1427 tarnhelm2 2008-07-13 14:36:55 [Válasz erre: 1426 WiseGentleman 2008-07-13 12:36:20]
Én úgy vagyok ezzel, hogy minden ilyen jellegű parafrázis sántít, nehéz belegyömöszölni az eredeti történetet. De ezen azért elég hamar túl teszem magam, ha a rendező hagyja, és nem kezd el bombázni olyan effektekkel, ami miatt nem tudok rendesen az operára koncentrálni. Rose rendezésében az alapkoncepciót elfogadtam, de egyetértek veled, hogy azért nem akkora nagy ötlet önmagában. Amiért én ezt a rendezést szeretem, az az, hogy esztétikus. Szép. Világos vonalvezetésű díszletek, szép színek, igen profi jelmezek. (A jelmezek egyébként \"eredetiek\", tehát Afrikából és Ázsiából valók, nem itt varrják őket, hanem tényleg hordott - és utólag részben átalakított - ruhák.) Nekem ezért tetszett jobban mint Katharina rendezése, mert az egyszerűen nem volt esztétikus.
Én úgy vagyok ezzel, hogy minden ilyen jellegű parafrázis sántít, nehéz belegyömöszölni az eredeti történetet. De ezen azért elég hamar túl teszem magam, ha a rendező hagyja, és nem kezd el bombázni olyan effektekkel, ami miatt nem tudok rendesen az operára koncentrálni. Rose rendezésében az alapkoncepciót elfogadtam, de egyetértek veled, hogy azért nem akkora nagy ötlet önmagában. Amiért én ezt a rendezést szeretem, az az, hogy esztétikus. Szép. Világos vonalvezetésű díszletek, szép színek, igen profi jelmezek. (A jelmezek egyébként \"eredetiek\", tehát Afrikából és Ázsiából valók, nem itt varrják őket, hanem tényleg hordott - és utólag részben átalakított - ruhák.) Nekem ezért tetszett jobban mint Katharina rendezése, mert az egyszerűen nem volt esztétikus.
1426 WiseGentleman 2008-07-13 12:36:20 [Válasz erre: 1425 tarnhelm2 2008-07-12 22:19:15]
Természetesen, a mérleg részemről is nagyrészt pozitív (ami Gruberovát illeti), viszont elsősorban Garanca miatt mentem el. Ami a rendezést illeti: érdekesnek, ugyanakkor sematikusnak találtam. A történelmi \"transzplantációt\" tekintve Katharina Wagner Lohengrinje jóval plasztikusabbnak és szellemesebbnek tűnt. Ez mindig felveti bennem a Regietheater belső ellentmondását: egy konkrét, hagyományos szcenikai struktúrához az örkényi \"füstcsóva-elven\" alapuló számtalan értelmezés születhet meg a néző fejében. A rendezői átértelmezés ezúttal egyfajta \"spoon-feeding\" volt a számomra, igen, az ilyen szcenáriók a mi világunkban is megismétlődhetnek, Hamasz mintára (feltéve, ha Scandiuzzi nagyobb szakállat növesztett volna). A végén pedig családikörös/csoportterápiás összeborulás (\"day of reckoning\") a végén családi barbecue-val...
Természetesen, a mérleg részemről is nagyrészt pozitív (ami Gruberovát illeti), viszont elsősorban Garanca miatt mentem el. Ami a rendezést illeti: érdekesnek, ugyanakkor sematikusnak találtam. A történelmi \"transzplantációt\" tekintve Katharina Wagner Lohengrinje jóval plasztikusabbnak és szellemesebbnek tűnt. Ez mindig felveti bennem a Regietheater belső ellentmondását: egy konkrét, hagyományos szcenikai struktúrához az örkényi \"füstcsóva-elven\" alapuló számtalan értelmezés születhet meg a néző fejében. A rendezői átértelmezés ezúttal egyfajta \"spoon-feeding\" volt a számomra, igen, az ilyen szcenáriók a mi világunkban is megismétlődhetnek, Hamasz mintára (feltéve, ha Scandiuzzi nagyobb szakállat növesztett volna). A végén pedig családikörös/csoportterápiás összeborulás (\"day of reckoning\") a végén családi barbecue-val...
1425 tarnhelm2 2008-07-12 22:19:15 [Válasz erre: 1424 tarnhelm2 2008-07-12 22:09:56]
Igen, ez azoknak zavaró, akik hozzászoktak valamely vastagabb előadáshoz. (Pl. Leyla Gencer). Én Callason nevelkedte a Norma kapcsán, és ő persze elég drámai, de még se túl szőrös hang. :) Úgyhogy engem Gruberova azonnal meggyőzött, amikor láttam, hogy ezt így is lehet, sőt. Az első felvonás vége számomra Münchenben is Bécsben is felejthetetlen volt Gruberova miatt. (Bécsben ehhez még a nagyszerű Garanca is társult.) Az idén Roberto Devereuxben láttam Gruberovát. Csak ámultam, hogy erre a szenzációs előadásra képes még 62 évesen is. OK, vannak modorosságai - de minden nagy énekesnek vannak. Szerencsémnek érzem, hogy láthattam (és remélem még fogom látni) ezt a páratlan koloratúr szopránt színpadon.
Igen, ez azoknak zavaró, akik hozzászoktak valamely vastagabb előadáshoz. (Pl. Leyla Gencer). Én Callason nevelkedte a Norma kapcsán, és ő persze elég drámai, de még se túl szőrös hang. :) Úgyhogy engem Gruberova azonnal meggyőzött, amikor láttam, hogy ezt így is lehet, sőt. Az első felvonás vége számomra Münchenben is Bécsben is felejthetetlen volt Gruberova miatt. (Bécsben ehhez még a nagyszerű Garanca is társult.) Az idén Roberto Devereuxben láttam Gruberovát. Csak ámultam, hogy erre a szenzációs előadásra képes még 62 évesen is. OK, vannak modorosságai - de minden nagy énekesnek vannak. Szerencsémnek érzem, hogy láthattam (és remélem még fogom látni) ezt a páratlan koloratúr szopránt színpadon.
1424 tarnhelm2 2008-07-12 22:09:56
Áthoztam a Haspókból: . WiseGentleman Előzmény - 183 Válasz erre 2008-07-12 19:27:00 Igen, sorry, az utóbbi hónapokban ellustult beszámolóírási lendületem. Számomra az est királynője Garanca volt, ugyanakkor Gruberováról is el kell ismernem, hogy nagyszerűen alakított, természeti csoda, hogy ennyire intakt a hangja. Ugyanakkor, nem rejthetem véka alá azon nézetem (remélem, nem kerülök fel a Gruberova fan club halállistájára), hogy alapvetően egy lírai koloratúrszoprán próbálja fel drámai koloratúrszopránok (így pl. Joan Sutherland) cipellőjét. Todorovich és Scandiuzzi úgyszintén megbízható, szép alakítást nyújtottak, Todorovich most jobban tetszett, mint másfél éve, amikoris a Ring közé iktatott Pillangókisasszonyban Pinkertonként láttam.
Áthoztam a Haspókból: . WiseGentleman Előzmény - 183 Válasz erre 2008-07-12 19:27:00 Igen, sorry, az utóbbi hónapokban ellustult beszámolóírási lendületem. Számomra az est királynője Garanca volt, ugyanakkor Gruberováról is el kell ismernem, hogy nagyszerűen alakított, természeti csoda, hogy ennyire intakt a hangja. Ugyanakkor, nem rejthetem véka alá azon nézetem (remélem, nem kerülök fel a Gruberova fan club halállistájára), hogy alapvetően egy lírai koloratúrszoprán próbálja fel drámai koloratúrszopránok (így pl. Joan Sutherland) cipellőjét. Todorovich és Scandiuzzi úgyszintén megbízható, szép alakítást nyújtottak, Todorovich most jobban tetszett, mint másfél éve, amikoris a Ring közé iktatott Pillangókisasszonyban Pinkertonként láttam.
