Az opera mindenese elköszönt – Palcsó Sándor halálára

- zéta -, 2021-03-07 [ Kommentár ]  - /Café Momus/

Kapcs. 266. sorszám

Életének 92. évében, 2021. március 4-én elhunyt Palcsó Sándor kétszeres Liszt Ferenc-díjas operaénekes, Érdemes- és Kiváló Művész, a  Magyar Állami Operaház Örökös Tagja.

Visszaemlékezés - Palcsó Sándor 90. születésnapjának köszöntése

/MimiBlog/

2019 őszén ezzel a kedves szöveggel köszöntötte Ókovács Szilveszter főigazgató úr Palcsó Sándor operaénekest, a művész 90. születésnapján:

Érd, Zenei Könyvtár – Ünnepség, 2019. november 9.

Gyüdi Melitta protokollfőnök köszönti Palcsó Sándort, 90. születésnapján és felolvassa Ókovács Szilveszter köszöntő levelét:

"Tisztelt Művész Úr,

Kedves Sanyi bácsi,

Kedves Családtagok, ünneplő kollégák és rajongók!

Nemzedékének legendás karaktertenorját ünnepeljük ma. Olyan operaénekest, akinek pályája valóban párját ritkító, egyike a legsokoldalúbb művészeknek. Elég csak sokszínű repertoárján végigtekintenünk: az általa kifejezetten szeretett vidám szerepek, Pedrillo és Basilio mellett a Bánk bán Ottója és V. László az Erkel-darabokban, a Saloméban Első zsidó és Heródes is, a Turandotban Pangot és Pongot is énekelt, a Pillangókisasszonyban Császári biztos és Yamadori. Országosan operettszerepei tették híressé, de olyan nagy kortárs zeneszerzők támaszkodtak Palcsó Sándor muzikalitására, mint Szokolay Sándor, Petrovics Emil, Mihály András és Ránki György. Ki ne felejtsük a sorból Kukorica Jancsit, Mimét, Logét, Cassiót és Sportin’ Life-ot és még hosszan sorolhatnánk. A karakterszerepek kis skatulyáját ládává bővítve lett kiváló Pelléas, valamint Albert Herring, ez utóbbi – egy kortárs nyugati szerző magyarul előadott műve – akkoriban annyira új volt, hogy rögtön berobban vele a hazai zenei közéletbe.

Mai szemmel elképesztő számokat látunk operás karrierjét áttekintve: a dalszínházban töltött 29 évben 63 mű 68 szerepét énekelte, összesen 1432 előadáson. Legtöbbször (92 alkalommal) a vidám Pedrillóként állt nálunk színpadra. Összességében azt mondhatjuk: ez a teljesítmény, ez az előadásszám példátlan az Opera hosszú történetében.

Híresen kiváló színészi adottságokkal megáldott művész, aki a legkisebb figurákból is főszerepet varázsolt a színpadon. szeretett elbújni egy-egy maszk mögé, eggyé vált a szereppel, átlényegült minden egyes alakítására. És tette ezt úgy, hogy minden szerepformálása „palcsó” volt, nem másolta az elődöket, hanem a történetnek utánaolvasva saját maga építette fel a karaktert, és a jellem kívánalmainak adott esetben még a hangtechnikát is alávetette. Ma már ez nincs, vagy nagyon ritka: aki önmagára képes reflektálni, zokszó és keseredés nélkül felismerni saját tálentumát, és az adott szerep szolgálatába meri állítani a voce színét. Bámulatos, ma pláne az.

És kevés olyan elvhű művészt ismerünk, mint Sanyi bácsi. Az önazonosság, a humor és a felkészültség kivételes egyvelegét ajándékozta közönségének és pályatársainak minden alakításával és a színpadon kívül is. És ezt nem tudjuk eléggé megköszönni neki."

Csőzik László, Érd polgármestere a leírt nekrológjában  említi, hogy Palcsó Sándor 8 tévéfilm főszerepét játszotta.  Kiegészítésképpen ideírom Palcsó Sándor televíziós zenés filmjeinek  számát (nemcsak főszerep és köztük énekhang is van), ami közel 30 produkciót jelent:

Offenbach: A 66-os szám (daljáték)  - 1964

Donizetti: A csengő (vígopera) - 1966

Tamássy Zdenkó: Énekóra (vígopera) – 1967

Suppé: Pajkos diákok (operett) – 1971; énekhang

Sullivan: Egy esküdtszéki tárgyalás (operett) – 1971; énekhang

Lendvay Kamilló: A bűvös szék (kisopera) - 1972

Planquette: Garasos menyasszony (nagyoperett) - 1972; énekhang

Kodály Zoltán: Székelyfonó (daljáték) - 1972

Tamássy Zdenkó: A palacsintás király (zenés mesejáték) - 1973

Sárközi István: Y háború (bábopera) - 1973

Ivo Lothka-Kalinsky: A gomb (opera-szatíra) - 1973

Schubert: Házi háború (vígopera) - 1973

Hidas Frigyes: A tökéletes alattvaló (opera-groteszk) - 1974

Tamássy Zdenkó: Vendégek (vígopera) - 1974

Puccini: Gianni Schicchi (vígopera) - 1975

Farkas Ferenc: A bűvös szekrény (opera) - 1975

Suppé: A szép Galathea (operett) - 1976

Hidas Frigyes: Az asszony és az igazság (opera) – 1976; énekhang

Vajda János: Barabbás (opera) – 1977

Erkel Ferenc: Hunyadi László (történelmi opera) - 1978; énekhang

Lamberto Gardelli: Az impresszárió (kis vígopera ősbemutató) - 1978

Suppé: Boccaccio (nagyoperett) - 1978; énekhang

Ránki György: Pomádé király új ruhája (meseopera) - 1979; énekhang

Puccini: A köpeny (opera) – 1981

Lortzing: Az operapróba (vígopera) - 1983

Verdi: Falstaff (vígopera) - 1984

Vujicsics Tihamér: Éjféli operabemutató (zenés tréfa) – 1985

Ránki György: A furfangos csecsemő (gyermekopera) - 1985

Kálmán Imre: A montmartre-i ibolya (operett) – 1988; énekhang

Sullivan: Esküdtszéki tárgyalás (operett) – 1991

Továbbá:

Jókai Mór nyomán: Sárga rózsa – TV-film  (rendező: Zsurzs Éva; zeneszerző: Behár György) – 1969; énekhang

Liszt Ferenc életének epizódja: Szekszárdi mise  - TV-film (rendező: Bodnár István) – 2001; énekhang

Valamint: 

"Genovéva, Jupiter, a házaló és a többiek..." - Összeállítás Jacques Offenbach műveiből
Szerkesztő: Nemlaha Görgy, 1998
A fekete-fehér, archív filmfelvételeken (1957 és 1963 között készültek) közreműködnek:
Házy Erzsébet, Ágai Karola, Déry Gabriella, Dunszt Mária, Neményi Lili, Sándor Judit, Szilvássy Margit, Szőnyi Olga, Ilosfalvy Róbert, Kishegyi Árpád, Kövecses Béla, Palcsó Sándor, Réti József, Szabó Miklós, Radnay György, Maleczky Oszkár és a Magyar Állami Operaház énekkara és balettkara.

Részletek [...] 

10. Hoffmann meséi – részletek: Ilosfalvy Róbert, Palcsó Sándor, Lakatos Gabriella-tánc (énekhang: Ágai Karola), Dunszt Mária, Szőnyi Olga, énekkar -
benne: - Jelenet és Kleinzack-legenda ((Ilosfalvy, Palcsó, kórus); Olympia áriája: „Babaária” - Lakatos Gabriella-tánc (énekhang: Ágai Karola), énekkar; Barcarola (Déry Gabriella, Szőnyi Olga és énekkar)

Palcsó Sándor 1991 óta élt Érden.

erdmost.hu – 2021.03.04.

Palcsó Sándor kétszeres Liszt Ferenc-díjas (1962, 1971), Érdemes és Kiváló művész, az Operaház örökös tagja. Sikeres pályaívet járt be, a magyar operaszínjátszás egyik legnagyobb alakjának tartják. Felejthetetlen alakításait többek között a János vitézben, A koldusdiákban, A Rajna kincsében, A nürnbergi mesterdalnokokban, a Szöktetés a szerájban és a Cigánybáróban csodálhatta meg a közönség. Palcsó Sándor 91 éves volt.

Csőzik László, Érd polgármestere a közösségi oldalán búcsúzik Palcsó Sándortól:

"Megtört szívvel tudatom Érd polgáraival, hogy Palcsó Sándor itthagyott bennünket. Hatalmas művész volt, igazi őstehetség, a minden akadályt legyűrő akarat és szorgalom megtestesítője.
A kétszeres Liszt Ferenc-díjas operaénekes, színész, a Magyar Állami Operaház örökös tagja igen jelentős pályát futott be. 74 operában élvezhette a közönség csodálatos tenorját, 8 tévéfilm főszerepét játszotta, és száznál is több zenés produkció fűződik a nevéhez. Bár nem volt könnyű sorsa, és kérlelhetetlen őszintesége miatt is sokszor megkeserítették az életét, évtizedeken át örvendeztette meg a zenerajongókat gyönyörű orgánumával, ihletett játékával.
Hűséges volt a színpadhoz, a hivatásához, és hűséges maradt Érdhez is, ahol éppen három évtizede, 1991 óta élt a családja körében. Nem csak Érd Város Életműdíjának hivatalos birtokosa volt: a szívünkben is operabérlettel rendelkezett.
A közszeretetnek és köztiszteletnek örvendő Palcsó Sándor 91 évet és néhány hónapot élt. Lánya, a régóta a városunkért dolgozó Ildikó fájdalmában Érd közössége most egy emberként osztozik.
Sanyi bácsi! Emlékedet és halhatatlan hangodat mi, hálás honfitársaid, örökre megőrizzük! Isten áldjon végső utadon!"

ÉRD TV 2019

YouTube  2021. március 4.

