2189 kothner 2016-03-20 08:39:31 [Válasz erre: 2188 pio 2016-03-20 07:19:48]
Gyüdi karvezetést végzett, a kórushoz nagyon ért, a zenekar előtt béna. Ami a fellépésszámot illeti, egy rutinos együttes felkészületlen karmestert is célba tud juttatni
Gyüdi karvezetést végzett, a kórushoz nagyon ért, a zenekar előtt béna. Ami a fellépésszámot illeti, egy rutinos együttes felkészületlen karmestert is célba tud juttatni
2188 pio 2016-03-20 07:19:48
A Szegedi Szimfonikusok próbarendjéből kiderül, hogy áprilisban Gyüdi Sándor 11 operaelőadást (Varázsfuvola, Trubadúr, Árgyélus királyfi), 1 koncertet (János Passió) dirigál, + ő vezényli a Simándy-verseny gáláját. Pál Tamás 3 Trubadúr-előadásra van kitűzve, Medveczky Ádámnak és Kollár Imrének egy-egy hangverseny jut. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy Gyüdi a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója, az arány elgondolkoztató, a teljesítmény káprázatos.
A Szegedi Szimfonikusok próbarendjéből kiderül, hogy áprilisban Gyüdi Sándor 11 operaelőadást (Varázsfuvola, Trubadúr, Árgyélus királyfi), 1 koncertet (János Passió) dirigál, + ő vezényli a Simándy-verseny gáláját. Pál Tamás 3 Trubadúr-előadásra van kitűzve, Medveczky Ádámnak és Kollár Imrének egy-egy hangverseny jut. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy Gyüdi a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója, az arány elgondolkoztató, a teljesítmény káprázatos.
2187 Tejberizs 2016-03-11 18:09:37
A Színház honlapján olvasható az április 8-án bemutatásra kerülő Trubadúr előadói gárdája. [url]http://www.szinhaz.szeged.hu/sznsz/szindarab/trubadu;Trubadúr[/url]
A Színház honlapján olvasható az április 8-án bemutatásra kerülő Trubadúr előadói gárdája. [url]http://www.szinhaz.szeged.hu/sznsz/szindarab/trubadu;Trubadúr[/url]
2186 Búbánat 2016-02-09 10:59:27
[url] http://magyaridok.hu/kultura/realizmusba-injekciozott-szurrealizmus-360457/; FEBRUÁRTÓL KESZÉG LÁSZLÓ A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ FŐRENDEZŐJE [/url] MAGYAR IDŐK.HU, 2016. FEBRUÁR 8. HÉTFŐ 13:38 „REALIZMUSBA INJEKCIÓZOTT SZÍNPADI SZÜRREALIZMUS” „Visszautasíthatatlan felkérésnek tűnt egykori tanárom, Spiró György ajánlata a Szegedi Nemzeti Színház főrendezői posztjára”
[url] http://magyaridok.hu/kultura/realizmusba-injekciozott-szurrealizmus-360457/; FEBRUÁRTÓL KESZÉG LÁSZLÓ A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ FŐRENDEZŐJE [/url] MAGYAR IDŐK.HU, 2016. FEBRUÁR 8. HÉTFŐ 13:38 „REALIZMUSBA INJEKCIÓZOTT SZÍNPADI SZÜRREALIZMUS” „Visszautasíthatatlan felkérésnek tűnt egykori tanárom, Spiró György ajánlata a Szegedi Nemzeti Színház főrendezői posztjára”
2185 Búbánat 2016-01-16 12:22:46
Ezt is szívesen látnám újra a képernyőn: Rossini: Hamupipőke - operafilm, 113 perc, 1991 A Szegedi Nemzeti Színház, a szegedi körzeti stúdió és a Zenés TV Színház közös produkciója. Fordító: Huszár Klára Rendező: Békés András Szereplők: Szonda Éva (Hamupipőke) Wendler Attila (Dandini) Gregor József (Magnifico) Vámossy Éva (Clorinda) Vajda Júlia (Tisbe)
Ezt is szívesen látnám újra a képernyőn: Rossini: Hamupipőke - operafilm, 113 perc, 1991 A Szegedi Nemzeti Színház, a szegedi körzeti stúdió és a Zenés TV Színház közös produkciója. Fordító: Huszár Klára Rendező: Békés András Szereplők: Szonda Éva (Hamupipőke) Wendler Attila (Dandini) Gregor József (Magnifico) Vámossy Éva (Clorinda) Vajda Júlia (Tisbe)
2184 Búbánat 2016-01-16 11:28:09 [Válasz erre: 2183 lámpaoltogató 2016-01-16 10:47:27]
Ez már nem az első eset, hogy Galgóczy Szegeden vagy máshol, a cselekményt a mába helyezi; nem értem, minek kell - miért érzi szükségének - neki is beállnia a "sorba"...
Ez már nem az első eset, hogy Galgóczy Szegeden vagy máshol, a cselekményt a mába helyezi; nem értem, minek kell - miért érzi szükségének - neki is beállnia a "sorba"...
2183 lámpaoltogató 2016-01-16 10:47:27
Sajnálatosan rég volt utoljára figyelemreméltó opera előadás a szegedi színházban, szerencsére a tegnapi Bájital viszont nagyon is az. Galgóczy talán visszaemlékezett a Carmen utolsó jelenetére, amikor is Wendler és Szonda szívszorító közelségben, a zenekari árok peremén vívták meg végső csatájukat, s most az egész darabot a szemünk közé vágja. A zenekar hátul, ám néha a nagyobb balhé kedvéért beforog, élükön a nagy öreg, Pál Tamás ellenállhatatlan, hajszálpontos, kamaszos hadonászásával. A mű pedig, így elénk terítve, megtelik szokatlan és megrendítő érzelemmel, Trisztán és Izolda emlegetését alighanem először lehet komolyan venni a darab előadástörténetében. Meglehet, a szokottnál kevesebb a buffa, bár a női kar a második részben abból is felcsillant valami szokatlanul aranyosat. A szereplők is jók, s ezúttal bók szeretne lenni, hogy elsősorban azért, mert jól szolgálják az előadást. A két újonc közül Benabdallah remek, Benedekfy elfáradt a végére. Cseh Antal nem vette fel a kesztyűt, meg se próbált Gregor bűbájának nyomába eredni, Dulcamaraja kemény, céltudatos figura, teljesen elfogadható. A tőle immár megszokott színvonalon hozza Belcorét Szélpál, s Somogyvári gyönyörű hangja és kedvessége nagy szerepet csinál a kis Gianettából. A színház énekkarát nem lehet eléggé dícsérni. Perfekt szólamtudással, együttesként és személyenként rengeteget tesznek hozzá a darab művészi kisugárzásához. A zenekar elől is hátul is kifogástalan. Ja igen, a cselekményt Galgóczy napjainkba helyezte át, a terepszínű ruhák és a színpad rútságát azonban az ötödik percben már el is feledjük. Nagyon jó este volt!
Sajnálatosan rég volt utoljára figyelemreméltó opera előadás a szegedi színházban, szerencsére a tegnapi Bájital viszont nagyon is az. Galgóczy talán visszaemlékezett a Carmen utolsó jelenetére, amikor is Wendler és Szonda szívszorító közelségben, a zenekari árok peremén vívták meg végső csatájukat, s most az egész darabot a szemünk közé vágja. A zenekar hátul, ám néha a nagyobb balhé kedvéért beforog, élükön a nagy öreg, Pál Tamás ellenállhatatlan, hajszálpontos, kamaszos hadonászásával. A mű pedig, így elénk terítve, megtelik szokatlan és megrendítő érzelemmel, Trisztán és Izolda emlegetését alighanem először lehet komolyan venni a darab előadástörténetében. Meglehet, a szokottnál kevesebb a buffa, bár a női kar a második részben abból is felcsillant valami szokatlanul aranyosat. A szereplők is jók, s ezúttal bók szeretne lenni, hogy elsősorban azért, mert jól szolgálják az előadást. A két újonc közül Benabdallah remek, Benedekfy elfáradt a végére. Cseh Antal nem vette fel a kesztyűt, meg se próbált Gregor bűbájának nyomába eredni, Dulcamaraja kemény, céltudatos figura, teljesen elfogadható. A tőle immár megszokott színvonalon hozza Belcorét Szélpál, s Somogyvári gyönyörű hangja és kedvessége nagy szerepet csinál a kis Gianettából. A színház énekkarát nem lehet eléggé dícsérni. Perfekt szólamtudással, együttesként és személyenként rengeteget tesznek hozzá a darab művészi kisugárzásához. A zenekar elől is hátul is kifogástalan. Ja igen, a cselekményt Galgóczy napjainkba helyezte át, a terepszínű ruhák és a színpad rútságát azonban az ötödik percben már el is feledjük. Nagyon jó este volt!
