AZ ÉG TARTJA A FÖLDET MUSICAL DALLAMAI MODERNEK ÉS POPSZERŰEK
"Szent Erzsébet hitigazsága megkérdőjelezhetetlen"
RÁCZ ANDRÁS - MNO.HU - 2022.04.11.
„Olvasóink közül bizonyára kevesen láttak klasszikus jezsuita iskoladrámát. Nem csodálom. A műfaj a XVIII. században kiment a divatból, s azóta talán csak a kísérleti színházak egy-egy különlegesen merész műhelyében próbálták feltámasztani a modern európai színjátszás ősanyját. Most azonban olyan darab került az Erkel Színház műsorára, amely minden elemében megidézi a barokk színpadi grandezzát, valószínűleg anélkül, hogy az alkotók tudatában lennének a nagyszerű művelődéstörténeti előzményeknek.”
Idézet az Opera 2020.szeptember 10-i, honlapon olvasható. Salome előadást beharangozó cikkéből:
„A feltárások nyomán az előadás díszleteinek tervezői, Vörös Győző ókorkutató-építész és Dobrosi Tamás építész, a világon elsőként színpadon is a közönség elé tárják a legendás palota egy részletét. A robbantott metszetben a dór oszlopok és azok koronázó tagozatai 1:1 arányban idézik meg a királyi palota tróntermének egy darabját.
A művet Rátóti Zoltán rendezi, aki prózai színészként többször fellépett már a Magyar Állami Operaház előadásaiban, most viszont első ízben rendez operát az intézménynek.”
Mind a Főigazgató Úr, aki kiválasztotta a darab megvalósítóit, mind a rendező, mind a díszlettervező számára nagy elismerés lehet, hogy nemzeti ünnepünk alkalmával
Vörös Győző Széchenyi-díjat, Rátóti Zoltán pedig Kossuth-díjat kapott.
Ókovács főigazgató úr azt mondta, hogy a magyar Opera európai színvonalú. A látottak és hallottak alapján ez csak a balett produkciókra volt igaz. A többit inkább felejtsük el gyorsan...
Nem járt valaki a szombati búcsú gálán? Érdekelne, milyen volt. Remélem, lesz beszámoló róla!
Én is ott voltam az előadáson, remek volt. Sajnálom, hogy bezár a színház, valahogy az Eiffel az rossz helyen van, az Operaház meg drága.
Cigánybáró gondolom lesz még, de átköltözik a másik két játszóhely valamelyikére.
Kapcs. 7629., 7627. sorszám
Ifj. Johann Strauss: A cigánybáró – Erkel Színház, 2022. március 4.
Tegnap este az Erkel Színházban „lement” a 2021/22-es operaévad utolsó Cigánybáró-előadása. Nem tudom, a bemutató óta eltelt öt év után most mennyire „fájó búcsú” e darabtól nekünk nézőknek, a szereplőknek; kérdéses, hogy Színetár Miklós e rendezését szándékozik-e még az OPERA a későbbiekben felújítani? Egy bizonyos: a tegnapi előadás „magánjelenetében” Hábetler András is búcsúzott, pontosabban mint az operett keretjátékában kikiáltó-narrátor szereplő, külön kihangsúlyozta ezt a „megrendítő” hírt az (egyik) rögtönzött „spontán” kiszólásai közt, célzatosan, könnybe lábadt szemmel, nagy búskomoran felhívva erre mind a vurstli-keretjáték „kórus-közönsége”, mind a nézőtéri publikum figyelmét.
Hábetler András igen elemében érezte magát a színpadon, egymást követték a sziporkázónak szánt kommentjei, a kötött szövegén túllépő vagy a kvázi improvizálást elhagyó tudatos kikacsintásai, „kiszólásai” s végül már a napi aktualizálást is beleférőnek gondolta mondókájába. Pl. arra kérte a közönséget, hogy szeretné meghallgatni, hogy ha tetszik nekünk az eddig látottak: hangosan kiabáljuk be, hogy: Bravó! Először felszólította a „jobb” oldalon ülőket, hogy bravózzon. Megtettük. Utána ugyanerre kérte a „baloldalt”, megtették. Majd az „összetartás” jegyében, hogy már a teljes nézőközönség ajkán csattanjon fel a „bravó”, Megtettük.
Volt egy megható epizód is, amit ugyancsak Hábetler András kezdeményezett - kéréssel fordult hozzánk a színpadról, szándékosan szerepen kívül maradva: félperces néma csenddel fejezzük ki együttérzésünket mindnyájan a szomszédos országban zajló háború tragédiájában érintett, ott élő embertársainkért, nemzetiségüktől függetlenül, a békéért fohászkodva. Megtörtént.
A tényleg szívszorító „intermezzo” után folytatódott az előadás és hamarosan a partitúra szerinti távoli ágyúdörgések hangját is hallottuk már a zenekar felől - megidézve az operett cselekményének osztrák-spanyol hadszíntéri eseményeit - a Mária Terézia-korában játszódó illusztratív meseszál kibontakozásával...