90 éves a Pásztorok királya

video, 53:12

Szereplők:

Barlay Zsuzsa

Fülöp Attila

Kincses Veronka

László Zsuzsa

Ókovács Szilveszter

Palcsó Sándor

Rozsos István

Szinetár Miklós

Operatőr: Katona Szabolcs és Palcsó Ildikó

Szerkesztő - riporter: Endresz Dóra

Vágó: Palcsó Ildikó

Animáció: Jeney Gergő

Narrátor: Endresz Dóra és Gárdos Attila

A filmben elhangzott zenei részletek

Richard Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok ‒ Nyitány

Mogyeszt Muszorgszkij: Borisz Godunov – Nyitány

Giacomo Puccini: Manon Lescaut

Giacomo Puccini: Turandot

Kacsóh Pongrác: János vitéz

Jacques Offenbach: Sóhajok hídja

Archív felvételek:

Erkel Ferenc: Hunyadi László

Kodály Zoltán: Székelyfonó

Wolfgang Amadeus Mozart: Szöktetés a szerájból

Giacomo Puccini: A köpeny

Vujicsics Tihamér: Éjféli operabemutató

A filmben felhasznált könyv részletek és archív képek:

Palcsó Sándor – Bartók Gergely: „A többi néma csend” - Palcsó Sándor portréja, 2017;   Mezei Béla

Palcsó Sándorra emlékezem operett-felvételeivel:

https://www.youtube.com/watch?v=I-2Nw2T4SuE&ab_channel=KustraG%C3%A1bor

Kacsóh Pongrác - Bakonyi Károly - Endrődi Sándor - Pásztor Árpád - Sassy Csaba: Rákóczi ‒ Andris dala „Újra szabad a mi urunk” (Palcsó Sándor)

https://www.youtube.com/watch?v=ujwCyQt7fcY&ab_channel=KustraG%C3%A1bor

Szirmai Albert - Martos Ferenc: Alexandra ‒” Alexandra és a király kettőse  „Miért vagy oly szép, mint az álom” (Pászthy Júlia, Palcsó Sándor)

https://www.youtube.com/watch?v=6ZV3DJhPBS4&ab_channel=otvoske

Szirmai Albert – Rajna Ferenc:Táncos huszárok - duett  (Ötvös Csila, Palcsó Sándor)  - videó

https://www.youtube.com/watch?v=GzNL6bNM9yM&ab_channel=KustraG%C3%A1bor

Robert Planquette - Romhányi József: Rip van Winkle  - Nick dala  (Palcsó Sándor)

https://www.youtube.com/watch?v=mnrbMXa8494&ab_channel=Andr%C3%A1sKatona

Jacobi Viktor – Bródy Miksa ­­- Martos Ferenc: Leányvásár – „Volt valahol, élt valahol” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)

https://www.youtube.com/watch?v=MtgHPogOvRg&ab_channel=Andr%C3%A1sKatona

Jacobi Viktor – Bródy Miksa ­­- Martos Ferenc: Leányvásár – „Kettecskén” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)

https://www.youtube.com/watch?v=c93K1CvVX0g&ab_channel=Andr%C3%A1sKatona

Jacobi Viktor ‒ Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár – Tengerész-dal (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar, az MRT Énekkara)

https://www.youtube.com/watch?v=hdQohWAKttU&ab_channel=KustraG%C3%A1bor

Lehár Ferenc – Gábor Andor: Éva – „Könnyű pille mind a nő” (Lehoczky Éva, Palcsó Sándor)

https://www.youtube.com/watch?v=9xyuBqjmR7Q&ab_channel=Andr%C3%A1sKatona

Lehár Ferenc – Gábor Andor: Luxemburg grófja - „Gimbelem, gombolom”  (Zentai Anna, Palcsó Sándor)

https://www.youtube.com/watch?v=If9pQyOUSBc&ab_channel=Andr%C3%A1sKatona

Szirmai Albert  -  Gábor Andor: Mágnás Miska „Te kis angyal, édes angyal” ( Andor Éva, Palcsó Sándor)

https://www.youtube.com/watch?v=2sToQ_8YhIs&ab_channel=waria75

Iszaak Oszipovics Dunajevszkij ‒ Innocent - Vincze Ernő: Szabad szél – „Kettesben veled” (Koltay Valéria, Palcsó Sándor)

https://www.youtube.com/watch?v=qDa2ipAdxrQ&ab_channel=Andr%C3%A1sKatona

Carl Millöcker - Blum Tamás: A koldusdiák  „A jókedélyem megmaradt” (Palcsó Sándor, Bende Zsolt)

https://www.youtube.com/watch?v=2pH2W0xbFXw&ab_channel=KustraG%C3%A1bor

Jacques Offenbach - Meilhac - Halévy - Fischer Sándor: A szép Heléna ‒ "Kockajáték" - Együttes: Házy Erzsébet, Maleczky Oszkár, Melis György, Palócz László, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László, az MRT Énekkara

https://www.youtube.com/watch?v=mjDG57RT7FA&ab_channel=Andr%C3%A1sKatona

Nádor Mihály - Kulinyi Ernő: Babavásár - Agglegények dala - induló  (Palcsó Sándor, MRT Énekkara)

https://www.youtube.com/watch?v=ZUEC_881lfo&ab_channel=Andr%C3%A1sKatona

KáImán Imre - Harsányi Zsolt: Marica grófnő – „Szép város Kolozsvár”         (Kalmár Magda, Palcsó Sándor)

https://www.youtube.com/watch?v=yEGvhfNVgns&ab_channel=Andr%C3%A1sKatona

Carl Millöcker – Theo Mackeben – Szenes Andor: Dubarry  - „Egy a fő”  (Petress Zsuzsa,  Palcsó Sándor, az MRT Énekkara)

https://www.youtube.com/watch?v=jlcI12bzzzA&ab_channel=Andr%C3%A1sKatona

Franz von Suppé: A szép Galathea – „Kedves papa, mama” – finálé, részlet  (Palcsó Sándor, az MRT Énekkara)

Meghalt Palcsó Sándor operaénekes

24.hu

 2021. 03. 04. 13:31

Életének 92. évében, csütörtökön elhunyt Palcsó Sándor kétszeres Liszt Ferenc-díjas operaénekes, a Magyar Állami Operaház örökös tagja. A hírt az Operaház közölte csütörtökön az MTI-vel.

A karaktertenor 1929-ben született Pécsett, énektanulmányait a Honvéd Művészegyüttes kariskolájában végezte. 1952 és 1957 között a Honvéd Művészegyüttes Férfikarának szólistája volt. Az Operában 1957-ben mutatkozott be Parpignol szerepével Puccini Bohéméletében, ezt követően az intézmény sokoldalú művésze lett, aki több mint 70 opera tenorszerepét alakította.

A közönség főként Mozart, Erkel, Verdi, Wagner, Puccini és Richard Strauss műveiben láthatta. Jelentős orosz és 20. századi magyar repertoárral is rendelkezett, valamint szerepelt Mihály András, Szokolay Sándor, Petrovics Emil és Ránki György szerzeményeinek ősbemutatóján is.

Palcsó Sándor magyarországi karrierje mellett rendszeresen fellépett Európa több országának színpadain is. A Magyar Rádió hangtárában több mint 140 opera, operett és népdal felvétele található a szereplésével, a Zenés TV Színház című sorozatban pedig 15 filmben működött közre.

Liszt Ferenc-díjat két alkalommal, 1962-ben és 1971-ben is odaítélték neki, 1974-ben érdemes művész, 1980-ban kiváló művész elismerésben részesült, 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2010-ben középkeresztjét is megkapta. A Magyar Állami Operaház 2014-ben vette fel örökös tagjai közé.

A tájékoztatás szerint Palcsó Sándor búcsúztatásáról később intézkednek.

Nem értem, miért és hogyan tűnt el innen megint a fotó (ki tünteti el? kitől milyen felhatalmazással a beavatkozáshoz?)  most már másodszor a fórumról: egyszerre mind a Házy Erzsébet, mind a Palcsó Sándor topicjából!  

Így most harmadszorra is bemásolom a képet, és remélem, ezúttal végre nem nyúl hozzá senki illetéktelen.

De ha van illetékes, akkor „bújjon elő” a némaságból és indokolja meg a miértet, ne hagyjon kétségek közt…

A t. Szerkesztőséget is kérdezem a háttérről: van-e információja, tud-e valami érdemlegest a felvetett kérdésemre adni?

Házy Erzsébet és Palcsó Sándor

A kép forrása:Klemen Terézia magángyűjteménye. Az Ő engedélyével!

Házy Erzsébet és Palcsó Sándor

A Dankó Rádió mai, karácsonyi operettműsorában („Az a szép”)  többek közt Offenbach zenéjét élvezhettük:

• Jacques Offenbach - Hector-Jonathan Crémieux, Ludovic  Halevy - Romhányi József: A sóhajok hídja 

Km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás – a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1976. december 26., Kossuth Rádió 18.50 - 20.13

-  Malatromba dala: „Úgy gyötör a vágy, kérlek, hallgass meg hát, te szépség! Az ostromlott vár adja meg magát már de végképp! Ne félj ha győz, zsarnokot győz,  trallalala-trallalala-trallalalala-la,  előtted majd térdet is hajt, trallalala-trallalala-trallalalala-la... /Míg üldözlek, szíved ostromlom rég, én drágám, míg küzdenem kell, addig kell csak a csel, az ármány!. Ne félj ha győz...” (Palcsó Sándor)

Ma 57 éve, Karácsony első napján mutatta be a Rádió Dalszínháza:

• Johann Strauss – Fischer Sándor: A denevér (1963. december 25., Kossuth Rádió 19.05 –22.00)  -

Házy Erzsébet (Rosalinda, László Margit, Szőnyi Ferenc, Ilosfalvy Róbert, Kozma Lajos, Melis György, Radnay György, Palcsó Sándor…, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Lehel György –Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Mikó András.

A felsorolt művészek közül egyedül Palcsó Sándor van még köztünk - Hála Istennek!

Lendvay Kamilló: A bűvös szék – finálé

video  - youtube (17 perc)

A „Zenés tv színház” produkciója (opera)

Bemutató: 1972. szeptember 30.

Szövegét Karinthy Frigyes nyomán Devecseri Gábor írta.

Rendező: Vámos László

Km. a  Magyar Állami Operaház zenekara

Vezényel: Lukács Ervin

Szereplők:

Géniusz – Bende Zsolt

Államtitkár – Sólyom-Nagy Sándor

Titkárnő – Sudlik Mária

Tanácsos – Udvardy Tibor

Miniszter – Nádas Tibor

Költő – Palcsó Sándor

Lány – Domonkos Zsuzsa

Hivatalszolga – Katona Lajos

Szeged, 1968. július 18. - Palcsó Sándor (b) és Nádas Tibor operaénekesek Erkel Ferenc: Bánk bán című operájának főpróbáján. Július 20-án ezzel az előadással veszi kezdetét az 1968. évi Szegedi Szabadtéri Játékok. Az opera rendezője Szinetár Miklós.

 MTI Fotó: Keleti Éva

Palcsó Sándor, a Magyar Állami Operaház örökös tagja 

A régi interjú szövegéből, ami idén, 2020-ban jelent meg a  /Parlandóban – 2020 /2020– 6./Hankiss Ilona/

HANKISS ILONA: „PALCSÓ SÁNDOR OPERAÉNEKES”

Hankiss Ilona /H.I./: Ha Rád gondolok, a „Pelléas”, „Borisz Godunov” és a „János vitéz” előadása jelenik meg előttem. Három nagyon különböző alakításod, ami általad, minden alkalommal valódivá vált. Bűvészmutatvány lett volna? Ugye nem annak érezted?

- Amikor behívtak katonának, akkor úgy gondoltam, jobb énekelni, mint harcolni, ezért jelentkeztem a Honvéd művész-együttesbe. Felvettek. A „Rigoletto”-t mutattuk be. Érsek Marika, a kórus szólista részlegének korrepetitora, tanította be nekem Borsa szerepét. „Kisfiam, téged az Isten is színpadra teremtett, boldogan előkészítenélek az operai pályára.” mondta. Kétségbeesetten tiltakoztam, önbizalmam nem volt, féltem ettől a pályától. De Marika győzött, tüneményes lelkiismeretességgel, szeretettel dolgozott velem. A próbaéneklés után csodák csodájára felvettek. 1957-től megindult tehát a nagyüzemi munka, egyre jobban megszerettem ezt az életet

H.I.: A Honvéd művészegyüttes ontotta a jobbnál jobb énekeseket, kiváló ajánlólevelet adott a pályára: Réti József, Szőnyi Ferenc, Ilosfalvy Róbert, Nagy János és még sokan mások indultak el onnan.

