Téma ismertetése: nem csak énekesek, hanem karmesterek, zongoristák és tekerőlantosok is
2027 szivárványarc 2009-12-02 23:48:18 [Válasz erre: 2026 szivárványarc 2009-11-25 19:31:59]
kiri te kanawa
kiri te kanawa
2026 szivárványarc 2009-11-25 19:31:59 [Válasz erre: 2025 Spangel Péter 2009-11-25 19:05:06]
elena garancia
elena garancia
2025 Spangel Péter 2009-11-25 19:05:06 [Válasz erre: 2024 sphynx 2009-11-25 18:45:52]
Most olvasom a róla szóló könvet. A Tinta Kiadó adta ki. Érdemes elolvasni, nagyszerű ember is volt.
Most olvasom a róla szóló könvet. A Tinta Kiadó adta ki. Érdemes elolvasni, nagyszerű ember is volt.
2024 sphynx 2009-11-25 18:45:52
Papp Laci
Papp Laci
2023 szivárványarc 2009-11-25 18:32:13 [Válasz erre: 2022 Spangel Péter 2009-11-25 08:46:13]
Lucia Popp
Lucia Popp
2022 Spangel Péter 2009-11-25 08:46:13
Edita Gruberova
Edita Gruberova
2021 szivárványarc 2009-11-25 01:12:34 [Válasz erre: 2020 piazzetta 2009-11-16 10:17:33]
nekem még mindig a korán elhunyt nagy különc szenzácios ffi sopran KLAUS NOMI a kedvencem a maga müfajában! érdemes a 'youtube'-on a felvételeit megnézni! :-))))
nekem még mindig a korán elhunyt nagy különc szenzácios ffi sopran KLAUS NOMI a kedvencem a maga müfajában! érdemes a 'youtube'-on a felvételeit megnézni! :-))))
2020 piazzetta 2009-11-16 10:17:33 [Válasz erre: 2008 Alvaro 2009-11-06 21:04:11]
Azért régebben másképpen szólt ez a hang. Hogy még ma is énekel, az neki bizonyára jó, de a hallgatók fülének nem biztos. Jó színész? Csak ne láttam volna abban a szörnyű üres és ostoba Don Giovanni-filmben!(Nem volt elég, hogy a történetet meggyilkolta Losey, a lemezfelvétel hangjához folyamatos pince-effektust adott hozzá, s így az is élvezhetetlen lett.)
Azért régebben másképpen szólt ez a hang. Hogy még ma is énekel, az neki bizonyára jó, de a hallgatók fülének nem biztos. Jó színész? Csak ne láttam volna abban a szörnyű üres és ostoba Don Giovanni-filmben!(Nem volt elég, hogy a történetet meggyilkolta Losey, a lemezfelvétel hangjához folyamatos pince-effektust adott hozzá, s így az is élvezhetetlen lett.)
2019 macskás 2009-11-07 16:37:57 [Válasz erre: 2018 macskás 2009-11-07 16:36:12]
Na igen, most leesett:)
Na igen, most leesett:)
2018 macskás 2009-11-07 16:36:12 [Válasz erre: 2017 Búbánat 2009-11-07 15:48:46]
Így: Négyszemközt Ruggero Raimondival /Új Ember, 2009.10.18./ „Még nem vagyok öregember!"- tiltakozik az olasz Saljapin, aki 1941. október 3-án látta meg a napvilágot Bologna közelében. Még mindig friss, fiatalos, energiával, humorral teli. A
Így: Négyszemközt Ruggero Raimondival /Új Ember, 2009.10.18./ „Még nem vagyok öregember!"- tiltakozik az olasz Saljapin, aki 1941. október 3-án látta meg a napvilágot Bologna közelében. Még mindig friss, fiatalos, energiával, humorral teli. A
2017 Búbánat 2009-11-07 15:48:46 [Válasz erre: 2016 macskás 2009-11-07 13:49:03]
Ezt az "1943"-at nem értem, hogy kerül ide.
Ezt az "1943"-at nem értem, hogy kerül ide.
2016 macskás 2009-11-07 13:49:03 [Válasz erre: 2006 Búbánat 2009-11-05 00:32:57]
Saljapin 1943-ban már nem élt...
Saljapin 1943-ban már nem élt...
2013 Franca 2009-11-07 09:06:24 [Válasz erre: 2012 tiramisu 2009-11-07 02:24:46]
Ja, az általa felsorolt karmesterek (Molinari-Pradelli,Karajan, Abbado stb.) fülét is minősíti...
Ja, az általa felsorolt karmesterek (Molinari-Pradelli,Karajan, Abbado stb.) fülét is minősíti...
2011 Franca 2009-11-07 00:53:05 [Válasz erre: 2010 tiramisu 2009-11-06 21:11:08]
Ízlések és pofonok...
Ízlések és pofonok...
2010 tiramisu 2009-11-06 21:11:08 [Válasz erre: 2008 Alvaro 2009-11-06 21:04:11]
Vattás a hangja, nem sok a fénye.....
Vattás a hangja, nem sok a fénye.....
2009 álmodó 2009-11-06 21:06:44
2009 :-)
2009 :-)
2008 Alvaro 2009-11-06 21:04:11
Őszintén szólva nem tudom, sokan mit esznek Raimondin... Inkább Gjaurov... Láttam vele interjúkat, szimpatikus ember, jó színész, muzikális is, de nekem, valahogy "kevés" a hangja.
Őszintén szólva nem tudom, sokan mit esznek Raimondin... Inkább Gjaurov... Láttam vele interjúkat, szimpatikus ember, jó színész, muzikális is, de nekem, valahogy "kevés" a hangja.
2007 Franca 2009-11-05 20:57:29 [Válasz erre: 2006 Búbánat 2009-11-05 00:32:57]
Ó-Ó-Ó, hát ezért érdemes volt bekapcsolni a gépet. Köszönöm, hogy feltetted az interjút. Mindig nagyon szerettem Raimondit énekesként basszbariton szerepekben. Kétszer találkoztam is vele, tényleg elbűvölő, kedves ember. Jövőre megnézem Scarpiaként Bécsben, remélem nem jön közbe betegség és nem mondja le.
Ó-Ó-Ó, hát ezért érdemes volt bekapcsolni a gépet. Köszönöm, hogy feltetted az interjút. Mindig nagyon szerettem Raimondit énekesként basszbariton szerepekben. Kétszer találkoztam is vele, tényleg elbűvölő, kedves ember. Jövőre megnézem Scarpiaként Bécsben, remélem nem jön közbe betegség és nem mondja le.
