Téma ismertetése: nem csak énekesek, hanem karmesterek, zongoristák és tekerőlantosok is
2428 telramund 2012-09-07 18:50:43
Isten éltesse soká,ha már azt nem engedte,hogy azt a pályát fussa,amit megérdemelt volna.
Isten éltesse soká,ha már azt nem engedte,hogy azt a pályát fussa,amit megérdemelt volna.
2427 zalbarna 2012-09-07 15:02:56 [Válasz erre: 2423 Beatrice 2012-09-07 01:16:08]
Érdekes volt meghallgatni a linket, mivel mellette ott van ugyanez Netrebkoval és hát.... Nem nagyon vagyok gyakorlott romantikus-opera hallgató ( és akkor még finoman fogalmaztam ), de azt nagyon hallani vélem, h míg Netrebko előadása a hang-ban van megalapozva, Szűcsé a zenében. Nekem egyértelműen az utóbbi megoldás tűnik valódi megoldásnak. Amellett, hogy hangban is király(nő:)
Érdekes volt meghallgatni a linket, mivel mellette ott van ugyanez Netrebkoval és hát.... Nem nagyon vagyok gyakorlott romantikus-opera hallgató ( és akkor még finoman fogalmaztam ), de azt nagyon hallani vélem, h míg Netrebko előadása a hang-ban van megalapozva, Szűcsé a zenében. Nekem egyértelműen az utóbbi megoldás tűnik valódi megoldásnak. Amellett, hogy hangban is király(nő:)
2425 chenier 2012-09-07 13:34:03 [Válasz erre: 2423 Beatrice 2012-09-07 01:16:08]
Isten éltesse! Bizony az az űr, amit maga után hagyott az Operában, még most is betöltetlen.
Isten éltesse! Bizony az az űr, amit maga után hagyott az Operában, még most is betöltetlen.
2424 macskás 2012-09-07 08:27:06
2424
2424
2423 Beatrice 2012-09-07 01:16:08
Isten éltesse születésnapján a földkerekség egyik legszebb énekhangjának birtokosát, Szűcs Mártát! [url]http://www.youtube.com/watch?v=-ioWHNja8dM;Boleyn Anna[/url]
Isten éltesse születésnapján a földkerekség egyik legszebb énekhangjának birtokosát, Szűcs Mártát! [url]http://www.youtube.com/watch?v=-ioWHNja8dM;Boleyn Anna[/url]
2422 Búbánat 2012-08-26 02:41:45
Duna World csatorna, 2012. augusztus 26. reggel: 5:50 A hitélet mezsgyéjén - Beszélgetés Gregor Józseffel '32 Magyar Dokumentumfilm, 2003 Rendező: Salyámosi Éva Operatőr: Sibalin György Szerkesztő: Salyámosi Éva A film a világhírű operaénekes magánéletébe enged betekintést. Megtudhatjuk, mit jelent számára a zene, az ajándékba kapott énekhang, a megbocsátás, a hit. Mesél a hazaszeretetről, pályája állomásairól, életének fordulópontjairól.
Duna World csatorna, 2012. augusztus 26. reggel: 5:50 A hitélet mezsgyéjén - Beszélgetés Gregor Józseffel '32 Magyar Dokumentumfilm, 2003 Rendező: Salyámosi Éva Operatőr: Sibalin György Szerkesztő: Salyámosi Éva A film a világhírű operaénekes magánéletébe enged betekintést. Megtudhatjuk, mit jelent számára a zene, az ajándékba kapott énekhang, a megbocsátás, a hit. Mesél a hazaszeretetről, pályája állomásairól, életének fordulópontjairól.
2421 Búbánat 2012-08-12 16:30:33 [Válasz erre: 2420 Búbánat 2012-08-12 16:16:47]
Lemaradt: az interjúalany beszélgetőtársa Pallós Tamás volt.
Lemaradt: az interjúalany beszélgetőtársa Pallós Tamás volt.
