Caballé pesti = megengedőbb mérce szerinti fogadtatása is enyhén szólva hűvös volt (értsd: megbukott). Előrehaladott áldott állapotban énekelt, ami küllemét sem tehette túl előnyössé (Mimi!) és állítólag nem is túl jól, de őt nem láttam. Diák-zsebpénzemből sokakra nem jutott..
Wikipédia szócikke takatsa fórumtárs bejegyzésénél is szókimondóbb, sőt: szomorúbb. Lusta vagyok s.k. lefordítani, néhány részlet: " Az 1970-es évek elején Corelli hangja a kopás jeleit mutatta ... az előadások idején idegeit egyre nehezebben tudta kezelni ... Utolsó fellépése Rodolfoként 1976-ban, Torre del Lago-ban, 55 éves korában volt. Corelli később ezt mondta a döntéséről: "Úgy éreztem, hogy a hangom kissé (el)fáradt, kissé átlátszatlan, kevésbé ragyogó, mint korábban. Az énekes életem sokba került. Tele voltam aggodalommal és őrült voltam mindenkivel. Tiszta idegcsomó voltam, nem ettem és nem aludtam." Idézet vége. Higgyünk Corellinek ... bár nekem is eszményi hang és páros a Nilsson-Corelli vagy a Price-Corelli duó.
Ne kíméljen ,meséljen!
"Saját bevallása szerint romló idegállapota is közrejátszott abban, hogy 1976-ban tökéletes hangi állapota ellenére visszavonult a színpadi énekléstől."
Ennél azért többről volt szó, de maradjunk ennyiben.
Már bocsáénat,miért lett volna Corelli idegroncs?Pont úgy nézett ki és úgy énekelt?.Csak közelében lenne most egy ilyen idegroncsnak nevezhető tenor..
De nagyon kívánnék hallani egy olyan calibrerű művészt,mint volt Corelli.Ha valaki idegroncs volt az a nagy Callas.
Ott voltam Simandy bucsu-Otellojan: meghato, szep este volt. O pedig mint irtam, mindent, Otellot is "evo" nagy pesti tenor.
Maig emlekszem: a "Vittooooriaaaa"-t egy orokkevalosagig kitartotta ... majd az eloadas ott felbeszakadt, mert a kozonseg tapsviharban tort ki. De mar a Keparia alatt megallt a levego.
A Várnai Péter féle Operalexikon a második világháború utáni legnagyobb sikerként aposztrofálta az idézett előadáson Domingo felléptét.(Zárójelben: mint ahogy szegény Tucci Violettáját ugyanezen időszak legnagyobb bukásaként) Kár, hogy nem volt teltház, nem igazán volt ismert még nálunk a neve. Emlékszem az első mondata a sekrestyéshez olasz helyett magyar volt: "Mit csinálsz?"
Hát igen, hőstenor volt mondjuk Joviczky József, de ez a hangtípus, a baritonális, sűrű, sötét hőstenor (tenore di forza, Heldentenor, tenore robusto) nem csak nálunk, de még világszerte is ritka. Szlávoknál valamivel talán gyakoribb, ott mintha basszusból is több lenne, de hát nagyobb is a merítés (és/vagy az ottani hőstenorok nem énekelnek inkább baritonszerepeket a saját igazi fachjuk helyett)... Hallottam pl. olyan Don Carlos-Szabadságkettőst egy bolgár tenorral, hogy sokkal inkább baritonnak hallatszott, mint a Posát éneklő énekes.
Wagner-tenor ma már szinte alig-alig van, legalábbis abban az értelemben, amit ez a hangfaj kb a 80-as 90-es évekig bezárólag jelentett. Ma is van azért egy Stephen Gould, de ki van még hozzá mérhető, és ki volt az elmúlt 2 évtizedben még ez a kategória rajta kívül? Mert akik általában manapság hőstenor-fachot énekelnek, azoknak bizony nem sokban emlékeztet a hangja ezekre az igazi veretes "heldentenorkra"! De a többi drámai hangfajban is megfigyelhető a formátum-beli hanyatlás, az utánpótlás hiánya, illetve az a jelenség, hogy rengeteg énekes nem a hangfajának megfelelő szerepkört énekli. (Ezért is van ennyi igen rövid pálya mostanság...)
