177 frushena 2006-09-12 22:18:58 [Válasz erre: 176 bemaria 2006-09-12 22:15:48]
Gluck-tól hallgasd meg az Alcestet. Már a nyitánytól \"elszörnyedsz\" ...
Gluck-tól hallgasd meg az Alcestet. Már a nyitánytól \"elszörnyedsz\" ...
176 bemaria 2006-09-12 22:15:48 [Válasz erre: 175 frushena 2006-09-12 22:15:00]
Biztosan azt is meghallgatom egyszer! Ezzel a zenével nem tudok betelni! Csodálatos!
Biztosan azt is meghallgatom egyszer! Ezzel a zenével nem tudok betelni! Csodálatos!
175 frushena 2006-09-12 22:15:00 [Válasz erre: 174 bemaria 2006-09-12 22:11:51]
Én is túlvagyok a Telemacon. Pazar zene.
Én is túlvagyok a Telemacon. Pazar zene.
174 bemaria 2006-09-12 22:11:51
Gondoltam előkersem végre megint a fórumot, hogy leírhassam ide is mit halgatok tegnap óta egyfolytában. Glück: Orpheus ed Euridice Dagmar Schellenbergerrel és Jochen Kowalskival Már nagyon kíváncsi voltam Jochen Kowalski hangjára, és meg is érte a várakozást. Hihetetlen hangja van! nekem nagyon tetszik! És jól hangzik együtt a kettejük hangja is. A felvétel 89-es, jó régi. Van a CD borítóban egy nem tudom mikori kép Schellenbergerről, olyan akkordivatos frizurával, érdekes látni! Hogyan énekli ő Euridice-t? Hát körülbelül úgy, ahogy a Mozart áriákat azon a bizonyos CD-n! Ugyanolyan gyönyörűen cseng itt is a hangja. Nekem megintcsak nagyon tetszik! Glück zenéje pedig meglepetés számomra. Most ismertem csak meg és nagy élvezettel hallgatom!
Gondoltam előkersem végre megint a fórumot, hogy leírhassam ide is mit halgatok tegnap óta egyfolytában. Glück: Orpheus ed Euridice Dagmar Schellenbergerrel és Jochen Kowalskival Már nagyon kíváncsi voltam Jochen Kowalski hangjára, és meg is érte a várakozást. Hihetetlen hangja van! nekem nagyon tetszik! És jól hangzik együtt a kettejük hangja is. A felvétel 89-es, jó régi. Van a CD borítóban egy nem tudom mikori kép Schellenbergerről, olyan akkordivatos frizurával, érdekes látni! Hogyan énekli ő Euridice-t? Hát körülbelül úgy, ahogy a Mozart áriákat azon a bizonyos CD-n! Ugyanolyan gyönyörűen cseng itt is a hangja. Nekem megintcsak nagyon tetszik! Glück zenéje pedig meglepetés számomra. Most ismertem csak meg és nagy élvezettel hallgatom!
172 Sesto 2006-09-07 17:57:06 [Válasz erre: 171 bemaria 2006-09-07 17:53:54]
...es ist alles -jedenfalls- wesentlich mehr als nur \"lobenswert\"!... ;-)))
...es ist alles -jedenfalls- wesentlich mehr als nur \"lobenswert\"!... ;-)))
171 bemaria 2006-09-07 17:53:54 [Válasz erre: 170 Búbánat 2006-09-07 17:48:33]
Milyen igaz! És mindez ott kezdődött, hogy elkezdtem németül tanulni. Most már elmondhatom, hogy nagyon-nagyon megérte! És nem állok meg az biztos!
Milyen igaz! És mindez ott kezdődött, hogy elkezdtem németül tanulni. Most már elmondhatom, hogy nagyon-nagyon megérte! És nem állok meg az biztos!
170 Búbánat 2006-09-07 17:48:33 [Válasz erre: 162 bemaria 2006-09-07 16:32:54]
Hát ez szuper!!! Én is szívből gratulálok! Hiába, a \"munka\", a befektetés előbb-utóbb megtermi gyümölcsét. Kívánom Neked, hogy ezt a termést bő szüret kövesse! Látod, ha egyszer beindul a gépezet, akkor nincs megállás... Csak így tovább!
Hát ez szuper!!! Én is szívből gratulálok! Hiába, a \"munka\", a befektetés előbb-utóbb megtermi gyümölcsét. Kívánom Neked, hogy ezt a termést bő szüret kövesse! Látod, ha egyszer beindul a gépezet, akkor nincs megállás... Csak így tovább!
168 Sesto 2006-09-07 17:29:47 [Válasz erre: 167 bemaria 2006-09-07 17:26:21]
...s ami legfontosabb, igy akkor mindig napkrakész és hiteles információkkal aktualizálhatod majd a honlapot, hiszen az információk majd elsökézböl, vagyis a Müvésztöl származnak-mindez személyesen!... Vagy ha a fotógalériát akarod frissiteni, az sem lesz gond, hiszen biztosan megkapod majd idöben az aktuális felvételeket etc. ;-)))
...s ami legfontosabb, igy akkor mindig napkrakész és hiteles információkkal aktualizálhatod majd a honlapot, hiszen az információk majd elsökézböl, vagyis a Müvésztöl származnak-mindez személyesen!... Vagy ha a fotógalériát akarod frissiteni, az sem lesz gond, hiszen biztosan megkapod majd idöben az aktuális felvételeket etc. ;-)))
167 bemaria 2006-09-07 17:26:21 [Válasz erre: 166 Sesto 2006-09-07 17:24:33]
Bizony! És még nincs is két hete, hogy elkészültem a honlappal! Hihetetlen!
Bizony! És még nincs is két hete, hogy elkészültem a honlappal! Hihetetlen!
166 Sesto 2006-09-07 17:24:33 [Válasz erre: 165 bemaria 2006-09-07 17:19:49]
...nem is rossz ötlet(piros betüs ünnep a mai nap!)-és amint látod, ezek szerint beindult vmi., ha már külhonból is érdeklödnek!!! ;-)))
...nem is rossz ötlet(piros betüs ünnep a mai nap!)-és amint látod, ezek szerint beindult vmi., ha már külhonból is érdeklödnek!!! ;-)))
165 bemaria 2006-09-07 17:19:49
És ma nem tudom mi va na levegőben, de ezt a napot lehet hogy piros betűvel kéne jegyezni a naptáramban. Az imén láttam ugyanis, hogy írt a honlap vendégkönyvébe egy osztrák rajongó, aki szintén a Marica grófnőben látta először Schellenbergert és szintén azóta kutat utána. Így talált most az oldalamra. Ennek is rettenetesen örülök, mert nagyon szerettem volna már ha nem érzem magam teljesen egyedül ezzel a \"rajongással\". Remélem vanak még rajtunk kívül többen is!
És ma nem tudom mi va na levegőben, de ezt a napot lehet hogy piros betűvel kéne jegyezni a naptáramban. Az imén láttam ugyanis, hogy írt a honlap vendégkönyvébe egy osztrák rajongó, aki szintén a Marica grófnőben látta először Schellenbergert és szintén azóta kutat utána. Így talált most az oldalamra. Ennek is rettenetesen örülök, mert nagyon szerettem volna már ha nem érzem magam teljesen egyedül ezzel a \"rajongással\". Remélem vanak még rajtunk kívül többen is!
164 bemaria 2006-09-07 17:15:43 [Válasz erre: 163 Sesto 2006-09-07 17:09:52]
Én is nagyon reméltem, hogy örölni fog neki! És így is lett! Olyan jó érzés tudni, hogy tényleg látta és tényleg értékeli és tetszett neki!
Én is nagyon reméltem, hogy örölni fog neki! És így is lett! Olyan jó érzés tudni, hogy tényleg látta és tényleg értékeli és tetszett neki!
163 Sesto 2006-09-07 17:09:52 [Válasz erre: 162 bemaria 2006-09-07 16:32:54]
...EZ EGYENESEN SZENZÁCIÓS!!! SZIVBÖL(=bocs´, de nincs \"hosszú \"ö\" a gépemen!) GRATULÁLOK!!!!!!!!!!!!!!!! ;-))) Csak igy tovább és kitartás! Hidd el, ez Dagmar Schellenberger-nek is hatalmas öröm: ahogy irtam korábban is: nem mindennapos akció/TELJESITMÉNY(!), ha egy lelkes rajongó Müvészének saját honlapot kreál!!! -ráadásul ennyi szeretettel, tisztelettel és részletekig menöen!...
...EZ EGYENESEN SZENZÁCIÓS!!! SZIVBÖL(=bocs´, de nincs \"hosszú \"ö\" a gépemen!) GRATULÁLOK!!!!!!!!!!!!!!!! ;-))) Csak igy tovább és kitartás! Hidd el, ez Dagmar Schellenberger-nek is hatalmas öröm: ahogy irtam korábban is: nem mindennapos akció/TELJESITMÉNY(!), ha egy lelkes rajongó Müvészének saját honlapot kreál!!! -ráadásul ennyi szeretettel, tisztelettel és részletekig menöen!...
162 bemaria 2006-09-07 16:32:54
Képzeljétek! Most kaptam egy levelet Dagmar Schellenbergertől. Azt írta, hogy nagyon köszöni a weboldalt, hogy nagyszerű, hogy elkészítettem neki, nagyon örült neki. Azt is írta, hogy beszéljünk arról mivel egészíthetjük ki, vagy javíthatjuk. És a legjobb!!! Azt írta, hogy örül, hogy megyek Bécsbe, és jelentkezzek nála időben, és akkor találkozhatunk is. Megírta a számát, meg az email címét. Nem térek magamhoz! Olyan boldog vagyok!!!
Képzeljétek! Most kaptam egy levelet Dagmar Schellenbergertől. Azt írta, hogy nagyon köszöni a weboldalt, hogy nagyszerű, hogy elkészítettem neki, nagyon örült neki. Azt is írta, hogy beszéljünk arról mivel egészíthetjük ki, vagy javíthatjuk. És a legjobb!!! Azt írta, hogy örül, hogy megyek Bécsbe, és jelentkezzek nála időben, és akkor találkozhatunk is. Megírta a számát, meg az email címét. Nem térek magamhoz! Olyan boldog vagyok!!!
161 bemaria 2006-09-06 15:34:58 [Válasz erre: 160 Búbánat 2006-09-06 15:24:32]
Örülök, hogy megtudhattam a te véleményedet is erről az előadásról! Annak is örülök, hogy meglátásaink hasonlóak voltak! Látszik, hogy sokat fejlődtem már véleményalkotás terén, mióta elkezdtem jobban megismerni az operett műfaját!
Örülök, hogy megtudhattam a te véleményedet is erről az előadásról! Annak is örülök, hogy meglátásaink hasonlóak voltak! Látszik, hogy sokat fejlődtem már véleményalkotás terén, mióta elkezdtem jobban megismerni az operett műfaját!
