő: Pompadour
Rádió Dalszínháza bemutatója: 1967. szeptember 9. Kossuth adó 20.31-22.00
Az MRT Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát (karigazgató: Sapszon Ferenc) Bródy Tamás vezényli.
- Bevezető jelenet, Calicot dala (Palcsó Sándor, km. az MRT Énekkara)
„- A pom-pom-Pompadour, a pompa-pompa-Pompadour! – Éljen Calicot!, Éljen Calicot!....- Ti ostoba fickók! Hej, hagyjatok békét! Ti maflanépség, tinéktek nem való költői szépség! Hisz részegek vagytok, adta népe, hogy daloljak néktek, no, még csak az kéne! …/- Calicot!, Calicot! … ez biztató! / - Hohó-hahó, nohát! Kezdem a dalt: A pom-pom-pom-Pompadour, a pom-pom-pom-Pompadour, akárkinek le - ha-ha.ha! akárkinek leánya, de rettentő nagy – ha-ha-ha! – de rettentő nagy dáma. A pom-pom-pom-Pompadour, a pompa-Pompadour, a Pompadour! Ó, de buzgón törődik a hazával, és a kormánynak piszkos zálogán, néha ágyba is elviszi magával, jó királyunk hatalmas jogarát! Pazarlás uralkodik vele…. és Lajosnak vidám az éjjele…. Ha-ha-ha- Ha-ha-ha-… Ha-ha-ha- Ha-ha-ha. A pom- a pom- a pom- a pom - a Pompadour!”
- Pompadour és Calicot kettőse (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)
- Izgat, ha a szádat nézem….Most értem meg csak egészen Putifárné álláspontját, ahogy azt a vének mondják; én is érzem, szóról-szóra…,./- Ez a bolond nő megszédül! Isten tudja, mi lesz végül?! Jobb is volna kívül lennem! Asszonyom, most el kell mennem!... Bármily nagy kitüntetésnek tartom, mégis azt kell mondanom, hogy: pardon! Engem ne igézzen! Más fiúra nézzen! Ó…./- Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély!. Ó Jo-jo-jo-jo-Jozef, te, gusztusos gyerek, ha nem lett volna köpenyed, nem érzed ezt a meleget! Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély! /- Ez a dolog nem megy babra, felszólítom: hagyja abba! Végre bennem van szemérem, köpenyem, ne fogja kérem! Egyre jobban érzem én, hogy minden csepp türelmem elfogy! Óh…! / - Vágyam az kimondhatatlan, sőt feloldhatatlan…./ - Rémes ez, hogy rám kacsintgat, esküszöm, hogy még megingat. Gusztusom kezd lenni rája. Távozom! Alá szolgája! /- Óh, ne hagyjál el engem…./- Téves helyen kereskedik nálam. Túlságosan csiklandós a vállam. Továbbá a mellem. Kérem, legyen jellem! Óh! /- Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély!. Ó Jo-jo-jo-jo-Jozef, te, gusztusos gyerek---- Ó Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély! …/- Nézze, hogyha gyáva vagyok, van arra egy nagyon-nagyon bennem hajlam, hogyne lenne, csakhogy éppen az van bennem: ha elkezdem, édes kincsem, se Isten, se ember nincsen! Óh!...”
- Belotte és Calicot kettõse (Koltay Valéria, Palcsó Sándor)
- „- Mindent kérhetsz, angyalkám, csak egyet nem: tánc az nincs, nem lehet ebben engednem! Elvégtére bennem is van méltóság! Megvethet, nem ugrálok tehát!../- Ha a kedv és a szívnél, s a kettő összeütközött,
itt döntened kell a kedv és a méltóság között. /- De hogy tegyem?! Jaj, Istenem! Hisz kezdeném, de nem tudom, vagy nem merem! /- Lángra gyúlt a vén bakkecske, s erre táncba kezd, lomha lába, teste nem gátolja ezt. Mert a vágy nagyúr, táncra képtelen! És a lábam meggyorsul, szívem újra fiatalon ver-ver- ver!...
Kálmán Imre – Julius Brammer, Alfred Grünwald – Kulinyi Ernő: Cirkuszhercegnő
Rádió Dalszínháza az operett keresztmetszetét 1976. augusztus 14-én mutatta be a Kossuth rádióban (19.43-20.28.)
A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát Bródy Tamás vezényli.
Slukk Tóni dala (Palcsó Sándor, km. Énekkar):
„Ha bemegyek a cirkuszba, szívem már egy láz, az a sok kis táncos fruska úgy megbabonáz …/A szép kis cirkusztáncosnők, ki ért a csókhoz úgy, mint ők …”
Mabel és Slukk Tóni kettősei (Domonkos Zsuzsa, Palcsó Sándor):
„- Én édes drága férjem, Iván…”
„- Gréte, Gréte, jöjj a virágos rétre!… Jöjj, nézd, hogy csábít a tarkarét!.... Gréte-Gréte, miért ne jönnél a rétre? Jöjj, hát édes…!”
„- Ha engem szeretnél, de boldoggá is tehetnél, csókolnál-ölelnél…”
Lehár Ferenc: Clo-Clo - Nyitány ( a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekarát Vladimir Mikhailovich Jurowski vezényli.)
Ezt a délelőtti adást ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban 18 és 19 óra között.
Kölcsönös tisztelet és szeretet után Gyurkovics Zsuzsa is köszöntötte Palcsó Sándort 90. születésnapja alkalmából. Nagy Ibolya telefonon kereste meg az ugyancsak 90 éves művésznőt és először azt kérdezte tőle: az hogy Palcsó Sándorral ismeretségük nem színházi, hanem rádiós, ez mennyire más, mint a színpadi partnerség?
- A nagyszínpadra az ember hónapokig készül, a Rádióba pedig benéz - egy ismeretlen de nagyon jó színészpartner olyan, mint a síugrás: nagy ugrásban kezdjük az adást -, tehát nincsen hetekig készülődés, legfeljebb ha zenés anyagot veszünk fel, akkor a zenekari anyagot külön veszik fel délelőtt, és a darabot pedig délután. De külön-külön próbák, mint a színházban, nincsenek. Tehát úgy kell bemenni, és az a légkör, ami az úgynevezett Pagodában volt, felejthetetlen, és már felkészült az ember erre a hangulatra, erre a szinte ismeretlen, de mégis ráérzett jó ritmusra, amit a mikrofon diktál, mert hiszen a mikrofon ott áll tőle tíz-tizenöt centire, a színpad pedig nagy és ide-oda megy, tehát teljesen más a magatartásod és kifejezése a szerepnek.
Palcsó Sándorral az éterben ötven év után találkoztak ismét össze. Az "Angyal Bandi," ami egy híres novellából készült, gyönyörű kis darab, Magyari Imre zenekarával játszottuk, egy fantasztikus élmény volt. És hát Ővele is úgy találkoztunk, mintha száz éve próbáltuk volna. Mind a ketten boldogan álltunk erre a szerepre, és úgy csináltuk, mintha ez így lenne megmondva vagy megírva, szóval, nem kellett külön próbálni, csak egyszer. Úgyhogy ez nagy élmény volt, és az Ő gyönyörű hangjával meg a világhírű, hangulatos, jókedvű, ritka tüneményes emberi világával. Feloldotta a hangulatot, tehát úgy voltunk ketten, mintha száz évig együtt dolgoztunk volna…. És negyven - ötven év után ott folytattuk a telefonban, ahol abbahagytuk. Úgy csináltunk, mintha az a legtermészetesebb lenne, holott sajnos, ez a pálya olyan, csak akkor lehet csak ünnepelni, ha az ember produkál valamit – nem lehet ünnepelni tíz, húsz, negyven év múlva… Mi pedig ünnepeltük egymást, hogy emlékszünk a legszebb rádiós emlékekre. Úgyhogy én köszönöm a mai napig az ő rendkívüli emberi tüneményességét és jókedvét.
Azt üzenem neki, maradjon ilyen örökre, mert boldog ember az, aki így tudja tartani és így tud hinni az élet örömeiben. És köszönöm én is, hogy átadta nekem. Isten éltessen nagyon-nagyon sokáig! És adj még a boldogságból másnak is, mert ma nagy hiánya van mindenkinek ebben, hogy higgyen önmagában és higgyen abban, hogy minden, ami körülötte van, fel kell ismerni, mert mindenben van valami szép és jó, és nekünk való. Köszönöm.
A Dankó Rádió Túl az Óperencián című műsora a november 8-án a 90. életévét betöltő Palcsó Sándor operaénekest köszönti, vele beszélget a hét minden napján a felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya.
A mai adásban először arról vall Palcsó Sándor, hogyan sikerült megőriznie remek kinézését, tartását, fizikai közérzetét.
- Nagyon fegyelmezetten kell viselkednem, mert könnyedén félrelépne az ember, ha úgy érzi magát, hogy mindent lehet csinálni, mert ilyen jól vagyok, meg olyan jól vagyok, csak rögtön visszarúg a lovacska. Úgyhogy tisztességgel kell viselkedni, be kell osztanom mindent, az étkezéstől kezdve a pihenésig, az ide-lépéstől az oda-lépésig. Meg kell néznem hova lépek, mert hát az a baleset is azért történt, mert egy kicsit elkapkodtam a lépést. Gyorsan fordultam, és ettől kicsúsztam a papucsomból, hajnali fél hatkor.
Palcsó Sándor a második könyve borítójának fotóján Hamlet-szerepében látható. Erre így emlékezik:
- Egyik kedves szerepem a Hamlet, és az írott cím: „A többi, néma csend.” – Hamlet utolsó szavai. Ennek természetesen annyi előzménye van, amit egy címlapra mégse lehet ráírni: amikor megkérte a Horatiót halála előtt: hirdesd ki a népnek, hogy milyen körülmények közt történt az én halálom, és mi indított el arra, hogy megkeressem az igazságot. Hát ennyi mindent nem lehet leírni, de az utolsó mondatot, ezt azért ideírtam a címnek.