2420 Búbánat 2012-08-12 16:16:47
INTERJÚ | ÚJ EMBER HETIÚJSÁG 2012.06.10. „Áhítattal” énekelni [url] http://ujember.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=19421:„áhítattal”-énekelni; Próba után Jevgenyij Nyesztyerenkóval [/url] „[…] Nagyon szeretem, nagyon megszerettem – elsősorban a zenéjén keresztül – a „híres kis Magyarországot”. Kicsi ország, a zene világában viszont hatalmas. Nemzetközi karrierem is lényegében innen indult el. Első magyar élményeim, emlékeim Liszthez kapcsolódnak.[…] […] 1970-ben megnyertem a Csajkovszkij-versenyt, aztán meghívtak Magyarországra. Ez volt az első itteni és egyben az első külföldi fellépésem. Gounod Faustjában Mefisztót énekeltem oroszul. A magyar művészek magyarul énekeltek; a közönség értette. Ma divat, hogy mindent eredeti nyelven szólaltatnak meg, viszont senki nem ért semmit... Az említett előadás után odajött hozzám az Operaház igazgatóhelyettese, és azt mondta: lenyűgözte a szereplésem, és tekintsem úgy, hogy az Operaház ajtaja mindig nyitva lesz előttem. Másnap kaptam egy telefont, hogy el kéne énekelnem Gremint az Anyeginben. Zavarba jöttem, hiszen nem terveztek be, és volt is magyar énekes a szerepre. De megnyugtattak, ne aggódjak, megbeszélik vele... […] […] – Hosszan sorolhatnánk a fellépéseit Budapesten, Debrecenben, a Szegedi Szabadtéri Játékokon, az utóbbi években a miskolci operafesztiválon... Nem is gondolná, hogy alakításainak emléke ma is milyen eleven. Sokan emlegetik például az 1974-es Margit-szigeti Mefistofeléjét, amelynek már a főpróbája is revelációként hatott a közönségre... - Sokszor, rengeteg helyen énekeltem később Boito operáját: Németországban, Franciaországban, Moszkvában... – de meg kell mondanom: a Lamberto Gardelli vezényelte Margit-szigeti előadás volt a legmagasabb színvonalú mind közül. A mai napig ezt a Mefistofelét tartom pályafutásom egyik csúcspontjának. Akkor, harminchat évesen külföldön még nem igazán énekeltem; önbizalmat kaptam ettől az előadástól... Fontosak voltak számomra a megjelent kritikák. Nem azért, mert ajnároztak, az egekbe dicsértek, ez egy dolog; de mély és korrekt elemzések születtek. Úgy éreztem, Magyarország az operaéneklés egyik központja, ahol szeretik és értik ezt a műfajt. Ráadásul olyan világhírű művészek léptek fel itt, akiket mi otthon nem láthattunk, hallhattunk. […] […] – Köztudott, hogy kiváló énektanár is. Mint zenepedagógust kérdem: mi lehet a kikezdhetetlen orosz énekiskola, -technika titka? Látjuk, hogy az operavilág vezető énekesei ma leginkább az Egyesült Államokból, Latin-Amerikából és az „orosz területekről” érkeznek... – Erre nem találok magyarázatot. Valóban, manapság például alig van élvonalbeli olasz énekes. Cecilia Bartoli kivételével nem is tudom, kit említhetnék még. Mindenféle sztárok, megasztárok kapnak eszméletlen honoráriumokat... Azt sem tudom, miért tűntek el a francia énekesek... Az orosz tanításnak, képzésnek nagy hagyományai vannak. A százötven éve alapított moszkvai konzervatórium megőrizte az értékeket. Fontos szempont, hogy a művészetnek szüksége van állami segítségre. A szociális körülmények is befolyásolhatják a kultúrát. Igaz, annak idején nem volt meg mindenünk, nem éltünk kényelmesen, de én minden héten minimum négy-hat órát tartottam úgy, hogy mellettem ült a korrepetitor. Időt fordítottunk a növendékekre. […] […] – Nagy operaszerepek, apró drámákat, különböző hangulatokat felvonultató dalestek után ezúttal megint más oldaláról mutatkozik be nálunk: a Szent Efrém Férfikar meghívására liturgikus művek előadásában közreműködik. Mit jelent Önnek a hazai, „saját” pravoszláv kulturális háttér és spiritualitás? – Nálunk régen mindenki hitt Istenben, mindenki járt templomba. A kommunista időkben igyekeztek a hitet háttérbe szorítani, visszafojtani. Függetlenül attól, ki honnan jött, az ember hisz a magasabb rendűben; az ember lelkének szüksége van rá. Újabban Oroszországban, „gyertyát tartva a kézben”, egyre többen találtak vissza a templomokba. Ismét szerveződtek kórusok, a templomiak mellett a legkülönbözőbb helyeken alakulnak együttesek. Hogy mást ne említsek, például a Tretyjakov-képtárnak is van egy múzeumi kórusa. E liturgikus zene egyfajta spirituális erőtér, amely meggyőződésem szerint mindenkinek ad valami melegséget, isteni dimenziót. Emberszeretetet közvetít, valami olyasmit, amire mindenkinek szüksége van. Ha valaki nem jár templomba, de eljön egy ilyen koncertre, megkaphatja ezt az élményt. A Szent Efrém kórust cédéről ismertem meg. A próba alapján is csak azt mondhatom: megtiszteltetés számomra, hogy együtt énekelhetek velük. Fantasztikus, amit csinálnak. Nagy örömmel várom a budapesti bazilikai és a máriapócsi koncertet...” Bors G. Fotó: Kissimon István