Simándy érdekes jelenség volt, hiszen úgy tudom, hogy a búcsúelőadásán 65 évesen Otellót énekelt, azt a rettegett HŐStenor szerepet, amelyet egy Caruso vagy Corelli sem vállat be még fénykorában sem, hiszen egyszer sem énekelték el. Viszont énekelte Otellót Di Stefano vagy Pavarotti (igaz, utóbbi csak koncerten, de van róla felvétel). Na ők aztán végképp nem voltak hőstenorok...
Nem tudom, milyen az, amikor valaki "hőstenor hangját illetően, de a torka nem bírja", de ha van is ilyen, Antonenko torka aztán bírja. Ha valami baj van vele, az nem a torka, talán más szerepkörbe kéne állnia, mondjuk pl. a súlyosabb Wagnereket megkóstolhatná. Simándy Józsefet több mindenben hallottam, túl pályája delelőjén ... mert szerény véleményem szerint a 70-es években boven túl volt. Még Taminót is láttam vele ... nem kimondottan hőstenor szerep. Verdi-szerepeiben az áriák (Radames, Manrico stb.) szépen szóltak, az együttesekben nem hallatszott. Életem kockáztatása mellett :-) leirom: Simándy nem volt "igazi" hőstenor. Mindenevő nagy pesti tenor volt.
Lehet, hogy Domingo mint basszus énekelte Pesten Cavaradossit, de hogy életem egyik legnagyobb operai élménye volt, az biztos. És talán mindenkié, aki ott volt, igaz, nem tavaly. És londoni Luisa Miller/Rodolfója is, amit szintén élőben láttam, igaz, azt sem tegnap.
Domingo nem volt soha világos hangszínű bariton. Ő világéletében tenor volt, icipici baritonális árnyalattal a hangjában. Jó, talán énekelt pár kisebb zarzuela-szerepet, ami kb bariton-lágéban lehetett, de ezt ugyan ki tudja lellenőrizni? Hivatalos opera debüt-je (18 évesen!) azonban már tenorszerepben, Borsaként volt, majd 20 évesen már a Traviata Alfredóját énekelte. Ugyan mikor tudott volna EZ ELŐTT komolyabb szerepeket énekelni mint "bariton"? Baritonként a legkorábbi megnyilvánulása az a Sevillai-lemezfelvétel, amelyen Figarót énekli, ekkor azonban már 3 évtizede működött tenoristaként, Figarója (lemezen) csak egyszeri alkalmi kirádulás volt a bariton-fachba - akkor még, tegyük hozzá sajnos.... Hangszíne pedig az évek során éppenséggel nem sötétebb, hanem épp ellenkezőleg: fényesebb és világosabb lett, meg lehet hallgatni a 70-es évek eleji illetve a későbbi felvételei közti különbséget! Vinay, Bergonzi és mások valóban bariton FŐszerepkkel kezdték a profi énekesi pályájukat, életrajzukban ott is áll fehéren-feketén, milyen jelentősebb bariton szerepket énekeltek a tenorra váltásuk előtt. Domingóval kapcsolatban soha semmi hasonlót nem olvastam. Egyszerűen a városi legenda kategóriájába tartozik, hogy "valamikor bariton volt". De mikor?? És milyen baritonszerepekben lépett fel a tenor-debütálása előtt?? Ezt miért nem írja le soha senki?
Ugyan már, nemcsak a Youtube-on kell vadásznod a felvételeit, van pár jó minőségű videód is, ahol megítélheted azt, hogy milyen hangot nem tudott kiénekelni, amit megkívánt a szerepe, akár Pinkertonként, Otellóként, Des Grieux-lént, Alfred Germonként, Calafként, Rodolfóként, és kilométer hosszan sorolhatnám.
És manapság már nem kell óránként sorbállni egy jegyért, kényelmesen online is megveheted, és az Erkelbe egy mozijegy árából is el tudsz menni - már ha éppen nincsen bezárva.
