Téma ismertetése: nem csak énekesek, hanem karmesterek, zongoristák és tekerőlantosok is
2077 nizajemon 2010-01-12 20:04:28 [Válasz erre: 2076 macskás 2010-01-12 20:01:53]
értjük mi egymást én+asszem:-)
értjük mi egymást én+asszem:-)
2076 macskás 2010-01-12 20:01:53 [Válasz erre: 2075 nizajemon 2010-01-12 20:00:45]
Má bocs, de asszem, nem szaladni kell, ha ugyanarra gondolunk:) Sztem kérdezd meg tiramisut, ő mire gondol:)
Má bocs, de asszem, nem szaladni kell, ha ugyanarra gondolunk:) Sztem kérdezd meg tiramisut, ő mire gondol:)
2075 nizajemon 2010-01-12 20:00:45 [Válasz erre: 2074 macskás 2010-01-12 19:58:07]
Azvalt nem szalad messzire:-)
Azvalt nem szalad messzire:-)
2074 macskás 2010-01-12 19:58:07 [Válasz erre: 2073 nizajemon 2010-01-12 19:54:34]
Azé gondolati sík is létezik! :)
Azé gondolati sík is létezik! :)
2073 nizajemon 2010-01-12 19:54:34 [Válasz erre: 2070 bermuda 2010-01-12 07:16:57]
Természetesen így ígaz,Rálik Szilvia 1 kimondottan karcsú énekesnő(és milyen jó),míg pölö Misura Zsuzsa,Fekete Veronika,Szűcs Márta,Wiedemann Bernadett a régebbi korok eszményeihez állnak közelebb(és nagyszerűen énekel(nek)tek).Az mindenképpen túlmegy(sztem)minden határon amit néhány rendező csinál.Tiramisunak csak annyit,hogy Zeffi már annak is örvendezhet,hogy odébblép,nem még azon járjon az esze amit Ön fölvetett:-):-)
Természetesen így ígaz,Rálik Szilvia 1 kimondottan karcsú énekesnő(és milyen jó),míg pölö Misura Zsuzsa,Fekete Veronika,Szűcs Márta,Wiedemann Bernadett a régebbi korok eszményeihez állnak közelebb(és nagyszerűen énekel(nek)tek).Az mindenképpen túlmegy(sztem)minden határon amit néhány rendező csinál.Tiramisunak csak annyit,hogy Zeffi már annak is örvendezhet,hogy odébblép,nem még azon járjon az esze amit Ön fölvetett:-):-)
2072 tiramisu 2010-01-12 12:04:11 [Válasz erre: 2069 bermuda 2010-01-12 07:15:15]
Valóban nem a hang nagymamás fiatal ismerősödnek, hanem a stílus! De ilyen brilliáns technikával énekelni a koloratúrákat,- ugyanakkor más hangtartományban nem koloratur színű - teljesen kiegyenlített hanggal ma is nagy ritkaság . Csak a nagy énekesnők képesek erre. Egyébként "gumitorkunak, kígyótorkunak " becézték Orosz Júliát.
Valóban nem a hang nagymamás fiatal ismerősödnek, hanem a stílus! De ilyen brilliáns technikával énekelni a koloratúrákat,- ugyanakkor más hangtartományban nem koloratur színű - teljesen kiegyenlített hanggal ma is nagy ritkaság . Csak a nagy énekesnők képesek erre. Egyébként "gumitorkunak, kígyótorkunak " becézték Orosz Júliát.
2071 tiramisu 2010-01-12 10:04:01 [Válasz erre: 2068 nizajemon 2010-01-12 06:40:15]
Zeffirelli szívesebben dolgozna egy szép , slank 20 éves fiúcskával... :-) De Teresa Stratas filmbéli énekes teljesítményét is feledni tudnám, ha nem lett volna olyan kritikán aluli az I. felvonásbeli ária és a többi. Persze így "emlékezetes" maradt.
Zeffirelli szívesebben dolgozna egy szép , slank 20 éves fiúcskával... :-) De Teresa Stratas filmbéli énekes teljesítményét is feledni tudnám, ha nem lett volna olyan kritikán aluli az I. felvonásbeli ária és a többi. Persze így "emlékezetes" maradt.
2070 bermuda 2010-01-12 07:16:57 [Válasz erre: 2068 nizajemon 2010-01-12 06:40:15]
Nöként kinézni vagy csontváznak látszani...azért van némi átmenet úgy gondolom.
Nöként kinézni vagy csontváznak látszani...azért van némi átmenet úgy gondolom.
2069 bermuda 2010-01-12 07:15:15 [Válasz erre: 2065 Momo von Hofmannsthal 2010-01-11 23:26:57]
Van nekem egy bakelit Traviatám Orosz Júliával, odaadtam egy (fiatal) ismerősömnek meghallgatni-azzal adta vissza, hogy ilyen "nagymamás" hangú Violetta nem az igazi......
Van nekem egy bakelit Traviatám Orosz Júliával, odaadtam egy (fiatal) ismerősömnek meghallgatni-azzal adta vissza, hogy ilyen "nagymamás" hangú Violetta nem az igazi......
2068 nizajemon 2010-01-12 06:40:15 [Válasz erre: 2063 macskás 2010-01-11 23:12:55]
Külső rendben,de hangilag bírná a megpróbáltatást? sztem nem az ő hangjának való az 1 felvonás. Egyébiránt Zeffi abbahagyhatná már ezt a fitneszlédi dolgot,miért baj az ha 1 nő nőként néz ki,és nem 1 horpadt bérescsepp után kiáltó csontváz???????????
Külső rendben,de hangilag bírná a megpróbáltatást? sztem nem az ő hangjának való az 1 felvonás. Egyébiránt Zeffi abbahagyhatná már ezt a fitneszlédi dolgot,miért baj az ha 1 nő nőként néz ki,és nem 1 horpadt bérescsepp után kiáltó csontváz???????????
