Csodálatos darab, szenzációs opera, mind a két rész. Egyik kedvenc operám. Úgy van: a legnagyobb operák egyike! Monumentális. DVD-n megvan nekem.
Mind a Met, mind a STOP felvételét láttam. Meggyőződésemmé vált, hogy a legnagyobb operák egyike. Sajnos levették a műsorról.
Ha még műsoron van, javaslom a STOP A trójaiak elődását. Könnyed, nyúlfarknyi darab...-)
Ha valik nem szeerti az érzelmes zenét,a verizmust nem kell hallgatni.Ennyi.Tény kicsit kusza a történet,de operába általában a zenéért és az énekes produkciókért megyünk.Az Adrianában pedig bőségesen van mit énekelni,persze hangok és kifejező erő is szükségeltetik
200
Cilea: Adriana Lecouvreur.
[url]http://szotar.sztaki.hu/search?fromlang=ita&tolang=hun&searchWord=giocondo&langcode=hu&u=0&langprefix=&searchMode=WORD_PREFIX&viewMode=simple&ignoreAccents=1;Giocondo[/url] Giocondo legnagyobb gondja a Gioconda. Hmm, ennek a fele sem tréfa, mert Giocondo eddig a Giocondaból csak az első félidőt hallotta. Azóta hang gyász másokat hangosan legyaláz. Az algoritmus olyan átlátszó amilyen nyers: Vágj! Nyerj! [url]http://www.omalovankyprodeti.cz/img/ferda-mravenec-muzikant.jpg;Ferda[/url] a bölcs hangya egyszer ezt mondta a hangyadomb tetején: ’’Sok részből áll az egész. Aki ezt nem hallja annak a legnagyobb gondja a Gioconda.’’
Hát Hugo Wolf ügyben egyetértünk:)
Én kíváncsiságból vettem meg a Caballé-féle felvételt. Mivel még annyi hatást sem tett rám, hogy ejha, nehogy már tisztes távolból tessék, nem próbálkozom Tebaldiékkal. A Marton/Domingo előadást filmen láttam. Mit mondjak? Kb. annyira fog meg, mint Hugo Wolf legtöbb dala. (Utóbbiak legalább rövidek.)
25 éve Bécsben még végigálltam a Rózsalovagot és a Bohéméletet. Ma max. a Salome vagy más egyfelvonásos ily módon való megtekintésére/meghallgatására vállalkoznék.
Kedves finom ember,hogy másképp ne minősitselek,bár a harmadik szó túlzás!Bár a stilus maga az ember.Jó példázod a negativ pólust.Az ilyen tipust kerülöm,mint a lesz..rt kilométer kővet,amin egy hulla fekszik.
Kéretiket írtam. Vagy a szövegértéssel van gond, vagy mással. Nyugodtan dőlj. Nem írtam, kik a kedvenceid. Nem tudsz az én fejemmel gondolkodni, szóval semmi "szerintem a te". Esetleg bipoláris vagy? Vagy nem is esetleg?
A szabad véleménynyilvánitást már nehogy megtilsd nekem! Hallgasd aztán örülj,hogy hallgatod.Nekem az éneklésmódja ugyanaz mint a Bartolié, csak nagyobb hangon és még torkosabban. Rajta ha akarsz reagálj,attól még a nem fogok kardomba dőlni.Egyébként is épp eleget piszkálták már azokat ,akik szerinted a kedvenceim.
Kéretik nem minősíteni Marilyn Horne-t! Többen is tudnának a te kedvenceidre is így reagálni!
Hát bizonyára ismered azt a Giocondát,(legalább hirből,mert ezek szerint nagy ismeret és fül élménnyel nem rendelkezel a műről)ahol Tebaldi Gioconda,torkos Horne Laura,Bergonzi Enzo.Az is stúdió és nem is rossz!Gardelli vezényli Decca kiadás. Vagy, tán dvd-én bécsit Martonnal és a plasztikázott Enzo románcot éneklő Domingoval.
Most tavasszal meg kell próbálni állva-ha megy.....?!
A Gioconda? Nem. A címszereplő Caballé, fellép benne Pavarotti, Baltsa, Gyaurov, Milnes - így is dögunalom. Persze Marilyn (de nem a Monroe!!) sem tudná velem megkedveltetni, max. dögunalom helyett az érdektelen kategóriába sorolnám át személyes skálámon.