Amikor az első operájával elkészült – és hát hál’ Istennek, nagyon jól ment a világon mindenfelé, amerre járt -, Szokolay Sanyi azt mondja: „elkezdtem a következő darabot”. Erre mondom: „elárulod, hogy mibe fogtál?” Azt mondja: „hát nem titok végeredményben, egyszer csak kiderül. Nekem nagyon kedvenc darabom a Hamlet.” Mondom: „nekem is”. Mondom neki: „valószínűleg számíthatok rá, mert a kollégák nem szeretik a nehéz, hosszú műveket, azok azt hiszem, direkt rám várnak.” Azt mondja: „nyertél! Te fogod a címszerepet énekelni." Én pedig: "Talán amikor beszélni akarsz róla, nagy szeretettel várlak.” És aztán előfordult egyszer-egyszer, hogy feljött, beszélgettünk, aztán beszélgettünk, aztán haraptunk egy-két falatot, aztán beszélgettünk, aztán reggel öt órakor elment. Úgyhogy, mi nagyon sokat beszélgettünk. Én szerettem őt, és mindig kerestem azokat a kapaszkodókat, amikkel közelebb lehetett jutni az ő gondolataihoz. Mindenkit meg lehet ismerni, ha az ember veszi a fáradságot hozzá. Rájöttem azokra a hangokra, hogy mi mozdítja meg azt a kifejező gondolatsort, amit ő végül is le akar írni, de mindegyiknek megvolt a kezdő indítéka. Hogyha az ember a szerzőt tisztességgel megismeri, és egyébként a Szokolay Sanyi nagyon jól olvasható fiú volt, őszinte fiú volt, tisztességes fiú volt…”
Nagy Ibolya következő témaként felhozza Palcsó Sándor énekpályája indulásának, fiatalkori útkeresésének nehézségeit, hiszen „osztályidegenként” akadályokkal kellett szembenéznie az érvényesüléshez vezető úton… A sorkatonaságnál figyeltek fel rá, a gyönyörű hangjára, és így került a Honvéd Művészegyütteshez, amit nagyon szeretett.
- Bizony, nem bántam meg, mert rengeteget tanultam, s tulajdonképpen akkor tanultam meg zenéül, mert én addig nem foglalkoztam a zenével, szerettem mindig a zenét, énekelni is tudtam valahogyan, tisztán. Mindig tisztán énekeltem, csak engem valahogy nem érdekelt. Elhatároztam, ha törik-szakad, én agysebész leszek. Hát mi legyen az ember 18 éves korában?... Na, pótfelvételivel vettek fel Pécsre, a jogra - miután az ország összes lehetőségét kipróbáltam felvételivel az orvosikra, Budapesttől Debrecenig és Szegedig és Pécsig. Szabályszerűen kirúgtak mindenhonnan, mert rossz káder voltam. És a rossz káderség az bizony törökátok volt. Hát az én drága jó édesapám, ha gondolta volna, hogy ez lesz a vége, hogy így lett, akkor talán nem ment volna a teológiára. De hát elment a teológiára és pap lett, így aztán klerikális reakciósok lettünk. Bizony. Úgyhogy voltam én minden a világon, de a végcél megváltozott, amit majd külön elmesélek, mert az egy édes történet, hogy hogy mondtam le mégiscsak az éneklés kedvéért az agysebészetről.
Palcsó Sándor operettfelvételei közül ma felcsendült a rádióban:
Lehár Ferenc - Ottokar Tann-Bergler - Emil Norini - Mérey Adolf: A bécsi asszonyok (Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vincze Ottó) – 1965
A katonakarmester-dal: „A banda élén így megyek, száz szem tekint felém! Csin-csin-trará, csin-csin-trará… Megállanak az emberek az utca két felén, Csin-csin-trará, csin-csin-trará …de a hallgatóság ó, de nagyszerű! És főleg nőnemű, csinos parázsszemű! Megnyílanak kint mind az ablakok, és a földi angyalok! Csupa lány! Csupa szép! …Sok kis kéz, ím, rám mutat: / Ó, de szép, de csábító, oly hódító elbódító! Sóhajt nőcske-lányka száz, értem ég szívében láz! Rám borul a kis hamis, megolvad még a jégcsap is, hogyha szemtől szembe néz, a pillantása megigéz!... /A banda élén vinni kell a karmesterboltot, Csin-csin-tra-rá, csin-csin-trará…Megláthatja a sok irigy, a munka nem robot, Csin-csin-tra-rá, csin-csin-trará…És hozzám hány lány szólott esztelen, szép holdas estelen, derék karmesterem… / Ó, de szép, de csábító, oly hódító elbódító! …”
Lehár Ferenc - Paul Knepler - Béla Jenbach - Kulinyi Ernő - Erdődy János : Paganini
I. A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1981. március 14., Kossuth adó 19.15 – 20.35
A Magyar Rádió és Televízió Énekkarát (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli
Most erről a stúdiófelvételről egy vidám kettős hangzott el:
- Bella Giretti és Giacomo Pimpinelli duettje, I. felv. (Lehoczky Éva, Palcsó Sándor):
„Szép művészet, fütyülök terád, és nem vonz a tudomány! Ez én nékem örömet nem ád, így szól egy Don Juan. Nálam csak az a fő: nem kell más csak a nő! Hogy minden asszony kapható, nekem ez jelszó! /Könnyű pille mind a nő, lepkeszárnyon libbenő, minden asszony már csak csókra vár és máris boldog ő. Könnyű pille, mint a lány, kapható is mindahány. Mint a lámpafényre, szállnak rám, így él egy Don Juan!...
Ugyanez a kettős megint felhangzott, de más előadókkal egy korábbi rádiófelvételről, és további részleteket is hallottunk az operettből:
II. Keresztmetszet-felvétel - A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1958. május 2., Kossuth Rádió 19.00 - 19.50
Magyar szöveg: Kulinyi Ernő - Erdődy János - Szabó Miklós
A felvételen közreműködnek: Orosz Júlia, Zentay Anna, Kishegyi Árpád, Szabó Miklós és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás
- Bella Giretti és Giacomo Pimpinelli duettje, I. felv. (Zentay Anna, Kishegyi Árpád):
„- Szép művészet, fütyülök terád, és nem vonz a tudomány! Ez én nékem örömet nem ád, így szól egy Don Juan. Nálam csak az a fő: nem kell más csak a nő! Hogy minden asszony kapható, nekem ez jelszó! /Könnyű pille mind a nő, lepkeszárnyon libbenő, minden asszony már csak csókra vár és máris boldog ő. Könnyű pille mind a lány, kapható is mindahány, mint a lámpafényre, szállnak rám, így él egy Don Juan!...”
- Paganini dala, II. felv. (Szabó Miklós):
„Volt nékem már száz babám, nem vágytam én egyetlen nő után…/Tudom, hogy őrjít az édes száj, tudom, hogy csalódni szörnyen fáj, tudom mily forró a friss vágy, a szív, tudom, hogy kiég a szenvedély…”
- Anna-Elisa dala (Orosz Júlia):
„Csak nem lesz tán hozzám az élet oly kegyetlen és csalárd, hogy ellopja az üdvösséget, mely végre rám talált. A boldogság nékem is szent jogom, a szerelmem engedni nem fogom, nem térít el utamból száz veszély, mert e szív, érte él. /Szép álom, szállj a szívembe, szent égi tűz. Szép álom, utánad vágyom, ó, el ne űzz. Légy üdvöm vagy átkom, még csók ég a szánkon, a szív mindent felejt, könnyet sem ejt….”
- Bella Giretti és Giacomo Pimpinelli duettje, II. felv.:
„Egy kis bolondos kikapós éj igazán ránk fér már! Egy kis kalandtól sose félj, ne hidd, hogy az bajjal jár!...”
Nagy Ibolya a telefonon felhívta a 90 éves Gyurkovics Zsuzsa színésznőt azzal a kéréssel, hogy elevenítse fel emlékeit Palcsó Sándorról - az egykori közös rádiós szereplésükre is visszatekintve.
De még ezt megelőzően bejátszásra került a Dankó Rádió márciusi műsorából Palcsó Sándor telefonon át Gyurkovics Zsuzsát köszöntő, meleg, baráti szavainak hangfelvétele:
- Amikor elkezdtem Dankó Rádiót hallgatni, akkor borzasztóan megörültem, mikor Gyurkovics Zsuzsa nevét hallottam és Ibolya nagy szeretettel üdvözölte. Én nekem pedig abban a pillanatban egy nagyon kedves, régi esemény jutott az eszembe, hogy Gyurkovics Zsuzsival együtt vettük fel a rádióban Angyal Bandi című népdaljátékot. Maga a szereposztás is nagyon érdekes volt, legalábbis az én számomra, mert ugye én nem színész voltam, hanem énekes, és a szereplőtársak Zsuzsinak voltak elsősorban nagyon ismerősek, én pedig ezekkel a szereplőtársakkal ott a stúdióban ismerkedtem meg, mutatkoztam nekik be. Olyan egyéniségek voltak, ami most is megdobogtatja a szívemet, mert például Zsuzsi, aki Piroska névre hallgatott a darabban, Kiss Feri bácsinak volt a leánya, aki a Molnár-t játszotta a darabban. A másik nevezetes színművésznő Sulyok Mária volt, aki Angyal Bandi megtévelyedett grófi csemete lévén ezt a betyár nevet viselte, hát a grófné, az édesanya, Sulyok Mari volt, aki egy tüneményes ember volt, és úgy éreztem, hogy az első pillanatban megszeretett, mintha igaziból a fia lettem volna. Zsuzsival rendkívül kellemesen működtünk együtt, nagyon örültünk egymásnak, az ismeretség egészen friss volt, és aztán utána többször, de általában a rádióban futottunk össze. Akkor mindig váltottunk egy-két kedves szót, és hát ez a történet és ez a felvétel jutott abban a pillanatban eszembe, amikor Ibolya megmondta a nevet. Szóval nagyon kellemesen érintett, hogy egyidős vagyok a Zsuzsival, és ez is egy olyan isteni útmutatás volt, hogy ennyi idő után így találkozunk újra, hogy most szinte együtt tartunk egy ilyen eléggé nevezetes életkor dátumát. És örülök, hogy ez így alakult, és szívből örülök tényleg, hogy hallhattam a Zsuzsi éneklését is, mert annak ellenére, hogy ő színésznő volt, de igazán hittel és áhítattal énekli ezeket a dalokat, ami a bensőséges magatartásnak a legnagyobb bizonyítéka.
Angyal Bandi - népdaljáték
Jókai Mór novelláját rádióra alkalmazta Máder László. A népdalokat feldolgozta Grabócz Miklós
Szereposztás:
Angyal Bandi – Palcsó Sándor,
Piroska – Gyurkovics Zsuzsa,
Molnár – Kiss Ferenc,
Onódyné – Sulyok Mária,
Mesélő – Gáti József
Közreműködik az MRT Énekkarának női kara, Bódy Irma vezényletével és ifj. Magyari Imre népi zenekara.
Zenei rendező és szerkesztő: Solymosi János. Rendező: Cserés Miklós dr.
Bemutató: 1968. július 3. 17:20, Kossuth Rádió (37 perc)
Két részletet szólalt meg most erről a rádiófelvételről:
- Palcsó Sándor prózában, és ének: „…vetettem gyöngyöt”
- Palcsó Sándor és Kiss Ferenc – prózában, majd Gyurkovics Zsuzsa és Palcsó Sándor éneklik: „Repülj, madár, repülj!”-kettőst.