2067 Búbánat 2010-01-11 23:41:44
"Fél évszázad a színpadon..." Bécsi beszélgetés Mirella Frenivel /Új Ember, 2010. január 3./ Az 1935-ben született olasz szoprán Pavarotti tejtestvére volt. A kislány nehezen ejtette ki Luciano nevét: Nonónak hívta. Így lett ő Nana. Mindketten Modenában születtek, rokon érdeklődéssel, ambícióval nőttek fel. Gyakran álltak együtt a színpadon és osztoztak a világhírnévben. 2007-ben Freninek jutott szomorú osztályrészül, hogy Pavarotti temetését kommentálja a RAI élő adásában. Minden közös volt bennünk, csak a szerelmünk nem - emlékezett akkor. A pici szőke világsztár ma is erősen, az élet eseményeivel szemben realitással felvértezve áll két lábbal a földön. Hangját még gyerekként Gigli „fedezte fel"; Violetta, Tatjana, Mimi, Susanne tették mindenhol ismertté; Karajan és Jean-Pierre Ponnelle egyengették karrierjét. Az operairodalom egyik álompárjaként emlegették Nicolai Geddával. A világ legtekintélyesebb operaházaiban a legnagyobbak voltak állandó partnerei: Domingo, Pavarotti, Carreras, Kraus, Kollo... Férje, a kiváló bolgár basszus, Nicolai Ghiaurov 2004-ben hunyt el. Bécshez azonkívül, hogy a Staatsoper tiszteletbeli tagja, a hivatás mellett érzelmi szálak is kötötték. 1995-ben Fedoraként szerepelt utoljára az osztrák főváros operaházában. 2005-ben, Washingtonban még elénekelte Csajkovszkij Orleans-i szűzének címszerepét, majd visszavonult, és a tanításnak szentelte életét... - Választás előtt álltam, és mint mindig, még egy éjszaka kellett a fontolgatáshoz. Merthogy mindig tartok a rossz döntéstől. Vagy énekelek tovább, vagy kevésbé vagyok „önző", és átadom a tudásom tanítványoknak, segítek fiatal énekeseknek. Igaz, hogy hőn szeretett munkám keretében szinte többet énekelek ma, mint azelőtt, de nem vagyok a színpad izgalmainak kitéve, és még jót is teszek. - Bár főként olasz repertoárt énekel, pályája kezdetén Mozart sem volt idegen Öntől. Ma is élvezetesen szép Susanne-alakítása az 1975-ben készült filmben Hermann Prey Figarója oldalán. - Azt szokták mondani, Mozart zenéje olyan, mint egy hangszer, műveli a hangot, szükség van rá. Elősegíti a jó technikát, ha pedig ez megvan, jöhet a művészi kihívás. Egy-egy szereppel az énekes mondani kíván valami fontosat. A szerep zenei felvételének keletkezése egyébként igazán romantikus volt: Velencében énekeltem, és Maestro Böhm vezetésével bécsi felvételre hívtak. De Velencében napokig állt a köd, még a vaporetto sem járt. Fogva voltam. Egyszer csak jött a telefon: a felvétel kész, amint jössz, ráénekeled a szerepet. Így dolgoztam együtt Böhmmel anélkül, hogy láttuk volna egymást. - Huszonöt éves volt, amikor a Carmen Micaelájaként debütált. - Erről is eszembe jut egy történet, hiszen már korábban is énekeltem. Egy és ugyanazon tanárhoz jártunk énekórára Lucianóval hetente háromszor. Órákig döcögő bumlivonattal utaztunk, vagy Luciano tragacsával, mely olyan volt, mint az öszvér. Akkor ment, amikor ő akart. Nem volt jogosítványom, így nekem kellett tolni. Fiatalok voltunk és vidámak, tele életörömmel. Ezek az élmények is megacélosítottak. - Mesélik, büszke arra, hogy nem énekelt kórusban, de már szólistaként állt színpadon, amikor Pavarotti még mindig a Rossinikórus tagja volt édesapjával együtt. - Ne higgyen a szóbeszédnek, ez nem gonoszkodás, színtiszta valóság, fénykép is bizonyítja. Luciano viszont jól érezte magát akkori bőrében, a kórusélet vidám volt, utazgatott, még Angliába is eljutott. Én pedig később boldogítottam átmenetileg egy kórust, kislányom születése után, mert kellett a pénz. - Hogy lett operaénekes? - Anyai nagymamám neves énekesnő volt. Édesanyámat is sokan biztatták, de valahogy nem volt bátorsága. És akkor jöttem én, az éretlen csitri, aki szemtelenül megvalósította azt, amit ő áhított. Micaela szerepe nemcsak debütálás volt, de életem jelentős mérföldköve is. Lányomnak is ezt a nevet adtam. - A legjelentősebb szerepe kétségkívül Mimi volt, több mint harminc éven át állt vele a színpadon. Kiválasztása a Karajan- Zeffirelli kettősnek volt köszönhető. Mit érzett akkor? - Karajan először csak mustrált, vélhetőleg a megjelenést, alakot vizsgálta, megfelel-e. Zeffirelli csak intett, mehetek Karajan öltözőjébe előénekelni. Karajan a nagyária helyett váratlanul az utolsó felvonást választotta, szívem szerint való részt. Miközben énekeltem, kicsordult a könnye. „Kétszer sírtam életemben - mondta később - édesanyám halálakor és most. Interpretációja, csodálatos természetessége annyira meghatott. Nem énekel és játszik, hanem kiszökik szájából a hang! Könnyedén, egyszerűen, magától értetődőn, amilyen az egyénisége!" - Mimit Buenos Airesben énekelte utoljára hat-hét éve. - Kedvenc, de nem egyedüli kedvenc szerep. Egy kritikusom egyszer azt írta: „A