- Zenei biztonságot szereztünk, ez az állandó agytorna nagyon megkönnyítette későbbi munkánkat. Nekem főleg a modern művek megoldásához adott nagy segítséget. Lassan ráállt a fülem, fejem, erre a zenére. A legnagyobb hálával az „Albert Herring” -nek tartozom. Fiatal voltam, ez a szerep színészileg, zeneileg rengeteg lehetőséget nyújtott. A Hamlet, a Lucifer, a Vizsgálóbíró… kivételes színskála még egy prózai színész számára is.

H.I.: A csúcspont a Pelléas volt.

- Ez a darab maga a csoda. Az Operaház történetének is kiemelkedő, megismételhetetlen produkciója volt.

Ezután a gyönyörű szerep után, végül karakter szerepeknek szenteltem az életemet. Számomra ez nem volt megalázó, mert így sok érdekes figura bőrébe bújhattam: Mime, Loge, a „Borisz Godunov” Bolondja a „Hovanscsina” Írnoka, a „Katerina Izmailova” részeg Muzsikja…Mindig arra törekedtem, hogy kiszedjem a szerepek zsírját.

H.I.: Hogyan?

 - Emberfeletti fizikai és szellemi munkával. Először alaposan megrágtam a szöveget, értelmeztem, majd megpróbáltam a hangjegyeket rárakni. A rossz fordítások sokszor akadályozzák ezt a munkát. Ha jól olvasom az anyagot, akkor már tudom is kívülről, gyorsan tanulok.

A figurát keresem mindenütt, lesem, figyelem az embereket: hogy mozog egy púpos, egy nyomorék? A „Brankovics”-ban „megvakítottak”. Meg kellett lesnem, hogy jár egy vak, hogy tartja a fejét, mikor mások szavára figyel? Regényekben kerestem hasonló típusokat. Egy karakterszínész nem dolgozhat sablonokkal, sok élményt kell begyűjtenie, hogy legyen miből válogatnia. Igyekeztem mindig példamutató munkával kiugró produkciót létrehozni.

H.I.: A rendezőtől mit vártál?

- Legyen társ, aki nem tekint kísérleti nyúlnak, akitől tudok tanulni, aki nem erőszakos. Fogadja el az én jó megoldásomat, építse be elképzeléseibe. Így válok én is alkotó partnerré.

H.I.: Kész a szerep, kezdődhet az előadás. Nyugodtan lépsz színpadra?

- Mindig volt, van lámpalázam. Talán azért tanultam annyit, mert biztos akartam lenni magamban. Nehogy arra keljen gondolnom, uramisten most mi következik? Még így is sokat szenvedtem előadás előtt, de mikor elkezdődött a játék, már hideg fejjel dolgoztam.

H.I.: S ha valami hiba csúszott a játékba, azt is hidegen ráztad le magadról?

 - Nem, akkor egyenesen sírva fakadtam. A kis hibát is óriásinak képzeltem, amit talán a közönség észre sem vett. Bántott, mert mindent megtettem, hogy jól sikerüljön. Egész napom memorizálással telt el, ismételgettem, dúdoltam szerepemet egészen addig, míg le nem mostam magamról a festéket. De emberek vagyunk, így hibázunk néha. Engem nagyon megviselt a pálya, de talán azért sikerült néhány szép pillanatot létrehoznom.

H.I.: Kellenek ezek a kis botlások, elgondolkozások, így mélyül, gazdagodik a szerep. De azért jó, ha ilyenkor van valaki, aki átsegíti az embert a mélypontokon.

- Feleségem „kos érvekkel” mindig kiemelt ezekből a hangulatokból. Otthon több órás beszélgetés alatt elmondta a véleményét, amiből sokat tanultam. Közben vacsorázgattam, s fél éjszaka már el is telt. Igen, a legőszintébb véleményt a házastárstól kapja az ember. Fiatal énekes koromban egy rádiófelvétel után feleségem így szólt hozzám: „Édesapám, úgy énekeltél, mintha fejjel lefelé lógattak volna.” Egy világ omlott össze bennem. Később utánagondoltam, igaza volt, rossz voltam. Hiú, gyarló emberek vagyunk, az esik jól, ha zseniálisnak tartanak és kétségbeesünk, dühöngünk, ha rosszat írnak rólunk. Én nagyon szenvedek, ha bántanak. Férfiasan bevallom, legtöbb esetben összeszedtem magam és vissza is vágtam. Általában nem kollégákkal volt bajom, hanem a kicsit feljebbvalókkal.

H.I.:  Apró, jelentéktelen viták lehettek ezek, hiszen pályád során minden lehetőséget megkaptál, munkádat kitüntetésekkel elismerték, ennél többet nem kívánhat az ember. Vagy talán mégis?

 – Egy furcsa nagy vágyam volt, ami nem teljesült. Úgy éreztem, hogy az Otello, a zeneirodalom legnagyobb karakterszerepe, bonyolult, fantasztikus személyiség. Démoni vágyak fűtik, tobzódnak indulatai. Nem szükséges bel canto hangon énekelni, csak talán az első felvonás duettjét. Óriási színészi lehetőség, a karakter színek hatalmas kavalkádja. Fáj, hogy ez a lehetőség bennem maradt.

S hadd beszéljek itt még egy mániákus ideámról. Olyan együttest szeretnék létrehozni, valódi művész egyéniségekkel, melyben egyik este X Jóska lenne a vezető szereplő, Y Péter a karakter énekes. A másik este megfordulna a szerepkör. Így mindenki meg tudná mutatni, mire képes, s az előadás nívója kiegyenlítődne.

Nem lehet hosszútávon vezető szerepet énekelni. Fizikai képtelenség kiegyensúlyozott munkát nyújtani, pihenés nélkül. Helyes ökonómiára van szükség. De ne úgy kíméljenek minket, hogy szerepeinket elveszik, mert ezzel megölnek.

H.I.: A mai kezdők is csak főszerepet vállalnak szívesen.

- A szamárlétrát végig kell járni. Futóversenyre nem lehet akkor menni, amikor még járni se tud az ember. Sok aggódó fiatalt látni, nagy felelősség van a vállukon, mindent meg kell oldaniuk, amit rájuk bíznak.

H.I.: Amikor Te indultál, más volt a gyakorlat? 7

- Több időnk volt a fokozatos munkára. Az idősebb kollégák maguk közé fogadtak. Én felnéztem rájuk, figyeltem őket, meg akartam tőlük tanulni mindent, amit csak lehetett. Csodálattal néztem Nádasdy rendezéseit. Egy névsor a „Mesterdalnokok”-ból: Osváth, Simándy, Székely, Losonczy, Maleczky. Ebbe az előadásba kerülhettem be én, mint Dávid.

Kedves emlékeim is vannak a „Nagyokkal” kapcsolatban.

Székellyel először a Szöktetésben kerültem össze. Bementem az öltözőjébe: „Mester, nagy öröm számomra, hogy önnel énekelhetek, nem szeretnék valami szamárságot csinálni, milyen kívánsága van?” „Figyeltem Magát eddig is, jól tudja szerepét, biztos vagyok benne, hogy kettőnkkel az előadáson baj nem lesz.”

Losonczy csodálatosan rajzolt, festett, maszkjait is egyedül készítette. Szerettem volna ellesni tudományát, ezért egyszer hozzá is bekopogtam. Kicsit félve, mert sokan barátságtalan, morózus embernek tartották. Kértem, engedje meg, hogy nézzem, hogy készül híres maszkja. Arca ellágyult, elhomályosodott a szeme, éreztem, jól esett neki a kérésem.

Svéd egyszer rosszhangulattal indított egy Rigoletto előadást. Hangja se szólt úgy, mint máskor. Odamentem hozzá jelenet közben: „Ezt a csodás technikát, ezt a fantasztikus tudást gyönyörűség hallgatni…” Tetszett neki a dicséret és a híres Cortigiani előtt odasúgta nekem. „Figyelj Sándorkám, most neked fogok énekelni”. Attól kezdve ragyogóan ment minden. Így tudta a szakmát, így tudott jól, vagy rosszul énekelni.

Gyurkovics is izgult, egyszer egy Rigolettóban így szólt: „Palcsókám, szorítson nekem, ez a kettes a magáé. „Nagy művészektől 10-t szoktam kapni az izgulásért” mondtam mosolyogva. Mária nagy művész volt, megadta a 10-t. Boldog vagyok, hogy ennek a nagy korszaknak részese lehettem. Ma is ebből élek.

H.I.: És ma?

- Valahogy összekuszálódott minden. Persze féltékenység mindig volt, hiszen mindenki arra vágyik, hogy este ő legyen a sztár. De ma valahogy szoprán irigyli a tenort, basszus az altot. Rossz hangulatban, érzelmi rendetlenségben pedig nem lehet színházat játszani. Gyűlölet nem tarthat össze egy foci csapatot. Összjáték nélkül nincsen gól, az a játék viszont, ahol nincs gól, nem ér semmit.

H.I.:  Néha az a vád ér bennünket, hogy emlékeink kiszínesedtek, hogy az úgy nevezett „arany korszakot” ifjúságunk lelkesedése teremtette csupán. Kevés kezünkben a bizonyíték, egy-egy rossz minőségű lemez és sok-sok rajongó elbeszélés, amelyek mindegyike számunkra nagyszerű emléket kelt. Sajnos munkánk fájdalmas sorsa a megismételhetetlenség. De folytassuk történetedet ott, ahol pályád töretlen vonala hosszabb időre megszakadt.

- Jó kis figyelmeztetéseket kaptam a Jóistentől, kemény betegségeken estem át. Nyugdíjba mentem. A régi intenzitással nem tudnék dolgozni már, csak olyan munkát vállalok, ami nem erőltet meg. Mégis ott vagyok a pálya szélén.

H.I.: Nagyon megváltozott az életed? A tiltások, az önkímélet kényszere nem kísért már?

- Sose kíméltem magam, próbáltam úgy élni, mint egy civil ember. Részt kellett vállalnom a házi teendőkben, család apa-anya voltam egy személyben, feleségem sokat betegeskedett. Mostam, vasaltam, reggel ébresztettem a fiamat, reggelit készítettem, indultam bevásárolni. Nehéz színházi feladatomra így töltődtem fel. Persze előadás előtt nem fárasztottam ki magam.

Mikor túl voltam a munkán és kis szabadidőm volt, igyekeztem nagyon szeretni az életet, jól enni, inni, nótázgatni tábortűz mellett, kis nyaralómban kertészkedni. Két helyen voltam található mindig, a színházban és otthon. Olyan nem volt, hogy valahol vagyok. Legfeljebb az unokámnál.

H.I.:  Baráti kör?

- A mai élet valójában alkalmatlan arra, hogy igazi baráti kapcsolatok létrejöjjenek. Azért vannak barátaim, például a „Pécsi Öregdiákok.”

H.I.:  Kik ezek? Igen emlékszem, híres társaság volt.

- Pécset végzett jogászok, orvosok, akik szórakoztató gruppot alakítottak. Remek társaság. Elég gyakran találkozunk születés-névnapokon, nyári szabadságidőben. Sajnos sokan haltak meg már közülük.

H.I.: Felszabadult időddel, hogy sáfárkodsz?

- Megbűvölten bámulom a tévét, ez változatlanul nagy csoda számomra. Nem szívesen mozdulok ki a házból. A rádióval most is jó a kapcsolatom, sokat koncertezem. A tespedés nem nekem való.