1423 Haandel 2008-04-28 19:31:18 [Válasz erre: 1422 Haandel 2008-04-28 19:02:18]
http://www.br-online.de/bayern1/operetten-boulevard/index.xml
http://www.br-online.de/bayern1/operetten-boulevard/index.xml
1422 Haandel 2008-04-28 19:02:18 [Válasz erre: 1421 Haandel 2008-04-28 18:47:23]
[[url]http://www.br-online.de/bayern1/operetten-Boulevard/index.xml;Operetten Boulevard[/url]]
[[url]http://www.br-online.de/bayern1/operetten-Boulevard/index.xml;Operetten Boulevard[/url]]
1421 Haandel 2008-04-28 18:47:23 [Válasz erre: 1420 Haandel 2008-04-28 18:43:12]
P.S. Sajnos, de ezt csak most vettem észre: [url]http://www.br-online.de/bayern4klassik/klassik-aktuell/klassik-ticker-edita-gruberova-galakonzert-ID1208168556611.xml;Galakonzert mit Starsopranistin Gruberova[/url]
P.S. Sajnos, de ezt csak most vettem észre: [url]http://www.br-online.de/bayern4klassik/klassik-aktuell/klassik-ticker-edita-gruberova-galakonzert-ID1208168556611.xml;Galakonzert mit Starsopranistin Gruberova[/url]
1420 Haandel 2008-04-28 18:43:12 [Válasz erre: 1419 tarnhelm2 2008-03-02 20:39:39]
[url]http://www.br-online.de/bayern1/operetten-Boulevard/index.xml;Operetten-boulevard[/url] Bayern 1 radio (WebRadio. SatRadio Astra 19.2E) Immer Samstags, 21.05 - 22.00 Uhr Sajnos itt csak utólag lehet látni, hogy mit adtak. Múl szombaton (26.04.2008) egyebek közt ezt: Franz Lehár: \"Es lebt eine Vilja, ein Waldmägdelein\", Lied der Hanna Glawari aus: Die lustige Witwe (Edita Gruberova, Sopran) Johann Strauß (Sohn): \"Spiel ich die Unschuld vom Lande\" aus: Die Fledermaus (Edita Gruberova, Sopran) Emmerich Kálmán: \"Ich sing\' mein Lied im Regen und Schnee\" aus: Das Veilchen von Montmartre (Edita Gruberova, Sopran) Emmerich Kálmán: \"Heia, heia, in den Bergen ist mein Heimatland\" - Auftrittslied der Sylvia aus: Die Csárdásfürstin (Edita Gruberova, Sopran) A dalok közben Edita Gruberova Andrea Plattner-al beszélgetet. Többek között ez is elhangzot: ‘’…Ich bin ein halbe Ungarin…’’ Sesto, aki bizstosan jobban tud németül és magyarul mind én lehet, hogy majd segít dekódolni a felvételt. P.S. Sajnos, de ezt csak most vettem észre: [url]http://www.br-online.de/bayern4klassik/klassik-aktuell/klassik-ticker-edita-gruberova-galakonzert-ID1208168556611.xml;[/url]
[url]http://www.br-online.de/bayern1/operetten-Boulevard/index.xml;Operetten-boulevard[/url] Bayern 1 radio (WebRadio. SatRadio Astra 19.2E) Immer Samstags, 21.05 - 22.00 Uhr Sajnos itt csak utólag lehet látni, hogy mit adtak. Múl szombaton (26.04.2008) egyebek közt ezt: Franz Lehár: \"Es lebt eine Vilja, ein Waldmägdelein\", Lied der Hanna Glawari aus: Die lustige Witwe (Edita Gruberova, Sopran) Johann Strauß (Sohn): \"Spiel ich die Unschuld vom Lande\" aus: Die Fledermaus (Edita Gruberova, Sopran) Emmerich Kálmán: \"Ich sing\' mein Lied im Regen und Schnee\" aus: Das Veilchen von Montmartre (Edita Gruberova, Sopran) Emmerich Kálmán: \"Heia, heia, in den Bergen ist mein Heimatland\" - Auftrittslied der Sylvia aus: Die Csárdásfürstin (Edita Gruberova, Sopran) A dalok közben Edita Gruberova Andrea Plattner-al beszélgetet. Többek között ez is elhangzot: ‘’…Ich bin ein halbe Ungarin…’’ Sesto, aki bizstosan jobban tud németül és magyarul mind én lehet, hogy majd segít dekódolni a felvételt. P.S. Sajnos, de ezt csak most vettem észre: [url]http://www.br-online.de/bayern4klassik/klassik-aktuell/klassik-ticker-edita-gruberova-galakonzert-ID1208168556611.xml;[/url]
1419 tarnhelm2 2008-03-02 20:39:39 [Válasz erre: 1418 mimi59 2008-03-02 11:50:27]
Én lennék a legboldogabb, ha Gruberovát magyarnak tekinthetnénk. De nem ez a helyzet, és egyáltalán nem fair számon kérni rajta, hogy miért nem tud vagy beszél jobban magyarul. Az említett \"Nobel-díjasok\" Magyarországon jártak iskolában.
Én lennék a legboldogabb, ha Gruberovát magyarnak tekinthetnénk. De nem ez a helyzet, és egyáltalán nem fair számon kérni rajta, hogy miért nem tud vagy beszél jobban magyarul. Az említett \"Nobel-díjasok\" Magyarországon jártak iskolában.
1418 mimi59 2008-03-02 11:50:27
Még egy pár szó engedtessék meg: volt néhány Nobel-díjasunk, aki akcentus nélkül és szívesen beszélt magyarul. Igaz, nekik megadatott a gyakorlás - egymás között.
Még egy pár szó engedtessék meg: volt néhány Nobel-díjasunk, aki akcentus nélkül és szívesen beszélt magyarul. Igaz, nekik megadatott a gyakorlás - egymás között.
1417 -zéta- 2008-02-28 22:06:59
Tanusíthatom, szívesen beszélt néhány szót magyarul, de mert bizonytalan egynémely ragozásban, így inkább áttért németre.
Tanusíthatom, szívesen beszélt néhány szót magyarul, de mert bizonytalan egynémely ragozásban, így inkább áttért németre.
1416 Sesto 2008-02-28 21:37:21
...pár évvel ezelött az egyik ORF müsorban pl. kifejezetten szépen és választékosan magyarul(!) kivánt a \"kedves nézöknek boldog, békés Karácsonyi Ünnepeket!\" :-)
...pár évvel ezelött az egyik ORF müsorban pl. kifejezetten szépen és választékosan magyarul(!) kivánt a \"kedves nézöknek boldog, békés Karácsonyi Ünnepeket!\" :-)
1415 mimi59 2008-02-28 19:17:04 [Válasz erre: 1414 parampampoli 2008-02-28 12:55:27]
Köszönöm, hogy leírtad a tapasztalataidat, így most többet tudtam meg a Művésznőről.
Köszönöm, hogy leírtad a tapasztalataidat, így most többet tudtam meg a Művésznőről.
1414 parampampoli 2008-02-28 12:55:27 [Válasz erre: 1413 mimi59 2008-02-28 12:46:22]
A magyar rádióban Bánkúti Gáborral félig magyarul, félig németül beszélgetett, nagyon kedvesen. Egyébként abban is elmondta, hogy édesanyja magyar volt. Hogy ő maga minek tartja magát, azt csak ő maga tudná megmondani. Én fültanúja voltam, mikor vacsoratársaságban magyarnak nevezte magát. Beszélni pedig azért nem tud jól, mert nincs kivel gyakorolnia, de magyar rajongóval mindig magyarul beszél.
A magyar rádióban Bánkúti Gáborral félig magyarul, félig németül beszélgetett, nagyon kedvesen. Egyébként abban is elmondta, hogy édesanyja magyar volt. Hogy ő maga minek tartja magát, azt csak ő maga tudná megmondani. Én fültanúja voltam, mikor vacsoratársaságban magyarnak nevezte magát. Beszélni pedig azért nem tud jól, mert nincs kivel gyakorolnia, de magyar rajongóval mindig magyarul beszél.