húszéves Mimi és a huszonöt éves Mirella egy és ugyanazon személy. De meglátja a világ, hogy Mirella Freni még százévesen is el tudná énekelni Mimit ugyanazzal a szavahihetőséggel." (A kritikusnak igaza lehet: a művész 1988. évi fellépése Pavarottival hangilag szinte megszólalásig ugyanaz, mint 1968-os tévéfelvételen.) - Kérdezhetem egyéb Pavarottival kapcsolatos emlékeiről? - Sok vidám dolgot átéltünk. Vele és testvéremmel gyerekkorunkban Toscát és Scarpiát játszottunk. Később egy interjú alkalmával arról mesélt, hogy szüleink dohánygyári munkások voltak. Szellemes volt és viccelődő, minden szót azon a nyelven mondott ki, amelyiken spontán eszébe jutott. Mikor beteg lett, mindennap meglátogattam. A műtét alkalmával New Yorkban szintén mellette voltam. Aztán valahogy nem bírtam nézni szenvedését. - Ön a keménységéről is ismert, ötvenéves színpadi életében gyakran adott kosarat operaigazgatónak, karmesternek, rendezőnek... - Mindig szerettem nyugodtan, szabadon azt csinálni, amihez kedvem volt. Butterflyt például nem énekeltem színpadon, mert némely hangja a drámai szoprán számára is kihívás. Csak lemezre énekeltem (illetve filmre vittük), mert a felvétel indiszpozíció esetén megismételhető, korrigálható, színpadon viszont nem. Desdemona sem volt könnyű, Karajan vezetése ellenére megkínlódtam a szereppel. Turandotot elutasítottam, mert nem volt meg hozzá a megfelelő hangszínem. A legcsodálatosabb Turandot, Birgit Nilsson mellett lehettem Liu. - „Hétköznapi emberként" mit mesélne magáról, érdeklődési köréről? - Szerettem a partnereimet. Nagyon különbözőek voltak, más-más hangok, akik másképpen interpretáltak egy-egy szerepet. De nem is ez a fontos, hanem hogy mindegyikük valami nagyszerűvel írta be magát az opera történetének aranykönyvébe. Szeretem a focit, és nem szeretem a spagettit. Csak vizet iszom, mégsem panaszkodhatom a temperamentum hiányáról. Néha kiabálok is - persze vigyázok a megfelelő hangtechnikára! Szeretek takarítani és főzni. Marcel Prawy, a bécsi operaguru mondta: „Kettős személyiséget lát bennem, a színpadi világsztárt és a családias antisztárt. Ha éppen nem énekelek, akkor fényesítem a konyhát." Igaza volt! A konyha számomra legalább olyan fontos, mint a szalon. Szeretek otthon ülni egy jó baráttal jó vacsora mellett. Nagy televízióm van, gyakran nézünk focimeccset testvéremmel, de lojálisak vagyunk egymás drukkeri elkötelezettsége iránt, nem kapunk hajba! Operába ritkán megyek, néha Modenában vagy a Scalába. Hívtak rendezni, de mert számomra az a fontos, hogy a művészet megtalálja számítását, és zene és szerep ne essék áldozatul hiábavaló modernkedésnek, legyen meg a mai színház nélkülem. Sok sikert a művészkedő rendezőknek, de engem hagyjanak ki belőle! Szebbnél szebb felvételek, DVD-k után kutathatunk a lemezboltokban: Freni Pavarottival a Bohéméletben; Domingo, Ghiaurov és Furlanetto oldalán a Don Carlosban... A végszó legyen Plácido Domingóé: „Kevés művész van, akinek intelligenciáját úgy csodáltam, mint Mirella Frenijét. Mindenre képes, amit csak akar. Nagyszerű ember egy nagy művész bőrében, óriási tehetséggel és fegyelemmel! Micsoda hang!" Reviczky Katalin (Bécs)
"Fél évszázad a színpadon..." Bécsi beszélgetés Mirella Frenivel /Új Ember, 2010. január 3./ Az 1935-ben született olasz szoprán Pavarotti tejtestvére volt. A kislány nehezen ejtette ki Luciano nevét: Nonónak hívta. Így lett ő Nana. Mindketten Modenában születtek, rokon érdeklődéssel, ambícióval nőttek fel. Gyakran álltak együtt a színpadon és osztoztak a világhírnévben. 2007-ben Freninek jutott szomorú osztályrészül, hogy Pavarotti temetését kommentálja a RAI élő adásában. Minden közös volt bennünk, csak a szerelmünk nem - emlékezett akkor. A pici szőke világsztár ma is erősen, az élet eseményeivel szemben realitással felvértezve áll két lábbal a földön. Hangját még gyerekként Gigli „fedezte fel"; Violetta, Tatjana, Mimi, Susanne tették mindenhol ismertté; Karajan és Jean-Pierre Ponnelle egyengették karrierjét. Az operairodalom egyik álompárjaként emlegették Nicolai Geddával. A világ legtekintélyesebb operaházaiban a legnagyobbak voltak állandó partnerei: Domingo, Pavarotti, Carreras, Kraus, Kollo... Férje, a kiváló bolgár basszus, Nicolai Ghiaurov 2004-ben hunyt el. Bécshez azonkívül, hogy a Staatsoper tiszteletbeli tagja, a hivatás mellett érzelmi szálak is kötötték. 1995-ben Fedoraként szerepelt utoljára az osztrák főváros operaházában. 