154 kobzos55 2007-10-11 10:54:28 [Válasz erre: 152 vichy 2007-10-11 10:43:10]
Ugyan mit keresne az Operák könyvében egy festő?
Ugyan mit keresne az Operák könyvében egy festő?
153 Sesto 2007-10-11 10:49:34 [Válasz erre: 152 vichy 2007-10-11 10:43:10]
...\"az akkori történelmi háttér elvárásainak teljes mértékben megfelelö tk. KÖTELEZÖ alapmü lehetett?!\" - gondolom... ;-) (lásd. \"Az ífjú gárda\" versus pl. Bellini \"Norma\")
...\"az akkori történelmi háttér elvárásainak teljes mértékben megfelelö tk. KÖTELEZÖ alapmü lehetett?!\" - gondolom... ;-) (lásd. \"Az ífjú gárda\" versus pl. Bellini \"Norma\")
152 vichy 2007-10-11 10:43:10 [Válasz erre: 150 kobzos55 2007-10-11 10:38:11]
Nemrég a kis körzeti könyvtárunkban az ingyenesen elhozható könyvek között találtam egy Operák könyve címűt 1955-ből. Az Ifjú Gárdáról természetesen részletes leírás található benne, de bizonyos Bellini mester munkássága úgy ahogy van, kimaradt a kötetből.
Nemrég a kis körzeti könyvtárunkban az ingyenesen elhozható könyvek között találtam egy Operák könyve címűt 1955-ből. Az Ifjú Gárdáról természetesen részletes leírás található benne, de bizonyos Bellini mester munkássága úgy ahogy van, kimaradt a kötetből.
151 Búbánat 2007-10-11 10:39:51 [Válasz erre: 150 kobzos55 2007-10-11 10:38:11]
Nem véletlenül használtam ezt a kifejezést...
Nem véletlenül használtam ezt a kifejezést...
150 kobzos55 2007-10-11 10:38:11 [Válasz erre: 148 Búbánat 2007-10-10 23:55:07]
\"Az Ifjú Gárda fogadtatása annak is szólt, hogy a legapróbb szerepekre is az \"aranykorszak\" színe-javát sikerült mozgósítani...\" - ez a sikerült mozgósítani meglehetősen eufemisztikus megfogalmazás!
\"Az Ifjú Gárda fogadtatása annak is szólt, hogy a legapróbb szerepekre is az \"aranykorszak\" színe-javát sikerült mozgósítani...\" - ez a sikerült mozgósítani meglehetősen eufemisztikus megfogalmazás!
148 Búbánat 2007-10-10 23:55:07 [Válasz erre: 143 Hangyász 2007-10-10 13:30:46]
ad. 3.): Amikor sorra veszem Házy Erzsébet opera szerepeit, ide eljutván egy korabeli izlés- és értékvilágot tükröző operakritika idézésével (az opera cselekményének ismertetésével is) illusztrálom majd,mekorra ügybuzgalom meg lelkesedés övezte a darabot. Persze Az Ifjú Gárda fogadtatása annak is szólt, hogy a legapróbb szerepekre is az \"aranykorszak\" színe-javát sikerült mozgósítani...
ad. 3.): Amikor sorra veszem Házy Erzsébet opera szerepeit, ide eljutván egy korabeli izlés- és értékvilágot tükröző operakritika idézésével (az opera cselekményének ismertetésével is) illusztrálom majd,mekorra ügybuzgalom meg lelkesedés övezte a darabot. Persze Az Ifjú Gárda fogadtatása annak is szólt, hogy a legapróbb szerepekre is az \"aranykorszak\" színe-javát sikerült mozgósítani...
147 sphynx 2007-10-10 18:33:11
A Grand Macabre olyan, mint a Goon Show volt. (Persze, fogalmatok sincs, hogy az mi volt...)
A Grand Macabre olyan, mint a Goon Show volt. (Persze, fogalmatok sincs, hogy az mi volt...)
146 Semmelweis 2007-10-10 17:18:29 [Válasz erre: 145 Semmelweis 2007-10-10 17:12:22]
Lemezen még nem hallottam, de legalább 6-8-szor láttam.
Lemezen még nem hallottam, de legalább 6-8-szor láttam.
145 Semmelweis 2007-10-10 17:12:22 [Válasz erre: 144 tarnhelm2 2007-10-10 13:57:31]
Szerintem a Grand Macabre is nagyszerű zene.
Szerintem a Grand Macabre is nagyszerű zene.
144 tarnhelm2 2007-10-10 13:57:31 [Válasz erre: 143 Hangyász 2007-10-10 13:30:46]
- Durkó Mózesét a premieren láttam - nekem akkor tetszett, de lemezről nem biztos hogy hallgatnám itthon. (Elég balhés volt, utoná kissebb verekedés is kitört a kakasülőn, ahová az én jegyem is szólt.) - A Grand Macabre-ról sajnos lemaradtam, így nincs róla véleményem, de Ligetit kitűnő zeneszerzőnek tartom. - A Wozzeck szerintem remekmű, jó néhány felvételben megvan itthon és egyik legnagyszerűbb operaélményem éppen a Wozzeckhez kötődik (Abbado vezényelte -talán 1999-ben - Salzburgban. Szenzációs előadás volt, mind zeneileg, mind a rendezés tekintetében.) Természetesen mindenkinek szíve joga, hogy mit utál, (én például nem rajongok sem a Poppeáért, sem a Titusért, amit a fórumozók közül sokan szeretnek), csak azért írtam, hogy némileg árnyaljam a képet.