1413 mimi59 2008-02-28 12:46:22 [Válasz erre: 1412 tarnhelm2 2008-02-28 11:41:50]
Mindenki örült volna, ha rosszul is, de anyanyelvén válaszol a riporter magyarul feltett kérdésére. Hiába, Ő Csehszlovákia szülötte. Ott nem vált volna előnyére egy magyar anya.
Mindenki örült volna, ha rosszul is, de anyanyelvén válaszol a riporter magyarul feltett kérdésére. Hiába, Ő Csehszlovákia szülötte. Ott nem vált volna előnyére egy magyar anya.
1412 tarnhelm2 2008-02-28 11:41:50 [Válasz erre: 1410 mimi59 2008-02-28 11:29:12]
Nem egészen van ez így, Gruberova csak kicsit tud magyarul. Pontosabban nem beszéli elég jól a nyelvet ahhoz, hogy biztosan tudjon rajta nyilatkozni, németül viszont remekül tud. Gruberova édesnyja valóban magyar származású pozsonyi, az édesapja német, ő maga szlováknak vallja magát - hiába, ő Pozsony-Pressburg-Bratislava szülötte. Az én információim szerint kifejezetten kedves a magyar újságírókkal.
Nem egészen van ez így, Gruberova csak kicsit tud magyarul. Pontosabban nem beszéli elég jól a nyelvet ahhoz, hogy biztosan tudjon rajta nyilatkozni, németül viszont remekül tud. Gruberova édesnyja valóban magyar származású pozsonyi, az édesapja német, ő maga szlováknak vallja magát - hiába, ő Pozsony-Pressburg-Bratislava szülötte. Az én információim szerint kifejezetten kedves a magyar újságírókkal.
1411 mimi59 2008-02-28 11:32:33 [Válasz erre: 1410 mimi59 2008-02-28 11:29:12]
Az említett interjút MAGYAR riporter készítette.
Az említett interjút MAGYAR riporter készítette.
1410 mimi59 2008-02-28 11:29:12 [Válasz erre: 1387 musicus 2007-12-03 23:00:33]
Azért beszél jól magyarul( bár állítólag nem szeret, legalább is az általam hallott interjúban szinte azonnal átváltott németre), mert az ÉDESANYJA MAGYAR. Csak ezt nem szokta megemlíteni. Régen jártam erre, de muszáj volt írnom. A köveket mimi59- re kérem.
Azért beszél jól magyarul( bár állítólag nem szeret, legalább is az általam hallott interjúban szinte azonnal átváltott németre), mert az ÉDESANYJA MAGYAR. Csak ezt nem szokta megemlíteni. Régen jártam erre, de muszáj volt írnom. A köveket mimi59- re kérem.
1409 Orfeusz 2008-02-27 20:14:25
[url]http://www.youtube.com/watch?v=kYOdTQ7sxqM;Gruberova a Lucrezia Borgia fináléjában-2008. február 26., Barcelona, Liceu[/url]
[url]http://www.youtube.com/watch?v=kYOdTQ7sxqM;Gruberova a Lucrezia Borgia fináléjában-2008. február 26., Barcelona, Liceu[/url]
1407 Orfeusz 2008-02-18 13:40:50
\"Wenn es stimmt, dass Koloraturen ein Privileg der Jugend sind, dann ist Edita Gruberova der lebende Beweise dafür, dass Musik einen Menschheitstraum tatsächlich möglich macht: die ewige Jugend.\" ..ez igazán szép
\"Wenn es stimmt, dass Koloraturen ein Privileg der Jugend sind, dann ist Edita Gruberova der lebende Beweise dafür, dass Musik einen Menschheitstraum tatsächlich möglich macht: die ewige Jugend.\" ..ez igazán szép
1406 zitto 2008-02-18 13:37:37
Strahlender Glanz bis in die Spitzen Koloratur - ein Privileg der Jugend? Natalie Dessay, Diana Damrau und Edita Gruberova stellen ihre Stimmgewalt in Berlin unter Beweis. Von Frederik Hanssen 13.2.2008 0:00 Uhr Koloraturen sind ein Privileg der Jugend. Dieses himmelhoch Jauchzende, diese Jubelrufe des Entzückens, die Triller und Rouladen, gewagten Sprünge in höchste Höhen, glitzernden Tonkaskaden und verspielten Verzierungen. Sicher, im Barockzeitalter, als der Gesang strengen rhetorischen Regeln gehorchte, ergingen sich auch Kaiser und Kommandanten in Koloraturen, doch als im 19. Jahrhundert die Opernkomponisten beginnen, Realismus auf die Bühne zu bringen, ihre Charaktere möglichst getreu der menschlichen Natur nachzubilden, da sind es vor allem die frühreifen Mädchen, aufblühenden Teenager und schwer verliebten jungen Frauen, deren Gefühle aus dem übervollen Herzen auf die Lippen drängen, sich in virtuosem Gesang verströmen. Immer an der Grenze, vor lauter Gefühlsüberschwang den Kopf zu verlieren. Denn zumindest in der romantischen Oper ist es vom Freudentränentaumel zum Wahnsinn nur ein kleiner Schritt. Natalie Dessay hatte am Montag bei ihrem Auftritt in der Deutschen Oper Berlin sowohl den einen wie auch den anderen Seelenzustand im Programm. Als „Deutschlanddebüt“ der französischen Koloratursopranistin war der Abend angekündigt, was allerdings nicht stimmte, denn bereits im März 1997 war Dessay zwei Mal an der Staatsoper Unter den Linden aufgetreten, bei einem Gastspiel des Pariser Théâtre du Châtelet – und wer damals dabei war, als sie unter der Leitung von Pierre Boulez die Titelrolle in Strawinskys „Rossignol“ gesungen hat, wird die atemberaubende Schwerelosigkeit ihrer Stimme noch bestens in Erinnerung haben, die Mühelosigkeit, mit der sie sich in stratosphärische Höhen aufschwang. „Eine noch höhere Stimme als meine, denke ich, gibt es nicht“, sagte sie damals. Und doch war ihr die Gabe eher Last als Lust, die Königin der Nacht aus der „Zauberflöte“ mochte sie nie leiden, stattdessen träumte sie davon, das Belcanto-Repertoire zu erobern, im Geiste von Rossinis Definition cantar che nell’anima si sente – um Seelenzustände auszusingen. Sie hat sich den volleren, weichen Ton, den das italienische Fach erfordert, mittlerweile erarbeitet, hat auch harte Zeiten durchgemacht, zwei Stimmbandoperationen hinter sich gebracht. Im Jahr 2008 nun ist eine gereifte Interpretin zu erleben, die mit raffinierter Technik und vollendeter Eleganz ihre Melodielinien formt, mit feinsten Pianissimo-Schattierungen arbeitet, jeden Ton ihrer Koloraturen als Sinnträger definiert, den es mit Bedeutung aufzuladen gilt. Auf ihrer jüngsten, bei EMI erschienen CD ist das beeindruckend nachzuhören. Als Live-Ereignis aber ist Natalie Dessays Berlin-Gastspiel eine Enttäuschung: Gerade mal ein Drittel des zweieinhalbstündigen Abends bestreitet die Französin, wer ihretwegen gekommen ist, muss sich durch einen Berg sinfonischer Petitessen hindurchhören (Dirigent: Pinchas Steinberg). Im Streben nach Tiefenschärfe in der Charakterzeichnung wirft die Sängerin selbst den heiteren Nummern wie Manons Gavotte einen dunklen Schleier über, kauert als Traviata wie ein Häufchen Elend auf einem Stuhl, gibt selbst beim Applaus die Leichenbittermine nie auf und speist am Ende das ekstatisch jubelnde Publikum mit der anspruchslosen Zwei-Minuten- Nummer der Musetta aus Puccinis „La Bohème“ ab. Da dürften die Zuhörer am kommenden Mittwoch mehr Diva für ihr Geld geboten bekommen. Dann nämlich tritt in der Philharmonie Diana Damrau auf. Die attraktive Sängerin aus Günzburg an der Donau ist seit ihrem frechen Blondchen in Mozarts „Entführung aus dem Serail“ bei den Salzburger Festspielen 2003 die am heißesten gehandelte Koloratursopranistin auf dem Markt, eine hinreißende, mitreißende Darstellerin mit stupender Virtuosität, die noch die heikelsten Verzierungen als Ausdruck emotionalen Aufruhrs glaubhaft zu machen versteht. Der metallische Kern ihres Soprans prädestiniert sie derweil noch für das deutsche Fach, doch wenn man sie auf ihrem aktuellen Album „Arie di Bravura“ als Mozart- und Salieri-Heroinen erlebt, kann man spüren, dass hier eine Interpretin für die dramatischen Herausforderungen wie Bellinis „Norma“ heranwächst. Sängerinnen wie Diana Damrau und Natalie Dessay, aber auch die technisch über alle Zweifel erhabene, bühnenpräsente Sumi Jo oder Elena Mosuc, die für jede Regie-Idee offen ist und zuletzt an der Lindenoper als an den Rollstuhl gefesselte Maria Stuarda beeindruckte, sie alle umkreisen seit langem den Thron von Edita Gruberova, der Königin aller Koloratursopranistinnen. Doch die Slowakin, die mit ihrem Credo „Je lauter die anderen singen, desto leiser werde ich“ seit fast vier Jahrzehnten Liebhaber des Schöngesangs in Entzücken versetzt, wird ihren Ehrentitel am 9. April zweifellos zu verteidigen wissen, wenn sie konzertant in der Philharmonie (zu Wahnsinnspreisen von 80 bis 218 Euro) Bellinis Druidenpriesterin „Norma“ gibt, diese Traumrolle, die sie sich fast bis zu ihrem 60. Geburtstag aufgespart hat. Wenn es stimmt, dass Koloraturen ein Privileg der Jugend sind, dann ist Edita Gruberova der lebende Beweise dafür, dass Musik einen Menschheitstraum tatsächlich möglich macht: die ewige Jugend.
