Irigykedve olvastam - dni- brilliáns beszámolóját a Carmenről. Elemzésével nagy mértékben egyetértek, feleségét viszont túlzottan radikálisnak és kissé leegyszerűsítőnek érzem: Carmen nem lotyó. Ugyanakkor valóban SZINTE semmi sem történt.
A tények kedvéért: valójában Keszég László 2x már rendezett operát, pl A varázsfuvolát.
A többi sajnos stimmel.
A Bál a Savoybant látta valaki Szegeden?
Sajnálom, hogy ilyen gyenge lett a Carmen, különben Carmen és Tangolita egyformán alt/mezzo hangot igénylő szerep és hasonló karakter is, bár Tangolita nem cigány, hanem latin táncosnő.
Nem ebben volt Carmen Laczák Boglárka? Ami már önmagában képtelenség.
Különös egy műfaj ez az opera. A másdik előadásom megbetegedett a kíírt Michaela, ismét Kónya Krsiztinának kellett énekelni. Két klasszissal jobb volt, mint előző este.
A Carmenhez legelőször is egy jó hangú és énekelni tudó Carmen kellene!
Szeged, Carmen 2018 január 26.
Gyanítom, hogy Keszég Lászlónak, a szegedi Carmen rendezőjének néptáncos múltja van. Ez nem szégyellnivaló, megboldogult Sík Ferenc is úgy kezdte, s információim szerint Juronics is a Balettintézet néptáncos szakán diplomázott. Ők továbbléptek, Keszég nem, különben mivel magyarázzam, hogy Carmenjében az állandóan ott lebzselő táncművészek lépten-nyomon táncra fakadnak, ha kell, ha nem? A nyitókép katonáinak ostoba ide-oda lépegetésétől a Chanson Bohéme kávéházi revűképén keresztül a néptáncos élőképek avult, dilettáns szelleme lengi át az előadást. Keszég bizonyára elmulasztotta elolvasni a saját bemutatójához készült amúgy elég silány kis röplapot, amelyben főleg a Carmen életszagú drámaiságáról esik szó. Mert hát abból, a két összebékíthetetlen morál tragikus összecsapásából nem kapunk semmit. Sem a az unalmas díszletvilágban, sem a jellegtelen ruhákban, sem színpadi történésben, sem játékban. Marad a zene, itt szerencsére működnek a tradíciók, Gyüdi régen látott jó formában hozza a zenekart, tartja kézben az előadást, a kórus remek. A lényeget azonban a dilettáns rendezés haloványra betegítette: az éneklésre gondolok. Sajnos – bár nem énekeltek rosszul – szereplőink átélés helyett szinte kivétel nélkül csak illuszráltak, persze ki-ki a maga énektudása szerint. Egyenkénti méltatásuk ilyen szomorú körülmények között úgy érzem éppenséggel méltatlan lenne.
A siker nem maradt el, az élmény igen.
December 15 és Január 28 között - Bál a Savoyban, Macbeth, Carmen. Szívből kívánok sok sikeret László Boldizsárnak ezen 3 teljesen különböző hangot kívánó szerep megformálásához.
Karácsony környékén meg lehet nézni a macbeth eredeti, 1847-es firenzei változatát a szuegediektől.
https://www.facebook.com/vtvszeged/videos/1533563936754119/
A Színház honlapján olvasható a Carmen előadói gárdája. Bemutató: 2018. január 26.
Vezényel: Gyüdi Sándor, Koczka Ferenc
A főbb szerepekben:
Carmen: Laczák Boglárka, Gaál-Wéber Ildikó
Don José: László Boldizsár, Turpinszky Gippert Béla
Micaela: Kónya Krisztina, Ferenczy Orsolya
Escamillo: Cseh Antal, Réti Attila
Ábrahám Pál ezen operettje a szerző leghíresebb és legtöbbet játszott műve, a magyar fordítást Heltai Jenő készítette Alfred Grünwald és Fritz Löhner Beda librettója alapján. Érdekesség, hogy 2017. dec. 17-én, tehát vasárnap Ábrahám-Grünwald-Beda: Mese a Grandhotelben c. darabja koncert formájában repertoárra kerül a Komish Oper Berlinben, aminek magyar verzióját szintén Heltai Jenő fordította. A Bál a Savoyban magyar dalszövegeit Romhányi József fordította, tehát nem Harmath Imre.
Azt írják, hogy az első magyar jazzoperát Ábrahám Pál szerezte, vajon melyik darab lehet ez?