Már a bemutató utáni beszámolóban érintőlegesen megjegyeztem, hogy bár az operettben Szaffi kapja a legszebb dalszámokat, és a közönség meg is tapsolja rendesen, mégis nem ő, hanem a III. felvonásba átemelt Frühlingsstimmen bravúrszámot éneklő Arzéna aratja le a sikert. Pedig ez nincs is benne az operettben (ahogyan a Melis László átiratában felhangzott és balettművészeink tolmácsolásában eltáncolt Kék Duna keringő is betoldás csak), de mivel ez a felvonás gyakorlatilag – egy kivétellel – nem tartalmaz új melódiát, a rendezésben bevett szokás a komponista más darabjaiból átemelt ének-zenei részletekkel bővíteni a dalbetétek számát. Így került át az operettbe a „Tavaszi hangok”-keringő is, ami Arzéna alakítója, Rőser Orsolya Hajnalka virtuóz éneklésével kétségkívül hatalmas sikert aratott. De hogy méltányos legyek a többi szerep megformálójával, mindenképpen meg kell említenem a többi énekművészünket is, akik mind, nagyszerű énekükkel, játékukkal, komédiázásukkal sokszor tapsra ragadtattak bennünket.
Elsősorban az OPERA fiatal énekművésznőjét, Horti Lillát dicsérem, aki a természetes báján, külső megjelenésén túl, mindenekelőtt szépséges szopránjával bűvöli el nézőjét-hallgatóját, s ő most is, ezúttal Szaffi szerepében nyújtott megint élményt, nagyszerű partnerként a színpadi játék- és énektársak oldalán. Barinkay Sándor mint bonvivánszerep minden tenor egyik vágyálma lehet, ha megvan hozzá az a kiállás és a szépen csengő, érces magas hangfekvés. Boncsér Gergelyt operettmúltja is segítette, hogy az énekszámok mellett sok prózát tartalmazó, de operai igényű darabban illúziót keltő alakításban hozza a karaktert és jó diszpozícióban halljuk tőle a belépő áriát, a szerelmes duetteket, ahogyan a drámai szituációjú együttesekben is jól szólt a tenorja.
Cziprát Fodor Bernadett, Zsupánt Szvétek László alakította, mindketten hozták a „kötelezőt”, utóbbi sajnos – a rendezésnek „köszönhetően” – csak a harmadik felvonás buffó számát énekli, az első dala a sertéskirályról, nem tudom miért, már a premieren sem került be a darabba. Homonnay Péter lovag huszárok élén előadott dalát Biri Gergelytől is, szívesen fogadtuk, a kisebb szerepekben is kellő vidámsággal rukkolt elő Bátki Fazekas Zoltán (Carnero gróf), Farkasréti Mária (mint Mirabella nevelőnőnek egy önálló áriája is még belefér jelenetében) és Ujvári Gergely (Ottokár). Mária Terézia császárné, magyar királynő prózai szerepébe Szűcs Nelli színésznő, a Nemzeti Színház művésze vitt bele vidámságot.
A táncbetétekben a Duna Művészegyüttes tagjai Mihályi Gábor koreográfus irányítását követve vettek részt. Az Operaház Zenekarát és Énekkarát (karigazgató: Csiki Gábor) az öt évvel ezelőtti bemutató karmestere, Héja Domonkos vezényelte.
A szűnni nem akaró tapsokkal nem tudom, hogy valóban „végső búcsút” vettünk-e A cigánybárótól?...
Mai hír:
A cikkből:
„A Magyar Állami Operaház 2013-ban hat év kihagyást és egy szerény helyreállítást követően egyebek mellett azzal a céllal is nyitotta újra az Erkel Színházat, hogy az előadások megtartására átmenetileg alkalmassá tett teátrum az Andrássy úti dalszínház tervezett korszerűsítése idején is biztosítani tudja az OPERA működését.
Az Operaház újranyitásával párhuzamosan eljött az idő, hogy az Erkel Színház elmaradott infrastruktúrájának átfogó és szükségszerű korszerűsítése ismét előtérbe kerülhessen.”
Így múlik…
A Szinetár90 ünnepi gálán Ókovács Szilveszter főigazgató az Erkel színpadán, nyilvánosság előtt, Szinetár Miklóshoz intézett köszöntő szavaiba foglalta:
Az Eiffel Műhelyház egyik új próbatermét - háziszínpad - a februárban kilencvenedik születésnapját ünneplő Szinetár Miklósról nevezik el. Minden színpad, terem kapott nevet, ezzel is szeretnék az Operához kötődő jelentős személyiségek emlékét ápolni, illetve élők esetében, mint például Szinetár, ezzel a gesztussal elismerni azt, amit az opera műfajáért tettek.
Egy rendkívül nagy tudású, tapasztalatú nagybetűs MŰVÉSZ nagyon figyelemre méltó, megszívlelendő szavai.
Egyetlen percig sem kívánom megsérteni az általam nagyon tisztelt Kovács János karnagy urat…
De a borszószemekből a falon több ragad meg, mint az Ő szavaiból a döntéshozók fülében….
Koszi Zéta, tévedtem, de ha a mai helyett covid elottit írtam volna - jobb let volna.
Ez egy kétéves felvétel. Idén ugyanott egy Fülöp-Posa kettőst énekelt Pape-val. Nagyon kínos volt...
Aida Garifullina mikor megnyerte az operáliát, azt írtam, hogy reszkess Annácska mert jon Garifullina. El is jott. Gyonyoru hang, gyonyoru holgy. Nagyon jo, intelligensen épiti fel a repetoárját. A konnyu lírai szerepek után most már Violettát, Mimit és Liu-t is énekel.
hallgassátok
A salzburgi Miller fantasztikus volt.
