Rádió- és Televízióújság – 1990. Április 16-22. szám

„Heródes nyugdíjban” – interjú Palcsó Sándorral

Palcsó Sándor derűje szinte magával sodor, pedig a művész már jó ideje otthagyta a színpadot és most nyugdíjasként él…

- Nyugdíjasként, de nem öregként!... – teszi hozzá azonnal a népszerű operaénekes, Heródes, Albert Herring, János vitéz oly karakteres alakítója.  – A feleségem halála után ismét megnősültem, van egy négyéves kislányunk. Az első házasságomból való nagyfiam jóvoltából pedig már unokám is született. Szeretek élni és szerencsém is van, mert úgy élek, ahogy mindig is szerettem volna.

- Ezek szerint nem hiányzik a színpad?

- Ezt nem mondtam, mert a deszkáktól elszakadni más sem igen tud, én sem tudok. De … Az a légkör, amelyben ma dolgoznak az énekesek, muzsikusok, nem nekem való. Sokat szerepelek ezzel szemben vidéken és a különböző fővárosi rendezvényeken. És most szerénytelen leszek: még mindig nagyon szeret a közönség, és még mindig sikerem van. Pedig de sokszor megfogadtam már, hogy nincs tovább, nem énekelek egy hangot sem. Mert egy dologtól tartok, attól, hogy valaki – legyen az akár csak egy néző – arra gondoljon: „Istenem, de eljárt felette az idő”. Ezt nem szeretném megélni.

- Gondolom, ez a veszély nem fenyegeti, hiszen – ahogy hallottam – naponta gyakorol…

- Meg sem próbálom elbliccelni, mert leánykám rám szól, hogy „tessék gyakorolni”. Végül is a színház nélkül jól megvagyok, énekelni változatlanul szeretek, és senki kedvéért nem vagyok hajlandó a morózus, szerencsétlen nyugdíjast alakítani. Egy témáról azonban nem szeretnék megfeledkezni, és ez a rádió. Imádok ide járni, imádok itt énekelni. Élvezem ezt a légkört és kedvelem az embereket, akikkel így összekerülök, akikkel együtt dolgozom. Itt itthon érzem magam, és valahol a szívem mélyén azt hiszem, a „rádió” is szeret engem.

/Nyárádi Éva/

Operaházi portrék: Palcsó Sándor

Huszár Klára  összeállítása

Elhangzott: 1990. április 20., Bartók Rádió, 10.27 – 11.03

Budapest, 1963. április 3. A Liszt Ferenc-díjjal kitüntetett Róna Viktor táncművész és Palcsó Sándor operaénekes az Erkel-díjjal elismert Békés Andrással és a szintén Liszt Ferenc-díjjal jutalmazott Házy Erzsébettel beszélgetnek a 1963. évi művészeti díjak átadása után a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Rózsa Ferenc termében. MTI Fotó: Keleti Éva
 

Róna Viktor (Budapest, 1936. augusztus 17. – Budapest, 1994. január 15.) Kossuth- (1965) és Liszt Ferenc-díjas (1963) magyar táncművész, Érdemes (1972) és Kiváló művész (1976) koreográfus, balettigazgató. Palcsó Sándor (Pécs, 1929. november 8. –) Liszt Ferenc-díjas (1963) magyar operaénekes (tenor), színész, Békés András (Debrecen, 1927. március 23. –) Kossuth- (1995) és Erkel Ferenc-díjas (1963) magyar rendező, érdemes (1970) és kiváló művész (1980), Házy Erzsébet (1929–1982) Kossuth- (1970) és Liszt-díjas (1963) operaénekes (szoprán), érdemes és kiváló művész.

Készítette: Keleti Éva
Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum
Azonosító: MTI-FOTO-841747

„Hat kérdés Palcsó Sándorhoz”

/RTV Újság, 1986. október 13 – 19.) – Németh Ibolya

„Vívtam életemben sok nehéz csatát…” – énekli a francia király szerepében Palcsó Sándor.

- Csatázik még?

- Nem. 1980 óta vagyok a Magyar Állami Operaház nyugdíjas magánénekese. Most már megtehetem, hogy csak a kedvemre való szerepeket vállaljak.

- 74 operaszerep van a háta mögött. Maradt-e valamilyen hiányérzete?

- Nem. A szamárlétra – mert én hiszek benne – valamennyi fokát megjártam. A karakter szerepkör bőséges és színes játéklehetőséget biztosított számomra. Unalmas lehet állandóan hősszerelmest énekelni. Az én világom a játék, a bukfencezés, a komédia. Mindehhez szükséges a „mesterség” szeretete. A skatulyámba – ami tulajdonképpen egy óriási láda – belefért daljáték, klasszikus és modern szerep egyaránt. Szerepeim közül a Borisz Godunov esetlen bolondja állt hozzám legközelebb. De említhetném Mimét, Logét, Davidot, vagy az Albert Herring címszerepét, Szokolay Hamletjét, Ránki Tragédiájának Luciferjét.

- Említette, hogy ön a népszerűségét elsősorban a rádiónak köszönheti. Hogyan került kapcsolatba a mikrofonnal?

- Már öt éve az Operaház tagja voltam, de még nem léptem át a rádió küszöbét. Egyszer megbetegedett az egyik kolléga, s a helyére gyorsan be kellett ugrani valakinek. Akkor szólt Udvardy Tibor az illetékeseknek: „Miért nem hívjátok be a Palcsót, ő azonnal leénekli. Így kerültem be a Rádióba. Attól kezdve gyakori vendég voltam, sokszor foglalkoztattak. Csak azt sajnálom, hogy mindössze egyetlen önálló operafelvételem van, a Siegfriedből Mime halála. A többi mind népdal-, nóta- és operettfelvétel. Megtörtént, hogy levelet kaptam a Fővárosi Operettszínház címén. Sajnos még ma sem tudják a hallgatók közül, hogy igazából operaénekes vagyok. (Búbánat: Sebestyén András karmester A víg özvegy Zéta Mirko szerepének felvételére hívta be Palcsó Sándort a Rádióba, Udvardy Tibor - aki Danilót énekelte -  ajánlására, 1962-ben.)

- Ön a kortárs magyar zene egyik leggyakoribb megszólaltatója.

- Valóban sokszor énekeltem a mai szerzők műveit. Sokan nem szeretik, hiszen nem mindig hálás dolog egy-egy modern művet betanulni. Többe kerül a tanulás, mint amennyit profitálni lehet belőle. Én azonban szerencsés vagyok, több rádiós felvételemet átvette a Hanglemezgyár is.

- Úgy tudom, hogy több szerző egyenesen az ön számára írt új művet.

- Ilyen volt Dávid Gyula Lakjatok vígan! dalciklusa, Tardos Béla Négy zenekari dala Illyés-versekre, Botay Attila Nem én kiáltok József Attila-ciklusa, Balassa Sándor Kassáh requieme. Említhetném még Láng István és Ribári Antal műveit is. Balassa Az ajtón kívül című operájából először rádiófelvétel készült, s csak utána mutatta be az Operaház.

- Hogyan telnek nyugdíjas napjai?

- Sokat pihenek, jól érzem magam. Ha hívnak valahová énekelni – legyen az operaelőadás vagy koncert a hangversenydobogón -, szeretettel és örömmel teszek eleget a kérésnek. S remélem, azt sem kell elfelejtenem, hogy merre van a Bródy Sándor utca.

LISTA Palcsó Sándor rádiós operett-, daljáték- és zenés játék felvételeiről

Kivételként, a lista elejére Offenbach operájának stúdiófelvételét tettem -  az időbeliség innen indul:

• Jacques Offenbach – Innocent Vincze Ernő: Hoffmann meséi  - opera  (1962. április 28., Kossuth Rádió 18.49 – 22.00) - Erdélyi Miklós – Ágai Karola, Orosz Júlia, Déry Gabriella, Ilosfalvy Róbert, Kishegyi Árpád, Radnay György, Bende Zsolt, Veress Gyula, Várhelyi Endre, Petri Miklós, Palcsó Sándor (Nathaniel), Nádas Tibor, Komlóssy Erzsébet, Domján Edit (próza), az MRT szimfonikus zenekara és énekkara. Zenei rendező: Járfás Tamás

• Lehár Ferenc – Mérey Adolf: A víg özvegy (1962. december 8., Kossuth Rádió 18.55 – 21.27.) – Sebestyén András – Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Udvardy Tibor, Kövecses Béla, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László, Bilicsi Tivadar, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Rácz György.
• Dávid Gyula – Benedek András: Egy éj az Aranybogárban (1963. április 4., Kossuth Rádió, 20.10 – 21.20) – Hidas Frigyes – Andor Éva, Komlóssy Erzsébet, Sándor Judit, Palcsó Sándor, Palócz László, Radnay György, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Solymosi Ottó.
• Huszka Jenő – Martos Ferenc: Gül baba (keresztmetszet, 1963. augusztus 20., Kossuth Rádió, 13.42 – 14.57) – Sebestyén András - Németh Marika, Ilosfalvy Róbert, Bende Zsolt, Kovács Péter, Palócz László, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Rácz György. Gál Zsuzsa és Kardos György összekötőszövegét elmondja: Mészáros Ági
• Lendvay Kamilló – Erdődy János: A három testőr (keresztmetszet, 1963. szeptember 29., Kossuth rádió, 13.00 – 13.48) – Breitner Tamás - Lády Zsuzsa, Lehoczky Éva, Petress Zsuzsa, Tarnay Éva, Bende Zsolt, Katona Lajos, Kishegyi Árpád, Kövesdy Károly, Maleczky Oszkár, Máhr Ottó, Palcsó Sándor, Palócz László, Sebestyén Sándor, Szalma Ferenc, Várhelyi Endre, a Földényi-kórus  a Magyar Állami Hangversenyzenekar. Zenei rendező: Rónay István
• Johann Strauss – Fischer Sándor: A denevér (1963. december 25., Kossuth Rádió 19.05 –22.00) – Lehel György – Házy Erzsébet, László Margit, Szőnyi Ferenc, Ilosfalvy Róbert, Kozma Lajos, Melis György, Radnay György, Palcsó Sándor…, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Mikó András.
• Kacsóh Pongrác - Bakonyi Károly - Endrődi Sándor, Pásztor Árpád - Sassy Csaba: Rákóczi (1964. január 4., Kossuth Rádió 20.25 – 22.00) –Kerekes János - Barlay Zsuzsa, Sándor Judit, Andor Éva, Neményi Lili, Udvardy Tibor, Palócz László, Palcsó Sándor, Bende Zsolt,…az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: László Endre.
• Iszaak Oszipovics Dunajevszkij – Innocent Vincze Ernő – Romhányi József: Szabad szél (keresztmetszet, 1964. április 2., Kossuth Rádió, 20.30 – 21.45) – Sebestyén András – Barlay Zsuzsa, Forgács Éva, Koltay Valéria, László Margit, Neményi Lili, Szőnyi Olga, Kishegyi Árpád, Külkey László, Palcsó Sándor, Palócz László, Melis György, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Az összekötőszöveget elmondja: Elekes Pál. Zenei rendező: Fejes Cecília. Szerkesztő: Bitó Pál
• Vincze Ottó – Ambrózy Ágoston: Cseberből-vederbe (1964. május 9., Kossuth Rádió, 20.22 – 22.00) – Tóth Péter – Andor Éva, László Margit, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Várhelyi Endre, a Földényi-kórus és az MRT kamarazenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: László Endre.
• Jacobi Viktor – Martos Ferenc – Bródy Miksa: Leányvásár (1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33 ) – Sebestyén András – Németh Marika, Házy Erzsébet, Udvardy Tibor, Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar, Csákányi László, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Járfás Tamás. Rendező: Cserés Miklós dr.
• Carl Millöcker – Gáspár Margit – Kardos György – Blum Tamás: A koldusdiák (1964. augusztus 15., Kossuth Rádió, 20.20 – 22.00) – Kerekes János – Vámos Ágnes, Neményi Lili, Svéd Nóra, Palcsó Sándor, Bende Zsolt, Palócz László, Maleczky Oszkár, Pálffy Endre, Göndöcs József, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Járfás Tamás. Rendező: Békés
• Franz von Suppé – Innocent Vincze Ernő: A szép Galathea (1964. november 7., Kossuth Rádió 20.10 – 21.35) – Lehel György – László Margit, Réti József, Melis György, Palcsó Sándor, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Járfás Tamás. Rendező: Horváth Ádám
• Vincze Ottó – Vidor Miklós: A szüzek városa (1964. december 26., Kossuth Rádió, 20.05-22.00) – Vincze Ottó – Andor Éva, Kovács Ibi, Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar, Csajányi György, Csákányi László…, a Földényi-kórus és az MRT szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: László Endre.
• Jacques Offenbach – Innocent Vincze Ernő: A 66-os szám (1964. december 27., Kossuth Rádió 17.00 – 18.00) – Fischer Sándor – László Margit, Palcsó Sándor, Radnay György, az MRT kamarakórusa és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Szécsi Ferenc.
• Huszka Jenő – Bakonyi Károly – Martos Ferenc: Bob herceg (1965. április 18., Kossuth adó, 20.20 – 22.00) – Sebestyén András – Németh Marika, Ágai Karola, Ilosfalvy Róbert, Bende Zsolt, Palócz László, Kishegyi Árpád, Külkey László, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Járfás Tamás. Rendező: Solymosi Ottó.
• Arthur Sullivan – Blum Tamás: Esküdtszéki tárgyalás (1965. augusztus 14., Kossuth rádió 20.25 – 21.00) – Blum Tamás – László Margit, Réti József, Melis György, Palcsó Sándor, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor.
• Hidas Frigyes – Kristóf Károly: Az Asszony és az Igazság (1965. augusztus 14, Kossuth Rádió, 21.10 – 21.42 ) – Hidas Frigyes – László Margit, Szirmay Márta, Palcsó Sándor, Palócz László, Várhelyi Endre, Domahidy László, Külkey László, az MRT kamarakórus és szimfonikus zenekara. Rendező: Ruitner Sándor
• Farkas Ferenc – Baróti Géza – Dékány András – Dalos László: Zeng az erdő (1965. augusztus 21.,  Petőfi Rádió 14.45-16.00) – Lehel György – László Margit, Kiss Manyi, Komlóssy Erzsébet, Palcsó Sándor, Palócz László, Melis György, Csákányi László, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Rácz György.
• Jacques Offenbach – Fischer Sándor: A szép Heléna (1965. november 20. Kossuth Rádió 19.58 – 21.52) – Bródy Tamás – Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Gombos Éva, Erdész Zsuzsa, Réti József, Maleczky Oszkár, Melis György, Bende Zsolt, Palcsó Sándor, Palócz László, Kishegyi Árpád, Külkey László, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Járfás Tamás. Rendező: Horváth Ádám.
• Szőnyi Erzsébet – Benedek András: Száz cifra köntös (1965. december 24., Kossuth Rádió,  20.30 – 22.00 ) – Kerekes János – Andor Éva, Komlóssy Erzsébet, Neményi Lili, Palcsó Sándor, Palócz László, Katona Lajos, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: László Endre
• Szokolay Sándor – Weöres Sándor: A holdbeli csónakos (1965) – Hidas Frigyes – Andor Éva, Réti József, Domahidy László, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre, Kishegyi Árpád, Rátonyi Róbert, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Székely András. Rendező: László Endre.
• Lehár Ferenc- Gábor Andor: Luxemburg grófja (1966. február 26., Kossuth Rádió 20.25 – 22.00) – Sebestyén András – Sándor Judit, Zentay Anna, Udvardy Tibor, Palcsó Sándor, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: László Endre. A keretjátékot írta és elmondja: Rátonyi Róbert.
• Vincze Ottó - Ambrózy Ágoston: Hej, Madrid, Madrid – avagy Fiatalnak mindig rokona a fiatal  (1966. november 5., Kossuth Rádió, 20.17 – 22.00 ) – Vincze Ottó – Barlay Zsuzsa, László Margit, Szirmay Márta, Palcsó Sándor, Bódy József, Palócz László, Kishegyi Árpád, Várhelyi Endre, a Földényi-kórus és az MRT szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Cserés Miklós dr.
• Franz von Suppé – Innocent Vincze Ernő: Pajkos diákok (1966. december 28., Kossuth Rádió 19.30 – 20.39) – Breitner Tamás – Erdész Zsuzsa, Szirmay Márta, Bartha Alfonz, Bende Zsolt, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Járfás Tamás. Rendező: Cserés Miklós dr.
• Gyöngy Pál - Békeffy István – Szilágyi László: Kadétszerelem (részlet, Qualiton,1967) – Gyulai Gaál Ferenc - Szabó Rózsa, Zentay Anna, Bende Zsolt, Melis György, Palcsó Sándor, az MRT szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Juhász István
• Oscar Straus – Mérey Adolf – Fischer Sándor: Varázskeringő (1967. március 25., Kossuth Rádió 19.25 – 20.50) – Sebestyén András – László Margit, Petress Zsuzsa, Barlay Zsuzsa, Palcsó Sándor, Bende Zsolt, Kovács Péter, Külkey László, Várhelyi Endre, Katona Lajos, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Horváth Ádám.
• Leo Fall – Harsányi Zsolt – Innocent Vince Ernő: Pompadour (1967. szeptember 9., Kossuth Rádió, 20.31-22.00) – Bródy Tamás – Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Szirmay Márta, Korondy György, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László, Nádas Tibor, Katona Lajos, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Balassa Sándor. Rendező: László Endre.
• Tamássy Zdenkó – Mándy Iván – Dalos László: Női különítmény (1967. szeptember 30., Kossuth Rádió, 21.35 – 23.00) – Hidas Frigyes – Lehoczky Zsuzsa, Galambos Erzsi, Bilicsi Tivadar, Buss Gyula, Katona Lajos, Palcsó Sándor…, a Földényi-kórus és az MRT szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: László Endre.
• Johann Strauss – Ditrói Mór – Blum Tamás: A királyné csipkekendője (1967. november 4., Kossuth Rádió, 20.30 – 22.00) – Bródy Tamás – László Margit, Orosz Júlia, Bartha Alfonz, Göndöcs József, Korondy György, Kishegyi Árpád, Katona Lajos, Michels János, Nádas Tibor, Palcsó Sándor, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Horváth Ádám
• Arthur Sullivan – Romhányi József: A mikádó (1968. január 27. Kossuth rádió 19.30 – 22.00) – Breitner Tamás – László Margit, Barlay Zsuzsa, Déry Gabriella, Komlóssy Erzsébet, Réti József, Kovács Péter, Palcsó Sándor, Palócz László, Várhelyi Endre, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Erkel Tibor. Rendező: Békés András.
• Oscar Straus – Gábor Andor – Romhányi József: Legénybúcsú (1968.. április 14., Kossuth adó 20.32 - 22.00) – Sebestyén András - Andor Éva, László Margit, Kishegyi Árpád, Kovács Péter, Külkey László, Palcsó Sándor, Simándy József, Sikolya István, Várhelyi Endre, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Romhányi József összekötőszövegét Bárdy György mondja el. Zenei rendező: Erkel Tibor. Rendező: László Endre.
• Vincze Ottó – Ambrózy Ágoston: Hétfőtől szombatig (1968. június 15., Kossuth Rádió, 19.30 – 21.10) – Vincze Ottó – Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Palcsó Sándor, Palócz László, Várhelyi Endre…, a Harmónia együttes, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: László Endre.
• Nádor Mihály – Kulinyi Ernő: Babavásár (keresztmetszet, 1968. augusztus 21., Kossuth Rádió 20.00 - 21.18) – Sebestyén András – Andor Éva, Koltay Valéria, Udvardy Tibor,  Kishegyi Árpád, Palcsó Sándor, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Albert István összekötőszövegét Váradi Hédi mondja el.. Zenei rendező: Balassa Sándor. Szerkesztő: Bitó Pál
• Robert Planquette – Romhányi József: Rip van Winkle (1968. december 28., Kossuth Rádió, 19.46 – 22.00) – Breitner Tamás - Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Béres Erzsébet, Erdész Zsuzsa, Nagy Rita, Petress Zsuzsa, Gregor József,  Kishegyi Árpád, Melis György, Palócz László, Palcsó Sándor, Réti József, az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Zenei rendező: Erkel Tibor. Rendező: Cserés Miklós dr., Szerkesztő: Bitó Pál
• Lehár Ferenc – Harsányi Zsolt – Erdődy János: Giuditta (részletek, 1968. Kossuth Rádió) – Bródy Tamás - Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Korondy György, Palcsó Sándor, Földényi-kórus, az MRT szimfonikus zenekara.
• Szirmai Albert – Bakonyi Károly – Gábor Andor: Mágnás Miska (1969. április 5. , Kossuth adó 19.52 – 22.00) – Sebestyén András – Andor Éva, Zentay Anna, Korondy György, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László, Várhelyi Endre, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Balassa Sándor. Rendező: Cserés Miklós dr.
• Offenbach-est a Rádió 6-os stúdiójában (1969. június 23., Kossuth Rádió, 19.30 – 21.00) – Bródy Tamás – Ágai Karola, Házy Erzsébet, László Margit, Szőnyi Olga, Korondy György, Palcsó Sándor, Radnay György, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara.
• Karl Michael Ziehrer – Romhányi József: Csavargók (1971. július 26., Kossuth Rádió, 19.30 – 21.17) – Sebestyén András – Andor Éva, László Margit, Koltay Valéria, Szőkefalvi-Nagy Katalin, Korondy György, Palcsó Sándor, Bartha Alfonz, Kishegyi Árpád, Külkey László, Bende Zsolt, Katona Lajos, Göndöcs József, Várhelyi Endre, Kovács Péter, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Erkel Tibor. Rendező: Bozó László.
• Vincze Ottó – Ambrózy Ágoston: Kedves rokonok (1972. augusztus 19., Kossuth Rádió, 19.55 – 21.15) – Breitner Tamás – Kalmár Magda, Barlay Zsuzsa, Ercse Margit, Petress Zsuzsa, Bessenyei Ferenc, Korondy György, Kishegyi Árpád, Palcsó Sándor, az MRT kamarakórusa és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Balassa Sándor. Rendező: Cserés Miklós dr.
• Florimond Hervé – Semsei Jenő – Szabó Miklós: Lili (1972. december 25., Kossuth Rádió, 17.31 – 18.58) – Breitner Tamás – Kalmár Magda, Palcsó Sándor, Feleki Kamill, Csákányi László, az MRT szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Cserés Miklós dr. – A Lili- keringő Bánfi Sándor szerzeménye.
• Carl Millöcker – Theo Mackeben – Szenes Andor: Dubarry (részletek, 1973. január 30., Kossuth Rádió 19.25 - 20.23: „Operettest” ) – Bródy Tamás – Házy Erzsébet, Petress Zsuzsa, Kónya Sándor, Palcsó Sándor, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara.
• Kerekes János – Bíró Lajos - Hárs László: Sárgarigó és az alkirály (1973. augusztus 19. Kossuth Rádió, 19.35 - ) – Kerekes János - Kalmár Magda, Palcsó Sándor, Ráday Imre, Baracsi Ferenc, Maros Gábor, a Harmónia Énekegyüttes, az MRT szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Matz László. Rendező: Solymosi Ottó.
• Lehár-emlékest a szerző halálának 25. évfordulója alkalmából. Magyar Rádió 6-os stúdiója (1973. október 29., Petőfi Rádió)- Bródy Tamás – Házy Erzsébet, Horváth Eszter, Németh Marika, Petress Zsuzsa, Melis György, Palcsó Sándor, Simándy József,  az MRT énekkara, a Magyar Állami Operaház zenekara. Zenei rendező: Fejes Cecília. Szerkesztő: Bitó Pál 