Strahlender Glanz bis in die Spitzen Koloratur - ein Privileg der Jugend? Natalie Dessay, Diana Damrau und Edita Gruberova stellen ihre Stimmgewalt in Berlin unter Beweis. Von Frederik Hanssen 13.2.2008 0:00 Uhr Koloraturen sind ein Privileg der Jugend. Dieses himmelhoch Jauchzende, diese Jubelrufe des Entzückens, die Triller und Rouladen, gewagten Sprünge in höchste Höhen, glitzernden Tonkaskaden und verspielten Verzierungen. Sicher, im Barockzeitalter, als der Gesang strengen rhetorischen Regeln gehorchte, ergingen sich auch Kaiser und Kommandanten in Koloraturen, doch als im 19. Jahrhundert die Opernkomponisten beginnen, Realismus auf die Bühne zu bringen, ihre Charaktere möglichst getreu der menschlichen Natur nachzubilden, da sind es vor allem die frühreifen Mädchen, aufblühenden Teenager und schwer verliebten jungen Frauen, deren Gefühle aus dem übervollen Herzen auf die Lippen drängen, sich in virtuosem Gesang verströmen. Immer an der Grenze, vor lauter Gefühlsüberschwang den Kopf zu verlieren. Denn zumindest in der romantischen Oper ist es vom Freudentränentaumel zum Wahnsinn nur ein kleiner Schritt. Natalie Dessay hatte am Montag bei ihrem Auftritt in der Deutschen Oper Berlin sowohl den einen wie auch den anderen Seelenzustand im Programm. Als „Deutschlanddebüt“ der französischen Koloratursopranistin war der Abend angekündigt, was allerdings nicht stimmte, denn bereits im März 1997 war Dessay zwei Mal an der Staatsoper Unter den Linden aufgetreten, bei einem Gastspiel des Pariser Théâtre du Châtelet – und wer damals dabei war, als sie unter der Leitung von Pierre Boulez die Titelrolle in Strawinskys „Rossignol“ gesungen hat, wird die atemberaubende Schwerelosigkeit ihrer Stimme noch bestens in Erinnerung haben, die Mühelosigkeit, mit der sie sich in stratosphärische Höhen aufschwang. „Eine noch höhere Stimme als meine, denke ich, gibt es nicht“, sagte sie damals. Und doch war ihr die Gabe eher Last als Lust, die Königin der Nacht aus der „Zauberflöte“ mochte sie nie leiden, stattdessen träumte sie davon, das Belcanto-Repertoire zu erobern, im Geiste von Rossinis Definition cantar che nell’anima si sente – um Seelenzustände auszusingen. Sie hat sich den volleren, weichen Ton, den das italienische Fach erfordert, mittlerweile erarbeitet, hat auch harte Zeiten durchgemacht, zwei Stimmbandoperationen hinter sich gebracht. Im Jahr 2008 nun ist eine gereifte Interpretin zu erleben, die mit raffinierter Technik und vollendeter Eleganz ihre Melodielinien formt, mit feinsten Pianissimo-Schattierungen arbeitet, jeden Ton ihrer Koloraturen als Sinnträger definiert, den es mit Bedeutung aufzuladen gilt. Auf ihrer jüngsten, bei EMI erschienen CD ist das beeindruckend nachzuhören. Als Live-Ereignis aber ist Natalie Dessays Berlin-Gastspiel eine Enttäuschung: Gerade mal ein Drittel des zweieinhalbstündigen Abends bestreitet die Französin, wer ihretwegen gekommen ist, muss sich durch einen Berg sinfonischer Petitessen hindurchhören (Dirigent: Pinchas Steinberg). Im Streben nach Tiefenschärfe in der Charakterzeichnung wirft die Sängerin selbst den heiteren Nummern wie Manons Gavotte einen dunklen Schleier über, kauert als Traviata wie ein Häufchen Elend auf einem Stuhl, gibt selbst beim Applaus die Leichenbittermine nie auf und speist am Ende das ekstatisch jubelnde Publikum mit der anspruchslosen Zwei-Minuten- Nummer der Musetta aus Puccinis „La Bohème“ ab. Da dürften die Zuhörer am kommenden Mittwoch mehr Diva für ihr Geld geboten bekommen. Dann nämlich tritt in der Philharmonie Diana Damrau auf. Die attraktive Sängerin aus Günzburg an der Donau ist seit ihrem frechen Blondchen in Mozarts „Entführung aus dem Serail“ bei den Salzburger Festspielen 2003 die am heißesten gehandelte Koloratursopranistin auf dem Markt, eine hinreißende, mitreißende Darstellerin mit stupender Virtuosität, die noch die heikelsten Verzierungen als Ausdruck emotionalen Aufruhrs glaubhaft zu machen versteht. Der metallische Kern ihres Soprans prädestiniert sie derweil noch für das deutsche Fach, doch wenn man sie auf ihrem aktuellen Album „Arie di Bravura“ als Mozart- und Salieri-Heroinen erlebt, kann man spüren, dass hier eine Interpretin für die dramatischen Herausforderungen wie Bellinis „Norma“ heranwächst. Sängerinnen wie Diana Damrau und Natalie Dessay, aber auch die technisch über alle Zweifel erhabene, bühnenpräsente Sumi Jo oder Elena Mosuc, die für jede Regie-Idee offen ist und zuletzt an der Lindenoper als an den Rollstuhl gefesselte Maria Stuarda beeindruckte, sie alle umkreisen seit langem den Thron von Edita Gruberova, der Königin aller Koloratursopranistinnen. Doch die Slowakin, die mit ihrem Credo „Je lauter die anderen singen, desto leiser werde ich“ seit fast vier Jahrzehnten Liebhaber des Schöngesangs in Entzücken versetzt, wird ihren Ehrentitel am 9. April zweifellos zu verteidigen wissen, wenn sie konzertant in der Philharmonie (zu Wahnsinnspreisen von 80 bis 218 Euro) Bellinis Druidenpriesterin „Norma“ gibt, diese Traumrolle, die sie sich fast bis zu ihrem 60. Geburtstag aufgespart hat. Wenn es stimmt, dass Koloraturen ein Privileg der Jugend sind, dann ist Edita Gruberova der lebende Beweise dafür, dass Musik einen Menschheitstraum tatsächlich möglich macht: die ewige Jugend.
