412 kiràlylàny 2005-04-23 02:08:35 [Válasz erre: 411 kiràlylàny 2005-04-23 02:07:23]
Pardon. \"Invenciò és kohéziò\". ;))
Pardon. \"Invenciò és kohéziò\". ;))
411 kiràlylàny 2005-04-23 02:07:23 [Válasz erre: 408 janomano 2005-04-22 21:08:26]
Szia,Janomano! Kedves kìvànalom,köszönöm! Az a helyzet,hogy én mindezeket talàn sok-sok éven àt sejtegettem,viszont igazàbòl a pàrom oldalàn tudatosultak bennem-egyszerüen az àltal,hogy VELE àt is élem. Tudom,nagyon nagy szerencsém vala,amikor pont Örà bukkantam - mert neki is hasonlò elképzelései vannak a baràtsàgròl,a szeretetröl,az összetartozàsròl és még sokminden egyébröl is - és mert mindketten tisztàban vagyunk a leìrtak értékével,tudatosan törekszünk is az egyensùlyok fenntartàsàra.\"Incenciò és kohéziò\".Az NFZ-G.Varga-koncertkritika cìme pont itt mellettem jobbra.Pont ide illik. :))
Szia,Janomano! Kedves kìvànalom,köszönöm! Az a helyzet,hogy én mindezeket talàn sok-sok éven àt sejtegettem,viszont igazàbòl a pàrom oldalàn tudatosultak bennem-egyszerüen az àltal,hogy VELE àt is élem. Tudom,nagyon nagy szerencsém vala,amikor pont Örà bukkantam - mert neki is hasonlò elképzelései vannak a baràtsàgròl,a szeretetröl,az összetartozàsròl és még sokminden egyébröl is - és mert mindketten tisztàban vagyunk a leìrtak értékével,tudatosan törekszünk is az egyensùlyok fenntartàsàra.\"Incenciò és kohéziò\".Az NFZ-G.Varga-koncertkritika cìme pont itt mellettem jobbra.Pont ide illik. :))
410 Sesto 2005-04-22 22:13:17
PS.: pardon helyesbitek: most êppen (kîvêtelesen) nem esik az esö, de eddig mêg minden nap... :-(
PS.: pardon helyesbitek: most êppen (kîvêtelesen) nem esik az esö, de eddig mêg minden nap... :-(
409 Sesto 2005-04-22 22:12:03
...nyilvân nagyon szêp dolog a szerelemröl \"csak\" beszêlni,...de megêlni/âtêlni ezt a CSODÂT a mindennapokban (is),...az a legszebb, legnemesebb dolog, nem?!... (Sorry, most vhogy egy kicsit szentimentâlis vagyok, lehet, hogy hosszû ês mozgalmas volt a hêt?!... Tudom nem âll jôl!...) :-))) ...hât igen,...itt a tavasz,...mêg akkor is, ha itt a Limmat-parton nem sokat tapasztalni belöle: esik az esö... :-(
...nyilvân nagyon szêp dolog a szerelemröl \"csak\" beszêlni,...de megêlni/âtêlni ezt a CSODÂT a mindennapokban (is),...az a legszebb, legnemesebb dolog, nem?!... (Sorry, most vhogy egy kicsit szentimentâlis vagyok, lehet, hogy hosszû ês mozgalmas volt a hêt?!... Tudom nem âll jôl!...) :-))) ...hât igen,...itt a tavasz,...mêg akkor is, ha itt a Limmat-parton nem sokat tapasztalni belöle: esik az esö... :-(
408 janomano 2005-04-22 21:08:26 [Válasz erre: 406 kiraalylaany 2005-04-22 10:49:40]
Kedves királylány (vagy már nemtom, hogy írjam)! :-) Nagyon aranyos és kedves, amit írtál, és azt kívánom neked, hogy mindezeket a saját életedben meg tudd oldani! viszlát 2046-ban!
Kedves királylány (vagy már nemtom, hogy írjam)! :-) Nagyon aranyos és kedves, amit írtál, és azt kívánom neked, hogy mindezeket a saját életedben meg tudd oldani! viszlát 2046-ban!
407 kiràlylàny 2005-04-22 17:57:23 [Válasz erre: 406 kiraalylaany 2005-04-22 10:49:40]
Kedves Mindenki, Nézzétek el lentebb talàlhatò bakimat-egyszerüen hülyén regisztràltam magam. A tovàbbiakban (eltekintve a biztos elöfordulò melléütéstöl) maradok az a kiràlylàny,aki voltam. (voltam én valaha is kiràlylàny?!) Az alàbbi két ìràsnàl tehàt nem nick-lopàsròl és nem is skizofréniàròl vala szò,hanem bàrgyùsàgròl.A sajàtomròl... :))
Kedves Mindenki, Nézzétek el lentebb talàlhatò bakimat-egyszerüen hülyén regisztràltam magam. A tovàbbiakban (eltekintve a biztos elöfordulò melléütéstöl) maradok az a kiràlylàny,aki voltam. (voltam én valaha is kiràlylàny?!) Az alàbbi két ìràsnàl tehàt nem nick-lopàsròl és nem is skizofréniàròl vala szò,hanem bàrgyùsàgròl.A sajàtomròl... :))
406 kiraalylaany 2005-04-22 10:49:40 [Válasz erre: 399 orlandofurioso 2005-04-13 10:24:52]
Szia,Orlando, szerinted a szerelembe nem fér bele a baràtsàg...?? ;)) Persze,hogy arròl IS ìrtam! Szerintem a szerelem a legmélyebb,legintimebb baràtsàg. Vannak dolgok,amiket nem mondok el még a legjobb baràtomnak sem - nem azért,mert titok,hanem mert olyan intimitàs,ami tùlmutat a baràtsàgon és egyész egyszerüen nem terhelhetö vele a màsik.A pertnerem viszont nemcsak \"elsö kézböl\"értesül a dolgokròl,hanem \"benne van\" a történésben,részese életemnek...jò esetben.Ekkor beszélek én szerelemröl. Ez persze még mindig nem a \"Judit-nézet\": \"add a kulcsot(vagyis teljes lelked,személyiséged,szabadsàgod,lényed),mert SZERETLEK\"... ez egyben vàlasz àlmodònak is,akit szìvböl üdvözlök; ha valakit utàlsz,nem lehetsz bele szerelmes.Legfeljebb érzékszerveidre(föleg a szemedre)hatnak az illetö EGYES megjelenési \"formài\".Tarthatod ezeket megnyerönek,vonzònak söt erotikusnak-de szerelmes nem vagy. Szerelmesnek lenni:a màsik lelkét,személyiségét,gondolatait,erkölcsi nézeteit,tetteit a SAJÀT szellemeden,lelkeden,szìveden keresztül làtni,fontosnak és méltònak érezni,becsülniés ÀHÌTANI,hogy mindez mindennapjaid része legyen... Akit nem becsülsz,akinek gondolatait,tetteit nem tudod magadénak tekinteni(figyelem,nem alàrendeltségröl beszélek!),abba nem leszel szerelmes. \"Az igazàn fontosat csak a szìveddel làthatod...\"