A 90 éves Gyurkovics Zsuzsa köszönti a 90 éves Palcsó Sándort:
(folytatni fogom)
A héten, november 8-án ünnepli 90. születésnapját Palcsó Sándor operaénekes!
A Dankó Rádió „Túl az Óperencián” műsorának felelősszerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya, ezen a héten a beszélgetések mellett több kolléganőjét is megkeresi telefonon, "hogy meséljenek Róla, és hogy általuk kiderülhessen, nem csak nagy művész, hanem egy csodás EMBER is Palcsó Sándor.”
Barlay Zsuzsa Liszt Ferenc-díjas oratórium- és operaénekest, érdemes művészt, a Magyar Állami Operaház örökös tagját kérdezte tegnap telefonon Nagy Ibolya, mit jelent Neki a mai napig Palcsó Sándor?
- Hát mi vagyunk az utolsó mohikánok abból a bizonyos aranykorból, és nekem nagyon-nagyon sokat jelent manapság is a Sándorral való beszélgetés és kapcsolat. Mert igazi családban éreztük magunkat annak idején, a tagság egy igazi család volt. Egészen mások voltak a körülmények akkor. Nem olyan nagyon utazhattunk, mint manapság a fiatal kollégáink, szerényebbek is voltunk, a körülményeink is sokkal egyszerűbbek voltak. Hihetetlen jó nekem, hogy a Sándor ilyen töretlen memóriával és ilyen nagyszerűen tartja magát. Hát ő egy kicsit ilyen grafomán, mert mindent pontosan jegyzetel, összes dátumot és összes eseményt. Én nem voltam ilyen alapos. Nagyjából hatvan évre tehető az ismeretségünk, és tényleg, ahogy szokták mondani, jóban-rosszban volt részünk annak idején. Én most azt kívánom a Sándornak, hogy még sokáig-sokáig legyünk ilyen távkapcsolatban, hogy telefonban beszélünk egymással. Se ő nem olyan mozgékony már, én meg pláne nem, de ez nekünk nagyon sokat jelent, ez a kapcsolat. Boldog születésnapot, drága Sándorom! Élj soká!
Hát ez nagyon nagy dolog, hát ő a mi doyenünk, ilyen kort kevesen éltek meg eddig is és manapság meg senki nincs, ugye. Én úgy tudom, hogy én korban a második vagyok a Sándor után, és erre nagyon büszkék vagyunk. Szoktuk is mondani egymásnak, milyen jó, hogy ilyen nagyon nagy kort megéltünk. Jó is, rossz is, persze nem mindig jó. De azért alapjában véve büszkék vagyunk rá. Pedig nagyon nyomorúságos fiatalságunk volt, ugye, mi még háborús gyerekek vagyunk, úgyhogy ez még nagyon szorosan összeköti azt a korosztályt, amely még él abból az időből. --- Pedig mi éheztünk meg nyomorogtunk, fiatal korunkban nagyon szegények voltunk, de úgy látszik, teher alatt nő a pálma… Jót tett nekünk.”
„Szeretettel köszöntöm a kedves rádióhallgatókat, Palcsó Sándor vagyok, kérem, hallgassák velem együtt a Dankó Rádió műsorát!”
Nagy Ibolya Palcsó Sándorral, a művész otthonában beszélgetett.
Bartók Gergely szerkesztésében 2017-ben jelent meg Palcsó Sándor második, életrajzi könyve: „A többi, néma csend”. Nagy Ibolya a műsor elején ebből olvasott fel részleteket: Palcsó Sándor elbeszéli, hogyan indult el a pályán mint a Honvéd Együttes kariskolájának növendéke; az énektanulmányait tekintve is meghatározó időszak volt, tanulással, felkészüléssel, szereplésekkel teli évek – az ötvenes évek közepén járunk; a Honvéd Művészegyüttessel több hónapos kínai fellépésre utazik, s az alatt itthon kitör a forradalom. Palcsó Sándor most Nagy Ibolya mikrofonja előtt élőszóban is, megidézi azokat a sorsfordító eseményeket:
„’56-ban, akkor, amikor itten hát „állt a bál”, a forradalom, akkor mi a Kínai Népköztársaságban vendégszerepeltünk. Három és fél hónapot töltöttünk ott és karácsonyra jöttünk haza. Elutaztunk szeptember 6-án, elmentünk Záhonyig, ott átszálltunk a széles nyomtávú szovjet vonatra, azzal végigmentünk Szibérián, és a kínai határon – Mandzsúriban – ott átültünk a kínai különvonatra, ami az utazásunkat biztosította, be tudtunk pakolni, és ha megvettünk valamit, azt beraktuk az ágy aljába. Elképesztő jó körülmények között éltünk. Természetesen, amikor fellépti helyre érkeztünk, akkor szállóba foglaltak nekünk helyet. Remek körülmények közt éltünk, aztán közben kiderült, hogy itt mi folyik az országban, és akkor már nem voltunk olyan nagyon boldogok. Borzasztó sokat idegeskedtünk, mert lényegében nem tudtunk semmit az itthoniakról. És december 15-én érkeztünk haza, hál’ Istennek, családom megvolt, mert én már akkor nős voltam, mert ’51-ben megházasodtam, először, aztán gyerekünk is volt. Tehát mondjuk a körülmények olyanok voltak, hogy éjszakai sorbaállás… és hát bizony, összeszedett egy fertőzést a feleségem…. végül meggyógyult… nyoma maradt, gyengébb lett, meg érzékenyebb lett… szóval, nem volt igazán nagy boldogság akkor, de hát aztán úgy elvoltunk; szépen végigcsinálta a pályámat nagyon tisztességgel, kimaradt a munkából, és mondta, hogy majd meg leszünk valahogy. Nekem kezdett kicsit jobban menni, nagyon hívogattak fellépegetni… a Rádió terjesztette a nevemet tisztességgel, ami megdobott engem nagyon.”
A Rádió is felfedezte Őt, gyönyörű felvételeket forgatott ott szinte nap mint nap, de hogy jött ez a lehetőség? – kérdezi Nagy Ibolya Palcsó Sándort.
„- Szintén egy nagyon érdekes dolog volt, hogy eltelt már az operai tagságom idejéből majd három év, és senkinek nem jutott eszébe, hogy esetleg meg kéne ezt a gyereket próbálni… Akkor volt a híres Albert Herring, ami megdobott engem nagyon, mert pofonvágott a szerep, imádtam egyébként, csuda szerep volt. És hát, egyszer szól a telefon: „Sebestyén András, Zenei osztály, én vagyok a most folyó felvételnek a karmestere. Az Udvardy Tibor nevezetű kollégád ajánlott, hogy hiányzik egy szereplő és te a légykakát is leolvasod a kottáról. Szóljunk neked és bejössz.” Mondom, nagyon szépen köszönöm a Tibornak, majd személyesen is megköszönöm neki. Indulok! Akkor bementem, és attól kezdve jártam a Rádióba nagy számban. Rengeteg felvétel. … Úgyhogy jól éreztem magam, és úgy éreztem, hogy a rádiósok is megszerettek engem. Hát persze tudom én azt, hogy a zenekari tagok különben is büszke emberek, és egy fontos csoport. Egy rádiózenekarnak szava van, hangja van. És éreztetni tudják azzal, aki nem mindig tetszik. Énvelem pedig nagyon meg voltak elégedve, mert mindig tudtam a leckét. Nagyon jól éreztem magam, de hát, ami óta ez a világ van, azóta nem voltam a Rádióban, csak - Veled. Éreztem, hogy megbecsülik a munkámat, és az borzasztó nagy dolog. Ha megindul egy botrány, az növekszik. És én velem ilyen soha nem volt. Egy próba, egy felvétel… Szóval, szerettem odajárni. Ez az igazság.”
Nemzeti Gyásznap - november 4.-
Erkel Ferenc: Hunyadi László – Gyászinduló, III. felv. (a Budapesti Filharmóniai Társasság Zenekarát Komor Vilmos vezényli)
Kodály Zoltán: Székelyfonó - részletek (Palcsó Sándor, Andor Éva, Simándy József, km. az MRT Énekkara és a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, vezényel: Ferencsik János)
- Palcsó Sándor: „Most jöttem Erdélyből, hat lóval, hintóval, s egy rongyos szolgával...”
- MRT Énekkarának Nőikara: „Nekem olyan emberecske kéne…”
- Andor Éva, Simándy József: „A csitári hegyek alatt régen leesett a hó. Azt hallottam, kisangyalom, véled esett el a ló..../- Amott látok az ég alatt egy madarat repülni. De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni. Repülj, madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet! Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet…./- Arra alá van egy erdő, jaj de nagyon messze van /- kerek erdő közepében két rozmaring bokor van…”
A héten, november 8-án ünnepli 90. születésnapját Palcsó Sándor operaénekes!
Túl az Óperencián Palcsó Sándorral - 45. hét
DANKÓ RÁDIÓ
2019. 11. 04.
A november 4. és 10. közötti adások tartalmából.
A Liszt Ferenc-díjas érdemes és kiváló művész munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével is elismerték már. Érd Város Életműdíjasa, valamint a Magyar Állami Operaház örökös tagja.
2011-ben megjelent egy könyve is ( Érd Város támogatásával) melyben maga írja le regényes és ténylegesen regénybe illő történetét. A címe: Én a pásztorok királya. Ezek után 2018-ban még egy könyvvel örvendeztette meg barátait, rajongóit. Címe: „A többi, néma csend.”
Bartók Gergely így írt Róla: „Palcsó Sándor a 60-as évek elején Albert Herringként robbant be a magyar zenei életbe, majd az Operaház nagyságaitól körülvéve eresztette ki először oroszlánkörmeit az az igazán, sajátos tehetség, aki szépen lassacskán birtokba vette az operairodalom comprimario szerepkörének megannyi izgalmas figuráját”…
Ezen a héten a beszélgetések mellett több kolléganőjét is megkeresek telefonon, hogy meséljenek Róla, és hogy általuk kiderülhessen, nem csak nagy művész, hanem egy csodás EMBER is Palcsó Sándor.
Túl az Óperencián minden nap 9:04-től és 18:04-től a Dankó Rádióban!
