167 smaragd 2017-08-10 15:05:27 [Válasz erre: 166 Búbánat 2017-08-10 14:58:45]
Így van. Por nincs, digitalizálható ami megmaradt. El lehetne most már kezdeni, nőne a "hallgatottság" is.
Így van. Por nincs, digitalizálható ami megmaradt. El lehetne most már kezdeni, nőne a "hallgatottság" is.
166 Búbánat 2017-08-10 14:58:45 [Válasz erre: 163 smaragd 2017-08-10 13:41:36]
Gyermekkoromban - mindig emlegetem - a rádión és a mozin nőttem fel, nem a színházon. A Rádió Dalszínháza, a Rádió Gyermekszínháza, a rádiójátékok, zenés mesejátékok hallgatása állandó programpontot jelentett akkori életemben. (De érdekes módon az "Esti meséket" nem hallgattam, a televízióban pedig nagyon keveset láttam belőlük.) Később a Rádiószínház műsorait is szívesen hallgattam. Kétségtelen, sok értékes adást ment akkoriban. A Rádió a tájékoztatás, a szórakoztatás, a művelődés gyarapítása terén mindig is törekedtt az "értékőrzésre": (nyilván sok selejt is volt közte), de számomra főleg a kulturális-zenei műsorai mindig is sokat jelentettek - ahogyan ma is -számomra. A rádió hangarchívuma tele van régi értékekkel; ahogy a különféle zenei műfajok közül mostanság a rádióban felvett operettrészletek újra "divatba jöttel" a Dankó Rádiónak köszönhetően, úgy ez a "jó szokás" folytatódhatna, valóban, a zenés mesejátékok és különösen a teljes operettek, daljátékok leadásával. Csak a "port kellene letörölni" azokról és máris fényesen csillogna, ragyogna: a befogadó fül érzékelné ezt: magunk elé képzeljük, amit-akit hallunk s már látjuk is.... Az ifjúság és az idősebb generációk egyformán örömüket találnák ezekben a régi - de nemcsak az ifjúságnak szóló (való) - rádióműsorokban. (Ma már interneten, laptopon, "okostelefonon" is elérhetők a rádió adásai - kinek-kinek a lehetősége szerint.) Magam is szívesen venném ha ezek az archív rádióműsorok újra adásba (ismétlésre) kerülnének - nemcsak a nosztalgia miatt, de sokak lelki-szívbeli épülésére is szolgálhatnának...
Gyermekkoromban - mindig emlegetem - a rádión és a mozin nőttem fel, nem a színházon. A Rádió Dalszínháza, a Rádió Gyermekszínháza, a rádiójátékok, zenés mesejátékok hallgatása állandó programpontot jelentett akkori életemben. (De érdekes módon az "Esti meséket" nem hallgattam, a televízióban pedig nagyon keveset láttam belőlük.) Később a Rádiószínház műsorait is szívesen hallgattam. Kétségtelen, sok értékes adást ment akkoriban. A Rádió a tájékoztatás, a szórakoztatás, a művelődés gyarapítása terén mindig is törekedtt az "értékőrzésre": (nyilván sok selejt is volt közte), de számomra főleg a kulturális-zenei műsorai mindig is sokat jelentettek - ahogyan ma is -számomra. A rádió hangarchívuma tele van régi értékekkel; ahogy a különféle zenei műfajok közül mostanság a rádióban felvett operettrészletek újra "divatba jöttel" a Dankó Rádiónak köszönhetően, úgy ez a "jó szokás" folytatódhatna, valóban, a zenés mesejátékok és különösen a teljes operettek, daljátékok leadásával. Csak a "port kellene letörölni" azokról és máris fényesen csillogna, ragyogna: a befogadó fül érzékelné ezt: magunk elé képzeljük, amit-akit hallunk s már látjuk is.... Az ifjúság és az idősebb generációk egyformán örömüket találnák ezekben a régi - de nemcsak az ifjúságnak szóló (való) - rádióműsorokban. (Ma már interneten, laptopon, "okostelefonon" is elérhetők a rádió adásai - kinek-kinek a lehetősége szerint.) Magam is szívesen venném ha ezek az archív rádióműsorok újra adásba (ismétlésre) kerülnének - nemcsak a nosztalgia miatt, de sokak lelki-szívbeli épülésére is szolgálhatnának...
165 Klára 2017-08-10 14:57:01 [Válasz erre: 164 smaragd 2017-08-10 13:44:09]
Értékőrzés, értékmentés - még hozzátenném, hogy ízlésbeli nevelés. Mindenhol azt magyarázzák, hogy "erre van igény". A közönségnek "arra van igénye", amit adnak neki. Izaura, Dallas, bugyuta sorozatok, celebek, némi trágársággal fűszerezve, amire a mai médián nevelődő ifjak azt hiszik, hogy ez a menő, és ennél maradnak. Holott lehetne, sőt, KELLENE más, nívós! Főleg, hogy a mai életmód - 10 órás munkaidő, másodállás, stb. - és színházjegy árak mellett egyre kevesebben engedhetik meg maguknak a színvonalas programokat, ha egyáltalán találnak! Kistelepülések, vidék - nem mindenki lakik Budapesten vagy színházas nagyvárosban. Valamikor a rádió és a TV - az az egy csatorna - kötelességének érezte a kulturális misszió teljesítését. Ma is van közszolgálati csatorna, de minek is?
Értékőrzés, értékmentés - még hozzátenném, hogy ízlésbeli nevelés. Mindenhol azt magyarázzák, hogy "erre van igény". A közönségnek "arra van igénye", amit adnak neki. Izaura, Dallas, bugyuta sorozatok, celebek, némi trágársággal fűszerezve, amire a mai médián nevelődő ifjak azt hiszik, hogy ez a menő, és ennél maradnak. Holott lehetne, sőt, KELLENE más, nívós! Főleg, hogy a mai életmód - 10 órás munkaidő, másodállás, stb. - és színházjegy árak mellett egyre kevesebben engedhetik meg maguknak a színvonalas programokat, ha egyáltalán találnak! Kistelepülések, vidék - nem mindenki lakik Budapesten vagy színházas nagyvárosban. Valamikor a rádió és a TV - az az egy csatorna - kötelességének érezte a kulturális misszió teljesítését. Ma is van közszolgálati csatorna, de minek is?
164 smaragd 2017-08-10 13:44:09 [Válasz erre: 163 smaragd 2017-08-10 13:41:36]
Értékőrzés...és értékmentés.
Értékőrzés...és értékmentés.
163 smaragd 2017-08-10 13:41:36 [Válasz erre: 161 Búbánat 2017-08-05 10:21:57]
...és 'ezeket' meg a 'többit' mind lehetne ismételni a Kossuth Rádió családi sávjában is, ugyanis ott is megy most is naponta zene, értékes műveket kaphatna az egész család, feltéve, hogy mindnyájan a rádió mellett ülnek. Értékörzés...el van ez is csépelve, de tenni érte még sokat lehet. A megváltozott szokások is megváltozhatnak, ha nem is vissza, de a jót megtartva előre haladva. Rádiószínház ma is van, lehetne újra Dalszínház is, mestermunkákból szerencsére sok van, meghallgatnánk újra.
...és 'ezeket' meg a 'többit' mind lehetne ismételni a Kossuth Rádió családi sávjában is, ugyanis ott is megy most is naponta zene, értékes műveket kaphatna az egész család, feltéve, hogy mindnyájan a rádió mellett ülnek. Értékörzés...el van ez is csépelve, de tenni érte még sokat lehet. A megváltozott szokások is megváltozhatnak, ha nem is vissza, de a jót megtartva előre haladva. Rádiószínház ma is van, lehetne újra Dalszínház is, mestermunkákból szerencsére sok van, meghallgatnánk újra.
162 Búbánat 2017-08-10 13:18:50
[url] https://www.youtube.com/watch?v=If9pQyOUSBc; Szirmai Albert - Gábor Andor: Mágnás Miska - „Te kis angyal, édes angyal, nézz le rám…” (Andor Éva, Palcsó Sándor, MRT Énekkara) [/url] [url] http://mp3goyoutube.com/play/palcs%C3%B3-s%C3%A1ndor-zentai-anna-hoppsza-s%C3%A1ri/WEUMU-Th83c.html; Szirmai Albert - Gábor Andor: Mágnás Miska – „Hoppsza, Sári” – Zentay Anna, Palcsó Sándor [/url] Vezényel: Sebestyén András. Km.: az MRT szimfonikus zenekara.
[url] https://www.youtube.com/watch?v=If9pQyOUSBc; Szirmai Albert - Gábor Andor: Mágnás Miska - „Te kis angyal, édes angyal, nézz le rám…” (Andor Éva, Palcsó Sándor, MRT Énekkara) [/url] [url] http://mp3goyoutube.com/play/palcs%C3%B3-s%C3%A1ndor-zentai-anna-hoppsza-s%C3%A1ri/WEUMU-Th83c.html; Szirmai Albert - Gábor Andor: Mágnás Miska – „Hoppsza, Sári” – Zentay Anna, Palcsó Sándor [/url] Vezényel: Sebestyén András. Km.: az MRT szimfonikus zenekara.
161 Búbánat 2017-08-05 10:21:57 [Válasz erre: 157 Búbánat 2017-06-10 08:32:13]
Itt van egy másik mesejáték rádiófelvétele is Pimpimpáré királykisasszony – Zenés mesejáték Bemutató: 1965. augusztus 20., Kossuth Rádió 8.12 - 9.00 Írta: Enyedi György Zenéjét szerezte: Raics István és Nagy Olivér Közreműködik: a Magyar Állami Hangversenyzenekar Vezényel: Nagy Olivér Zenei rendező: Rékai Iván Dramaturg: Derera Éva Rendező: Gál Péter (48 perc) Szereposztás: Rontombontom király – Bilicsi Tivadar Pimpimpáré királykisasszony – Örkényi Éva Hipp-hopp udvarmester – Márkus László Hakapeszik király – Hlatky László Nyámnyila herceg – Gyenge Árpád Telipocak főszakács – Csákányi László Lúdgége – Lázád Gida Kacsaláb – Szuhay Balázs Pulykatojás – Harkányi Endre Abris, a vándorköszörűs – Palcsó Sándor Locsifecsi doktor – Várhelyi Endre Etypety doktor – Kishegyi Árpád Nyakigláb ajtónálló – Galgóczi Imre Strázsa – Fehér Sándor
Itt van egy másik mesejáték rádiófelvétele is Pimpimpáré királykisasszony – Zenés mesejáték Bemutató: 1965. augusztus 20., Kossuth Rádió 8.12 - 9.00 Írta: Enyedi György Zenéjét szerezte: Raics István és Nagy Olivér Közreműködik: a Magyar Állami Hangversenyzenekar Vezényel: Nagy Olivér Zenei rendező: Rékai Iván Dramaturg: Derera Éva Rendező: Gál Péter (48 perc) Szereposztás: Rontombontom király – Bilicsi Tivadar Pimpimpáré királykisasszony – Örkényi Éva Hipp-hopp udvarmester – Márkus László Hakapeszik király – Hlatky László Nyámnyila herceg – Gyenge Árpád Telipocak főszakács – Csákányi László Lúdgége – Lázád Gida Kacsaláb – Szuhay Balázs Pulykatojás – Harkányi Endre Abris, a vándorköszörűs – Palcsó Sándor Locsifecsi doktor – Várhelyi Endre Etypety doktor – Kishegyi Árpád Nyakigláb ajtónálló – Galgóczi Imre Strázsa – Fehér Sándor
160 Búbánat 2017-08-04 10:11:26 [Válasz erre: 156 Búbánat 2017-05-15 10:50:19]
Kapcs.: 156. sorszám 1968. március 13., Kossuth Rádió, 20.00 – 22.50 Kacsóh Pongrác – Bakonyi Károly – Heltai Jenő: János vitéz Daljáték Petőfi Sándor verses elbeszélése nyomán, 3 felvonásban Közvetítés a Magyar Állami Operaház Erkel Színházából (A7 1968. február 23-i felújítás hangfelvétele) Újrahangszerelte és Petőfi-költemények megzenésítésével kiegészítette Kenessey Jenő. Bakonyi Károly szövegét Karinthy Ferenc dolgozta át. Karmester: Dőry Dénes Karigazgató: Németh Amadé Koreográfus: Barkóczy Sándor Díszlettervező: Makai Péter Jelmeztervező: Szeitz Gizella Rendező : Makai Péter Szereposztás: Kukorica Jancsi - Palcsó Sándor Iluska - Andor Éva Bagó - Dene József Királykisasszony - Erdész Zsuzsa Francia király - Rátonyi Róbert Gonosz mostoha - Ladomerszky Margit Strázsamester - Varga András Csősz - Veress Gyula Első gazda - Csőr József Második gazda - Szekeres István Bartoló, tudós - Balázs István Táncmester - Tauz István
Kapcs.: 156. sorszám 1968. március 13., Kossuth Rádió, 20.00 – 22.50 Kacsóh Pongrác – Bakonyi Károly – Heltai Jenő: János vitéz Daljáték Petőfi Sándor verses elbeszélése nyomán, 3 felvonásban Közvetítés a Magyar Állami Operaház Erkel Színházából (A7 1968. február 23-i felújítás hangfelvétele) Újrahangszerelte és Petőfi-költemények megzenésítésével kiegészítette Kenessey Jenő. Bakonyi Károly szövegét Karinthy Ferenc dolgozta át. Karmester: Dőry Dénes Karigazgató: Németh Amadé Koreográfus: Barkóczy Sándor Díszlettervező: Makai Péter Jelmeztervező: Szeitz Gizella Rendező : Makai Péter Szereposztás: Kukorica Jancsi - Palcsó Sándor Iluska - Andor Éva Bagó - Dene József Királykisasszony - Erdész Zsuzsa Francia király - Rátonyi Róbert Gonosz mostoha - Ladomerszky Margit Strázsamester - Varga András Csősz - Veress Gyula Első gazda - Csőr József Második gazda - Szekeres István Bartoló, tudós - Balázs István Táncmester - Tauz István
159 Búbánat 2017-08-03 21:48:51
Sebestyén András – Szilágyi György: Kantáta a fiúról, aki mindig harmonikázott – bemutató 1968. március 15., Petőfi Rádió, 18.49 – 19.00 Közreműködik: Palcsó Sándor, Kovács Péter – ének, az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekar Vezényel a szerző: Sebestyén András Narrátor: Domján Edit
Sebestyén András – Szilágyi György: Kantáta a fiúról, aki mindig harmonikázott – bemutató 1968. március 15., Petőfi Rádió, 18.49 – 19.00 Közreműködik: Palcsó Sándor, Kovács Péter – ének, az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekar Vezényel a szerző: Sebestyén András Narrátor: Domján Edit
158 Búbánat 2017-07-19 10:31:00
Palcsó Sándor énekhangját a Dankó Rádió mai, Túl az Óperencián c. operettműsorban újból élvezhettük: Jacobi Viktor - Martos Ferenc - Bródy Miksa: Leányvásár c. operettjének három részletében hallhattuk énekelni, Házy Erzsébet partnereként: A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara, vezényel: Sebestyén András Az elhangzott részletek a mai műsorban: - Bessy és Fritz kettőse, 1. felv.: „Nagyon vad ez a vadon…./Kettecskén, az élet édes álom, kettecskén…” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor) - Lucy, Bessy és Tom hármasa, 1. felv.: „Szörnyű helyzetben voltunk, jaj, mind a ketten…/Szép ez a vidék…” (Németh Marika, Házy Erzsébet, Udvardy Tibor) - Bessy és Fritz kettőse, 2. felv.: „Lassan uram, édes uram…./No de méltóságos úr…” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor) - Lucy és Tom szerelmi kettőse, 3. felv.: „Mondjad igazán, leszel-e babám, szerelmes párom…” (Németh Marika, Udvardy Tibor) - Bessy és Fritz kettőse, 3. felv.: „Volt valahol, élt valahol egy aranyos nő…”(Házy Erzsébet, Palcsó Sándor) Ha minden igaz, a ma délelőtti operettműsort 18 órától megismétli a rádió, bár tegnap elmaradt az ismétlés (a rádió frekvenciáján, és az online oldalon is, más műsort adtak abban az időpontban.)
Palcsó Sándor énekhangját a Dankó Rádió mai, Túl az Óperencián c. operettműsorban újból élvezhettük: Jacobi Viktor - Martos Ferenc - Bródy Miksa: Leányvásár c. operettjének három részletében hallhattuk énekelni, Házy Erzsébet partnereként: A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara, vezényel: Sebestyén András Az elhangzott részletek a mai műsorban: - Bessy és Fritz kettőse, 1. felv.: „Nagyon vad ez a vadon…./Kettecskén, az élet édes álom, kettecskén…” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor) - Lucy, Bessy és Tom hármasa, 1. felv.: „Szörnyű helyzetben voltunk, jaj, mind a ketten…/Szép ez a vidék…” (Németh Marika, Házy Erzsébet, Udvardy Tibor) - Bessy és Fritz kettőse, 2. felv.: „Lassan uram, édes uram…./No de méltóságos úr…” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor) - Lucy és Tom szerelmi kettőse, 3. felv.: „Mondjad igazán, leszel-e babám, szerelmes párom…” (Németh Marika, Udvardy Tibor) - Bessy és Fritz kettőse, 3. felv.: „Volt valahol, élt valahol egy aranyos nő…”(Házy Erzsébet, Palcsó Sándor) Ha minden igaz, a ma délelőtti operettműsort 18 órától megismétli a rádió, bár tegnap elmaradt az ismétlés (a rádió frekvenciáján, és az online oldalon is, más műsort adtak abban az időpontban.)
157 Búbánat 2017-06-10 08:32:13
Ispilángi rózsafa - Mesejáték. Írta: Fésűs Éva Zenéjét szerezte: Nagy Olivér és Raics István Szereposztás: Mihaszna Dani – Palcsó Sándor Rezeda bácsi – Bessenyei Ferenc Aligvári királykisasszony – Vetró Margit Ötvenedik Özséb király – Balázs Samu Hepciás Tóbiás – Kibédi Ervin Kackiás Barnabás – Rátonyi Róbert Kökény Eszti – Andor Éva Udvarmester – Kéry Gyula Gazdag Márton – Galgóczi Imre Hírnök – Árossi Aladár Közreműködik: Andor Ilona Kórusa és a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Fodor Zsigmond Rendező: László Endre A Gyermekrádió műsora Bemutató: 1966. április 10., Kossuth Rádió, 8.10 – 9.16 óra (Átvette a Prágai Rádió is.) E zenés mesejáték hangfelvételét az idők folyamán többször leadta a rádió. Például: 1968. április 14-én a Petőfi rádióban 12.41 - 13.47 óra között is.
Ispilángi rózsafa - Mesejáték. Írta: Fésűs Éva Zenéjét szerezte: Nagy Olivér és Raics István Szereposztás: Mihaszna Dani – Palcsó Sándor Rezeda bácsi – Bessenyei Ferenc Aligvári királykisasszony – Vetró Margit Ötvenedik Özséb király – Balázs Samu Hepciás Tóbiás – Kibédi Ervin Kackiás Barnabás – Rátonyi Róbert Kökény Eszti – Andor Éva Udvarmester – Kéry Gyula Gazdag Márton – Galgóczi Imre Hírnök – Árossi Aladár Közreműködik: Andor Ilona Kórusa és a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Fodor Zsigmond Rendező: László Endre A Gyermekrádió műsora Bemutató: 1966. április 10., Kossuth Rádió, 8.10 – 9.16 óra (Átvette a Prágai Rádió is.) E zenés mesejáték hangfelvételét az idők folyamán többször leadta a rádió. Például: 1968. április 14-én a Petőfi rádióban 12.41 - 13.47 óra között is.