2182 márta 2016-01-16 10:12:02
A Szerelmi bájital nagyon szórakoztató előadás. Kicsit közéletieskedik, néha kacagtat, máshol elszomorít. Hallunk néhány fiatal énekest.Pál Tamás könnyed mélyértelműségét pedig nemhogy megunni, megszokni sem tudom.
A Szerelmi bájital nagyon szórakoztató előadás. Kicsit közéletieskedik, néha kacagtat, máshol elszomorít. Hallunk néhány fiatal énekest.Pál Tamás könnyed mélyértelműségét pedig nemhogy megunni, megszokni sem tudom.
2179 kothner 2015-12-07 08:22:28
Nem állom meg, hogy ide ne másoljam Tallián Tibor 1998-as kritikájának első pár bekezdését: "Mozart: A varázsfuvola, Szegedi Nemzeti Színház A varázsfuvola 1998. január 27-i elõadásán a földszinti proszcéniumpáholyban helyezett el a Szegedi Nemzeti Színház titkársága. Mi tagadás, Fellner és Hellmer színháztervezõ mûvészetének eme vakfoltjáról a színpadnak meglehetõs nagy hányada látószögemen kívülre került. Közvetlenül lábam alatt tátongott a nagy, álmos, furcsa árok, s küldte fülembe a direkt hangzást; ez a helyzet nem csak Szegeden rombolja az illúziókat, melyeket zenekari színek egységérõl, a tónus nemességérõl táplál bennünk a jótékony színháztermi akusztika. S hogy keveset fogok látni, és a kellõnél többet, vagy inkább nem a kellõt hallani, azt csak jóval az elõadás hivatalos kezdõ idõpontja után tapasztalhattam meg, azután, hogy Pál Tamás a pulpitusra lépett, a bosszúság nyilvánvaló jeleivel arcán a nézõtér felé fordult, és bocsánatkérésképpen ígéretet tett: õ és együttese mindent el fog követni, hogy a közelebbrõl nem indokolt késlekedést feledtesse a közönséggel. Három kellemetlenség; vajon ugyanennyi rossz elõjel? Minden viszonylagos. Hogyne ülne elégedetten a kritikus a neki mégiscsak egymagában biztosított ülésen, ha a nézõtér nem egy székén ketten is ülnek, egymás ölében? Hogyne bocsátaná meg az árokból egyszer-egyszer kicsendülõ, a mû címéhez nem épp illõn, varázstalanul csupasz, szálanként számolható vonóshangokat, cserébe a biztonságot adó, egyetértést sugárzó látványért, ahogyan a mai magyar zenei szcéna fájón csekély számú érett kar-mestereinek egyike a címhez oly méltón vezeti végig a rájabízottakat a bensõséges-fenséges beavatáson - zenekart, énekeseket, minket? Ahogy az elõadás bevonja esztétikai, bölcselmi sugárkörébe, a kritikus úgy érzékeli egyre inkább a késlekedést a közmondás szerint: ez volt ama balsors, amelyen át jutsz csillagokig. Megannyi jel, nem ómen: Varázsfuvola-láz Szegeden. Illusztris vendég, Gregor József jelenléte néhány tizedfokkal biztosan növelte e bérletszünetes estén, jóval több, mint egy hónappal a bemutató után, de nem indokolta egymagában; komoly, de nem mogorva, kemény, de nem érzéketlen keresztapa-Sarastrója bõven, de nem aránytalanul részesedett az elõadás végén hirtelen felcsapó s tartósan lobogó sikerbõl. (És Sprechere, mert ezt a szerepet is énekelte, mondhatnám: értelemszerûen!) Azegészet jutalmazta a nagy siker, azt fogadtuk be, éltük át örömteli lelki együttmûködõ-készséggel. Befogadtuk, átéltük, anélkül, hogy minden apró részletében értettük volna. De hát ki mondhatja, érti A varázsfuvolát, a misztériumot minden jelentõs részletében! Ami jelent, s hogy mit jelent, többnyire éppen az van nekünk kínaiul. Vagy angolul, vagy németül, egyszóvalnyelveken, melyeken a beavatottak értenek, mi nem. Timothy Bench szolid angolszász férfibájt sugárzó Taminója egy különösen veszélyes helyzetben sóhajtva fohászkodik: Oh God! Vélem, nem puszta kabarécélzás az énekesnek a párbeszédek kedves akcentusa által is elárult eredethelyére. Ha jól emlékszem, az eredeti szövegben az isten (Gott) szó nem is szerepel, csak istenség (Gottheit), személy helyett fogalom, mennyiség helyett minõség. De - sugallja a kiszólás - mégiscsak üzenhet, üzennie kell a legfõbb hatalomnak, a túlhabzó játék, a szórakoztató mese rejtett hátterébõl, habár angol álnéven, köznapi, szinte frivol kiszólás-álruhába rejtezve. Másfelõl: a legmagasabb lény nevét a szabadkõmûves program ugyan tilalommal sújtja, a tételes erkölcs szabályait viszont annál naivabb igyekezettel állítja elõtérbe (Ingmar Bergman táblácskái). A tanulságok katekizmusát gyakoroltatni kezdik mindjárt az elsõ kvintettben: "Statt Haß, Verleumdung, schwarzer Galle, bestünde Lieb' und Bruderbund". A magyar nyelvû elõadásban Kovalik Balázs e maximát németül énekelteti a három hölggyel, Taminóval s Papagenóval; ha jól emlékszem, ezt, s ha jól értettem, csak ezt. Szeretetrõl, testvéri szövetségrõl szól a szöveg: ki érti? Üres szavak, hiányoznak a mai magyar nyelvbõl, minden élõ, itt és most beszélt nyelvbõl. Halott nyelv õrzi csak emléküket. A varázsfuvola saját nyelve. Egyetlen ilyen belátás, és alig tudom tartóztatni magam, el ne kiáltsam: zseniális. Nem kiáltom, nehogy elkiabáljam. Tárgyilagosan mondom, hogy Kovalik Balázs rendezése meghökkentõ biztonsággal találja el és alakítja színi jelképrenddé a mûvek mûvének soha nem szûnõen vonzó kettõsségét: szinte anarchikusan mesés felület alatt keresztelõ vagy konfirmációs szertartás szigorú elõírásai szerint folyik a párbeszéd emberi alaptételekrõl. Parabola létére A varázsfuvola nem restelli stílusok és mûfajok, korok és tudatformák szélsõségesen heterogén forrásából meríteni példázatait, ábrázolásait, hivatkozásait. E gátlástalan sokféleséget a kétévszázados operai megszokás alaposan lecsiszolta, összepréselte, beleszorítva a nagyszínházi-nagyoperai álméltóság s álhumor dilettantizmusába."