2006 Búbánat 2009-11-05 00:32:57
A mûvészet realitása Négyszemközt Ruggero Raimondival /Új Ember, 2009.10.18./ „Még nem vagyok öregember!"- tiltakozik az olasz Saljapin, aki 1941. október 3-án látta meg a napvilágot Bologna közelében. Még mindig friss, fiatalos, energiával, humorral teli. A Staatsoper Cosí fan tutte előadásán a nézőtéri széksorok között karnyújtásnyira énekelve- gesztikulálva közeli ismerősnek tűnik. Ruggero Raimondi karakter a javából: külsőre kissé Scarpia, beszélgetéskor bölcs és megnyerő Vittoria de Sica, megmosolyogható- sajnálható Mustafa, bűvkörének köszönhetően hetven felé is hiteles Don Giovanni - és örök homo ludens, akiben megmaradt a színpad játszadozó-álmodozó gyermeke. Nem rontotta meg a világ teljesítményés pénzhajhászása, türelmes ember, biztos pillér, akire mindig számítani lehet. - A Tosca Scarpiájaként a veronai Arénában - Szerencsés művésznek mondhatom magam, mert mindig abban a szerepben hiszek, amit éppen énekelek. Volt, aki Falstaffot művészi pályám beteljesedésének találta. De Fülöpöt, Borisz Godunovot, Don Giovannit, Jagót is szívesen énekelem. Különösen kedvesek számomra Rossini buffo-figurái. Az Olasz nő Algírban vagy A török Itáliában módot ad a komikumra, bár e szerepeknek sok drámai, emberi oldala is van. Éppen ez a kihívás: az esendő embert megformálni. - Lehet, hogy a Don Giovanni még ennél is több? Loosey operafilmje bejárta a világot! - Nos, talán igaz. Egy ilyen nagyfiú, mint én, nem várta volna, hogy még „szexinek" is tartsák, ugyanis ezt a jelzőt is megkaptam a „lélegzetelállító" kíséretében. A szerephez valóban fűz valamiféle intim viszony. Oly sokféle interpretációban játszottam már, hogy kifogytam az ötletekből. Ilyenkor jó kissé pihentetni a szerepet, hogy újra elővéve milyen hatást vált ki belőlünk. A megfogalmazás magától adódott. Megfáradt, kiégett, idős Giovannit még nem énekeltem. Lehet, hogy aktuális lenne? Másrészről, még nem vagyok öregember! - Pályakezdése a „véletlen műve volt" vagy „segítséggel" történt? - Valójában a képzőművészet érdekelt, és ha már zene, a zongora. A mammonnal jó viszonyban álló szüleim azonban hallani sem akartak anyagilag ennyire bizonytalan pályáról. Banktisztviselőnek szántak, remélve, majd magasra kapaszkodom a hierarchia létráján. Nagymamám aztán bemutatott Francesco Molinari- Pradellinek. A nagynevű karmester bátran jövendölt: „A fiú a hangjával fog pénzt keresni." Nem igazán hittem jóslatában, de meg akartam úszni a banki kényszermunkát. Rómába kerültem, majd a bolognai Szent Cecília Akadémiára éneket tanulni. Molinari-Pradelli pedig sokat segített hangom óvatos felépítésében, a szerepek ésszerű megválasztásában. Ő hívott meg később Don Giovanniként Bolognába, 1968-69-ben a Lucrezia Borgia előadására. A Metropolitanben 1970-ben debütáltam. - Azért választotta az énekesi pályát, mert másképp viszonyult a pénzhez, mint szülei? - Ezt azért nem mondanám! A pénzt számolatlanul szeretem, a matematika ugyanis nem erős oldalam. Hála Istennek, futja annyira, hogy családommal több évtizede Monte- Carlóban élek! - Korán kezdte énekelni a nagy szerepeket, valójában a színpadon tanulta az éneklés mesterségét. - Bár remek tanáraimmal igazán szerencsés voltam, az énekes az iskolapadban keveset tanul: technikát talán, elméleti háttérismeretet, zenetörténetet, operairodalmat. Az interpretáció művészetét, a hangjegyekkel való expresszív munkát Maria Teresa Pediconinak köszönhettem. De az igazi tudást a nagy énekesek társaságában sajátítottam el. Fascioninak hívták színész-mesteremet, aki megtanított, hogy az éneklés ne csak zenélés legyen számomra, hanem helyesen mozogjak a színpadon. Vagyis hogy az éneket más „ábrázolásművészeti elemnek" is kísérnie kell. Az operaénekes személyiség egy adott történetben elhelyezve, akinek a színpadról nemcsak hangjával, de mozgásával is közvetíteni kell a mondanivalót. - Kik voltak azok a karmesterek, akiktől tanult és akiket emberileg, művészileg is kedvelt? - Claudio Abbadóval sokat dolgoztam, tanáromnak és barátomnak vallom őt. De Claudio nem szeret beszélni. Annál többet mond a kezével, mozdulataival, egész zenei gyakorlatával. Karajannal azért nevezném fantasztikusnak az együttműködést, mert megtanított a hangok színére. Ahogy briliánsan játszó berlini filharmonikusai a pianókat és pianissimókat kezelik, életre keltik a mesterműveket. Engem is bátorított a piano-éneklésre, ami a zenei színskálámat szélesítette. Ez a művészet nemcsak sok énekes, de sok karmester számára is ismeretlen ma. Általános problémának látom, hogy a nagy operaházak gyorsan felfedeznek tehetségeket, favorizálják, új és újabb szerepekre kényszerítik őket, mert nevük jó nézettséget biztosít, a közönség pedig nem kritikus, csak tapsol. Az énekes viszont, ha nem elég megalapozott a technikája, könnyen bajba kerülhet a hangjával. Mindez a legtöbb karmestert nem érdekli. A fiatal énekművész manapság jó, ha az összpróbán találkozik a dirigenssel. Abbado, Mehta - mint anno Toscanini - heteken át foglalkoztak velünk zongorakísérettel. Ma sok karmester különbséget sem tud tenni igazán bariton és basszbariton között. Zongorapróbák pedig nincsenek. - Ön nemcsak játssza, de át is érzi, elemzi az énekelendő figurát. - Leginkább Mózes szerepében. Katolikus vagyok, a téma vallástörténetileg is érdekelt. Pier Luigi Pizzi müncheni rendezésében azonban már szinte sok volt a misztikumból. Megborzongatott az akarat és erő érző embere Mózes figurájában. Vagy Fülöp királyként szinte elborzasztott a hatalom tragikus megfogalmazódása, a hatalmas király frusztrált magáramaradottsága, aki saját akaratból vagy kényszerűségből képes volt saját fia ellen cselekedni. De jó, hogy engem ilyentől megkímélt a sors! Scarpiát viszont kevésbé vettem tragikusra, mint amilyen. Ő tehetséges politikus: letérdel a Madonna előtt, de kínozza a rabokat. Jéghideg számítással tökéletes sakkjátszmában irányítja a sors fordulatait. Úgy játszik Toscával, mint macska az egérrel. Pechére mégis rajtaveszt. A szerep emberileg meggyötör, hangilag igénybe vesz. - Nem látni különösebben formabontó produkciókban... - Nem kell mindenkinek mindent elénekelni. Én szeretem az álmokat, a szép kosztümöket, a színpadi hatást, tüzet-vizet, a fantáziadús színpadképeket. A mindenáron történő modernkedés csak a tartalom vesztéséhez vezet. Az „akciónak" az énekben kell megfogalmazódnia. Az operaműfaj számomra egy álom, és mivel a belcanto műfajából jövök, a modern operához nincs is affinitásom. Amit viszont csinálok, azt perfekcionista módon igyekszem csinálni. Caruso, Saljapin, Callas tudták igazán, mi is a cantante espressivo, ők karizmatikus művészek voltak. Számomra ez a művészet realitása. A nézőtérről pedig nem kapod vissza mindig üzeneted. Sokan csak a spektákulumra figyelnek. A hétköznapok realitását ezzel szemben csöndes családi körben, feleségemmel, négy gyermekemmel szeretem, és még mindig bizakodón tekintek előre! Reviczky Katalin (Bécs)