Szia,Orlando, szerinted a szerelembe nem fér bele a baràtsàg...?? ;)) Persze,hogy arròl IS ìrtam! Szerintem a szerelem a legmélyebb,legintimebb baràtsàg. Vannak dolgok,amiket nem mondok el még a legjobb baràtomnak sem - nem azért,mert titok,hanem mert olyan intimitàs,ami tùlmutat a baràtsàgon és egyész egyszerüen nem terhelhetö vele a màsik.A pertnerem viszont nemcsak \"elsö kézböl\"értesül a dolgokròl,hanem \"benne van\" a történésben,részese életemnek...jò esetben.Ekkor beszélek én szerelemröl. Ez persze még mindig nem a \"Judit-nézet\": \"add a kulcsot(vagyis teljes lelked,személyiséged,szabadsàgod,lényed),mert SZERETLEK\"... ez egyben vàlasz àlmodònak is,akit szìvböl üdvözlök; ha valakit utàlsz,nem lehetsz bele szerelmes.Legfeljebb érzékszerveidre(föleg a szemedre)hatnak az illetö EGYES megjelenési \"formài\".Tarthatod ezeket megnyerönek,vonzònak söt erotikusnak-de szerelmes nem vagy. Szerelmesnek lenni:a màsik lelkét,személyiségét,gondolatait,erkölcsi nézeteit,tetteit a SAJÀT szellemeden,lelkeden,szìveden keresztül làtni,fontosnak és méltònak érezni,becsülniés ÀHÌTANI,hogy mindez mindennapjaid része legyen... Akit nem becsülsz,akinek gondolatait,tetteit nem tudod magadénak tekinteni(figyelem,nem alàrendeltségröl beszélek!),abba nem leszel szerelmes. \"Az igazàn fontosat csak a szìveddel làthatod...\"
405 álmodó 2005-04-21 23:52:13
Beszélhetünk uj fogalomról is: Barátság! Ha talán érdekel titeket... :-) MIT JELENT A BARÁTSÁG, MELY SZERETETEN ALAPUL??
Beszélhetünk uj fogalomról is: Barátság! Ha talán érdekel titeket... :-) MIT JELENT A BARÁTSÁG, MELY SZERETETEN ALAPUL??
404 kobold 2005-04-16 01:07:32
A szabadság fogalma azt hiszem mindig valamihez kötve válik érdekessé. Én is úgy gondolom, hogy mindenki saját gondolkodásának megfelelően értelmezi a szavakat. Ezért is mondják, hogy a gondolat addig szabad, míg nincs kimondva.(Na tessék, már megint a \'szabad\' szóba ütközöm)Szóval alapvető meghatározottságunknál fogva nehéz igazi mélységében beszélni bármiről. A szerelemmel kapcsolatos saját szabadságfogalmammal az a problémám, hogy nem tudom állandósítani. Azt hiszem ez bővebb magyarázatra szorul. Érzéseim, vagy mondjuk inkább úgy:tapasztalataim szerint(ebben nem csak saját érzelmi életem tapasztalatai vannak benne)kezdetben minden szerelem makulátlan szabadságérzettel párosul mindkét fél számára. Szomorú megfigyelésem az is, hogy ez valószínűleg annak köszönhető: a másik félben sok esetben önmagunk megszépült tükröződése az igazán vonzó számunkra. Azonban mennél több apró eltérés \'rondít\' bele ebbe délibábszerű alakzatba, annál inkább válik égi tüneményből földhöz kötő teherré a vállunkon. Így válik a szabadság érzése fokozatosan megkötöttséggé. Hiszen a másságra figyelni kell, és mindenek előtt el kell tudnunk fogadni. És itt kezdődnek a problémák. Ha el tudom fogadni szép lassan egy újfajat szabadság érzése alakul ki bennem a másikkal kapcsolatban. Ha nem, jó esetben felbomlik a kapcsolat. Rossz esetben...tönkre tesszük egymást. De, kedves Álmodó, hogy ennek a szabadságnak hol vannak a határai, arra bizony nem tudok válaszolni. Talán az is egyéni, talán az elfogadáson kívül ezeknek a határ-érzeteknek is egyezni kell a két embernél.Úristen és még biztos találnék vagy 100000 dolgot, aminek egyeznie kéne! Van egyáltalán esély egy ilyen találkozásra!?!-:))
