59 Búbánat 2003-05-12 13:39:42
Azt is érdemes lenne boncolgatni, hogy Párkai tanár úr a Liszt F. Zeneművészeti Egyetem kórusának vezetője és P. Eckhardt Mária, a Liszt Ferenc Emlékház vezetője, egyben az Országos Széchenyi Könyvtár kórusának karnagya, és más posztok betöltője hogyan férnek meg otthon egy fedél alatt. Azért gondolom, időnként jól kibeszélgetik egymás között a fórumcímbeli kérdést.
Azt is érdemes lenne boncolgatni, hogy Párkai tanár úr a Liszt F. Zeneművészeti Egyetem kórusának vezetője és P. Eckhardt Mária, a Liszt Ferenc Emlékház vezetője, egyben az Országos Széchenyi Könyvtár kórusának karnagya, és más posztok betöltője hogyan férnek meg otthon egy fedél alatt. Azért gondolom, időnként jól kibeszélgetik egymás között a fórumcímbeli kérdést.
58 agyament 2003-05-12 11:43:01
A hivatásosak ritkán híresek arról, hogy szeretnek kórusban énekelni. Ez is egy megélhetés, az összes mellékhatásaival együtt. Csak az a baj, hogy ezeket a mellékhatásokat mi hallgatjuk.
A hivatásosak ritkán híresek arról, hogy szeretnek kórusban énekelni. Ez is egy megélhetés, az összes mellékhatásaival együtt. Csak az a baj, hogy ezeket a mellékhatásokat mi hallgatjuk.
57 -té.pé- 2003-05-12 10:45:41
Tegnap - különböző okokból -elmentem a Zeneakadémiára meghallgatni a Párkai vezette Zeneakadémiai kórust. 40 fok meleg volt, többen álltak a kisterem színpadán, mint ahányan a nézőtéren ültünk. A kb 45 fős közönség nagyobbik része valamilyen szakmai kötelezettségből kifolyólag szenvedte végig az eseményt. Akadt néhány mű, amit jól láthatóan/hallhatóan egész egyszerűen nem tanultak meg rendesen. Ez persze nem a kiváló Párkai István hibája, hanem a kórusá, akik túlnyomó részt kötelességből énekelnek, s nem azért mert szeretnek kórusban énekelni.
Tegnap - különböző okokból -elmentem a Zeneakadémiára meghallgatni a Párkai vezette Zeneakadémiai kórust. 40 fok meleg volt, többen álltak a kisterem színpadán, mint ahányan a nézőtéren ültünk. A kb 45 fős közönség nagyobbik része valamilyen szakmai kötelezettségből kifolyólag szenvedte végig az eseményt. Akadt néhány mű, amit jól láthatóan/hallhatóan egész egyszerűen nem tanultak meg rendesen. Ez persze nem a kiváló Párkai István hibája, hanem a kórusá, akik túlnyomó részt kötelességből énekelnek, s nem azért mert szeretnek kórusban énekelni.
56 Búbánat 2003-05-07 09:56:24
Akkor folytatom. Még egy megdöbbentő adalék az említett cikkből. Talán nem mindenkihez jut el a lap. „A törvény súlyos hiányossága, hogy nem szabályozza az énekkarok működését sem; a kórus, mint fogalom kimaradt a tervezetből, amely teljes mértékben a helyi lehetőségekre hagyatkozik. Bizonyos tanulói létszám felett minden iskolában támogatni kellene a kórusalakítást. A három-négy évtizeddel ezelőtti ezer iskolai énekkarból mára jó, ha a fele megmaradt, azok is jobbára kamaralétszámúak. Sokan lesznek, akik sem a családtól, sem az iskolától nem kapják meg a szépet, az értéket. A minimálisra csökkentett óraszámnak köszönhetően nem ismerik meg az általános kultúra szerves részévé vált nagy zeneműveket, nem ismerkedhetnek meg hagyományainkkal, gyökereinkkel, a magyar népzenével, dalkincsünkkel.”….” A gyerekek már az általánosban sem szeretnek énekelni. Úgy kerülnek középiskolába, hogy semmit nem tudnak, népdalainkat nem ismerik. Nem meglepő, ha egyre több a pályaelhagyó énektanár. Tudnivaló, hogy a magyar karvezetők a világ minden táján megbecsült szakemberek. Ám mindaz az eredmény, amelynek a világ csodájára jár, itthon rég sárba van döngölve. Kodály egykori tanítványai közül néhány még itt van közöttünk – életük munkáját láthatják a semmibe hullani. Ugyan miért baj az, ha egy nemzetnek van egy - két területe, amelyben kiemelkedik a többi közül?” Azt hiszem mindehhez nem kell kommentár!
Akkor folytatom. Még egy megdöbbentő adalék az említett cikkből. Talán nem mindenkihez jut el a lap. „A törvény súlyos hiányossága, hogy nem szabályozza az énekkarok működését sem; a kórus, mint fogalom kimaradt a tervezetből, amely teljes mértékben a helyi lehetőségekre hagyatkozik. Bizonyos tanulói létszám felett minden iskolában támogatni kellene a kórusalakítást. A három-négy évtizeddel ezelőtti ezer iskolai énekkarból mára jó, ha a fele megmaradt, azok is jobbára kamaralétszámúak. Sokan lesznek, akik sem a családtól, sem az iskolától nem kapják meg a szépet, az értéket. A minimálisra csökkentett óraszámnak köszönhetően nem ismerik meg az általános kultúra szerves részévé vált nagy zeneműveket, nem ismerkedhetnek meg hagyományainkkal, gyökereinkkel, a magyar népzenével, dalkincsünkkel.”….” A gyerekek már az általánosban sem szeretnek énekelni. Úgy kerülnek középiskolába, hogy semmit nem tudnak, népdalainkat nem ismerik. Nem meglepő, ha egyre több a pályaelhagyó énektanár. Tudnivaló, hogy a magyar karvezetők a világ minden táján megbecsült szakemberek. Ám mindaz az eredmény, amelynek a világ csodájára jár, itthon rég sárba van döngölve. Kodály egykori tanítványai közül néhány még itt van közöttünk – életük munkáját láthatják a semmibe hullani. Ugyan miért baj az, ha egy nemzetnek van egy - két területe, amelyben kiemelkedik a többi közül?” Azt hiszem mindehhez nem kell kommentár!
55 gabor 2003-05-06 18:39:51
Én is olvastam, bár nem olvasom a Nemzetet (azért jellemzö, hogy nem a Népszabi hozta)... Kitették a cikket a tacepaóra, ott láttam, ma. Azt hittük, lepetézünk (már aki olvasta). De ma már az ember semmin se csodálkozik.
Én is olvastam, bár nem olvasom a Nemzetet (azért jellemzö, hogy nem a Népszabi hozta)... Kitették a cikket a tacepaóra, ott láttam, ma. Azt hittük, lepetézünk (már aki olvasta). De ma már az ember semmin se csodálkozik.
54 Búbánat 2003-05-06 10:06:26
Most olvastam. Friss eset: ősztől nem indul ének-zene tagozat a hatodik kerületi Erkel Ferenc Általános iskolában. E híres tanintézmény falai között tanultak mostanáig az Operaház gyerekkórusának tagjai. Úgy látszik igazak azok a hírek, mik az iskolabezárásokról, összevonásokról szólnak. És mindenhol a racionalizálás és a hatékonyság az a varázsszó, ami mögé bújva folytatódnak ezek az elszomorító intézkedések. Akkor ne csodálkozzunk, hogy a kórus mozgalmak is idővel elsikkadnak eltűnnek, legalábbis a kis országunkban. Talán a templomi kórusok kivételével, amelyek a legnehezebb időszakokat is mindig átvészelik. Vajon mi lehet ennek a titka?
Most olvastam. Friss eset: ősztől nem indul ének-zene tagozat a hatodik kerületi Erkel Ferenc Általános iskolában. E híres tanintézmény falai között tanultak mostanáig az Operaház gyerekkórusának tagjai. Úgy látszik igazak azok a hírek, mik az iskolabezárásokról, összevonásokról szólnak. És mindenhol a racionalizálás és a hatékonyság az a varázsszó, ami mögé bújva folytatódnak ezek az elszomorító intézkedések. Akkor ne csodálkozzunk, hogy a kórus mozgalmak is idővel elsikkadnak eltűnnek, legalábbis a kis országunkban. Talán a templomi kórusok kivételével, amelyek a legnehezebb időszakokat is mindig átvészelik. Vajon mi lehet ennek a titka?