Mostani szerepével én sem értek egyet (bár éppen azt bizonyítja, hogy sohasem volt bariton), de ez nem teheti és nem is teszi zárójelbe az egész pályafutását. Nem vitatom azt, hogy Pavarotti könnyedébben énekelte a magas hangokat, ez így van, de Pavarotti mindent könnyeden énekelt, az a szerepformálás, átélés és mélység (nem hangmagasságra értve) hiányzott belőle, ami Domingo lényegi sajátja volt. Távol áll tőlem, hogy Pavarotti kvalitásait kétségbe vonjam, de Domingo ugyanolyan nagyság volt, a XX. század második felének nagy énekese, számtalan felejthetetlen szerepben.
Corelli egy idegroncs volt, ne kívánd senkinek, hogy az ő példáját kövesse. :)
Bocs, mint írtam, nem kívántam Domingo életművét rombolni, magam is nagy énekesnek tartottam, tartom, láttam-hallottam őt annak idején Budapesten - akkor még csak órákat kellett sorban állni egy jegyért, hitelt nem kellet felvenni - és vadásztam a yt-n a felvételeit. Való igaz, nem is a kivágott magas C-k száma a minősítési tényező, de egy tenornak legyen magas C-je. Jelenlegi baritonizált korszakában is elismerem a teljesítményt, ahogyan megtanul bariton szerepeket azokban az operákban, melyekben valamikor Ő volt a tenor főszereplő, de ez már inkább a mennyiségi kategória, nem a minőségi!
Aki kedveli tegye.Én soha nem szerettem,peidg jó néhánysor hallottam Budeapesten kívűl.Egy tény,hogy a"c"-s tenor kategoriától messze állt.
A 3 tenor közöl Pavarotti volt a legjobb éneklés szempontjából a másik kettő küzdött a magas hangokkal,de sokakat a megjelenésük,-ami manapság is dívik-
sokaknak kompenzálta a hiányosságokat!
Aztán ha a sportot emlegeti pont Domingo üzi ezt a lécet is árugrom azt is.Így aztán a saját nímbuszát is tönkreteszi a mindentakarásával (énekelek, vezényelek,versenyt szervezek,felfedezek).Egyet nem tud visszavonulni és főleg a bariton repertoárt meghagyni a többi versenyzőnek,hátha meg tudják mutatni,hogy saját fachjukban jobbak.Corellinek egyszer megcsukott a hangja és soha többet nem énekelt közönség előtt.Példája követendő lenne nem csupán Domingo részére!
Hát, azért egy tenor megítélése és minősítése nem a sport kategóriájába tartozik, és nem az dönt hogy egy időegység alatt hányszor vágja ki a magas c-t vagy d-t. Talán lehet árnyaltabban is szót ejteni a XX. sz. egyik legnagyobb tenorjáról, bár tudom, ez nem igazán divat itt mostanság.
Domingo igazából tenor sem volt, sosem voltak magasságai, csak világos hangszínű bariton. Egyébként önéletírásában szerényen bevallotta, hogy azért tornázta fel magát a tenor fachba, mert egy bizonyos operaház éppen tenort keresett, és nem mellesleg a tenorok sokkal jobban keresnek. (evvel nem kívánom az életművét rombolni, megteszi azt ő sajátmaga, de ez az igazság!) Az agyondicsért és olykor istenített 3 tenor közül egyedül Pavarottinak volt igazi tenornak megfelelő hang-magassága! A másik kettő csak elvolt mellette.
Nem igazán kívánok ebbe a beszélgetésbe belekeveredni .DE attól,hogy valaki hőstenor szerepet énekel még nem hőstenor.Erre példa Kaufmann,viszont Antonenko valóban hőstenor hangját illetően,de a torka nem bírja.Viszont vannak,vagy voltak tenorok akik nem voltak hőstenorok ,de hosszú évtizedeken megállták a helyüket ebben a szerepkörben Pl Simándy József.Aztán még idetenném hogy P Domingó sem volt az életben hőstenor bárki bármit is mondjon.