A mûvészet realitása Négyszemközt Ruggero Raimondival /Új Ember, 2009.10.18./ „Még nem vagyok öregember!"- tiltakozik az olasz Saljapin, aki 1941. október 3-án látta meg a napvilágot Bologna közelében. Még mindig friss, fiatalos, energiával, humorral teli. A Staatsoper Cosí fan tutte előadásán a nézőtéri széksorok között karnyújtásnyira énekelve- gesztikulálva közeli ismerősnek tűnik. Ruggero Raimondi karakter a javából: külsőre kissé Scarpia, beszélgetéskor bölcs és megnyerő Vittoria de Sica, megmosolyogható- sajnálható Mustafa, bűvkörének köszönhetően hetven felé is hiteles Don Giovanni - és örök homo ludens, akiben megmaradt a színpad játszadozó-álmodozó gyermeke. Nem rontotta meg a világ teljesítményés pénzhajhászása, türelmes ember, biztos pillér, akire mindig számítani lehet. - A Tosca Scarpiájaként a veronai Arénában - Szerencsés művésznek mondhatom magam, mert mindig abban a szerepben hiszek, amit éppen énekelek. Volt, aki Falstaffot művészi pályám beteljesedésének találta. De Fülöpöt, Borisz Godunovot, Don Giovannit, Jagót is szívesen énekelem. Különösen kedvesek számomra Rossini buffo-figurái. Az Olasz nő Algírban vagy A török Itáliában módot ad a komikumra, bár e szerepeknek sok drámai, emberi oldala is van. Éppen ez a kihívás: az esendő embert megformálni. - Lehet, hogy a Don Giovanni még ennél is több? Loosey operafilmje bejárta a világot! - Nos, talán igaz. Egy ilyen nagyfiú, mint én, nem várta volna, hogy még „szexinek" is tartsák, ugyanis ezt a jelzőt is megkaptam a „lélegzetelállító" kíséretében. A szerephez valóban fűz valamiféle intim viszony. Oly sokféle interpretációban játszottam már, hogy kifogytam az ötletekből. Ilyenkor jó kissé pihentetni a szerepet, hogy újra elővéve milyen hatást vált ki belőlünk. A megfogalmazás magától adódott. Megfáradt, kiégett, idős Giovannit még nem énekeltem. Lehet, hogy aktuális lenne? Másrészről, még nem vagyok öregember! - Pályakezdése a „véletlen műve volt" vagy „segítséggel" történt? - Valójában a képzőművészet érdekelt, és ha már zene, a zongora. A mammonnal jó viszonyban álló szüleim azonban hallani sem akartak anyagilag ennyire bizonytalan pályáról. Banktisztviselőnek szántak, remélve, majd magasra kapaszkodom a hierarchia létráján. Nagymamám aztán bemutatott Francesco Molinari- Pradellinek. A nagynevű karmester bátran jövendölt: „A fiú a hangjával fog pénzt keresni." Nem igazán hittem jóslatában, de meg akartam úszni a banki kényszermunkát. Rómába kerültem, majd a bolognai Szent Cecília Akadémiára éneket tanulni. Molinari-Pradelli pedig sokat segített hangom óvatos felépítésében, a szerepek ésszerű megválasztásában. Ő hívott meg később Don Giovanniként Bolognába, 1968-69-ben a Lucrezia Borgia előadására. A Metropolitanben 1970-ben debütáltam. - Azért választotta az énekesi pályát, mert másképp viszonyult a pénzhez, mint szülei? - Ezt azért nem mondanám! A pénzt számolatlanul szeretem, a matematika ugyanis nem erős oldalam. Hála Istennek, futja annyira, hogy családommal több évtizede Monte- Carlóban élek! - Korán kezdte énekelni a nagy szerepeket, valójában a színpadon tanulta az éneklés mesterségét. - Bár remek tanáraimmal igazán szerencsés voltam, az énekes az iskolapadban keveset tanul: technikát talán, elméleti háttérismeretet, zenetörténetet, operairodalmat. Az interpretáció művészetét, a hangjegyekkel való expresszív munkát Maria Teresa Pediconinak köszönhettem. De az igazi tudást a nagy énekesek társaságában sajátítottam el. Fascioninak hívták színész-mesteremet, aki megtanított, hogy az éneklés ne csak zenélés legyen számomra, hanem helyesen mozogjak a színpadon. Vagyis hogy az éneket más „ábrázolásművészeti elemnek" is kísérnie kell. Az operaénekes személyiség egy adott történetben elhelyezve, akinek a színpadról nemcsak hangjával, de mozgásával is közvetíteni kell a mondanivalót. - Kik voltak azok a karmesterek, akiktől tanult és akiket emberileg, művészileg is kedvelt? - Claudio Abbadóval sokat dolgoztam, tanáromnak és barátomnak vallom őt. De Claudio nem szeret beszélni. Annál többet mond a kezével, mozdulataival, egész zenei gyakorlatával. Karajannal azért nevezném fantasztikusnak az együttműködést, mert megtanított a hangok színére. Ahogy briliánsan játszó berlini filharmonikusai a pianókat és pianissimókat kezelik, életre keltik a mesterműveket. Engem is bátorított a piano-éneklésre, ami a zenei színskálámat szélesítette. Ez a művészet nemcsak sok énekes, de sok karmester számára is ismeretlen ma. Általános problémának látom, hogy a nagy operaházak gyorsan felfedeznek tehetségeket, favorizálják, új és újabb szerepekre kényszerítik őket, mert nevük jó nézettséget biztosít, a közönség pedig nem kritikus, csak tapsol. Az énekes viszont, ha nem elég megalapozott a technikája, könnyen bajba kerülhet a hangjával. Mindez a legtöbb karmestert nem érdekli. A fiatal énekművész manapság jó, ha az összpróbán találkozik a dirigenssel. Abbado, Mehta - mint anno Toscanini - heteken át foglalkoztak velünk zongorakísérettel. Ma sok karmester különbséget sem tud tenni igazán bariton és basszbariton között. Zongorapróbák pedig nincsenek. - Ön nemcsak játssza, de át is érzi, elemzi az énekelendő figurát. - Leginkább Mózes szerepében. Katolikus vagyok, a téma vallástörténetileg is érdekelt. Pier Luigi Pizzi müncheni rendezésében azonban már szinte sok volt a misztikumból. Megborzongatott az akarat és erő érző embere Mózes figurájában. Vagy Fülöp királyként szinte elborzasztott a hatalom tragikus megfogalmazódása, a hatalmas király frusztrált magáramaradottsága, aki saját akaratból vagy kényszerűségből képes volt saját fia ellen cselekedni. De jó, hogy engem ilyentől megkímélt a sors! Scarpiát viszont kevésbé vettem tragikusra, mint amilyen. Ő tehetséges politikus: letérdel a Madonna előtt, de kínozza a rabokat. Jéghideg számítással tökéletes sakkjátszmában irányítja a sors fordulatait. Úgy játszik Toscával, mint macska az egérrel. Pechére mégis rajtaveszt. A szerep emberileg meggyötör, hangilag igénybe vesz. - Nem látni különösebben formabontó produkciókban... - Nem kell mindenkinek mindent elénekelni. Én szeretem az álmokat, a szép kosztümöket, a színpadi hatást, tüzet-vizet, a fantáziadús színpadképeket. A mindenáron történő modernkedés csak a tartalom vesztéséhez vezet. Az „akciónak" az énekben kell megfogalmazódnia. Az operaműfaj számomra egy álom, és mivel a belcanto műfajából jövök, a modern operához nincs is affinitásom. Amit viszont csinálok, azt perfekcionista módon igyekszem csinálni. Caruso, Saljapin, Callas tudták igazán, mi is a cantante espressivo, ők karizmatikus művészek voltak. Számomra ez a művészet realitása. A nézőtérről pedig nem kapod vissza mindig üzeneted. Sokan csak a spektákulumra figyelnek. A hétköznapok realitását ezzel szemben csöndes családi körben, feleségemmel, négy gyermekemmel szeretem, és még mindig bizakodón tekintek előre! Reviczky Katalin (Bécs)
2005 szivárványarc 2009-11-04 14:54:24 [Válasz erre: 2003 Sieglinde_ 2009-10-12 22:04:25]
Alátámasztanám,IAN BOSTRIDGE szenzációs,aki nem ismerné,üsse be a nevét a 'youtube'-on,ajánlanám töle Schubert:der Zwerg c.dalát!
