Például?
Egyébként én a Beczala-féle Lohengrintől sem jöttem különösen tűzbe! Korrekt előadás volt, csak éppen Lohengrin nem jött át! (bocs!)
Meg fogja oldani ,ahogy nagyon jól elénekelte a Lohenrgint is.Ha azt vessszük van még olyan tenor akinek nem kellene Verdi hődtenor szerepeket énekelnie,de most ezt kimondani halálos bűnÍ!
Csak még annyit, hogy a kínai tenornak van 1 - 3vonalas esz-je, és nagyon szépen szol a kozép lágé.
Oktober harmadikán a besztercebányai Allami Opera/ Státna opera/ Pozsonyban fog vendégszerepelni Rossini Otello-jával. A szlovák kritika a mult évad legjobb performanszának tekintik eztet. A jegyek nagyon megfizethetok.
www.snd.sk
Ebben az évadban unnepli a Szlovák Nemzeti Szinház 100 éves jubileumát. Ebbol az alkalombol szept. 14-ikén unnepélyes koncertet rendeznek a régi, torténelmi operaházban. Az elso részben Smetana és Dvořák muvei csendulnek fel a másodikban Eugen Suchoňé. www.snd.sk
Az hiszem megéri 1 hétvévégét Pozsonyban tolteni. Multkor egy magyar turista csodálatát fejezte ki az Ovárosrol - egy kis ékszerdoboznak nevezte.
The L.A. Opera Names the Lawyer who will Lead the Placido Domingo Investigation
Na ne! Megint egy tehetséges énekes, aki nem tudja mit szabad és mit nem szabad(na) énekelnie?
"Ilyen operaélmény nincs még egy a világon" Az index.hu képes beszámolója a Veronai Arénáról, a nyári operafesztiválról itt olvasható.
Ha esetleg ez az előadás mást is érdekel: tegnap este hirdették ki, hogy augusztus 5. és 7. az időpontok. A jegyeket ma délelőtt tíztől árulják.
A szerző "szakértelméről" annyit, hogy jövőre Beethoven születésének 250., nem pedig 200. évfordulója lesz.
"Ahogy tavaly, úgy idén is állva tapsolta, dübörögve éljenezte az előadást (A nürnbergi mesterdalnokokat - ED) a közönség, mely a XIX. századi német polgári miliőtől a nürnbergi per tárgyalóterméig, történelmi korszakokat és ideológiákat felvonultató nagyszabású produkció, a zsidók elhurcolásáért vezeklő német lelkiismeret önkritikus apoteózisa." Idézet vége. Akkor mégiscsak akad még olyan "hülye" közönség, amelyik állva tapsol, dübörögve éljenez újragondolt, értelmezett rendezéseket? (Költői kérdés, általánosságban.) Meg vagyok nyugodva.
"A világsztár: Richard Wagner"
BAYREUTH – ÜNNEPI JÁTÉKOK HŐGUTÁVAL, BORZONGÁSSAL, BUKÁSSAL
2019. AUGUSZTUS 18. VASÁRNAP 14:31 , MNO.hu
Markos Mária
2020 augusztusában a Castell de Peralada fesztiválon debütál Piotr Beczala Radamesként. Aida Radvanovsky, Amneris Rachvelishvili, Amonasro pedig Carlos Álvarez lesz!
A prágai Stavovské divadlo-ba újra vissza tér W.A.Mozart Don Giovanni-ja / itt volt az osbemutato 1787 okt. 29/. A legendás Kašlík-Svoboda rendezést újítják fel.
Aug. 14-18., 20-25, okt. 15 és 16 www.narodni-divadlo.cz
Ha véletlenul au gusztus 25.-kén a Magas Tátra kornyékén jártok, látogasssatok el Késmárkra /Kežmarok/. Peter Mikulás és fiatal operatehetségek gálakoncertet adnak 17 orakkor az evangélikus artikuláris fatemplomban.
Köszönöm! Így, hogy már többször hallottam Radvanovskyt élőben, azt kell mondjam, a felvétel őt negatív irányba torzítja. Élőben se angyali hang, de nagyon effektív, kevesebb kellemetlen éllel.
Érdekes kérdés. Voltak olyan kritikushangok, akik szerint Radvanovsky túlságosan drámaira vette a figurát és Verdi/Schiller Luisája ennél jóval szelídebb, "kislányosabb" kellene, hogy legyen. Buratto jelenlegi optimális szerepei szerintem Mimi, Liu stb. lehetnek, amiket amúgy főleg énekel is (felteszem, nagyon jó bennük).
