Ugye lehet a koronavírus korszakában jo eloadást alkotni. Pedig Ausztriában se rozsás a helyzet. Nekem nagyon tetszett a rendezés. Érthetové tette a librettot. Az se baj, hogy csak 4 ora hosszu a performansz. Kíváncsi vagyok, hogy fog reagáni az igazi kozonség.
Olvastam egypár német kritikát, majdnem mindegyik méltatja az eloadást. Írják, hogy a Grál tagjai zárt társaságot alkotnak - koronavírus vagy politika ? Lehet, hogy Klingsor virágoskertje Putin Kremel-je ? Társadalom, Fogság, Megváltás.
Megmagyaráznád, hogy megértsem én is?
Kundry, bár megvan vagy ezer éves (de korához képest jól tartja magát), amúgy istenigazából most lett először komolyan szerelmes valakibe, és nem csupán a "munkáját végzi".
Szerebrennyikov magánéleti problémái, az általa megtapasztalt börtön-élmény nyilván olyan megközelítési módot teremtett számára, amit egy átlagember nem él meg. Azt se felejtsük el, hogy honnan jött volna, ha jöhet! Igen, komoly érték, hogy benne maradt a partiturában, nincs kiábrándítóbb, mint a cselekmény, az énekelt szöveg és a szinpadkép eltérései, szinte meghamisítása. Nyilván volt segítsége, aki a helyszínen instruálta szereplőket, a szinpadi mozgásokat, de az egész darab egyben van, nem csak a fószereplők, hanem a börtönjelenetek is.
Igen, az látszik, hogy a partiturából rendezett, és mindezt úgy tette, hogy nem hagyhatta el Oroszország területét, és csak a neten kersztül tudta instruálni, és milyen jól a művészeket. Ráadásul ezeknek a filmeknek az elkészítése se lehetett kis munka, nem irigyelném tőle, bármennyi pénzt kapott is ezért a rendezésért.
Mit szóltatok a gyönyörű romos templomhoz? A rendező azt mondta egy interjúban, ott jelen volt Isten.
Nekem is tetszett a bécsi Parsifal. Igaz, hogy lehozta a szellemvilágból a földre a művet, de azt nem a zene ellenében tette.Elfogadtatta velem Parsifal megkettőződését is: Kauffmann időskorában visszanéz a gyermeki ártatlanságra.Lehet persze, hogy Kauffmann nem örült annyira ennek a megoldásnak, hiszen egysíkúbbá tette a szerepet számára.
Félve merem csak bevallani, hogy nekem ez a börtön-Grál egészen működőképesnek bizonyult, noha modern rendezések tekintetében óvatos duhaj vagyok, mint már ehelyütt sem titkoltam. Egyrészt a zenei nívó valóban végig lebilincselő, nem engedi el a figyelmünket. Garanca színészi játéka amint mondod, tényleg elképesztően jó, de ez szinte az összes többi szereplőről is elmondható, beleértve a tömegjeleneteket is. Emellett, helyszín ide helyszín oda, Szerebrennyikov nagyon jól leköveti a cselekményt, nem visz ki minket a darabból. A hangulat, atmoszféra, amit a zene megformál, általában megvalósul a látványban is. Tehát pl. amikor a darabban egy ember elképesztő szenvedéséről van szó, akkor a színpadon egy ember elképesztő szenvedését látjuk, nem pedig mondjuk bevásárlókocsit tologató embereket egy szupermarketban. És sikerül neki úgy leképezni a Parsifalt, hogy voltaképpen nem sok olyasmi történik, ami egy börtönben egyébként is ne történhetne meg. Ez nagyjából él a két szélső felvonásra. A második felvonás, az igen, hát zűrösebb, de ezt még az általam látott modern Parsifal-ok egyike sem tudta jól megoldani. De hát ez a darab legkomplexebb része, emberi viszonyok, idősíkok stb. tekintetében. Azért itt is vannak értékek, pl. nagyon jól kihozza, hogy (amennyiben nem értettem végzetesen félre) Kundry, bár megvan vagy ezer éves (de korához képest jól tartja magát), amúgy istenigazából most lett először komolyan szerelmes valakibe, és nem csupán a "munkáját végzi". Úgyhogy összességében egy nézhető, át- és megélhető színrevitelnek tartom ezt a produkciót.