Ha kíváncsiak vagytok Domingo mai formájára, hallgassátom meg Tubuson. A moszkvai Bolsojban Aida Garifullinával énekelt, Violetta és Germont kettose a II-felvonásbol. /2020, január 19/
www.youtube.com/watch?v=y5284OXbhx0
Szinetár Miklós nem nélkülözte humorát sem a „Szinetár90”-gálaesten tegnap az Erkel Színházban: egy megmosolyogtató poénnal lepte meg A cigánybáró- operettből előadott „Ki esketett?” kezdetű kettős előadóit, Horti Lillát (Szaffi) és Pataky Dánielt (Barinkay) – meg a közönséget.
Amikor az énekesek a partitúra szerint és a dalszövegben a második strófához érnek, mindnyájunk meglepetésére váratlanul Szinetár Miklós baritonját halljuk, amint rákezdi: „Ki volt a tanú? (Ó mondd!)”
És erre Horti: „Te mondd!” Majd már Pataky folytatja: „Két gólya, mely ott kelepelt...”
Mondanom sem kell, hogy a duett végén a két énekművész mellett Szinetár Miklós „közbeszólását” is megtapsoltuk...
Érdekességek a tegnapi „Szinetár90” gálaest műsorából:
Az Erkel Színházban tegnap este „mindenki Tanár Urához” jöttünk el! Nagyszabású ünnepi gálaest keretében nemcsak az operarendező, hanem minden magyar rendező doyenjét köszöntötte – velünk együtt – 90. születésnapja alkalmából a Magyar Állami Operaház!
Tudható: Szinetár Miklós, az OPERA címzetes főigazgatója, örökös tagja és mesterművésze több mint hét évtizeden átívelő pályája során diákkorában statisztaként, főiskolai hallgatóként mint rendezőasszisztens, majd huszonnégy operaprodukcióban rendezőként és két periódusban összesen nyolc éven át főigazgatóként is hozzájárult az Andrássy úti dalszínház sikereihez. 1949-ben itt, az Erkelben kiáltotta el magát először statisztaként (a János vitéz egyik előadásán), majd rendezni is itt kezdett. A Magyar Televíziónak 28 esztendőn át volt különféle vezető posztokon művésze, de ezt is lepipálja, hogy a Színház- és művészeti Egyetemen 51 tanéven keresztül oktatott megszakítás nélkül.
Az ünnepi program első részében Szinetár Miklós rendezésében készült első magyar televíziós operafilm, az 1963-as „Éjszakai repülés” került levetítésre a színházban. Antoine de Saint-Exupéry azonos című regényén alapuló opera zeneszerzője Luigi Dallapiccola. Az 55 perces, fekete-fehér alkotás főszerepeit a kor magyar énekes nagyságai közül Házy Erzsébet, Radnay György, Simándy József, Ilosfalvy Róbert alakították, de kisebb szerepekben is olyan nagyszerű művészeket láthattunk és hallhattunk, mint Mally Győző, Nádas Tibor, Pálffy Endre, Pálos Imre, Szigeti László, Várhelyi Endre - és Szőnyi Olga (csak hang) operaénekesek, valamint Koncz Gábor színművész.
Az operafilmről utóbb Szinetár Miklós elmondta: „– A televíziónál dolgozva mindenképpen szerettem volna kezdeni valamit a kedvenc műfajommal is. Blum Tamás ajánlotta Dallapiccola egyfelvonásosát. Az operafilm teljesen más műfaj. Az operák többségénél a nézőtérrel való kapcsolat döntő, mert a közönség mindig szereplője és alakítója az előadásnak. A filmnél ez nincs így. A film viszont az asszociációk abszolút szabadságát adta számomra. Számos operafilmet rendeztem, amelyekben sok olyasmit szükségesnek tartottam és megengedtem magamnak, amit a színházban messze elkerültem. Az Éjszakai repülés viszont kifejezetten naturális film lett. Legalábbis – az éneklés ellenére, azzal együtt – úgy tett, mintha realista lenne.”
Erre az ünnepi alkalomra készült el az operafilm restaurált, digitalizált hang- és képanyaga. Az Erkel Színház közönsége nagy tetszéssel fogadta a filmet. Remélhetőleg a televízióban is láthatjuk majd valamelyik magyar csatornán.
A Kossuth-díjas rendező korábban, 2016 és 2018 között három Cinema Szinetár névre keresztelt, vetítésekkel kísért önálló esten mesélt kedvenc szerzőkről, művekről, produkciókról és előadásokról az Erkel Színházban. (Ezekről mind beszámoltam itt a fórumon.)
A sorozat ráadásaként is értelmezhető Szinetár 90 est rendhagyó volt. A szünet után az est rendezője, Aczél András abból a két tucat produkcióból szerkesztette össze a műsort, amelyeket Szinetár Miklós az Operában állított színpadra.
Megtudtuk, hogy az est meglepetésvendégei, akik között az ünnepelt zeneakadémiai növendékei és az OPERA művészei egyaránt megtalálhatók, mind szerepeltek korábban Szinetár Miklós rendezéseiben, és szoros szakmai kapcsolat fűzi őket egymáshoz.
Amikor a függöny fölment, először Mozart Cosi van tutte c. operájából szólalt meg az I. felvonás fináléja az ünnepelt zeneakadémiai növendékeinek előadásában (Brindás Boglárka e.h., Csejtei-Varga Júlia e.h., Ortan Viviene e.h., Fenyvesi Gabriella Rea e.h., Szeleczki Artúr e.h., Csölley Martin e.h.).
A zongoránál egész este folyamán Dénes István karmester, zeneszerző-zongoraművész kísérte a fellépő „meglepetés vendégeket”.