INTERJÚ | ÚJ EMBER HETIÚJSÁG 2012.06.10. „Áhítattal” énekelni [url] http://ujember.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=19421:„áhítattal”-énekelni; Próba után Jevgenyij Nyesztyerenkóval [/url] „[…] Nagyon szeretem, nagyon megszerettem – elsősorban a zenéjén keresztül – a „híres kis Magyarországot”. Kicsi ország, a zene világában viszont hatalmas. Nemzetközi karrierem is lényegében innen indult el. Első magyar élményeim, emlékeim Liszthez kapcsolódnak.[…] […] 1970-ben megnyertem a Csajkovszkij-versenyt, aztán meghívtak Magyarországra. Ez volt az első itteni és egyben az első külföldi fellépésem. Gounod Faustjában Mefisztót énekeltem oroszul. A magyar művészek magyarul énekeltek; a közönség értette. Ma divat, hogy mindent eredeti nyelven szólaltatnak meg, viszont senki nem ért semmit... Az említett előadás után odajött hozzám az Operaház igazgatóhelyettese, és azt mondta: lenyűgözte a szereplésem, és tekintsem úgy, hogy az Operaház ajtaja mindig nyitva lesz előttem. Másnap kaptam egy telefont, hogy el kéne énekelnem Gremint az Anyeginben. Zavarba jöttem, hiszen nem terveztek be, és volt is magyar énekes a szerepre. De megnyugtattak, ne aggódjak, megbeszélik vele... […] […] – Hosszan sorolhatnánk a fellépéseit Budapesten, Debrecenben, a Szegedi Szabadtéri Játékokon, az utóbbi években a miskolci operafesztiválon... Nem is gondolná, hogy alakításainak emléke ma is milyen eleven. Sokan emlegetik például az 1974-es Margit-szigeti Mefistofeléjét, amelynek már a főpróbája is revelációként hatott a közönségre... - Sokszor, rengeteg helyen énekeltem később Boito operáját: Németországban, Franciaországban, Moszkvában... – de meg kell mondanom: a Lamberto Gardelli vezényelte Margit-szigeti előadás volt a legmagasabb színvonalú mind közül. A mai napig ezt a Mefistofelét tartom pályafutásom egyik csúcspontjának. Akkor, harminchat évesen külföldön még nem igazán énekeltem; önbizalmat kaptam ettől az előadástól... Fontosak voltak számomra a megjelent kritikák. Nem azért, mert ajnároztak, az egekbe dicsértek, ez egy dolog; de mély és korrekt elemzések születtek. Úgy éreztem, Magyarország az operaéneklés egyik központja, ahol szeretik és értik ezt a műfajt. Ráadásul olyan világhírű művészek léptek fel itt, akiket mi otthon nem láthattunk, hallhattunk. […] […] – Köztudott, hogy kiváló énektanár is. Mint zenepedagógust kérdem: mi lehet a kikezdhetetlen orosz énekiskola, -technika titka? Látjuk, hogy az operavilág vezető énekesei ma leginkább az Egyesült Államokból, Latin-Amerikából és az „orosz területekről” érkeznek... – Erre nem találok magyarázatot. Valóban, manapság például alig van élvonalbeli olasz énekes. Cecilia Bartoli kivételével nem is tudom, kit említhetnék még. Mindenféle sztárok, megasztárok kapnak eszméletlen honoráriumokat... Azt sem tudom, miért tűntek el a francia énekesek... Az orosz tanításnak, képzésnek nagy hagyományai vannak. A százötven éve alapított moszkvai konzervatórium megőrizte az értékeket. Fontos szempont, hogy a művészetnek szüksége van állami segítségre. A szociális körülmények is befolyásolhatják a kultúrát. Igaz, annak idején nem volt meg mindenünk, nem éltünk kényelmesen, de én minden héten minimum négy-hat órát tartottam úgy, hogy mellettem ült a korrepetitor. Időt fordítottunk a növendékekre. […] […] – Nagy operaszerepek, apró drámákat, különböző hangulatokat felvonultató dalestek után ezúttal megint más oldaláról mutatkozik be nálunk: a Szent Efrém Férfikar meghívására liturgikus művek előadásában közreműködik. Mit jelent Önnek a hazai, „saját” pravoszláv kulturális háttér és spiritualitás? – Nálunk régen mindenki hitt Istenben, mindenki járt templomba. A kommunista időkben igyekeztek a hitet háttérbe szorítani, visszafojtani. Függetlenül attól, ki honnan jött, az ember hisz a magasabb rendűben; az ember lelkének szüksége van rá. Újabban Oroszországban, „gyertyát tartva a kézben”, egyre többen találtak vissza a templomokba. Ismét szerveződtek kórusok, a templomiak mellett a legkülönbözőbb helyeken alakulnak együttesek. Hogy mást ne említsek, például a Tretyjakov-képtárnak is van egy múzeumi kórusa. E liturgikus zene egyfajta spirituális erőtér, amely meggyőződésem szerint mindenkinek ad valami melegséget, isteni dimenziót. Emberszeretetet közvetít, valami olyasmit, amire mindenkinek szüksége van. Ha valaki nem jár templomba, de eljön egy ilyen koncertre, megkaphatja ezt az élményt. A Szent Efrém kórust cédéről ismertem meg. A próba alapján is csak azt mondhatom: megtiszteltetés számomra, hogy együtt énekelhetek velük. Fantasztikus, amit csinálnak. Nagy örömmel várom a budapesti bazilikai és a máriapócsi koncertet...” Bors G. Fotó: Kissimon István
2419 Búbánat 2012-08-08 18:08:57 [Válasz erre: 2418 lámpaoltogató 2012-08-08 17:20:47]
Lásd: Fórum - Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel 591. és 592. sorszámoknál
Lásd: Fórum - Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel 591. és 592. sorszámoknál
2418 lámpaoltogató 2012-08-08 17:20:47 [Válasz erre: 2415 tiberio 2012-08-08 16:10:26]
Kelen, Kalmár, Gáti, Gregor, Vezényel Pál, helyszín a Csepeli Munkásotthon, matiné-koncert. Nem ez volt? Én másik magyar Bájital felvételről nem tudok.
Kelen, Kalmár, Gáti, Gregor, Vezényel Pál, helyszín a Csepeli Munkásotthon, matiné-koncert. Nem ez volt? Én másik magyar Bájital felvételről nem tudok.