Megnéztem a bécsi Parsifalt. Szerintem zeneileg tökéletes. Ami engem igencsak meglepett, az Garanca fantasztikus játéka. Még, hogy ő hideg és érzelemnélküli? Jó lenne egyszer Izolda szerepében. A rendezésen persze lehet vitatkozni, a szándék érthető és a megvalósítás is következetes, persze a wagneri gondolat komplexitása szétfeszíti a rendezés kereteit. Aki esetleg többször akarja megnézni, és viszza-vissza akar térni a jövőben is ehhez a formabontó, de nagyszerű előadáshoz, az megteheti.
Welser-Möst nem volt "dögunalmas " viszont megbízható, és voltak elképzelései a szereplőválogatás tekintetében is!
Ami Dudamelt illeti, amilyen rendezői terror manapság megnyilvánul - lásd éppen a párizsi Aida előadást - ezen nincs mit csodálkozni!
Hát, nem biztos, hogy Welser-Möst dögunalmas, viszont megbízható. Bécs nagyot vesztett vele, csak most sikerült végre pótolniuk.
De a pletyka szerint Párizsba Dudamel volt az egyetlen jelentkező.
Így igaz, az a modern rendezés a madridi Otelló volt. Azt hiszem, ott is Alvarezzel, Desdemonára nem is emlékszem, mert főleg Kunde ragadott meg.
Mindkét operára kértem jegyet. Salzburg a Covid miatt kivár. A Pünkösdi Fesztivált még nem mondták le.
Szerintem Kunde Barcelónában csak Rossini Otellóját énekelte eddig. Verdi Otello Valenciában és Madridban volt Spanyolországban.
Innen letölthetőek (kalóz minőségben) a fő jelenetek Kundéval + Buratto főbb jelenetei - annak, aki ismerkedni szeretne az új generációval.
A salzburgi Tosca Cavaradossi-ja Eyvazov lesz. Minden jegy elkelt.
Én inkáb az Elektrát választanám. A címszerepben Aušriné Stundyté, kiválo litván szoprán./ A muvésznot Tosca szerepében lathattuk az Operavision jovoltábol Helsinkibol/.
Nézet-Séguin köszöni szépen, szerényen beéri a MET-tel és Phila-val és (egyelőre?) nem tör párizsi babérokra. Mi is a baj vele?
Egyetértek! Mideneképpen megér egy meghallgatást!
Tegnap este 22:00-órától az ORF 2 " Der Fall Parsifal" címen kb 2 órás műsort sugárzott . Nem találkozott vele véletlenül valaki? Érdekelne.Elméletileg 7 napig visszanézhető, de csak a szokásos szöveg (aus rechtlichen Gründen etc.) jelenik meg, csak Ausztriában sugározható.
Nagy örömmel olvastam otello beszámolóját az Otello barcelonai előadásáról.
Dudamelt generációja kiemelkedő dirigensének tartom - de operakarmesterként még nem hallottam. Ebben a minőségében kapott hideget-meleget. Biztos, hogy nem a dögunalmas Welser-Möst vagy a taktusverő Marco Armiliato fajtájából való.
Kundet egyetlenegyszer látta-hallottam élőben, az Opera Comique-ban, a La Dame Blanche-ban. Emlékszem, tetszett.
És ott van a Tubuson egy 2014-es Luisa Miller Liege-ből. Javaslom megnézni, mégha a sok "töltelék" unalmas is lehet. Kunde legalább annyira tetszik, mint vagy két éve Beczala Salzburgban. Luisa pedig Patricia Ciofi, a Neten látott-hallott produkciói alapján kicsit egyenetlen énekesnőnek tűnik, időnként túl sok vibratoval (Verdi Requiem). De itt nagyszerű - és ahogy ez az aprócska, fragilis nő játszik, testével, ujjaival, szemeivel! A dirigens a nálunk méltatlanul kevéssé ismert Massimo Zanetti, huszonéve egy belgiumi, sistergően vezényelt Ernani kapcsán figyeltem fel rá, aztán jóval később a Liceu Boccanegrajában találkoztam vele ismét - mellesleg azon az előadáson, ahol Domingo a Házban adott első fellépésének ötvenedik évfordulóját ünnepelte.