53 agyament 2003-05-06 09:35:01
Azt azért nem fogom soha elfelejteni, amikor az egyik BB kórusversenyen a szlovákiai magyar pedagógus kórushoz szlovák tolmácsot akartak rendelni. Ebben bizonyára fejlődtek azóta :-)
Azt azért nem fogom soha elfelejteni, amikor az egyik BB kórusversenyen a szlovákiai magyar pedagógus kórushoz szlovák tolmácsot akartak rendelni. Ebben bizonyára fejlődtek azóta :-)
52 agyament 2003-05-06 08:52:48
Nyert. Sőt. Azt hiszem ismerjük is egymást :-))) De kilétre boruljon nickünk jótékony homálya. :-)
Nyert. Sőt. Azt hiszem ismerjük is egymást :-))) De kilétre boruljon nickünk jótékony homálya. :-)
51 vox 2003-05-05 22:05:44
Köszönöm a kedves hozzászólást az egész kórus nevében!:-) A tavalyi Bartók Verseny megvalósulása már egészen simán ment, mondhatni jól. Ott szerintem inkább az el?készítéssel voltak gondok - ami ugye sokkal fontosabb, mint a megvalósulás, ekkor d?l el szinte minden. Ez a pécsi verseny viszont sajnos mind az el?készítésben, mind a megvalósulásban nagyon kaotikus volt.:( Kedves agyament! Hol szoktál minket hallgatni?? Csak nem debreceni vagy?:-)
Köszönöm a kedves hozzászólást az egész kórus nevében!:-) A tavalyi Bartók Verseny megvalósulása már egészen simán ment, mondhatni jól. Ott szerintem inkább az el?készítéssel voltak gondok - ami ugye sokkal fontosabb, mint a megvalósulás, ekkor d?l el szinte minden. Ez a pécsi verseny viszont sajnos mind az el?készítésben, mind a megvalósulásban nagyon kaotikus volt.:( Kedves agyament! Hol szoktál minket hallgatni?? Csak nem debreceni vagy?:-)
50 agyament 2003-05-05 13:44:24
Ezzel egyetértek, kedves vox, én is szeretem hallgatni, amikor ti énekeltek :-) Gratula! Magyarországon volt már egyébként normális szervezésű kórusverseny???
Ezzel egyetértek, kedves vox, én is szeretem hallgatni, amikor ti énekeltek :-) Gratula! Magyarországon volt már egyébként normális szervezésű kórusverseny???
49 vox 2003-05-05 13:39:10
Véget ért a Pécsi Kamarakórusverseny. A vegyeskari kategóriában első lett a debreceni Vox Antiqua Kamarakórus Kiss Csaba vezényletével - érdemes figyelni ránk, a tavalyi Bartók Versenyt szintén megnyertük:) -, 2- díjat nem adtak ki, 3. lettek Somos Csabáék, akiket sajnos nem hallottam, pedig Vass Lajos Nocturne-jét a versenyen állítólag szuperül énekelték. A város fantasztikus, a szervezés borzasztó volt. Azért mi jól éreztük magunkat, mert a Vox-ban mindig nagyon jól érzi magát az ember!:)
Véget ért a Pécsi Kamarakórusverseny. A vegyeskari kategóriában első lett a debreceni Vox Antiqua Kamarakórus Kiss Csaba vezényletével - érdemes figyelni ránk, a tavalyi Bartók Versenyt szintén megnyertük:) -, 2- díjat nem adtak ki, 3. lettek Somos Csabáék, akiket sajnos nem hallottam, pedig Vass Lajos Nocturne-jét a versenyen állítólag szuperül énekelték. A város fantasztikus, a szervezés borzasztó volt. Azért mi jól éreztük magunkat, mert a Vox-ban mindig nagyon jól érzi magát az ember!:)
48 agyament 2003-04-30 16:19:29
Egészen jó eredményeket értek el a magyar kórusok! Le a kalappal. Az általános színvonal milyen volt, egyébként?
Egészen jó eredményeket értek el a magyar kórusok! Le a kalappal. Az általános színvonal milyen volt, egyébként?
47 daunerni 2003-04-30 16:04:56
Tokyo Ladies Consort \"Sayaka\", Ko Matsushita, Japan - lett a győztes. az egyéb díjazottakat meg lehet nézni az alábbi címen: [url]http://www.musica-mundi.com;http://www.musica-mundi.com[/url]
Tokyo Ladies Consort \"Sayaka\", Ko Matsushita, Japan - lett a győztes. az egyéb díjazottakat meg lehet nézni az alábbi címen: [url]http://www.musica-mundi.com;http://www.musica-mundi.com[/url]
46 agyament 2003-04-30 15:32:18
A Bartók kórusversenyről csak annyit, hogy már tavaly is sem volt az igazi, alig lézengtek kórusok, és egyik sem volt az a kimondottan \"nagyágyú\". Bár az érdeklődésre nem is volt olyan nagy panasz, mint korábban. Én nem venném komolyan, hogy 20-30 kórus eljön, amikor tavaly is csak 13-at bírtak összeterelni. Az, hogy változik-e valami azzal, hogy nem PE a művészeti vezető, nem tudom, majd kiderül. (De remélem!)
A Bartók kórusversenyről csak annyit, hogy már tavaly is sem volt az igazi, alig lézengtek kórusok, és egyik sem volt az a kimondottan \"nagyágyú\". Bár az érdeklődésre nem is volt olyan nagy panasz, mint korábban. Én nem venném komolyan, hogy 20-30 kórus eljön, amikor tavaly is csak 13-at bírtak összeterelni. Az, hogy változik-e valami azzal, hogy nem PE a művészeti vezető, nem tudom, majd kiderül. (De remélem!)
45 sphynx 2003-04-30 14:32:56
Joshua! Te melyik lemezeiket tartod jónak? Biztos jobban ismered őket, mint az átlag...
Joshua! Te melyik lemezeiket tartod jónak? Biztos jobban ismered őket, mint az átlag...
44 yeti 2003-04-30 14:24:42
Egyébként mi lett a kórusverseny eredménye? Közzé lett téve? Volt bármi értelme? (A pénzen kívül.)
Egyébként mi lett a kórusverseny eredménye? Közzé lett téve? Volt bármi értelme? (A pénzen kívül.)
43 Joshua 2003-04-17 16:39:57
Én énekeltem a Scola Hungaricában.Csak ajánlani tudom mindenkinek.Dobszay L. és Szendrei J. nagyszeru tanárok. Ha valaki egyszer bekerül annak nagy élménybe lehet része.Nagyon családias, ám a színvonal nagyon magas. End.
Én énekeltem a Scola Hungaricában.Csak ajánlani tudom mindenkinek.Dobszay L. és Szendrei J. nagyszeru tanárok. Ha valaki egyszer bekerül annak nagy élménybe lehet része.Nagyon családias, ám a színvonal nagyon magas. End.
42 karnagy 2003-04-17 13:29:41
Kedves Búbánat, irigyellek, hogy János-passiót énekeltek a közeljövőben. A Bach-passiók megszólaltatása talán a legszebb karfeladat a világon. Remélem, mindnyájan katartikus élménnyel gazdagodtok a koncert után. Sok sikert kívánok!
Kedves Búbánat, irigyellek, hogy János-passiót énekeltek a közeljövőben. A Bach-passiók megszólaltatása talán a legszebb karfeladat a világon. Remélem, mindnyájan katartikus élménnyel gazdagodtok a koncert után. Sok sikert kívánok!
41 Búbánat 2003-04-17 10:19:17
A mai METRO újságban figyeltem fel egy hírre, idézem:? A jövő évtől megújul a több mint 40véves hagyományokra visszatekintő debreceni Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny – jelentette be Turi Gábor, a város kultirális ügyekért felelős alpolgármestere. 2004-re hat kategóriában – gyermekkar, leánykar, vegyes kar, kamarakórus, énekegyüttes – hirdették meg a kórusversenyt, amelyre 20-30 együttest várnak majd a világ minden részéből.”
A mai METRO újságban figyeltem fel egy hírre, idézem:? A jövő évtől megújul a több mint 40véves hagyományokra visszatekintő debreceni Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny – jelentette be Turi Gábor, a város kultirális ügyekért felelős alpolgármestere. 2004-re hat kategóriában – gyermekkar, leánykar, vegyes kar, kamarakórus, énekegyüttes – hirdették meg a kórusversenyt, amelyre 20-30 együttest várnak majd a világ minden részéből.”
40 Búbánat 2003-04-17 10:14:37
Az én kórusom nem vett részt a versenyben. Mi nem vagyunk az a versenyezgető típus. Mi csendben végezzük hétről hétre a ránk bízott feladatokat. A gregoriántól a XX.. század közepéig terjedő időszakából sokféle stílus és irányzat remekműveit igyekszünk megszólaltatni, nemcsak a közönség, hanem a magunk számára is nagy odaadással és örömmel. És a szívós, türelmes, olykor megfeszített próbasorozat, a munka megtermi gyümölcsét. És jó lelkiismerettel nyugtázzuk az nap, amikor túl vagyunk a dolgon. Nekünk ez nem fáradság, nem teher. Felemelő érzés, hogy a zeneirodalomnak ebben az ágában alkotott kisebb-nagyobb remekművek egész sorát elénekelhetem társaimmal együtt. A kötelesség és a szórakozás, mondhatnám hobbinak is egymástól szét nem választható esetünkben. Olyan kórusműveket mutatunk be (a capella, orgonás, zenekaros), amelyek mondhatnám már a vérünkké váltak az eltelt évtizedek alatt: (pld. Palestrina, Bach, Handel, Hayden, Mozart, Beethoven, Schubert, Liszt, Bartók, Kodály, Lisznyai, Bárdos, Farkas, Harmat, Lajta alkotásait). Alkalmanként, nagyobb ünnepeken minden különösebb hírverés nélkül elénekeljük az említett szerzők nagyobb lélegzetű darabjait is zenekarral, szólistákkal (passiók, H-moll mise, Messiás, Christus oratórium, a koronázási misék, missa brevisek stb. ) amelyek kétségtelenül nagyobb felkészültséget, még több próbát igényelnek. Most éppen Bach János passiója van soron. Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy nem pártolom a kórusversenyeket-, mozgalmat. Aki úgy érzi, hogy neki versenyszerűen is megmérettetnie kell magát, bizonyítania ország-világ előtt, ám tegye. Lelkesen drukkolok, hogy egyre több és több jó kórusa legyen az országnak, akik nem csak itthon, hanem nemzetközi mércével is rangot szerezhet. A vesztesekkel mindig együtt érzek.