Hankiss Ilona: Most is az öltözőben ülünk, jelenetre várva. A fali mikrofonon át beszűrődnek Borisz hangjai. Én a cárevics arany jelmezében, rajtad a „bölcs” Bolond rongyruhája. Sokszor voltunk partnerek a színpadon. A legkedvesebb emlék mégis talán a „János vitéz.” Egyformán hittük a mesét, komoly felnőttként játszottunk, sírtunk, nevettünk. Boldogok voltunk a játékban és reméltük, hogy ez az érzés túljut a rivaldán és találkozik a közönséggel.

Évekkel ezelőtt készült interjú most olvasható a "Parlandó"-ban

HANKISS ILONA: „PALCSÓ SÁNDOR OPERAÉNEKES”

"A figurát keresem mindenütt, lesem, figyelem az embereket: hogy mozog egy púpos, egy nyomorék? A „Brankovics”-ban „megvakítottak”. Meg kellett lesnem, hogy jár egy vak, hogy tartja a fejét, mikor mások szavára figyel? Regényekben kerestem hasonló típusokat. Egy karakterszínész nem dolgozhat sablonokkal, sok élményt kell begyűjtenie, hogy legyen miből válogatnia. Igyekeztem mindig példamutató munkával kiugró produkciót létrehozni."

Az interjú szövegének illusztrációi között két Házy Erzsébet- Palcsó Sándor közös fotót találunk - operajelenetekből:

Erkel Ferenc: Brankovics György c. operájában Házy Erzsébettel (momus.hu)

Házy Erzsébet és Palcsó Sándor a Koldusoperában /Benjamin Britten - John Gay/ (momus.hu)

/Parlando.hu – 2020 /2020– 6./Hankiss Ilona/

Hankiss Ilona operaénekesnő: Az Operaélet című legendás művészeti folyóiratban kollégáimmal „Az opera fény-árnyékában” címmel készített interjúim a parlandóbeli megjelenése után előre láthatólag könyv formájába is olvashatók lesznek.

Palcsó Sándor  november 8-án betöltött 91. születésnapjára

Isten éltesse, szeretettel:

Házy Erzsébet és Palcsó Sándor

Forrás: Klemen Terézia magángyűjteménye - az Ő engedélyével

Palcsó Sándor énekfelvételei (opera, oratórium, operett, daljáték, zenés játék, mesejáték, egyebek) egykor  - a hatvanas évek elejétől évtizedeken át - szinte napi rendszerességel voltak hallhatóak a Kossuth, a Petőfi és az URH (később  3. műsor; Bartók Rádió)  adókon.  (A televízió zenés színházi felvételeiről nem is szólva...)

Utóbbi években a Dankó Rádió operettműsoraiban ("Túl az Óperencián", "Az a szép") Nagy Ibolya és Erdélyi Claudia műsorvezetők szerkesztésében hangzottak és  hangzanak el több kevesebb rendszerességgel Palcsó Sándor ének közreműködésével (is) készült Rádió Dalszínháza felvételeinek részletei.  Úgy tudom, Palcsó Sándor olykor-olykor belehallgat ezekbe az adásokba... 

Operákból, daljátékokból, operettekből - Palcsó Sándor énekel, 75. születésnapján, felvételeiből

2004. november 8., 23.04 – 24.00 Kossuth Rádió

Szerkesztő: Szőkefalvi-Nagy Katalin

(A műsor részletezését nem közölte a korabeli rádióújság)

„Egy énekes – több szerep”

1988. november 8. , Kossuth Rádió, 21.00 -22.00

Szerkesztő: Schubert Ferenc

Palcsó Sándor felvételeiből

1. Ránki György: Pomádé király – jelenet és szövőkettős, II. felv. (Palcsó Sándor mellett km. Palócz László, Dene József és az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Oberfrank Géza)
2. Lendvay Kamilló: A bűvös szék – Szív Sándor áriája (km. Sólyom-Nagy Sándor)
3. Szokolay Sándor: Hamlet – „Lenni vagy nem lenni”, Hamlet monológja, II. felv.
4. Wagner: Siegfried – Mime halála (km. Csányi János)
5. Beethoven: Fidelio – Marcellina és Jaquino kettőse, I. felv. (km. Andor Éva)
6. Offenbach: A sóhajok hídja – Malatromba álma
7. J. Strauss: A királyné csipkekendője – A miniszter dala
8. Planquette: Rip van Winkle – Nick dala
9. O. Straus: Varázskeringő – keringő (km. Bende Zsolt)
10. Szirmai Albert – Martos Ferenc: Alexandra – „Kicsi feleség”
11. Fall: Pompadour – „Ó József, ó József” (km. Kalmár Magda)
12. Nádor Mihály – Kulinyi Ernő: Babavásár – Agglegények dala (km. az MRT Énekkara)
13. Kálmán Imre – Dalos László: Joséphine császárné – „Kislány, kislány” (km. Domonkos Zsuzsa)
14. Lehár Ferenc – Szabó Miklós: A bécsi asszonyok – „A banda élén”
15. Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár – „Dzsilolo”  (Km. Házy Erzsébet)

Boldog születésnapot! Isten éltesse sokáig egészségben , jókedvvel!

Boldog születésnapot! Isten éltesse sokáig egészségben , jókedvvel!

Budapest, 1961. szeptember 28. Palcsó Sándor Dávid szerepében Richard Wagner Nürnbergi mesterdalnokok című operájának próbáján a Magyar Állami Operaházban. A darabot október 3-án mutatják be.

MTI Fotó: Keleti Éva

Palcsó Sándor ma 91 éves!

Előkerestem az Operaélet 1998. szeptemberi számát, benne Dalos László cikkét, melyben egy hosszú interjú olvasható Palcsó Sándorral.

Most ebből idézem az utolsó bekezdéseket:

[...] „Beszélgetünk. Idézzük a múltat. Előrefutunk, majd visszatekintünk az időben. Észrevesszük, hogy az 1959. február 17-én először énekelt Valzacchi A rózsalovagban az a comprimario-buffo karakterszerep, amelyet - már nyugdíjasként - utolsó fellépésén énekelt az Operaházban, 1986. október 22-én.
- íme, a tyúk meg a tojás problémája - jegyzi meg mosolyogva Palcsó Sándor -, tehát: azért nem fejlődött-e ki a hangom szép bel cantósra, mert korán belekerültem a modern karakterszerepekbe is?! Vagy azért tudtam-é ezt a szerepkört viszonylag jól csinálni, mert eleve nem volt bel cantóm?! Emlékszem, 1958-ban határozták el, hogy minden szezonban bemutat az Operaház egy nem szokványos művet. Ezekbe én mind bekerültem.
Az ember persze sokszor érezte, hogy azon az estén nem ő az úgynevezett első tenor. De ettől még az ügynek pontosan ugyanolyan rangja lehet! Hadd hivatkozzam egy német meg egy olasz példára.
Gerhard Unger és Piero De Palma egész pályafutásuk alatt comprimario-, buffó- és karakterszerepeket énekeltek. Mégis a maguk helyén legalább akkora volt a nemzetközi ázsiójuk, mint mondjuk, René Kollónak. Más kérdés, hogy nálunk a karakter-tenornak nincs akkora hangja. A lényeg mégis az, hogy ha este kiálltam a színpadra, hogy a Wozzeck kapitányát vagy a Katyerina Izmajlova részeg muzsikját énekeljem, nem is várta el tőlem a közönség azt, amit egy Don Ottavio „Dalia sua pace”-áriájától... Ezen nincs mit spekulálni. Nekem mindig úgy kellett énekelnem, hogy a közönség azt a figurát higgye el, amelyet akkor este szólaltattam meg... Karaktertenor! Sokan azt hihették, hogy „be vagyok skatulyázva”. Én viszont úgy látom: ez a skatulya egy óriási láda, sok-sok fiókkal...
És a különböző fiókokban (az eddig emlitetteken kívül) olyan figurák, mint a Brankovics György megvakított fiúja, a Hunyadi László V. László királya, a Bánk bánban Ottó merániai herceg, a Carmen Remendadója, a Trisztán és Izolda pásztora, A Rajna kincse és a Siegfried Miméje, az Otelló Cassiója, az Igor herceg Jaroskája, a Manon Lescaut Edmondója, a Falstaff doktor Caiusa...

Itt van, az egyik fiókban az egyik fő-fő Palcsó-nevezetesség is... Nem véletlen, hogy ha azóta találkozunk, így köszönök rá a Britten-opera főhősére:
- „Nyilvánvaló, hogy szöges ellentétben áll, amit tőlem a mama és Cid kíván..." Ezt a kacskaringós mondatot Albert Herring énekli...
Fölragyog a két szeme:
- Az csoda-emlék, az a Herring! A bemutatója 1960. október 23-án volt. Micsoda nagyságokkal énekelhettem: Gyurkovics Mária, Szilvássy Margit, dr. Palló Imre, Neményi Lili, Németh Anna, Komlóssy Erzsébet, Domahidy László. A három gyereket éneklő Házy Erzsébet, Koltay Vali, Fehér András. Varga András, „pofon csapta” Cid szerepe. És Göndöcs József! Olyan polgármester volt, hogy az csoda... Az Albert Herring nagyon lendített előre a pályámon, sokat adott nekem. Eredetileg egy évvel előbb kellett volna bemutatnunk, de valamiért elcsúszott az egész. És ez a csúszás jót tett a produkciónak. Rengeteget tudtunk próbálni. A premierre aztán a Mikó András rendezte darab úgy állt, mint a Sión hegye.
Herring: abszolút főszerep, karakter-főszerep. Innét olyan emlékezetes újabb alakitásokig jutott el Palcsó, mint a Mesterdalnokok Dávidja, A koldusdiák címszerepe, Debussy Pelléasa - micsoda három különböző égtáj, hangulat és vérmérséklet! Szokolay Sándor Vérnászának Holdja, Hamlet-operájának címszerepe; Ránki György Az ember tragédiájának Luciferé, Petrovics Emil Bűn és bűnhődésének Porfirij Petrovicsa - micsoda nagyszerű sorozata magyar operák jelentős szerepeinek! A Salome félelmetes Heródese; a Porgy és Bess fanyar-ficsúr Sporting Life-ja... A Wagner-„kettős”: Mime és Loge! A Muszorgszkij-„kettős”: a Borisz Godunov Bolondja és Sujszkij hercege: a legemlékezetesebb Palcsó-alakítások közé tartoznak.

Mi történt 1983. március 1-jén?
A Borisz Godunov volt műsoron. Megdöbbentő fölismerés: csak egy Bolond van és egy Sujszkij: Palcsó! A két szerep többi tulajdonosai külföldön vannak vagy betegek...
Ekkor történt, hogy tenoristánk - mind a kettőt elénekelte! Minthogy a két figura csak egyszer találkozik, a templom előtti képben, Sujszkij ott esedékes énekelni valóját átadták Scselkalov alakítójának. A díszlet mögötti gyors átöltözés után Palcsó Sándor a Bolondot is, Sujszkijt is megszólaltatta! Emlékezetes napja ez a magyar operajátszás krónikájának...