Alátámasztanám,IAN BOSTRIDGE szenzációs,aki nem ismerné,üsse be a nevét a 'youtube'-on,ajánlanám töle Schubert:der Zwerg c.dalát!
2004 Sieglinde_ 2009-10-13 21:30:21
(Igaz is, a topiccímből hiányoznak a kőfaragók és a balett-táncosok...)
(Igaz is, a topiccímből hiányoznak a kőfaragók és a balett-táncosok...)
2003 Sieglinde_ 2009-10-12 22:04:25
Újabb keletű kedvencek... Stephen Milling - aranyos, naiv, szeretnivaló Fasolt. Ha én lennék Freia... :) Amúgy meg brutális vadállat Hunding. Mindezt remek hangon. És állítólag Fülöpnek is jó... (de elmennék Koppenhágába... szemét mázlisták) Ian Bostridge - gyönyörű tenorhang és semmi bömbölés. Ezt manapság nem sok énekesről lehet elmondani. Kulturált, úriember, Britten-hang, és még dalokat is tud... pont ez kell ahhoz, hogy szeressek egy tenort. Sten Byriel - szintén a koppenhágai opera embere. Mit mondjak, ritka, hogy én egy Alberichért ennyire odalegyek! Szép hang, és mer énekelni. A legtöbb Albi a nagy karakterizálásban pont ezt felejti el. Meg sármos is, bár ezt igyekeztek fantomos sminkkel ellensúlyozni. Nem annyira új, de Furlanetto mindig újra elbűvöl. Legutóbb éppen azzal, hogy micsoda Főinkvizítor is tud ő lenni, ha éppen nem Fülöp.
Újabb keletű kedvencek... Stephen Milling - aranyos, naiv, szeretnivaló Fasolt. Ha én lennék Freia... :) Amúgy meg brutális vadállat Hunding. Mindezt remek hangon. És állítólag Fülöpnek is jó... (de elmennék Koppenhágába... szemét mázlisták) Ian Bostridge - gyönyörű tenorhang és semmi bömbölés. Ezt manapság nem sok énekesről lehet elmondani. Kulturált, úriember, Britten-hang, és még dalokat is tud... pont ez kell ahhoz, hogy szeressek egy tenort. Sten Byriel - szintén a koppenhágai opera embere. Mit mondjak, ritka, hogy én egy Alberichért ennyire odalegyek! Szép hang, és mer énekelni. A legtöbb Albi a nagy karakterizálásban pont ezt felejti el. Meg sármos is, bár ezt igyekeztek fantomos sminkkel ellensúlyozni. Nem annyira új, de Furlanetto mindig újra elbűvöl. Legutóbb éppen azzal, hogy micsoda Főinkvizítor is tud ő lenni, ha éppen nem Fülöp.
2002 macskás 2009-10-11 21:51:40
2002
2002
2001 piazzetta 2009-09-11 23:25:44 [Válasz erre: 1999 bermuda 2009-09-10 20:24:38]
Hát, igen, ami azt illeti, van személyes ízlés (persze, milyen más lehetne még?), és van közszolgálat, rádió formájában, ahol ettől jó ízlésű ember eltekint, hiszen nem saját maga elfogultságaiban kíván nyilvánosan gyönyörködni, hanem másoknak örömöt szerezni. Nem elég, hogy valamilyen végtelenített magnószalagról (valójában merevlemezről) halljuk évek óta ugyanazokat előadókat(London Mozart Players with Matthias Bamert és még néhány tucat mást), és többnyire ugyanazokkal a művekkel - én már TÖBB TUCATSZOR HALLOTTAM pl. Schumann op. 44 kvintett 3. tételét stb stb unalmas lenne tovább sosolni... Ennél unalmasabb már csak hallgatni, és mérgelődni. De van, ami egyenesen elképeszt, ez pedig a műsorvezetők, akik ugyanahhoz a műhöz nem szégyellik ugyanazokat a gyermeteg történeteket huszadjára is feltálalni. Általános iskolás tanáromtól száz évvel ezelőtt is hallottam már, hogy Bach csak azért nem lett orgonista Lübeckben, mert Buxtehude csúnya leányát kellett volna elvennie. Hogy a fenébe nem unja ezt százszor elmondani humor gyanánt egy ember, aki ráadásul a zeneakadémián tanít. Szerencsételen diákok...Minden zenész ilyen szellemi munícióval van ellátva?
Hát, igen, ami azt illeti, van személyes ízlés (persze, milyen más lehetne még?), és van közszolgálat, rádió formájában, ahol ettől jó ízlésű ember eltekint, hiszen nem saját maga elfogultságaiban kíván nyilvánosan gyönyörködni, hanem másoknak örömöt szerezni. Nem elég, hogy valamilyen végtelenített magnószalagról (valójában merevlemezről) halljuk évek óta ugyanazokat előadókat(London Mozart Players with Matthias Bamert és még néhány tucat mást), és többnyire ugyanazokkal a művekkel - én már TÖBB TUCATSZOR HALLOTTAM pl. Schumann op. 44 kvintett 3. tételét stb stb unalmas lenne tovább sosolni... Ennél unalmasabb már csak hallgatni, és mérgelődni. De van, ami egyenesen elképeszt, ez pedig a műsorvezetők, akik ugyanahhoz a műhöz nem szégyellik ugyanazokat a gyermeteg történeteket huszadjára is feltálalni. Általános iskolás tanáromtól száz évvel ezelőtt is hallottam már, hogy Bach csak azért nem lett orgonista Lübeckben, mert Buxtehude csúnya leányát kellett volna elvennie. Hogy a fenébe nem unja ezt százszor elmondani humor gyanánt egy ember, aki ráadásul a zeneakadémián tanít. Szerencsételen diákok...Minden zenész ilyen szellemi munícióval van ellátva?
