3979 parampampoli 2013-11-12 10:18:50
...öt énekest ...
...öt énekest ...
3978 parampampoli 2013-11-12 10:18:22 [Válasz erre: 3973 Ejj ejj 2013-11-12 00:50:06]
Ejj, ejj, eredj már vissza az operavilágba, és ott rontsd a levegőt, ne itt. Továbbá ne adj a számba olyan kijelentéseket, amelyket soha nem mondtam, nem írtam. Tanulj meg olvasni, és főleg: tanulj meg hallgatni. Mindkét értelemben. Tartani a szád, ha hülyeségeket akarsz írni, és hallgatni/hallani az énekeseket. Ne abból indulj ki, hogy hallottál öt énekeseket a maiak közül, akik nagyon tetszettek, mert nem hallottál másokat. Tanulld meg értékelni és tisztelni a múlt nagyjait, ők a viszonyítási alap, és maradnak örökre. A tieid csak reggeli pára, mely az első reggelen semmivé foszlik. Továbbá, és ez a legfontosabb: szállj le rólam, és foglalkozz kedves felmenőiddel, ne velem!
Ejj, ejj, eredj már vissza az operavilágba, és ott rontsd a levegőt, ne itt. Továbbá ne adj a számba olyan kijelentéseket, amelyket soha nem mondtam, nem írtam. Tanulj meg olvasni, és főleg: tanulj meg hallgatni. Mindkét értelemben. Tartani a szád, ha hülyeségeket akarsz írni, és hallgatni/hallani az énekeseket. Ne abból indulj ki, hogy hallottál öt énekeseket a maiak közül, akik nagyon tetszettek, mert nem hallottál másokat. Tanulld meg értékelni és tisztelni a múlt nagyjait, ők a viszonyítási alap, és maradnak örökre. A tieid csak reggeli pára, mely az első reggelen semmivé foszlik. Továbbá, és ez a legfontosabb: szállj le rólam, és foglalkozz kedves felmenőiddel, ne velem!
3977 Búbánat 2013-11-12 10:02:02
[url] http://mno.hu/grund/bartok-a-kekszakallu-1194693; Bartók, a Kékszakállú [/url] Mno,hu, 2013. november 11., hétfő 10:13, frissítve: hétfő 23:13 , szerző: Kiss Eszter Veronika „Az Erkel nagy megnyitó ceremóniája után ütős kezdésre számítottam, ehhez képest langyos és semmitmondó rendezés várt. Nem pontosan értettem, miért emelték egymás mellé a Mario és a Varázslót, valamint a Kékszakállút, amikor mindkettő nagyon nehéz mű, s egyszerűen kioltják egymás hatását.”
[url] http://mno.hu/grund/bartok-a-kekszakallu-1194693; Bartók, a Kékszakállú [/url] Mno,hu, 2013. november 11., hétfő 10:13, frissítve: hétfő 23:13 , szerző: Kiss Eszter Veronika „Az Erkel nagy megnyitó ceremóniája után ütős kezdésre számítottam, ehhez képest langyos és semmitmondó rendezés várt. Nem pontosan értettem, miért emelték egymás mellé a Mario és a Varázslót, valamint a Kékszakállút, amikor mindkettő nagyon nehéz mű, s egyszerűen kioltják egymás hatását.”
3976 IVA 2013-11-12 05:02:39 [Válasz erre: 3972 belsen 2013-11-12 00:34:19]
Törvényszerűnek sajnos nem törvényszerű. De volt abban valami lélektanilag kiszámított és bevált, hogy egy önálló élményt adó opera után, amikor már nem kell újabb katarzis ugyanarra az estére, egy másik színpadi műfajban újból befogadóvá válik a néző, és egy ismét a színpadi cselekményen túlmutató mesebalett és egy táncdráma újabb katarzisokkal ajándékozza meg. Kivételes kincse volt a repertoárnak a 3 Bartók együtt, és csak az értékeket szemétbe dobó, többek közt ezért is elszegényedett világunkat jellemzi, hogy ilyen estéről az Operaház úgy le tudott és le tud mondani, mintha sosem lett volna.
Törvényszerűnek sajnos nem törvényszerű. De volt abban valami lélektanilag kiszámított és bevált, hogy egy önálló élményt adó opera után, amikor már nem kell újabb katarzis ugyanarra az estére, egy másik színpadi műfajban újból befogadóvá válik a néző, és egy ismét a színpadi cselekményen túlmutató mesebalett és egy táncdráma újabb katarzisokkal ajándékozza meg. Kivételes kincse volt a repertoárnak a 3 Bartók együtt, és csak az értékeket szemétbe dobó, többek közt ezért is elszegényedett világunkat jellemzi, hogy ilyen estéről az Operaház úgy le tudott és le tud mondani, mintha sosem lett volna.
3975 IVA 2013-11-12 05:00:09 [Válasz erre: 3964 oberon 2013-11-11 21:31:32]
„Úgy érezzük, a mostani énekeseknek nincs akkora hangja, mint a régieknek.” Mind igaz, amit a körülmények és a viszonyítások megváltozásáról írsz. De nem hiszem, hogy érzéki csalódás lenne csupán, hogy Kasza Katalinnak sokkal nagyobb hangja volt, mint Mester Viktóriának, és Székely Mihály, Faragó András, Melis György hangja is nagyobb, dúsabb és gazdagabb volt, mint Bretz Gábor különben szép hangja.
„Úgy érezzük, a mostani énekeseknek nincs akkora hangja, mint a régieknek.” Mind igaz, amit a körülmények és a viszonyítások megváltozásáról írsz. De nem hiszem, hogy érzéki csalódás lenne csupán, hogy Kasza Katalinnak sokkal nagyobb hangja volt, mint Mester Viktóriának, és Székely Mihály, Faragó András, Melis György hangja is nagyobb, dúsabb és gazdagabb volt, mint Bretz Gábor különben szép hangja.
3974 IVA 2013-11-12 04:56:05 [Válasz erre: 3960 Hangyász 2013-11-11 13:17:49]
A két darab párosítását elfogadnám azzal az indoklással, hogy adott két XX. századi magyar zenedráma, amelyek terjedelme együtt kitesz egy operai estét. Nem tetszik a belemagyarázás, a közös díszletelemek, a közös énekesek a különböző figurákra. Ez nem volt számomra meggyőző.
A két darab párosítását elfogadnám azzal az indoklással, hogy adott két XX. századi magyar zenedráma, amelyek terjedelme együtt kitesz egy operai estét. Nem tetszik a belemagyarázás, a közös díszletelemek, a közös énekesek a különböző figurákra. Ez nem volt számomra meggyőző.
3973 Ejj ejj 2013-11-12 00:50:06
Alkalmatlan gyenge, szobaszínház, életveszélyesen gyenge. ppp már megint kitesz magáért. Jó persze neki Kaufmann is a világ legrosszabb énekese. Fantasztikus volt, másodjára hallgatom a hangtárban vissza a Kékszakállút. Bretz jó és Mester is igencsak alkalmas a szerepre. Sajnálom a sok múltban élő "dühöngőt", én inkább élvezem a jelen énekeseit és előadásait. Sosem lesz semmi olyan mint régen, de én azt mondom: soha rosszabb Kékszakállút!
Alkalmatlan gyenge, szobaszínház, életveszélyesen gyenge. ppp már megint kitesz magáért. Jó persze neki Kaufmann is a világ legrosszabb énekese. Fantasztikus volt, másodjára hallgatom a hangtárban vissza a Kékszakállút. Bretz jó és Mester is igencsak alkalmas a szerepre. Sajnálom a sok múltban élő "dühöngőt", én inkább élvezem a jelen énekeseit és előadásait. Sosem lesz semmi olyan mint régen, de én azt mondom: soha rosszabb Kékszakállút!
3972 belsen 2013-11-12 00:34:19 [Válasz erre: 3971 Héterő 2013-11-12 00:08:58]
Három Bartók egy este!! Nagyon jó,hogy erre utalsz, mert a három Bartók darab évtizedek óta nem megy együtt, holott ez lenne törvényszerű a Magyar Állami Operaházban!!
Három Bartók egy este!! Nagyon jó,hogy erre utalsz, mert a három Bartók darab évtizedek óta nem megy együtt, holott ez lenne törvényszerű a Magyar Állami Operaházban!!
3971 Héterő 2013-11-12 00:08:58 [Válasz erre: 3968 macskás 2013-11-11 23:42:17]
Nekem [url]http://www.operaportal.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=38288;eddig ez tetszett[/url] a legjobban, pedig meglehetősen szerény előadás volt.
Nekem [url]http://www.operaportal.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=38288;eddig ez tetszett[/url] a legjobban, pedig meglehetősen szerény előadás volt.
3970 macskás 2013-11-11 23:43:13 [Válasz erre: 3967 Héterő 2013-11-11 23:26:23]
Sass Sylvia kiejtése szörnyű, Obrazcovás
Sass Sylvia kiejtése szörnyű, Obrazcovás
3968 macskás 2013-11-11 23:42:17 [Válasz erre: 3966 Cilike 2013-11-11 23:03:11]
:) Nekem a Trojanos-féle:)
:) Nekem a Trojanos-féle:)
3967 Héterő 2013-11-11 23:26:23 [Válasz erre: 3966 Cilike 2013-11-11 23:03:11]
Az igazán gyönyörű felvétel volt! Mint nem magyar anyanyelvű énekeseknek, magunkban "megbocsátottunk" nekik és örültünk a szép hangzásnak. Jelen esetben azonban egyik szereplő sem töri prózában a magyart. Ezért furcsa. Vajon a rendező vagy a karmester látta így jónak? Hallottam (n+1)-szer, de ilyen nyújtott, idegennek ható hangsúlyozásra nem emlékszem. A másik topicban folyó vitára is gondolva: vajon mi csehül szólunk-e a csehek fülében - mondjuk a Jenůfában?
Az igazán gyönyörű felvétel volt! Mint nem magyar anyanyelvű énekeseknek, magunkban "megbocsátottunk" nekik és örültünk a szép hangzásnak. Jelen esetben azonban egyik szereplő sem töri prózában a magyart. Ezért furcsa. Vajon a rendező vagy a karmester látta így jónak? Hallottam (n+1)-szer, de ilyen nyújtott, idegennek ható hangsúlyozásra nem emlékszem. A másik topicban folyó vitára is gondolva: vajon mi csehül szólunk-e a csehek fülében - mondjuk a Jenůfában?