Az én kórusom nem vett részt a versenyben. Mi nem vagyunk az a versenyezgető típus. Mi csendben végezzük hétről hétre a ránk bízott feladatokat. A gregoriántól a XX.. század közepéig terjedő időszakából sokféle stílus és irányzat remekműveit igyekszünk megszólaltatni, nemcsak a közönség, hanem a magunk számára is nagy odaadással és örömmel. És a szívós, türelmes, olykor megfeszített próbasorozat, a munka megtermi gyümölcsét. És jó lelkiismerettel nyugtázzuk az nap, amikor túl vagyunk a dolgon. Nekünk ez nem fáradság, nem teher. Felemelő érzés, hogy a zeneirodalomnak ebben az ágában alkotott kisebb-nagyobb remekművek egész sorát elénekelhetem társaimmal együtt. A kötelesség és a szórakozás, mondhatnám hobbinak is egymástól szét nem választható esetünkben. Olyan kórusműveket mutatunk be (a capella, orgonás, zenekaros), amelyek mondhatnám már a vérünkké váltak az eltelt évtizedek alatt: (pld. Palestrina, Bach, Handel, Hayden, Mozart, Beethoven, Schubert, Liszt, Bartók, Kodály, Lisznyai, Bárdos, Farkas, Harmat, Lajta alkotásait). Alkalmanként, nagyobb ünnepeken minden különösebb hírverés nélkül elénekeljük az említett szerzők nagyobb lélegzetű darabjait is zenekarral, szólistákkal (passiók, H-moll mise, Messiás, Christus oratórium, a koronázási misék, missa brevisek stb. ) amelyek kétségtelenül nagyobb felkészültséget, még több próbát igényelnek. Most éppen Bach János passiója van soron. Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy nem pártolom a kórusversenyeket-, mozgalmat. Aki úgy érzi, hogy neki versenyszerűen is megmérettetnie kell magát, bizonyítania ország-világ előtt, ám tegye. Lelkesen drukkolok, hogy egyre több és több jó kórusa legyen az országnak, akik nem csak itthon, hanem nemzetközi mércével is rangot szerezhet. A vesztesekkel mindig együtt érzek.
39 djm 2003-04-17 10:04:34
Sajnos nem jutottam el az eredményhirdetésre, nem tudja véletlenül valaki, hogy kik lettek a díjazottak?
Sajnos nem jutottam el az eredményhirdetésre, nem tudja véletlenül valaki, hogy kik lettek a díjazottak?
38 karnagy 2003-04-17 09:04:22
Kedves Eszter, egyetértek Veled. Örömteli, hogy vannak még Hozzád/hozzátok hasonló gondolkodású és mentalitású fiatalok. És persze olyan remek karnagy-tanárok, mint Csík Miklós Tanár Úr. Egyébiránt kórusotok egész műsorát kiemelhettem volna, de valami miatt ez a kantáta-tétel (őszinteségével, letisztultságával és stílusos megszólalásával) nagyon megragadott.
Kedves Eszter, egyetértek Veled. Örömteli, hogy vannak még Hozzád/hozzátok hasonló gondolkodású és mentalitású fiatalok. És persze olyan remek karnagy-tanárok, mint Csík Miklós Tanár Úr. Egyébiránt kórusotok egész műsorát kiemelhettem volna, de valami miatt ez a kantáta-tétel (őszinteségével, letisztultságával és stílusos megszólalásával) nagyon megragadott.
37 Kuszenda Eszter, 17 2003-04-16 20:52:00
Köszönjük szépen a dicséretet /Csík Miklós leánykaránk egy tagja/. Egyetértek Zsófival abban, hogy a zene és az éneklés boldogítja az előadót és a közönséget is. Sajnos az utóbbi pár évben pénzhiány vagy érdeklődés hiányában rengeteg iskolában megszűnt a zene oktatás. Ezúton kérek mindenkit, főleg a szülőket, hogy ha gyermekük iskolájában is ez a veszély üti fel a fejét, ne engedjék! Harcoljanak, különben a gyerekek a pokémon és a valóság show-k \"kultúrájában\" felnőve elbutulnak és sok olyan dologról maradnak le, amik meghatározóak lesznek egész életük során, még ha nem is ezzel foglalkoznak majd, a későbbiekben. Ráadásul az sem utolsó szempont, hogy általában ezek a gerekek kiegyensúlyozottabbak, hiszen van egy közös érdeklődési körük, barátokat szereznek ahelyet, hogy folyamatosan lógnának és drogoznának. Szerintem, ha más nem is , hát ez megfontolandó.,
Köszönjük szépen a dicséretet /Csík Miklós leánykaránk egy tagja/. Egyetértek Zsófival abban, hogy a zene és az éneklés boldogítja az előadót és a közönséget is. Sajnos az utóbbi pár évben pénzhiány vagy érdeklődés hiányában rengeteg iskolában megszűnt a zene oktatás. Ezúton kérek mindenkit, főleg a szülőket, hogy ha gyermekük iskolájában is ez a veszély üti fel a fejét, ne engedjék! Harcoljanak, különben a gyerekek a pokémon és a valóság show-k \"kultúrájában\" felnőve elbutulnak és sok olyan dologról maradnak le, amik meghatározóak lesznek egész életük során, még ha nem is ezzel foglalkoznak majd, a későbbiekben. Ráadásul az sem utolsó szempont, hogy általában ezek a gerekek kiegyensúlyozottabbak, hiszen van egy közös érdeklődési körük, barátokat szereznek ahelyet, hogy folyamatosan lógnának és drogoznának. Szerintem, ha más nem is , hát ez megfontolandó.,
36 karnagy 2003-04-16 18:04:31
Félreértés ne essék: semmi problémám nincs azzal, hogy valaki \"sikerdarabot\" hoz vagy olyan látszólag egyszerű művet szólaltat meg versenyen, mint Morley Now is month of Mayingje. Sőt: inkább könnyebb műveket énekeljen szebben egy-egy kórus, mint bonyolultabbat botrányosan (mint tette azt tegnap egy lelkes nőikar Kocsár Salve Reginájával). De. Elgondolkodtató, hogy a karnagyok jó része mennyire lusta ahhoz, hogy kicsit a kottatárak mélyére nézzen. Jellemző, hogy minden versenyen minimum 3-szor hangzik el Bruckner Locus iste című műve, az előbb említett Morley-madrigál vagy a Zsoldos szerenád. Miért nem lehet néha mást elénekelni? Miért henye sok kolléga régi-új műveket felkutatni? Zavart az is, hogy a legtöbb kórus elképesztő egysíkúan adott elő reneszánsz motettát és kortárs darabokat. Mintha nem lenne Palestrina és Kocsár között majdnem fél évezred. De hogy jót is írjak: Köszönet Csík Miklósnak és leánykarának a szép Bach-tételért, az esztergomi Monteverdi Kórusnak a döbbenetes erejű Karai-motetta kiváló megszólaltatásáért (De profundis), a lett vegyeskar szép Popule meus-tolmácsolásáért. És nem tudom megmondani miért, de nagyon-nagyon szimpatikus volt a kanadai leánykar.
Félreértés ne essék: semmi problémám nincs azzal, hogy valaki \"sikerdarabot\" hoz vagy olyan látszólag egyszerű művet szólaltat meg versenyen, mint Morley Now is month of Mayingje. Sőt: inkább könnyebb műveket énekeljen szebben egy-egy kórus, mint bonyolultabbat botrányosan (mint tette azt tegnap egy lelkes nőikar Kocsár Salve Reginájával). De. Elgondolkodtató, hogy a karnagyok jó része mennyire lusta ahhoz, hogy kicsit a kottatárak mélyére nézzen. Jellemző, hogy minden versenyen minimum 3-szor hangzik el Bruckner Locus iste című műve, az előbb említett Morley-madrigál vagy a Zsoldos szerenád. Miért nem lehet néha mást elénekelni? Miért henye sok kolléga régi-új műveket felkutatni? Zavart az is, hogy a legtöbb kórus elképesztő egysíkúan adott elő reneszánsz motettát és kortárs darabokat. Mintha nem lenne Palestrina és Kocsár között majdnem fél évezred. De hogy jót is írjak: Köszönet Csík Miklósnak és leánykarának a szép Bach-tételért, az esztergomi Monteverdi Kórusnak a döbbenetes erejű Karai-motetta kiváló megszólaltatásáért (De profundis), a lett vegyeskar szép Popule meus-tolmácsolásáért. És nem tudom megmondani miért, de nagyon-nagyon szimpatikus volt a kanadai leánykar.
35 Zsófi 2003-04-16 15:26:03
Én ált.isk. koromtól kezdve kórusban énekeltem,és a legszebb emlékeim közé tartoznak a kórusban töltött évek.Jó közösség,nagyszerű dalok.A főiskolai kórust viszont utáltam.Ének szakon tanultam és kötelező volt a kórusba járni.A legtöbb mű,amit énekeltünk,unalmas volt és nehéz.Azt is elfogadom,hogy egy kórusversenyre nem a leggagyibb művekkel kell odamenni,de valahol azért is van egy énekkar,hogy jól érezzék magukat a tagok és szívből tudjanak énekelni.Szerintem ez az igazán fontos.A gimis énekkarral mindig arattunk(ha mást nem is,közönségsikert biztos),mert mindenki szívből énekelt.Ritka volt pl.,hogy valaki hiányzott próbáról,mert nem volt kedve énekkarra jönni.Szerintem is fontos,hogy akinek lehetősége van,járjon bármilyen kórusba énekelni.Kevés ennél jobb dolog van a világon.