2417 tiberio 2012-08-08 16:22:45 [Válasz erre: 2416 Búbánat 2012-08-08 16:14:57]
:))) Köszönöm! Jézusom! Akkor még én is fiatal voltam, nem csak Kelen! :))
:))) Köszönöm! Jézusom! Akkor még én is fiatal voltam, nem csak Kelen! :))
2416 Búbánat 2012-08-08 16:14:57 [Válasz erre: 2415 tiberio 2012-08-08 16:10:26]
1978. december 7. Erkel Színház. Lásd még: Fórum - Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel
1978. december 7. Erkel Színház. Lásd még: Fórum - Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel
2415 tiberio 2012-08-08 16:10:26
Ma a fél napomat autóban töltöttem, így abban a szerencsében volt részem, hogy végighallgathattam Donizetti Szerelmi bájitalát élő felvételen Kelen Péter, Kalmár Magda, Sólyom Nagy Sándor, Begányi Ferenc előadásában, ráadásul magyarul.Nem mellékesen: ezeknek az előadóknak (majdnem)minden szavát lehetett érteni. Istenien éreztem magam, annyira "átjött" hangszórón keresztül is az énekesek alakítása, nem egyszer elnevettem magam, és jól hallhatóan a korabeli közönség is jól szórakozott. Sajnos, a végén az útitársam belebeszélt, így nem hallottam mikori volt a felvétel, de Kelen Péter nagyon fiatal lehetett. Vitán felül, ő maga volt Nemorino! Tökéletes. És ez a szerep pályája későbbi szakaszában is "jól állt " neki.
Ma a fél napomat autóban töltöttem, így abban a szerencsében volt részem, hogy végighallgathattam Donizetti Szerelmi bájitalát élő felvételen Kelen Péter, Kalmár Magda, Sólyom Nagy Sándor, Begányi Ferenc előadásában, ráadásul magyarul.Nem mellékesen: ezeknek az előadóknak (majdnem)minden szavát lehetett érteni. Istenien éreztem magam, annyira "átjött" hangszórón keresztül is az énekesek alakítása, nem egyszer elnevettem magam, és jól hallhatóan a korabeli közönség is jól szórakozott. Sajnos, a végén az útitársam belebeszélt, így nem hallottam mikori volt a felvétel, de Kelen Péter nagyon fiatal lehetett. Vitán felül, ő maga volt Nemorino! Tökéletes. És ez a szerep pályája későbbi szakaszában is "jól állt " neki.
2414 parampampoli 2012-08-06 12:37:59
MA ESTE TV2 TÉNYEK ESTE A STÚDIÓ VENDÉGE: ALEXANDRU AGACHE RIPORTER: ANDOR ÉVA
MA ESTE TV2 TÉNYEK ESTE A STÚDIÓ VENDÉGE: ALEXANDRU AGACHE RIPORTER: ANDOR ÉVA
2413 Károly 2012-08-06 11:06:49 [Válasz erre: 2409 Búbánat 2012-08-05 19:51:49]
Kevés olyan művész van, emberi és szakmai értelemben, mint ő. Interjújában mindig van valami mélyen megindító.
Kevés olyan művész van, emberi és szakmai értelemben, mint ő. Interjújában mindig van valami mélyen megindító.
2412 telramund 2012-08-06 10:47:47 [Válasz erre: 2410 Vladiszlav 2012-08-05 23:10:24]
Barcelona Teatro Liceo
Barcelona Teatro Liceo
2411 chenier 2012-08-06 07:50:52 [Válasz erre: 2409 Búbánat 2012-08-05 19:51:49]
(-...és nem mellékesen hatalmas igazságokat mond ki az Operában zajló évek óta tartó eseményekről, a fiatalok Operába (nem)járásáról, az eszement rendezéscentrikusságról, az érdektelenségről. Hogy csak pár ütős témát említsek.
(-...és nem mellékesen hatalmas igazságokat mond ki az Operában zajló évek óta tartó eseményekről, a fiatalok Operába (nem)járásáról, az eszement rendezéscentrikusságról, az érdektelenségről. Hogy csak pár ütős témát említsek.
2410 Vladiszlav 2012-08-05 23:10:24
Nem szokványos interjú egy nem szokványos művészemberrel. Szépek a fényképek, gyönyörű ez a rendezés. Vajon honnan van?
Nem szokványos interjú egy nem szokványos művészemberrel. Szépek a fényképek, gyönyörű ez a rendezés. Vajon honnan van?
2409 Búbánat 2012-08-05 19:51:49 [Válasz erre: 2406 Cilike 2012-08-05 14:56:20]
Lukács Gyöngyi bármelyik korábbi interjúját veszem elő - mindig rácsodálkozom: igen, Ő nem bujócskázós, nem kitérős típus, Ő egy igaz, őszinte, megfontolt, szerény, nagy tudású, szeretni való EMBER és MŰVÉSZ! Róla tényleg példát lehet és kell venni/vennünk...
Lukács Gyöngyi bármelyik korábbi interjúját veszem elő - mindig rácsodálkozom: igen, Ő nem bujócskázós, nem kitérős típus, Ő egy igaz, őszinte, megfontolt, szerény, nagy tudású, szeretni való EMBER és MŰVÉSZ! Róla tényleg példát lehet és kell venni/vennünk...
2408 telramund 2012-08-05 16:52:25
Nagyszerű riport!Hihetetlen öszinte,amire csak a legnagyobbak képesek!
Nagyszerű riport!Hihetetlen öszinte,amire csak a legnagyobbak képesek!
2407 Károly 2012-08-05 15:51:37 [Válasz erre: 2406 Cilike 2012-08-05 14:56:20]
De jó volt elolvasni! Még létezik énekes,ki ilyen szeretettel beszél a szakmájáról és a jövő nemzedékére is gondol? Hirtelen nem ugrik be hasonló példa.