Nem állom meg, hogy ide ne másoljam Tallián Tibor 1998-as kritikájának első pár bekezdését: "Mozart: A varázsfuvola, Szegedi Nemzeti Színház A varázsfuvola 1998. január 27-i elõadásán a földszinti proszcéniumpáholyban helyezett el a Szegedi Nemzeti Színház titkársága. Mi tagadás, Fellner és Hellmer színháztervezõ mûvészetének eme vakfoltjáról a színpadnak meglehetõs nagy hányada látószögemen kívülre került. Közvetlenül lábam alatt tátongott a nagy, álmos, furcsa árok, s küldte fülembe a direkt hangzást; ez a helyzet nem csak Szegeden rombolja az illúziókat, melyeket zenekari színek egységérõl, a tónus nemességérõl táplál bennünk a jótékony színháztermi akusztika. S hogy keveset fogok látni, és a kellõnél többet, vagy inkább nem a kellõt hallani, azt csak jóval az elõadás hivatalos kezdõ idõpontja után tapasztalhattam meg, azután, hogy Pál Tamás a pulpitusra lépett, a bosszúság nyilvánvaló jeleivel arcán a nézõtér felé fordult, és bocsánatkérésképpen ígéretet tett: õ és együttese mindent el fog követni, hogy a közelebbrõl nem indokolt késlekedést feledtesse a közönséggel. Három kellemetlenség; vajon ugyanennyi rossz elõjel? Minden viszonylagos. Hogyne ülne elégedetten a kritikus a neki mégiscsak egymagában biztosított ülésen, ha a nézõtér nem egy székén ketten is ülnek, egymás ölében? Hogyne bocsátaná meg az árokból egyszer-egyszer kicsendülõ, a mû címéhez nem épp illõn, varázstalanul csupasz, szálanként számolható vonóshangokat, cserébe a biztonságot adó, egyetértést sugárzó látványért, ahogyan a mai magyar zenei szcéna fájón csekély számú érett kar-mestereinek egyike a címhez oly méltón vezeti végig a rájabízottakat a bensõséges-fenséges beavatáson - zenekart, énekeseket, minket? Ahogy az elõadás bevonja esztétikai, bölcselmi sugárkörébe, a kritikus úgy érzékeli egyre inkább a késlekedést a közmondás szerint: ez volt ama balsors, amelyen át jutsz csillagokig. Megannyi jel, nem ómen: Varázsfuvola-láz Szegeden. Illusztris vendég, Gregor József jelenléte néhány tizedfokkal biztosan növelte e bérletszünetes estén, jóval több, mint egy hónappal a bemutató után, de nem indokolta egymagában; komoly, de nem mogorva, kemény, de nem érzéketlen keresztapa-Sarastrója bõven, de nem aránytalanul részesedett az elõadás végén hirtelen felcsapó s tartósan lobogó sikerbõl. (És Sprechere, mert ezt a szerepet is énekelte, mondhatnám: értelemszerûen!) Azegészet jutalmazta a nagy siker, azt fogadtuk be, éltük át örömteli lelki együttmûködõ-készséggel. Befogadtuk, átéltük, anélkül, hogy minden apró részletében értettük volna. De hát ki mondhatja, érti A varázsfuvolát, a misztériumot minden jelentõs részletében! Ami jelent, s hogy mit jelent, többnyire éppen az van nekünk kínaiul. Vagy angolul, vagy németül, egyszóvalnyelveken, melyeken a beavatottak értenek, mi nem. Timothy Bench szolid angolszász férfibájt sugárzó Taminója egy különösen veszélyes helyzetben sóhajtva fohászkodik: Oh God! Vélem, nem puszta kabarécélzás az énekesnek a párbeszédek kedves akcentusa által is elárult eredethelyére. Ha jól emlékszem, az eredeti szövegben az isten (Gott) szó nem is szerepel, csak istenség (Gottheit), személy helyett fogalom, mennyiség helyett minõség. De - sugallja a kiszólás - mégiscsak üzenhet, üzennie kell a legfõbb hatalomnak, a túlhabzó játék, a szórakoztató mese rejtett hátterébõl, habár angol álnéven, köznapi, szinte frivol kiszólás-álruhába rejtezve. Másfelõl: a legmagasabb lény nevét a szabadkõmûves program ugyan tilalommal sújtja, a tételes erkölcs szabályait viszont annál naivabb igyekezettel állítja elõtérbe (Ingmar Bergman táblácskái). A tanulságok katekizmusát gyakoroltatni kezdik mindjárt az elsõ kvintettben: "Statt Haß, Verleumdung, schwarzer Galle, bestünde Lieb' und Bruderbund". A magyar nyelvû elõadásban Kovalik Balázs e maximát németül énekelteti a három hölggyel, Taminóval s Papagenóval; ha jól emlékszem, ezt, s ha jól értettem, csak ezt. Szeretetrõl, testvéri szövetségrõl szól a szöveg: ki érti? Üres szavak, hiányoznak a mai magyar nyelvbõl, minden élõ, itt és most beszélt nyelvbõl. Halott nyelv õrzi csak emléküket. A varázsfuvola saját nyelve. Egyetlen ilyen belátás, és alig tudom tartóztatni magam, el ne kiáltsam: zseniális. Nem kiáltom, nehogy elkiabáljam. Tárgyilagosan mondom, hogy Kovalik Balázs rendezése meghökkentõ biztonsággal találja el és alakítja színi jelképrenddé a mûvek mûvének soha nem szûnõen vonzó kettõsségét: szinte anarchikusan mesés felület alatt keresztelõ vagy konfirmációs szertartás szigorú elõírásai szerint folyik a párbeszéd emberi alaptételekrõl. Parabola létére A varázsfuvola nem restelli stílusok és mûfajok, korok és tudatformák szélsõségesen heterogén forrásából meríteni példázatait, ábrázolásait, hivatkozásait. E gátlástalan sokféleséget a kétévszázados operai megszokás alaposan lecsiszolta, összepréselte, beleszorítva a nagyszínházi-nagyoperai álméltóság s álhumor dilettantizmusába."
2178 márta 2015-10-27 16:55:44
Hétfőn Figaro modern szellemben, kitűnő énekesekkel, kedden Varázsfuvola Alföldi rendezésében. Eseménytelenségre nem élehet panaszkodni Szegeden.
Hétfőn Figaro modern szellemben, kitűnő énekesekkel, kedden Varázsfuvola Alföldi rendezésében. Eseménytelenségre nem élehet panaszkodni Szegeden.
2177 kothner 2015-10-27 14:35:19
Marton Árpád az alábbi mondatokkal zárja bírálatát a szegedi Varázsfuvoláról: "Szegeden ezúttal állóháború tanúi vagyunk: egy (rossz) rutinnal eljátszott zenemű szemez egy modorosan modernkedő színpadi koncepcióval, amely – hogy magát igazolja – esztétikai vezérelvvé avatja a morális értékek teljes viszonylagosságát. Rezignált agysebészek moshatják le kezükről a vért ilyen rezzenéstelen arccal, miközben halkan kitolják a sikertelen műtét áldozatát. Pilátusi credo, varázstalanított Varázsfuvola." Található az Új Ember mellékletében, olvasásra őszintén ajánlom.
Marton Árpád az alábbi mondatokkal zárja bírálatát a szegedi Varázsfuvoláról: "Szegeden ezúttal állóháború tanúi vagyunk: egy (rossz) rutinnal eljátszott zenemű szemez egy modorosan modernkedő színpadi koncepcióval, amely – hogy magát igazolja – esztétikai vezérelvvé avatja a morális értékek teljes viszonylagosságát. Rezignált agysebészek moshatják le kezükről a vért ilyen rezzenéstelen arccal, miközben halkan kitolják a sikertelen műtét áldozatát. Pilátusi credo, varázstalanított Varázsfuvola." Található az Új Ember mellékletében, olvasásra őszintén ajánlom.
2176 kothner 2015-10-20 13:49:18
A fővárosi operai nagyipar legújabb terméke.
A fővárosi operai nagyipar legújabb terméke.
2175 Gabor11 2015-10-20 11:17:40
A tegnapi Figarot nem tudom, mire véljem. Feszengve ültem végig, màr-màr nekem volt kínos.....nem tudom, mi volt ezzel a cél. A rendezésnek nem sok értelme volt, az énekesek javarészét nem értettem, így nevetni se tudtam a szövegen, csak a helyzetkomikumokon, de azok meg olyan erőltetettek voltak, hogy fàjt....A beszéd meg felesleges volt és hosszú....miért kell ràmtukmàlni, hogy katarzis legyen szàmomra az előadàs? Mert rendezőúr sejtette, hogy amúgy nem lett volna? Sajnos nem lett.....
A tegnapi Figarot nem tudom, mire véljem. Feszengve ültem végig, màr-màr nekem volt kínos.....nem tudom, mi volt ezzel a cél. A rendezésnek nem sok értelme volt, az énekesek javarészét nem értettem, így nevetni se tudtam a szövegen, csak a helyzetkomikumokon, de azok meg olyan erőltetettek voltak, hogy fàjt....A beszéd meg felesleges volt és hosszú....miért kell ràmtukmàlni, hogy katarzis legyen szàmomra az előadàs? Mert rendezőúr sejtette, hogy amúgy nem lett volna? Sajnos nem lett.....