1405 Orfeusz 2008-02-18 13:35:28 [Válasz erre: 1404 parampampoli 2008-02-18 13:28:22]
Éljen Gruberova!
Éljen Gruberova!
1404 parampampoli 2008-02-18 13:28:22
Edita Gruberova ma ünnepli pályafutásának 40. évfordulóját. Isten éltesse még sokáig, rajongói örömére és opera műfajának legnagyobb dicsőségére! Február végén Bacelonában, túl a 6. X-en új szerepben debütál (!), Donizetti Lucrezia Borgiáját énekli háromszor konzertant. A premiert egyenesen közvetíti az egyik spanyol rádió, meg lehet hallgatni! [url]http://www.tagesspiegel.de/kultur/musik/Natalie-Dessay-Diana-Damrau-Edita-Gruberova-Koloratur;art971,2475641;www.tagesspiegel.de[/url]
Edita Gruberova ma ünnepli pályafutásának 40. évfordulóját. Isten éltesse még sokáig, rajongói örömére és opera műfajának legnagyobb dicsőségére! Február végén Bacelonában, túl a 6. X-en új szerepben debütál (!), Donizetti Lucrezia Borgiáját énekli háromszor konzertant. A premiert egyenesen közvetíti az egyik spanyol rádió, meg lehet hallgatni! [url]http://www.tagesspiegel.de/kultur/musik/Natalie-Dessay-Diana-Damrau-Edita-Gruberova-Koloratur;art971,2475641;www.tagesspiegel.de[/url]
1403 parampampoli 2008-02-15 15:55:59
[Heti Válasz. 2008.02.14:] Rockenbauer Zoltán: Bécs, mint mindig \"... Koncertként is megérte Igaz ugyan, hogy \"csak\" koncertszerüen, viszont annál parádésabb szereposztásban tüzték müsorra a Normát. A Gruberova-láz nem szünik azóta, hogy a pozsonyi énekesnö néhány éve Münchenben bemutatkozott Bellini operjában. A siker oly átütö, hogy Bécsnek megérte ötestés sorozatban concertante müsorára tüzni a darabot, a jegyeket így is szétkapkodták. Bár a Pollionét éneklö, nemrég még körülrajongott José Cura általános csalódást keltett, a két díva, Elina Garanca Adalgisaként és Edita Gruberova a címszerepben felülmúlhatatlan párost alkottak. Gruberova újfent bizonyította, hogy hatodik iksz ide vagy oda, a legnehezebb koloratúrákat is lenyügözö könnyedséggel énekli, s hogy díszlet és jelmez nélkül színészeket megszégyenítö átéléssel képes megjeleníteni a jellemet. Talán ha szemfülesebbek lennének a budapesti koncertszervezök, egy estére áthozhatták volna ezt a bámulatos elöadást a Müvészetek Palotájába, miként néhány éve ugyancsak koncertszerü elöadásban hallhattuk itt Gruberovát a másik müncheni sikerdarabban, Donizetti Roberto Devereux-jében.\"
[Heti Válasz. 2008.02.14:] Rockenbauer Zoltán: Bécs, mint mindig \"... Koncertként is megérte Igaz ugyan, hogy \"csak\" koncertszerüen, viszont annál parádésabb szereposztásban tüzték müsorra a Normát. A Gruberova-láz nem szünik azóta, hogy a pozsonyi énekesnö néhány éve Münchenben bemutatkozott Bellini operjában. A siker oly átütö, hogy Bécsnek megérte ötestés sorozatban concertante müsorára tüzni a darabot, a jegyeket így is szétkapkodták. Bár a Pollionét éneklö, nemrég még körülrajongott José Cura általános csalódást keltett, a két díva, Elina Garanca Adalgisaként és Edita Gruberova a címszerepben felülmúlhatatlan párost alkottak. Gruberova újfent bizonyította, hogy hatodik iksz ide vagy oda, a legnehezebb koloratúrákat is lenyügözö könnyedséggel énekli, s hogy díszlet és jelmez nélkül színészeket megszégyenítö átéléssel képes megjeleníteni a jellemet. Talán ha szemfülesebbek lennének a budapesti koncertszervezök, egy estére áthozhatták volna ezt a bámulatos elöadást a Müvészetek Palotájába, miként néhány éve ugyancsak koncertszerü elöadásban hallhattuk itt Gruberovát a másik müncheni sikerdarabban, Donizetti Roberto Devereux-jében.\"
1402 frushena 2008-01-17 23:20:36
[url]http://www.youtube.com/watch?v=gi_7rezl78E;Coppia Iniqua - Anna Bolena - Edita Gruberova[/url]
[url]http://www.youtube.com/watch?v=gi_7rezl78E;Coppia Iniqua - Anna Bolena - Edita Gruberova[/url]
1401 WiseGentleman 2007-12-13 13:57:23
Garanca Octavian szerepében is igen figyelemre méltó.
Garanca Octavian szerepében is igen figyelemre méltó.
1400 Orfeusz 2007-12-13 13:44:21 [Válasz erre: 1399 tarnhelm2 2007-12-13 13:12:57]
Énekel januárban és nyáron is Münchenben, közben meg egyszer Berlinben is.
Énekel januárban és nyáron is Münchenben, közben meg egyszer Berlinben is.
1399 tarnhelm2 2007-12-13 13:12:57 [Válasz erre: 1397 WiseGentleman 2007-12-13 13:02:07]
Az idén énekelt - és azt hiszem jövőre is fog. Érdemes megnézni, nagyon jó előadás. Viszont az általam Münchenben látott Adalgisa (Carmen Oprisanu) nyomába sem jön Garancának! Haider is jobban vezényelt, mint Stefan Anton Reck.
Az idén énekelt - és azt hiszem jövőre is fog. Érdemes megnézni, nagyon jó előadás. Viszont az általam Münchenben látott Adalgisa (Carmen Oprisanu) nyomába sem jön Garancának! Haider is jobban vezényelt, mint Stefan Anton Reck.
1397 WiseGentleman 2007-12-13 13:02:07
Gruberova Münchenben nem énekel Normát?
Gruberova Münchenben nem énekel Normát?
1396 Orfeusz 2007-12-13 11:14:04 [Válasz erre: 1395 tarnhelm2 2007-12-13 10:25:32]
Köszönöm a beszámolót! Az általam látott két előadáson is Gruberova királynő volt és mellette Garanca fantasztikus. Több előadás nem lesz Bécsben, de remélhetőleg Budapesten láthatjuk őt majd ebben a szerepben 2009-ben.
Köszönöm a beszámolót! Az általam látott két előadáson is Gruberova királynő volt és mellette Garanca fantasztikus. Több előadás nem lesz Bécsben, de remélhetőleg Budapesten láthatjuk őt majd ebben a szerepben 2009-ben.