Alexander Neef veszi át a Párizsi Operaház irányítását 2021-től. A 45 éves német zenei menedzser Stephane Lissner igazgatót váltja a 350 éves intézmény élén.
A hírt az Elysée-palota jelentette be. Alexander Neef Torontóból érkezik a francia fővárosba, ahol 2008 óta vezeti az operaházat.
A váltás viszonylag problémamentesnek ígérkezik, mivel az új igazgató nagyon jól ismeri a Párizsi Operaházat, hiszen 2008-ig rendszeresen együtt dolgozott rendezőként az akkori vezetővel, Gerard Mortier-val. Neef karrierjét a Salzburgi Ünnepi Játékokon kezdte produkciós vezetőként, majd a New York-i Metropolitan Operában dolgozott. Torontóba érkezve sikerült kitárnia az operaházat a fiatalabb közönség felé. Olyan nemzetközi sztárokat nyert meg az intézménynek, mint Sondra Radvanovsky és Christine Goerke amerikai énekesnők.
Párizsban Neef kereken 220 millió eurós költségvetésből gazdálkodhat majd évente a neobarokk Granier-palotában és a Bastille téri Operában lévő játszóhelyeken.
Fidelio/MTI 2019.07.30. 08:45
Már bocsánat ,de Buratto hangjával lönnyebb elénekelni a szerepet ,mint Radvanovskién.Utóbbi kifejezőereje sokkal nagyobb és küllemben nem sokban különboznek,annyiban, hogy fiatalabb jóval.Eltekintek párhuzamok felsorolásától.
Jo munka, kedves ocsém. Szerintem Buratto-nak jobban illik ez a szerep mint a kanadai kolléganonek.
Jo munka, kedves ocsém. Szerintem Buratto-nak jobban illik ez a szerep mint a kanadai kolléganonek.
Hát így még hangzón is hallgatva elképesztő produkcióBeczala nagyon feljöttbár Elvinoként hallottam régen Zürichben a metes Manontól kezdve jobbnál jobb produkciókat nyújt.
Igazán nincs mit! Nagyon jól esett kiírnom magamból magyarul...azt hiszem a két Beczalás előadást sosem fogom elfelejteni.
Közben a YouTube feldobta (néha jó, hogy számon tartják, mi érdekel...) a beszámolómban említett "ráadásos előadás" egész kalóz hangfelvételét. Ha erre a linkre kattintatok, elvileg az első Quando le sere al placidónál indul a felvétel.
Nagyszerű beszámoló.köszönet a nagy munkáért!
Köszönet a beszámolóért! Én izgatottan várom - a csak koncertszerű - salzburgi előadást aug. végén (Conlon, Beczala, Machaidze, Domingo, Tagliavini).
* az utolsó link véletlen nem a videó elején indul!
Emlékezetes évadzárás Barcelonában – Verdi: Luisa Miller (július 20., 24. és 26.)
Mindhárom alkalommal, amikor felkeltem az elmúlt bő hétben a székemről, értetlenül vitattuk meg, hogy vajon miért szorult ennyire háttérbe a Verdi életműben a Luisa Miller. A Trubadúr 4 jó szereplője helyett itt 5/6 kell? A történet zagyvaságában legalábbis nincsen nagy különbség. Meglehet az első felvonás nem feltétlen Verdi zenéjének csúcsa, de amit a harmadik felvonásban kottára vetett, az szerintem a legjobbjai közül való (nekem mindhárom alkalom libabőr volt). Látva a közönség reakcióit a Liceuban, azt kell mondjam, nem vagyok egyedül, aki többet szeretné színpadon látni ezt a darabot.