Az est háziasszonya, Gyüdi Melitta a Mozart-részlet után „bekonferálta” és a színpadra hívta Szinetár Miklóst, aki – miután természetesen hatalmas tapsokkal köszöntöttük őt - helyet foglalt a színpad előterének jobb oldalán, a megszokott kis asztalkája mellett. Gyüdi, aki a beszélgetőtársi feladatokat is ellátta ezen az esten, aztán a baloldali proscenium páholyból „bombázta” kérdéseivel az ünnepeltet az éppen elhangzott zenei részletek kapcsán arról a darabról, amelyből megszólaltak (hiszen mindegyik az ő rendezése volt az Operában).
Következett A denevérből a Csárdás – meglepetés itt az érkező és éneklő Rosalindák sora, akik hosszú évek alatt mind benne voltak a Szinetár-rendezte operettben: Bátori Éva, Felber Gabriella, Frankó Tünde, Horti Lilla, Rőser Orsolya Hajnalka, Sümegi Eszter együtt énekelve adták elő az ismert betétszámot.
Aztán egymást követték azok a dalbetétek, amelyek Szinetár Miklós opera oeuvre-jét szintén fémjelzik:
A cigánybáró – „Ki esketett?” (Horti Lilla és Pataky Dániel); Hoffmann meséi – Barcarola (Rőser Orsolya Hajnalka,...); Carmen – Habanera (Mester Viktória); Hunyadi László – La Grange-ária (Rőser Orsolya Hajnalka); Tannhäuser – Csarnok-ária (Sümegi Eszter); István, a király rockopera – két részlet (Balga Gabriella; László Boldizsár). De hallottuk még Váradi Zitát is énekelni és volt még egy kettős a Figaró házasságából is...
További meglepetés volt az esten a zongorán közreműködő, zenei improvizációiról is jól ismert Dénes István karmesternek erre a különleges alkalomra szerzett és előadott „kompozíciója”. Egy sajátos átdolgozással lepte meg nemcsak az ünnepeltet – de a közönséget is! Először elpötyögte a zongora billentyűin az ismert születésnapi köszöntő versike („Happy Birsday To You” ) dallamának kezdő hangjegyeit, majd eljátszott egy hosszabb lélegzetű pasticcio-forma alkotást: a Szinetár-rendezte 24 opera 24 ismert rmelódiája fonódik össze egy hatalmas zeneművé; a zenei motívumok úgy szővik át egymást, hogy minduntalan kihalljuk a kompozícióból az említett születésnapi versike „nemzetközi” dallamát. De ez még nem minden! A zongoramuzsika alatt képes vetítést látunk: puzzle kirakós játékszerűen, a 24 operarészlet egyenként az elhangzás sorrendjében, de keverten (és megcímkézve az opera címével) „beúszik” a képbe és a végén a 24 puzzle elemből összeáll a kész mű: Szinetár Miklós arcképe!
Hozzá kell tenni a beszámolómhoz, hogy Szinetár Miklós fantasztikus szellemi és fizikai kondícióban érkezett az Erkel Színház színpadára, hiszen Gyüdi Melitta „provokáló” kérdéseire kimerítő, tartalmas, gondolatokat kiváltó-ébresztő, fanyar humorral és poénokkal teli - bevallottan szubjektív - válaszokat kapott (kaptunk) tőle.
Az ünnepi gála végén Ókovács Szilveszter főigazgató kedélyes-köszöntő szavaival és egy kis kerekeskocsin betolt hatalmas torta gyertyákkal, melyek lángját aztán az ünnepelt elfújja és az összes fellépett énekművész karjainak, öleléseinek átengedve magát hagyja el a színpadot. Mi pedig a csaknem megtelt hatalmas nézőtéren felállva, tapsorkánban részesítettük az örökifjút, a rendezők doyenjét, a 90 éves Szinetár Miklóst!
Az ünnepelt még egy slusszpoént engedett meg magának, nekünk címezve: kötelezően elvárja, hogy mindenki aki most itt van, jelenjen meg ugyanitt tíz év múlva a Cinema Szinetár100-on!...
Nekem mivel most jelentősebb összeget költöttem zenés és prózai színházra, előre megváltott jegyekkel június végéig, most ez is szempont volt, de egyébként is jobban vonz Agache, mint Domingo. Domingót nem láthattam-hallhattam élőben fénykorában, akkor most már nem akarom. Egyébként több Boccanegre előadás felvételt végig néztem vele, volt amelyikben nem volt rossz.
Az a Solti-féle Boccanegra nagyon jó. Hogy úgy mondjam, Solti nagyszerűen tudta Agachet instruálni.
Nekem az április 24-i előadásra, Domingoval.
Láttam élete második Boccanegráját 2009-ben Berlinben, aztán a szerepben a Metben, a Scalaban, a CG-ban, kétszer Bécsben, és Barcelonában. Hangilag a Scala volt a csúcs, azt hittem, egy harmincas énekes hangja szól. Ja, és 1995-ben a Metben Adornoként is láttam, akkor már talán kicsit idős volt hozzá. De az is döbbenetes, hogy Solti Boccanegra-felvétele Agacheval 1991-ből való.
Ha láttad volna a Luisa Millert Salzburgban, más lenne a véleményed. Ha nekem nem hiszel, kérdezd meg Kozlok Lacit. Vagy nézd meg az Anyagin részletét a 90 éves Reizennel.