160 Búbánat 2006-09-06 15:24:32 [Válasz erre: 153 bemaria 2006-09-05 15:42:50]
Kérdezted, hogy mi a véleményem a TV-felvételről. És a közreműködőkről? Nehéz reális „ítéletet” mondani egy olyan operett-előadás felett, amely inkább jelmezes koncert volt, mint színpadi előadás; véleményt alkotni egy darabról és a szereplő énekesekről úgy, hogy látok a TV-ben egy rögzített koncertfelvételt; egyszeri előadásból semmiképpen nem vonnék le messzemenő következtetést; ez a koncert számomra inkább hangfelvételnek minősült: akár becsukhattam volna a szemem…. A rendezés, díszlet, jelmez minimális, a szereplők kijönnek, bemennek, sétafikálnak, valami minimális gesztusrendszer és mimika „segédletével” dialógusokat hallunk, meg-megszakítva zenével – énekkel: dallal, duettel, kórusos-táncos betétekkel, amelyek ebben a „köntösben” és közegben teljesen hidegen és érzéketlenül hagynak. Tudod, hogy A víg özvegy a kedvenc operettem, számtalan előadását láttam színházban, szabadtéren, koncerten, illetve hallgattam rádióban vagy CD-ről és néztem Tv-ben, videóról vagy DVD-ről. Tehát van rálátásom Lehár művére, van tapasztalatom, összehasonlítási alapom. Miután az átírás miatt újból megnéztem, ismét szembesültem azzal a ténnyel, hogy az operett, mint zenés színpadi műfaj, a helye a színházban van, egyedül ott életképes. Itt a koncertteremben teljesen idegenül hat, szerintem a közreműködő művészek sem igazán élvezték benne az alkotás örömét. Tették, amit tenniük kellett, különösebb affinitás nélkül. Bájolgás, szenvelgés, mórikálás, ripacskodás, bonvivános és primadonnás allűrök, táncos-komikus utánérzések - semmim eredeti ötlet, sziporka. A címszereplő „bőrébe bújt” Schellenbergerén kívül igazán senki játéka-éneke nem „fogott” meg, s ugyanezt mondanám akkor is, ha számomra csupa ismert, világhírű művész formálta volna meg a többi főbb- és mellékszerepet – s nem névtelen „senkik” De ez fordítva is igaz, azt is elismerném, amennyiben Schellenberger gyatra produkciójának kényszerű elviselése mellett a névtelen senkik ragyogó színészi és énekesi alakításukkal örvendeztettek volna meg. Összességében a jelen „előadás” (2001, Lipcse, Neue Gewandhaus) nekem egyedül a Glawari Hannát éneklő Schellenberger természetes viselkedése volt az, ami megkapott: ő nem vitt semmit túlzásba, tudta, hogy nem színpadon van, hanem dobogón. Partnerei viszont vele ellentétben úgy viselkedtek, azt akarták mindenáron elhitetni, hogy egy koncertteremben is lehet hagyományos módon operettet játszani. Mesterkéltnek tűnt mozgásuk, beszédük, énekük. Ennek következtében a túlzott-görcsös igyekezetük visszafelé sült el. Megismétlem, Veled értek egyet: Schellenberger miatt volt egyedül érdemes ezt a produkciót létrehozni. Fabio Luisi, a neves karmester nem zavartatta magát, hogy milyen muzsikusok-énekesek veszik körül, rajta semmi nem múlott: neki ez a miliő is olyan volt, mintha a zenekari árokból irányította volna a zenei megvalósítást; bár ez nem egészen így van, hiszen a zenekari árokból előre- és felnézhet a színpadra, míg itt az összes szólista a háta mögött tette-vette magát, így alkalma sem volt őket navigálni. A kottapult mellett volt egy másik kis asztalka, amelyen a librettó dialógusait követhette nyomon, így két „könyvet” kellett felváltva lapoznia. De ez nem jelentett számára problémát. Láthatóan élvezte az együttes munkát… Hát igen, az operett ennyiben mindenképpen fajsúlyosabb, mint az opera.
Kérdezted, hogy mi a véleményem a TV-felvételről. És a közreműködőkről? Nehéz reális „ítéletet” mondani egy olyan operett-előadás felett, amely inkább jelmezes koncert volt, mint színpadi előadás; véleményt alkotni egy darabról és a szereplő énekesekről úgy, hogy látok a TV-ben egy rögzített koncertfelvételt; egyszeri előadásból semmiképpen nem vonnék le messzemenő következtetést; ez a koncert számomra inkább hangfelvételnek minősült: akár becsukhattam volna a szemem…. A rendezés, díszlet, jelmez minimális, a szereplők kijönnek, bemennek, sétafikálnak, valami minimális gesztusrendszer és mimika „segédletével” dialógusokat hallunk, meg-megszakítva zenével – énekkel: dallal, duettel, kórusos-táncos betétekkel, amelyek ebben a „köntösben” és közegben teljesen hidegen és érzéketlenül hagynak. Tudod, hogy A víg özvegy a kedvenc operettem, számtalan előadását láttam színházban, szabadtéren, koncerten, illetve hallgattam rádióban vagy CD-ről és néztem Tv-ben, videóról vagy DVD-ről. Tehát van rálátásom Lehár művére, van tapasztalatom, összehasonlítási alapom. Miután az átírás miatt újból megnéztem, ismét szembesültem azzal a ténnyel, hogy az operett, mint zenés színpadi műfaj, a helye a színházban van, egyedül ott életképes. Itt a koncertteremben teljesen idegenül hat, szerintem a közreműködő művészek sem igazán élvezték benne az alkotás örömét. Tették, amit tenniük kellett, különösebb affinitás nélkül. Bájolgás, szenvelgés, mórikálás, ripacskodás, bonvivános és primadonnás allűrök, táncos-komikus utánérzések - semmim eredeti ötlet, sziporka. A címszereplő „bőrébe bújt” Schellenbergerén kívül igazán senki játéka-éneke nem „fogott” meg, s ugyanezt mondanám akkor is, ha számomra csupa ismert, világhírű művész formálta volna meg a többi főbb- és mellékszerepet – s nem névtelen „senkik” De ez fordítva is igaz, azt is elismerném, amennyiben Schellenberger gyatra produkciójának kényszerű elviselése mellett a névtelen senkik ragyogó színészi és énekesi alakításukkal örvendeztettek volna meg. Összességében a jelen „előadás” (2001, Lipcse, Neue Gewandhaus) nekem egyedül a Glawari Hannát éneklő Schellenberger természetes viselkedése volt az, ami megkapott: ő nem vitt semmit túlzásba, tudta, hogy nem színpadon van, hanem dobogón. Partnerei viszont vele ellentétben úgy viselkedtek, azt akarták mindenáron elhitetni, hogy egy koncertteremben is lehet hagyományos módon operettet játszani. Mesterkéltnek tűnt mozgásuk, beszédük, énekük. Ennek következtében a túlzott-görcsös igyekezetük visszafelé sült el. Megismétlem, Veled értek egyet: Schellenberger miatt volt egyedül érdemes ezt a produkciót létrehozni. Fabio Luisi, a neves karmester nem zavartatta magát, hogy milyen muzsikusok-énekesek veszik körül, rajta semmi nem múlott: neki ez a miliő is olyan volt, mintha a zenekari árokból irányította volna a zenei megvalósítást; bár ez nem egészen így van, hiszen a zenekari árokból előre- és felnézhet a színpadra, míg itt az összes szólista a háta mögött tette-vette magát, így alkalma sem volt őket navigálni. A kottapult mellett volt egy másik kis asztalka, amelyen a librettó dialógusait követhette nyomon, így két „könyvet” kellett felváltva lapoznia. De ez nem jelentett számára problémát. Láthatóan élvezte az együttes munkát… Hát igen, az operett ennyiben mindenképpen fajsúlyosabb, mint az opera.
159 bemaria 2006-09-05 21:22:00
Ez az előadás összességében fantasztikus volt! A szabadtéri színpadon a díszletet remekül megoldották! Minden szereplő kitett magáért, mind éneklés, mind színészi játék terén! Az egész lenyűgöző volt! Ez volt az az előadás, ami végérvényesen megszerettette velem az operett műfaját, és amely felhívta a figyelmemet Dagmar Schellenbergerre. Persze akkor még jobban megörültem, mikor megláttam róla az első civil képet, és így végre megoldódott a „fekete haj rejtélye”. Az én hülyeségem, hogy azóta is azon töröm a fejem, miért is kellett az a paróka. Csak egy magyarázatot találtam eddig kielégítőnek, hogy a fehér ruhákhoz jobban illik a fekete haj. Bár lehet, hogy teljesen más volt az oka, de végül is mindegy is, mert így is úgy is fantasztikusan énekelt, beszélt, játszott, táncolt és azóta sem sikerül kivonnom magam a „bűvköréből”. Azért Nikoai Schokoff-ot is szívesen viszontlátnám majd még! Julia Bauert azóta láttam még a Giudittában, és újfent megállapítottam milyen tehetséges, szépen énekel, és remekül játszik a színpadon! Marko Katholt pedig majd az idei mörbischi Luxemburg grófjában láthatjuk viszont Armandként. Kíváncsian várom!
Ez az előadás összességében fantasztikus volt! A szabadtéri színpadon a díszletet remekül megoldották! Minden szereplő kitett magáért, mind éneklés, mind színészi játék terén! Az egész lenyűgöző volt! Ez volt az az előadás, ami végérvényesen megszerettette velem az operett műfaját, és amely felhívta a figyelmemet Dagmar Schellenbergerre. Persze akkor még jobban megörültem, mikor megláttam róla az első civil képet, és így végre megoldódott a „fekete haj rejtélye”. Az én hülyeségem, hogy azóta is azon töröm a fejem, miért is kellett az a paróka. Csak egy magyarázatot találtam eddig kielégítőnek, hogy a fehér ruhákhoz jobban illik a fekete haj. Bár lehet, hogy teljesen más volt az oka, de végül is mindegy is, mert így is úgy is fantasztikusan énekelt, beszélt, játszott, táncolt és azóta sem sikerül kivonnom magam a „bűvköréből”. Azért Nikoai Schokoff-ot is szívesen viszontlátnám majd még! Julia Bauert azóta láttam még a Giudittában, és újfent megállapítottam milyen tehetséges, szépen énekel, és remekül játszik a színpadon! Marko Katholt pedig majd az idei mörbischi Luxemburg grófjában láthatjuk viszont Armandként. Kíváncsian várom!
158 bemaria 2006-09-05 21:17:26
A harmadik felvonás elején megjelent Marica parasztlánynak öltözve, kendővel a fején, hosszú csízmában. Nagyon aranyosan festett! Populescuval és a zsupánnal előadták a Ringó vállú… c. dalt. Csak úgy csodáltam, hogy annyi forgás után hogy jön még ki hang Schellenberger torkán! Aztán jött Bozena hercegnő, a komornyikjával, és ugyan elsőre nem minden poént értettem, de többszöri meghallgatás után már majdnem minden világossá vált! A kísérőjének rengeteg jó beszólása volt! De Mariza komornyikja is kitett magáért, amikor megjegyezte, hogy a tiszttartót Bélának hívják, biztos azért mert olyan szép! (Mármint Béla=bella) J Hamarosan előkerült a grófnő az istállóból, akit a hercegnő kísérője parasztlánynak nézett és kifaggatta mi van a grófnő és a tiszttartó között. Egy vicces közjáték után Mariza elmondta, hogy a grófnő elbocsátotta tiszttartóját, mert azt hitte, csak a pénzét akarta. Mire Penizek (mert így hívták) elárulta, hogy a hercegnő unokaöccse a férfi, és annyi pénzük van, hogy a pénzügyminisztert arra kérték emelje meg az adójukat. Aztán előkerült a hercegnő, és a „parasztlányos félreértés” kínosan vicces tisztázása után kérte Marizát, hogy kövesse meg ő az unokaöccsét, mert a nőknek kell megtenniük az első lépést. Ekkor már majdnem vége volt a darabnak, sajnos! Kiderült, hogy a hercegnő Populescu régi szerelme, akinek már többször megkérte a kezét, de a nő mindig kikosarazta. Eddig tartott a herceg hős szerelme Mariza iránt. Pedig milyen szórakoztató volt, ahogy loholt utána és tette a megjegyzéseket! Persze tőle is mindig kosarat kapott! Harald Serafin remekül játszotta el ezt a szerepet! Lisa és Zsupán boldog egymásra találása után, a két főhősünk is felülemelkedett a múlton és boldogan énekelték az utolsó taktusokat! Majd nevetve felszaladtak egy lejtőn, és a „Hold” alatt megállva énekelték együtt a már kétszer is említett kedvenc részemet a kórussal együtt. Aztán annyit láttunk, hogy a távolban szorosan átölelik egymást, majd a színpad elsötétült, és ezzel véget ért az előadás! A végén még minden szereplő felvonult meghajolni. Egyesével, kettesével, a „saját zenéjükre”. A végén előbb Schukoff szaladt le a lejtőn és széles mosoly keretében hajolt meg, majd felmutatott a már érkező Schellenberger felé, aki amint leért mélyen meghajolt és puszit küldött a nézőknek!