Szerkesztő-műsorvezető: Nagy Ibolya
Palcsó Sándor operettfelvételei közül az alábbi énekszámok kerültek adásba:
Farkas Ferenc–Baróti Géza–Dékány András– Dalos László: Zeng az erdő
„Bemutatjuk új rádiófelvételünket” - 1965. augusztus 21., Petőfi Rádió 14.45-16.00
Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György
- Marci belépője (No.2.) „Be szép az erdő, a tarka rét! Fák sűrű lombján napsugár ég! Mohos fenyők, mind föld felett, úgy ragyog a kéklő ég…” (Palcsó Sándor)
- Marci és Bori szerelmi duettje: „Domb oldalon játszottunk még valamikor régen, szálltak felettünk a felhők a magas égen! …/Emlékszel, tavasz idején, kószáltunk, ugye, te meg én? Ránk várt az erdő a domb oldalán!...” (László Margit, Palcsó Sándor)
- Marci dala (No.20): „Búcsúlevél ez mit írók néked, elmegyek, bár utánad fáj szívem… Nem panaszlom el, hogy megbántottál. Bánatomat magammal viszem…. Megőrzöm szívem szép emlékét….” (Palcsó Sándor)
Oscar Straus - Felix Dörmann és Leopold Jacobson - Mérey Adolf - Fischer Sándor: Varázskeringő - „ Dinasztia-hármas” (Barlay Zsuzsa, Palcsó Sándor, Kovács Péter, km. az MRT Szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András) - A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1967. március 25., Kossuth Rádió 19.25 – 20.50
Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert - Romhányi József: A mikádó
A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1968. január 27. Kossuth rádió 19.30 – 22.00
Km.: az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara (karigazgató: Bódy Irma), vezényel: Breitner Tamás
- Együttes: „Az ifjúság… tralalalala…” (László Margit, Déry Gabriella, Barlay Zsuzsa, Komlóssy Erzsébet, Palcsó Sándor, Palócz László, énekkar)
- Hármas: „- Az áldozat rémülten ordibált, vadul vicsorgott vissza rám, közben húzott, rántott, ráncigált, mert ideges volt talán…/- Az áldozat remegve reszketett, mikor megcsillant pengén a fény, mert tudta, hogy boldog már nem lehet, hisz már csak egy percig él…/- Lecsapott már az éles bárd, feje lágyan porba hullt, de nem maradt helyben, meg nem állt, mert élénken elém gurult…” (Várhelyi Endre, Barlay Zsuzsa és Palcsó Sándor, énekkar)
- „Ha szép virág szirmokat bont, trallala…” (László Margit, Barlay Zsuzsa, Palcsó Sándor, Réti József, Várhelyi Endre, énekkar)
- Ötös - A mikádó dala és jelenet (Kovács Péter, Barlay Zsuzsa, Komlóssy Erzsébet, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre)
Ismétlés du. hat és hét óra között.
Az Opera honlapjáról:
Gálaest a 70 éves Honvéd Együttes tiszteletére
Erkel Színház – ma este 7 órakor
A Magyar Nemzeti Táncegyüttes és zenekara, valamint a Honvéd Férfikar mint a Honvéd Együttes két művészeti kara, egész estés gálaműsorral ünnepli az évfordulót és köszönti a nagy múltú együttes egykori és jelenlegi művészeit, tagjait.
Az első részben összeállítás látható a korábbi évtizedek legjelentősebb alkotóinak munkáiból egykori és mostani „honvédosok” közreműködésével.
A második részben az Együttes jelenlegi művészei a ma is műsoron lévő repertoárjukból adnak színes és látványos válogatást, Zsuráfszky Zoltán művészeti vezető rendezésében.
A Dankó Rádió Túl az Óperencián délelőtti adásának tematikáját, zenei összeállítását ez az évforduló aktualizálta. A felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya korábbi műsoraiban beszélgetett a 90. életévét idén novemberben betöltő Palcsó Sándorral, valamint Gulyás Dénes operaénekessel, akik művészi pályájukat a nagy múltú Honvéd Művészegyüttesben kezdték. Ez ünnepi alkalomból a két énekművésszel folytatott beszélgetések vonatkozó részleteit játszotta be hangfelvételről Nagy Ibolya.
Palcsó Sándor beszél a katonaévekről, a Honvéd Művészegyüttesben folytatott énektanulmányairól; kedves korrepetitora, Érsek Mária zenepedagógussal való találkozásáról, aki felkarolta, tanítványává fogadta őt; az '56-os őszi események idején az együttessel Kínában tett több hónapos koncertkörútjáról és a visszaúton, Moszkvába irányított, nem kívánt kerülőjükről, s mindezt követő nem kívánatos következményekről… (Minderről bővebben olvashatunk Palcsó Sándor könyvében is ("Én a pásztorok királya... Palcsó Sándor emlékei" - Érd, 2011).
Gulyás Dénes elmesélte, hogy mint fiatalembert, milyen hatások érték a katonaságnál illetve hogyan került be a Honvéd Művészegyüttesbe; Nagy Ibolya részletet olvasott fel az operaénekes pályájára visszatekintő, megírt könyvéből („Mekkora Isten tenyere?” – Helikon Kiadó, 2013): hogyan lett 17 éves korában a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének valaha volt legfiatalabb tagja mint hivatásos énekes 1971-ben.
Ismert, ugyancsak a Honvéd Művészegyüttes Férfikarában énekelt pályája elején mások mellett Ilosfalvy Róbert, Réti József, Gregor József, B. Nagy János és Kelen Péter is. Dankó Rádió mai, ünnepi, tisztelgő adásában a nevezett operaénekesek énekfelvételei közül is meghallgathattunk egyet-egyet.
A műsorban felhangzott zenék:
Kodály Zoltán - Garay János -Paulini János - Harsányi Zsolt: Háry János – Toborzó „A jó lovas katonának de jól vagyon dolga, eszik-iszik a sátorban, semmire sincs gondja, hej, élet, be gyöngyélet, ennél szebb sem lehet, csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret!” (Honvéd Férfikar) – koncertfelvétel
Kodály Zoltán – Petőfi Sándor: Nemzeti dal – „Talpra magyar, hí a haza, itt az idő, most vagy soha” – (Honvéd Férfikar) – koncertfelvétel
Lehár Ferenc – magyar szöveg Kulinyi Ernő – Erdődy János:– „Volt nem egy, de száz babám…” (Gulyás Dénes, km. az MRT Szimfonikus Zenekar, vezényel: Sebestyén András) - 1981. március 16., Kossuth Rádió 19.15 – 20.35
Kodály Zoltán - Garay János -Paulini János - Harsányi Zsolt: Háry János – Marci bácsi bordala „Ó, mely sok hal terem az nagy Balaton-bahha-rahha-rahaha” (Gregor József)
Fényes Szabolcs - Halász Rudolf: Két szerelem – Hajnali vallomás "Kék, hajnali fény ragyog a fákon át, én a völgy ölén remegve várok rád.” (Ilosfalvy Róbert, km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Gyulai Gaál Ferenc) - részletek, 1961., Kossuth Rádió
Fényes Szabolcs – Harmath Imre – Romhányi József: Maya – „Párizs, te szép...” (B. Nagy János énekfelvételéről)
Jacques Offenbach – magyar szöveg Fischer Sándor: A szép Heléna – Páris ítélete (Kelen Péter, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lukács Ervin) - 1981. január 10. , Petőfi Rádió 7.53 - 8.07
Lehár Ferenc - Innocent-Vincze Ernő: Garabonciás diák (a rádiófelvételen az operett A vándordiák címen ismeretes; a komponista Cigányszerelem c. művének átdolgozása, amihez új dalokat is komponált) - Józsi dala „Utam muzsikálva járom, búsan keresem a párom ...” (Réti József, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Kerekes János)
Kodály Zoltán - Garay János -Paulini János - Harsányi Zsolt: Háry János – Közzene – (MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vásáry Tamás) – koncertfelvételről
Egy születésnapi jókívánság is elhangzott a mai műsorban: a párkányi /Felvidéki/ születésű, de évtizedek óta Komáromban élő Klemen Teréziát köszöntötte születésnapján Nagy Ibolya; a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészeti Karán szerezte magyar-történelem szakos tanári diplomáját, aztán 2012-ben az általa életre hívott Lehár Ferenc Polgári Társulás elnöke lett, majd 2014-ben díjat alapított: a Szlovákiai Civil Becsületrendet. Két évvel később megszervezte a Házy Erzsébet Nemzetközi Tehetségkutató Énekversenyt, tavaly pedig Az évszázad Manonja címmel, magánkiadásban, könyvet jelentetett meg a Pozsonyban született Házy Erzsébetről. Ennek apropóján, az adásban felcsendült Manon áriája Puccini operájából, Házy Erzsébet énekfelvételéről, a Magyar Állami Operaház Zenekarát Erdélyi Miklós vezényli.
A műsor ismétlését meghallgathatjuk ma délután hat órától a Dankó Rádió hullámhosszán, és az internetes elérhetőségen is (www.dankoradio.hu).
A Dankó Rádió mai operettműsorában felhangzottak ismét a Leányvásár jól ismert melódiái; kettősök - számomra megunhatatlanok…
Jacobi Viktor – Martos Ferenc – Bródy Miksa: Leányvásár
Km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András
A Rádió Dalszínháza bemutatója:1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33
- Bessy és Fritz kettőse, I. felv. (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)
„- Nagyon vad ez a vadon, ülök a padon, s unalommal nézek szét. - Megyek ide-oda már, ha kegyeskednék helyet adni cseppecskét. - Ne papoljon már, az idő eljár, ide mellém, úrficskám! - Kicsi szívem ijedez, tudom Isten, lesz szigorú vizsgám. /- Kettecskén, az élet édes álom kettecskén, szerelemben összenőve, sülve-főve, kettecskén. - Kettecskén, veszélyes üldögélni kettecskén, bizseregve forr a vérem, furcsa kérem ,kettecskén…”
- Bessy és Fritz kettőse, II. felv. (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)
„- Lassan uram, édes uram, miért oly mohó, kár e nagy sietés. Hát hol marad az udvarias bók, sima szó, kézcsókra kész bevezetés. - Nem tehetek róla, ez a sorvasztó láz, nincs hozzá élő szavam. Lázban ég és nem vigyázva szenvedély, ha megrohan. /- Na, de, méltóságos úr! Nem szokás ölelni ily vadul. - Mert a Méltóságos úr túlon túl dúl-fúl.
- Bessy és Fritz kettőse, II. felv. (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)
„-Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment a kis bohó! - Gilolo, gilolo, gilolo - Oly szörnyen szegény, derekán egy kis kötény, több éppenséggel semmi, ó! - Gilolo, gilolo, gilolo - Csak ment, mendegélt, egy kukkot sem beszélt, csupán az utcasarkon posztoló… - .gilolo, gilolo, gilolo...- ...rendőr úr előtt, ki rendre inti őt, mondta hottentottául: Gilolo! / - Nincsen több ily csoda gazella-termet, a fekete Afrika ölében termett ez! Tűz folyik erében, hajának ében fürtje lengedez! Ha,ha,ha. Szép szeme sötétje csillog, ha mosolyog, fogsora fehérje villogó, s van neki kicsinyke köténye, Gilolo!...”