1. Cigányszerelem – „Csókban van csak az ifjúság” (Horváth, Palcsó)
2. A víg özvegy – Daniló belépője (Palcsó)
3. A víg özvegy – Bevezetés és Vilja-dal (Németh, énekkar
4. Luxemburg grófja – „Gyerünk, tubicám” (Petress, Palcsó)

• Lehár Ferenc – Szenes Andor- Dalos László: Szép a világ (1974. május 1., Kossuth Rádió 14.29 – 15.00) – Bródy Tamás – Andor Éva, Németh Marika, Korondy György, Palcsó Sándor, Basky István az MRT énekkara és szimfonikus zenekara
• Carl Millöcker – Harmath Imre: A szegény Jonathán (részletek, 1974. június 9., Kossuth Rádió, 16.00 – 16.18) – Bródy Tamás - Andor Éva, Palcsó Sándor, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara.
• Ránki György – Devecseri Gábor – Weöres Sándor: A furfangos csecsemő (1974. október 13., Petőfi rádió 9.20 – 10.00) - Oberfrank Géza – Galambos Erzsi, Barlay Zsuzsa, Palcsó Sándor, Hadics László, Gregor József, Rozsos István, Begányi Ferenc…, az MRT énekkara és gyermekkórusa, kamarazenekara. Zenei rendező: Erkel Tibor. Rendező: Huszár Klára.
• Horusitzky Zoltán – Romhányi József: Egyetlenegy éjszaka (1974. november 23,, Kossuth Rádió, 20.59 – 22.00) - Jancsovics Antal – László Margit, Petress Zsuzsa, Palcsó Sándor, Palócz László, Sólyom-Nagy Sándor, Szénássy István, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Cserés Miklós dr.
• Jacques Offenbach – Romhányi József: Piaci dámák (1976. július 11. Kossuth adó 18.50 – 19.50) – Hidas Frigyes – Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Forgács Júlia, Kincses Veronika, Fülöp Attila, Gregor József, Palcsó Sándor, Köteles Éva, Mátray Zsuzsa, Szemere Erzsébet. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Horváth Ádám

• Kálmán Imre - Kulinyi Ernő: A cirkuszhercegnő (keresztmetszet, 1976. augusztus 14., Kossuth Rádió, 19.43 – 20.28) – Bródy Tamás – Németh Marika, Domonkos Zsuzsa, Korondy György, Kishegyi Árpád, Palcsó Sándor, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara.
• Jacques  Offenbach – Romhányi József: A sóhajok hídja (1976. december 26. Kossuth Rádió 18.50 – 20.13) – Bródy Tamás - Kalmár Magda, Kincses Veronika, Kishegyi Árpád, Antalffy Albert, Fülöp Attila, Palcsó Sándor, Radnai György, Rozsos István, a Magyar Rádió és Televízió énekkara és szimfonikus Zenekara. Zenei rendező: Matz László. Rendező: Seregi László. 
• Szirmai Albert – Emőd Tamás: Mézeskalács (keresztmetszet, 1977. január 21., Kossuth Rádió 17.19 – 18.04) – Sebestyén András - Andor Éva, Házy Erzsébet, Melis György, Palcsó Sándor, Rozsos István az MRT énekkara és szimfonikus zenekara
• Offenbach-est közvetítése a Csepeli Munkásotthonból (1977. január 31., Petőfi Rádió, 19.40-21.40) – Breitner Tamás - Barlay Zsuzsa, Házy Erzsébet, Kincses Veronika, Lehoczky Éva, Gregor József, B. Nagy János, Palcsó Sándor, Sólyom-Nagy Sándor, a Magyar Állami Operaház Énekkara, az MRT szimfonikus zenekara, a Magyar Állami Operaház Énekkara (A 66-os szám, Eljegyzés lámpafénynél, A férj kopogtat, A gerolsteini nagyhercegnő, A sóhajok hídja, A szép Heléna, Hoffmann meséi) 

          - A férj kopogtat (Palcsó)

          -  Négyes és kuplé (Lehoczky, Kincses, Palcsó, Gregor)

• Suppé-est közvetítése a Csepeli Munkásotthonból (1978. január 16., Petőfi rádió 19.00 -21.36) – Breitner Tamás - Kalmár Magda, Kincses Veronika, Barlay Zsuzsa, Fülöp Attila, Korondy György, Melis György, Mersei Miklós, Miller Lajos, Palcsó Sándor, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara.  (Pikk dáma, A szép Galathea, Boccaccio, Könnyű lovasság)   - Boccaccio – a.) Nyitány, b.) Bevezető jelenet, kórusegyüttes (Mersei, Palcsó, énekkar)
• Jacques  Offenbach – Fodor Ákos: Kékszakáll (1978. december 26., Kossuth Rádió, 19.53 – 22.00 ) -  Bródy Tamás – Házy Erzsébet, Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Horváth Eszter, Forgács Júlia, Tordai Éva, Szabó Anita, Domonkos Zsuzsa, Róka István, Palcsó Sándor, Fülöp Attila, Bende Zsolt, Melis György, Szénássy Ernő, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Cserés Miklós dr.
• Kálmán Imre-operettest közvetítése a Csepeli Munkásotthonból (1979. december 3., Petőfi Rádió 19.40 –21.40 ) – Breitner Tamás - Kalmár Magda, Kukely Júlia, Pászthy Júlia, Gulyás Dénes, Gáti István, Korondy György, Palcsó Sándor, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara – Kulinyi Ernő: A bajadér - Marietta és Napoleon St. Cloche kettőse: „Jön-e velem nagysá’d shimmyt járni„ (Kalmár, Palcsó);  – Gábor Andor: A csárdáskirálynő - Együttes: „Nincs szebb, mint a szerelem” (Pászthy, Korondy, Gáti, Palcsó); -  Együttes: „Hurrá! Hurrá” (Kalmár, Pászthy, Gulyás, Korondy, Palcsó)
• Jacques Offenbach - Romhányi József: Párizsi élet (1980. január 19., Kossuth adó 20.01-22.00.) – Breitner Tamás - Kincses Veronika, Lehoczky Éva, Ötvös Csilla, Mészöly Katalin, Fülöp Attila, Palcsó Sándor, Miller Lajos, Rozsos István, Kovács Péter, Bordás György, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Erkel Tibor. Rendező: Cserés Miklós dr. 
• Szirmai Albert – Martos Ferenc: Alexandra (1980. július 2., Petőfi Rádió, 18.35-19.25) – Sebestyén András - Pászthy Júlia, Oszvald Marika, Kelen Péter, Maros Gábor, Palcsó Sándor, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara.
• Jacques Offenbach – Romhányi József: Orfeusz az alvilágban (a Magyar Rádió hangversenyszerű előadásában a Csepeli Munkásotthonból, 1980. december 15., Petőfi Rádió, 19.46 –) – Lukács Ervin – Kalmár Magda, Mészöly Katalin, Csengery Adrienne, Zempléni Mária, Takács Tamara, Ötvös Csilla, Korondy György, Bándi János, Rozsos István, Palcsó Sándor, Bordás György, Mersei Miklós, Nádas Tibor, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara.
• Lehár Ferenc – Kulinyi Ernő – Erdődy János: Paganini (1981. március 14., Kossuth Rádió 19.15 – 20.35). -  Sebestyén András – Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Gulyás Dénes, Palcsó Sándor, Rozsos István, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Bozó László.
• Jacques Offenbach – Huszár Klára: Szökött szerelmesek (1981. július 13., Kossuth adó 20.06 - 20.57) – Breitner Tamás – Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Palcsó Sándor, Rozsos István, Michels János, Moldvay József, Orbán László, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Seregi László.
• Lehár-est közvetítése az MN. Művelődési Házából (1981. augusztus 10., Kossuth Rádió 20.14 – 22.00) – Breitner Tamás – Kalmár Magda, Ötvös Csilla, B. Nagy János, Basky István, Palcsó Sándor, Pere János, Rozsos István, Zimányi István, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Szerkesztő: Bitó Pál (A víg özvegy, A három grácia, A mosoly országa, Cigányszerelem, Pacsirta, Giuditta, Paganini, Luxemburg grófja) – az 1981. június 27-i koncert hangfelvétele.
  
  5.) – Martos Ferenc: Pacsirta
  a.) Bevezető kórus (énekkar)
  b.) Palikám, Palikám (Palcsó, énekkar)
  
  8.) – Gábor Andor: Luxemburg grófja
  a.) Basil belépője (Palcsó, Basky, Pere, Zimányi)
  b.) Angéla dala (Kalmár)
  c.) Polka táncos (Kalmár, Palcsó)
• Kálmán Imre - Herczeg Géza – Dalos László: Josephine császárné (keresztmetszet, 1982. október 24. , Kossuth rádió, 12.50 – 13.50) – Bródy Tamás - Kalmár Magda, Domonkos Zsuzsa, Korondy György, Fülöp Attila, Palcsó Sándor, Ötvös Csaba, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Szerkesztő: Bitó Pál. Albert István összekötőszövegét Galamb György mondja el.
• Kálmán Imre – Szenes Andor – Szenes Iván: A montmartre-i ibolya (1983. január 1., Kossuth rádió 20.30 – 22.00)  - Breitner Tamás – Kincses Veronika, Kalmár Magda, Begányi Ferenc, Molnár András, Póka Balázs, Palcsó Sándor, Rozsos István, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Bozó László.
• Sárközy István – Benedek András – Semsei Jenő - Innocent Vincze Ernő: A szelistyei asszonyok (1983. augusztus 20., Kossuth Rádió 15.05 – 16.42) – Breitner Tamás – Mészöly Katalin, Sudlik Mária, Zempléni Mária, Divéky Zsuzsa, Miller Lajos, Palcsó Sándor, Sólyom-Nagy Sándor, Mersei Miklós, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Békés András

John Gay: Koldusopera

Házy Erzsébet; Palcsó Sándor

Erkel Színház, 1975. január 5.

Fényképész neve: Keleti Éva

Forrás: OSZMI

Palcsó Sándor - fotó - 1980

Palcsó Sándor az Operaházi öltözőben

Fotó:  Szalay Zoltán

Dátum: 1980

Erkel: Hunyadi László – Palcsó Sándor V. László szerepében (1967)

Kodály: Háry János – Palcsó Sándor Komlóssy Erzsébettel

Palcsó Sándor és Begányi Ferenc a  Borisz Godunovban

R. Strauss: Salome – Palcsó Sándor és Kasza Katalin (1972)

Palcsó Sándor interjúja az Érd FM 101.3-on.

Kiírtam ide a szöveget:

- Énnekem nagyon-nagyon sok kedvenc szerepem volt, mert nekem egy nagyon jó szerepköröm volt, miután  olyan hangstílusom volt, amivel mindent meg tudtam oldani, mert nagy magasságom is volt, jó mélységem is volt.   És hát az a helyzet, hogy annyira előrehaladt kottaolvasási állapotban voltam, mire az Operába kerültem,   mert akkor már a Honvéd Művészegyüttes férfikarát is megjártam, ahol rengeteg jó zenét tanultunk, ahol meg lehetett nagyon  jól a kottaolvasást és mindenfélét  ismerni. Ebből aztán az ember nagyszerűen táplálkozhatott és sok mindent megoldott. Így aztán, amikor eljött az a divat, hogy mai moderneket is játszott az Opera, akkor bejelentette a direktor, hogy 1958-tól minden évben bemutatunk egy modern operát.  Miután mindenki tudta rólam, hogy én akármilyen komplikált kottát leolvasok, így aztán nem volt gond, hogy a legnehezebb szerepet ki játssza benne. Az mindig én voltam. Ez egy borzasztó hálás dolog volt, mert az ember biztos lehetett abban, hogy hála Istennek, szükség van rá.  Így aztán hát én rengeteget dolgoztam, hála Istennek!  Na most, azért annak azért egy kis hátulütője is volt, mert kétszer is gondok voltak a szívemmel.  Azt ajánlotta a "tudós", hogy jobb lenne egy kicsit pihentetni a dolgokat, mert esetleg nagyobb baj lesz belőle. Így aztán akkor előbb elmentem nyugdíjba, mert nekünk azt megengedték, mert nehéz fizikai munkának van tekintve. És abbahagytam ezt a nagy melót, amit én rendszeresen csináltam, majdnem harminc évig. Olyan szerencsés körülményeink voltak nekünk, hogy például hogyha valaki a Hamletet eljátszhatta, akkor az olyan volt, mintha a Nemzetiben  játssza ezt, a Madáchban azt - mint színész. Mindig a legnagyobb színészek játszották ezeket a szerepeket.  Na most, ezek az Operában mind nekem jutottak. Ami hát azért volt természetes, mert én gond nélkül megtanultam őket.  Így aztán a legcsodálatosabb szerepekhez hozzájutottam: így játszottam el a Hamletet, eljátszottam a Lucifert, eljátszottam a Bűn és bűnhődés Vizsgálóbíróját, ami egy híres színészszerep volt. Nem beszélve arról, hogy az Erkel Színházban mentek a könnyebb darabok. És aztán a könnyebb darabokba belefért még a János vitéz,  A cigánybáró, A koldusdiák! Ezek mind komoly, klasszikus operettek voltak. És hát így nagyon-nagyon jó szerepkörhöz jutottam hozzá.

- Mit üzenne a fiatal generációnak, akik mondjuk operaénekesek szeretnének lenni.

- Nem szeretnék senkiről rosszat mondani, mert nem is ismerem a fiatal kollégákat, mert hiszen évtizedek óta nem vagyok a színházban.  Annyira mást játszik ma már az Operaház, és annyira másképp játsszák, amit én megvallok őszintén, nem akarok én ezzel senkit a világért megbántani, mert a szereplőket sem ismerem.    Olyan kifordított, elferdített, rossz felfogású darabrendezéseket csinálnak, mert modernet akarnak - de hát miért nem lehet azt megérteni, hogy az a modern zene, amit a mai zeneszerző ír, az nem azonos azzal a modernnel, amit Verdiék megírtak és ezek a mai fiatalok elferdítik. Hát ez két különböző dolog. Úgyhogy ezzel nem lehetne így visszaélni. Ettől aztán a mai operajátszás, sajnos, egészen más, mint a miénk volt. Mi a klasszikusat játszottuk…

- Nagyon boldog születésnapot kívánok! Milyen érzések töltik el így a 90. születésnapja alkalmából?

- Én úgy vagyok ezzel az ünnepléssel, hogy elég furcsa ember vagyok, mert én nem törődöm olyannal, hogy élet vagy halál. Én azzal törődöm, hogy rábízom a gondviselő Úristenre, miután úgyis Őnála van a nagykönyv.    s Ő tudja, hogy mikor akarja hazaszólítani az embereket a földről. Így aztán ezzel a dologgal nem törődöm. Meglehetősen boldog vagyok, hogy családom olyan, hogy nyugodt körülmények között élek, hát viszonylagos egészségben, mert vannak ugyan nyavalyáim, de azok a nyavalyák nem múlnak el, csak karba lehet őket tartani. És aztán nekem van két Ildikó: a nagy Ildikó és a kis Ildikó, és ők nagyon szigorúan karba tartanak engem.  Jó és nyugodt körülmények között élek. Szeret a családom, én is őket, így az élet természetesen könnyebb és egyszerűbben felfogható, mint más esetben. Nagyon kevés embert ismerek személyesen, mert hát a nyavalyáim meg a nehezebb mozgásom miatt én nem nagyon mászkálok, így aztán hetvenezer embert azért nem tudtam megismerni, amióta Érden lakunk. De hát, amúgy én nagyon jól elvagyok. Ha valaki jön hozzám, akkor én azzal elbeszélgetek, eszmét cserélek emberekkel. Nagyon kedvesen jött egy csomó ember az elmúlt hét végén, amikor a baráti kör felköszöntött, kellemesen megleptek engem, mert én nem tudtam róla. Így aztán hát nagyon kedves meglepetés volt, és nagyon jól is esett, meg is voltam hatódva. Hát egy boldog születésnaphoz ennyi elég, ha az ember örül és meghatódik!

Kacsóh: János Vitéz – Palcsó Sándor és Erdész Zsuzsa (1968)

90 éves az érdi operaénekes, aki minden szerepben jól szól 

Palcsó Sándor az érdi rádiónak nyilatkozik:  -  a linken megadott Érd FM 101.3 alatt lehet meghallgatni az interjút.

/Érd. Most.hu/

90 éves lett Palcsó Sándor,  a Magyar Állami Operaház örökös tagja,  Liszt Ferenc-díjas, érdemes és kiváló művész, akinek munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti- és középkeresztjével is elismerték. 

Palcsó Sándor csaknem nyolcvan opera és dalmű tenorszerepeit énekelte, de nemcsak énekelte, hanem játszotta el kiváló színészi eszközökkel. Egyike a leggazdagabb repertoárral rendelkező karakterénekeseinknek. 

"Gazdag eszköztára révén nem pusztán életet lehelt e szivárványszín alakokba, de mintegy ki is tágította a karakteréneklés – mint kategória – lehetőségeit. Szerepei sokféleségére gondolva nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy esetében a karaktertenor ’skatulya’ tulajdonképpen mindvégig egy óriási ’ládaként’ funkcionált, hiszen egyik nap még Prokofjev operájában bukfencezett, másnap már ármánykodó Mimeként acsarkodott, megint máskor pedig a Borisz Godunovban nyújtott, valóságos pszichoanalitikus elemzéssel felérő Bolond-alakítását dicsérte a kritika." /Bartók Gergely: „A többi néma csend.” – Palcsó Sándor portréja – Magánkiadvány – 2017./

Európa-szerte vendégszerepelt, számos rádió- és televíziófelvételen hallható még ma is. 2011-ben "Én a pásztorok királya... Palcsó Sándor emlékei" címen írta meg önéletrajzi könyvét családja biztatására. 2011-ben megkapta Érd Város Életműdíját, és életművét beválogatták az Érdikumok közé is.

Isten éltesse még sokáig szerettei körében!

Függelék:

Az Érdi Újság 2017. március 8-ai számában megjelent interjút olvashatja el, melyet Temesi László készített az operaénekessel - ugyanezen cikk után. 

Nagy örömmel tettem eleget a kedves invitálásnak, hogy jöjjek el Érdre, vegyek én is részt Palcsó Sándor 90. születésnapja tiszteletére rendezendő ünnepi megemlékezésen.  A zártkörű rendezvény helyszíne a zenei könyvtár külön terme volt, ahová szép számmal érkeztek a művész tisztelői, pályatársak, barátok, rajongók, de az Operaház képviselői is ott voltak.  

Sokan voltunk. Eljött Barlay Zsuzsa és Rozsos István operaénekesek is. Ott volt a korábbi híres operaházi karmester, Madarassy Albert leánya. Jelen volt László Zsuzsa, a hivatásától már visszavonult aranytollas újságíró, szerkesztő-riporter, ahogy tiszteletét tette az Operaház korábbi protokoll főnöke, Uzoni Mária is. Mintha Mezey Bélát, az Operaház egykori neves fotóművészét is látni véltem volna az érkezett vendégek sűrűjében...

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója Palcsó Sándorhoz írott levelének köszöntő sorait -  nevében - egy ifjú hölgy munkatársa olvasta fel, aki virágcsokrot adott át, egy fotós is érkezett vele, hogy megörökítse a szép pillanatokat. Volt élő zene, hangszeresek játszottak.  Szóka Júlianna művésznő és két növendéke énekelt: részleteket adtak elő a János vitézből. Közösen énekeltük Palcsó Sándorhoz a jól ismert születésnapi dalt. Az érdi helyi közösségtől felkért művész vállalta a műsorvezetést, aki szóval tartott bennünket; elmondta Petőfi Sándor Szeptember végén című költeményét is. Közös fotózásokra is sor került. Csoportképek, videó is készült az ünnepségről. A beszédek, köszöntők sorát, a virágcsokrok, ajándék-kosarak átadása követte, kedves szavak irányultak az ünnepelthez, majd maga Palcsó Sándor is szólásra emelkedett és pár mondatban, szépen megfogalmazott gondolatokkal nyugtázta jókívánságainkat, amelyeket szívből jövő, hálás szavakkal viszonzott. Az általános társalgás keretében pezsgős koccintásra is sor került. Rozsos István operaénekes is ajándékot hozott és adott át Palcsó Sándornak: az Opera.digitar adatbázisból letöltötte és kinyomtatta az összes szerepét, kronológiába szedve 1957-től 1986-ig, teljes szereposztással, kis füzetbe kötötte. Ajándékát keresetlen, melegszívű szavak kíséretében nyújtotta át neki.  Barlay Zsuzsa is nagyon aranyos volt, vele is beszélgethettem, aki elmondta, hogy bizony, már csak ő meg Palcsó élnek abból a bizonyos aranykorból – ők az „utolsó mohikánok”… Az állófogadás keretében sütemény, pogácsa, innivalók, gyümölcs és persze születésnapi torta kínálattal kedveskedtek a vendéglátók.