Az ilyen múltidézéseket nem lehet befejezni, legföljebb abbahagyni.
- Mivel fejezzük be ezt a beszélgetést? Természetesen azzal, hogy találkozásainkat folytatjuk...
-Hadd mondjak valamit, amit nagyon szerettem volna... Én elvből soha nem kértem szerepet. Amit nem tartottam nekem valónak, például A sevillai borbély Almaviváját, azt nem vállaltam. De kérni nem kértem. Viszont az operairodalom legnagyobb karakterszerepét - az én hangomon! - szívesen elénekeltem volna. Azért nem mertem megkockáztatni, hogy kérjem, mert talán kinevettek volna és megbántották volna az elképzelésemet, ahogyan az egészet fölépítettem magamban... De hagyjuk a rébuszokat. Kimondom, miről van szó: nagyon sokat gondolkoztam Otellón. Szerintem Otelló az operairodalom legcsodálatosabb karakterszerepe. Ezernyi hangszínnel lehet benne elmondani Shakespeare-t..."

/Dalos László/

Holnap, november 8-án ünnepli 91. születésnapját a Magyar Állami Operaház  magánénekese (tenor), örökös tagja, Palcsó Sándor! 

Ebből az alkalomból - már ma - idemásolom az "Operaélet"  magazin 2004-es, ötödik számából Palcsó Sándor 75. születésnapja alkalmából írt köszöntő sorokat, melyek szerzője a napokban elhunyt aranytollas újságíró, egykori rádiós-televíziós szerkesztő-riporter, tanár, László Zsuzsa volt

„Palcsó Sándor 75 éves”

Csendben, visszavonultan, szerető családja körében ünnepelte 75. születésnapját az Operaház egyik legkiválóbb magánénekese, a Liszt-díjas, érdemes művész, Palcsó Sándor.

Mi, akik még élvezhettük a dalszínház színpadán alakításait, csak sajnáljuk, hogy ma nemigen akad hozzá hasonló összetett egyéniség. Palcsó Sándor számára ugyanis a szerep egyszerre volt zenei és drámai feladat, hangi kívánalmaknak éppúgy eleget tett, mint ahogy a művek egészéhez járult hozzá magas színvonalon a drámai vagy a vígjátéki, vagy a tragikus figurák tökéletes kidolgozásával. Számára nem volt „kis szerep”, mert a legkisebb figurából is igazi karaktert tudott formálni. Oroszlánrészt vállalt magára a XX. századi új magyar operák színpadra vitelében, Ránki György, Mihály András, Szokolay Sándor, Petrovics Emil műveinek ősbemutatóiban. Repertoárja 80 szerepet (!) ölelt fel, otthon volt Britten, R. Strauss, Wagner, Mozart világában és kiváló operetténekes is volt.

Szerencsére a Magyar Rádió számtalan felvételen örökítette meg remek énekkultúráját, gyönyörű szövegmondását, és 75. születésnapja alkalmából a Kossuth adón egyórás műsorral köszöntötték Palcsó Sándort november 8-án.

Az Operaélet szerkesztősége is további jó egészséget kíván a remek művésznek.

E cikk írója pedig köszöni az évtizedek alatt tőle kapott élményeket, és csak csendben reménykedik, hogy Palcsó Sándor minél előbb megkapja a már régen megérdemelt „Örökös tag” kitüntetést.

/László Zsuzsa/ 

László Zsuzsa és sokunk kívánsága megvalósult: Palcsó Sándor 2014-ben a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja lett!

Itt említem meg Palcsó Sándor két könyvét, melyekben életére, művészi pályájára tekint vissza, sok fénykép-illusztrációval:

• "Én a pásztorok királya... Palcsó Sándor emlékei" (Bartos Csilla szerkesztésében, 2011)

• "A többi, néma csend." Palcsó Sándor portréja (Bartók Gergely szerkesztésében, 2017)

Talán Palcsó Sándor van már egyedül csak köztünk, mint "utolsó mohikán",  a Magyar Állami Operaház "aranycsapatából" - doyenként.

A mostani születésnapi  gratuláció mellé kívánkozik: Isten éltesse még soká jó egészségben, nyugalomban - szeretetünkben -, az "örökifjú" operaénekesünket, Palcsó Sándort!

Palcsó Sándor operaénekes visszaemlékezése Házy Erzsébetre

Részlet Klemen Terézia Az évszázad Manonja – Házy Erzsébet című képes könyvkiadványból (2018)

Palcsó Sándorral 2017. szeptember 17-én készítettem beszélgetést, ekkor mondta el élményeit és emlékeit a művésztársról, pályatársról, Házy Erzsébetről.

[…]

A legelső közös darabnál kezdte a visszaemlékezést.

"1957-ben Auber Fra Diavolóját próbáltuk az Erkel Színházban - (Búbánat: elírás lehet ez az évszám, ugyanis az opera premierje 1959. január 23-án volt.) -, melyet Szinetár Miklós rendezett. Erzsi már akkor ismert volt, nem igen akart velem próbálni. Még zöldfülű voltam, hiszen akkor kerültem oda, s nem azt csinálta, amire kérte a rendező. Nagyon méregetett, gondoltam, ez a nő ki akar próbálni engem. A bemutató előadáson van egy olyan rész, hogy már rég találkozott a két szereplő, s Zerlina, azaz Erzsi örömében a nyakamba ugrik. Észrevettem, hogy igencsak teljes erőből nekiiramodott. Kitámasztottam a lábam, nehogy elessünk, mert valószínű ez volt a szándéka, és ahogy belerepült a nyakamba, bizony jól megfogtam, még a bordája is reccsent, s a fülébe súgtam: most jobb? Ezzel csak azt akartam bemutatni, hogy milyen gondolkodásmódja volt Erzsinek. Észrevette, hogy megvan bennem is a megfelelő vagányság, merészség, és többet soha semmi konfliktus, de még piszkálódás sem volt közöttünk. Amolyan hasonszőrűek voltunk, ráéreztünk a dolgokra, mit hogyan kell.

[...] Manon élete legnagyobb szerepe volt. Alakításban és lelke mélyén is ezt szerette. Nagy találkozás volt szerep és szereplő között. Először is sugárzóan szép volt, amikor felöltözött a szerepben. Egyszerű lányként érkezik az első felvonásban a fogadóba, és ahogy a második felvonásban átváltozik gazdag dámává a híres aranyruhában, aztán bebörtönzött kurtizán, aztán a sivatagi vándorlás és végül a halála, egyszerűen döbbenetes a szerkezetfelépítés. Az átváltozás csodája volt.

Csak néhány szerepet, darabot szeretnék kiemelni, mindet lehetetlen. A Margitszigeten a nyári szabadtéri színpadon, az első Cigánybáróban játszottunk együtt 1962-ben. Nagyon sikeres darab volt, szerették az emberek is, mi is. Szegeden és Pesten is Erkel Ferenc Brankovics György című művében a két testvért játszottunk, ő volt az öcsém. Nagyon szép és sikeres munka volt. Puccini Turandotjában is sikerült nagyon szép operaházi élményt szereznünk a nézőknek. Mihály András főiskolai tanár első operaszerzeménye volt az Együtt és egyedül című mű, ahol szerelmespárt alakítottunk 1966-ban. Nagyon nehéz darab volt, sokat dolgoztunk vele, de mindketten addig csiszoltuk, míg az olyan nem lett, amilyennek mi elgondoltuk, mert egyforma volt a mércénk, amolyan» egy húron pendülők «találkozása volt ez mindig. Ráéreztünk a dolgokra, és azért is adták nekünk a szerepet, mert tudták, általunk siker lesz.”

1972-es évad vége, a felújított Salome. A címszereplő természetesen Házy Erzsébet volt. Palcsó Sándor életműkönyvében így emlékezik:

„Nagy kedvvel készültem a bemutatóra. Éreztem, hogy fontos állomása lesz a pályámnak, életemnek, mint azután ez később be is igazolódott. Jó partnereim voltak, elsősorban Házy Erzsi, akivel pályám során sokat voltunk együtt, sőt barátilag is összejártunk. Erzsi nagyon jó kollégám volt, és mondhatom, jó barátom is.”

„1973-ban a Szegedi Szabadtéri Színház leszerződte az egész Porgy és Bess darabot a teljes operaházi szereposztással. Ezen kívül Szokolay Sándor elkészült új operájával, a Sámsonnal, ahol ismét nagy szereposztással tanultuk a művet: Melis György, Házy Erzsébet, Faragó András és én, Palcsó Sándor, ugyanis ez a szereplőgárda biztosíték volt a szerzőnek, hogy a darab biztosan jó fogadtatásban részesül, s a nagyközönség kíváncsi lesz rá már a színészek miatt is.”

„A szívem majd megszakadt, amikor értesültem halálhíréről. Még előtte a kórházban meglátogattam, de én naivul reméltem, hogy felgyógyul. A munkánk mindig olyan volt, mikor a szív és a lélek összehajol… egy jó embert veszített el a társadalom. Nagyon jó volt vele dolgozni, nekem a későbbiekben soha többé nem volt ilyen kaliberű, nagy partnerem. Nyugodjék békében!”

• Pesti Műsor, 1982. november 3.

JUBILEUM

„Kérem az obsitot, de ha baj van, gyüvök én”

Negyedszázados operaházi jubileumát ünnepli az  idén Palcsó Sándor, akinek eddigi pályafutását a sokszínűség, az alakítások változatossága jellemzi, a János vitéztől Wagner-szerepeken keresztül Balassa Sándor Az ajtón kívül című operájának Beckmannjáig. 25 év, 72 szerep — jellemezhetnénk röviden énekesi múltját.

— Valójában harminc éve, 1952-ben kezdtem énekelni a Honvéd Művészegyüttes férfikarában. Innen hoztam útravalóul a zene szeretetét, itt tanultam meg a színpadi fegyelmezettséget, a művészi alázatot. Nem hallgathatom el hálámat az áldott emlékezetű Érsek Mária iránt, aki fiatal koromban rengeteget foglalkozott velem s haláláig tanárom maradt.
Visszatekintve az elmúlt 85 évre, a pályám tele volt örömmel, művészi gazdagsággal. Olyan lehetőségekkel élhettem, amelyeket az operaszínpad csak kevés embernek nyújthat a szélsőséges karakterszerepek hosszú sorával. Korábban számos mai szerző igényes, nagyfokú muzikalitást és
biztos zenei memóriát igénylő darabjában énekeltem, amelyekkel komoly művészi rangot vívtam ki, és elismerést is hoztak.

Mostanában a Borisz Godunov Bolondjaként láthat és hallhat az Erkel Színház közönsége. Nem túl nagy szerep, de talán pályám legkedvesebbike, mert már 22 éve énekelem.
Az idő múlásával nem lettem boldogtalanabb és bár a szerepköri adottságok változnak és így a nagy feladatok csökkennek, változatlan igényességgel dolgozom. Amíg a hangszálaimat meg tudom mozgatni és amíg hívnak, örömmel énekelek mindenhol. Szeretett Hárymmal szólva: „Kérem az obsitot, de ha baj van, gyüvök én...”

—tarján—

• Esti Hírlap, 1982. november 9.

A tenorista jubileuma

MA ÜNNEPELIK PALCSÓ SÁNDORT

Az Erkel Színházban ma este fél 6 órakor a Borisz Godunov előadása előtt ünnepséget rendeznek a színpadon. Palcsó Sándor kiváló művészt köszöntik operai tagságának 25. évfordulója alkalmából. Utána Palcsó Muszorgszkij művének Bolond-szerepében lép fel.

— Hogyan foglalná össze negyedszázados jubileumát? — kérdeztük ebből az alkalomból tőle.
— Csak az operaházi munkám kezdete óta telt el ennyi idő — felelte —, hiszen valójában három évtizede vagyok a pályán. Ugyanis színházi szerződésem előtt öt évig a Honvéd- együttesben énekeltem szólistaként.