2000 eccerű 2009-09-11 09:11:35
2000
2000
1999 bermuda 2009-09-10 20:24:38 [Válasz erre: 1998 piazzetta 2009-09-10 19:41:23]
Teljesen egyetértek megjegyzéseddel, s nem csupán DFD ügyben.... Jómagam ugy gondolom hogy van kb.3-4 énekes,(én az operákat figyelem) akinek albuma a szerkesztők kezeügyében van , s csak őket lehet hallani. Pl.már kivülről fújom, ha Bajazzok prolog, akkor Jose Van Damm , ha tenor akkor Domingo, ha szoprán Gheorghiu ....szeretem őket, de más énekes megismerésére egyszerűen nincs lehetőség.
Teljesen egyetértek megjegyzéseddel, s nem csupán DFD ügyben.... Jómagam ugy gondolom hogy van kb.3-4 énekes,(én az operákat figyelem) akinek albuma a szerkesztők kezeügyében van , s csak őket lehet hallani. Pl.már kivülről fújom, ha Bajazzok prolog, akkor Jose Van Damm , ha tenor akkor Domingo, ha szoprán Gheorghiu ....szeretem őket, de más énekes megismerésére egyszerűen nincs lehetőség.
1998 piazzetta 2009-09-10 19:41:23 [Válasz erre: 1967 appassionato 2009-06-25 13:51:04]
Kedvenc énekesem: Dietrich-Fischer Diskau? Úgy látszik, telnek az évetizedek, – lassan az évszázadok is – , de csak muszáj, hogy mindig ő legyen az első helyen a kedvencek között. Kíváncsi vagyok, máshol is ilyen kultusza van, mint nálunk, Magyarországon. Már ha Magyarország az a Bartók Rádió. Mindenesetre, amíg mindenféle Lied-et, sőt, Mélodie-t-egyebet (külön kiemeli a kritikus az autentikus, idegen nyelvű idiomatikus kiejtést!) kizárólag az ő előadásában lehet hallani évtizedek óta a Bartókon – ha nagy ritkán adnak ilyet –, amíg a Muzsikáló délután örökké önmagát ismétlő műsorvezetőjétől nem egyszer hallottam, hogy „hát nem tudom, de nekem ha dal, akkor Fischer-Disakau”, addig az átlagember el sem tudja képzelni, más is énekelhet jól dalokat. Azt sem, hogy ilyenek több százan lehetnek jelenleg is, elérhető, remek CD-ken. Mindebből semmi nem jut el ide hozzánk, kizárólag a nagy DFD. Megkockáztatom, a francia mélodie-nak nem ő a legautentikusabb előadója, sem a Kékszakállúé magyarul stb stb. Minden zsenialitása ellenére, sőt, minden kiveséző, szótagoló, olykor szájbarágó éneklése ellenére, sokszor volt az a benyomásom őt hallgatva, hogy iskolapadban ülök, de olyan is, hogy totális félreértés áldozata, nem is érti, mit énekel, vagy teljesen félreérti.
Kedvenc énekesem: Dietrich-Fischer Diskau? Úgy látszik, telnek az évetizedek, – lassan az évszázadok is – , de csak muszáj, hogy mindig ő legyen az első helyen a kedvencek között. Kíváncsi vagyok, máshol is ilyen kultusza van, mint nálunk, Magyarországon. Már ha Magyarország az a Bartók Rádió. Mindenesetre, amíg mindenféle Lied-et, sőt, Mélodie-t-egyebet (külön kiemeli a kritikus az autentikus, idegen nyelvű idiomatikus kiejtést!) kizárólag az ő előadásában lehet hallani évtizedek óta a Bartókon – ha nagy ritkán adnak ilyet –, amíg a Muzsikáló délután örökké önmagát ismétlő műsorvezetőjétől nem egyszer hallottam, hogy „hát nem tudom, de nekem ha dal, akkor Fischer-Disakau”, addig az átlagember el sem tudja képzelni, más is énekelhet jól dalokat. Azt sem, hogy ilyenek több százan lehetnek jelenleg is, elérhető, remek CD-ken. Mindebből semmi nem jut el ide hozzánk, kizárólag a nagy DFD. Megkockáztatom, a francia mélodie-nak nem ő a legautentikusabb előadója, sem a Kékszakállúé magyarul stb stb. Minden zsenialitása ellenére, sőt, minden kiveséző, szótagoló, olykor szájbarágó éneklése ellenére, sokszor volt az a benyomásom őt hallgatva, hogy iskolapadban ülök, de olyan is, hogy totális félreértés áldozata, nem is érti, mit énekel, vagy teljesen félreérti.
1997 Kanteletar 2009-08-30 23:01:45 [Válasz erre: 1995 tiramisu 2009-08-30 22:40:55]
No de kérem, mindenkit érhet balett-est!
No de kérem, mindenkit érhet balett-est!
1996 macskás 2009-08-30 22:43:49 [Válasz erre: 1995 tiramisu 2009-08-30 22:40:55]
:)))))))))))))))))))))))
:)))))))))))))))))))))))
1995 tiramisu 2009-08-30 22:40:55 [Válasz erre: 1994 macskás 2009-08-30 22:28:35]
Nem-nem! DALET és BALESTT (mert múltidő !)
Nem-nem! DALET és BALESTT (mert múltidő !)
1994 macskás 2009-08-30 22:28:35 [Válasz erre: 1991 Kanteletar 2009-08-30 18:52:51]
A hosszabb szó: operabalett:))))
A hosszabb szó: operabalett:))))
1991 Kanteletar 2009-08-30 18:52:51 [Válasz erre: 1990 tiramisu 2009-08-30 18:06:50]
De kár, hogy javítottad! A DALET majdnem olyan volt, mint a BALET(t), és a csilláron lógáshoz nagyon jól hozzá lehetett képzelni... :))
De kár, hogy javítottad! A DALET majdnem olyan volt, mint a BALET(t), és a csilláron lógáshoz nagyon jól hozzá lehetett képzelni... :))
1989 tiramisu 2009-08-30 17:26:31 [Válasz erre: 1987 zuniga 2009-08-02 09:26:57]
Az Erkel-beli daletján a csilláron is lógtak.... Emlékszel mikor is volt ?
Az Erkel-beli daletján a csilláron is lógtak.... Emlékszel mikor is volt ?