De jó volt elolvasni! Még létezik énekes,ki ilyen szeretettel beszél a szakmájáról és a jövő nemzedékére is gondol? Hirtelen nem ugrik be hasonló példa.
2406 Cilike 2012-08-05 14:56:20
[url]http://fidelio.hu/opera/interju/lukacs_gyongyi_mi_egy_lelekszakma_muveloi_vagyunk;Interjú[/url] Lukács Gyöngyivel a margitsziget Turandot kapcsán.
[url]http://fidelio.hu/opera/interju/lukacs_gyongyi_mi_egy_lelekszakma_muveloi_vagyunk;Interjú[/url] Lukács Gyöngyivel a margitsziget Turandot kapcsán.
2405 violentino 2012-07-20 23:54:30 [Válasz erre: 2403 telramund 2012-07-20 18:14:30]
Köszönöm!Ez is nagyon érdekes,megnézem!!
Köszönöm!Ez is nagyon érdekes,megnézem!!
2404 violentino 2012-07-20 23:53:59 [Válasz erre: 2402 telramund 2012-07-20 18:10:02]
Kedves telramund!Köszönöm a segítséget,információt, a részleteket megtaláltam,+a youtube-on is!:)
Kedves telramund!Köszönöm a segítséget,információt, a részleteket megtaláltam,+a youtube-on is!:)
2403 telramund 2012-07-20 18:14:30 [Válasz erre: 2401 violentino 2012-07-20 14:14:11]
http://www.jcarreras.de/ sajnos csak spanolyországi előadás van fenn/Madrid/ Madridban egyébként Tokody Ilona volt Nedda.
http://www.jcarreras.de/ sajnos csak spanolyországi előadás van fenn/Madrid/ Madridban egyébként Tokody Ilona volt Nedda.
2402 telramund 2012-07-20 18:10:02 [Válasz erre: 2401 violentino 2012-07-20 14:14:11]
Carreras összesen 4 alkalommal énekelte Bécsben Caniot 1991-1994 között.DVD-t nem hiszem, hogy találni,lehet viszont,hogy még a weblapján fenn van néhány részlet(audio)
Carreras összesen 4 alkalommal énekelte Bécsben Caniot 1991-1994 között.DVD-t nem hiszem, hogy találni,lehet viszont,hogy még a weblapján fenn van néhány részlet(audio)
2401 violentino 2012-07-20 14:14:11
Keresek dvd-n Bajazzok felvételt a bécsi Operából, Carreras-al.Tud valaki segíteni??Nagyon hálás lennék!
Keresek dvd-n Bajazzok felvételt a bécsi Operából, Carreras-al.Tud valaki segíteni??Nagyon hálás lennék!
2400 Cilike 2012-07-12 08:40:49
Isten éltesse Sass Sylviát!
Isten éltesse Sass Sylviát!
2399 Búbánat 2012-07-11 15:01:36
Figyelemfelkeltő és mindenképpen elgondolkodtató mondatokkal teli interjú olvasható az Új Emberben: Haramza László operaénekessel beszélgetett a szerkesztő-újságíró. Az interjút - a kibontakozó pályaképpel együtt - riport formájában tartalmazza a cikk. Az internetre nem kerül fel, így vállalkoztam arra, hogy teljes terjedelmében átírom ide a fórumba. „Tiszta hangon” – találkozás Haramza László operaénekessel Új Ember, 2012. július 1. Elmer István Széles, mégis finoman visszafogott gesztusok. Az érzelmek feltárulása, majd derűs tisztasága. Némi izgatottság, a hullámok a személyiség mélyrétegeiben futnak végig, olykor mintha kitörésre várnának. Ugyanakkor néhány pontos szó. Érzelem és intellektus okos hevületben ötvöződik. Mintha valamelyik olasz operából lépne elő. A kifejezés embere. Tenorista. Aki tudja, minden hangért – a színpadi teljesítményen túl az erkölcsi hangra éppúgy értve – meg kell küzdenie. Előbb önmagával, a közönség szolgálatában. Magában hordja az alapvető tudnivalót: az esztétika első és legfontosabb kritériuma a tisztesség. Ezt a tudást nyilván a mohácsi szülői házból hozta magával, majd megerősítette az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium, ahol 1979-ben érettségizett, s a művészi pálya, amely nehéz, de szép küzdelem, elmélyítette. Haramza László, a Magyar Állami Operaház magánénekese a pécsi Janus Pannonius Egyetem tanárképző karán magyar-ének szakon végzett. Egyévi magántanulás után előbb a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumban, majd a bécsi konzervatóriumban folytatott énekművészi tanulmányokat, 1992-ben tért haza, amikor főszerepet kínáltak neki a Don Pasquale című operában – Pécs akkoriban még önálló operatársulattal rendelkezett. Kilencévi társulati tagság után 2001-ben meghívták a budapesti Operettszínházba, ahol a Cigánybáró címszerepében mutatkozott be, 2002-ben az Operaház stúdiósa lett, ettől kezdve a ma szokásos szerződéses formában a Magyar Állami Operaházban szerepel. Az évad vége felé beszélgetünk. Különös világban élünk: egyszerre érzéketlen, már-már durván nyereségarcú, keményszívű a kor, ugyanakkor mégis feltörnek a túlérzékenység könnyen hamis irányba elcsorgó forrásai. Ilyen körülmények között kell a művésznek egyensúlyt tartania. Milyen egy énekes – magyar énekes, teszi hozzá hangsúllyal Haramza László – közérzete? Amikor azt látjuk, sztárok bukkannak elő hirtelen, a hírverés homlokterébe kerülnek, majd eldobják őket – nem lehet enyhébb kifejezést használni -, s jöhetnek újabbak… Haramza László tűnődik, pontosságra