Kedves ED! Van, mikor valaki elsőre nem jön be, és a helyzet, bocs, a megítélés a későbbiekben javul, de nem minden esetben. Van pár énekes/nő, aki első alkalommal nem tetszett, majd többedik alkalommal igen. Ennek oka lehet egy eseti indiszponált fellépés, lehet egy rendezői melléfogás, ami rontja az énekes teljesítményét, ezeken a további pozitív élmények javítanak. Lehet ellenkező folyamat is, valaki nagyon tetszik, aztán később már nem annyira. Neveket inkább nem, vannak elvakult fanok ugye. Antonenko ugyanúgy tiszta lappal indult, mint mindenki más, nekem egyes szerepekben tetszett volna, pl Otellót jól énekelte, de a szenvtelen arckifejezés rontolt az összképen. Végülis az opera "zenés színház" és egy prózai színésznél természetes, hogy látszanak az arcán az érzelmek, szerintem egy operaénekesnél sem árt. Főzeneigazgató úr tv-s berkekben szerzett szakértelmét inkább nem kommentálnám, és az általam igen jónak tartott egyéb hőstenorok felsorolásától is eltekintek, ez többnyire parttalan vitákhoz vezet.
Kedves Klára, köszönöm, hogy megtalálta beírásomat és válaszolt rá. A mi egyetértési indexünk többnyire a zöld zónában szokott lenni. Antonenko pesti Otellójáról a Nemzeti Hangversenyterem...topikban (3895) írtam be, ugyanott ld. 3897-8-9. Higgyünk nekik. Csapnivaló Radamesét sem hagytam szó nélkül, azt már ki se keresem itt. (MET-Aida Netrebkoval) Azt is megírtam még a Tosca megnézése előtt, pedig nem vagyok szakértő, hogy ő az ő hangi adottságaival nem lehet jó Cavaradossi, legalábbis 2018-ban már biztosan nem. Szakértő viszont Ókovács Szilveszter, aki origo-levélcikkében egyenesen a "ma legjobb hőstenornak" titulálta a lett művészt. Szerintem átkirándulhatna a Wagnerekbe, lehet, hogy ott (lenne) a helye. Kétségtelen, hogy ön következetesen elmarasztalja őt és bár mint írja, önnek "egy előadás megtekintésénél az abban nyújtott teljesítmény a mérték", nekem valahogy úgy tűnik, önnek Antonenko szimplán nem jön be, ahogy ez korábbi beírásaiból valóban sugárzik ... van ilyen. Ha mást nem, akkor "fapofáját" marasztalja el. Netrebkot is akkor szokták pl. "át-nem-éléssel" kritizálni, amikor amúgy egész jól, értsd: elsőrangúan-kimagaslón teljesít :-)
Kedves ED! Tegnapig nem voltam gépközelben, így mindkét bejegyzésére ma válaszolok. A 2018-ban igaza van, vagy a MEZZO adott téves időpontot, vagy én írtam el - sajthiba. Abban is igaza van, hogy nem ez a Tosca a kedvencem, pedig nagyon szeretem ezt az operát és kedvelem a szereplőket is, kivéve Antonenkot. Valahol a yt-n talál egy Otello-t, ez Salzburg és valóban 2008 . Antonenko abban is alulmúlta önmagát Többen lelkesedtek, hogy bezzeg Budapesten milyen remek volt - számomra egy előadás megtekintésénél az abban nyújtott teljesítmény a mérték, és nem a múlt heti, vagy havi. Összehasonlítani lehet, de a lényegen nem sokat változtat. A gyerekekből álló kivégzőosztagról és az egész előadásról anno bővebben írtam, az első kiakasztó tényező nálam is a gyerekekből verbuvált kivégzőosztag volt. Tézier nagy énekes és nagy színész, alapjában nem lett volna baj vele, kivéve as késleltetett feltámadást. Tosca a pisztolyt valahonnan a ruházatából kapja elő, miután észleli Scarpia megjelenését.