A harmadik felvonás elején megjelent Marica parasztlánynak öltözve, kendővel a fején, hosszú csízmában. Nagyon aranyosan festett! Populescuval és a zsupánnal előadták a Ringó vállú… c. dalt. Csak úgy csodáltam, hogy annyi forgás után hogy jön még ki hang Schellenberger torkán! Aztán jött Bozena hercegnő, a komornyikjával, és ugyan elsőre nem minden poént értettem, de többszöri meghallgatás után már majdnem minden világossá vált! A kísérőjének rengeteg jó beszólása volt! De Mariza komornyikja is kitett magáért, amikor megjegyezte, hogy a tiszttartót Bélának hívják, biztos azért mert olyan szép! (Mármint Béla=bella) J Hamarosan előkerült a grófnő az istállóból, akit a hercegnő kísérője parasztlánynak nézett és kifaggatta mi van a grófnő és a tiszttartó között. Egy vicces közjáték után Mariza elmondta, hogy a grófnő elbocsátotta tiszttartóját, mert azt hitte, csak a pénzét akarta. Mire Penizek (mert így hívták) elárulta, hogy a hercegnő unokaöccse a férfi, és annyi pénzük van, hogy a pénzügyminisztert arra kérték emelje meg az adójukat. Aztán előkerült a hercegnő, és a „parasztlányos félreértés” kínosan vicces tisztázása után kérte Marizát, hogy kövesse meg ő az unokaöccsét, mert a nőknek kell megtenniük az első lépést. Ekkor már majdnem vége volt a darabnak, sajnos! Kiderült, hogy a hercegnő Populescu régi szerelme, akinek már többször megkérte a kezét, de a nő mindig kikosarazta. Eddig tartott a herceg hős szerelme Mariza iránt. Pedig milyen szórakoztató volt, ahogy loholt utána és tette a megjegyzéseket! Persze tőle is mindig kosarat kapott! Harald Serafin remekül játszotta el ezt a szerepet! Lisa és Zsupán boldog egymásra találása után, a két főhősünk is felülemelkedett a múlton és boldogan énekelték az utolsó taktusokat! Majd nevetve felszaladtak egy lejtőn, és a „Hold” alatt megállva énekelték együtt a már kétszer is említett kedvenc részemet a kórussal együtt. Aztán annyit láttunk, hogy a távolban szorosan átölelik egymást, majd a színpad elsötétült, és ezzel véget ért az előadás! A végén még minden szereplő felvonult meghajolni. Egyesével, kettesével, a „saját zenéjükre”. A végén előbb Schukoff szaladt le a lejtőn és széles mosoly keretében hajolt meg, majd felmutatott a már érkező Schellenberger felé, aki amint leért mélyen meghajolt és puszit küldött a nézőknek!
157 bemaria 2006-09-05 20:46:41
Jut eszembe. Kihagytam a második felvonásból Lisa és Zsupán kettősét. \"Junger Mann ein Mädchen liebt...\". Azóta sem hallottam ezt a dalt magyarul, pedig nagyon tetszik!
Jut eszembe. Kihagytam a második felvonásból Lisa és Zsupán kettősét. \"Junger Mann ein Mädchen liebt...\". Azóta sem hallottam ezt a dalt magyarul, pedig nagyon tetszik!
156 bemaria 2006-09-05 20:41:17
A „Szent Habakukk duett” dallamaira indult a második felvonás, a tiszttartó a hölgyeket tanítgatta célba lőni. Rendkívül mulatságos kis nyitány, majd megjelenik a grófnő, és elküldi a „konkurenciát”. Próbálja felhívni magára a férfi figyelmét, de az nem veszi a lapot: „Sie haben sehr schöne weisse Hände! Wie kommt dass bei Ihrem Beruf?” (Nagyon szép fehérkezei vannak! Hogyan lehetséges ez az Ön szakmájában?) és hasonlók. (mellesleg tényleg nagyon csinos az a szoknyanadrág és felső, amiben itt megjelenik, és persze a férfi is jól mutat hasonlóan fehér szerelésében.) Itt hangzott el az egyik poén, amit csak az angol felirat segítségével értettem meg. Addig nem tudtam a közönség min nevet olyan jót! Ugyanis kiderült, hogy a kukoricára két különböző szót használt a grófnő, a másiknak viszont nem esett le a tantusz! Jó kis intéző, mi? Aztán a grófnőnek csak sikerült elérnie, hogy a tiszttartó bókoljon neki: „Wissen Frau Gäfin, dass Ihnen dieses Weiss ganz besonders gut steht? (Tudja grófnő milyen jól áll Önnek a fehér?), meg „Ich bn zwar nur ein Verwalter, aber im ersten Linie bin ich auch ein Mann” (Ugyan csak egy tiszttartó vagyok, de elsősorban férfi). Ekkor meg a grófnő fúj visszavonulót, de aztán a férfinek csak sikerül olyat mondania, amivel leveszi a lábáról, kiderül ugyanis, hogy a férfi jól tudja mi nyomja a lelkét, hogy azt hiszi mindenki csak a pénze miatt bókol neki. A grófnőt meglepi mennyire belelát a férfi, és megkérdezi mi lenne, ha beleszeretne, erre a férfi azt válaszolja, hogy ujjongana és táncolna, mire bele is kezdenek a Szent Habakukk duettbe „Herrgott, was ist denn heut los”. Ez a kedvenc kettősöm velük! Kerülgetik egymást, kitérnek egymás elől, majd nagyon aranyosan egymásra mosolyognak, és lassan elkezdenek keringőzni. Érdemes megfigyelni minden egyes pillantásukat és mozdulatukat! Olyan édesek együtt! Lisa is borzasztóan aranyosan játssza a sértődöttet a zsupánnal, majd elhangzik az „Ich möchte träumen…” (Te légy az álmom…) c. dal. Utána következik a grófnő faggatózása az intéző gyermekkorával kapcsolatban, majd a „Ne szólj…” c dal közben megint nem tudtam levenni a szemem a képernyőről! Annyira hitelesen adták elő, hogy az szívszorító volt! Csodálatosan, érzelmesen énekeltek és teljes átéléssel! Le a kalappal! Itt említeném meg, hogy az a ruha, amit ekkor Schellenberger viselt már nem nyerte el a tetszésemet, nem is beszélve az ékszerekről. De hát ez legyen a legkevesebb. A hajával pedig végig nem voltam kibékülve! Egész végig ott motoszkált az agyamban, hogyan lehet ilyen béna frizurája, amikor amúgy olyan szép arca van, és gyönyörűen tud mosolyogni! A következő kedvenc kis jelenetem, amikor Populescu megérkezik, és kéri Marizát, hogy őszintén árulja el hiányzott-e neki! Mariza meg csak mosolyog rá, majd megmondja az őszintét, hogy nem. Olyan vicces! Aztán jött egy dalbetét – mint azt később megtudtam – s „Farsangi tündér” c operettből, majd egy táncos rész a „Chicagoi hercegnőből”. Utána Mariza elolvasta azt a bizonyos levelet, mire ugye eszeveszetten féltékeny és mérges lett. Ekkor következett a második finálé. Nagyon jól megoldották, hogy a lépcső tetején négy lány rágombolta az énekesnőre azt a gyönyörű díszmagyar ruhát, amíg felhangzottak a finálé kezdő dallamai. Majd ugye következett a nagy megalázó jelenet, amikor pezsgőt önt a tiszttartó arcába, és a képébe vágja a pénzt, amire a férfi szerinte vágyott. Majd megkéri, hogy ne beszéljen neki többet szerelemről, és közben olyan érzelmi tusa dúlt a lelkükben, ami az arcukra is ráírta bélyegét. Aztán jött a férfi sértő dala, arról, hogy az asszonynak nincs is szíve, majd hol szomorúan, hol vidáman énekli a „Komm Zigan”-t és táncol egy cigánylánnyal az asszony szeme láttára. Után a maradék pénzt is a lánynak adja (előtte a cigánynak adta egy rését, hogy húzza neki a dalát), majd egy rövid, de figyelemre méltó jelenet, amikor Mariza mérgesen felemeli a kezét, mire Taszilo elfordul és kezébe temeti arcát, majd a nő is szomorúan elfordul. Ezután Mariza eszébe ötlik a jóslat, és már kezdi érteni, kiről szólt. De a kép csak akkor áll össze, amikor megjelenik Lisa, és a bátyja után kiált. Mariza kétségbeesése a háttérben figyelemre méltó, miközben a két testvért látjuk búcsúzni. Majd a grófnő felszabadultan, mosolyogva énekli, hogy a férfi mégis őt szereti. Majd újra jött a kedvenc közösen énekelt részem a szoprán szólóval, és már vége is volt a második felvonásnak! Sajnos!
