486 WiseGentleman 2006-12-03 22:28:17 [Válasz erre: 485 Sesto 2006-12-03 20:44:03]
Sajnos, nálam pont kimaradt ez a dicsőséges korszak, F. V. bemutatkozását láttam a nyolcvanas évek elején, az Éj Királynője szerepében, ami, sajnos, bakikkal tarkított, füttykoncerttel dúsított \"leszereplés\" volt, utána persze barátaim mesélték, hogy többször nagy sikerrel alakította a szerepet.
Sajnos, nálam pont kimaradt ez a dicsőséges korszak, F. V. bemutatkozását láttam a nyolcvanas évek elején, az Éj Királynője szerepében, ami, sajnos, bakikkal tarkított, füttykoncerttel dúsított \"leszereplés\" volt, utána persze barátaim mesélték, hogy többször nagy sikerrel alakította a szerepet.
485 Sesto 2006-12-03 20:44:03 [Válasz erre: 477 Fabricius 2006-12-03 17:06:54]
...a tények adottak, a helyzet is ismeretes-ezen már nem igen lehet változtatni,...és talán nem is érdemes azon többet rágódni, \"ki kinek és föként mit köszönhetett\"?!... Azért talán annyit illenék mégis elismerni,...hogy a hanggyilkos Turandot-tal mégis hatalmas sikere volt Fekete Veronikának,..vagy megemliteném, hogy pl. Hollandiában több helyen énekelte sorozatban az Éj királynöjét,...és talán arról sem tudnak sokan, hogy Bécsben pl. elöször nem a STOP hanem a VOP játszott Nabucco-t: ott és akkor Fekete Veronika volt Coelho váltótársa és-és-és... Szebb, értékesebb és szinesebb karriert futott be, ami nyilván optimálisabb körülmények között sokkan magasabbra ivelhetett volna, mint ahogyan azt sokat sejtik/tudják!-mégis azt hiszem ez a minimum, hogy azokra az értékekre és müvészi teljesitményekre, amelyekre Magyarhonban többnyire a hallgatás fátlya borul,...érdemes lenne talán tisztán és örömmel emlékezetünkben megtartani! Ezúton is köszönet Fekete Veronikának az izgalmas, szuverén Abigaille-ért, a drámaian virtuóz Szilágyi Erzsébetért és a valóban öszinte Turandot-ért! Szivesen gondolok vissza ezen operaélményekre a MÁO szinpadán!
...a tények adottak, a helyzet is ismeretes-ezen már nem igen lehet változtatni,...és talán nem is érdemes azon többet rágódni, \"ki kinek és föként mit köszönhetett\"?!... Azért talán annyit illenék mégis elismerni,...hogy a hanggyilkos Turandot-tal mégis hatalmas sikere volt Fekete Veronikának,..vagy megemliteném, hogy pl. Hollandiában több helyen énekelte sorozatban az Éj királynöjét,...és talán arról sem tudnak sokan, hogy Bécsben pl. elöször nem a STOP hanem a VOP játszott Nabucco-t: ott és akkor Fekete Veronika volt Coelho váltótársa és-és-és... Szebb, értékesebb és szinesebb karriert futott be, ami nyilván optimálisabb körülmények között sokkan magasabbra ivelhetett volna, mint ahogyan azt sokat sejtik/tudják!-mégis azt hiszem ez a minimum, hogy azokra az értékekre és müvészi teljesitményekre, amelyekre Magyarhonban többnyire a hallgatás fátlya borul,...érdemes lenne talán tisztán és örömmel emlékezetünkben megtartani! Ezúton is köszönet Fekete Veronikának az izgalmas, szuverén Abigaille-ért, a drámaian virtuóz Szilágyi Erzsébetért és a valóban öszinte Turandot-ért! Szivesen gondolok vissza ezen operaélményekre a MÁO szinpadán!
484 Sesto 2006-12-03 20:27:55 [Válasz erre: 481 Fabricius 2006-12-03 18:05:01]
...már elnézést méghogy akármilyen szerepet: a gyatra Iván Ildikó (=még CD-ken is nagyon durva amit produkál!) nem is olyan régen még szinte sorozatban nyomatta a MÁO \"Cosi\" elöadásaiban \"Despina\"-t, hát az meg akárhogy is nézem: egy ilyen \"ensembleopera\" esetén is FÖSZEREP, még akkor is ha \"szubrett\" kategória; ö miért nem került be a kórusba???! Fekete Veronika helyében én sem lennék hajlandó a \"Turandotban\", mint énekkari müvész fellépni, söt tovább megyek, nem igen hiszem, hogy ebben a kategóriában bevállalnék-e \"Hunyadi László\" és \"Nabucco\" elöadásokat?!...
...már elnézést méghogy akármilyen szerepet: a gyatra Iván Ildikó (=még CD-ken is nagyon durva amit produkál!) nem is olyan régen még szinte sorozatban nyomatta a MÁO \"Cosi\" elöadásaiban \"Despina\"-t, hát az meg akárhogy is nézem: egy ilyen \"ensembleopera\" esetén is FÖSZEREP, még akkor is ha \"szubrett\" kategória; ö miért nem került be a kórusba???! Fekete Veronika helyében én sem lennék hajlandó a \"Turandotban\", mint énekkari müvész fellépni, söt tovább megyek, nem igen hiszem, hogy ebben a kategóriában bevállalnék-e \"Hunyadi László\" és \"Nabucco\" elöadásokat?!...
483 Sesto 2006-12-03 20:23:06 [Válasz erre: 482 opera_a 2006-12-03 18:06:17]
...énekkarból indult, utána szólista és azért legyünk öszinték, nem akármilyen potenciállal birt, sajnos nem futott be olyan karriert, amire érdemes lehetett volna-az okok többé-kevésbé ismeretesek,...s most újra kórus,...hmmmm, nagyon sajnálom!
...énekkarból indult, utána szólista és azért legyünk öszinték, nem akármilyen potenciállal birt, sajnos nem futott be olyan karriert, amire érdemes lehetett volna-az okok többé-kevésbé ismeretesek,...s most újra kórus,...hmmmm, nagyon sajnálom!
482 opera_a 2006-12-03 18:06:17 [Válasz erre: 481 Fabricius 2006-12-03 18:05:01]
De megmondta, hogy a Turandotban nem hajlandó énekelni! Amit meg lehet érteni...
De megmondta, hogy a Turandotban nem hajlandó énekelni! Amit meg lehet érteni...
481 Fabricius 2006-12-03 18:05:01 [Válasz erre: 479 szitakötő 2006-12-03 17:49:15]
Nem hinném, hogy nem lehetett volna adni neki szerepet. Jó, ne főszerepet. De még Iván Ildikónak is találtak valamit, akkor Fekete V.-nak is tudtak volna. Szörnyű lehet elviselni főszerepek után a kórusba menni.
Nem hinném, hogy nem lehetett volna adni neki szerepet. Jó, ne főszerepet. De még Iván Ildikónak is találtak valamit, akkor Fekete V.-nak is tudtak volna. Szörnyű lehet elviselni főszerepek után a kórusba menni.
480 szitakötő 2006-12-03 17:50:12 [Válasz erre: 472 -zéta- 2006-12-03 15:59:24]
Telitalálat! ...előbukkant a Hold...
Telitalálat! ...előbukkant a Hold...
479 szitakötő 2006-12-03 17:49:15
Úgy hallottam őt is /F.V./ el akarták küldeni, de nyugdíjra még túl fiatal, tán a szakmai nyugdíjhoz szüksége évek is hiányoznak, de ott a két gyereke, akiket fel kell nevelnie, így visszatért a kórusba, mert meg kell élnie. Egyébként Saccani sokat vitte külföldre és jól is keresett, de nem tudta sosem összeszedni magát.Tán nem is igényelte. Szerepeket nem lehet rákényszeríteni senkire, ha elég okos. F.V. pedig nagy hang /volt?/, miért ne énekelt volna pl. Turandotot?
Úgy hallottam őt is /F.V./ el akarták küldeni, de nyugdíjra még túl fiatal, tán a szakmai nyugdíjhoz szüksége évek is hiányoznak, de ott a két gyereke, akiket fel kell nevelnie, így visszatért a kórusba, mert meg kell élnie. Egyébként Saccani sokat vitte külföldre és jól is keresett, de nem tudta sosem összeszedni magát.Tán nem is igényelte. Szerepeket nem lehet rákényszeríteni senkire, ha elég okos. F.V. pedig nagy hang /volt?/, miért ne énekelt volna pl. Turandotot?
478 Fabricius 2006-12-03 17:31:29 [Válasz erre: 472 -zéta- 2006-12-03 15:59:24]
Állati igazat ír Failoni a könyvében, de ez a mi Operaházunkban sztem csak az általad megnevezett énekesnőre vonatkozik. Emlékezz vissza más énekesekre, akik ha egy kicsit is veszítettek énekesi lendületükből milyen mellőzésen mentek keresztül. Legkirívóbb példa a pótolhatatlan Házy Erzsébet.
Állati igazat ír Failoni a könyvében, de ez a mi Operaházunkban sztem csak az általad megnevezett énekesnőre vonatkozik. Emlékezz vissza más énekesekre, akik ha egy kicsit is veszítettek énekesi lendületükből milyen mellőzésen mentek keresztül. Legkirívóbb példa a pótolhatatlan Házy Erzsébet.
477 Fabricius 2006-12-03 17:06:54
Hát nem csak Turandot volt amivel elcseszte a hangját, hanem meg lehet említeni Ameliát és Lady Macbethet is. Elsősorban azoknak az embereknek tartozik \"köszönettel\", akik ezekre a szerepekre kitűzték. Ők tették tönkre a hangját. Sajnos Saccani is nagyot hibázott, mert Misura mellett nem volt Turandot és beosztotta Fekete Verát. Szegény ennek issza most a levét.
Hát nem csak Turandot volt amivel elcseszte a hangját, hanem meg lehet említeni Ameliát és Lady Macbethet is. Elsősorban azoknak az embereknek tartozik \"köszönettel\", akik ezekre a szerepekre kitűzték. Ők tették tönkre a hangját. Sajnos Saccani is nagyot hibázott, mert Misura mellett nem volt Turandot és beosztotta Fekete Verát. Szegény ennek issza most a levét.
476 Fabricius 2006-12-03 16:59:27 [Válasz erre: 474 -zéta- 2006-12-03 16:23:50]
Jó lett volna, de ez így sajnos nem igaz. Fekete Veronika Maria Dragonit koverolta az Arénában Norma szerepében, de sajnos előadást nem kapott.
Jó lett volna, de ez így sajnos nem igaz. Fekete Veronika Maria Dragonit koverolta az Arénában Norma szerepében, de sajnos előadást nem kapott.
474 -zéta- 2006-12-03 16:23:50 [Válasz erre: 473 opera_a 2006-12-03 16:09:30]
Turandottal cseszte el a hangját Ő is, mint oly sokan :-(((, ezért mondom mindig, hogy nagy a szereposztók felelőssége, mert az énekesek - általában - nem tudnak vigyázni magukra. Kár Fekete Veráért, kevesen tudják róla, hogy még a Veronai Arénában is énekelt.