3966 Cilike 2013-11-11 23:03:11
Nekem mai napig orosz akcentussal van a fülemben a Kékszakállú, mert első lemezem, amiről jobban megismerkedtem a művel, a Nyesztyerenko-Obrazcova-féle volt...
Nekem mai napig orosz akcentussal van a fülemben a Kékszakállú, mert első lemezem, amiről jobban megismerkedtem a művel, a Nyesztyerenko-Obrazcova-féle volt...
3965 Héterő 2013-11-11 21:43:43
Ha a műsorvezető nem emeli ki, hogy ez a darab ...megújíja a magyar zenés színpadi szövegkezelést, a prozódiát, ...a szöveget a magyar nyelv természetes hangsúlyrendje, tagolása szerint énekelteti, talán átsiklik az ember ezen a furcsa hangsúlyozáson: Judit, jössz-e mé - gutánam Megyek, megyek, Kékszak-aa-llú Mennél v-ííí-ssza most csukódjon be az ajt-h-ó Ez a Kékszakállú v-o-ára hi-aa-ba is s-űűűű-t ki a nap Áldott a te kezed, Jud-ííí-t Vigyázz, vigyázz mi-h-ánk, Judit Tiéd mostár m-ííí-nd ez a kincs S-óóó-se láttam ííí-lyen és kék hegyek nagy-óóó-n messze Szép és nagy a t-h-e országod K-őőő-nnyek, Judit várlak, Jud-ííí-t, várlak Nagyon szeretsz, Kékszak-h-állú Íííí-tt a hetedik kulcs Mindig voltak, m-ííí-nd-íí- géltek Övék m-ííí-nden, minden... P-íí-ros, szagos, szép hajnalban Más-ó-dikat délben Övé arany k-ó-ronája Őőő-vé mostmár... Negyed-íí-ket éjjel leltem T-ííí-ed lesz már minden éjjel
Ha a műsorvezető nem emeli ki, hogy ez a darab ...megújíja a magyar zenés színpadi szövegkezelést, a prozódiát, ...a szöveget a magyar nyelv természetes hangsúlyrendje, tagolása szerint énekelteti, talán átsiklik az ember ezen a furcsa hangsúlyozáson: Judit, jössz-e mé - gutánam Megyek, megyek, Kékszak-aa-llú Mennél v-ííí-ssza most csukódjon be az ajt-h-ó Ez a Kékszakállú v-o-ára hi-aa-ba is s-űűűű-t ki a nap Áldott a te kezed, Jud-ííí-t Vigyázz, vigyázz mi-h-ánk, Judit Tiéd mostár m-ííí-nd ez a kincs S-óóó-se láttam ííí-lyen és kék hegyek nagy-óóó-n messze Szép és nagy a t-h-e országod K-őőő-nnyek, Judit várlak, Jud-ííí-t, várlak Nagyon szeretsz, Kékszak-h-állú Íííí-tt a hetedik kulcs Mindig voltak, m-ííí-nd-íí- géltek Övék m-ííí-nden, minden... P-íí-ros, szagos, szép hajnalban Más-ó-dikat délben Övé arany k-ó-ronája Őőő-vé mostmár... Negyed-íí-ket éjjel leltem T-ííí-ed lesz már minden éjjel
3964 oberon 2013-11-11 21:31:32 [Válasz erre: 3963 karnagy 2013-11-11 19:45:53]
Ebben a témában korábban már leírtam, hogy véleményem szerint az emlékeink és a fülünk csal meg. Régebben a környezet nem volt ennyire hangos, nem hallgattunk ilyen sok hangosított, kozmetikázott felvételt, ami hamis arányokat kelt. A hangszerek, a zenekarok sokkal hangosabbak lettek, a termek akusztikailag sokkal kevésbé kedveznek a vokális előadóknak (MÜPA) és az új karmester generáció már nem ért a hangokhoz és nem is törődik velük. Mindez együtt eredményezi, hogy úgy érezzük, a mostani énekeseknek nincs akkora hangja, mint a régieknek.
Ebben a témában korábban már leírtam, hogy véleményem szerint az emlékeink és a fülünk csal meg. Régebben a környezet nem volt ennyire hangos, nem hallgattunk ilyen sok hangosított, kozmetikázott felvételt, ami hamis arányokat kelt. A hangszerek, a zenekarok sokkal hangosabbak lettek, a termek akusztikailag sokkal kevésbé kedveznek a vokális előadóknak (MÜPA) és az új karmester generáció már nem ért a hangokhoz és nem is törődik velük. Mindez együtt eredményezi, hogy úgy érezzük, a mostani énekeseknek nincs akkora hangja, mint a régieknek.
3963 karnagy 2013-11-11 19:45:53 [Válasz erre: 3953 oberon 2013-11-11 08:18:21]
Szerintem az itt fórumozók többsége figyelemmel hallgatja az énekeseket. Abszolút igazad van a tekintetben, hogy bizony egyre több rosszul éneklő művész van ezen a pályán. De én továbbra is azt mondom: egyre több művész nem rendelkezik megfelelő erővel ahhoz, hogy bizonyos szerepeket megszólaltasson. Én szeretem, ha Wotan hangja vagy a Kékszakállúé úgy szólal meg, hogy ne kelljen odaképzelnem (vagy odaéreznem) a hangot, hanem az ott legyen. A Müpa akusztikájában én nagyon kedvelem a monumentális művek hangzását, de régi- és kamarazenéhez szerintem nem igazán alkalmas.
Szerintem az itt fórumozók többsége figyelemmel hallgatja az énekeseket. Abszolút igazad van a tekintetben, hogy bizony egyre több rosszul éneklő művész van ezen a pályán. De én továbbra is azt mondom: egyre több művész nem rendelkezik megfelelő erővel ahhoz, hogy bizonyos szerepeket megszólaltasson. Én szeretem, ha Wotan hangja vagy a Kékszakállúé úgy szólal meg, hogy ne kelljen odaképzelnem (vagy odaéreznem) a hangot, hanem az ott legyen. A Müpa akusztikájában én nagyon kedvelem a monumentális művek hangzását, de régi- és kamarazenéhez szerintem nem igazán alkalmas.
3962 oicka 2013-11-11 15:15:19 [Válasz erre: 3954 márta 2013-11-11 09:41:17]
A rádióközvetítés során mindent igyekeznek kiegyenlíteni, sohasem mérvadó.Kis hangból tudnak nagyot fabrikálni, úgy mint egy mikroportos előadáson,nem lehet következtetni az élő akusztikai élményre. Az,hogy magas 'C' nem volt, az már Palánkaynál sem volt, és Kovács Annamária is kihagyta.Én is vártam, mert azt hittem Mester V.-nak van 'C'-je. Sokkal inkább zavart a helyenkénti rendezetlen téblábolás, a "színészvezetés" hiánya, a sok apró zenei billenés, a zenekari hangzás és játék bizonytalansága. Alapvető tévedés volt, és felesleges hazárdírozás az énekesek erőnlétével, hogy két külön darab főszerepeit kellett alakítaniuk. Értelme nem volt!Lehet, hogy "Egy" több lett volna. Az Operaházban kezd gyakorlattá válni, hogy nem megfelelő hangerejű énekessel elvállaltatnak olyan szerepeket, amelynek a hangigénye meghaladja az aktuális énekesi kvalitásokat. Ha már elhatározás volt, hogy a két énekest "kiemelik", akkor a rendező, a karmester ezt kellet volna szolgálja. Én még hozzá vagyok hozzá szokva, hogy Sólyom-Nagy,Miller,Kováts Kolos, Gregor, Polgár,Kálmándy kiegyenlített hangon,"hallhatóan" énekeltek.Ezzel nemcsak én lehetek így, hiszen a Bartók-darab hagyományai legek neveit sorakoztatja, és az általános operai programot is általában egy bizonyos kvalitást elért "hangokra" bízták.Ezt a kiegyenlítettséget itt nem tapasztaltam. Ebben a Bartók rendezésben inkább el tudtam volna képzelni Agache-Lukács Gy. párost, pláne a miskolci nagyszerű előadásuk után(!),de Komlósi-Kovács I, Wiedeman-Fried is beleférne a képbe.(Wiedeman C-vel!!) A rendező és rendezése viszont számomra nem nyerő.
A rádióközvetítés során mindent igyekeznek kiegyenlíteni, sohasem mérvadó.Kis hangból tudnak nagyot fabrikálni, úgy mint egy mikroportos előadáson,nem lehet következtetni az élő akusztikai élményre. Az,hogy magas 'C' nem volt, az már Palánkaynál sem volt, és Kovács Annamária is kihagyta.Én is vártam, mert azt hittem Mester V.-nak van 'C'-je. Sokkal inkább zavart a helyenkénti rendezetlen téblábolás, a "színészvezetés" hiánya, a sok apró zenei billenés, a zenekari hangzás és játék bizonytalansága. Alapvető tévedés volt, és felesleges hazárdírozás az énekesek erőnlétével, hogy két külön darab főszerepeit kellett alakítaniuk. Értelme nem volt!Lehet, hogy "Egy" több lett volna. Az Operaházban kezd gyakorlattá válni, hogy nem megfelelő hangerejű énekessel elvállaltatnak olyan szerepeket, amelynek a hangigénye meghaladja az aktuális énekesi kvalitásokat. Ha már elhatározás volt, hogy a két énekest "kiemelik", akkor a rendező, a karmester ezt kellet volna szolgálja. Én még hozzá vagyok hozzá szokva, hogy Sólyom-Nagy,Miller,Kováts Kolos, Gregor, Polgár,Kálmándy kiegyenlített hangon,"hallhatóan" énekeltek.Ezzel nemcsak én lehetek így, hiszen a Bartók-darab hagyományai legek neveit sorakoztatja, és az általános operai programot is általában egy bizonyos kvalitást elért "hangokra" bízták.Ezt a kiegyenlítettséget itt nem tapasztaltam. Ebben a Bartók rendezésben inkább el tudtam volna képzelni Agache-Lukács Gy. párost, pláne a miskolci nagyszerű előadásuk után(!),de Komlósi-Kovács I, Wiedeman-Fried is beleférne a képbe.(Wiedeman C-vel!!) A rendező és rendezése viszont számomra nem nyerő.