A szabadság fogalma azt hiszem mindig valamihez kötve válik érdekessé. Én is úgy gondolom, hogy mindenki saját gondolkodásának megfelelően értelmezi a szavakat. Ezért is mondják, hogy a gondolat addig szabad, míg nincs kimondva.(Na tessék, már megint a \'szabad\' szóba ütközöm)Szóval alapvető meghatározottságunknál fogva nehéz igazi mélységében beszélni bármiről. A szerelemmel kapcsolatos saját szabadságfogalmammal az a problémám, hogy nem tudom állandósítani. Azt hiszem ez bővebb magyarázatra szorul. Érzéseim, vagy mondjuk inkább úgy:tapasztalataim szerint(ebben nem csak saját érzelmi életem tapasztalatai vannak benne)kezdetben minden szerelem makulátlan szabadságérzettel párosul mindkét fél számára. Szomorú megfigyelésem az is, hogy ez valószínűleg annak köszönhető: a másik félben sok esetben önmagunk megszépült tükröződése az igazán vonzó számunkra. Azonban mennél több apró eltérés \'rondít\' bele ebbe délibábszerű alakzatba, annál inkább válik égi tüneményből földhöz kötő teherré a vállunkon. Így válik a szabadság érzése fokozatosan megkötöttséggé. Hiszen a másságra figyelni kell, és mindenek előtt el kell tudnunk fogadni. És itt kezdődnek a problémák. Ha el tudom fogadni szép lassan egy újfajat szabadság érzése alakul ki bennem a másikkal kapcsolatban. Ha nem, jó esetben felbomlik a kapcsolat. Rossz esetben...tönkre tesszük egymást. De, kedves Álmodó, hogy ennek a szabadságnak hol vannak a határai, arra bizony nem tudok válaszolni. Talán az is egyéni, talán az elfogadáson kívül ezeknek a határ-érzeteknek is egyezni kell a két embernél.Úristen és még biztos találnék vagy 100000 dolgot, aminek egyeznie kéne! Van egyáltalán esély egy ilyen találkozásra!?!-:))
403 Búbánat 2005-04-15 11:15:36
Kedves Kobold és Álmodó ! Örülök, hogy egy nézeten vagyunk. Ami a liberális jelzőt illeti, nézőpont kérdése, hogy mit értünk alatta, és persze koronként és társadalmanként változó tartalmat feltételez; elfogadom a „felületességet” is, hogyne. És még hozzá tenném, hogy sok szabad ember a szabadságával a jó dolgában már nem tud mit kezdeni és keresi az extrémet, a nem szokványosat; ők azok, akik minden hagyományos értéket megkérdőjeleznek, elutasítanak. Ez régen is így volt, minden változik, mozgásban van, alakul, átalakul. Azonban vannak örök emberi értékek, amik megkülönböztetnek bennünket más élőlényektől, amelyek szerintem megkérdőjelezhetetlenek. Hadd, ne soroljam. Mindenkinek jogában áll szeretni (szerelmet érezni és éleszteni) és oly módon gyakorolni, ahogyan akarja. Szabadság van. Jogunk van ezeket az eszméket, elveket, nézeteket, hitvallásokat magunk módján megfogalmazni és alkalmazni. Miért is ne? Mondhatjuk azt is, hogy le a korlátokkal, rabláncokkal, tilalmakkal, lakatokkal és zárakkal! Elhallgattatni nem engedjük magunkat! Rendben van, mindenki hirdesse azt, amit jónak lát, csak egy dolgot ne feledjünk: van saját identitásunk, fogalomrendszerünk, ami csak ránk jellemző. Ezt a saját értékrendet, fogalomtárat ne erőltessük a másikra (mindegy hogy kisebbség vagy többség), ha ő ezt nem kívánja, nem ért egyet azzal. Minden ember szabad, szuverén lény, magában és magával hordozza az öröklött, tanult és kapott talentumokat, a valamiben való hitet, szeretetet (szerelmet) és reményt. Hisz valamiben, valakiben; szeretne valamihez és valakihez mérten többet érni és elérni, szeretetre méltóbb személynek mutatkozni, aki képes szeretetet nyújtani és fogadni. Persze, ami neki örömet okoz, nem biztos, hogy az a másiknak is ugyanazt az érzést jelenti. Senki nem kényszeríthető semmire. Amikor a szerelemről beszélünk, mindig arra gondolok, hogy ez a semmi máshoz nem hasonlítható csodálatos érzés (is) az élővilágban egyedül az embereknek adatott meg. Az emberi méltóságunk feltételezi, hogy nem élünk vissza ezzel a képességünkkel, nem tesszük tönkre magunkat miatta, másokat rá hivatkozva nem visszük tévutakra. Mert a szabadság velünk született vagy megszerzett jog, ami világos jelentéstartalmat hordoz. Semmiképpen sem azonos - e fogalom önkényes átértelmezésével - a „szabadosság” –gal. Manapság, ha körülnézünk, mintha a szerelem is elveszítené a hagyományosan csak a két ember belső kapcsolatának intim jellegére utaló tartalmát. Elég csak bekapcsolni valamelyik TV-csatornát, vagy kezünkbe venni egy bulvár lapot. De nem vagyunk kötelesek odakapcsolni, ki is kapcsolhatjuk a készüléket, és az újságot sem kell megvennünk, és elfordíthatjuk a fejünket is. És nem muszáj olyan társaságba járni, amiről tudhatjuk, hogy nem a mifajtánk gyülekezete. És nem kell szóba állnunk azokkal, akik mondanivalója gyökeresen eltérő a mienkéhez képest. De miért ne győződhetnénk meg arról is, hogy talán tévesen gondoltam róluk ezt-azt az előítéleteinkre alapozva: Miért ne hagyjam meggyőzni magam, ha arra érdemes, és nem ütközik az alapvető értékvilágommal, nem ellentétes a magam erkölcsi-kulturális fogantatású eszmerendszerével? Senki semmitől nincs elzárva! Saját döntése, hogy mihez kezd a szabadságával, érzelmi életével. Mindenki megtalálhatja a kedvére való példaképet, vehet róla mintát, hozzá is tehet, el is vehet, új elemekkel is gazdagíthatja azt.