Remélem, Merilinemmel van meg!
Jó, akkor javasoljon nekem valaki bármilyen tragikus Donizetti operát a Lucián kívül, lehetőleg áriát/jelenetet, amely miatt érdemes (volna) levetkeznem a szerző iránti előítéletemet. (Számomra a Lucia is eléggé unalmas, a többi meg rutinból letudott iparosmunka.)
A Gioconda megvan lemezen. Ősszel leültem, hogy sokadik alkalommal megpróbálkozzam vele. A felénél kidőltem. Hamarosan újra megpróbálkozom vele.
Esetemben a ma 200 éves MESTER a legelső mint színpadi szerző, noha akadnak még általam nagyon szeretett, másoktól származó operák, a hangszeres zenéről nem is szólva.
Két mondatból nehéz is kiérezni a "tényleges anyagismeretet"!
Kénytelen lettem utánanézni az idegen szavak szótárában: jól emlékeztem-e arra, hogy a wagneriánus csupán Wagner-rajongót, Wagner irányzatának hívét jelenti, de nem kizárólagos hívét és nem valamivel szemben – avagy meg kellene fosztanom magam a Wagner-rajongói „rangtól”, amiért máskor még Jacobi vagy Szirmai zenéjét is képes vagyok élvezni. A válasz megnyugtató: akár Donizettit is szerethetem, a Wagner-rajongás semminek a megvetésére nem kötelez.
Na,ha valaki szereti Wagnert az én vagyok. Ekkora marhaságot ritkán olvas az ember,bár itt is csak a tronfolást érzem és nem a tényleges anyagismeretet.
1. Gioconda ... Donizetti úgy általában. Eme iparos megvetése minden wagneriánius egyik alapvető kötelessége.
Bennem mély nyomokat hagyott ! :-)
Élvezet visszaolvasni, milyen dicshimnuszokat írt a korabeli sajtó Az ifjú gárda.bemutatóról. A Házy-topicban idéztem közülük. De még Simándy is, a könyvében, pajkosan emlegette szerepét benne...
Természetesen marxi ideológiát akartam írni, nem Marci bácsit, az jó figura... :)
Minden korszaknak megvan a maga "vonalas" operája, "vonalas" alatt nemcsak a marci-lenini-sztalini ideológiát értve: Rákosiék alatt Mejtusz: Az Ifjú Gárda. Kádárék alatt Mihály András: Együtt és egyedül. Globalizálódó korunkban Sári József: Napfogyatkozás.
Hát az elmondásokból ítélve biztosan nem egy közönségkedvenc darab volt! A művészeknek olykor bizony, ilyeneket is fel kellett vállalniuk. Egyébként nem láttam, a zenéjét sem ismerem. Nem tudok erről nyilatkozni.
Rémes egy darab volt, nyomasztó és vonalas.
Ha már modern opera: lehet, hogy a premier után esetleg felkerül az utált művek listájára a Napfogyatkozás, hát, ahogy egy-két fórumtárs a MÁO-topikban nyilatkozott róla...
Utálni éppen nem utálom, de túl harsánynak és vásárinak érzem a Bajazzókat. Jó énekesekkel persze élvezhető, de ha Canio nekiáll hisztizni és műzokogásba fúlóan énekelni az áriát, kiráz a hideg. (Ez főleg a boldogult Pavarotti szörnyű szokása volt. Simándy például el tudta énekelni normálisan, a magyar felvételnél csak a bárgyú és erőltetett fordítás zavar, de az aztán nagyon. Pedig szép lenne...) Általában hidegen hagynak a vígoperák, attól még persze lehetnek gyönyörűek, és tudok is rajta jókat nevetni, ha ötletesen van megrendezve. De mondjuk a Sevillai nemigen vonz. Az egészet csak egyszer hallgattam végig lemezen (emlékeim szerint magyarul, Basilio Székely volt, Figaro talán Melis). Lehet, hogy látnom kéne színpadon. A Cosi kivétel, azt imádom. Remekebbnél remekebb verziókban láttam már. A modern operák egyáltalán nem érdekelnek. Az utolsó igazi opera számomra a Turandot.