Turandottal cseszte el a hangját Ő is, mint oly sokan :-(((, ezért mondom mindig, hogy nagy a szereposztók felelőssége, mert az énekesek - általában - nem tudnak vigyázni magukra. Kár Fekete Veráért, kevesen tudják róla, hogy még a Veronai Arénában is énekelt.
473 opera_a 2006-12-03 16:09:30 [Válasz erre: 469 Solaris 2006-12-03 09:48:53]
Fekete Verát tényleg betették a kórusba... Szánalmas!
Fekete Verát tényleg betették a kórusba... Szánalmas!
472 -zéta- 2006-12-03 15:59:24 [Válasz erre: 466 Solaris 2006-11-06 16:49:12]
Mostanában olvastam Failoni remek könyvében (Hangfogó nélkül) egy idevágó bekezdést, pedig még Tokodyt sem ismerte: \"Azokban a színházakban, ahol az énekest fellépésenként fizetik, addig tart a dicsőség, ameddig a hang. Ahol az énekes élethossziglani szerződést és így örökös fizetést is kap, annál nagyobb lesz a művész, mennél kisebb lesz a hangja. Mikor azután teljesen elveszti a hangját, elkezd kultúráról beszélni. A kultúra pedig gyönyörű dolog, hangpótlékul azonban nem alkalmas.\"
Mostanában olvastam Failoni remek könyvében (Hangfogó nélkül) egy idevágó bekezdést, pedig még Tokodyt sem ismerte: \"Azokban a színházakban, ahol az énekest fellépésenként fizetik, addig tart a dicsőség, ameddig a hang. Ahol az énekes élethossziglani szerződést és így örökös fizetést is kap, annál nagyobb lesz a művész, mennél kisebb lesz a hangja. Mikor azután teljesen elveszti a hangját, elkezd kultúráról beszélni. A kultúra pedig gyönyörű dolog, hangpótlékul azonban nem alkalmas.\"
471 Sesto 2006-12-03 12:38:57 [Válasz erre: 470 Orfeusz 2006-12-03 09:54:22]
...te jó ég,...ennyit ér egy müvész becsülete és szakmai múltja beleértve ragyogó szinpadi alakitásokat is???!-pár éve még ragyogó TURANDOT, Szilágyi Erzsébet és Abigaille volt,...ma meg ez a köszönet(?) Sajnos régen nem hallottam szinpadon, és \"állitólag\" már nem is volt olyan jó, mint fénykorában,...de ez az eljárás valóban, egyenesen megalázó, undoritó: éljenek a magyar viszonyok! Ügyesek voltak megint illetékesék!
...te jó ég,...ennyit ér egy müvész becsülete és szakmai múltja beleértve ragyogó szinpadi alakitásokat is???!-pár éve még ragyogó TURANDOT, Szilágyi Erzsébet és Abigaille volt,...ma meg ez a köszönet(?) Sajnos régen nem hallottam szinpadon, és \"állitólag\" már nem is volt olyan jó, mint fénykorában,...de ez az eljárás valóban, egyenesen megalázó, undoritó: éljenek a magyar viszonyok! Ügyesek voltak megint illetékesék!
470 Orfeusz 2006-12-03 09:54:22 [Válasz erre: 469 Solaris 2006-12-03 09:48:53]
Én is ezt hallottam, hogy Fekete Veroikát a kórusba rakták..micsoda megalázás.
Én is ezt hallottam, hogy Fekete Veroikát a kórusba rakták..micsoda megalázás.
469 Solaris 2006-12-03 09:48:53
Szendrényi Katalin körül újra elcsitult minden. Most akkor fog énekelni a Máo-ban vagy elküldték. Fekete Veronikáról is ijesztő rémhírek terjengenek, hogy a kórusba rakták. Ugye ez is alaptalan pletyka?
Szendrényi Katalin körül újra elcsitult minden. Most akkor fog énekelni a Máo-ban vagy elküldték. Fekete Veronikáról is ijesztő rémhírek terjengenek, hogy a kórusba rakták. Ugye ez is alaptalan pletyka?
468 Orfeusz 2006-12-03 09:27:32
\"Egyre kevesebb is az igazi művész - talán Roberto Alagna az utolsó\"..azért ez a megjegyzés elég érdekes..a mondat első részével még csak egyet lehet érteni..dehogy pont Alagna lenne az..
\"Egyre kevesebb is az igazi művész - talán Roberto Alagna az utolsó\"..azért ez a megjegyzés elég érdekes..a mondat első részével még csak egyet lehet érteni..dehogy pont Alagna lenne az..
467 Búbánat 2006-12-03 09:22:39
Épp most megy a Bartókon Kertész Iván műsora, benne Tokody Ilona a főszereplő - Verdi: A végzet hatalmából
Épp most megy a Bartókon Kertész Iván műsora, benne Tokody Ilona a főszereplő - Verdi: A végzet hatalmából
466 Solaris 2006-11-06 16:49:12 [Válasz erre: 465 Búbánat 2006-11-06 10:37:32]
Ha valahol rábukkanok, elolvasom a Tokody Ilonával készült interjúkat , mert érdekel, végül is nagy énekesnő. Sajnos, egyre gyakrabban, menetrendszerűen émelygést érzek utánuk. Az itteniből is gőzölög a lila füst, Istennek hála, azért nem annyira, mint a Pitti-megnyílvánulásokból, de mostanra már leesett a tantusz, hogy mi akar lényegében kisülni, (- talán csak számomra?-) a fennkölt beszédmodorból, a művészet éltetéséből, és mérhetetlen sajnálatából, amiért már lassan nem lesz aki méltó módon áldozzon oltárán. Mert ugye Tokody Ilona, hogy csúnyán fejezzem ki magamat, az utolsókat rúgja, ezért sajnálatát az Operaműfaj iránt úgy fejezi ki, hogy nagyon aggódva, szemérmes mondatokban megfogalmazva csepegteti az olvasóba, hogy utána már ne is várjon senki művészetet, színvonalat, mert utolsó mohikánhoz hasonlóan vele véget ér a nemes áhitat. ...- \" Ennél a mondatnál most az jut eszembe, hogy Fáy Miklós a Trubadur kritikában - ki tudja miért- Rókanőnek hívta. \"....- egyre kevesebb az igazi művész...-\" - hm, még el is hinném neki, mert Netrebkora gondolva lehet is benne kicsike igazság, de bármilyen fájdalmas dolog is egy idősödő művész számára a kivonulás, - egyértelműen kijelenteni, -márpedig Tokody ezt teszi- hogy ami jön, az már messziről sem olyan jó, mint ami volt- természetesen, ami vele volt- merő könnyelműség! Jelen pillanatban is vannak olyan művészek énekesek, énekesnők, -még ebben a példanélkülien nehéz operaházi szituációban is, akik méltó módon viszik a stafétabotot, és nagy csoda, hogy talpon tudnak maradni. Utolsó mondatommal én is meghazudtolom magamat, mert kedvenc művészem, az éppen említett énekesnővel egyidős Kelen Péter. Aki csak énekel, és nem ad interjút.
Ha valahol rábukkanok, elolvasom a Tokody Ilonával készült interjúkat , mert érdekel, végül is nagy énekesnő. Sajnos, egyre gyakrabban, menetrendszerűen émelygést érzek utánuk. Az itteniből is gőzölög a lila füst, Istennek hála, azért nem annyira, mint a Pitti-megnyílvánulásokból, de mostanra már leesett a tantusz, hogy mi akar lényegében kisülni, (- talán csak számomra?-) a fennkölt beszédmodorból, a művészet éltetéséből, és mérhetetlen sajnálatából, amiért már lassan nem lesz aki méltó módon áldozzon oltárán. Mert ugye Tokody Ilona, hogy csúnyán fejezzem ki magamat, az utolsókat rúgja, ezért sajnálatát az Operaműfaj iránt úgy fejezi ki, hogy nagyon aggódva, szemérmes mondatokban megfogalmazva csepegteti az olvasóba, hogy utána már ne is várjon senki művészetet, színvonalat, mert utolsó mohikánhoz hasonlóan vele véget ér a nemes áhitat. ...- \" Ennél a mondatnál most az jut eszembe, hogy Fáy Miklós a Trubadur kritikában - ki tudja miért- Rókanőnek hívta. \"....- egyre kevesebb az igazi művész...-\" - hm, még el is hinném neki, mert Netrebkora gondolva lehet is benne kicsike igazság, de bármilyen fájdalmas dolog is egy idősödő művész számára a kivonulás, - egyértelműen kijelenteni, -márpedig Tokody ezt teszi- hogy ami jön, az már messziről sem olyan jó, mint ami volt- természetesen, ami vele volt- merő könnyelműség! Jelen pillanatban is vannak olyan művészek énekesek, énekesnők, -még ebben a példanélkülien nehéz operaházi szituációban is, akik méltó módon viszik a stafétabotot, és nagy csoda, hogy talpon tudnak maradni. Utolsó mondatommal én is meghazudtolom magamat, mert kedvenc művészem, az éppen említett énekesnővel egyidős Kelen Péter. Aki csak énekel, és nem ad interjút.