Való igaz, Bécs elmúlt évek-beli Parsifal rendezéseit tekintve, nem itt fog az irány merész fordulatot venni, várhatóan :)
Kunde tartja a színvonalát. Mielőtt a németek eladták a Classica tv csatornát, rendszeresen voltak ott minőségi operaközvetítések. Akkoriban két Otellót is láttam Kundéval, az egyik szintén Barcelonából volt, egy egészen modern rendezésben, a másik talán a velencei dozse palotában játszódott. Mindkettőben egészen kiváló volt a címszerepben.
Nézni csak óvatosan, azoknak, akik nem vetik meg a formabontó rendezéseket! :)) Másoknak inkább a hallgatást ajánlanám, azt hiszem, az oe1-en egy hétig még visszahallgatható. És érdemes!
Nagyon köszönjük ismét.
Tetszenek azok a pályák, amelyeken így meg tud újulni az előadó, mint Kunde...
Holnap pedig meg is lehet nézni, itt: ARTE Concert .
Jordan épp most hagyja ott Párizst, és szerencsénkre Bécsbe jön, ahol nagyon jól járnak vele. Pont most kezdődik a www.oe1.orf.at rádióadón az új Parsifal közvetítése, meg lehet hallgatni, micsoda karmester!
Remek beszámoló, a megszokott "otello szinvonal"! Bocs! Tényleg, mintha ott ülnék és nézném, hallgatnám! Kár, hogy nincs róla hangos dokumentum! Kunde is a kortalan tenorok közé tartozik, nagyon jó előadásokat láttunk-hallottunk tőle, nemrég igen jó Aidát Bécsból.
Ami Dudamelt illeti - nem minden jó zenekari karmester jó egyúttal opera-karmesternek, és fordítva! Erről profi énekesek tudnak köteteket mesélni!
Legyen Párizsban Yannick Nézet-Séguin! Vagy Philippe Jordan! Netalán Franz Welser-Möst? Sőt, Marco Armiliato! Nyilván mindegyikük tehetségesebb és izgalmasabb, mint Dudamel.
Nagyon jo írsz, az ember úgy érzi mintha maga is ott lett volna az eloadáson.
Gustavo Dudamel lesz a párizsi opera új zeneigazgatoja. Beszámolásodat olvasva nem tudom, hogy ez jo hír a párizsiaknak.
Verdi Otellója a Liceuban – 2021. március-április
Lejjebb beszéltetek róla, hogy vajon hol vannak még/már nyitva operák. Nos, a Liceu a rövid novemberi bezárás óta töretlenül nyitva tart, szigorú biztonsági protokollal mutatva be a Traviata, Hoffmann meséi, Lessons in love and violence után az Otellót két szereposztásban. Sajnos most nincsen rádió felvétel (sokba került volna a karmester jogdíja?), se videók – de talán így is érdekes lehet, amiről írok.