— Hány szerepet alakított eddig a társulatban?
— Hetvenhármat! Főként Mozart, Puccini, Verdi és Wagner (Mime, Loge) operáiban. De segítettem a magyar szerzők zenedrámáit is. Szokolay Sándor mindhárom dalművében, a Vérnászban, a Hamletben és a Sámsonban volt fontos alakításom. Nem feledkezhetem meg a vizsgálóbíró szerepéről Petrovics Emil Bűn és bűnhődésében, Luciferről Ránki György Az ember tragédiája című misztikus operájában vagy Durkó Zsolt Mózesének Józsuájáról.

Első nagy sikerem Britten Albert Herringjében volt, de szívesen emlékezem a „Pelléas és Mélisande”-beli fellépéseimre. Játékos tenoristának érzem magamat, aki mindig igyekszik valamilyen jellemet megformálni a színpadon, operában és operettben egyaránt, hiszen közreműködtem a János vitéz, A cigánybáró és a Koldusdiák előadásain is. Nem említettem még rádióbeli felvételeimet, ugyanis Balassa Sándor Az ajtón kívül című operájának ott volt velem az ősbemutatója. (A színházban betegségem miatt más kreálta.)

— Mi volt legnagyobb énekesi bravúrja?
— Egyszer 24 óra alatt betanultam Verdi Macbethjének Macduff szerepét!

(Kristóf)

• Esti Hírlap, 1974. május 30.

GYORSÍNTERJÚ

Palcsó Sándor 64 szerepe.

Az idén nyáron Erkel Ferenc Hunyadi László című zenedrámája is felcsendül a Margitszigeten. Palcsó Sándor egyik legjobb szerepét — 1957 óta  hatvannégyet tanult be —, V. Lászlót alakítja. Pályafutását a Honvéd Együttesben kezdte. Lendvai Andor volt első énekmestere; elterjesztette, hogy felfedezett egy fiatal tenoristát, akiről elmondhatja „van ott voce”, azaz van hangja. A „van ott voce” szállóige lett az Operaház tájékán. Palcsó egyike azoknak az operaénekeseknek, akiket a zenebarátokon kívül szerte az országban ismernek, mivel a Zenés Tévé Színház állandó közreműködője. Éneklecke, A csengő, Házi háború, A bűvös szék, legutóbb pedig a Tökéletes alattvaló című daljátékokban láttuk-hallottuk

— Operaházi éveim kezdetén — mondja —, János vitéz, a Koldusdiák, a Cigánybáró voltak a szerepeim. Később bábáskodhattam új művek színpadi születésénél. Például Szokolay Sándor mindhárom operájában, sőt a Hamlet címszerepében is énekeltem. Szerepeltem a C’est la guerre rádiófelvételén, s a szerző, Petrovics Emil Bűn és bűnhődésében a vizsgálóbírót alakítottam. Lucifer voltam Az ember tragédiája Ránki-féle operaváltozatában, Fiú az Együtt és egyedül című Mihály-zenedrámában. Szívügyem a magyar zene szolgálata, akár az operaszínpadon, akár pedig a hangversenypódiumon.  Közreműködtem Liszt Requiemjének, Kodály Székelyfonójának lemezfelvételén. A ma muzsikusai érdekelnek, ezért interpretálom Bozay, Lendvai, Dávid, Soproni műveit.

— Terve?
— A Rajna kincse Loge szerepe. Erre készülök.

(Kristóf)

Kapcs. 298. sorsszám:

(A rádió stúdiófelvételt két évvel megelőző Erkel Színházi operett-bemutatóról.)

• Film Színház Muzsika, 1962. január 12. /Somogyi Vilmos/

Karmester , rendező , főszereplők  A KOLDUSDIÁK -ról

Palcsó Sándor, a Koldusdiák megszemélyesítője mondja:

— Eddig is sokféle szerepet játszottam különböző hangvételű operákban, fő- és epizódszerepeket egyaránt. Most ez az első olyan szerepem, amelyben a szokottnál is nagyobb jelentősége van a színpadi játéknak. Bonyolult szerep Simon diáké. Nem papiros-alak, hanem élő, hús-vér figura. A zenei feladat operai igényű.

Film Színház Muzsika, 1962. február 9. /Szenthegyi István/

Millöcker daljátéka  az Erkel Színházban

„Maga a címszereplő, Palcsó Sándor, sok vonzó vonással eleveníti meg a koldusdiák figuráját, tenorja is meggyőzően szól, s tudatában van a cselekmény-adta potenciális erejének.”

Ma délután a Dankó Rádió Az a szép című műsorában Házy Erzsébet és Palcsó Sándor közös rádiófelvételéről szólalt meg ismét:

• Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33

A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli.

Bessy és Fritz három vidám kettőse:

I. felv.: „- Nagyon vad ez a vadon, ülök a padon s unalommal nézek szét.  - Megyek ide-oda már, ha kegyeskednék helyet adni cseppecskét.  - Ne papoljon már, az idő eljár,  ide mellém, úrficskám!  - Kicsi szívem ijedez, tudom isten,  lesz  szigorú vizsgám.  /- Kettecskén,  az élet édes álom kettecskén, szerelemben összenőve, sülve-főve, kettecskén.  - Kettecskén,  veszélyes üldögélni kettecskén, bizseregve forr a vérem,  furcsa kérem, kettecskén…”  (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

II. felv.: „- Lassan uram, édes uram, miért oly mohó, kár e nagy sietés. Hát hol marad az udvarias bók, sima szó, kézcsókra kész bevezetés? - Nem tehetek róla, ez a sorvasztó láz, nincs hozzá illő szavam. Lázban égve és nem vigyázva szenvedély, ha megrohan. /- Na, de, méltóságos úr, nem szokás ölelni ily vadul! …- Mert a Méltóságos úr túlontúl dúl-fúl…”  (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

II. felv.: „-Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment a kis bohó! – dzsilolo, dzsilolo, dzsilolo  - Oly szörnyen szegény, derekán egy kis kötény, több éppenséggel semmi, ó! - dzsilolo, dzsilolo, dzsilolo  - Csak ment, mendegélt, egy kukkot sem beszélt, csupán az utcasarkon posztoló… - . dzsilolo, dzsilolo, dzsilolo  ...- ...rendőr úr előtt, ki rendre inti őt, mondta hottentottául: dzsilolo. / - Nincsen több ily csoda gazella-termet, a fekete Afrika ölében  termett ez! Tűz folyik erében, hajának ében fürtje lengedez! Ha, ha,ha. Szép szeme sötétje csillog, ha mosolyog, fogsora fehérje villogó, s van neki kicsinyke köténye, dzsilolo....” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

Örömteli hír! 

A YouTube-ra   feltették Carl Millöcker A koldusdiák c. nagyoperettjének  a Rádió Dalszínháza bemutatójaként 1964-ben sugárzott   teljes stúdiófelvételét!!!

Ezen a  linken érhető el.  (0:00 - 1:40:43)

A linkre kattintva, a kísérőszöveg pontosításra és kiegészítésre szorul:

A felhangzó zene alatt megjelenő szöveges felirat tévesen tünteti fel: "Erkel Színház, 1964." Helyesen: Magyar Rádió, 1964,  stúdió-rádiófelvétel

A Magyar Állami Operaház Erkel Színháza 1962. február 1-jén mutatta be az operettet, a második szereposztásban 1962. február 3-án láthatta először a közönség.

A főbb szereplők:

Szymon Rimanowski, a koldusdiák - Palcsó Sándor/Kövecses Béla

Jan Janicki - Bende Zsolt/Turpinszky Béla

Nowalska Palmatica grófnő - Neményi Lili/Szilvássy Margit

Laura, Palmatica grófnő leánya - Ágai Karola/Vámos Ágnes

Bronislawa, Palmatica grófnő leánya - Komlóssy Erzsébet/Svéd Nóra

Bogumil gróf - Maleczky Oszkár/Hámory Imre

Ollendorf, szász ezredes - Faragó András/Palócz László

Wagenheim, őrnagy – Pálfi Endre/Petri Miklós

Porkoláb – Göndöcs József/Kenéz Ernő

Az előadás rendezője Békés András volt és ugyancsak az ő rendezésében és szintén Kerekes János karmester vezényletével készült el a rádiófelvétel, amelynek a bemutatója: 1964. augusztus 15., Kossuth Rádió, 20.20 – 22.00

Békés András rendező és Kerekes János karmester az Erkel Színházban 1962-től játszott, felújított operett két szereposztásából állította össze a stúdiófelvételen hallhatót: az énekművészek ugyanúgy, mint a színházban, a dialógusok szövegét is „felmondják”.

Fordította és rádióra alkalmazta: Gáspár Margit és Kardos György

A verseket Blum Tamás fordította

Vezényel: Kerekes János

Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Bódy Irma)

Zenei rendező: Járfás Tamás

Rendező: Békés András

Szereposztás:

Szymon Rimanowsky, a koldusdiák – Palcsó Sándor
Jan Janiczki – Bende Zsolt
Nowalska Palmatica grófnő – Neményi Lili
Laura. a leánya – Vámos Ágnes
Bronislawa. a leánya – Svéd Nóra
Bogumil gróf – Maleczky Oszkár
Ollendorf  szász ezredes – Palócz László
Őrnagy – Pálfi  Endre

Porkoláb – Göndöcs József
Három tiszt – Szoó György, Regős Péter, Sárosi Gábor
Ulászló – Verdes Tamás
Pifke – Almási József
Pufke – Gál János
Kocsmáros – Balázs István
Herold – Harkányi Ödön

Kapcs. 191. sorszám

2019. november 8-án ünnepelte 90. születésnapját Palcsó Sándor operaénekes.

Bartók Gergely: „A többi néma csend.” – Palcsó Sándor portréja – Magánkiadvány – 2017.

A könyv szövege - ami életrajzi visszatekintés - egyes szám első személyben íródott, Palcsó Sándor szavai.

Az összeállítás és szerkesztés, a kiadás gondozása Bartók Gergely segítsége.  A kötetben szereplő képek Palcsó Sándor archívumából származnak. A fényképek jelentős részét Mezey Béla fotóművész készítette. 

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár ajánlja

Palcsó Sándor művészetéhez kapcsolódó, a képeken látható, szabadon kölcsönözhető dokumentumainkat ajánljuk most szíves figyelmükbe!

Kapcs. 293., 187. sorszámok

Balassa Sándor: Requiem Kassák Lajosért (1969) - magyar felirattal

/YouTube/

Nem divat az 1970-es évek magyar kortárs zenéjét hallgatni. Persze, mert más világból szólnak, mint amiben mi élünk. Ezek is megérthetők, megközelíthetők, csak meg kell próbálni belehelyezkedni ebbe a világba, a korba, amelyben íródtak, háttérismeretek megszerzésével, akár például korabeli politikai vagy kulturális lapok, folyóiratok lapozgatásával. Ehhez a műhöz azonban nem szükségesek háttérismeretek ahhoz, hogy megközelítsük; természetes zeneiségével, a szöveg és zene tökéletes egységével, érzelemközpontúságával, a zenei elemek, effektusok takarékos és indokolt használatával, úgy érzem, a mű képes megszólítani laikus hallgatóját is. Ráadásul az előadás is kiemelkedő: az énekesek minden szava érthető, a hangmagasságok is világosan érzékelhetők. /"Várkonyi tanár úr"/

Előadja Sziklay Erika, Palcsó Sándor, Ütő Endre (ének), a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, Lehel György vezényletével, a felvétel 1971 körül készült.