156 Búbánat 2017-05-15 10:50:19
Új Szó, 1968. március 26. / 85. szám/ „Ez idén a CSEMADOK Központi Bizottsága június 29-30-án rendezi meg a csehszlovákiai magyarok országos dal- és táncünnepélyét. A kétnapos találkozó június 29-én egész estét betöltő műsorral kezdődik. Június 30-án, a „Folklór évkönyv", a „Mulassunk vidáman", az „Egy hazában élünk", és a „Virágcsokor" című összeállítások kerülnek bemutatásra. A legjobb hazai népművészeti együttesek mellett ismét fellépnek külföldi együttesek és neves hivatásos művészek. A csehszlovákiai magyarok XIII. országos dal- és táncünnepélye legnagyobb eseményének a budapesti Magyar Állami Operaház együttesének vendégszereplése ígérkezik. A terv szerint a népszerű és nagy érdeklődéssel várt művészgárda Június 29-én Kacsóh Pongrác János vitéz című népi daljátékát mutatja be. A CSEMADOK Központi Bizottsága titkárságának dolgozói a napokban részt vettek a János vitéz budapesti bemutatóján és tárgyaltak a Magyar Állami Operaház vezetőségével, a gombaszögi vendégszereplésről. Takács Andrást, a CSEMADOK Központi Bizottsága titkárságának osztályvezetőjét megkértük, mondja el véleményét a tárgyalás eredményéről és a felújított János vitéz budapesti bemutatóján szerzett élményéről. — A Magyar Állami Operaház vezetőségével folytatott megbeszélésünk eredménnyel járt. Az együttes elfogadta meghívásunkat és örömmel közölhetem, hogy a világszerte ismert Magyar Állami Népi Együttes és sok más neves csoport után, amelyek már részt vettek országos dal- és táncünnepélyeinken, a Magyar Állami Operaház együttese képviseletében ez idén a János vitéz jön Gombaszögre... A darab új szereposztásban látott bemutatójáról mindenekelőtt azt kell elmondanom, hogy a János vitéz jelenlegi produkciója a Magyar Állami Operaház viszonylag fiatalabb, nálunk még kevésbé Ismert művészgenerációjára épül. A rendező és egyben díszlettervező (Makai Péter], a koreográfus (Barkóczy Sándor), a karmester (Dőry Dénes) és a szereplők legtöbbnyire az operaház fiatal művészei. Ám ez nem jelenti azt, hogy a mostani előadás halványabb, vagy kisebb értékű, mint az előbbi. Számomra az új nevek és az új, igen ígéretteljes tehetségek megismerése külön élményt jelentett. Bizonyára így lesz ezzel közönségünk is. — A Petőfi Sándor verséből merített mű a magyar daljátékirodalom hervadhatatlan darabja. A két falu-árvája, Kukorica Jancsi és Iluska bájosan szép históriáját Kacsóh Pongrác zenéje igen gazdag melódiaigénnyel, népi motívumokból font, szívhez szóló muzsikával szövi körül. Az új bemutató engem arról győzött meg, hogy a János vitéz mondanivalója, hangjának közvetlensége, könnyed egyszerűsége, kedves dallama ma is időszerű, szórakoztató élményt jelentő. — Szerintem a mostani előadás rendezőjének az a legfőbb érdeme, hogy vállalja a darab eredeti tartalmi mondanivalóját, érzelmes líráját, a népies mesefantázia teremtette világ naiv humorát, színességét, eredetiségét. János vitéz alakját sok egyéni vonással Palcsó Sándor formálja színes, életerős, vonzó figurává.[/b[] Iluska szerepében Andor Éva muzikalitása és kulturált éneke ragadott meg. A darab harmadik kulcsszerepét, Bagót Dene József keltette rokonszenvesen életre. A többi szereplő közül a francia királylány szerepében Erdész Zsuzsa, a gonosz mostoha szerepében Ladomerszky Margit, a francia király szerepében Rátonyi Róbert nyerte meg tetszésemet. A bemutatón azt az összbenyomást nyertem, hogy a János vitéz új előadása jeles teljesítmény és ez a formájában, színpadi alakjaiban, melódiájában, ritmusában és környezetrajzában hozzánk olyan közel álló népi daljáték, Gombaszögön is nagy sikerre számíthat.” /BALÁZS BÉLA/
Új Szó, 1968. március 26. / 85. szám/ „Ez idén a CSEMADOK Központi Bizottsága június 29-30-án rendezi meg a csehszlovákiai magyarok országos dal- és táncünnepélyét. A kétnapos találkozó június 29-én egész estét betöltő műsorral kezdődik. Június 30-án, a „Folklór évkönyv", a „Mulassunk vidáman", az „Egy hazában élünk", és a „Virágcsokor" című összeállítások kerülnek bemutatásra. A legjobb hazai népművészeti együttesek mellett ismét fellépnek külföldi együttesek és neves hivatásos művészek. A csehszlovákiai magyarok XIII. országos dal- és táncünnepélye legnagyobb eseményének a budapesti Magyar Állami Operaház együttesének vendégszereplése ígérkezik. A terv szerint a népszerű és nagy érdeklődéssel várt művészgárda Június 29-én Kacsóh Pongrác János vitéz című népi daljátékát mutatja be. A CSEMADOK Központi Bizottsága titkárságának dolgozói a napokban részt vettek a János vitéz budapesti bemutatóján és tárgyaltak a Magyar Állami Operaház vezetőségével, a gombaszögi vendégszereplésről. Takács Andrást, a CSEMADOK Központi Bizottsága titkárságának osztályvezetőjét megkértük, mondja el véleményét a tárgyalás eredményéről és a felújított János vitéz budapesti bemutatóján szerzett élményéről. — A Magyar Állami Operaház vezetőségével folytatott megbeszélésünk eredménnyel járt. Az együttes elfogadta meghívásunkat és örömmel közölhetem, hogy a világszerte ismert Magyar Állami Népi Együttes és sok más neves csoport után, amelyek már részt vettek országos dal- és táncünnepélyeinken, a Magyar Állami Operaház együttese képviseletében ez idén a János vitéz jön Gombaszögre... A darab új szereposztásban látott bemutatójáról mindenekelőtt azt kell elmondanom, hogy a János vitéz jelenlegi produkciója a Magyar Állami Operaház viszonylag fiatalabb, nálunk még kevésbé Ismert művészgenerációjára épül. A rendező és egyben díszlettervező (Makai Péter], a koreográfus (Barkóczy Sándor), a karmester (Dőry Dénes) és a szereplők legtöbbnyire az operaház fiatal művészei. Ám ez nem jelenti azt, hogy a mostani előadás halványabb, vagy kisebb értékű, mint az előbbi. Számomra az új nevek és az új, igen ígéretteljes tehetségek megismerése külön élményt jelentett. Bizonyára így lesz ezzel közönségünk is. — A Petőfi Sándor verséből merített mű a magyar daljátékirodalom hervadhatatlan darabja. A két falu-árvája, Kukorica Jancsi és Iluska bájosan szép históriáját Kacsóh Pongrác zenéje igen gazdag melódiaigénnyel, népi motívumokból font, szívhez szóló muzsikával szövi körül. Az új bemutató engem arról győzött meg, hogy a János vitéz mondanivalója, hangjának közvetlensége, könnyed egyszerűsége, kedves dallama ma is időszerű, szórakoztató élményt jelentő. — Szerintem a mostani előadás rendezőjének az a legfőbb érdeme, hogy vállalja a darab eredeti tartalmi mondanivalóját, érzelmes líráját, a népies mesefantázia teremtette világ naiv humorát, színességét, eredetiségét. János vitéz alakját sok egyéni vonással Palcsó Sándor formálja színes, életerős, vonzó figurává.[/b[] Iluska szerepében Andor Éva muzikalitása és kulturált éneke ragadott meg. A darab harmadik kulcsszerepét, Bagót Dene József keltette rokonszenvesen életre. A többi szereplő közül a francia királylány szerepében Erdész Zsuzsa, a gonosz mostoha szerepében Ladomerszky Margit, a francia király szerepében Rátonyi Róbert nyerte meg tetszésemet. A bemutatón azt az összbenyomást nyertem, hogy a János vitéz új előadása jeles teljesítmény és ez a formájában, színpadi alakjaiban, melódiájában, ritmusában és környezetrajzában hozzánk olyan közel álló népi daljáték, Gombaszögön is nagy sikerre számíthat.” /BALÁZS BÉLA/
155 IVA 2017-03-10 04:14:18 [Válasz erre: 154 Búbánat 2017-03-09 22:19:03]
Az interjú bővebb változatában szerencsére javítottak egy akár pikánsnak is mondható hibát. A „terézvárosi változatba” ugyanis csak valami ördög tréfája folytán kerülhetett egy pár évvel ezelőtti szerencsétlen és elhíresült parlamenti elszólással azonos értelmű baki (egy KDNP-s, különben nagy médiamúltat hátrahagyó képviselő követte el), amely szerint János vitéznek bizonyos Juliskával lett volna dolga. János vitéz egyik híres alakítójának szájából ez akkor is meghökkentő, ha az elszólás kísérteties megismétlődése az újságíró, és mindenképpen a főszerkesztő lelkén szárad. Az „érdi változatban” már – szerencsésen – Kukorica Jancsi Iluskához való hűségéhez hasonlítja a magáét Palcsó Sándor. Köszönet a figyelmes linkelésért!
Az interjú bővebb változatában szerencsére javítottak egy akár pikánsnak is mondható hibát. A „terézvárosi változatba” ugyanis csak valami ördög tréfája folytán kerülhetett egy pár évvel ezelőtti szerencsétlen és elhíresült parlamenti elszólással azonos értelmű baki (egy KDNP-s, különben nagy médiamúltat hátrahagyó képviselő követte el), amely szerint János vitéznek bizonyos Juliskával lett volna dolga. János vitéz egyik híres alakítójának szájából ez akkor is meghökkentő, ha az elszólás kísérteties megismétlődése az újságíró, és mindenképpen a főszerkesztő lelkén szárad. Az „érdi változatban” már – szerencsésen – Kukorica Jancsi Iluskához való hűségéhez hasonlítja a magáét Palcsó Sándor. Köszönet a figyelmes linkelésért!
154 Búbánat 2017-03-09 22:19:03 [Válasz erre: 148 Búbánat 2017-03-05 14:40:27]
A Terézváros Magazin februári számából kimásolt Palcsó Sándor-interjú bővebb változata elolvasható a március 8-án keltezett Érdi Újságból. (lásd a linkről megnyíló cikk 4 -5. oldalán.) [url] http://www.erd.hu/data/cms747973/ERDI_UJSAG_2017._evi_09._szam.pdf; Beszélgetés Palcsó Sándor operaénekessel - A pásztorok királya Érden él [/url]
A Terézváros Magazin februári számából kimásolt Palcsó Sándor-interjú bővebb változata elolvasható a március 8-án keltezett Érdi Újságból. (lásd a linkről megnyíló cikk 4 -5. oldalán.) [url] http://www.erd.hu/data/cms747973/ERDI_UJSAG_2017._evi_09._szam.pdf; Beszélgetés Palcsó Sándor operaénekessel - A pásztorok királya Érden él [/url]
153 IVA 2017-03-09 04:25:51 [Válasz erre: 152 Búbánat 2017-03-08 19:23:33]
Köszönet az érdekes és szomorú adás „közvetítéséért”. Lehoczky Éva pályája tanulságos is. Minden korban voltak hatalommal felruházott színházi, művészeti vezetők, akik nem mindig ismerték fel a (fiatal) tehetségeket. Annak ellenére, hogy Lehoczkyt nem dédelgették a magyar színházak, rádiós szerepléseinek és néhány televíziós felvételnek köszönhetően mindig is ismert, sőt népszerű énekesnő volt. (OFF: Gyerekkoromban kijelöltek nekem egy német levelezőtársat, aki Karl-Marx-Stadtban élt. Pár évvel ezelőtt jutott eszembe utánanézni, hogyan hívják ma ezt a várost. Az információ Lehoczky Éva Wikipédia-szócikkéről is elérhető: Chemnitz. Operaháza, úgy tűnik, ma sem jelentéktelen.)
Köszönet az érdekes és szomorú adás „közvetítéséért”. Lehoczky Éva pályája tanulságos is. Minden korban voltak hatalommal felruházott színházi, művészeti vezetők, akik nem mindig ismerték fel a (fiatal) tehetségeket. Annak ellenére, hogy Lehoczkyt nem dédelgették a magyar színházak, rádiós szerepléseinek és néhány televíziós felvételnek köszönhetően mindig is ismert, sőt népszerű énekesnő volt. (OFF: Gyerekkoromban kijelöltek nekem egy német levelezőtársat, aki Karl-Marx-Stadtban élt. Pár évvel ezelőtt jutott eszembe utánanézni, hogyan hívják ma ezt a várost. Az információ Lehoczky Éva Wikipédia-szócikkéről is elérhető: Chemnitz. Operaháza, úgy tűnik, ma sem jelentéktelen.)
152 Búbánat 2017-03-08 19:23:33 [Válasz erre: 151 Búbánat 2017-03-08 08:47:39]
A Dankó Rádió Túl az Óperencián című adásában ma délelőtt és az imént véget ért ismétlésben, Palcsó Sándor emlékezett vissza – Lehoczky Éva-emlékhete keretében - szeretett operaházi kolléganőjére. Nagy Ibolya, aki meleg, baráti kapcsolatot ápol az idős tenoristával és feleségével, Ildikóval is, ezúttal otthonában hívta fel a művészt, kérve hogy elevenítse fel emlékeit Lehoczky Éváról, akihez az utolsó napokig nemcsak kollegiális, hanem régtől datált, több évtizedes jó baráti viszony fűzte; szinte naponta érintkeztek (ő és felesége) telefonon vele – a tragikus esemény előtti napig kitartott köztük ez a jóbarátság. Palcsó Sándor: «Halála napja előtti napon beszéltünk vele telefonon hosszasan. Sütött a nap. „Gyönyörű napsütés van itt nálunk! Boldog vagyok” – mondta Éva. „- Évikém, holnap hívlak!” „- Várom.” – mondta. És másnap ez a szörnyűség bekövetkezett. Kivételes nap volt számára. Technikailag nagyszerű volt, nem voltak neki tévedései. Volt egy hatalmas pozitívuma: nem szerette egyáltalán a félmunkát, sőt, dührohamokat kapott, ha a partnerek nem voltak rendesen felkészülve, vagy nem tanulták meg tisztességesen a szerepet, azt nem tudta elviselni. Teljes szereptudással érkezett, próbakészen, elvárta ugyanezt, hogy a kollégák is tegyék meg. Most nagyon hiányzik neki Lehoczky Éva, akit felkészült, nagyszerű művésznek tartott, akit mindnyájan nagyon szerettek. Számára érthetetlen, hogy amikor Éva még főiskolai hallgató volt, és már akkor rendkívüli muzikális adottságai kitűntek a tanulmányai során, az Opera vezetősége - akik abban az időben a Zeneakadémián mint tanárok oktattak - miért nem hallották meg, hogy ott van egy tehetség, egy gyöngyszem, akit azonnal le kellett volna szerződtetniük az Operába, amint befejezte tanulmányait az énekszakon. Nem érti, ezt hogyan mulaszthatták el. Így aztán jött számára az Országos Filharmónia, hol egy ideig koncerténekesként működött, majd jött az Operettszínház, hol 15 primadonnaszerepet abszolvált, majd Eger következett. Született tehetség volt. Nagyon jó fülű volt, kiváló ritmusérzékű volt, nagyon muzikális volt, abszolút zenész volt, megjegyzett dolgokat, sok mindent megtanult. Aztán vezető koloratúrszoprán volt Karl Marx Stadtban, az ottani operaházban, hol nagy számban énekelte a rettentő nehéz koloratúraszoprán szerepeket; begyakorolt szerepek voltak és mire megkésve, 1970-ben a Magyar Állami Operaházhoz szerződött magánénekesnek – hol korábban is fellépett, de csak mint vendégénekes – már beérkezett, kész, felkészült, jó művész volt, született tehetség volt. Az 1984-es nyugdíjazása, a színpadtól való visszavonulása után nem tanított, pedig lett volna mit átadnia az ifjú énekeseknek, de - a saját bevallása szerint - nem volt hozzá idegrendszere. Idejekorán visszavonult. Magába zárt dolgokat. Szemei tönkrementek. Nehezen mozdult ki. Egyedül volt. Nem élt társasági életet. „Olyan könnyen felhúzom magam. Ha valami nem stimmel, mérges vagyok és utána rosszul érzem magam.” - mondta sokszor. Fel kellett vidítani. Idős korában sokszor mondogatta: „ Semmire sem való vagyok már, nem is látok, menni sem tudok, ez a bajom, az a bajom, egy ideges, vén hülye vagyok. Már jó lenne meghalni.” Ezt sokszor hallottuk tőle. Erre rendszeresen az válaszoltam neki: „Évikém! Ezzel azért nem szabad foglalkozni, mert ez nem a mi dolgunk! Ez mennyei Atyánk, az Úr Isten dolga, és ő neki van egy listája, ahol a sorrend fel van írva. Majd amikor a jó Isten odaér a Te nevedhez, akkor majd értesít Téged és magához hív. De addig te ezen ne spekulálj! Addig törődjünk az életünkkel életeddel, és beszélgessünk jóízűeket, és ne foglalkozz ezzel.” Úgyhogy ezt majdnem minden beszélgetésünknél elsütötte, és rendszerint én ezt válaszoltam neki. És az egy kivételes dolog volt például az esemény előtti napon, mikor azzal vette fel a telefont, hogy „Gyönyörű idő van! Boldog vagyok!” Úgyhogy ez egy kivételes nap volt szegénynek, na. « A mai adásban felcsendült dalok Lehoczky Évától és Palcsó Sándortól – rádiófelvételeikről: - Vincze Ottó – Szabó Miklós: Bolero - dal (Lehoczky Éva & Vécsey Együttes) - Offenbach: Szökött szerelmesek – Bordal (Kalmár Magda & Lehoczky Éva & Palcsó Sándor) - Lehár: Paganini – „Kártyajelenet” (Lehoczky Éva & Gulyás Dénes & Palcsó Sándor); Kettős - „Könnyű pille mind a nő” (Lehoczky Éva, Palcsó Sándor) - Buday Dénes - Séfeddin Sevket Tibor: Nyári felhők – dal (Lehoczky Éva & Magyar Rádió Esztrádzenekara & Bródy Tamás) Palcsó Sándor tenorján megszólalt még „Malatromba álma” Offenbach Sóhajok hídja című operettjéből: ez a gyönyörű – ideillő - operettdal zárta le Palcsó Sándor telefonban elmondott, megrendítő és megható gondolatait Lehoczky Évára emlékezve.