A „Szent Habakukk duett” dallamaira indult a második felvonás, a tiszttartó a hölgyeket tanítgatta célba lőni. Rendkívül mulatságos kis nyitány, majd megjelenik a grófnő, és elküldi a „konkurenciát”. Próbálja felhívni magára a férfi figyelmét, de az nem veszi a lapot: „Sie haben sehr schöne weisse Hände! Wie kommt dass bei Ihrem Beruf?” (Nagyon szép fehérkezei vannak! Hogyan lehetséges ez az Ön szakmájában?) és hasonlók. (mellesleg tényleg nagyon csinos az a szoknyanadrág és felső, amiben itt megjelenik, és persze a férfi is jól mutat hasonlóan fehér szerelésében.) Itt hangzott el az egyik poén, amit csak az angol felirat segítségével értettem meg. Addig nem tudtam a közönség min nevet olyan jót! Ugyanis kiderült, hogy a kukoricára két különböző szót használt a grófnő, a másiknak viszont nem esett le a tantusz! Jó kis intéző, mi? Aztán a grófnőnek csak sikerült elérnie, hogy a tiszttartó bókoljon neki: „Wissen Frau Gäfin, dass Ihnen dieses Weiss ganz besonders gut steht? (Tudja grófnő milyen jól áll Önnek a fehér?), meg „Ich bn zwar nur ein Verwalter, aber im ersten Linie bin ich auch ein Mann” (Ugyan csak egy tiszttartó vagyok, de elsősorban férfi). Ekkor meg a grófnő fúj visszavonulót, de aztán a férfinek csak sikerül olyat mondania, amivel leveszi a lábáról, kiderül ugyanis, hogy a férfi jól tudja mi nyomja a lelkét, hogy azt hiszi mindenki csak a pénze miatt bókol neki. A grófnőt meglepi mennyire belelát a férfi, és megkérdezi mi lenne, ha beleszeretne, erre a férfi azt válaszolja, hogy ujjongana és táncolna, mire bele is kezdenek a Szent Habakukk duettbe „Herrgott, was ist denn heut los”. Ez a kedvenc kettősöm velük! Kerülgetik egymást, kitérnek egymás elől, majd nagyon aranyosan egymásra mosolyognak, és lassan elkezdenek keringőzni. Érdemes megfigyelni minden egyes pillantásukat és mozdulatukat! Olyan édesek együtt! Lisa is borzasztóan aranyosan játssza a sértődöttet a zsupánnal, majd elhangzik az „Ich möchte träumen…” (Te légy az álmom…) c. dal. Utána következik a grófnő faggatózása az intéző gyermekkorával kapcsolatban, majd a „Ne szólj…” c dal közben megint nem tudtam levenni a szemem a képernyőről! Annyira hitelesen adták elő, hogy az szívszorító volt! Csodálatosan, érzelmesen énekeltek és teljes átéléssel! Le a kalappal! Itt említeném meg, hogy az a ruha, amit ekkor Schellenberger viselt már nem nyerte el a tetszésemet, nem is beszélve az ékszerekről. De hát ez legyen a legkevesebb. A hajával pedig végig nem voltam kibékülve! Egész végig ott motoszkált az agyamban, hogyan lehet ilyen béna frizurája, amikor amúgy olyan szép arca van, és gyönyörűen tud mosolyogni! A következő kedvenc kis jelenetem, amikor Populescu megérkezik, és kéri Marizát, hogy őszintén árulja el hiányzott-e neki! Mariza meg csak mosolyog rá, majd megmondja az őszintét, hogy nem. Olyan vicces! Aztán jött egy dalbetét – mint azt később megtudtam – s „Farsangi tündér” c operettből, majd egy táncos rész a „Chicagoi hercegnőből”. Utána Mariza elolvasta azt a bizonyos levelet, mire ugye eszeveszetten féltékeny és mérges lett. Ekkor következett a második finálé. Nagyon jól megoldották, hogy a lépcső tetején négy lány rágombolta az énekesnőre azt a gyönyörű díszmagyar ruhát, amíg felhangzottak a finálé kezdő dallamai. Majd ugye következett a nagy megalázó jelenet, amikor pezsgőt önt a tiszttartó arcába, és a képébe vágja a pénzt, amire a férfi szerinte vágyott. Majd megkéri, hogy ne beszéljen neki többet szerelemről, és közben olyan érzelmi tusa dúlt a lelkükben, ami az arcukra is ráírta bélyegét. Aztán jött a férfi sértő dala, arról, hogy az asszonynak nincs is szíve, majd hol szomorúan, hol vidáman énekli a „Komm Zigan”-t és táncol egy cigánylánnyal az asszony szeme láttára. Után a maradék pénzt is a lánynak adja (előtte a cigánynak adta egy rését, hogy húzza neki a dalát), majd egy rövid, de figyelemre méltó jelenet, amikor Mariza mérgesen felemeli a kezét, mire Taszilo elfordul és kezébe temeti arcát, majd a nő is szomorúan elfordul. Ezután Mariza eszébe ötlik a jóslat, és már kezdi érteni, kiről szólt. De a kép csak akkor áll össze, amikor megjelenik Lisa, és a bátyja után kiált. Mariza kétségbeesése a háttérben figyelemre méltó, miközben a két testvért látjuk búcsúzni. Majd a grófnő felszabadultan, mosolyogva énekli, hogy a férfi mégis őt szereti. Majd újra jött a kedvenc közösen énekelt részem a szoprán szólóval, és már vége is volt a második felvonásnak! Sajnos!
155 bemaria 2006-09-05 20:13:12
Gräfin Mariza Seefestspiele Mörbisch 2004. Ha már így belejöttem az írásba, gondoltam itt az ideje, hogy nekiálljak hosszabban leírni véleményemet erről az előadásról. Annál is inkább, mert már számtalanszor visszanéztem, így szinte már az egész a kisujjamban van! A szereplők felsorolásával kezdeném, mert itt gazán mindenki dicséretre méltóan szerepelt: Gärfin Mariza – Dagmar Schellenberger Graf Tassilo – Nikolai Schukoff Lisa – Julia Bauer Baron Zsupán – Marko Kathol Fürst Populescu – Harald Serafin Fürstin Bozena – Mirjana Irosch 2005. január 8-a volt. Ezt a dátumot egy életre megjegyeztem. A 3 sat televízió közvetítette a Marica grófnőt, amit akkor láttam először németül. Az időpont nem volt pont megfelelő, vizsgaidőszak közepe, de 20.15-re mindent tankönyvet félre tettem, és úgy ültem le a tévé elé, hogy semmi ne zavarja meg aznap esti szórakozásomat. Bekészítettem egy videokazettát is az előadás rögzítéséhez. A szereposztás semmit nem mondott számomra, ahogy az sem, hogy Seefestspiele Mörbisch. A nyitány viszont ismerős volt, és rögtön a képernyőre szegeződött a tekintetem, amikor megláttam a baromfiudvarnak öltözött táncosokat a színpadon. A nyitányt – ha lehet – még élvezetesebbé tették! Aztán megjelentek a színen a gyermekek, és a rendkívül jóképű intézőt alakító énekes, és egyre jobban belemerültem a látottakba. A gyerekek nagyon bájosak voltak, Nikolai Schukoff pedig elbűvölt a mosolyával, úgyhogy alig vártam a folytatást! Kar Stefan poénjain jókat nevettem, majd elhangzott az első ismert dal, „Grüss mir die süssen…” (Mondd meg, hogy imádom…). Csak úgy ámultam, hogy ennek a sármos énekesnek még milyen hatalmas hangja is van! Határozottan tetszett, amit láttam és főleg amit hallottam. Aztán Manja dalán valahogy túljutottunk, és már jött is Fürst Populescu, akiről akkor még persze nem tudtam, hogy maga az intendáns játssza. Előadott egy részletet a „Ringó vállú…” refrénű dalból, amiről akkor még szintén nem tudtam, hogy csak egy átírt változata az eredetinek. Őszintén szólva azt sem tudtam, hogy az operett német nyelven íródott, és bár tudok németül, a dalok szövegének nagy részét elsőre egyáltalán nem értettem. Csak többedik meghallgatás után értettem meg azok lényegét, és csak a libretto megszerzése után vált teljesen érthető számomra minden. Addig csak próbálkoztam. A dialógusokkal is bajban voltam helyenként. Van olyan rész, amit csak azután értettem meg, hogy a DVD-t beszereztem, és feltettem az angol feliratot. Így fordulhatott elő, hogy volt olyan poén, amin csak nagyon sokadszori meghallgatás után tudtam nevetni, ellentétben azokkal, amiken már akkor és azóta is mosolygok, ha meghallom. Amikor túljutottunk Mariza eljegyzésének hírén, már tűkön ültem, hogy én is meglássam a grófnőt. Aztán befutott a kisvonat, ami nekem borzasztóan tetszett! Mindenki leszállt már, csak ő nem volt sehol, aztán végre megjelent az ablakban. Hát első látásra egyáltalán nem voltam vele kibékülve. Emlékeztetett egy gonosz szerepet játszó színésznőre, ezért rögtön felkiáltottam, hogy hogy néz ki! Aztán lejött a vonatról, és odament a gyerekekhez, rájuk mosolygott, majd odalépett a cigányprímáshoz és belekezdett a belépőbe. Igaz, hogy egy szót sem értettem szinte, mégis teljesen odavoltam, hogy milyen gyönyörűen énekel. A ruhája is nagyon tetszett, leszámítva azt a sok nagy nyakláncot a nyakában. Azóta már ki tudja hányszor néztem meg ezt a belépőt! A szöveget is kívülről fújom már! A kedvenc részem, amikor Mariza hátranéz Populescra, az odamegy, lesegíti a kabátját, majd a kezet csókol neki, és mindez a dal közben zajlik. A kedvenc palotásomat adták elő ezután a táncosok és a zenekar a grófnő tiszteletére, majd megtörtént az első találkozás Mariza és az intéző között. Mindketten remekül játszottak, ahogy Populescu is kitett magáért. Majd megismerhettük Lisát, aki tényleg gyönyörűen énekelte el bátyjával a „Schwesterlein…” (Kishúgom…) c dalt. Nagyon aranyosak voltak együtt! Aztán megjelent a Zsupán, és tett azért, hogy megnevettesse a nézőket és Marizát, hogy elhangozhasson a „Bitte nicht lachen…” (Ez nem vicc…) kezdetű, talán legismertebb dal a „Komm mit nach Varasdin” (Szép város Kolozsvár). Zsupán olyan aranyosan adta a hősszerelmest, és neki is remek hangja volt, úgyhogy ekkor már biztosan tudtam, hogy imádni fogom ezt az előadást! A „Komm Zigan…” (Hej cigány) című dalban Schukoff megmutatta minden oldalát, fantasztikusan érzelmesen énekelt! Engem meggyőzött! Mindkét dalt úgy adta elő, ahogyan kell. Majd megjelent újra Mariza, ezúttal egy – szerintem borzasztó – tollas kalapban. Megtörtént az összekülönbözés, majd indulhatott mulatni a társaság a kisvonattal. Nagyon szeretem, amikor együtt éneklik, hogy „Heut um zehn sind wir im Tabarin…”, és egyes sorok közben Schellenberger hangja hallatszik, amint egy másik szólamot énekel! Aztán jött a jóslat, gyönyörűen szólt, amikor a szoprán elénekelte a jósnő szavait, majd egy másik kedvenc röppke jelenet, amikor Populsecu meg a Zsupán is jelentkeznének gavallérnak, de Mariza mindkettőjüket meglegyinti a kezében tartott kesztyűvel: „Hir gibts keinen Edelmann” (Itt nincs egy úriember sem”), hát azok olyan sértődött képet vágnak erre! J Az egyik legszebb rész, amikor Mariza békülést ajánl intézőjének, és utána búcsúznak egymástól. Taszilo mosolyogva néz a nő után, Mariza is megfordul mielőtt bemenne a házba. Majd felcsendül újra a „Komm Zigan”, ezúttal vidámabb változatban, és a finálé, amikor Mariza az ablakból bekapcsolódik a refrénbe. Az első felvonás után már alig vártam a másodikat!