törekszik, nem szeretne a manapság oly divatos szóbeli elragadtatottság és elragadottság hibájába esni…”- Ha a Magyar Állami Operaházban szűkülnek a lehetőségek, ez azt jelenti, hogy a mi művészi pályánkon másutt már korábban elfogyott a levegő. A mai gazdasági rendszer egyre kevesebbet visel el az intézményes művészeti tevékenységből.” Kivár, majd azt mondja: „- Mintha a megtűrés kategóriát jelentő part felé sodródnánk.” De máris hozzáteszi: „ – Tisztában kell lennünk a keretekkel, s a magunkban megérlelt értéket ilyen körülmények között szükséges érvényre juttatnunk – ez az egyetlen túlélési lehetőség.” Felkacag, majd kiigazítja önmagát: „- Túlélés – túlzó kifejezés… Az énekesnek feladatai vannak. Ne sajnáltassuk magunkat, tudomásul kell vennünk, olyan helyzetbe kerültünk, amikor ismét tisztázni kell bizonyos alapkérdéseket a művész társadalomban elfoglalt helyéről és lehetőségeiről. Világosan kell megfogalmaznunk azokat az üzeneteket, amelyek az énekművészet segítségével közvetíthetők.” S már a „nagy megértésről” beszél: „- Az evangelizáció során a történelemben mindig olyan nyelvet kellett találni, amellyel a többség közösségként, és minden egyes ember külön is megszólítható.” Azt mondja, a művésznek úgy kell élnie, mint aki a bozót mögött lesben áll. Észreveszi a körülötte lévő világ változásait, „- nem is lenne normális, ha minden beágyazottan működne.” Az Operaházban a hagyományos társulati rendszer megszűnik, a magánénekesek többsége megbízási szerződéssel vagy vállalkozóként dolgozik a dalszínházban. Nem okoz ez létbizonytalanságot? Hívják az énekest, vagy nem, szerződést kötnek vele adott szerepre, vagy nem. „- Ha valamilyen gazdasági vagy társadalmi ok miatt meg is szűnik a korábbi – egzisztenciális és művészi szempontból egyaránt biztonságot adó – társulati rendszer, nekünk akkor is azt kell tisztáznunk, mi az énekes dolga ebben a helyzetben.” Majd tárgyilagosan hozzáteszi: „- Nem az énekes dolga, hogy az intézményi rendszer formájáról és működtetéséről gondolkozzon. Magyar operaénekesként mindenkinek elsőrendű feladata és vágya, hogy legjobb képességeit az Operaház színpadán mutassa meg. Ha a szervezeti és gazdasági – s ezekkel összefüggésben óhatatlanul a személyi – küzdelmek mezejére téved, előbb-utóbb belefullad művészi lehetőségeibe.” Minden alkalmat megragad művészi törekvései kifejezésére: a zeneirodalom és a közönség iránti szolgálattól vezérelve ugyanúgy a legmagasabb szintű feladatnak tekinti a bármely más színházban vagy önálló dalestjein való fellépést, mint az operaházi szereplést. Szakrális művekből összeállított műsora különös élménykapcsolatot jelent a tenorhang és a lélek hite között. Művészi pályáján – ezt gyakorta hangsúlyozza – különösen fontosnak tartja a lelki késztetést: „- Ez áll az első helyen. Az énekesnek zárt belső világából estéről estére ki kell lépnie, s megmutatnia önmagát. Olyan műfaj ez, amelynek a megnyilvánulási készég az alapja. Állandó fizikai és lelki készenléti állapotot követel, miközben az énekes mindig bizonytalanságban marad önmagával kapcsolatban: sikerül-e azon az estén, azon a hangon megszólalnia? A művészi élmény átadásától vezérelt határtalan kifejezési vágy segítheti ebben.” Nálunk még ma is hiányzik a művészi menedzselés átfogó rendszere, ami más országokban természetes módon működik. A magyar énekesek nem úgy nőttek fel, hogy az ügynökségek „gondolkodnak” helyettük és érdekükben, gondoskodnak színházakról, szerepekről, fellépésekről. Enélkül hogyan lehet léteznie egy énekesnek? Üljön otthon, s várja, hogy majd hívják, ha gondolnak rá, ugyanakkor legyen naprakész abban a pillanatban, amikor előveszik…? Növekszik a művészi-szakmai és egzisztenciális bizonytalanság, s a művészek olykor riadtan kiáltanak fel: baj van, valamit tenni kell! De kinek szólnak az ilyen kiáltások? „- Elsősorban általános hangulati kifejezést fogalmaznak meg. De a művésznek nem ez a küldetése. Hitvallónak kell lennie, s a maga értékrendje szerint, amely nemigen különbözhet a művészet legnemesebb igazságra irányuló küldetésétől, önmaga legjavát kell adnia. S ha ilyen elvek vezérlik a gyakorlatban, akkor a művészi folyamatban megvalósul a csoda: az érték önmagától életre kell.” Az érett művész jól tudja, a személyeskedő, s ezáltal tényekkel alá nem támasztott, leginkább elégedetlenségből táplálkozó megnyilvánulások sehová nem vezetnek, s a végén az egyén magára marad. Érdekes párhuzamot említ Haramza László, amellyel a mostani, mindenféle művészi feszültséggel terhes viszonyok között erkölcsi alapállását fogalmazza meg. Kétségtelen, hogy a mind nyomorúságosabb gazdasági