Én ált.isk. koromtól kezdve kórusban énekeltem,és a legszebb emlékeim közé tartoznak a kórusban töltött évek.Jó közösség,nagyszerű dalok.A főiskolai kórust viszont utáltam.Ének szakon tanultam és kötelező volt a kórusba járni.A legtöbb mű,amit énekeltünk,unalmas volt és nehéz.Azt is elfogadom,hogy egy kórusversenyre nem a leggagyibb művekkel kell odamenni,de valahol azért is van egy énekkar,hogy jól érezzék magukat a tagok és szívből tudjanak énekelni.Szerintem ez az igazán fontos.A gimis énekkarral mindig arattunk(ha mást nem is,közönségsikert biztos),mert mindenki szívből énekelt.Ritka volt pl.,hogy valaki hiányzott próbáról,mert nem volt kedve énekkarra jönni.Szerintem is fontos,hogy akinek lehetősége van,járjon bármilyen kórusba énekelni.Kevés ennél jobb dolog van a világon.
34 karnagy 2003-04-16 07:28:20
Nos, tegnap 17 kórust meghallgattam. Két teljes kategóriát végigültem (ifjúsági egyneműkarok, vegyeskarok), és a legtöbb együttes kiábrándító volt. Egy-egy szép pillanat azért akadt, de úgy gondolom, ez egy nemzetközi versenyen nagyon kevés. Még valami. A vegyeskarok kötelező műve Bárdos Popule meus-motettája volt. A rendezőknek talán arra is gondolniuk kellene, hogy ezt a kb. 6 perces, nehezen befogadható (persze gyönyörűséges) művet a közönségnek is végig kell hallgatnia nyolcszor - és bizony nem könnyű. Mellesleg nem sok interpretációs különbség volt az egyes karnagyok elképzelése között. Szomorú, hogy az induló nyolc vegyeskar egyike sem tudta katartikus erővel megszólaltatni a Bárdos-művet, ugyanakkor kínosan rossz sem volt, szerencsére... A szervezésről rengeteg dolgot leírtatok már, annyit hozzátennék, hogy a zászlók undorítóan gyűröttek voltak, nekem nem esne jól a nemzeti trikolórt így látni bárhol a világon.
Nos, tegnap 17 kórust meghallgattam. Két teljes kategóriát végigültem (ifjúsági egyneműkarok, vegyeskarok), és a legtöbb együttes kiábrándító volt. Egy-egy szép pillanat azért akadt, de úgy gondolom, ez egy nemzetközi versenyen nagyon kevés. Még valami. A vegyeskarok kötelező műve Bárdos Popule meus-motettája volt. A rendezőknek talán arra is gondolniuk kellene, hogy ezt a kb. 6 perces, nehezen befogadható (persze gyönyörűséges) művet a közönségnek is végig kell hallgatnia nyolcszor - és bizony nem könnyű. Mellesleg nem sok interpretációs különbség volt az egyes karnagyok elképzelése között. Szomorú, hogy az induló nyolc vegyeskar egyike sem tudta katartikus erővel megszólaltatni a Bárdos-művet, ugyanakkor kínosan rossz sem volt, szerencsére... A szervezésről rengeteg dolgot leírtatok már, annyit hozzátennék, hogy a zászlók undorítóan gyűröttek voltak, nekem nem esne jól a nemzeti trikolórt így látni bárhol a világon.
33 djm 2003-04-15 10:08:48
Hatalmas intuícióval a Vigadó honlapján kerestem a kórusverseny programját, hátha ők tudják, mi zajlik a házban. De nem.
Hatalmas intuícióval a Vigadó honlapján kerestem a kórusverseny programját, hátha ők tudják, mi zajlik a házban. De nem.
32 énektanár 2003-04-15 09:53:14
Szeretném megjegyezni,hogy a szakma sincsen jelen,ha nem osztják be véletlenül kísérőtanárnak a kórusban éneklő gyerekek mellé...Kérdés persze,az énektanárok körét \"szakmának\" tekintjük-e. Jöhetnének például kőfaragók és balettáncosok is....
Szeretném megjegyezni,hogy a szakma sincsen jelen,ha nem osztják be véletlenül kísérőtanárnak a kórusban éneklő gyerekek mellé...Kérdés persze,az énektanárok körét \"szakmának\" tekintjük-e. Jöhetnének például kőfaragók és balettáncosok is....
31 karnagy 2003-04-15 09:20:03
Sajnos a tegnapi versenynapra gyökérkezelés miatt nem tudtam eljutni :((, ma már ott leszek a Vigadóban. Sokfelé jártam fesztiválokon, versenyeken, elszomorító, hogy a budapesti rendezvényeken (Kodály Zoltán Magyar Kórusverseny, Budapesti Nemzetközi Kórusverseny) 50-100 néző előtt énekelnek a kórusok. Ez a \"zsűrinek éneklés\" ráadásul a művészi teljesítményre is rányomhatja a bélyegét: egy-egy amatőr együttest ugyanis leginkább a zsúfolt nézőtér (és a közönség empátiája) doppingol.
Sajnos a tegnapi versenynapra gyökérkezelés miatt nem tudtam eljutni :((, ma már ott leszek a Vigadóban. Sokfelé jártam fesztiválokon, versenyeken, elszomorító, hogy a budapesti rendezvényeken (Kodály Zoltán Magyar Kórusverseny, Budapesti Nemzetközi Kórusverseny) 50-100 néző előtt énekelnek a kórusok. Ez a \"zsűrinek éneklés\" ráadásul a művészi teljesítményre is rányomhatja a bélyegét: egy-egy amatőr együttest ugyanis leginkább a zsúfolt nézőtér (és a közönség empátiája) doppingol.
30 daunerni 2003-04-15 08:29:20
Nyilván nem ezen fognak meggazdagodni. Nem hiszem hogy belépődíjból - ha van egyáltalán - fedezni lehetne a költségek akár töredékét. De ha közönség nem kell a sikeres lebonyolításhoz, mert elég a szakma jelenléte, akkor közönség nem is lesz. Mert zavar, mert kérdez, mert tapsol, mert csak.
Nyilván nem ezen fognak meggazdagodni. Nem hiszem hogy belépődíjból - ha van egyáltalán - fedezni lehetne a költségek akár töredékét. De ha közönség nem kell a sikeres lebonyolításhoz, mert elég a szakma jelenléte, akkor közönség nem is lesz. Mert zavar, mert kérdez, mert tapsol, mert csak.
29 yeti 2003-04-15 07:01:56
Na, most siekrült elolvasni a kórusfesztiválos cikket. Szerk.Urak! Állami támogatások vannak, rendezvény-propagálás nincs? Ha jól értem, arról van szó, hogy fel lett véve nagy pénz, amit valahogyan költségelni kell? Mert akkor mi itt a probléma? A résztvevők jól eltobzódnak saját magukban, örülnek a sikernek (úgysem mennek vele semmire), a szervező feszíthet, hogy menyire szolgálja a kultúrát, reklámozni fölösleges (vinné is a pénzt), lé a zsebben.
Na, most siekrült elolvasni a kórusfesztiválos cikket. Szerk.Urak! Állami támogatások vannak, rendezvény-propagálás nincs? Ha jól értem, arról van szó, hogy fel lett véve nagy pénz, amit valahogyan költségelni kell? Mert akkor mi itt a probléma? A résztvevők jól eltobzódnak saját magukban, örülnek a sikernek (úgysem mennek vele semmire), a szervező feszíthet, hogy menyire szolgálja a kultúrát, reklámozni fölösleges (vinné is a pénzt), lé a zsebben.
28 Búbánat 2003-02-19 11:18:16
Aztán nagyon szeretem a már nem az oroszlánkörmökkel jellemezhető Stabat Matert és a Petit Messe Solennellet Rossinitől, a Te Deumot Brucknertől és Kodálytól. De most fedeztem fel magamnak Donizetti Requiemjét is, amelyet Bellini halála emlékének komponált a jóbarát, és még ugyanabban az évben, 1835-ben bemutatásra került. Érdekes, ezek csupa egyházi művek. Pedig vannak „világi” szép kórusművek is jócskán, amit szeretek, pld. oratóriumok között Haydn Évszakokját. És ott van a számtalan opera és operett, legtöbbje gyönyörű kórustételeket is tartalmaz. Tehát, aki kedveli ezt a műfajt, csak győzzön válogatni ebből a hatalmas kincsből is. Mindig talál benne valami kedvére valót. De számomra valamennyi között a legszebb Erkel csodálatos Himnusza. Ennél magasztosabbat én még nem hallottam.
Aztán nagyon szeretem a már nem az oroszlánkörmökkel jellemezhető Stabat Matert és a Petit Messe Solennellet Rossinitől, a Te Deumot Brucknertől és Kodálytól. De most fedeztem fel magamnak Donizetti Requiemjét is, amelyet Bellini halála emlékének komponált a jóbarát, és még ugyanabban az évben, 1835-ben bemutatásra került. Érdekes, ezek csupa egyházi művek. Pedig vannak „világi” szép kórusművek is jócskán, amit szeretek, pld. oratóriumok között Haydn Évszakokját. És ott van a számtalan opera és operett, legtöbbje gyönyörű kórustételeket is tartalmaz. Tehát, aki kedveli ezt a műfajt, csak győzzön válogatni ebből a hatalmas kincsből is. Mindig talál benne valami kedvére valót. De számomra valamennyi között a legszebb Erkel csodálatos Himnusza. Ennél magasztosabbat én még nem hallottam.