- Durkó Mózesét a premieren láttam - nekem akkor tetszett, de lemezről nem biztos hogy hallgatnám itthon. (Elég balhés volt, utoná kissebb verekedés is kitört a kakasülőn, ahová az én jegyem is szólt.) - A Grand Macabre-ról sajnos lemaradtam, így nincs róla véleményem, de Ligetit kitűnő zeneszerzőnek tartom. - A Wozzeck szerintem remekmű, jó néhány felvételben megvan itthon és egyik legnagyszerűbb operaélményem éppen a Wozzeckhez kötődik (Abbado vezényelte -talán 1999-ben - Salzburgban. Szenzációs előadás volt, mind zeneileg, mind a rendezés tekintetében.) Természetesen mindenkinek szíve joga, hogy mit utál, (én például nem rajongok sem a Poppeáért, sem a Titusért, amit a fórumozók közül sokan szeretnek), csak azért írtam, hogy némileg árnyaljam a képet.
143 Hangyász 2007-10-10 13:30:46 [Válasz erre: 140 virius 2007-10-05 22:40:22]
Megpróbálom megmagyarázni, örülnék, ha bővebben is kifejtenéd, miért írtad ezeket. 1. A bp.-i sznobok által agyondícsért és előadását demonstratív megjelenésükkel kitüntető, amúgy hallgathatatlan vacak. 2. Giccs a javából, de már másnap a feledés megérdemelt homálya borul rája. 3. A sztálinizmus mintaoperája; zeneileg vsz. pocsék. 4. Erről a büdös életben nem hallottam. 5. Nyilván hallgathatatlan és még el is nyújtott. 6. A neohortysta ker.-nemz. giccs antalli időkben feltámadt utóda, a korábban remek szerző szellemi leépülésének szomorú példája. 7. Egyszerűen csak rossz, de hát így mulat egy magyar úr helyett a MÁO, főleg ami a rá kidobott pénzt és a látogatottságot illeti. 8. Túl fiatal vagyok ahhoz, hogy halljak róla. Kádárista vonalas \"elkötelezett\" opera. 9. Nyilván egyéni ízlés rakta ide. 10. Az egyszer némi magot találó vak tyúk esete. Én többször meghallgattam, de nem tudtam megkedvelni.
Megpróbálom megmagyarázni, örülnék, ha bővebben is kifejtenéd, miért írtad ezeket. 1. A bp.-i sznobok által agyondícsért és előadását demonstratív megjelenésükkel kitüntető, amúgy hallgathatatlan vacak. 2. Giccs a javából, de már másnap a feledés megérdemelt homálya borul rája. 3. A sztálinizmus mintaoperája; zeneileg vsz. pocsék. 4. Erről a büdös életben nem hallottam. 5. Nyilván hallgathatatlan és még el is nyújtott. 6. A neohortysta ker.-nemz. giccs antalli időkben feltámadt utóda, a korábban remek szerző szellemi leépülésének szomorú példája. 7. Egyszerűen csak rossz, de hát így mulat egy magyar úr helyett a MÁO, főleg ami a rá kidobott pénzt és a látogatottságot illeti. 8. Túl fiatal vagyok ahhoz, hogy halljak róla. Kádárista vonalas \"elkötelezett\" opera. 9. Nyilván egyéni ízlés rakta ide. 10. Az egyszer némi magot találó vak tyúk esete. Én többször meghallgattam, de nem tudtam megkedvelni.
142 telramund 2007-10-06 17:26:55 [Válasz erre: 140 virius 2007-10-05 22:40:22]
Gioconda? A\"legoperább opera\"történet ide vagy oda
Gioconda? A\"legoperább opera\"történet ide vagy oda
141 Búbánat 2007-10-06 17:23:35 [Válasz erre: 140 virius 2007-10-05 22:40:22]
Az ifjú gárdát, mivel anno Házy Erzsébet is énekelt benne, nem engedem bántani...
Az ifjú gárdát, mivel anno Házy Erzsébet is énekelt benne, nem engedem bántani...
140 virius 2007-10-05 22:40:22
Íme, a negatív előjelű Top 10-em: Le grand macabre Black Advent Az Ifjú Gárda Ormindo Mózes (Durkó!) Margit, a hazának szentelt áldozat Leonce és Léna Együtt és egyedül Wozzeck Gioconda (a zavaros szüzséje miatt)
Íme, a negatív előjelű Top 10-em: Le grand macabre Black Advent Az Ifjú Gárda Ormindo Mózes (Durkó!) Margit, a hazának szentelt áldozat Leonce és Léna Együtt és egyedül Wozzeck Gioconda (a zavaros szüzséje miatt)
139 Heiner Lajos 2006-02-12 23:39:08
Malovansky (vagy Malovanszkij? mindegy, erről volt egy másik fórum): Ivana Strana Desitka.
Malovansky (vagy Malovanszkij? mindegy, erről volt egy másik fórum): Ivana Strana Desitka.
138 janomano 2006-02-12 22:55:22 [Válasz erre: 137 Búbánat 2006-02-12 22:44:56]
Szerintem ezeket a XX. századi, politikai indittatású zenéket nyugodtan elfelejthetjük. Talán nem véletlen, hogy nem ezek körül kristályosodott ki a zenei élet itthon (sem).
Szerintem ezeket a XX. századi, politikai indittatású zenéket nyugodtan elfelejthetjük. Talán nem véletlen, hogy nem ezek körül kristályosodott ki a zenei élet itthon (sem).