Gräfin Mariza Seefestspiele Mörbisch 2004. Ha már így belejöttem az írásba, gondoltam itt az ideje, hogy nekiálljak hosszabban leírni véleményemet erről az előadásról. Annál is inkább, mert már számtalanszor visszanéztem, így szinte már az egész a kisujjamban van! A szereplők felsorolásával kezdeném, mert itt gazán mindenki dicséretre méltóan szerepelt: Gärfin Mariza – Dagmar Schellenberger Graf Tassilo – Nikolai Schukoff Lisa – Julia Bauer Baron Zsupán – Marko Kathol Fürst Populescu – Harald Serafin Fürstin Bozena – Mirjana Irosch 2005. január 8-a volt. Ezt a dátumot egy életre megjegyeztem. A 3 sat televízió közvetítette a Marica grófnőt, amit akkor láttam először németül. Az időpont nem volt pont megfelelő, vizsgaidőszak közepe, de 20.15-re mindent tankönyvet félre tettem, és úgy ültem le a tévé elé, hogy semmi ne zavarja meg aznap esti szórakozásomat. Bekészítettem egy videokazettát is az előadás rögzítéséhez. A szereposztás semmit nem mondott számomra, ahogy az sem, hogy Seefestspiele Mörbisch. A nyitány viszont ismerős volt, és rögtön a képernyőre szegeződött a tekintetem, amikor megláttam a baromfiudvarnak öltözött táncosokat a színpadon. A nyitányt – ha lehet – még élvezetesebbé tették! Aztán megjelentek a színen a gyermekek, és a rendkívül jóképű intézőt alakító énekes, és egyre jobban belemerültem a látottakba. A gyerekek nagyon bájosak voltak, Nikolai Schukoff pedig elbűvölt a mosolyával, úgyhogy alig vártam a folytatást! Kar Stefan poénjain jókat nevettem, majd elhangzott az első ismert dal, „Grüss mir die süssen…” (Mondd meg, hogy imádom…). Csak úgy ámultam, hogy ennek a sármos énekesnek még milyen hatalmas hangja is van! Határozottan tetszett, amit láttam és főleg amit hallottam. Aztán Manja dalán valahogy túljutottunk, és már jött is Fürst Populescu, akiről akkor még persze nem tudtam, hogy maga az intendáns játssza. Előadott egy részletet a „Ringó vállú…” refrénű dalból, amiről akkor még szintén nem tudtam, hogy csak egy átírt változata az eredetinek. Őszintén szólva azt sem tudtam, hogy az operett német nyelven íródott, és bár tudok németül, a dalok szövegének nagy részét elsőre egyáltalán nem értettem. Csak többedik meghallgatás után értettem meg azok lényegét, és csak a libretto megszerzése után vált teljesen érthető számomra minden. Addig csak próbálkoztam. A dialógusokkal is bajban voltam helyenként. Van olyan rész, amit csak azután értettem meg, hogy a DVD-t beszereztem, és feltettem az angol feliratot. Így fordulhatott elő, hogy volt olyan poén, amin csak nagyon sokadszori meghallgatás után tudtam nevetni, ellentétben azokkal, amiken már akkor és azóta is mosolygok, ha meghallom. Amikor túljutottunk Mariza eljegyzésének hírén, már tűkön ültem, hogy én is meglássam a grófnőt. Aztán befutott a kisvonat, ami nekem borzasztóan tetszett! Mindenki leszállt már, csak ő nem volt sehol, aztán végre megjelent az ablakban. Hát első látásra egyáltalán nem voltam vele kibékülve. Emlékeztetett egy gonosz szerepet játszó színésznőre, ezért rögtön felkiáltottam, hogy hogy néz ki! Aztán lejött a vonatról, és odament a gyerekekhez, rájuk mosolygott, majd odalépett a cigányprímáshoz és belekezdett a belépőbe. Igaz, hogy egy szót sem értettem szinte, mégis teljesen odavoltam, hogy milyen gyönyörűen énekel. A ruhája is nagyon tetszett, leszámítva azt a sok nagy nyakláncot a nyakában. Azóta már ki tudja hányszor néztem meg ezt a belépőt! A szöveget is kívülről fújom már! A kedvenc részem, amikor Mariza hátranéz Populescra, az odamegy, lesegíti a kabátját, majd a kezet csókol neki, és mindez a dal közben zajlik. A kedvenc palotásomat adták elő ezután a táncosok és a zenekar a grófnő tiszteletére, majd megtörtént az első találkozás Mariza és az intéző között. Mindketten remekül játszottak, ahogy Populescu is kitett magáért. Majd megismerhettük Lisát, aki tényleg gyönyörűen énekelte el bátyjával a „Schwesterlein…” (Kishúgom…) c dalt. Nagyon aranyosak voltak együtt! Aztán megjelent a Zsupán, és tett azért, hogy megnevettesse a nézőket és Marizát, hogy elhangozhasson a „Bitte nicht lachen…” (Ez nem vicc…) kezdetű, talán legismertebb dal a „Komm mit nach Varasdin” (Szép város Kolozsvár). Zsupán olyan aranyosan adta a hősszerelmest, és neki is remek hangja volt, úgyhogy ekkor már biztosan tudtam, hogy imádni fogom ezt az előadást! A „Komm Zigan…” (Hej cigány) című dalban Schukoff megmutatta minden oldalát, fantasztikusan érzelmesen énekelt! Engem meggyőzött! Mindkét dalt úgy adta elő, ahogyan kell. Majd megjelent újra Mariza, ezúttal egy – szerintem borzasztó – tollas kalapban. Megtörtént az összekülönbözés, majd indulhatott mulatni a társaság a kisvonattal. Nagyon szeretem, amikor együtt éneklik, hogy „Heut um zehn sind wir im Tabarin…”, és egyes sorok közben Schellenberger hangja hallatszik, amint egy másik szólamot énekel! Aztán jött a jóslat, gyönyörűen szólt, amikor a szoprán elénekelte a jósnő szavait, majd egy másik kedvenc röppke jelenet, amikor Populsecu meg a Zsupán is jelentkeznének gavallérnak, de Mariza mindkettőjüket meglegyinti a kezében tartott kesztyűvel: „Hir gibts keinen Edelmann” (Itt nincs egy úriember sem”), hát azok olyan sértődött képet vágnak erre! J Az egyik legszebb rész, amikor Mariza békülést ajánl intézőjének, és utána búcsúznak egymástól. Taszilo mosolyogva néz a nő után, Mariza is megfordul mielőtt bemenne a házba. Majd felcsendül újra a „Komm Zigan”, ezúttal vidámabb változatban, és a finálé, amikor Mariza az ablakból bekapcsolódik a refrénbe. Az első felvonás után már alig vártam a másodikat!
154 bemaria 2006-09-05 18:18:34
Megint nekiültem megnézni, de ezúttal csak azokat a részeket, amikben ő is énekel. Danilónál így is le kellett halkítanom, nem tehetek róla, de nem tetszik a hangja, sőt! De jól játszott, azt elismerem. Hanna belépőjére most jobban tudtam koncentrálni, mert túljutottam a bevonuláson. Cseppet furcsa volt, ahogy énekelte a versszakokat, mert teljesen máshová tette a hangsúlyokat, mint a zürichi belépőben. Az első felvonás fináléjának elején meg néha nem találta a hangot, de aztán a végére minden rendbe jött. A Villa-dalról ugyanazt tudom elmondani, mint tegnap, csodálatosan énekelte! Azt viszont csak most vettem észre, hogy a \"Dummer Reitersmann\"-t viszont lassabban játszotta a zenekar, és így sokkal szebben szólt! Viszont a kedvenceim ebben is azok a részel voltak, amikor az egész társaság együtt énekelt, és az ő hangja csak úgy zengett a többi közül. Ezeket a részeket már a Marica grófnőben is imádtam! Érdekes, hogy ugyanazokra a mondatokra volt, hogy teljesen máshogy reagált, mint a másik előadásban. Meg Valancienn helyett itt ő szúrkált be a mondanivalójába kis francia kifejezéseket, meg néha a német szavakat franciás orrhangon ejtette, ami viszont inkább fura volt. Mielőtt befejezném, még muszáj revidiálnom tegnapi fejtegetésemet, annyiban, hogy a ciője is más volt minden felvonásban, most már ezt is jól megfigyeltem. A kék ruha vitte el nálam a pálmát végül is, és ahhoz az ezüst cipő. A ruha újja nagyon ötletesre sikeredett, a hátán pedig körszerű kivágás,amit néha a fekete kendő takart, néha meg nem. Nagyon csinos volt!
Megint nekiültem megnézni, de ezúttal csak azokat a részeket, amikben ő is énekel. Danilónál így is le kellett halkítanom, nem tehetek róla, de nem tetszik a hangja, sőt! De jól játszott, azt elismerem. Hanna belépőjére most jobban tudtam koncentrálni, mert túljutottam a bevonuláson. Cseppet furcsa volt, ahogy énekelte a versszakokat, mert teljesen máshová tette a hangsúlyokat, mint a zürichi belépőben. Az első felvonás fináléjának elején meg néha nem találta a hangot, de aztán a végére minden rendbe jött. A Villa-dalról ugyanazt tudom elmondani, mint tegnap, csodálatosan énekelte! Azt viszont csak most vettem észre, hogy a \"Dummer Reitersmann\"-t viszont lassabban játszotta a zenekar, és így sokkal szebben szólt! Viszont a kedvenceim ebben is azok a részel voltak, amikor az egész társaság együtt énekelt, és az ő hangja csak úgy zengett a többi közül. Ezeket a részeket már a Marica grófnőben is imádtam! Érdekes, hogy ugyanazokra a mondatokra volt, hogy teljesen máshogy reagált, mint a másik előadásban. Meg Valancienn helyett itt ő szúrkált be a mondanivalójába kis francia kifejezéseket, meg néha a német szavakat franciás orrhangon ejtette, ami viszont inkább fura volt. Mielőtt befejezném, még muszáj revidiálnom tegnapi fejtegetésemet, annyiban, hogy a ciője is más volt minden felvonásban, most már ezt is jól megfigyeltem. A kék ruha vitte el nálam a pálmát végül is, és ahhoz az ezüst cipő. A ruha újja nagyon ötletesre sikeredett, a hátán pedig körszerű kivágás,amit néha a fekete kendő takart, néha meg nem. Nagyon csinos volt!
153 bemaria 2006-09-05 15:42:50 [Válasz erre: 152 Búbánat 2006-09-05 09:57:10]
És mindez csupán első látásra ötlött fel bennem, de ma újra előveszem a felvételt!
És mindez csupán első látásra ötlött fel bennem, de ma újra előveszem a felvételt!
152 Búbánat 2006-09-05 09:57:10 [Válasz erre: 149 bemaria 2006-09-04 20:23:49]
Remekül kommentáltad a látható és hallható dolgokat!
Remekül kommentáltad a látható és hallható dolgokat!
151 bemaria 2006-09-04 21:13:25
Cseppet sokat csacsogtam az öltözékéről, de időközben még egy kiegészítés beugrott. Szóval ezeknek a fekete színű kiegészítőknek természetesen funkciójuk volt, és érthető is, hogy a fekete ugye mindenhez illik, csak nekem túl gyászos a szín egy operetthez. Amúgy Schellenberger volt az egyetlen, aki az előadás során átöltözött, és mivel ugye egy felvonásban is többször lépett színpadra, a felvonás közben azért volt hogy minden takarás nélkül viselte az aktuális ruhát, ezzel is változatosságot víve öltözékébe. Meg hát ugye egy kendővel meg egy boával jól lehet \"játszani\", ami szintén nem utolsó szempont.
Cseppet sokat csacsogtam az öltözékéről, de időközben még egy kiegészítés beugrott. Szóval ezeknek a fekete színű kiegészítőknek természetesen funkciójuk volt, és érthető is, hogy a fekete ugye mindenhez illik, csak nekem túl gyászos a szín egy operetthez. Amúgy Schellenberger volt az egyetlen, aki az előadás során átöltözött, és mivel ugye egy felvonásban is többször lépett színpadra, a felvonás közben azért volt hogy minden takarás nélkül viselte az aktuális ruhát, ezzel is változatosságot víve öltözékébe. Meg hát ugye egy kendővel meg egy boával jól lehet \"játszani\", ami szintén nem utolsó szempont.