Nekem mindkét szereposztásra van jegyem, mert szeretném mégegyszer - valószínűleg utoljára - látni a XX. század egyik legnagyobb énekesét. Ameliával kapcsolatban pedig valamiben reménykedem, mert a remény hal meg utoljára...
Nekem Agache Boccanegrájára szól a jegyem, de nem azért, mert barátságosabb áron juthattam hozzá, hanem azért, mert igazi Boccanegrát szeretnék hallani!
Minden tiszteletem Domingo munkásságáért, korábban imádtam őt mint tenoristát, éppen ezért nem szeretném lerombolni az emlékeimet egy 81 éves korban levő, ráadásul nem is a fachjában éneklő, a színpadtól visszavonulni képtelen énekes miatt!
Sokszor elhangzott már más énekesekkel kapcsolatban, hogy a pályát méltósággal kéne abbahagyni. Neki is.
Mindenki megnézhet az Oepra honlapján: mivel mindkét szereposztásban a címszereplő külföldi, ezért nincs különbség az árak között. Harmadik emeleti oldalülések kerülnek 2250 forintba, ezek közül ugye bal és jobboldalt a legelső sorokban még vannak látó helyek: valahonnan a fél, valahonnan az egész színpad látszik. Feljebb már jó eséllyel csak a fél színpad, vagy egyáltalán nem látszik a színpad. Van viszont különbség a Boccanegre két szereposztásának jegyárai között. Én Agachéval megyek rá - annak barátiak az árai. A Domingos előadásokra persze már nem lehet jegyet váltani.
További információk a ma esti ünnepi eseményről - "Szinetár90" - , az Opera oldaláról:
"Egy páratlan életút ünnepe"
2022. február 12. - Erkel Színház
„1949-ben itt, az Erkelben kiáltotta el magát először statisztaként, majd rendezni is itt kezdett. Az Operát nyolc évig vezette, az Operettet négyig. A Magyar Televíziónak 28 esztendőn át volt különféle vezető posztokon művésze, de ezt is lepipálja, hogy a Színház- és művészeti Egyetemen 51 tanéven keresztül oktatott megszakítás nélkül. Mindenki Tanár Ura nemcsak az operarendezők, hanem minden magyar rendező doyenje ma már, 90. születésnapját illő gálaesttel köszöntjük, amelyen levetítjük első operafilmjét, az Éjszakai repülést is, és amelyen – Őt ismerve – egyáltalán nem kell nélkülöznünk személyes szerepvállalását sem.”
Zongorán közreműködik: Dénes István
Az est háziasszonya: Gyüdi Melitta
Közreműködik továbbá:Sümegi Eszter, Bátori Éva, Felber Gabriella, Frankó Tünde, Balga Gabriella, Rőser Orsolya Hajnalka, Szegedi Csaba, Pataky Dániel, Horti Lilla, Mester Viktória,
Brindás Boglárka e.h., Csejtei-Varga Júlia e.h., Ortan Viviene e.h., Fenyvesi Gabriella Rea e.h.,
Szeleczki Artúr e.h., Csölley Martin e.h.,
Váradi Zita
Szinetár90 – címzetes főigazgatóját köszönti az OPERA
Opera.hu - 2022. február 8. 11:02
Első operafilmjének vetítésével és az OPERÁ-ban rendezett előadásai részleteivel köszöntik pályatársai és tanítványai születésének kerek évfordulója alkalmából Szinetár Miklóst 2022. február 12-én 19:00 órától az Erkel Színházban.
Szinetár Miklós, a Magyar Állami Operaház címzetes főigazgatója, örökös tagja és mesterművésze több mint hét évtizeden átívelő pályája során diákkorában statisztaként, főiskolai hallgatóként mint rendezőasszisztens, majd 24 operaprodukcióban rendezőként, és két periódusban összesen nyolc éven át főigazgatóként is hozzájárult az Andrássy úti dalszínház sikereihez.
A Kossuth-díjas rendező korábban 2016 és 2018 között három Cinema Szinetár névre keresztelt, vetítésekkel kísért önálló esten mesélt kedvenc szerzőkről, művekről, produkciókról és előadásokról az Erkel Színházban. A sorozat ráadásaként is értelmezhető Szinetár90 est első felében a rendező
1963-as Éjszakai repülés című televíziós operafilmje lesz látható.
Az Antoine de Saint-Exupéry azonos című regénye nyomán készült, Luigi Dallapiccola által jegyzett, 55 perces, fekete-fehér alkotás főszerepeit a kor magyar énekes nagyságai közül Radnay György, Simándy József, Ilosfalvy Róbert és Házy Erzsébet alakították, de kisebb szerepekben Szőnyi Olga, valamint Koncz Gábor színművész is szerepelt a produkcióban.
A szünet után az est rendezője, Aczél András abból a két tucat produkcióból állított össze rendhagyó műsort, amelyeket Szinetár Miklós az OPERÁ-ban állított színpadra. Az est meglepetésvendégei, akik között az ünnepelt zeneakadémiai növendékei és Kossuth-díjas művészek egyaránt megtalálhatók, mind szerepeltek korábban Szinetár Miklós produkcióiban, és szoros szakmai kapcsolat fűzi őket egymáshoz. A programban részletek hangzanak el többek közt a Carmen, a Così fan tutte, a Figaro házassága, a Hoffmann meséi, a Hunyadi László, A sevillai borbély és a Tannhäuser című operákból, A cigánybáró című operettből és az István, a király című rockoperából. Az esten zongorán közreműködik a zenei improvizációiról is jól ismert Dénes István karmester, aki sajátos átdolgozásokkal is készül a különleges alkalomra.
off Nono, csak óvatosan! Vesztegetés-ügyben itt és most(anában) tanácsos veszteg maradni...