465 Búbánat 2006-11-06 10:37:32
Dóm téri találkozás Tokody Ilonával Délidőben találkozunk a Dömötör-toronynál. Valahányszor itt énekel, azt érezni: személyisége éppúgy hozzátartozik a Tér varázslatához, akár a Dóm tornyai vagy a csillagok. Tokody Ilona alakját egyébként is mintha egy templom tiszta áhítata lengené körül. - Most egészen meghatott. Itt kereszteltek a Fogadalmi templomban. Nekem ez a szűkebb pátriám, ahová viszszatérni egészen különleges élmény. Talán meg sem fogalmazódott még bennem, hogy operaénekes leszek, de mintha mégis erről álmodoztam volna már: ültem itt, a Szabadtérin a szüleim ölében, és bámultam a Bánk bánt, a Turandotot, az Aidát meg a Faustot. Igazi aranykor volt az még: valódi nemzeti - sőt: nemzetközi ünnep volt a Játékok. És az egyszerű emberek életéhez is hozzátartozott, hogy Szabadtérire jöjjenek! Vaszy, Simándy, Moldován, Komlóssy... Hozzájuk hasonló soha senki nem lesz, mondjuk ki bátran. Ők a mi gyökereink. Úgyhogy csakugyan abból merítkeztem, amit most megfogalmazott. Amikor én gyerekeskedtem, akkoriban még nagyon fontos volt a színház, az emberek lelki, szellemi építése. Úgy gondolom, a színháznak ma is ez a feladata. Apukám, aki tanító volt, sorra írta a színdarabokat, amiket aztán a fölnőttek eljátszottak hétvégeken. Néha én is kaptam gyerekszerepeket. A művészet szeretete emberi közösséget teremtett ott, a kis vidéki tanítói lakásban. Láttam, hogy Apukámért mennyire rajongtak ezért. Így hát én is arra vágytam: bárcsak találnék valami olyan foglalkozást, ahol engem is így szeretnek az emberek. Ez a nagyon szép gyerekkor - ez adta nekem valahogy ezt az aurát, amiről beszélt. Meg odaföntről kaptam. Biztos vagyok benne, hogy a Jóisten akart velem valamit. Szülővárosa, Szeged mindmáig dédelgetett szülötteként várja haza. Elég volt ez a tudat a nagyvilágban Önre váró próbatételekben? Megedzett lélekkel vágott neki a világkarriernek? - Nekem szerencsém volt. Engem Szegeden, az Operaházban és a bécsi Staatsoperben még úgy formáltak, hogy legyen időm megérni a feladatokra. Állócsillagnak szántak, nem üstökösnek. Manapság hullócsillag-karriert szánnak a fiataloknak. Istennek hála, olyan korszakban születtem, hogy szinte minden nagy énekessel énekelhettem. Nem csak a három tenorral. A mai fiataloknak - bármilyen tehetségesek is - ez nem adatik meg. A mai világnak nem kell a nagy egyéniség. A színházak, a rendezők nem bíznak az egyéniségben. Egyre kevesebb is az igazi művész - talán Roberto Alagna az utolsó. Pedig a nagy művész tud valamit, amit senki más. Például azt, hogy a művészet lényege: szeretettel továbbadni azt, amit a művész maga is kapott - az Istentől. A szépséget adjuk, ez a dolgunk. És az őszinteséget. A művészet csodája, hogy boldoggá tesz, miközben örömet szerez az embereknek. Onnan tudom ezt, hogy bárhová megyek, az emberek szeretete vesz körül. És nem az a legfontosabb, hogy a szakmabeliek megértenek-e. A művészetnek az emberekhez kell szólnia. Egyszerűen, tisztán, közérthetően. Ám ma egy kultúraellenes világ vesz körül bennünket. Senki sem törődik azzal, hogy az embereknek jusson a szépségekből, a fölemelő érzések öröméből. Megszüntetik az énekórákat. Vajon miért? Az éneklés stresszoldó! Hiszen csak a rab madár nem énekel! Én bizony kötelezővé tenném az éneklést a Parlamentben is. Méghozzá a mi szépséges, régi szent énekeinket énekeltetném reggelente a képviselőkkel. Akkor megéreznék talán, hogy a vidéket kellene végre fölemelni! Peter Dvorsky ezt teszi, a szlovákok Pavarottija. Szegedről Kassára megyek majd az ő koncertjeire. Nekünk, művészeknek a népért kell élnünk, mert a művész küldetése, hogy a nép nyelvén szóljon. Ez tartja bennem a lelket, mert különben az embert csak fojtogatná a sírás. Hová lett ez a fantasztikus nemzet, ez a büszke nép? Pedig a nép megvan, csak vezetői nincsenek. Soha nem részegült meg a sikerektől? Ott állt a világ összes nagy rivaldájában; rajongók ünnepelték - az operavilág csillaga lett. Erről aligha álmodott kislányként, a Dóm téren... - Az ember soha nem lehet benne biztos, vajon holnap is megkapja-e a sikert. Az ugyanis ajándék. És mindig arra kell gondolnunk, amikor a közönség ünnepel: \"Ez nem nekem szól, hanem a zenének, amit mindannyian odaföntről kaptunk.\" Aki színpadon van, ha igazán ember, érzi ezt. Ott az ember mindig egyedül van. Egyedül, a Jóisten kezében. Engem még sohasem ejtett le. Ezért kell megpróbálni nekem is jónak lennem a Jóistenhez. Persze: mindig van, ami az embert elszomorítja. De a közönségnek ehhez semmi köze! Le kell gyűrni, ki kell dobni az ablakon, ami visszaveti az embert. Úgy kell megőriznünk önmagunkat, hogy ne váljunk keményekké. Nekem a színpad a jógám, amikor tanulok, az meg az én meditációm. Vajon mit vétettek el azok a művészek, akik fáklyaként, tragikus sorsban lobbantak el? Callas, vagy ha szabad más műfajra utalnom: Piaf? - Mindketten a végletek emberei voltak. Csakhogy a művészben az embernek mindig erősebbnek kell lennie a művésznél! A művészetem nem lehet a személyiségem áldozata! Kötelességünk vigyázni arra, amit a Jóistentől kaptunk. Simándy mondta mindig, hogy naponta hálát ad a hangjáért. A művészet: szolgálat. A művész: szolga. Hát nem gyönyörű dolog? Hiszen mind a Jóisten szolgái vagyunk! A színházi fodrász, az öltöztető is a művészetet szolgálja, nem engem! Vegyük észre: a nagy művészetből, a nagy tudásból a Jóisten szól! Mozartból a Jóisten írt! Egy ember nem tud hiba nélkül lenni. Folyamatosan ömlött a zene a kezéből, és egy pacát nem ejtett. Erre ember képtelen. Erre csak a tökéletes képes, a Jóisten. Mozart a Jóisten médiuma volt. Amikor Pavarotti énekelni kezd, akkor ott megszűnik a világ - akkor őbelőle a Jóisten szól. Az ember érzi, hogy nincs egyedül. Eszembe jut erről egy Dóm téri Turandot. Gregor Jószsef volt Timur, a vak király. Én, Liu, vezetgettem, és akkor történt valami felejthetetlen. Egyszer csak, épp a holdkórus alatt megjelent a kis torony fölött a telihold! Összerezzentünk Jóskával. Éreztük: ez nem lehet véletlen, csak az Isten ajándéka. Marton Árpád (Új Ember, 2006. október 29.)
Dóm téri találkozás Tokody Ilonával Délidőben találkozunk a Dömötör-toronynál. Valahányszor itt énekel, azt érezni: személyisége éppúgy hozzátartozik a Tér varázslatához, akár a Dóm tornyai vagy a csillagok. Tokody Ilona alakját egyébként is mintha egy templom tiszta áhítata lengené körül. - Most egészen meghatott. Itt kereszteltek a Fogadalmi templomban. Nekem ez a szűkebb pátriám, ahová viszszatérni egészen különleges élmény. Talán meg sem fogalmazódott még bennem, hogy operaénekes leszek, de mintha mégis erről álmodoztam volna már: ültem itt, a Szabadtérin a szüleim ölében, és bámultam a Bánk bánt, a Turandotot, az Aidát meg a Faustot. Igazi aranykor volt az még: valódi nemzeti - sőt: nemzetközi ünnep volt a Játékok. És az egyszerű emberek életéhez is hozzátartozott, hogy Szabadtérire jöjjenek! Vaszy, Simándy, Moldován, Komlóssy... Hozzájuk hasonló soha senki nem lesz, mondjuk ki bátran. Ők a mi gyökereink. Úgyhogy csakugyan abból merítkeztem, amit most megfogalmazott. Amikor én gyerekeskedtem, akkoriban még nagyon fontos volt a színház, az emberek lelki, szellemi építése. Úgy gondolom, a színháznak ma is ez a feladata. Apukám, aki tanító volt, sorra írta a színdarabokat, amiket aztán a fölnőttek eljátszottak hétvégeken. Néha én is kaptam gyerekszerepeket. A művészet szeretete emberi közösséget teremtett ott, a kis vidéki tanítói lakásban. Láttam, hogy Apukámért mennyire rajongtak ezért. Így hát én is arra vágytam: bárcsak találnék valami olyan foglalkozást, ahol engem is így szeretnek az emberek. Ez a nagyon szép gyerekkor - ez adta nekem valahogy ezt az aurát, amiről beszélt. Meg odaföntről kaptam. Biztos vagyok benne, hogy a Jóisten akart velem valamit. Szülővárosa, Szeged mindmáig dédelgetett szülötteként várja haza. Elég volt ez a tudat a nagyvilágban Önre váró próbatételekben? Megedzett lélekkel vágott neki a világkarriernek? - Nekem szerencsém volt. Engem Szegeden, az Operaházban és a bécsi Staatsoperben még úgy formáltak, hogy legyen időm megérni a feladatokra. Állócsillagnak szántak, nem üstökösnek. Manapság hullócsillag-karriert szánnak a fiataloknak. Istennek hála, olyan korszakban születtem, hogy szinte minden nagy énekessel énekelhettem. Nem csak a három tenorral. A mai fiataloknak - bármilyen tehetségesek is - ez nem adatik meg. A mai világnak nem kell a nagy egyéniség. A színházak, a rendezők nem bíznak az egyéniségben. Egyre kevesebb is az igazi művész - talán Roberto Alagna az utolsó. Pedig a nagy művész tud valamit, amit senki más. Például azt, hogy a művészet lényege: szeretettel továbbadni azt, amit a művész maga is kapott - az Istentől. A szépséget adjuk, ez a dolgunk. És az őszinteséget. A művészet csodája, hogy boldoggá tesz, miközben örömet szerez az embereknek. Onnan tudom ezt, hogy bárhová megyek, az emberek szeretete vesz körül. És nem az a legfontosabb, hogy a szakmabeliek megértenek-e. A művészetnek az emberekhez kell szólnia. Egyszerűen, tisztán, közérthetően. Ám ma egy kultúraellenes világ vesz körül bennünket. Senki sem törődik azzal, hogy az embereknek jusson a szépségekből, a fölemelő érzések öröméből. Megszüntetik az énekórákat. Vajon miért? Az éneklés stresszoldó! Hiszen csak a rab madár nem énekel! Én bizony kötelezővé tenném az éneklést a Parlamentben is. Méghozzá a mi szépséges, régi szent énekeinket énekeltetném reggelente a képviselőkkel. Akkor megéreznék talán, hogy a vidéket kellene végre fölemelni! Peter Dvorsky ezt teszi, a szlovákok Pavarottija. Szegedről Kassára megyek majd az ő koncertjeire. Nekünk, művészeknek a népért kell élnünk, mert a művész küldetése, hogy a nép nyelvén szóljon. Ez tartja bennem a lelket, mert különben az embert csak fojtogatná a sírás. Hová lett ez a fantasztikus nemzet, ez a büszke nép? Pedig a nép megvan, csak vezetői nincsenek. Soha nem részegült meg a sikerektől? Ott állt a világ összes nagy rivaldájában; rajongók ünnepelték - az operavilág csillaga lett. Erről aligha álmodott kislányként, a Dóm téren... - Az ember soha nem lehet benne biztos, vajon holnap is megkapja-e a sikert. Az ugyanis ajándék. És mindig arra kell gondolnunk, amikor a közönség ünnepel: \"Ez nem nekem szól, hanem a zenének, amit mindannyian odaföntről kaptunk.\" Aki színpadon van, ha igazán ember, érzi ezt. Ott az ember mindig egyedül van. Egyedül, a Jóisten kezében. Engem még sohasem ejtett le. Ezért kell megpróbálni nekem is jónak lennem a Jóistenhez. Persze: mindig van, ami az embert elszomorítja. De a közönségnek ehhez semmi köze! Le kell gyűrni, ki kell dobni az ablakon, ami visszaveti az embert. Úgy kell megőriznünk önmagunkat, hogy ne váljunk keményekké. Nekem a színpad a jógám, amikor tanulok, az meg az én meditációm. Vajon mit vétettek el azok a művészek, akik fáklyaként, tragikus sorsban lobbantak el? Callas, vagy ha szabad más műfajra utalnom: Piaf? - Mindketten a végletek emberei voltak. Csakhogy a művészben az embernek mindig erősebbnek kell lennie a művésznél! A művészetem nem lehet a személyiségem áldozata! Kötelességünk vigyázni arra, amit a Jóistentől kaptunk. Simándy mondta mindig, hogy naponta hálát ad a hangjáért. A művészet: szolgálat. A művész: szolga. Hát nem gyönyörű dolog? Hiszen mind a Jóisten szolgái vagyunk! A színházi fodrász, az öltöztető is a művészetet szolgálja, nem engem! Vegyük észre: a nagy művészetből, a nagy tudásból a Jóisten szól! Mozartból a Jóisten írt! Egy ember nem tud hiba nélkül lenni. Folyamatosan ömlött a zene a kezéből, és egy pacát nem ejtett. Erre ember képtelen. Erre csak a tökéletes képes, a Jóisten. Mozart a Jóisten médiuma volt. Amikor Pavarotti énekelni kezd, akkor ott megszűnik a világ - akkor őbelőle a Jóisten szól. Az ember érzi, hogy nincs egyedül. Eszembe jut erről egy Dóm téri Turandot. Gregor Jószsef volt Timur, a vak király. Én, Liu, vezetgettem, és akkor történt valami felejthetetlen. Egyszer csak, épp a holdkórus alatt megjelent a kis torony fölött a telihold! Összerezzentünk Jóskával. Éreztük: ez nem lehet véletlen, csak az Isten ajándéka. Marton Árpád (Új Ember, 2006. október 29.)