150 bemaria 2006-09-04 20:24:06
150 :)
150 :)
149 bemaria 2006-09-04 20:23:49
Búbánatnak köszönhetően ma láthattam egy olyan Víg özvegy” tévéfelvételt, amin Dagmar Schellenberger Hanna Glawarit énekli, 2001-ben a lipcsei Neue Gewandhaus-ban. Hogy a többi szerepet kik énekelték, azt nem jegyeztem még fel, de nem is fogom, mert számomra nagyon gyenge teljesítményt nyújtottak, főleg az éneklés terén, ami egy nálam egy operettnél is elsődleges szempont; és minden más csak azután következik. Éppen ezért fog ez a beszámoló szinte kizárólag Dagmar Schellenbergerről szólni, és a többiekről igyekszem megfeledkezni. Mindenekelőtt az előadás érdekessége az volt, hogy az operettet koncertszerűen adták elő, így a díszlet szinte teljes egészében mellőzve lett. Előre gondoltam, hogy ez egy operettnél elég furcsa lehet, és tényleg az is volt. Az első felvonásban ugyan állt a színpadon egy ülő-fekvő alkalmatosság, aminek persze megvolt a funkciója, meg hát a legyezők sem hiányozhattak. Érdekes volt, hogy végig láttuk a zenekart, és a kórust (néha kicsit bosszantott is, hogy őket mutatták, ahelyett hogy azt láttam volna mi történik a színpad előterében!), nem is beszélve Fabio Luisi karmesterről, aki engem újfent lenyűgözött. Csakúgy mint a „Weltstädte der Operette” operett-koncerten, itt is teljesen átadta magát a zenének, élvezet volt látni. A 2004-es zürichi operaházi Víg özvegyhez viszonyítva a zene gyorsabb tempójú volt, ami számomra élvezhetőbbé tette azt. Már a nyitány alatt azt vártam, mikor hangzanak már fel Hanna belépőjének első taktusai, ám amikor ez megtörtént, az énekesnőnek a színpadon nyoma sem volt. Aztán hírtelen megláttuk, hogy a nézőtér két oldala közötti közlekedőn vonul a színpad felé, és közben a nézőtéren ülő férfiakkal „flörtölve” énekli a jól ismert versszakot. Aztán elegánsan fel e színpadra, odalibben a karmesterhez, és kézcsókra nyújtja a kezét. Hát itt teljesen paff lettem! Szóval ezúttal megadta a módját! Ugyebár a koncert-változat miatt a színpadon kevés volt a gavallér, ezért máshonnan kellett „utánpótlást” keresnie. Hagy jegyezzem meg itt, hogy azt a vöröses színű hosszú ruhát, amiben itt bevonult, már többször láttam rajta. A „Welstädte der Operette” előadáson ebben énekelte a „Mädchen gibt es wunderfeine” refrénű duettet, valamint „Die heilige Linde” 2001-es kölni előadásának képein is ebben látható. Ez utóbb említett előadásról készült képek között láthatjuk azt a boleró szerű fekete felsőrészt, ami itt is takarta felsőtestét a belépő alatt. Nyakában pedig az elmaradhatatlan nyaklánc. Rengeteg olyan kép van róla, amin ezt a nyakéket viseli. A darabhoz visszatérve, a dialógusokat kicsit megnyirbálták, de azért követhető volt a cselekmény, csak eléggé gyorsan peregtek az események. Az első felvonás fináléjában rettenetesen furcsa volt, hogy Daniló a távolban lévő énekkar hölgy tagjainak énekelte „O kommt ihr ballsirenen”, de azok ugye nem jöttek, így mintegy értelét vesztette ez az eltérítő hadművelet. A Villa-dal is elég érdekesen indult. Schellenberger megjelent egyedül a színpadon, elénekelte néhány bevezető sorát, aztán a zenekarból néhányan lanton kezdték el pengetni a dallamot, amire ugye a tánc következett volna. Nagyon szerettem volna látni mit csinál ezután a színpadon az énekesnő, e „holt idő” alatt, de ehelyett a zenekart és a kórust figyelhettük, megjegyzem érthető módon, mivel övék volt itt a „főszerep”. Aztán elénekelte a Villa-dalt, egy csillógó-villógó kék ruhában, a – sajnos – elmaradhatatlan fekete kendő takarásában, ami ezúttal is – mint a zürichi felvételen – olyan csodálatosan hangzott, hogy majdnem megkönnyeztem. Utána következett az évődés a két szerelmes között, majd nem sokkal később bemutatták a „kolót”, de valami olyan érdekes korreográfiával, hogy csak úgy néztem. Nekem nagyon tetszett, ahogy táncikáltak, forgolódtak. Ezután következett volna az a rész, amikor a „Lippen schweigen” refrénjét szokták dúdolni. A zene felcsendült, de hang sem jött ki a torkukon, csak meredten nézték egymást, majd a dúdolós részt dúdolás nélkül fejezték be, a zene viszont folytatódott, ők meg akrobatikus mozdulatokkal kerülgették egymást, majd újra felcsendült a refrén, amit végül mégis eldúdoltak egymáshoz hajolva. A finálé után következett a harmadik felvonás, amiben a „Lippen schweigen” duett nem volt annyira érzelmes, mint a zürichi előadásban, és engem Danilót éneklő Johannes Martin Kränzle hangja őszintén szólva eléggé irritált, ezért nem tudtam annyira élvezni. Schellenberger viszont így az érzelmek kifejezése helyett az éneklésre helyezhette a hangsúlyt, így az ő versszaka itt jobbra sikeredett, mint Zürichben. Mondjuk a rózsaszín ruha nekem sokkal jobban tetszett, mint ez az ezüstös csillogó, bár ennek a szabása jobb volt. Viszont az ezüst cipőhöz, amit végig viselt, ez a ruha jól passzolt, és remekül is állt neki. Viszont az elmaradhatatlan fekete, ezúttal tényleg nagyon fura boával már nem tudtam kibékülni. Na de sebaj! A finálé után még megismételték a „Studium der Weiber…” refrénű dalt, de a nők által énekelt, férfiakról szóló változat teljesen elmaradt, legnagyobb sajnálatomra, mert már úgy megszoktam! Nagyon boldog vagyok, hogy láthattam kedvencemet ezen a felvételen, és csak azt sajnálom, hogy nem készült több hasonló előadás vele, amit még megtekinthetnék!
Búbánatnak köszönhetően ma láthattam egy olyan Víg özvegy” tévéfelvételt, amin Dagmar Schellenberger Hanna Glawarit énekli, 2001-ben a lipcsei Neue Gewandhaus-ban. Hogy a többi szerepet kik énekelték, azt nem jegyeztem még fel, de nem is fogom, mert számomra nagyon gyenge teljesítményt nyújtottak, főleg az éneklés terén, ami egy nálam egy operettnél is elsődleges szempont; és minden más csak azután következik. Éppen ezért fog ez a beszámoló szinte kizárólag Dagmar Schellenbergerről szólni, és a többiekről igyekszem megfeledkezni. Mindenekelőtt az előadás érdekessége az volt, hogy az operettet koncertszerűen adták elő, így a díszlet szinte teljes egészében mellőzve lett. Előre gondoltam, hogy ez egy operettnél elég furcsa lehet, és tényleg az is volt. Az első felvonásban ugyan állt a színpadon egy ülő-fekvő alkalmatosság, aminek persze megvolt a funkciója, meg hát a legyezők sem hiányozhattak. Érdekes volt, hogy végig láttuk a zenekart, és a kórust (néha kicsit bosszantott is, hogy őket mutatták, ahelyett hogy azt láttam volna mi történik a színpad előterében!), nem is beszélve Fabio Luisi karmesterről, aki engem újfent lenyűgözött. Csakúgy mint a „Weltstädte der Operette” operett-koncerten, itt is teljesen átadta magát a zenének, élvezet volt látni. A 2004-es zürichi operaházi Víg özvegyhez viszonyítva a zene gyorsabb tempójú volt, ami számomra élvezhetőbbé tette azt. Már a nyitány alatt azt vártam, mikor hangzanak már fel Hanna belépőjének első taktusai, ám amikor ez megtörtént, az énekesnőnek a színpadon nyoma sem volt. Aztán hírtelen megláttuk, hogy a nézőtér két oldala közötti közlekedőn vonul a színpad felé, és közben a nézőtéren ülő férfiakkal „flörtölve” énekli a jól ismert versszakot. Aztán elegánsan fel e színpadra, odalibben a karmesterhez, és kézcsókra nyújtja a kezét. Hát itt teljesen paff lettem! Szóval ezúttal megadta a módját! Ugyebár a koncert-változat miatt a színpadon kevés volt a gavallér, ezért máshonnan kellett „utánpótlást” keresnie. Hagy jegyezzem meg itt, hogy azt a vöröses színű hosszú ruhát, amiben itt bevonult, már többször láttam rajta. A „Welstädte der Operette” előadáson ebben énekelte a „Mädchen gibt es wunderfeine” refrénű duettet, valamint „Die heilige Linde” 2001-es kölni előadásának képein is ebben látható. Ez utóbb említett előadásról készült képek között láthatjuk azt a boleró szerű fekete felsőrészt, ami itt is takarta felsőtestét a belépő alatt. Nyakában pedig az elmaradhatatlan nyaklánc. Rengeteg olyan kép van róla, amin ezt a nyakéket viseli. A darabhoz visszatérve, a dialógusokat kicsit megnyirbálták, de azért követhető volt a cselekmény, csak eléggé gyorsan peregtek az események. Az első felvonás fináléjában rettenetesen furcsa volt, hogy Daniló a távolban lévő énekkar hölgy tagjainak énekelte „O kommt ihr ballsirenen”, de azok ugye nem jöttek, így mintegy értelét vesztette ez az eltérítő hadművelet. A Villa-dal is elég érdekesen indult. Schellenberger megjelent egyedül a színpadon, elénekelte néhány bevezető sorát, aztán a zenekarból néhányan lanton kezdték el pengetni a dallamot, amire ugye a tánc következett volna. Nagyon szerettem volna látni mit csinál ezután a színpadon az énekesnő, e „holt idő” alatt, de ehelyett a zenekart és a kórust figyelhettük, megjegyzem érthető módon, mivel övék volt itt a „főszerep”. Aztán elénekelte a Villa-dalt, egy csillógó-villógó kék ruhában, a – sajnos – elmaradhatatlan fekete kendő takarásában, ami ezúttal is – mint a zürichi felvételen – olyan csodálatosan hangzott, hogy majdnem megkönnyeztem. Utána következett az évődés a két szerelmes között, majd nem sokkal később bemutatták a „kolót”, de valami olyan érdekes korreográfiával, hogy csak úgy néztem. Nekem nagyon tetszett, ahogy táncikáltak, forgolódtak. Ezután következett volna az a rész, amikor a „Lippen schweigen” refrénjét szokták dúdolni. A zene felcsendült, de hang sem jött ki a torkukon, csak meredten nézték egymást, majd a dúdolós részt dúdolás nélkül fejezték be, a zene viszont folytatódott, ők meg akrobatikus mozdulatokkal kerülgették egymást, majd újra felcsendült a refrén, amit végül mégis eldúdoltak egymáshoz hajolva. A finálé után következett a harmadik felvonás, amiben a „Lippen schweigen” duett nem volt annyira érzelmes, mint a zürichi előadásban, és engem Danilót éneklő Johannes Martin Kränzle hangja őszintén szólva eléggé irritált, ezért nem tudtam annyira élvezni. Schellenberger viszont így az érzelmek kifejezése helyett az éneklésre helyezhette a hangsúlyt, így az ő versszaka itt jobbra sikeredett, mint Zürichben. Mondjuk a rózsaszín ruha nekem sokkal jobban tetszett, mint ez az ezüstös csillogó, bár ennek a szabása jobb volt. Viszont az ezüst cipőhöz, amit végig viselt, ez a ruha jól passzolt, és remekül is állt neki. Viszont az elmaradhatatlan fekete, ezúttal tényleg nagyon fura boával már nem tudtam kibékülni. Na de sebaj! A finálé után még megismételték a „Studium der Weiber…” refrénű dalt, de a nők által énekelt, férfiakról szóló változat teljesen elmaradt, legnagyobb sajnálatomra, mert már úgy megszoktam! Nagyon boldog vagyok, hogy láthattam kedvencemet ezen a felvételen, és csak azt sajnálom, hogy nem készült több hasonló előadás vele, amit még megtekinthetnék!