A Mefistofele másik felét mennyiért vesztegetik?
Illetve a premier előadások mennek még emelt jegyárral, de valóban: a mostani jegyárusításnál is vannak baráti jegyárak repertoár előadásokra. Aki nem hiszi, nézzen utána! Én szabadbérletezésben pl. a Hunyadi a földszintre is hétezer forintért vettem jegyet. Figaróra vannak 4500-2500 forintért is jegye a harmadik emeletre, a Boccanegrára szintén. Drágulás persze van a korábbi állapotokhoz képest. Nekem még van fel nem használt szabad bérletes kártyám 2019-ből, amivel elméletileg hat előadásra vehetek 30% kedvezménnyel jegyet. A decemberi szabad bérletezésben, ha hat előadásra vettél jegyet kaptál 50% kedvezményt. A Mefistofelére persze így is közel hét ezerért megyek.
Az azért hungarikum, hogy valaki egyidőben a Magyar Paralimpiai Bizottság és a Magyar Sakkszövetség elnöke és mint MTT-titkár, színházi korifeus, aki még opera(ház)i ügyekben is illetékes megmondóember és üzenőfal. Maradva az operánál, vajon komolyan vehetjük-e, hogy a megnyíló Operaházban akkor, csakis akkor lesznek "20-25.000 Ft-os helyárak", ha azokon "csilliárdos gázsijú művészek" lépnek fel? Mert az "interjúból" egyértelműen ez jön át. Továbbá szerinte "nem jó, ha az Erkel a kispénzűeknek szóló Opera lesz." Szerintem meg az illetékes operaházi főigazgató pont erre szánta pl. a pályázatában és szánja azóta is az Erkelt.
Kovács János remek karmester és remek túlélő. Sokszor, sok minden miatt volt már kétségbeesett. Remélem, ezt a kétségbeesését is túléli.
Ez az ember sok minden volt már, csak tehetséges nem. De mindig feltalálja magát, újra és újra előbukkan valamilyen "fontos" szerepben. Kárt okozni azt tud.
Én eddig is nagyrabecsültem és szerettem Kovács Jánost, a mostani kétségbeesésében az Erkel miatt is osztozom vele.
https://index.hu/kultur/2022/01/21/szabo-laszlo-korbaccsal-kell-behajtani-a-gyerekeket-az-operara/
Sümegi Noémi „riporter” kérdése:
„Az Erkelben 1848 ülőhely van – melyik az az opera, amire bejönnek ma 1848-an, ha nem korbáccsal hajtják be a gyerekeket gyerekoperát nézni?”
Én egyelőre mindenkit nyugalomra intenék az Erkellel kapcsolatos találgatásokat illetően, még akár abban a vonatkozásban is, hogy a színház majd a musical műfaj új otthona lesz. Nem kimeríthetetlen bizony a musical műfaja, illetve az azt övező érdeklődés sem, könnyen kifoghat rajta egy ilyen hatalmas színház... Főleg ugye, ha ott van még mellette ugyanabban a városban a Madách, az Operett, a Víg, a József Attila, vagy az akár musicalbe hajló darabokat is játszó Eiffel. Az Erkel jövő heti műsorát pedig ha megnézzük, szerdán rögtön találhatunk ott egy törölt musical-előadást is, amiről pedig hát ki gondolta volna...
Mindenki csak találgat. Én is.
Tegyük fel hogy a NER-ben vagyunk. Ókovács gyakorlottan mozog a terepen, és folyamatosan próbálja előre (na jó: abba az irányba amit ő előrének gondol) vinni az operajátszás ügyét. Amikor elveszt egy csatát, akkor is jó kultúrpolitikusként élére áll a dolognak. Kicsit konkrétabban két teória
1) Egyre több NER-közeli produkció találja meg az egyébként valóban folyamatosan meg-nem-töltött Erkel Színházat. Puskás, Erzsébet, és ki tudja mi lesz még. //Egyébként egy kultúrtörténeti érdekesség: régen sem csak opera szólt a falak között, pont pár napja hallottam hogy pl. 1989-ben Zoltán Erika koncertshow volt az Erkelben!!//
Ez - logikusan nézve - nem feltétlenül lenne baj, de el tudom képzelni, hogy e - nem kevés állami pénzt amúgyis felemésztő produkciók gazdái lassan az Erkel-re mint úgyis adott, finanszírozott játszóhelyre tekintenek, így nem kívánják/tudják a valós bérleti díjat, feltételeket (legalább egy évaddal előre tervezetten lekötés stb.) vállalni. Viszont megfelelő hátszelük miatt az operaház főigazgatója nem mondhat nekik nemet - inkább felajánlja hát az egész épületet, amit az operaház amúgy sem nagyon tud teljes évben kihasználni, "megtölteni".
2) Korábbi tervekben sokszor elhangzott, hogy Ókovács az Operaház után az Erkel (teljes) felújítását szeretné elérni. Ez valószínűleg - a végeláthatatlan, sok-sok10milliárdot felemésztő Andrássy-palota és Eiffel-műhelyház után, nem függetlenül az egyre veszélyesebbé váló világgazdasági és magyar költségvetési körülményektől sem, már nem talál a pénzügyminisztériumot is legyőző kultúrpolitikai támogatásra, így bizonyos szempontból racionális döntés lehet a felújításra részben érett épület "elengedése" - szenvedjen vele más, a tömeget tényleg vonzó előadásokra az opera akár "visszabérelheti".