- Tom és Lucy szerelmi kettőse, I. felv. (Németh Marika, Udvardy Tibor)
„-Ha lennék egy lánykának édes szerelmes babája, királynőnek tenném meg őt az egész nagy világ előtt! - Ha lennék egy szerelmes, édes legénynek a párja, de szép volna szép a világ, álmaink tündér csodák! - Ha jönne a leány, aki szeretne igazán, elébe elmennék! Ha jönne a leány, szerelem ifjú tavaszán,csak az övé lennék! - Nem szólana a szám, csak a kezét szorítanám, csak a szemét nézném! - Behunyva a szemem...- Reszketne a kezem...- Az ajkát érezném!...”
"Túl az Óperencián" - Ezt a műsort ma délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban - és a rádió internetes oldaláról is elérhető az adás.
A Dankó rádió mai operettműsorában (a délelőtti műsort 18 és 19 óra között újra meghallgathatjuk) hangzott el:
Sir Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert: A mikádó
/Eredeti címe: The Mikado (1885) /
A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1968. január 27. Kossuth rádió 19.30 – 22.00
Fordította és rádióra alkalmazta: Romhányi József
Vezényel: Breitner Tamás
Km.: az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara (Karigazgató: Bódy Irma)
Zenei rendező: Erkel Tibor
Rendező: Békés András
A vígoperai nívójú klasszikus nagyoperettből hat nagyszabású jelenet kilenc kitűnő operaénekesünk utolérhetetlen tolmácsolásában hangzik fel:
A mikádó – Kovács Péter (Mensáros László)
Nanki-Poo, a fia, vándor énekes – Réti József (Kaló Flórián)
Ko-Ko, Titipu legfőbb hóhéra – Várhelyi Endre (Bárdy György)
Pooph-Bah, pénzügyminiszter – Palcsó Sándor (Csákányi László)
Pish-Tush, előkelő úr – Palócz László (Szendrő József)
Yum-Yum, Ko-Ko gyámleánya és menyasszonya – László Margit (Váradi Hédi)
Pitti-Sing – Barlay Zsuzsa (Béres Ilona)
Peep-Bo – Déry Gabriella (Domján Edit)
Katisha, idősebb udvarhölgy – Komlóssy Erzsébet (Bakó Márta)
- Kórus és Pitti Sing dala (Barlay Zsuzsa, énekkar)
- Nanki-Poo és Ko-ko kettőse (Réti József, Várhelyi Endre, km. László Margit, énekkar) „Ha szép virág szirmokat bont, tralala…”
- Ötös - A mikádó dala és jelenet (Kovács Péter, Barlay Zsuzsa, Komlóssy Erzsébet, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre)
- Női hármas (László Margit, Déry Gabriella, Barlay Zsuzsa) „Három kis hölgy” „Három a kislány kettő lesz”
. Hadd idézzem most az elhangzott tercettet a versek sorrendjében Várhelyi Endre, Barlay Zsuzsa és Palcsó Sándor énekli, közreműködik az MRT Énekkara:
„- Az áldozat rémülten ordibált, vadul vicsorgott vissza rám, közben húzott, rántott, ráncigált, mert ideges volt talán, én bal kezemmel elkaptam őt, a jobban volt a bárd… A jobb kezemmel, itt a bárd, hát irgalmam ne várd, ha végre lecsap az éles bárd (Várhelyi Endre, énekkar)
/ - Az áldozat remegve reszketett, mikor megcsillant pengén a fény, mert tudta, hogy boldog már nem lehet, hisz már csak egy percig él, olyan riadtan bámul, néz körül, hogy hirtelen szemedbe néz, s zavart arca felderül… Olyan boldog lett, oly elégedett, hogy folytában engem lát, engedelmével….(Barlay Zsuzsa, énekkar)
/ - Lecsapott már az éles bárd, feje lágyan porba hullt, de nem maradt helyben, meg nem állt, mert élénken elém gurult, nekem bólintott, ügyesen, nyaktalan, fejet hajtva, ahogy dukált, hogy illemet a boldogtalan, hogy rangnak ezt kíván , hogy ezt kíván: ez a tisztelet, oly jól esett, szinte dagadt e hű kebel, hogy odagurult a megboldogult, az illemnek megfelelt.” (Palcsó Sándor, énekkar)
Barlay Zsuzsa és Palócz László a Rádió stúdiójában, A mikádó felvételekor
1967. Fotó: Szalay Zsolt - Forrás: Fortepán
- Együttes: (László Margit, Déry Gabriella, Barlay Zsuzsa, Komlossy Erzsébet, Palcsó Sándor, Palócz László, énekkar)
„Az ifjúság… tralalalala….”
„Dankó Rádió – „Túl az Óperencián” - Barlay Zsuzsával, a Liszt-díjas, Érdemes Művésszel, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagjával beszélget a felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya.
Idézem Barlay Zsuzsa szavait a mai operettműsorban elhangzott beszélgetésből:
Nagy Ibolya: Idén ősszel lesz 70 éves a Honvéd Művészegyüttes, jövőre a Rádiókórus. Sokan jöttek az ötvenes-hatvanas években ezekből a remek kórusokból az Operaházba, például a Palcsó Sanyi bácsi is:
Barlay Zsuzsa:
Igen, hát nagyon hasonló a sorsunk, mert őt a sorkatonaságnál fedezték fel, hogy remekül énekel, és ő is megkerülve a Zeneakadémiát és ilyen hivatalos fórumot, onnan bekerült a Honvéd Művészegyüttesbe. Én ugyanígy, érettségi után rögtön Rádióénekkar. És tulajdonképpen az utcáról kerültünk be az Operába. Mert annak a normális módja az, hogy Zeneakadémián végez valaki operatanszakon és akkor egyenes útja vezet az Operaház tagsága felé. De, hát nálunk ez nem így volt sem a Sanyinál, sem nálam. De erős meggyőződésem a mai napig is, hogy ez belső adottság kérdése, hogy valaki olyan elszántan törekszik egy cél felé, hogy végül is azt eléri.
Megfelelő zenei képzettségem az bizony ott történt, mert olyan kemény kottaolvasás és fegyelem, és kamaraéneklés, ami később nagyon jól jön, hogy az ember a színpadon is tudja figyelni a partnereit, és az együtt éneklésben ez nagyon-nagyon fontos előtanulmány volt. Úgyhogy én nagyon sokat köszönhetek a Rádióénekkarnak...
Barlay Zsuzsa: Liszt-díjas, Érdemes Művész, a Magyar Állami Operaház örökös tagja. Vele beszélget ezen a héten minden nap Nagy Ibolya, a Dankó Rádió "Túl az Óperencián" adásának felelősszerkesztő-műsorvezetője.
Barlay Zsuzsa mindmáig jó barátságot ápol Palcsó Sándorral, Házy Erzsébettel pedig elhunytáig köztudottan jó viszonyt ápolt.
A műsorban róluk is szeretettel szól.
A mai adásban Házy és Palcsó énekét is halljuk ennek az operettnek a pompás rádiófelvételéről:
Leo Fall – magyar szöveg Harsányi Zsolt – Innocent Vince Ernő: Pompadour
Km. az MRT Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás
A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1967. szeptember 9., Kossuth Rádió, 20.31-22.00
- Madame Pompadour belépője (Házy Erzsébet, km. Koltay Valéria)
„- Ma érzek itt magamban valamit, ami nyugtalanít! Oly furcsa ez, olyan izgató, mi biztató! A vérem úgy bizsereg, tenyerem viszket, oly ideges vagyok, hogy széttörnék mindent! És hogyha még ez sem elég, lesz valami más is, adja az ég! Hej-haj! Hej-haj! /- Hej, ha kezembe kapnék egy férfit, egy férfit, de igazit ám! Szinte gondolni sem merem végig, oly forró, oly vad a szám! Lázas csók, mely izzóan ég, elkábító, az volna jó! Jaj, ha egyet ma kaphatnék! Mi lenne itt ma még, mi lenne itt ma még, mi lenne itt ma még!...”
- Pompadour és René kettőse (Házy Erzsébet és Korondy György)
„….- Egy életem van, egy halálom, ezt néked zálogul ajánlom! Ki téged oly forrón imád! Szeress csak egy kicsikét, szeress egy kicsikét, ezt a te hű katonád!... /- Drága tisztúr! Kérem szépen már ki kell a sorból lépnem, én már nem bírom tovább!... Én boldog szerelmes vagyok, de szerelmes vagyok! …- Lassan, fiacskám, a hévvel!... – Jeanne! Jeanne!... Miért küldesz el?! – Hogy éjszaka majd visszahívjalak! ...- Ezt nem vállalom!.. - Ezt parancsolom!...- Legyen benned szánalom!..- Hasat be! Mellet ki! Fordulj arra! Indulás! Irány a fogház!...”
- Pompadour és Calicot kettőse (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)
"- Izgat, ha a szádat nézem, most értem meg csak egészen Putifárné álláspontját, ahogy azt a vének mondják; én is érzem, szóról-szóra…/- Ez a bolond nő megszédül! Isten tudja, mi lesz végül?! Jobb is volna kívül lennem! Asszonyom, most el kell mennem!...- Hagyd a gondot! Lári-fári…- Bármily nagy kitüntetésnek tartom, mégis azt kell mondanom, hogy: pardon! Engem ne igézzen! Más fiúra nézzen! Ó…./ - József, óh, József, na, gyere, ne félj! Majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély!. Ó Jo-jo-jo-jo-József, te, gusztusos gyerek, ha nem lett volna köpenyed, nem érzed ezt a meleget! Ó József, óh, József, na, gyere, ne félj! Majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély! /- Ez a dolog nem megy babra, felszólítom: hagyja abba! Végre bennem van szemérem, köpenyem, ne fogja, kérem! Egyre jobban érzem én, hogy minden csepp türelmem elfogy! Óh…! /- Vágyam az kimondhatatlan, s épp ezért feloldhatatlan…./- Rémes ez, hogy így kacsingat, esküszöm, hogy még megingat. Gusztusom kezd lenni rája. Távozom! Alá szolgája! /- Óh, ne hagyj így engem…./- Téves helyen kereskedik nálam!Túlságosan csiklandós a vállam!Továbbá a mellem. Kérem, legyen jellem! Óh! /- József, óh, József, na, gyere, ne félj! Majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély!. Ó Jo-jo-jo-jo-József, te, gusztusos gyerek… /- Nézze, hogyha gyáva vagyok, van arra egy nagyon-nagyon bennem hajlam, hogyne lenne, csakhogy éppen az van bennem: ha elkezdem, édes kincsem, se Isten, se ember nincsen! Óh!..."