2005-ben, Washingtonban még elénekelte Csajkovszkij Orleans-i szűzének címszerepét, majd visszavonult, és a tanításnak szentelte életét... - Választás előtt álltam, és mint mindig, még egy éjszaka kellett a fontolgatáshoz. Merthogy mindig tartok a rossz döntéstől. Vagy énekelek tovább, vagy kevésbé vagyok „önző", és átadom a tudásom tanítványoknak, segítek fiatal énekeseknek. Igaz, hogy hőn szeretett munkám keretében szinte többet énekelek ma, mint azelőtt, de nem vagyok a színpad izgalmainak kitéve, és még jót is teszek. - Bár főként olasz repertoárt énekel, pályája kezdetén Mozart sem volt idegen Öntől. Ma is élvezetesen szép Susanne-alakítása az 1975-ben készült filmben Hermann Prey Figarója oldalán. - Azt szokták mondani, Mozart zenéje olyan, mint egy hangszer, műveli a hangot, szükség van rá. Elősegíti a jó technikát, ha pedig ez megvan, jöhet a művészi kihívás. Egy-egy szereppel az énekes mondani kíván valami fontosat. A szerep zenei felvételének keletkezése egyébként igazán romantikus volt: Velencében énekeltem, és Maestro Böhm vezetésével bécsi felvételre hívtak. De Velencében napokig állt a köd, még a vaporetto sem járt. Fogva voltam. Egyszer csak jött a telefon: a felvétel kész, amint jössz, ráénekeled a szerepet. Így dolgoztam együtt Böhmmel anélkül, hogy láttuk volna egymást. - Huszonöt éves volt, amikor a Carmen Micaelájaként debütált. - Erről is eszembe jut egy történet, hiszen már korábban is énekeltem. Egy és ugyanazon tanárhoz jártunk énekórára Lucianóval hetente háromszor. Órákig döcögő bumlivonattal utaztunk, vagy Luciano tragacsával, mely olyan volt, mint az öszvér. Akkor ment, amikor ő akart. Nem volt jogosítványom, így nekem kellett tolni. Fiatalok voltunk és vidámak, tele életörömmel. Ezek az élmények is megacélosítottak. - Mesélik, büszke arra, hogy nem énekelt kórusban, de már szólistaként állt színpadon, amikor Pavarotti még mindig a Rossinikórus tagja volt édesapjával együtt. - Ne higgyen a szóbeszédnek, ez nem gonoszkodás, színtiszta valóság, fénykép is bizonyítja. Luciano viszont jól érezte magát akkori bőrében, a kórusélet vidám volt, utazgatott, még Angliába is eljutott. Én pedig később boldogítottam átmenetileg egy kórust, kislányom születése után, mert kellett a pénz. - Hogy lett operaénekes? - Anyai nagymamám neves énekesnő volt. Édesanyámat is sokan biztatták, de valahogy nem volt bátorsága. És akkor jöttem én, az éretlen csitri, aki szemtelenül megvalósította azt, amit ő áhított. Micaela szerepe nemcsak debütálás volt, de életem jelentős mérföldköve is. Lányomnak is ezt a nevet adtam. - A legjelentősebb szerepe kétségkívül Mimi volt, több mint harminc éven át állt vele a színpadon. Kiválasztása a Karajan- Zeffirelli kettősnek volt köszönhető. Mit érzett akkor? - Karajan először csak mustrált, vélhetőleg a megjelenést, alakot vizsgálta, megfelel-e. Zeffirelli csak intett, mehetek Karajan öltözőjébe előénekelni. Karajan a nagyária helyett váratlanul az utolsó felvonást választotta, szívem szerint való részt. Miközben énekeltem, kicsordult a könnye. „Kétszer sírtam életemben - mondta később - édesanyám halálakor és most. Interpretációja, csodálatos természetessége annyira meghatott. Nem énekel és játszik, hanem kiszökik szájából a hang! Könnyedén, egyszerűen, magától értetődőn, amilyen az egyénisége!" - Mimit Buenos Airesben énekelte utoljára hat-hét éve. - Kedvenc, de nem egyedüli kedvenc szerep. Egy kritikusom egyszer azt írta: „A húszéves Mimi és a huszonöt éves Mirella egy és ugyanazon személy. De meglátja a világ, hogy Mirella Freni még százévesen is el tudná énekelni Mimit ugyanazzal a szavahihetőséggel." (A kritikusnak igaza lehet: a művész 1988. évi fellépése Pavarottival hangilag szinte megszólalásig ugyanaz, mint 1968-os tévéfelvételen.) - Kérdezhetem egyéb Pavarottival kapcsolatos emlékeiről? - Sok vidám dolgot átéltünk. Vele és testvéremmel gyerekkorunkban Toscát és Scarpiát játszottunk. Később egy interjú alkalmával arról mesélt, hogy szüleink dohánygyári munkások voltak. Szellemes volt és viccelődő, minden szót azon a nyelven mondott ki, amelyiken spontán eszébe jutott. Mikor beteg lett, mindennap meglátogattam. A műtét alkalmával New Yorkban szintén mellette voltam. Aztán valahogy nem bírtam nézni szenvedését. - Ön a keménységéről is ismert, ötvenéves színpadi életében gyakran adott kosarat operaigazgatónak, karmesternek, rendezőnek... - Mindig szerettem nyugodtan, szabadon azt csinálni, amihez kedvem volt. Butterflyt például nem énekeltem színpadon, mert némely hangja a drámai szoprán számára is kihívás. Csak lemezre énekeltem (illetve filmre vittük), mert a felvétel indiszpozíció esetén megismételhető, korrigálható, színpadon viszont nem. Desdemona sem volt könnyű, Karajan vezetése ellenére megkínlódtam a szereppel. Turandotot elutasítottam, mert nem volt meg hozzá a megfelelő hangszínem. A legcsodálatosabb Turandot, Birgit Nilsson mellett lehettem Liu. - „Hétköznapi emberként" mit mesélne magáról, érdeklődési köréről? - Szerettem a partnereimet. Nagyon különbözőek voltak, más-más hangok, akik másképpen