Merthogy a távozó művészeti vezetés fantasztikus előadással búcsúzott. Luisát az első szereposztásban nem kisebb név, mint Sondra Radvanovsky énekelte. Bevallom, felvételről máig nem tartozik a kedvenceim közé a hangja – de a tavalyi Maddalena di Coigny után már biztos voltam, hogy élőben idén sem fogok csalódni. Azt hiszem, kimondhatjuk: a kanadai szoprán pályájának csúcsán van, és azt csinál a hangjával lényegében, amit akar. Luisa rendkívül összetett szerepe (az első felvonás teljesen más hangot kíván, mint az előadás második fele – akárcsak a Traviata) alkalmas is arra, hogy Radvanovsky művészete legjavát megcsillogtassa benne. Az érzelmek legszélesebb skáláján játszik tökéletes stílusismerettel: éteri pianók mellett olyan fortékat is énekel, amire szerintem rajta kívül gyakorlatilag senki sem képes jelenleg (lényegében ugyanarról a helyről hallottam, ahonnan egy hónapja Monastyrskát – még hozzá képest is nagyobb hang). Korábbi felvételeihez képest meglepett, mennyi mellhangot használ – hozzáteszem, nagyon hatásosan, a Wurm-iránti gyűlöletét/szégyenét kifejezve főleg. Például ahogyan a „che alimento sol per esso fido, immenso, ardente amore!” részt megvalósította, azt tanítani lehetne. Formátumos, nagy alakítás – nehéz kiemelnem bármely részét is. Remélem, egyszer kiad majd egy önéletrajzot, amiben megtudjuk, mi történt vele az utóbbi 5-10 évben, amikor egyszerre javult rengeteget hangilag és érett sokat színészileg is. Az alternatív szereposztásban Eleonora Buratto mutatta meg, hogy egy teljesen más hanggal hogyan lehet ugyancsak pazar Luisát énekelni. Az olasz lírai szoprán ezen Luisa Miller előadások nagy felfedezése számomra. Igen nagy, homogén, lírai hang birtokosa – és sok mai lírai szopránnal ellentétben lenn sem huhog/meleg levegőt fúj, ami jól jön az előadás második felében. Emellett nagyon jó ízléssel formálja a szólamot és van jelen a színpadon. Bár csak most debütált a szerepben, így is nagyon mély benyomást tett rám. Ha döntenem kellene a két igen különböző Luisa közt, talán Radvanovsky intenzívebb, hatásos drámai alakítása egy cseppet jobban megfogott, mint Buratto – a papírforma elképzeléshez közelebb eső - Luisája. 2x Brava!
Rodolfo megszólaltatására ma szerintem keresve sem találhattak volna Piotr Beczalánál megfelelőbb tenort. Hatalmas felüdülés volt a fülemnek annyi közepes, jól futó tenor (Jagde, La Colla, Aronica…) után végre egy IGAZIt hallani. Színészileg hiteles, hangilag pazar a nyaktörő szólamban – és mindennek tetejében remek kémia van közte és Radvanovsky között. Remélem idei bécsi Toscájuk és ezen előadások után többször fogják őket szerződtetni együtt – már csak korai Verdinél maradva is, bármikor jegyet vennék egy Lombardokjukra mondjuk. Már a huszadikai előadáson is a legnagyobb taps a Quando le sere al placidót fogadta, de az utolsó előadáson valami egészen emlékezetes következett. Beczala még líraibb hangvételben adta elő az áriát (tényleg csak a legnagyobbakhoz mérhetően szerintem), mint korábban. A közönség pedig már vagy 3-4 perce tapsolt, amikor a színpad elfordult vele és a félhomályba került, hogy Wurmmal közös jelenetét elkezdje. Azonban mi lelkesen továbbra se hagytuk abba a bravózást, így Beczala kis hezitálás után az árnyak közül kilépett (hatalmas üdvrivalgás fogadta), hogy a díszlet előtt megismételje az áriát. És ebben a ráadásban érződött, hogy a művész szívét-lelkét kiteszi a színpadra – a közönség pedig már nem csak bravókkal, hanem a földszinten lábdobogással hálálta ezt meg. Felejthetetlen percek…
A második szereposztás Rodolfója, Arturo Chacon Cruz, sajnos (még) nem játszik egy ligában Beczalával. Lírai tenor hangját sokszor forszíroznia kell a szerepben, amit gyakorlatilag végig legalább mezzoforte énekel. Másrészt a hang két részre „osztható”: a csúcshangokig kissé jellegtelen, fémes csengésű – a csúcsokon viszont remek, amire a művész néhányszor rá is játszik. Összességében hiteles alakítás bizonyos hangi korlátokon belül.
Miller szerepét az első szereposztásban, Luca Salsi évközi lemondása után, a főként a tengerentúlon fellépő Michael Chioldi énekelte. Amikor először láttam az első felvonásban nem győzött meg különösebben, csak a harmadikban Radvanovskyval énekelt kettősük és a záró tercett volt igazán ihletett. Másodszorra már a Miller ária is jól sikerült, összességében egész pozitív kép alakult róla ki bennem. Nagy hang, nem a legszebb fajtából, bár ahogy több spanyol kritikus is észrevette, néhány helyen Milnes-ra emlékeztet élőben. Továbbá, Chioldi színészi részvétele a drámában meggyőzőbb volt, mint váltótársáé – Juan Jesús Rodriguez-é. Viszont most végre megértettem, hogy utóbbi miért a nagy spanyol baritonkedvenc Carlos Alvarez mellett. Rodriguez egy vérbeli Verdi-bariton, aki gyakorlatilag hibátlanul énekelte a szólamot. Csodálkozom, hogy neki nincs (még) Alvarezhez hasonló nemzetközi híre.