A Dankó Rádió Túl az Óperencián című adásában ma délelőtt és az imént véget ért ismétlésben, Palcsó Sándor emlékezett vissza – Lehoczky Éva-emlékhete keretében - szeretett operaházi kolléganőjére. Nagy Ibolya, aki meleg, baráti kapcsolatot ápol az idős tenoristával és feleségével, Ildikóval is, ezúttal otthonában hívta fel a művészt, kérve hogy elevenítse fel emlékeit Lehoczky Éváról, akihez az utolsó napokig nemcsak kollegiális, hanem régtől datált, több évtizedes jó baráti viszony fűzte; szinte naponta érintkeztek (ő és felesége) telefonon vele – a tragikus esemény előtti napig kitartott köztük ez a jóbarátság. Palcsó Sándor: «Halála napja előtti napon beszéltünk vele telefonon hosszasan. Sütött a nap. „Gyönyörű napsütés van itt nálunk! Boldog vagyok” – mondta Éva. „- Évikém, holnap hívlak!” „- Várom.” – mondta. És másnap ez a szörnyűség bekövetkezett. Kivételes nap volt számára. Technikailag nagyszerű volt, nem voltak neki tévedései. Volt egy hatalmas pozitívuma: nem szerette egyáltalán a félmunkát, sőt, dührohamokat kapott, ha a partnerek nem voltak rendesen felkészülve, vagy nem tanulták meg tisztességesen a szerepet, azt nem tudta elviselni. Teljes szereptudással érkezett, próbakészen, elvárta ugyanezt, hogy a kollégák is tegyék meg. Most nagyon hiányzik neki Lehoczky Éva, akit felkészült, nagyszerű művésznek tartott, akit mindnyájan nagyon szerettek. Számára érthetetlen, hogy amikor Éva még főiskolai hallgató volt, és már akkor rendkívüli muzikális adottságai kitűntek a tanulmányai során, az Opera vezetősége - akik abban az időben a Zeneakadémián mint tanárok oktattak - miért nem hallották meg, hogy ott van egy tehetség, egy gyöngyszem, akit azonnal le kellett volna szerződtetniük az Operába, amint befejezte tanulmányait az énekszakon. Nem érti, ezt hogyan mulaszthatták el. Így aztán jött számára az Országos Filharmónia, hol egy ideig koncerténekesként működött, majd jött az Operettszínház, hol 15 primadonnaszerepet abszolvált, majd Eger következett. Született tehetség volt. Nagyon jó fülű volt, kiváló ritmusérzékű volt, nagyon muzikális volt, abszolút zenész volt, megjegyzett dolgokat, sok mindent megtanult. Aztán vezető koloratúrszoprán volt Karl Marx Stadtban, az ottani operaházban, hol nagy számban énekelte a rettentő nehéz koloratúraszoprán szerepeket; begyakorolt szerepek voltak és mire megkésve, 1970-ben a Magyar Állami Operaházhoz szerződött magánénekesnek – hol korábban is fellépett, de csak mint vendégénekes – már beérkezett, kész, felkészült, jó művész volt, született tehetség volt. Az 1984-es nyugdíjazása, a színpadtól való visszavonulása után nem tanított, pedig lett volna mit átadnia az ifjú énekeseknek, de - a saját bevallása szerint - nem volt hozzá idegrendszere. Idejekorán visszavonult. Magába zárt dolgokat. Szemei tönkrementek. Nehezen mozdult ki. Egyedül volt. Nem élt társasági életet. „Olyan könnyen felhúzom magam. Ha valami nem stimmel, mérges vagyok és utána rosszul érzem magam.” - mondta sokszor. Fel kellett vidítani. Idős korában sokszor mondogatta: „ Semmire sem való vagyok már, nem is látok, menni sem tudok, ez a bajom, az a bajom, egy ideges, vén hülye vagyok. Már jó lenne meghalni.” Ezt sokszor hallottuk tőle. Erre rendszeresen az válaszoltam neki: „Évikém! Ezzel azért nem szabad foglalkozni, mert ez nem a mi dolgunk! Ez mennyei Atyánk, az Úr Isten dolga, és ő neki van egy listája, ahol a sorrend fel van írva. Majd amikor a jó Isten odaér a Te nevedhez, akkor majd értesít Téged és magához hív. De addig te ezen ne spekulálj! Addig törődjünk az életünkkel életeddel, és beszélgessünk jóízűeket, és ne foglalkozz ezzel.” Úgyhogy ezt majdnem minden beszélgetésünknél elsütötte, és rendszerint én ezt válaszoltam neki. És az egy kivételes dolog volt például az esemény előtti napon, mikor azzal vette fel a telefont, hogy „Gyönyörű idő van! Boldog vagyok!” Úgyhogy ez egy kivételes nap volt szegénynek, na. « A mai adásban felcsendült dalok Lehoczky Évától és Palcsó Sándortól – rádiófelvételeikről: - Vincze Ottó – Szabó Miklós: Bolero - dal (Lehoczky Éva & Vécsey Együttes) - Offenbach: Szökött szerelmesek – Bordal (Kalmár Magda & Lehoczky Éva & Palcsó Sándor) - Lehár: Paganini – „Kártyajelenet” (Lehoczky Éva & Gulyás Dénes & Palcsó Sándor); Kettős - „Könnyű pille mind a nő” (Lehoczky Éva, Palcsó Sándor) - Buday Dénes - Séfeddin Sevket Tibor: Nyári felhők – dal (Lehoczky Éva & Magyar Rádió Esztrádzenekara & Bródy Tamás) Palcsó Sándor tenorján megszólalt még „Malatromba álma” Offenbach Sóhajok hídja című operettjéből: ez a gyönyörű – ideillő - operettdal zárta le Palcsó Sándor telefonban elmondott, megrendítő és megható gondolatait Lehoczky Évára emlékezve.
151 Búbánat 2017-03-08 08:47:39
A Dankó Rádió hamarosan (9 órakor) kezdődő operettműsorában a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya Palcsó Sándor operaénekes kérte fel emlékezni a decemberben elhunyt kiváló pályatársnőjére, Lehoczky Évára. A rádió Facebook oldalán közzétett műsorból látom, a felcsendülő operettmelódiák között lesznek olyanok, ahol ők ketten együtt énekelnek közös rádiófelvételeikről: - Offenbach: Szökött szerelmesek – Bordal (Kalmár Magda & Lehoczky Éva & Palcsó Sándor) - Lehár: Paganini – „kártyajelenet” (Lehoczky Éva & Gulyás Dénes & Palcsó Sándor); Kettős - „Könnyű pille mind a nő” (Lehoczky Éva, Palcsó Sándor) Palcsó Sándor tenorján megszólal még Malatromba álma is Offenbach Sóhajok hídja című operettjéből. A délelőtti adást – „Túl az Óperencián” - 18 órától újra meghallgathatjuk majd.
A Dankó Rádió hamarosan (9 órakor) kezdődő operettműsorában a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya Palcsó Sándor operaénekes kérte fel emlékezni a decemberben elhunyt kiváló pályatársnőjére, Lehoczky Évára. A rádió Facebook oldalán közzétett műsorból látom, a felcsendülő operettmelódiák között lesznek olyanok, ahol ők ketten együtt énekelnek közös rádiófelvételeikről: - Offenbach: Szökött szerelmesek – Bordal (Kalmár Magda & Lehoczky Éva & Palcsó Sándor) - Lehár: Paganini – „kártyajelenet” (Lehoczky Éva & Gulyás Dénes & Palcsó Sándor); Kettős - „Könnyű pille mind a nő” (Lehoczky Éva, Palcsó Sándor) Palcsó Sándor tenorján megszólal még Malatromba álma is Offenbach Sóhajok hídja című operettjéből. A délelőtti adást – „Túl az Óperencián” - 18 órától újra meghallgathatjuk majd.
149 Búbánat 2017-03-05 19:15:25 [Válasz erre: 148 Búbánat 2017-03-05 14:40:27]
Az időskori – a jelenben lévő - Palcsó Sándor visszaemlékezései után érdekes tőle elolvasni egy másikat a régmúltból: a fiatalkori Palcsó Sándor gondolatai a megtett pályáról, és a szakmáról! Az interjú a Rádió és Televízió Újság 1962.02.26. - 03.04. keltezésű lapszámában jelent meg – aktuálisan, mert a rádió azon a héten közvetítette az Erkel Színházból Carl Millöcker operettjének, "A koldusdiák" premier-előadása hangfelvételét. „Pillanatfelvétel” „ Albert Herring, János vitéz, A koldusdiák: Palcsó Sándor – olvashatjuk újabban az operai színlapokon. Cím- és főszereplő lett egy még szinte ismeretlen fiatal tenoristából, akivel a rádióhallgatók is gyakran ’találkoznak’; e héten éppen, mint A koldusdiák címszereplőjével. Jellegzetes egyéni adottságai, mozgékonysága, humorérzéke – régi színházi kifejezéssel élve – bizonyos ’naturburs’ szerepkörre predesztinálják. Jól bevált e szerepekben, de tud mást is; repertoárja gazdagnak ígérkezik. Palcsó Sándor - Öt éve vagyok az Operaház tagja – mondja a fiatal énekes. Korábban a Honvéd Művészegyüttes szólistája voltam, előzőleg egy autókereskedelmi vállalatnál dolgoztam… 1957-ben jelentkeztem próbaéneklésre az Operaháznál. Miután a tizenkettes döntőbe kerültem, Rodolphe áriáját és a Faust kavatináját énekeltem. Ösztöndíjas tagnak szerződtettek, és legnagyobb örömömre másnap már a próbatáblán olvashattam a nevem. Két év múlva a színház rendes tagja lettem. Nyáron a bécsi VIT-en operaáriákat énekeltem, majd utána idehaza mindjárt bekapcsolódhattam a Haydn-év eseményeibe, az Operaházban színre került az Aki hűtlen, pórul jár. Ebben Nencio kicsiny, de hálás szerep jutott nekem. - Eddig huszonhét premierem volt, az idén túl leszek a harmincon – hat bemutató erre az idényre is jutott. A koldusdiák felújítása lehetőséget nyújtott, hogy újszerű feladatokban mutatkozzam be. A rádióban meghallgattunk egy bécsi Koldusdiák-felvételt s ezután megpróbáltuk színpadra vetítve, korszerű formában elképzelni. Azt hiszem, minden ilyen meghallgatás hasznos kiindulópontnak tekinthető. Talán előkerülnek, új formában életrekelnek még más értékes darabok is. Én egyébként elejétől fogva vígoperának fogtam fel A koldusdiákot. - A daljáték, a klasszikus operett éppen úgy próbára teszi az énekest, mint a nagy operai feladat. Mondhatom, hogy amikor először kerültem a színpadra mint János vitéz, olyan izgalom vett erőt rajtam, hogy csak akkor nyugodtam meg, amikor a belépőn szerencsésen túljutottam. Ismeretlen emberként helytállni egy országosan népszerű, nagytradíciójú daljátékban! Ma már szinte bevágtatok a szigeti színpadra paripámon és ezt egész természetesnek tartom… - A stúdiókban eddig nem túl sok dolgom volt, de közvetítésekből azt hiszem, ismer már a publikum. (Például a Turandot-ból rádió-, a Fra Diavalóból TV közvetítés is volt.) Remélem, mint ’koldusdiák’ is elnyerem a hallgatók tetszését!” /S.V./ Ebben az interjúban Palcsó Sándor említette A koldusdiák operettet, benne új, (cím)szerepét. Érdekesség: alig több mint két évvel az Erkel Színház-beli bemutatót követően - a nagy sikerre való tekintettel - a rendező, a karmester és a főbb szereplők változatlan hagyásával a Rádió Dalszínháza elkészítette az operett új stúdiófelvételét: Erkel Színház-bemutató: 1962. február 1. A verseket fordította: Blum Tamás Rendező: Békés András Karmester: Kerekes János Koreográfus: Seregi László Díszlettervező: Forray Gábor Jelmeztervező: Szeitz Gizella Szereposztás: Szymon Rimanowsky, a koldusdiák – Palcsó Sándor Jan Janiczky – Bende Zsolt Nowalska Palmatica grófnő – Neményi Lili Laura, a grófnő leánya – Ágay Karola Bronislawa, a grófnő leánya – Komlóssy Erzsébet Bogumil gróf – Maleczky Oszkár Ollendorf ezredes – Faragó András Wagenheim őrnagy – Pálffy Endre Három tiszt – Lux Géza, Szalma István, Mohácsy Zoltán Ulászló – Mendelényi Vilmos fh. Porkoláb – Göndöcs József Pifke, börtönőr – Dobán Ferenc Pufke, börtönőr – Hantos Ádám Kocsmáros – Benkő Sándor Herold – Gazda Antal A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. szeptember 19. Kossuth Rádió 20.10-22.00 Fordította és rádióra alkalmazta: Gáspár Margit és Kardos György A verseket Blum Tamás fordította Vezényel: Kerekes János Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Bódy Irma) Zenei rendező: Járfás Tamás Rendező: Békés András Szereposztás: Szymon Rimanowsky, a koldusdiák – Palcsó Sándor Jan Janiczky – Bende Zsolt Nowalska Palmatica grófnő – Neményi Lili Laura, a grófnő leánya – Vámos Ágnes Bronislawa, a grófnő leánya – Svéd Nóra Bogumil gróf – Maleczky Oszkár Ollendorf ezredes – Palócz László Wagenheim őrnagy – Pálffy Endre Három tiszt – Szoó György, Regős Péter, Sárosi Gábor Ulászló – Verdes Tamás Porkoláb – Göndöcs József Pifke, börtönőr – Almási József Pufke, börtönőr – Gál János Kocsmáros – Balázs István Herold – Harkányi Ödön
Az időskori – a jelenben lévő - Palcsó Sándor visszaemlékezései után érdekes tőle elolvasni egy másikat a régmúltból: a fiatalkori Palcsó Sándor gondolatai a megtett pályáról, és a szakmáról! Az interjú a Rádió és Televízió Újság 1962.02.26. - 03.04. keltezésű lapszámában jelent meg – aktuálisan, mert a rádió azon a héten közvetítette az Erkel Színházból Carl Millöcker operettjének, "A koldusdiák" premier-előadása hangfelvételét. „Pillanatfelvétel” „ Albert Herring, János vitéz, A koldusdiák: Palcsó Sándor – olvashatjuk újabban az operai színlapokon. Cím- és főszereplő lett egy még szinte ismeretlen fiatal tenoristából, akivel a rádióhallgatók is gyakran ’találkoznak’; e héten éppen, mint A koldusdiák címszereplőjével. Jellegzetes egyéni adottságai, mozgékonysága, humorérzéke – régi színházi kifejezéssel élve – bizonyos ’naturburs’ szerepkörre predesztinálják. Jól bevált e szerepekben, de tud mást is; repertoárja gazdagnak ígérkezik. Palcsó Sándor - Öt éve vagyok az Operaház tagja – mondja a fiatal énekes. Korábban a Honvéd Művészegyüttes szólistája voltam, előzőleg egy autókereskedelmi vállalatnál dolgoztam… 1957-ben jelentkeztem próbaéneklésre az Operaháznál. Miután a tizenkettes döntőbe kerültem, Rodolphe áriáját és a Faust kavatináját énekeltem. Ösztöndíjas tagnak szerződtettek, és legnagyobb örömömre másnap már a próbatáblán olvashattam a nevem. Két év múlva a színház rendes tagja lettem. Nyáron a bécsi VIT-en operaáriákat énekeltem, majd utána idehaza mindjárt bekapcsolódhattam a Haydn-év eseményeibe, az Operaházban színre került az Aki hűtlen, pórul jár. Ebben Nencio kicsiny, de hálás szerep jutott nekem. - Eddig huszonhét premierem volt, az idén túl leszek a harmincon – hat bemutató erre az idényre is jutott. A koldusdiák felújítása lehetőséget nyújtott, hogy újszerű feladatokban mutatkozzam be. A rádióban meghallgattunk egy bécsi Koldusdiák-felvételt s ezután megpróbáltuk színpadra vetítve, korszerű formában elképzelni. Azt hiszem, minden ilyen meghallgatás hasznos kiindulópontnak tekinthető. Talán előkerülnek, új formában életrekelnek még más értékes darabok is. Én egyébként elejétől fogva vígoperának fogtam fel A koldusdiákot. - A daljáték, a klasszikus operett éppen úgy próbára teszi az énekest, mint a nagy operai feladat. Mondhatom, hogy amikor először kerültem a színpadra mint János vitéz, olyan izgalom vett erőt rajtam, hogy csak akkor nyugodtam meg, amikor a belépőn szerencsésen túljutottam. Ismeretlen emberként helytállni egy országosan népszerű, nagytradíciójú daljátékban! Ma már szinte bevágtatok a szigeti színpadra paripámon és ezt egész természetesnek tartom… - A stúdiókban eddig nem túl sok dolgom volt, de közvetítésekből azt hiszem, ismer már a publikum. (Például a Turandot-ból rádió-, a Fra Diavalóból TV közvetítés is volt.) Remélem, mint ’koldusdiák’ is elnyerem a hallgatók tetszését!” /S.V./ Ebben az interjúban Palcsó Sándor említette A koldusdiák operettet, benne új, (cím)szerepét. Érdekesség: alig több mint két évvel az Erkel Színház-beli bemutatót követően - a nagy sikerre való tekintettel - a rendező, a karmester és a főbb szereplők változatlan hagyásával a Rádió Dalszínháza elkészítette az operett új stúdiófelvételét: Erkel Színház-bemutató: 1962. február 1. A verseket fordította: Blum Tamás Rendező: Békés András Karmester: Kerekes János Koreográfus: Seregi László Díszlettervező: Forray Gábor Jelmeztervező: Szeitz Gizella Szereposztás: Szymon Rimanowsky, a koldusdiák – Palcsó Sándor Jan Janiczky – Bende Zsolt Nowalska Palmatica grófnő – Neményi Lili Laura, a grófnő leánya – Ágay Karola Bronislawa, a grófnő leánya – Komlóssy Erzsébet Bogumil gróf – Maleczky Oszkár Ollendorf ezredes – Faragó András Wagenheim őrnagy – Pálffy Endre Három tiszt – Lux Géza, Szalma István, Mohácsy Zoltán Ulászló – Mendelényi Vilmos fh. Porkoláb – Göndöcs József Pifke, börtönőr – Dobán Ferenc Pufke, börtönőr – Hantos Ádám Kocsmáros – Benkő Sándor Herold – Gazda Antal A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. szeptember 19. Kossuth Rádió 20.10-22.00 Fordította és rádióra alkalmazta: Gáspár Margit és Kardos György A verseket Blum Tamás fordította Vezényel: Kerekes János Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Bódy Irma) Zenei rendező: Járfás Tamás Rendező: Békés András Szereposztás: Szymon Rimanowsky, a koldusdiák – Palcsó Sándor Jan Janiczky – Bende Zsolt Nowalska Palmatica grófnő – Neményi Lili Laura, a grófnő leánya – Vámos Ágnes Bronislawa, a grófnő leánya – Svéd Nóra Bogumil gróf – Maleczky Oszkár Ollendorf ezredes – Palócz László Wagenheim őrnagy – Pálffy Endre Három tiszt – Szoó György, Regős Péter, Sárosi Gábor Ulászló – Verdes Tamás Porkoláb – Göndöcs József Pifke, börtönőr – Almási József Pufke, börtönőr – Gál János Kocsmáros – Balázs István Herold – Harkányi Ödön