Kedves Kobold és Álmodó ! Örülök, hogy egy nézeten vagyunk. Ami a liberális jelzőt illeti, nézőpont kérdése, hogy mit értünk alatta, és persze koronként és társadalmanként változó tartalmat feltételez; elfogadom a „felületességet” is, hogyne. És még hozzá tenném, hogy sok szabad ember a szabadságával a jó dolgában már nem tud mit kezdeni és keresi az extrémet, a nem szokványosat; ők azok, akik minden hagyományos értéket megkérdőjeleznek, elutasítanak. Ez régen is így volt, minden változik, mozgásban van, alakul, átalakul. Azonban vannak örök emberi értékek, amik megkülönböztetnek bennünket más élőlényektől, amelyek szerintem megkérdőjelezhetetlenek. Hadd, ne soroljam. Mindenkinek jogában áll szeretni (szerelmet érezni és éleszteni) és oly módon gyakorolni, ahogyan akarja. Szabadság van. Jogunk van ezeket az eszméket, elveket, nézeteket, hitvallásokat magunk módján megfogalmazni és alkalmazni. Miért is ne? Mondhatjuk azt is, hogy le a korlátokkal, rabláncokkal, tilalmakkal, lakatokkal és zárakkal! Elhallgattatni nem engedjük magunkat! Rendben van, mindenki hirdesse azt, amit jónak lát, csak egy dolgot ne feledjünk: van saját identitásunk, fogalomrendszerünk, ami csak ránk jellemző. Ezt a saját értékrendet, fogalomtárat ne erőltessük a másikra (mindegy hogy kisebbség vagy többség), ha ő ezt nem kívánja, nem ért egyet azzal. Minden ember szabad, szuverén lény, magában és magával hordozza az öröklött, tanult és kapott talentumokat, a valamiben való hitet, szeretetet (szerelmet) és reményt. Hisz valamiben, valakiben; szeretne valamihez és valakihez mérten többet érni és elérni, szeretetre méltóbb személynek mutatkozni, aki képes szeretetet nyújtani és fogadni. Persze, ami neki örömet okoz, nem biztos, hogy az a másiknak is ugyanazt az érzést jelenti. Senki nem kényszeríthető semmire. Amikor a szerelemről beszélünk, mindig arra gondolok, hogy ez a semmi máshoz nem hasonlítható csodálatos érzés (is) az élővilágban egyedül az embereknek adatott meg. Az emberi méltóságunk feltételezi, hogy nem élünk vissza ezzel a képességünkkel, nem tesszük tönkre magunkat miatta, másokat rá hivatkozva nem visszük tévutakra. Mert a szabadság velünk született vagy megszerzett jog, ami világos jelentéstartalmat hordoz. Semmiképpen sem azonos - e fogalom önkényes átértelmezésével - a „szabadosság” –gal. Manapság, ha körülnézünk, mintha a szerelem is elveszítené a hagyományosan csak a két ember belső kapcsolatának intim jellegére utaló tartalmát. Elég csak bekapcsolni valamelyik TV-csatornát, vagy kezünkbe venni egy bulvár lapot. De nem vagyunk kötelesek odakapcsolni, ki is kapcsolhatjuk a készüléket, és az újságot sem kell megvennünk, és elfordíthatjuk a fejünket is. És nem muszáj olyan társaságba járni, amiről tudhatjuk, hogy nem a mifajtánk gyülekezete. És nem kell szóba állnunk azokkal, akik mondanivalója gyökeresen eltérő a mienkéhez képest. De miért ne győződhetnénk meg arról is, hogy talán tévesen gondoltam róluk ezt-azt az előítéleteinkre alapozva: Miért ne hagyjam meggyőzni magam, ha arra érdemes, és nem ütközik az alapvető értékvilágommal, nem ellentétes a magam erkölcsi-kulturális fogantatású eszmerendszerével? Senki semmitől nincs elzárva! Saját döntése, hogy mihez kezd a szabadságával, érzelmi életével. Mindenki megtalálhatja a kedvére való példaképet, vehet róla mintát, hozzá is tehet, el is vehet, új elemekkel is gazdagíthatja azt.
402 álmodó 2005-04-14 23:51:20 [Válasz erre: 401 kobold 2005-04-14 23:40:20]
\"Szabadság\", a sokat hangoztatott szó.... Mit jelent? Szabadság, amit kikövetelnek, amivel visszaélnek, vagy csak élnek? Meddig engedhető, nézhető el a \"szabadság\", ha szeretünk valakit? Hol van a bizalom határa?
\"Szabadság\", a sokat hangoztatott szó.... Mit jelent? Szabadság, amit kikövetelnek, amivel visszaélnek, vagy csak élnek? Meddig engedhető, nézhető el a \"szabadság\", ha szeretünk valakit? Hol van a bizalom határa?
401 kobold 2005-04-14 23:40:20 [Válasz erre: 398 Búbánat 2005-04-13 09:57:50]
Kedves Búbánat! Először is szervusz(tok), én új vagyok itt a csevegő oldalon. Engem leginkább ez a \"szabad\" szó ragadott meg Búbánat hozzászólásában. Szabadságra minden embernek szüksége van. Még annak is, aki szerelmes, vagy akit szeretnek. A szerelemes sokszor rabként köti magához érzelmeinek célpontját. Egy ilyen jellegű kapcsolat valóban magában rejti a tragédia és a rövid távúság veszélyeit. A szerelemnek tudnia kell tisztelni a másik egyéniségét, életét. Ehhez tudnunk kellene csöndben figyelni a másikat, a másikra. Ez az a képesség, amit sajnos egyre kevesebben birtokolnak, pedig nélküle sokat vesztünk a szeretett lény világából. Ezt a veszteséget érezve menekül az ember az \"érzékek szabad, kicsapongó világához\". Ez egy pótlék. Minden esetre a világnak azt a felét, amelyik vevő erre a pótlékra semmiképpen sem titulálnám liberálisnak. Sokkal inkább felületesnek.
Kedves Búbánat! Először is szervusz(tok), én új vagyok itt a csevegő oldalon. Engem leginkább ez a \"szabad\" szó ragadott meg Búbánat hozzászólásában. Szabadságra minden embernek szüksége van. Még annak is, aki szerelmes, vagy akit szeretnek. A szerelemes sokszor rabként köti magához érzelmeinek célpontját. Egy ilyen jellegű kapcsolat valóban magában rejti a tragédia és a rövid távúság veszélyeit. A szerelemnek tudnia kell tisztelni a másik egyéniségét, életét. Ehhez tudnunk kellene csöndben figyelni a másikat, a másikra. Ez az a képesség, amit sajnos egyre kevesebben birtokolnak, pedig nélküle sokat vesztünk a szeretett lény világából. Ezt a veszteséget érezve menekül az ember az \"érzékek szabad, kicsapongó világához\". Ez egy pótlék. Minden esetre a világnak azt a felét, amelyik vevő erre a pótlékra semmiképpen sem titulálnám liberálisnak. Sokkal inkább felületesnek.