interpretáltak egy-egy szerepet. De nem is ez a fontos, hanem hogy mindegyikük valami nagyszerűvel írta be magát az opera történetének aranykönyvébe. Szeretem a focit, és nem szeretem a spagettit. Csak vizet iszom, mégsem panaszkodhatom a temperamentum hiányáról. Néha kiabálok is - persze vigyázok a megfelelő hangtechnikára! Szeretek takarítani és főzni. Marcel Prawy, a bécsi operaguru mondta: „Kettős személyiséget lát bennem, a színpadi világsztárt és a családias antisztárt. Ha éppen nem énekelek, akkor fényesítem a konyhát." Igaza volt! A konyha számomra legalább olyan fontos, mint a szalon. Szeretek otthon ülni egy jó baráttal jó vacsora mellett. Nagy televízióm van, gyakran nézünk focimeccset testvéremmel, de lojálisak vagyunk egymás drukkeri elkötelezettsége iránt, nem kapunk hajba! Operába ritkán megyek, néha Modenában vagy a Scalába. Hívtak rendezni, de mert számomra az a fontos, hogy a művészet megtalálja számítását, és zene és szerep ne essék áldozatul hiábavaló modernkedésnek, legyen meg a mai színház nélkülem. Sok sikert a művészkedő rendezőknek, de engem hagyjanak ki belőle! Szebbnél szebb felvételek, DVD-k után kutathatunk a lemezboltokban: Freni Pavarottival a Bohéméletben; Domingo, Ghiaurov és Furlanetto oldalán a Don Carlosban... A végszó legyen Plácido Domingóé: „Kevés művész van, akinek intelligenciáját úgy csodáltam, mint Mirella Frenijét. Mindenre képes, amit csak akar. Nagyszerű ember egy nagy művész bőrében, óriási tehetséggel és fegyelemmel! Micsoda hang!" Reviczky Katalin (Bécs)
2066 tiramisu 2010-01-11 23:40:06 [Válasz erre: 2065 Momo von Hofmannsthal 2010-01-11 23:26:57]
62 évesen még Michaelat énekelt színpadon!
62 évesen még Michaelat énekelt színpadon!
2065 Momo von Hofmannsthal 2010-01-11 23:26:57
belinkeltem már ide... [url]http://www.youtube.com/watch?v=vRy6k_XOzXw;Orosz Júlia[/url] Violettaként. Zseniális. (Ötven fölött volt már, amikor ezt felvették.)
belinkeltem már ide... [url]http://www.youtube.com/watch?v=vRy6k_XOzXw;Orosz Júlia[/url] Violettaként. Zseniális. (Ötven fölött volt már, amikor ezt felvették.)
2064 frushena 2010-01-11 23:20:54 [Válasz erre: 2061 macskás 2010-01-11 22:51:46]
Valéry kisasszony tekintetében mind a kinézet és a hang is fontos. Nem véletlen az egyik 'legnehezebb szerep'
Valéry kisasszony tekintetében mind a kinézet és a hang is fontos. Nem véletlen az egyik 'legnehezebb szerep'
2062 bermuda 2010-01-11 23:08:25 [Válasz erre: 2053 macskás 2010-01-11 22:35:57]
Lehet persze, egy adott életkor felett:-), de akkor ne akarjon Violetta lenni:-)s ne sértődjék meg, ha ezt megmondja neki egy rendező. Ja , és a kora sem épp ideális....
Lehet persze, egy adott életkor felett:-), de akkor ne akarjon Violetta lenni:-)s ne sértődjék meg, ha ezt megmondja neki egy rendező. Ja , és a kora sem épp ideális....
2061 macskás 2010-01-11 22:51:46 [Válasz erre: 2054 frushena 2010-01-11 22:40:32]
:) Ha látni akarod, akkor minek énekelne? :)
:) Ha látni akarod, akkor minek énekelne? :)
2060 Momo von Hofmannsthal 2010-01-11 22:51:26 [Válasz erre: 2059 frushena 2010-01-11 22:46:53]
na ugye... csak rugalmasan. :-))) (bár ez az egész paradox, mert 30 kiló súlyfölösleggel nem lesz valaki Párizs legfényűzőbb kurtizánja, úgyhogy nem az evésbe, hanem éhen halt volna szegény Marie Duplessis... :-)
na ugye... csak rugalmasan. :-))) (bár ez az egész paradox, mert 30 kiló súlyfölösleggel nem lesz valaki Párizs legfényűzőbb kurtizánja, úgyhogy nem az evésbe, hanem éhen halt volna szegény Marie Duplessis... :-)
2059 frushena 2010-01-11 22:46:53 [Válasz erre: 2058 Momo von Hofmannsthal 2010-01-11 22:44:03]
ez egy eszement rendezésbe elférne. Hisz volt már a világnak narkós, prosti Kaméliája ...Most egy halálra zabálós Violetta! Lehet fel sem tűnne.
ez egy eszement rendezésbe elférne. Hisz volt már a világnak narkós, prosti Kaméliája ...Most egy halálra zabálós Violetta! Lehet fel sem tűnne.
2058 Momo von Hofmannsthal 2010-01-11 22:44:03 [Válasz erre: 2057 frushena 2010-01-11 22:42:53]
hát, tegyük fel, hogy belehal... az evésbe.
hát, tegyük fel, hogy belehal... az evésbe.
2057 frushena 2010-01-11 22:42:53 [Válasz erre: 2056 Momo von Hofmannsthal 2010-01-11 22:42:09]
Violetta esetében talán lehetséges kedves Hofmannsthal. :-)
Violetta esetében talán lehetséges kedves Hofmannsthal. :-)
2056 Momo von Hofmannsthal 2010-01-11 22:42:09 [Válasz erre: 2054 frushena 2010-01-11 22:40:32]
...nem akarsz te egy kicsit sokat az élettől...? :-)))
...nem akarsz te egy kicsit sokat az élettől...? :-)))
2055 Momo von Hofmannsthal 2010-01-11 22:40:59 [Válasz erre: 2051 Momo von Hofmannsthal 2010-01-11 21:59:13]
A kép valószínűleg akkor készült, amikor debütált a szerepben. Ez Chicagoban '72-ben volt. Vagyis a képen valószínűleg 39 éves.