464 Sesto 2006-11-04 16:12:19 [Válasz erre: 463 szitakötő 2006-11-04 16:05:44]
...Misura Zsuzsát érdekes, én pl. mindig sokkal inkább olaszosnak éreztem, mint német hangnak, hiába énekelt pl. Isolde-t!
...Misura Zsuzsát érdekes, én pl. mindig sokkal inkább olaszosnak éreztem, mint német hangnak, hiába énekelt pl. Isolde-t!
463 szitakötő 2006-11-04 16:05:44 [Válasz erre: 462 Sesto 2006-11-04 15:49:36]
Testesebb hangok voltak középen is, inkább úgy mondanám nem annyira fókuszáltak, mint MZs. Olaszosabb színük volt, MZs. németesebb. /Nemcsak szerintem, hanem koromnál fogva is./
Testesebb hangok voltak középen is, inkább úgy mondanám nem annyira fókuszáltak, mint MZs. Olaszosabb színük volt, MZs. németesebb. /Nemcsak szerintem, hanem koromnál fogva is./
462 Sesto 2006-11-04 15:49:36 [Válasz erre: 460 szitakötő 2006-11-04 15:44:08]
...többnyire geográfiai okokból(=hiszen ö nem csak Bp.-en, hanem Szeged is sikert-sikerre halmozott korábban!) másrészt koromnál fogva... Souliotis és Cigna egyáltalán nem voltak sötétebb szinezetü drámai szopránok, talán annyi, hogy brutálisabb és erösebb(=sötétebb) volt a \"mellregiszterük\", de \"fent\" ugyanolyan fényesen, metállosan és instrumentálisan szóltak, mint a nagy magyar kolléganö.
...többnyire geográfiai okokból(=hiszen ö nem csak Bp.-en, hanem Szeged is sikert-sikerre halmozott korábban!) másrészt koromnál fogva... Souliotis és Cigna egyáltalán nem voltak sötétebb szinezetü drámai szopránok, talán annyi, hogy brutálisabb és erösebb(=sötétebb) volt a \"mellregiszterük\", de \"fent\" ugyanolyan fényesen, metállosan és instrumentálisan szóltak, mint a nagy magyar kolléganö.
461 szitakötő 2006-11-04 15:47:57 [Válasz erre: 456 Diósyné Brüll Adél 2006-11-04 15:15:00]
Van akinek jót tesz ugyanaz a tanár, van akinek nem tesz jót! De a világon minden így működik Ez nekem jó, másnak nem. Relatív minden. Kérdésem , mi vagy ki felel meg mindenkinek mindenben? ....folytathatnánk....
Van akinek jót tesz ugyanaz a tanár, van akinek nem tesz jót! De a világon minden így működik Ez nekem jó, másnak nem. Relatív minden. Kérdésem , mi vagy ki felel meg mindenkinek mindenben? ....folytathatnánk....
460 szitakötő 2006-11-04 15:44:08
Cigna és Souliotis sötétebb hang volt MZs.-nál, szerintem. És miért hallotta keveset élőben MZs.művésznőt?
Cigna és Souliotis sötétebb hang volt MZs.-nál, szerintem. És miért hallotta keveset élőben MZs.művésznőt?
459 Sesto 2006-11-04 15:34:55 [Válasz erre: 456 Diósyné Brüll Adél 2006-11-04 15:15:00]
...pardon, a köszönet Önnek szólt az elöbb, kedves Adél!... ;-) Na lépek,...kellemes szombatot!
...pardon, a köszönet Önnek szólt az elöbb, kedves Adél!... ;-) Na lépek,...kellemes szombatot!
457 Sesto 2006-11-04 15:32:50 [Válasz erre: 456 Diósyné Brüll Adél 2006-11-04 15:15:00]
...minden esetre én nagyon szeretem az ilyen jellegü drámai szoprán hangot is, amilyen az övé volt-igaz, ö nem a vulkanikus, elementáris, velötrázó zuhatagként feltörö, robbanó fekete voce tulajdnonosa volt, mint anno pl. kedvencem: Dimitrova; Misura inkább a rendkivül fényes, keskenyebb, és mégis kellö átütöerövel rendelkezö és \"mozgékonyabb\" voce tulajdonosa volt-a Cigna, Borkh(=különösen Turandotként!) Cerquetti és talán Souliotis-kategóriából... Sajnos nem sokszor láthattam élöben... Hmmm...
...minden esetre én nagyon szeretem az ilyen jellegü drámai szoprán hangot is, amilyen az övé volt-igaz, ö nem a vulkanikus, elementáris, velötrázó zuhatagként feltörö, robbanó fekete voce tulajdnonosa volt, mint anno pl. kedvencem: Dimitrova; Misura inkább a rendkivül fényes, keskenyebb, és mégis kellö átütöerövel rendelkezö és \"mozgékonyabb\" voce tulajdonosa volt-a Cigna, Borkh(=különösen Turandotként!) Cerquetti és talán Souliotis-kategóriából... Sajnos nem sokszor láthattam élöben... Hmmm...
456 Diósyné Brüll Adél 2006-11-04 15:15:00 [Válasz erre: 454 Sesto 2006-11-04 14:41:09]
Misura Zsuzsa már nem énekel. Sok szép estét szerzett nekem, nekünk. Emlékezetes este volt Gioconda premierje, Sentája, és fénykorában Aidája, még előbb Leonórája a Trubadúrban. A \'97-es Turandotban már halványabban énekelt, világos hangon, kevesebb erővel. Amit becsülök benne, hogy vissza tudott vonulni. Én is úgy hallottam, hogy tanít. Most nem tudom, hogy ezzel mi van, mert vannak akik szerint jó tanár, míg mások kétségbe vonják tanári képességeit és kritizálják tanítványait.
Misura Zsuzsa már nem énekel. Sok szép estét szerzett nekem, nekünk. Emlékezetes este volt Gioconda premierje, Sentája, és fénykorában Aidája, még előbb Leonórája a Trubadúrban. A \'97-es Turandotban már halványabban énekelt, világos hangon, kevesebb erővel. Amit becsülök benne, hogy vissza tudott vonulni. Én is úgy hallottam, hogy tanít. Most nem tudom, hogy ezzel mi van, mert vannak akik szerint jó tanár, míg mások kétségbe vonják tanári képességeit és kritizálják tanítványait.
455 Sesto 2006-11-04 14:43:26 [Válasz erre: 454 Sesto 2006-11-04 14:41:09]
...a \"már\" is elég lesz 1X,...sorry!...
...a \"már\" is elég lesz 1X,...sorry!...
454 Sesto 2006-11-04 14:41:09
...az Aida-Ricciarelli-párhuzamban emlitettem MISURA ZSUZSÁT, aki hosszú éveken keresztül a MÁO nemzetközi rangú drámai szopránja volt-folytatva a Takács Paula-Delly Rózsi-Déry Gabriella nevekkel fémjelzett tradiciót, s amit a jelenben Lukács Gyöngyi folytat etc. Vajon mi van vele???-annyira eltünt, azt hallottam, hogy tanit és sok neves tanitványa, a jelenkor elismert müvésze-ö viszont már nem énekel már?...
...az Aida-Ricciarelli-párhuzamban emlitettem MISURA ZSUZSÁT, aki hosszú éveken keresztül a MÁO nemzetközi rangú drámai szopránja volt-folytatva a Takács Paula-Delly Rózsi-Déry Gabriella nevekkel fémjelzett tradiciót, s amit a jelenben Lukács Gyöngyi folytat etc. Vajon mi van vele???-annyira eltünt, azt hallottam, hogy tanit és sok neves tanitványa, a jelenkor elismert müvésze-ö viszont már nem énekel már?...
453 Búbánat 2006-10-05 10:50:03
Tegnap egy invitálást kaptam Sass Sylvia: „A belső hang” című – a Kairosz Kiadónál megjelent - könyvének bemutatójára az Alexandria Kiadó könyváruházának Károly krt. 3. sz. alatti könyv-és lemezboltjába. A 17 órakor kezdődött programon sajnos nem lehettem ott, mert ütközött az óbudai belcanto koncert kezdési idejével. Feltételezem, szép számmal dedikáltatták a művésznővel új kötetét.
Tegnap egy invitálást kaptam Sass Sylvia: „A belső hang” című – a Kairosz Kiadónál megjelent - könyvének bemutatójára az Alexandria Kiadó könyváruházának Károly krt. 3. sz. alatti könyv-és lemezboltjába. A 17 órakor kezdődött programon sajnos nem lehettem ott, mert ütközött az óbudai belcanto koncert kezdési idejével. Feltételezem, szép számmal dedikáltatták a művésznővel új kötetét.
452 pépó 2006-09-07 13:56:15 [Válasz erre: 451 Orfeusz 2006-09-07 10:57:22]
Aztán lehetett volna fikázni!
Aztán lehetett volna fikázni!
451 Orfeusz 2006-09-07 10:57:22 [Válasz erre: 450 Búbánat 2006-09-07 10:51:01]
Hát ez igen szomorú..azért egy búcsúfellépést lehetett volna tartani.
Hát ez igen szomorú..azért egy búcsúfellépést lehetett volna tartani.