148 Búbánat 2017-03-05 14:40:27 [Válasz erre: 147 Búbánat 2017-02-09 11:59:49]
Megvan papíralapon is a Palcsó-interjú. Ebből néhány bekezdést ide átmásolok: „A pásztorok királya az aranykorból” (TERÉZVÁROS - magazin, 2017. január 31. – Temesi László) „Palcsó Sándor operaénekes boldog ember, hiszen olyan pályát mondhat magáénak, amely nyugdíjas éveit is megédesíti. A magyar operajátszás egyik legnagyobb alakjának tartják, kiemelve technikai felkészültségét, tisztességét, szorgalmát. Felejthetetlen alakításait többek között a János vitézben, A koldusdiákban, A Rajna kincsében, A nürnbergi mesterdalnokokban, a Szöktetés a szerájban és a Cigánybáróban csodálhattuk meg. Ő az az énekes – írták róla a kritikák -, akik számára soha nem volt kis szerep, illetve a legkisebb figurából is főszerepet tudott csinálni. Palcsó Sándor: - Nem mindig olyan a szerep, amit elképzel az ember magának, de azt a legjobb tudása szerint kell megformálni . Mindig tudtam, és el is ismertem interjúim során, hogy mik az erényeim és mik a gyengéim. Tisztában voltam azzal, hogy belcanto értelemben nincs szép hangom, de az biztos, hogy használható… Az is biztos, hogy a muzikalitásommal minden szerepet, a moderneket is megoldottam. Szinte mindig fürödtem a munkában és a sikerben, folyamatosan próbáltam és játszottam. Az igen tisztelt kollégák megszokták, hogy engem állandóan meg lehetett találni. Ettől nem volt mindenki boldog, de én úgy gondoltam, azért nem vagyok hajlandó rosszabbul teljesíteni, hogy az irigyeim szeressenek. Akkoriban nagyon működött a káder-politika, érdemtelenek jutottak előre a ranglétrán vagy jutottak külföldi ösztöndíjhoz, és ’érdemesek’ kerültek háttérbe. Engem őszinteségre neveltek a szüleim, nem is rejtettem soha véka alá a véleményemet, legyen az rendező vagy zeneszerző…. Palcsó Sándor: - […] Számomra soha nem volt fontos a kapcsolatrendszer, csak a közönség, és erre büszke vagyok és voltam is mindig. Más módszerekkel biztosan többre vihettem volna, de azt hiszem, ha újra kezdhetném, akkor is így csinálnám. Igaz, nem voltam a rendszer kegyeltje, ’csókosa’, pedig egyszer valaki az ötvenes években úgy nevezett, Palcsókos elvtárs. - Ez akkor történt, amikor a Honvéd Művészegyüttesben indult a művészi pályája? Palcsó Sándor: - Igen. Sztálin halálakor, 1953. március 5-én éppen koncertet adtunk Budapesten, a Tiszti Klubban, amit Vass Lajos vezényletével a Meghalt a cselszövővel kezdtek… A nagy gyászban senki sem törődött a műsor tartalmával, de utána nagy csillaghullás következett az együttesnél, egy csomó tisztet azonnal leváltottak. De talán az érdekesebb, hogyan indult pályám egy évvel korábban. A Honvéd Művészegyüttesnél az énekkar művészeti vezetőjénél jelentkeztem meghallgatásra, aki azt kérdezte tőlem: ’Mit hozott fiatalember és milyen hangfaja van?’ ’Úgy tudom, tenor vagyok’, válaszoltam, amire rögtön jött a ledorongolás: ’Rosszul tudja, ön bariton. Milyen számot hozott?’, érdeklődött, mire én: ’A Hazám, hazámat.’ ’Biztos a Palló-féle fekvés’ – jegyezte meg, de nem így volt. ’A Simándy-féle fekvés’ – mondtam kissé dacosan. E kedves diskurzus után előadtam az áriát, majd a tanár úr elismerte, hogy tenor vagyok. Az együttes férfikarának szólistája lettem, beutaztam a fél világot, a legmélyebb benyomást számomra Kína tette, ahol éppen az 56-os forradalom idején jártam. - Egy évvel később fordulat következett be az életében, amikor már az Operaházban hallgatták meg… Palcsó Sándor: - Első számom Puccini Bohémélet című operájából Rodolphe áriája volt az első felvonásból. Hála Istennek jól ment, a magas C is elég hosszú volt. Palló igazgató úr felszólt a színpadra: ’Hoztál még valami magosat?’ Mire én: ’Ha szabad, elénekelném a Faust Cavatinát.’ ’Eredetiben?’, kérdezte a direktor. ’Természetesen’, válaszoltam büszkén. Tudniillik előadásokon a tenoristák sokszor transzponálva szokták előadni, úgy könnyebb. Na, ez is lement. Láttam, hogy a nézőtéren össze-összehajolgatnak. Azt hittem, hogy végeztem, amikor egy rekedtes hang felszólt: ’Valami Mozart van?’ Ferencsik János főzeneigazgató volt az. ’Igen van, a Szöktetés a szerájból, első felvonás, Belmonte dúráriája.’ ’Na halljuk.’, szólt az utasítás. A próbaéneklés után Palló Imre csak ennyit mondott: ’Szépen énekeltél édes fiam.’ Felvettek, és innentől kezdve nem volt megállás, elég szép karriert futottam be. - Csaknem nyolcvan opera és dalmű tenorszerepeit énekelte, egyike a leggazdagabb repertoárú karakterénekeseinknek. Ő az az énekes – írták önről a kritikák -, aki számára soha nincs kis szerep, illetve a legkisebb figurából is főszerepet tud csinálni. Palcsó Sándor: - Az Operaház annak idején jól sáfárkodott a tehetségemmel. Bár nem voltam soha jó káder, egymás után kaptam a repertoáron lévő és a felújításokon bemutatott operák jelentős szerepeit, például: Mime, Loge, Heródes, Dávid, V. László, Albert Herring. - Kiemelték színészi és énekteljesítményét, atmoszférateremtő képességét, humorát. Az operákban ritkán lehet humorizálni… Palcsó Sándor: - Ez igaz, de azért néha lehet. Soha nem voltam földre szállt angyal. Az operaszínpadon szerettem részeg muzsikot, néger drogost játszani, de legjobban bohóckodni szerettem. A humor az opera büféjében, a magánéletben és a családban sem hagyott cserben. Szerencsére, mert meggyőződésem, hogy enélkül nem könnyű elviselni az életet, pláne nem egy diktatórikus rendszert. - Elégedett a pályájával és a sorsával? Palcsó Sándor: - Nem panaszkodhatom az életemre és a karrieremre, gyönyörű pályát futottam be. Akkor lehettem az Operaház tagja, amikor azt aranykornak hívták. Nagyszerű volt együttjátszani olyan nagy operaénekesekkel, mint László Margit, Moldován Stefánia, Házy Erzsébet és Melis György. Hálás vagyok a sorsnak, mert kedvemnek valót csinálhattam. Számomra az a jó igazgató, aki hagyja az énekest azt énekelni, amit tud. Engem többnyire hagytak, szerencsére könnyen tanultam meg a darabokat. Azt is nagy szerencsémnek tartom, hogy prózai szerepeket is játszhattam, sőt tévéfilmekben is szerepelhettem. Egy dolog azért bánt, hogy különféle betegségek miatt korábban hagytam abba a pályámat. Én mindig hű voltam önmagamhoz, a társulathoz és – mint elismert pásztorok királya, Kukorica Jancsi – Juliskához. Meg a feleségemhez, Ildikóhoz, aki nélkül már talán nem is lennék. Ő az én őrangyalom, a társam mindenben. És van még egy őrangyalom, Ildikó, a lányom, aki nem vitte tovább a hivatásom, de kitűnő operatőr lett. - Hogyan telnek nyugdíjas évei? Palcsó Sándor: - Sokat rádiózok, tévézek és olvasok. Szép lemezgyűjteményem van, és szívesen hallgatom mások lemezeit is.” Palcsó Sándor Pécsett született 1929. november 8-án, a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem jogtudományi karára járt hat és fél évtizeddel ezelőtt, de a származása miatt egy év után eltávolították. Szerencsére, hiszen így lett operaénekes. Kétszeres Liszt-díjas, érdemes és kiváló művész, az Operaház örökös tagja.
Megvan papíralapon is a Palcsó-interjú. Ebből néhány bekezdést ide átmásolok: „A pásztorok királya az aranykorból” (TERÉZVÁROS - magazin, 2017. január 31. – Temesi László) „Palcsó Sándor operaénekes boldog ember, hiszen olyan pályát mondhat magáénak, amely nyugdíjas éveit is megédesíti. A magyar operajátszás egyik legnagyobb alakjának tartják, kiemelve technikai felkészültségét, tisztességét, szorgalmát. Felejthetetlen alakításait többek között a János vitézben, A koldusdiákban, A Rajna kincsében, A nürnbergi mesterdalnokokban, a Szöktetés a szerájban és a Cigánybáróban csodálhattuk meg. Ő az az énekes – írták róla a kritikák -, akik számára soha nem volt kis szerep, illetve a legkisebb figurából is főszerepet tudott csinálni. Palcsó Sándor: - Nem mindig olyan a szerep, amit elképzel az ember magának, de azt a legjobb tudása szerint kell megformálni . Mindig tudtam, és el is ismertem interjúim során, hogy mik az erényeim és mik a gyengéim. Tisztában voltam azzal, hogy belcanto értelemben nincs szép hangom, de az biztos, hogy használható… Az is biztos, hogy a muzikalitásommal minden szerepet, a moderneket is megoldottam. Szinte mindig fürödtem a munkában és a sikerben, folyamatosan próbáltam és játszottam. Az igen tisztelt kollégák megszokták, hogy engem állandóan meg lehetett találni. Ettől nem volt mindenki boldog, de én úgy gondoltam, azért nem vagyok hajlandó rosszabbul teljesíteni, hogy az irigyeim szeressenek. Akkoriban nagyon működött a káder-politika, érdemtelenek jutottak előre a ranglétrán vagy jutottak külföldi ösztöndíjhoz, és ’érdemesek’ kerültek háttérbe. Engem őszinteségre neveltek a szüleim, nem is rejtettem soha véka alá a véleményemet, legyen az rendező vagy zeneszerző…. Palcsó Sándor: - […] Számomra soha nem volt fontos a kapcsolatrendszer, csak a közönség, és erre büszke vagyok és voltam is mindig. Más módszerekkel biztosan többre vihettem volna, de azt hiszem, ha újra kezdhetném, akkor is így csinálnám. Igaz, nem voltam a rendszer kegyeltje, ’csókosa’, pedig egyszer valaki az ötvenes években úgy nevezett, Palcsókos elvtárs. - Ez akkor történt, amikor a Honvéd Művészegyüttesben indult a művészi pályája? Palcsó Sándor: - Igen. Sztálin halálakor, 1953. március 5-én éppen koncertet adtunk Budapesten, a Tiszti Klubban, amit Vass Lajos vezényletével a Meghalt a cselszövővel kezdtek… A nagy gyászban senki sem törődött a műsor tartalmával, de utána nagy csillaghullás következett az együttesnél, egy csomó tisztet azonnal leváltottak. De talán az érdekesebb, hogyan indult pályám egy évvel korábban. A Honvéd Művészegyüttesnél az énekkar művészeti vezetőjénél jelentkeztem meghallgatásra, aki azt kérdezte tőlem: ’Mit hozott fiatalember és milyen hangfaja van?’ ’Úgy tudom, tenor vagyok’, válaszoltam, amire rögtön jött a ledorongolás: ’Rosszul tudja, ön bariton. Milyen számot hozott?’, érdeklődött, mire én: ’A Hazám, hazámat.’ ’Biztos a Palló-féle fekvés’ – jegyezte meg, de nem így volt. ’A Simándy-féle fekvés’ – mondtam kissé dacosan. E kedves diskurzus után előadtam az áriát, majd a tanár úr elismerte, hogy tenor vagyok. Az együttes férfikarának szólistája lettem, beutaztam a fél világot, a legmélyebb benyomást számomra Kína tette, ahol éppen az 56-os forradalom idején jártam. - Egy évvel később fordulat következett be az életében, amikor már az Operaházban hallgatták meg… Palcsó Sándor: - Első számom Puccini Bohémélet című operájából Rodolphe áriája volt az első felvonásból. Hála Istennek jól ment, a magas C is elég hosszú volt. Palló igazgató úr felszólt a színpadra: ’Hoztál még valami magosat?’ Mire én: ’Ha szabad, elénekelném a Faust Cavatinát.’ ’Eredetiben?’, kérdezte a direktor. ’Természetesen’, válaszoltam büszkén. Tudniillik előadásokon a tenoristák sokszor transzponálva szokták előadni, úgy könnyebb. Na, ez is lement. Láttam, hogy a nézőtéren össze-összehajolgatnak. Azt hittem, hogy végeztem, amikor egy rekedtes hang felszólt: ’Valami Mozart van?’ Ferencsik János főzeneigazgató volt az. ’Igen van, a Szöktetés a szerájból, első felvonás, Belmonte dúráriája.’ ’Na halljuk.’, szólt az utasítás. A próbaéneklés után Palló Imre csak ennyit mondott: ’Szépen énekeltél édes fiam.’ Felvettek, és innentől kezdve nem volt megállás, elég szép karriert futottam be. - Csaknem nyolcvan opera és dalmű tenorszerepeit énekelte, egyike a leggazdagabb repertoárú karakterénekeseinknek. Ő az az énekes – írták önről a kritikák -, aki számára soha nincs kis szerep, illetve a legkisebb figurából is főszerepet tud csinálni. Palcsó Sándor: - Az Operaház annak idején jól sáfárkodott a tehetségemmel. Bár nem voltam soha jó káder, egymás után kaptam a repertoáron lévő és a felújításokon bemutatott operák jelentős szerepeit, például: Mime, Loge, Heródes, Dávid, V. László, Albert Herring. - Kiemelték színészi és énekteljesítményét, atmoszférateremtő képességét, humorát. Az operákban ritkán lehet humorizálni… Palcsó Sándor: - Ez igaz, de azért néha lehet. Soha nem voltam földre szállt angyal. Az operaszínpadon szerettem részeg muzsikot, néger drogost játszani, de legjobban bohóckodni szerettem. A humor az opera büféjében, a magánéletben és a családban sem hagyott cserben. Szerencsére, mert meggyőződésem, hogy enélkül nem könnyű elviselni az életet, pláne nem egy diktatórikus rendszert. - Elégedett a pályájával és a sorsával? Palcsó Sándor: - Nem panaszkodhatom az életemre és a karrieremre, gyönyörű pályát futottam be. Akkor lehettem az Operaház tagja, amikor azt aranykornak hívták. Nagyszerű volt együttjátszani olyan nagy operaénekesekkel, mint László Margit, Moldován Stefánia, Házy Erzsébet és Melis György. Hálás vagyok a sorsnak, mert kedvemnek valót csinálhattam. Számomra az a jó igazgató, aki hagyja az énekest azt énekelni, amit tud. Engem többnyire hagytak, szerencsére könnyen tanultam meg a darabokat. Azt is nagy szerencsémnek tartom, hogy prózai szerepeket is játszhattam, sőt tévéfilmekben is szerepelhettem. Egy dolog azért bánt, hogy különféle betegségek miatt korábban hagytam abba a pályámat. Én mindig hű voltam önmagamhoz, a társulathoz és – mint elismert pásztorok királya, Kukorica Jancsi – Juliskához. Meg a feleségemhez, Ildikóhoz, aki nélkül már talán nem is lennék. Ő az én őrangyalom, a társam mindenben. És van még egy őrangyalom, Ildikó, a lányom, aki nem vitte tovább a hivatásom, de kitűnő operatőr lett. - Hogyan telnek nyugdíjas évei? Palcsó Sándor: - Sokat rádiózok, tévézek és olvasok. Szép lemezgyűjteményem van, és szívesen hallgatom mások lemezeit is.” Palcsó Sándor Pécsett született 1929. november 8-án, a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem jogtudományi karára járt hat és fél évtizeddel ezelőtt, de a származása miatt egy év után eltávolították. Szerencsére, hiszen így lett operaénekes. Kétszeres Liszt-díjas, érdemes és kiváló művész, az Operaház örökös tagja.