Én csak egy operájáról tudok, ez az Etelka szive c. egyfelvonásos bábopera, aminek Mohácsi Jenő írta a librettóját, aki Ábrahám mohácsi születésű anyai nagyszüleinek volt a barátja. A Fővárosi Bábszínház mutatta be a darabot, megnyitásakor, 1917-ben.
A Bál a Savoyban című operettrevüvel készül a Szegedi Nemzeti Színház
Bál a Savoyban - Szegedi Nemzeti Színház - bemutató
Bemutató: 2017. december 15. - 19:00
További előadások:
december 16. – 15:00; 19:00
december 17. – 15:00; 19:00
december 22. – 19:00
december 23. – 19:00
2018. január 11. – 18:00
január 13. – 19:00
január 14. – 15:00
Szereplők:
Henry de Faublas - László Boldizsár, Szélpál Szilveszter
Madeleine, a felesége - Nánási Helga, Gyüdi Eszter
Madeleine unokatestvére, Daisy Parker - Csorba Kata
Musztafa Bey - Gömöri Krisztián, Figeczky Bence
La Tangolita, brazíliai táncosnő - Laczák Boglárka
Celestin Fourmint, ügyvéd - Barnák László, Ferencz Nándor
Pomerol, a Savoy főpincére - Rácz Tibor
Archibald, komornyik - Ádám Tamás
René - Ferencz Nándor, Barnák László
Maurice - Gömöri Krisztián, Figeczky Bence
Polette, Musztafa exfelesége - Göblyös Sára
Lili - Máthé Beáta
Csónakos, Monsieur Albert - Büte László
Musztafa további feleségei - Baracskai Judit, Ferenczy Orsolya,
Himmer Veronika, Stefanik Kata, Szabados Tímea
Alkotók
Díszlettervező - Molnár Zsuzsa
Jelmeztervező - Rátkai Erzsébet
Világítástervező - Stadler Ferenc
Koreográfus asszisztens - Varga József
Koreográfus - Bóbis László
Karigazgató - Kovács Kornélia
Vezényel - Koczka Ferenc, Kardos Gábor
Rendező - Horváth Péter
Közreműködők
a Szegedi Szimfonikus Zenekar, a Szegedi Nemzeti Színház énekkara,
a Szegedi Nemzeti Színház tánckara, a Tömörkény István Gimnázium tánctagozatos hallgatói
Megy valaki közületek a Bál a Savoyban előadásra? Pénteken premier lesz....
Keszei Bori, mint Gilda = vicc. Mondjuk lesz mikroport - legalább majd lehet hallani.
Lehet, hogy KIss Andrással nem Basiliót énekeltetni kapitális baklövés, de ahogy Bartolót énekli, az telitalálat!
Ezek sosem tudnak egy rendes szereposztást kiállítani?
Nem egészen ide illik, de meghírdették a nyári szabadtéri Rigoletto szereposztását.
Herceg: László Boldizsár
Gilda: Keszei Bori
Rigoletto: Kendi Lajos
Sparafucile: Kiss András
Maddaléna: Ádám Zsuzsa
Monterone: Kováts Kolos
Giovanna: Kalmár Magda
Rendező. ifj. Harangozó Gyula
Jelmeztevező: Tihanyi Ildi és Náray Tamás
Nem írták, de valszeg karmester: Pál Tamás
Kiss Andrással nem Basiliót énekeltetni kapitális baklövés...
CD 0411 WEBER, Carl Maria von: A bűvös vadász (részletek magyar nyelven)
Ea.: Sebestyén Sándor, Horváth József, Moldován Stefánia, Berdál Valéria, Szalma Ferenc, Megyesi Pál, Sinkó György, a Szegedi Nemzeti Színház Ének- és Zenekara, vez. Vaszy Viktor
Magyar nyelvű élő felvétel, készült 1959-ben a Szegedi Nemzeti Színházban 78' 05"
Kiadó: [Budapest] : OTP Bank + Hungexim, 1992
Melléklet: mell.
Zenei tárgyszó: opera, keresztmetszet
Eredeti cím: Der Freischütz
Egys.cím: A bűvös vadász. Részletek
Szakjel: CD 0411
Lejátszási idő: 78 min 5 s
Gyári szám: HUN 001
A rádióban 1959-től kezdve többször is lejátszották ezt a teljes felvételt és persze önállóan, részleteket is sugározva ebből.