1395 tarnhelm2 2007-12-13 10:25:32
Bellini: Norma (STOP, 2007 dec. 12.) Egy vallomással kell kezdenem: fél éve még nem remegtem volna az izgalomtól, ha valaki azt mondja: van egy jegye számomra Bellini Normájára a STOP-ba. Persze, ismertem a darabot, láttam a MÁO-ban régóta meg van lemezen – néha meghallgattam, ennyi. A fordulópontot a nyáron látott müncheni előadás, és elsősorban Gruberova alakítása jelentette számomra. Azóta Norma-rajongó vagyok. Tegnap pedig olyan csodát hallottam a STOP-ban, ami ritkán adatik. Még barátom, aki alapból nem szereti Gruberovát – nem, nem Sestóról van szó :) –, ő is lelkesen megbravózta a végén. Nem állítom, hogy Normát csak így lehet énekelni, talán a „vérbőbb”, vaskosabb Norma-előadások (Callastól, Genceren át Lukács Gyöngyiig) gyakoribbak. Azt is elismerem, hogy Gruberovának számos modorossága van, és nyilván akit ezek közül egyik-másik idegesít, az nem szereti őt. Ám a nagy énekesek mind modorosak, ezért lehet felismerni egy Callast, Flagstadot, Tito Gobbit, Tomlinsont, Lorenzt, Di Stefanot. A steril, szép hangot lehet csodálni, aztán gyorsan el is felejtjük. Biztos vagyok benne, hogy Gruberova felvételeiért évtizedek múlva is rajongani fognak az operabarátok. Másnak lehet, hogy modorosság, de engem gyönyörködtetnek a lehelletfinom pinaissimói, hangjának dinamikai játékai, a hihetetlen hajlékonyságú koloratúra-zuhatagok, megborzongat az a drámai erő, amikor szinte elfúl a haragtól (de úgy, hogy közben az ének tiszta marad!), és különösen az a magabiztosság, ahogy ezt a bravúros szerepet a legkisebb hiba nélkül – ráadásul kotta és súgó nélkül – előadja. Hogy egy concertante előadáson teljes értékű játékot nyújt, anélkül, hogy feleslegesen mozogna vagy rohangálna a színpadon. Nem csoda, ha tegnap is felrobbant a ház, a közönség meg volt veszve Gruberováért. Nem igazságos, hogy a többeikről csak keveset szólok, különösen nem Garanca esetében, akit eddig még sosem hallottam élőben, és teljesen lenyűgözött. Többet nem mondhatok, mint azt, hogy teljesen egyenrangú partnere Gruberovának: az Adalgisa-Norma kettősök bámulatosak, az amúgy is remek este legnagyszerűbb pillanatai. Cura nagyon rosszul kezdett. Fojtottan énekelt, a magasak csúnyák voltak, zavartan bénázott, a kottaállványát igazgatta. Érdekes, hogy már az Adalgisával való kettősében kezdett magához térni, és a tercettre kinyílt a hangja – végül is elfogadható produkciót nyújtott az este. Haider hozta, amit tud, tisztán, friss tempókkal alájátszott az énekeseknek. Nem tudom van-e még előadás ebben a szereposztásban, de aki csak teheti nézze, hallgassa meg. Felejthetetlen.
Bellini: Norma (STOP, 2007 dec. 12.) Egy vallomással kell kezdenem: fél éve még nem remegtem volna az izgalomtól, ha valaki azt mondja: van egy jegye számomra Bellini Normájára a STOP-ba. Persze, ismertem a darabot, láttam a MÁO-ban régóta meg van lemezen – néha meghallgattam, ennyi. A fordulópontot a nyáron látott müncheni előadás, és elsősorban Gruberova alakítása jelentette számomra. Azóta Norma-rajongó vagyok. Tegnap pedig olyan csodát hallottam a STOP-ban, ami ritkán adatik. Még barátom, aki alapból nem szereti Gruberovát – nem, nem Sestóról van szó :) –, ő is lelkesen megbravózta a végén. Nem állítom, hogy Normát csak így lehet énekelni, talán a „vérbőbb”, vaskosabb Norma-előadások (Callastól, Genceren át Lukács Gyöngyiig) gyakoribbak. Azt is elismerem, hogy Gruberovának számos modorossága van, és nyilván akit ezek közül egyik-másik idegesít, az nem szereti őt. Ám a nagy énekesek mind modorosak, ezért lehet felismerni egy Callast, Flagstadot, Tito Gobbit, Tomlinsont, Lorenzt, Di Stefanot. A steril, szép hangot lehet csodálni, aztán gyorsan el is felejtjük. Biztos vagyok benne, hogy Gruberova felvételeiért évtizedek múlva is rajongani fognak az operabarátok. Másnak lehet, hogy modorosság, de engem gyönyörködtetnek a lehelletfinom pinaissimói, hangjának dinamikai játékai, a hihetetlen hajlékonyságú koloratúra-zuhatagok, megborzongat az a drámai erő, amikor szinte elfúl a haragtól (de úgy, hogy közben az ének tiszta marad!), és különösen az a magabiztosság, ahogy ezt a bravúros szerepet a legkisebb hiba nélkül – ráadásul kotta és súgó nélkül – előadja. Hogy egy concertante előadáson teljes értékű játékot nyújt, anélkül, hogy feleslegesen mozogna vagy rohangálna a színpadon. Nem csoda, ha tegnap is felrobbant a ház, a közönség meg volt veszve Gruberováért. Nem igazságos, hogy a többeikről csak keveset szólok, különösen nem Garanca esetében, akit eddig még sosem hallottam élőben, és teljesen lenyűgözött. Többet nem mondhatok, mint azt, hogy teljesen egyenrangú partnere Gruberovának: az Adalgisa-Norma kettősök bámulatosak, az amúgy is remek este legnagyszerűbb pillanatai. Cura nagyon rosszul kezdett. Fojtottan énekelt, a magasak csúnyák voltak, zavartan bénázott, a kottaállványát igazgatta. Érdekes, hogy már az Adalgisával való kettősében kezdett magához térni, és a tercettre kinyílt a hangja – végül is elfogadható produkciót nyújtott az este. Haider hozta, amit tud, tisztán, friss tempókkal alájátszott az énekeseknek. Nem tudom van-e még előadás ebben a szereposztásban, de aki csak teheti nézze, hallgassa meg. Felejthetetlen.
1394 tarnhelm2 2007-12-08 15:19:29 [Válasz erre: 1393 Cilike 2007-12-08 14:03:45]
Cilike, életem egyik legnagyobb operaélménye Gruberova Normája volt. (Fél éve Münchenben). Elsöprő, lenyűgöző személyiség, még ma is biztos énekhanggal. Nem kétséges, hogy másféle hangszínnel is lehet persze Normát énekelni. Callasnak is sikerült. :)
Cilike, életem egyik legnagyobb operaélménye Gruberova Normája volt. (Fél éve Münchenben). Elsöprő, lenyűgöző személyiség, még ma is biztos énekhanggal. Nem kétséges, hogy másféle hangszínnel is lehet persze Normát énekelni. Callasnak is sikerült. :)
1392 Cilike 2007-12-08 14:03:45
Bevallom, én belehallgattam a rádióközvetítésbe, de annyira nem tetszett, főleg Cura, hogy letettem a rögzítésről. De kár, hogy élőben nem hallhatom Gruberovát, amit felvételen hallottam tőle Normában, az nem győzött meg, hogy ezt neki énekelnie kéne. Nagy énekesnő még mindig, de ebben a szerepben én legalábbis másféle hangszínt tartanék ideálisnak.
Bevallom, én belehallgattam a rádióközvetítésbe, de annyira nem tetszett, főleg Cura, hogy letettem a rögzítésről. De kár, hogy élőben nem hallhatom Gruberovát, amit felvételen hallottam tőle Normában, az nem győzött meg, hogy ezt neki énekelnie kéne. Nagy énekesnő még mindig, de ebben a szerepben én legalábbis másféle hangszínt tartanék ideálisnak.
1393 Cilike 2007-12-08 14:03:45
Bevallom, én belehallgattam a rádióközvetítésbe, de annyira nem tetszett, főleg Cura, hogy letettem a rögzítésről. De kár, hogy élőben nem hallhatom Gruberovát, amit felvételen hallottam tőle Normában, az nem győzött meg, hogy ezt neki énekelnie kéne. Nagy énekesnő még mindig, de ebben a szerepben én legalábbis másféle hangszínt tartanék ideálisnak.
Bevallom, én belehallgattam a rádióközvetítésbe, de annyira nem tetszett, főleg Cura, hogy letettem a rögzítésről. De kár, hogy élőben nem hallhatom Gruberovát, amit felvételen hallottam tőle Normában, az nem győzött meg, hogy ezt neki énekelnie kéne. Nagy énekesnő még mindig, de ebben a szerepben én legalábbis másféle hangszínt tartanék ideálisnak.