27 karnagy 2003-02-17 08:23:48
Kedves Búbánat, \"munkaköri kötelességem\" a nyitottság, éppen ezért a tavalyi MR-oratóriumsorozatból pont az említett Gounod-koncertet vártam a legnagyobb érdeklődéssel, és csalódnom kellett. Nem az előadásban, hanem a műben. Szerintem nem remekmű. Hatásos kompozíció, de végtelenül dagályos és már-már elviselhetetlenül patetikus. Ez persze nem baj, számos olyan zenemű van, amit én nem tartok remekműnek, mégis szeretem őket - ilyen pl. Puccini Messa di Gloriája. Szellemes, klassz diplomamunka, melyben a fiatal zeneszerző megmutatja oroszlánkörmeit. Ennyi.
Kedves Búbánat, \"munkaköri kötelességem\" a nyitottság, éppen ezért a tavalyi MR-oratóriumsorozatból pont az említett Gounod-koncertet vártam a legnagyobb érdeklődéssel, és csalódnom kellett. Nem az előadásban, hanem a műben. Szerintem nem remekmű. Hatásos kompozíció, de végtelenül dagályos és már-már elviselhetetlenül patetikus. Ez persze nem baj, számos olyan zenemű van, amit én nem tartok remekműnek, mégis szeretem őket - ilyen pl. Puccini Messa di Gloriája. Szellemes, klassz diplomamunka, melyben a fiatal zeneszerző megmutatja oroszlánkörmeit. Ennyi.
26 Búbánat 2003-02-11 18:00:48
Kedves Karnagy, előre bocsátva, hogy az általad emlegetett szerzőket és műveiket Hozzád hasonlóan nagyon szeretem és ugyancsak a kedvenceim közé tartoznak, de szerintem nem szabad lebecsülni azt sem, amit még korábban nem hallottunk, nem ismertünk. Az pedig, hogy a zenei lexikonokból és más ismertető művekből is kimaradnak ezek a címek, még nem jelentik azt, hogy ezek rosszak, vagy arra is érdemtelenek, hogy velük foglalkozzunk, azokat elővegyük és bemutassuk. Másról van szó. Vannak skatulyák, vannak besorolások, vannak címkék. Ami ezekből valamiért kilóg, arról szinte tudomást sem veszünk, mintha nem is létezne. Pedig lehet hogy remekmű, csak mivel nem játsszák ilyen-olyan okokból, a zenetörténészek szűk körén kívül senki nem tud ezekről. Köztudott, hogy Mendelssohn ismertette meg saját korával Bach munkásságát. Mondhatnám ő fedezte fel nekünk az utókornak. Előtte azt sem tudták kis túlzással, hogy eszik-e vagy isszák. Szinte tökéletesen ismeretlen volt. Most utólag mindenki talán a legnagyobb zenei géniuszként emlegeti. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Gounod-t egy kalap alá veszem a nagy német óriással. Csak annyit állítok, hogy Gounod el van könyvelve a francia romantikus lírai, érzelmes operák zeneszerzőjének, tehát be van skatulyázva. Kevesen tudják róla, hogy élete nagy részét egyházi művek alkotásával töltötte. De mivel ő a Faust és a Rómeó és a Júlia szerzője, el lett könyvelve ilyennek. Pedig sok oratóriumot, misét, kantátát, kisebb- és nagyobb lélegzetű egyházi művet alkotott, amelyek többsége szinte teljesen elfeledett. Mostanában a Szent Cecília ünnepi miséje gyakrabban megszólal itt és ott. Hála a Magyar Rádiónak, hogy annak idején előkeresték Az élet és halál partitúráját, hívtak egy hozzáértő nagyszerű karmestert, ott voltak az intézmény nagyszerű együttesei és a meghívott szólisták, akik mind nem kis áldozatok árán megtanulták ezt a nagyszerű hatalmas művet. Az óriási siker egyébként nem az első volt az együttesnek e mű előadásából, mert előtte pár évvel Németországban is bemutatták, hasonlóan emlékezetes, szép nagy megérdemelt elismeréssel. A rádió mindkét koncertet közvetítette, s mindkettőt felvettem kazettára. Én a magam részéről továbbra is várom elsősorban a romantika világából az ilyen méltatlanul ritkán játszott műveknek a leporolását és gyakrabban műsorra tűzését. A kórusban belülről pedig, megismétlem, csak egy csoda, egy ilyen hatalmas műben kis fogaskerékként is közreműködni. Felejthetetlen élmény mindenki számára. A visszajelzéseim is ezeket a benyomásokat erősítik meg bennem. És, természetesen, továbbra is élvezem énekelni vagy hallgatni ezeket a csodálatos romantikus alkotásokat, legyen az Mendelssohn, Schumann, Brahms, Liszt, Dvorak, Verdi stb. oratorikus műveiről is szó... Különben pedig ízlések és pofonok, már csak ilyenek vagyunk. És ez végül is nem baj. Az a szép és jó, hogy ilyen gazdag a zeneirodalom, mindenki megtalálja benne a kedvére valót.
Kedves Karnagy, előre bocsátva, hogy az általad emlegetett szerzőket és műveiket Hozzád hasonlóan nagyon szeretem és ugyancsak a kedvenceim közé tartoznak, de szerintem nem szabad lebecsülni azt sem, amit még korábban nem hallottunk, nem ismertünk. Az pedig, hogy a zenei lexikonokból és más ismertető művekből is kimaradnak ezek a címek, még nem jelentik azt, hogy ezek rosszak, vagy arra is érdemtelenek, hogy velük foglalkozzunk, azokat elővegyük és bemutassuk. Másról van szó. Vannak skatulyák, vannak besorolások, vannak címkék. Ami ezekből valamiért kilóg, arról szinte tudomást sem veszünk, mintha nem is létezne. Pedig lehet hogy remekmű, csak mivel nem játsszák ilyen-olyan okokból, a zenetörténészek szűk körén kívül senki nem tud ezekről. Köztudott, hogy Mendelssohn ismertette meg saját korával Bach munkásságát. Mondhatnám ő fedezte fel nekünk az utókornak. Előtte azt sem tudták kis túlzással, hogy eszik-e vagy isszák. Szinte tökéletesen ismeretlen volt. Most utólag mindenki talán a legnagyobb zenei géniuszként emlegeti. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Gounod-t egy kalap alá veszem a nagy német óriással. Csak annyit állítok, hogy Gounod el van könyvelve a francia romantikus lírai, érzelmes operák zeneszerzőjének, tehát be van skatulyázva. Kevesen tudják róla, hogy élete nagy részét egyházi művek alkotásával töltötte. De mivel ő a Faust és a Rómeó és a Júlia szerzője, el lett könyvelve ilyennek. Pedig sok oratóriumot, misét, kantátát, kisebb- és nagyobb lélegzetű egyházi művet alkotott, amelyek többsége szinte teljesen elfeledett. Mostanában a Szent Cecília ünnepi miséje gyakrabban megszólal itt és ott. Hála a Magyar Rádiónak, hogy annak idején előkeresték Az élet és halál partitúráját, hívtak egy hozzáértő nagyszerű karmestert, ott voltak az intézmény nagyszerű együttesei és a meghívott szólisták, akik mind nem kis áldozatok árán megtanulták ezt a nagyszerű hatalmas művet. Az óriási siker egyébként nem az első volt az együttesnek e mű előadásából, mert előtte pár évvel Németországban is bemutatták, hasonlóan emlékezetes, szép nagy megérdemelt elismeréssel. A rádió mindkét koncertet közvetítette, s mindkettőt felvettem kazettára. Én a magam részéről továbbra is várom elsősorban a romantika világából az ilyen méltatlanul ritkán játszott műveknek a leporolását és gyakrabban műsorra tűzését. A kórusban belülről pedig, megismétlem, csak egy csoda, egy ilyen hatalmas műben kis fogaskerékként is közreműködni. Felejthetetlen élmény mindenki számára. A visszajelzéseim is ezeket a benyomásokat erősítik meg bennem. És, természetesen, továbbra is élvezem énekelni vagy hallgatni ezeket a csodálatos romantikus alkotásokat, legyen az Mendelssohn, Schumann, Brahms, Liszt, Dvorak, Verdi stb. oratorikus műveiről is szó... Különben pedig ízlések és pofonok, már csak ilyenek vagyunk. És ez végül is nem baj. Az a szép és jó, hogy ilyen gazdag a zeneirodalom, mindenki megtalálja benne a kedvére valót.
25 karnagy 2003-02-11 09:24:01
Mea culpa: Mendelssohn. :)
Mea culpa: Mendelssohn. :)
24 karnagy 2003-02-11 09:22:21
Búbánat utolsó mondatával tökéletesen egyetértek. A fent említett oratóriumot jómagam halálosan untam. Ráadásul bosszantott, hogy a második rész szövegét egyáltalán nem értettem, fordítást pedig nem mellékeltek. Ezen javítottak később, mert a bérletsorozat további előadásain ismertették a szövegeket, ha ez szükséges volt (pl. a Schütz-oratórium esetében). A zenekar és a Rádiókórus valóban fantasztikusan helyt állt, a szólisták azonban nem tetszettek. Jelzés értékű,hogy nem is emlékszem, kik voltak. Szóval, ha már romantikus oratórium-irodalomról van szó, sokkal inkább kedvelem Dvorák műveit (Requiem, Stabat mater, 149. zsoltár, Te Deum...), Verdi Requiemjét, Mendellsohn kompozícióit.