137 Búbánat 2006-02-12 22:44:56 [Válasz erre: 133 janomano 2006-02-12 20:27:58]
Te már hallottad? Simándy időskorában - egyik interjújában - már sokkal visszafogottabban és óvatosabban nyilatkozott az ötvenes évek műsorpolitikájáról s magáról a darabról is - benne az általa megszemélyesített és elénekelt figuráról... Mindenesetre kíváncsian meghallgatnám ezt a késői \"szovjet\" operát! Ott vannak ugyanabból a korból származó szovjet operettek is! A szövegkönyvek témájától és a sugallott eszméktől függetlenül megítélésem szerint Dunajevszkij (Szabad szél) vagy Miljutyin (Nyugtalan boldogság) daljátékainak zenéje még ma is fogyasztható. A hangszerelésük színes és gazdag, az énekszólam és a zenei kíséret melodikus, jól énekelhető, a hallgató is szívesen dúdolja a szinte slágerré váló népszerű dallamokat, tehát szerintem a befogadásukat egyedül a darab cselekménye nehezíti, amennyiben kiragadjuk a dialógusokat, a verseket keletkezésük korából és minden változtatás meg dramaturgiai beavatkozás nélkül a mai idők közönségének tálaljuk. Sosztakovics Dal az erdőről című kantátájának tavalyi \"feltámasztása\" a MűPa-ban - bár sokak rossz véleményét váltotta ki - annyit megért, hogy akik ott voltak és meghallgatták a művet, ilyen-olyan módon véleményt formáltak róla… s talán a zenéjére nem mondták azt, hogy úgy rossz, ahogy megírta a szerző - ahogy van. És nem kell tudnunk, hogy az eredeti szövegre megkomponált zenét kinek a felkérésére milyen célból írta szerzője. Nyilván egyesek szerint anakronisztikus is volt ezt ma előadatni, bár a zene ettől még lehet jó. Tudni kell elvonatkoztatni a kortól, melyben az alkotás született, illetve megérteni, hogy az az időszak, melyben a művész alkotott, azok az eszmék melyeket akarva - akaratlanul magáévá tett, mennyiben vitték esetleg tévútra, mi az, amit tudatosan vállalt, s mi az, amelyet mi – az utókor szereplői – tőle ennek ismeretében megalkuvás nélkül (fel)vállalhatunk. Könnyű dolog valamiről, valakiről sommásan kijelenteni, hogy jogosan a süllyesztőben van a helye. (Ugyanúgy, ahogy könnyedén kijelentjük, hogy az a piedesztálra méltó.) Ma már - érettebb fejjel - sok tekintetben átértékelem korábbi eszmevilágomat, „kinyilatkoztatásaimat” – fenntartva annak jogát, hogy azért valami régi értékhez, szépséghez mégis ragaszkodjam: ami ezt megkönnyíti, nálam mind a mai napig a zene primersége a mérvadó, a szöveg, a cselekmény csupán körítés. Persze, ha a Mejtusz-darab az én fülemnek rossz zene, attól még másnak tetszhet, akárcsak Fagyajev regénye, az alapmű. De ennek a fordítottja is igaz. Tehát, nézőpont kérdése - ez is. Amikor Simándy József elénekelte a friss, szovjet dalmű főhősét, akkor ő egy hasonló berendezkedésű társadalomban élt, mint a megformált szereplő a darabban. Nem okozott számára nehézséget azonosulni vele. Harminc évvel később, visszatekintve egy felejthető időszakra, és annak egy reprezentáns alkotására, melyben szerepet vállalt (kapott), érthetően egy letisztultabb véleményt fogalmazhatott meg. Mindennek a tükrében addig nem ítélkezem, míg az Ifjú gárda operát vagy annak részleteit valamilyen felvételről meg nem hallgattam.
Te már hallottad? Simándy időskorában - egyik interjújában - már sokkal visszafogottabban és óvatosabban nyilatkozott az ötvenes évek műsorpolitikájáról s magáról a darabról is - benne az általa megszemélyesített és elénekelt figuráról... Mindenesetre kíváncsian meghallgatnám ezt a késői \"szovjet\" operát! Ott vannak ugyanabból a korból származó szovjet operettek is! A szövegkönyvek témájától és a sugallott eszméktől függetlenül megítélésem szerint Dunajevszkij (Szabad szél) vagy Miljutyin (Nyugtalan boldogság) daljátékainak zenéje még ma is fogyasztható. A hangszerelésük színes és gazdag, az énekszólam és a zenei kíséret melodikus, jól énekelhető, a hallgató is szívesen dúdolja a szinte slágerré váló népszerű dallamokat, tehát szerintem a befogadásukat egyedül a darab cselekménye nehezíti, amennyiben kiragadjuk a dialógusokat, a verseket keletkezésük korából és minden változtatás meg dramaturgiai beavatkozás nélkül a mai idők közönségének tálaljuk. Sosztakovics Dal az erdőről című kantátájának tavalyi \"feltámasztása\" a MűPa-ban - bár sokak rossz véleményét váltotta ki - annyit megért, hogy akik ott voltak és meghallgatták a művet, ilyen-olyan módon véleményt formáltak róla… s talán a zenéjére nem mondták azt, hogy úgy rossz, ahogy megírta a szerző - ahogy van. És nem kell tudnunk, hogy az eredeti szövegre megkomponált zenét kinek a felkérésére milyen célból írta szerzője. Nyilván egyesek szerint anakronisztikus is volt ezt ma előadatni, bár a zene ettől még lehet jó. Tudni kell elvonatkoztatni a kortól, melyben az alkotás született, illetve megérteni, hogy az az időszak, melyben a művész alkotott, azok az eszmék melyeket akarva - akaratlanul magáévá tett, mennyiben vitték esetleg tévútra, mi az, amit tudatosan vállalt, s mi az, amelyet mi – az utókor szereplői – tőle ennek ismeretében megalkuvás nélkül (fel)vállalhatunk. Könnyű dolog valamiről, valakiről sommásan kijelenteni, hogy jogosan a süllyesztőben van a helye. (Ugyanúgy, ahogy könnyedén kijelentjük, hogy az a piedesztálra méltó.) Ma már - érettebb fejjel - sok tekintetben átértékelem korábbi eszmevilágomat, „kinyilatkoztatásaimat” – fenntartva annak jogát, hogy azért valami régi értékhez, szépséghez mégis ragaszkodjam: ami ezt megkönnyíti, nálam mind a mai napig a zene primersége a mérvadó, a szöveg, a cselekmény csupán körítés. Persze, ha a Mejtusz-darab az én fülemnek rossz zene, attól még másnak tetszhet, akárcsak Fagyajev regénye, az alapmű. De ennek a fordítottja is igaz. Tehát, nézőpont kérdése - ez is. Amikor Simándy József elénekelte a friss, szovjet dalmű főhősét, akkor ő egy hasonló berendezkedésű társadalomban élt, mint a megformált szereplő a darabban. Nem okozott számára nehézséget azonosulni vele. Harminc évvel később, visszatekintve egy felejthető időszakra, és annak egy reprezentáns alkotására, melyben szerepet vállalt (kapott), érthetően egy letisztultabb véleményt fogalmazhatott meg. Mindennek a tükrében addig nem ítélkezem, míg az Ifjú gárda operát vagy annak részleteit valamilyen felvételről meg nem hallgattam.