1391 Gremin 2007-12-08 12:30:29 [Válasz erre: 1384 -zéta- 2007-12-03 21:47:30]
Az előbb írtam valamit, de elszállt. Remélem, ez átmegy... Norma Budapest: 2009. nov. 16. és nov 22 Pozsony. No de nyugtával dícsérjük a napot...Majd ha lesz szerződés. És még kell egy jó Adalgisa is...Talán lesz. erről ennyit. Régen kukkantottam már be ide, idő híján, meg a korábbi csúnya sárdobálások okán... Szóval: Norma a rádióban és élőben...Már írtam korábban is: Edita Gruberova hangját csak nagyon kevés hangmérnök-zenei rendező tudja jól \"megfogni\". Ezért a felvételek és az élő előadások élménye ég és föld. A mostani adás jó volt viszonylag, bár pl. a zenekarban a \"cinek\" túldimenzionáltak voltak kissé, s Edita hangja is - kevés helyen - éles volt. Cura: bár a rádión keresztül legalább jól hallható volt, az interpretáció hiányosságait a mikrofon sem tudta feledtetni...Sokszor nem volt együtt a zenekarral vagy a partnerekkel. Hangzásélményről az ő esetében nem beszélhettünk, meg belcantóról sem. A mikrofon talán Garancának kedvezett legjobban. December 1-jén azonban szerencséltettem személyesen is jelen lenni a STOP-ban. Az élmény sokkal erősebb volt, minden irányban. A nők mégjobbak, Cura pedig -sajna- még rosszabb volt. Cura nagy színésznek, igazi \"interpretátornak\" állítja be magát. Nos. Itt verizmós csuklásokkal, lefolytott hanggal nem sokra ment. A recitativók nem lézető frazírozását talán nem is kellene említenem, evidens volt, sajnos. És ha ő lenne maga Franco Corelli, akkor sem tehetné meg, hogy ott áll félig odafordulva a partnerekhez, sanda arccal,karba tett kézzel, a szemüge szárát a szájában tartva mint egy civil szemlélő, miközben a másik \"szenved\"...A közönség persze nem volt hülye és vevő sem erre. Az udvarias tapsot csak az Adalgisa duettben lépte át a közönség, persze nem Cura miatt... Edita és Elina lemosta egyszerűen a színpadról. Bár korábban kedveltem a tenort, mindig is sejtettem, hogy \"fenn az ernyő nincsen kas\", de most ez bizonyossá vált. Kotta: ha elvállalok egy szerepet, s nem Makkoshotykán, de a bécsi STOP-ban, akkor tanuljam azt meg. Garanca előtt is volt kotta, na de, mecsoda különbség volt. Curát látva Rost A. jutott eszembe, aki itthon egy stadionban kottából énekelt egy jól ismert nótát Domingóval, miközben játszani akart és szerelmes pillantásokat vetni a partnerre, de inkább nevetség tárgyává vált. Ez nem egy ismeretlen oratórium, meg nem is egy sohasem játszott szerep, no és 6 jól megvizetett előadás a bécsi operában! Sajnos, nincs szerencsénk a bécsi Pollionékkal. Két éve Licitra is üvöltött, mint akit a vágóhídra visznek. S hiába volt szép színű a hang, ha nem tudott építkezni. Most viszont a két hölgy és a karmester fantasztikusat teljesített.
Az előbb írtam valamit, de elszállt. Remélem, ez átmegy... Norma Budapest: 2009. nov. 16. és nov 22 Pozsony. No de nyugtával dícsérjük a napot...Majd ha lesz szerződés. És még kell egy jó Adalgisa is...Talán lesz. erről ennyit. Régen kukkantottam már be ide, idő híján, meg a korábbi csúnya sárdobálások okán... Szóval: Norma a rádióban és élőben...Már írtam korábban is: Edita Gruberova hangját csak nagyon kevés hangmérnök-zenei rendező tudja jól \"megfogni\". Ezért a felvételek és az élő előadások élménye ég és föld. A mostani adás jó volt viszonylag, bár pl. a zenekarban a \"cinek\" túldimenzionáltak voltak kissé, s Edita hangja is - kevés helyen - éles volt. Cura: bár a rádión keresztül legalább jól hallható volt, az interpretáció hiányosságait a mikrofon sem tudta feledtetni...Sokszor nem volt együtt a zenekarral vagy a partnerekkel. Hangzásélményről az ő esetében nem beszélhettünk, meg belcantóról sem. A mikrofon talán Garancának kedvezett legjobban. December 1-jén azonban szerencséltettem személyesen is jelen lenni a STOP-ban. Az élmény sokkal erősebb volt, minden irányban. A nők mégjobbak, Cura pedig -sajna- még rosszabb volt. Cura nagy színésznek, igazi \"interpretátornak\" állítja be magát. Nos. Itt verizmós csuklásokkal, lefolytott hanggal nem sokra ment. A recitativók nem lézető frazírozását talán nem is kellene említenem, evidens volt, sajnos. És ha ő lenne maga Franco Corelli, akkor sem tehetné meg, hogy ott áll félig odafordulva a partnerekhez, sanda arccal,karba tett kézzel, a szemüge szárát a szájában tartva mint egy civil szemlélő, miközben a másik \"szenved\"...A közönség persze nem volt hülye és vevő sem erre. Az udvarias tapsot csak az Adalgisa duettben lépte át a közönség, persze nem Cura miatt... Edita és Elina lemosta egyszerűen a színpadról. Bár korábban kedveltem a tenort, mindig is sejtettem, hogy \"fenn az ernyő nincsen kas\", de most ez bizonyossá vált. Kotta: ha elvállalok egy szerepet, s nem Makkoshotykán, de a bécsi STOP-ban, akkor tanuljam azt meg. Garanca előtt is volt kotta, na de, mecsoda különbség volt. Curát látva Rost A. jutott eszembe, aki itthon egy stadionban kottából énekelt egy jól ismert nótát Domingóval, miközben játszani akart és szerelmes pillantásokat vetni a partnerre, de inkább nevetség tárgyává vált. Ez nem egy ismeretlen oratórium, meg nem is egy sohasem játszott szerep, no és 6 jól megvizetett előadás a bécsi operában! Sajnos, nincs szerencsénk a bécsi Pollionékkal. Két éve Licitra is üvöltött, mint akit a vágóhídra visznek. S hiába volt szép színű a hang, ha nem tudott építkezni. Most viszont a két hölgy és a karmester fantasztikusat teljesített.
1390 musicus 2007-12-04 01:51:38 [Válasz erre: 1389 tukán 2007-12-03 23:25:13]
A Bátori Máriát elküldték neki, és tetszett neki, jött volna. De egy világsztár azért mégsem adhatja magát ingyen, ahogy a mai magyar valóságban a Magyar Rádió külsősei teszik (úgy tudom, az intézmény 1990 utáni történetében nem először). Mert a nagyvilágban más a szokás. Arrafelé a produkciót meg szokás fizetni. Méghozzá értékén.
A Bátori Máriát elküldték neki, és tetszett neki, jött volna. De egy világsztár azért mégsem adhatja magát ingyen, ahogy a mai magyar valóságban a Magyar Rádió külsősei teszik (úgy tudom, az intézmény 1990 utáni történetében nem először). Mert a nagyvilágban más a szokás. Arrafelé a produkciót meg szokás fizetni. Méghozzá értékén.
1389 tukán 2007-12-03 23:25:13 [Válasz erre: 1388 musicus 2007-12-03 23:02:40]
Honnan tudod? a Norma-t már bejáratta és hátha nem tetszenek neki a magyar operaszerepek?!
Honnan tudod? a Norma-t már bejáratta és hátha nem tetszenek neki a magyar operaszerepek?!
1388 musicus 2007-12-03 23:02:40 [Válasz erre: 1384 -zéta- 2007-12-03 21:47:30]
Persze, hogy a MÜPA sem magyar operaszerepre hívja meg Editát...
Persze, hogy a MÜPA sem magyar operaszerepre hívja meg Editát...