Nagyon jól, szépen sikerült, bensőséges ünnepség volt, igen jól éreztem magam a meghatott Ünnepelt, a  Család és a meghívott személyek, vendégek „gyűrűjében”. Köszönöm, hogy ott lehettem!

A  90 éves Palcsó Sándort az Isten éltesse és tartsa meg még soká szeretett családja körében – és nekünk, tisztelőinek!

Folytatom - a Dankó Rádió „Túl az Óperencián” mai műsorának második részében elhangzottak ismertetését.

Kálmán Imre születésének 125. évfordulója alkalmából 1979. december 3-án a Csepeli Munkásotthonban operetthangversenyt tartottak a zeneszerző műveiből (Marica grófnő, A bajadér, Tatárjárás, Cigányprímás, Csárdáskirálynő), közreműködött Kalmár Magda, Kukely Júlia, Pászthy Júlia, Gáti István, Gulyás Dénes, Palcsó Sándor, Korondy György – ének, a Magyar Rádió Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Breitner Tamás vezényelte.

Most erről az élő koncertfelvételről, mégpedig  A bajadérból szólaltak meg énekszámok Pászthy Júlia és Palcsó Sándor előadásában:

- Radzsani herceg dala, I. felv. „Éj borong a földön, éj és csend… Ajkad, mámorító üdvösség.  Gyenge rózsaszálam, légy a szende párom! Édes szerelemről mesélj! / Ó, bajadérom, kit a szívem imád! Ó, bajadérom, megöl érted a vágy!…” (Palcsó Sándor)

- Marietta és Napoleon St. Cloche kettőse a II. felvonásból: „Egy jó kis bár, hol nóta vár….Ott élni szép, ott élni jó!… Ott kapta az első csókját a lány.”  (Pászthy Júlia és Palcsó Sándor)

- Marietta és Napoleon St. Cloche vidám kettőse a III. felvonásból: „Aki tudja mi a sikk, mi a módi, rajong az a divatért mi nem ósdi…/Jön~e velem nagysád shimmyt járni? Bizsereg a talpam, nem tud várni, ha a zenekarban hottentotta tam-tam szól...” (Pászthy Júlia és Palcsó Sándor)

A dalokat követte Pászthy Júlia személyes vallomása Palcsó Sándorról – Nagy Ibolya telefonon hívta fel a Művésznőt.

Tulajdonképpen Palcsó Sándorral életem első premierjét csináltam az Operában: a Britten Koldusoperájában együtt szerepeltünk.  És nagy hatással volt rám az ő felkészültsége, mindig annyira pontosan jött a próbákra és úgy tudta a szerepet, a háttértörténeteit a dolgoknak. És hát nagyon nagy szeretettel fogadta a fiatalokat – minket. Ugye, hát még ő is fiatal volt akkor – de minket, kezdő énekeseket.  És utána nagyon sok felvételt csináltam vele a rádióban. Akár az Erkel Ferenc Brankovics György című operájában énekeltünk együtt, és sok opera-operettfelvételt is csináltunk együtt. Úgyhogy nagyon sok szép emlékem fűződik hozzá. A Falstaffban énekeltünk együtt. És hát mindig meglepett, az hogy milyen fantasztikusan viseli ezt a karakterszínű tenorhangját. Nagyon jó humorú ember és nagyon kellemes volt vele mindig az együttlét. És hát nagyon boldog vagyok, hogy részese lehetek ilyen születésnapi köszöntő megemlékezésnek. És Sándor, éljél boldogan! Legyenek szépek a napjaid! És arra gondolj, hogy mi nagyon sok szeretettel gondolunk Rád.

Szirmai Albert – Martos Ferenc: Alexandra 

Az 1980. július 2-án, a Petőfi rádióban 18.35-19.25 között bemutatott rádiófelvételről:

 km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András

- A király dala (Palcsó Sándor)

 „- Repül a szél, szívemig ér az ifjúság tündére, valami szent, gyönyörű csend jön a sok csók helyébe!... Tűnnek a régi lányok. Valami más, mesevarázs, amire én ma vágyok! /Kicsi feleség, aranyos kis párom, a te csókod várom! Pilletáncból, bármi szép volt, már elég volt! Kicsi feleség, te leszel a jóság, gyere hát, hisz oly suhanó a boldogság!...”

- A király és Alexandra kettőse (Pászthy Júlia és Palcsó Sándor)

„- Minek ez a hideg pillantás?... Ijedelem ül a szép szemén, nem is tudom, mire véljem!? /- Minek ez a heves ostromlás? Egy kissé gyorsan jár, ne legyen a szeme oly mohó…/- Miért vagy oly szép, mint az álom, elbűvölő, mint senki más, mióta látlak, érted vágyom! Hozzád repül az álmodás… az ajkam forró csókra vár! Siessünk, minden percért kár!...”

- A grófnő dala (Oszvald Marika, az MRT Énekkarának  férfikara)

„El ne fuss, légy diplomatikus, ha udvarlóid udvarlással üldöznek…./ Ötven, hatvan év, kutyabaj, ha a szív csupa fény, egy, két, három ránc, kutyabaj, ha vígan megy a tánc/Öreg úrral flörtöl az ember, fiatallal kezdeni nem mer, öreg úr az még nem vén, engem ő protezsál, ő véd…”

 Palcsó Sándor visszatekintve pályájára, ezekkel a szavakkal búcsúzott tőlünk a Dankó Rádió „Túl az Óperencián” műsorában,  egész heti vendégeskedése végén:

Ez a világ az én világomat színessé tette. … Nagyon érdekes egyébként a magatartásom! Mert ha megkérdezik, hogy boldog voltam-e evvel a pályával, akkor azt mondom, hogy igen, boldog voltam, de most egy kicsit szomorú vagyok, hogy nincs az a pálya, amitől boldog lehetek.  Igen, de hát ez egy kicsit komplikált mondat. Ne komplikáljuk, szerintem! Szóval, ilyenkor azt szoktam mondani általában – ez a szokásaim közé tartozik - , hogy hálát adok az Istennek, hogy tulajdonképpen nagyon szép pályát adott , és nagyon szép pályát hagyott csinálni!

Jacques Offenbach: A sóhajok hídja [Le Pont des soupirs (1861., Párizs)] 

Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás – a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1976. december 26., Kossuth Rádió, 18:50.

Hector Crémieux és Ludovic Halevy szövegét fordította és a verseket írta: Romhányi József

- Malatromba álma ”(Palcsó Sándor)

 „Ó milyen édes álom volt: hogy szálltam én, hogy szálltam én! A lelkem  lengve vándorolt, mint falevél, ha fúj a szél! Ó milyen édes álom volt: hogy szálltam én, hogy szálltam én! A lelkem  lengve vándorolt, mint falevél, ha fúj a szél! Egy bűvös tájra ringatott, hol kék az ég, oly kék az ég!  A vágyról halkan csendült ott, hol tündérszép, oly tündérszép! Én önnek hoztam el e dalt, e bűvölőt, e bűvölőt! Ez nékem meghódítja majd a drága nőt, a drága nőt! Ó milyen édes álom volt, hogy szálltam én, hogy szálltam én! A lelkem  lengve vándorolt, mint falevél, ha fúj a szél!  Ó milyen édes álom volt, hogy szálltam én, hogy szálltam én! A lelkem  lengve vándorolt, mint falevél, ha fúj a szél! Ó milyen édes volt az álom! Ó milyen édes volt az álom! Ó mily szép volt!”

Jacques Offenbach: A tamburmajor leánya – nyitány (a Loire-menti Filharmonikus Zenekart Marc Soustro vezényli)

A 90 éves Palcsó Sándor ezen a héten ma utoljára volt velünk az éter hullámhosszán a Dankó Rádió "Túl az Óperencián" operettműsorában: a felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélgető társaként  visszaemlékszik művészi pályájának egyes eseményeire.

Az adásban egyebek közt szó esett Wagner-szerepeiről;  Nádasdy Kálmán rendezővel való összekülönbözéséről is:

Pásztor volt a Trisztán és Izoldában; Dávid A nürnbergi mesterdalnokokban; Mime A Rajna kincsében  és a Siegfriedben; Loge A Rajna kincsében .  Gershwin Porgy és Bess című operájában Sporting Life szerepére is kitért,  a tündöklő Házy Erzsébet partnerségében…

Szeretettel emlékezett vissza Nádasdy Kálmán rendezőre is, akivel volt egy kis „összetűzése” is, amikor az Operában rá akarta osztani Almavivát A sevillai borbély felújításában; tudott - önkritikusan - nemet mondott neki e felkérésre , nem  hangjának, énekstílusának, karakterének való lett volna ez a szerep.  Ezt be kellett látnia Nádasdynak is… (Réti Józsefet ajánlotta maga helyett...)

Még visszatérek erre a záró beszélgetésre, addig is megemlítem a műsor első részében felcsendült operettmelódiákat:

Házy Erzsébet és Palcsó Sándor közös stúdiófelvételeiről hallhattuk énekükben:

Szirmai Albert - Emőd Tamás: Mézeskalács

1977. január 21-én, a Kossuth Rádióban szólalt meg 17.19 – 18.04 között („Bemutatjuk új felvételünket”).

Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András.

- Örzse és Buhu vidám kettőse, III. felv.: „Hála néked mindenható, ejje-hujja, hm!...” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

- Örzse és Buhu vidám kettőse, II. felv.: „Őfelsége, őfelsége mit süt, mit főz mára?.../Édes-kedves krumplileves káré kity-tyen koty!…” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár

Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33

Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András.

- Bessy és Fritz kettőse, III. felv. Jenki-kuplé: „Volt valahol, élt valahol egy aranyos nő, róla e dalban sok szó lesz,…”  (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

- Bessy és Fritz kettőse, II. felv. „Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment, a kis bohó, Dsiloló, dsiloló, dsiloló…” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

Kálmán Imre születésének 125. évfordulója alkalmából 1979. december 3-án a Csepeli Munkásotthonban operetthangversenyt tartottak a zeneszerző műveiből (Marica grófnő, A bajadér, Tatárjárás, Cigányprímás, Csárdáskirálynő), közreműködött Kalmár Magda, Kukely Júlia, Pászthy Júlia, Gáti István, Gulyás Dénes, Palcsó Sándor, Korondy György – ének, a Magyar Rádió Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Breitner Tamás vezényelte.

Most erről az élő koncertfelvételről, mégpedig  A bajadérból szólaltak meg énekszámok Pászthy Júlia és Palcsó Sándor előadásában.

A dalokat követte Pászthy Júlia személyes vallomása Palcsó Sándorról – Nagy Ibolya telefonon hívta fel a Művésznőt.

Innen folytatom később…

( a rádióműsor ismétlése ma 18 órától a Dankó Rádióban)

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián" mai műsorában Nagy Ibolya Palcsó Sándorral beszélgetve kitért arra is, hogy a tenorista a klasszikus operákban alakított szerepei mellett modern operákban is énekelt, ami nagy kihívást jelenthetett számára, és nem is csak egy-két darab találta meg.

Palcsó Sándor ehhez a gondolatmenethez a következőket fűzte hozzá:

- Hát volt jó pár… Nagyon érdekesen kezdődött egyébként, mert 1958-ban Lukács Miklós igazgató úr bejelentette, hogy felsőbb elhatározásra, minden évben be kell valamilyen „baráti” országból vagy itthoni szerzőtől új magyar művet mutatni. Operettet, operát, daljátékot, ilyesmit. Ez nincs megadva pontosan, de játszani kell a társországok darabjait. Tulajdonképpen nem gondolkoztunk azon, hogy miért találták ezt ki,  mert ha egyszer új darabot hoznak, akkor nekem olyan mindegy hogy miért hozták; azért mert akkor be kell mutatni. És mindjárt az első, a Suchoň Örvény-e volt 1958-ban, amiben én a Vőfélyt játszottam, és mondom, valamit ki kellene találni. Érdekes, ez a pályám elejétől így működött: hogyha valami megfogott valamiért, akkor ki kell találni valamit hozzá.  Nem lehet mindent csak úgy közönségesen úgy csinálni, ahogy csak egy közönséges ember csinálja. Ha én egy olyan szerepet éneklek, aminek az a neve, hogy „vőfély”, akkor énnekem rögtön előttem van egy falusi lakodalom, ahol elől megy a vőfély, félig berúgva, szalagos kalapban, meg rozmaring, meg öregapámfüle, és mondja hát a sokszor disznónál disznóbb verseket, azért, hogy röhögjön a nép. És én kitaláltam azt, hogy volt Gyulaszentgyörgyön  egy elég idősebb ember, aki kiszolgálta fene tudja hány évtizeden keresztül a falusi lagzikat, ami tulajdonképpen egy nagyszerű dolog volt, mert pénzt is kapott érte, meg kaját is kapott érte, meg haza is vihetett. Jó üzlet volt. És ki kellett találni egy olyanfajta beszédstílust, ami megkülönbözteti az egyik embert a másiktól. „Kedves szép hajadon!” (Palcsó ezt énekhangján kántálva adja elő)  - így indul a vőfély. Mondom, ez tetszeni fog… Úgyhogy így értek meg nálam az úgynevezett karakterszerepek! Mert nem szégyelltem a csúnya szöveget, és minden gond nélkül megcsináltam, a közönség pedig röhögött a nézőtéren. Igen, mert megértették azt, hogy egy falusi vőfély az így kántál…

Az én különleges isteni szerencsém, és nagy ajándéka a sorsomnak, hogy kegyetlen kitartó hangszálaim vannak. Igen, ez egy borzasztó nagy szerencse! Ez nagy ajándék! Az az igazság, hogy próbálgattam ilyen dolgokat – de ezt még otthon csináltam, mert otthon nem nevetett ki senki -, úgyhogy gyakoroltam én egy-egy dolgot, hogy melyik darabba mit lehet betenni. Hol lehet megváltoztatni valami furcsa hangot, és hát  nagyon sokszor bejöttek a dolgok, és – bocsánatot kívánok – én szívesen csináltam, és nem szóltak meg érte. Soha egy rossz kritikai megjegyzést nem kaptam rá. Szóval, úgy látszik, azért felfogták, hogy ez miről szól…

A modern operáknál oda ezeket nem lehetett betenni. Mert például a Vérnász, amivel végigjártuk szinte a világot, ott kezd énekelni a Hold, ahol más ember már abbahagyja. Gyilkos szólam volt! Gyilkos szólam volt! És ott kicsinálta volna torkom, ha nem olyan a torkom, mint amilyen. Szóval, ott nem lehetett viccelődni, hanem rendesen kellett bánni a hangszálaimmal, de hát olyan magasságokban kellett énekelni, hogy nem lehetett bohóckodni. Ott azokat a hangokat el kellett énekelni.

Hogy bírtam hangilag? Tulajdonképpen miután a hangfestések és ahogy le volt írva a kotta, meghatározták, hogy mit szabad a torkommal csinálni. Engem már aztán más nem érdekelt. Erre vigyáznom kellett. Benne voltam a Vérnászban, a Hamletben, a Sámsonban, akkor a Petrovics Emil C’ est la guerre-jében, a Bűn és bűnhődésben, akkor két különböző szerepet is énekeltem hanglemezre: az egyikben ezt, a másikban azt – a C’ est la guerre-ben,

akkor a Lysistraté férfi karvezetőjét. Az nagyon érdekes előadás volt, mert akkor volt a nagy balesetem, és hát akkor már úgy sántikálva meg bottal ballagtam, annyit tudtam menni. Megszólalt a telefon karácsony előtt egy nappal: Dárday Bandi – „Szervusz Bandikám, mi újság van?” Azt mondja: „Nagyon szeretnélek rávenni egy őrületre.” „- Képzelem, hogy kitaláltál valamit” Azt mondja: „ Hát tudod, bajban vagyunk,  mert tudod, a Lysistraté megy este. Réti Jóska meghalt, a Szigeti Laci kórházban van, s azonkívül háromnegyedévvel ezelőtt megtanultad a Férfi karvezetőt.” „- Tudom, de azóta nem volt a kezemben, az Isten áldjon meg!” Azt mondja: „Ezt beszéld meg a Nagy Ferivel, ő fog dirigálni és azt üzeni, hogy szeretettel ölel, és veled próba nélkül is kiáll.” Mondom: „Ügyes! Kérek egy negyedórát. Férfi karvezetőként van egy két nehéz rész a kottában.”  S miután a Honvéd Művészegyüttesnél például ilyesmit is tanultunk, hogy: zenei memória, ismétlés, ismétlés…és ráerőltettük az agyunkat arra, hogy: megjegyezni. És hát belenéztem a kottába, hát mondom, addig még kétszer átveszem estig… Felhívtam a Bandit: „Kérlek szépen, a hátam mögött ne röhögjél, megnéztem, talán elmegy, de azt ne kívánjátok – mert tudom, hogy miről szól a Lysistraté természetesen -, nem mászom falakat meg létrát… mankóval vagyok.” „- Nem kell semmi, csak énekelni végszóra.” „- Mondd meg a Nagy Ferinek, hogy köszönöm a bizalmat, vállalom.” Hiba nélkül elénekeltem a Férfi karvezetőt aznap este. Úgyhogy ez is megvan, ez volt a harmadik Petrovics-darab.

Akkor a Mihály András, aki a nagyon jó barátságban volt Schönherz Zoltánnal, aki bujkálásra volt kényszerülve abban az időben, és hát nagyon jóban voltak, tulajdonképpen valami emléket akart Schönherz Zoltánnak állítani, megírta az Együtt és egyedül című dolgot, amiben két szereplő, Palócz Laci volt egymaga a rendőrfőnök és én voltam egymagam a főszereplő, a Schönherz. És Mihály nagyon megköszönte, mert hát ilyenkor ha egyedül van az ember, akkor mind a két szereposztásban ő dolgozik, próbál, főpróbázik, nyilvános főpróbázik, premiert játszik.  És én ezt nagyszámban csináltam, mert volt egy kolléga, aki mániákusan azt csinálta, hogy az első két próba után megbetegedett, meg eltörött a lába – aztán levetettem vele a kötést, mert meglátogattam. Vittem egy üveg bort és azt mondtam: - most leveted a kötést, mert meg akarom nézni a törésed. Azt mondja: - nem veszem le a kötést, de nincs eltörve a lábam. Mondom, de hát akkor miért csinálod ezt?  Azzal egyáltalán nem törődsz, hogy én megdöglöm?  Azt mondja: „- ez nem ellened van, egyszerűen nem érzem jól magam ebben az színházban, nem jó a szellem, egy sereg embert utálok, a vezetőség pedig állandóan el akarja játszani azt, hogy mennyire imádják a magamfajta kommunista gondolkodású embert.” Különben jól megvoltunk - mind a ketten a Honvéd Együttestől jöttünk. Hát így jártam ezzel a dologgal…

Palcsó Sándor tegnap töltötte be a 90. életévét! Ebből az alkalomból a Dankó Rádió Túl  az Óperencián műsorának felelősszerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya, az ünnepelt művésszel érdi otthonában beszélgetett, s ennek hangfelvételéről hallunk egész héten át bejátszásokat.

A kétszeres Liszt-díjas, Érdemes és Kiváló művészt, Érd Városának Életműdíjasát, az  Operaházunk Örökös Tagját a mai műsorban arról kérdezi Nagy Ibolya, hogyan viszonyult a modern, kortárs operákhoz, a benne alakított szerepeihez, a nem könnyű énekelnivalókhoz.

Telefoni megkeresésre, Palcsó Sándorról elevenítette fel emlékeit egyik kedves  művészpartnere, Kovács Iby, egykori operettprimadonna, aki együtt szerepelt  vele a rádióban Vincze Ottó A szűzek városa című operettjének stúdiófelvételén:

„- Nagyon sok szeretettel gondolok rá, a kedvességére, és az maradt meg bennem, hogy ő olyan nagyon kedves, és olyan charmeur… Isten éltesse nagyon sokáig és egészségben! A Gellért Gyógyürdőből  - a nappali kórházból - üzenem neki… - minden évben kétszer három hetet töltök ott, és tényleg ajánlom neki is, nagyon jól karbantart. Fel sem kelek, és már az ágyban tornázom, az ágyban lenyomok 45 perc tornát… Ajánlom neki is a tornát és az úszást. És azt, hogy a humorunk maradjon meg végig!  Akkor kellemesebben telik a hátralévő idő."

A következő zenék szólaltak meg a mai adásban:

Ránki György – Károlyi Amy: Pomádé király új ruhája – Jelenet, Dani és Béni úgynevezett Szövőkettőse  „Szövőszékünk könnyen jár”  (Palcsó Sándor, Palócz László, Dene József, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Oberfrank Géza) - 1968, Magyar Rádió stúdiója; 2001, Hungaroton, CD

Jacques Offenbach - Laurencin és Michel Delaporte: - Huszár Klára: Szökött szerelmesek

Rádió Dalszínháza bemutatója: 1981. július 13., Kossuth adó 20.06 - 20.57
Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és énekkara. Vezényel: Breitner Tamás

• Bellerose rendőr őrmester  dala (Palcsó Sándor)

„ Nem ismeretlen nő pedig, mert Bellerose őrmester én vagyok. A dolgom jól megoldom én, a bajban itt vagyok!  Én mindent hallok mindent látok --- szép városunkra én vigyázok, jó rendőr vagyok… Királyunk őre, törvényünk őre, erkölcsök őre, Bellerose, nem vagyok dőre, vágyom egy nőre, szívesen lennék hárem őre! …A párocska eltűnt…itt a városban rejtőznek… nem ismeretlen nő pedig, mert Bellerose őrmester én vagyok…

•  Bordal: (Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Palcsó Sándor, énekkar)

„ Egy korty! Nem árthat a finom óbor! Mert itt  Bellrose őrmester parancsolok.   Igyál! Igyál! Igyál!  Borral boldog, mindaz,  aki issza… a legjobb fajta, elűzi a gondot… Vidám a király! Éljen soká!  Igyál! Igyál! Igyál!... Egy újabb serleg bor…a nagy király neki hódol…Gyere hát!… Igyál!… Egy újabb serleg bor…a nagy király neki hódol… a szerelmi csatába, indulj neki bátran…Igyál!