450 Búbánat 2006-09-07 10:51:01
Gregor József búcsút int a színpadnak NOL • Népszabadság Online • 2006. szeptember 7. Befejezi 48 évvel ezelőtt megkezdett sikeres énekesi pályafutását, és nem vállal több fellépést sem színházban, sem koncertpódiumon - nyilatkozta a Délmagyarország csütörtöki számában Gregor József Kossuth-díjas operaénekes. \"Nagy fáradtságot érzek. Valószínűleg az elmúlt 48 évét. 1958-ban kezdtem énekelni, azóta nem volt megállás. (...) Végigcsináltam a rendkívül sűrű előző évadot, most viszont hosszú gondolkodás után eldöntöttem: nem lépek fel többet\" - mondta a lapnak az ország egyik legnépszerűbb operaénekese. Az énekes az Operaházban és a Szegedi Nemzeti Színházban is több főszerepet játszott volna a most induló évadban, számos koncertfelkérése is volt. A napilapban megjelent interjúban elmondta, az operaházi Don Pasquale-próbáktól tette függővé vállalja-e a folytatást. Az első ülőpróba nagyszerűen sikerült, de később bebizonyosodott, a színpadi szaladgálásokkal együtt már nem megy úgy az éneklés, mint korábban. Gregor József elmondta, ezentúl többet olvas majd, internetezik és zenét hallgat. Szeged díszpolgáraként továbbra is minden jeles társadalmi eseményen megjelenik, ahová hívják. Tanítást nem vállal, de szívesen meghallgat olyan fiatal énekeseket, akik nem dicséretet várnak, hanem a véleményére kíváncsiak. A társulat és a közönség őszinte fájdalmára a Szegedi Nemzeti Színház levette műsoráról a Hegedűs a háztetőnt - mondta az újságnak Székhelyi József főigazgató. Gregor József ugyan előzékenyen felajánlotta, hogy segít a próbákon annak, aki átvenné a szerepét - közölte a direktor. Hozzátette: a sikerprodukció viszont teljesen az operaénekes nevéhez fűződik, ezért nem tartja megengedhetőnek, hogy valaki más játssza Tevjét. (MTI)
Gregor József búcsút int a színpadnak NOL • Népszabadság Online • 2006. szeptember 7. Befejezi 48 évvel ezelőtt megkezdett sikeres énekesi pályafutását, és nem vállal több fellépést sem színházban, sem koncertpódiumon - nyilatkozta a Délmagyarország csütörtöki számában Gregor József Kossuth-díjas operaénekes. \"Nagy fáradtságot érzek. Valószínűleg az elmúlt 48 évét. 1958-ban kezdtem énekelni, azóta nem volt megállás. (...) Végigcsináltam a rendkívül sűrű előző évadot, most viszont hosszú gondolkodás után eldöntöttem: nem lépek fel többet\" - mondta a lapnak az ország egyik legnépszerűbb operaénekese. Az énekes az Operaházban és a Szegedi Nemzeti Színházban is több főszerepet játszott volna a most induló évadban, számos koncertfelkérése is volt. A napilapban megjelent interjúban elmondta, az operaházi Don Pasquale-próbáktól tette függővé vállalja-e a folytatást. Az első ülőpróba nagyszerűen sikerült, de később bebizonyosodott, a színpadi szaladgálásokkal együtt már nem megy úgy az éneklés, mint korábban. Gregor József elmondta, ezentúl többet olvas majd, internetezik és zenét hallgat. Szeged díszpolgáraként továbbra is minden jeles társadalmi eseményen megjelenik, ahová hívják. Tanítást nem vállal, de szívesen meghallgat olyan fiatal énekeseket, akik nem dicséretet várnak, hanem a véleményére kíváncsiak. A társulat és a közönség őszinte fájdalmára a Szegedi Nemzeti Színház levette műsoráról a Hegedűs a háztetőnt - mondta az újságnak Székhelyi József főigazgató. Gregor József ugyan előzékenyen felajánlotta, hogy segít a próbákon annak, aki átvenné a szerepét - közölte a direktor. Hozzátette: a sikerprodukció viszont teljesen az operaénekes nevéhez fűződik, ezért nem tartja megengedhetőnek, hogy valaki más játssza Tevjét. (MTI)
449 Franca 2006-07-08 17:14:11 [Válasz erre: 447 WarteNur 2006-07-07 16:55:07]
Sajnos egyetértek. Június végén láttam/halottam Keszei Borit Bécsben az Olasz nőben, Elvirát énekelte. Az egy évvel ezelőtti előadáshoz képest is gyengébb volt (akkor sem tetszett), alig hallható, az együttesekben teljesen elveszett. Hangja - már amikor hallatszott belőle valami - nem volt szépnek nevezhető, a magasságokkal kínlódott. Bár az is lehet, hogy csak rossz napja volt.
Sajnos egyetértek. Június végén láttam/halottam Keszei Borit Bécsben az Olasz nőben, Elvirát énekelte. Az egy évvel ezelőtti előadáshoz képest is gyengébb volt (akkor sem tetszett), alig hallható, az együttesekben teljesen elveszett. Hangja - már amikor hallatszott belőle valami - nem volt szépnek nevezhető, a magasságokkal kínlódott. Bár az is lehet, hogy csak rossz napja volt.
448 sphynx 2006-07-07 17:21:56 [Válasz erre: 447 WarteNur 2006-07-07 16:55:07]
Konkrétan mi volt az a hátszél?
Konkrétan mi volt az a hátszél?
447 WarteNur 2006-07-07 16:55:07 [Válasz erre: 446 Búbánat 2006-07-07 00:19:53]
Keszei Bori sokkal rosszabbul énekel, mióta Bécsben van, hangképzése arrogánssá vált, hanszépsége eltűnőben.Lehet, hogy mindez valamiféle volumennövelés érdekében történik, mert a hangja mindig is kicsi volt, de nincs jó úton. Viszont nagyképűen, \"én itt Bécsből mindent tudok\" stílusban kommunálni már első perctől kezdve tud, bár az önmenedzselés ilyen szintjére valószínűleg szüksége is lesz, hogy elhitesse magáról azt is, amiről a hangja esetleg már nem győz meg egyeseket. A hazai közönség meg sokszor süket, és azt sztárolja, akivel beetetik. Azonban a STOP nagy szerepeiből való \"eltűnése\" vlsz. nem véletlen. Erős hátszéllel került be, ez most elfogyóban, a hangi produkció meg úgy látszik, nem meggyőző. Ebből lesz majd a \"Jöttem, Láttam, hazamegyek, hátha otthon még (meg)Győzhetek(valakit)!
Keszei Bori sokkal rosszabbul énekel, mióta Bécsben van, hangképzése arrogánssá vált, hanszépsége eltűnőben.Lehet, hogy mindez valamiféle volumennövelés érdekében történik, mert a hangja mindig is kicsi volt, de nincs jó úton. Viszont nagyképűen, \"én itt Bécsből mindent tudok\" stílusban kommunálni már első perctől kezdve tud, bár az önmenedzselés ilyen szintjére valószínűleg szüksége is lesz, hogy elhitesse magáról azt is, amiről a hangja esetleg már nem győz meg egyeseket. A hazai közönség meg sokszor süket, és azt sztárolja, akivel beetetik. Azonban a STOP nagy szerepeiből való \"eltűnése\" vlsz. nem véletlen. Erős hátszéllel került be, ez most elfogyóban, a hangi produkció meg úgy látszik, nem meggyőző. Ebből lesz majd a \"Jöttem, Láttam, hazamegyek, hátha otthon még (meg)Győzhetek(valakit)!
446 Búbánat 2006-07-07 00:19:53 [Válasz erre: 438 Orfeusz 2006-07-03 11:19:03]
Keszei Bori már előbb, az idén is énekelni fog nálunk: Szeptember 16-án a Művészetek Palotájában, a Fesztivál Színházban vendégszerepel a Bécsi Állami Operaház társulata, pontosabban a zenekara és énekkara. Mozart: Figaro lakodalma - az opera hangversenyszerű előadását láthatjuk-hallhatjuk. A közreműködők: Ricardo Merbeth, Adrian Erőd, Ildiko Raimondi, Wolfgang Bankl, Michaela Selinger, Margareta Hintermeier, Ain Anger, John Dickie, BORI KESZEI, Marcus Pelz, Peter Jelosits. Vezényel: Ulf Schirmer.
Keszei Bori már előbb, az idén is énekelni fog nálunk: Szeptember 16-án a Művészetek Palotájában, a Fesztivál Színházban vendégszerepel a Bécsi Állami Operaház társulata, pontosabban a zenekara és énekkara. Mozart: Figaro lakodalma - az opera hangversenyszerű előadását láthatjuk-hallhatjuk. A közreműködők: Ricardo Merbeth, Adrian Erőd, Ildiko Raimondi, Wolfgang Bankl, Michaela Selinger, Margareta Hintermeier, Ain Anger, John Dickie, BORI KESZEI, Marcus Pelz, Peter Jelosits. Vezényel: Ulf Schirmer.
445 Búbánat 2006-07-04 16:11:58 [Válasz erre: 444 Búbánat 2006-07-04 16:10:41]
The New York Times Archives • WORLD • U.S. • N.Y. / REGION • BUSINESS • TECHNOLOGY • SCIENCE • HEALTH • SPORTS • OPINION • ARTS • STYLE • TRAVEL • JOBS • REAL ESTATE • AUTOS TIBOR UDVARDY • PRINT • SAVE AP Published: July 18, 1981 Tibor Udvardy, a Hungarian tenor whose opera appearances ranged from New York to Moscow, died of a heart attack today. He was 67 years old. After studies in Budapest\'s Ferenc Liszt Academy of Music, Mr. Udvardy made his debut at the Budapest Opera in 1939. Besides operatic roles, he became famous also for oratorio singing and classical operetta and starred in films. Mr. Udvardy\'s voice was regarded as exceptionally mellow and smooth. He performed in the United States in 1967 and 1968. He retired in 1977 and took up painting.
The New York Times Archives • WORLD • U.S. • N.Y. / REGION • BUSINESS • TECHNOLOGY • SCIENCE • HEALTH • SPORTS • OPINION • ARTS • STYLE • TRAVEL • JOBS • REAL ESTATE • AUTOS TIBOR UDVARDY • PRINT • SAVE AP Published: July 18, 1981 Tibor Udvardy, a Hungarian tenor whose opera appearances ranged from New York to Moscow, died of a heart attack today. He was 67 years old. After studies in Budapest\'s Ferenc Liszt Academy of Music, Mr. Udvardy made his debut at the Budapest Opera in 1939. Besides operatic roles, he became famous also for oratorio singing and classical operetta and starred in films. Mr. Udvardy\'s voice was regarded as exceptionally mellow and smooth. He performed in the United States in 1967 and 1968. He retired in 1977 and took up painting.