2B) az "elengedés" csak blöff, amivel érzékeltetni akarja hogy az államnak nincs más választása mint a felújítás. Ennek ellentmond hogy nem a felújítás szükségességét állítja az elengedési-érvelés középpontjába.
Megjegyzem, a dolog "szépsége" - amire már mások is felhívták a figyelmet - hogy pár hónap, pár év alatt teljes ellentmondások születnek. Ilyen az is, hogy az Eiffel az eredeti elképzelésekben még egyértelműen, fő céljaként próbacentrumként szerepelt. Az "előremenekülés" jegyében úgy tűnik sikerül(t) elérni hogy teljes értékű játszóhelyként jelenjen meg a kultúrpolitika színpadán /bocs a képzavarért/ - innen nézve tényleg minek "még egy harmadik" opera-játszóhely?
Szomorú, tragikomikus, izgalmas történet. Egy év múlva talán okosabbak leszünk.
Ha jól olvasok, takatsa barátunk inkább elszaladna Rost Andrea nevétől, mint bevonzódna. Én ugyanígy, ha meglátnám Miklósa Erika nevét. Még szerencse, hogy olyan messze lakom, hogy ez a veszély nem fenyeget.
Ja pontosan ez jutott nekem is eszembe, hogy jó vannak még ennél drágábbak, pl. Volksoper, de már ez is csak alig drágább. Mondjuk a külföldi inkább beül egy angol nyelven feliratozott musical előadásra, esetleg operettre, tehát ilyen szempontból előnye van a Fővárosi Operettszínháznak és a Madách Színháznak. Ha opera előadás, hát max. ha érdekli maga az épület, akkor ül be. Olcsón beülhet helyette a szintén nagyhírű Zeneakadémiára is egy koncert erejéig. A másik probléma, hogy hiányoznak a vonzó nevek, akik miatt érdemes lenne beülni az Operaházba, tehát e tekintetben a budapesti opera hátrányban van. Pozitív kivételt talán Miklósa Erika jelent, ő lehet egy húzó név, vagy Rost Andrea.
Köszönöm, valóban alaposan mellélőttem.
Is-is, a Forint/€ árfolyamát (ma kb. 355 Ft/€) és a fszt.-i és páholy árakat együtt becsülte felül. Napi árlista MÁO honlapján március 14-étől követhető, itt: https://www.opera.hu/hu/musor/
Lehet, hogy felülbecsültem a várható árakat? Abból indultam ki, hogy 16500 Ft a III. emelet, akkor a zsöllye min. 45 ezer. Ezek után tényleg kíváncsi lettem. Hol tanulmányozhatom az árakat?
Vagy én számolok rosszul vagy ön bennfentes pénzügyi információval rendelkezik :-) kérem ossza meg velem bizalmasan, hol vásárolható euro úgy 100-120 Forintos árfolyamon?! Máris indulok oda annyi zsével, amennyit gyorsan össze tudok szedni. (150-200 euro jelenleg kb. 55.000-70.000 Ft-ot kóstál bolti áron, annyit azért csak nem kérnek az Andrássy úton egy, de talán még két jegyért sem. Egyebekben egyetértek.)
A jegyárakon elgondolkodtam. Az igaz, hogy jó 10 éve azt számolgattam, hogy az olaszországi árakhoz képest kb. annyiért ültem a zsöllyében, mint a mi kis vidéki színházunkban (Brescia Teatro Grande). Mára viszont az operaóriások (Scala, Fenice, San Carlo, a palermói Massimo) kivételével a jegyárak abszolút értékben is magasabbak lesznek az Operaházban, mint pl. Bolognában vagy Genovában (amiről nem mondanám, hogy a végeken van az operaéletben). Úgy olvastam az elemzésekben, hogy Budapest nem a sokat költő, presztizsturizmus fellegvára. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy az egyszeri turista (aki a saját országában sem jár hetente operába) hirtelen indíttatást érez arra, hogy 150-200 euróért beüljön egy előadásra, csakhogy kipróbálja milyen is az, ill. milyen belülről ez a szép kis épület. Arra nem alapoznék, hogy Ybl Miklós lesz olyan vonzerő, mint Charles Garnier.
Javaslom elolvasni a főig. Erkelről is szóló index-interjúját, 11247 itt. Eiffel pedig -mint már írni bátorkodtam- semmilyen tekintetben nem csereszabatos az Erkellel.
Picit vitatkozok, az operaházban lesz közönség, csak jó része nem magyar, külföldi turistáknak ez nem ár. Magyarként a jelenlegi bérletes rendszer, ha maradna, akkor azért, legalábbis délelőtti előadásokra, megfizethető maradna (így bérletben délelőttre 3500-ért is lehetett venni jegyet földszintre). Illetve ha az Eiffelt sikerül kellően népszerűvé tenni, abban is lehet potenciál, de megjegyzendő, hogy klasszikus nagyoperák játszására nem tűbik alkalmasnak (barokk, modern balett, modern, kisebb zenekari létszámot igénylő operákra tökéletes, esetleg prózát is alkalmazó műveknél lehet előny a kisebb tér).