3961 Hangyász 2013-11-11 13:20:50 [Válasz erre: 3939 lenszkij 2013-11-10 13:00:17]
Ez nekem is beugrott, de akkor ki a 3 (4?) db gumiruhás nő? Ziegler Márta? Gombossy Klára? Arányi Jelli? Egyértelmű, hogy Béla azt álmodta, Stefi nem értette meg a Művet, ezért vége a kapcsolatuknak.
Ez nekem is beugrott, de akkor ki a 3 (4?) db gumiruhás nő? Ziegler Márta? Gombossy Klára? Arányi Jelli? Egyértelmű, hogy Béla azt álmodta, Stefi nem értette meg a Művet, ezért vége a kapcsolatuknak.
3960 Hangyász 2013-11-11 13:17:49 [Válasz erre: 3936 IVA 2013-11-10 06:59:22]
Mi indokolja pl. Schönberg: Várakozás c. monodrámájával való párosítását? Hogy a 2 darab nagyjából egy időben keletkezett, nem is olyan messzire egymástól, a Monarchia két legnagyobb városában - mégis, mennyire alapvetően eltérő zenei világ. (Hogy most a "Hol a színpad: kint-e vagy bent..." problémáját ne boncolgassuk.) Bretz fenntartásokkal tetszett, Mester kevésbé, a zenekar általi elnyomás csak a fortissimókban zavart.
Mi indokolja pl. Schönberg: Várakozás c. monodrámájával való párosítását? Hogy a 2 darab nagyjából egy időben keletkezett, nem is olyan messzire egymástól, a Monarchia két legnagyobb városában - mégis, mennyire alapvetően eltérő zenei világ. (Hogy most a "Hol a színpad: kint-e vagy bent..." problémáját ne boncolgassuk.) Bretz fenntartásokkal tetszett, Mester kevésbé, a zenekar általi elnyomás csak a fortissimókban zavart.
3959 chenier 2013-11-11 10:52:17 [Válasz erre: 3957 oberon 2013-11-11 09:53:05]
Minden relatív, ebben igazad van. De ha a 80 tagú szimfonikus zenekarnak forte van beírva, és mindenki együtt játszik, ahhoz kell egy bizonyos hangerő, hogy áténekelje. A nagy hangnak is tudni kell énekelni, meg a kis hangnak is. Ez is igaz. De mi van abban az esetben, ha kicsi a voce, és még technikailag is gondok merülnek fel? Marad a szájnyitogatás, a hallgató meg odaképzeli Székely Mihály hangját.
Minden relatív, ebben igazad van. De ha a 80 tagú szimfonikus zenekarnak forte van beírva, és mindenki együtt játszik, ahhoz kell egy bizonyos hangerő, hogy áténekelje. A nagy hangnak is tudni kell énekelni, meg a kis hangnak is. Ez is igaz. De mi van abban az esetben, ha kicsi a voce, és még technikailag is gondok merülnek fel? Marad a szájnyitogatás, a hallgató meg odaképzeli Székely Mihály hangját.
3958 Búbánat 2013-11-11 10:03:56
[url] http://www.opera.hu/hu/Erkel_Nyitas_-_galeria/galeria; Erkel Feszt - A Nagy Nyitány (fotógaléria) [/url]
[url] http://www.opera.hu/hu/Erkel_Nyitas_-_galeria/galeria; Erkel Feszt - A Nagy Nyitány (fotógaléria) [/url]
3957 oberon 2013-11-11 09:53:05 [Válasz erre: 3956 márta 2013-11-11 09:42:52]
Amit írtam, ennek nem mond ellent. Gyönyörű egy nagy hang, ha tudnak vele énekelni is. De ha csak a hangerő van, az csak hangerő... És ha valaki jól énekel, de nincs akkora hangja, akkor tessék kísérni. Semelyik kottában nem láttam olyan szerzői instrukciót, hogy minimum X decibellel kell előadni. Még a fff is csak egy relatív megjelölés.
Amit írtam, ennek nem mond ellent. Gyönyörű egy nagy hang, ha tudnak vele énekelni is. De ha csak a hangerő van, az csak hangerő... És ha valaki jól énekel, de nincs akkora hangja, akkor tessék kísérni. Semelyik kottában nem láttam olyan szerzői instrukciót, hogy minimum X decibellel kell előadni. Még a fff is csak egy relatív megjelölés.
3956 márta 2013-11-11 09:42:52 [Válasz erre: 3953 oberon 2013-11-11 08:18:21]
Na, én azért azt szeretem, ha nem kell olyan nagyon fülelni! Egy NAGY hang elementáris hatású tud lenni.
Na, én azért azt szeretem, ha nem kell olyan nagyon fülelni! Egy NAGY hang elementáris hatású tud lenni.
3955 márta 2013-11-11 09:42:40 [Válasz erre: 3953 oberon 2013-11-11 08:18:21]
Na, én azért azt szeretem, ha nem kell olyan nagyon fülelni! Egy NAGY hang elementáris hatású tud lenni.
Na, én azért azt szeretem, ha nem kell olyan nagyon fülelni! Egy NAGY hang elementáris hatású tud lenni.
3954 márta 2013-11-11 09:41:17
És a rádióközvetítést hallgattam. Ott nagyjából elég volt a két énekes hangereje. Föltűnt viszont, hogy Bretz mennyire nem Kékszakállú. Olyan szép, kerek, jóravaló hangja van, a boldogságot és a harmóniát sugározza, semmit nem közvetít Kékszakállú lelki küzdelmeiből. Mester Viktória viszont zseniálisan énekelte el, hogy az a férfi NEM Kékszakállú. Dacos, volt, türelmetlen, s az ötödik ajtónál pedig gúnyosan, szinte kérdve énekelte: "Szép és nagy a te országod..." Ennyi? Nincs több? Ennek a szimpla pasinak még magas cé-t se énekelt. Kolonics Klára színpadon is énekli Juditot. Szegeden például pár éve Gábor Gézával csináltak emlékezetes előadást, Juronics Tamás rendezte. Én Olympia és Annuska szerepében ismertem meg, papírforma szerint őrültségnek tartottam, hogy Juditit énekel. De nem volt az,m ami jól mutatja, hogy az énekesekről nem szabad sablonosan gondolkodni.
És a rádióközvetítést hallgattam. Ott nagyjából elég volt a két énekes hangereje. Föltűnt viszont, hogy Bretz mennyire nem Kékszakállú. Olyan szép, kerek, jóravaló hangja van, a boldogságot és a harmóniát sugározza, semmit nem közvetít Kékszakállú lelki küzdelmeiből. Mester Viktória viszont zseniálisan énekelte el, hogy az a férfi NEM Kékszakállú. Dacos, volt, türelmetlen, s az ötödik ajtónál pedig gúnyosan, szinte kérdve énekelte: "Szép és nagy a te országod..." Ennyi? Nincs több? Ennek a szimpla pasinak még magas cé-t se énekelt. Kolonics Klára színpadon is énekli Juditot. Szegeden például pár éve Gábor Gézával csináltak emlékezetes előadást, Juronics Tamás rendezte. Én Olympia és Annuska szerepében ismertem meg, papírforma szerint őrültségnek tartottam, hogy Juditit énekel. De nem volt az,m ami jól mutatja, hogy az énekesekről nem szabad sablonosan gondolkodni.
3953 oberon 2013-11-11 08:18:21
Több előttem szóló hiányolja az énekesek "megfelelő" hangerejét. Én még egyszer sem tapasztaltam, hogy ne hallottam volna bármelyik énekest akár az Operában, akár máshol. Mert azért megyek, hogy MEGHALLGASSAM! Odafigyelek közben. Azt már sokszor átéltem, hogy egyesek a nagyobb hangerő kedvéért feláldozzák hangjuk színét, szépségét, és a ZENÉT. És sajnos még többször hallok rosszul éneklőket, egyre többször. A fentiekben pedig óriási felelőssége van a karmestereknek és a nem megfelelő körülményeknek is. Két napja a világ egyik legjobb énekesnőjét hallgattam a MÜPÁ-ban. Még soha, sehol nem mondták, írták róla, hogy kicsi lenne a hangja. Bizony a MÜPA rossz körülményei (direkt nem akusztikát írok, mert ez a fogalom is vita tárgya) nem voltak ideálisak a koncerten elhangzó műsorhoz. De azért mentünk, hogy MEGHALLGASSUK és hallottunk is végre sok év után egy szinte tökéletes technikájú, muzikális, minden tekintetben a szó igazi értelmében vett profi énekest és produkciót. Évekkel ezelőtt az Operában a Borisz egyik jelenetében a zenekar állandóan elnyomta az énekes szólistát. Lukács Ervin vezényelt. Később beállt Kovács János, és hallj csodát: lehetett hallani ugyanazt az énekest. Megkérdeztük tőle: mi történt? A válasz egyszerű volt: "itt fölösleges a kíséretet a teljes vonóskarnak húznia, elég két-két pult, mert ez kellemetlenül mély rész a szólistának." Ennyi.
Több előttem szóló hiányolja az énekesek "megfelelő" hangerejét. Én még egyszer sem tapasztaltam, hogy ne hallottam volna bármelyik énekest akár az Operában, akár máshol. Mert azért megyek, hogy MEGHALLGASSAM! Odafigyelek közben. Azt már sokszor átéltem, hogy egyesek a nagyobb hangerő kedvéért feláldozzák hangjuk színét, szépségét, és a ZENÉT. És sajnos még többször hallok rosszul éneklőket, egyre többször. A fentiekben pedig óriási felelőssége van a karmestereknek és a nem megfelelő körülményeknek is. Két napja a világ egyik legjobb énekesnőjét hallgattam a MÜPÁ-ban. Még soha, sehol nem mondták, írták róla, hogy kicsi lenne a hangja. Bizony a MÜPA rossz körülményei (direkt nem akusztikát írok, mert ez a fogalom is vita tárgya) nem voltak ideálisak a koncerten elhangzó műsorhoz. De azért mentünk, hogy MEGHALLGASSUK és hallottunk is végre sok év után egy szinte tökéletes technikájú, muzikális, minden tekintetben a szó igazi értelmében vett profi énekest és produkciót. Évekkel ezelőtt az Operában a Borisz egyik jelenetében a zenekar állandóan elnyomta az énekes szólistát. Lukács Ervin vezényelt. Később beállt Kovács János, és hallj csodát: lehetett hallani ugyanazt az énekest. Megkérdeztük tőle: mi történt? A válasz egyszerű volt: "itt fölösleges a kíséretet a teljes vonóskarnak húznia, elég két-két pult, mert ez kellemetlenül mély rész a szólistának." Ennyi.