körülmények kiélezik a helyzetet, s olykor bizony a művésztársakat is szembeállítják egymással. „- A ferences gimnáziumban a diktatúra idején mintegy ’zárt rendszerben’ éltünk. A művészeti élet is valamiképpen ilyen rendszernek fogható fel. Tudtuk, mi történik az internátus falain kívül, s milyen ártó hatások irányulnak felénk. Az atyák mégsem mondták nekünk soha egyetlen szóval sem, hogy adott esetben menjünk ki, és az első alkalommal indulati módon válaszoljunk a támadásokra és méltatlanságokra.” Az operaéneklés világában is mindenki azt szeretné, ha őt foglalkoztatnák, s neki csak azzal kellene törődnie, hogy legjobb önmagát nyújtsa a színpadon. Ilyen értelemben az operaéneklés valóban kiáltás… - de ennek a kiáltásnak, tér vissza előbbi gondolatához Haramza László, a szeretet és a megbocsátás talaján kell állnia. „- Különben félrehangzik az egyébként legnemesebb szándék is. Sokan vagyunk külsős társulati énekesek, akiknek szerepkörét és karakterét jól ismerik a szakmai vezetők. A gazdasági elvonások következtében, sajnos, egyre inkább szűkülnek a színpadi jelenlét korábbi formái, s felerősödik a rivalizálás bizonyos szerepkörökben. Csak a türelmes megértés, az előállított produkció és a művészi-emberi szempontok együttes figyelembevétele segíthet ezen.” Haramza László, mint korábban említette, „magyar” operaénekesnek tartja magát. „- Hála Istennek, sok értékes opera és zenei anyag született magyar nyelven és magyar lélekkel. Számos olyan, sok-sok áldozatot vállaló kollégát ismertem meg, akik hosszú évek óta szolgálják a magyar operajátszást vidéken és Budapesten egyaránt. Szolgálják az egyetemes és nemzeti művészetet – ha egyesek számára talán patetikusan hangzik is ez… Én is úgy gondolkodom, s ismét hangsúlyozom: csak a művészi és emberi tisztességre szabad hagyatkoznunk, ez jelenti az erkölcsi színpadot.”
Figyelemfelkeltő és mindenképpen elgondolkodtató mondatokkal teli interjú olvasható az Új Emberben: Haramza László operaénekessel beszélgetett a szerkesztő-újságíró. Az interjút - a kibontakozó pályaképpel együtt - riport formájában tartalmazza a cikk. Az internetre nem kerül fel, így vállalkoztam arra, hogy teljes terjedelmében átírom ide a fórumba. „Tiszta hangon” – találkozás Haramza László operaénekessel Új Ember, 2012. július 1. Elmer István Széles, mégis finoman visszafogott gesztusok. Az érzelmek feltárulása, majd derűs tisztasága. Némi izgatottság, a hullámok a személyiség mélyrétegeiben futnak végig, olykor mintha kitörésre várnának. Ugyanakkor néhány pontos szó. Érzelem és intellektus okos hevületben ötvöződik. Mintha valamelyik olasz operából lépne elő. A kifejezés embere. Tenorista. Aki tudja, minden hangért – a színpadi teljesítményen túl az erkölcsi hangra éppúgy értve – meg kell küzdenie. Előbb önmagával, a közönség szolgálatában. Magában hordja az alapvető tudnivalót: az esztétika első és legfontosabb kritériuma a tisztesség. Ezt a tudást nyilván a mohácsi szülői házból hozta magával, majd megerősítette az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium, ahol 1979-ben érettségizett, s a művészi pálya, amely nehéz, de szép küzdelem, elmélyítette. Haramza László, a Magyar Állami Operaház magánénekese a pécsi Janus Pannonius Egyetem tanárképző karán magyar-ének szakon végzett. Egyévi magántanulás után előbb a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumban, majd a bécsi konzervatóriumban folytatott énekművészi tanulmányokat, 1992-ben tért haza, amikor főszerepet kínáltak neki a Don Pasquale című operában – Pécs akkoriban még önálló operatársulattal rendelkezett. Kilencévi társulati tagság után 2001-ben meghívták a budapesti Operettszínházba, ahol a Cigánybáró címszerepében mutatkozott be, 2002-ben az Operaház stúdiósa lett, ettől kezdve a ma szokásos szerződéses formában a Magyar Állami Operaházban szerepel. Az évad vége felé beszélgetünk. Különös világban élünk: egyszerre érzéketlen, már-már durván nyereségarcú, keményszívű a kor, ugyanakkor mégis feltörnek a túlérzékenység könnyen hamis irányba elcsorgó forrásai. Ilyen körülmények között kell a művésznek egyensúlyt tartania. Milyen egy énekes – magyar énekes, teszi hozzá hangsúllyal Haramza László – közérzete? Amikor azt látjuk, sztárok bukkannak elő hirtelen, a hírverés homlokterébe kerülnek, majd eldobják őket – nem lehet enyhébb kifejezést használni -, s jöhetnek újabbak… Haramza László tűnődik, pontosságra törekszik, nem szeretne a manapság oly divatos szóbeli elragadtatottság és elragadottság hibájába esni…”- Ha a Magyar Állami Operaházban szűkülnek a lehetőségek, ez azt jelenti, hogy a mi művészi pályánkon másutt