• Bordal folytatás: Jelenet és együttes: (Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Palcsó Sándor, Rozsos István, Michels János, Moldvay József, Orbán László, énekkar)

„Itassuk tovább a bandát!... – Koccintsunk erre, rajta, hát!  - És még egyszer, a drága kisasszonykánk is éljen! …és még valaki: éljen a szép Denise! … Ne feledjük el, hogy inni még nem minden emberre kéne! Mindenki éljen!  Hurrá! … Vivát!.../Rajta, rajta! Gyújtsunk dalra! Minden fajta balra, gondra jó a bor… Igyunk!”

• Bellerose rendőrőrmester  dala (Palcsó Sándor)

„Sohasem  alszik a rendőrjárat--- de egy kis óbor sohasem árthat--- jó polgár, édes álmokat!  Mi ébren óvjuk házadat, mi ébren óvjuk házadat…. Én mindent hallok és mindent látok… és mindig ébren vigyázok rátok… Jó polgár, édes álmokat! mi ébren óvjuk házadat, mi ébren óvjuk házadat….”

Vincze Ottó: A szüzek városa – zenés komédia
A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1964. december 26., Kossuth Rádió 20.05 – 22.05
Mark Twain A lóvátett város című kisregénye nyomán szövegét és verseit írta: Vidor Miklós
Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és a Földényi-kórus, Vezényel a zeneszerző: Vincze Ottó
Szereposztásból:

Becky – Andor Éva
Bill – Csajányi György
Linda – Kovács Iby
Tom – Palcsó Sándor

Utcaseprő – Bilicsi Tivadar

- Kettős (Kovács Iby, Palcsó Sándor)

- Az öreg utcaseprő dala: „Ez itt a szüzek városa, Hadleyburg, itt senki nem vét soha az erény ellen, mindenki jellem..." (Bilicsi Tivadar, Palcsó Sándor, Csajányi György)

- Együttes: „Egy lány férfival …”  (Andor Éva, Kovács Iby, Palcsó Sándor)

Vincze Ottó: Cseberből-vederbe

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. május 9., Kossuth Rádió 20.22 – 22.00
Obernyik Károly Magyar kivándorlott a bécsi forradalomban című vígjátéka nyomán szövegét és verseit írta Ambrózy Ágoston

A felhangzott részletekben énekel: Andor Éva, László Margit, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre, km. az MRT Kamarazenekara és a Földényi-kórus, Vezényel: Tóth Péter

Az adásban elhangzott még:

Julius Fučík: Gladiátorok bevonulása  (Km. a Cseh Filharmonikus Zenekar, vezényel Vávlav Neumann)  

Carl Zeller: A madarász  - Ádám belépője:  „Nagyapám húszéves volt… Muzsikálj, muzsikálj, muzsikálj!....” (Derzsi György énekfelvételéről) 

Johann  Strauss: A denevér – Nyitány  (A Győri Filharmonikus Zenekart Medveczky Ádám vezényli) – koncertfelvételről

 Ezt a műsort a 18 órakor kezdődő ismétlőadásban újra meghallgathatjuk.

Ötvös Csilla operaénekesnő köszöntötte Palcsó Sándort mai kerek születésnapján,  Nagy Ibolya telefoni megkeresésére, az éter hullámain keresztül – a Dankó Rádió Túl az Óperencián műsorában:

- Kedves kollégám gyönyörű születésnapja alkalmából  köszöntésetekhez csatlakozva most  Sanyi bátyámról az jut az eszembe, hogy mikor bekerültem  az Állami Operaházba, akkor a Pomádé király új ruhájában én a Dzsufi voltam, és ő is szereplője volt – az egyik szabólegény. Sokat énekeltünk még fellépéseken. Volt a Vigadóban nagyszerű Szirmai-est, amit László Zsuzsa szerkesztett-rendezett.  Ott is aranyos duetteket énekeltünk. El kell mondjam, hogy Sanyi bátyám egy nagyszerű kolléga! Olyan mértékben lehet vele játszani a színpadon, amit kevesekről lehet elmondani. Ezen kívül volt még, azt hiszem, a Szöktetés a szerájban is énekeltünk együtt, de volt egy nagyszerű produkciónk: Kőszegen Boschán Daisy rendezte Haydn Patilkus című operáját és abban voltunk együtt. És olyan aranyos, hogy beszélgettem a férjemmel éppen, hogy mire emlékszünk, és ő azt mondja, hogy ő arra emlékszik, hogy mikor megérkezünk, nem tudta, hogy hova kell menni, akkor gyönyörű hangon megszólalt Sanyi bátyám: – „Művésznő!  Erre tessékI” – erre még a férjem is emlékezett… Én nagyon örülök, hogy köszöntitek, én most sajnos nem tudok ott lenni, de szívem teljes szeretetével köszöntöm őt, és jó egészséget neki, és a drága családjának kívánok..

Palcsó Sándor ma tölti be a 90. életévét!

Dankó Rádió operettműsoránal felelősszerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya,  egész héten át Palcsó Sándorral beszélget a "Túl az Óperencián" adásában.

A mai vendég, akit telefonon keresett meg, hogy szóljon pár mondatot az ünnepelt egykori kollégájáról.  Ötvös Csilla operaénekesnő. 

Nagy Ibolya pedig felolvasott részleteket Palcsó Sándor második életrajzi jellegű, képekkel illusztrált könyvéből (Szerkesztő-összeállító: Bartók Gergely - 2017) - "A többi, néma csend."

A zenei bejátszások a következők voltak:

Erkel Ferenc: Hunyadi László

 – Palotás  (Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Ferencsik János)

-  V. László király áriája (Palcsó Sándor) - élő előadás felvételéről.

„Hosszú az éj s az álom messze elkerül...”

Nádor Mihály – Kulinyi Ernő: Babavásár

A Rádió Dalszínházának bemutatója, keresztmetszet - 1968. augusztus 21., Kossuth Rádió 20.00 - 21.18 

Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András)  

-  Agglegények dala  (Palcsó Sándor, km. az MRT Énekkarának Férfikara)

A klubfotelben álmodozva hányszor elsóhajtom. Ha lenne párom, hű menyecském, s véle négy-öt rajkóm!
A kis menyecske megfejelné száz fuszeklim sorra, s a tűzhelyen, ha náthás lennék, herbatéa forrna.
Süt az otthon langyos napja: ez az érem egyik lapja. De a másik lapja nősülésre épp nem invitál.
Mer’ az asszony százegy óhaj, és anyja is van, óh, jaj! És ha erre gondolsz hajzatodnak szála égnek áll.
Ne zúgolódj hát agglegény, ha néha rongyos a ruhád, sőt fújd, mint én az agglegények híres himnuszát:

Refrén: Rossz szokás, rossz szokás, csak rossz szokás a nősülés és semmi más! Cselszövők, mind a nők, és mások mindahányan esküvő előtt! Agglegény, légy kemény! Fogadd, ha kell esküvel: bús tatár nem leszel! És hogyha rabbá tett egy nő, papucsba’ indulj már a paphoz hitszegő!...

/Férfikar ism. / ...

- Maca dala, II. felv.: „(Koltay Valéria, km. az  MRT Énekkara)
„Jön a farsang, lányok, férjet fogtok…/Farsangi cécó, csengő kán-kán…” 
 

Jacques Offenbach – Henri Meilhac, Ludovic Halévy – Romhányi József: A párizsi élet  

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1980. január 19., Kossuth adó 20.01 - 22.00
Bevezető kórusjelenet  és  Fritz belépője (Palcsó Sándor, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás) 

A pénzkirály én az vagyok, mert rengeteg a pezetám, a brazilok mind gazdagok, az én vagyonom vezet ám! 

Hát mulatunk itt ma, komám, mert van itt ötszáz aranyam, de jön egy hajórakomány, a nagyobb része abban van!  

Én tenyésztetek datolyát és bányászgatok kakaót, hát igyunk három napon át, de sose rossz’t, csak a jót!

A jókedv hogyha lecsitul majd pezsgőfürdőt rendelek, mert így mulat egy brazil úr, ha sokat élvez szerfelett! 

A birtokom oly sokat hoz, mert jól terem a kaviár, a lazachozam az se rossz,  hisz oly magas a napi ár.

Most azért vagyok Párizsban, hogy elverjek egy milliót, egy pompás napom máris van, hát csapunk nagy ribilliót!

Gyere csak!…  Fizet a jó brazil pénzeszsák!  Ó! /… -  Hurrá, Hurrá, hurrá!  Hurrá, Hurrá, hurrá!

A pénz nem számít! Fütyülök rá! - Hurrá, hurrá!  Hurrá, Hurrá, hurrá! A pénz nem számít! Fütyülök rá….

Ha jól mulattam három hétig, elbúcsúzom már…. álljon itt hát a bál!

Jacques Offenbach - Pittaud de Forges és Laurenciu – Innocent Vincze Ernő: A 66-os szám

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1964. december 27., Kossuth Rádió, 17.00 – 18.00 óra

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát  és Énekkarát Fischer Sándor vezényli.

• Francois belépője és Bordal (Radnay György, km. László Margit és Palcsó Sándor):     

„- Szerencse fel, ifjú úr! Teljesülhet minden vágya! Isten éltesse Önt! Soká-soká-soká! Igyunk egyet reá, itt a jó, finom óbor! Régen sajtolták ezt, nemes szőlőbogyót. E szív, e száj a legszebben üdvözli önt! A jó burgundit! /- A legszebb hely - a legszebb hely-, a borral teli pince, s egy pincebor - egy pincebor-, a föld egy drága kincse, úgy a jó bor - úgy a jó bor-, a bíbor színben égő…/- Hej, csúszik a bor, ha bármi bánat érjen, csúszik a bor, ha sorsod jobban áll; kell az a bor, mert ízlik bármiképpen, boldogságra, búbánatra kell a telt pohár…/ -gluglu-gluglu-gluglu-gluglu-gluglu-gluglu-gluglu… - akármi boldogságra, búbánatra kell a telt pohár…”

• Jelenet és Finálé (László Margit,  Palcsó Sándor, Radnai György és Énekkar)

„ Nagy ég! Nagy ég! -Ki hitte volna!… -Szerencsecsillagunk lehullt!....-Milyen kár! -Bizony, de kár! -Hittem, hogy vagyon vár! -Hitted, hogy vagyon vár!… -Oda már!    De oda már! -  Zsebem üresen áll! Volt-nincs… -Most nincs… -Volt kincs... Volt, nincs… -nincs…/

- Most adj kezet! - Most adj kezet! - Úgy szép a sors, ha páros!  - Ha van gyerek - ha van gyerek - Ne egy legyen, hanem három! - Így oly öröm -így oly öröm -és boldogság, -Csak egy - csak egy -a fő! – És ezt kívánom néktek:  - Elfut a nyár, ki hatvanhat, az látja! És az a sors, hogy végül megpihensz! Forduljon úgy az éveitek száma, hogy ne lehessen hatvanhatból kilencvenkilenc!...  -Lala-la­la-lala-lala-lala-lala-lala-lalala… Lala-la­la-lala-lala-lala-lala-lala-lalala….a sors, hogy ne lehessen hatvanhatból kilencvenkilenc!”

Lehár Ferenc – Leon Viktor és Stein Leó - Mérey Adolf: A víg özvegy

- Daniló belépője (Palcsó Sándor, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás)  -  koncertfelvételről; Magyar Rádió 6-os stúdiója (1973. október 29., Petőfi Rádió) , Lehár-emlékest, a zeneszerző halálának 25. évfordulója alkalmából)

„A szerelmetes szép hazám, hogy mennyi gondot ád, az ám…/Az orfeum tanyám, ott békén hagy hazám, tegeznek ott a hölgyek és csókkal üdvözölnek, Lolo, Dodo, Zsuzsu, Margo, Clo-Clo, Fru-Fru, a hazaszeretetnél szerelmük többet ér...”

- Vilja-dal, II. felv. – „Ott élt a lidérc…”  (Ötvös Csilla – „Operettcsillogás plusz” CD-jéről)

Lehár Ferenc – Alfred Maria Willner - Robert Bodanzky – Gábor Andor: Cigányszerelem

Ilona és Dragotin Csók-kettőse (Horváth Eszter, Palcsó Sándor, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényelt Bródy Tamás (koncertfelvételről: 1973. október 29., Rádió 6-os stúdió, Lehár-emlékest, a zeneszerző halálának 25. évfordulója alkalmából

 „…- Én tudok egy titkos receptet, mely ifjúságot ád…  Nos, árulja el még, madam: mitől örök az ifjúság?…/- Egy dal kísér, amíg csak élsz, egy dal…a vágyról, a csókról beszél…/Addig tart az ifjúság, míg a szívemben ég a szánk, míg az ajkad, mint a tűz…./Csókban van az ifjúság… Csókolj! Semmitől se félj! Csók az orvosság…. ott van a boldogság, az ifjúság…”

Lehár Ferenc – Alfred Maria Willner - Robert Bodanzky – Gábor Andor: Luxemburg grófja

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1966. február 26., Kossuth Rádió, 20.25 - 22.00

Juliette és Brissard kettőse (Zentay Anna, Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) 

„Egy kis szoba kell, hol szűk is a hely, de elférünk, hat jó emelet, a nap benevet, s mi nem félünk. Nem kérek mást, csak... /Gyerünk,tubicám, se kocsink se lovunk, én s a cicám, mi csak elkocogunk. Friss örömet csak a jó szív ád. Vesszen a pénz, de a csók mi vár…

Lehár Ferenc: Pacsirta -.Induló és Palotás  (A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Rácz Márton vezényli) – koncertfelvétel

A mai műsor ismétlése 18 és 19 óra között hallgatható meg a Dankó Rádióban. "Túl az Óperencián"

Isten Éltesse Palcsó Sándort  90. születése napján!

A kétszeres Liszt-díjas, Érdemes és Kiváló művész, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja, Érd Város Életműdíjasa, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje és középkeresztje kitüntetettje új oldaláról mutatkozott be a Dankó Rádióban tegnap - „Túl az Óperencián”

 Palcsó Sándor saját költeményét maga olvasta fel!

Előtte elmesélte a vers keletkezményének előzményét:

„Az Iluskákkal kapcsolatban valami eszembe jutott, amikor meghívott az Operaház illetve Fülöp Attila, az Operabarátok délutáni klub eseményére, az Operába. Amikor bekonferáltak, előttem volt két műsorszám, azok lementek és akkor jöttem én. Gondoltam, hogy felkészülök valami meglepetéssel, mert már a kutya sem számít rá úgysem, és hát sajnos, nem sikerült igazán, és ez nem került előadásra, amit én kitaláltam.” 

A rádióban hallottakat próbáltam leírni, de nem minden szót értettem, így azokat a helyeket kipontoztam – a verssorok végi rímek szempontjából pedig fontosak. Kérem, aki hallotta és rajtam kívül még feljegyezte, ha módjában áll, jelezze vissza a hiányt, hogy teljessé tegyem a sorokat:

2016. december 18. Operabaráti Klub

Kincses Veronika jelentkezett be telefonon a Dankó Rádióban  Nagy Ibolya "Túl az Óperencián" operettműsorába, hogy a holnap 90. születésnapját ünneplő Palcsó Sándorhoz fűződő régi, kollegiális, partneri-baráti kapcsolatáról szóljon:

- Palcsó Sanyit nagyon szerettük a színházban és a színpadon, és most is szeretjük! Állandóan tartjuk a kapcsolatot, és rettenetes jókat nevetünk, és olyan szellemes, olyan okos, és olyan jól látja a világot… Ő tényleg mindenben nagyszerű volt. Nagyszerű volt a Borisz Bolondjaként, a Sportin' Life a Porgy és Bess-ben, a Székelyfonóban, a Három narancs szerelmesében, Szokolay Hamletjében és még sok mindenben. Szóval mindenféle műfajban tökéleteset csinált, színészileg és zeneileg is. Külföldön egyszer volt egy vendégszereplésünk, Ő, Ütő Endre meg én: Balassa Sándor Requiemjét énekeltük, és át kellett szállnunk egyik vonatról a másikra, mert vonattal mentünk, és akkor rohangászunk vasúti hidakon, fent-lent…(akkor még tudtam rohangászni)  a pályaudvaron, hogy odaérjünk. És nagyon kellemes út volt, így kollégákkal utazni, amikor együtt megy a csapat, akkor az mindig nagyon jó. Mert örülünk, hogy megyünk, örülünk, hogy szerepelni fogunk, jókedv van, vidámság, mindenki arra vágyik, hogy nagy sikerünk legyen. Hát az meg volt! Nagyon-nagyon örülök, hogy Sanyinak ez a szép születésnapja lesz, és hogy jól van, megvan, és szép családja van, és szeretik a lánya, a felesége, és olyan légkör van velük, náluk, és örülök, hogy mindig vidám! Van olyan ember, aki mufurc… Néha-néha, egy-két olyan megjegyzése volt talán az elmúlt negyven évben – amikor az én életemben már Ő jelen volt meg én az övében, mint operaházi tagok -, amikor mérges volt, de soha nem láttam, csak lelkesnek, imádott dolgozni a színházban. Szóval, Ő „a Palcsó”. Ez azt jelentette, hogy Ő, jó hangulatú, erőt adó, példamutató volt mindig.  Ritka embertípus, aki ennyire – hogyis mondjam, mind ebben a jót láttam. Volt kritikai megjegyzése, az tény, de ez is jó hogy van. Jó volt vele együtt dolgozni. Az ember tudta, hogy ez biztos, ez fix, ez jó, ebből siker lesz, kész. Nem volt az embernek kétsége, hogy hú, most mi lesz vagy hogy, semmi, mindig biztos partner volt. Hát ilyen emlékeim voltak, amelyek nagyon szépek, és most boldogan megyek születésnapjára.

Palcsó Sándor mesél a János vitéz daljáték Jancsi szerepébe beállásáról:  

- Amikor először játszottam életemben a János vitéz-t, akkor ment át az Operettszínházba Sárdy Janika. Az összes szerepét nekem kiosztották. Ez így történt. És jött a vasárnapi János vitéz és kiírták a táblára az Erkelben, hogy Sárdy János helyett Palcsó Sándor Kukorica Jancsi. És kérdezték az emberek, hogy ki ez? Érdemes ide bemenni? Ott volt valaki, nem tudom kicsoda, aki az érdeklődőket nyugtatta ezekkel a szavakkal: Én idetartozom a színházhoz, nyugodtan vegyenek jegyet, nagyon ügyes, fiatal énekesünk van, most jött ide nemrégen, Sárdy művész úr átszerződött az Operettszínházba. Érdemes jegyet venni. Majd meglátják, hogy nagyon tehetséges fiatalember került az Operába, és érdemes lesz megvenni a jegyet.  A Sárdy művész úr összes szerepét ő kapta meg. És akkor bementek…

A műsorban elhangzott operettrészletek voltak:

Buday Dénes – Babay József: Csodatükör  - Nyitány (az MRT Szimfonikus Zenekarát Bánfalvy Miklós vezényli) – A rádiófelvétel bemutatója: 1962. március 10.

Kacsóh Pongrácz – Bakonyi Károly – Heltai Jenő: János vitéz – Jancsi dala – Furulyanóta, I. felv. (Sárdy János, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Polgár Tibor) – a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1959. december 27. Kossuth Rádió, 18.40 – 21.05 óra)

„Én vagyok a bojtárgyerek, napszám után éldegélek, napsütött víz az italom, kopasz föld, hej kopasz föld a derékaljom.”

Huszka Jenő – Martos Ferenc: Gül baba

- Melodráma jelenet az I. felvonásból (Palcsó Sándor, Bende Zsolt, Németh Marika, Ilosfalvy Róbert, Kovács Péter, km. az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Sebestyén András)  A daljáték keresztmetszetét 1963. augusztus 20án, a Kossuth Rádió mutatta be (13.42 – 14.57).

„… Kutya van a kertben, hamar ide, hamar oda… /- Borzalom, szörnyűség…../- Miért ez a zaj? Nos, mi baj? - Loptak a zsiványok… - Vasbilincset rájuk…. /- Ez ő, mily boldog álom, szép rózsaszál…. /- Szálljon átkok átka rád! Poklok éje lesz tanyád!…..” 

Huszka Jenő - Bakonyi Károly - Martos Ferenc: Bob herceg

-  Plumpudding, Gipsy és Pickwick hármasa (Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád,  Külkey László, km. az MRT  Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Sebestyén András) -  A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1965. április 18., Kossuth adó, 20.20 – 22.00

-  „- Most először járok erre, meg kell hagyni, szép kis hely! - Én nekem most el kell mennem, légy szíves és képviselj! - Nincsen nála citera, hát légy szíves, ne citerázz!... /- Jaj, jaj, mi lehet az illem itt a fényes udvarnál? Jaj, jaj, fejemen a hajszál félelmemben égnek áll! Földig görnyed itt az ember, jobbra-balra bókol ám. Aztán kiegyenesedve búcsút int és fittyet hány.... ”

Robert Planquette – Clairville – Charles Gabet – Innocent Vincze Ernő: A corneville-i harangok

- Harangdal  (Kincses Veronika, km.. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Oberfrank Géza) - Bemutatjuk új felvételünket – Operettkedvelőknek – Kincses Veronika és Molnár András énekel,  1982. május 7., Kossuth adó 20.45 – 21.30.

Germaine: - Régi hagyomány, hogy bátor jó vitézek laktak hajdanán a várban odafent. Lakoma után, a dalra-táncra készek, de hajnalban valamennyi harcba ment. Szerették a kardot, s ha szép szóra hajlott, szerették a lányt, ki édes csókot ád. Örömre vagy gyászra, messzi híradásra, meghúzták az ősi vén harangokat!

Kórus: - Meghúzták az ősi vén harangokat!