2174 Gabor11 2015-10-20 11:17:35
A tegnapi Figarot nem tudom, mire véljem. Feszengve ültem végig, màr-màr nekem volt kínos.....nem tudom, mi volt ezzel a cél. A rendezésnek nem sok értelme volt, az énekesek javarészét nem értettem, így nevetni se tudtam a szövegen, csak a helyzetkomikumokon, de azok meg olyan erőltetettek voltak, hogy fàjt....A beszéd meg felesleges volt és hosszú....miért kell ràmtukmàlni, hogy katarzis legyen szàmomra az előadàs? Mert rendezőúr sejtette, hogy amúgy nem lett volna? Sajnos nem lett.....
A tegnapi Figarot nem tudom, mire véljem. Feszengve ültem végig, màr-màr nekem volt kínos.....nem tudom, mi volt ezzel a cél. A rendezésnek nem sok értelme volt, az énekesek javarészét nem értettem, így nevetni se tudtam a szövegen, csak a helyzetkomikumokon, de azok meg olyan erőltetettek voltak, hogy fàjt....A beszéd meg felesleges volt és hosszú....miért kell ràmtukmàlni, hogy katarzis legyen szàmomra az előadàs? Mert rendezőúr sejtette, hogy amúgy nem lett volna? Sajnos nem lett.....
2173 Kaliban 2015-10-20 09:32:19 [Válasz erre: 2172 lámpaoltogató 2015-10-20 08:56:57]
Köszönöm a beszámolót. Nagyjából valami hasonlóra asszociáltam arról olvasva, milyen lesz az új Figaro.
Köszönöm a beszámolót. Nagyjából valami hasonlóra asszociáltam arról olvasva, milyen lesz az új Figaro.
2172 lámpaoltogató 2015-10-20 08:56:57
A tegnapi Figaro 2.O szegedi premierje után hazamenve rákattintottam a MÁO honlapjára. Furcsa kérdőjelek kezdtek ágaskodni lelkemben, mikor olyanokat olvastam, hogy „fordította: Hábetler András”, meg, hogy „Antonio: Hábetler András/Pataki Bence, Kertész: N:N”. A honlap gazdái nem vették volna észre, hogy a fordítás 95 százalékban Vidor Dezső klasszikus munkája, s Hábetler ott nyúlt bele, ahol sajátos verziója szükségessé tett némi átigazítást, na meg ahol el akarta sütni up-to-date poénjait? S ne tudnák, hogy a kertészt hívják Antonionak?. Ahogy leülepedett az élmény, a kérdőjelek sokasodtak.Valóban a lebutítás az opera mai népszerűsítésének legalkalmasabb eszköze? Mert ez az előadás a lesilányítás, kiüresítés klasszikus példája lehetne. Kezdem a zenével, ami ebben a lapos, mesterséges, egyenletesen középerős kierősítésben éppen hangzásának varázsát vesztette el. Ha ehhez még egy olyan lélektelenül érzéketlen hadarás is társul, amit Köteles Géza csikart ki fantáziátlanul átszabott zenekarából és énekeseiből, a Figaro tegnapi előadása Mozart zenéjét a lakodalmas rock nívójára sűlyesztette. Hasonlóan kevés maradt Da Ponte zsenialitásából. Nem állítom, hogy a Figaro – minden látszat ellenére – a könnyen érthető darabok közé tartozik. No de így összemosni a karaktereket, ennyire csak a pillanatnyi nevetési inger kiváltására koncentrálni a kabarészerzők szoktak, a tegnap látott tohuvabohu még egy igazi buffához is kevés, a Figaro pedig messze több egy szokványos vígoperánál. Mindent összevéve: ha azt akarjuk a nagyérdeműnek bizonyítani, hogy az opera nem több, mint a ma szokásos habkönnyű tv-show, nem kell félni, semmi komolyról nem lesz szó, a zene majd jól elkábít, a poénokon lehet röhögni, tessék jönni, ez a törekvés tegnap majdnem sikerrel járt. Hogy mégsem teljesen, azt a kiváló közreműködők ösztönösen tiltakozó tehetsége akadályozta meg, akik egy-egy pillanatra még ilyen hátborzongató körülmények között is képesek voltak felvillantani egy s mást az igazi értékekből. Hogy itt csak Fodor Beatrix gyönyörű formálását említem, csak azért van, mert ennek a komplikáltan borzasztó estének igazi kielemzése sokkal több helyet és időt igényelne. Végezetül: paradoxális, hogy Hábetler András bevezetőinek stílusa olyan lehetőséget villantott fel, ami valóban szolgálhatná az igazi népszerűsítést, szemben az előadáson látottakkal.
A tegnapi Figaro 2.O szegedi premierje után hazamenve rákattintottam a MÁO honlapjára. Furcsa kérdőjelek kezdtek ágaskodni lelkemben, mikor olyanokat olvastam, hogy „fordította: Hábetler András”, meg, hogy „Antonio: Hábetler András/Pataki Bence, Kertész: N:N”. A honlap gazdái nem vették volna észre, hogy a fordítás 95 százalékban Vidor Dezső klasszikus munkája, s Hábetler ott nyúlt bele, ahol sajátos verziója szükségessé tett némi átigazítást, na meg ahol el akarta sütni up-to-date poénjait? S ne tudnák, hogy a kertészt hívják Antonionak?. Ahogy leülepedett az élmény, a kérdőjelek sokasodtak.Valóban a lebutítás az opera mai népszerűsítésének legalkalmasabb eszköze? Mert ez az előadás a lesilányítás, kiüresítés klasszikus példája lehetne. Kezdem a zenével, ami ebben a lapos, mesterséges, egyenletesen középerős kierősítésben éppen hangzásának varázsát vesztette el. Ha ehhez még egy olyan lélektelenül érzéketlen hadarás is társul, amit Köteles Géza csikart ki fantáziátlanul átszabott zenekarából és énekeseiből, a Figaro tegnapi előadása Mozart zenéjét a lakodalmas rock nívójára sűlyesztette. Hasonlóan kevés maradt Da Ponte zsenialitásából. Nem állítom, hogy a Figaro – minden látszat ellenére – a könnyen érthető darabok közé tartozik. No de így összemosni a karaktereket, ennyire csak a pillanatnyi nevetési inger kiváltására koncentrálni a kabarészerzők szoktak, a tegnap látott tohuvabohu még egy igazi buffához is kevés, a Figaro pedig messze több egy szokványos vígoperánál. Mindent összevéve: ha azt akarjuk a nagyérdeműnek bizonyítani, hogy az opera nem több, mint a ma szokásos habkönnyű tv-show, nem kell félni, semmi komolyról nem lesz szó, a zene majd jól elkábít, a poénokon lehet röhögni, tessék jönni, ez a törekvés tegnap majdnem sikerrel járt. Hogy mégsem teljesen, azt a kiváló közreműködők ösztönösen tiltakozó tehetsége akadályozta meg, akik egy-egy pillanatra még ilyen hátborzongató körülmények között is képesek voltak felvillantani egy s mást az igazi értékekből. Hogy itt csak Fodor Beatrix gyönyörű formálását említem, csak azért van, mert ennek a komplikáltan borzasztó estének igazi kielemzése sokkal több helyet és időt igényelne. Végezetül: paradoxális, hogy Hábetler András bevezetőinek stílusa olyan lehetőséget villantott fel, ami valóban szolgálhatná az igazi népszerűsítést, szemben az előadáson látottakkal.
2171 márta 2015-10-09 09:47:25
Én belenéztem abba a lipcseibe. Tényleg kórház, de azért eléggé más.
Én belenéztem abba a lipcseibe. Tényleg kórház, de azért eléggé más.
2170 Gabor11 2015-10-08 20:41:01 [Válasz erre: 2168 Kaliban 2015-10-08 13:58:29]
A kritikusoktól meg tartok..Tisztelet a kivételnek. Nem mondom meg hol, de sajnos fültanúja voltam egy beszélgetésnek, ahol egy darab közreműködője, premier utàn, a kedves kritikusnak diktàlta le, mit ìrjon a darabról...azóta óvatosabban olvasom annak a bizonyos embernek a kritikàit...