1988 Búbánat 2009-08-30 16:13:22
„A sorsszerû döntések odafent születnek!” Nyári beszélgetés Michael Schadéval /Új Ember, 2009. augusztus 16-23.) A negyvennégy éves genfi születésű tenor Németországban és Kanadában tanult. Már diákkorában gyakran állt a New York-i Curtis Institute of Music színpadán. Leggyakrabban Bologna, Pesaro és San Francisco operáiban énekel, de legszívesebben Bécsben tartózkodik, ahol nemrég Kammersänger (kamaraénekes) címet kapott. Németül, franciául, angolul, olaszul beszél, de énekel cseh nyelven is - és ismeri a bécsi dialektust. Talán ezért is érzi mindenki közeli barátjának a Staatsoperben: Schade mindenki Michaelje, akinek mindenkihez van egy kedves szava. Tréfás kedvű, de a sok ismert és megszólított operasztár között talán a legnagyobb komolysággal dönt szerepválasztásában. Az eredmény: változatos repertoár és állandóan fejlődő hang. Nyughatatlan, örökmozgó, minden rendezői ötletre kapható. Biciklin érkezik, állandóan csörgő mobiltelefonnal. Hiába, a nyolc csemete Kanadában maradt... - Herr Kammersänger, csak két kerékre futja a Staatsoperben kapott gázsiból? - Gyorsabb, környezetkímélőbb, és ma még nem sportoltam. E házban való debütálásomhoz is stílszerű ez a mobilitás. 1992 szeptemberében éppen előénekeltem Holender igazgatónál, amikor váratlanul megkérdezte: - Mit csinál holnap este? (Ő már tudta, hogy Ramon Vargas lemondta fellépését A sevillai borbélyban.) Mert akkor holnap énekel! Másnapra aláírt szerződés köt Stuttgartba - szabadkoztam. Mire ő: Csak jöjjön, én intézkedem, az igazgató jó barátom... - Két évvel később már belopta magát a Theater an der Wien publikumának szívébe: a Muti vezényelte emlékezetes Cosí fan tuttéban. Beindult a „nagyüzem", amelynek állandó állomásai azóta is: a MET, a Scala, a chicagói opera, a londoni Covent Garden, Salzburg... - számtalan szerep. Hogy lehet, hogy a Don Giovanni Don Ottavióját nem kedveli? - Nem tisztességes, amikor egy szerelmes férfi mindent megígér kedvesének, miközben maga sem gondolja komolyan. Egyedül állsz a színpadon, és nem teszel semmit. Nem jó a közérzetem. Aztán a zeneszerzőre gondolok, hisz nem én vagyok a főszereplő. Érte történik az előadás. - Egy másik helyzet is adódott életében, amikor éppen a statikus állapot ragadta magával. A 2002-es salzburgi Kusej-rendezés... - Szeretem azt a kedves bolondot! Amikor ott először megláttam a debütáló Anna Netrebkót baby dollban a színpadon, elállt a lélegzetem. Kusej biztatott: szegény éppen elvesztette az édesapját. Vigasztald meg! A helyzetet bizarrnak éreztem, dehogyis mertem volna közeledni Annához! Az előadás persze kirobbanó siker lett, és nemzetközi karrierje üstökösként emelkedett a magasba. Anna az a partner, aki veszi a lapot, visszapasszolja a labdát - hogy a foci nyelvével éljek. Ez a készség pedig jó színpadi atmoszférát teremt. Nála 2002-ben döntött úgy a Jóisten, hogy elindítja a siker útján. - Ha már a partnernőknél tartunk, mostanában gyakran énekli: „Grüß mir die Frauen im schönen Wien!" - Kálmán Imre Marica grófnőjére gondol! Thomas Angyan, a Musikverein nagyszerű igazgatója úgy döntött, elevenítsünk fel egy darabka bécsi múltat, ami sajnos egyre inkább a feledés homályába vész. A koncert címe: Wien, Wien, nur Du allein! Már korábban is énekeltem a Filharmonikusokkal bécsi dalciklust, nemrég éppen Kanadában. Olyan ez, mint a Sachertorta. Sok finom utánzata van, de a legkiválóbb mégis az eredeti recept szerint készült. Ezt remélem én is a genius locitól. Sokféle operát énekel, de a dalirodalmat legalább annyira szereti. Egyik nyilatkozata szerint „minden egyes dal olyan, mint egy miniopera, ugyanolyan komolyan kell venni". - Vagy inkább minidráma, ha a Schubert-dalokra gondolunk. Legutóbb Grafeneggben Rudi Buchbinder kísért. - A Szép molnárné előadásában annyira érződött szenvedélye, hogy a nézőt szinte meglebbentette a téboly szele. - Hát nem bizarr a helyzet? A molnársegéd saját mesterének lányába szerelmes. Olyan lehetett ez akkoriban, mintha az a bolond ötletem támadt volna, hogy Lady Dianának udvaroljak. Elérhetetlen piedesztálon állt előtte a nő, egy egészen más világ képviselőjeként. - Ön mélyen érző művészként átélve interpretálja szerepét. Ugyanakkor nem szereti meghallgatni saját magát. Perfekcionista, vagy talán szégyelli érzelmeit? - Élő felvételt visszahallgatni kínzással felérő. Én is drukkolok, vajon ki tudom-e vágni a magas hangot, elég árnyalt-e az előadásmód? Stúdiófelvételnél más a helyzet, a fejhallgatón öblös, komfortos hangot hall az énekes, ahol minden tökéletes. - Amennyire nagy hangsúlyt fektet a tanulásra, hallottam, annyira nem szereti hallgatni a nagy elődök interpretációit. Miért? - A legrosszabb, amit egy énekes tehet, ha megpróbál belebújni más példakép, neves előd bőrébe. Természetellenes lesz, és a hangjának is árthat. Fogadjuk el az ég adományát úgy, ahogy azt kaptuk, és próbáljunk meg jól gazdálkodni vele! - Mitől lesz valaki sztár? - Sok fiatal művésszel dolgozom, és figyelem őket. A kezdő igyekszik mindent megtenni, hogy az alkalmasságát mutassa. Ez készenléti állapotot jelent, de a döntés fentről jön. Talán minél kollegiálisabb valaki, annál gyorsabban következik be a nagy pillanat. A tehetség dönti el, kiből lesz jó énekes. Hogy kiből lehet sztár? Akit felkap a média, aki divatba jön, akinek ügyesebb a menedzsere. Ha valaki Ferrariban ül, az emberek azonnal Schumacherhez hasonlítják. Én boldog vagyok szerény Mozart-fiákeremben. - Amennyire szereti Mozartot, annyira ódzkodik Verditől, miért? - Verdit élvezzék csak a kollégák, nekem elég a Requiem. A Mozart-Richard Strauss-Wagner vonal testreés hangomra szabottabb! Mozart fejleszti, hajlékonyan tartja a hangot. Lehetővé teszi a szép éneklést, amely a szívből jön; Maria Callas volt ennek kimagasló művésze. Szeretek kirándulni az oratórium- és dalirodalomban: Beethoven, Haydn, Elgar, Schmidt, Berg, Massanet következő munkáim. Persze mindenkiben dolgozik a becsvágy, megmutatni, mire képes. De soha ne legyünk hűtlenek önmagunkhoz és hangunkhoz! Hallgassunk az ösztönünkre és az eszünkre, konzultáljunk