Egyelőre nem tudjuk még az Erkel pontos sorsát, nem tudjuk, megmarad-e a jelenlegi bérletrendszer (vagy helyette/mellette lesz-e olyan lehetőség, hogy kedvezményesen tudjon a belföldi közönség jegyet venni, stb.). Pálcát törni ráér mindenki akkor, ha legalább már a jövő évi évadot meghirdetik, a mostani nézőszámokon látszik, hogy az Erkel kihasználatlan.
(Persze az alacsony nézőszámnak a külső tényezőkön (Covid) kívül vannak olyan okai, amiket kiküszöbölhettek volna. Eleve túl sok előadást hirdettek, amiből egy halommal visszamondtak, ráadásul a jegyvisszaváltás sem olyan gördülékeny, mint pl. a Müpánál. A választott darabokkal is volt probléma, kevés slágerdarab, sok viszonylag ismeretlen. Még mindig nem oldották meg, hogy online lehessen SZép kártyával jegyet vásárolni (ismét jó példa ezzel szemben a Müpa...). Szóval az azért megjegyezhető, hogy tehettek volna többet a magasabb átlagnézőszámért)
Na oda biztos nem ülök, mert tériszonyom van.
Különben ilyen árakkal közönséget vonzani az operába halott ügy szerintem, szóval, ha az Erkel Színház kevesebb, mint feleakkora árakkal is üres, akkor halott ügy az operajátszás sorsa Budapesten. Vidéken meg szinte nincs is előadás, leszámítva Szegedet, ahol ha jól rémlik 3 premier van évente, de Miskolcon már csak 1 és más városokban is. Most Debrecen az passz....
Ókovács Szilveszter közleménye az index.hu-nak mindössze négy (!) hónappal ezelőtt itt:
"A Magyar Állami Operaháznak nincs tudomása olyan fejleményről, de tervről, sőt ötletről sem, amely az Erkel Színházat szervezetileg különválasztaná az Operától. Megjegyezzük, hogy ez infrastrukturálisan rendkívül komplikált is, mert az Erkel Színház valójában csak egy nagy méretű játszóhely: sem megfelelő próbatermekkel, raktárakkal, műhelyekkel (gyártási háttérrel), művészeti! együttesekkel, hangszerparkkal, saját repertoárral, adminisztrációval, de még az utóbbihoz szükséges fizikai lehetőséggel sem rendelkezik. Mint operaház (kisbetűvel, tehát mint intézménytípus) az Erkel Színház nem működhet az Andrássy úti (és most már Kőbányai úti) komplexumok és azok humánerőforrása, valamint folyamatos keresztfinanszírozása nélkül. Szakmailag tehát annyi a tömör reakció, hogy a Magyar Állami Operaház két nagyszínházának szétválasztása két működő operaházra rövid távon kivitelezhetetlen feladat volna. Mivel az Erkel leválasztása nincs jelenleg napirenden,ezért minden egyéb csak találgatás." (Vastagítás tőlem - ED)
Pár napja ugyanott (ld. még MÁO-topik 62848): Index kérdésére -Az a terv továbbra is, hogy (az Erkel - ED) alacsonyabb árfekvésű, népszerűbb operákat játsszon?-: "Nem, és erről tájékoztattam feletteseimet..."..."ez a fajta embertömeg fogyott el, illetve annyira karcsúsodott, hogy már nem kell neki az Erkel Színház éjjel-nappal operára."..."...hosszabb távon azt szeretném javasolni az illetékeseknek, hogy újítsák fel az Erkelt, megvannak rá a terveink, makettjeink, és működtessék akár újra Városi Színház név alatt befogadóintézményként, amelynek kis menedzsmentje van alapműszakkal, alapvető technikával – ez Nyugaton bevált szisztéma –, és aki ki akarja venni, az bérli bele a többit, és szedi a hasznot." Mottó: "kifordítom-befordítom, mégis Erkel bunda a bunda". (Puccini Köpönyege után szabadon.)
16.500,- Ft alatt csak a III. emeletre...
Érdemes lenne visszalapozni azokra az időkre, amikor a Ház fura ura és a fenntartók valamint a szűkebb és szélesebb holdudvar tombolva ünnepelte a megújult Erkel Színház megnyitását és fényes jövőjét, olcsó(bb) helyárait. Természetesen élénk kommunistázás közepette, miszerint "azok" lerombolták volna szemünk fényét, drága kincsünket. Érdekelne a Ház rejtőzködő, olykor meg-megszólaló művészeinek véleménye. Most is hozsannáznak? Szavuk nincsen ahhoz, hogy kihúzzák alóluk (is!) "az ország legnagyobb színházépületét"? Vagy abban reménykednek, hogy musical-előadásokban, netán popkoncerteken vagy kívánsághangversenyeken fognak ott közreműködni? A kőbányai kocsiszínbe várják az Erkelből kiszoruló opera- és balettlátogató közönséget vagy a 10.000-20.000+ Ft-os Operaházba, amiről épp e percekben is lelkendezik a köztévében a mindentudó főépítész és csapata? "Ez lesz a vilag legszebb operaháza, még a nápolyi San Carlonál is szebb!" Lehetséges .. de nem nekünk.
Szomorú ez, hogy nem lesz, de hát teljesen üresek az előadások néhány sláger darab kivételével. Egy búcsú Cigánybárón még gondolkodom, de megvárom az akciót rá. Nos, ha ennyiért nem mennek az emberek és ott az akció, akkor az operaházba még kevésbé fizetik meg a horror árakat. Maradt még az Eifell, de az meg irtó rossz helyen van...