1387 musicus 2007-12-03 23:00:33
Edita Gruberova jól beszél magyarul. Pozsonyi, és ott ez az ő fiatalkorában még élő nyelv volt (ma már kevésbé). Ennek ellenére egyetlen kultúrpotentát nemgondolt arra, hogy pl. Szilágyi Erzsébetre meg lehetne hívni, vagy, netalán, esetleg, felvételt lehetne vele készíttetni. Híreim szerint Éliás Tibor tervezte meghívását Erkel Bátori Máriájának címszerepére (akkor ezt bizonyosan kiválóan teljesítette volna), de ez anyagiak híján elmaradt. Ha jól tudom, csak a minisztérium támogatta a projektet, ha jól emlékszem, egymillióval. Az Operaház vezetése viszont teljes mértékben elzárkózott, olyannyira, hogy még sajtótájékoztató színhelyéül sem adta át megszentelt helyiségeit. A felvétel egyébként elkészült, Ardó Mária énekli Bátori Máriát.
Edita Gruberova jól beszél magyarul. Pozsonyi, és ott ez az ő fiatalkorában még élő nyelv volt (ma már kevésbé). Ennek ellenére egyetlen kultúrpotentát nemgondolt arra, hogy pl. Szilágyi Erzsébetre meg lehetne hívni, vagy, netalán, esetleg, felvételt lehetne vele készíttetni. Híreim szerint Éliás Tibor tervezte meghívását Erkel Bátori Máriájának címszerepére (akkor ezt bizonyosan kiválóan teljesítette volna), de ez anyagiak híján elmaradt. Ha jól tudom, csak a minisztérium támogatta a projektet, ha jól emlékszem, egymillióval. Az Operaház vezetése viszont teljes mértékben elzárkózott, olyannyira, hogy még sajtótájékoztató színhelyéül sem adta át megszentelt helyiségeit. A felvétel egyébként elkészült, Ardó Mária énekli Bátori Máriát.
1386 tarnhelm2 2007-12-03 22:30:24 [Válasz erre: 1384 -zéta- 2007-12-03 21:47:30]
Ne már! Ez biztos?! Óriási lenne!
Ne már! Ez biztos?! Óriási lenne!
1385 Robesz 2007-12-03 21:55:36 [Válasz erre: 1384 -zéta- 2007-12-03 21:47:30]
Ha ez igaz, akkor ma bőséges hálát adok a fentieknek!
Ha ez igaz, akkor ma bőséges hálát adok a fentieknek!
1384 -zéta- 2007-12-03 21:47:30
Ma hallottam: 2008. november 26 (?) MÜPA: Bellini-Norma :-)
Ma hallottam: 2008. november 26 (?) MÜPA: Bellini-Norma :-)
1383 kobzos55 2007-12-03 21:19:41 [Válasz erre: 1381 Orfeusz 2007-12-03 21:07:35]
Off: [url]http://www.youtube.com/watch?v=M-f1hpN-QB4&feature=related;rezes kandúrokkal[/url]
Off: [url]http://www.youtube.com/watch?v=M-f1hpN-QB4&feature=related;rezes kandúrokkal[/url]
1382 Orfeusz 2007-12-03 21:09:34
[url]http://www.youtube.com/watch?v=HCYNHEpl85s;Mira, O Norma..Kasarovával, 1999 Teldkirch[/url]
[url]http://www.youtube.com/watch?v=HCYNHEpl85s;Mira, O Norma..Kasarovával, 1999 Teldkirch[/url]
1381 Orfeusz 2007-12-03 21:07:35
[url]http://www.youtube.com/watch?v=O1Qo71-iodo;Macska-duett Kasarovával,1999[/url]
[url]http://www.youtube.com/watch?v=O1Qo71-iodo;Macska-duett Kasarovával,1999[/url]
1380 Orfeusz 2007-12-03 21:03:21
[url]http://www.youtube.com/watch?v=PUnRSjhmUNQ;Anna Bolena-kalózvideó!, 1992-ből[/url]
[url]http://www.youtube.com/watch?v=PUnRSjhmUNQ;Anna Bolena-kalózvideó!, 1992-ből[/url]
1379 tarnhelm2 2007-11-20 00:22:01 [Válasz erre: 1378 Estelle 2007-11-19 23:24:25]
Lehet, hogy engem befolyásolt a nyári élmény,amikor Münchenben láttam a Normát Gruberovával a címszerepben - de én ennél drámaibb előadást nem tudok elképzelni! Az első felvonás zárójelenetében szinte fuldoklott a dühtől - de jól tessék érteni: minden hang a helyén volt! - szikrázott a levegő. Olyan élmény volt, amit csak ritkán lehet színházban tapasztalni. Most a rádió közvetítésben is nagyszerűnek, magávalragadónak éreztem. (És mondom ezt annak ellenére, hogy nagy Callas rajongó vagyok, akinek valóban sötétebb és drámaibb a hangja, de nem érzem erősebbnek ebben a szerepben.)
Lehet, hogy engem befolyásolt a nyári élmény,amikor Münchenben láttam a Normát Gruberovával a címszerepben - de én ennél drámaibb előadást nem tudok elképzelni! Az első felvonás zárójelenetében szinte fuldoklott a dühtől - de jól tessék érteni: minden hang a helyén volt! - szikrázott a levegő. Olyan élmény volt, amit csak ritkán lehet színházban tapasztalni. Most a rádió közvetítésben is nagyszerűnek, magávalragadónak éreztem. (És mondom ezt annak ellenére, hogy nagy Callas rajongó vagyok, akinek valóban sötétebb és drámaibb a hangja, de nem érzem erősebbnek ebben a szerepben.)
1378 Estelle 2007-11-19 23:24:25
Egy megkésett reakció... de teljesen el voltam havazva. Tegnap már gondolkodtam azon, hogy írok, de nem akartam ünneprontó lenni. Pénteken meghallgattam a közvetítést, igaz csak munka mellett zenei alásfestésként. Ezért inkább csak benyomások maradtak meg, és ezek nem voltak éppen pozitívak. Cura rossznak tűnt, ugyanolyan fedetten, \"hordó mélyéből jövő\" hangon énekelt, mint tavaly a STOP-beli Don Carlo-ban, bizonytalan, kipréselt magas hangok. Ennyi maradt volna meg a hangjából, vagy egyszerűen komolytalan volt a hozzáállása? Gruberova Normaja nem tetszett. Azt soha nem tagadtam, hogy nem voltam/vagyok rajongója, ennek ellenére tavaly a Devereux-ben tetszett (a STOP-ban is láttam). De Normának én egy drámaibb, teltebb hangot kérek. Hogy 61 évesen még így énekel, csak azt tudom mondani, hogy le a kalappal. Azonban magasságait túl élesnek találtam. Majd visszahallgatom a hangtárból nyugisabb pillanatban, bár nem hiszem, hogy az összbenyomás változna.
Egy megkésett reakció... de teljesen el voltam havazva. Tegnap már gondolkodtam azon, hogy írok, de nem akartam ünneprontó lenni. Pénteken meghallgattam a közvetítést, igaz csak munka mellett zenei alásfestésként. Ezért inkább csak benyomások maradtak meg, és ezek nem voltak éppen pozitívak. Cura rossznak tűnt, ugyanolyan fedetten, \"hordó mélyéből jövő\" hangon énekelt, mint tavaly a STOP-beli Don Carlo-ban, bizonytalan, kipréselt magas hangok. Ennyi maradt volna meg a hangjából, vagy egyszerűen komolytalan volt a hozzáállása? Gruberova Normaja nem tetszett. Azt soha nem tagadtam, hogy nem voltam/vagyok rajongója, ennek ellenére tavaly a Devereux-ben tetszett (a STOP-ban is láttam). De Normának én egy drámaibb, teltebb hangot kérek. Hogy 61 évesen még így énekel, csak azt tudom mondani, hogy le a kalappal. Azonban magasságait túl élesnek találtam. Majd visszahallgatom a hangtárból nyugisabb pillanatban, bár nem hiszem, hogy az összbenyomás változna.