3952 IVA 2013-11-11 07:54:25 [Válasz erre: 3949 karnagy 2013-11-11 07:35:06]
Több nagy énekesnőnk énekelte Manont sok-sok évvel ezelőtt: Házy Erzsébet, Marton Éva, Andor Éva, Tokody Ilona, Kincses Veronika. Ha közülük arról van szó, akivel az Erkelben felújították Valló ügyetlenkedésében, akkor valamennyire egyetértek a megállapítással: ha hallhatatlan nem volt is, hallhatóan halkabban, kisebb szárnyalással énekelte a szerepet, csalódást okozva ezzel korábbi, operaházi alakításához képest is.
Több nagy énekesnőnk énekelte Manont sok-sok évvel ezelőtt: Házy Erzsébet, Marton Éva, Andor Éva, Tokody Ilona, Kincses Veronika. Ha közülük arról van szó, akivel az Erkelben felújították Valló ügyetlenkedésében, akkor valamennyire egyetértek a megállapítással: ha hallhatatlan nem volt is, hallhatóan halkabban, kisebb szárnyalással énekelte a szerepet, csalódást okozva ezzel korábbi, operaházi alakításához képest is.
3951 chenier 2013-11-11 07:46:50 [Válasz erre: 3949 karnagy 2013-11-11 07:35:06]
Jogos. Bretz Gábort a külseje miatt, vagy a jó ég tudja mi miatt agyon szerepeltetik. És ez nem is volna probléma, ha a hangerejéhez, hangszínéhez, énekesi kvalitásaihoz mérten osztanának rá szerepet. De nem. Akkora kabátokat húznak rá, hogy az mindig lecsúszik róla, és sajnos kivillan a meztelensége. Nevezetesen, a drámai szerepek jóval meghaladják a képességeit. Gyakorlatilag alig volt olyan szerepe Mozarton kívül, amiben nem maradt volna alul a zenekarral vívott küzdelemben. Mozart lenne az ő világa, de a technikáján még ahhoz is csiszolódnia kéne, és maximum a Torreádor. De Verdi és Wagner, no és a Kékszakállú.....El kellene felejtenie!
Jogos. Bretz Gábort a külseje miatt, vagy a jó ég tudja mi miatt agyon szerepeltetik. És ez nem is volna probléma, ha a hangerejéhez, hangszínéhez, énekesi kvalitásaihoz mérten osztanának rá szerepet. De nem. Akkora kabátokat húznak rá, hogy az mindig lecsúszik róla, és sajnos kivillan a meztelensége. Nevezetesen, a drámai szerepek jóval meghaladják a képességeit. Gyakorlatilag alig volt olyan szerepe Mozarton kívül, amiben nem maradt volna alul a zenekarral vívott küzdelemben. Mozart lenne az ő világa, de a technikáján még ahhoz is csiszolódnia kéne, és maximum a Torreádor. De Verdi és Wagner, no és a Kékszakállú.....El kellene felejtenie!
3950 IVA 2013-11-11 07:40:27 [Válasz erre: 3946 waldvogel 2013-11-11 00:21:42]
Nem lehet, hogy a fátyolfüggöny is szigeteli a hangot? Régen (pl. az 1957-es Hoffmann meséiben) is éltek ennek hatáslehetőségeivel, de általában a felvonás elején felvonták. Szép is, amikor felmegy, a szárazjégben is az a jó, amikor eloszlik. A Kékszakállú előadásában teljesen fölösleges, és fárasztó is a szemnek két darabban mindvégig.
Nem lehet, hogy a fátyolfüggöny is szigeteli a hangot? Régen (pl. az 1957-es Hoffmann meséiben) is éltek ennek hatáslehetőségeivel, de általában a felvonás elején felvonták. Szép is, amikor felmegy, a szárazjégben is az a jó, amikor eloszlik. A Kékszakállú előadásában teljesen fölösleges, és fárasztó is a szemnek két darabban mindvégig.
3949 karnagy 2013-11-11 07:35:06
Mélyen egyetértek az előttem szólóval. A nézőt nem érdeklik a kifogások: igenis, elvárható, hogy egy adott szerepet megszólaltató énekes hallható legyen a nézőtéren. Nagy énekesnőnk Manonja kapcsán ment itt a vita sok-sok évvel ezelőtt...Mi, akik kifogásoltuk, hogy a művésznő gyakorlatilag hallhatatlan volt, kaptunk hideget-meleget. Hogy a kisugárzás... A kisugázást és a színészi játékot - mindkettő nagyon fontos természetesen - sajnos nem lehet hallani.
Mélyen egyetértek az előttem szólóval. A nézőt nem érdeklik a kifogások: igenis, elvárható, hogy egy adott szerepet megszólaltató énekes hallható legyen a nézőtéren. Nagy énekesnőnk Manonja kapcsán ment itt a vita sok-sok évvel ezelőtt...Mi, akik kifogásoltuk, hogy a művésznő gyakorlatilag hallhatatlan volt, kaptunk hideget-meleget. Hogy a kisugárzás... A kisugázást és a színészi játékot - mindkettő nagyon fontos természetesen - sajnos nem lehet hallani.
3948 Janus 2013-11-11 07:04:34 [Válasz erre: 3945 parampampoli 2013-11-10 22:17:45]
Érdekes egyébként hogy a hivatalos kritikusok általában nem teszik szóvá egy-egy énekes hangerejének hiányát. Rácz Ritát is alig hallottam az Ariadnéban. Aztán olvasom itt is, meg ott is a kritikákat róla és szinte senki se kifogásolta a kis hangerőt, amely nem volt képes betölteni a teret. Nem érdekel, hogy miért volt ez így, a mostani premier kapcsán is: a rendező hibája, az énekes alkalmatlanok rá. Nem érdekel, mert ezt megoldani nem az én dolgom! És ha már oda megyek és fizetek egy előadásáért, akkor elvárhatom, hogy erre figyeljenek! Nem vagyok kritikus, csak egy egyszerű operakedvelő, a közönség egy tagja, de ettől még elvárásaim lehetnek. Nem hiszem, hogy Bretzen kívül senki más nem lett volna alkalmas Kékszakállnak. Juditot meg Kolonits is énekelte már, bár lehet, hogy színpadon nem, de egy filmfelvétel van a neten, amiben ő Judit.
Érdekes egyébként hogy a hivatalos kritikusok általában nem teszik szóvá egy-egy énekes hangerejének hiányát. Rácz Ritát is alig hallottam az Ariadnéban. Aztán olvasom itt is, meg ott is a kritikákat róla és szinte senki se kifogásolta a kis hangerőt, amely nem volt képes betölteni a teret. Nem érdekel, hogy miért volt ez így, a mostani premier kapcsán is: a rendező hibája, az énekes alkalmatlanok rá. Nem érdekel, mert ezt megoldani nem az én dolgom! És ha már oda megyek és fizetek egy előadásáért, akkor elvárhatom, hogy erre figyeljenek! Nem vagyok kritikus, csak egy egyszerű operakedvelő, a közönség egy tagja, de ettől még elvárásaim lehetnek. Nem hiszem, hogy Bretzen kívül senki más nem lett volna alkalmas Kékszakállnak. Juditot meg Kolonits is énekelte már, bár lehet, hogy színpadon nem, de egy filmfelvétel van a neten, amiben ő Judit.
3947 aeroccino 2013-11-11 07:03:42 [Válasz erre: 3946 waldvogel 2013-11-11 00:21:42]
Azzal biztos, hogy van gond, alátámasztom. Na és a világítás??? Ezt már annak nevezik?
Azzal biztos, hogy van gond, alátámasztom. Na és a világítás??? Ezt már annak nevezik?
3946 waldvogel 2013-11-11 00:21:42 [Válasz erre: 3944 belsen 2013-11-10 18:48:32]
Én úgy tudom, valami gond a díszlettel meg a rendezéssel volt, a próbaidőszakban változtattak is, mert nem lehetett rendesen hallani az énekeseket, de ezek szerint a végeredmény se lett teljesen rendben.
Én úgy tudom, valami gond a díszlettel meg a rendezéssel volt, a próbaidőszakban változtattak is, mert nem lehetett rendesen hallani az énekeseket, de ezek szerint a végeredmény se lett teljesen rendben.
3945 parampampoli 2013-11-10 22:17:45 [Válasz erre: 3944 belsen 2013-11-10 18:48:32]
Semmi köze a székek számához. Mindketten alkalmatlanok a szerepekre, legfeljebb szobaszínházban lenne elég hangjuk hozzá. (Bretz már legutóbb a Müpában is életveszélyesen gyenge volt, még rádión keresztül is. Mester meg...)
Semmi köze a székek számához. Mindketten alkalmatlanok a szerepekre, legfeljebb szobaszínházban lenne elég hangjuk hozzá. (Bretz már legutóbb a Müpában is életveszélyesen gyenge volt, még rádión keresztül is. Mester meg...)
3944 belsen 2013-11-10 18:48:32
Nem tudom a székek számának csökkentése okozott-e akusztikai változást. Tény, hogy sem Bretz Gábor, sem Mester Viktória hangvolumene hem volt elegendő a Kékszakállúhoz. Neveket most az elődök közül nem sorolnék, de azt hiszem, hogy ha Magyarországon egy idegen külföldi most autentikus Kékszakállút akar megnézni-hallgatni, akkor ez, nem az.Bár valóban bariton hang a bartóki elképzelés, de én mindig a sötétebb hangokat kedveltem Kékszakállúként. Úgy vélem fontos dolog az énekes intelligenciája, de az, egy bizonyos decibel alatt kevés. Megnézem még majd az előadások valamelyikét, ha lenne előrelépés, én örülnék a legjobban.