135 janomano 2006-02-12 22:43:10 [Válasz erre: 134 morc 2006-02-12 22:30:08]
Speciel én is halálra untam magam... Olyan érzésem volt, mint ha egy humortalan ember valami vicces dolgot akar írni.
Speciel én is halálra untam magam... Olyan érzésem volt, mint ha egy humortalan ember valami vicces dolgot akar írni.
134 morc 2006-02-12 22:30:08 [Válasz erre: 132 Don Luis de Vargas 2006-02-12 18:03:00]
Don Luis, sajnálom, hogy a Falstaffról ilyen negatív véleményed van: a Falstaff szerintem abszolút zseniális, egy remekmű. Valahányszor meghallgatom, derűsre változik a hangulatom, és ez a derű néha napokig kitart. (Nem ugy hat rám, mint pl. a Szevillai, hogy jól kiröhögöm magam, de utána nem sok minden változik, hanem az a mélyől jövő jókedv, amikor az ember minden porcikájával érzi, hogy jó élni... :) Az mondjuk biztos, hogy a szöveget érdemes szóról szóra érteni, a zene és a szöveg nagyon szorosan összefügg a Falstaffban. Én amúgy inkább hallgatni szoktam: és a Toscanini-féle klasszikus felvételnél szerintem azóta sincsen jobb.
Don Luis, sajnálom, hogy a Falstaffról ilyen negatív véleményed van: a Falstaff szerintem abszolút zseniális, egy remekmű. Valahányszor meghallgatom, derűsre változik a hangulatom, és ez a derű néha napokig kitart. (Nem ugy hat rám, mint pl. a Szevillai, hogy jól kiröhögöm magam, de utána nem sok minden változik, hanem az a mélyől jövő jókedv, amikor az ember minden porcikájával érzi, hogy jó élni... :) Az mondjuk biztos, hogy a szöveget érdemes szóról szóra érteni, a zene és a szöveg nagyon szorosan összefügg a Falstaffban. Én amúgy inkább hallgatni szoktam: és a Toscanini-féle klasszikus felvételnél szerintem azóta sincsen jobb.
133 janomano 2006-02-12 20:27:58 [Válasz erre: 131 Búbánat 2006-02-12 14:21:47]
Nem lehetne iktatni a méltán elfeledett zeneművek irattárolójába?
Nem lehetne iktatni a méltán elfeledett zeneművek irattárolójába?
132 Don Luis de Vargas 2006-02-12 18:03:00
Pont, hogy nem a slágereket szeretem az operákban. A falstaffal nem az a baj. Idétlen és gusztustalan, és három rossz rendezéseben láttam eddig Majd keresek egy jót. A témáját sem szeretem, hiába shakespeare, a mrs.quickly szólamától kiráz a hideg, negatív értelemben. Annuska, Fenton, és Ford azok a szereplők, akiket szeretek belőle.
Pont, hogy nem a slágereket szeretem az operákban. A falstaffal nem az a baj. Idétlen és gusztustalan, és három rossz rendezéseben láttam eddig Majd keresek egy jót. A témáját sem szeretem, hiába shakespeare, a mrs.quickly szólamától kiráz a hideg, negatív értelemben. Annuska, Fenton, és Ford azok a szereplők, akiket szeretek belőle.