A kép valószínűleg akkor készült, amikor debütált a szerepben. Ez Chicagoban '72-ben volt. Vagyis a képen valószínűleg 39 éves.
2054 frushena 2010-01-11 22:40:32 [Válasz erre: 2053 macskás 2010-01-11 22:35:57]
egy Violetta ne legyen jó húsban! (Énekelje fel CD-re stúdióba, de Uram bocsá meg, ha én egy szépséges Violettát akarok látni az első felvonásban egy szépséges, de kétségbeesett Violettát a második felvonásban és egy reményvesztett, halott szépséget a harmadik felvonásban.)
egy Violetta ne legyen jó húsban! (Énekelje fel CD-re stúdióba, de Uram bocsá meg, ha én egy szépséges Violettát akarok látni az első felvonásban egy szépséges, de kétségbeesett Violettát a második felvonásban és egy reményvesztett, halott szépséget a harmadik felvonásban.)
2053 macskás 2010-01-11 22:35:57
Megint ez a téma... Miért ne lehetne valaki jó húsban? Pláne egy adott életkor fölött?
Megint ez a téma... Miért ne lehetne valaki jó húsban? Pláne egy adott életkor fölött?
2052 frushena 2010-01-11 22:26:27 [Válasz erre: 2051 Momo von Hofmannsthal 2010-01-11 21:59:13]
hát nem egy Violetta alkat!
hát nem egy Violetta alkat!
2051 Momo von Hofmannsthal 2010-01-11 21:59:13
[url]http://ximo.files.wordpress.com/2008/04/caballe-violeta.jpg;Montserrat Caballé[/url] Violettaként a Chicago Lyric Opera előadásában.
[url]http://ximo.files.wordpress.com/2008/04/caballe-violeta.jpg;Montserrat Caballé[/url] Violettaként a Chicago Lyric Opera előadásában.
2050 tiramisu 2010-01-11 21:36:38 [Válasz erre: 2049 bermuda 2010-01-11 21:33:23]
Scotto is énekelt igencsak dundikán!
Scotto is énekelt igencsak dundikán!
2049 bermuda 2010-01-11 21:33:23 [Válasz erre: 2048 frushena 2010-01-11 18:18:16]
Van valami igaza Zeffirellinek....Violetta esetében....én is a karcsú fiatal Traviatákat kedvelem.....nem tudom Caballé énekelt-e Violettát??
Van valami igaza Zeffirellinek....Violetta esetében....én is a karcsú fiatal Traviatákat kedvelem.....nem tudom Caballé énekelt-e Violettát??
2048 frushena 2010-01-11 18:18:16
[url]http://www.fidelio.hu/opera/hirek/kover_lenne_daniela_dessi.aspx;Kövér lenne Daniela Dessi?[/url]
[url]http://www.fidelio.hu/opera/hirek/kover_lenne_daniela_dessi.aspx;Kövér lenne Daniela Dessi?[/url]
2047 szivárványarc 2009-12-15 13:28:43 [Válasz erre: 2046 szivárványarc 2009-12-14 17:47:30]
diana damrau
diana damrau
2046 szivárványarc 2009-12-14 17:47:30 [Válasz erre: 2045 Momo von Hofmannsthal 2009-12-10 21:32:51]
ekateria mihajlovna-kuthylingerdai
ekateria mihajlovna-kuthylingerdai
2045 Momo von Hofmannsthal 2009-12-10 21:32:51
[url]http://www.youtube.com/watch?v=Y8PpBqbVQ5U&feature=related;Vissi d'arte[/url]
[url]http://www.youtube.com/watch?v=Y8PpBqbVQ5U&feature=related;Vissi d'arte[/url]
2044 szivárványarc 2009-12-10 18:36:59 [Válasz erre: 2043 Fabricius 2009-12-06 09:37:25]
louis de geraclisemente
louis de geraclisemente
2043 Fabricius 2009-12-06 09:37:25 [Válasz erre: 2042 Momo von Hofmannsthal 2009-12-05 18:30:45]
"Csak olyan szereppel tudok azonosulni, ami a lelkemhez közel áll." És ami a hangjához?
"Csak olyan szereppel tudok azonosulni, ami a lelkemhez közel áll." És ami a hangjához?
2042 Momo von Hofmannsthal 2009-12-05 18:30:45
[url]http://www.opera-vilag.hu/hirek_teljes.%E2%80%9Ecsak+olyan+szereppel+tudok+azonosulni++ami+a+lelkemhez+kozel+all%E2%80%9D+%E2%80%93+sass+sylvia-608.html;Sass Sylvia[/url] - interjú az Opera-Világon.
[url]http://www.opera-vilag.hu/hirek_teljes.%E2%80%9Ecsak+olyan+szereppel+tudok+azonosulni++ami+a+lelkemhez+kozel+all%E2%80%9D+%E2%80%93+sass+sylvia-608.html;Sass Sylvia[/url] - interjú az Opera-Világon.
2039 szivárványarc 2009-12-04 17:59:05 [Válasz erre: 2038 -zéta- 2009-12-03 21:24:47]
Na azért Pavarotti mint basszus enyhén vicces,bár töle még azt is elhallgattam volna! Ilyen hang mint az övé nem volt,nincs és nem is lesz!!!!!!!!!!!!!!!!!
Na azért Pavarotti mint basszus enyhén vicces,bár töle még azt is elhallgattam volna! Ilyen hang mint az övé nem volt,nincs és nem is lesz!!!!!!!!!!!!!!!!!