Mindenekelőtt a két címszereplőről: Gregory Kunde és Jorge de Leon. Kunde egész egyszerűen elképesztő. Igen, sose voltak acélosak a mély hangjai és már középen se a régi. Igen, ő egy lírai tenor és nem del Monaco. Igen, öreg korára is néha egy vidéki színjátszó társulatot idézve mozog a színpadon. De nem igazán cserélném el egy másik mai Otellóra se. Már a belépő Esultate! is impozáns. Az amerikai tenor hangja a passaggiótól felfelé lényegében intakt és őrzi színét még 67 évesen is (széljegyzet: nem operafan barátaim 50-55 évesre becsülték őt!). Korlátait jól ismerve, mindenféle erőltetés nélkül, csak a kifejezetten hosszú frázisokban „lebegve” jut el a Niun mi tema-hoz. Számomra emlékezetes pillanatai a szerelmi kettős muzikális, gyengéd megoldásai a belcanto múltját idézve, a harmadik felvonás eleji Otello-Desdemona kettős izzása, de leginkább a szívet tépő Dio mi potevi… utóbbi örök élmény, igazi nagybetűs művészet. Minden hiányossága és a hang kétségkívüli hanyatlása ellenére formátumos alakítás – noha néhány évtizede ezzel a „megizmosodott” lírai hanggal sose énekelhette volna a szerepet. Ez jutott mára. Jorge de Leonnal már legalább harmadszor (Manon Lescaut, Turandot és Otello) tol ki a Liceu és kettőzi le Kundéval. A tenerifei tenor matériája közel tökéletes Otellót ígérne – azonban minden másban másodrangú Kundéhoz képest (szerintem). Mégis talán de Leon eddigi legjobb itteni alakításáról beszélünk. A szerelmi kettőstől kezdve sikerül kordában tartani a rá gyakran jellemző lebegést, bombasztikus erővel énekel például a második felvonás végén (meg más helyeken is, ahol a forte nem lenne indokolt) és áriáiban meg-megcsillan egy emlékezetes alakítás hamar tovatűnő reménye. Sajnos de Leon (még) nem tanult meg a színpadon mozogni-élni és teljesen civil túljátszásai sokszor elveszik a helyzetek élét – vagy éppen semmilyen reakciót nem mutat zeneileg indokolt helyzetekben. Kár érte, a ma Otellóval próbálkozók közül tán az ő hangja áll a legközelebb a kívánt színhez.
A mórok oldalán a múlt és jövő, Krassimira Stoyanova és Eleonora Buratto énekeltek. Előbbi talán már túljutva karrierje csúcsán is emlékezetes Desdemona. Fő erényei a remek legato, finom piani/pianissimi és mélyen kidolgozott alakítás (különösen a harmadik felvonás vége és későbbi nagyjelenete). A szerep legmélyebb hangjai azonban halkak és szárazon szólnak, valamint a csúcshangok már nem a régiek. Fiatal kolléganője, Buratto ezzel a sorozattal debütált a szerepben. Jó volt hallani egy ilyen gyönyörű, friss hangot remek pianotechnikával – és, ami nekem külön öröm volt, kidolgozott mellhangokkal (erősebben szóltak, mint sok mai „drámai” szopránnál). Utóbbinak hála még mélyebb fekvésben is tökéletesen lehetett érteni-hallani, amit énekel. Ha a szerep leülepszik és megold még pár kissé problémás csúcshangot, meggyőződésem, hogy generációja egyik vezető Desdemonája lehet. Remélem nem hallgat a MET-ből jövő szirénhangokra túl gyakran (jövőre elvileg Butterfly lesz ott – ahhoz ez a hang kevés) és rajta marad az úton, ami az igazán nagy Liuk/Desdemonák közé emelheti.
Jágóként a szerep régi birtokosai, Carlos Alvarez és Zeljko Lucic léptek fel. Előbbi nagy kedvencem, most azonban nem a legjobb alakítását láttam. Jago szerepe több vívóerőt, drámai kraftot kíván Alvarez jelenlegi hangi állapotánál - a nagyjelent végén vagy a Jago-Otello kettős zárásánál a zenekarban eltűnt a hang. Ettől eltekintve azonban magas színvonalon énekelt, értő frazírozását külön kiemelném. Továbbá színészileg tán az esték legjobb alakítása az övé: kis gesztusokból építkezik, sosem játssza túl a „gonoszul nézek, tehát én vagyok a gonosz” kártyát (példa: az Ecco il leone! utáni diadalmas megfordulása és kézzsebretétele beégett a memóriámba). Lucic hangilag nem győzött meg (igencsak megkopott ez a matéria – bár volumenproblémái még nincsenek) és színészileg is jóval hagyományosabb volt.
A kisebb szerepek közül kiemelném Airam Hernandezt (Kolonits Klára toulouse-i Pollionéja), aki minden értelemben meggyőző Cassiót énekelt.