A másik apa szerepét a premierszereposztásban Dmitry Belosselskiy énekelte. Ő korábbi MET-es közvetítésekben nem keltette fel az érdeklődésem, így élőben viszont nagyon jónak találtam. Bár a szerep legmélyebb hangjain szólhatna kissé kormosabban, összességében „egy tömbből faragott”, erőteljes basszus hang, ami hiteles színpadi jelenléttel párosul. Walter gróf szerepéből szerintem kihozta a maximumot. A másik Walterről, Carlo Colombaráról sajnos nem lehetek ilyen pozitív véleménnyel. A művésznek már „csak” a kormos mélységek vannak meg, a szerep magasan fekvő részein érezhetően görcsöl, a hangokat pedig csak meg-megcsípi. Így alakítása mind hangilag, mind színészileg darabos és felejthető.
Végezetül a kisebb szerepekről. Wurm szerepében két igen karakteres énekes lépett fel. A mindössze 32 éves horvát basszbariton, Marco Mimica most sokkal jobb benyomást tett rám, mint ősszel a Puritánokban. Bár a hangnak még be kell érnie, már most is jelentős – színészileg pedig intenzíven hozza az ármánykodó figurát. Marco Spotti hangilag kiváló, alakításban kissé visszafogott, elnagyolt Wurm. Federica az első szereposztásban J’nai Bridges hangján szólalt meg. Érdekes módon az amerikai mezzo hangja a szerep alt fekvésében szól hatásosan, de már a szólam középső hangjain is projekciós problémákkal küzd. Így, bár ez a rádión nem annyira hallható, kissé megborult a színpadon a „hangi egyensúly” a Federica-Rodolfo kettősben, ami így vesztett erejéből. Remélem ezeket a problémákat sikerül legyűrnie a fiatal énekesnőnek, mivel nagyon ígéretes matéria birtokosa. Váltótársa, Sonia Prina, viszont a két szereposztás mélypontja. Bár elvileg alt, a szerep mély hangjai nem szólalnak meg, a középfekvéstől felfelé pedig olyan érces, csúnya hangon énekel, amit már régen hallottam. Gemma Coma-Alabert Laura szerepének méretéhez képest meglepően jó énekes.
A zenei irányítás Domingo Hindoyan kezében volt. A fiatal venezuelai karmester jól tartotta a színpad és zenekar közötti összehangot, bár a mű új árnyalatait nem fedeztem fel dirigálásában az ismert felvételekhez képest. A rendezés Damiano Michieletto korábbi zürichi rendezésének a felújítása volt. A darabról a rendező érezhetően nem gondolt sokat és nagy teret kaptak az énekesek egyéni megvalósításai. A hangsúly talán az elnyomó szülők szerepén volt, amire a gyermek Rodolfo és Luisa gyakori színpadra lépései emlékeztettek minket, „mi lett volna ha” jelleggel. Néhány részlet viszont egészen szépen megoldott volt. Luisa nyitóáriája alatt egy kis emelvényen mesél szerelméről, aki végig némán mellette játszik (lásd videók lejjebb) – egyfajta boldogságbomba ellenpontot adva a drámának. Továbbá a zárófelvonás során megalkotott háttérvetítés (gyakorlatilag a méreg feloldódása a vérben) is jó hangulatfokozó elem volt.