Ezt a műsort ma délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádió hullámhosszán és az internetes elérhetőségen is (www.dankoradio.hu).
E televíziós műsorban Palcsó Sándor művészetét taglaló beszélgetés végén Ókovács Szilveszter annak a reményének ad hangot, hogy az idős tenorista talán ihletet merít és kedvet kap harmadik életrajzi kötetének a megírásához is....
Úgy legyen!
2019. augusztus 4-i adás - Opera Café
https://www.mediaklikk.hu/video/opera-cafe-2019-08-04-i-adas/#
Az Operaház Örökös Tagjáról, az idén novemberben 90. életévét betöltő Palcsó Sándor művészi pályájáról - önéletrajzi könyve kapcsán („A többi néma csend”, 2017) - beszélget Ókovács Szilveszter Karczag Mártonnal, az Operaház Emléktárának vezetőjével.
A műsorban archív fotók, a Hunyadi László régi, margitszigeti operaelőadásából továbbá televíziós felvételei közül bejátszott részletek is, megidézik kiváló tenoristánkat, aki személyesen nem tudott eljönni a beszélgetésre, maga helyett az életrajzi könyvét küldte el, amelyből a „laudáció” közben az operaház főigazgatója és vendége idéznek, s próbálják „megfejteni” Palcsó Sándor nagyszerű énekművészetének, színpadi karakter- és jellemábrázoló sokoldalúságának, nem utolsósorban a televízió kamerái és a rádió mikrofonja előtt nyújtott élményteli varázslatainak a „titkát”…
A Dankó Rádió Túl az Óperencián című, délelőtt sugárzott operettműsorában elhangzott zenék közül kiemelem:
Jacobi Viktor - Martos Ferenc - Bródy Miksa: Leányvásár
- Bessy és Fritz kettőse, II. felv.: „- Lassan uram, édes uram, miért oly mohó? Kár e nagy sietés. Hát hol marad az udvarias bók, sima szó, kézcsókra kész bevezetés? /- Nem tehetek róla, ez a sorvasztó láz, nincs hozzá élő szavam…/- Na, de, méltóságos úr! Nem szokás ölelni ily vadul.…” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)
- Bessy és Fritz kettőse (Dzsilolo-duett): „-Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment, a kis bohó…..gilolo, gilolo, gilolo... Oly szörnyen szegény, derekán egy kis kötény, több éppenséggel semmi, ó! … ..gilolo, gilolo, gilolo... Csak ment, mendegélt, egy kukkot sem beszélt, csupán az utcasarkon posztoló... ...gilolo, gilolo, gilolo... ..rendőr úr előtt, ki rendre inti őt, hottentottául mondta: Gilolo! /- Nincsen több ily csuda gazella-termet, a sivatag Afrika ölében termett ez! Tűz folyik erében, hajának ében fürtje lengedez! – ha-ha-ha! - Szép szeme sötétje csillog, ha mosolyog, fogsora fehérje villogó, s van neki kicsinyke köténye, gilolo!...” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel Sebestyén András) – a Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33
Ismétlés: ma 18 órától a Dankó Rádióban
A Dankó Rádió ma délelőtti operettadásában egyebek közt részleteket hallhattunk Szirmai Albert – Bakonyi Károly – Gábor Andor Mágnás Miska című operettjéből is.
Km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András – a Rádió Dalszínháza felvételének a bemutatója: 1969. április 5. , Kossuth adó 19.52 – 22.00
Most ezek a részletek hangoztak el a műsorban:
- Marcsa, Pixi, Mixi hármasa: „Hallod lelkem, rózsás kertem, miért vagy oly kacér?…./Adj egy csókot, tillárom, hej, nem lesz abból se bú, se baj.…” (Zentay Anna, Kishegyi Árpád, Külkey László)
- Marcsa és Miska kettőse, III. felv.: „Cifra szűre nincsen lónak, kocsis nem való grófnak… Csiribiri-csiribiri kék dolmány, a gróf kendre fittyet hány… /-Felmászott a nyúl a fára, eccer ment el bálba….” (Zentay Anna, Palcsó Sándor)
- Marcsa és Miska kettőse, III. felv.: „Hoppsza, Sári, hoppsza, hó! Minden nap egy forduló! Ráadásnak három csók…” (Zentay Anna, Palcsó Sándor)
- Marcsa és Miska kettőse, II. felv.: „Így mulatok, úgy mulatok… /Cintányéros cudarvilág, iszok egy kortyocskát…” (Zentay Anna, Palcsó Sándor)
A "Túl az Óperencián" adását ma 18 és 19 óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban és az internetes elérhetőségén.
Érdi Hungaricum Klub
Palcsó Sándor operaénekes életműve
Kulturális örökség
A Dankó Rádió mai operettműsorában elhangzott zenék közül kiemelem Jacobi Viktor - Bródy Miksa -Martos Ferenc Leányvásárjának a részleteit:
- Tom és Lucy kettőse, 2. felv.: „Csendes álmok éjjelén, ringó csónak lágy ölén, asszonyomhoz járok én, visz az álom…/ - Mért nem jött vissza ő, a nyugalmam nem lelem, merre jár, engem hova vár, álmom nincsen már…” (Németh Marika, Udvardy Tibor)
- Lucy, Bessy és Tom hármasa, 1. felv.: „Szörnyű helyzetben voltunk, jaj, mind a ketten…/Szép ez a vidék…” (Németh Marika, Házy Erzsébet, Udvardy Tibor)
- Bessy és Fritz kettőse, 2. felv.: „- Lassan uram, édes uram, miért oly mohó? Kár e nagy sietés. Hát hol marad az udvarias bók, sima szó, kézcsókra kész bevezetés, /- Nem tehetek róla, ez a sorvasztó láz, nincs hozzá élő szavam. Lázban ég és nem vigyázva szenvedély, ha megrohan… /- Na, de, méltóságos úr! Nem szokás ölelni ily vadul.…” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)
- Bessy és Fritz kettőse - Jenki-kuplé: „Volt valahol, élt valahol egy aranyos nő, róla e dalban sok szó lesz, Yorkba bemegy és nyitott egy boltot is ott ö, egy pálinkás-boltot, ó, yes.…” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)
- A Fináléból részlet: „Lettem egy édes, szerelmes nőnek a párja, királynőnek teszem meg az egész világ előtt!…” (Németh Marika, Udvardy Tibor)
A „Túl az Óperencián” adásában még egy részletet hallhattunk Jacobi operettjéből: a televíziós változatban Bessy és Fritz szerepét Hüvösvölgyi Ildikó és Szerednyei Béla alakította, most annak a produkciónak zenei anyagából szólalt meg kettősükben a vidám Dsilolo-duett: „Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment, a kis bohó, Dsiloló, dsiloló, dsiloló…”
Ezt az adást ma délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban és az interneten is, a rádió weblapján online.
1984. február 8., Petőfi Rádió, 14.00 – 14.15 óra
„Kapcsoljuk a 22-es stúdiót - Palcsó Sándor énekel”
Zongorán közreműködik: Reményi János
- Puccini: Bohémélet – Rodolphe áriája, I. felv.
- Lehár: A mosoly országa – Szu-Csong dala, II. felv. („Vágyom egy nő után”)
- Kálmán: Marica grófnő – Tasziló dala („Hej, cigány…”)
Kapcs. 231. sorszámhoz is
1984. március 29., Kossuth Rádió, 15.05 – 15.30
Palcsó Sándor énekel:
1. Bozay Attila: Kiáltások (1965) - dalciklus
1965. március 29-én hangzott el első alkalommal Bozay Attila 8.-ik opusza: József Attila Nem én kiáltok, Bánat és Tél c. verseire komponált dalciklusa.
2. Ribáry Antal (gyakran: Ribári; Budapest, 1924. január 8. – Budapest, 1992. április 24.): A megsebzett galamb és a szökőkút
Guillaume Apollinaire versének (LA COLOMBE POIGNARDÉE ET LE JET D'AEU) megzenésítése.
Magyar fordítás: Radnóti Miklós
Közreműködik: az MRT Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Borbély Gyula
Apollinaire legjobban sikerült képverse "A megsebzett galamb és a szökőkút" (1914), amelyben az elhagyott lányokat és a háborúba vonult barátokat siratja el.
A MEGSEBZETT GALAMB ÉS A SZÖKŐKÚT - LA COLOMBE POIGNARDÉE ET LE JET D'AEU
c. művét 1914 decemberében írta, de csak a Kalligramákban jelent meg; Apollinaire valamennyi képverse közül a legszellemesebb, legtalálóbb (Radnóti Miklós fordítása - dupla keretben mindig nagyítható kép). Ebben a jajongó, sirató dalban a kép (a látható nyelv) nem öncélú játék, hiszen a tipográfiai rajzolat nélkül nem is érthető a vers, pontosabban annak két sora: De itt e jajgató szökőkút mellett/ez a galamb is ríva repked. Ha ugyanis nem látjuk a galambot meg a szökőkutat, akkor rögtön megsemmisülne ez a egybefoglaló költői látomás, amelyet Apollinaire a verssel közölni akart. A Hol vagytok ó jaj ifjú lányok - felkiáltó kérdése a költő tűnt szerelmeire, szép asszonyaira utal. Az első "szakasz" galamb-képe azt sugallja, hogy ezek a név szerint említett leányok olyan elhagyottak, sebzettek a háborús világban, mint a párjukat vesztett, riadtan repkedő magányos galambok. A szökőkút ég felé iramló vízsugarai a fájó emlékek feltörését "láttatják", érzékeltetik, és magukban rejthetik még a sebből kibuggyanó vér képzetét is. Ezek a sorok a háborúba ment barátok nevének felsorolásából állnak, a költő úgy siratja őket, mintha már halottak lennének. A kút bal és jobb oldala egy-egy versszak, de a vízsugarak olvashatók egymás mellett is. A "medence" rajz a költemény borzongató és többértelmű lezárása. A vízsugarak tehetetlenül visszahullnak a szökőkút medencéjének vizébe: a régi kedves barátok is ugyanígy, tehetetlenül hullnak a halálba, pusztulnak el a háborús frontokon, talán emlékük is szertefoszlik a múló időben.
(Forrás: Irodalmiradio.hu)
Kitöröltem innen, mert a következő sorszámban a hivatkozáshoz rendeltem.
a Magyar Rádió 1-es stúdiója. Bal oldalon Palcsó Sándor operaénekes.