Ennek a szegedi produkciónak a "színlapja":
Carl Maria von Weber: A bűvös vadász
Bemutató: Szegedi Nemzeti Színház - 1958
Fordította: Szabó Miklós
Vezényel: Vaszy Viktor
Km.: a Szegedi Nemzeti Színház zenekara és énekkara (karigazgató: Komarniczky Tamás)
Rendező: Abonyi Tivadar
Szereposztás:
Ottokár, cseh herceg - Sebestyén Sándor
Kuno, hercegi fõvadász - Horváth József
Agáta, a leánya - Moldován Stefánia
Annuska, fiatal rokon - Berdál Valéria
Gáspár, elsõ vadász - Szalma Ferenc
Max, második vadász - Megyesi Pál
Remete - Sinkó György
Kilián – Szabadi István
Nyoszolyólány – Mére Ottilia
Samiel – Halmágyi Mihály
Ruitner Sándor írja ismertetőjében A bűvös vadász 1959. évi szegedi előadásának hangfelvételéről készült CD-kiadvány borítójának belső oldalán:
„A most megjelenő lemez, amelyről Weber operájának legszebb énekes részleteit hallhatjuk – túl az esztétikai élvezeten - , historikus értéket képvisel: bepillantást (pontosabban: ’behallgatást’) enged a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának egy olyan előadásába, amelynek kedvéért – 1959-ben – nagyon sok operabarát és kritikus zarándokolt le a tiszaparti városba. A Vaszy Viktor irányítása alatt működő, és azokban az években második fénykorát élő együttes nyújtotta zenei és drámai élmény nemcsak akkor és ott, a nézőtéren ülőket nyűgözte le, de ma is szinte ’átsüt’ a mikrofonok képezte akusztikus térbe… És ez a sugárzás képezi a lemez másik historikus értékét: 1959-ben ugyanis a Magyar Rádió meglehetősen kezdetleges (saját mérnökei és technikusai által ’szerkesztett’) technikai felszereltsége miatt, aligha vállalkozhatott egy ’kihelyezett stúdióban’ történő, a budapesti Bródy Sándor utcában rögzített produkcióhoz hasonlítható, azaz művészileg és technikailag összevethető felvételre…
A Bűvös vadász szegedi előadásának nagyszerűsége mégis egy ilyesfajta ’kaland’ vállalására késztette e sorok íróját, az anyag akkori rádiós rendezőjét. A körülményekről mindenképpen el kell mondanom, hogy a lelkesedés az egyébként egykedvű rádiósokat is magával sodorta: szinte ámulva néztük, ügyes kezek miként varázsolnak – különböző díszletelemek segítségével – a színpadból igazi stúdiót, az igazgatói irodából pedig technikai helyiséget… Nem beszélve arról, hogy a művészbejáró előtt álló rögzítő kocsiból kiszűrődő hangokra állandóan nyüzsgő tömeg figyelt… Az egy héten át tartó felvételeknek ezt a hangulatát talán azok is érzékelik, akiknek otthonába csak most jut el a Vaszy Viktor irányította ’zenés műhely’ egyik különleges szépségű ékszere. Az a pompás ötvösmunka, amelyben az idősebb, tapasztalt művészek rutinos produktumának mély tüzű-, és tehetséges, feltörekvő fiatalok lázas álmainak szinte fehéren izzó ékkövei, pompásan illeszkednek a fegyelmezett zenekari és énekkari hangzás önmagában is szépséges aranyfoglalaltába.
Szegedi és a tiszaparti városból elszármazott művészek egyéni produkcióit már számtalan lemezfelvétel őrzi. Ami most megszólal, abban különbözik tőlük, hogy ez a csaknem 80 perc Szeged város kulturális történelméből egy emlékezetes zenei korszak teljes értékű, és ugyanakkor különleges csillogású tükre.”