148 bemaria 2006-09-03 15:30:32 [Válasz erre: 147 muzsika 2006-09-03 15:13:31]
Nagyon kedves vagy! Köszönöm!
Nagyon kedves vagy! Köszönöm!
147 muzsika 2006-09-03 15:13:31
Kedves bemaria! Régóta szeretnék én is gratulálni az elkészített honlaphoz, igazán merész és nagy vállalkozás. Meg is néztem, csak felsőfokon tudok az eredményről írni, minden elismerésem!:-) Kívánom, hogy további sok szép örömöt, percet hozzon a további munka. Ha az elkövetkezőkben pld. fordításban segítség kellene, szívesen felajánlom, hogy segítek. :-))
Kedves bemaria! Régóta szeretnék én is gratulálni az elkészített honlaphoz, igazán merész és nagy vállalkozás. Meg is néztem, csak felsőfokon tudok az eredményről írni, minden elismerésem!:-) Kívánom, hogy további sok szép örömöt, percet hozzon a további munka. Ha az elkövetkezőkben pld. fordításban segítség kellene, szívesen felajánlom, hogy segítek. :-))
146 bemaria 2006-09-03 14:24:10
Schellenberger a főzésről és az étkezésről. Nem az a tipikus háziasszony, meséli Schellenberger, az nem is menne: „Amikor úton vagyok, bérelek magamnak lakást, és főzök magamnak a próbák után. Ennek így kell lennie, hogy legyen egy bizonyos magánéletem, és ezt kötöm össze a főzéssel. Ha az ember csak a buxájából él vagy étterembe jár, akkor valami elveszik. Ha a férjem és én ráérünk, meg kell magunknak engednünk azt a luxust, hogy finom ételeket készítsünk. Jóllehet gyakran főzünk együtt, de mindenki a saját kreációit készíti, és nem örül neki, ha a másik belekontárkodik a művébe.”
Schellenberger a főzésről és az étkezésről. Nem az a tipikus háziasszony, meséli Schellenberger, az nem is menne: „Amikor úton vagyok, bérelek magamnak lakást, és főzök magamnak a próbák után. Ennek így kell lennie, hogy legyen egy bizonyos magánéletem, és ezt kötöm össze a főzéssel. Ha az ember csak a buxájából él vagy étterembe jár, akkor valami elveszik. Ha a férjem és én ráérünk, meg kell magunknak engednünk azt a luxust, hogy finom ételeket készítsünk. Jóllehet gyakran főzünk együtt, de mindenki a saját kreációit készíti, és nem örül neki, ha a másik belekontárkodik a művébe.”
144 Sesto 2006-09-02 13:17:51 [Válasz erre: 143 bemaria 2006-09-01 22:08:40]
Le a kalappal!!! Szivböl gratulálok!!! ;-)))
Le a kalappal!!! Szivböl gratulálok!!! ;-)))
143 bemaria 2006-09-01 22:08:40
Nemrég ez az üzenet várt a vendégkönyvben: Dear Maria, you did an amazing job on this website. I am Dagmars daughter and I am very thankful for you Fan-website! I am very happy that you enjoy my mothers performances. If there is something I can help you with, please let me know. Sincerely, Bianca Schellenberger
Nemrég ez az üzenet várt a vendégkönyvben: Dear Maria, you did an amazing job on this website. I am Dagmars daughter and I am very thankful for you Fan-website! I am very happy that you enjoy my mothers performances. If there is something I can help you with, please let me know. Sincerely, Bianca Schellenberger
142 bemaria 2006-08-31 12:32:13 [Válasz erre: 141 Mónika 2006-08-31 11:04:49]
Nagyon kedves vagy! Köszönöm!
Nagyon kedves vagy! Köszönöm!
141 Mónika 2006-08-31 11:04:49
Megnéztem az új oldaladat!!!Nagyon szép gyűjteményt állítottál össze!!!Remek vállalkozásba kezdtél!!!Csodálatos a gyűjteményed!!!! Írtam a vendégkönyvbe is néhány dicsérő szót, bár millió dicséretet érdemelne!!! Sok sikert hozzá!
Megnéztem az új oldaladat!!!Nagyon szép gyűjteményt állítottál össze!!!Remek vállalkozásba kezdtél!!!Csodálatos a gyűjteményed!!!! Írtam a vendégkönyvbe is néhány dicsérő szót, bár millió dicséretet érdemelne!!! Sok sikert hozzá!
140 bemaria 2006-08-29 22:45:45
Ma weblapszerkesztés meg netezés közben végighalgattam a meglévő négy szóló CD-jét. Lieder, Blumenlieder, Wiegenlieder, és most a Mozart áriák közül \"La clemenza di Tito\" szól!
Ma weblapszerkesztés meg netezés közben végighalgattam a meglévő négy szóló CD-jét. Lieder, Blumenlieder, Wiegenlieder, és most a Mozart áriák közül \"La clemenza di Tito\" szól!
139 bemaria 2006-08-28 22:54:52 [Válasz erre: 138 Sesto 2006-08-28 11:23:41]
Köszi a segítséget ezúton is! :) Ma elég sokat dolgoztam az oldalon, főleg az angol változaton. A legnehezebb a cikkek lefordítása lesz. Már magyarra is elég sokáig tartott míg azt mondhattam rájuk, hogy készen vannak. Az angol fordítás biztosan még nehezebben megy majd!
Köszi a segítséget ezúton is! :) Ma elég sokat dolgoztam az oldalon, főleg az angol változaton. A legnehezebb a cikkek lefordítása lesz. Már magyarra is elég sokáig tartott míg azt mondhattam rájuk, hogy készen vannak. Az angol fordítás biztosan még nehezebben megy majd!
138 Sesto 2006-08-28 11:23:41 [Válasz erre: 137 bemaria 2006-08-28 11:22:57]
...küldtem pirvát üzenetet! ;-)
...küldtem pirvát üzenetet! ;-)
137 bemaria 2006-08-28 11:22:57 [Válasz erre: 136 Sesto 2006-08-28 11:19:18]
Nagyon köszönöm! :) (Én is remélem, hogy örül majd neki!)
Nagyon köszönöm! :) (Én is remélem, hogy örül majd neki!)
136 Sesto 2006-08-28 11:19:18 [Válasz erre: 135 bemaria 2006-08-27 14:17:06]
...kedves Bemaria!!! Le a kalappal elötted és a felvállalt feladat elött: kedvenc Müvészednek honlapot késziteni, nem mindennapos \"akció\"-kivánok vállalkozásod sok sikerrel járjon!!! (=gondolom D. Schellenberger nagyon örülhet neki!) ;-))) Üdvözlet, S.
...kedves Bemaria!!! Le a kalappal elötted és a felvállalt feladat elött: kedvenc Müvészednek honlapot késziteni, nem mindennapos \"akció\"-kivánok vállalkozásod sok sikerrel járjon!!! (=gondolom D. Schellenberger nagyon örülhet neki!) ;-))) Üdvözlet, S.
135 bemaria 2006-08-27 14:17:06
Már néhány hete nekifogtam, hogy készítsek egy három nyelvű weboldalt Dagmar Schellenberger számára, mivel sajnos még hivatalos weboldala sincs. Még nem vagyok teljesen kész, elsősorban az angol verzió elkészítése igényel majd sok fordítást, mert eddig csak a magyar fordításokkal foglalkoztam. Viszont az eredmény nekem nagyon tetszik! Nézze meg akit érdekel: [url]http://dagmar-schellenberger.try.hu/;Dagmar Schellenberger weboldala[/url]
Már néhány hete nekifogtam, hogy készítsek egy három nyelvű weboldalt Dagmar Schellenberger számára, mivel sajnos még hivatalos weboldala sincs. Még nem vagyok teljesen kész, elsősorban az angol verzió elkészítése igényel majd sok fordítást, mert eddig csak a magyar fordításokkal foglalkoztam. Viszont az eredmény nekem nagyon tetszik! Nézze meg akit érdekel: [url]http://dagmar-schellenberger.try.hu/;Dagmar Schellenberger weboldala[/url]
134 bemaria 2006-08-26 19:42:03
Izgatott elit (vbl Berliner Morgenpost 2003. június 14-i számából) A Dagmar Schellenberger szoprán - kontratenor Jochen Kowalski mellett - évekig volt a berlini Komische Oper cégére. Egy egekig magasztalt Mozart előadó, Suzannáját mindig megkönnyezte a közönség, és nemcsak a hangja miatt. „A Harry Kupfernél töltött idő volt a legkeményebb, de egyben a legjobb iskola”, mondja. A főrendező a 80-as évek elején hozta őt a szólisták közé. Csak a 90-es évek közepén hagyta el az operaházat. Azóta mindenekelőtt Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban és Dél-Amerikában lépett fel. Most vált át fiatalos-drámai hangszakba. Mozart mellett énekel még Strausst és Wagnert. Elisabeth a Tannhauserben, Eva a Mesterdalnokokban, vagy a grófnő a Cappriccioban tartoznak most a repertoárjába. Berlinben sajnos kevesebbet hallani felőle. Ennek ellenére júliusban megint két estén is látható lesz A denevérben. De ezek csak repertoár előadások, mondja, és az énekesek végül is a premierekből élnek. Annál is inkább megdöbbentő, hogy Dagmar Schellenberger ma este egy önmagában véve kis koncerten lesz hallható melyet a Nemzetközi Zeneakadémia német zenei tehetségek támogatására létrehozott egyesülete szervez. Mint oly gyakran, ez is személyes kötelezettségekkel van összefüggésben. Az egyesület elnöke Claudia Reuter, akinek férje Rolf Reuter a Komische Oper zenei főigazgatójaként úgyszólván zeneileg felnevelte Dagmar Schellenbergert. De a Schönebergben élő énekesnő egy másik meglepő magyarázattal is szolgál: „Berlin polgári köreiben néhány év óta egyre több házikoncertet adnak.” Ezek fontos találkozóhelyül szolgálnak, arra, hogy a fiatal művészeket bemutassák a nemzetközi elitnek és támogassák őket. Egy ilyen alkalmon kérdezte meg az egyik fellépő zongoristától, Denis Masliuktól, hogy nem akarja-e hogy egyszer együtt lépjenek fel. „Nagyon izgatott volt!”, meséli az énekesnő. Ma három Strauss-dalt adnak elő, Masliuk pedig szólóban is fellép. Összesen kb. 20 fiatal művészt mutatnak be.
Izgatott elit (vbl Berliner Morgenpost 2003. június 14-i számából) A Dagmar Schellenberger szoprán - kontratenor Jochen Kowalski mellett - évekig volt a berlini Komische Oper cégére. Egy egekig magasztalt Mozart előadó, Suzannáját mindig megkönnyezte a közönség, és nemcsak a hangja miatt. „A Harry Kupfernél töltött idő volt a legkeményebb, de egyben a legjobb iskola”, mondja. A főrendező a 80-as évek elején hozta őt a szólisták közé. Csak a 90-es évek közepén hagyta el az operaházat. Azóta mindenekelőtt Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban és Dél-Amerikában lépett fel. Most vált át fiatalos-drámai hangszakba. Mozart mellett énekel még Strausst és Wagnert. Elisabeth a Tannhauserben, Eva a Mesterdalnokokban, vagy a grófnő a Cappriccioban tartoznak most a repertoárjába. Berlinben sajnos kevesebbet hallani felőle. Ennek ellenére júliusban megint két estén is látható lesz A denevérben. De ezek csak repertoár előadások, mondja, és az énekesek végül is a premierekből élnek. Annál is inkább megdöbbentő, hogy Dagmar Schellenberger ma este egy önmagában véve kis koncerten lesz hallható melyet a Nemzetközi Zeneakadémia német zenei tehetségek támogatására létrehozott egyesülete szervez. Mint oly gyakran, ez is személyes kötelezettségekkel van összefüggésben. Az egyesület elnöke Claudia Reuter, akinek férje Rolf Reuter a Komische Oper zenei főigazgatójaként úgyszólván zeneileg felnevelte Dagmar Schellenbergert. De a Schönebergben élő énekesnő egy másik meglepő magyarázattal is szolgál: „Berlin polgári köreiben néhány év óta egyre több házikoncertet adnak.” Ezek fontos találkozóhelyül szolgálnak, arra, hogy a fiatal művészeket bemutassák a nemzetközi elitnek és támogassák őket. Egy ilyen alkalmon kérdezte meg az egyik fellépő zongoristától, Denis Masliuktól, hogy nem akarja-e hogy egyszer együtt lépjenek fel. „Nagyon izgatott volt!”, meséli az énekesnő. Ma három Strauss-dalt adnak elő, Masliuk pedig szólóban is fellép. Összesen kb. 20 fiatal művészt mutatnak be.