444 Búbánat 2006-07-04 16:10:41 [Válasz erre: 443 Búbánat 2006-07-04 16:10:22]
„ ’Író’ úgy lettem, hogy kiképeztek. Katonakönyvemben ez áll: különös képzettsége: ’írnok, aktavető’. Az Opera annak idején csak kiképzett katonát tudott felmentetni és ezért bevonultam hat hétre katonának. Beosztásom folytán a sorozásnál vezettem a jegyzőkönyvet. A sorozó bizottság katonai és polgári részlegből állt. Egyik alkalommal egy szeneslegény, aki ki szerette volna rúgatni magát, piszkosan, részegen jelent meg a sorozáson. Mikor minden panaszát előadta és az orvos megvizsgálta, de panaszait nem találta indokoltnak, a katonaparancsnok, aki unta és gyorsítani akarta a sorozást, odaszólt a vizsgáló orvoshoz:’felelősségemre: alkalmas’. A szeneslegény, aki kevesellte az ’alkalmas’ jelzőt, felháborodottan így kiáltott: ’Mi az, hogy alkalmas?! Lovat alám és gyerünk’. A katonaságnál játszottam a világ leghosszabb 21-es kártyapartiját. Mikor őrmesterünk rájött, hogy hivatali idő alatt kártyázunk, szétültette külön szobába azokat, akik kártyáztak. A játékot folytattuk olyképpen, hogy akták között küldtük egymásnak a kártyát egyik szobából a másikba. Az altiszttel. Ha kellett még lap, akkor kértünk még egy aktát, ha fuccs lett, visszaküldtük az egészet. Így leírva semmi, de lejátszva a parti – egy egész délelőtt tartott. A debreceni polgármestertől kaptam egy levelet ’Kedves barátom’ megszólítással. Meghívott a debreceni nyári egyetem megnyitó koncertjére, énekelni. Parancsnokomat nem a meghívás, hanem a megszólítás annyira meghatotta – megvallom, hogy a polgármestert nem is ismertem - , hogy elengedett azzal a kikötéssel, hogy nem énekelhetek katonaruhában, nehogy szégyent hozzak a hadseregre. Nem mondom, rosszul esett, de később nem tudta, hogyan tegye jóvá. Azon törte a fejét, hogy hat hét után milyen kitüntetésre terjesszen fel. Megköszöntem fáradozását, sőt, visszautasítottam azzal, hogy voltam én már Hunyadi László Nándorfehérvár és az összes magyar hadak főkapitánya, Bánk bán, Magyarország nagyura, mi lehetek még? Szorongva arra gondoltam: talán az Operaház megbízható tagja.”
„ ’Író’ úgy lettem, hogy kiképeztek. Katonakönyvemben ez áll: különös képzettsége: ’írnok, aktavető’. Az Opera annak idején csak kiképzett katonát tudott felmentetni és ezért bevonultam hat hétre katonának. Beosztásom folytán a sorozásnál vezettem a jegyzőkönyvet. A sorozó bizottság katonai és polgári részlegből állt. Egyik alkalommal egy szeneslegény, aki ki szerette volna rúgatni magát, piszkosan, részegen jelent meg a sorozáson. Mikor minden panaszát előadta és az orvos megvizsgálta, de panaszait nem találta indokoltnak, a katonaparancsnok, aki unta és gyorsítani akarta a sorozást, odaszólt a vizsgáló orvoshoz:’felelősségemre: alkalmas’. A szeneslegény, aki kevesellte az ’alkalmas’ jelzőt, felháborodottan így kiáltott: ’Mi az, hogy alkalmas?! Lovat alám és gyerünk’. A katonaságnál játszottam a világ leghosszabb 21-es kártyapartiját. Mikor őrmesterünk rájött, hogy hivatali idő alatt kártyázunk, szétültette külön szobába azokat, akik kártyáztak. A játékot folytattuk olyképpen, hogy akták között küldtük egymásnak a kártyát egyik szobából a másikba. Az altiszttel. Ha kellett még lap, akkor kértünk még egy aktát, ha fuccs lett, visszaküldtük az egészet. Így leírva semmi, de lejátszva a parti – egy egész délelőtt tartott. A debreceni polgármestertől kaptam egy levelet ’Kedves barátom’ megszólítással. Meghívott a debreceni nyári egyetem megnyitó koncertjére, énekelni. Parancsnokomat nem a meghívás, hanem a megszólítás annyira meghatotta – megvallom, hogy a polgármestert nem is ismertem - , hogy elengedett azzal a kikötéssel, hogy nem énekelhetek katonaruhában, nehogy szégyent hozzak a hadseregre. Nem mondom, rosszul esett, de később nem tudta, hogyan tegye jóvá. Azon törte a fejét, hogy hat hét után milyen kitüntetésre terjesszen fel. Megköszöntem fáradozását, sőt, visszautasítottam azzal, hogy voltam én már Hunyadi László Nándorfehérvár és az összes magyar hadak főkapitánya, Bánk bán, Magyarország nagyura, mi lehetek még? Szorongva arra gondoltam: talán az Operaház megbízható tagja.”
443 Búbánat 2006-07-04 16:10:22 [Válasz erre: 442 Búbánat 2006-07-04 16:09:08]
„Idők múltán szerepkörünk a civil életünkre is átcsap és egy kicsit az áldozatai is leszünk. Ha sokszor énekeljük azt, „hogy királyomat nem árulom el, igazságot várok”, végül hiszünk az igazságban. Ha állandó hősöket játszunk, beleesünk a kisegér tragédiájába – hol az a macska, hadd harapom meg, vagy ha valaki egy életen keresztül kacagtat, azon a siralomházban is kacagnak. Egy életen keresztül nem lehet mindig másnak a maszkját felvenni úgy, hogy a saját bőrünk ne karcolódjon meg. Nem elég a maszkot felvenni, a maszkkal azonosulnunk is kell. Három nap alatt ugrottam be életem egyetlen opera-főszerepébe, az előadáson, mikor az ügyelő kiabálta, hogy ’Hunyadi! Jelenés!’, mellette álltam és nem tudtam, hogy én vagyok. Nincs az a remekmű, mely a művész fantáziájában nem élt volna szebben, mint a kivitelezésben. Ízlésünk megelőzi és elhagyja képességeinket, ezért a nagy művészek hibáikat elrejtik, erényüket tálalják. Kitűnő balerinánk azt mondotta: a pályáján egy ellensége volt a teste, mely nem hagyta repülni, és a földhöz kötötte. Az igazi művész ’magára énekli’ a maszkot. Magyar kollégáim közül azért nem említek senkit, nehogy kifelejtsek valakit. Világhírű partnereim, akik rendkívüli hatással voltak rám, Pertile mint Canio, zakóban is félelmetes volt. Rossi-Lemeni, olyan Mefisto, hogy a lángokat is láttam körülötte. És Simionato is cigánylánnyá változott mint Carmen. Láttam ezüst vértben aranyszőke hajjal, földöntúli fényben bejönni Lohengrint, és amikor megszólalt – ’leénekelte magáról’ a maszkot”.
„Idők múltán szerepkörünk a civil életünkre is átcsap és egy kicsit az áldozatai is leszünk. Ha sokszor énekeljük azt, „hogy királyomat nem árulom el, igazságot várok”, végül hiszünk az igazságban. Ha állandó hősöket játszunk, beleesünk a kisegér tragédiájába – hol az a macska, hadd harapom meg, vagy ha valaki egy életen keresztül kacagtat, azon a siralomházban is kacagnak. Egy életen keresztül nem lehet mindig másnak a maszkját felvenni úgy, hogy a saját bőrünk ne karcolódjon meg. Nem elég a maszkot felvenni, a maszkkal azonosulnunk is kell. Három nap alatt ugrottam be életem egyetlen opera-főszerepébe, az előadáson, mikor az ügyelő kiabálta, hogy ’Hunyadi! Jelenés!’, mellette álltam és nem tudtam, hogy én vagyok. Nincs az a remekmű, mely a művész fantáziájában nem élt volna szebben, mint a kivitelezésben. Ízlésünk megelőzi és elhagyja képességeinket, ezért a nagy művészek hibáikat elrejtik, erényüket tálalják. Kitűnő balerinánk azt mondotta: a pályáján egy ellensége volt a teste, mely nem hagyta repülni, és a földhöz kötötte. Az igazi művész ’magára énekli’ a maszkot. Magyar kollégáim közül azért nem említek senkit, nehogy kifelejtsek valakit. Világhírű partnereim, akik rendkívüli hatással voltak rám, Pertile mint Canio, zakóban is félelmetes volt. Rossi-Lemeni, olyan Mefisto, hogy a lángokat is láttam körülötte. És Simionato is cigánylánnyá változott mint Carmen. Láttam ezüst vértben aranyszőke hajjal, földöntúli fényben bejönni Lohengrint, és amikor megszólalt – ’leénekelte magáról’ a maszkot”.
442 Búbánat 2006-07-04 16:09:08 [Válasz erre: 441 Búbánat 2006-07-04 16:08:44]
„Nem dicsekvéssel, inkább céllal mondom el, hogy két főiskolára felvételiztem egyszerre. Zene- és képzőművészetre, méghozzá mindkét helyre sikerrel. Hallom kollégáim gunyoros hangját, amint e sorok olvasásakor mondják: ’Milyen jó festő lehetett volna’. Maszkot mégsem tudtam festeni magamnak, de csak azért mert olyan ’drukkos’ voltam, különösen előadás előtt, hogy a szememet sem tudtam volna aláhúzni.. Sőt, az Operától, mint épülettől is annyira féltem, vagy inkább tiszteltem, hogy hosszú időn keresztül a Lázár utca felől közelítettem meg. Maszkjaimat két kiváló maszkmester barátom, Dömsödi Mihály és Kalmár Antal látták és látják el még ma is, mind kevesebb festékkel, és munkával (ráncot már nem kell festeniük), mert ma már az idő is nekik dolgozik. Gazdag pályámon találkoztam ’jó’, „ráénekelt’ és ’leénekelt’ maszkkal, sőt, civil maszkkal is, melyet nem a színpadon, hanem az életben használtak a legnagyobb sikerrel. Az operaszínpadon mint végzős főiskolai hallgató a ’Bajasszók’-kal és a ’Bánk bán’-nal vizsgáztam. Mind a két maszk ’jó maszk’ volt. A bajazzót őszülten, fehérre meszelt arccal, a Bánk bánt vállig érő hajjal és szakállal alakítottam. Az élő haj és a paróka között áthidalhatatlan a különbség. Az élő haj ’átél’, játszik, sőt, meghal a szereppel és órák kellenek, míg újra magához tér. Az említett szerepeimben parókát viseltem; és nem sajnálták a szőrt. A bajazzó zárójelenete után a Bánk bán következett, majd amikor a bán tapsait is megköszöntem, az akkori színpadmester, Pill István a következőképpen gratulált: ’kitűnő volt, de attól, aki a bajazzót énekelte, félnie kell.’ A sok szőr alatt nem tudta, hogy a bajazzo is én voltam. Viszont, ha akkor ennek a kedves embernek a szavára jobban odafigyelek, sok mindentől óvhattam volna meg magamat… Ezen az estén tanultam meg, hogy a darab és a művész sikere először hátul a színpadon, a műszaknál dől el. Ha színház műszaki dolgozói a színpadon közömbösek, a nézőtéren a közönség is alszik.”