Germaine: - Bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam – bum. Fenn a vártoronyban, vígan cseng a hang.
Bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam – bum. Kongó hangon belezeng a nagy harang…”

Kórus: - Bim-bam, bim-bam…

Germaine: - Üres már a vár. Nem laknak ott, csak árnyak, vén kísértet vár, mit hoz az idő. Uruk messze jár, nem szólnak a harangok, néma mindahány, akár a sziklakő. De a mendemonda mégis csak azt mondja, lesz nagy ünnepség ott fenn és itt alant. Minden baj elhárul, megjön az új várúr, s megszólal magától majd a vén harang.

Kórus: - S megszólal magától a vén harang.

Germaine: - Bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam – bum. Fenn a vártoronyban, vígan cseng a hang.
Bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam, bim-bam – bum. Megszólal magától a vén harang.…”  […]

Kórus: - Bim-bam, bim-bam…

Carl Millöcker - magyar szöveg Fischer Sándor: Szegény Jonathán

Új stúdiófelvételen részletek az operettből: 1974. június 9., Kossuth Rádió, 16.00 – 16.18

Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás 

- Jonathan belépője (Palcsó Sándor)

„Jaj, Istenem, mi lesz velem, úgy fáj Mollyért a szívem, most elveszítem kedvesem… /A sors, ó, de borzasztó, amerre lel, csak egyre ver, kikerget itt, az embert itt, ahol szerelme él… /Én kincstelen, nincstelen Jonathán, hogy fájna, ha látna ma jó anyám…"

-Jonathán dala - Rondó (Palcsó Sándor

„Csupán az impresszárió, az érti csak, mi szép, mi jó, hol itt, hol ottan  látható, és már rohan tovább… /vacsoránál ülök, előttem a csülök… „Jaj, Istenem, mi lesz velem, úgy fáj Mollyért a szívem, most elveszítem kedvesem… /A sors, ó, de borzasztó, amerre lel, csak egyre ver, kikerget itt, az embert itt, ahol szerelme él… /Én kincstelen, nincstelen Jonathán, hogy fájna, ha látna ma jó anyám…"

Jacques Offenbach - Crémieux és Halevy – magyar szöveg Rományi József: A sóhajok hídja - Malatromba dala (Palcsó Sándor, km. az  MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) – a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1976. december 26. Kossuth Rádió 18.50 – 20.13

 „Te tündöklő szép Hold, te szép Hold, te szép Hold! Oly kedves vagy te nékem, rég oly kedves vagy te nékem rég!  Te tündöklő szép Hold, te szép Hold, te szép Hold! Te tőled ragyog úgy az ég, te tőled fényesen ragyog az ég.  De a felhős az égbolt, s nő a szürkeség, már eltűnt mi rég volt, leszállt a vaksötét!  Te tündöklő szép Hold, kicsillan feléd! Te tündöklő szép Hold, kicsillan feléd!  Ha volnál a szép Hold, a szép Hold, a szép Hold! A tüzes napod legyek én, napod legyek én, a napod legyek én.  Imádnálak szép Hold, te szép Hold, te szép Hold!   Fehér ruhájú tünemény, fehér ruhájú édes tünemény! Már szürkül mi kék volt, az este száll föléd! Te lennél a szép Hold, én lennék a fény! Takarjon  majd be égbolt a vágy éjjelén,  takarjon  majd égbolt a vágyak éjjelén!”

Jacques Offenbach – Lapointe – magyar szöveg Romhányi József: Piaci dámák (Mesdames de la Halle – 1858)  

Ciboulette - Kincses Veronika

- Jelenet, Ciboulette-dala és együttes a fináléból  (Km.:  Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Forgács Júlia, Kincses Veronika, Fülöp Attila, Gregor József, Palcsó Sándor,  az MRT Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Hidas Frigyes) - A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1976. július 11. Kossuth adó 18.50 – 19.50

 „…Ez a rettentő gond, úgy a szívemnek rontott: ki legyen az anyukád?”

Franz von Suppé: A költő és paraszt - Nyitány  - ( a Magyar Állami Hangversenyzenekart Ferencsik János  vezényli) – koncertfelvételről.

Ez a műsor hamarosan,  18 és 19 óra között ismét meghallgatható lesz a Dankó Rádió hullámhosszán és online az internetes elérhetőségről.

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián” adás-sorozatában ezen a héten minden nap Palcsó Sándor operaénekes a vendég – két nap múlva 90 éves lesz! Ebből az alkalomból kereste meg a felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, aki régi barátságot ápol vele, hogy ezúttal is meséljen életéről, művészi pályájának kezdetéről és későbbi alakulásáról, egykori kollégáival való partnerségről, az opera- és rádiós szerepeiről…

A mai adásban először a tenorságról, a karaktertenor-szerepkörről fogalmazza meg gondolatait Palcsó Sándor:

- Először is a hálámat nyilvánítom Feléd, mert ez a minimum: tudniillik, én vártam, hogy ez a kérdés megmozdul benned, tudniillik, a legkacifántosabb énekes a szakmában a tenor!  …Félbolond ember tulajdonképpen, mert a  tenorista tökéletesen meg van arról győződve arról, hogy őnélküle nincs világ, nincs élet, és semmi nincs, mert ő annyira fontos. Persze, hogy fontos. Minden szólam fontos. Csak annyira el van terjedve egyébként, hogy a tenor a legfontosabb szólam a zenében. Hát igen, attól függ, hogy a szerző, hogy gondolja. Na most, ha a szerző főszerepnek írja le a tenoristát, akkor annak áriát ír…Igenám, de hogyha egy fontos mellékszereplő van a darabban, akinek az a fajta tudománya szükségeltetik az előadáshoz, hogy egy érdekes játék kerüljön a jelenetbe, akkor ott a színészre van szükség, nem elsősorban az énekesre. Természetesen, a hangokat, a kottát azért el kell énekelni, de nem azzal a fajta szép belcantóval, amit mondjuk elvárnak a vezetőtenortól. Na most, hogyha valaki igyekszik olyan becsületesen csinálni a pályáját, mint én megpróbáltam, akkor az például azt is kimeri mondani, hogy én tudom magamról, hogy énnekem nincs világszép hangom. De nagyon jó használható hangom van, amivel azt csinálok, amit akarok, és mindent el tudok énekelni, és mindennek a színét megtudom adni a saját két hangszálammal. Na most, én azért vállalom büszkén a karakteréneklést, mert az Operaház pontosan olyan színház, mint a Víg- vagy a Nemzeti Színház. És énnekem meggyőződésem és bizonyítékaim vannak rá – majd el is mondom a bizonyítékaimat a nevekkel, mert azokat a neveket örülök, ha mondhatom. Énnekem nagyon kedves darabom az Otello. A világ egyik legjobb, talán a legjobb Otellója: Placido Domingo. Nagyon sokszor meghallgatta, megnéztem… Hiába ő a vezető szólama a darabnak, de ahány színt használ abban az előadásban, és nem szégyelli a könnyeit, nem szégyelli a sajnálkozását, a szenvedését, a düheit, a gyűlölködéseit, szóval kifejezetten karakterszínész! És mindig mondom én ezt: a legnagyobb karakterszerep az Otello! Ezért tudnám például én eljátszani. Mert vannak színei és azt csinálok a hangommal, amit akarok. És nem szabad szégyellni a csúnya hangokat! Időnként, bizony… és nagyon érdekes, figyeltem a közönséget, tanulmányoztam a közönséget. Őket nem zavarja az, hogyha csúnya hangokat hallanak a színpad felől, ha annak van értelme.

Nagy Ibolya: - Nagy korszak tanúja vagy az Operaházban! Amikor bekerültél, gyorsan és könnyen befogadtak?

- Én nagyon jó viszonyban voltam a társulattal. Tulajdonképpen rajtam is múlt, mert én azért éreztem, ez egy olyan fajta kompánia, ez az Operaház, ahol azért már az idősebb kollégákat jelezni kell: a megbecsülés fajtáját, formáját, nagyságát. Szóval, én abba a bizonyos aranykorszakba kerültem az Operában.  És nagyon-nagyon szép emlékeim vannak  attól, hogy mentem sorra az idősebb tagokhoz bemutatkozni, és amikor már harmadszor mentem a Losonczy Gyuri bátyámhoz bemutatkozni, „mondd, lehet, hogy neked arcmemóriád nincs, vagy amúgy is feledékeny vagy” – mondom:  „drága Gyuri bátyám, állandóan azon jár az eszem, nehogy valakit kifelejtsek, inkább háromszor mutatkozzak be, mint egyszer sem, mert akkor azt sose felejti el senki.”  „- Nincs teneked semmi bajod, nagyon igazad van, így kell gondolkozni. Ez tényleg egy bolond ház ilyen szempontból.”  Aztán nagyon-nagyon kedves történetem lett aztán, nem is sokára Losonczy Gyurival, aki egy tüneményes ember volt. Az eredeti foglalkozása: festőművész volt és rajztanár.  És vettem a bátorságot, egy nagy levegőt, bekopogtattam hozzá s azt mondtam neki: - drága, Gyuri bácsi, bocsánatot kérek a zavarásért, hát mondom, ha már én vagyok Dávid, a suszterinas, akkor a Mesteremhez kéréssel jöttem: nagyon szeretném, ha megtetszene engem tanítani maszkot csinálni. Mert olyan gyönyörű maszkjai vannak Gyuri bátyámnak, hogy megirigyeltem és szeretném megtanulni, mert úgy érzem, erre szükség is van. Kell, hogy az ember tisztában legyen hogy és mint… „- Tökéletesen igazad van! Nagyon kellemesen érint engem ez a kérdés, és nagyon meghatottál! Nagyon szívesen segítlek” Ő mondta meg, hogy s mint kell alapozni, ezzel lehet árkot csinálni, ezzel meg árnyékot… Úgyhogy én Losonczy Gyuri bátyámtól tanultam meg maszkot csinálni.

Palcsó Sándor egykori kolléganőjét, Domonkos Zsuzsát  telefonon kereste meg Nagy Ibolya, azzal a kéréssel, hogy meséljen „Sanyi bá’”-ról.

- Tulajdonképpen, ha Rá gondolok, az az első, hogy elmosolyodok – mert olyan aranyos, szeretetreméltó egyéniség, hogy csak kellemes emlékek jutnak eszembe róla. Ifjúkoromban operistának készültem, ergo ott töltöttem az Operában az életemet, amikor ő az ifjúkorát élte, és láttam őt a Koldusdiákban bonvivánnak, láttam Pedrillónak, és ami felejthetetlen számomra, az az ő Albert Herring-je. Mintha ráírták volna annak idején azt a szerepet. Egyszerűen zseniális volt benne. Később már partnerként tudtam őt magam mellett. Egyrészt, Lendvay Kamillónak van az a Bűvös szék című operája, amiben ő lírai költőt alakított, Bende Zsolt volt a főszereplő benne, Sanyinak is így a partnere lettem, a Rádióban pedig többször énekeltünk mi duetteket….Úgyhogy emlékezetes  számomra a vele való munka és az is, amit a színpadi élmény adott nekem annak idején. Nemrégen voltam nála, éppen a nyár folyamán, és akkor kaptam tőle egy nagyon szép könyvet is, már akkor beszéltünk erről a születésnapos dologról és meghúztam a fülét, úgyhogy most távolról kívánok neki nagyon-nagyon boldog születésnapot! De remélem, hogy még nagyon sokszor fogunk találkozni, ha nem is partnerekként, de barátokként mindenképpen.

Palcsó Sándor rádiós operettfelvételei közül ma háromból szólaltak meg szép részletek:

Kálmán Imre -  Paul Knepler -  Herczeg Géza: Joséphine császárné”

A  Magyar Rádió keresztmetszet formájában elkészítette az operett stúdiófelvételét.
Rádió Dalszínháza bemutatója: 1982. október 24. , Kossuth rádió, 12.50 – 13.50

Albert István összekötőszövegét Galamb György mondja el. Km.: Kalmár Magda, Domonkos Zsuzsa, Korondy György, Fülöp Attila, Palcsó Sándor, Ötvös Csaba, valamint az MRT Szimfonikus zenekara és énekkara. Vezényel: Bródy Tamás.

 - Juliette és Bernard vidám kettőse (1) : „Kislány-kislány, mondok én egy jót…”(Domonkos Zsuzsa és Palcsó Sándor)

- Juliette és Bernard  vidám kettőse (2) :„Én minden csókom, bókom néked adom…” (Domonkos Zsuzsa és Palcsó Sándor)

Leo Fall –  Rudolph Schanzer, Ernst Wellisch – Harsányi Zsolt – Innocent Vincze Ernő: Pompadour

Rádió Dalszínháza bemutatója: 1967. szeptember 9. Kossuth adó 20.31-22.00

Az MRT Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát (karigazgató: Sapszon Ferenc) Bródy Tamás vezényli.

 - Bevezető jelenet, Calicot dala (Palcsó Sándor, km. az MRT Énekkara)

„- A pom-pom-Pompadour, a pompa-pompa-Pompadour! – Éljen Calicot!, Éljen Calicot!....- Ti ostoba fickók! Hej, hagyjatok békét! Ti maflanépség, tinéktek nem való költői szépség! Hisz részegek vagytok, adta népe, hogy daloljak néktek, no, még csak az kéne! …/- Calicot!, Calicot! … ez biztató! / - Hohó-hahó, nohát! Kezdem a dalt: A pom-pom-pom-Pompadour, a pom-pom-pom-Pompadour, akárkinek le - ha-ha.ha! akárkinek leánya, de rettentő nagy – ha-ha-ha! – de rettentő nagy dáma. A pom-pom-pom-Pompadour, a pompa-Pompadour, a Pompadour! Ó, de buzgón törődik a hazával, és a kormánynak piszkos zálogán, néha ágyba is elviszi magával, jó királyunk hatalmas jogarát! Pazarlás uralkodik vele…. és Lajosnak vidám az éjjele…. Ha-ha-ha- Ha-ha-ha-… Ha-ha-ha- Ha-ha-ha. A pom- a pom- a pom- a pom -  a Pompadour!”

- Pompadour és Calicot kettőse (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

- Izgat, ha a szádat nézem….Most értem meg csak egészen Putifárné álláspontját, ahogy azt a vének mondják; én is érzem, szóról-szóra…,./- Ez a bolond nő megszédül! Isten tudja, mi lesz végül?! Jobb is volna kívül lennem! Asszonyom, most el kell mennem!... Bármily nagy kitüntetésnek tartom, mégis azt kell mondanom, hogy: pardon! Engem ne igézzen! Más fiúra nézzen! Ó…./- Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély!. Ó Jo-jo-jo-jo-Jozef, te, gusztusos gyerek, ha nem lett volna köpenyed, nem érzed ezt a meleget! Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély! /- Ez a dolog nem megy babra, felszólítom: hagyja abba! Végre bennem van szemérem, köpenyem, ne fogja kérem! Egyre jobban érzem én, hogy minden csepp türelmem elfogy! Óh…! / - Vágyam az kimondhatatlan, sőt feloldhatatlan…./ - Rémes ez, hogy rám kacsintgat, esküszöm, hogy még megingat. Gusztusom kezd lenni rája. Távozom! Alá szolgája! /- Óh, ne hagyjál el engem…./- Téves helyen kereskedik nálam. Túlságosan csiklandós a vállam. Továbbá a mellem. Kérem, legyen jellem! Óh! /- Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély!. Ó Jo-jo-jo-jo-Jozef, te, gusztusos gyerek---- Ó Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély! …/- Nézze, hogyha gyáva vagyok, van arra egy nagyon-nagyon bennem hajlam, hogyne lenne, csakhogy éppen az van bennem: ha elkezdem, édes kincsem, se Isten, se ember nincsen! Óh!...”

- Belotte és Calicot kettõse (Koltay Valéria, Palcsó Sándor)

- „- Mindent kérhetsz, angyalkám, csak egyet nem: tánc az nincs, nem lehet ebben engednem! Elvégtére bennem is van méltóság! Megvethet, nem ugrálok tehát!../- Ha a kedv és a szívnél, s a kettő összeütközött,
itt döntened kell a kedv és a méltóság között. /- De hogy tegyem?! Jaj, Istenem! Hisz kezdeném, de nem tudom, vagy nem merem! /- Lángra gyúlt a vén bakkecske, s erre táncba kezd, lomha lába, teste nem gátolja ezt. Mert a vágy nagyúr, táncra képtelen! És a lábam meggyorsul, szívem újra fiatalon ver-ver- ver!...

Kálmán Imre – Julius Brammer, Alfred Grünwald – Kulinyi Ernő: Cirkuszhercegnő

Rádió Dalszínháza az operett keresztmetszetét 1976. augusztus 14-én mutatta be a Kossuth rádióban (19.43-20.28.)

A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát Bródy Tamás vezényli.

Slukk Tóni dala (Palcsó Sándor, km. Énekkar):

„Ha bemegyek a cirkuszba, szívem már egy láz, az a sok kis táncos fruska úgy megbabonáz …/A szép kis cirkusztáncosnők, ki ért a csókhoz úgy, mint ők …”

Mabel és Slukk Tóni  kettősei (Domonkos Zsuzsa, Palcsó Sándor):

„- Én édes drága férjem, Iván…”

„- Gréte, Gréte, jöjj a virágos rétre!… Jöjj, nézd, hogy csábít a tarkarét!....  Gréte-Gréte, miért ne jönnél a rétre? Jöjj, hát édes…!”

 „- Ha engem szeretnél, de boldoggá is tehetnél, csókolnál-ölelnél…”

Lehár Ferenc: Clo-Clo - Nyitány  ( a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekarát  Vladimir Mikhailovich Jurowski vezényli.)

Ezt a délelőtti adást ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban 18 és 19 óra között.

Kölcsönös tisztelet és szeretet után Gyurkovics Zsuzsa is köszöntötte Palcsó Sándort 90. születésnapja alkalmából. Nagy Ibolya telefonon kereste meg az ugyancsak 90 éves művésznőt és először azt kérdezte tőle: az hogy Palcsó Sándorral ismeretségük nem színházi, hanem rádiós, ez mennyire más, mint a színpadi partnerség?

- A nagyszínpadra az ember hónapokig készül, a Rádióba pedig benéz - egy ismeretlen de nagyon jó színészpartner olyan, mint a síugrás: nagy ugrásban kezdjük az adást -, tehát nincsen hetekig készülődés, legfeljebb ha zenés anyagot veszünk fel, akkor a zenekari anyagot külön veszik fel délelőtt, és a darabot pedig délután. De külön-külön próbák, mint a színházban, nincsenek.  Tehát úgy kell bemenni, és az a légkör, ami az úgynevezett Pagodában volt, felejthetetlen, és már felkészült az ember erre a hangulatra, erre a szinte ismeretlen, de mégis ráérzett jó ritmusra, amit a mikrofon diktál, mert hiszen a mikrofon ott áll tőle tíz-tizenöt centire, a színpad pedig nagy és ide-oda megy, tehát teljesen más a magatartásod és kifejezése a szerepnek.

Palcsó Sándorral az éterben ötven év után találkoztak ismét össze. Az "Angyal Bandi," ami egy híres novellából készült, gyönyörű kis darab, Magyari Imre zenekarával játszottuk, egy fantasztikus élmény volt. És hát Ővele is úgy találkoztunk, mintha száz éve próbáltuk volna. Mind a ketten boldogan álltunk erre a szerepre, és úgy csináltuk, mintha ez így lenne megmondva vagy megírva, szóval, nem kellett külön próbálni, csak egyszer. Úgyhogy ez nagy élmény volt, és az Ő gyönyörű hangjával meg a világhírű, hangulatos, jókedvű, ritka tüneményes emberi világával. Feloldotta a hangulatot, tehát úgy voltunk ketten, mintha száz évig együtt dolgoztunk volna…. És negyven - ötven év után ott folytattuk a telefonban, ahol abbahagytuk.  Úgy csináltunk, mintha az a legtermészetesebb lenne, holott sajnos, ez a pálya olyan, csak akkor lehet csak ünnepelni, ha az ember produkál valamit – nem lehet ünnepelni tíz, húsz, negyven év múlva… Mi pedig ünnepeltük egymást, hogy emlékszünk a legszebb rádiós emlékekre. Úgyhogy én köszönöm a mai napig az ő rendkívüli emberi tüneményességét és jókedvét.

Azt üzenem neki, maradjon ilyen örökre, mert boldog ember az, aki így tudja tartani és így tud hinni az élet örömeiben. És köszönöm én is, hogy átadta nekem. Isten éltessen nagyon-nagyon sokáig! És adj még a boldogságból másnak is, mert ma nagy hiánya van mindenkinek ebben, hogy higgyen önmagában és higgyen abban, hogy minden, ami körülötte van, fel kell ismerni, mert mindenben van valami szép és jó, és nekünk való. Köszönöm.

A Dankó Rádió Túl az Óperencián című műsora a november 8-án a 90. életévét betöltő Palcsó Sándor operaénekest köszönti, vele beszélget a hét minden napján a felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya.  

A mai adásban először arról vall Palcsó Sándor, hogyan sikerült megőriznie remek kinézését, tartását, fizikai közérzetét.

- Nagyon fegyelmezetten kell viselkednem, mert könnyedén félrelépne az ember, ha úgy érzi magát, hogy mindent lehet csinálni, mert ilyen jól vagyok, meg olyan jól vagyok, csak rögtön visszarúg a lovacska. Úgyhogy tisztességgel kell viselkedni, be kell osztanom mindent, az étkezéstől kezdve a pihenésig, az ide-lépéstől az oda-lépésig. Meg kell néznem hova lépek, mert hát az a baleset is azért történt, mert egy kicsit elkapkodtam a lépést. Gyorsan fordultam, és ettől kicsúsztam a papucsomból, hajnali fél hatkor.

Palcsó Sándor a második könyve borítójának fotóján Hamlet-szerepében látható. Erre így emlékezik:

- Egyik kedves szerepem a Hamlet, és az írott cím: „A többi, néma csend.” – Hamlet utolsó szavai. Ennek természetesen annyi előzménye van, amit egy címlapra mégse lehet ráírni: amikor megkérte a Horatiót halála előtt: hirdesd ki a népnek, hogy milyen körülmények közt történt az én halálom, és mi indított el arra, hogy megkeressem az igazságot. Hát ennyi mindent nem lehet leírni, de az utolsó mondatot, ezt azért ideírtam a címnek. 