A kritikusoktól meg tartok..Tisztelet a kivételnek. Nem mondom meg hol, de sajnos fültanúja voltam egy beszélgetésnek, ahol egy darab közreműködője, premier utàn, a kedves kritikusnak diktàlta le, mit ìrjon a darabról...azóta óvatosabban olvasom annak a bizonyos embernek a kritikàit...
2169 Gabor11 2015-10-08 20:32:13 [Válasz erre: 2168 Kaliban 2015-10-08 13:58:29]
Köszönöm a vàlaszàt! Egyetértek, sehol sem kéne a kettős mérce, az elfogultsàg, de ez ilyen....manapsàg......Sajnos, hiànyzott nagyon Pàl Tamàs a zenei megvalósítàshoz, akkor lehet, jobban kifejezésre jutott volna minden...ő egy zseni..Így viszont le volt daràlva az egész. Néhol indokolatlanul lassú volt minden,főleg az énekes részek, nem csoda, ha szegény közreműködők nem bírtàk...hiszen jó sok rohangàlàs volt benne. Pàtoszos részeknél meg felgyorsult. Nem értem, miért. Mondanom sem kell, hogy Gyüdi dirigàlt.....Ezt, és még sok màs dolgot persze senki nem veszi figyelembe, hisz az énekesek viszik vàsàrra a bőrüket.
Köszönöm a vàlaszàt! Egyetértek, sehol sem kéne a kettős mérce, az elfogultsàg, de ez ilyen....manapsàg......Sajnos, hiànyzott nagyon Pàl Tamàs a zenei megvalósítàshoz, akkor lehet, jobban kifejezésre jutott volna minden...ő egy zseni..Így viszont le volt daràlva az egész. Néhol indokolatlanul lassú volt minden,főleg az énekes részek, nem csoda, ha szegény közreműködők nem bírtàk...hiszen jó sok rohangàlàs volt benne. Pàtoszos részeknél meg felgyorsult. Nem értem, miért. Mondanom sem kell, hogy Gyüdi dirigàlt.....Ezt, és még sok màs dolgot persze senki nem veszi figyelembe, hisz az énekesek viszik vàsàrra a bőrüket.
2168 Kaliban 2015-10-08 13:58:29 [Válasz erre: 2167 Gabor11 2015-10-08 09:26:14]
Igen csak a kedves kritikus mondjuk egy Káelt megszólnak, ha másol, meg nem túl eredeti, de egy Alföldit vagy Zsótért már nem. Pedig mindkettő képes banalitásokat és egyáltalán nem újszerű dolgokat halmozni. Mondjuk Zsótér esetében számomra semmi eredeti és újszerű nincs abban, hogy az ember önmagával találkozik az ördög képében - az, hogy bennünk él a rossz is a jó mellett évszázados toposz nulla újszerűséggel - vagy hogy az ember alapvetően ösztönlény s az ösztönei viszik tévútra Maxot A bűvös vadászban, aki meg akar felelni a vadász társadalom elvárásainak. Ráadásul ezeket a gondolatokat a rendező úr fogalmazta meg - ergo nem én magyarázom a rendezésbe. Mégis majd minden kritikus értőnek, újszerűnek gondolta a Bűvös vadász rendezést és senki sem írta meg, hogy Freud óta elég elcsépelt közhely az ösztöneinek kiszolgáltatott ember. Ösztönök alatt persze Alföldi és Zsótér is általában a szexuális ösztönöket érti az embert meghatározó ösztön késztetések alatt. Csakhogy ebben szerintem Freud óta semmi, de semmi eredeti, újszerű és hú de nagyon nagy dolog nincs. Sőt: ez szerintem egy lapos, unalmas, elcsépelt közhely. Ennek ellenére ezt még senki sem jegyezte meg Alföldi rendezései kapcsán. Úgyhogy szerintem a kettős mérce az működik az Alföldi-rajongók esetében is. Nem mellesleg ez a Varázsfuvola rendezés szerintem konkrétan semmiről sem szól, ellenben sok minden belemagyarázható. Ugyanez volt az érzésem Alföldi operaházi rendezésével kapcsolatban is. Olyan elvont képek sorozatai tárulnak elénk, amelyek nem hatolnak igazán a darabok mélyére s a felszínt kapargatva az élénk fantáziájú befogadó számára számos lehetőséget adnak asszociációk hosszú sorára. Lehet, hogy ez a modern színház lényege, de nekem ez túl sekélyes ahhoz, hogy igazán hatást tudjon rám gyakorolni. Ennél is szomorúbb azonban az szegedi Varázsfuvola zenei kivitelezése is sótlanra sikeredett és bizony messze elmarad az általam látott korábbi szegedi premierek színvonalától. Egyébként Juronics rendezése legalább nem akar többnek látszani, mint ami s ily módon nem művészieskedik feleslegesen.
Igen csak a kedves kritikus mondjuk egy Káelt megszólnak, ha másol, meg nem túl eredeti, de egy Alföldit vagy Zsótért már nem. Pedig mindkettő képes banalitásokat és egyáltalán nem újszerű dolgokat halmozni. Mondjuk Zsótér esetében számomra semmi eredeti és újszerű nincs abban, hogy az ember önmagával találkozik az ördög képében - az, hogy bennünk él a rossz is a jó mellett évszázados toposz nulla újszerűséggel - vagy hogy az ember alapvetően ösztönlény s az ösztönei viszik tévútra Maxot A bűvös vadászban, aki meg akar felelni a vadász társadalom elvárásainak. Ráadásul ezeket a gondolatokat a rendező úr fogalmazta meg - ergo nem én magyarázom a rendezésbe. Mégis majd minden kritikus értőnek, újszerűnek gondolta a Bűvös vadász rendezést és senki sem írta meg, hogy Freud óta elég elcsépelt közhely az ösztöneinek kiszolgáltatott ember. Ösztönök alatt persze Alföldi és Zsótér is általában a szexuális ösztönöket érti az embert meghatározó ösztön késztetések alatt. Csakhogy ebben szerintem Freud óta semmi, de semmi eredeti, újszerű és hú de nagyon nagy dolog nincs. Sőt: ez szerintem egy lapos, unalmas, elcsépelt közhely. Ennek ellenére ezt még senki sem jegyezte meg Alföldi rendezései kapcsán. Úgyhogy szerintem a kettős mérce az működik az Alföldi-rajongók esetében is. Nem mellesleg ez a Varázsfuvola rendezés szerintem konkrétan semmiről sem szól, ellenben sok minden belemagyarázható. Ugyanez volt az érzésem Alföldi operaházi rendezésével kapcsolatban is. Olyan elvont képek sorozatai tárulnak elénk, amelyek nem hatolnak igazán a darabok mélyére s a felszínt kapargatva az élénk fantáziájú befogadó számára számos lehetőséget adnak asszociációk hosszú sorára. Lehet, hogy ez a modern színház lényege, de nekem ez túl sekélyes ahhoz, hogy igazán hatást tudjon rám gyakorolni. Ennél is szomorúbb azonban az szegedi Varázsfuvola zenei kivitelezése is sótlanra sikeredett és bizony messze elmarad az általam látott korábbi szegedi premierek színvonalától. Egyébként Juronics rendezése legalább nem akar többnek látszani, mint ami s ily módon nem művészieskedik feleslegesen.
2167 Gabor11 2015-10-08 09:26:14 [Válasz erre: 2165 Héterő 2015-10-07 21:05:48]
A màsolàs màs korban sem volt idegen dolog....Érdekes, hogy ennél a darabnàl az àllítólagos màsolàs hogy kiveri a biztosítékot. Sajnos a szegedi Hoffmann meséinek minden képe màs-màs külföldi produkció plágiuma volt. Youtubon is ellenőrizhető....picit kettős mércét érzek....
A màsolàs màs korban sem volt idegen dolog....Érdekes, hogy ennél a darabnàl az àllítólagos màsolàs hogy kiveri a biztosítékot. Sajnos a szegedi Hoffmann meséinek minden képe màs-màs külföldi produkció plágiuma volt. Youtubon is ellenőrizhető....picit kettős mércét érzek....