400 álmodó 2005-04-14 21:40:46 [Válasz erre: 391 kiràlylàny 2005-04-11 13:32:10]
Kedves Királylány: szerintem a szerelem nem szeretetfüggő dolog. Sokáig én is így gondoltam, de talán mégsem kell szeretnünk valakit ahhoz, hogy szerelmesek legyünk belé. Sőt, néha kifejezetten utáljuk az illetőt, és mégis szeretjük. Puszka. :-)
Kedves Királylány: szerintem a szerelem nem szeretetfüggő dolog. Sokáig én is így gondoltam, de talán mégsem kell szeretnünk valakit ahhoz, hogy szerelmesek legyünk belé. Sőt, néha kifejezetten utáljuk az illetőt, és mégis szeretjük. Puszka. :-)
399 orlandofurioso 2005-04-13 10:24:52 [Válasz erre: 391 kiràlylàny 2005-04-11 13:32:10]
Kedves Királylány, te nem a barátságról írtál?
Kedves Királylány, te nem a barátságról írtál?
398 Búbánat 2005-04-13 09:57:50 [Válasz erre: 397 janomano 2005-04-13 01:19:49]
Jeleztem is, hogy ezek a példák nem a köznapi értelemben vett mindennapos érzelmi reakciók; szélsőséges, inkább kirívó, elidegenítő, a szerelem fogalmától távol álló lelki állapotok visszacsatolása. Ilyeneket is ismerünk, előfordulhatnak, lehetségesek… Máskülönben nem látunk bele a másik szívébe, lelkébe, agyába, nem tudhatjuk, mi játszódik le benne, abban a pillanatban, s mi indukálja, esetleg már régtől fogva, ami az adott szituációban kulminál, buzog, forr és egyszer csak robban és kitör, s a katasztrófához vezet… Ami pedig a többi végletet illeti, lehet, hogy valóban olyan operás, színpadias, elfogadom. De biztosan volt egykor ilyen is – más idők, korok, stílusok, modorok, lelkületek, hevületek, érzelmi állapotok, amelyekről abban az időkben az információáramlás lassúsága és azok hozzáférési lehetőségének sokak számára elérhetetlen volta miatt is csak nagyon keveset tudunk a források a levelezésekre, memoárokra, a szépirodalomra hagyatkoznak. Ismeretünk ezért csak sekélyes és szegényes. De azért vannak. Lehet, talán a jelen korban is előfordulnak ilyen eklatáns példák, a média nap mint nap beszámol ilyen, ehhez hasonló véres drámákba torkolló „storyk”-ról. Ugyanakkor, más, szebb, örömtelibb, „normálisabb” emberi kapcsolatokba csak nagy ritkán pillanthatunk be általa, egyrészt, mert ez végső soron magánügy, másrészt ez számára – ami általános és köznapi, meg egyébként is szép, boldog, örömteli, igaz – nem híresemény. Nekik inkább az az érdekes, amin lehet jóízűen csámcsogni, ahol a valaha volt értékeket lehet sárba tiporni, ahol lehet valakit okkal vagy ok nélkül pellengérre állítani. Ma az alantas ösztönöknek áll, az érzékek szabad, kicsapongó világát hirdetik. Ez a menő. Ez a sikk. Erre vevő a liberális világ. Éljen! Egyébként teljes mértékben egyetértek Veled, amit úgy fogalmaztál meg: „a mindennapokban való kitartás valahogy nem működik mostanság. Pedig fontos.”
Jeleztem is, hogy ezek a példák nem a köznapi értelemben vett mindennapos érzelmi reakciók; szélsőséges, inkább kirívó, elidegenítő, a szerelem fogalmától távol álló lelki állapotok visszacsatolása. Ilyeneket is ismerünk, előfordulhatnak, lehetségesek… Máskülönben nem látunk bele a másik szívébe, lelkébe, agyába, nem tudhatjuk, mi játszódik le benne, abban a pillanatban, s mi indukálja, esetleg már régtől fogva, ami az adott szituációban kulminál, buzog, forr és egyszer csak robban és kitör, s a katasztrófához vezet… Ami pedig a többi végletet illeti, lehet, hogy valóban olyan operás, színpadias, elfogadom. De biztosan volt egykor ilyen is – más idők, korok, stílusok, modorok, lelkületek, hevületek, érzelmi állapotok, amelyekről abban az időkben az információáramlás lassúsága és azok hozzáférési lehetőségének sokak számára elérhetetlen volta miatt is csak nagyon keveset tudunk a források a levelezésekre, memoárokra, a szépirodalomra hagyatkoznak. Ismeretünk ezért csak sekélyes és szegényes. De azért vannak. Lehet, talán a jelen korban is előfordulnak ilyen eklatáns példák, a média nap mint nap beszámol ilyen, ehhez hasonló véres drámákba torkolló „storyk”-ról. Ugyanakkor, más, szebb, örömtelibb, „normálisabb” emberi kapcsolatokba csak nagy ritkán pillanthatunk be általa, egyrészt, mert ez végső soron magánügy, másrészt ez számára – ami általános és köznapi, meg egyébként is szép, boldog, örömteli, igaz – nem híresemény. Nekik inkább az az érdekes, amin lehet jóízűen csámcsogni, ahol a valaha volt értékeket lehet sárba tiporni, ahol lehet valakit okkal vagy ok nélkül pellengérre állítani. Ma az alantas ösztönöknek áll, az érzékek szabad, kicsapongó világát hirdetik. Ez a menő. Ez a sikk. Erre vevő a liberális világ. Éljen! Egyébként teljes mértékben egyetértek Veled, amit úgy fogalmaztál meg: „a mindennapokban való kitartás valahogy nem működik mostanság. Pedig fontos.”
397 janomano 2005-04-13 01:19:49 [Válasz erre: 394 Búbánat 2005-04-12 10:51:34]
Az interperszonális kapcsolatokról: szerintem túlságosan \"beleforogtál\" az operai világba. Ezek, bármily szépek, vagy baljósak, nem valóságos emberi kapcsolatok. Inkább királylánnyal értek egyet, megtoldva talán azzal, hogy a mindennapokban való kitartás valahogy nem működik mostanság. Pedig fontos.
Az interperszonális kapcsolatokról: szerintem túlságosan \"beleforogtál\" az operai világba. Ezek, bármily szépek, vagy baljósak, nem valóságos emberi kapcsolatok. Inkább királylánnyal értek egyet, megtoldva talán azzal, hogy a mindennapokban való kitartás valahogy nem működik mostanság. Pedig fontos.