131 Búbánat 2006-02-12 14:21:47 [Válasz erre: 101 WiseGentleman 2003-10-15 09:23:31]
Az Ifjú Gárda CD-felvételéről nem tudok, de a rádió 1953-ban közvetítette a stúdiójában készült saját felvételét, mely mindössze pár hónappal előzte meg a darab operaházi bemutatóját. A rádiófelvétel érdekessége, hogy a közel húsz magánszereplő túlnyomó többségében azonos volt az Operaház decemberi bemutatójának szereplőivel. Simándy József 1954. január 18-án egy rádióriportban a következőképpen beszélt Oleg Kosevoj szerepéről: őt megszólaltatni rádióban és színpadon egyaránt nagy felelősség. Más-más a közönség élménye, de az énekesé is. Nagyon sokat jelentett, hogy a színpadi bemutató előtt a Rádióban énekeltem a szerepet. A Rádió az énekes érzelmi skálájának minden árnyalatát igénybe veszi. A mikrofont nem szabad megrövidíteni, hiszen hangunk eljut a legkisebb faluba is. Ha színpadi szereplésem sikeres, azt sokban köszönhetem a Rádió stúdiójának. A Magyar Nemzet 1953. december 18-i száma egy riportot hoz le, mely az Operaházban, Az Ifjú Gárda szünetében készült Simándyval. Ebben többek között hangoztatja, hogy milyen izgalmas, sajátos feladat ez a szerep: \"Oleg mindössze 16 éves kamasz, méghozzá a javából, aki nem gyerek, de még nem is felnőtt... Ezt a fiút nem lehet nagy mozdulatokkal és nagy gesztusokkal alakítani. Sok minden más kell hozzá. Elolvastam ezért Fagyajev regényét, Oleg anyjának emlékezését fiára s emgpróbáltam magam beleélni a 16 éves fiú lelkivilágába. Persze, ez elmondva egyszerűen hat, de megvalósítani nagyon nehéz volt. S hogy ez mennyire így van, azt más szerepeimben is, remélem, észre lehet majd venni: úgy érzem, színészi fejlődésemben nagy lépés volt Oleg Kosevoj szerepe. \" Milyen örvendetes lenne, ha az archívumból előkerülne ez a rádiós felvétel és sugározná a rádió! Ki tudja, Mejtusz művének operaházi előadásáról esetleg hangfelvétel is készült? Ha meg van még, akkor ebből is felhangozhatnának részletek a rádió műsoraiban. Házy Erzsébet is kapott benne kisebb szerepet... Bevallom, hozzád hasonlóan én is igen kíváncsi vagyok a műre, amit még sohasem hallottam.
Az Ifjú Gárda CD-felvételéről nem tudok, de a rádió 1953-ban közvetítette a stúdiójában készült saját felvételét, mely mindössze pár hónappal előzte meg a darab operaházi bemutatóját. A rádiófelvétel érdekessége, hogy a közel húsz magánszereplő túlnyomó többségében azonos volt az Operaház decemberi bemutatójának szereplőivel. Simándy József 1954. január 18-án egy rádióriportban a következőképpen beszélt Oleg Kosevoj szerepéről: őt megszólaltatni rádióban és színpadon egyaránt nagy felelősség. Más-más a közönség élménye, de az énekesé is. Nagyon sokat jelentett, hogy a színpadi bemutató előtt a Rádióban énekeltem a szerepet. A Rádió az énekes érzelmi skálájának minden árnyalatát igénybe veszi. A mikrofont nem szabad megrövidíteni, hiszen hangunk eljut a legkisebb faluba is. Ha színpadi szereplésem sikeres, azt sokban köszönhetem a Rádió stúdiójának. A Magyar Nemzet 1953. december 18-i száma egy riportot hoz le, mely az Operaházban, Az Ifjú Gárda szünetében készült Simándyval. Ebben többek között hangoztatja, hogy milyen izgalmas, sajátos feladat ez a szerep: \"Oleg mindössze 16 éves kamasz, méghozzá a javából, aki nem gyerek, de még nem is felnőtt... Ezt a fiút nem lehet nagy mozdulatokkal és nagy gesztusokkal alakítani. Sok minden más kell hozzá. Elolvastam ezért Fagyajev regényét, Oleg anyjának emlékezését fiára s emgpróbáltam magam beleélni a 16 éves fiú lelkivilágába. Persze, ez elmondva egyszerűen hat, de megvalósítani nagyon nehéz volt. S hogy ez mennyire így van, azt más szerepeimben is, remélem, észre lehet majd venni: úgy érzem, színészi fejlődésemben nagy lépés volt Oleg Kosevoj szerepe. \" Milyen örvendetes lenne, ha az archívumból előkerülne ez a rádiós felvétel és sugározná a rádió! Ki tudja, Mejtusz művének operaházi előadásáról esetleg hangfelvétel is készült? Ha meg van még, akkor ebből is felhangozhatnának részletek a rádió műsoraiban. Házy Erzsébet is kapott benne kisebb szerepet... Bevallom, hozzád hasonlóan én is igen kíváncsi vagyok a műre, amit még sohasem hallottam.
128 janomano 2006-02-11 01:07:09 [Válasz erre: 127 Momo 2006-02-11 01:05:33]
öregkorában. szerintem a szereplők alapjában véve szomorú karakterek. nem?
öregkorában. szerintem a szereplők alapjában véve szomorú karakterek. nem?
126 janomano 2006-02-11 00:52:38 [Válasz erre: 125 karnagy 2006-02-10 23:50:35]
Aha. Egy humortalan ember megpróbál humoroskodni.
Aha. Egy humortalan ember megpróbál humoroskodni.
125 karnagy 2006-02-10 23:50:35 [Válasz erre: 124 gorittole 2006-02-10 21:24:20]
Jaja... A Falstaff szerintem a legjobb Verdi-opera, mondjuk - talán a \"slágeráriák híján\" - nehezen \"adja meg magát\":)
Jaja... A Falstaff szerintem a legjobb Verdi-opera, mondjuk - talán a \"slágeráriák híján\" - nehezen \"adja meg magát\":)
124 gorittole 2006-02-10 21:24:20 [Válasz erre: 120 Don Luis de Vargas 2006-02-10 14:36:06]
A Falstaffal próbálkozzál még, előbb utóbb \"megérkezik\" majd. A Don Giovannival mérhető csak.Meg fogod szeretni.
A Falstaffal próbálkozzál még, előbb utóbb \"megérkezik\" majd. A Don Giovannival mérhető csak.Meg fogod szeretni.