1972. Fotó: Szalay Zoltán
Forrás: FortepPan
Kapcs. 174. sorszám
A Magyar Rádió stúdiója, Szokolay Sándor Lalala című meseoperájának felvétele. Palcsó Sándor, Csengery Adrienne és Várhelyi Endre opeaénekesek.
1970, Fotó: Szalay Zoltán
Forrás: Fortepán
Magyar Rádió bemutatója: 1970. április 3., Kossuth Rádió, 8.10 – 9.13
Szöveg: Enyedy György
Vezényel a zeneszerző: Szokolay Sándor
Km.: az MRT szimfonikus zenekara és a Gutenberg-kórus.
Zenei rendező: Fejes Cecília
Dramaturg: Derera Éva
Rendező: László Endre
A Dankó Rádió mai operettműsorában - „Túl az Óperencián” - hallhattuk délelőtt, és ma 18 és 19 óra között az ismétlésben megint módunk lesz erre:
Jacobi Viktor – Martos Ferenc – Bródy Miksa: Leányvásár
A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33
Km. Németh Marika, Házy Erzsébet, Udvardy Tibor, Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar, Csákányi László, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara.
Zenei rendező: Járfás Tamás.
Rendező: Cserés Miklós dr.
Négy részlet csendült fel az operettből:
- Lucy, Bessy és Tom hármasa: „Szép ez a vidék” (Németh Marika, Házy Erzsébet, Udvardy Tibor)
- Lucy és Tom szerelmi kettőse a II. felvonásból: „Csöndes álmok éjjelén” (Németh Marika, Udvardy Tibor)
- Négyes: „Kezdje végre, gróf úr… hogy udvarol egy valódi úr” (Házy Erzsébet, Németh Marika, Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar)
- Bessy és Fritz kettőse (Dzsilolo-duett): „Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment, a kis bohó, Dzsiloló, dzsiloló, dzsiloló…” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)
Kapcs.: 157. sorszám
A Magyar Rádió 20-as stúdiója, Fésűs Éva Ispilángi rózsafa című mesejátékában
Vetró Margit színművésznő és Palcsó Sándor operaénekes.
1966, Fotó: Szalay Zoltán
Forrás: Fortepán
Zenéjét szerezte: Nagy Olivér és Raics István
Szereposztás:
Mihaszna Dani – Palcsó Sándor
Rezeda bácsi – Bessenyei Ferenc
Aligvári királykisasszony – Vetró Margit
Ötvenedik Özséb király – Balázs Samu
Hepciás Tóbiás – Kibédi Ervin
Kackiás Barnabás – Rátonyi Róbert
Kökény Eszti – Andor Éva
Udvarmester – Kéry Gyula
Gazdag Márton – Galgóczi Imre
Hírnök – Árossi Aladár
Közreműködik: Andor Ilona Kórusa és a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara.
Zenei rendező: Fodor Zsigmond
Rendező: László Endre
A Gyermekrádió műsora
Bemutató: 1966. április 10., Kossuth Rádió, 8.10 – 9.16 óra
(Átvette a Prágai Rádió is.)
Magyar Rádió stúdiója. Balra Palcsó Sándor, jobbra Szőnyi Ferenc operaénekesek, közöttük Mikó András rendező.
Szokolay Sándor - Federico García Lorca - Illyés Gyula "Vérnász" operája rádiófelvételének próbáján
1966, Fotó: Szalay Zoltán
Forrás: Fortepán
1969. június 08. Magyar Rádió - bemutató:
Bozay Attila: Trapéz és korlát (op.12.)
Kantáta Pilinszky János verseire
szoprán- és tenorhangra, vegyeskarra és zenekarra
„Mûvem Pilinszky János három szerelmes versére készült: az elsõ a címadó Trapéz és korlát, majd a Tilos csillagon és A tengerpartra.”
Ének: Sziklay Erika, Palcsó Sándor
1969. június 8-án első alkalommal szólalt meg a Kossuth adó műsorában Bozay Attila Op. 12-es Trapéz és korlát c. kantátája. A művet Sziklay Erika és Palcsó Sándor szólójával, a Rádió énekkarának és szimfonikus zenekarának előadásában Lehel György vezényletével vették hangszalagra.
A bemutató alkalmával a Rádióújságban a zeneszerző így nyilatkozott: „Nagyon vonzódom a kortárs magyar költőkhöz és úgy érzem, hogy a zeneszerző egyik feladata, hogy verseiket megzenésítse. A főiskolai vizsgadarabom óta a Trapéz és korlát az első kantáta, amit írtam 1966-ban. Művem Pilinszky János három szerelmes versére készült: az első a címadó Trapéz és korlát, majd a Tilos csillagon és A tengerpartra. A 3 vers szünet nélküli 3 tételként áll egymás mellett. A kantátában folytatom korábbi zenekari darabjaim stílusát.”
A 3 Pilinszky-vers lírai hangon vall a szerelem szenvedéseiről és örömeiről. Hollós Máté elemző írásából A tengerpartra c. tételről szóló részt idézem:
„A tengerpartra kifekszik a tenger,/ a világ végén pihen a szerelmem,/ mint távoli nap vakít a szívem,/ árnyéka vagyunk valamennyien./ E négysoros vers a barokk kantáták koráljaira emlékeztetően vegyes-karon szólal meg. Második és harmadik sorát azonban csak töredékesen énekli a kórus. Ezeket a szoprán illetve a tenor szólista egészíti ki, motivikát cserélve egymással. Mellettük a gordonka szóló énekel: a szerző hangján?, az enyémen, a mindenkori hallgatóén? A líra eme édes megfejthetetlenségén emeli Bozay Attila a hallgatót a rebbenő való fölé”.
Bozay Attila: Kiáltások (1965) - dalciklus - Palcsó Sándor - ének
1965. március 29-én hangzott el első alkalommal Bozay Attila 8.-ik opusza: József Attila Nem én kiáltok, Bánat és Tél c. verseire komponált dalciklusa.
A Kiáltások c. kompozíció rádiófelvételén Palcsó Sándor énekelt, kamaraegyüttes kíséretével.
A Magyar Rádió stúdiója, Palcsó Sándor operaénekes Bozay Attila zeneszerzővel,
utóbbi József Attila verseire írt Kiáltás című dalciklusának felvételekor. 1965
Foto: Szalay Zoltán
Forrás: Fortepán
1965. március 29-én hangzott el első alkalommal Bozay Attila 8.-ik opusza: József Attila Nem én kiáltok, Bánat és Tél c. verseire komponált dalciklusa.
A dalciklusról Breuer János írta a legjellemzőbb kritikát: „Talán külsőség, de van valami szimbolikus abban, hogy Bozay Attila – fiatal zeneszerzőként szokatlanul, opusz-számmal látja el műveit. Pedig Bozay még inkább a tapogatózó, útkereső művészek közé tartozik, viaskodik formával, kifejezőeszközökkel és a mondanivalóval. Érdekfeszítő és izgalmas dolog, végig követni küzdelmét a megszólalásért, önmaga kifejezéséért. Kiáltások címmel összefoglalt három József Attila-dalában (op.8.), amelyben az énekest öttagú kamaraegyüttes kíséri, engedékenyen átadta magát a versek hangulatának, pedig éppen a kiválasztott versek igen nehezen fejezhetők ki zenével. Az első dal „húst szaggató” drámaiságát már-már naturalista eszközökkel ábrázolta, amihez az előadó, Palcsó Sándor is hozzájárult. A legszebben, legteljesebben talán a második dal notturnója adta vissza a verset, a harmadik meleg „szív” dallama pedig mintegy summázta a mű mondanivalóját.”
Egy dalkülönlegesség:
„Bajkálon túli vad sztyeppén” - Grabócz Miklós feldolgozásában
Előadja: Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Palcsó Sándor, Dene József, a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Róna Frigyes
Egy elhangzási időpont a rádióban: 1981. november 14., Petőfi Rádió 8.05 – 8.20 (A Magyar Rádió Énekkarának felvételeiből)
Wikipédia: „Grabócz Miklós (Budapest, 1927. március 8. – Budapest, 1974. február 3.) zeneszerző, népdalgyűjtő, a Magyar Rádió népzenei és magyar nóta műsorainak műsorainak negyed századon át szerkesztője. Zeneszerzőként főként népzenei feldolgozásokat és mozgalmi dalokat írt. Grabócz Márta zenetudós és Grabócz Gábor festőművész édesapja. Második felesége Kovács Apollónia magyarnóta-énekes volt....”
Az orosz dalszöveg magyar fordításban (részlet):
„A Bajkálon túli vad sztyeppén
Egy bús szívű rab menekül.
Kis zsákjával vállán elindult
A mély ólombányák felől.
Kis csónakra lelt ott a tónál,
Úgy indult el hazafelé,
De otthon, a part menti házból
Csak jó anyja indult elé.
Hát megjöttem Anyám, de hol jár
A testvérem és jó Apám?
Az asszonynak könny szántja arcát,
És választ a szél zúg csupán.
Hej, fű nőtte Apádnak sírját,
Kék zsályákat hint rá a rét,
És túl, messze, Szibériában
Rég rabláncon senyved öcséd!”
1980. január 9., Petőfi Rádió 14.50 – 15.05
Kapcsoljuk a Rádió 22-es stúdióját
Palcsó Sándor énekel
Zongorán közreműködik Pethő Zsolt
1. Huszka Jenő –Petőfi Sándor: Szeptember végén
2. Farkas Ferenc – Petőfi Sándor: Szeretlek, kedvesem
3. Virágénekek
a.) Térj meg bujdosásidból
b.) Zöld erdő harmata
4. Kodály Zoltán:
a.) Szegény vagyok, szegénynek születtem
b.) Toborzó
c.) Kit kéne elvenni
Palcsó Sándor ma tölti be a 89. életévét!
Isten éltesse soká, jó erőben és egészségben!
Palcsó Sándor, a Magyar Állami Operaház kétszeres Liszt Ferenc-díjas, Érdemes és Kiváló művésze, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével - polgári tagozat, kitüntetett énekművésze, az Operaház Örökös Tagja.
Palcsó Sándort születésnapján köszöntötte az éter hullámhosszán át Nagy Ibolya a Dankó Rádió ma délelőtti operettműsorának legelején.