„Nem dicsekvéssel, inkább céllal mondom el, hogy két főiskolára felvételiztem egyszerre. Zene- és képzőművészetre, méghozzá mindkét helyre sikerrel. Hallom kollégáim gunyoros hangját, amint e sorok olvasásakor mondják: ’Milyen jó festő lehetett volna’. Maszkot mégsem tudtam festeni magamnak, de csak azért mert olyan ’drukkos’ voltam, különösen előadás előtt, hogy a szememet sem tudtam volna aláhúzni.. Sőt, az Operától, mint épülettől is annyira féltem, vagy inkább tiszteltem, hogy hosszú időn keresztül a Lázár utca felől közelítettem meg. Maszkjaimat két kiváló maszkmester barátom, Dömsödi Mihály és Kalmár Antal látták és látják el még ma is, mind kevesebb festékkel, és munkával (ráncot már nem kell festeniük), mert ma már az idő is nekik dolgozik. Gazdag pályámon találkoztam ’jó’, „ráénekelt’ és ’leénekelt’ maszkkal, sőt, civil maszkkal is, melyet nem a színpadon, hanem az életben használtak a legnagyobb sikerrel. Az operaszínpadon mint végzős főiskolai hallgató a ’Bajasszók’-kal és a ’Bánk bán’-nal vizsgáztam. Mind a két maszk ’jó maszk’ volt. A bajazzót őszülten, fehérre meszelt arccal, a Bánk bánt vállig érő hajjal és szakállal alakítottam. Az élő haj és a paróka között áthidalhatatlan a különbség. Az élő haj ’átél’, játszik, sőt, meghal a szereppel és órák kellenek, míg újra magához tér. Az említett szerepeimben parókát viseltem; és nem sajnálták a szőrt. A bajazzó zárójelenete után a Bánk bán következett, majd amikor a bán tapsait is megköszöntem, az akkori színpadmester, Pill István a következőképpen gratulált: ’kitűnő volt, de attól, aki a bajazzót énekelte, félnie kell.’ A sok szőr alatt nem tudta, hogy a bajazzo is én voltam. Viszont, ha akkor ennek a kedves embernek a szavára jobban odafigyelek, sok mindentől óvhattam volna meg magamat… Ezen az estén tanultam meg, hogy a darab és a művész sikere először hátul a színpadon, a műszaknál dől el. Ha színház műszaki dolgozói a színpadon közömbösek, a nézőtéren a közönség is alszik.”
441 Búbánat 2006-07-04 16:08:44
Udvardy Tibor (Bp., 1914. szept. 4. – Balatonboglár, 1981. júl. 16.): operaénekes (tenor), Liszt-díjas (1952), érdemes (1955) és kiváló művész (1973). Évekig mint ösztöndíjas a Belvárosi Plébániatemplom szólistája volt.. 1939-ben a bp.-i Zeneműv. Főisk.-n szerzett oklevelet Molnár Imrénél. Azonnal rendes tagjaként szerződtette az Operaház. Hunyadi Lászlót énekelte először Erkel Ferenc operájában 1939. okt. 6-án. Évekig mint ösztöndíjas a Belvárosi Plébániatemplom szólistája volt. 1945. márc. 15-én az Operaház megnyitásán énekelte a Psalmus Hungaricus tenorszólóját. Oratóriuménekesként is elismerték. Rendkívül sokoldalú énekes volt. A lírai tenorszerepektől egészen a drámai karakter hőstenoralakokig terjedt szerepköre. Mind opera-, mind operettszerepeit rádió- és hanglemezfelvételek örökítik meg. Külföldön fellépett Bécsben, Moszkvában, Prágában, Szófiában és az USA-ban. – F. sz. Lohengrin (Wagner: címszerep); Siegmund (Wagner: A walkür); Siegfried (Wagner: címszerep); Faust (Gounod: címszerep); Don José (Bizet: Carmen); Cavaradossi (Puccini: Tosca); Henri (Puccini: A köpeny); Bajazzó (Leoncavallo: A bajazzók); Peter Grimes (B. Britten: címszerep); Anyegin (Csajkovszkij: címszerep); Pinkerton (Puccini: Pillangókisasszony); Alfred (Verdi: Traviata), Tamino (Mozart: Varázsfuvola); Erkel: Hunyadi László, Bánk bán (címszerepek); Kálmán diák (Poldini: Farsangi Lakodalom), Legény (Kodály: Székelyfonó); Kodály: Budavári Te Deum, Psalmus Hungaricus, Missa Brevis - tenor szólók stb. Operett és daljáték (rádiófelvételek: teljes és részletek): Lehár: A víg özvegy, A mosoly országa, Frasquita, A kék mazúr, A Luxemburg grófja, Éva, Friderika, A cárevics, Vándordiák (Garabonciás), Giuditta; Kálmán: Cirkuszhercegnő, A bajadér; Montmartre-i ibolya, Ördöglovas, Jacobi: Leányvásár; Nádor: Babavásár; Kacsóh: Rákóczi; Offenbach: Egy éj Velencében, Denevér; Zerkovits: Csókos asszony; Csajkovszkij- Klein: A diadalmas asszony stb Udvardy Tibor amellett, hogy kiváló énekese volt az Operaháznak, civilben festett és irogatott is. Egyik írása a Film Színház Muzsikában is megjelent (1965-ben), a Maszk és Toll rovatban volt olvasható, címe: Szakáll és huszonegyes. Három fejezet, visszatekintés a pályára. Olyan önéletrajzféle. Amint következik:
Udvardy Tibor (Bp., 1914. szept. 4. – Balatonboglár, 1981. júl. 16.): operaénekes (tenor), Liszt-díjas (1952), érdemes (1955) és kiváló művész (1973). Évekig mint ösztöndíjas a Belvárosi Plébániatemplom szólistája volt.. 1939-ben a bp.-i Zeneműv. Főisk.-n szerzett oklevelet Molnár Imrénél. Azonnal rendes tagjaként szerződtette az Operaház. Hunyadi Lászlót énekelte először Erkel Ferenc operájában 1939. okt. 6-án. Évekig mint ösztöndíjas a Belvárosi Plébániatemplom szólistája volt. 1945. márc. 15-én az Operaház megnyitásán énekelte a Psalmus Hungaricus tenorszólóját. Oratóriuménekesként is elismerték. Rendkívül sokoldalú énekes volt. A lírai tenorszerepektől egészen a drámai karakter hőstenoralakokig terjedt szerepköre. Mind opera-, mind operettszerepeit rádió- és hanglemezfelvételek örökítik meg. Külföldön fellépett Bécsben, Moszkvában, Prágában, Szófiában és az USA-ban. – F. sz. Lohengrin (Wagner: címszerep); Siegmund (Wagner: A walkür); Siegfried (Wagner: címszerep); Faust (Gounod: címszerep); Don José (Bizet: Carmen); Cavaradossi (Puccini: Tosca); Henri (Puccini: A köpeny); Bajazzó (Leoncavallo: A bajazzók); Peter Grimes (B. Britten: címszerep); Anyegin (Csajkovszkij: címszerep); Pinkerton (Puccini: Pillangókisasszony); Alfred (Verdi: Traviata), Tamino (Mozart: Varázsfuvola); Erkel: Hunyadi László, Bánk bán (címszerepek); Kálmán diák (Poldini: Farsangi Lakodalom), Legény (Kodály: Székelyfonó); Kodály: Budavári Te Deum, Psalmus Hungaricus, Missa Brevis - tenor szólók stb. Operett és daljáték (rádiófelvételek: teljes és részletek): Lehár: A víg özvegy, A mosoly országa, Frasquita, A kék mazúr, A Luxemburg grófja, Éva, Friderika, A cárevics, Vándordiák (Garabonciás), Giuditta; Kálmán: Cirkuszhercegnő, A bajadér; Montmartre-i ibolya, Ördöglovas, Jacobi: Leányvásár; Nádor: Babavásár; Kacsóh: Rákóczi; Offenbach: Egy éj Velencében, Denevér; Zerkovits: Csókos asszony; Csajkovszkij- Klein: A diadalmas asszony stb Udvardy Tibor amellett, hogy kiváló énekese volt az Operaháznak, civilben festett és irogatott is. Egyik írása a Film Színház Muzsikában is megjelent (1965-ben), a Maszk és Toll rovatban volt olvasható, címe: Szakáll és huszonegyes. Három fejezet, visszatekintés a pályára. Olyan önéletrajzféle. Amint következik:
440 Búbánat 2006-07-04 12:41:29
Tovább böngészgetve a régi emlékek között, felidéződik 1965 júliusának egyik csillagfényes nyári éjszakája, mikor szinte még gyerekfejjel egyik legelső opera-operett-koncert kedvéért váltottam jegyet, és mentem ki a Margitszigetre, hogy a Szabadtéri Színpadon olyan gyerekkori és máig tartó kedvenceket láthassak, hallhassak, csodálhassak a színpadról - akkor még nem tudhattam, hogy részemről az első és egyben utolsó személyes találkozás, élmény lesz velük -, mint Svéd Sándor, Réthy Eszter, Carelli Gábor. De felléptek még a kor olyan nagy sztárjai is, mint Eszenyi Irma, Udvardy Tibor, Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Honthy Hanna, Szabó Miklós vagy a nemzetközi operaéletbeől ismert kiváló baritonista, a Milánói Scala tagja, Paolo Silveri, és ott volt Zsolnay Hédi sanzon-énekesnő is, valamint olyan népszerű balettművészek, mint Orosz Adél és Róna Viktor. A műsornak azt a „hivatalos” címet adták a szervezők: „Garden Party”. Sajnos, már nagyon halványak az emlékeim, akkor még nem jegyzeteltem, s abból az időből nem őriztem meg programfüzeteket. Arra emlékszem, hogy népszerű opera-, operett-, sanzon-, és balettrészletek követték egymást. Leginkább Házy, Udvardy és Ilosfalvy számaira koncentráltam: Traviata, A víg özvegy, A cigánybáró részletei maradtak meg igazán az emlékeimben. Most a kezembe került a gáláról egy fotó-összeállítás, melynek megragadó képei egy csapásra előhívták a fenti emlékeket. Az egyik felvételen Ilosfalvy Róbert látható szmokingban, az akkori feleségével a büfé asztalnál beszélgetnek egymással két palack bor társaságában; egy másik képen Carelli Gábor, a Metropolitan művésze éppen autogramokat osztogat öltözőjében lányok gyűrűjében. A következő képen Udvardy Tibor hódol Honthy Hanna operettprimadonna előtt, két kezébe fogva az „örökifjú” hölgy hófehér kesztyűs kezét. Paolo Silveri Vasady-Balogh Lajossal, a Szabadtéri Színpad akkori igazgatójával beszélget a parkban. Egy kép még Zsolnai Hédiről és a kísérő Stúdió együttesről is. Szép volt, rég volt! De igaz volt!
Tovább böngészgetve a régi emlékek között, felidéződik 1965 júliusának egyik csillagfényes nyári éjszakája, mikor szinte még gyerekfejjel egyik legelső opera-operett-koncert kedvéért váltottam jegyet, és mentem ki a Margitszigetre, hogy a Szabadtéri Színpadon olyan gyerekkori és máig tartó kedvenceket láthassak, hallhassak, csodálhassak a színpadról - akkor még nem tudhattam, hogy részemről az első és egyben utolsó személyes találkozás, élmény lesz velük -, mint Svéd Sándor, Réthy Eszter, Carelli Gábor. De felléptek még a kor olyan nagy sztárjai is, mint Eszenyi Irma, Udvardy Tibor, Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Honthy Hanna, Szabó Miklós vagy a nemzetközi operaéletbeől ismert kiváló baritonista, a Milánói Scala tagja, Paolo Silveri, és ott volt Zsolnay Hédi sanzon-énekesnő is, valamint olyan népszerű balettművészek, mint Orosz Adél és Róna Viktor. A műsornak azt a „hivatalos” címet adták a szervezők: „Garden Party”. Sajnos, már nagyon halványak az emlékeim, akkor még nem jegyzeteltem, s abból az időből nem őriztem meg programfüzeteket. Arra emlékszem, hogy népszerű opera-, operett-, sanzon-, és balettrészletek követték egymást. Leginkább Házy, Udvardy és Ilosfalvy számaira koncentráltam: Traviata, A víg özvegy, A cigánybáró részletei maradtak meg igazán az emlékeimben. Most a kezembe került a gáláról egy fotó-összeállítás, melynek megragadó képei egy csapásra előhívták a fenti emlékeket. Az egyik felvételen Ilosfalvy Róbert látható szmokingban, az akkori feleségével a büfé asztalnál beszélgetnek egymással két palack bor társaságában; egy másik képen Carelli Gábor, a Metropolitan művésze éppen autogramokat osztogat öltözőjében lányok gyűrűjében. A következő képen Udvardy Tibor hódol Honthy Hanna operettprimadonna előtt, két kezébe fogva az „örökifjú” hölgy hófehér kesztyűs kezét. Paolo Silveri Vasady-Balogh Lajossal, a Szabadtéri Színpad akkori igazgatójával beszélget a parkban. Egy kép még Zsolnai Hédiről és a kísérő Stúdió együttesről is. Szép volt, rég volt! De igaz volt!