Szombaton megnéztem a múltkor (nálam) lemaradt 1. felvonást. Igen, tényleg naaagy lövöldözéssel indul a 2018-as salzburgi Tosca, Angelotti gyanús rosszfiúk elől szökik meg, ami találgatásokra adhat okot: ő is maffiózó? Vagy szabadsághős? Vagy mi? Mint ez alatt írtam, egyszeri fesztiválos értelmezésnek, gondolatkisérletnek, netán polgárpukkasztásnak elmegy ez a produkció, beleértve a késszúrást túlélő Scarpia megjelenését a fináléban. Nem tetszik a gyerekekből összeállított kivégzőosztag, mi több: elítélem. Tipikus esete annak, amikor túltolják a biciklit, hogy egy nagy klasszikusunk mondását idézzem.
Kedves Klára, ha szabad, aprót helyesbítek: az ön által -attól tartok- nem rajongva szeretett salzburgi Tosca 2018-as (és nem mint írta, 2008-as) keltezésű. A tíz év differencia Harteroson is látszik és hallatszik: hangja és ő maga testesebb lett időközben de utóbbi mit sem számít, ha ilyen hibátlan, elragadó Toscát hoz valaki, mint ő! Nem láttam végig, véletlenül futottam bele onnantól, amikor Scarpia belép az 1. felv.-ban. Olvastam, hogy a darab elején sok a lövöldözés, amit nem szeretek, meg hogy ez az egész egy maffiakörnyezet, de amit láttam, azzal semmi különös bajom nincs, egy kivétellel. Gyerekek kezébe kés-villa-olló tűzfegyver nem való!! Nekem taszító volt, hogy ők hajtják végre a kivégzést. Scarpia meg-nem-halását tekintsük érdekes kisérletnek, egy fesztiválprodukcióba belefér. Inkább azt nem értem vagy nem figyeltem meg, hogy jut a végén Tosca pisztolyhoz? Tézier elragadó Scarpia, prózai színészhez méltó játékkészséggel, mindenfajta manír nélkül. A korunkba helyezett cselekmény figyelmeztet arra, hogy ma is járnak Scarpiák köztünk éspedig nemcsak az "utcán", hanem akár a politika legmagasabb csúcsain is. Antonenkoról azt hiszem már korábban, látatlanban és hallatlanban megjósoltam, hogy nem lehet jó Cavaradossi, nem is az: hangja sok és nyers, személyisége távol áll a szereptől. Ezzel a trióval azonban egy Otellót viszont szívesen megnéznék.
Néhány perce a Mezzo TV csatornán: Intermezzo, ahol különféle részletek hangzanak el.
Most volt a Lammermoori Lucia első felvonásából Lucia áriája (Elena Mosuc).
Szinpadi jelenet, nem hangversenyszerű, mert hátul valamilyen építmény részletének fényképe látható. Előtérben meg 1 azaz Egy darab aluminiumvödör és 1 azaz Egy szál földbeszúrt rózsa. Semmi más.
A vödörből Lucia időnként vizet mer a tenyerébe és kicsorgatja. Mit jelképez, mit jelent azt nem tudom.
De itt tartunk? A Lucia, mint opera nagyon látványos kiállítást is elbír, gondoljunk A nagy Caruso film ilyen jelenetére: szinte egy reneszánsz festmény. És most: egy vödör!!!
Ilyesmit nem szabad a háttérben hallgatni, ezt nézni is kell! A zongorakísérő külön élmény.
off: A nézőterel látva ott is erősen ügyeltek a távolságtartásra, ezt itthon is több helyen be kellene tartani!
wow! eredetileg a háttérben akartam hallgatni, de a képernyőnél ragadtam. Nekem Bouillon hercegnő & Azucena a kedvencek a koncertből. köszönöm!
Uramisten, micsoda Delila! Szót kell ejtenem a zongoristáról is, mert itthoni koncerttermekben ritkán hallhatunk ennyire magas színvonalú és átszellemült zongora-kíséretet.
Köszönöm a linket. :)
Köszönöm, valóban nagyon jó koncert. Én egyébként is nagyon kedvelem Semenchuk-ot, jobban mint egyéb éppen futó csodákat.