Búbánat utolsó mondatával tökéletesen egyetértek. A fent említett oratóriumot jómagam halálosan untam. Ráadásul bosszantott, hogy a második rész szövegét egyáltalán nem értettem, fordítást pedig nem mellékeltek. Ezen javítottak később, mert a bérletsorozat további előadásain ismertették a szövegeket, ha ez szükséges volt (pl. a Schütz-oratórium esetében). A zenekar és a Rádiókórus valóban fantasztikusan helyt állt, a szólisták azonban nem tetszettek. Jelzés értékű,hogy nem is emlékszem, kik voltak. Szóval, ha már romantikus oratórium-irodalomról van szó, sokkal inkább kedvelem Dvorák műveit (Requiem, Stabat mater, 149. zsoltár, Te Deum...), Verdi Requiemjét, Mendellsohn kompozícióit.
23 Búbánat 2003-01-24 10:54:12
Számomra a legutolsó óriási kórus élményem tavaly vagy tavalyelőtt volt, amikor a Zeneakadémián az MRT ének- és zenekara Marcello Viotti vezényletével bemutatták Gounod Élet és halál c. hatalmas oratórikus művét. Amit abban a kórus produkált (a zenekar és a szólisták is felnőttek a feladat súlyához) az számomra valami fantasztikus élményt jelentett. De egyöntetű lelkesedés fogadta a művet a közönség és a kritika részéről. A recenzest írók közül is csak egy-két kirívó valaki fanyalgott csupán, hogy minek kell ez nekünk. Óriási mű, a romantika egyik csúcsa, és csak szuperlatívuszokban lehet a megvalósításról nyilatkoznom. Még most is, utólag, ha visszagondolok rá, elfog a borzongás; a szépség és fennköltség ilyen magasztos csodája egyszeri és megismételhetetlen. Persze, ilyeneket tapasztalni, sok-sok más szerző sok-sok alkotását hallva is átélhetünk, és ezekről jól esik beszélni mindannyiunknak. Most hirtelen ez ugrott be. A Rádió kórusából az egyik kórustag utóbb az én kórusomban egyszer szólót énekelt. Amikor rákérdeztem, hogy személy szerint neki milyen érzés volt ebben a csodálatos műben énekelni. Elmondta, amit én is hiszek, hogy egész más egy kívülálló hallgatónak gyönyörködni valamiben, mint ugyanazt belülről „csinálni”. Óriási feszültség van az előadóban, ő maga nem gyönyörködhet a saját hangjában, a kísérő zenekar és a többi szólam szépségében. Mindenki azzal van elfoglalva, csak arra koncentrál, hogy a próbák folyamán sokszor begyakorolt hangok, ritmusok, belépések a legtökéletesebben, a karmester elvárásainak, beintéseinek megfelelően, kottahűen megvalósuljon. És még hozzá kell adni valami pluszt is. Hogy az mi legyen, azt nehéz megfogalmazni. De a régi jelszó itt is érvényesül: egy mindenkiért, mindenki egyért! Ugyanakkor, az egész együttes együtt lélegezik, együtt cselekszik; egy jófajta közösségi érzés, egészséges drukk és önbizalom feszül bennük.És amikor az egésznek vége, hihetetlen belső nyugalom, öröm van bennük. Hibák előfordulhatnak, végül is nem gépek ők. De az a tudat, hogy valami nagyot hoztak létre, a zeneszerző műhelyéből egy ritkán hallható opust, és látni a forró sikert, a vastapsot, az önfeledten tomboló közönséget; mindegy, hogy az nekik szól-e, kórusnak, zenekarnak, karmesternek, a szólistáknak, vagy az egész produkciónak, netán a komponista géniusz szellemének. Ez a fiatal kórustag ugyanazt mondta el nekem, amit én kívülről átéltem, de amit ő belülről is végig élt a három óra alatt. Megállapítottuk, hogy a zene közös nyelv, közös kincsünk, amire vigyáznunk kell, oda kell rá figyelnünk, és a legfőbb: szeretni kell! Aki ráadásul művelni is tudja, mert érdekli, ez élteti az is csak egy plusz. Mindenki megérti egymást a zenén keresztül , aki csak egy kicsit is ki tudja vonni magát a hétköznapi szürkeségből, posványból, amit napjainkban látunk-hallunk, átélünk a civil életünk során. Megismétlem, akinek módjában áll, menjen el énekelni egy kórusba, és/vagy tanuljon énekelni, zenélni. Egész más ember lesz belőle.
Számomra a legutolsó óriási kórus élményem tavaly vagy tavalyelőtt volt, amikor a Zeneakadémián az MRT ének- és zenekara Marcello Viotti vezényletével bemutatták Gounod Élet és halál c. hatalmas oratórikus művét. Amit abban a kórus produkált (a zenekar és a szólisták is felnőttek a feladat súlyához) az számomra valami fantasztikus élményt jelentett. De egyöntetű lelkesedés fogadta a művet a közönség és a kritika részéről. A recenzest írók közül is csak egy-két kirívó valaki fanyalgott csupán, hogy minek kell ez nekünk. Óriási mű, a romantika egyik csúcsa, és csak szuperlatívuszokban lehet a megvalósításról nyilatkoznom. Még most is, utólag, ha visszagondolok rá, elfog a borzongás; a szépség és fennköltség ilyen magasztos csodája egyszeri és megismételhetetlen. Persze, ilyeneket tapasztalni, sok-sok más szerző sok-sok alkotását hallva is átélhetünk, és ezekről jól esik beszélni mindannyiunknak. Most hirtelen ez ugrott be. A Rádió kórusából az egyik kórustag utóbb az én kórusomban egyszer szólót énekelt. Amikor rákérdeztem, hogy személy szerint neki milyen érzés volt ebben a csodálatos műben énekelni. Elmondta, amit én is hiszek, hogy egész más egy kívülálló hallgatónak gyönyörködni valamiben, mint ugyanazt belülről „csinálni”. Óriási feszültség van az előadóban, ő maga nem gyönyörködhet a saját hangjában, a kísérő zenekar és a többi szólam szépségében. Mindenki azzal van elfoglalva, csak arra koncentrál, hogy a próbák folyamán sokszor begyakorolt hangok, ritmusok, belépések a legtökéletesebben, a karmester elvárásainak, beintéseinek megfelelően, kottahűen megvalósuljon. És még hozzá kell adni valami pluszt is. Hogy az mi legyen, azt nehéz megfogalmazni. De a régi jelszó itt is érvényesül: egy mindenkiért, mindenki egyért! Ugyanakkor, az egész együttes együtt lélegezik, együtt cselekszik; egy jófajta közösségi érzés, egészséges drukk és önbizalom feszül bennük.És amikor az egésznek vége, hihetetlen belső nyugalom, öröm van bennük. Hibák előfordulhatnak, végül is nem gépek ők. De az a tudat, hogy valami nagyot hoztak létre, a zeneszerző műhelyéből egy ritkán hallható opust, és látni a forró sikert, a vastapsot, az önfeledten tomboló közönséget; mindegy, hogy az nekik szól-e, kórusnak, zenekarnak, karmesternek, a szólistáknak, vagy az egész produkciónak, netán a komponista géniusz szellemének. Ez a fiatal kórustag ugyanazt mondta el nekem, amit én kívülről átéltem, de amit ő belülről is végig élt a három óra alatt. Megállapítottuk, hogy a zene közös nyelv, közös kincsünk, amire vigyáznunk kell, oda kell rá figyelnünk, és a legfőbb: szeretni kell! Aki ráadásul művelni is tudja, mert érdekli, ez élteti az is csak egy plusz. Mindenki megérti egymást a zenén keresztül , aki csak egy kicsit is ki tudja vonni magát a hétköznapi szürkeségből, posványból, amit napjainkban látunk-hallunk, átélünk a civil életünk során. Megismétlem, akinek módjában áll, menjen el énekelni egy kórusba, és/vagy tanuljon énekelni, zenélni. Egész más ember lesz belőle.
22 gabor 2002-12-26 18:52:43
Aki hallotta dec. 14-én és 16-án a Kodály-emlékhangversenyeket, megnyugodhat: még nincs minden veszve. Remélem, recenzenseink beszámolnak majd az eseményekről
Aki hallotta dec. 14-én és 16-án a Kodály-emlékhangversenyeket, megnyugodhat: még nincs minden veszve. Remélem, recenzenseink beszámolnak majd az eseményekről
21 sajtkukac 2002-12-11 15:42:37
Kedves Búbánat! Utolsó mondatoddal egyetértek. Az előtte lévőkkel kevéssé. Ugyanis minden megítélés szubjektív. Legyen az akár amatőr, akár profi, akár zeneiskolában edzettek kórusáról szó. Mindenesetre a benyomásom az, - hogy a korábbi megyjegyzésekhez is kapcsolódjak - hogy manapság már ritkán lehet hallani igazi igényes és szívet melengető kórusmuzsikát. Hiszen minden valamire való kórus megengedhetné magának, hogy megtanulja a kottában leírtakat, s már ez is ritkán történik meg. A belső indíttatásról, azaz a művek hangulatáról még gyakrabban kell lemondanunk. Persze vannak különböző felfogások, egy műnek többféle értelmezése létezik, de ez már nemcsak hogy a koncerteken, de a műhelymunkában is mind ritkábban jön elő. Sem a karnagyoknak, sem a tagoknak nem érdeke ez. Pedig az amatőr alakulatoknak éppen ez a lényege: együtt valami (nem feltétlenül) újat, nagyot, lelket gyönyörködtetőt alkotni. Persze a saját szintükhöz méretezve. Ez az amit hiányolok, pedig elég gyakran résztvevője vagyok kóruskoncerteknek, persze próbáknak is. A profi kórusok pedig már szinte csak a kotta leénekléséből élnek, sztárolják magukat, miközben semmi értékelhetőt nem tesznek le az \"asztalra\".