396 még 2005-04-13 01:10:09 [Válasz erre: 394 Búbánat 2005-04-12 10:51:34]
még mindíg nagyon okos vagy,ó búbánat,nagyvezér,hadd kövessünk!
még mindíg nagyon okos vagy,ó búbánat,nagyvezér,hadd kövessünk!
395 Konrad Wallenrod 2005-04-12 11:54:06
Kapcsolodva\"Búbánathoz\"... én a szerelem és kiegyensúlyozatlanság illetve szerelem és giccs összefüggésére hivnám fel a tisztelt egybegyültek figyelmét... :)
Kapcsolodva\"Búbánathoz\"... én a szerelem és kiegyensúlyozatlanság illetve szerelem és giccs összefüggésére hivnám fel a tisztelt egybegyültek figyelmét... :)
394 Búbánat 2005-04-12 10:51:34
Ha szerelem a téma, akkor eddig elsősorban annak szépségéről, az édes érzésekről, az érzékek rejtelmeiről, annak mibenlétéről beszélgettünk itt egymással. Azonban van ennek egy másik, ellenkező előjelű pólusa is, ami kegyetlen hatást gyakorol vagy vált ki egyesekben: még nem került szóba a szerelmi csalódás, amelynek következményeként egyesek végletes tettekre ragadtatják magukat: ölnek miatta, másokat és/vagy magukat pusztítják el. Erre is rá kell mutatnunk. A szerelem nevében sötét dolgokra is vetemedhetünk. A félreértés elkerülése végett itt nem az aberrált őrültek, kéjgyilkosok tettének mozgatórugóira gondolok, hanem a szenvedély hevében, az egyéni sorsok felbomlása, a féltékenység eluralkodása, a tényleges vagy vélt vetélytárs iránti indulatok kiváltotta szélsőségekre; nem éppen sorsszerű csapásokra, inkább amikor elönti az epe, se nem lát, se nem hall, köd borítja el az agyát. Szinte már nem felel saját tetteiért¸ tévesen, azt hiszi, hogy a szerelméért mindenre képes, akár ezen az áron is, ami már visszafordíthatatlan. És nincs visszaút. És itt nincs kielégülés. Csak lelki nyomorúság, teher, észtvesztő állapotok. A szerelem gyakorta gyilkos indulatok melegágya is lehet. Sajnos. Mondhatnánk erre, hogy ezekben a kapcsolatokban nem is volt igaz szerelem... Ki tudja? Egykor lehetett, amiről azt hsizi még mindig az, amikor itt már inkább az önzés, a birtoklási vágy, a mindenen eluralkodó féltékenység, és egyéb anyagi vagy hiúsági szempontok kerekedtek felül. megint ms előjellel, de lehetne szólni arról a nemes érzésről, amikor valaki feláldozza életét, szerelmét egy még magasztosabb szent célért, mondjuk, egy nemzet szabadságáért. Nem önös érdekből. Erre is volt példa a történelemben, irodalomban. Az sem ritka eset, hogy a másik boldogsága és/vagy becsülete érdekében lemond a saját egyéni boldogságáról, csak hogy annak ne okozzon csalódást, bánatot. Nemesen lemond róla, vagy meggyőzik, hogy ne strapálja magát érte; reménytelenségbe beletörődik, illetve önfeláldozásra is képes miatta, amikor önként, saját elhatározásból – valami eszme sugallatára vagy józan belátásból, szerelmes szívvel, de mégis kihátrál a kapcsolatból. Ezek mind-mind más előjelűek, és mégis mennyire más életek, más sorsok, kapcsolatok, amelyek a szerelem indíttatásával, a szerelem, szeretet által vezérelve léteztek és létezhetnek máig az emberek (legtöbbször a férfiak és nők) egymás közötti kapcsolatában, szívében. Lehetne még tovább sorolni a szerelem sokszínűségét, sokrétegűségét...
Ha szerelem a téma, akkor eddig elsősorban annak szépségéről, az édes érzésekről, az érzékek rejtelmeiről, annak mibenlétéről beszélgettünk itt egymással. Azonban van ennek egy másik, ellenkező előjelű pólusa is, ami kegyetlen hatást gyakorol vagy vált ki egyesekben: még nem került szóba a szerelmi csalódás, amelynek következményeként egyesek végletes tettekre ragadtatják magukat: ölnek miatta, másokat és/vagy magukat pusztítják el. Erre is rá kell mutatnunk. A szerelem nevében sötét dolgokra is vetemedhetünk. A félreértés elkerülése végett itt nem az aberrált őrültek, kéjgyilkosok tettének mozgatórugóira gondolok, hanem a szenvedély hevében, az egyéni sorsok felbomlása, a féltékenység eluralkodása, a tényleges vagy vélt vetélytárs iránti indulatok kiváltotta szélsőségekre; nem éppen sorsszerű csapásokra, inkább amikor elönti az epe, se nem lát, se nem hall, köd borítja el az agyát. Szinte már nem felel saját tetteiért¸ tévesen, azt hiszi, hogy a szerelméért mindenre képes, akár ezen az áron is, ami már visszafordíthatatlan. És nincs visszaút. És itt nincs kielégülés. Csak lelki nyomorúság, teher, észtvesztő állapotok. A szerelem gyakorta gyilkos indulatok melegágya is lehet. Sajnos. Mondhatnánk erre, hogy ezekben a kapcsolatokban nem is volt igaz szerelem... Ki tudja? Egykor lehetett, amiről azt hsizi még mindig az, amikor itt már inkább az önzés, a birtoklási vágy, a mindenen eluralkodó féltékenység, és egyéb anyagi vagy hiúsági szempontok kerekedtek felül. megint ms előjellel, de lehetne szólni arról a nemes érzésről, amikor valaki feláldozza életét, szerelmét egy még magasztosabb szent célért, mondjuk, egy nemzet szabadságáért. Nem önös érdekből. Erre is volt példa a történelemben, irodalomban. Az sem ritka eset, hogy a másik boldogsága és/vagy becsülete érdekében lemond a saját egyéni boldogságáról, csak hogy annak ne okozzon csalódást, bánatot. Nemesen lemond róla, vagy meggyőzik, hogy ne strapálja magát érte; reménytelenségbe beletörődik, illetve önfeláldozásra is képes miatta, amikor önként, saját elhatározásból – valami eszme sugallatára vagy józan belátásból, szerelmes szívvel, de mégis kihátrál a kapcsolatból. Ezek mind-mind más előjelűek, és mégis mennyire más életek, más sorsok, kapcsolatok, amelyek a szerelem indíttatásával, a szerelem, szeretet által vezérelve léteztek és létezhetnek máig az emberek (legtöbbször a férfiak és nők) egymás közötti kapcsolatában, szívében. Lehetne még tovább sorolni a szerelem sokszínűségét, sokrétegűségét...