Februártól kezdve Gustavo Dudamel fejével gyakran lehetett találkozni plakátokon Barcelona utcáin – a helyi közönség nagy kedvence a már spanyol állampolgársággal is bíró mester. Operát vezényelni először tavaly szeptemberben hallottam, ugyanitt Verdi Trubadúrját dirigálta. Azon kívül, hogy egy pompás hangzást sikerült kihoznia a Liceu nem mindig elsőrangú zenekarából (ez az Otello előadásokra is igaz!), sokszor rosszul választott tempót és csalódással távoztam (sose gondoltam volna, hogy egyszer Leonora kabalettája közben kis túlzással az alvás fog kerülgetni). Mostani működésével sikerült ebből a rossz élményből sokat helyrehoznia. Bár most sem volt ez tökéletes vezénylés (néha túl hosszú szünetek, a zenekar ráengedése az énekesekre…), de általában nagyon magas színvonalon dirigált, a Viharkép, a harmadik felvonás zárlata vagy a szerelmi kettős és Desdemona nagyjelenet kísérete remek volt.
A rendezés egy félig tele pohár (akit bővebben érdekel: az az új müncheni rendezés, ami a Kaufmann-Harteros kettőssel debütált). Kifejezetten jó ötletek mellett produkál a rendezői koncepció groteszk, néhol nevetségesbe hajló megoldásokat is.
Összességében feltöltődve távoztam, lassan még a maszkot is megszokom…
Maradjunk annyiban, hogy réges-régóta követem -és csodálom!- Lukács Gyöngyi életét, pályafutását ... régebb óta, mint gondolnád és valószínűleg régebb óta, mint más fórumos hívei, köztük -egyes hírek szerint- itteni baráti asztaltársasága...
Elsőrangú produkció, igazi MET színvonal! Rendezés, jelmezek, énekesek! Mindenképpen meg kell nézni! És ez még nem bolondokházában játszódik!
Megnéztem, ha nem is az egészet. A művészek egészségét remélhetőleg sikerült megőrizni, az előadás művészi szintje és a hangulata nem vethető össze egy normális előadáséval, ahogy arról itt lejjebb Klára is írt. Az énekesek nekem is tetszettek és a "Vasarely-s" padló-díszlet is.
Ezt a Turandotot már régen vártam.
Ha csak a nemzetkozi karriert vesszuk - Berlini Toscátol a Bécsi Abigélig- ez 22 év, aztán jottek a pesti Toscák és Santuzzák amelyeket világszinvonalon énekelt.
De a zenekar és a korus állando volt, szerintem.
Perszehogy csodálatos felvételeket láthatunk már tobb mint egy éve.
Ott úgy sincsen állandó társulat, ha újra indulnak, akkor majd összeszedik őket. És azért ezek olyan felvételek, amelyeket bármikor, bármennyiszer szívesen újra nézek.
Igen, folytatodnak, de ezek felvételek. Újjak nincsenek, mert szélnek eresztették a társulatot.
Azért a MET streamek is szépen folytatódnak. Pl szombaton lesz a Turandot, Marton Évával, Domingoval, Plishkával és számomra talán a legmegejtőbb Liuval; Leona Mitchellel. Ez a Zefirelli rendezte előadás elejétől a végéig bámulatos.. Ha valaki esetleg még nem látta, akkor mindenképpen nézze végig, érdemes. Például az a jelenet, ahogyan Marton Éva röptében kapja el a behajított virágcsokrot, cirkuszi produkciónak sem az utolsó. :)
Drága Edmond, nézd meg a Zurichi eloadást, de az egészet, és rájosz, hogy lehetnek olyan intézedések, amelyek megorzik a muvészek egészségét és az eloadás muvészi szintjét.
Az őrületet nem muszáj kiterjeszteni az előadóművészetre. Futballmeccsek üres vagy ritkított nézőtérrel máshol is, most is vannak.
Nálunk csak teltházas EB-focimeccseket lehet játszani. A díszpáholyban a szotyirágás - köpködés kötelező!