Amikor az első operájával elkészült – és hát hál’ Istennek, nagyon jól ment a világon mindenfelé, amerre járt -, Szokolay Sanyi azt mondja: „elkezdtem a következő darabot”. Erre mondom: „elárulod, hogy mibe fogtál?” Azt mondja: „hát nem titok végeredményben, egyszer csak kiderül. Nekem nagyon kedvenc darabom a Hamlet.”  Mondom: „nekem is”. Mondom neki: „valószínűleg számíthatok rá, mert a kollégák nem szeretik a nehéz, hosszú műveket, azok azt hiszem, direkt rám várnak.”  Azt mondja: „nyertél! Te fogod a címszerepet énekelni." Én pedig: "Talán amikor beszélni akarsz róla, nagy szeretettel várlak.” És aztán előfordult egyszer-egyszer, hogy feljött, beszélgettünk, aztán beszélgettünk, aztán haraptunk egy-két falatot, aztán beszélgettünk, aztán reggel öt órakor elment. Úgyhogy, mi nagyon sokat beszélgettünk. Én szerettem őt, és mindig kerestem azokat a kapaszkodókat, amikkel közelebb lehetett jutni az ő gondolataihoz. Mindenkit meg lehet ismerni, ha az ember veszi a fáradságot hozzá. Rájöttem azokra a hangokra, hogy mi mozdítja meg azt a kifejező gondolatsort, amit ő végül is le akar írni, de mindegyiknek megvolt a kezdő indítéka. Hogyha az ember a szerzőt tisztességgel megismeri, és egyébként a Szokolay Sanyi nagyon jól olvasható fiú volt, őszinte fiú volt, tisztességes fiú volt…”

Nagy Ibolya következő témaként felhozza Palcsó Sándor énekpályája indulásának, fiatalkori útkeresésének nehézségeit, hiszen „osztályidegenként” akadályokkal kellett szembenéznie az érvényesüléshez vezető úton… A sorkatonaságnál figyeltek fel rá, a gyönyörű hangjára, és így került a Honvéd Művészegyütteshez, amit nagyon szeretett.

- Bizony, nem bántam meg, mert rengeteget tanultam, s tulajdonképpen akkor tanultam meg zenéül, mert én addig nem foglalkoztam a zenével, szerettem mindig a zenét, énekelni is tudtam valahogyan, tisztán. Mindig tisztán énekeltem, csak engem valahogy nem érdekelt. Elhatároztam, ha törik-szakad, én agysebész leszek. Hát mi legyen az ember 18 éves korában?... Na, pótfelvételivel vettek fel Pécsre, a jogra - miután az ország összes lehetőségét kipróbáltam felvételivel az orvosikra, Budapesttől Debrecenig és Szegedig és Pécsig. Szabályszerűen kirúgtak mindenhonnan, mert rossz káder voltam. És a rossz káderség az bizony törökátok volt. Hát az én drága jó édesapám, ha gondolta volna, hogy ez lesz a vége, hogy így lett, akkor talán nem ment volna a teológiára. De hát elment a teológiára és pap lett, így aztán klerikális reakciósok lettünk. Bizony. Úgyhogy voltam én minden a világon, de a végcél megváltozott, amit majd külön elmesélek, mert az egy édes történet, hogy hogy mondtam le mégiscsak az éneklés kedvéért az agysebészetről.

Palcsó Sándor operettfelvételei közül ma felcsendült a rádióban: 

Lehár Ferenc - Ottokar Tann-Bergler - Emil Norini - Mérey Adolf: A bécsi asszonyok (Palcsó Sándor, km.  az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vincze Ottó) – 1965

A katonakarmester-dal: „A banda élén így megyek, száz szem tekint felém!  Csin-csin-trará, csin-csin-trará… Megállanak az emberek az utca két felén, Csin-csin-trará, csin-csin-trará …de a hallgatóság ó, de nagyszerű! És főleg nőnemű, csinos parázsszemű! Megnyílanak kint mind az ablakok, és a földi angyalok!  Csupa lány! Csupa szép! …Sok kis kéz, ím, rám mutat: / Ó, de szép, de csábító, oly hódító elbódító! Sóhajt nőcske-lányka száz, értem ég szívében láz! Rám borul a kis hamis, megolvad még a jégcsap is, hogyha szemtől szembe néz, a pillantása megigéz!... /A banda élén vinni kell a karmesterboltot, Csin-csin-tra-rá, csin-csin-trará…Megláthatja a sok irigy, a munka nem robot, Csin-csin-tra-rá, csin-csin-trará…És hozzám hány lány szólott esztelen, szép holdas estelen, derék karmesterem… / Ó, de szép, de csábító, oly hódító elbódító! …”  

Lehár Ferenc - Paul Knepler - Béla Jenbach - Kulinyi Ernő - Erdődy János : Paganini

I. A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1981. március 14., Kossuth adó 19.15 – 20.35

A Magyar Rádió és Televízió  Énekkarát (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli

Most erről a stúdiófelvételről egy vidám kettős hangzott el:

- Bella Giretti és Giacomo Pimpinelli duettje, I. felv.  (Lehoczky Éva, Palcsó Sándor):

„Szép művészet, fütyülök terád, és nem vonz a tudomány! Ez én nékem örömet nem ád, így szól egy Don Juan. Nálam csak az a fő: nem kell más csak a nő!  Hogy minden asszony kapható, nekem ez jelszó! /Könnyű pille mind a nő, lepkeszárnyon libbenő, minden asszony már csak csókra vár és máris boldog ő. Könnyű pille, mint a lány, kapható is mindahány. Mint a lámpafényre, szállnak rám, így él egy Don Juan!...

Ugyanez a kettős megint felhangzott, de más előadókkal egy korábbi rádiófelvételről, és további részleteket is hallottunk az operettből:

II. Keresztmetszet-felvétel  - A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1958. május 2., Kossuth Rádió 19.00 - 19.50

Magyar szöveg: Kulinyi Ernő - Erdődy János - Szabó Miklós

A felvételen közreműködnek: Orosz Júlia, Zentay Anna, Kishegyi Árpád, Szabó Miklós és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás

- Bella Giretti és Giacomo Pimpinelli duettje, I. felv. (Zentay Anna, Kishegyi Árpád): 

„- Szép művészet, fütyülök terád, és nem vonz a tudomány! Ez én nékem örömet nem ád, így szól egy Don Juan. Nálam csak az a fő: nem kell más csak a nő!  Hogy minden asszony kapható, nekem ez jelszó! /Könnyű pille mind a nő, lepkeszárnyon libbenő, minden asszony már csak csókra vár és máris boldog ő. Könnyű pille mind a lány, kapható is mindahány, mint a lámpafényre, szállnak rám, így él egy Don Juan!...”

- Paganini dala, II. felv. (Szabó Miklós):

„Volt nékem már száz babám, nem vágytam én egyetlen nő után…/Tudom, hogy őrjít az édes száj, tudom, hogy csalódni szörnyen fáj, tudom mily forró a friss vágy, a szív, tudom, hogy kiég a szenvedély…” 

- Anna-Elisa dala (Orosz Júlia):

„Csak nem lesz tán hozzám az élet oly kegyetlen és csalárd, hogy ellopja az üdvösséget, mely végre rám talált. A boldogság nékem is szent jogom, a szerelmem engedni nem fogom, nem térít el utamból száz veszély, mert e szív, érte él. /Szép álom, szállj a szívembe, szent égi tűz. Szép álom, utánad vágyom, ó, el ne űzz. Légy üdvöm vagy átkom, még csók ég a szánkon, a szív mindent felejt, könnyet sem ejt….”

- Bella Giretti és Giacomo Pimpinelli duettje, II. felv.:

„Egy kis bolondos kikapós éj igazán ránk fér már! Egy kis kalandtól sose félj, ne hidd, hogy az bajjal jár!...”

Nagy Ibolya a telefonon felhívta a 90 éves Gyurkovics Zsuzsa színésznőt azzal a kéréssel, hogy elevenítse fel emlékeit Palcsó Sándorról - az egykori közös rádiós szereplésükre is visszatekintve.

De még ezt megelőzően bejátszásra került a Dankó Rádió márciusi műsorából Palcsó Sándor telefonon át Gyurkovics Zsuzsát  köszöntő, meleg, baráti szavainak hangfelvétele:

- Amikor elkezdtem Dankó Rádiót hallgatni, akkor borzasztóan megörültem, mikor Gyurkovics Zsuzsa nevét hallottam és Ibolya nagy szeretettel üdvözölte. Én nekem pedig abban a pillanatban egy nagyon kedves, régi esemény jutott az eszembe, hogy Gyurkovics Zsuzsival együtt vettük fel a rádióban Angyal Bandi című népdaljátékot. Maga a szereposztás is nagyon érdekes volt, legalábbis az én számomra, mert ugye én nem színész voltam, hanem énekes, és a szereplőtársak Zsuzsinak voltak elsősorban nagyon ismerősek, én pedig ezekkel a szereplőtársakkal ott a stúdióban ismerkedtem meg, mutatkoztam nekik be. Olyan egyéniségek voltak, ami most is megdobogtatja a szívemet, mert például Zsuzsi, aki Piroska névre hallgatott a darabban, Kiss Feri bácsinak volt a leánya, aki a Molnár-t játszotta a darabban. A másik nevezetes színművésznő Sulyok Mária volt, aki Angyal Bandi megtévelyedett grófi csemete lévén ezt a betyár nevet viselte, hát a grófné, az édesanya, Sulyok Mari volt, aki egy tüneményes ember volt, és úgy éreztem, hogy az első pillanatban megszeretett, mintha igaziból a fia lettem volna. Zsuzsival rendkívül kellemesen működtünk együtt, nagyon örültünk egymásnak, az ismeretség egészen friss volt, és aztán utána többször, de általában a rádióban futottunk össze. Akkor mindig váltottunk egy-két kedves szót, és hát ez a történet és ez a felvétel jutott abban a pillanatban eszembe, amikor Ibolya megmondta a nevet. Szóval nagyon kellemesen érintett, hogy egyidős vagyok a Zsuzsival, és ez is egy olyan isteni útmutatás volt, hogy ennyi idő után így találkozunk újra, hogy most szinte együtt tartunk egy ilyen eléggé nevezetes életkor dátumát. És örülök, hogy ez így alakult, és szívből örülök tényleg, hogy hallhattam a Zsuzsi éneklését is, mert annak ellenére, hogy ő színésznő volt, de igazán hittel és áhítattal énekli ezeket a dalokat, ami a bensőséges magatartásnak a legnagyobb bizonyítéka.

Angyal Bandi  - népdaljáték

Jókai Mór novelláját rádióra alkalmazta Máder László. A népdalokat feldolgozta Grabócz Miklós

Szereposztás:

Angyal Bandi – Palcsó Sándor, 
Piroska – Gyurkovics Zsuzsa, 
Molnár – Kiss Ferenc, 
Onódyné – Sulyok Mária, 
Mesélő – Gáti József

Közreműködik az MRT Énekkarának női kara, Bódy Irma vezényletével és ifj. Magyari Imre népi zenekara.

Zenei rendező és szerkesztő: Solymosi János. Rendező: Cserés Miklós dr.

Bemutató: 1968. július 3. 17:20, Kossuth Rádió (37 perc)

Két részletet szólalt meg most erről a rádiófelvételről:

- Palcsó Sándor prózában,  és ének: „…vetettem gyöngyöt”

- Palcsó Sándor és Kiss Ferenc – prózában, majd Gyurkovics Zsuzsa és Palcsó Sándor  éneklik: „Repülj, madár, repülj!”-kettőst.  

A 90 éves Gyurkovics Zsuzsa köszönti a 90 éves Palcsó Sándort:

(folytatni fogom)

A héten, november 8-án ünnepli 90. születésnapját Palcsó Sándor operaénekes!

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián” műsorának felelősszerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya,  ezen a  héten a beszélgetések mellett több kolléganőjét is megkeresi telefonon, "hogy meséljenek Róla, és hogy általuk kiderülhessen, nem csak nagy művész, hanem egy csodás EMBER is Palcsó Sándor.”

Barlay Zsuzsa Liszt Ferenc-díjas oratórium- és operaénekest, érdemes művészt, a Magyar Állami Operaház örökös tagját kérdezte tegnap telefonon Nagy Ibolya, mit jelent Neki a mai napig Palcsó Sándor?

- Hát mi vagyunk az utolsó mohikánok abból a bizonyos aranykorból, és nekem nagyon-nagyon sokat jelent manapság is a Sándorral való beszélgetés és kapcsolat. Mert igazi családban éreztük magunkat annak idején, a tagság egy igazi család volt. Egészen mások voltak a körülmények akkor. Nem olyan nagyon utazhattunk, mint manapság a fiatal kollégáink, szerényebbek is voltunk, a körülményeink is sokkal egyszerűbbek voltak. Hihetetlen jó nekem, hogy a Sándor ilyen töretlen memóriával és ilyen nagyszerűen tartja magát. Hát ő egy kicsit ilyen grafomán, mert mindent pontosan jegyzetel, összes dátumot és összes eseményt. Én nem voltam ilyen alapos. Nagyjából hatvan évre tehető az ismeretségünk, és tényleg, ahogy szokták mondani, jóban-rosszban volt részünk annak idején.  Én most azt kívánom a Sándornak, hogy még sokáig-sokáig legyünk ilyen távkapcsolatban, hogy telefonban beszélünk egymással. Se ő nem olyan mozgékony már, én meg pláne nem, de ez nekünk nagyon sokat jelent, ez a kapcsolat.  Boldog születésnapot, drága Sándorom! Élj soká!

Hát ez nagyon nagy dolog, hát ő a mi doyenünk, ilyen kort kevesen éltek meg eddig is és manapság meg senki nincs, ugye. Én úgy tudom, hogy én korban a második vagyok a Sándor után, és erre nagyon büszkék vagyunk. Szoktuk is mondani egymásnak, milyen jó, hogy ilyen nagyon nagy kort megéltünk.  Jó is, rossz is, persze nem mindig jó. De azért alapjában véve büszkék vagyunk rá. Pedig nagyon nyomorúságos fiatalságunk volt, ugye, mi még háborús gyerekek vagyunk, úgyhogy ez még nagyon szorosan összeköti azt a korosztályt, amely még él abból az időből. --- Pedig mi éheztünk meg nyomorogtunk, fiatal korunkban nagyon szegények voltunk, de úgy látszik, teher alatt nő a pálma… Jót tett nekünk.”

„Szeretettel köszöntöm a kedves rádióhallgatókat, Palcsó Sándor vagyok, kérem, hallgassák velem együtt a Dankó Rádió műsorát!”

Nagy Ibolya Palcsó Sándorral, a művész otthonában beszélgetett.

Bartók Gergely szerkesztésében 2017-ben jelent meg Palcsó Sándor második, életrajzi könyve: „A többi, néma csend”.  Nagy Ibolya a műsor elején ebből olvasott fel részleteket: Palcsó Sándor elbeszéli, hogyan indult el a pályán mint a Honvéd Együttes kariskolájának növendéke; az énektanulmányait tekintve is meghatározó időszak volt,  tanulással, felkészüléssel, szereplésekkel teli évek – az ötvenes évek közepén járunk;  a Honvéd Művészegyüttessel több hónapos kínai fellépésre utazik, s az alatt itthon kitör a forradalom. Palcsó Sándor most Nagy Ibolya mikrofonja előtt élőszóban is, megidézi azokat a sorsfordító eseményeket:

„’56-ban, akkor, amikor itten hát „állt a bál”, a forradalom, akkor mi a Kínai Népköztársaságban vendégszerepeltünk. Három és fél hónapot töltöttünk ott és karácsonyra jöttünk haza. Elutaztunk szeptember 6-án, elmentünk Záhonyig, ott átszálltunk a széles nyomtávú szovjet vonatra, azzal végigmentünk Szibérián, és a kínai határon – Mandzsúriban – ott átültünk a kínai különvonatra, ami az utazásunkat biztosította, be tudtunk pakolni, és ha megvettünk valamit, azt beraktuk az ágy aljába.  Elképesztő jó körülmények között éltünk. Természetesen, amikor fellépti helyre érkeztünk, akkor szállóba foglaltak nekünk helyet. Remek körülmények közt éltünk, aztán közben kiderült, hogy itt mi folyik az országban, és akkor már nem voltunk olyan nagyon boldogok. Borzasztó sokat idegeskedtünk, mert lényegében nem tudtunk semmit az itthoniakról. És december 15-én érkeztünk haza, hál’ Istennek, családom megvolt, mert én már akkor nős voltam, mert ’51-ben megházasodtam, először, aztán gyerekünk is volt. Tehát mondjuk a körülmények olyanok voltak, hogy éjszakai sorbaállás… és hát bizony, összeszedett egy fertőzést a feleségem…. végül meggyógyult… nyoma maradt, gyengébb lett, meg érzékenyebb lett… szóval, nem volt igazán nagy boldogság akkor, de hát aztán úgy elvoltunk; szépen végigcsinálta a pályámat nagyon tisztességgel, kimaradt a munkából, és mondta, hogy majd meg leszünk valahogy. Nekem kezdett kicsit jobban menni, nagyon hívogattak fellépegetni… a Rádió terjesztette a nevemet tisztességgel, ami megdobott engem nagyon.”

A Rádió is felfedezte Őt,  gyönyörű felvételeket forgatott ott szinte nap mint nap,  de hogy jött ez a lehetőség? – kérdezi Nagy Ibolya Palcsó Sándort.

„- Szintén egy nagyon érdekes dolog volt, hogy eltelt már az operai tagságom idejéből majd három év, és senkinek nem jutott eszébe, hogy esetleg meg kéne ezt a gyereket próbálni… Akkor volt a híres Albert Herring, ami megdobott engem nagyon, mert pofonvágott a szerep, imádtam egyébként, csuda szerep volt. És hát, egyszer szól a telefon: „Sebestyén András, Zenei osztály, én vagyok a most folyó felvételnek a karmestere. Az Udvardy Tibor nevezetű kollégád ajánlott, hogy hiányzik egy szereplő és te a légykakát is leolvasod a kottáról. Szóljunk neked és bejössz.” Mondom, nagyon szépen köszönöm a Tibornak, majd személyesen is megköszönöm neki. Indulok! Akkor bementem, és attól kezdve jártam a Rádióba nagy számban. Rengeteg felvétel. … Úgyhogy jól éreztem magam, és úgy éreztem, hogy a rádiósok is megszerettek engem.  Hát persze tudom én azt, hogy a zenekari tagok különben is büszke emberek, és egy fontos csoport. Egy rádiózenekarnak szava van, hangja van. És éreztetni tudják azzal, aki nem mindig tetszik. Énvelem pedig nagyon meg voltak elégedve, mert mindig tudtam a leckét. Nagyon jól éreztem magam, de hát, ami óta ez a világ van, azóta nem voltam a Rádióban, csak - Veled. Éreztem, hogy megbecsülik a munkámat,  és az borzasztó nagy dolog. Ha megindul egy botrány, az növekszik.  És én velem ilyen soha nem volt. Egy próba, egy felvétel… Szóval, szerettem odajárni.  Ez az igazság.”

Nemzeti Gyásznap -  november 4.-

Erkel Ferenc: Hunyadi László – Gyászinduló, III. felv. (a Budapesti Filharmóniai Társasság Zenekarát Komor Vilmos vezényli)

Kodály Zoltán: Székelyfonó - részletek (Palcsó Sándor, Andor Éva, Simándy József, km. az MRT Énekkara és a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, vezényel: Ferencsik János)

- Palcsó Sándor: „Most jöttem Erdélyből, hat lóval, hintóval, s egy rongyos szolgával...”

- MRT Énekkarának Nőikara: „Nekem olyan emberecske kéne…”

- Andor Éva, Simándy József:  „A csitári hegyek alatt régen leesett a hó. Azt hallottam, kisangyalom, véled esett el a ló..../- Amott látok az ég alatt egy madarat repülni. De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni. Repülj, madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet! Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet…./- Arra alá van egy erdő, jaj de nagyon messze van /- kerek erdő közepében két rozmaring bokor van…”

A héten, november 8-án ünnepli 90. születésnapját Palcsó Sándor operaénekes!

Túl az Óperencián Palcsó Sándorral - 45. hét

DANKÓ RÁDIÓ

2019. 11. 04.

A november 4. és 10. közötti adások tartalmából.

A Liszt Ferenc-díjas érdemes és kiváló művész munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével is elismerték már. Érd Város Életműdíjasa, valamint a Magyar Állami Operaház örökös tagja.

2011-ben megjelent egy könyve is ( Érd Város támogatásával) melyben maga írja le regényes és ténylegesen regénybe illő történetét. A címe: Én a pásztorok királya. Ezek után 2018-ban még egy könyvvel örvendeztette meg barátait, rajongóit. Címe: „A többi, néma csend.”

Bartók Gergely így írt Róla: „Palcsó Sándor a 60-as évek elején Albert Herringként robbant be a magyar zenei életbe, majd az Operaház nagyságaitól körülvéve eresztette ki először oroszlánkörmeit az az igazán, sajátos tehetség, aki szépen lassacskán birtokba vette az operairodalom comprimario szerepkörének megannyi izgalmas figuráját”…

Ezen a héten a beszélgetések mellett több kolléganőjét is megkeresek telefonon, hogy meséljenek Róla, és hogy általuk kiderülhessen, nem csak nagy művész, hanem egy csodás EMBER is Palcsó Sándor.

Túl az Óperencián minden nap 9:04-től és 18:04-től a Dankó Rádióban!