393 Mefisto 2005-04-12 01:10:47 [Válasz erre: 391 kiràlylàny 2005-04-11 13:32:10]
Üdvözöllek Királylány! Végre visszatértél, és remélem a témához is visszatérnek a többiek is. Daloljatok \"Madárkáim\" sivár nélkületek a topik! Én csak reagálni tudok, remélem lessz kikre-mikre.
Üdvözöllek Királylány! Végre visszatértél, és remélem a témához is visszatérnek a többiek is. Daloljatok \"Madárkáim\" sivár nélkületek a topik! Én csak reagálni tudok, remélem lessz kikre-mikre.
392 Seymour 2005-04-11 14:45:43 [Válasz erre: 391 kiràlylàny 2005-04-11 13:32:10]
Szép és igaz gondolatok.
Szép és igaz gondolatok.
391 kiràlylàny 2005-04-11 13:32:10
Mivel nem szeretném,hogy ez a topik az érdeklödés hiànya miatt megfulladjon,rengeteg munkàm ellenére is visszajövök.Egyùttal téma-bövìtést is ajànlok(persze csak akkor,ha Àlmodò-mint topik-alapìtò tag -elfogadja): szerintem a szerelem,mint olyan,nem jöhet létre SZERETET nélkül.Persze,BELEszeretni valakibe,fejet veszteni a màsik ilyen-olyan külsö-belsö tulajdonsàgàtòl villàmgyorsan lehet.De ezt én még messze nem nevezem szerelemnek.Szerelemnek (én legalàbbis) azt az àllapotot nevezem,amikor mindkét fél képes arra,hogy a màsiknak azt adja,amire szüksége van ahhoz,hogy tovàbblépjen az ùtjàn.Ezalatt elsösorban lelki tàmogatàsra gondolok.Akkor is,ha minden jòl megy és akkor is,ha a màsik épp krìzishelyzetet él àt(söt,akkor csak igazàn!!),legyen az szakmai,lelki vagy szellemi nehézség.Ilyenkor persze vilàgosan kiderül,vajh\'pàrom tényleg mellettem àll-e vagy csak a cukros-mézes dolgokban akar osztozni.És ez az az eset,ahol az \"együtt jàrunk,beleestem\"-kategòria màr nem müködik.Vàllal-e Téged a pàrod,ott àll-e mögötted,akkor is,ha épp csùnya és festetlen vagy,akarja-e,hogy jobbra forduljon a dolog,segìt-e neked kimàszni a gödörböl,sìrhatsz-e az ingvàllàn és àtölel-e... Valami ilyesmi.És ez öszinte,odaadò szeretet nélkül persze nem megy. ìrnék még,de mennem kell.Majd még jövök,addigis érlelem magamban a folytatàst. Àlmodò,Mefisto és mindenki,akinek véleménye van ez ügyben,vàrom vàlaszotokat! SZìvélyes üdvözlet!
Mivel nem szeretném,hogy ez a topik az érdeklödés hiànya miatt megfulladjon,rengeteg munkàm ellenére is visszajövök.Egyùttal téma-bövìtést is ajànlok(persze csak akkor,ha Àlmodò-mint topik-alapìtò tag -elfogadja): szerintem a szerelem,mint olyan,nem jöhet létre SZERETET nélkül.Persze,BELEszeretni valakibe,fejet veszteni a màsik ilyen-olyan külsö-belsö tulajdonsàgàtòl villàmgyorsan lehet.De ezt én még messze nem nevezem szerelemnek.Szerelemnek (én legalàbbis) azt az àllapotot nevezem,amikor mindkét fél képes arra,hogy a màsiknak azt adja,amire szüksége van ahhoz,hogy tovàbblépjen az ùtjàn.Ezalatt elsösorban lelki tàmogatàsra gondolok.Akkor is,ha minden jòl megy és akkor is,ha a màsik épp krìzishelyzetet él àt(söt,akkor csak igazàn!!),legyen az szakmai,lelki vagy szellemi nehézség.Ilyenkor persze vilàgosan kiderül,vajh\'pàrom tényleg mellettem àll-e vagy csak a cukros-mézes dolgokban akar osztozni.És ez az az eset,ahol az \"együtt jàrunk,beleestem\"-kategòria màr nem müködik.Vàllal-e Téged a pàrod,ott àll-e mögötted,akkor is,ha épp csùnya és festetlen vagy,akarja-e,hogy jobbra forduljon a dolog,segìt-e neked kimàszni a gödörböl,sìrhatsz-e az ingvàllàn és àtölel-e... Valami ilyesmi.És ez öszinte,odaadò szeretet nélkül persze nem megy. ìrnék még,de mennem kell.Majd még jövök,addigis érlelem magamban a folytatàst. Àlmodò,Mefisto és mindenki,akinek véleménye van ez ügyben,vàrom vàlaszotokat! SZìvélyes üdvözlet!
390 Malacka 2005-03-31 14:15:53 [Válasz erre: 388 szerk. 2005-03-31 14:02:08]
A regisztráció sem jelent önmagában biztos \"védelmet\".:-) Bárki annyiszor regisztrálhat más-más néven, különböző emailcímekről, amennyiszer akar!
A regisztráció sem jelent önmagában biztos \"védelmet\".:-) Bárki annyiszor regisztrálhat más-más néven, különböző emailcímekről, amennyiszer akar!
389 álmodó 2005-03-31 14:07:45 [Válasz erre: 388 szerk. 2005-03-31 14:02:08]
Kedves válaszát köszönöm, és maradok hüséges olvasójuk addig is. Üdv: álmodó
Kedves válaszát köszönöm, és maradok hüséges olvasójuk addig is. Üdv: álmodó
388 szerk. 2005-03-31 14:02:08 [Válasz erre: 387 álmodó 2005-03-31 13:54:23]
Kedves álmodó, igyekszünk cselekedni, a regisztráció bevezetése csupán idő kérdése, addig szíves türelmét kérjük.