Kedves Búbánat! Utolsó mondatoddal egyetértek. Az előtte lévőkkel kevéssé. Ugyanis minden megítélés szubjektív. Legyen az akár amatőr, akár profi, akár zeneiskolában edzettek kórusáról szó. Mindenesetre a benyomásom az, - hogy a korábbi megyjegyzésekhez is kapcsolódjak - hogy manapság már ritkán lehet hallani igazi igényes és szívet melengető kórusmuzsikát. Hiszen minden valamire való kórus megengedhetné magának, hogy megtanulja a kottában leírtakat, s már ez is ritkán történik meg. A belső indíttatásról, azaz a művek hangulatáról még gyakrabban kell lemondanunk. Persze vannak különböző felfogások, egy műnek többféle értelmezése létezik, de ez már nemcsak hogy a koncerteken, de a műhelymunkában is mind ritkábban jön elő. Sem a karnagyoknak, sem a tagoknak nem érdeke ez. Pedig az amatőr alakulatoknak éppen ez a lényege: együtt valami (nem feltétlenül) újat, nagyot, lelket gyönyörködtetőt alkotni. Persze a saját szintükhöz méretezve. Ez az amit hiányolok, pedig elég gyakran résztvevője vagyok kóruskoncerteknek, persze próbáknak is. A profi kórusok pedig már szinte csak a kotta leénekléséből élnek, sztárolják magukat, miközben semmi értékelhetőt nem tesznek le az \"asztalra\".
20 Búbánat 2002-12-09 15:09:15
Miért, ha valami valaki szerint botrányos volt, az csak egy szubjektív vélemény volt; és ha sokak szerint is botrányos volt, azok is szubjektíve így gondolják. És most könnyű úgy okoskodnunk, hogy ha nem csak én, hanem sokan mások is úgy érezték, hogy amit hallottak bűn rossz volt, akkor általánosítva azt mondhatjuk, hogy akik előadták minősíthetetlenek voltak. Most képzeljük bele a helyzetünket az állítólag pocsékul éneklő kórus lelkivilágába. Lehet, hogy szerintük nagyon jó volt, amit csináltak. Máskor, másutt, sokszor, mindig sikert arattak vele. Tehát, az is lehet, hogy éppen Veszprémben gyűlt össze olyan szakavatott közönség, akiknek kisebb-nagyobb hányada, de lehet, hogy többsége fülében szörnyűség volt, amit hallottak. Attól az említett kórus még tiszta lelkiismerettel mehetett haza, azzal a saját hitük szerinti jóleső érzéssel, hogy amit sokszor begyakoroltak és sokszor sikerre vittek, ezúttal, itt, ezen a fesztiválon, más közönség jelenlétében is saját nívójukon előadtak. A fogadtatás más dolog. Még azt sem kell mondaniuk, hogy ezúttal rossz napot fogtak ki. Mindig hozzák a saját formájukat. Nem hinném, hogy legközelebb egy hasonló fellépés során másképpen formálnák azt, ami itt Veszprémben egyesek-többek szemében rossz volt. Nézőpont kérdése, és szubjektív érzések, hangulatok sorozata ez. És legyünk kicsit jobban empatikusak másokhoz. Persze, az is előfordulhat, valóban, hogy valami tényleg nem úgy sikerül, ahogy elterveztük. Számtalan oka lehet annak. Én nem voltam ott. Aki ott volt, annak szíve-joga, hogy szabadon véleményt formáljon és ezt megfelelő fórumokon, kifejtse. Csak engedtessék meg a bírálatunk tárgyát képező másik félnek is, hogy kifejtse a saját véleményét. És, mielőtt valakiről, valamiről kritikát hozunk le, próbáljunk előtte tájékozódni, informálódni és – ismétlem – a másik fél helyébe, helyzetébe képzelni magunkat. Eszmefuttatásomat befejezve a végére hagytam: mindettől függetlenül, lehet, hogy a korábban megszokotthoz képest tényleg sokkal gyengébben sikerült, rossz volt. Elismeri a hibát, nem keres másban kifogást, mentséget. És igaza van a kritikus bíráló sorainak is. Minden elképzelhető. De, azért szerintem, jó dolog kórusban énekelni. Még akkor is, ha valami nem úgy sikerült, ahogy elterveztük. És jó dolog közönségnek is lenni, még ha alkalmanként nem tetszik neki, amit lát - hall. A kórusba bekerülni nagyon könnyű, azt ott hagyni már jóval nehezebb!
Miért, ha valami valaki szerint botrányos volt, az csak egy szubjektív vélemény volt; és ha sokak szerint is botrányos volt, azok is szubjektíve így gondolják. És most könnyű úgy okoskodnunk, hogy ha nem csak én, hanem sokan mások is úgy érezték, hogy amit hallottak bűn rossz volt, akkor általánosítva azt mondhatjuk, hogy akik előadták minősíthetetlenek voltak. Most képzeljük bele a helyzetünket az állítólag pocsékul éneklő kórus lelkivilágába. Lehet, hogy szerintük nagyon jó volt, amit csináltak. Máskor, másutt, sokszor, mindig sikert arattak vele. Tehát, az is lehet, hogy éppen Veszprémben gyűlt össze olyan szakavatott közönség, akiknek kisebb-nagyobb hányada, de lehet, hogy többsége fülében szörnyűség volt, amit hallottak. Attól az említett kórus még tiszta lelkiismerettel mehetett haza, azzal a saját hitük szerinti jóleső érzéssel, hogy amit sokszor begyakoroltak és sokszor sikerre vittek, ezúttal, itt, ezen a fesztiválon, más közönség jelenlétében is saját nívójukon előadtak. A fogadtatás más dolog. Még azt sem kell mondaniuk, hogy ezúttal rossz napot fogtak ki. Mindig hozzák a saját formájukat. Nem hinném, hogy legközelebb egy hasonló fellépés során másképpen formálnák azt, ami itt Veszprémben egyesek-többek szemében rossz volt. Nézőpont kérdése, és szubjektív érzések, hangulatok sorozata ez. És legyünk kicsit jobban empatikusak másokhoz. Persze, az is előfordulhat, valóban, hogy valami tényleg nem úgy sikerül, ahogy elterveztük. Számtalan oka lehet annak. Én nem voltam ott. Aki ott volt, annak szíve-joga, hogy szabadon véleményt formáljon és ezt megfelelő fórumokon, kifejtse. Csak engedtessék meg a bírálatunk tárgyát képező másik félnek is, hogy kifejtse a saját véleményét. És, mielőtt valakiről, valamiről kritikát hozunk le, próbáljunk előtte tájékozódni, informálódni és – ismétlem – a másik fél helyébe, helyzetébe képzelni magunkat. Eszmefuttatásomat befejezve a végére hagytam: mindettől függetlenül, lehet, hogy a korábban megszokotthoz képest tényleg sokkal gyengébben sikerült, rossz volt. Elismeri a hibát, nem keres másban kifogást, mentséget. És igaza van a kritikus bíráló sorainak is. Minden elképzelhető. De, azért szerintem, jó dolog kórusban énekelni. Még akkor is, ha valami nem úgy sikerült, ahogy elterveztük. És jó dolog közönségnek is lenni, még ha alkalmanként nem tetszik neki, amit lát - hall. A kórusba bekerülni nagyon könnyű, azt ott hagyni már jóval nehezebb!
19 kisdiri 2002-11-30 09:30:50
Nem régen Veszprémben volt szerencsém meghallgatni a Zeneművészeti Szakközépiskolák kórusainak versenyét. Hölgyeim! Uraim! Botrányos volt!!! (Tisztelet a két kivételnek!) Akármelyik amatőr kórus messze leénekelné ezeket az évek óta zenét tanuló fiatalokat? Ez az igazi zeneoktatási probléma. Ilyenkor hol van az áldott Kodály-módszer? Ez lenne az eredmény? 8-10 éve zenét tanulók nyögdécselnek a legegyszerűbb darabokkal is. Komolyan megérne egy misét a kérdés.
Nem régen Veszprémben volt szerencsém meghallgatni a Zeneművészeti Szakközépiskolák kórusainak versenyét. Hölgyeim! Uraim! Botrányos volt!!! (Tisztelet a két kivételnek!) Akármelyik amatőr kórus messze leénekelné ezeket az évek óta zenét tanuló fiatalokat? Ez az igazi zeneoktatási probléma. Ilyenkor hol van az áldott Kodály-módszer? Ez lenne az eredmény? 8-10 éve zenét tanulók nyögdécselnek a legegyszerűbb darabokkal is. Komolyan megérne egy misét a kérdés.
18 karnagy 2002-11-20 12:23:58
Azért vannak jó Ligeti-darabok, pl. a Lux aeterna vagy a Weöres-versre komponált Magány, no meg a szintúgy Weöres soraira írt két tételes Éjszaka c. kompozíció. Mindegyik nehéz, de nagyon szép karfeladat.
Azért vannak jó Ligeti-darabok, pl. a Lux aeterna vagy a Weöres-versre komponált Magány, no meg a szintúgy Weöres soraira írt két tételes Éjszaka c. kompozíció. Mindegyik nehéz, de nagyon szép karfeladat.
17 Benno 2002-11-15 12:36:15
Ligeti versenyt kellene rendezni, akkor majd meglátjuk melyik korus tudja jobban énekelni azt hogy \"íiiii\" és \"vauvau\"...
Ligeti versenyt kellene rendezni, akkor majd meglátjuk melyik korus tudja jobban énekelni azt hogy \"íiiii\" és \"vauvau\"...