(Ruitner Sándor)
VIGILIA 1993/8 – augusztus száma:
„A bűvös. vadász régi-új felvételen Carl Maria von Weber leghíresebb műve, A bűvös vadász (Der Freischütz) nem tartozik a Magyarországon gyakran játszott operák közé. E mellőzöttség azért is érthetetlen, mert a német népzene Ländler- hangvételét francia és itáliai dallamossággal ötvöző, fordulatos cselekményű romantikus opera hálás és látványos színpadi mű, és az énekeseket sem állítja technikailag megoldhatatlan feladat elé. Ennek ellenére A bűvös vadászt Budapesten alig-alig játszották, nagy sikerrel mutatták be viszont a kompozíciót az utóbbi évtizedek során Pécsett és Szegeden. A Hungexim új lemezkiadó első publikációja A bűvös vadász 1959-es szegedi előadásának reprodukciója. Az eredeti felvételt a Magyar Rádió készítette, Ruitner Sándor zenei rendező irányításával, meglehetősen kezdetleges technikai körülmények között, monóban (a Rádió csak a hetvenes évek elejétől alkalmaz sztere6technikát). A technikai hiányosságok mellett további zavaró tényező, hogy az új CD a teljes operának csak egyes részleteit tartalmazza, és a válogatás nem az "opera-keresztmetszet" műfaji szabályai szerint történt: érthetetlen, hogy a nyitány, és számos, a cselekmény szempontjából kulcsfontosságú ária nem szerepel a lemezen. Ennek ellenére értékes és tiszteletreméltó a Hungexim vállalkozása; egyrészt azért, mert bepillantást enged az ötvenes- évek végének valóban virágzó _szegedi operaéletébe, másrészt az elsőrangú énekesi teljesítmények miatt. Az Agáta szerepét alakító Moldován Stefánia hangjának nagy viv6ercje, gazdag árnyalatai; Berdál Valéria (Annuska) sokoldalúsága és humora; a negatív figurát (Gáspár) igazi operai karakterré formáló Szalma Ferenc basszbaritonja egyaránt maximálisan érvényesül. A felvétel igazi meglepetése azonban Max, a vadászlegény megtestesítője, a szakmai körökben is kevéssé ismert Megyesi Pál kitűnő teljesítménye. A zenekar játéka lendületes, érezhetően lelkes és expresszív, így a technikai bizonytalanságok, pontatlanságok ellenére is élvezhető. A hangszeresek, a kórus és a szólisták produkciójában egyaránt világosan nyomon követhető Vaszy Viktor, a XX. század egyik legjelentősebb magyar karmestere, az egyik utolsó valódi színházi karmester munkájának hatása. A bűvös vadász régi-új felvételével a kiadó a kilencven éve született Vaszy Viktornak is méltó emléket állított. „
(Retkes Attila)
A Sevillai Borbély Szegeden
A Mozart-da Ponte operák óta a buffa már nem pusztán karakter- és helyzetkomikum-kavalkád többé, a humor és a passzió mellett megjelenik a ráció is. A valóságalapú, kerek, logikus történet fontos szerepet kap, miközben megmarad a virtuóz vokalitás, az improvizáció, az aktualizálás. A Sevillai-ban is lényeges hogy Almaviva nem közember, hanem gróf, s szerelemből kifolyólag rangon alul készül házasodni. Rosinát magához emeli, s mint tudjuk, az itt zsémbeskedő veszélyes gyámatya, Bartolo, s a bajkeverő Basilio lakájként fog szolgálni a grófi udvarban. Egyszóval: Beumarchais éleslátó valóságábrázolása itt is jelen van, ha nem is olyan mértékben mint Mozart korábbi remekében a Figaroban. Ebből kifolyólag a szerelmi szál is őszintébb és mélyebb mint a buffa primitíven bájos holotmiglan-holtodiglanja. Talán ezért is van, hogy a habkönnyű Barbiere halhatatlan tűnik (No meg Rossini zsenialitása okán, meg még ki tudja miért).
A szegedi Sevillait a szereplők végigkomédiázzák, hatásosan és sikeresen, a fentiekkel nem sokat törődve. A gróf ugyanazt a rossz szlenget beszéli, mint Fiorello , s természetesen tegeződnek, mint mindenki mindenkivel, s Rosina szájából is elhangzik egy „köpni, nyelni nem tudok” az első finálé megdermedt pillanatában. Mintha minden szereplő ugyanabból a hajléktalan-szállásból bújt volna elő (az új fordítás Galambos Attila munkája). A rációval „sincs nagyon törődve”. Az „inutil precauzione”, azaz „hiábavaló elővigyázatosság”, amely a mű eredeti címének is része, az új verzióban el sem hangzik, helyette a „felejtsd el a tervet” szöveg szerepel, s ezt Rosina akkor mondja ki először, mikor még fogalma sincs arról, hogy gyámatyja el akarja venni (mert hogy egy ilyen mondat csak erre a tervre vonatkozhat). A Rágalom-ária alatt a közönség közé szétszórt, s a Bartolo házára kiszögezett röplapok Figarot gyalázzák, miközben az ária egyértelműen a grófot veszi célba. Felületességről tanuskodik az is, hogy a színház honlapján található darabismertetés Rosina helyett Susannának nevezi a női főszereplőt.