Aki nem ismeri E Semenchukot vegye a fársadtságot ezt a csodás koncertet
megnézni. Ritka hangélmény!
https://www.youtube.com/watch?v=c6dH8BdsJ5Y&feature=share&fbclid=IwAR0fPjOtnrkjhZPT_xB-0ksQ4iwS_sfsKhx69uxAr98WjNVADZZU2YHDRQg
A Drezdai Operaház 2020. szeptember 27-től műsorára tűzte Ábrahám Pál: Mese a grand hotelben c. operettjét. Érdekes, de már több német színház elővette ezt az elfeledett operettet, amit 2017-ben újított fel a Komisch Oper Berlin.
Emellett az operettek közül látható még Drezdában Lehár Ferenc: Víg özvegye, Paul Lincke: Frau Lunája, és Jozef Beer: Polnische hochzeit c. operettje is.
Selejtes munka! A kellékesnek figyelmesebbnek kellett volna lennie! Ahogyan egyénként Toscának is, mert ha valóban alaposan megdöfi Scarpiát, akkor az nem "támad fel" és nem jelenik meg a III. felvonás végén pisztolypárbajt vívni az énekesnővel. Vagy a rendezőnek illett volna Puccini művénél maradnia és nem másikat írni helyette.
Itt is tisztelettel felhívom a figyelmet a II. felvonás jelenetére, amikor Tosca ledöfi Scarpiát. Sajnos a kamera döfés előtt és döfés után is mutatja a kést. Scarpiából ömlött a vér, de a késen a döfés után egyetlen egy csepp szennyeződés sem volt, ugyanúgy csillogott a reflektorok fényében, mint előtte.
Akit érdekel, a Mezzo tv most közvetíti a 2008. Salzburgi Fesztivál Tosca felvételét. Harteros, Antonenko, Tézier, vez. Thielemann!
Ideírom a májusban megjelent közleményt kiegészítő, további információkat, több forrásból:
A Scala augusztusban szünetet tart, majd szeptemberben kezdi az új évadot Verdi Requiemjének előadásával a milánói dómban, hogy ezzel emlékezzen a koronavírus-járvány áldozataira.
A koncertet meg fogják ismételni Bergamóban és Bresciában, a járvány által leginkább érintett városokban.
A La Scala zenekarát Riccardo Chailly, az operaház zeneigazgatója vezényli, a szólisták között lesz Francesco Meli tenor és Krasszimira Sztojanova szoprán is.
Az újrakezdés terveit Dominique Meyer, a Scala intendánsa ismertette az intézmény felügyelőbizottságával. „A Scala újrakezdésének koncertje fontos jelzés lesz Milánónak, Olaszországnak és az egész világnak” - írta Meyer az operaház dolgozóinak küldött levelében.
Emlékeztetett arra, hogy 1946. május 11-én Arturo Toscanini vezényletével ünnepelte az intézmény a második világháború utáni újranyitását. Azon a koncerten Renata Tebaldi szoprán énekelt.
Az operában szeptember 5-én Beethoven 9. szimfóniája csendül majd fel. A járvány miatt egyelőre teljes operák színrevitelét nem tervezik, mert ahhoz egyszerre túl sok művésznek kellene fellépnie.
Legalább láthatjuk, hogy ott se jobb a helyzet. Ha valaki olyan szerencsés, hogy el tud látogatni a bécsi operába, ne vegyen vaktában jegyet, előbb nézze meg a szereposztást!
Mivel remek énekesek léptek fel, a zene és az ének volt akkora hatással, hogy ne figyeljünk a nincs-is- semmi -díszletre! Én már az első alkalommal csodálkoztam, hogy a fenébe lehet egy ilyen patinás, komoly múlttal és hagyományokkal rendelkező intézményben ilyen lehetetlen rendezést szinpadra állítani!
Furcsa szerkesztése a leadott előadásoknak: saját másik Don Carlos előadását járatja le a most közvetített kiváló Staatsoper-produkció: Pape, Tézier remek formában, Harteros maga a földreszállt csoda, még éppen annyi vibratoval, amennyi törékennyé, sebezhetővé teszi. A szegényházi, fantáziátlan rendezés most sokkal kevésbé zavart.