147 Búbánat 2017-02-09 11:59:49 [Válasz erre: 146 Edmond Dantes 2017-02-09 09:15:29]
Kedves Dantes! Köszönöm a beírt linket! Rákerestem és elolvastam a Palcsó-interjút: „Pásztorok királya az aranykorból” Igyekszem beszerezni a magazint hogy eltehessem magamnak belőle a cikket "eredeti" papírformátumában is. Forrás: Terézváros Magazin – 2017. február
Kedves Dantes! Köszönöm a beírt linket! Rákerestem és elolvastam a Palcsó-interjút: „Pásztorok királya az aranykorból” Igyekszem beszerezni a magazint hogy eltehessem magamnak belőle a cikket "eredeti" papírformátumában is. Forrás: Terézváros Magazin – 2017. február
146 Edmond Dantes 2017-02-09 09:15:29
Érdekes, mert nem csak szokványos interjú a művésszel: https://issuu.com/terezvarosmagazin/docs/terezvaros_20170131_www (16-17. oldal)
Érdekes, mert nem csak szokványos interjú a művésszel: https://issuu.com/terezvarosmagazin/docs/terezvaros_20170131_www (16-17. oldal)
145 Búbánat 2017-02-08 11:23:06
Magyar Televízió, 22.00 – 22.35 „Egy este Palcsó Sándorral” 1972-11-09 / 264. szám, Népszava A televízióban látott Palcsó Sándor-portréfilmről írt véleményt Vajk Vera. Sorait idézem: „[…] Nevezetes külföldi vendégeink mellett kellemes estét szerzett egy rokonszenves, tehetséges hazai művész, Palcsó Sándor operaénekes szereplése is a képernyőn. A portré filmek kissé megmerevedett hagyományaitól eltérő, oldottabb, fesztelenebb hangulatú műsor művészbarátai körében idézte fel Palcsó Sándor pályakezdését, sikeres szerepeit, sokoldalú, hajlékony énekesi és színészi alkatát. A klasszikus zenedrámától a könnyű operettig, a népdaltól a musicalig ívelő repertoár színeiből igyekezett minél többet felvillantani a műsor, amelyet Rajk András írt és vezetett, Mikó András rendezett. „
Magyar Televízió, 22.00 – 22.35 „Egy este Palcsó Sándorral” 1972-11-09 / 264. szám, Népszava A televízióban látott Palcsó Sándor-portréfilmről írt véleményt Vajk Vera. Sorait idézem: „[…] Nevezetes külföldi vendégeink mellett kellemes estét szerzett egy rokonszenves, tehetséges hazai művész, Palcsó Sándor operaénekes szereplése is a képernyőn. A portré filmek kissé megmerevedett hagyományaitól eltérő, oldottabb, fesztelenebb hangulatú műsor művészbarátai körében idézte fel Palcsó Sándor pályakezdését, sikeres szerepeit, sokoldalú, hajlékony énekesi és színészi alkatát. A klasszikus zenedrámától a könnyű operettig, a népdaltól a musicalig ívelő repertoár színeiből igyekezett minél többet felvillantani a műsor, amelyet Rajk András írt és vezetett, Mikó András rendezett. „
144 Búbánat 2017-02-08 10:59:24
„Öten a hatszáznegyvenezerből” • 1962-03-27 / 72. szám Népszabadság „A Kommunista Ifjúsági Szövetség immár átfogja a fiatalság minden rétegét. Egyesíti az ifjúmunkásokat, akik a jobb munkát a tanulással és az egymás közti szocialista kapcsolatok kialakításával valósítják meg, a diákokat, akik a tudás várának ostromában fognak össze, a parasztifjúságot, amely a szocialista mezőgazdasággal köti egybe jövőjét, az ifjú művészeket, alkalmazottakat... Mennyi szép szándék, nemes erőfeszítés egyesül ebben a fiatal sokaságban. Számuk immár meghaladja a hatszáznegyvenezret. Hadd villantsunk fel néhány arcképet ebből az ifjú seregből, hogy érzékeltessük a kommunista ifjúsági mozgalom vonzóerejét, sokszínű táborának imponáló egységét.” Öt fiatalembert keresett fel az újságíró („Sz.L.L.”); az említett dolgozói rétegekből egy-egy főt választott ki magának és beszélgetett velük a bevezetőben vázolt jövőképről. Közülük, az idén 88. életévében járó Palcsó Sándor operaénekes mondatait idézem az újságból: — Milyen hamar elszaladt ez az öt év! Mintha csak tegnap lett volna, úgy emlékszem az első „fegyvertényekre”. A forró csepeli és az ózdi estekre, a hansági szereplésekre, a vidám napokra a balatoni építőtáborokban, a fellépésekre a Békés megyei falvakban, ahol a tsz-ek segítségére akartunk lenni dallal, muzsikával. Emlékszem, egyszer Aligán teherautóval jártunk házról- házra, hogy zongorát kérjünk kölcsön. Mert minden együtt volt az önkéntes építők szórakoztatásához, közönség, pódium, zenekar, énekesek, csak éppen zongora nem volt, a szervezés zűrzavarában erről elfeledkeztek. Azután szereztünk. A hozzáértő műszakiak híján hányszor tologattuk mi, művészek, a díszleteket is, hogy azután rövid „lihegési szünetet” tartsunk, mielőtt felmegy a függöny, mert hát kifulladva nem illik operaáriákat énekelni... Valahogy így telt számunkra a KISZ-ben az első öt év. Hozzáadtuk az ifjúsági élethez, amit nyújtani tudtunk: a művészetünket. Hétközben próbák, előadások (én 29 szerepet énekeltem az öt év alatt), a ráérőidőben pedig patronáltuk a gyárak, szövetkezetek kulturális életét. A prózai színházakkal közös brigádokban jártuk az országot. Sajnos, kevesen tudják, hogy a művészvilágban igen aktív és áldozatkész KISZ-szervezetek vannak. Talán több nyilvánosságot érdemelnénk. Nagyon sokat tett az Operaházban is a 60 tagú KISZ-szervezet. Ápolta a fiatalok művészi igényességét, fenntartotta kapcsolatukat a „privát” élettel, nem engedte, hogy kiszakadjunk az ország vérkeringéséből. Kellett ez, nagyon kellett nekünk is, s bizonyára nem leszek szerénytelen, ha azt gondolom, hogy kellett az üzemek, a tszcs-k fiatalságának is ... De hát miért beszélek én múlt időben? Hiszen az öt év csak kezdet. Még minden előttünk van ... /Sz. L. L./
„Öten a hatszáznegyvenezerből” • 1962-03-27 / 72. szám Népszabadság „A Kommunista Ifjúsági Szövetség immár átfogja a fiatalság minden rétegét. Egyesíti az ifjúmunkásokat, akik a jobb munkát a tanulással és az egymás közti szocialista kapcsolatok kialakításával valósítják meg, a diákokat, akik a tudás várának ostromában fognak össze, a parasztifjúságot, amely a szocialista mezőgazdasággal köti egybe jövőjét, az ifjú művészeket, alkalmazottakat... Mennyi szép szándék, nemes erőfeszítés egyesül ebben a fiatal sokaságban. Számuk immár meghaladja a hatszáznegyvenezret. Hadd villantsunk fel néhány arcképet ebből az ifjú seregből, hogy érzékeltessük a kommunista ifjúsági mozgalom vonzóerejét, sokszínű táborának imponáló egységét.” Öt fiatalembert keresett fel az újságíró („Sz.L.L.”); az említett dolgozói rétegekből egy-egy főt választott ki magának és beszélgetett velük a bevezetőben vázolt jövőképről. Közülük, az idén 88. életévében járó Palcsó Sándor operaénekes mondatait idézem az újságból: — Milyen hamar elszaladt ez az öt év! Mintha csak tegnap lett volna, úgy emlékszem az első „fegyvertényekre”. A forró csepeli és az ózdi estekre, a hansági szereplésekre, a vidám napokra a balatoni építőtáborokban, a fellépésekre a Békés megyei falvakban, ahol a tsz-ek segítségére akartunk lenni dallal, muzsikával. Emlékszem, egyszer Aligán teherautóval jártunk házról- házra, hogy zongorát kérjünk kölcsön. Mert minden együtt volt az önkéntes építők szórakoztatásához, közönség, pódium, zenekar, énekesek, csak éppen zongora nem volt, a szervezés zűrzavarában erről elfeledkeztek. Azután szereztünk. A hozzáértő műszakiak híján hányszor tologattuk mi, művészek, a díszleteket is, hogy azután rövid „lihegési szünetet” tartsunk, mielőtt felmegy a függöny, mert hát kifulladva nem illik operaáriákat énekelni... Valahogy így telt számunkra a KISZ-ben az első öt év. Hozzáadtuk az ifjúsági élethez, amit nyújtani tudtunk: a művészetünket. Hétközben próbák, előadások (én 29 szerepet énekeltem az öt év alatt), a ráérőidőben pedig patronáltuk a gyárak, szövetkezetek kulturális életét. A prózai színházakkal közös brigádokban jártuk az országot. Sajnos, kevesen tudják, hogy a művészvilágban igen aktív és áldozatkész KISZ-szervezetek vannak. Talán több nyilvánosságot érdemelnénk. Nagyon sokat tett az Operaházban is a 60 tagú KISZ-szervezet. Ápolta a fiatalok művészi igényességét, fenntartotta kapcsolatukat a „privát” élettel, nem engedte, hogy kiszakadjunk az ország vérkeringéséből. Kellett ez, nagyon kellett nekünk is, s bizonyára nem leszek szerénytelen, ha azt gondolom, hogy kellett az üzemek, a tszcs-k fiatalságának is ... De hát miért beszélek én múlt időben? Hiszen az öt év csak kezdet. Még minden előttünk van ... /Sz. L. L./
143 Búbánat 2016-11-10 21:43:35
[url] https://www.youtube.com/watch?v=mjDG57RT7FA; Nádor Mihály: Babavásár –Agglegények dala – Palcsó Sándor [/url] Km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkarának férfikara és Zenekara Vezényel: Sebestyén András
[url] https://www.youtube.com/watch?v=mjDG57RT7FA; Nádor Mihály: Babavásár –Agglegények dala – Palcsó Sándor [/url] Km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkarának férfikara és Zenekara Vezényel: Sebestyén András
142 Búbánat 2016-11-10 21:42:35
[url] https://www.youtube.com/watch?v=qDa2ipAdxrQ; Millöcker: A koldusdiák – „A jókedélyem megmaradt” - Palcsó Sándor, Bende Zsolt [/url] Km. az MRT Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Kerekes János
[url] https://www.youtube.com/watch?v=qDa2ipAdxrQ; Millöcker: A koldusdiák – „A jókedélyem megmaradt” - Palcsó Sándor, Bende Zsolt [/url] Km. az MRT Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Kerekes János
141 Búbánat 2016-11-08 14:18:28
[url] http://operett.network.hu/kepek/palcso_sandor/palcso_sandor_2#slideshow; 12 kép Palcsó Sándorról [/url] – érdemes „diavetítésre” beállítani és elindítani.
[url] http://operett.network.hu/kepek/palcso_sandor/palcso_sandor_2#slideshow; 12 kép Palcsó Sándorról [/url] – érdemes „diavetítésre” beállítani és elindítani.
140 Búbánat 2016-11-08 09:27:35 [Válasz erre: 138 Búbánat 2016-11-08 09:08:30]
A sorba illik ez is: a „Kettesben veled” után jöjjön a „Kettecskén” [url] https://www.youtube.com/watch?v=MtgHPogOvRg; Jacobi Viktor: Leányvásár – „Kettecskén” – Házy Erzsébet, Palcsó Sándor [/url]
A sorba illik ez is: a „Kettesben veled” után jöjjön a „Kettecskén” [url] https://www.youtube.com/watch?v=MtgHPogOvRg; Jacobi Viktor: Leányvásár – „Kettecskén” – Házy Erzsébet, Palcsó Sándor [/url]
139 Búbánat 2016-11-08 09:13:10
Még egy kettős dalfelvételét is belinkelem ide: [url] https://www.youtube.com/watch?v=ysfn4SAo80g; Leo Fall: Madame Pompadour – „Ó, Jozef” – Házy Erzsébet, Palcsó Sándor [/url] – részlet [/url]
Még egy kettős dalfelvételét is belinkelem ide: [url] https://www.youtube.com/watch?v=ysfn4SAo80g; Leo Fall: Madame Pompadour – „Ó, Jozef” – Házy Erzsébet, Palcsó Sándor [/url] – részlet [/url]
138 Búbánat 2016-11-08 09:08:30
Palcsó Sándor ma tölti be 87. életévét! Születésnapján ezzel a vidám operett-kettőssel köszöntöm szeretettel a a kétszeres Liszt Ferenc-díjas, kiváló és érdemes művészt, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagját: [url] http://operett.network.hu/video/dunajevszkij__szabad_szel__vidam_vasar__filmdalok/koltay_valeriapalcso_sandor__kettesben_veled_szabad_szel; Dunajevszkij: Szabad szél – „Kettesben veled” – Koltay Valéria, Palcsó Sándor [/url] A Dankó Rádió mai operettműsorában is hallhatjuk Palcsó Sándor énekhangját: Szirmai Albert – Emőd Tamás: Mézeskalács – „Fordulj ügyesen!” – a kettősben Andor Éva működik közre. (Ez a részlet 09:46:34 órakor csendül fel, illetve a délutáni ismétlésben 18:46:34-kor hallhatjuk a rádiófelvételt.)
Palcsó Sándor ma tölti be 87. életévét! Születésnapján ezzel a vidám operett-kettőssel köszöntöm szeretettel a a kétszeres Liszt Ferenc-díjas, kiváló és érdemes művészt, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagját: [url] http://operett.network.hu/video/dunajevszkij__szabad_szel__vidam_vasar__filmdalok/koltay_valeriapalcso_sandor__kettesben_veled_szabad_szel; Dunajevszkij: Szabad szél – „Kettesben veled” – Koltay Valéria, Palcsó Sándor [/url] A Dankó Rádió mai operettműsorában is hallhatjuk Palcsó Sándor énekhangját: Szirmai Albert – Emőd Tamás: Mézeskalács – „Fordulj ügyesen!” – a kettősben Andor Éva működik közre. (Ez a részlet 09:46:34 órakor csendül fel, illetve a délutáni ismétlésben 18:46:34-kor hallhatjuk a rádiófelvételt.)
137 Búbánat 2016-07-25 11:13:05
Átmásolom ide az "Operett a magyar rádióban (1949-1990)" topicból az 1688 sorszámú bejegyzésemet: Új hét - új vendég a Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorában: [url] http://www.mediaklikk.hu/2016/07/24/tul-az-operencian-30-het/; Vágó Bernadett-tel [/url] - az Operettszínház művészével beszélget a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya. A zenei kínálatból megemlítem először Suppé Boccacciójának részleteit. A klasszikus operett négy különböző hazai felvételéről szólalt meg a rádióban Palcsó Sándor; László Margit, Ilosfalvy Róbert, Réti József, Bende Zsolt; Kincses Veronika és Molnár András; Tiboldi Mária énekhangja. Megemlítem, hogy Palcsó Sándor a most hallott részletet (a kádár dala: „Hordó-dal”) nem egy stúdiófelvételen, hanem a Csepeli Munkásotthonban énekli egy Franz von Suppé-esten! Ezen az 1978. január 16-i koncerten partnerei voltak Házy Erzsébet, Kalmár Magda, Kincses Veronika, Barlay Zsuzsa, Fülöp Attila, Korondy György, Melis György, Miller Lajos, km. az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc, vezényelt Breitner Tamás. A Boccaccio mellett még részletek hangzottak el A szép Galatheából is. A Petőfi rádió akkor helyszíni közvetítést sugárzott 19.00 -21.36 óra között, erről a hangfelvételről hallottuk most az említett dalt Palcsótól (a nevezetes „Hordó-dal”-t stúdiófelvételekről ismerjük Külkey László és Melis György tolmácsolásában is.) Palcsó Sándort a mai operettadásban egy másik operett részletében is hallhattuk énekelni: Szirmai Albert Alexandra című darabjából a Király dalát énekelte, elragadóan: „Kicsi feleség, aranyos kispárom, a te csókod várom…”. A további részletekben Palcsó mellett Pászthy Júlia, Oszvald Marika, Kelen Péter, Oszvald Marika, és egy kettősben - régebbi rádiófelvételről - Osváth Júlia és Szabó Miklós énekhangján csendültek fel a varázslatos Szirmai-dallamok. Az adás meghallgatható újra ma 18 órától a Dankó Rádió hullámhosszán és online a www.dankoradio.hu internetes oldalán.
Átmásolom ide az "Operett a magyar rádióban (1949-1990)" topicból az 1688 sorszámú bejegyzésemet: Új hét - új vendég a Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorában: [url] http://www.mediaklikk.hu/2016/07/24/tul-az-operencian-30-het/; Vágó Bernadett-tel [/url] - az Operettszínház művészével beszélget a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya. A zenei kínálatból megemlítem először Suppé Boccacciójának részleteit. A klasszikus operett négy különböző hazai felvételéről szólalt meg a rádióban Palcsó Sándor; László Margit, Ilosfalvy Róbert, Réti József, Bende Zsolt; Kincses Veronika és Molnár András; Tiboldi Mária énekhangja. Megemlítem, hogy Palcsó Sándor a most hallott részletet (a kádár dala: „Hordó-dal”) nem egy stúdiófelvételen, hanem a Csepeli Munkásotthonban énekli egy Franz von Suppé-esten! Ezen az 1978. január 16-i koncerten partnerei voltak Házy Erzsébet, Kalmár Magda, Kincses Veronika, Barlay Zsuzsa, Fülöp Attila, Korondy György, Melis György, Miller Lajos, km. az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc, vezényelt Breitner Tamás. A Boccaccio mellett még részletek hangzottak el A szép Galatheából is. A Petőfi rádió akkor helyszíni közvetítést sugárzott 19.00 -21.36 óra között, erről a hangfelvételről hallottuk most az említett dalt Palcsótól (a nevezetes „Hordó-dal”-t stúdiófelvételekről ismerjük Külkey László és Melis György tolmácsolásában is.) Palcsó Sándort a mai operettadásban egy másik operett részletében is hallhattuk énekelni: Szirmai Albert Alexandra című darabjából a Király dalát énekelte, elragadóan: „Kicsi feleség, aranyos kispárom, a te csókod várom…”. A további részletekben Palcsó mellett Pászthy Júlia, Oszvald Marika, Kelen Péter, Oszvald Marika, és egy kettősben - régebbi rádiófelvételről - Osváth Júlia és Szabó Miklós énekhangján csendültek fel a varázslatos Szirmai-dallamok. Az adás meghallgatható újra ma 18 órától a Dankó Rádió hullámhosszán és online a www.dankoradio.hu internetes oldalán.
135 Búbánat 2016-06-23 18:58:46
Az elmúlt években többször leadta a Dankó Rádió Palcsó Sándor énekével Lehár A víg özvegy című operettjéből Danilo belépőjét; tudván, hogy a nagyszerű tenort 1962-ben a Sebestyén András - Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Kövecses Béla, Udvardy Tibor neve által fémjegyzett teljes stúdiófelvételről még Zéta Marko buffo-szerepkörében hallhattuk, mindig foglalkoztatott, hogy ezt a híres bonviván-dalt mikor és hol énekelhette el; a felhangzó tapsokból ítélve, egy koncert hangfelvételén rögzíthették a dalt. (A Dankó Rádió ehhez az énekszámhoz azt az információt megadta, hogy az Opera Zenekara játszott Bródy Tamás vezényletével.) Az említett kíváncsiságom nemrég kielégítést nyert: rábukkantam egy netes adathalmazban a hiányzó adatokra: 1973 október 29-én egy élő rádiós koncertműsor közreműködője volt Palcsó Sándor: a Kossuth rádió Lehár-emlékestet közvetített a 6-os stúdióból a szerző halálának 25. évfordulója alkalmából. Ezen közreműködött: Házy Erzsébet, Horváth Eszter, Németh Marika, Petress Zsuzsa, Melis György, PALCSÓ SÁNDOR, Simándy József, valamint a Magyar Állami Operaház Zenekara és az MRT Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) Vezényelt: Bródy Tamás Zenei rendező: Fejes Cecília Szerkesztő: Bitó Pál Palcsó Sándor A víg özvegyből Danilo belépője mellett énekelt még a Cigányszerelemből egy kettősben (Km. Horváth Eszter; „Csókban van az ifjúság”) és a Luxemburg grófja egy kettősében is (km. Petress Zsuzsa; „Gyerünk tubicám, se kocsink, se lovunk…”) Egy másik műsoradathoz is hozzájutottam: szintén egy Lehár-koncertközvetítést sugárzott a rádió: Lehár-est a Magyar Néphadsereg (MN) Művelődési Házában, 1981. augusztus 10., Kossuth Rádió, 20.15 -22.00 óra – a június 27-i hangverseny hangfelvétele. Km.: Kalmár Magda, Ötvös Csilla, B. Nagy János, Basky István, PALCSÓ SÁNDOR, Pere János, Rozsos István, Zimányi István, valamint az MRT Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekara. Vezényelt: Breitner Tamás Szerkesztő: Bitó Pál Palcsó Sándor a következő operettekből énekelt részleteket: - Pacsirta – „Palikám, Palikám…” (km. az Énekkar) - Luxemburg grófja a.) Sir Basil belépője (Km. Basky István, Pere János és Zimányi István) b.) Kettős: „Polka táncos, polka táncos…” (Km. Kalmár Magda) Mindezt azért hoztam most elő, mert a Dankó Rádió a mai operettműsorában ismét lejátszotta a nevezetes Danilo-belépőt Palcsó Sándor előadásában. Tudtam „hova tenni” a felvételt magát.
Az elmúlt években többször leadta a Dankó Rádió Palcsó Sándor énekével Lehár A víg özvegy című operettjéből Danilo belépőjét; tudván, hogy a nagyszerű tenort 1962-ben a Sebestyén András - Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Kövecses Béla, Udvardy Tibor neve által fémjegyzett teljes stúdiófelvételről még Zéta Marko buffo-szerepkörében hallhattuk, mindig foglalkoztatott, hogy ezt a híres bonviván-dalt mikor és hol énekelhette el; a felhangzó tapsokból ítélve, egy koncert hangfelvételén rögzíthették a dalt. (A Dankó Rádió ehhez az énekszámhoz azt az információt megadta, hogy az Opera Zenekara játszott Bródy Tamás vezényletével.) Az említett kíváncsiságom nemrég kielégítést nyert: rábukkantam egy netes adathalmazban a hiányzó adatokra: 1973 október 29-én egy élő rádiós koncertműsor közreműködője volt Palcsó Sándor: a Kossuth rádió Lehár-emlékestet közvetített a 6-os stúdióból a szerző halálának 25. évfordulója alkalmából. Ezen közreműködött: Házy Erzsébet, Horváth Eszter, Németh Marika, Petress Zsuzsa, Melis György, PALCSÓ SÁNDOR, Simándy József, valamint a Magyar Állami Operaház Zenekara és az MRT Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) Vezényelt: Bródy Tamás Zenei rendező: Fejes Cecília Szerkesztő: Bitó Pál Palcsó Sándor A víg özvegyből Danilo belépője mellett énekelt még a Cigányszerelemből egy kettősben (Km. Horváth Eszter; „Csókban van az ifjúság”) és a Luxemburg grófja egy kettősében is (km. Petress Zsuzsa; „Gyerünk tubicám, se kocsink, se lovunk…”) Egy másik műsoradathoz is hozzájutottam: szintén egy Lehár-koncertközvetítést sugárzott a rádió: Lehár-est a Magyar Néphadsereg (MN) Művelődési Házában, 1981. augusztus 10., Kossuth Rádió, 20.15 -22.00 óra – a június 27-i hangverseny hangfelvétele. Km.: Kalmár Magda, Ötvös Csilla, B. Nagy János, Basky István, PALCSÓ SÁNDOR, Pere János, Rozsos István, Zimányi István, valamint az MRT Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekara. Vezényelt: Breitner Tamás Szerkesztő: Bitó Pál Palcsó Sándor a következő operettekből énekelt részleteket: - Pacsirta – „Palikám, Palikám…” (km. az Énekkar) - Luxemburg grófja a.) Sir Basil belépője (Km. Basky István, Pere János és Zimányi István) b.) Kettős: „Polka táncos, polka táncos…” (Km. Kalmár Magda) Mindezt azért hoztam most elő, mert a Dankó Rádió a mai operettműsorában ismét lejátszotta a nevezetes Danilo-belépőt Palcsó Sándor előadásában. Tudtam „hova tenni” a felvételt magát.