123 Tóth Péter 2006-02-10 20:57:30 [Válasz erre: 87 Szilgyo 2003-10-06 13:59:34]
Előre is bocsánat kapától a hosszú bemásolt szövegért, de nem tudok linkelni:-) Black Advent - ahogy azt Móricka elképzeli (Tóth Péter, 2000-02-25) 2000. február 24. - Erkel Színház \"Hát ilyen nincs, de mégis van.\" Vitray szállóigévé érett döbbenete volt a legenyhébb, ami eszembe jutott az Erkel Színház erkélyén, ahol mintegy harmincad magammal abban a megrázó élményben volt részem, hogy este héttől háromnegyed tízig a magyar zenésszínház elmúlt húsz évének abszolút mélypontját láthattam, hallhattam. Eddig csak mesélték, de nem hittem nekik. Hiszen annyi rosszat megéltünk már Bacsó Péter, mozgalmi dalok szerzője, később filmrendező, Adamis Anna mindenidők egyik legjobb dal szövegírója, és Vukán György dzsessz-zongorista, zeneszerző. Három nem tehetségtelen ember. Azt mondják, az egész több, mint a részek összessége. Ebből (is) születnek a remekművek. Filmek, dalok, operák. Itt sajnálatos módon ennek az ellenkezője történt. Az első gond, maga a történet. Mármint annak hiánya. Egy férfi - feltehetőleg vétlenül elgázol egy gyereket. Egy másik férfi masszív alkoholista és narkós, s akiről nem derül ki, hogy mi köze a gyermekhez lelövi. Kisvártatva agyonverik a rendőrök. Előtte és utána \"a capella\" gospelt adnak elő négerre maszkírozott kórustagok. Azt énekelve, hogy: Szeretet az élet. Kétszer húsz percen át. Időnként a Jingle Bell dallamára előbb csengő pénzről, majd pengő cimbalomról énekelnek a gyermekek. (Ez utóbbi vagy népi hangszer az atlantai fekete közösségben, vagy a helyi magyar étterem kisebbségi zenekarából került a népek nagy olvasztótégelyébe.!!?) A második gond, a vers. Kevés helyen okoz problémát, mert többnyire egy árva szót sem érteni az énekesekből. Már a Peter Grimes kapcsán is fölvetettem a szükségességét a magyarul énekelt előadások feliratozásának. Igazság szerint nem is igen alszom nyugodtan. Mi van, ha ebben a \"drámában\" minden rendben volt, csak én nem értettem, amit a szereplők mondtak? Mentségemre szolgáljon, hogy megpróbáltam orvosolni a bajt, s a szünetben venni akartam egy műsorfüzetet, de az addigi \"élményektől\" fölpaprikázva úgy éreztem, hogy ötszáz forint emellett az előadás mellet a rablás kategóriájába tartozik. (Bár szívesen megnéztem volna a brosúrát árusító néni arcát, amikor áfás számlát kérek.) Mivel egy-egy kellően pikírt, frappáns bekezdés kedvéért bárki édesanyját szívesen eladom, örömmel írnám, hogy Adamis Anna szövegei a két közismert kategóriába sorolhatók, úgymint elviselhetetlen, valamint iszonyatos, de akkor nem lennék igazságos. A helyzet az, hogy a búvópatakként föl-föl tűnő jobb szövegei sem adekvátak az operaszínpaddal. Ami természetesen hangzik egy pop- vagy rock-dalban, koncerten, vagy lemezen, az természetellenes ebben a műfajban. Az egyik legerősebb kép az élet szemétdombján ülő patkányarcú csöndről már-már komikussá, de mindenképpen idegenné válik. A harmadik gond, a zene. Nem szívesen bántom Vukán Györgyöt, de ez most nem jött össze. Nem (csak) az a baj, hogy nincs egyetlen épkézláb dallam mert nincs -, nem az a baj, hogy ami van, az primitív mert az -, nem az a baj, hogy mindez (többnyire) rosszul van hangszerelve mert rosszul van -, hanem az egész együtt. Ha még hozzáteszem a koncepciótlanságot, a drámai/zenei ív hiányát és az, ahogy mi elképzeljük az amerikai fekete közösség felfokozott vallási érzületét zenei megoldásait, nagyjából képben lehetünk. A rendezést nem érheti gáncs. Ami nincs, azt nem is lehet se jól, se rosszul színpadra állítani. Az énekesek többnyire nem bántottak senkit, bár odafigyelni sem nagyon lehetett rájuk. Az operaház kórusának mozgáskultúrtalanságáért pedig nem a rendező a felelős. Úgy hírlik, lesz még egy-két előadás. Ha sietnek, még kapnak jegyet.