16 Bárdolatlan Lajos 2002-11-15 08:21:15
Kedves Búbánat, Én nem minősítettem senkit! A nyíregyháziak biztosan nagyon jók voltak, sőt szuperek, meg minden. Nem voltam ott, nem hallottam. Az ingyom-bingyom tálibert se szántam becsmérlőnek. Abban meg igazad van, hogy mindenki azt énekelje, amihez ért.
Kedves Búbánat, Én nem minősítettem senkit! A nyíregyháziak biztosan nagyon jók voltak, sőt szuperek, meg minden. Nem voltam ott, nem hallottam. Az ingyom-bingyom tálibert se szántam becsmérlőnek. Abban meg igazad van, hogy mindenki azt énekelje, amihez ért.
15 Homály Zoltán 2002-11-15 00:18:49
Kodály, Bartók, Bárdos, Farkas. Hát ez az. Meg kell védenem Lajost, illetve védje meg ő magát. De ez már nekem is sok, hogy egyetlen \"nemzetközi darabot\" nem tud senki stílusban énekelni, viszont irtó büszkék vagyunk arra, hogy a magyar moderneket milyen jól énekli még a Gyermekkórus is. És? Hottentotta népdalt/műdalt/feldolgozást is a hottentották énekelnek a legjobban. Nagy kunszt. Tényleg el kéne már érni, hogy valami más is hallgathatóan menjen.
Kodály, Bartók, Bárdos, Farkas. Hát ez az. Meg kell védenem Lajost, illetve védje meg ő magát. De ez már nekem is sok, hogy egyetlen \"nemzetközi darabot\" nem tud senki stílusban énekelni, viszont irtó büszkék vagyunk arra, hogy a magyar moderneket milyen jól énekli még a Gyermekkórus is. És? Hottentotta népdalt/műdalt/feldolgozást is a hottentották énekelnek a legjobban. Nagy kunszt. Tényleg el kéne már érni, hogy valami más is hallgathatóan menjen.
14 Búbánat 2002-11-14 16:19:16
Kedves Bárdolatlan Lajos! Szöveged alapján jogosan hívod magad bárdolatlannak. Hogy lehet egy kórust így minősíteni! Látatlanban. Véleményt akkor formálj valamiről,valakiről, ha szem -és fültanúja voltál annak. Különben is, ne várdd azt, hogy minden kórus egyformám otthon legyen minden zenei- stílusban,- korszakban. Az egyik ebben, a másik abban jó. Az egyik csak gregoriánt énekel, a másik csak barokkot, a harmadik csak preklasszikusokat, a negyedik csak bécsi klasszikusokat ad elő, van aki a romantikusokat, van aki a XX. századi, illetve a kortárs műveket részesíti előnyben. Ki-ki más -más zenei stílust, korszakot szeret, kedvel, érzi magáéhoz közel. Az egyik kórus csak ingyom-bingyomot énekel, de tökéllyel, a másik csak Bachot, a harmadik Palestrinát, megint más Lisztet vagy Schubertet, de ismerek kórust, aki csak magyarokat: Kodályt, Bartókot, Bárdost, Farkast... énekel mesterfokon. Van aki eredeti nyelven adja elő a műveket, van aki csak magyarul énekel. Attól még mindegyik lehet kitűnő a saját területén. Nem kell a másikat utánozni. Legyek én valamiben jó, amit csak én tudok nívósan előadni. Egyik kórus se legyen középszerű. Ritka az a kórus, elsősorban amatőrökre gondolok, akik egyforma magas szinten produkálnak mindenféle stílusban, minden korszakból. Aztán vannak csak egyházi énekeket éneklő templomi kórusok, amelyek hétről-hétre templomban énekelnek évtizedek óta, nyilván összeszokottan, minőséget produkálva. Vannak kórusok, amelyek rendszeresen zenekari -vagy orgona kísérettel, esetleg énekes vagy hangszeres szólistákkal kiegészülve mutatják be tudásukat. Megint mások csak á capella műfajban jeleskednek. Amit Te bírálsz, személy szerint lehet, hogy Neked nem tetszik, untat, vagy lenézed, mert csak magyar és nem egy angol kórus szintjén adja elő. Kérdem én, egy angol kórus milyen szinten, minőségben fog Kodályt, Bartókot, Bárdost, Farkast előadni? Legyünk azért büszkék a saját nemzeti sikereinkre, mégha izlésvilágunktól távol esik is az , amit énekelnek. Ismerjük el a másik műfaját, stílusát, színvonalát.Ismétlem, nem kell a másikat utánozni, hanem törekedjünk arra, hogy a saját előadásunk legyen minél professzionálisabb, legyen valami olyan, ami megkülönbözteti a többitől, amit csak ő képvisel. Tőlem ez lehet akkor az az ingyom-bingyom is. És legyünk büszkék magyarságunkra, magyar népdalkincsünkre, magyar zeneszerzőinkre. Ne legyünk nyugat -vagy keletimádók, majmolók. Mindig ismerjük el a másik tudását, a másiknak a szép éneklésbe, munkájába belefektetett energiáját még akkor is, ha az engem hidegen hagy, nem érdekel, nem szeretem, untat.
Kedves Bárdolatlan Lajos! Szöveged alapján jogosan hívod magad bárdolatlannak. Hogy lehet egy kórust így minősíteni! Látatlanban. Véleményt akkor formálj valamiről,valakiről, ha szem -és fültanúja voltál annak. Különben is, ne várdd azt, hogy minden kórus egyformám otthon legyen minden zenei- stílusban,- korszakban. Az egyik ebben, a másik abban jó. Az egyik csak gregoriánt énekel, a másik csak barokkot, a harmadik csak preklasszikusokat, a negyedik csak bécsi klasszikusokat ad elő, van aki a romantikusokat, van aki a XX. századi, illetve a kortárs műveket részesíti előnyben. Ki-ki más -más zenei stílust, korszakot szeret, kedvel, érzi magáéhoz közel. Az egyik kórus csak ingyom-bingyomot énekel, de tökéllyel, a másik csak Bachot, a harmadik Palestrinát, megint más Lisztet vagy Schubertet, de ismerek kórust, aki csak magyarokat: Kodályt, Bartókot, Bárdost, Farkast... énekel mesterfokon. Van aki eredeti nyelven adja elő a műveket, van aki csak magyarul énekel. Attól még mindegyik lehet kitűnő a saját területén. Nem kell a másikat utánozni. Legyek én valamiben jó, amit csak én tudok nívósan előadni. Egyik kórus se legyen középszerű. Ritka az a kórus, elsősorban amatőrökre gondolok, akik egyforma magas szinten produkálnak mindenféle stílusban, minden korszakból. Aztán vannak csak egyházi énekeket éneklő templomi kórusok, amelyek hétről-hétre templomban énekelnek évtizedek óta, nyilván összeszokottan, minőséget produkálva. Vannak kórusok, amelyek rendszeresen zenekari -vagy orgona kísérettel, esetleg énekes vagy hangszeres szólistákkal kiegészülve mutatják be tudásukat. Megint mások csak á capella műfajban jeleskednek. Amit Te bírálsz, személy szerint lehet, hogy Neked nem tetszik, untat, vagy lenézed, mert csak magyar és nem egy angol kórus szintjén adja elő. Kérdem én, egy angol kórus milyen szinten, minőségben fog Kodályt, Bartókot, Bárdost, Farkast előadni? Legyünk azért büszkék a saját nemzeti sikereinkre, mégha izlésvilágunktól távol esik is az , amit énekelnek. Ismerjük el a másik műfaját, stílusát, színvonalát.Ismétlem, nem kell a másikat utánozni, hanem törekedjünk arra, hogy a saját előadásunk legyen minél professzionálisabb, legyen valami olyan, ami megkülönbözteti a többitől, amit csak ő képvisel. Tőlem ez lehet akkor az az ingyom-bingyom is. És legyünk büszkék magyarságunkra, magyar népdalkincsünkre, magyar zeneszerzőinkre. Ne legyünk nyugat -vagy keletimádók, majmolók. Mindig ismerjük el a másik tudását, a másiknak a szép éneklésbe, munkájába belefektetett energiáját még akkor is, ha az engem hidegen hagy, nem érdekel, nem szeretem, untat.
13 sajtkukac 2002-11-14 10:17:20
Kedves Benno! luteránusok És nem tudnák. A hírnevük még a régi, a színvonal már korántsem olyan hallgatható az utóbbi időben, mint a fénykorban. Emellett tanuljuk meg értékelni azt, hogy kemény munkával zenei előképzettség nélküli vidéki gyerekekkel ilyen eredményt értek el. Talán még értékesebb ilyen szemmel a két ezüst, mint a nyíregyháziak aranyhalma.
Kedves Benno! luteránusok És nem tudnák. A hírnevük még a régi, a színvonal már korántsem olyan hallgatható az utóbbi időben, mint a fénykorban. Emellett tanuljuk meg értékelni azt, hogy kemény munkával zenei előképzettség nélküli vidéki gyerekekkel ilyen eredményt értek el. Talán még értékesebb ilyen szemmel a két ezüst, mint a nyíregyháziak aranyhalma.
12 Benno 2002-11-11 18:36:51
Lutherániások sem tudnák...?
Lutherániások sem tudnák...?
11 Bárdolatlan Lajos 2002-11-11 16:56:46
Hát azt én honnan tudnám, amíg nem próbálták! Lehet, hogy keveset járok koncertre, de én még nem hallottam, csak lemezről.
Hát azt én honnan tudnám, amíg nem próbálták! Lehet, hogy keveset járok koncertre, de én még nem hallottam, csak lemezről.
10 Benno 2002-11-10 23:48:55
...és elö tudják úgy adni?
...és elö tudják úgy adni?