Furcsa szerkesztése a leadott előadásoknak: saját másik Don Carlos előadását járatja le a most közvetített kiváló Staatsoper-produkció: Pape, Tézier remek formában, Harteros maga a földreszállt csoda, még éppen annyi vibratoval, amennyi törékennyé, sebezhetővé teszi. A szegényházi, fantáziátlan rendezés most sokkal kevésbé zavart.
Valóban fantasztikus előadás volt! Remek szoprán, tenor, bariton - aki csakugyan bariton - és nagyon jó a többi szereplő is, úgy egyben van az egész! Ezen felül nagyon jó színpadkép, díszletek, stb. Persze, ez a rendezőn, díszlettervezőn és a többi alkotó-közreműködőn is múlik.
Bennem megfogalmazódott egy profán kérdés: ez ugyanaz a Staatsoper, ahonnan pár napja az a dísz(let)telen Don Carlo-t közvetítették?
Ha jót akarsz magadnak, akkor nézd meg a bécsi Sonnambulát. (Guillermo García Calvo; Luca Pisaroni, Rosie Aldridge, Daniela Fally, Juan Diego Flórez, Maria Nazarova, Manuel Walser, Hacik Bayvertian, 2017.01.13.) Fantasztikus előadás.
És még egy dolog jutott az eszembe, ma megy a MET streamingen a Sámson és Delila, ezt is nagyon érdemes megnézni, Garanča káprázatos.
Tenornak nem teror, baritonnak nem bariton. A Szabadságkettősnél erősen koncerntrálni kellett, hogy most éppen ki énekel, kinek a hangja szól.
Kár, hogy nem vonult vissza a megfelelő időben. Még pár előadáson húzónév, aki megtölti a színházat, és a taps is inkább a Domingo-mitosznak szól, nem a jelen teljesítménynek. Ráadásul az a szegényház színpad (?), még egy valamirevaló színpadkép sincs, hogy lekösse a néző szemét, és ne a hajlotthátú, és egyébként pocsékul felöltöztetett öregurat nézze. Egyéb rendezésbeli hibákról nem is beszélve! Eboli ifjabb generáció, szép hang, jól éneket, de kilógott az összeképből. Mint egy vendégénekes, aki egyetlen este lép fel, és nem volt ideje bepróbálni, beállni a rendezésbe, az együttesbe.
Sajnos egyet kell értenem, számomra is nagy csalódás volt! Esetenklnt alig tudott a színpadon végigmenni - bocsánat, vánszorogni.
Viszont... Mit szóltok az Orlandóhoz?? Valaki látta már? Szerintem nagyon izgalmas kisérlet. Az biztos, hogy a látvány, a képi megjelenítés bámulatos.
Ne búsulj. Lesz másik szereposztás is, amit közvetítenek néhány nap múlva.
Domingo nekem régebben nagyon tetszett a baritonális tenor hangjával. De most ez a tenorális bariton... Hangja alsó regiszterében nincsen meg az az átütőerő, amely a bariton hang elsődleges kritériuma. Biztos vagyok benne, hogy tenorként még most is jobban teljesítene, mint baritonként. De ez az utolsó korszaka - a zaklatásos sztorival együtt - majd elfelejtődik, és az utókor úgy fog emlékezni rá, mint a valaha élt egyik legjobb tenorra.
Bocs, nem akartam kétszer közölni, annyira nem jó bejegyzés.
Siralmas volt a tegnapi Bécsből közvetített nyugdíjas Don Carlos. Remegő fejű, búbánatos Rodrigo (Domingo nem tud visszavonulni?), Erzsébet ténsasszony, sunyin pislogó Carlos. Két enyhítő körülmény: a Fülöp-Főinkvizítor kettős és Eboli figurája, aki viszont teljesen idegenkét létezik a színpadon.
Siralmas volt a tegnapi Bécsből közvetített nyugdíjas Don Carlos. Remegő fejű, búbánatos Rodrigo (Domingo nem tud visszavonulni?), Erzsébet ténsasszony, sunyin pislogó Carlos. Két enyhítő körülmény: a Fülöp-Főinkvizítor kettős és Eboli figurája, aki viszont teljesen idegenkét létezik a színpadon.