Kedves álmodó, igyekszünk cselekedni, a regisztráció bevezetése csupán idő kérdése, addig szíves türelmét kérjük.
387 álmodó 2005-03-31 13:54:23 [Válasz erre: 386 szerk. 2005-03-31 13:44:37]
Kedves HÖLGYEM/ URAM: a magam részéről a legjobb szándékkal nyitottam ezt a fórumot.Sajnos talán Ön is észlelte azt a folyamatot, amely a MOMUS oldalain napok óta tart. Ez nem egyedül erre a topicra jellemző.Sokan, akik eddig írtak, éppen ezért nem írnak már.... Sokan, így magam is kértem ezügyben a T.szerkesztőség segítségét, mindhiába.Ha Ön/Önök nem tudnak mást tenni, mint törölni a jelenleg semmiről sem szóló topicokat elég sokat törölhetnének. DE: ha ezt óhajtják tenni ahelyett, hogy kiszürik a nem idevaló elemeket, tegyék ezt. SZERETETTEL:álmodó.
Kedves HÖLGYEM/ URAM: a magam részéről a legjobb szándékkal nyitottam ezt a fórumot.Sajnos talán Ön is észlelte azt a folyamatot, amely a MOMUS oldalain napok óta tart. Ez nem egyedül erre a topicra jellemző.Sokan, akik eddig írtak, éppen ezért nem írnak már.... Sokan, így magam is kértem ezügyben a T.szerkesztőség segítségét, mindhiába.Ha Ön/Önök nem tudnak mást tenni, mint törölni a jelenleg semmiről sem szóló topicokat elég sokat törölhetnének. DE: ha ezt óhajtják tenni ahelyett, hogy kiszürik a nem idevaló elemeket, tegyék ezt. SZERETETTEL:álmodó.
386 szerk. 2005-03-31 13:44:37
A topik több mint egy hete nem szól semmiről. A kedves topikindító beletörődik, vagy töröljük az egészet?
A topik több mint egy hete nem szól semmiről. A kedves topikindító beletörődik, vagy töröljük az egészet?
385 álmodó 2005-03-31 13:20:37
Kedves SZERKESZTŐSÉG!!!!!!!! Önök az én üzenetemet törölték! De a jelenleg olvasható üzeneteket nem! Önök talán ezzel meg cannak elégedve???? MERT HA IGEN,GRATULÁLOK ÖNÖKNEK IS!
Kedves SZERKESZTŐSÉG!!!!!!!! Önök az én üzenetemet törölték! De a jelenleg olvasható üzeneteket nem! Önök talán ezzel meg cannak elégedve???? MERT HA IGEN,GRATULÁLOK ÖNÖKNEK IS!
384 (A csapos közbeszól!) 2005-03-31 13:16:59
(Nincs ilyen sorszámú üzenet.)
(Nincs ilyen sorszámú üzenet.)
380 Fantom 2005-03-31 10:58:32 [Válasz erre: 379 Kicsilány 2005-03-31 10:01:41]
Akkor az farkaskutya lessz!
Akkor az farkaskutya lessz!
379 Kicsilány 2005-03-31 10:01:41 [Válasz erre: 378 Fantom 2005-03-31 01:08:58]
Igen! Remélem vállalod a tetted következményeit!
Igen! Remélem vállalod a tetted következményeit!
377 Kicsilány 2005-03-30 15:18:54
Terhes vagyok.
Terhes vagyok.
376 Phantom 2005-03-30 15:18:38
... még én is phantom vagyok...
... még én is phantom vagyok...
374 (A csapos közbeszól!) 2005-03-30 12:39:24 [Válasz erre: 373 Fantomas 2005-03-30 01:00:12]
(Nincs ilyen sorszámú üzenet.)
(Nincs ilyen sorszámú üzenet.)
372 Fantom 2005-03-30 00:48:35
Aki nem Fantom, azt kimoderálják?
Aki nem Fantom, azt kimoderálják?
371 Fantom 2005-03-30 00:23:05
Itt mindenki Fantom!
Itt mindenki Fantom!
370 Fantom 2005-03-30 00:21:08
Ez a Fantom-fórum?
Ez a Fantom-fórum?
369 Fantom 2005-03-30 00:19:44
Követni foglak!
Követni foglak!
368 Fantom 2005-03-30 00:18:20 [Válasz erre: 367 Fantom 2005-03-30 00:14:08]
Nem örülök, húzz el végre!
Nem örülök, húzz el végre!
367 Fantom 2005-03-30 00:14:08 [Válasz erre: 365 Fantom 2005-03-29 23:18:39]
Meddig szórakozol még?! Nos, mivel két Fantom nem fér meg egy csárdában, kénytelen leszek én! - eredeti nicknevemet elhagyván! - más nevet választani. Remélem most örülsz!
Meddig szórakozol még?! Nos, mivel két Fantom nem fér meg egy csárdában, kénytelen leszek én! - eredeti nicknevemet elhagyván! - más nevet választani. Remélem most örülsz!
366 Fantom 2005-03-30 00:07:35
Aki tudja \"Fantom\" jelentését, ezen nem csodálkozhat. Mindenki lehet Fantom
Aki tudja \"Fantom\" jelentését, ezen nem csodálkozhat. Mindenki lehet Fantom
365 Fantom 2005-03-29 23:18:39 [Válasz erre: 364 Fantom 2005-03-29 21:49:55]
Hát épp ezért szemétség, amit csinálsz. Lenyúlod más nick nevét, aztán röhögsz a markodba. Nem tudok mit tenni.
Hát épp ezért szemétség, amit csinálsz. Lenyúlod más nick nevét, aztán röhögsz a markodba. Nem tudok mit tenni.
364 Fantom 2005-03-29 21:49:55 [Válasz erre: 363 Fantom 2005-03-29 21:30:02]
Bizonyítsd be, picim! :-)
Bizonyítsd be, picim! :-)
363 Fantom 2005-03-29 21:30:02 [Válasz erre: 362 Fantom 2005-03-29 21:11:44]
Csak az a baj, hogy te vagy az ál Fantom.
Csak az a baj, hogy te vagy az ál Fantom.