Ha a beszámoló felkeltette az érdeklődést, itt az előadás rádiófelvétele (még három hétig) & gyűjtöttem néhány kalózvideót is a YouTuberól:
Tu puniscimi, o signore (Radvanovsky)
A brani, a brani o perfido (Radvanovsky)
A brani, a brani o perfido (Buratto) *ezt a felvételt különösen ajánlom annak, aki még nem hallotta Burattót
Quando le sere al placido (Beczala)
La tomba è un letto sparso di fiori (Buratto-Rodriguez)
Ah! fu giusto il mio sospetto! (Rodriguez)
Lo vidi, e’l primo palpito, majd duett (Radvanovsky-Beczala)
A finálé a három verzióban (az utolsó előadást Radvanovsky betegség miatt lemondta):
Finálé /1 (Buratto-Beczala-Chioldi)
Finálé /2 (Buratto-Beczala-Chioldi)
Finálé (Buratto-Chacon Cruz-Rodriguez)
Az utolsó felvonás java (Radvanovsky-Beczala-Chioldi)
Kálmándy Mihály: „Csak egy-két esetben éreztem halálos csendet”
MÁGÓ KÁROLY2019.07.26. 16:22
Origo.hu
„Péntek este van az Aida premierje a Szegedi Szabadtéri Játékokon. A fellépők szerint egy monumentális előadásról van szó, egészen kiváló fényekkel és gyönyörű kosztümökkel. És persze nagyszerű énekesekkel. Az egyik főszereplővel, az Etiópia királyát alakító Kálmándy Mihállyal beszélgettünk. Az egész világon keresett és sikeres, friss Kossuth-díjas operaénekes az Origónak beszélt arról is, hogy az elmúlt három évtizedet hogyan élte meg a színpadon, kikkel szeretett a legjobban együtt énekelni. Mesélt például egy varsói előadásról, ahol Marton Évával énekelt együtt, és amely óriási siker volt. Ahogy arról is, milyen volt Plácido Domingóval Rómában egy színpadon lenni.”
Es még dicsérem a szegedi kozonséget. Az utolso jelenet elott elot eleredt az eso, a kozonség nem széledt szét, álva unnepelte ezt a nagyszeru eloadást.
Tegnap egy kivételesen jo eloadást láttam és hallotttam Szegeden. Aidát adták elo a Domtéren. Pál Tamás - egy varázslo, minden részlete a partitúrának tokekéletesen volt kidolgozva, Es egy ůj csillagot hallottam- Adám Zsuzsannát, Tokéleletes Aida/ csak a pianoi lehetnének fátyolosabbak/, Gál Erika - jelenleg a világ legjobb Amnreris-je Brava. Sajnos Lászlo B. nem volt formájában, indiszpozício vagy fáradtság, minden esetre Pozsonyban jobban énekel.
Parsifal Bayreuthban, avagy terápia helyett diagnózis
ÓKOVÁCS SZILVESZTER2019.07.24. 09:13 Origo.hu
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/116 levélária
Kedves Tatjána Néném!
Vittorio Grigolo - O sole mio (Margitszigeti Szabadtéri Színpad, 2019. július 20.)
Vittorio Grigolo hatalmas sikerű áriaestjének harmadik, utolsó előtti ráadásszáma volt az O sole mio; a youtube-ra felkerült dal előadója nem elsősorban tenorjával „hozta lázba” közönségét. Persze jól énekelt, és a hangjával tényleg „tud bánni”, de ami most számomra meglepetésként hatott, ahogy „showman”-ként „adta el" magát; mennyire tudatosan kommunikált a közönségével végig az éjszakába nyúló koncertje alatt.(Volt, hogy megénekeltetett minket: pl. a Traviata -„Brindisi” refrénjét kísérve)
Grigolo különben parádés, igazán nem könnyű műsort állíttatott össze magának az olasz, francia romantikus opera-repertoárjából, melyek részleteit előadva a tenorján megcsillogtathatta lírai és drámai, a komoly és a víg arculatát egyaránt. Ez oda-vissza működött. Közben túlmozgásaival, gesztusaival, pózolásaival, olykor az éneklés közbeni – Héja Domonkos karmesterrel és operazenekarával együttműködve kidolgozott - „hatásszünetekkel” operált, de olykor a zenék között vagy a zenét is megszakítva egy-egy „szózata” a publikumhoz, megint a showman oldalát tolta előtérbe. Előfordult, hogy az ária második strófáját vagy annak végét, egyből újra megismételtette, elénekelte (Tosca, A trubadúr, Hoffmann meséi, Traviata… ) - a közönség ovációi kíséretében. Grigoló tényleg „letaglózta” publikumát a szokatlan ilyen és hasonló körítéseivel is. Mindamellett a hol visszafogott, érzelmes oldalát felmutató énjét ugyanúgy kimutatta, mint máshol a váratlanul lobogó, szenvedélyes, kirobbanó, hangos mivoltát; attitűdjei közé tartozott kamaszos mozgáskultúrája is: a színpadon fel-alá való száguldások á la Mick Jagger vagy Kóbor János színpadról ismert megnyilvánulásai – csak itt nem mikrofonnal kézben: a szabadtéren a hangerősítés érdekében az ilyenkor alkalmazott microportot nem nélkülözhette.