intendánssal, karmesterrel, én is így tettem Mutival, Harnoncourttal, Franz Welser-Mösttel. De leginkább mégis az őrangyalomra hallgatok. A sorsszerű döntések odafent születnek. Az énekes teste érzékeny hangszer. Beszívja és „feldolgozza" a levegőt - de a hogyan a Jóisten döntése. - Lámpalázas előadó, de mindig áldoz figyelmet, türelmet, időt a partnereire is... - A legkiválóbb pályatársakkal állhattam már eddig is színpadon, és a legnagyszerűbb elhunytak óvták lépéseimet. Almavivaként legutóbb Elina Garanca és Fritz Wunderlich volt a partnerem. Az öltöztető néni szeretettel simogatta meg grófi pelerinem, és áhítattal súgta: Művész úr, nézze csak meg a köpeny nyakát. A nagy Wunderlich neve állt ott belehímezve. Ha nem leszek sikeres, legalább abban a kitüntetésben volt részem, hogy viselhettem a híres köpenyt - vigasztaltam magam. Nem meditálok és nincs talizmánom. A premier izgalma ígéretes, az utolsó előadás izgalma pánikérzés, képes vagy-e megfékezni a lovat? Így megy ez a karrier végéig. Dolgozol, felkérnek, keresnek, nem kell ajánlkoznod. De ha nem keresnek többé, az a történet vége. Akkor talán intendáns leszek Veronában, vagy megtanulom Verdit is, hogy legalább még egyszer dolgozhassak Kusej rendezésében. A tapsot pedig fenntartással kell fogadni és meg kell hallani, mennyire jön szívből. Mert taps is sokféle létezik... (Michael Schade 2010. január 1-jén 19 órától Budapesten, a Művészetek Palotájának Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében lép fel, Haydn A teremtés című oratóriumában, Genia Kühmeier és Hanno Müller-Brachmann partnereként. A Freiburgi Barokk Zenekart és az Arnold Schoenberg Kórust Fischer Ádám vezényli.) Reviczky Katalin (Bécs)
„A sorsszerû döntések odafent születnek!” Nyári beszélgetés Michael Schadéval /Új Ember, 2009. augusztus 16-23.) A negyvennégy éves genfi születésű tenor Németországban és Kanadában tanult. Már diákkorában gyakran állt a New York-i Curtis Institute of Music színpadán. Leggyakrabban Bologna, Pesaro és San Francisco operáiban énekel, de legszívesebben Bécsben tartózkodik, ahol nemrég Kammersänger (kamaraénekes) címet kapott. Németül, franciául, angolul, olaszul beszél, de énekel cseh nyelven is - és ismeri a bécsi dialektust. Talán ezért is érzi mindenki közeli barátjának a Staatsoperben: Schade mindenki Michaelje, akinek mindenkihez van egy kedves szava. Tréfás kedvű, de a sok ismert és megszólított operasztár között talán a legnagyobb komolysággal dönt szerepválasztásában. Az eredmény: változatos repertoár és állandóan fejlődő hang. Nyughatatlan, örökmozgó, minden rendezői ötletre kapható. Biciklin érkezik, állandóan csörgő mobiltelefonnal. Hiába, a nyolc csemete Kanadában maradt... - Herr Kammersänger, csak két kerékre futja a Staatsoperben kapott gázsiból? - Gyorsabb, környezetkímélőbb, és ma még nem sportoltam. E házban való debütálásomhoz is stílszerű ez a mobilitás. 1992 szeptemberében éppen előénekeltem Holender igazgatónál, amikor váratlanul megkérdezte: - Mit csinál holnap este? (Ő már tudta, hogy Ramon Vargas lemondta fellépését A sevillai borbélyban.) Mert akkor holnap énekel! Másnapra aláírt szerződés köt Stuttgartba - szabadkoztam. Mire ő: Csak jöjjön, én intézkedem, az igazgató jó barátom... - Két évvel később már belopta magát a Theater an der Wien publikumának szívébe: a Muti vezényelte emlékezetes Cosí fan tuttéban. Beindult a „nagyüzem", amelynek állandó állomásai azóta is: a MET, a Scala, a chicagói opera, a londoni Covent Garden, Salzburg... - számtalan szerep. Hogy lehet, hogy a Don Giovanni Don Ottavióját nem kedveli? - Nem tisztességes, amikor egy szerelmes férfi mindent megígér kedvesének, miközben maga sem gondolja komolyan. Egyedül állsz a színpadon, és nem teszel semmit. Nem jó a közérzetem. Aztán a zeneszerzőre gondolok, hisz nem én vagyok a főszereplő. Érte történik az előadás. - Egy másik helyzet is adódott életében, amikor éppen a statikus állapot ragadta magával. A 2002-es salzburgi Kusej-rendezés... - Szeretem azt a kedves bolondot! Amikor ott először megláttam a debütáló Anna Netrebkót baby dollban a színpadon, elállt a lélegzetem. Kusej biztatott: szegény éppen elvesztette az édesapját. Vigasztald meg! A helyzetet bizarrnak éreztem, dehogyis mertem volna közeledni Annához! Az előadás persze kirobbanó siker lett, és nemzetközi karrierje üstökösként emelkedett a magasba. Anna az a partner, aki veszi a lapot, visszapasszolja a labdát - hogy a foci nyelvével éljek. Ez a készség pedig jó színpadi atmoszférát teremt. Nála 2002-ben döntött úgy a Jóisten, hogy elindítja a siker útján. - Ha már a partnernőknél tartunk, mostanában gyakran énekli: „Grüß mir die Frauen im schönen Wien!" - Kálmán Imre Marica grófnőjére gondol! Thomas Angyan, a Musikverein nagyszerű igazgatója úgy döntött, elevenítsünk fel egy darabka bécsi múltat, ami sajnos egyre inkább a feledés homályába vész. A koncert címe: Wien, Wien, nur Du allein! Már korábban is énekeltem a Filharmonikusokkal bécsi dalciklust, nemrég éppen Kanadában. Olyan ez, mint a Sachertorta. Sok finom utánzata van, de a legkiválóbb mégis az eredeti recept szerint készült. Ezt remélem én is a genius locitól. Sokféle operát énekel, de a dalirodalmat legalább annyira szereti. Egyik nyilatkozata szerint „minden egyes dal olyan, mint egy miniopera, ugyanolyan komolyan kell venni". - Vagy inkább minidráma, ha a Schubert-dalokra gondolunk. Legutóbb Grafeneggben Rudi Buchbinder kísért. - A Szép molnárné előadásában annyira érződött szenvedélye, hogy a nézőt szinte meglebbentette a téboly szele. - Hát nem bizarr a helyzet? A molnársegéd saját mesterének lányába szerelmes. Olyan lehetett ez akkoriban, mintha az a bolond ötletem támadt volna, hogy Lady Dianának udvaroljak. Elérhetetlen piedesztálon állt előtte a nő, egy egészen más világ képviselőjeként. - Ön mélyen érző művészként átélve interpretálja szerepét. Ugyanakkor nem szereti meghallgatni saját magát. Perfekcionista, vagy talán szégyelli érzelmeit? - Élő felvételt visszahallgatni kínzással felérő. Én is drukkolok, vajon ki tudom-e vágni a