Nem tudom a székek számának csökkentése okozott-e akusztikai változást. Tény, hogy sem Bretz Gábor, sem Mester Viktória hangvolumene hem volt elegendő a Kékszakállúhoz. Neveket most az elődök közül nem sorolnék, de azt hiszem, hogy ha Magyarországon egy idegen külföldi most autentikus Kékszakállút akar megnézni-hallgatni, akkor ez, nem az.Bár valóban bariton hang a bartóki elképzelés, de én mindig a sötétebb hangokat kedveltem Kékszakállúként. Úgy vélem fontos dolog az énekes intelligenciája, de az, egy bizonyos decibel alatt kevés. Megnézem még majd az előadások valamelyikét, ha lenne előrelépés, én örülnék a legjobban.
3943 aeroccino 2013-11-10 17:23:14 [Válasz erre: 3942 IVA 2013-11-10 15:55:34]
Alapvetően rendezői és karmesteri problémák sokaságát fedeztem fel a tegnapi két egyfelvonásos bemutatója során. Elbírt-e a rendező a két darabbal? A karmesternél ugyanez a kérdés. A két énekes protagonista kvalitásai megkérdőjelezhetetlenek. Nagyszerűen felépített játékkal adták elő szerepeiket, de alapvetően a néző még mindig hallgatja az operát, még ha nézi is. Ezért visszatérő kérdéssé vált bennem, nem túl nagy-e még számukra az Erkel Színház tere ehhez a feladathoz? Ezért felemás érzések kavarognak bennem a tegnapi premier után.
Alapvetően rendezői és karmesteri problémák sokaságát fedeztem fel a tegnapi két egyfelvonásos bemutatója során. Elbírt-e a rendező a két darabbal? A karmesternél ugyanez a kérdés. A két énekes protagonista kvalitásai megkérdőjelezhetetlenek. Nagyszerűen felépített játékkal adták elő szerepeiket, de alapvetően a néző még mindig hallgatja az operát, még ha nézi is. Ezért visszatérő kérdéssé vált bennem, nem túl nagy-e még számukra az Erkel Színház tere ehhez a feladathoz? Ezért felemás érzések kavarognak bennem a tegnapi premier után.
3942 IVA 2013-11-10 15:55:34 [Válasz erre: 3941 chenier 2013-11-10 15:32:20]
Részletesen eddig ketten írtunk A kékszakállúról, és mindketten felvetettük az énekszólamok és a zenekari hangzás viszonyának problematikusságát. Ki elégszik meg, mivel? Akkor hol is tartunk?
Részletesen eddig ketten írtunk A kékszakállúról, és mindketten felvetettük az énekszólamok és a zenekari hangzás viszonyának problematikusságát. Ki elégszik meg, mivel? Akkor hol is tartunk?
3941 chenier 2013-11-10 15:32:20
Ott tartunk, hogy a Kékszakállú kapcsán megelégszünk a színészi játékkal, és az érdekel minket, hogy jéé, a Judit rövid hajú és nem hosszú mint eddig. De jó! Hogy egyik énekes sem viszi soha át a zenekari hangzást, mert egészen egyszerűen nem elég a hangjuk hozzá, ez senkit nem érdekel. Könyörgöm, Bartók óhaját is illene már figyelembe venni! Vagy az nem számít? Pedig világosan benne van a partitúrában. Elég lenne csak a zenekari hangzást, a tömött hangszerelést alapul venni! Jó reggelt, ideje lenne felébredni!
Ott tartunk, hogy a Kékszakállú kapcsán megelégszünk a színészi játékkal, és az érdekel minket, hogy jéé, a Judit rövid hajú és nem hosszú mint eddig. De jó! Hogy egyik énekes sem viszi soha át a zenekari hangzást, mert egészen egyszerűen nem elég a hangjuk hozzá, ez senkit nem érdekel. Könyörgöm, Bartók óhaját is illene már figyelembe venni! Vagy az nem számít? Pedig világosan benne van a partitúrában. Elég lenne csak a zenekari hangzást, a tömött hangszerelést alapul venni! Jó reggelt, ideje lenne felébredni!
3940 Janus 2013-11-10 14:08:43 [Válasz erre: 3939 lenszkij 2013-11-10 13:00:17]
Én azért annyira nem akartam direktbe is Bartókot látni a címszereplőben. Lehet, de számorma ez nem lényeges.
Én azért annyira nem akartam direktbe is Bartókot látni a címszereplőben. Lehet, de számorma ez nem lényeges.
3939 lenszkij 2013-11-10 13:00:17
Én nem értek hozzá, de nem lehet, hogy a Kékszakállú=Bartók, Judit=Geyer Stefi, a végén feltűnő asszony pedig Pásztory Ditta? :)
Én nem értek hozzá, de nem lehet, hogy a Kékszakállú=Bartók, Judit=Geyer Stefi, a végén feltűnő asszony pedig Pásztory Ditta? :)
3938 Janus 2013-11-10 12:16:21 [Válasz erre: 3936 IVA 2013-11-10 06:59:22]
Mester Viktóriát az esetek többségében alig értettem Juditként. Bretz hangját is olykor elnyomta a zenekar, de szerintem Mester Viktória esetében ez egyenesen katasztrofális volt. Ha először találkoztam volna a darabbal és nem ismertem volna már korábbról, akkor Mester Viktória énekét nagyrészt csak az angol nyelvű feliratok segítségével tudtam volna megérteni. Na de a színészi játéka tényleg hatásos és figyelemre méltó volt. Héja vezénylése nem volt rossz szerintem, de jobban tekintettel lehetett volna az énekesek kisebb hangerejére és jobban kihozhatta volna a zenekari hangzás sokszínűségét. Nem sikerült olyan erős atmoszférát teremtenie, amely az elejétől fogva a végégig hatásosan átlengi az előadást. A Mario esetében a dinamikai árnyaltságot hiányoltam, a megfelelő fokozást ott, ahol ennek helyette volna. Persze én se vagyok szakember. Örültem, hogy a földszint szinte teljesen megtelt és hogy a páholyok se tátongtak üresen. Hogy az első emeleti nézőtéren mi volt a helyzet, azt nem tudom. A Mario esetében zavart a képernyőre kivetítése az eseményeknek és hogy Cipolla folyamatosan a közönség felé fordulva énekel. Nem értettem, hogy mi a francnak kell a különböző filmeket megidéző szereplők felvonultatása és mit keres ott Einstein és Michael Jackson? Aztán a végén arra jutottam: valószínűleg akkor ez az egész csak Mario rémálma volt és semmi több s ebben a rémálomban jelent volna meg filmes élményeinek többsége??? Hát nem tudom: én ezzel nem tudok mit kezdeni. Lehet velem van a baj. Idegesített, mert öncélúnak és feleslegesnek találtam. Az meg kifejezetten anakronisztikus volt, hogy a Ducet emlegetik, meg 1922-őt és Olaszországgal kapcsolatos történelmi információk vannak egy olyan eseménysorban, amelyben több évtizeddel később készült filmet filmek hősei, több évtizeddel későbbi sztárok alakjai bukkannak fel, amelyek ráadásul egyértelműen Amerikára utalnak. Ennek így semmi értelme. A Kékszakállú esetében a hegedűt nem értettem, hogy minek kell elővenni, ha nem játszik rajta Judit??? Csak azért, hogy egyértelművé tegyék, hogy a herceg egy művész ember???? Az ajtók helyett a mappák nyitogatása (amikben talán akkor kották voltak - raktam össze magamban: ha a herceg művész, titkai nyomott hagynak művészetében, s az ott található motívumok, utalások keltenek gyanút Juditban, hogy itt valami nem stimmel, hogy nem lehetnek egymáséi igazán, amíg erre fényt nem derít) nem túl ötletes szerintem, de elfogadható megoldás. A vetítések a háttérben nekem tetszettek, még akkor is, ha ez a megoldás nem is volt a legjobban kivitelezve. Számomra ez a premier sokkal jobb volt, mint a szeptemberi Falstaff: azt nem nézném meg még egyszer, ezt igen. Legalábbis a Bartók operát, a Mariot nem tudom. Szeretem azt is, de ez a rendezés számomra nem volt igazán megnyerő - majdhogynem egy eleme se.
Mester Viktóriát az esetek többségében alig értettem Juditként. Bretz hangját is olykor elnyomta a zenekar, de szerintem Mester Viktória esetében ez egyenesen katasztrofális volt. Ha először találkoztam volna a darabbal és nem ismertem volna már korábbról, akkor Mester Viktória énekét nagyrészt csak az angol nyelvű feliratok segítségével tudtam volna megérteni. Na de a színészi játéka tényleg hatásos és figyelemre méltó volt. Héja vezénylése nem volt rossz szerintem, de jobban tekintettel lehetett volna az énekesek kisebb hangerejére és jobban kihozhatta volna a zenekari hangzás sokszínűségét. Nem sikerült olyan erős atmoszférát teremtenie, amely az elejétől fogva a végégig hatásosan átlengi az előadást. A Mario esetében a dinamikai árnyaltságot hiányoltam, a megfelelő fokozást ott, ahol ennek helyette volna. Persze én se vagyok szakember. Örültem, hogy a földszint szinte teljesen megtelt és hogy a páholyok se tátongtak üresen. Hogy az első emeleti nézőtéren mi volt a helyzet, azt nem tudom. A Mario esetében zavart a képernyőre kivetítése az eseményeknek és hogy Cipolla folyamatosan a közönség felé fordulva énekel. Nem értettem, hogy mi a francnak kell a különböző filmeket megidéző szereplők felvonultatása és mit keres ott Einstein és Michael Jackson? Aztán a végén arra jutottam: valószínűleg akkor ez az egész csak Mario rémálma volt és semmi több s ebben a rémálomban jelent volna meg filmes élményeinek többsége??? Hát nem tudom: én ezzel nem tudok mit kezdeni. Lehet velem van a baj. Idegesített, mert öncélúnak és feleslegesnek találtam. Az meg kifejezetten anakronisztikus volt, hogy a Ducet emlegetik, meg 1922-őt és Olaszországgal kapcsolatos történelmi információk vannak egy olyan eseménysorban, amelyben több évtizeddel később készült filmet filmek hősei, több évtizeddel későbbi sztárok alakjai bukkannak fel, amelyek ráadásul egyértelműen Amerikára utalnak. Ennek így semmi értelme. A Kékszakállú esetében a hegedűt nem értettem, hogy minek kell elővenni, ha nem játszik rajta Judit??? Csak azért, hogy egyértelművé tegyék, hogy a herceg egy művész ember???? Az ajtók helyett a mappák nyitogatása (amikben talán akkor kották voltak - raktam össze magamban: ha a herceg művész, titkai nyomott hagynak művészetében, s az ott található motívumok, utalások keltenek gyanút Juditban, hogy itt valami nem stimmel, hogy nem lehetnek egymáséi igazán, amíg erre fényt nem derít) nem túl ötletes szerintem, de elfogadható megoldás. A vetítések a háttérben nekem tetszettek, még akkor is, ha ez a megoldás nem is volt a legjobban kivitelezve. Számomra ez a premier sokkal jobb volt, mint a szeptemberi Falstaff: azt nem nézném meg még egyszer, ezt igen. Legalábbis a Bartók operát, a Mariot nem tudom. Szeretem azt is, de ez a rendezés számomra nem volt igazán megnyerő - majdhogynem egy eleme se.