439 Búbánat 2006-07-03 13:58:04
Keresgélés közben sok régi félre(el)tett újságcikk-kivágás került elő, bennük böngészve töméntelen érdekességre bukkantam. Ezeket újraolvasva - több évtizeddel később - még mindig tudnak értékes információkkal szolgálni a kedvencekről. Az egyik nagyra becsült – mára fogalommá nemesedett - tenoristámmal készült interjúból idézek részleteket: Ilosfalvy Róbert 1964-ben a San Franciscoi Operában énekelte a Traviata Alfrédját. Kurt Herbert Adler szerződtette őt erre a szerepre. Közvetlenül azután beszélt amerikai élményeiről a Film Színház Muzsikának adott interjúban, hogy az Álarcosbál Erkel Színház- beli felújításának utolsó próbáira hazaérkezett vendégszerepléséről: - Az út odafelé – meséli – igen érdekes, izgalmas volt. Koppenhágába repültem, majd Grönlandon át egyenesen Los Angelesbe, onnét tovább San Franciscoba. Grönlandban leszálltunk. Ott, a repülőtéren láttam a legérdekesebb útjelző táblacsoportot. Egy oszlopon nyolc tábla mutatott nyolc irányba, ilyen feliratokkal: Tokyo 10 óra 0! perc, Los Angeles 6 óra 45 perc, Északi-sark 3 óra 15 perc… A táblák megtekintése egy kis megfázást „eredményezett”, ám az örökös tavasz tengerpartján hamarosan rendbejött Ilosfalvy, s próbálni már úgy kezdett. - Első kedves amerikai élményem: a repülőtéren a vámtisztviselő, amikor meglátta az útlevelem, kissé tört magyarsággal üdvözölt! Édesanyja magyar, ő már kint született. A szállodában Adler főigazgató ajándéka: hatalmas tál déligyümölcs fogadott. Néhány nap múlva elkezdődött a munka. Közben részt vett a Turandot főpróbáján: Birgit Nilsson énekelte a címszerepet. Nilsson egyébként a Fidélióban is szerepelt. A San Francisco-i operaháznak ez az évadja szeptember 11.-től november 5-ig tartott San Franciscoban, és folytatódott november 6.-tól november 29-ig Los Angelesben. - November 1-jén volt az első Traviata-előadásom – folytatja Ilosfalvy Róbert. A címszerepet Joan Sutherland, a Metropolitan ünnepelt művésznője énekelte, Germont Györgyöt pedig Eberhardt Waechter. Az én nevem két csillag kíséretében jelent meg a plakáton; azt jelenti, hogy első amerikai fellépésem. A nevét nem valami könnyen ejtették ki, valahogyan így: „Ájloszfalvy”… - Sutherland egyébként csak a zenekari főpróbákra érkezett meg, előzőleg Luciát énekelt a Metropolitanban. Ő olyan népszerű, annyira szeretik, hogy az első előadás napján száz dollárt kínáltak egy jegyért, pedig tizenkét dollárba került a legdrágább. Háromszor énekelte Alfrédot San Franciscoban, kétszer Los Angelesben. Richard Bonynge vezényelte az előadásokat, Sutherland férje. A perzsa Lofti Mansouri rendezte a Traviáta-t. - Először énekeltem Alfrédot olaszul – mondja Ilosfalvy Róbert. – Csodálkoztak is, amikor elmondtam, hogy Budapesten minden operát magyar nyelven adunk elő. A lapok fenntartással fogadták a magyar tenorista felléptetésének hírét, a lezajlott előadások elismerő kritikáiban viszont már ilyesmiket olvashatni: „Nemes hang”, „ezüstös belcantóval énekel”, „örvendetes meglepetés”, „hangja megragadóan friss”, „hangjának olyan kvalitásai vannak, amelyek Björlingére emlékeztetnek”. - Ennek a megjegyzésnek örültem a legjobban, hiszen mindig Jussi Björling volt az énekes-példaképem. (Film Színház Muzsika, 1964. november 27. D.L.) A cikkbe tördelve két fénykép: az egyiken Ilosfalvy Róbert a San Francisco-i Aranykapu-híd előtt mosolyogva integet a kamerába (háttérben a fenséges öblöt átívelő híd és a túlparti dombok láthatók), a másikon az amerikai Violetta: Joan Sutherland Ilosfalvynak dedikált fotója látható.
Keresgélés közben sok régi félre(el)tett újságcikk-kivágás került elő, bennük böngészve töméntelen érdekességre bukkantam. Ezeket újraolvasva - több évtizeddel később - még mindig tudnak értékes információkkal szolgálni a kedvencekről. Az egyik nagyra becsült – mára fogalommá nemesedett - tenoristámmal készült interjúból idézek részleteket: Ilosfalvy Róbert 1964-ben a San Franciscoi Operában énekelte a Traviata Alfrédját. Kurt Herbert Adler szerződtette őt erre a szerepre. Közvetlenül azután beszélt amerikai élményeiről a Film Színház Muzsikának adott interjúban, hogy az Álarcosbál Erkel Színház- beli felújításának utolsó próbáira hazaérkezett vendégszerepléséről: - Az út odafelé – meséli – igen érdekes, izgalmas volt. Koppenhágába repültem, majd Grönlandon át egyenesen Los Angelesbe, onnét tovább San Franciscoba. Grönlandban leszálltunk. Ott, a repülőtéren láttam a legérdekesebb útjelző táblacsoportot. Egy oszlopon nyolc tábla mutatott nyolc irányba, ilyen feliratokkal: Tokyo 10 óra 0! perc, Los Angeles 6 óra 45 perc, Északi-sark 3 óra 15 perc… A táblák megtekintése egy kis megfázást „eredményezett”, ám az örökös tavasz tengerpartján hamarosan rendbejött Ilosfalvy, s próbálni már úgy kezdett. - Első kedves amerikai élményem: a repülőtéren a vámtisztviselő, amikor meglátta az útlevelem, kissé tört magyarsággal üdvözölt! Édesanyja magyar, ő már kint született. A szállodában Adler főigazgató ajándéka: hatalmas tál déligyümölcs fogadott. Néhány nap múlva elkezdődött a munka. Közben részt vett a Turandot főpróbáján: Birgit Nilsson énekelte a címszerepet. Nilsson egyébként a Fidélióban is szerepelt. A San Francisco-i operaháznak ez az évadja szeptember 11.-től november 5-ig tartott San Franciscoban, és folytatódott november 6.-tól november 29-ig Los Angelesben. - November 1-jén volt az első Traviata-előadásom – folytatja Ilosfalvy Róbert. A címszerepet Joan Sutherland, a Metropolitan ünnepelt művésznője énekelte, Germont Györgyöt pedig Eberhardt Waechter. Az én nevem két csillag kíséretében jelent meg a plakáton; azt jelenti, hogy első amerikai fellépésem. A nevét nem valami könnyen ejtették ki, valahogyan így: „Ájloszfalvy”… - Sutherland egyébként csak a zenekari főpróbákra érkezett meg, előzőleg Luciát énekelt a Metropolitanban. Ő olyan népszerű, annyira szeretik, hogy az első előadás napján száz dollárt kínáltak egy jegyért, pedig tizenkét dollárba került a legdrágább. Háromszor énekelte Alfrédot San Franciscoban, kétszer Los Angelesben. Richard Bonynge vezényelte az előadásokat, Sutherland férje. A perzsa Lofti Mansouri rendezte a Traviáta-t. - Először énekeltem Alfrédot olaszul – mondja Ilosfalvy Róbert. – Csodálkoztak is, amikor elmondtam, hogy Budapesten minden operát magyar nyelven adunk elő. A lapok fenntartással fogadták a magyar tenorista felléptetésének hírét, a lezajlott előadások elismerő kritikáiban viszont már ilyesmiket olvashatni: „Nemes hang”, „ezüstös belcantóval énekel”, „örvendetes meglepetés”, „hangja megragadóan friss”, „hangjának olyan kvalitásai vannak, amelyek Björlingére emlékeztetnek”. - Ennek a megjegyzésnek örültem a legjobban, hiszen mindig Jussi Björling volt az énekes-példaképem. (Film Színház Muzsika, 1964. november 27. D.L.) A cikkbe tördelve két fénykép: az egyiken Ilosfalvy Róbert a San Francisco-i Aranykapu-híd előtt mosolyogva integet a kamerába (háttérben a fenséges öblöt átívelő híd és a túlparti dombok láthatók), a másikon az amerikai Violetta: Joan Sutherland Ilosfalvynak dedikált fotója látható.
438 Orfeusz 2006-07-03 11:19:03 [Válasz erre: 436 Heiner Lajos 2006-07-03 09:51:54]
Ez csak azt jelenti, hogy nagy főszerepet nem énekel, mert a részletes szereposztásokat mindig csak a hónapot megelőzően teszik közzé..így a Papagena, mennyei hang(Don Carlo) ami félig azért főszerep még nem szerepel a műsorban, ahogy a kisebb szerepek sem(viráglány stb.) Egyébként jövőre énekel itthon Szerelmi bájitalban és Don Pasquale-ban is.
Ez csak azt jelenti, hogy nagy főszerepet nem énekel, mert a részletes szereposztásokat mindig csak a hónapot megelőzően teszik közzé..így a Papagena, mennyei hang(Don Carlo) ami félig azért főszerep még nem szerepel a műsorban, ahogy a kisebb szerepek sem(viráglány stb.) Egyébként jövőre énekel itthon Szerelmi bájitalban és Don Pasquale-ban is.
437 Búbánat 2006-07-03 10:56:29 [Válasz erre: 436 Heiner Lajos 2006-07-03 09:51:54]
Kedves Lajos! Én sem találtam ilyen kiírást. Ez még nem jelentené, hogy kikerült a házból. Sesto biztosan több információval rendelkezik. Szegedre még bizonytalan az elmenetelem. Ami biztos, hogy a hétvégén már Angliában leszek...
Kedves Lajos! Én sem találtam ilyen kiírást. Ez még nem jelentené, hogy kikerült a házból. Sesto biztosan több információval rendelkezik. Szegedre még bizonytalan az elmenetelem. Ami biztos, hogy a hétvégén már Angliában leszek...