2166 Gabor11 2015-10-08 09:26:10 [Válasz erre: 2165 Héterő 2015-10-07 21:05:48]
A màsolàs màs korban sem volt idegen dolog....Érdekes, hogy ennél a darabnàl az àllítólagos màsolàs hogy kiveri a biztosítékot. Sajnos a szegedi Hoffmann meséinek minden képe màs-màs külföldi produkció plágiuma volt. Youtubon is ellenőrizhető....picit kettős mércét érzek....
A màsolàs màs korban sem volt idegen dolog....Érdekes, hogy ennél a darabnàl az àllítólagos màsolàs hogy kiveri a biztosítékot. Sajnos a szegedi Hoffmann meséinek minden képe màs-màs külföldi produkció plágiuma volt. Youtubon is ellenőrizhető....picit kettős mércét érzek....
2165 Héterő 2015-10-07 21:05:48 [Válasz erre: 2164 Gabor11 2015-10-07 20:10:38]
Engedtessék meg elmondani, mi a véleménye. Az "értettük" királyi többes bizonyára nem foglal mindenkit magába. És nem is kell megnyugodnia, higgadtan beszélt.
Engedtessék meg elmondani, mi a véleménye. Az "értettük" királyi többes bizonyára nem foglal mindenkit magába. És nem is kell megnyugodnia, higgadtan beszélt.
2164 Gabor11 2015-10-07 20:10:38 [Válasz erre: 2163 kothner 2015-10-06 16:33:53]
Dràga Kothner! Értettük, nem tetszett. Szerintem nincs ebbe ennyi. Mostmàr megnyugodhat....
Dràga Kothner! Értettük, nem tetszett. Szerintem nincs ebbe ennyi. Mostmàr megnyugodhat....
2163 kothner 2015-10-06 16:33:53
Ha legalább eredeti lenne a rendezői látomás, de egyáltalán nem az. A tisztelt fórumtársak figyelmébe ajánlom Matthias Oldag (a Műpában Wagnert rendezett) lipcsei Zauberflötéjét 2013-ból. Kórház, kegyetlen főorvosok, erőszaktevő Monostatos. A Youtube-on látható néhány részlet alapján a hasonlóság már szinte azonosságba csap át.
Ha legalább eredeti lenne a rendezői látomás, de egyáltalán nem az. A tisztelt fórumtársak figyelmébe ajánlom Matthias Oldag (a Műpában Wagnert rendezett) lipcsei Zauberflötéjét 2013-ból. Kórház, kegyetlen főorvosok, erőszaktevő Monostatos. A Youtube-on látható néhány részlet alapján a hasonlóság már szinte azonosságba csap át.
2162 márta 2015-10-05 15:50:20
Úgynevezett koncepció nincs úgynevezett előadás nélkül.
Úgynevezett koncepció nincs úgynevezett előadás nélkül.
2161 pio 2015-10-04 19:55:27 [Válasz erre: 2159 lámpaoltogató 2015-10-03 08:29:25]
Nagyon pontos látlelet:csak az előadást lehet dicsérni, az úgynevezett koncepció csak egy blöff.
Nagyon pontos látlelet:csak az előadást lehet dicsérni, az úgynevezett koncepció csak egy blöff.
2160 kothner 2015-10-03 12:04:35
Sajnos, egyetlen igazán szép hang sincs a produkcióban, no persze Somogyvári TZ gyönyörű szopránját kivéve, de hát ő jelen esetben csak "egy harmad" szereplő.
Sajnos, egyetlen igazán szép hang sincs a produkcióban, no persze Somogyvári TZ gyönyörű szopránját kivéve, de hát ő jelen esetben csak "egy harmad" szereplő.
2159 lámpaoltogató 2015-10-03 08:29:25
Nagyon lapos Alföldi Varázsfuvolája. Ugyan ki ne tudná, hogy a bolondokházában nem leányálom az élet, különösen, ha a nővérkék ütik az embert, az ápolók meg erőszakot akarnak tenni az ember lányán. Meg azt ígéri a rendező, felszínre hozza a mű rejtett emberi viszonyait, csak hát ilyenek nincsenek. Ő maga tett hozzá egy effélének szánt „rejtett szálat”, Sarastro szerelmes bosszúvágyát a Königin iránt, amely végül a beinjekciózott nő magamegadásában konkludál. Szörnyű. A csöppet sem konzekvens halhatatlan eredeti mese sehogy sem fér bele a ráeröltetett semmitmondó nagyotakarás zsákjába. Mindnyájunk szerencséjére végül is ledobja azt magáról, s amikor Papageno – tűzről pattanva – váratlanul kiruccan a nézőtérre, elkezdünk nem törődni a koncepcióval, s örülni az előadásnak. Ez persze a feltűnően fegyelmezett, csiszolt produkciónak köszönhető (azért Alföldi keze nyilván ebben is benne van), meg egy-egy kedves, szerethető alakításnak, mindenekelőtt Szélpál Szilveszter telibetalált schikanederes Papagenojának. Elmekórtani megjelenítésében feltűnően jól hozza Taminot Hanczár György, s jó Kovács Éva Paminája is. Az már megint csak a rendezés bűne, hogy egy ilyen elvetemült hisztérikáért szerintem a világ egyetlen Taminoja sem törné magát. Jekl László sötétlelkű Sarastroként meggyőző, hangilag csak a második áriában. Vokálisan egyébként sem nyújt sokat az előadás, figyelemreméltó hangi produkciót egyedül a beugró Érdi Gabriellától kaptunk. Jók voltak a dámák – Somogyvári, Dobrotka, Laczák – együtt is, külön-külön is. Gyüdi kézben tartotta az előadást, fájdalmasan keveset megvalósítva a mű rendkívüli poézisából, ám könnyen lehet, hogy ez is a rendezői vasakarat következménye. Lánya, Gyüdi Eszter alakította Papagenát, bája, kedves éneklése, a pici szerepben is fel-felragyogó tehetsége az egész premiert jól jellemezte. Úgy éreztem, a tegnap esti megérdemelt siker a fiatal együttes tehetséges, alázatos igyekezetének diadala volt.
Nagyon lapos Alföldi Varázsfuvolája. Ugyan ki ne tudná, hogy a bolondokházában nem leányálom az élet, különösen, ha a nővérkék ütik az embert, az ápolók meg erőszakot akarnak tenni az ember lányán. Meg azt ígéri a rendező, felszínre hozza a mű rejtett emberi viszonyait, csak hát ilyenek nincsenek. Ő maga tett hozzá egy effélének szánt „rejtett szálat”, Sarastro szerelmes bosszúvágyát a Königin iránt, amely végül a beinjekciózott nő magamegadásában konkludál. Szörnyű. A csöppet sem konzekvens halhatatlan eredeti mese sehogy sem fér bele a ráeröltetett semmitmondó nagyotakarás zsákjába. Mindnyájunk szerencséjére végül is ledobja azt magáról, s amikor Papageno – tűzről pattanva – váratlanul kiruccan a nézőtérre, elkezdünk nem törődni a koncepcióval, s örülni az előadásnak. Ez persze a feltűnően fegyelmezett, csiszolt produkciónak köszönhető (azért Alföldi keze nyilván ebben is benne van), meg egy-egy kedves, szerethető alakításnak, mindenekelőtt Szélpál Szilveszter telibetalált schikanederes Papagenojának. Elmekórtani megjelenítésében feltűnően jól hozza Taminot Hanczár György, s jó Kovács Éva Paminája is. Az már megint csak a rendezés bűne, hogy egy ilyen elvetemült hisztérikáért szerintem a világ egyetlen Taminoja sem törné magát. Jekl László sötétlelkű Sarastroként meggyőző, hangilag csak a második áriában. Vokálisan egyébként sem nyújt sokat az előadás, figyelemreméltó hangi produkciót egyedül a beugró Érdi Gabriellától kaptunk. Jók voltak a dámák – Somogyvári, Dobrotka, Laczák – együtt is, külön-külön is. Gyüdi kézben tartotta az előadást, fájdalmasan keveset megvalósítva a mű rendkívüli poézisából, ám könnyen lehet, hogy ez is a rendezői vasakarat következménye. Lánya, Gyüdi Eszter alakította Papagenát, bája, kedves éneklése, a pici szerepben is fel-felragyogó tehetsége az egész premiert jól jellemezte. Úgy éreztem, a tegnap esti megérdemelt siker a fiatal együttes tehetséges, alázatos igyekezetének diadala volt.