134 Búbánat 2016-06-14 11:47:05
[url] http://mimi.blog.hu/2016/05/18/szokolay_es_hamletje; Szokolay és Hamletje [/url] Mimi blog – 2016. május 18. „A címszerepet alakító, s 86 esztendősen ugyancsak máig köztünk élő Palcsó Sándor viszont annál magabiztosabban vállalta szerepét, hiszen neki már a Vérnász sikerében is oroszlánrésze volt. „- Őszintén szólva nem lepődtem meg túlságosan, hogy rám címszerepet osztottak. […] Azért egy parányi fenntartás motoszkált bennem. Az első szereposztás Hamletje ugyanaz az úr volt [=Szőnyi Ferenc], aki már Mihály András Együtt és egyedül című darabjában is a vízben hagyott. Be kell vallanom, nem csalódtam különösebben […] a tisztelt kolléga nem tudta a szerepét. Felháborítóan sok zenei hibát vétett, szegény Szokolayt majd megütötte a guta a méregtől.””
[url] http://mimi.blog.hu/2016/05/18/szokolay_es_hamletje; Szokolay és Hamletje [/url] Mimi blog – 2016. május 18. „A címszerepet alakító, s 86 esztendősen ugyancsak máig köztünk élő Palcsó Sándor viszont annál magabiztosabban vállalta szerepét, hiszen neki már a Vérnász sikerében is oroszlánrésze volt. „- Őszintén szólva nem lepődtem meg túlságosan, hogy rám címszerepet osztottak. […] Azért egy parányi fenntartás motoszkált bennem. Az első szereposztás Hamletje ugyanaz az úr volt [=Szőnyi Ferenc], aki már Mihály András Együtt és egyedül című darabjában is a vízben hagyott. Be kell vallanom, nem csalódtam különösebben […] a tisztelt kolléga nem tudta a szerepét. Felháborítóan sok zenei hibát vétett, szegény Szokolayt majd megütötte a guta a méregtől.””
133 Búbánat 2016-05-06 15:12:55
Zenetörténeti érdekesség: 1976. május 06. Zeneakadémia – Rákóczi Ferenc 300. születésnapja alkalmából Farkas Ferenc – Aspirationes principis c. Rákóczi – kantáta előadása Énekelt: Palcsó Sándor és Sólyom Nagy Sándor Vezényelt: Medveczky Ádám [url] http://www.ferencfarkas.org/aspirationes-principis.phtml; A kantátáról bővebben [/url]
Zenetörténeti érdekesség: 1976. május 06. Zeneakadémia – Rákóczi Ferenc 300. születésnapja alkalmából Farkas Ferenc – Aspirationes principis c. Rákóczi – kantáta előadása Énekelt: Palcsó Sándor és Sólyom Nagy Sándor Vezényelt: Medveczky Ádám [url] http://www.ferencfarkas.org/aspirationes-principis.phtml; A kantátáról bővebben [/url]
132 Búbánat 2016-04-02 12:45:01
Ezen a héten a kilencven éve született Bende Zsoltra emlékezik a Dankó Rádió operettműsor-sorozata, a „Túl az Óperencián”. Minden nap egy volt kollégát, pályatársat kér fel a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, hogy a rádióban emlékezzen a kiváló baritonistára, idézzék fel emlékeiket róla. Ezek a beszélgetések mind telefonon át zajlanak, amit meg- megszakítanak operettzenék Bende és a rá emlékező művészek közös rádiófelvételeiről. Bejátszott archív hangfelvételről magát Bende Zsoltot halljuk „prózában”: egy rádiós riportműsorban diákok kérdezik őt, s ebből a kérdez- feleletből képet kapunk életútjáról, operaénekesi pályája alakulásának főbb mozzanatairól, de vall az éneklés öröméről, a tanítás szeretetéről is; nagyon barátságosan, „kedvcsinálóan”, közvetlen tónusban, a tizenéves gyerekek „nyelvén” beszél mindarról, ami érdekelheti őket. Ebből a rádiós interjúból is hallunk naponta részleteket ebben az emlékműsorban. Tiboldi Mária, Kalmár Magda, Medgyesi Mária, Kincses Veronika és Pitti Katalin után ma PALCSÓ SÁNDORNAK Bende Zsoltra visszaemlékező, szeretetteljes szavait hallhattuk a telefonvonal túlsó oldaláról. A novemberben 87.életévét betöltő Palcsó Sándor remek humorral, jó kedéllyel előadott kerek kis történeteket tárt fel emlékezetének mélyéből, melyekből kitűnt Bendéhez fűződő egykori – de ma is elevenen élő - a kollegiális viszonyon túli jó barátsága, amit ápol, akivel évtizedeken át sok darabban lépett fel az Operában, de a rádióban is együtt sok közös felvételt készítettek. Palcsó Sándor szóba hozta az Operaház 1958-as, háromhétig tartó moszkvai vendégjátékát, melynek egyik magukkal vitt darab a Hoffmann meséi volt. Nem repülővel, hanem vonattal utaztak Moszkvába, ami akkor két napig tartott. Bende Zsolt és Palcsó Sándor közel egy időben kerültek be az Operába, s mint fiatal énekesek hamar barátságot kötöttek egymással. Ezért is merte megkérni Moszkvában Bende Palcsót, hogy mivel régi beidegződése, hogy szeret reggel a borotválkozás közben hosszas ideig a a tükör előtt tartózkodni, szívesen venné ha itt az elegáns, osztályon felüli Ukrajna szállóban nem kellene sokadmagával bezsúfolódnia egy közös szobába, engedje meg, hogy Palcsóhoz társuljon, megtudva, hogy neki lehetősége volt a többiektől külön, egy kétágyas szobát foglalnia. Így történt, hogy a három hét alatt Palcsó Sándor „befogadta” magához az énekeskollégát, akivel a szállodai szobában alkalmuk volt együtt próbálni, tanulni a Hoffmann meséit, amiben szerepeltek. (A moszkvai operai vendégjáték során Offenbach művén kívül még a Bánk bán, a Háry János és a Don Carlos szerepelt a programban.) Szabad idejükben pedig volt lehetőségük bejárni a várost, megtekinteni a látnivalókat, nevezetességeket, és az ilyen sétákban sokszor vele tartott Bende is. Palcsó Sándor említett az itthoni sok szerepe közül kettőt, amelyekben Bende Zsolt partnere lehetett az Operában. Egyik Ránkinak Az ember tragédiája volt, itt ő Lucifer, míg Bende Ádám volt. A másik darab Milöcker nagyoperettje, A koldusdiák volt, melyben mindketten lengyel szabadsághősöket alakítottak, akik egymással örökbarátságot kötöttek, és a cselekmény szerint sok viszontagságon, akadályon, ezer veszélyen át végül,sikerrel jutottak ki az ellenség karmai közül, miközben mindketten a szerelemre is rátaláltak… Palcsó Sándoré volt a címszerep (Simon Rimanowski), míg Bende Zsolt kapta meg Jan Janicki szerepét. Később a rádió az Erkel színházi bemutató két szereposztásából kiválogatott művészekkel a hatvanas évek közepén elkészítette az operett teljes stúdiófelvételét, Kerekes János vezényelte az MRT Szimfonikus zenekarát és Énekkarát. Zenei illusztrációként ebből az operettből három részlet (három duett) hangzott most el: - Simon és Jan kettőse, I. felv., No.3. „A jókedélyem megmaradt…” (Palcsó Sándor és Bende Zsolt, valamint az MRT Énekkara) - Jan és Borislava kettőse, II. felv.: „Hűen szeress…. Most az élet minden kincse nékünk csillog, kedvesem…” (Bende Zsolt és Svéd Nóra) - Laura és Simon kettőse, II. felv. (No.10): „Szép szemedben könny ragyog… Szólni kéne, jobb ha mégse, jaj most mit tegyek? Hogyha én nem lennék a nagyhatalmú herceg…” (Vámos Ágnes, Palcsó Sándor) Palcsó Sándornak évekkel ezelőtt már volt egy teljes hete a Dankó Rádióban és innen is ered az a jó, baráti viszony, melyet Nagy Ibolyával mindmáig ápol. Ennek lehettünk fültanúi a mostani telefoninterjúban is, amikor Nagy Ibolya kedvesen érdeklődött a művész hogyléte felől, hogy telnek a mindennapjai. Palcsó Sándor egyebek közt megemlítette a családi háttér, a nyugalom szigetét, a hű feleségét, aki mindenben ott van mellette, körülötte… Nagy Ibolya találóan választotta ki azt az operettdalt Palcsó Sándor előadásában, mely Szirmai Albert Alexandra című operettjének szép részlete, megható dal, A király dala: „Kicsi feleség, aranyos kis párom, a te csókod várom…. kicsi feleség, te leszel a jóság….gyere hát, hisz oly suhanó a boldogság!...” (Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel:Sebestyén András) Palcsó Sándortól a művész közel száz operettfelvétele közül kiválasztott egy Lehár-melódiával búcsúzott a szerkesztő-műsorvezető, remélhetőleg nem végleg: A bécsi asszonyok című Lehár-operettből „A banda élén… Ó, de szép, oly csábító, oly hódító oly bódító…” – énekelte Palcsó Sándor. A Dankó Rádió délelőtti operettműsorát ismét meghallgathatjuk 18 és 19 óra között a rádió frekvenciáin, ami az interneten is elérhető a www.dankoradio.hu oldalon.
Ezen a héten a kilencven éve született Bende Zsoltra emlékezik a Dankó Rádió operettműsor-sorozata, a „Túl az Óperencián”. Minden nap egy volt kollégát, pályatársat kér fel a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, hogy a rádióban emlékezzen a kiváló baritonistára, idézzék fel emlékeiket róla. Ezek a beszélgetések mind telefonon át zajlanak, amit meg- megszakítanak operettzenék Bende és a rá emlékező művészek közös rádiófelvételeiről. Bejátszott archív hangfelvételről magát Bende Zsoltot halljuk „prózában”: egy rádiós riportműsorban diákok kérdezik őt, s ebből a kérdez- feleletből képet kapunk életútjáról, operaénekesi pályája alakulásának főbb mozzanatairól, de vall az éneklés öröméről, a tanítás szeretetéről is; nagyon barátságosan, „kedvcsinálóan”, közvetlen tónusban, a tizenéves gyerekek „nyelvén” beszél mindarról, ami érdekelheti őket. Ebből a rádiós interjúból is hallunk naponta részleteket ebben az emlékműsorban. Tiboldi Mária, Kalmár Magda, Medgyesi Mária, Kincses Veronika és Pitti Katalin után ma PALCSÓ SÁNDORNAK Bende Zsoltra visszaemlékező, szeretetteljes szavait hallhattuk a telefonvonal túlsó oldaláról. A novemberben 87.életévét betöltő Palcsó Sándor remek humorral, jó kedéllyel előadott kerek kis történeteket tárt fel emlékezetének mélyéből, melyekből kitűnt Bendéhez fűződő egykori – de ma is elevenen élő - a kollegiális viszonyon túli jó barátsága, amit ápol, akivel évtizedeken át sok darabban lépett fel az Operában, de a rádióban is együtt sok közös felvételt készítettek. Palcsó Sándor szóba hozta az Operaház 1958-as, háromhétig tartó moszkvai vendégjátékát, melynek egyik magukkal vitt darab a Hoffmann meséi volt. Nem repülővel, hanem vonattal utaztak Moszkvába, ami akkor két napig tartott. Bende Zsolt és Palcsó Sándor közel egy időben kerültek be az Operába, s mint fiatal énekesek hamar barátságot kötöttek egymással. Ezért is merte megkérni Moszkvában Bende Palcsót, hogy mivel régi beidegződése, hogy szeret reggel a borotválkozás közben hosszas ideig a a tükör előtt tartózkodni, szívesen venné ha itt az elegáns, osztályon felüli Ukrajna szállóban nem kellene sokadmagával bezsúfolódnia egy közös szobába, engedje meg, hogy Palcsóhoz társuljon, megtudva, hogy neki lehetősége volt a többiektől külön, egy kétágyas szobát foglalnia. Így történt, hogy a három hét alatt Palcsó Sándor „befogadta” magához az énekeskollégát, akivel a szállodai szobában alkalmuk volt együtt próbálni, tanulni a Hoffmann meséit, amiben szerepeltek. (A moszkvai operai vendégjáték során Offenbach művén kívül még a Bánk bán, a Háry János és a Don Carlos szerepelt a programban.) Szabad idejükben pedig volt lehetőségük bejárni a várost, megtekinteni a látnivalókat, nevezetességeket, és az ilyen sétákban sokszor vele tartott Bende is. Palcsó Sándor említett az itthoni sok szerepe közül kettőt, amelyekben Bende Zsolt partnere lehetett az Operában. Egyik Ránkinak Az ember tragédiája volt, itt ő Lucifer, míg Bende Ádám volt. A másik darab Milöcker nagyoperettje, A koldusdiák volt, melyben mindketten lengyel szabadsághősöket alakítottak, akik egymással örökbarátságot kötöttek, és a cselekmény szerint sok viszontagságon, akadályon, ezer veszélyen át végül,sikerrel jutottak ki az ellenség karmai közül, miközben mindketten a szerelemre is rátaláltak… Palcsó Sándoré volt a címszerep (Simon Rimanowski), míg Bende Zsolt kapta meg Jan Janicki szerepét. Később a rádió az Erkel színházi bemutató két szereposztásából kiválogatott művészekkel a hatvanas évek közepén elkészítette az operett teljes stúdiófelvételét, Kerekes János vezényelte az MRT Szimfonikus zenekarát és Énekkarát. Zenei illusztrációként ebből az operettből három részlet (három duett) hangzott most el: - Simon és Jan kettőse, I. felv., No.3. „A jókedélyem megmaradt…” (Palcsó Sándor és Bende Zsolt, valamint az MRT Énekkara) - Jan és Borislava kettőse, II. felv.: „Hűen szeress…. Most az élet minden kincse nékünk csillog, kedvesem…” (Bende Zsolt és Svéd Nóra) - Laura és Simon kettőse, II. felv. (No.10): „Szép szemedben könny ragyog… Szólni kéne, jobb ha mégse, jaj most mit tegyek? Hogyha én nem lennék a nagyhatalmú herceg…” (Vámos Ágnes, Palcsó Sándor) Palcsó Sándornak évekkel ezelőtt már volt egy teljes hete a Dankó Rádióban és innen is ered az a jó, baráti viszony, melyet Nagy Ibolyával mindmáig ápol. Ennek lehettünk fültanúi a mostani telefoninterjúban is, amikor Nagy Ibolya kedvesen érdeklődött a művész hogyléte felől, hogy telnek a mindennapjai. Palcsó Sándor egyebek közt megemlítette a családi háttér, a nyugalom szigetét, a hű feleségét, aki mindenben ott van mellette, körülötte… Nagy Ibolya találóan választotta ki azt az operettdalt Palcsó Sándor előadásában, mely Szirmai Albert Alexandra című operettjének szép részlete, megható dal, A király dala: „Kicsi feleség, aranyos kis párom, a te csókod várom…. kicsi feleség, te leszel a jóság….gyere hát, hisz oly suhanó a boldogság!...” (Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel:Sebestyén András) Palcsó Sándortól a művész közel száz operettfelvétele közül kiválasztott egy Lehár-melódiával búcsúzott a szerkesztő-műsorvezető, remélhetőleg nem végleg: A bécsi asszonyok című Lehár-operettből „A banda élén… Ó, de szép, oly csábító, oly hódító oly bódító…” – énekelte Palcsó Sándor. A Dankó Rádió délelőtti operettműsorát ismét meghallgathatjuk 18 és 19 óra között a rádió frekvenciáin, ami az interneten is elérhető a www.dankoradio.hu oldalon.