magas hangot, elég árnyalt-e az előadásmód? Stúdiófelvételnél más a helyzet, a fejhallgatón öblös, komfortos hangot hall az énekes, ahol minden tökéletes. - Amennyire nagy hangsúlyt fektet a tanulásra, hallottam, annyira nem szereti hallgatni a nagy elődök interpretációit. Miért? - A legrosszabb, amit egy énekes tehet, ha megpróbál belebújni más példakép, neves előd bőrébe. Természetellenes lesz, és a hangjának is árthat. Fogadjuk el az ég adományát úgy, ahogy azt kaptuk, és próbáljunk meg jól gazdálkodni vele! - Mitől lesz valaki sztár? - Sok fiatal művésszel dolgozom, és figyelem őket. A kezdő igyekszik mindent megtenni, hogy az alkalmasságát mutassa. Ez készenléti állapotot jelent, de a döntés fentről jön. Talán minél kollegiálisabb valaki, annál gyorsabban következik be a nagy pillanat. A tehetség dönti el, kiből lesz jó énekes. Hogy kiből lehet sztár? Akit felkap a média, aki divatba jön, akinek ügyesebb a menedzsere. Ha valaki Ferrariban ül, az emberek azonnal Schumacherhez hasonlítják. Én boldog vagyok szerény Mozart-fiákeremben. - Amennyire szereti Mozartot, annyira ódzkodik Verditől, miért? - Verdit élvezzék csak a kollégák, nekem elég a Requiem. A Mozart-Richard Strauss-Wagner vonal testreés hangomra szabottabb! Mozart fejleszti, hajlékonyan tartja a hangot. Lehetővé teszi a szép éneklést, amely a szívből jön; Maria Callas volt ennek kimagasló művésze. Szeretek kirándulni az oratórium- és dalirodalomban: Beethoven, Haydn, Elgar, Schmidt, Berg, Massanet következő munkáim. Persze mindenkiben dolgozik a becsvágy, megmutatni, mire képes. De soha ne legyünk hűtlenek önmagunkhoz és hangunkhoz! Hallgassunk az ösztönünkre és az eszünkre, konzultáljunk intendánssal, karmesterrel, én is így tettem Mutival, Harnoncourttal, Franz Welser-Mösttel. De leginkább mégis az őrangyalomra hallgatok. A sorsszerű döntések odafent születnek. Az énekes teste érzékeny hangszer. Beszívja és „feldolgozza" a levegőt - de a hogyan a Jóisten döntése. - Lámpalázas előadó, de mindig áldoz figyelmet, türelmet, időt a partnereire is... - A legkiválóbb pályatársakkal állhattam már eddig is színpadon, és a legnagyszerűbb elhunytak óvták lépéseimet. Almavivaként legutóbb Elina Garanca és Fritz Wunderlich volt a partnerem. Az öltöztető néni szeretettel simogatta meg grófi pelerinem, és áhítattal súgta: Művész úr, nézze csak meg a köpeny nyakát. A nagy Wunderlich neve állt ott belehímezve. Ha nem leszek sikeres, legalább abban a kitüntetésben volt részem, hogy viselhettem a híres köpenyt - vigasztaltam magam. Nem meditálok és nincs talizmánom. A premier izgalma ígéretes, az utolsó előadás izgalma pánikérzés, képes vagy-e megfékezni a lovat? Így megy ez a karrier végéig. Dolgozol, felkérnek, keresnek, nem kell ajánlkoznod. De ha nem keresnek többé, az a történet vége. Akkor talán intendáns leszek Veronában, vagy megtanulom Verdit is, hogy legalább még egyszer dolgozhassak Kusej rendezésében. A tapsot pedig fenntartással kell fogadni és meg kell hallani, mennyire jön szívből. Mert taps is sokféle létezik... (Michael Schade 2010. január 1-jén 19 órától Budapesten, a Művészetek Palotájának Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében lép fel, Haydn A teremtés című oratóriumában, Genia Kühmeier és Hanno Müller-Brachmann partnereként. A Freiburgi Barokk Zenekart és az Arnold Schoenberg Kórust Fischer Ádám vezényli.) Reviczky Katalin (Bécs)
1987 zuniga 2009-08-02 09:26:57
"Gundula Janovitz születésnapja." Kár, hogy kevesen ismerik(-ték) Magyarországon....
"Gundula Janovitz születésnapja." Kár, hogy kevesen ismerik(-ték) Magyarországon....
1986 Cilike 2009-07-20 19:37:14
Ezt én is nagyon szeretem, főleg a Bölcsődalt, de sajna szopránoknak nem való :-( Meghallgatnám egy alttal.
Ezt én is nagyon szeretem, főleg a Bölcsődalt, de sajna szopránoknak nem való :-( Meghallgatnám egy alttal.
1985 Sesto 2009-07-20 11:13:33
M. Mussorgsky, "Songs and Dances of Death" * BRIGITTE FASSBAENDER - mezzo soprano Gothenburg Symphony Orchestra - N. Järvi (Deutsche Grammophon - 1993)
M. Mussorgsky, "Songs and Dances of Death" * BRIGITTE FASSBAENDER - mezzo soprano Gothenburg Symphony Orchestra - N. Järvi (Deutsche Grammophon - 1993)
1984 Sesto 2009-07-12 13:54:07
Songs by Tchaikovsky, Mussorgsky, Rorem, Ives, Rautavaara, Charles * GERALD FINLEY - bass-baritone * JULIUS DRAKE - piano (Wigmore Hall - live - 2008)
Songs by Tchaikovsky, Mussorgsky, Rorem, Ives, Rautavaara, Charles * GERALD FINLEY - bass-baritone * JULIUS DRAKE - piano (Wigmore Hall - live - 2008)
1983 pszí 2009-07-07 23:19:44 [Válasz erre: 1982 pszí 2009-07-07 23:17:56]
Ez például már más kategória....: http://www.youtube.com/watch?v=cSEqQsAXbJw :-)
Ez például már más kategória....: http://www.youtube.com/watch?v=cSEqQsAXbJw :-)
1982 pszí 2009-07-07 23:17:56 [Válasz erre: 1980 macskás 2009-07-07 22:56:47]
De ez is borzalmas ám, és nem (csak) Bernstein miatt...
De ez is borzalmas ám, és nem (csak) Bernstein miatt...
1981 pszí 2009-07-07 23:16:16 [Válasz erre: 1980 macskás 2009-07-07 22:56:47]
Nem, hanem pl. ezzel: http://www.youtube.com/watch?v=imv2M64t_og Teljesen szétcincálta a művet.... :-S
Nem, hanem pl. ezzel: http://www.youtube.com/watch?v=imv2M64t_og Teljesen szétcincálta a művet.... :-S
1980 macskás 2009-07-07 22:56:47 [Válasz erre: 1979 pszí 2009-07-07 22:55:25]
A Hanna Schwartossal? Gwyneth Jones-szossal?
A Hanna Schwartossal? Gwyneth Jones-szossal?
1979 pszí 2009-07-07 22:55:25 [Válasz erre: 1978 macskás 2009-07-07 22:01:02]
Ez a videó azért volt meglepő számomra, mert még ilyen jól Bernsteintől Beethovent nem hallottam. :-) Engem igen, főleg az időskori élő IX. szimfóniával...
Ez a videó azért volt meglepő számomra, mert még ilyen jól Bernsteintől Beethovent nem hallottam. :-) Engem igen, főleg az időskori élő IX. szimfóniával...
1978 macskás 2009-07-07 22:01:02 [Válasz erre: 1977 pszí 2009-07-07 21:27:01]
Van egy olyan lemez, ahol magyaráz is:) Sony-kiadvány Én nagyon bírom a pasit, nem tud kiakasztani:)
Van egy olyan lemez, ahol magyaráz is:) Sony-kiadvány Én nagyon bírom a pasit, nem tud kiakasztani:)