2158 Tejberizs 2015-09-05 09:12:21
A Szegedi Nemzeti Színház Örökös Tagja lett Vajda Júlia operaénekes és Rácz Tibor színművész. [url]http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/a_kozonseg_a_tukor/2444095/;Évadnyitó társulati ülés[/url]
A Szegedi Nemzeti Színház Örökös Tagja lett Vajda Júlia operaénekes és Rácz Tibor színművész. [url]http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/a_kozonseg_a_tukor/2444095/;Évadnyitó társulati ülés[/url]
2157 Pristaldus 2015-08-24 09:44:57
Gyüdi igazgató úrnak több mint valószínű, hogy nem fáj a szíve a távozók miatt. Az a fontos, hogy ő maradhat!
Gyüdi igazgató úrnak több mint valószínű, hogy nem fáj a szíve a távozók miatt. Az a fontos, hogy ő maradhat!
2156 pio 2015-08-23 15:46:10
Lassan szegedi kultúrkamionos brigádot lehet alakítani: Lőrincz Zoli, Keresztúry Jani, Arany Laci, Hrabovszky Andris...
Lassan szegedi kultúrkamionos brigádot lehet alakítani: Lőrincz Zoli, Keresztúry Jani, Arany Laci, Hrabovszky Andris...
2155 kugli 2015-08-22 15:39:32 [Válasz erre: 2154 Marzimino 2015-08-22 15:22:46]
Azért nagyon elkeserítő, hogy ilyen történhet Szegeden. Csak 2 név, aki ma is etalon lehetne: Fricsay Ferenc és Vaszy Viktor. És a "tetejébe" a főigazgató úr zenész...
Azért nagyon elkeserítő, hogy ilyen történhet Szegeden. Csak 2 név, aki ma is etalon lehetne: Fricsay Ferenc és Vaszy Viktor. És a "tetejébe" a főigazgató úr zenész...
2154 Marzimino 2015-08-22 15:22:46 [Válasz erre: 2153 kothner 2015-08-22 08:44:19]
Sajnálom,de nagyon, amennyiben a hír fix. Talán nem végleges és lesz visszatérés.Egyszer.Vannak barátaim a színházból, az énekkarból is. Tudomásom szerint többen is a lelépés gondolatával kacérkodnak.
Sajnálom,de nagyon, amennyiben a hír fix. Talán nem végleges és lesz visszatérés.Egyszer.Vannak barátaim a színházból, az énekkarból is. Tudomásom szerint többen is a lelépés gondolatával kacérkodnak.
2153 kothner 2015-08-22 08:44:19
Lőrincz Zoltán, a Szegedi Nemzeti Színház énekkarának egyik oszlopa úgy döntött, feladja színházi múltját és elmegy kamionsofőrnek. Távozása hatalmas veszteség, Zoli karakterszerepekben utólérhetetlen volt, nem egy előadást az ő pár mondatos szereplése tett emlékezetessé. Távozásának oka az alamizsnának is kevés nyomorfizetés, amit az énekkari művészeinek vet oda az igazgatóság. A színház műszaki személyzete hasonló helyzetben van. Nehéz megítélni, hogy ennek a megalázó helyzetnek a fenntartó, azaz Szeged Város Önkormányzatának ostoba szűklátókörűsége az oka, vagy a színház vezetésének belenyugvó tehetetlensége. Mindenesetre semmi jele annak, hogy Gyüdi Sándor főigazgató tenni szeretne valamit az ügyben. Nem mond le, nem nyilatkozik, nem harcol. Más jele is van annak, hogy igazából nem érdekli őt a saját maga által irányított intézmény. A bizonyítottan alkalmatlan botrány-főrendezőt akkor menti fel, amikor az már elkészítette a következő szezon játéktervét, s olyan csendben, hogy sajtóértekezletén meg sem említené újságírói rákérdezés nélkül. Tudomásom szerint a következő évad kiszemelt operai főszereplőinek még szerződési ajánlatot sem tett, s az operaelőadások száma lassan alulmúlja a Székhelyi-éra rekord-minimumát. Mi lesz ebből?
Lőrincz Zoltán, a Szegedi Nemzeti Színház énekkarának egyik oszlopa úgy döntött, feladja színházi múltját és elmegy kamionsofőrnek. Távozása hatalmas veszteség, Zoli karakterszerepekben utólérhetetlen volt, nem egy előadást az ő pár mondatos szereplése tett emlékezetessé. Távozásának oka az alamizsnának is kevés nyomorfizetés, amit az énekkari művészeinek vet oda az igazgatóság. A színház műszaki személyzete hasonló helyzetben van. Nehéz megítélni, hogy ennek a megalázó helyzetnek a fenntartó, azaz Szeged Város Önkormányzatának ostoba szűklátókörűsége az oka, vagy a színház vezetésének belenyugvó tehetetlensége. Mindenesetre semmi jele annak, hogy Gyüdi Sándor főigazgató tenni szeretne valamit az ügyben. Nem mond le, nem nyilatkozik, nem harcol. Más jele is van annak, hogy igazából nem érdekli őt a saját maga által irányított intézmény. A bizonyítottan alkalmatlan botrány-főrendezőt akkor menti fel, amikor az már elkészítette a következő szezon játéktervét, s olyan csendben, hogy sajtóértekezletén meg sem említené újságírói rákérdezés nélkül. Tudomásom szerint a következő évad kiszemelt operai főszereplőinek még szerződési ajánlatot sem tett, s az operaelőadások száma lassan alulmúlja a Székhelyi-éra rekord-minimumát. Mi lesz ebből?
2152 Edmond Dantes 2015-07-17 10:05:26 [Válasz erre: 2150 márta 2015-07-16 15:55:58]
talán inkább "elszúrt" :-) mert az tényleg lett.
talán inkább "elszúrt" :-) mert az tényleg lett.
2151 Heiner Lajos 2015-07-16 20:17:34 [Válasz erre: 2150 márta 2015-07-16 15:55:58]
Lett belőle triplán lesz@rt.
Lett belőle triplán lesz@rt.
2150 márta 2015-07-16 15:55:58
Most már elárulhatom: dupla leszúrt Rittberger Gusztáv volt a terv, teljesen a librettó szerint.
Most már elárulhatom: dupla leszúrt Rittberger Gusztáv volt a terv, teljesen a librettó szerint.
2149 márta 2015-07-16 15:55:54
Most már elárulhatom: dupla leszúrt Rittberger Gusztáv volt a terv, teljesen a librettó szerint.
Most már elárulhatom: dupla leszúrt Rittberger Gusztáv volt a terv, teljesen a librettó szerint.
2148 Edmond Dantes 2015-07-16 14:40:29 [Válasz erre: 2147 márta 2015-07-16 13:49:16]
Legszívesebben azt mondanám: akik c s a k Witt miatt nézték meg, megérdemlik, de nem mondom, mert nem akarok senkit megbántani. De most komolyan: mit vártak VOLNA tőle? Ugrik egy dupla Lutzot? Piruett? Csúszkál ide-oda? Mindezt kb. 5 perc terjedelemben.Na és? Ilyen alapon az is "jópofa" lett volna, ha a főbíró helyett őt tolják be kerekesszékben. Akkor legalább jobban látszott volna mint így, a színpad leghátulján trónolva. Az igazi baj nem Witt volt, hanem maga a produkció, a gyenge rendezés, ami Witt mögül kikandikálva avagy mögé bújva próbált sikert csiholni.
Legszívesebben azt mondanám: akik c s a k Witt miatt nézték meg, megérdemlik, de nem mondom, mert nem akarok senkit megbántani. De most komolyan: mit vártak VOLNA tőle? Ugrik egy dupla Lutzot? Piruett? Csúszkál ide-oda? Mindezt kb. 5 perc terjedelemben.Na és? Ilyen alapon az is "jópofa" lett volna, ha a főbíró helyett őt tolják be kerekesszékben. Akkor legalább jobban látszott volna mint így, a színpad leghátulján trónolva. Az igazi baj nem Witt volt, hanem maga a produkció, a gyenge rendezés, ami Witt mögül kikandikálva avagy mögé bújva próbált sikert csiholni.