2038 -zéta- 2009-12-03 21:24:47 [Válasz erre: 2037 WiseGentleman 2009-12-03 21:10:36]
Mi nem, de szivárványarc igen...:-)
Mi nem, de szivárványarc igen...:-)
2037 WiseGentleman 2009-12-03 21:10:36 [Válasz erre: 2035 Momo von Hofmannsthal 2009-12-03 19:45:14]
Egy dolog, hogy Domingo bariton, de el tudjátok képzelni Pavarottit, mint basszust???
Egy dolog, hogy Domingo bariton, de el tudjátok képzelni Pavarottit, mint basszust???
2036 Búbánat 2009-12-03 20:45:07
A Magyar Nemzet Műsorújság mellékletében (dec. 7-13. - 50. – hét) „A hét arca”: Nyári Zoltán. „A siker és a puskapor” címmel készült interjút Lázár Fruzsina jegyzi. Népszerű tenoristánk, aki a MEZZO operaversenyén a legjobb férfi előadónak járó elismerés mellett a közönség díját is megkapta. Az interjúban a beszélgetőtárs döntően a versenyre vonatkozó kérdéseket tesz fel, érdekli a felkészülés módszere, a két szerep megformálásának mibenléte. A művész az előzményekről a következőket mondja, utalva a tavalyi sikertelenségre, amikor nem került be a döntőbe, de aztán idén két szerepben is indulhatott a győzelemért: „ […] A kudarc megviselt, nehezen szántam rá magam, hogy idén is jelentkezzem a versenyre. Végül arra jutottam, hogy a jófajta zenei kezdeményezéseket az énekeseknek támogatniuk kell a részvételükkel; […] a verseny második – Szegeden tartott - fordulója után nagyon boldog voltam, de az is rögtön az eszembe jutott, hogy nem lesz könnyű dolgom, ugyanis a nyári időszakban meglehetősen nehéz korrepetitort találni. Pedig a modern darabok megtanulása rendkívül időigényes, dallamviláguk egészen más, mint egy klasszikus operáé.” Az Emmeline próbáiról a következőket nyilatkozza: „A Dicapo Opera Theatre kicsi, családias légkörű színház, a New York-iak pedig nyitott, érdeklődő emberek. Bár eleinte tartottam tőle, egy pillanatig sem éreztették velem, hogy távoli, kis ország – számukra – ismeretlen énekese vagyok. Az Oidipusz történetét idéző Emmeline-ban fiatal fiút játszom, aki születése óta nem látott anyjába szeret bele. Az Emmeline-t alakító, amerikai Kristin Sampson és a Hannát játszó, román Iulia Merca kiváló partner volt. Az Alföldi Róbert rendezésében készült opera nagy sikert aratott New Yorkban és később Szegeden is.” Nem jutott neki sok pihenő, hiszen New York után néhány nappal már próbálni kezdte a Debreceni Csokonai Színházban Az egy halálra ítélt utolsó napjai című operát. Erről így beszél: „ A próbafolyamat során Nadine Duffaut-nak köszönhetően új színházi látásmódot ismerhettem meg. És bár a francia rendezőnővel eleinte tartottunk egymástól, kiderült, hogy nemcsak nagyszerű szakember, kitűnő zongorista is. Hagyta, hogy a színpadon megvalósítsam az ötleteimet, csak a főpróba közeledtével figyelmeztetett, hogy most már ne vigyek új színeket a szerepembe. Én azonban annak a híve vagyok, hogy a próbák során kialakult impulzusoknak az előadásban is meg kell jelenniük. Ebben ugyan nem jutottunk dűlőre, de végül megegyeztünk, hogy mindketten nehezen ’gyúrható’ emberek vagyunk. A puskaport is két különböző anyagból állítják össze, ezért tud végül hatalmasat robbanni. […] A Victor Hugo regénye nyomán íródott opera a halálbüntetés értelmetlenségére hívja fel a figyelmet. A történet valóban szomorú, de a befejezés katartikus. Bevallom, szíven talált a szerep, de nem bántam, hiszen csak úgy lehet hitelesen megjeleníteni egy színpadi figurát, ha az ember érintetté válik sorsában. Abban, hogy magánemberként ne ’ragadjak bele’ túlságosan Le Condamné lelkivilágába, segített a családom: a kislányom, és a feleségem, Horváth Patrícia, a debreceni színház rendezője, aki az operaverseny idején Nadine Duffaut asszisztense és tolmácsa is volt. Arról, hogy a közönség hogyan fogadja majd a modern opera ősbemutatóját, sejtelmünk sem volt. Meglepetés volt az az elsöprő siker, amit a debreceni közönség körében a darab aratott. Főleg úgy, hogy rengeteg fiatal ült a nézőtéren.” A verseny végeredményéről: „Nem vártam elismerést, számomra már az is győzelem lett volna, hogy a próbák és az előadások során rengeteg új dolgot tanultam. Megtudtam, hogyan lehet feszített tempóban akár tizennyolc nap alatt tökéletessé formálni egy előadást, megtanultam, hogyan osszam be az időmet, amikor minden pillanat számít. Arra is rájöttem, hogy aki érti a zene nyelvét, idegen környezetben is könnyebben feltalálja magát. Az önbizalmamnak sem ártott a külföldön töltött néhány hét. Magyarországon a megélhetésért folyó harc elfeledteti velünk, hogy igenis érünk valamit, hogy van létjogosultsága a munkánknak. Amerikában el sem akarták hinni, hogy viszonylag fiatal korom ellenére már több mint nyolcszáz előadásban szerepeltem […].”