3937 Búbánat 2013-11-10 12:15:47 [Válasz erre: 3936 IVA 2013-11-10 06:59:22]
Kedves IVA! Köszönöm a kimerítő kritikus beszámolódat a két opera-bemutatóról. Annál is inkább, mert a leírtak megerősítettek benn, hogy ahogy a Háry Jánostól, úgy e két darab megtekintésétől is távol tartsam magam. Nem az én világom egyik sem.
Kedves IVA! Köszönöm a kimerítő kritikus beszámolódat a két opera-bemutatóról. Annál is inkább, mert a leírtak megerősítettek benn, hogy ahogy a Háry Jánostól, úgy e két darab megtekintésétől is távol tartsam magam. Nem az én világom egyik sem.
3936 IVA 2013-11-10 06:59:22
Mario és a varázsló; A kékszakállú herceg vára – 2013. november 9. Sajnos, az előzetes nyilatkozatok után sem sikerült megfejtenem az előadásból, mi indokolja, igazolja Vajda János és Bartók Béla operájának párosítását. Bretz Gábor úgy véli, hogy mindkettő kudarctörténet volta (Opera-Világ blog). Ez elfogadható lenne, ha a Mario és a varázsló rendezéséből (az eredeti történet átírásából) végül nem Cipolla sikertörténetét látnánk. Mindenesetre Bretz el tudja énekelni és játszani mindkét főszerepet, és érthető, ha nem tiltakozott az ellen, hanem a mellett nyilatkozott, hogy egy estén abszolválja a kettőt. Magam inkább csak a nehézség, valamint a rossz értelmezés lehetőségének közösségét látom a két darabban. A Mario és a varázslónak eleve problematikus a színre vitele, operazene és operaénekesek nélkül is. Hiszen az alapanyag nem drámai alkotás, ráadásul egy egészen különleges novella, Thomas Mann személyes élménye alapján. Meghatározó értéke: annak a keserű, leírhatatlan légkörnek a mégis eredményes leírása, amelyben az olaszországi fasizmus kialakult. Amint a színpad kivilágosodott, örültem a több funkciós fátyolfüggönynek, amely érzékeltetheti a nyaralóhely fizikailag párás, fülledt, lelkileg nyomasztó és undort keltő levegőjét. A továbbiakban azonban fárasztó és zavaró lett ez az effektus. A játéktér előtt látható kamera és kameraman, és a mögötte megjelenő kivetítés nem csak egy prózai művészrendező munkájából ismert és unalmas ötlet, számomra legfeljebb az eredeti helyszín és korszak idegesítő mivoltát érzékeltette. Csapdája, hogy míg a kivetítés eredeti funkciója az lenne, hogy a játék apró részleteit jobban – a hátsó sorokból is jól – lehessen látni, a fátyolfüggöny miatt a kivetített kép még homályosabb, olykor émelyítő. Zavaró a rendezés másik közhelye, az eredeti cselekmény más időbe helyezése is. Ez hagyományosan megfosztja a nézőt attól az élménytől, intellektuális kalandtól, hogy a meghatározott korban játszódó és látszó történetből maga asszociálhasson a korukban fellelhető párhuzamra. Ennél azonban sokkal hatásrombolóbb eszközökhöz is folyamodott a rendező. Nem sikerült pontosan látnom, értenem, milyen eszköz van Cipollánál. Használata, a „koreográfia” szerint hol mikrofonként, hogy távirányítóként működött Bretz Gábor kezében, de lehet, hogy nem is mindig ugyanazt a tárgyat láttam. Mindenesetre úgy tűnt, hogy Cipolla valamiféle modern segédeszközt használ a varázslataihoz, nem pedig szuggeráló erejét, és ez azért is nagy hiba, mert ezáltal a rendező felmentette az énekest a szuggesztív játék alól. Amint a jelmeztervezőt is felmentette az alól, hogy visszataszító jelenségként ábrázolja Bretz Gábort. Ahogy aztán a végkifejlet felé haladunk, mind zavaróbb lesz, hogy milyen jelentéktelenné válik a varázsló és bűvereje. Hiszen ennek az undorító hősnek éppen az a nagy trouvaille-a, és a színésznek is annak kellene lennie, hogy rút, visszataszító lényét egy pillanatra ellenállhatatlanul vonzóvá teszi, szuggesztióval, mindössze azzal a „földi” segítséggel, hogy verbálisan Mario szerelmesének, Silvestrának vallja magát. Nomármost, ahhoz, hogy ez egy festett álarc segítségével történjék meg, nem kell varázslónak lenni. A trükk így hatástalan, pontosabban kutyafüle, nem is trükk. Nem segít rajta az sem, hogy csók helyett az álarcon Mario hosszadalmas nyalakodását látjuk az ajak mellett (ez megfosztja Cipolla bonyolult, kétértelmű figuráját attól az értelmezéstől, hogy nemcsak Mario megalázását, a mutatványt, hanem a csókot is akarta), és mégannyira sem segít Mario kínos nadrágkigombolása és vonaglása, ami fényévekre van Thomas Mann csattanójától, stílusától, írói alkatától. Ehhez már más sem hiányzik, mint hogy Cipolla, agyonlövése után, felálljon, miközben követni sem lehet, hogy lefogása után mi történik Marióval, aki a színpad előterében mintha fantasztikus álmából ébredt volna, és máris A diótörő fináléjában találhatjuk magunkat, ami után kellemes lesz hazamenni, pulykasültet és bejglit enni. Súlytalan, amit látunk a színpadon, a halmozott, fölösleges effektusok kioltják egymás hatását. Ezt azért sajnálom nagyon, mert a zene, amely addig sem volt zavaró, ám nem hatott rám, alkalmasint fölöslegesnek tűnt, a drámai csúcsponton lett nagy és élvezetes. Ilyenkor szokott megtörténni velem, hogy egy részlet miatt, amely megfogott, megyek újranézni, és akkor következik a többi részlet, amely behálóz – és az ember megszeret egy operát. Ám ehhez jobban el kell fogadni a színpadi produkciót. Ha azzal a gyanúsítással kezdtem, hogy Bretz Gábor a két szerep lehetősége miatt ért egyet az est szerkesztésével, végzem azzal, hogy ugyanígy nem értek egyet Nagy Ervin egyetértésével abban, hogy a rendező őt választotta a pincérfiú szerepére, jóképű, ám megemberesedett színész létére. Ezáltal ugyanis kevésbé súlyos a drámai cselekedet és annak áldozati következménye (Mario feltehetően egész életét elszúrta egy pillanat alatt), kevésbé tragikus, mint ha egy zsenge teremtés lázadását és hőstettét látnánk. Kétségtelen, hogy A kékszakállú herceg várának színpadra állítása sem egyszerű dolog. Hiszen ha a herceget, a várat és a hét ajtó titkát a szöveg minden szavának megfelelően, a lehető legkonkrétabban jelenítik meg a színpadon, Bartók operája akkor is szimbolikusan értelmezhető, szimbolikus mű marad. Érthető, ha a rendező nem törekszik ilyen ábrázolásra a XXI. században, hiszen már a múlt század utóbbi évtizedeiben is kerülték. Érthető, ha a rendező szimbolikus látványvilágot és játéklehetőséget keres. Olyan megoldásban nem hiszek, amely Balázs Béla szimbolikáját tovább erősíthetné, olyanban sajnos igen, amely gyengíti vagy kioltja azt. Az ember beéri a „nem zavaró” kategóriával, ha már nem koncertszerű az előadás, ami talán a legszerencsésebb. Érdemes elgondolkodni azon, hogy Balázs Béla miért herceget választott hősének, miért nem komponistát, és ezen nem változtatott az opera komponistája sem, aki így esetleg konkrétabban tudta volna közvetíteni személyes életélményét. Bartók nyilván nem akarta, kerülte ezt a kézzelfoghatóságot. Kár, hogy a rendező nem kerülte, és ezzel az egyik konkrét színpadi ábrázolástól menekülve egy másiknak a csapdájába esett. A kékszakállú nem egy művész lelkéről és tragédiájáról szól, hanem a férfiéról. Judit nem egy muzsikuslány egy zenész bűvkörében, hanem egy asszony a férfi bűvkörében. Ám lehet, hogy jobban elfogadnám ezt a koncepciót, ha hatásosabban és pontosabban lenne megvalósítva, kidolgozva, nagyobb figyelemmel a zenére. Ha a látványeffektus nem késlekedne a zenei történéshez képest, néha kínosan, és nem oszlana el olykor idejekorán. Ha a konkrét új miliő nem keveredne az évtizedekkel ezelőtti ábrázolásmóddal, mint pl. a virágoskert vetített felidézésével egy derűs tájban. Ha a zenészlánynak nem csak ötlete támadna, hogy hegedűszóval reagáljon a leírhatatlan szépségre, hanem hegedülne is (persze imitálva), pontosan ott, ahol hegedű szól. Van A kékszakállúnak egy olyan csúcspontja, a hatalmas crescendo, amely színpadilag megjeleníthetetlen. A zene óriási távlatot és vakító fényt fest, amelyre Judit gyönyörű sikollyal reagál (ha reagál...), ám a színpadon nincs az a tér, amely ezt a nagy birodalmat (lelki birodalmat) érzékeltethetné. Az Erkel színházi előadásban most megkísértették az érzékeltetést. Hiszen adott egy, ha nem is végtelen, de színházi léptékben rendkívül nagy, impozáns tér, tágas is, és mély is. És ezen a ponton kapcsolódhatna a látványhoz a koncepció, hogy ti. a Kékszakállú zeneszerző. Olyan zeneszerző, akinek az a legigazibb, gazdag világa, ahol a zenéje megszólal. Az ötletnek az a buktatója, hogy a zene sokkal monumentálisabb világot sugall, mint a színház általam tisztelt és titokzatos csodája, ezenkívül az Erkel Színház nézőterének konkrétsága még a zenészmiliő konkrétságán is túltesz. A kivitelezés buktatója pedig az, hogy a zene egyúttal gazdagabb és szebb - végtelenül gazdag és fenséges - világot sugall, aminek illusztrálásához az Erkel Színház nézőtere nem adekvát látvány, függetlenül attól, hogy két napja újranyitott állapotában szebbnek tartjuk-e, mint korábban volt, vagy sem. Mindenesetre sokkal sötétebb, és ezen végképp kibicsaklik a monumentalitást, gazdagságot, szépséget és fényt sugalló zene képi kísérete. Gyanítom, hogy ez az ötlet, effektus Operaházunk terében sem működne, sőt annál pazarabb zenés színházakéban sem. Bevallom, mindeközben nem tudtam százszázalékosan koncentrálni az énekesek teljesítményére. Bretz Gábor vokális és színpadi alakítása szinte makulátlannak tűnt. Hangja nagyon szép, de nem jövök rá, mitől tekintik másnak, mint baritonnak. Mester Viktóriának a játéka fogott meg. Ahol teljesen eltért a hosszú hajú, merev (bár általam kedvelt) Juditoktól, mai lányt ábrázolt, olykor megejtően természetes és szép volt a játéka. Hogy a mindkét szerepben nagyon jelentős hangokhoz szokott fülemnek azért volt-e mindkettőjük hangereje valamivel gyengébb a kívánatosnál, mert nem süvöltő hangok, vagy mert Héja Domonkos zenekara nem engedte érvényesülni őket kellő mértékben, nem tudom megállapítani. Kíváncsi vagyok a szakértők véleményére.