Előre is bocsánat kapától a hosszú bemásolt szövegért, de nem tudok linkelni:-) Black Advent - ahogy azt Móricka elképzeli (Tóth Péter, 2000-02-25) 2000. február 24. - Erkel Színház \"Hát ilyen nincs, de mégis van.\" Vitray szállóigévé érett döbbenete volt a legenyhébb, ami eszembe jutott az Erkel Színház erkélyén, ahol mintegy harmincad magammal abban a megrázó élményben volt részem, hogy este héttől háromnegyed tízig a magyar zenésszínház elmúlt húsz évének abszolút mélypontját láthattam, hallhattam. Eddig csak mesélték, de nem hittem nekik. Hiszen annyi rosszat megéltünk már Bacsó Péter, mozgalmi dalok szerzője, később filmrendező, Adamis Anna mindenidők egyik legjobb dal szövegírója, és Vukán György dzsessz-zongorista, zeneszerző. Három nem tehetségtelen ember. Azt mondják, az egész több, mint a részek összessége. Ebből (is) születnek a remekművek. Filmek, dalok, operák. Itt sajnálatos módon ennek az ellenkezője történt. Az első gond, maga a történet. Mármint annak hiánya. Egy férfi - feltehetőleg vétlenül elgázol egy gyereket. Egy másik férfi masszív alkoholista és narkós, s akiről nem derül ki, hogy mi köze a gyermekhez lelövi. Kisvártatva agyonverik a rendőrök. Előtte és utána \"a capella\" gospelt adnak elő négerre maszkírozott kórustagok. Azt énekelve, hogy: Szeretet az élet. Kétszer húsz percen át. Időnként a Jingle Bell dallamára előbb csengő pénzről, majd pengő cimbalomról énekelnek a gyermekek. (Ez utóbbi vagy népi hangszer az atlantai fekete közösségben, vagy a helyi magyar étterem kisebbségi zenekarából került a népek nagy olvasztótégelyébe.!!?) A második gond, a vers. Kevés helyen okoz problémát, mert többnyire egy árva szót sem érteni az énekesekből. Már a Peter Grimes kapcsán is fölvetettem a szükségességét a magyarul énekelt előadások feliratozásának. Igazság szerint nem is igen alszom nyugodtan. Mi van, ha ebben a \"drámában\" minden rendben volt, csak én nem értettem, amit a szereplők mondtak? Mentségemre szolgáljon, hogy megpróbáltam orvosolni a bajt, s a szünetben venni akartam egy műsorfüzetet, de az addigi \"élményektől\" fölpaprikázva úgy éreztem, hogy ötszáz forint emellett az előadás mellet a rablás kategóriájába tartozik. (Bár szívesen megnéztem volna a brosúrát árusító néni arcát, amikor áfás számlát kérek.) Mivel egy-egy kellően pikírt, frappáns bekezdés kedvéért bárki édesanyját szívesen eladom, örömmel írnám, hogy Adamis Anna szövegei a két közismert kategóriába sorolhatók, úgymint elviselhetetlen, valamint iszonyatos, de akkor nem lennék igazságos. A helyzet az, hogy a búvópatakként föl-föl tűnő jobb szövegei sem adekvátak az operaszínpaddal. Ami természetesen hangzik egy pop- vagy rock-dalban, koncerten, vagy lemezen, az természetellenes ebben a műfajban. Az egyik legerősebb kép az élet szemétdombján ülő patkányarcú csöndről már-már komikussá, de mindenképpen idegenné válik. A harmadik gond, a zene. Nem szívesen bántom Vukán Györgyöt, de ez most nem jött össze. Nem (csak) az a baj, hogy nincs egyetlen épkézláb dallam mert nincs -, nem az a baj, hogy ami van, az primitív mert az -, nem az a baj, hogy mindez (többnyire) rosszul van hangszerelve mert rosszul van -, hanem az egész együtt. Ha még hozzáteszem a koncepciótlanságot, a drámai/zenei ív hiányát és az, ahogy mi elképzeljük az amerikai fekete közösség felfokozott vallási érzületét zenei megoldásait, nagyjából képben lehetünk. A rendezést nem érheti gáncs. Ami nincs, azt nem is lehet se jól, se rosszul színpadra állítani. Az énekesek többnyire nem bántottak senkit, bár odafigyelni sem nagyon lehetett rájuk. Az operaház kórusának mozgáskultúrtalanságáért pedig nem a rendező a felelős. Úgy hírlik, lesz még egy-két előadás. Ha sietnek, még kapnak jegyet.
122 janomano 2006-02-10 17:50:14 [Válasz erre: 120 Don Luis de Vargas 2006-02-10 14:36:06]
A két szélső stimmel... A Sevillai szerintem jópofa (ha jól csinálják).
A két szélső stimmel... A Sevillai szerintem jópofa (ha jól csinálják).
121 frushena 2006-02-10 15:34:29 [Válasz erre: 120 Don Luis de Vargas 2006-02-10 14:36:06]
Utolsó kettővel tökéletesen egyetértek! NOHA! A minap hallgattam bele [url]http://www.overstock.com/images/products/muze/music/56753.jpg;Ebbe[/url] a felvételbe és azt kell mondjam, hogy Leo Nucci eszméletlen benne. A \"Largo al factotum\" kezdetű áriát ritka szépen elénekli. Amúgy én sem szeretem ezt a művét Rossini-nek. Ide tartozik még A Tó asszonya is. Valamint Ligeti : Le Grand Macabre, A megmentett város ...
Utolsó kettővel tökéletesen egyetértek! NOHA! A minap hallgattam bele [url]http://www.overstock.com/images/products/muze/music/56753.jpg;Ebbe[/url] a felvételbe és azt kell mondjam, hogy Leo Nucci eszméletlen benne. A \"Largo al factotum\" kezdetű áriát ritka szépen elénekli. Amúgy én sem szeretem ezt a művét Rossini-nek. Ide tartozik még A Tó asszonya is. Valamint Ligeti : Le Grand Macabre, A megmentett város ...
120 Don Luis de Vargas 2006-02-10 14:36:06
Na látom van ilyen témakör is. lehet, hogy szentségtörő leszek, de három opera van, amiről én elismerem, hogy nagyon nagy művek egyesek számára, de nem bírom elviselni őket: Falstaff Sevillai borbély Don Pasquale Ezer bocsánat érte. Ezen szerzők más operai pedig egyenesen a kedvenceim... EZ van. Mi a véleményetek különben a Billy Budd-ról? Kíváncsi lennék.
Na látom van ilyen témakör is. lehet, hogy szentségtörő leszek, de három opera van, amiről én elismerem, hogy nagyon nagy művek egyesek számára, de nem bírom elviselni őket: Falstaff Sevillai borbély Don Pasquale Ezer bocsánat érte. Ezen szerzők más operai pedig egyenesen a kedvenceim... EZ van. Mi a véleményetek különben a Billy Budd-ról? Kíváncsi lennék.