131 Búbánat 2016-03-08 12:33:46 [Válasz erre: 10 Búbánat 2008-09-02 01:58:53]
Korábban összeszedtem és beírtam ide az idén 87. életévét betöltő Palcsó Sándor operaénekesnek összes rádiós operettfelvételét (46 darab; a Magyar Rádió hangtárában több mint 140 opera, operett, daljáték, kamarazene, mesejáték, népdalok, hangverseny közvetítés található!) Most – pótlólag - ugyanezt megteszem a kitűnő tenor televíziós munkáival is: kigyűjtöttem és nevesítem a Zenés TV Színház produkcióiban való közreműködéseit (25 szerep; énekhang); ez sem kevés szám… Meg ott vannak még a hanglemezfelvételei is… Palcsó Sándor életrajzi könyvének („Én a pásztorok királya …Palcsó Sándor emlékei” – Érd, 2011) függelékében feltüntette több mint hetven színpadi szerepét (74), külföldi operai vendégjátékokban, itthoni és külföldi szabadtéri színpadokon-, koncerteken való fellépéseit (ezek száma 47), úgyhogy az alább ismertetendő TV-filmjeivel (opera, operett, zenés játék) válik teljessé művészetének hihetetlenül gazdag, sokoldalú, széles spektrumát felölelő szereplista, oeuvre-jének /életmű/ bemutatása. Zenés TV Színház 1964: - Kodály Zoltán: Székelyfonó – A gazdag legény (Rendező: Békés András) 1966: - Gaetano Donizetti: A csengő – Spiridione, inas (Rendező: Horváth Ádám) - Tamássy Zdenkó: Éneklecke – Tanítvány (Rendező: Horváth Ádám) 1971: - Arthur Sullivan: Egy esküdtszéki tárgyalás – A felperes ügyvédje; énekhang (Rendező: Szitányi András) - Franz von Suppé: Pajkos diákok – Fleck, a diák; énekhang (Rendező: Seregi László) 1972: - Lendvay Kamillo: A bűvös szék – Költő (Rendező: Vámos László) - Robert Planquette: Garasos mennyasszony – Rascalon, szenes; énekhang (Rendező: Vámos László) 1973: - Sárközi István: Y-háború - bábopera (Rendező: Szőnyi Kató) - Ivo Lothka-Kalinsky: A gomb – A férj (Rendező: Szitányi András) - Franz Schubert: Házi háború – Flórián, szerelmes katona (Rendező: Békés András) - Tamássy Zdenkó: A palacsintás király – Árus (Rendező: Katkics Ilona) 1974: - Hidas Frigyes: A tökéletes alattvaló – Gépember (Rendező: Vámos László) 1975: - Tamássy Zdenkó: Vendégek – Sátoros Józsi, pesti tisztviselő (Rendező: Félix László) - Giacomo Puccini: Gianni Schicchi – Spineloccio, orvos (Rendező: Szinetár Miklós) - Farkas Ferenc: A bűvös szekrény – A mester (Rendező: Fehér György) 1976: - Franz von Suppé: A szép Galathea – Mydas, műkereskedő; énekhang (Rendező: Szirtes Tamás) 1977: - Vajda János: Barabbás – II. nyomorult (Rendező: Fehér György) 1978: - Erkel Ferenc: Hunyadi László – V. László; énekhang (Rendező: Vámos László) - Lamberto Gardelli: Az impresszárió – Schuster, szabó (Rendező: Mikó András) - Franz von Suppé: Boccaccio – Scalza, borbély; énekhang (Rendező: Seregi László) 1979: - Ránki György: Pomádé király új ruhája – Dani; énekhang (Rendező: Félix László) 1981: - Giacomo Puccini: A köpeny – „Csuka” (Rendező: Mikó András) 1985: - Giuseppe Verdi: Falstaff – Bardolf (Rendező: Vámos László) - Vujicsics Tihamér: Éjféli operabemutató (Rendező: Vámos László 1988: - Kálmán Imre: A montmartre-i ibolya – Hadügyminiszter; énekhang (Rendező: Maár Gyula)
Korábban összeszedtem és beírtam ide az idén 87. életévét betöltő Palcsó Sándor operaénekesnek összes rádiós operettfelvételét (46 darab; a Magyar Rádió hangtárában több mint 140 opera, operett, daljáték, kamarazene, mesejáték, népdalok, hangverseny közvetítés található!) Most – pótlólag - ugyanezt megteszem a kitűnő tenor televíziós munkáival is: kigyűjtöttem és nevesítem a Zenés TV Színház produkcióiban való közreműködéseit (25 szerep; énekhang); ez sem kevés szám… Meg ott vannak még a hanglemezfelvételei is… Palcsó Sándor életrajzi könyvének („Én a pásztorok királya …Palcsó Sándor emlékei” – Érd, 2011) függelékében feltüntette több mint hetven színpadi szerepét (74), külföldi operai vendégjátékokban, itthoni és külföldi szabadtéri színpadokon-, koncerteken való fellépéseit (ezek száma 47), úgyhogy az alább ismertetendő TV-filmjeivel (opera, operett, zenés játék) válik teljessé művészetének hihetetlenül gazdag, sokoldalú, széles spektrumát felölelő szereplista, oeuvre-jének /életmű/ bemutatása. Zenés TV Színház 1964: - Kodály Zoltán: Székelyfonó – A gazdag legény (Rendező: Békés András) 1966: - Gaetano Donizetti: A csengő – Spiridione, inas (Rendező: Horváth Ádám) - Tamássy Zdenkó: Éneklecke – Tanítvány (Rendező: Horváth Ádám) 1971: - Arthur Sullivan: Egy esküdtszéki tárgyalás – A felperes ügyvédje; énekhang (Rendező: Szitányi András) - Franz von Suppé: Pajkos diákok – Fleck, a diák; énekhang (Rendező: Seregi László) 1972: - Lendvay Kamillo: A bűvös szék – Költő (Rendező: Vámos László) - Robert Planquette: Garasos mennyasszony – Rascalon, szenes; énekhang (Rendező: Vámos László) 1973: - Sárközi István: Y-háború - bábopera (Rendező: Szőnyi Kató) - Ivo Lothka-Kalinsky: A gomb – A férj (Rendező: Szitányi András) - Franz Schubert: Házi háború – Flórián, szerelmes katona (Rendező: Békés András) - Tamássy Zdenkó: A palacsintás király – Árus (Rendező: Katkics Ilona) 1974: - Hidas Frigyes: A tökéletes alattvaló – Gépember (Rendező: Vámos László) 1975: - Tamássy Zdenkó: Vendégek – Sátoros Józsi, pesti tisztviselő (Rendező: Félix László) - Giacomo Puccini: Gianni Schicchi – Spineloccio, orvos (Rendező: Szinetár Miklós) - Farkas Ferenc: A bűvös szekrény – A mester (Rendező: Fehér György) 1976: - Franz von Suppé: A szép Galathea – Mydas, műkereskedő; énekhang (Rendező: Szirtes Tamás) 1977: - Vajda János: Barabbás – II. nyomorult (Rendező: Fehér György) 1978: - Erkel Ferenc: Hunyadi László – V. László; énekhang (Rendező: Vámos László) - Lamberto Gardelli: Az impresszárió – Schuster, szabó (Rendező: Mikó András) - Franz von Suppé: Boccaccio – Scalza, borbély; énekhang (Rendező: Seregi László) 1979: - Ránki György: Pomádé király új ruhája – Dani; énekhang (Rendező: Félix László) 1981: - Giacomo Puccini: A köpeny – „Csuka” (Rendező: Mikó András) 1985: - Giuseppe Verdi: Falstaff – Bardolf (Rendező: Vámos László) - Vujicsics Tihamér: Éjféli operabemutató (Rendező: Vámos László 1988: - Kálmán Imre: A montmartre-i ibolya – Hadügyminiszter; énekhang (Rendező: Maár Gyula)
130 Búbánat 2015-11-09 15:47:34
Palcsó Sándor tegnap - november 8-án - ünnepelte születésnapját: betöltötte a 86-at! Úgy tudom, jó erőnléti állapotban - van és - fogadta az őt felköszöntőket. Azon túl, hogy magam is szívből gratulálok a Művész Úrnak, innen kívánok a kiváló tenorunknak, az Operaház örökös tagjának, további jó erőt, egészséget, és még sok örömet minden téren - Családja körében! Szeretettel köszöntöm és üdvözlöm őt!
Palcsó Sándor tegnap - november 8-án - ünnepelte születésnapját: betöltötte a 86-at! Úgy tudom, jó erőnléti állapotban - van és - fogadta az őt felköszöntőket. Azon túl, hogy magam is szívből gratulálok a Művész Úrnak, innen kívánok a kiváló tenorunknak, az Operaház örökös tagjának, további jó erőt, egészséget, és még sok örömet minden téren - Családja körében! Szeretettel köszöntöm és üdvözlöm őt!
129 Búbánat 2015-09-18 14:47:27 [Válasz erre: 128 Búbánat 2015-07-03 22:29:02]
Ma éjjel megint adásba kerül ez a Balassa Sándor-mű: Requiem - Kassák Lajos költeményeire Op. 15. (A Bartókon 23.00 órakor kezdődő rádióműsor második száma előtt ezúttal nem Dávid Gyula Brácsaversenye, hanem Szokolay Sándor II. vonósnégyese hangzik majd el.)
Ma éjjel megint adásba kerül ez a Balassa Sándor-mű: Requiem - Kassák Lajos költeményeire Op. 15. (A Bartókon 23.00 órakor kezdődő rádióműsor második száma előtt ezúttal nem Dávid Gyula Brácsaversenye, hanem Szokolay Sándor II. vonósnégyese hangzik majd el.)
128 Búbánat 2015-07-03 22:29:02
Hamarosan kezdődik a Bartók Rádió éjjeli adása: 23.00-23.55 Ars nova - a XX-XXI. század zenéje 1. Dávid Gyula: Brácsaverseny (Lukács Pál, Magyar Állami Hangversenyzenekar, vez. Ferencsik János) 2. Balassa Sándor: Requiem - Kassák Lajos költeményeire Op. 15. Sziklai Erika – szoprán PALCSÓ SÁNDOR - tenor Ütő Endre – basszus a gordonkaszólót Wilhelm Ferenc játssza Magyar Rádió Ének- és Zenekara Vezényel: Lehel György A mikrofonnál: Varga János Szerk.: Bánkövi Gyula
Hamarosan kezdődik a Bartók Rádió éjjeli adása: 23.00-23.55 Ars nova - a XX-XXI. század zenéje 1. Dávid Gyula: Brácsaverseny (Lukács Pál, Magyar Állami Hangversenyzenekar, vez. Ferencsik János) 2. Balassa Sándor: Requiem - Kassák Lajos költeményeire Op. 15. Sziklai Erika – szoprán PALCSÓ SÁNDOR - tenor Ütő Endre – basszus a gordonkaszólót Wilhelm Ferenc játssza Magyar Rádió Ének- és Zenekara Vezényel: Lehel György A mikrofonnál: Varga János Szerk.: Bánkövi Gyula
127 Búbánat 2015-05-22 16:43:25
Palcsó Sándor énekét a Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorában Leo Fall Pompadourjának részleteiben hallhatjuk – a délelőtti adás ismétlése 18 órától: Rádió Dalszínháza bemutatója: 1967. szeptember 9. , Kossuth Rádió 20.31 - 22.00 (Házy Erzsébet, Koltay Valéria,Szirmay Márta), Korondy György, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád. Külkey László, Nádas Tibor, Katona Lajos, valamint az MRT szimfonikus zenekara és énekkara. Bródy Tamás vezényel. Rádióra Innocent Vincze Ernő dolgozta át. Zenei rendező: Balassa Sándor. Rendező: László Endre - Bevezető jelenet, Calicot dala (Palcsó Sándor, km. Kishegyi Árpád és az MRT Énekkara) „- A pom-pom-Pompadour, a pompa-pompa-Pompadour! – Éljen Calicot!, Éljen Calicot!....- Ti ostoba fickók! Hej, hagyjatok békét! Ti maflanépség, tinéktek nem való költői szépség! Hisz részegek vagytok, adta népe, hogy daloljak néktek, no, még csak az kéne! …/- Calicot!, Calicot! … ez biztató! / - Hohó-hahó, nohát! Kezdem a dalt: A pom-pom-pom-Pompadour, a pom-pom-pom-Pompadour, akárkinek le - ha-ha.ha! akárkinek leánya, de rettentő nagy – ha-ha-ha! – de rettentő nagy dáma. A pom-pom-pom-Pompadour, a pompa-Pompadour, a Pompadour! Ó, de buzgón törődik a hazával, és a kormánynak piszkos zálogán, néha ágyba is elviszi magával, jó királyunk hatalmas jogarát! Pazarlás uralkodik vele…. és Lajosnak vidám az éjjele…. Ha-ha-ha- Ha-ha-ha-… Ha-ha-ha- Ha-ha-ha. A pom- a pom- a pom- a pom - ---- a Pompadour!” - Belotte és Calicot kettõse (Koltay Valéria, Palcsó Sándor) - „ – Mindent kérhetsz, angyalkám, csak egyet nem: tánc az nincs, nem lehet ebben engednem! Elvégtére bennem is van méltóság! Megvethet, nem ugrálok tehát!.../- Mert a vágy nagyúr, táncra hív! És a lábam meggyorsul, szívem újra fiatalon ver-ver-ver!...” Az alábbi részlet egy későbbi – a ’70-es évek vége - felvételről való: (Kalmár Magda, Palcsó Sándor, Korondy György, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás) - Pompadour és Calicot kettőse a 2. felvonásból (Kalmár Magda, Palcsó Sándor) „…- Most értem meg csak egészen Putifárné álláspontját, ahogy azt a vének mondják; én is érzem, szóról-szóra…,./- Ez a bolond nő megszédül! Isten tudja, mi lesz végül?! Jobb is volna kívül lennem! Asszonyom, most el kell mennem!... Bármily nagy kitüntetésnek tartom, mégis azt kell mondanom, hogy: pardon! Engem ne igézzen! Más fiúra nézzen! Ó…./- Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély!. Ó Jo-jo-jo-jo-Jozef, te, gusztusos gyerek, ha nem lett volna köpenyed, nem érzed ezt a meleget! Ó Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély! /- Ez a dolog nem megy babra, felszólítom: hagyja abba! Végre bennem van szemérem, köpenyem, ne fogja kérem! Egyre jobban érzem én, hogy minden csepp türelmem elfogy! Óh…! / - Vágyam az kimondhatatlan, sőt feloldhatatlan…./ - Rémes ez, hogy rám kacsintgat, esküszöm, hogy még megingat. Gusztusom kezd lenni rája. Távozom! Alá szolgája! /- Óh, ne hagyjál el engem…./- Téves helyen kereskedik nálam. Túlságosan csiklandós a vállam. Továbbá a mellem. Kérem, legyen jellem! Óh! /- Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély!. Ó Jo-jo-jo-jo-Jozef, te, gusztusos gyerek---- Ó Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély! /- Nézze, hogyha gyáva vagyok, van arra egy nagyon-nagyon bennem hajlam, hogyne lenne, csakhogy éppen az van bennem: ha elkezdem, édes kincsem, se Isten, se ember nincsen! Óh!...” Sass Sylvia is énekelt el egy dalt - Pompadour belépőjét - a rádióban 1974-ben készült operettfelvételéről (az MRT Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli). A mai műsorban még Lehár Pacsirta című operettjéből is elhangzottak részletek, László Margit, Bende Zsolt, Tiboldi Mária felvételeiről.
Palcsó Sándor énekét a Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorában Leo Fall Pompadourjának részleteiben hallhatjuk – a délelőtti adás ismétlése 18 órától: Rádió Dalszínháza bemutatója: 1967. szeptember 9. , Kossuth Rádió 20.31 - 22.00 (Házy Erzsébet, Koltay Valéria,Szirmay Márta), Korondy György, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád. Külkey László, Nádas Tibor, Katona Lajos, valamint az MRT szimfonikus zenekara és énekkara. Bródy Tamás vezényel. Rádióra Innocent Vincze Ernő dolgozta át. Zenei rendező: Balassa Sándor. Rendező: László Endre - Bevezető jelenet, Calicot dala (Palcsó Sándor, km. Kishegyi Árpád és az MRT Énekkara) „- A pom-pom-Pompadour, a pompa-pompa-Pompadour! – Éljen Calicot!, Éljen Calicot!....- Ti ostoba fickók! Hej, hagyjatok békét! Ti maflanépség, tinéktek nem való költői szépség! Hisz részegek vagytok, adta népe, hogy daloljak néktek, no, még csak az kéne! …/- Calicot!, Calicot! … ez biztató! / - Hohó-hahó, nohát! Kezdem a dalt: A pom-pom-pom-Pompadour, a pom-pom-pom-Pompadour, akárkinek le - ha-ha.ha! akárkinek leánya, de rettentő nagy – ha-ha-ha! – de rettentő nagy dáma. A pom-pom-pom-Pompadour, a pompa-Pompadour, a Pompadour! Ó, de buzgón törődik a hazával, és a kormánynak piszkos zálogán, néha ágyba is elviszi magával, jó királyunk hatalmas jogarát! Pazarlás uralkodik vele…. és Lajosnak vidám az éjjele…. Ha-ha-ha- Ha-ha-ha-… Ha-ha-ha- Ha-ha-ha. A pom- a pom- a pom- a pom - ---- a Pompadour!” - Belotte és Calicot kettõse (Koltay Valéria, Palcsó Sándor) - „ – Mindent kérhetsz, angyalkám, csak egyet nem: tánc az nincs, nem lehet ebben engednem! Elvégtére bennem is van méltóság! Megvethet, nem ugrálok tehát!.../- Mert a vágy nagyúr, táncra hív! És a lábam meggyorsul, szívem újra fiatalon ver-ver-ver!...” Az alábbi részlet egy későbbi – a ’70-es évek vége - felvételről való: (Kalmár Magda, Palcsó Sándor, Korondy György, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás) - Pompadour és Calicot kettőse a 2. felvonásból (Kalmár Magda, Palcsó Sándor) „…- Most értem meg csak egészen Putifárné álláspontját, ahogy azt a vének mondják; én is érzem, szóról-szóra…,./- Ez a bolond nő megszédül! Isten tudja, mi lesz végül?! Jobb is volna kívül lennem! Asszonyom, most el kell mennem!... Bármily nagy kitüntetésnek tartom, mégis azt kell mondanom, hogy: pardon! Engem ne igézzen! Más fiúra nézzen! Ó…./- Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély!. Ó Jo-jo-jo-jo-Jozef, te, gusztusos gyerek, ha nem lett volna köpenyed, nem érzed ezt a meleget! Ó Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély! /- Ez a dolog nem megy babra, felszólítom: hagyja abba! Végre bennem van szemérem, köpenyem, ne fogja kérem! Egyre jobban érzem én, hogy minden csepp türelmem elfogy! Óh…! / - Vágyam az kimondhatatlan, sőt feloldhatatlan…./ - Rémes ez, hogy rám kacsintgat, esküszöm, hogy még megingat. Gusztusom kezd lenni rája. Távozom! Alá szolgája! /- Óh, ne hagyjál el engem…./- Téves helyen kereskedik nálam. Túlságosan csiklandós a vállam. Továbbá a mellem. Kérem, legyen jellem! Óh! /- Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély!. Ó Jo-jo-jo-jo-Jozef, te, gusztusos gyerek---- Ó Józef, óh, Józef, na, gyere, ne félj, majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély! /- Nézze, hogyha gyáva vagyok, van arra egy nagyon-nagyon bennem hajlam, hogyne lenne, csakhogy éppen az van bennem: ha elkezdem, édes kincsem, se Isten, se ember nincsen! Óh!...” Sass Sylvia is énekelt el egy dalt - Pompadour belépőjét - a rádióban 1974-ben készült operettfelvételéről (az MRT Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli). A mai műsorban még Lehár Pacsirta című operettjéből is elhangzottak részletek, László Margit, Bende Zsolt, Tiboldi Mária felvételeiről.
126 Búbánat 2015-05-20 14:18:20
A Túl az Óperencián című adás ma délelőtti műsorában részletek hangzottak el Johann Strauss Egy éj Velencében című operettje (Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Kishegyi Árpád, Szabó Miklós) mellett Lehár Ferenc Giudittájából is. Ez utóbbi operettből hallottuk: - Bevezető, Anita és Pierrino kettőse, No.7. (Koltay Valéria és Palcsó Sándor) Ez a részlet a Magyar Rádió 1968-as stúdiófelvételéről való, melyen az operettből csak részleteket vettek fel. Km.: Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Korondy György, Palcsó Sándor, valamint az MRT szimfonikus zenekara és a Földényi-kórus. Vezényel: Bródy Tamás. A dalszöveg Erdődy János munkája. „ - Na, gyerünk, mire vársz, mire vársz? Csengess be már, csengess be már! Mondd, mire vársz! – Ez a két feladat, akiért, csengess be már, miért állsz itt, mint egy szamár?! - Minden az én dolgom; ezt én már unom, nagyon. – Gyáva kutya vagy, te egyetlen szép angyalom! – /- Édes, ha két szív csak egymásnak él, mindegy az, bárki bármit beszél. – Mindegy, hogy nyár van vagy hideg tél. – Aki szerelmes, csak csókot kér! – Óh, ha két szív csak egymásnak él. – Te vagy nékem az egyetlen cél! – Mert mi mindig csak egymásnak él! /- Kicsikém, még nem bizonyos, hogy így van ez, és az sem fix: hogy így is lesz! – De hiszen ez egész bizonyos, állítod ezt? Szerelmem képtelen lesz. – Képtelen szerelem, de ez elég…. - Szerelem végtelen, és ebben te vagy a bűn! /- Édes, ha két szív csak egymásnak él, mindegy az, bárki bármit beszél. – Mindegy, hogy nyár van vagy hideg tél. – Aki szerelmes, csak csókot kér! – Óh, ha két szív csak egymásnak él. – Te vagy nékem az egyetlen cél! – Mert mi mindig csak egymásnak él!” - Ugyanerről a felvételről szólalt meg Korondy György énekével Octavio belépője: „Élni jó! Barátaim, élni jó! … O signora, signorina, szól az édes kavatina…” (No.7.), melyben közreműködik a Földényi Kórus. - A Magyar Rádió elkészítette az operett teljes stúdiófelvételét is: a Rádió Dalszínháza bemutatója: 1982. szeptember 13., Kossuth Rádió 20.19 – 22.00. Fordította és rádióra alkalmazta: Erdődy János . Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Bozó László. Km. az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc). Vezényel: Oberfrank Géza Erről a felvételről hallottuk most Anita és Pierrino duettjét ( No. 15.) „Jöjj, jöjj, gyerünk el innen már, jöjj, jöjj, gyönyörű élet vár…” (Zempléni Mária és Korcsmáros Péter) - És még egy dalt hallottunk az operettből: Sass Sylvia énekelte Giuditta dalát (km.: a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András): „Más nem csókol oly forrón, mint én...” (Más fordításban így hangzik:” Olyan forró ajkamról a csók…” – pld. Házy Erzsébet egy másik, 1967-es felvételén ezzel a verssel halljuk énekelni őt.) Az operettműsor ismétlését ma 18 órától újra meghallgathatjuk a Dankó Rádióban és az elérhető internetes oldalakról.