Az előadás zeneileg egyensúlyzavaros. A recitativókból túl sok van, a „zárt” számok, amelyek a zene lényegét adják, meg vannak csonkítva. A szegedi produkció mindkét Almavivája el tudta és el szerette volna énekelni a gróf második felvonásbeli virtuóz nagyáriáját, de erre nem kaptak lehetőséget. A „Finale Primo”-t, a darab legjelentősebb zeneszámát brutális húzással adják, a zárórész modulációja, amely a stílus és a komponista egyik legjellemzőbb kézjegye, teljesen kimarad. A recitativókra visszatérve, ha ezeket a stílusra kötelező olaszos svádával adnák elő, azaz gyorsan és virtuózan, az egyensúly nem borulna föl. No de – s itt érkezünk el a szegedi produkció leglényegesebb jellemzőjéhez – eme recitativók minden mondata, sőt minden szava meg van terhelve olyan plusz cselekményekkel és tennivalókkal, amelyek sebességüket jelentősen fékezik. Emellett jól érzékelhető az a rendezői törekvés, amely szerint a szöveget (mind a recitativókban, mind a zárt zeneszámokban) szájbarágósan kell értelmezni és hangsúlyozni, ennek kárát látja a „bel canto”, a „szép éneklés”, a kelleténél sokkal többször hallunk értelmetlenül agyonhangsúlyozott szókezdéseket és szóelválasztásokat, cantabile helyett mintha hallássérülteket akarnának informálni a darab tartalmáról. Ez a nyivánvalóan a rendező által inspirált ugatásszerű hangadás elsősorban a Bartolót alakító két kitűnő művész (Kiss András, Cseh Antal) teljesítményét befolyásolja.
Az előadás sikerét (mert hogy a siker vitathatatlan) alapvetően két dolog biztosította. Mindenekelőtt a darab. Rossini mestermunkája regeteg fölös terhet elbír a hátán úgy, hogy értékei mégis ragyognak, különösen, ha ehhez még jó vokális produkciók is hozzásegítenek. Mindkét tenor kitűnő adottságokkal rendelkező fiatal művész, Rab Gyula dallamérzékenységével, Hanczár György színpadi jelenlétével tűnik ki. A Figarók, Kendi Lajos és Balla Sándor komoly tapasztalatukkal segítik az előadást. Altorjay Tamás hozza régi színvonalát Basilióként, Pataki Bence ugyanebben a szerepben jelentős előrelépést mutat. Vada Juli zseniális Berta, Frankó Tünde is jó. Jók a kicsik, Szélpál és Major, mint Fiorello, Taletovics mint őrtiszt. Kovács Éva hatalmasat fejlődött, Rosinája kedves, egyéni és virtuóz. Banai Sáráról egyelőre nincs mit írni.
A siker másik záloga a tömérdek rendezői ötlet, az állandó nyüzsgés, amely ugyan nem a mű eredeti szellemében, hanem alapvetően annak ellenére, ahelyett, de mégis rendkívüli hatásfokkal képes ébrentartani a közönség figyelmét és biztosítani a tapsokat. Az előbbiekben minősített vokális produkciók szinte mindig csak a rájuk aggatott pótcselekményeken áttörve képesek érvényesülni. Figaro belépője alatt három markos borbélysegéd borotválja a nézőket a széksorok közt (természetesen maffiózókhoz illő fekete szemüvegben – jaj ezek a klisék!– mintha Kero harminc év előtti bakátstéri Carlos-ából lépnének elő), Rosina a belépőt Berta és Ambrogio (Nemes Roland) szünni nem akaró tevés-vevése közben adja elő, Bartolo – amúgy iszonyatosan meghúzott – áriája közben bemosakszik, s a kiirthatatlan Berta + Ambrogio segédletével kegyetlen vizsgálatra készül és így tovább... Akármilyen jól teljesítenek az énekművészek, produkciójuk szükségszerűen kísérőzenévé silányul, a nézők figyelmét a rendező vonja magára, rá kell figyelni, arra, amit ő talált ki, ő adott hozzá a véleménye szerint nyilván gyenge, megtámogatandó műhöz, s a – véleménye szerint – kiszámíthatatlan, esetleges szólistai értékekhez. Na már most Kero ezt jól csinálja. Ötletei mindig vannak, jobbak-rosszabbak vegyesen, de a hatás biztos. A szereplők jönnek mennek, a három maffiózó, ha épp nem borotvál, Rosinának udvarol, ki horgászni indul, ki tüzet oltani rohan (mert a vihar-zene alatt természetesen villám csap Bartolo házába). Mondanom sem kell, hogy a nyitány alatt szemtanui leszünk Bartolo és házanépe Sevillaba való költözésének, kicsit zavarosan ugyan, de megismerkedünk a darab szereplőivel, szóval Kero gondoskodik arról, hogy egy pillanatig se unatkozzunk, de arról is, hogy egy pillanatig se tudjunk a darabra magára figyelni, csak őrá, az ő remek ötleteire.