A néző-hallgatónak mindenképpen élmény volt Vittorio Grigolo mostani be- és megmutatkozása a Margitszigeten. Meg kell hagyni: nívós, tartalmas, fajsúlyos áriák követték egymást, jól voltak összeválogatva a szép, hatásos áriák, kettősök, nem különben a közbenső zenekari részletek is. Grigolo és a szoprán-közreműködő, Sáfár Orsolya (a színpadon „Orsinak” szólítva őt, még keringőzni is magához vonta...) a duettekben összecsiszolt párost alkottak.
Nagyon értékeltem, hogy a még az ennyire temperamentumos olasz énekművész a műsorába bevette a bel canto több gyöngyszemét, mindenekelőtt Donizetti ritkán felhangzó operájából (Alba herceg) az igen nehéz, bravúros énektechnikát igénylő áriát is – azonnal, az est nyitószámaként!
A Magyar Állami Operaház Zenekara kitűnően látta el mind kísérői feladatát, mind önállóan játszott zenekari számait, élükön a nagyszerűen dirigáló és Vittorio Grigolóval „közös hullámhosszon” mozgó, a minden extra igényét kielégítő Héja Domonkos karmesterrel!
Ez volt a teljes program:
Első rész:
- Gaetano Donizetti: Alba herceg - „Angelo casto e bel”
- Giuseppe Verdi: Rigoletto – „La donna è mobile”
- Gaetano Donizetti: Don Pasquale – Nyitány
- Gaetano Donizetti: Szerelmi bájital –„ Laralala…Esulti pur la barbara” (a kettősben km. Sáfár Orsolya)
- Gaetano Donizetti: Szerelmi bájital – „Prendi, per me sei libero” (Sáfár Orsolya)
- Gaetano Donizetti: Szerelmi bájital – „Una furtiva lagrima”
- Giuseppe Verdi: Nabucco – Nyitány
- Giuseppe Verdi. A trubadúr – Stretta: „Di quella pira”
Második rész:
- Jules Massenet: Manon – Des Grieux álomelbeszélése: „En fernant les yeux”
- Charles Gounod: Rómeó és Júlia – Júlia keringőáriája: „Ah, je veux vivre” (Sáfár Orsolya)
- Charles Gounod: Rómeó és Júlia – Rómeó áriája: „Ah lève-toi soleil!”
- Camille Saint-Saëns: Sámson és Delia – Bacchanália
- Jules Massenet: Werther – Osszián-dal: „Pourquoi me réveiller”
- Georges Bizet: Az arles-i lány – 2. szvit
- Jacques Offenbach: Hoffmann meséi – Kleinzack-legenda: „Va pour Kleinzack…/Il était une fois á la cour d’Eisenach”
Ráadások:
- Giuseppe Verdi: Traviata - Brindisi (a kettősben km. Sáfár Orsolya)
- Giacomo Puccini: Tosca – „E lucevan le stelle”
- Eduardo di Capua - Giovanni Capuro: O sole mio (Csatlakozik énekéhez: Sáfár Orsolya)
- Ernesto De Curtis: Non ti scordar di me (Csatlakozik énekéhez: Sáfár Orsolya) - ezt az utolsó számot a karmesterrel történt nyíltszinpadi "eszmecserét", sugdosást követően magyarul konferálta be Grigolo:"Ne felejts el engem"
Néha tud kísérteni a balszerencse: Verona, 13.07.13. Pláne 13-ban, 13-án.
Vittorio Grigolo áriaestje a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon – 2019. július 20.
Km. Sáfár Orsolya
A Magyar Állami Operaház Zenekarát Héja Domonkos vezényelte
(Forrás: Facebook)
Csak most jutok válaszoláshoz és mint látom a jegytérképen, elég szép ház lesz a Grigolo-gálán, inkább csak a hátsó-szélső helyek egy kisebb része eladatlan jelen állás szerint. Hogy az "eladott" jegyekből mennyit vesztegettek féláron, netán osztogattak szét ajándékba -magyarán: mennyit vattáztak- azt persze nem tudni. Ettől függetlenül azt gondolnám, Grigolo neve itthon nem nagy húzó név, bár itt is láthatóan kétségtelenül nagymenő + nincs műsor (ami csak pár énekesnél pl. Kaufmann, Netrebko nem számít) + az oda- és visszajutás macerás, közlekedési probléma/késői járatritkítás stb. + szeszélyes időjárás, ott még mikroklíma is van (legutóbb vasárnap napközben áztam bőrig a Szigeten egy váratlan záporban) + talán nem vagyok egyedül azzal, hogy gála- és áriaest helyett szívesebben nézek azaz egyre inkább csak néznék meg énekes(eke)t szerepben, komplett operában...és lehetőleg zárt térben. Szabadtéri és templomi előadások sosem lehetnek igazán teljes értékűek akusztikai, időjárási stb. okokból, ez nem csak véleményem, hanem személyes sokszori tapasztalatom is.