Mario és a varázsló; A kékszakállú herceg vára – 2013. november 9. Sajnos, az előzetes nyilatkozatok után sem sikerült megfejtenem az előadásból, mi indokolja, igazolja Vajda János és Bartók Béla operájának párosítását. Bretz Gábor úgy véli, hogy mindkettő kudarctörténet volta (Opera-Világ blog). Ez elfogadható lenne, ha a Mario és a varázsló rendezéséből (az eredeti történet átírásából) végül nem Cipolla sikertörténetét látnánk. Mindenesetre Bretz el tudja énekelni és játszani mindkét főszerepet, és érthető, ha nem tiltakozott az ellen, hanem a mellett nyilatkozott, hogy egy estén abszolválja a kettőt. Magam inkább csak a nehézség, valamint a rossz értelmezés lehetőségének közösségét látom a két darabban. A Mario és a varázslónak eleve problematikus a színre vitele, operazene és operaénekesek nélkül is. Hiszen az alapanyag nem drámai alkotás, ráadásul egy egészen különleges novella, Thomas Mann személyes élménye alapján. Meghatározó értéke: annak a keserű, leírhatatlan légkörnek a mégis eredményes leírása, amelyben az olaszországi fasizmus kialakult. Amint a színpad kivilágosodott, örültem a több funkciós fátyolfüggönynek, amely érzékeltetheti a nyaralóhely fizikailag párás, fülledt, lelkileg nyomasztó és undort keltő levegőjét. A továbbiakban azonban fárasztó és zavaró lett ez az effektus. A játéktér előtt látható kamera és kameraman, és a mögötte megjelenő kivetítés nem csak egy prózai művészrendező munkájából ismert és unalmas ötlet, számomra legfeljebb az eredeti helyszín és korszak idegesítő mivoltát érzékeltette. Csapdája, hogy míg a kivetítés eredeti funkciója az lenne, hogy a játék apró részleteit jobban – a hátsó sorokból is jól – lehessen látni, a fátyolfüggöny miatt a kivetített kép még homályosabb, olykor émelyítő. Zavaró a rendezés másik közhelye, az eredeti cselekmény más időbe helyezése is. Ez hagyományosan megfosztja a nézőt attól az élménytől, intellektuális kalandtól, hogy a meghatározott korban játszódó és látszó történetből maga asszociálhasson a korukban fellelhető párhuzamra. Ennél azonban sokkal hatásrombolóbb eszközökhöz is folyamodott a rendező. Nem sikerült pontosan látnom, értenem, milyen eszköz van Cipollánál. Használata, a „koreográfia” szerint hol mikrofonként, hogy távirányítóként működött Bretz Gábor kezében, de lehet, hogy nem is mindig ugyanazt a tárgyat láttam. Mindenesetre úgy tűnt, hogy Cipolla valamiféle modern segédeszközt használ a varázslataihoz, nem pedig szuggeráló erejét, és ez azért is nagy hiba, mert ezáltal a rendező felmentette az énekest a szuggesztív játék alól. Amint a jelmeztervezőt is felmentette az alól, hogy visszataszító jelenségként ábrázolja Bretz Gábort. Ahogy aztán a végkifejlet felé haladunk, mind zavaróbb lesz, hogy milyen jelentéktelenné válik a varázsló és bűvereje. Hiszen ennek az undorító hősnek éppen az a nagy trouvaille-a, és a színésznek is annak kellene lennie, hogy rút, visszataszító lényét egy pillanatra ellenállhatatlanul vonzóvá teszi, szuggesztióval, mindössze azzal a „földi” segítséggel, hogy verbálisan Mario szerelmesének, Silvestrának vallja magát. Nomármost, ahhoz, hogy ez egy festett álarc segítségével történjék meg, nem kell varázslónak lenni. A trükk így hatástalan, pontosabban kutyafüle, nem is trükk. Nem segít rajta az sem, hogy csók helyett az álarcon Mario hosszadalmas nyalakodását látjuk az ajak mellett (ez megfosztja Cipolla bonyolult, kétértelmű figuráját attól az értelmezéstől, hogy nemcsak Mario megalázását, a mutatványt, hanem a csókot is akarta), és mégannyira sem segít Mario kínos nadrágkigombolása és vonaglása, ami fényévekre van Thomas Mann csattanójától, stílusától, írói alkatától. Ehhez már más sem hiányzik, mint hogy Cipolla, agyonlövése után, felálljon, miközben követni sem lehet, hogy lefogása után mi történik Marióval, aki a színpad előterében mintha fantasztikus álmából ébredt volna, és máris A diótörő fináléjában találhatjuk magunkat, ami után kellemes lesz hazamenni, pulykasültet és bejglit enni. Súlytalan, amit látunk a színpadon, a halmozott, fölösleges effektusok kioltják egymás hatását. Ezt azért sajnálom nagyon, mert a zene, amely addig sem volt zavaró, ám nem hatott rám, alkalmasint fölöslegesnek tűnt, a drámai csúcsponton lett nagy és élvezetes. Ilyenkor szokott megtörténni velem, hogy egy részlet miatt, amely megfogott, megyek újranézni, és akkor következik a többi részlet, amely behálóz – és az ember megszeret egy operát. Ám ehhez jobban el kell fogadni a színpadi produkciót. Ha azzal a gyanúsítással kezdtem, hogy Bretz Gábor a két szerep lehetősége miatt ért egyet az est szerkesztésével, végzem azzal, hogy ugyanígy nem értek egyet Nagy Ervin egyetértésével abban, hogy a rendező őt választotta a pincérfiú szerepére, jóképű, ám megemberesedett színész létére. Ezáltal ugyanis kevésbé súlyos a drámai cselekedet és annak áldozati következménye (Mario feltehetően egész életét elszúrta egy pillanat alatt), kevésbé tragikus, mint ha egy zsenge teremtés lázadását és hőstettét látnánk. Kétségtelen, hogy A kékszakállú herceg várának színpadra állítása sem egyszerű dolog. Hiszen ha a herceget, a várat és a hét ajtó titkát a szöveg minden szavának megfelelően, a lehető legkonkrétabban jelenítik meg a színpadon, Bartók operája akkor is szimbolikusan értelmezhető, szimbolikus mű marad. Érthető, ha a rendező nem törekszik ilyen ábrázolásra a XXI. században, hiszen már a múlt század utóbbi évtizedeiben is kerülték. Érthető, ha a rendező szimbolikus látványvilágot és játéklehetőséget keres. Olyan megoldásban nem hiszek, amely Balázs Béla szimbolikáját tovább erősíthetné, olyanban sajnos igen, amely gyengíti vagy kioltja azt. Az ember beéri a „nem zavaró” kategóriával, ha már nem koncertszerű az előadás, ami talán a legszerencsésebb. Érdemes elgondolkodni azon, hogy Balázs Béla miért herceget választott hősének, miért nem komponistát, és ezen nem változtatott az opera komponistája sem, aki így esetleg konkrétabban tudta volna közvetíteni személyes életélményét. Bartók nyilván nem akarta, kerülte ezt a kézzelfoghatóságot. Kár, hogy a rendező nem kerülte, és ezzel az egyik konkrét színpadi ábrázolástól menekülve egy másiknak a csapdájába esett. A kékszakállú nem egy művész lelkéről és tragédiájáról szól, hanem a férfiéról. Judit nem egy muzsikuslány egy zenész bűvkörében, hanem egy asszony a férfi bűvkörében. Ám lehet, hogy jobban elfogadnám ezt a koncepciót, ha hatásosabban és pontosabban lenne megvalósítva, kidolgozva, nagyobb figyelemmel a zenére. Ha a látványeffektus nem késlekedne a zenei történéshez képest, néha kínosan, és nem oszlana el olykor idejekorán. Ha a konkrét új miliő nem keveredne az évtizedekkel ezelőtti ábrázolásmóddal, mint pl. a virágoskert vetített felidézésével egy derűs tájban. Ha a zenészlánynak nem csak ötlete támadna, hogy hegedűszóval reagáljon a leírhatatlan szépségre, hanem hegedülne is (persze imitálva), pontosan ott, ahol hegedű szól. Van A kékszakállúnak egy olyan csúcspontja, a hatalmas crescendo, amely színpadilag megjeleníthetetlen. A zene óriási távlatot és vakító fényt fest, amelyre Judit gyönyörű sikollyal reagál (ha reagál...), ám a színpadon nincs az a tér, amely ezt a nagy birodalmat (lelki birodalmat) érzékeltethetné. Az Erkel színházi előadásban most megkísértették az érzékeltetést. Hiszen adott egy, ha nem is végtelen, de színházi léptékben rendkívül nagy, impozáns tér, tágas is, és mély is. És ezen a ponton kapcsolódhatna a látványhoz a koncepció, hogy ti. a Kékszakállú zeneszerző. Olyan zeneszerző, akinek az a legigazibb, gazdag világa, ahol a zenéje megszólal. Az ötletnek az a buktatója, hogy a zene sokkal monumentálisabb világot sugall, mint a színház általam tisztelt és titokzatos csodája, ezenkívül az Erkel Színház nézőterének konkrétsága még a zenészmiliő konkrétságán is túltesz. A kivitelezés buktatója pedig az, hogy a zene egyúttal gazdagabb és szebb - végtelenül gazdag és fenséges - világot sugall, aminek illusztrálásához az Erkel Színház nézőtere nem adekvát látvány, függetlenül attól, hogy két napja újranyitott állapotában szebbnek tartjuk-e, mint korábban volt, vagy sem. Mindenesetre sokkal sötétebb, és ezen végképp kibicsaklik a monumentalitást, gazdagságot, szépséget és fényt sugalló zene képi kísérete. Gyanítom, hogy ez az ötlet, effektus Operaházunk terében sem működne, sőt annál pazarabb zenés színházakéban sem. Bevallom, mindeközben nem tudtam százszázalékosan koncentrálni az énekesek teljesítményére. Bretz Gábor vokális és színpadi alakítása szinte makulátlannak tűnt. Hangja nagyon szép, de nem jövök rá, mitől tekintik másnak, mint baritonnak. Mester Viktóriának a játéka fogott meg. Ahol teljesen eltért a hosszú hajú, merev (bár általam kedvelt) Juditoktól, mai lányt ábrázolt, olykor megejtően természetes és szép volt a játéka. Hogy a mindkét szerepben nagyon jelentős hangokhoz szokott fülemnek azért volt-e mindkettőjük hangereje valamivel gyengébb a kívánatosnál, mert nem süvöltő hangok, vagy mert Héja Domonkos zenekara nem engedte érvényesülni őket kellő mértékben, nem tudom megállapítani. Kíváncsi vagyok a szakértők véleményére.