Együtt és egyedül: Jól tudod, úgy van. Az 1966. november 5-i operaházi bemutatón Palcsón és Házyn kívül még énekelt Palócz, Losonczy, Réti, Várhelyi, Radnay, Dene, Göndöcs, és közreműködött még Lakatos Gabriella. Vezényelt: Erdélyi Miklós De erről bővebben majd a Házy-topicban, ha a kronológiában odajutok...
Talán a modern rendezés (plusz émelyítő gumiszag) is szerepet játszott ebben? Nézd meg a \"Használ-e az operának a kortárs feldolgozás?\" c. topikot is. :)
Ami az Együtt és egyedül operát illeti, ha jól tudom, Palcsó Sándor játszotta a Fiú szerepét, a Lányt talán Házy Erzsébet?? Búbánat többet tudna erről.
Persze, zenehallgatói rutinra is szükség van. Én életemben egyetlen egyszer hallottam a PG-t, ott a MÁO előadásán, Pál Tamás szenvedélyes vezénylésével és Gulyás Dénessel a főszerepben, aki ugyan akkor is már a leszálló ágban volt, de nem volt olyan repedt fazék, mint mostanában. Végy lelkierőt és hallgasd meg lemezen (idehaza élőben vsz. újabb 50 évig sem hallhatod). Érdekes módon voltak olyan öregek, akik eljöttek rá, mert jól emlékeztek a híres háború utáni produkcióra, Udvardy Tiborral a címszerepben.
Én állati jókat szórakozom rajtatok, hogy miket nem szerettek. Én úgy vagyok vele, hogy bizonyos műveket szerintem ahogyan vénül az ember és bölcsebb lesz, úgy érte meg. Mondom ezt 28 évesen. Nekem 1 olyan sdarab volt, amit 3szor néztem meg 1 előadásban, vagyis: Először... utóljára...és soha többet. Britten: Peter Grimes Menekültem utána az operából...
Persze ezt ma már húzásokkal vinnék színre, nem bírná ki egy ma élő ember. Talán csak páran! :-)
Ajjaj, akkor olyan hosszú lehetett, mint az Assisi Szent Ferenc, az is több estét betöltő darab... :S
Javasolhatok Cavallitól esetleg mást? Isteni zeneszerző, néhol még Monteverdit is felülmúlja. (pl. Aranyalma egészen fantszetikus darab, noha rettenetesen hosszú. Anno több napon keresztül tartott a bemutató.)
Pedig Bellinit tudtommal nem minősítették klerikális reakciósnak... :)
Az Ifjú Gárdát 1953-ban mutatták be Budapesten, éppen Sztalin halálának évében. A desztalinizáció nem ment egyik napról a másikra, 1955-ben még holtában is isteníteni illett a grúz postarablót. Egy évvel később, az SZKP XX. kongresszusán szakítottak a sztalini vonallal, végül 1961-ben emelték ki a \"fiúistent\" az \"atyaisten\" (Lenin) mellől a moszkvai mauzóleumból.
Az Ormindo 1990-ben ment az Operaházban, bizonyos Cavalli nevű zeneszerző alkotása, ez a mester Monteverdi kortársa volt. (A mű 2 évvel fiatalabb a Poppeánál.) Dramaturgiailag meglehetősen gyengus. Nomármost ez volt Kerényi Miklós Gábor legelső operaházi rendezése (szegedi rendezései után) és csak a rendezés miatt volt nézhető a darab, mert egyébként silány, unalmas lötty. Az Együtt és egyedül Mihály András 1966-ban bemutatott operája, amely igyekezett vonalasabb lenni Az Ifjú Gárdánál és a C\'est la guerre-nél, valószínűleg Schönherz Zoltán alakja ihlette meg a későbbi operadirektort.
Az előadók pedig megnézhették volna magukat, ha hamisan vagy a későbbi hétköznap esti előadások unott rutinjával énekelnek.
....furcsa az egész,...kétségtelen, az akkori idök \"fényes szele\" - lásd a kiválasztott müvek: pl. Rossini és Donizetti darabokkal egy kötetben ilyen szovjet (propaganda) fertelmek?!...
Na de az egész Bellini-életművet kihagyni? Rossini és Donizetti pl. benne vannak. Amúgy nem rossz a könyv, némelyik operánál kis háttér korrajzot is ad, és mintha Sztálint se emlegetné sűrűn (Igaz, 55-ben ez már nem is lett volna igazán \"korszerű\".)