133 bemaria 2006-08-26 19:41:49
Jössnitzből a világ színpadaira Forrás: lk Frei Presse joessnitz.de/news 2002. május - saját fordítás A Színháztámogatók Egyesülete pódiumbeszélgetésre hívta Dagmar Schellenbergert – Zenei nevelés mindennek az alapja A Vogtland-Színházban kedden, az Egyesület rendezvénye alatt Dagmar Schellenberger operaénekesnő türelmesen állt, humoros és szellemes kérdések és válaszok kereszttüzében. Majd a nagy finálé, mely alig maradt el az előző esti utolsó „Tannhäuser”-előadásbeli szereplésétől a nagyszínpadon: Egy szenvedélyes védőbeszéd a plaueni színház megtartásáért. Bár itt is mint mindenhol a pénz az úr, de zenei téren persze többről van szó, mint az átkozott anyagiakról. A világszerte elismert, Jöβnitzből származó szoprán ugyan sosem szerződött le tartósan ehhez a házhoz, de ez a gyermekkora, a szülőföldje színháza. „Az embernek ugye csak egy szülőföldje van”, mondta, és a veszteségek ebből a szempontból fájóak. Ráadásul szívesen visszatérne ide, annak ellenére is, hogy az időközben Zwickauval egyesült színpad a szokásos gázsiját nem tudta megfizetni. Richard Strauss operaszerepeire gondolna – jelenleg ezen szerepeken dolgozik, amit művészi továbbfejlődésként lát. „Egy színház amely képes bemutatni a „Tannhäusert”, ugyanúgy alkalmas az „Arabella” vagy a „Rózsalovag” bemutatására”, e szavakat bizakodóan címezte Georg Mittendrein főintendánsnak, aki mosolyogva vette tudomásul azokat. A színházigazgató Lutz Behrens-sel - a Színháztámogatók Egyesületének elnökével - osztotta meg a moderátori szerepet. Az egyesület rendszeresen szeretne a jövőben ilyen beszélgetéseket tartani. Dagmar Schellenberger kötődése Richard Strausshoz már nagyon fiatalon kialakult. Első énektanára Plauenben, aki már akkor rendkívül tehetséges volt, még Straussnál énekelt. Johanna Buchheim sajnos már nem lehetett ott kedden, már évekkel ezelőtt örökre lehunyta szemeit. De Enno Büttner, Schellenberger tanára a jöβnitzi iskolából eljött. Ő lelkesítette tanítványát a zene iránt, mely egészen a világ legnagyobb színpadaiig meghatározta az énekesnő útját, mondta, és „Zenéltünk és énekeltünk, talán nem mindig a megfelelő dalokat, de legalább zenéltünk.” Később Johannes Hoyer volt az, aki az érettségizőt megnyerte az „Erich Weinert” főiskola kórusának, és énekesi képzését kitartóan segítette. Dagmar Schellenberger neki is köszönetet mondott.
Jössnitzből a világ színpadaira Forrás: lk Frei Presse joessnitz.de/news 2002. május - saját fordítás A Színháztámogatók Egyesülete pódiumbeszélgetésre hívta Dagmar Schellenbergert – Zenei nevelés mindennek az alapja A Vogtland-Színházban kedden, az Egyesület rendezvénye alatt Dagmar Schellenberger operaénekesnő türelmesen állt, humoros és szellemes kérdések és válaszok kereszttüzében. Majd a nagy finálé, mely alig maradt el az előző esti utolsó „Tannhäuser”-előadásbeli szereplésétől a nagyszínpadon: Egy szenvedélyes védőbeszéd a plaueni színház megtartásáért. Bár itt is mint mindenhol a pénz az úr, de zenei téren persze többről van szó, mint az átkozott anyagiakról. A világszerte elismert, Jöβnitzből származó szoprán ugyan sosem szerződött le tartósan ehhez a házhoz, de ez a gyermekkora, a szülőföldje színháza. „Az embernek ugye csak egy szülőföldje van”, mondta, és a veszteségek ebből a szempontból fájóak. Ráadásul szívesen visszatérne ide, annak ellenére is, hogy az időközben Zwickauval egyesült színpad a szokásos gázsiját nem tudta megfizetni. Richard Strauss operaszerepeire gondolna – jelenleg ezen szerepeken dolgozik, amit művészi továbbfejlődésként lát. „Egy színház amely képes bemutatni a „Tannhäusert”, ugyanúgy alkalmas az „Arabella” vagy a „Rózsalovag” bemutatására”, e szavakat bizakodóan címezte Georg Mittendrein főintendánsnak, aki mosolyogva vette tudomásul azokat. A színházigazgató Lutz Behrens-sel - a Színháztámogatók Egyesületének elnökével - osztotta meg a moderátori szerepet. Az egyesület rendszeresen szeretne a jövőben ilyen beszélgetéseket tartani. Dagmar Schellenberger kötődése Richard Strausshoz már nagyon fiatalon kialakult. Első énektanára Plauenben, aki már akkor rendkívül tehetséges volt, még Straussnál énekelt. Johanna Buchheim sajnos már nem lehetett ott kedden, már évekkel ezelőtt örökre lehunyta szemeit. De Enno Büttner, Schellenberger tanára a jöβnitzi iskolából eljött. Ő lelkesítette tanítványát a zene iránt, mely egészen a világ legnagyobb színpadaiig meghatározta az énekesnő útját, mondta, és „Zenéltünk és énekeltünk, talán nem mindig a megfelelő dalokat, de legalább zenéltünk.” Később Johannes Hoyer volt az, aki az érettségizőt megnyerte az „Erich Weinert” főiskola kórusának, és énekesi képzését kitartóan segítette. Dagmar Schellenberger neki is köszönetet mondott.
132 bemaria 2006-08-26 19:41:22
Berlini Primadonna elindul a nagyvilágba (P.Parsow cikke a Berliner Kurier 1997. július 3-ai számából) Szeretettel fordul a csodálatos régi gramofon kurblijéhez, mely a modern üvegasztalon áll. „Egy emlék Argentínából, Buenos Airesben fedeztem fel”, árulja el Dagmar Schellenberger. Bizonyára hamarosan még több távoli országból származó szuvenír fog sorakozni a Schöneberg téri házban, mivel a Primadonna elindul a nagyvilágba. 13 év után elhagyja a Komische Oper-t. „Hosszú és szép időszak volt”, összegzi az énekesnő. Egészen fiatal diákként jött a Behren utcai Operaházba, és a sztárrendező Harry Kupfer oldalán tette meg első lépéseit. Xeniaként debütált a Boris Godunov-ban Jochen Kowalski kontratenorral együtt. Azután következett Pamina szerepe Mozart A varázsfuvola c. operájában. Több mint 150-szer énekelte a következő években ezt a szerepet. „Azt szeretném, hogy több időm jusson koncertekre és dalestekre”, mondta Schellenberger. Azonban a berlinieknek nem kell majd hiányolniuk őt. „Vendégként ezentúl is jövök majd a Komische Oper-be.” Leginkább Mozartot és Strausst énekel itt. Ebből ad majd ízelítőt szombaton a „Klassik Open Air” esten. „Ich lade gern mir Gäste ein” („Szívesen hívok vendégeket”) címmel ünnepli Jochen Kowalskival, Christiane Oertel-lel és Günther Neumann-nal együtt a sziklakő színpad 50. születésnapját. „Azután három hét nyaralás következik otthon Fehmarn-on”, örül az operasztár.
Berlini Primadonna elindul a nagyvilágba (P.Parsow cikke a Berliner Kurier 1997. július 3-ai számából) Szeretettel fordul a csodálatos régi gramofon kurblijéhez, mely a modern üvegasztalon áll. „Egy emlék Argentínából, Buenos Airesben fedeztem fel”, árulja el Dagmar Schellenberger. Bizonyára hamarosan még több távoli országból származó szuvenír fog sorakozni a Schöneberg téri házban, mivel a Primadonna elindul a nagyvilágba. 13 év után elhagyja a Komische Oper-t. „Hosszú és szép időszak volt”, összegzi az énekesnő. Egészen fiatal diákként jött a Behren utcai Operaházba, és a sztárrendező Harry Kupfer oldalán tette meg első lépéseit. Xeniaként debütált a Boris Godunov-ban Jochen Kowalski kontratenorral együtt. Azután következett Pamina szerepe Mozart A varázsfuvola c. operájában. Több mint 150-szer énekelte a következő években ezt a szerepet. „Azt szeretném, hogy több időm jusson koncertekre és dalestekre”, mondta Schellenberger. Azonban a berlinieknek nem kell majd hiányolniuk őt. „Vendégként ezentúl is jövök majd a Komische Oper-be.” Leginkább Mozartot és Strausst énekel itt. Ebből ad majd ízelítőt szombaton a „Klassik Open Air” esten. „Ich lade gern mir Gäste ein” („Szívesen hívok vendégeket”) címmel ünnepli Jochen Kowalskival, Christiane Oertel-lel és Günther Neumann-nal együtt a sziklakő színpad 50. születésnapját. „Azután három hét nyaralás következik otthon Fehmarn-on”, örül az operasztár.
131 bemaria 2006-08-26 19:41:01
Fordítottam németből néhány cikket róla. Ezeket most megosztom a momus olvasóival.
Fordítottam németből néhány cikket róla. Ezeket most megosztom a momus olvasóival.
130 bemaria 2006-08-24 19:00:20
Handel: Giustino DVD Japánban adták ki 2001-ben (Dreamlife) Szereplők: Dagmar Schellenberger, Jochen Kowalski, Michael Rabisilber, Barbara Sterberger stb. Rendező: Annelies Thomas
Handel: Giustino DVD Japánban adták ki 2001-ben (Dreamlife) Szereplők: Dagmar Schellenberger, Jochen Kowalski, Michael Rabisilber, Barbara Sterberger stb. Rendező: Annelies Thomas
129 bemaria 2006-08-24 18:59:30
Franz Joseph Haydn: Misék 2005 EMI 86546 2CD latin nyelven A CD-n 4 mise található A 2. a „Heiligmesse” (H 22 no 10), ebben énekel Dagmar Schellenbereger is. Lipcsei Rádió Kórusa, Drezdai Állami Kórus Vezényel: Sir Neville Marriner
Franz Joseph Haydn: Misék 2005 EMI 86546 2CD latin nyelven A CD-n 4 mise található A 2. a „Heiligmesse” (H 22 no 10), ebben énekel Dagmar Schellenbereger is. Lipcsei Rádió Kórusa, Drezdai Állami Kórus Vezényel: Sir Neville Marriner