3935 Búbánat 2013-11-09 10:50:09
Ma este a Bartók Rádióban 19.00 – kb. 21.20 Kapcsoljuk az Erkel Színházat 1. Bartók: A Kékszakállú herceg vára Egyfelvonásos opera Szövegét Balázs Béla írta Szereposztás: Judit - Mester Viktória (szoprán) Kékszakállú - Bretz Gábor (basszus) 2. Vajda János: Mario és a varázsló Szövegét Bókkon Gábor írta Szereposztás: Cipolla - Bretz Gábor (basszus) Mario - Nagy Ervin Angiolieri asszon - Mester Viktória (szoprán) Angiolieri úr - Hábetler András (basszbariton) Gyapjúinges – Beöthy Kiss Lászó (tenor) Római úr - Bátki Fazekas Zoltán (bariton) Km. a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Héja Domonkos Rendező: Galambos Péter
Ma este a Bartók Rádióban 19.00 – kb. 21.20 Kapcsoljuk az Erkel Színházat 1. Bartók: A Kékszakállú herceg vára Egyfelvonásos opera Szövegét Balázs Béla írta Szereposztás: Judit - Mester Viktória (szoprán) Kékszakállú - Bretz Gábor (basszus) 2. Vajda János: Mario és a varázsló Szövegét Bókkon Gábor írta Szereposztás: Cipolla - Bretz Gábor (basszus) Mario - Nagy Ervin Angiolieri asszon - Mester Viktória (szoprán) Angiolieri úr - Hábetler András (basszbariton) Gyapjúinges – Beöthy Kiss Lászó (tenor) Római úr - Bátki Fazekas Zoltán (bariton) Km. a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Héja Domonkos Rendező: Galambos Péter
3934 Búbánat 2013-11-09 10:38:35
Ugyancsak az ünnepi gála-koncert kísérőrendezvényei voltak: 18.15 - Az Erkel Színház előcsarnokában a néhai Fodor Géza Mi szól a lemezen? című könyvének bemutatóján a laudációkat Ókovács Szilveszter és Várady Szabolcs mondta. 18.30 - Az Erkel Színház előcsarnokában a Népoperától az Erkel Színházig című kiállítást Ókovács Szilveszter nyitotta meg. 16 órától, az I, emeleti büfében La Grange - zenés felolvasószínház produkcióján vehettek részt az érdeklődők. Erről itt a topicban már korábban szóltam: belinkeltem, amit tudni kell a darabról,a közreműködő-felolvasó színészekről. (Rőser Orsolya énekelte az áriákat, Erkel-részleteket. Zongorán Harazdy Miklós működött közre.)
Ugyancsak az ünnepi gála-koncert kísérőrendezvényei voltak: 18.15 - Az Erkel Színház előcsarnokában a néhai Fodor Géza Mi szól a lemezen? című könyvének bemutatóján a laudációkat Ókovács Szilveszter és Várady Szabolcs mondta. 18.30 - Az Erkel Színház előcsarnokában a Népoperától az Erkel Színházig című kiállítást Ókovács Szilveszter nyitotta meg. 16 órától, az I, emeleti büfében La Grange - zenés felolvasószínház produkcióján vehettek részt az érdeklődők. Erről itt a topicban már korábban szóltam: belinkeltem, amit tudni kell a darabról,a közreműködő-felolvasó színészekről. (Rőser Orsolya énekelte az áriákat, Erkel-részleteket. Zongorán Harazdy Miklós működött közre.)
3933 Búbánat 2013-11-09 10:21:24
A november 7-i Erkel-ünnep gálakoncertjét megelőzően, 18 órától mintegy negyven percben a Classic Club Singers játszott. A szabadtéri színpadon (a színház baloldali sarkában) fellépett László Boldizsár operaénekes, aki művésztársaival közösen a 2013-as Verdi-évre új koncertműsort állított össze. A zenei anyag eddig nem hallott formában, swing-jazz hangszerelésekben mutatja be Verdi leghíresebb operaáriáit, duettjeit, quartettjeit, A jazz-swing - latin-lounge stílusban megszólalt dalokat, áriákat a televízióban látható Fábry Show zenészeiből is álló héttagú zenekar kísérte. Az est zenei vezetője a Showder Band szólistája, Kuzbelt Péter. A műsorban elhangzott átiratok eredeti hangnemben, sok humorral, és a swing lendületével fűszerezve hangulatos műsort produkált. Szólisták voltak: Mester Viktória, Nánási Helga, László Boldizsár, Geiger Lajos A mintegy negyvenperces zenei blokkban 12 szám hangzott el. A Verdi-részletek (Rigoletto, A trubadúr, Traviata, Nabucco, Aida, Az álarcosbál, A végzet hatalma) feldolgozásai mellett volt "Carmen-boogi", A sevillai borbély- Figaro-belépője, meg egy Erkel-egyveleg-duett is. Az Erkel Színház előtt összegyűlt érdeklődő-sereg hangos tetszésnyilvánítással fogadta a nem mindennapi koncert-különlegességet!
A november 7-i Erkel-ünnep gálakoncertjét megelőzően, 18 órától mintegy negyven percben a Classic Club Singers játszott. A szabadtéri színpadon (a színház baloldali sarkában) fellépett László Boldizsár operaénekes, aki művésztársaival közösen a 2013-as Verdi-évre új koncertműsort állított össze. A zenei anyag eddig nem hallott formában, swing-jazz hangszerelésekben mutatja be Verdi leghíresebb operaáriáit, duettjeit, quartettjeit, A jazz-swing - latin-lounge stílusban megszólalt dalokat, áriákat a televízióban látható Fábry Show zenészeiből is álló héttagú zenekar kísérte. Az est zenei vezetője a Showder Band szólistája, Kuzbelt Péter. A műsorban elhangzott átiratok eredeti hangnemben, sok humorral, és a swing lendületével fűszerezve hangulatos műsort produkált. Szólisták voltak: Mester Viktória, Nánási Helga, László Boldizsár, Geiger Lajos A mintegy negyvenperces zenei blokkban 12 szám hangzott el. A Verdi-részletek (Rigoletto, A trubadúr, Traviata, Nabucco, Aida, Az álarcosbál, A végzet hatalma) feldolgozásai mellett volt "Carmen-boogi", A sevillai borbély- Figaro-belépője, meg egy Erkel-egyveleg-duett is. Az Erkel Színház előtt összegyűlt érdeklődő-sereg hangos tetszésnyilvánítással fogadta a nem mindennapi koncert-különlegességet!
3932 Búbánat 2013-11-09 09:47:23
[url] https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10151725869229117&set=a.10151725868444117.1073741852.181796144116&type=3&theater; képek az ünnepi gálakoncert megnyitásáról [/url]
[url] https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10151725869229117&set=a.10151725868444117.1073741852.181796144116&type=3&theater; képek az ünnepi gálakoncert megnyitásáról [/url]
3931 Búbánat 2013-11-09 09:47:05
[url] http://kepek.origo.hu/galleriesdisplay/gdisplay?xml=/1311/Erkel2013117164655/gallery.xml&rovat=kultura#; képek az ünnepi gálakoncert próbaidőszakából [/url]
[url] http://kepek.origo.hu/galleriesdisplay/gdisplay?xml=/1311/Erkel2013117164655/gallery.xml&rovat=kultura#; képek az ünnepi gálakoncert próbaidőszakából [/url]
3930 IVA 2013-11-09 01:21:39 [Válasz erre: 3926 Búbánat 2013-11-08 12:01:20]
Köszönöm, kedves Búbánat. Tetszik ez a figyelmesség, és az is, ahogy megadták a módját az örvendetes eseménynek. (Azóta láttam fényképeken a tasakokat, az est nézőinek kezében.)
Köszönöm, kedves Búbánat. Tetszik ez a figyelmesség, és az is, ahogy megadták a módját az örvendetes eseménynek. (Azóta láttam fényképeken a tasakokat, az est nézőinek kezében.)