A Magyar Nemzet Műsorújság mellékletében (dec. 7-13. - 50. – hét) „A hét arca”: Nyári Zoltán. „A siker és a puskapor” címmel készült interjút Lázár Fruzsina jegyzi. Népszerű tenoristánk, aki a MEZZO operaversenyén a legjobb férfi előadónak járó elismerés mellett a közönség díját is megkapta. Az interjúban a beszélgetőtárs döntően a versenyre vonatkozó kérdéseket tesz fel, érdekli a felkészülés módszere, a két szerep megformálásának mibenléte. A művész az előzményekről a következőket mondja, utalva a tavalyi sikertelenségre, amikor nem került be a döntőbe, de aztán idén két szerepben is indulhatott a győzelemért: „ […] A kudarc megviselt, nehezen szántam rá magam, hogy idén is jelentkezzem a versenyre. Végül arra jutottam, hogy a jófajta zenei kezdeményezéseket az énekeseknek támogatniuk kell a részvételükkel; […] a verseny második – Szegeden tartott - fordulója után nagyon boldog voltam, de az is rögtön az eszembe jutott, hogy nem lesz könnyű dolgom, ugyanis a nyári időszakban meglehetősen nehéz korrepetitort találni. Pedig a modern darabok megtanulása rendkívül időigényes, dallamviláguk egészen más, mint egy klasszikus operáé.” Az Emmeline próbáiról a következőket nyilatkozza: „A Dicapo Opera Theatre kicsi, családias légkörű színház, a New York-iak pedig nyitott, érdeklődő emberek. Bár eleinte tartottam tőle, egy pillanatig sem éreztették velem, hogy távoli, kis ország – számukra – ismeretlen énekese vagyok. Az Oidipusz történetét idéző Emmeline-ban fiatal fiút játszom, aki születése óta nem látott anyjába szeret bele. Az Emmeline-t alakító, amerikai Kristin Sampson és a Hannát játszó, román Iulia Merca kiváló partner volt. Az Alföldi Róbert rendezésében készült opera nagy sikert aratott New Yorkban és később Szegeden is.” Nem jutott neki sok pihenő, hiszen New York után néhány nappal már próbálni kezdte a Debreceni Csokonai Színházban Az egy halálra ítélt utolsó napjai című operát. Erről így beszél: „ A próbafolyamat során Nadine Duffaut-nak köszönhetően új színházi látásmódot ismerhettem meg. És bár a francia rendezőnővel eleinte tartottunk egymástól, kiderült, hogy nemcsak nagyszerű szakember, kitűnő zongorista is. Hagyta, hogy a színpadon megvalósítsam az ötleteimet, csak a főpróba közeledtével figyelmeztetett, hogy most már ne vigyek új színeket a szerepembe. Én azonban annak a híve vagyok, hogy a próbák során kialakult impulzusoknak az előadásban is meg kell jelenniük. Ebben ugyan nem jutottunk dűlőre, de végül megegyeztünk, hogy mindketten nehezen ’gyúrható’ emberek vagyunk. A puskaport is két különböző anyagból állítják össze, ezért tud végül hatalmasat robbanni. […] A Victor Hugo regénye nyomán íródott opera a halálbüntetés értelmetlenségére hívja fel a figyelmet. A történet valóban szomorú, de a befejezés katartikus. Bevallom, szíven talált a szerep, de nem bántam, hiszen csak úgy lehet hitelesen megjeleníteni egy színpadi figurát, ha az ember érintetté válik sorsában. Abban, hogy magánemberként ne ’ragadjak bele’ túlságosan Le Condamné lelkivilágába, segített a családom: a kislányom, és a feleségem, Horváth Patrícia, a debreceni színház rendezője, aki az operaverseny idején Nadine Duffaut asszisztense és tolmácsa is volt. Arról, hogy a közönség hogyan fogadja majd a modern opera ősbemutatóját, sejtelmünk sem volt. Meglepetés volt az az elsöprő siker, amit a debreceni közönség körében a darab aratott. Főleg úgy, hogy rengeteg fiatal ült a nézőtéren.” A verseny végeredményéről: „Nem vártam elismerést, számomra már az is győzelem lett volna, hogy a próbák és az előadások során rengeteg új dolgot tanultam. Megtudtam, hogyan lehet feszített tempóban akár tizennyolc nap alatt tökéletessé formálni egy előadást, megtanultam, hogyan osszam be az időmet, amikor minden pillanat számít. Arra is rájöttem, hogy aki érti a zene nyelvét, idegen környezetben is könnyebben feltalálja magát. Az önbizalmamnak sem ártott a külföldön töltött néhány hét. Magyarországon a megélhetésért folyó harc elfeledteti velünk, hogy igenis érünk valamit, hogy van létjogosultsága a munkánknak. Amerikában el sem akarták hinni, hogy viszonylag fiatal korom ellenére már több mint nyolcszáz előadásban szerepeltem […].”
2035 Momo von Hofmannsthal 2009-12-03 19:45:14 [Válasz erre: 2034 -zéta- 2009-12-03 18:02:20]
határozottan lebukott... :-)
határozottan lebukott... :-)
2034 -zéta- 2009-12-03 18:02:20 [Válasz erre: 2032 szivárványarc 2009-12-03 17:44:54]
Wise! Fölismertek, úgy látom...:-)
Wise! Fölismertek, úgy látom...:-)
2032 szivárványarc 2009-12-03 17:44:54 [Válasz erre: 2031 WiseGentleman 2009-12-03 15:40:25]
PAVAROTTI!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
PAVAROTTI!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
2033 szivárványarc 2009-12-03 17:44:54 [Válasz erre: 2031 WiseGentleman 2009-12-03 15:40:25]
PAVAROTTI!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
PAVAROTTI!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
2031 WiseGentleman 2009-12-03 15:40:25
Csak így, egyszerűen, tőrölmetszetten: Én, amikor a fürdőszobában Marke király monológját éneklem...
Csak így, egyszerűen, tőrölmetszetten: Én, amikor a fürdőszobában Marke király monológját éneklem...
2030 Heiner Lajos 2009-12-03 14:23:52
Münnich Ferenc
Münnich Ferenc
2029 cirmi 2009-12-03 09:07:44
Kiss B Atilla
Kiss B Atilla