A képen: Kondor Béla: Gyöngyösi húsüzem építkezése (1959).

1. tétel: 0:00

2. tétel: 8:04

3. tétel: 15:30

4. tétel: 21:52

Kroó György kritikája az Élet és Irodalom hetilap 1971. szeptember 4-i számában (részlet).

Kapcs. 187. sorszám

A Bartók Rádió hangtárából az alábbi linken visszahallgatható:

https://mediaklikk.hu/radio-lejatszo-bartok/?date=2020-06-23_22-00-00&enddate=2020-06-23_23-00-00&ch=mr3#

22:00 – 23.00  Ars Nova 

- a XX-XXI. század zenéje

Tribune Internationale des Compositeurs 1955 – 2019

A díjazott magyar művek (VIII/1. rész)

1. Ligeti György: Lontano – kiválasztott mű: 1969 (Berlini Filharmonikus Zenekar, vez.: Jonathan Nott – Berlin, Filharmónia, 2001. december 13.),

2. Szőllősy András: III. concerto – kiválasztott mű: 1970 (Liszt Ferenc Kamarazenekar, vez.: Sándor János – 6-os stúdió, 1970. február 14.),

3. Balassa Sándor: Requiem Kassák Lajosért – kiválasztott mű: 1972

Sziklai Erika – szoprán,

Palcsó Sándor – tenor,

Ütő Endre – basszus,

Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György  – 6-os stúdió, 1971. július 6.

Szerkesztő-műsorvezető: Bánkövi Gyula

(A Bartók Rádióban, 2020. június 23-án. 22 és 23 óra között hangzott el)

Az időskálán: 22:28:10 -től hallgatható vissza.

Gershwin: Porgy és Bess

Palcsó Sándor (Sporting Life) és Házy Erzsébet (Bess)

Erkel Színház, 1970

Kapcs 286. és 283. sorszámok

Legutóbb április 8-án hallottunk részleteket Jacobi Viktor Leányvásár című operettjéből a Dankó Rádióban (lásd 283. sorszám). 

Ma is felcsendültek a Leányvásár részletei részben más betétdalokkal kiegészülve a rádió „Az a szép” műsorában.

Hozzáteszem, most elhangzott az a negyedik duett Házy Erzsébet és Palcsó Sándor énekével (Jenki-kuplé) – amely az elmúlt alkalommal kimaradt a négy Bessy - Fritz kettős közül, és akkor itt hangot adtam reményemnek, hogy legközelebb ezt is meghallgathatjuk. Úgy lett! (lásd 286. sorszám)

Köszönet érte!

Palcsó Sándor (Pécs, 1929. nov. 8.– ): énekes (tenor). 

Nádas Tibor (Budapest, 1918. december 7. – 1995. november 5.) - énekes (basszbariton)

Szeged, 1968. július 18. Palcsó Sándor (b) és Nádas Tibor operaénekesek Erkel Ferenc: Bánk bán című operájának főpróbáján.

Július 20-án ezzel az előadással veszi kezdetét az 1968. évi Szegedi Szabadtéri Játékok. Az opera rendezője Szinetár Miklós.

 MTI Fotó: Keleti Éva

A Dankó Rádió ma délutáni operettadásában ("Az a szép") hallottuk: 

Carl Millöcker - Hugo Wittmann, Julius Bauer  - Reiner Ferenc, Fáy (Jakab) Béla - Harmath Imre: A szegény Jonathán

Új stúdiófelvételen részletek az operettből: 1974. június 9., Kossuth Rádió, 16.00 – 16.18

Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás 

• Jonathan Tripp belépője (Palcsó Sándor)

„Jaj, Istenem, mi lesz velem, úgy fáj Mollyért a szívem, most elveszítem kedvesem, kirúgtak itt nagy ívben. Jaj, Istenem, ez borzalom, hol főzhet majd egy volt szakács?! Sem kedvesem, sem otthonom, ez igazán már sorscsapás,  ez igazán már sorscsapás!. Ó, jaj!  A sors, ó, de borzasztó, amerre lel, csak egyre ver, kikerget itt, az embert itt, ahol szerelme él. Megáll az ész, a gulyásfazék, te drága hely, te spárgafej, agyő-agyő, szalontüdő, te szerelmeslevél! Ó, jaj nagy ég, nincs aki velem érez! Csak szerelem! Nincs kegyelem!   … A végzet kihívni az én művészetem, hogy ily rémséget sütött ki nekem.  /Én kincstelen, nincstelen Jonathán, hogy fájna, ha látna ma jó anyám! A reggeli és ebéd gondok, annyit mondok, mélyen sérti a gyomrot! Ha reggelig, estelig koplalunk, a bajjal is, jajjal is jól lakunk,… csak nyomor vár, ezt az életet nem bírom már!...”

• Rondó (Palcsó Sándor) - eredetileg Tobias Quickly, impresszárió dala basszus hangra

„Csupán az impresszárió, az érti csak mi szép, mi jó, hol itt, hol ottan  látható és már rohan tovább. Mi kell ehhez, ki gyors, merész, ki gyors, merész, ha van kis ész.  Na persze hozzám könnyű lész,  ha tiéd a nagyvilág! /Voltam táncoktató, medvetáncoltató, ültem elefánton, jártam teveháton, krokodilt neveltem, mázsás súlyt emeltem, persze karcsú voltam, érthető. /Nézek művésznőket, közvetítem őket, dúsat vagy soványat, hozom mindahányat, kell egy tenorista? kérem itt a lista, nálam bármi beszerezhető! Ide jövök-e, oda megyek át, hozom a csodát, tűzön-vízen át! Máma Budapest, holnap Bukarest, ahol viheted, oda sietek, Párizs, Róma, Bécs, Nyiregyháza, Pécs, nagy igényű a publikum! Tratata, csim-tratata! Csim-bum- bum-bum-bum-bum! / Csupán az impresszárió, az érti csak mi szép, mi jó…”

Házy Erzsébet és Palcsó Sándor közös énekfelvételei a Magyar Rádió Dalszínháza produkcióiban:

Lehár Ferenc: A víg özvegy (1962) - Házy (Glavari Hanna), Palcsó (Zeta Mirko)

Johann Strauss: A denevér (1963) - Házy (Rosalinda), Palcsó (Dr. Blind)

Jacobi Viktor: Leányvásár (1964) - Házy (Bessy), Palcsó (Fritz)

Jacques Offenbach: A szép Heléna (1965) - Házy (Heléna), Palcsó (Akhilleusz)

Leo Fall: Pompadour (1967) - Házy (Pompadour), Palcsó (Calicot)

Lehár Ferenc: Giuditta (1968) - Házy (Giuditta), Palcsó (Pierrino)

Fényes Szabolcs: Maya, (1971) - Házy (Maya), Palcsó (Légiós kapitány)

Carl Millöcker: Dubarry (1973) - Házy (Dubarry =Jeanne), Palcsó (Brissac márki)

Szirmai Albert: Mézeskalács (1977) - Házy (Örzse), Palcsó (Buhú, udvari bolond)

Jacques Offenbach: Kékszakáll (1978) - Házy (Klementina királyné), Palcsó (Kandeláber /Bobèche/ király)

Húsvét Nagypéntekjén az alkalomhoz illő dallamokkal teli, szép zenei összeállítást sugárzott a Dankó Rádió ma délutáni operettműsora, „Az a szép” – a műsorvezető-szerkesztő: Erdélyi Claudia

A műsorban elhangzottak részletek ebből a daljátékból is:

Kacsóh Pongrác - Bakonyi Károly - Endrődi Sándor, Pásztor Árpád - Sassy Csaba: Rákóczi

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. január 4., Kossuth Rádió 20.25 – 22.00

- Rákóczi dala, jelenet és Rákóczi megtérése: „- Hogyha jő az este, várom félve-lesve, vár-e rám a csöndes álom, vagy kerget a kétség, kerül a reménység, leszel-e az én párom?... /- Nagyságos fejedelem, mindnyájan megértjük szíved fájdalmát. Hidd el. Közülünk nem egy dúdol ilyen dalt…/-  Fülembe csendül egy nóta még, ott szunnyadott már a szívembe rég. A dajkanóták emléke kél, egy árva népről bús dalt regél…”   (Udvardy Tibor, km.  Agárdy Gábor, Palcsó Sándor, Ujlaky László  - ének és próza)

- Amália és Rákóczi búcsúkettőse: „- Kezembe a kezed, szívemre a szíved, édes párom, tudom, hogy utolszor, tudom, hogy örökre el kell válnunk…”  (Barlay Zsuzsa,  Udvardy Tibor)

- Reuthreim Magda dala: „Fáj, fáj, fáj! Fáj a szívem… Sír, sír, sír!  Sír a lelkem, szegény árva!... ” (Sándor Judit - próza és ének; előtte a dialógusban Palcsó Sándor prózája is elhangzik)

- Magda és Jancsi jelenete – melodráma: „- Magda! Én halálomig a fejedelem mellett maradok!  - Én is, Andris! - Jó éjszakát, Magda!...(Sándor Judit, Palcsó Sándor – prózai dialógus zenei aláfestéssel)

- A III. felvonás fináléja - prózai jelenet, Rákóczi dala, együttes és kórus:  „- És ön nem gondol a feleségére? Sem a gyermekeire? – Igenis gondolok. De ez nem tartozik sem Önre, sem a császárra…/ - És ez nem sejtelem, itt állnak most előttem: az álmok…  - Hadd csókolom meg ajkad, édesem! Hadd ölelem meg gyermekem!.../- Rajta, e végszó: Pro Libertate!…- Lipót császárnak még ezt üzenem. Rajta hát, talpra állj, kesergő nemzetem!  Elég volt a kegyből, elég volt a szó! Lipót császár nem királyunk, eb ura fakó!...” (Udvardy Tibor, Bende Zsolt, Palcsó Sándor, Andor Éva, MRT Énekkarának férfikara)  

Örültem, hogy  Erdélyi Claudia  a korábban hiányolt Leányvásár című operett teljes rádiófelvételéről részleteket szerkesztett be műsorába; Házy Erzsébet és Palcsó Sándor énekében Bessy és Fritz kettősei csendültek fel. Megemlítem, hogy a hallott három kettős mellett még egy negyedik Bessy-Fritz kettős is rajta van ezen a stúdiófelvételen - talán egy következő adásban ez a pompás duett is elhangzik majd:

Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár

- Bessy és Fritz kettőse, 3. felvonás -  Jenki-kuplé: „Volt valahol, élt valahol egy aranyos nő, róla e dalban sok szó lesz,…”  (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor, km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) - Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33

1. vers

Fritz:

Volt valahol, élt valahol
Egy aranyos nő,
Róla e dalban sok szó lesz,
Yorkba bemegy és nyitott egy
Boltot is ott ő,
Egy pálinkás-boltot, au, jesz.
Járt oda majd mindenki,
Tíz jenki, száz jenki,
Gazdag és szegény,
És az italt öt pintig
Hörpintik ők,
S őrizi mind szörnyen a nőt. Sőt
Félti a lányt mindenki,
Tíz jenki, száz jenki,
Ifjú és a vén,
Erkölcs itt az erény,
Mindenkit jellemzi,
És a leány férjhez nem mén,
Ó szegény.