Úgy hírlik, az előadás egy szép terv első állomása. Előadták már Szentendrén, s színre kerül majd Budapesten az Operettszínházban, s más helyszíneken is, olyanokat is beleértve, ahol egyébként nincs operajátszás. A terv ötletgazdája és megvalósítója Vadász Dániel – maga is kitűnő tenor – szerint a cél: új lendületet adni a magyar operaéletnek, új közönséget bevonni az operakedvelők táborába, s nem mellesleg, új lehetőségeket nyitni a kitűnő magyar operaművészeknek. Őszintén remélem, a terv megvalósul, és tiszta szívvel kívánok sok sikert a közreműködőknek. A szegedi Sevillait látva úgy gondolom, van remény a sikerre, de a láthatóan komoly munkával létrehozott produkció arra a csapdára is felhívja a figyelmet, ami az egész remek kezdeményezést tévútra viheti. Egy opera befogadása ugyanis – csak úgy, mint a létrehozása – nem könnyű, nem egyszerű feladat. Minden egyes operai alkotás, és minden előadás számtalan tényező együttes erőfeszítésének következtében jön létre, szövegíró, díszlet és jelmeztervező, zenekar, kórus, színház, közönségszervezés, stb stb. Az eredmény is ilyen, sok, különböző oldalról megközelíthető műalkotás, amelynek értékei egycsapásra nem tárulnak fel, megértéséhez, élvezetéhez sok-sok alkalomra van szükség. Ezért hiba azt gondolni, abból kiindulni, hogy elég a nehezebben megközelíthető összefüggéseket leegyszerűsíteni, ...például egy könnyen érthető, hatásos, szaftos poénokkal tűzdelt, ám kabaré nívójú szöveggel felváltani a valódi viszonyokat mind tartalmában, mind formájában kifejező eredetit, ...vagy látványos cselekményekkel elterelni a figyelmet a zene elvontabb, több figyelmet kívánó történéseiről (vagy urambocsá' egyszerúen kihúzni azokat),... egyszóval a valódi értékeket csak részben felmutatva, egy lebutított, leegyszerűsített előadással a megértés, a hozzáférés útját a valódinál könnyebnek láttatni.
Ja, és el ne feledjem, a férfikar együtt is, tagonként is kitűnő volt, a zenekar és a két karnagy, Pál és Gyüdi tette a dolgát. Székely László díszlete túlsúlyos, mint az egész előadás, a jelmezek jók, de nem egyéniek, kivéve talán Almaviva énektanári szerelését.
próbabeírás
Végül Kero rendezte?
Elvileg ő volt kiírva.
Mindenfele asszonkak irogatnak ide, a Marta meg az a Ciroka vagy hogyishijjak Ciloka? Meg Tunde.
Jogos a feddes, Szegeden az egyik Sevillai nem is volt igazan Sevillai, hanem Se villa, se borbely.
Lajos, nem vagy igaz.... -:))))))))
Nemsokára lát(hat)om az Operettszínházban.
De, en igen. Tobbek kozott Pragaban, Otava nagyszeru rendezeseben, Becsben egy eleg kozepes eloadast, Szegeden legalabb ket rendezest, aztan nem felejtem el azt a pesti eloadast, ahol Luigi Alva enekelte Almavivat.
MIert, Te meg nem lattad? Javaslom, szand ra Magad, nagyszeru darab.
Senki se látta a Sevillait?
Gyüdi Sándor nem csak a Fauston, de más operákon is teljesen kívül áll... Nem szabadna vezényelnie... Ja, és szimfonikus programot sem. A dögunalom enyhe kifejezés...