Szerkesztő-műsorvezető: Nagy Ibolya

Palcsó Sándor operettfelvételei közül az alábbi énekszámok kerültek adásba:

Farkas Ferenc–Baróti Géza–Dékány András– Dalos László: Zeng az erdő
„Bemutatjuk új rádiófelvételünket” - 1965. augusztus 21., Petőfi Rádió 14.45-16.00

Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György

- Marci belépője (No.2.) „Be szép az erdő, a tarka rét! Fák sűrű lombján napsugár ég! Mohos fenyők, mind föld felett, úgy ragyog a kéklő ég…” (Palcsó Sándor)

- Marci és Bori szerelmi duettje: „Domb oldalon játszottunk még valamikor régen, szálltak felettünk a felhők a magas égen! …/Emlékszel, tavasz idején, kószáltunk, ugye, te meg én? Ránk várt az erdő a domb oldalán!...” (László Margit, Palcsó Sándor)

- Marci dala (No.20): „Búcsúlevél ez mit írók néked, elmegyek, bár utánad fáj szívem… Nem panaszlom el, hogy megbántottál. Bánatomat magammal viszem…. Megőrzöm szívem szép emlékét….” (Palcsó Sándor)

Oscar Straus - Felix Dörmann és Leopold Jacobson - Mérey Adolf - Fischer Sándor: Varázskeringő -  „ Dinasztia-hármas” (Barlay Zsuzsa,  Palcsó Sándor,  Kovács Péter, km. az MRT Szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András) - A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1967. március 25., Kossuth Rádió 19.25 – 20.50

Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert - Romhányi József: A mikádó 

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1968. január 27. Kossuth rádió 19.30 – 22.00

Km.: az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara (karigazgató: Bódy Irma), vezényel: Breitner Tamás

- Együttes: „Az ifjúság… tralalalala…”  (László Margit, Déry Gabriella, Barlay Zsuzsa, Komlóssy Erzsébet, Palcsó Sándor, Palócz László, énekkar) 

- Hármas: „- Az áldozat rémülten ordibált, vadul vicsorgott vissza rám, közben húzott, rántott, ráncigált, mert ideges volt talán…/- Az áldozat remegve reszketett, mikor megcsillant pengén a fény, mert tudta, hogy boldog már nem lehet, hisz már csak egy percig él…/- Lecsapott már az éles bárd, feje lágyan porba hullt, de nem maradt helyben, meg nem állt, mert élénken elém gurult…” (Várhelyi Endre, Barlay Zsuzsa és Palcsó Sándor, énekkar)

- „Ha  szép virág szirmokat bont,  trallala…”  (László Margit,  Barlay Zsuzsa, Palcsó Sándor, Réti József, Várhelyi Endre, énekkar)

- Ötös  - A mikádó dala és jelenet  (Kovács Péter, Barlay Zsuzsa, Komlóssy Erzsébet, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre)

Ismétlés du. hat és hét óra között. 

Az Opera honlapjáról:

Gálaest a 70 éves Honvéd Együttes tiszteletére

Erkel Színház – ma este 7 órakor

A Magyar Nemzeti Táncegyüttes és zenekara, valamint a Honvéd Férfikar mint a Honvéd Együttes két művészeti kara, egész estés gálaműsorral ünnepli az évfordulót és köszönti a nagy múltú együttes egykori és jelenlegi művészeit, tagjait.

Az első részben összeállítás látható a korábbi évtizedek legjelentősebb alkotóinak munkáiból egykori és mostani „honvédosok” közreműködésével. 

A második részben az Együttes jelenlegi művészei a ma is műsoron lévő repertoárjukból adnak színes és látványos válogatást, Zsuráfszky Zoltán művészeti vezető rendezésében.

A Dankó Rádió Túl az Óperencián délelőtti adásának tematikáját, zenei összeállítását ez az évforduló aktualizálta. A felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya korábbi műsoraiban beszélgetett a 90. életévét idén novemberben betöltő Palcsó Sándorral, valamint Gulyás Dénes operaénekessel, akik művészi pályájukat a nagy múltú Honvéd Művészegyüttesben kezdték. Ez ünnepi alkalomból a két énekművésszel folytatott beszélgetések vonatkozó részleteit játszotta be hangfelvételről Nagy Ibolya.

Palcsó Sándor beszél a katonaévekről, a Honvéd Művészegyüttesben folytatott énektanulmányairól; kedves korrepetitora, Érsek Mária zenepedagógussal való találkozásáról, aki felkarolta, tanítványává fogadta őt; az '56-os őszi események idején az együttessel Kínában tett több hónapos koncertkörútjáról és a visszaúton, Moszkvába irányított, nem kívánt kerülőjükről, s mindezt követő nem kívánatos következményekről… (Minderről bővebben olvashatunk Palcsó Sándor könyvében is ("Én a pásztorok királya... Palcsó Sándor emlékei" - Érd, 2011).

Gulyás Dénes elmesélte, hogy mint fiatalembert, milyen hatások érték a katonaságnál illetve hogyan került be a Honvéd Művészegyüttesbe; Nagy Ibolya részletet olvasott fel az operaénekes pályájára visszatekintő, megírt könyvéből („Mekkora Isten tenyere?” – Helikon Kiadó, 2013): hogyan lett 17 éves korában a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének valaha volt legfiatalabb tagja mint hivatásos énekes 1971-ben.

Ismert, ugyancsak a Honvéd Művészegyüttes Férfikarában énekelt pályája elején mások mellett Ilosfalvy Róbert, Réti József, Gregor József, B. Nagy János és Kelen Péter is.   Dankó Rádió mai, ünnepi, tisztelgő adásában a nevezett operaénekesek énekfelvételei közül is meghallgathattunk egyet-egyet.

A műsorban felhangzott zenék:

Kodály Zoltán - Garay János -Paulini János -  Harsányi Zsolt: Háry János  – Toborzó „A jó lovas katonának de jól vagyon dolga, eszik-iszik a sátorban, semmire sincs gondja, hej, élet, be gyöngyélet, ennél szebb sem lehet, csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret!”   (Honvéd Férfikar) – koncertfelvétel

Kodály Zoltán – Petőfi Sándor: Nemzeti dal – „Talpra magyar, hí a haza, itt az idő, most vagy soha” – (Honvéd Férfikar) – koncertfelvétel

Lehár Ferenc – magyar szöveg Kulinyi Ernő – Erdődy János:– „Volt nem egy, de száz babám…” (Gulyás Dénes, km. az MRT Szimfonikus Zenekar, vezényel: Sebestyén András) - 1981. március 16., Kossuth Rádió 19.15 – 20.35

Kodály Zoltán - Garay János -Paulini János -  Harsányi Zsolt: Háry János  – Marci bácsi bordala „Ó, mely sok hal terem az nagy Balaton-bahha-rahha-rahaha” (Gregor József)

Fényes Szabolcs - Halász Rudolf: Két szerelem – Hajnali vallomás "Kék, hajnali fény ragyog a fákon át, én a völgy ölén remegve várok rád.”  (Ilosfalvy Róbert, km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Gyulai Gaál Ferenc) - részletek, 1961., Kossuth Rádió

Fényes Szabolcs – Harmath Imre – Romhányi József: Maya – „Párizs, te szép...” (B. Nagy János énekfelvételéről)

Jacques Offenbach – magyar szöveg Fischer Sándor: A szép Heléna – Páris ítélete (Kelen Péter, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lukács Ervin) - 1981. január 10. , Petőfi Rádió 7.53 - 8.07

Lehár Ferenc - Innocent-Vincze Ernő: Garabonciás diák (a rádiófelvételen az operett A vándordiák címen ismeretes; a komponista Cigányszerelem c. művének átdolgozása, amihez új dalokat is komponált) - Józsi dala „Utam muzsikálva járom, búsan keresem a párom ...” (Réti József, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Kerekes János)

Kodály Zoltán - Garay János -Paulini János -  Harsányi Zsolt: Háry János  – Közzene – (MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vásáry Tamás) – koncertfelvételről

Egy születésnapi jókívánság is elhangzott a mai műsorban: a párkányi /Felvidéki/ születésű, de évtizedek óta Komáromban élő Klemen Teréziát köszöntötte születésnapján Nagy Ibolya; a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészeti Karán szerezte magyar-történelem szakos tanári diplomáját, aztán 2012-ben az általa életre hívott Lehár Ferenc Polgári Társulás elnöke lett, majd 2014-ben díjat alapított: a Szlovákiai Civil Becsületrendet. Két évvel később megszervezte a Házy Erzsébet Nemzetközi Tehetségkutató Énekversenyt, tavaly pedig Az évszázad Manonja címmel, magánkiadásban, könyvet jelentetett meg a Pozsonyban született Házy Erzsébetről.  Ennek apropóján, az adásban felcsendült Manon áriája Puccini operájából, Házy Erzsébet énekfelvételéről, a Magyar Állami Operaház Zenekarát Erdélyi Miklós vezényli.

A műsor ismétlését meghallgathatjuk ma délután hat órától a Dankó Rádió hullámhosszán, és az internetes elérhetőségen is (www.dankoradio.hu).

A Dankó Rádió mai operettműsorában felhangzottak ismét a Leányvásár jól ismert melódiái; kettősök - számomra megunhatatlanok…

Jacobi Viktor – Martos Ferenc – Bródy Miksa: Leányvásár

Km.  az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András

A Rádió Dalszínháza bemutatója:1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33

- Bessy és Fritz kettőse, I. felv.  (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)

 „- Nagyon vad ez a vadon,  ülök a padon, s unalommal nézek szét.  - Megyek ide-oda már, ha kegyeskednék helyet adni cseppecskét.  - Ne papoljon már, az idő eljár,  ide mellém, úrficskám!  - Kicsi szívem ijedez, tudom Isten, lesz  szigorú vizsgám.  /- Kettecskén,  az élet édes álom kettecskén, szerelemben összenőve, sülve-főve, kettecskén.  - Kettecskén,  veszélyes üldögélni kettecskén, bizseregve forr a vérem,  furcsa kérem ,kettecskén…”

- Bessy és Fritz kettőse, II. felv.  (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)

 „- Lassan uram, édes uram, miért oly mohó, kár e nagy sietés. Hát hol marad az udvarias bók, sima szó, kézcsókra kész bevezetés. - Nem tehetek róla, ez a sorvasztó láz, nincs hozzá élő szavam. Lázban ég és nem vigyázva szenvedély, ha megrohan. /- Na, de, méltóságos úr! Nem szokás ölelni ily vadul. - Mert a Méltóságos úr túlon túl dúl-fúl.

 - Bessy és Fritz kettőse, II. felv.  (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)

„-Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment a kis bohó! - Gilolo, gilolo, gilolo - Oly szörnyen szegény, derekán egy kis kötény, több éppenséggel semmi, ó! - Gilolo, gilolo, gilolo  - Csak ment, mendegélt, egy kukkot sem beszélt, csupán az utcasarkon posztoló… - .gilolo, gilolo, gilolo...- ...rendőr úr előtt, ki rendre inti őt, mondta hottentottául: Gilolo! / - Nincsen több ily csoda gazella-termet, a fekete Afrika ölében  termett ez! Tűz folyik erében, hajának ében fürtje lengedez! Ha,ha,ha. Szép szeme sötétje csillog, ha mosolyog, fogsora fehérje villogó, s van neki kicsinyke köténye, Gilolo!...”

- Tom és Lucy szerelmi kettőse, I. felv. (Németh Marika, Udvardy Tibor)

„-Ha lennék egy lánykának édes szerelmes babája, királynőnek tenném meg őt az egész nagy világ előtt! - Ha lennék egy szerelmes, édes legénynek a párja, de szép volna szép a világ, álmaink tündér csodák! - Ha jönne a leány, aki szeretne igazán, elébe elmennék! Ha jönne a leány, szerelem ifjú tavaszán,csak az övé lennék! - Nem szólana a szám, csak a kezét szorítanám, csak a szemét nézném! - Behunyva a szemem...- Reszketne a kezem...- Az ajkát érezném!...”

 "Túl az Óperencián" - Ezt a műsort ma délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban -  és a rádió internetes oldaláról is elérhető az adás.

A Dankó rádió mai operettműsorában (a délelőtti műsort 18 és 19 óra között újra  meghallgathatjuk) hangzott el: 

 Sir Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert: A mikádó 
/Eredeti címe: The Mikado (1885) /

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1968. január 27. Kossuth rádió 19.30 – 22.00

Fordította és rádióra alkalmazta: Romhányi József

Vezényel: Breitner Tamás

Km.: az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara (Karigazgató: Bódy Irma)

Zenei rendező: Erkel Tibor
Rendező: Békés András

 A vígoperai nívójú klasszikus nagyoperettből hat nagyszabású jelenet kilenc kitűnő operaénekesünk utolérhetetlen tolmácsolásában hangzik fel:

A  mikádó – Kovács Péter (Mensáros László)
Nanki-Poo, a fia, vándor énekes – Réti József (Kaló Flórián)
Ko-Ko, Titipu legfőbb hóhéra – Várhelyi Endre (Bárdy György)
Pooph-Bah, pénzügyminiszter – Palcsó Sándor (Csákányi László)
Pish-Tush, előkelő úr – Palócz László (Szendrő József)
Yum-Yum, Ko-Ko gyámleánya és menyasszonya – László Margit (Váradi Hédi)
Pitti-Sing – Barlay Zsuzsa (Béres Ilona)
Peep-Bo – Déry Gabriella (Domján Edit)
Katisha, idősebb udvarhölgy – Komlóssy Erzsébet (Bakó Márta)

- Kórus és Pitti Sing dala (Barlay Zsuzsa, énekkar) 

- Nanki-Poo és Ko-ko kettőse (Réti József, Várhelyi Endre, km. László Margit, énekkar) „Ha szép virág szirmokat bont, tralala…”

- Ötös - A mikádó dala és jelenet (Kovács Péter, Barlay Zsuzsa, Komlóssy Erzsébet, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre)

- Női hármas (László Margit, Déry Gabriella, Barlay Zsuzsa) „Három kis hölgy” „Három a kislány kettő lesz”

. Hadd idézzem most az elhangzott tercettet a versek sorrendjében Várhelyi Endre, Barlay Zsuzsa és Palcsó Sándor énekli, közreműködik az MRT Énekkara:

„- Az áldozat rémülten ordibált, vadul vicsorgott vissza rám, közben húzott, rántott, ráncigált, mert ideges volt talán, én bal kezemmel elkaptam őt, a jobban volt a bárd… A jobb kezemmel, itt a bárd, hát irgalmam ne várd, ha végre lecsap az éles bárd  (Várhelyi Endre, énekkar)
/ - Az áldozat remegve reszketett, mikor megcsillant pengén a fény, mert tudta, hogy boldog már nem lehet, hisz már csak egy percig él, olyan riadtan bámul, néz körül, hogy hirtelen szemedbe néz, s zavart arca felderül… Olyan boldog lett, oly elégedett, hogy folytában engem lát, engedelmével….(Barlay Zsuzsa, énekkar)
/ - Lecsapott már az éles bárd, feje lágyan porba hullt, de nem maradt helyben, meg nem állt, mert élénken elém gurult, nekem bólintott, ügyesen, nyaktalan, fejet hajtva, ahogy dukált, hogy illemet a boldogtalan, hogy rangnak ezt kíván , hogy ezt kíván: ez a tisztelet, oly jól esett, szinte dagadt e hű kebel, hogy odagurult a megboldogult, az illemnek megfelelt.” (Palcsó Sándor, énekkar)

Barlay Zsuzsa és Palócz László a Rádió stúdiójában, A mikádó felvételekor

1967. Fotó: Szalay Zsolt - Forrás: Fortepán

- Együttes: (László Margit, Déry Gabriella, Barlay Zsuzsa, Komlossy Erzsébet, Palcsó Sándor, Palócz László, énekkar) 

 „Az ifjúság… tralalalala….”

„Dankó Rádió – „Túl az Óperencián”  - Barlay Zsuzsával, a Liszt-díjas, Érdemes Művésszel, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagjával beszélget a felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya.

Idézem Barlay Zsuzsa szavait a mai operettműsorban elhangzott beszélgetésből:

Nagy Ibolya: Idén ősszel lesz 70 éves a Honvéd Művészegyüttes, jövőre a Rádiókórus.  Sokan jöttek az ötvenes-hatvanas években ezekből a remek kórusokból az Operaházba, például a Palcsó Sanyi bácsi is:

Barlay Zsuzsa:

Igen, hát nagyon hasonló a sorsunk, mert őt a sorkatonaságnál fedezték fel, hogy remekül énekel, és ő is megkerülve a Zeneakadémiát és ilyen hivatalos fórumot, onnan bekerült a Honvéd Művészegyüttesbe. Én ugyanígy, érettségi után rögtön Rádióénekkar. És tulajdonképpen az utcáról kerültünk be az Operába. Mert annak a normális módja az, hogy Zeneakadémián végez valaki operatanszakon és akkor egyenes útja vezet az Operaház tagsága felé. De, hát nálunk ez nem így volt sem a Sanyinál, sem nálam. De erős meggyőződésem a mai napig is, hogy ez belső adottság kérdése, hogy valaki olyan elszántan törekszik egy cél felé, hogy végül is azt eléri.

Megfelelő zenei képzettségem az bizony ott történt, mert olyan kemény kottaolvasás és fegyelem, és kamaraéneklés, ami később nagyon jól jön, hogy az ember a  színpadon is tudja figyelni a partnereit, és az együtt éneklésben ez  nagyon-nagyon fontos előtanulmány volt. Úgyhogy én nagyon sokat köszönhetek a Rádióénekkarnak...

Barlay Zsuzsa: Liszt-díjas, Érdemes Művész, a Magyar Állami Operaház örökös tagja. Vele beszélget ezen a héten minden nap Nagy Ibolya, a Dankó Rádió "Túl az Óperencián"  adásának felelősszerkesztő-műsorvezetője. 

Barlay Zsuzsa mindmáig jó barátságot ápol Palcsó Sándorral, Házy Erzsébettel pedig elhunytáig köztudottan jó viszonyt ápolt.

A műsorban  róluk is  szeretettel szól.

A mai adásban  Házy és Palcsó  énekét is halljuk ennek az operettnek a pompás rádiófelvételéről:

 Leo Fall – magyar szöveg Harsányi Zsolt – Innocent Vince Ernő: Pompadour

Km. az  MRT Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás

 A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1967. szeptember 9., Kossuth Rádió, 20.31-22.00

- Madame Pompadour belépője (Házy Erzsébet, km. Koltay Valéria)

„- Ma érzek itt magamban valamit, ami nyugtalanít! Oly furcsa ez, olyan izgató, mi biztató! A vérem úgy bizsereg, tenyerem viszket, oly ideges vagyok, hogy széttörnék mindent! És hogyha még ez sem elég, lesz valami más is, adja az ég!  Hej-haj! Hej-haj! /- Hej, ha kezembe kapnék egy férfit, egy férfit, de igazit ám! Szinte gondolni sem merem végig, oly forró, oly vad a szám! Lázas csók, mely izzóan ég, elkábító, az volna jó! Jaj, ha egyet ma kaphatnék! Mi lenne itt ma még, mi lenne itt ma még, mi lenne itt ma még!...”

- Pompadour és René kettőse (Házy Erzsébet és Korondy György)

„….- Egy életem van, egy halálom, ezt néked zálogul ajánlom!  Ki téged oly forrón imád! Szeress csak egy kicsikét, szeress egy kicsikét, ezt a te hű katonád!... /- Drága tisztúr! Kérem szépen  már ki kell a sorból lépnem, én már nem bírom tovább!... Én boldog szerelmes vagyok, de szerelmes vagyok! …- Lassan, fiacskám, a hévvel!... – Jeanne! Jeanne!... Miért küldesz el?! – Hogy éjszaka majd visszahívjalak! ...- Ezt nem vállalom!.. - Ezt parancsolom!...- Legyen benned szánalom!..- Hasat be! Mellet ki! Fordulj arra! Indulás! Irány a fogház!...”

- Pompadour és Calicot kettőse (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

"- Izgat, ha a szádat nézem, most értem meg csak egészen Putifárné álláspontját, ahogy azt a vének mondják; én is érzem, szóról-szóra…/- Ez a bolond nő megszédül! Isten tudja, mi lesz végül?! Jobb is volna kívül lennem! Asszonyom, most el kell mennem!...- Hagyd a gondot! Lári-fári…- Bármily nagy kitüntetésnek tartom, mégis azt kell mondanom, hogy: pardon! Engem ne igézzen! Más fiúra nézzen! Ó…./ - József, óh, József, na, gyere, ne félj! Majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély!.  Ó Jo-jo-jo-jo-József, te, gusztusos gyerek, ha nem lett volna köpenyed, nem érzed ezt a meleget! Ó József, óh, József, na, gyere, ne félj! Majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély!  /- Ez a dolog nem megy babra, felszólítom: hagyja abba! Végre bennem van szemérem, köpenyem, ne fogja, kérem! Egyre jobban érzem én, hogy minden csepp türelmem elfogy! Óh…! /- Vágyam az kimondhatatlan, s épp ezért feloldhatatlan…./-  Rémes ez, hogy így kacsingat, esküszöm, hogy még megingat. Gusztusom kezd lenni rája. Távozom! Alá szolgája! /- Óh, ne hagyj így engem…./- Téves helyen kereskedik nálam!Túlságosan csiklandós a vállam!Továbbá a mellem. Kérem, legyen jellem! Óh!  /- József, óh, József, na, gyere, ne félj! Majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély!. Ó Jo-jo-jo-jo-József, te, gusztusos gyerek… /- Nézze, hogyha gyáva vagyok, van arra egy nagyon-nagyon bennem hajlam, hogyne lenne, csakhogy éppen az van bennem:  ha elkezdem, édes kincsem, se Isten, se ember nincsen! Óh!..."

Ezt a műsort ma délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádió hullámhosszán és az internetes elérhetőségen is (www.dankoradio.hu).

E televíziós műsorban Palcsó Sándor művészetét  taglaló beszélgetés végén Ókovács Szilveszter annak a reményének ad hangot, hogy az idős tenorista talán  ihletet merít és kedvet kap harmadik életrajzi kötetének a megírásához is....

Úgy legyen!

2019. augusztus 4-i adás - Opera Café

https://www.mediaklikk.hu/video/opera-cafe-2019-08-04-i-adas/#

Az Operaház Örökös Tagjáról, az idén novemberben 90. életévét betöltő Palcsó Sándor művészi pályájáról - önéletrajzi könyve kapcsán („A többi néma csend”, 2017) - beszélget Ókovács Szilveszter Karczag Mártonnal, az Operaház Emléktárának vezetőjével.