A "Túl az Óperencián" adásában három operettrészlet hangzott el, melyek hangfelvételéről Palcsó Sándor tenorista énekhangján - művészetének sokoldalúságát illusztrálva - csendültek fel a jól ismert dalok és egy kettős:
- Offenbach: A sóhajok hídja
- Malatromba álma: „Ó milyen édes álom volt, hogy szálltam én, hogy szálltam én! A lelkem lelke vándorolt, mint a falevél, ha fúj a szél….. Ó, milyen édes volt az álom!” (Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás – magyar szöveg: Romhányi József; A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1976. december 26. Kossuth adó 18.50 – 20.13)
- Millöcker: Dubarry - az operett zenéjét átdolgozta Theo Mackeben.
- Margot és Brissac vidám kettőse: „Reszket bennem minden ideg, szívem, mint a láva ég. Miért vagy hozzám hát hideg, megfázom a végén még! Hallgass rám! Van egy kis időm, hát imádlak én! A szíved odavan, és ehhez joga van. Van egy kis időm, hát szeress belém! Nem vagyok eseted, a lábad be se tedd!…/Van egy kis időm, hát kívánlak én…” (Petress Zsuzsa és Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás. (Új rádiófelvétel részletei: 1973. január 30., Kossuth adó 19.25 - 20.23: „Operettest” )
- Lehár Ferenc - Ottokar Tann-Bergler - Emil Norini - Mérei Adolf: A bécsi asszonyok
- A katonakarmester-dal: „- A banda élén így megyek, száz szem tekint felém! Csin-csin-trará, csin-csin-trará… Megállanak az emberek az utca két felén, Csin-csin-trará, csin-csin-trará …de a hallgatóság ó, de nagyszerű! És főleg nőnemű, csinos parázsszemű! Megnyílanak kint mind az ablakok, és a földi angyalok! Csupa lány! Csupa szép! …Sok kis kéz ím rám mutat: / Ó, de szép, de csábító, oly hódító elbódító! Sóhajt nőcske-lányka száz, értem ég szívében láz! Rám borul a kis hamis, megolvad még a jégcsap is, hogyha szemtől szembe néz, a pillantása megigéz!...” (Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vincze Ottó) – Részletek, 1965., Kossuth Rádió)
Ma délután ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban ezt az operettösszeálltást, hat és hét óra közötti adásban.
Házy Erzsébet és Palcsó Sándor
Gershwin: Porgy és Bess
Forrás: Café Momus (Galéria), „A nap képe” – 2018. szeptember 14.
1979. november 2., Kossuth Rádió, 19.35 – 20.17
„Bemutatjuk új operafelvételünket”
Jereb Ervin (1928-1996): Botrány az Ingeborg-hangversenyen
vígopera egy felvonásban
Szövegét - Szomory Dezső (1869-1944) színműve nyomán - Romhányi József (1921-1983) írta.
Km . a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)
Vezényel: Sándor János
Zenei rendező: Matz László
Szereposztás:
Ingeborg – Gáti István
Révész, impresszárió – Palcsó Sándor
Breitmayerné – Sudlik Mária
Breitmayer – Polgár László
Piri – Kukely Júlia
Jereb Ervin: „[…] Már leírva pontosan tudtam, hogyan is hangzik majd előadva a kottakép. Tudtam, ki hogyan szólaltatja meg a szólamát. Most is személyekre gondolok írás közben. Például ennél az operánál nagyon elkeseredtem volna, ha az impresszárió szerepét nem Palcsó Sándor énekelné. Izgága – ingerült alakja az egyik kulcsfigurája az operának. Egyébként a többiek is ugyanazok, akikre elképzeltem a szerepeket…” […] (RTV Újság)
1979. június 10., Kossuth Rádió 10.11 – 10.48
„A tengerészkapitány sóskupája” – zenés rádiójáték
Írta: Dragan Lukič
Fordította: Fehér Ferenc
Zenéjét szerezte: Vukán György
Közreműködik: Szőkefalvi-Nagy Katalin, Bordás György, Mádi Szabó Gábor, Palcsó Sándor, Szalma Ferenc, valamint az MRT gyermekkórusából alakult kamarakórus, vezényel: Vukán György.
Zenei rendező: Ruitner Sándor
Dramaturg: Hackl Jolán
Rendező: Csajági János
A Gyermekrádió műsora
Ki tudja... azt is el tudom képzelni, maga Palcsó Sándor gyakorolt utóbb "finomításokat" saját interjújának szövegében az újabb leközlése előtt; talán a most általam kiemelt személyek megnevezése vonatkozásában is helyénvalónak tartotta a "korrekciót"?...
222
Kapcs.: 155., 154., 148., 147., 146. sorszámok
Úgy látszik, nagyon felkapott lett Palcsó Sándornak az egyik tavaly adott interjúja!
Tegnap már a harmadik újságban – Magyar Idők - jelent meg ugyanaz a kis módosításokkal szószerinti 2017-es cikk (a napilap online oldalán a nyomtatott szöveghez képest bővebb változata olvasható) – azzal a különbséggel (eltérésekkel), hogy a lapszerkesztő kihagyta az interjúból (feltételezem: a cikk szerzőjével ill. Palcsó Sándorral egyeztetve) a Terézvárosi Magazinban, majd később az Érdi Újságban hol bővebb (hol kissé megváltoztatott) szövegtartalomban előforduló egyes személyek nevét -
(lásd aPalcsó Sándor említette „őszintesége miatti konfliktusai” kérdéskörben elmesélt történetek szövegkörnyezetét):
- A Honvéd Művészegyüttes énekkari művészeti vezetője volt Forray Miklós – aki az énekkarba jelentkezésekor meghallgatta Palcsó Sándor énekhangját
- Akit a rádió folyosóján, nagy plénum előtt indulatosan mindennek elmondott, és ebből számára később hátránya származott: Petrovics Emil
- Békés András volt az a rendező, aki egy televíziós operafilm készítésekor, az "ő utasítására cserélt le egy protekciós kollégával” – ez a történet - kibontva - nincs benne a Terézvárosi Magazinban és az Érdi Újságban megjelent cikkben (lásd 154. sorszám: link) - de a Magyar Időkben most elolvasható.
- A Magyar Időkben olvasható Palcsó-interjú szövegéből kimaradt viszont a Terézvárosi Magazinban és az Érdi Újságban benne lévő, Békés András rendezővel való másik konfliktusát elmesélő rész: "olyan instrukciókkal zaklatott a próbákon, melyek idegenek voltak a jelenetekhez, mely párharcunkat már a szeretett főrendező-igazgató, Nádasdy Kálmán se bírta tovább nézni" és kiállt az operaénekes mellett, amit persze nem vett jó néven Békés. (lásd 154. sorszám: link)
- "IVA" fórumtársunk korábbi hozzászólásában (155. sorszám) említett "hiba", amely még benne volt a Terézvárosi Magazin közölt számában, később korrigálva lett: az „érdi változatban már – szerencsésen – Kukorica Jancsi Iluskához való hűségéhez hasonlítja a magáét Palcsó Sándor" - A Magyar Időkben olvasható interjúban is így, ezt olvashatjuk.
- (Vass Lajos, Palló Imre, Ferencsik János neve továbbra is benne maradt az interjú szövegéből.)
A fentiekkel magyarázva itt a teljes cikk, mely az alábbi linkre kattintva megnyitható és elolvasható:
„HŰ ÖNMAGÁHOZ ÉS ILUSKÁHOZ” – PALCSÓ SÁNDOR interjú
A PÁSZTOROK KIRÁLYA A MAGYAR OPERASZÍNJÁTSZÁS ARANYKORÁBÓL
MAGYAR IDŐK.HU - 2018. AUGUSZTUS 3. PÉNTEK 07:03 2018. 08. 03. 07:51
/Temesi László/
Az eredeti interjú tehát elolvasható volt:
- „A pásztorok királya az aranykorból” Forrás: Terézváros Magazin – 2017. februári szám (TERÉZVÁROS Magazin, 2017. január 31. – Temesi László)
- Ennek bővebb változata: „Beszélgetés Palcsó Sándor operaénekessel. A pásztorok királya Érden él” ( Érdi Újság – 2017. március 8. - Temesi László)
- És tehát most márt itt a harmadik változat is: „HŰ ÖNMAGÁHOZ ÉS ILUSKÁHOZ” - A PÁSZTOROK KIRÁLYA A MAGYAR OPERASZÍNJÁTSZÁS ARANYKORÁBÓL (Magyar Idők, 2018. augusztus 3. - Temesi László)
Kapcs.: 155., 154., 148., 147., 146. sorszámok
Az imént ért véget a szokásos, napi, délelőtti operettműsor a Dankó Rádióban. Benne ezek az operettszámok is elhangzottak:
Leo Fall - Rudolf Schanzer, Ernst Wellisch – Harsányi Zsolt: Pompadour
- Bevezető jelenet és Calicot gúnydala: „A PomPom-Pom-Pompadour…” (Palcsó Sándor és az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás)
- Pompadour és Calicot kettőse: „ Ó, Jozef, Jozef,no gyere, ne félj! Majd rájössz milyen jó a szenvedély…” (Kalmár Magda Palcsó Sándor, MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás)
Lehár Ferenc – Paul Knepler, Fritz-Beda Löhner – Harsány Zsolt fordítása nyomán Erdődy János verseivel: Giuditta
- Bevezető, Anita és Pierrino kettőse, No.7. : (Koltay Valéria, Palcsó Sándor, MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás)
„Na, gyerünk, mire vársz, mire vársz? Csengess be már, csengess be már! Mondd, mire vársz?! ….Édes, ha két szív csak egymásnak él, mindegy az, bárki bármit beszél.- Mindegy, hogy nyár van vagy hideg tél. - Aki szerelmes, csak csókot kér! - Óh, ha két szív csak egymásnak él. - Te vagy nékem az egyetlen cél! - Mert mi mindig csak egymásnak él!...”
A „Túl az Óperencián” délelőtti adását minden nap délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó rádióban és az internetes elérhetőségein.
Budapest, 1959. január 30. Házy Erzsébet operaénekesnő és Palcsó Sándor operaénekes Daniel Auber francia zeneszerző Fra Diavolo című vígoperájában, amelyet a Magyar Állami Operaház Erkel Színházában mutattak be február 1-én Szinetár Miklós vendégrendezésében.
MTI Fotó: Lónyai Mária
Kapcs. 217. sorszámhoz
Két pontosítás:
A Dankó Rádió mai operettműsorában Offenbach Szökött szerelmesek című operettjéből elhangzott:
- Bellerose rendőr őrmester dala (Palcsó Sándor) - az ismertetett dalszövegben javítom: a " szívesen lennék ágya őre!" helyett a helyes szöveg: "szívesen lennék hárem őre"
Offenbach A sóhajok hídja című operettjéből elhangzott „Te tündöklő szép Hold" kezdetű dalbetét - Palcsó Sándor énekel - helyesen: "Malatromba dala" szám.