Tudom, hogy az idei szegedi Faust-szériáról írni már nem "új"-ság. Csak ma reggel olvastam Heiner Lajos beszámolóját az "Operabemutatók" rovatban a május 26-i előadásról. E cikk címe, "Zeneileg nagyszerű - A szegedi Faustról", késztet írásra. Nem a "Hozzászólások a Momus írásaihoz" topicba írok, mert úgy érzem, sokkal inkább ide tartozik. Az eddigi beszámolókból az az összkép alakul(hat) ki az olvasókban a Faust-produkcióról, hogy egy rendezésileg gyenge, de zeneileg nagyszerű produkció hat előadását láthatta-hallhatta a publikum. A rendezés/színpadra állítás véleményem szerint is gyenge, sőt teljességgel nevetséges volt. Elhűlve gondoltam arra az előadások közben, hogy ez lenne a "magas művészet"?! Számomra a balett sem volt kivétel a nevetségesség alól. Pl.: A tánckar női tagjai piros alsóneműben gépfegyverekkel hadonásznak?! A tánckar férfi tagjai egy asztalt csapkodnak és időnkét átugranak rajta?! Stb. A rendezés a zenei megvalósítás minőségébe is keményen beleszólt. Hogy lehet egy kórust asztalok alatt, kacatok közt fekve énekeltetni úgy, hogy nem is látják a karmestert?! Hogy lehet egy énekest arra kényszeríteni, hogy egy hangilag és érzelmileg is igen megterhelő finálét egy kétemeletes, rozoga asztal-építmény tetején énekeljen el?! Stb. Egyetértek Heiner Lajossal: Bodolay Gézának szerintem sincs semmi fogékonysága az opera iránt, sőt, az égvilágon semmi köze sincs hozzá, és véleményem szerint is az lenne a legjobb, ha soha többet nem nyúlna operához, hogy ne okozzon több kárt az eddigieknél. Mégsem a rendezés/színpadra állítás miatt írok igazából, hanem egyes, a zenei megvalósításban tapasztalt jelenségek okán. Természetesen egyetértek az előttem szólókkal abban, hogy Pál Tamás gyönyörűen és hatalmas szakmai tudással muzsikált, továbbá az énekesek és a hangszeresek is erejükhöz és tehetségükhöz mérten kitettek magukért. Az előttem szólók részletesen elemezték a szereplők erényeit-hibáit. Arra azért kíváncsi lennék, mire gondolt a Szegedi Nemzeti Színház felelős vezetése, amikor Turpinszky-Gippert Bélát meghívta Faust szerepére: teljesen értelmetlen volt küszködnie a szólammal, pl. még a transzponált cavatina is meghaladta erejét. DE, számomra egyenesen ijesztő volt hallani a kórust! Sajnos, megfigyelésem szerint, ez egy tendencia: egyre romlik a kórus hangi állapota, egyre lejjebb csúszik a kórus hangi teljesítményének minősége. És ez nem csak a létszám problémája. Ez nagy baj, mert szólistákat lehet idehívni, de kórust nem... És egy még nagyobb gond. Pál Tamást méltán dicsérték a beszámolók, de Gyüdi Sándor is vezényelte a Faustot. És Gyüdi Sándor vezénylése úgy zenei megformálás, mint érzelmi kifejezés tekintetében véleményem szerint a Faust-produkció mélypontja volt. Számomra úgy tűnt, mintha teljesen kívül állna a zenén, a művön. Akárcsak a rendezőnek, sajnos Neki sincs sok köze az operához, és így teljesen értelmetlen az előadás, szétesik az egész. Az a legrémisztőbb az egészben, hogy az ilyen előadások mutatják azt a sötét "rögvalóságot", ami akkor vár ránk, szegedi operaszeretőkre, ha Pál Tamás valami okból leteszi a pálcát...
Bocsánat! "Évad Énekese..."
[url]http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/szinhazi_evadzaro_az_evitat_lattak_a_legtobben/2520430/;Összefoglaló[/url] az évadzáró társulati ülésről. Vaszy Viktor-díj: Cseh Antal Évad Énekesnője díj: Kónya Krisztina Évad énekese díj: László Boldizsár Évad Ifjú Énekese: Kiss András (Mefisztó) Énekkari Nívódíj: Somogyvári Tímea Zita Továbbá, megújult a Színház honlapja.