Vittorio Grigolo: „Mindig tele vagyok meglepetésekkel”
Papageno.hu , 2019. július 12.
A reklámelőzetesben Donizettit, Verdit, Gounod-t és Offenbachot említik meg Grigolo ma esti margitszigeti gálakoncertjlnek műsorából; lásd még az előző sorszám alatti bejegyzést: Sáfár Orsolyával készült interjúban megnevesített szerzőket és operacímeket.
Operagála – egy romantikus este Vittorio Grigolo sztártenorral
Fidelio.hu 2019.06.30. 11:00
A koncerten Vittorio Grigolo partnere kiváló szopránunk, Sáfár Orsolya lesz. Vele beszélgettünk a gálaest kulisszatitkairól.
[...] „Vittorio Grigolo az est programjába Donizetti Szerelmi bájital című operájából választotta a duettet, ezt énekeljük együtt, ez volt a konkrét feladat, ami meghatározta, hogy milyen hangú és alkatú szoprán lehet a partnere. A rólam kiküldött anyagban már a szoprán áriákra is javaslatot kellett tennem, igazodva az előre megadott műsortervhez. Egy-egy áriát énekelek majd a műsor első és második felében. Mindkét helyre három-négy ötletem volt, ritkaságokat és ismertebb áriákat egyaránt beemeltem az ajánlatba. Végül Vittorio a népszerűbbek közül választott. Így a műsor első felében a Szerelmi bájitalból éneklem majd Adina áriáját, a második részben pedig Gounod Rómeó és Júlia című darabjából Júlia keringőjét. Az este folyamán egyébként olasz bel canto operák és francia nagyoperák áriái csendülnek fel, megtűzdelve néhány zenekari betéttel. Annyit még elárulhatok, hogy az est végén, talán, könnyedebb dalokat is fog énekelni Vittorio. Igazi szerelmes, romantikus este vár a közönségre.”
[...]
A szabadtéri színpad nézőterének méreteiből ítélve igen - én csak ezt értettem gigaest alatt - látványosan nagy tömeg számára rendezett koncert/előadás. Egyébként a jegyek még annyira nem is drágák. Sőt: a drágább helyek keltek el inkább. Nyilván sok lesz a turista.
Vidékiként egyébként nem szeretem a később kezdődés miatt sem a szabadtéri előadásokat, utána a szünetet is el tudják húzni, mire visszaér mindenki a nézőtérre, mire becsöngetnek, egyáltalán mire az este első fele elindul, és nem egyszer emiatt az orrom előtt megy el az éjféli vonat és csücsülhetek még egy órát a Nyugatiban a következőre várva. Hát emiatt sem járok csak kivétles alkalmakkor szabadtéri előadásra. Ja, hogy miért nem járok autóval? Hát igen, teljesen jogos, de ez van, nem járok autóval, tömegközlekedek.
Úgy gondolod, hogy az egy Sáfár Orsolya közreműködővel ez egy giga gálaest lesz?
Talán nem mindenki szereti a zsákbamacskát.
Ha engem izgatnának ilyen típusú estek, akkor is érdekelne a műsor. Az Operaház és a Szabad Tér Színház (korántsem hibátlan) ismertője is megemlíti Grigolo szerepeit, de az est műsorának közlésével adós marad.
Nagyobb reklámkampány kellett volna neki. Szerintem tíz rendszeresen operába járából nem biztos, hogy kilenc tudja ki az a Vittorio Grigolo. Plusz szabadtérre a jegyek is borsosabbak. Én az ilyen giga, szabadtéri operagálákat nem kedvelem. Egyébként se szeretem a népeseményeknek tetsző szabadtéri előadásokat. Ritkán veszek rájuk jegyet. Se a hangosítás, se az elemekkel való küzdelem nem vonz annyira.
Talán nem mindenki szereti őt.
Nem értem. Ezeken a fórumokon hosszan elvitázunk a magyar operaélet kétségtelenül meglevő problémáiról, esetleges megoldási módozatairól.
Amikor pedig egy jelenleg tényleg nemzetközileg előkelően jegyzett énekes – Vittorio Grigolo – érkezik hozzánk, akkor féláron (Ma este színház) kínáljuk a július 20-i, margitszigeti, egyetlen fellépésére a jegyeket.