2147 márta 2015-07-16 13:49:16
Aki Witt miatt jöttek, azokat vajon képes volt-e kárpótolni Verdi?
Aki Witt miatt jöttek, azokat vajon képes volt-e kárpótolni Verdi?
2146 Edmond Dantes 2015-07-16 11:15:46 [Válasz erre: 2145 Búbánat 2015-07-16 09:59:53]
Wow, ez-az kicsit sántít mint az a bizonyos kutya, amit közmondásosan nehezebb elérni mint a hazug embert. 1) Puccini önmagában nem elég...különösen Az álarcosbál esetében. 2) az interjúból elég jól kihallható, hogy KW meghívása erősen "csali"ízű PR-fogás: "...Katarina Wittnek is köszönhetően valóban nyolcezer ember váltott jegyet egy operára." 3) KW balhés fel-nem-lépése valahol még jót is tett a produkciónak, ha ez "jó": elterelte (ha elterelte!) sokak figyelmét a csapnivaló rendezésről és a zenei kivitelezés hibáiról.
Wow, ez-az kicsit sántít mint az a bizonyos kutya, amit közmondásosan nehezebb elérni mint a hazug embert. 1) Puccini önmagában nem elég...különösen Az álarcosbál esetében. 2) az interjúból elég jól kihallható, hogy KW meghívása erősen "csali"ízű PR-fogás: "...Katarina Wittnek is köszönhetően valóban nyolcezer ember váltott jegyet egy operára." 3) KW balhés fel-nem-lépése valahol még jót is tett a produkciónak, ha ez "jó": elterelte (ha elterelte!) sokak figyelmét a csapnivaló rendezésről és a zenei kivitelezés hibáiról.
2145 Búbánat 2015-07-16 09:59:53 [Válasz erre: 2144 IVA 2015-07-16 03:28:39]
A Miskolci Nemzeti Színház új igazgatójával, Béres Attilával, az idei Szegedi Szabadtéri Játékokon bemutatott Az álarcosbál rendezőjével készített interjút Makrai Szonja, a Magyar Nemzet újságírója (a cikk a tegnapi napilapban olvasható). Két kérdés vonatkozott Verdi operájának rendezésére: „- Rengeteg kritika érte az előadást Katarina Witt miatt, akit bálkirálynőnek kértek fel. Miért volt szükség az ő meghívására? Puccini önmagában nem elég? Béres Attila: - Tavaly Gérard Depardieu-t meghívni a Háry Jánosra jó húzás volt, sokan szkeptikusak voltak vele kapcsolatban, de az előadást látva mindenki revideálta önmagát. Tökéletes Napóleon volt. Miután én Verdi operabál-jelenetét egy jégpályára terveztem, a Szegedi Szabadtéri vezetőségének eszébe jutott Katarina Witt meghívása. Egy sajnálatos baleset miatt a német sportolónő nem tudta letáncolni az előadásba beillesztett kűrt, Igaz, hogy emiatt a nézők nem kaptak teljes élményt, de Katarina Wittnek is köszönhetően valóban nyolcezer ember váltott jegyet egy operára. Közülük sokan talán most találkoztak először a műfajjal; ha csak egyvalakit is meg tudtunk nyerni a műfajnak, az győzelem.”
A Miskolci Nemzeti Színház új igazgatójával, Béres Attilával, az idei Szegedi Szabadtéri Játékokon bemutatott Az álarcosbál rendezőjével készített interjút Makrai Szonja, a Magyar Nemzet újságírója (a cikk a tegnapi napilapban olvasható). Két kérdés vonatkozott Verdi operájának rendezésére: „- Rengeteg kritika érte az előadást Katarina Witt miatt, akit bálkirálynőnek kértek fel. Miért volt szükség az ő meghívására? Puccini önmagában nem elég? Béres Attila: - Tavaly Gérard Depardieu-t meghívni a Háry Jánosra jó húzás volt, sokan szkeptikusak voltak vele kapcsolatban, de az előadást látva mindenki revideálta önmagát. Tökéletes Napóleon volt. Miután én Verdi operabál-jelenetét egy jégpályára terveztem, a Szegedi Szabadtéri vezetőségének eszébe jutott Katarina Witt meghívása. Egy sajnálatos baleset miatt a német sportolónő nem tudta letáncolni az előadásba beillesztett kűrt, Igaz, hogy emiatt a nézők nem kaptak teljes élményt, de Katarina Wittnek is köszönhetően valóban nyolcezer ember váltott jegyet egy operára. Közülük sokan talán most találkoztak először a műfajjal; ha csak egyvalakit is meg tudtunk nyerni a műfajnak, az győzelem.”
2144 IVA 2015-07-16 03:28:39
[url]http://operavilag.net/kiemelt/jeg-velunk/;Az Opera-Világ kritikája az Álarcosbálról[/url] A Katharina Wagnert magasztaló és ajánló kritikus véleményében ugyan nem bízom, de a képmellékletek boldoggá tettek. Boldog vagyok, hogy nem láttam ezt az előadást. Boldog vagyok, amiért annyi eszem van, hogy semmi sem csábított volna erre az előadásra. A sok szóból nem derül ki, hogy kicsoda itt Oscar és mi a csudának van öltözve Szemere Zita? És még mindig nem tudom, milyen zenére korcsolyázott volna Katarina Witt (aki, ugyebár, nem th-val írja a keresztnevét), illetve milyen zenére, milyen dramaturgiai ürüggyel tolták be őt a színre.
[url]http://operavilag.net/kiemelt/jeg-velunk/;Az Opera-Világ kritikája az Álarcosbálról[/url] A Katharina Wagnert magasztaló és ajánló kritikus véleményében ugyan nem bízom, de a képmellékletek boldoggá tettek. Boldog vagyok, hogy nem láttam ezt az előadást. Boldog vagyok, amiért annyi eszem van, hogy semmi sem csábított volna erre az előadásra. A sok szóból nem derül ki, hogy kicsoda itt Oscar és mi a csudának van öltözve Szemere Zita? És még mindig nem tudom, milyen zenére korcsolyázott volna Katarina Witt (aki, ugyebár, nem th-val írja a keresztnevét), illetve milyen zenére, milyen dramaturgiai ürüggyel tolták be őt a színre.
2143 IVA 2015-07-06 02:10:32 [Válasz erre: 2141 lujza 2015-07-06 00:43:57]
... kijelölés után. Csak azt kell eldöntenem, hogy nekem legyen-e könnyebb és gyorsabb, vagy az olvasómnak. Én szívesen elvégzem a bonyolultabb műveletet a további ezer évben is, ha arra gondolok, hogy ezen az oldalon nem tolakodnak reklámok a szemem elé.
... kijelölés után. Csak azt kell eldöntenem, hogy nekem legyen-e könnyebb és gyorsabb, vagy az olvasómnak. Én szívesen elvégzem a bonyolultabb műveletet a további ezer évben is, ha arra gondolok, hogy ezen az oldalon nem tolakodnak reklámok a szemem elé.
2141 lujza 2015-07-06 00:43:57 [Válasz erre: 2126 Cilike 2015-07-05 20:11:51]
Kedves Cilike, én ugyan nem most regisztráltam, de én is a számomra egyszerűbb módon szoktam valamit belinkelni. De jobb gombbal rákattintva így is könnyen meg lehet nyitni bármit.
Kedves Cilike, én ugyan nem most regisztráltam, de én is a számomra egyszerűbb módon szoktam valamit belinkelni. De jobb gombbal rákattintva így is könnyen meg lehet nyitni bármit.
2139 IVA 2015-07-06 00:25:05 [Válasz erre: 2120 Héterő 2015-07-05 19:37:40]
Most már csupán 31 fok van a lakásomban, és a kitisztuló elmémmel úgy vélem, emelkedett operaszínpadi képre gondoltál, csak némi szócserével írtad le.
Most már csupán 31 fok van a lakásomban, és a kitisztuló elmémmel úgy vélem, emelkedett operaszínpadi képre gondoltál, csak némi szócserével írtad le.
2138 Héterő 2015-07-05 22:37:00 [Válasz erre: 2134 -zéta- 2015-07-05 21:41:38]
Szerintem beérett a 93.
Szerintem beérett a 93.