Pár éve, mikor a Szegedi Nemzeti Színház a Boccanegrával vendégszerepelt Pesten, az előjáték alatt szólalt meg az Erkelben a mögöttem ülő telefonja, aki erre felvette és közölte, hogy most előadáson van :-). A tegnapi Faust én is láttam: nem ragadott magával. A rendező a darab kulcsfontosságú jeleneteit nem rendezte meg. Az ékszerária előzménye pl. mintha teljesen elmaradt volna. Nem helyeztek el semmilyen ékszert Margitnak: helyette egy reneszánsz ruhát szorongatott magához Margit. Az egész annyira zavarosan volt felskiccelve, hogy ha először látom a darabot, akkor nem igazán tudtam volna eligazodni, hogy mi is történik éppen. Aztán a börtönjelenet vagy a templomi jelenet se volt éppen hatásosan megoldva. Az előadást nézve felértékelődött bennem a budapesti új, Faust rendezés -mert lehet utálni, hogy a lengyel rendező legalább minden megrendezett és nem lógott semmi a levegőben. Szegeden nem ezt éreztem. Szerencsére Pál Tamás most is kitett magáért és a zenekar nagyon ihletetten játszott egész este. Nagy tetszett Kiss András Mefisztója. Nemcsak hangja van, de intelligensen énekel és jól játssza is a szerepét Remélem egyszer Pesten is fog nagyobb feladatokat kapni. László Boldizsár is intelligens énekes, akivel kapcsolatban csupán azt emelhetjük kifogásnak, hogy ezúttal nem sikerült neki érzelmileg azonosulnia a szereppel, ezenkívül most nem éreztem olyan szépen árnyaltnak az éneklését, mint a márciusi Bánk bánban. Kónya Krisztina sokkal jobb Margit, mint akik az idei évadban Budapesten énekelték a szerepet. Kendi Lajos ugyan nem múlta felül Kelemen Zoltán a múlt évadban Budapesten énekelt Valentinjeit - én ebben a szerepben szerettem talán legjobban a művészurat -, de figyelemreméltó baritonhang birtokosa, még ha van is csiszolni való az éneklésén. Tetszett Horák Renáta Siebelként és sokkal jobban bejött Márta kisebb szerepében Laczák Boglárka, mint Gertrúdként. Persze Wiedemann budapesti Mártáit nem múlhatta felül az alakítása. Egyedül Ajtorjay Tamás Wagnerjét éreztem mélypontnak, illetve az énekkart meg túlságosan kis létszámúnak ehhez a francia nagy operához. Ezt leszámítva színvonalas előadás volt. A rendezést leszámítva az őszi, budapesti Faust előadások mellett is megállta volna a helyét.
Ez így van! De soha ne feledjük, hogy az ilyen szereposztási tévedések elsősorban a szereposztók bűntettei!
Földszint bal 11. sor, 7. szék. A ma esti szegedi Faust-előadáson itt ült az az "úr", akinek a mobilja megszólalt, jó hangosan, előadás alatt. Az illető nehezen kapcsolt - és nem kikapcsolt. Hosszasan tanulmányozta, ugyan ki hívhatta. Mintegy fél órával később mobilja ismét csöngött. Nagydarabnyi testhez úgy tűnik, mogyorónyi agy társul, de végül csak eljutott a kortexéig, ez így nincs rendben. Kirohant, mint Zrínyi. Csak épp a mobilt bepottyantotta széke alá. Nem vette észre, utána szóltak. Ha Zrínyi, legyen egy másik Zrínyi is, és vadkan. A szünet bő húszperces volt. Már szólt a Katonakórus, amikor hősünk csörtetve betört. Felállítva hat embert. Negyvenvalahány éve járok operába. Ilyen kőbunkóval még nem találkoztam
Pedig, ha igazak a pletykák, benne tisztelhetjük jövőre Carment, csak legyen aki nézi és hallgatja.....
A Wikipédia szerint László Boldizsár kétszeres, Kelemen Zoltán háromszoros Dömötör-díjas művész – tehát ők már megkapták ezt a díjat.
Mennyire hiteles ez a szavazás? Van közjegyző? Vagy házi biznisz?
Laczák Boglárka??? Egy hangi katasztrófa! Hallgathatatlan!
Furcsán szavaztak a szegediek. Kónya Kriszta, Kovács Éva helyett a rikácsoló Laczák Boglárka, László Boldizsár és Kelemen Zoltán helyett az ordító Cseh Antal lett Dömötör-díjas
Jo lenne, ha lenne egy utazási iroda, pld. MOMUS-TOUR ;))
Márok Tamás [url]http://tiszatajonline.hu/?p=105636;írása[/url] a Faustról.
Főleg ha tényleg Kolonits lesz Elvira és felkérik mellé László Boldizsárt, Pál Tamás fog vezényelni, nagyszerű lesz!
Kedves Zéta! Már most jelentkezem. Valóban remek darab, igazi bel canto zene. Emlékszem, a premieren, amikor a második felvonás elején felment a függöny, óriási taps tört ki a nézőtéren a világszínvonalú díszlet láttán. No és amit a szólisták és a zenekar hozzátett Gardelli vezényletével, Kincses, B. Nagy, Miller, Kováts, Molnár közreműködésével, az több volt mint csoda... De ténylegh!
A momus máris kezdheti szervezni a busztranszfert! -:)
Ernani még soha nem volt Szegeden, Pesten is jó régen. Pedig kitűnő darab.
Ott leszek! :-) Mondjuk én 26-án a Faustot is megnézem Szegeden.
És Kolonits Klára lesz Elvira, tudtommal.