Néztem, innen a Verona Arénába megy, a Traviatában Alfréd lesz, augusztus 1-jén. Már csak állóhelyre vannak jegyek, a többszáz eurós ülőhelyek mind elkeltek.
Nem tudom, miért ez a közömbösség, csak a tényt állapítom meg.
Az alábbi ajánlásokon felbuzdulva én is javasolnék néhány eseményt a Liceu következő évadából – különös tekintettel a 35 éven aluli fórumozó társaknak. Mivel a közönség elöregedése itt Barcelónában talán még aggasztóbb, mint odahaza (legalábbis 4-5 évvel ezelőtti pesti emlékeim szerint biztosan), a Liceu az idei májustól új kedvezménnyel állt elő a 35 éven aluli nézőknek. Minden széria megkezdése előtt két héttől bármelyik (igen, az első sorba is – és általában vannak nagyon jó szabad ülőhelyek) megmaradt helyre 30 eurós áron lehet jegyeket váltani. Egyébként ezek a jegyek sajnos igen drágák, 130 euró alatt lehetetlen ülni a földszinten bérlet nélkül.
A következő évad pedig a Liceu újranyitásának huszadik évfordulója lesz, így a helyi anyagi keretek között eléggé kitettek magukért. Néhány érdekesebb program: az októberi évadnyitány Turandot lesz Théorin-de León-Jaho és Lindström-Kunde-Hartig felállásban, decemberben pedig jön az elvileg igen jó ROH-os ParBaj rendezés. Januárban itt mutatkozik be Aida szerepében Angela Meade (Yonghoon Lee lesz Radames és Clementine Margaine Amneris), februárban pedig igazi ritkaság, a Titusz kegyelme lesz szcenírozottan műsoron. Április végén egy másik ritkaság lesz kétszer koncertszerűen – Rossini Szemiramisza, júniusban pedig Carment énekel Rachvelishvili és Margaine Castronovo Don Joséjával. Koncertet ad Camarena, Flórez és Netrebko (utóbbi természetesen férjurával). Talán ennyi dióhéjban. Ryanairrel és Wizz-zel szezonon kívül már nagyon olcsón ki lehet jutni, érdemes lehet összekötni operával egy városlátogatást. Aki siet, most júliusban még elcsípheti a Radvanovsky-Beczala párost a Luisa Miller főszerepeiben! :)
PS: a katasztrófaturistáknak is van ajánlatom: Katharina Wagner új Lohengrin rendezése itt debütál Vogttal a címszerepben március végén.
Gratulálunk, hogy Önök hallhatják, láthatják, és őszintén sajnáljuk, hogy mi ebben az élményben nem részesülhetünk!
Es nagyon is hálások vagyunk a muvész Urnak, hogy Pozsonyban vendégszerepel.
Aida - Radames - László Boldizsár - Pozsony 2019/2020 évad
Carmen - Don José - László Boldizsár - Pozsony 2019/2020 évad
Turandot - Calaf - László Boldizsár - Pozsony 2019/2020 évad
Tosca - Cavaradossi - László Boldizsár - Pozsony 2019/2020 évad
Végre-valahára megjelent a pozsonyi opera 2019/20 évadjának a programja. Irok egy-pár ajánlatott =
Dalibor Jenis, elsorangú bariton, oktober 29- Nabucco, november 2 - Macbeth, 2020 Május 9 - Rigoletto, -
Rusalka premier -febr.20,22
Aida premier márc. 13,14
Figaro házassága premier - junius 6
Don Giovanni- március 19/ Bednárik zseniális rendezése, fiatal szlovák és cseh tehetségek - Boris Prýgl, Peter Nekoranec és az orokifju Peter Mikuláš
Don Carlo - január 18.1 / Peter Mikuláš, S.Keenlyside/
www.snd.sk
Végre-valahára megjelent a pozsonyi opera 2019/20 évadjának a programja. Irok egy-pár ajánlatott =
Dalibor Jenis, elsorangú bariton, oktober 29- Nabucco, november 2 - Macbeth, 2020 Május 9 - Rigoletto, -
Rusalka premier -febr.20,22
Aida premier márc. 13,14
Figaro házassága premier - junius 6
Don Giovanni- március 19/ Bednárik zseniális rendezése, fiatal szlovák és cseh tehetségek - Boris Prýgl, Peter Nekoranec és az orokifju Peter Mikuláš
Don Carlo - január 18.1 / Peter Mikuláš, S.Keenlyside/
www.snd.sk