Lukács művésznő már kisérletet tett drámai mezzo irányban ld. előzőmet. Sajnos nem volt 30 évig az "első rangban". -ppp- véleménye pedig nem (volt mindig) teljesen elfogulatlan, sem X "pro" művész(nő) sem Y "kontra" művész(nő) irányában ... ahogy kb. senkié. Igen, Netrebko marketing produktum is (is!), mint legkésőbb Callas óta mindenki, de pl. már Farinelli is -ha úgy vesszük- marketing produktum volt és minden megasztár azóta, csak a média fejlődött valamelyest az elmúlt 300 évben.
Isten ments, hogy példát vegyenek Zürichről! Majd ha nálunk is olyanok lesznek a covid-mutatók, mint ott, akkor lehet óvatos ("zürichi") kezdésen gondolkodni. Egyelőre rémisztőek a számaink, csak nem teszik ki őket a kirakatba. Köszönik szépen zenekaraink és főleg kórusaink, de biztosan nem kérnének újabb covid-cunamit.
A Met kikapcsolt......és a tobbi amerikai opera is. Hálistennek Europa vígan-szomorúan streamel - Párizs, Milano, Roma, Emilia-Romagna operái, Barcelona, Munchen stb. Budapest - Pozsony hallgat. Példát vehetnének Zurichbol.
Lukács muvészno nyugodtan fachot is válthat, k ituno drámai mezzo lehet. Lukács Gyongyi nagyszeru karriert futot be, 30 évig az elso rangban lenni nem semmi.
Marton és Lukács igazi, vérbeli drámai szopránok. Netrebko pedig nem drámai szoprán, sot még spinto se. O egy szép lírai hang volt, belépett a drámai fachba, úgyhogy már nincs vissza út. Engem csak kétszer kellemesen lepett meg. Salzburg - 2004,Traviata 2013 - Leonora/Trubadúr/. Egyszer már montam, hogy Annácska egy marketing produktum. Nem jo Aida, Tosca, nagyon rossz Lady Macbeth..... A mellezését ki nem állhatom. És evvel a nézettel nem vagyok egyedul a momuson. /lásd parampampoli megjegyzéseit/
Nem szabad beskatulyázni az énekeseket, sem a közönségnek sem a művésznek önmagát. Életkorukkal a külsejük, személyiségük és a hangjuk is változik. Netrebko nagyjából kinőtte a ruháit életkorát régi szerepkörét, mint szinte mindenki. Átáll vagy már át is állt. Pár hónap múlva szép kerek évfordulót fog(unk) ünnepelni, már nem csitri...sem a naptárban, sem a mérlegen :-)
PS Marton Éva is hosszú utat tett meg olasz drámai szoprán szerepektől a nagy Wagnereken, Straussokon át a Kostelničkáig, Gertrudisig stb. sőt operán belül is átállt (Elektra, Lohengrin..) Lukács Gyöngyi is sok mindent énekelt a Lady-től és Normától kezdve a neki (szerintem) leginkább passzoló olasz drámai szopránokon át szintén a mezzo Gertrudisig és Heródiásig. Kissé "takarékosabb" beosztással a pálya még nyitva állna számára.
Mit ne mondjak, szomorú lenne, ha ide jutnánk! Képzeljük el pl az Aida, a Don Carlos, vagy bármely más kedvelt opera előadását úgy, hogy pár főszereplő lézeng a színen, és valahonnan hallatszik a kórus! Még viccnek is rossz!
Egyébként szép dolog és nekünk, közönségnek kifejezetten hasznos amit most a vezető operaházak csinálnak, hogy előadják a darabokat közönség nélkül, felveszik és lejátsszák - a semminél több, de jobb lenne az élő! Nem beszélve arról, hogy az énekeseknek is hiányzik a közönség jelenléte és reakciója - és nem csak a végén elmaradó taps miatt!
Zurichben egy érdekes covid-technikai megoldás van. A zenekar és a korus a probateremben énekel és játszik. Az osszhangot a svájciak jol megoldották, így komplett zenei élményben volt részem. Lehet, hogy ez lenne az opera jovoje, remélem nem !?
A szunetekben érdekes beszélgetések vanna az eloadás protagonistáival Kellemes meglepetést szerzett nem Ekaterina Bakanova. Nagyon intelligens orosz énekesno akcentus nélkul és okosan beszél. / ezt nem lehet elmondani Netrebko kolléganojerol /