119 frushena 2006-02-10 12:43:40
Hé,hé! Embere válogatja, hogy ki mit szeret! Ezt mindig tartsátok szem előtt! Valaki elalszik a barokk operákon, van aki nem. Ami pedig a francia nagyoperát illetti. Tény, hogy némelyik nagyon hosszú, de ezekben is meg lehet találni azt, amit nem kell utálni. Szerintem a francia operáknál ott van a probléma, hogy csak bizonyos híres részletek vannak benne és hajlamosak vagyunk az opera többi részén átsiklani. Nem lenne szabad! A híres áriák mellett a \"körítés\" is fontos!
Hé,hé! Embere válogatja, hogy ki mit szeret! Ezt mindig tartsátok szem előtt! Valaki elalszik a barokk operákon, van aki nem. Ami pedig a francia nagyoperát illetti. Tény, hogy némelyik nagyon hosszú, de ezekben is meg lehet találni azt, amit nem kell utálni. Szerintem a francia operáknál ott van a probléma, hogy csak bizonyos híres részletek vannak benne és hajlamosak vagyunk az opera többi részén átsiklani. Nem lenne szabad! A híres áriák mellett a \"körítés\" is fontos!
118 Hangyász 2006-02-10 10:01:49 [Válasz erre: 105 janomano 2006-02-09 18:31:33]
Én a barokk operáktól eleve elalszom, néhány fr. nagyoperának nekiülni meg nincs lelkierőm. A Hugenottákat egyszer meghallgattam, mesteremberi rutin. Ennél Verdi is sokkal magasabb szinten művelte a rutint (a zsenialitás mellett). (A Trójaiakat nagyon szeretem, itthoni játszatlansága pedig a magyar operakultúrára, ill. kultúrálatlanságra vet rossz fényt.)
Én a barokk operáktól eleve elalszom, néhány fr. nagyoperának nekiülni meg nincs lelkierőm. A Hugenottákat egyszer meghallgattam, mesteremberi rutin. Ennél Verdi is sokkal magasabb szinten művelte a rutint (a zsenialitás mellett). (A Trójaiakat nagyon szeretem, itthoni játszatlansága pedig a magyar operakultúrára, ill. kultúrálatlanságra vet rossz fényt.)
117 dreboot 2006-02-10 00:39:31 [Válasz erre: 107 janomano 2006-02-09 22:37:35]
Nem értelek ? Folyamatosan ,mint egy beeragadt \"gramanofon\" aztat ismételed - mennyire utálod az operákat és mégis oda jársz aludni :-)
Nem értelek ? Folyamatosan ,mint egy beeragadt \"gramanofon\" aztat ismételed - mennyire utálod az operákat és mégis oda jársz aludni :-)
116 dreboot 2006-02-10 00:18:53 [Válasz erre: 115 Momo 2006-02-10 00:14:14]
nekem nem mind 1 - abba csak te trafálgálsz :-) A mai Péntek estve a kisérleti kémia jegyében fog telni - remélem rész(eg)-t fogol venni ? Átvesszük az István kircsitől a dreami díjat:-)
nekem nem mind 1 - abba csak te trafálgálsz :-) A mai Péntek estve a kisérleti kémia jegyében fog telni - remélem rész(eg)-t fogol venni ? Átvesszük az István kircsitől a dreami díjat:-)
115 Momo 2006-02-10 00:14:14 [Válasz erre: 114 dreboot 2006-02-10 00:13:02]
Itt most mindenki eleven lesz egy kis ideig... :-)
Itt most mindenki eleven lesz egy kis ideig... :-)
114 dreboot 2006-02-10 00:13:02 [Válasz erre: 113 Momo 2006-02-10 00:10:48]
Hűű de eleven tecczik lenni.-)
Hűű de eleven tecczik lenni.-)
113 Momo 2006-02-10 00:10:48 [Válasz erre: 112 dreboot 2006-02-10 00:09:24]
\'berg, Doktor úr...! :-)
\'berg, Doktor úr...! :-)
111 Momo 2006-02-10 00:06:40
111.
111.
110 Momo 2006-02-10 00:04:22 [Válasz erre: 109 janomano 2006-02-09 22:58:12]
Á, dehogy. A Carmen olyan, mint a Sláger Rádió. Egymás hegyén-hátán a melódiák... Értékelem Berget.
Á, dehogy. A Carmen olyan, mint a Sláger Rádió. Egymás hegyén-hátán a melódiák... Értékelem Berget.
109 janomano 2006-02-09 22:58:12 [Válasz erre: 108 Momo 2006-02-09 22:42:04]
Mégegy Carmen rajongó...
Mégegy Carmen rajongó...
107 janomano 2006-02-09 22:37:35 [Válasz erre: 106 karnagy 2006-02-09 20:11:50]
Ma hallottam a rádióban Berg mondását: \"Amikor komponálok Beethovennek érzem magam, de utánna rájövök, hogy a legjobb esetben is csak Bizet lehetek.\" Szerintem túlértékelte magát... :-)
Ma hallottam a rádióban Berg mondását: \"Amikor komponálok Beethovennek érzem magam, de utánna rájövök, hogy a legjobb esetben is csak Bizet lehetek.\" Szerintem túlértékelte magát... :-)
106 karnagy 2006-02-09 20:11:50
Carmen
Carmen
105 janomano 2006-02-09 18:31:33 [Válasz erre: 102 Hangyász 2006-02-08 13:07:53]
...és akkor megint jön a lelkendezés, hogy ez milyen jó, az milyen jó! Ez a topik az utálatos operáknak van. Én speciel minden operát utálok, úgyhogy velem erről a témáról nagyon jókat lehet beszélgetni. Itt vannak pl a négyórás francia \"remekművek\"...
...és akkor megint jön a lelkendezés, hogy ez milyen jó, az milyen jó! Ez a topik az utálatos operáknak van. Én speciel minden operát utálok, úgyhogy velem erről a témáról nagyon jókat lehet beszélgetni. Itt vannak pl a négyórás francia \"remekművek\"...