A műsorban archív fotók, a Hunyadi László régi, margitszigeti operaelőadásából továbbá televíziós felvételei közül bejátszott részletek is, megidézik  kiváló tenoristánkat, aki személyesen nem tudott eljönni a beszélgetésre, maga helyett az életrajzi könyvét küldte el, amelyből a „laudáció” közben az operaház főigazgatója és vendége idéznek, s próbálják „megfejteni” Palcsó Sándor nagyszerű énekművészetének, színpadi karakter- és jellemábrázoló sokoldalúságának, nem utolsósorban a televízió kamerái és a rádió mikrofonja előtt nyújtott élményteli varázslatainak a „titkát”…  

A Dankó Rádió Túl az Óperencián című, délelőtt sugárzott operettműsorában elhangzott zenék közül kiemelem:

Jacobi Viktor - Martos Ferenc - Bródy Miksa: Leányvásár

•  Bessy és Fritz kettőse, II. felv.: „- Lassan uram, édes uram, miért oly mohó? Kár e nagy sietés. Hát hol marad az udvarias bók, sima szó, kézcsókra kész bevezetés? /- Nem tehetek róla, ez a sorvasztó láz, nincs hozzá élő szavam…/- Na, de, méltóságos úr! Nem szokás ölelni ily vadul.…” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)

• Bessy és Fritz kettőse (Dzsilolo-duett): „-Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment, a kis bohó…..gilolo, gilolo, gilolo... Oly szörnyen szegény, derekán egy kis kötény, több éppenséggel semmi, ó! … ..gilolo, gilolo, gilolo... Csak ment, mendegélt, egy kukkot sem beszélt, csupán az utcasarkon posztoló... ...gilolo, gilolo, gilolo... ..rendőr úr előtt, ki rendre inti őt, hottentottául mondta: Gilolo! /- Nincsen több ily csuda gazella-termet, a sivatag Afrika ölében termett ez! Tűz folyik erében, hajának ében fürtje lengedez! – ha-ha-ha! - Szép szeme sötétje csillog, ha mosolyog, fogsora fehérje villogó, s van neki kicsinyke köténye, gilolo!...”  (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel Sebestyén András) – a Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33

Ismétlés: ma 18 órától a Dankó Rádióban

A Dankó Rádió ma délelőtti  operettadásában egyebek közt  részleteket hallhattunk Szirmai Albert – Bakonyi Károly – Gábor Andor Mágnás Miska című operettjéből is.

Km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András – a  Rádió Dalszínháza felvételének a bemutatója: 1969. április 5. , Kossuth adó 19.52 – 22.00

Most ezek a részletek hangoztak el a műsorban: 

- Marcsa, Pixi, Mixi hármasa: „Hallod lelkem, rózsás kertem, miért vagy oly kacér?…./Adj egy csókot, tillárom, hej, nem lesz abból se bú, se baj.…” (Zentay Anna, Kishegyi Árpád, Külkey László)

- Marcsa és Miska kettőse, III. felv.: „Cifra szűre nincsen lónak, kocsis nem való grófnak… Csiribiri-csiribiri kék dolmány, a gróf kendre fittyet hány… /-Felmászott a nyúl a fára, eccer ment el bálba….” (Zentay Anna, Palcsó Sándor)

- Marcsa és Miska kettőse, III. felv.: „Hoppsza, Sári, hoppsza, hó! Minden nap egy forduló! Ráadásnak három csók…”  (Zentay Anna, Palcsó Sándor)

- Marcsa és Miska kettőse, II. felv.: „Így mulatok, úgy mulatok… /Cintányéros cudarvilág, iszok egy kortyocskát…” (Zentay Anna, Palcsó Sándor) 

A "Túl az Óperencián"  adását ma 18 és 19 óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban és az internetes elérhetőségén.

Érdi Hungaricum Klub

Palcsó Sándor operaénekes életműve

Kulturális örökség

Bemutatás

A Dankó Rádió  mai  operettműsorában elhangzott zenék közül kiemelem Jacobi Viktor - Bródy Miksa -Martos Ferenc Leányvásárjának a részleteit:

- Tom és Lucy kettőse, 2. felv.: „Csendes álmok éjjelén, ringó csónak lágy ölén, asszonyomhoz járok én, visz az álom…/ - Mért nem jött vissza ő, a nyugalmam nem lelem, merre jár, engem hova vár, álmom nincsen már…” (Németh Marika, Udvardy Tibor)

- Lucy, Bessy és Tom hármasa, 1. felv.: „Szörnyű helyzetben voltunk, jaj, mind a ketten…/Szép ez a vidék…” (Németh Marika, Házy Erzsébet, Udvardy Tibor) 

- Bessy és Fritz kettőse, 2. felv.: „- Lassan uram, édes uram, miért oly mohó? Kár e nagy sietés. Hát hol marad az udvarias bók, sima szó, kézcsókra kész bevezetés, /- Nem tehetek róla, ez a sorvasztó láz, nincs hozzá élő szavam. Lázban ég és nem vigyázva szenvedély, ha megrohan…  /- Na, de, méltóságos úr! Nem szokás ölelni ily vadul.…” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)

- Bessy és Fritz kettőse - Jenki-kuplé: „Volt valahol, élt valahol egy aranyos nő, róla e dalban sok szó lesz, Yorkba bemegy és nyitott egy boltot is ott ö, egy pálinkás-boltot, ó, yes.…” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

- A Fináléból részlet: „Lettem egy édes, szerelmes nőnek a párja, királynőnek teszem meg az egész világ előtt!…” (Németh Marika, Udvardy Tibor)

A „Túl az Óperencián” adásában még egy részletet hallhattunk Jacobi operettjéből: a televíziós változatban Bessy és Fritz szerepét Hüvösvölgyi Ildikó és Szerednyei Béla alakította, most annak a produkciónak zenei anyagából szólalt meg kettősükben a vidám Dsilolo-duett: „Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment, a kis bohó, Dsiloló, dsiloló, dsiloló…”

Ezt az adást ma délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban és az interneten is, a rádió weblapján online.

1984. február 8., Petőfi Rádió, 14.00 – 14.15 óra

„Kapcsoljuk a 22-es stúdiót -  Palcsó Sándor énekel”

Zongorán közreműködik: Reményi János

1. Puccini: Bohémélet – Rodolphe áriája, I. felv.
2. Lehár: A mosoly országa – Szu-Csong dala, II. felv. („Vágyom egy nő után”)
3. Kálmán: Marica grófnő – Tasziló dala  („Hej, cigány…”)

Kapcs. 231. sorszámhoz is

1984. március 29., Kossuth Rádió, 15.05 – 15.30

Palcsó Sándor énekel:

1. Bozay Attila: Kiáltások  (1965) - dalciklus 

1965. március 29-én hangzott el első alkalommal Bozay Attila 8.-ik opusza: József Attila Nem én kiáltok, Bánat és Tél c. verseire komponált dalciklusa.

2. Ribáry Antal (gyakran: Ribári; Budapest, 1924. január 8. – Budapest, 1992. április 24.): A megsebzett galamb és a szökőkút 

Guillaume Apollinaire versének (LA COLOMBE POIGNARDÉE ET LE JET D'AEU) megzenésítése.  

Magyar fordítás: Radnóti Miklós

Közreműködik: az MRT Szimfonikus Zenekara

Vezényel: Borbély Gyula

Apollinaire legjobban sikerült képverse "A megsebzett galamb és a szökőkút" (1914), amelyben az elhagyott lányokat és a háborúba vonult barátokat siratja el.

A MEGSEBZETT GALAMB ÉS A SZÖKŐKÚT - LA COLOMBE POIGNARDÉE ET LE JET D'AEU 

c. művét 1914 decemberében  írta, de csak a Kalligramákban jelent meg; Apollinaire valamennyi képverse közül a legszellemesebb, legtalálóbb (Radnóti Miklós fordítása - dupla keretben mindig nagyítható kép). Ebben a jajongó, sirató dalban a kép (a látható nyelv) nem öncélú játék, hiszen a tipográfiai rajzolat nélkül nem is érthető a vers, pontosabban annak két sora: De itt e jajgató szökőkút mellett/ez a galamb is ríva repked. Ha ugyanis nem látjuk a galambot meg a szökőkutat, akkor rögtön megsemmisülne ez a egybefoglaló költői látomás, amelyet Apollinaire a verssel közölni akart. A Hol vagytok ó jaj ifjú lányok - felkiáltó kérdése a költő tűnt szerelmeire, szép asszonyaira utal. Az első "szakasz" galamb-képe azt sugallja, hogy ezek a név szerint említett leányok olyan elhagyottak, sebzettek a háborús világban, mint a párjukat vesztett, riadtan repkedő magányos galambok. A szökőkút ég felé iramló vízsugarai a fájó emlékek feltörését "láttatják", érzékeltetik, és magukban rejthetik még a sebből kibuggyanó vér képzetét is. Ezek a sorok a háborúba ment barátok nevének felsorolásából állnak, a költő úgy siratja őket, mintha már halottak lennének. ­ A kút bal és jobb oldala egy-egy versszak, de a vízsugarak olvashatók egymás mellett is. A "medence" rajz a költemény borzongató és többértelmű lezárása. A vízsugarak tehetetlenül visszahullnak a szökőkút medencéjének vizébe: a régi kedves barátok is ugyanígy, tehetetlenül hullnak a halálba, pusztulnak el a háborús frontokon, talán emlékük is szertefoszlik a múló időben. 

(Forrás:  Irodalmiradio.hu)

Kitöröltem innen, mert a következő sorszámban a hivatkozáshoz rendeltem. 

a Magyar Rádió 1-es stúdiója. Bal oldalon Palcsó Sándor operaénekes.

1972.  Fotó: Szalay Zoltán

Forrás: FortepPan

Kapcs. 174. sorszám

A Magyar Rádió stúdiója, Szokolay Sándor Lalala című meseoperájának felvétele. Palcsó Sándor, Csengery Adrienne és Várhelyi Endre opeaénekesek.

1970,  Fotó: Szalay Zoltán

Forrás: Fortepán

Magyar Rádió bemutatója: 1970. április 3., Kossuth Rádió, 8.10 – 9.13

Szöveg: Enyedy György

Vezényel a zeneszerző: Szokolay Sándor

Km.: az MRT szimfonikus zenekara és a Gutenberg-kórus.

Zenei rendező: Fejes Cecília

Dramaturg: Derera Éva
Rendező: László Endre

A Dankó Rádió mai operettműsorában  - „Túl az Óperencián” -  hallhattuk délelőtt, és ma 18 és 19 óra között az ismétlésben megint módunk lesz erre:

Jacobi Viktor – Martos Ferenc – Bródy Miksa: Leányvásár

A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33

Km. Németh Marika, Házy Erzsébet, Udvardy Tibor, Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar, Csákányi László, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara.

Zenei rendező: Járfás Tamás.

Rendező: Cserés Miklós dr.

Négy részlet csendült fel az operettből:

- Lucy, Bessy és Tom hármasa: „Szép ez a vidék” (Németh Marika, Házy Erzsébet, Udvardy Tibor)

- Lucy és Tom szerelmi kettőse a II. felvonásból: „Csöndes álmok éjjelén” (Németh Marika, Udvardy Tibor)

- Négyes: „Kezdje végre, gróf úr… hogy udvarol egy valódi úr” (Házy Erzsébet, Németh Marika, Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar)

- Bessy és Fritz kettőse (Dzsilolo-duett): „Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment, a kis bohó, Dzsiloló, dzsiloló, dzsiloló…” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)

Kapcs.: 157. sorszám

A Magyar Rádió 20-as stúdiója,  Fésűs Éva Ispilángi rózsafa című mesejátékában

Vetró Margit színművésznő és Palcsó Sándor operaénekes.

1966, Fotó:  Szalay Zoltán

Forrás: Fortepán

Zenéjét szerezte: Nagy Olivér és Raics István

Szereposztás:

Mihaszna Dani – Palcsó Sándor
Rezeda bácsi – Bessenyei Ferenc
Aligvári királykisasszony – Vetró Margit
Ötvenedik Özséb király – Balázs Samu
Hepciás Tóbiás – Kibédi Ervin
Kackiás Barnabás – Rátonyi Róbert
Kökény Eszti – Andor Éva
Udvarmester – Kéry Gyula
Gazdag Márton – Galgóczi Imre
Hírnök – Árossi Aladár

Közreműködik: Andor Ilona Kórusa és a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara.

Zenei rendező: Fodor Zsigmond
Rendező: László Endre

A Gyermekrádió műsora

Bemutató: 1966. április 10., Kossuth Rádió, 8.10 – 9.16 óra
(Átvette a Prágai Rádió is.)

 Magyar Rádió stúdiója. Balra Palcsó Sándor, jobbra Szőnyi Ferenc operaénekesek, közöttük Mikó András rendező.

Szokolay Sándor  - Federico García Lorca - Illyés Gyula  "Vérnász" operája rádiófelvételének próbáján

1966, Fotó: Szalay Zoltán 

Forrás: Fortepán

1969. június 08.  Magyar Rádió - bemutató:

Bozay Attila: Trapéz és korlát  (op.12.)

Kantáta Pilinszky János verseire

szoprán- és tenorhangra, vegyeskarra és zenekarra

„Mûvem Pilinszky János három szerelmes versére készült: az elsõ a címadó Trapéz és korlát, majd a Tilos csillagon és A tengerpartra.”

Ének: Sziklay Erika, Palcsó Sándor

1969. június 8-án első alkalommal szólalt meg a Kossuth adó műsorában Bozay Attila Op. 12-es Trapéz és korlát c. kantátája. A művet Sziklay Erika és Palcsó Sándor szólójával, a Rádió énekkarának és szimfonikus zenekarának előadásában Lehel György vezényletével vették hangszalagra.

A bemutató alkalmával a Rádióújságban a zeneszerző így nyilatkozott: „Nagyon vonzódom a kortárs magyar költőkhöz és úgy érzem, hogy a zeneszerző egyik feladata, hogy verseiket megzenésítse. A főiskolai vizsgadarabom óta a Trapéz és korlát az első kantáta, amit írtam 1966-ban. Művem Pilinszky János három szerelmes versére készült: az első a címadó Trapéz és korlát, majd a Tilos csillagon és A tengerpartra. A 3 vers szünet nélküli 3 tételként áll egymás mellett. A kantátában folytatom korábbi zenekari darabjaim stílusát.”

A 3 Pilinszky-vers lírai hangon vall a szerelem szenvedéseiről és örömeiről. Hollós Máté elemző írásából A tengerpartra c. tételről szóló részt idézem:

„A tengerpartra kifekszik a tenger,/ a világ végén pihen a szerelmem,/ mint távoli nap vakít a szívem,/ árnyéka vagyunk valamennyien./ E négysoros vers a barokk kantáták koráljaira emlékeztetően vegyes-karon szólal meg. Második és harmadik sorát azonban csak töredékesen énekli a kórus. Ezeket a szoprán illetve a tenor szólista egészíti ki, motivikát cserélve egymással. Mellettük a gordonka szóló énekel: a szerző hangján?, az enyémen, a mindenkori hallgatóén? A líra eme édes megfejthetetlenségén emeli Bozay Attila a hallgatót a rebbenő való fölé”.

Bozay Attila: Kiáltások  (1965) - dalciklus - Palcsó Sándor - ének

1965. március 29-én hangzott el első alkalommal Bozay Attila 8.-ik opusza: József Attila Nem én kiáltok, Bánat és Tél c. verseire komponált dalciklusa.

A Kiáltások c. kompozíció rádiófelvételén Palcsó Sándor énekelt, kamaraegyüttes kíséretével.

A Magyar Rádió stúdiója, Palcsó Sándor operaénekes Bozay Attila zeneszerzővel,

utóbbi József Attila verseire írt Kiáltás című dalciklusának felvételekor.  1965

Foto: Szalay Zoltán

Forrás: Fortepán

1965. március 29-én hangzott el első alkalommal Bozay Attila 8.-ik opusza: József Attila Nem én kiáltok, Bánat és Tél c. verseire komponált dalciklusa.

A dalciklusról Breuer János írta a legjellemzőbb kritikát: „Talán külsőség, de van valami szimbolikus abban, hogy Bozay Attila – fiatal zeneszerzőként szokatlanul, opusz-számmal látja el műveit. Pedig Bozay még inkább a tapogatózó, útkereső művészek közé tartozik, viaskodik formával, kifejezőeszközökkel és a mondanivalóval. Érdekfeszítő és izgalmas dolog, végig követni küzdelmét a megszólalásért, önmaga kifejezéséért. Kiáltások címmel összefoglalt három József Attila-dalában (op.8.), amelyben az énekest öttagú kamaraegyüttes kíséri, engedékenyen átadta magát a versek hangulatának, pedig éppen a kiválasztott versek igen nehezen fejezhetők ki zenével. Az első dal „húst szaggató” drámaiságát már-már naturalista eszközökkel ábrázolta, amihez az előadó, Palcsó Sándor is hozzájárult. A legszebben, legteljesebben talán a második dal notturnója adta vissza a verset, a harmadik meleg „szív” dallama pedig mintegy summázta a mű mondanivalóját.”

Egy dalkülönlegesség:

„Bajkálon túli vad sztyeppén”  - Grabócz Miklós feldolgozásában

Előadja: Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Palcsó Sándor, Dene József, a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Róna Frigyes

Egy elhangzási időpont a rádióban: 1981. november 14., Petőfi Rádió 8.05 – 8.20 (A Magyar Rádió Énekkarának felvételeiből)

Wikipédia: „Grabócz Miklós (Budapest, 1927. március 8. – Budapest, 1974. február 3.) zeneszerző, népdalgyűjtő, a Magyar Rádió népzenei és magyar nóta műsorainak műsorainak negyed századon át szerkesztője. Zeneszerzőként főként népzenei feldolgozásokat és mozgalmi dalokat írt. Grabócz Márta zenetudós és Grabócz Gábor festőművész édesapja. Második felesége Kovács Apollónia magyarnóta-énekes volt....”

Az orosz dalszöveg magyar fordításban (részlet):

„A Bajkálon túli vad sztyeppén

Egy bús szívű rab menekül.

Kis zsákjával vállán elindult 

A mély ólombányák felől.

Kis csónakra lelt ott a tónál,

Úgy indult el hazafelé,

De otthon, a part menti házból

Csak jó anyja indult elé.

Hát megjöttem Anyám, de hol jár

A testvérem és jó Apám?

Az asszonynak könny szántja arcát,

És választ a szél zúg csupán.

Hej, fű nőtte Apádnak sírját,

Kék zsályákat hint rá a rét,

És túl, messze, Szibériában

Rég rabláncon senyved öcséd!”

1980. január 9., Petőfi Rádió 14.50 – 15.05

Kapcsoljuk a Rádió 22-es stúdióját

Palcsó Sándor énekel

Zongorán közreműködik Pethő Zsolt

1. Huszka Jenő –Petőfi Sándor: Szeptember végén

2. Farkas Ferenc – Petőfi Sándor: Szeretlek, kedvesem

3. Virágénekek

a.) Térj meg bujdosásidból

b.) Zöld erdő harmata

4. Kodály Zoltán:

a.) Szegény vagyok, szegénynek születtem

b.) Toborzó

c.) Kit kéne elvenni

Palcsó Sándor ma tölti be a 89. életévét!

Isten éltesse soká, jó erőben és egészségben!

Palcsó Sándor,  a Magyar Állami Operaház kétszeres Liszt Ferenc-díjas, Érdemes és Kiváló művésze, a  Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével - polgári tagozat, kitüntetett énekművésze, az Operaház Örökös Tagja.

Palcsó Sándort  születésnapján köszöntötte az éter hullámhosszán át Nagy Ibolya a Dankó Rádió ma délelőtti operettműsorának legelején.

A "Túl az Óperencián" adásában három operettrészlet hangzott el, melyek hangfelvételéről Palcsó Sándor tenorista énekhangján - művészetének sokoldalúságát illusztrálva - csendültek fel a jól ismert dalok és egy kettős:

• Offenbach: A sóhajok hídja
  • Malatromba álma: „Ó milyen édes álom volt, hogy szálltam én, hogy szálltam én! A lelkem lelke vándorolt, mint a falevél, ha fúj a szél….. Ó, milyen édes volt az álom!”  (Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás – magyar szöveg: Romhányi József; A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1976. december 26. Kossuth adó 18.50 – 20.13)

• Millöcker: Dubarry - az operett zenéjét átdolgozta Theo Mackeben.  
  •  Margot és Brissac vidám kettőse:  „Reszket bennem minden ideg, szívem, mint a láva ég.  Miért vagy hozzám hát hideg, megfázom a végén még! Hallgass rám! Van egy kis időm, hát imádlak én! A szíved odavan, és ehhez joga van. Van egy kis időm, hát szeress belém! Nem vagyok eseted, a lábad be se tedd!…/Van egy kis időm, hát kívánlak én…”  (Petress Zsuzsa és Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás.  (Új rádiófelvétel részletei: 1973. január 30., Kossuth adó 19.25 - 20.23: „Operettest” )

• Lehár Ferenc - Ottokar Tann-Bergler - Emil Norini - Mérei Adolf: A bécsi asszonyok
  • A katonakarmester-dal: „- A banda élén így megyek, száz szem tekint felém!  Csin-csin-trará, csin-csin-trará… Megállanak az emberek az utca két felén, Csin-csin-trará, csin-csin-trará …de a hallgatóság ó, de nagyszerű! És főleg nőnemű, csinos parázsszemű! Megnyílanak kint mind az ablakok, és a földi angyalok!   Csupa lány! Csupa szép! …Sok kis kéz ím rám mutat: / Ó, de szép, de csábító, oly hódító elbódító! Sóhajt nőcske-lányka száz, értem ég szívében láz! Rám borul a kis hamis, megolvad még a jégcsap is, hogyha szemtől szembe néz, a pillantása megigéz!...” (Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vincze Ottó) – Részletek, 1965., Kossuth Rádió)

Ma délután ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban ezt az operettösszeálltást, hat és hét óra közötti adásban.