A Túl az Óperencián című adás ma délelőtti műsorában részletek hangzottak el Johann Strauss Egy éj Velencében című operettje (Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Kishegyi Árpád, Szabó Miklós) mellett Lehár Ferenc Giudittájából is. Ez utóbbi operettből hallottuk: - Bevezető, Anita és Pierrino kettőse, No.7. (Koltay Valéria és Palcsó Sándor) Ez a részlet a Magyar Rádió 1968-as stúdiófelvételéről való, melyen az operettből csak részleteket vettek fel. Km.: Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Korondy György, Palcsó Sándor, valamint az MRT szimfonikus zenekara és a Földényi-kórus. Vezényel: Bródy Tamás. A dalszöveg Erdődy János munkája. „ - Na, gyerünk, mire vársz, mire vársz? Csengess be már, csengess be már! Mondd, mire vársz! – Ez a két feladat, akiért, csengess be már, miért állsz itt, mint egy szamár?! - Minden az én dolgom; ezt én már unom, nagyon. – Gyáva kutya vagy, te egyetlen szép angyalom! – /- Édes, ha két szív csak egymásnak él, mindegy az, bárki bármit beszél. – Mindegy, hogy nyár van vagy hideg tél. – Aki szerelmes, csak csókot kér! – Óh, ha két szív csak egymásnak él. – Te vagy nékem az egyetlen cél! – Mert mi mindig csak egymásnak él! /- Kicsikém, még nem bizonyos, hogy így van ez, és az sem fix: hogy így is lesz! – De hiszen ez egész bizonyos, állítod ezt? Szerelmem képtelen lesz. – Képtelen szerelem, de ez elég…. - Szerelem végtelen, és ebben te vagy a bűn! /- Édes, ha két szív csak egymásnak él, mindegy az, bárki bármit beszél. – Mindegy, hogy nyár van vagy hideg tél. – Aki szerelmes, csak csókot kér! – Óh, ha két szív csak egymásnak él. – Te vagy nékem az egyetlen cél! – Mert mi mindig csak egymásnak él!” - Ugyanerről a felvételről szólalt meg Korondy György énekével Octavio belépője: „Élni jó! Barátaim, élni jó! … O signora, signorina, szól az édes kavatina…” (No.7.), melyben közreműködik a Földényi Kórus. - A Magyar Rádió elkészítette az operett teljes stúdiófelvételét is: a Rádió Dalszínháza bemutatója: 1982. szeptember 13., Kossuth Rádió 20.19 – 22.00. Fordította és rádióra alkalmazta: Erdődy János . Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Bozó László. Km. az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc). Vezényel: Oberfrank Géza Erről a felvételről hallottuk most Anita és Pierrino duettjét ( No. 15.) „Jöjj, jöjj, gyerünk el innen már, jöjj, jöjj, gyönyörű élet vár…” (Zempléni Mária és Korcsmáros Péter) - És még egy dalt hallottunk az operettből: Sass Sylvia énekelte Giuditta dalát (km.: a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András): „Más nem csókol oly forrón, mint én...” (Más fordításban így hangzik:” Olyan forró ajkamról a csók…” – pld. Házy Erzsébet egy másik, 1967-es felvételén ezzel a verssel halljuk énekelni őt.) Az operettműsor ismétlését ma 18 órától újra meghallgathatjuk a Dankó Rádióban és az elérhető internetes oldalakról.
125 palcsoildi 2014-12-23 17:08:35
A Zenei klubban lévő beszélgetésből készület műsort, itt lehet visszanézni. http://erdmediacentrum.hu/tv/2014/12/16/fenykep-2014-december-16/
A Zenei klubban lévő beszélgetésből készület műsort, itt lehet visszanézni. http://erdmediacentrum.hu/tv/2014/12/16/fenykep-2014-december-16/
123 macskás 2014-12-18 21:13:19
123
123
122 Búbánat 2014-12-18 11:14:57
A Bartók Rádió ma éjjeli rádióműsorában Balassa Sándor műveiből – köztük egy operából – hallhatunk részleteket: 23.00 – 23.55 Ars nova - a XX-XXI. század zenéje A felhangzó hét részlet között - ötödik számként - szerepel egy operajelenet is: Az ajtón kívül - A Kabaréigazgató és Bekcmann jelenete Op. 27. (Palcsó Sándor, Bordás György - ének, MR Szimfonikus Zenekara, vez. Lehel György)
A Bartók Rádió ma éjjeli rádióműsorában Balassa Sándor műveiből – köztük egy operából – hallhatunk részleteket: 23.00 – 23.55 Ars nova - a XX-XXI. század zenéje A felhangzó hét részlet között - ötödik számként - szerepel egy operajelenet is: Az ajtón kívül - A Kabaréigazgató és Bekcmann jelenete Op. 27. (Palcsó Sándor, Bordás György - ének, MR Szimfonikus Zenekara, vez. Lehel György)
121 Búbánat 2014-11-24 12:33:43 [Válasz erre: 120 Búbánat 2014-11-21 12:20:05]
Sajnálatosan lemaradt a Palcsó Sándor-estről írt élménybeszámolómból a művésszel beszélgető társ neve. Ezennel pótolom mulasztásomat: az Érdi Zenei Könyvtárban Lehotka Ildikó, ének-zenetanár, a könyvtárban működő Zenei Klub szakmai vezetője vállalta a moderátori szerepkört, akinek pallérozott szakmai tudása és empatikus ráhangolódása művészpartnerére igen megkönnyítette az Operaház Örökös Tagjának „kitárulkozását” - a zene és a kiváló énekművész iránti nagy várakozás jele volt, hogy megtelt a könyvtár terme. Ez a körülmény ugyancsak örömet okozhatott a beszélgetés résztvevőinek és megjelent érdeklődők számára. És ha már itt tartok, szintén köszönet illeti a „házigazdát” is, Nida Judit könyvtáros személyét. Kettejük érdeme a „Zenei Klub a könyvtárban” funkcionálása - amint a honlapjukon olvasni lehet, céljuk „hogy a színvonalas zenét szerető közönség élvezetes, tanulságos, sok kiváló zenével fűszerezett beszélgetéseken vehessen részt, esetenként találkozhasson a szakma jeles képviselőivel.” Hát egy ilyen emlékezetes beszélgetés résztvevői lehettünk elmúlt csütörtökön, Érden, a Zenei Könyvtárban, Palcsó Sándor vendégeként.
Sajnálatosan lemaradt a Palcsó Sándor-estről írt élménybeszámolómból a művésszel beszélgető társ neve. Ezennel pótolom mulasztásomat: az Érdi Zenei Könyvtárban Lehotka Ildikó, ének-zenetanár, a könyvtárban működő Zenei Klub szakmai vezetője vállalta a moderátori szerepkört, akinek pallérozott szakmai tudása és empatikus ráhangolódása művészpartnerére igen megkönnyítette az Operaház Örökös Tagjának „kitárulkozását” - a zene és a kiváló énekművész iránti nagy várakozás jele volt, hogy megtelt a könyvtár terme. Ez a körülmény ugyancsak örömet okozhatott a beszélgetés résztvevőinek és megjelent érdeklődők számára. És ha már itt tartok, szintén köszönet illeti a „házigazdát” is, Nida Judit könyvtáros személyét. Kettejük érdeme a „Zenei Klub a könyvtárban” funkcionálása - amint a honlapjukon olvasni lehet, céljuk „hogy a színvonalas zenét szerető közönség élvezetes, tanulságos, sok kiváló zenével fűszerezett beszélgetéseken vehessen részt, esetenként találkozhasson a szakma jeles képviselőivel.” Hát egy ilyen emlékezetes beszélgetés résztvevői lehettünk elmúlt csütörtökön, Érden, a Zenei Könyvtárban, Palcsó Sándor vendégeként.
120 Búbánat 2014-11-21 12:20:05
Tegnap este Érden, a Csuka Zoltán Városi Könyvtár Zenei Könyvtárában Palcsó Sándor vendégei voltunk, mint ahogy az „örökifjú” tenorunk is vendégként érkezett oda, hogy a Zenei Klub meghívottjaként nagy érdeklődéssel övezett beszélgetésben tárja fel legbensőbb gondolatait, érzéseit az eltöltött hosszú művészi pályáról, valljon életének „titkairól”, örömeiről-bánatairól, a változatos, sokrétű, de akadályoktól sem mentes életút meghatározó szakaszairól így az indíttatás, az indulás, a beérkezés főbb állomásairól, az Operaházban eltöltött időszakáról. A zsúfolásig megtelt könyvtárteremben a beszélgetés moderátorának jól megfogalmazott és célirányos, olykor személyes hangot is megütő kérdéseire Palcsó Sándor mindig poénokkal teli és frappáns, szellemes, humoros szófordulatokkal válaszolt. Tömören vagy kibontva a tárgykört, idézte fel emlékeit, életének emlékezetes epizódjait. Egy pillanatig sem zavartatva magát a videokamerák, a fotóapparátusok „kereszttüzétől” vitte tovább a szót, és közben minden szavából kiérződik és kirajzolódik (aki nem ismerte volna őt eddig) egy igazat kereső és azt megvalló tiszta szívű, őszinte, humánus, a munkájáért és családjáért élő és azért felelősséget vállaló, alázatos ember képe – akit ma is az örök optimizmus vezérli, és aki hiszi azt, hogy az ember akár sikereiben, akár mellőzötten, örömben-bánatban, egészségesen vagy betegségek közepette, a boldogságát és hitét keresi. És tudja, hogy ebben a keresésben nemcsak önmagát találhatja meg, de azt is, nincs magára hagyatva sem, hiszen van és őrködik mellette a hűséges, kitartó, szerető család, ott vannak a barátok, jó ismerősök, egykori és sajnos egyre fogyatkozó számban az egykori kollégák, munkatársak, akikre számíthat. De legfőképpen bízhat egy magasabb fórumban is: az isteni, örök Gondviselésben, aki vigyáz rá! Palcsó Sándor színes visszaemlékezéseit, valamint „hitvallásait” bejátszott zenék szakították meg. Énekében hallhattunk részleteket emlékezetes operaelőadások hangfelvételeiből (Erkel: Hunyadi László – V. László király áriája; Szokolay Sándor: Sámson - tercett (benne közreműködött Faragó András és B, Nagy János), és operettrészletek is felcsendültek Palcsó Sándor rádiófelvételei közül: a miniszter dala J. Strauss A királyné csipkekendőjéből; Daniló belépője Lehár Víg özvegyéből; Malatromba álma Offenbach A sóhajok hídja című dalművéből. Számomra - és gondolom mindazok számára is, akik jelen voltak - megható, személyes találkozás volt régi kedvenc tenoristámmal, aki ma már egyedüliként, doyenként, van közöttünk szólamából. A közönség vastapssal köszönte meg neki a Vele együtt eltöltött igen tartalmas másfél órát, mely kikapcsolódást, felüdülést hozott a napi robotba, bújába-bajába belefáradó- belefásuló emberekbe, és jólesően megidézte nekünk egy mára már letűnt „aranykort” is az Opera múltjából. Bízom benne, lesz még folytatás, lesz még alkalmunk hasonló körben összejönni sokunk által kedvelt, szeretett Palcsó Sándor művész úrral, aki felhatalmazott bennünket nyugodt szívvel őt „Sándor bátyázni”. Ezúton is, még egyszer, innen kívánok neki boldog születésnapot és további jó egészséget szerettei körében.
Tegnap este Érden, a Csuka Zoltán Városi Könyvtár Zenei Könyvtárában Palcsó Sándor vendégei voltunk, mint ahogy az „örökifjú” tenorunk is vendégként érkezett oda, hogy a Zenei Klub meghívottjaként nagy érdeklődéssel övezett beszélgetésben tárja fel legbensőbb gondolatait, érzéseit az eltöltött hosszú művészi pályáról, valljon életének „titkairól”, örömeiről-bánatairól, a változatos, sokrétű, de akadályoktól sem mentes életút meghatározó szakaszairól így az indíttatás, az indulás, a beérkezés főbb állomásairól, az Operaházban eltöltött időszakáról. A zsúfolásig megtelt könyvtárteremben a beszélgetés moderátorának jól megfogalmazott és célirányos, olykor személyes hangot is megütő kérdéseire Palcsó Sándor mindig poénokkal teli és frappáns, szellemes, humoros szófordulatokkal válaszolt. Tömören vagy kibontva a tárgykört, idézte fel emlékeit, életének emlékezetes epizódjait. Egy pillanatig sem zavartatva magát a videokamerák, a fotóapparátusok „kereszttüzétől” vitte tovább a szót, és közben minden szavából kiérződik és kirajzolódik (aki nem ismerte volna őt eddig) egy igazat kereső és azt megvalló tiszta szívű, őszinte, humánus, a munkájáért és családjáért élő és azért felelősséget vállaló, alázatos ember képe – akit ma is az örök optimizmus vezérli, és aki hiszi azt, hogy az ember akár sikereiben, akár mellőzötten, örömben-bánatban, egészségesen vagy betegségek közepette, a boldogságát és hitét keresi. És tudja, hogy ebben a keresésben nemcsak önmagát találhatja meg, de azt is, nincs magára hagyatva sem, hiszen van és őrködik mellette a hűséges, kitartó, szerető család, ott vannak a barátok, jó ismerősök, egykori és sajnos egyre fogyatkozó számban az egykori kollégák, munkatársak, akikre számíthat. De legfőképpen bízhat egy magasabb fórumban is: az isteni, örök Gondviselésben, aki vigyáz rá! Palcsó Sándor színes visszaemlékezéseit, valamint „hitvallásait” bejátszott zenék szakították meg. Énekében hallhattunk részleteket emlékezetes operaelőadások hangfelvételeiből (Erkel: Hunyadi László – V. László király áriája; Szokolay Sándor: Sámson - tercett (benne közreműködött Faragó András és B, Nagy János), és operettrészletek is felcsendültek Palcsó Sándor rádiófelvételei közül: a miniszter dala J. Strauss A királyné csipkekendőjéből; Daniló belépője Lehár Víg özvegyéből; Malatromba álma Offenbach A sóhajok hídja című dalművéből. Számomra - és gondolom mindazok számára is, akik jelen voltak - megható, személyes találkozás volt régi kedvenc tenoristámmal, aki ma már egyedüliként, doyenként, van közöttünk szólamából. A közönség vastapssal köszönte meg neki a Vele együtt eltöltött igen tartalmas másfél órát, mely kikapcsolódást, felüdülést hozott a napi robotba, bújába-bajába belefáradó- belefásuló emberekbe, és jólesően megidézte nekünk egy mára már letűnt „aranykort” is az Opera múltjából. Bízom benne, lesz még folytatás, lesz még alkalmunk hasonló körben összejönni sokunk által kedvelt, szeretett Palcsó Sándor művész úrral, aki felhatalmazott bennünket nyugodt szívvel őt „Sándor bátyázni”. Ezúton is, még egyszer, innen kívánok neki boldog születésnapot és további jó egészséget szerettei körében.
119 Búbánat 2014-11-08 12:33:48
Palcsó Sándor ma 85 éves! Isten éltesse még sokáig, erőben és egészségben! A Dankó Rádióban Nagy Ibolya emlékezett meg nagy szeretettel kiváló tenoristánkról, aki a Túl az Óperencián című rádiós operettműsora vendége volt augusztusban, kivel a rádió mikrofonja előtt egy héten át beszélgetett. A ma délelőtti adás végén Palcsó Sándort három operettfelvétel részletével köszöntötte a szerkesztő-műsorvezető: – Lehár: A víg özvegy - Daniló belépője: „A szerelmetes szép hazám, hogy mennyi gondot ád, az ám…Az orfeum tanyán, ott békén hagy hazám… „ (Palcsó Sándor) – élő felvétel; km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás – Kálmán: A Bajadér- Radjami herceg dala „Éj borong a földön, éj és csend… Ó, bajadérom… (Palcsó Sándor, az MR Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás – élő felvétel, Csepeli Munkásotthon, 1979. december 3.) – Kálmán: Cirkuszhercegnő –dal: „Ha bemegyek a cirkuszba, szívem már egy láz… /A szép kis cirkusztáncosnők, Ki ért a csókhoz úgy mint ők…” (rádió stúdiófelvételéről) Ezt az adást ismét meghallgathatjuk a rádióban 17 és 18 óra között, valamint online a www.dankoradio.hu internetes oldalon.
Palcsó Sándor ma 85 éves! Isten éltesse még sokáig, erőben és egészségben! A Dankó Rádióban Nagy Ibolya emlékezett meg nagy szeretettel kiváló tenoristánkról, aki a Túl az Óperencián című rádiós operettműsora vendége volt augusztusban, kivel a rádió mikrofonja előtt egy héten át beszélgetett. A ma délelőtti adás végén Palcsó Sándort három operettfelvétel részletével köszöntötte a szerkesztő-műsorvezető: – Lehár: A víg özvegy - Daniló belépője: „A szerelmetes szép hazám, hogy mennyi gondot ád, az ám…Az orfeum tanyán, ott békén hagy hazám… „ (Palcsó Sándor) – élő felvétel; km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás – Kálmán: A Bajadér- Radjami herceg dala „Éj borong a földön, éj és csend… Ó, bajadérom… (Palcsó Sándor, az MR Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás – élő felvétel, Csepeli Munkásotthon, 1979. december 3.) – Kálmán: Cirkuszhercegnő –dal: „Ha bemegyek a cirkuszba, szívem már egy láz… /A szép kis cirkusztáncosnők, Ki ért a csókhoz úgy mint ők…” (rádió stúdiófelvételéről) Ezt az adást ismét meghallgathatjuk a rádióban 17 és 18 óra között, valamint online a www.dankoradio.hu internetes oldalon.
118 Búbánat 2014-11-04 09:58:57
Palcsó Sándor november 20-án az érdi zenei könyvtár (Csuka Zoltán Városi Könyvtár Zenei Könyvtára) vendége lesz, 17.00 órától. A cím: Érd, Alsó utca 27.
Palcsó Sándor november 20-án az érdi zenei könyvtár (Csuka Zoltán Városi Könyvtár Zenei Könyvtára) vendége lesz, 17.00 órától. A cím: Érd, Alsó utca 27.