2. vers

Bessy:

Csak hamarán gazdag a lány,
Jól megy a kis bolt.
Házat is épít, való ez.
Cifra terem, pince, verem,
Nyolc szoba is volt,

És hálóterme is. Au, jesz!
Járt oda majd mindenki,
Tíz jenki, száz jenki,
Gazdag és szegény,
És az italt öt pintig,
Hörpintik ők,
Kis csapatuk mindegyre nőt. Sőt
Mindegyikük hoz jenkit,
Tíz jenkit, száz jenkit,
Nincs itt holt idény,
Náluk fő az erény

Mindenkit jellemzi,
És a leány férjhez nem mén,
Ó szegény.

3. vers

Fritz:

Múlik egy év, meg sok egyéb,
És a derék nő
Borzasztó nagy titkot érez,
Bús a regény, bús a szegény,
És a baját ő
Százhúsznak súgja meg, jé, jesz!
Járt oda majd mindenki,
Tíz jenki, száz jenki.
Gazdag és szegény,
És az italt öt pintig
Hörpintik ők,
Kis csapatuk mindegyre nőtt. Sőt
Megszületett gyorsan az
Új jenki, kis jenki,
Izmos kis legény,
És ha ordítja: apám,
Megfordul száz jenki,
Jót mosolyog mindenki
Ifjú és vén. 

4. vers

(a zenekari játék után dalszövegismétlés, majd a refrén együtt:)

Bessy:

Járt oda majd mindenki,

Fritz:

Tíz jenki,

Bessy

Száz jenki,

Fritz:
Gazdag és szegény,

Bessy:

És az italt öt pintig
Hörpintik ők,
S őrizi mind szörnyen a nőt. Sőt

Együtt:

Félti a lányt mindenki,
Tíz jenki, száz jenki,
Ifjú és a vén,
Erkölcs itt az erény,
Mindenkit jellemzi,
És a leány férjhez nem mén,
Ó szegény.

:-) - valamilyen rejtélyes oknál fogva a "z" betűt "elsikkasztottam"...

Nahát, én eddig csak a gilolo és a dzsiloló írásmódokat ismertem. Lehet, hogy már a hottentotta helyesírási szabályzat is megengedőbb?

A Dankó Rádió Az a szép című műsorában hallottuk ma: 

Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár

Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33

Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András.

- Bessy és Fritz kettőse az 1. felvonásból: „Nagyon vad ez a vadon, ülök a padon, unalommal nézek szét..."… Kettecskén, az élet édes álom, kettecskén, szerelemben összenőve, sülve-főve, kettecskén …” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

- Bessy és Fritz kettőse a 2. felvonásból: „Lassan uram, édes uram, miért oly mohó!? … Na de méltóságos úr, nem szokás ölelni ily vadul…” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

- Bessy és Fritz kettőse a 2. felvonásból: „Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment, a kis bohó, Dsiloló, dsiloló, dsiloló…” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

- Bessy dala és Tengerész induló a 2. felvonásból: „- A kis kadétnak pehely a bajusza…Ha zúg a szél és viharos a tenger, gyorsan közeleg a vész, de nem remeg tőle mégsem az ember, ha igazi tengerész!... - Hip-hip hurrá, rajta legények, mindenki a helyén…/ - Nincs szebb élet, mint a tengerész, bárhová lépsz, hej, mindig tettre kész, ne csodáljad hát, ha kedveli a lány, bolondul érte mind valahány!...” (Házy Erzsébet, km.  Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar és az MRT Énekkarának férfikara)

Járay és Kövecses, avagy tenorok, akiket elfelejtene a világ

ÓKOVÁCS SZILVESZTER2020.03.05. 12:02 ORIGO.hu

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 131. LEVÉL

"Kedves Néném,..."

A cikk egyik bekezdését idemásolom:

"Kövecses Béla ugyanis 30 év alatt nem kevesebb, mint 1.400 operai előadásban lépett fel, ami alsó hangon is évente 40-nél több éneklést jelentett, gyakorlatilag pontosan ugyanannyit, mint amennyit a híres comprimario, Palcsó Sándor teljesített, márpedig rá mindenki úgy emlékszik, hogy le se jött a színpadról! (Ezúton is jó egészséget a 91-ben járó Palcsó művész úrnak!)"

„Az a szép”  - a Dankó Rádió napi sugárzású zenés műsora, melyben 18 és 19 óra között operettmelódiák is hallhatók.

A mai adásban Johann Strauss három operettjéből szólaltak meg részletek, köztük A denevérből is: 

Ifj. Johann Strauss  - Karl Haffner -  Richard Genée – Fischer Sándor:  A denevér

A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1963. december 25., Kossuth Rádió 19.05 –22.00 

Km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György) 

- Eisenstein, Rosalinda, Dr. Blind hármasa, I. felv.: (Szőnyi Ferenc, Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)

Eisenstein:

Minden zugprókátor átok!

Ilyen védőt még kilátott?

Ez már botrány, mondhatom!  

Rosalinda, Dr. Blind:

- Nyugalom! – Nyugalom!

Eisenstein:

Nem hogy enyhítést elérne,

sokkal rosszabb lett a vége,

ő az oka, állítom.

[…]

Rosalinda:

Így dühbe jönni kár,

hagyd abba végre már.

Ön tűnjön el, legyen elég,

a vége skandalum lesz még.

[…]

Dr. Blind:

Micsoda hang! Ez még se szép,

ebből elég, megyek is én.

Ez még se szép, ebből elég.

[…]

Rosalinda:

Ön tűnjön el, legyen elég,

a vége skandalum lesz még.

No, csillapodj le, édesem,

ha így ítéltek, hát legyen.

Majd vége lesz e néhány napnak,

Öt napra kell bemenned,  szót sem érdemel.

[…]

Dr. Blind:

Revokálni, apellálni, reklamálni, reparálni,

korrigálni, replikálni, applikálni, komplikálni,

protestálni, likvidálni, referálni, perorálni,

arbitrálni, kriminálni, regisztrálni, vindikálni,

kalkulálni, konkurálni, így fog végül triumfálni!

[…]

Érdi Újság 2019. évi 46. szám

2019. november 22.

Palcsó Sándor: „Gyönyörű pályát futottam be”

Gimnazistaként egy diákelőadásban volt először Kukorica Jancsi, ami aztán jóval később egyik legnépszerűbb szerepe lett a kilencvenedik életévét a minap ünneplő Palcsó Sándornak, a kétszeres Liszt Ferenc-díjas, érdemes és kiváló művésznek, Érd város életműdíjasának, az Operaház örökös tagjának.

Az idő megszépíti a múltat – szokták mondani, de a magas kort megért művészt hallgatva nincsenek kétségeink, hogy tényleg jó szívvel gondol vissza pályafutására, hogy isteni ajándéknak tartja énekesi és színészi talentumát, amivel sikerült jól sáfárkodnia neki magának s azt őt foglalkoztató Operaháznak egyaránt. Pedig nem vezetett egyenes út a sikerig, kezdetben egészen más pályát képzelt magának, komolyat, nem kevésbé tudományosat, mint az agysebészit, mígnem belátta, hogy édesapja tanácsára hallgatva inkább művészi tehetségét kellene kamatoztatnia. De addigra volt már kirúgott egyetemi hallgató, segéd- és mezőgazdasági munkás, sofőr, tisztviselő és katona Záhonyban, ahonnan aztán a Honvéd Művészegyüttes által hirdetett meghallgatásra jelentkezett, mivel legalábbis sejtette, hogy van hozzá tehetsége. Akik meghallgatták, azok viszont azonnal tudták, hogy egy ígéretes tenorra bukkantak – ezzel lényegében elkezdődött Palcsó Sándor énekesi karrierje. Ez a pályafutás a néhány tanulóév után a Magyar Állami Operaházban folytatódhatott és teljesedhetett ki, amikor a neves karvezető, zenepedagógus Érsek Mária, aki korrepetált a művészegyüttesben, beajánlotta és fölkészítette meghallgatásra.

„– Fölvettek. Aztán amikor a művészeti titkár megkérdezte, hogy én milyen szerepre vágyom, akkor azt mondtam, én nem kérek, sok kis szerepet szeretnék, hogy a szakmát megtanulhassam, kaptam is az ilyen feladatokat sorban, vagy tizenötöt másfél év alatt – emlékezik vissza a több mint hat évtizeddel ezelőtti eseményekre –, aztán rám osztották Benjamin Britten Albert Herringjét. Lényegében ez volt az első címszerepem, az első pillanatban fölfogtam, hogy ez egy remek lehetőség, ezzel be lehet mutatkozni a főváros közönségének. Ez volt a beköszöntő, utána sorra kaptam a tenor karakterszerepeket. Szerencsés voltam, mert rendkívüli zenei memóriával áldott meg a jóisten, irtózatos gyorsan tanultam, amit a színház ki is használt, ha váratlan beugrásokra volt szükség.”

Mintegy nyolcvan opera szerepeit énekelte pályája során, az egyik leggazdagabb repertoárral rendelkező karakterénekesnek tartják, aki még ma is azt vallja, hogy soha nincsen kis szerep, ő a legkisebb figurából is tud főszerepet csinálni.

„– Nem panaszkodhatom az életemre és a karrieremre sem, gyönyörű pályát futottam be – mondta egy korábbi interjúban, s vallja most is. – Akkor lehettem az Operaház tagja, amikor azt Aranykornak hívták. Nagyszerű volt együtt játszani olyan nagy énekesekkel, mint például László Margit, Moldován Stefánia, Házy Erzsébet és Melis György. Hálás vagyok a sorsnak, mert kedvemnek valót csinálhattam. „

Házy Erzsébet és Palcsó Sándor a Koldusoperában

/Benjamin Britten - John Gay/

Erkel Színház, 1975

Erdélyi Klaudia, a Dankó Rádió Az a szép című zenei műsorának összeállítója és műsorvezetője a mai adásban egyebek közt három olyan operettrészletet szerkesztett be, amelyekben Palcsó Sándor tenorja is felcsendül:

Szirmai Albert: Mágnás Miska

-  Rolla és Miska kettőse - "Te kis angyal, édes, édes angyal, nézz reám, ölelj puhán karoddal át, azt a cifra angyalát!” (Andor Éva és Palcsó Sándor)

- Marcsa és Miska kettőse: "Hoppsza Sári, hoppsza hó! Mindennap egy forduló! Ráadásnak három csók, csattanók, cuppanók!” (Zentay Anna és Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) – a Rádió Dalszínháza bemutatója: 1969. április 5., Kossuth Rádió 19.52 – 22.00

Jacques Offenbach: A sóhajok hídja – Malatromba dala - A galamb és a héja: „A szép kis gerlék most elpihennek…/Ó, te kis balga lélek…” (Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) – a Rádió Dalszínháza bemutatója: 1976. december 26., Kossuth Rádió 18.50 - 20.13

Egy régi televíziós portré:

1972. november 7.  MTV 21.45 - 22.20  Egy este Palcsó Sándorral.

Közreműködik: Érsek Mária (zongoraművész, zenepedagógus), Házy Erzsébet (operaénekes), Gärtner András (ütőhangszeres művész), Maklári József (karnagy), Pál Tamás (karmester), Ruzsonyi Béla (nagybőgőművész) és Ütő Endre (operaénekes)