már korábban elfogyott a levegő. A mai gazdasági rendszer egyre kevesebbet visel el az intézményes művészeti tevékenységből.” Kivár, majd azt mondja: „- Mintha a megtűrés kategóriát jelentő part felé sodródnánk.” De máris hozzáteszi: „ – Tisztában kell lennünk a keretekkel, s a magunkban megérlelt értéket ilyen körülmények között szükséges érvényre juttatnunk – ez az egyetlen túlélési lehetőség.” Felkacag, majd kiigazítja önmagát: „- Túlélés – túlzó kifejezés… Az énekesnek feladatai vannak. Ne sajnáltassuk magunkat, tudomásul kell vennünk, olyan helyzetbe kerültünk, amikor ismét tisztázni kell bizonyos alapkérdéseket a művész társadalomban elfoglalt helyéről és lehetőségeiről. Világosan kell megfogalmaznunk azokat az üzeneteket, amelyek az énekművészet segítségével közvetíthetők.” S már a „nagy megértésről” beszél: „- Az evangelizáció során a történelemben mindig olyan nyelvet kellett találni, amellyel a többség közösségként, és minden egyes ember külön is megszólítható.” Azt mondja, a művésznek úgy kell élnie, mint aki a bozót mögött lesben áll. Észreveszi a körülötte lévő világ változásait, „- nem is lenne normális, ha minden beágyazottan működne.” Az Operaházban a hagyományos társulati rendszer megszűnik, a magánénekesek többsége megbízási szerződéssel vagy vállalkozóként dolgozik a dalszínházban. Nem okoz ez létbizonytalanságot? Hívják az énekest, vagy nem, szerződést kötnek vele adott szerepre, vagy nem. „- Ha valamilyen gazdasági vagy társadalmi ok miatt meg is szűnik a korábbi – egzisztenciális és művészi szempontból egyaránt biztonságot adó – társulati rendszer, nekünk akkor is azt kell tisztáznunk, mi az énekes dolga ebben a helyzetben.” Majd tárgyilagosan hozzáteszi: „- Nem az énekes dolga, hogy az intézményi rendszer formájáról és működtetéséről gondolkozzon. Magyar operaénekesként mindenkinek elsőrendű feladata és vágya, hogy legjobb képességeit az Operaház színpadán mutassa meg. Ha a szervezeti és gazdasági – s ezekkel összefüggésben óhatatlanul a személyi – küzdelmek mezejére téved, előbb-utóbb belefullad művészi lehetőségeibe.” Minden alkalmat megragad művészi törekvései kifejezésére: a zeneirodalom és a közönség iránti szolgálattól vezérelve ugyanúgy a legmagasabb szintű feladatnak tekinti a bármely más színházban vagy önálló dalestjein való fellépést, mint az operaházi szereplést. Szakrális művekből összeállított műsora különös élménykapcsolatot jelent a tenorhang és a lélek hite között. Művészi pályáján – ezt gyakorta hangsúlyozza – különösen fontosnak tartja a lelki késztetést: „- Ez áll az első helyen. Az énekesnek zárt belső világából estéről estére ki kell lépnie, s megmutatnia önmagát. Olyan műfaj ez, amelynek a megnyilvánulási készég az alapja. Állandó fizikai és lelki készenléti állapotot követel, miközben az énekes mindig bizonytalanságban marad önmagával kapcsolatban: sikerül-e azon az estén, azon a hangon megszólalnia? A művészi élmény átadásától vezérelt határtalan kifejezési vágy segítheti ebben.” Nálunk még ma is hiányzik a művészi menedzselés átfogó rendszere, ami más országokban természetes módon működik. A magyar énekesek nem úgy nőttek fel, hogy az ügynökségek „gondolkodnak” helyettük és érdekükben, gondoskodnak színházakról, szerepekről, fellépésekről. Enélkül hogyan lehet léteznie egy énekesnek? Üljön otthon, s várja, hogy majd hívják, ha gondolnak rá, ugyanakkor legyen naprakész abban a pillanatban, amikor előveszik…? Növekszik a művészi-szakmai és egzisztenciális bizonytalanság, s a művészek olykor riadtan kiáltanak fel: baj van, valamit tenni kell! De kinek szólnak az ilyen kiáltások? „- Elsősorban általános hangulati kifejezést fogalmaznak meg. De a művésznek nem ez a küldetése. Hitvallónak kell lennie, s a maga értékrendje szerint, amely nemigen különbözhet a művészet legnemesebb igazságra irányuló küldetésétől, önmaga legjavát kell adnia. S ha ilyen elvek vezérlik a gyakorlatban, akkor a művészi folyamatban megvalósul a csoda: az érték önmagától életre kell.” Az érett művész jól tudja, a személyeskedő, s ezáltal tényekkel alá nem támasztott, leginkább elégedetlenségből táplálkozó megnyilvánulások sehová nem vezetnek, s a végén az egyén magára marad. Érdekes párhuzamot említ Haramza László, amellyel a mostani, mindenféle művészi feszültséggel terhes viszonyok között erkölcsi alapállását fogalmazza meg. Kétségtelen, hogy a mind nyomorúságosabb gazdasági körülmények kiélezik a helyzetet, s olykor bizony a művésztársakat is szembeállítják egymással. „- A ferences gimnáziumban a diktatúra idején mintegy ’zárt rendszerben’ éltünk. A művészeti élet is valamiképpen ilyen rendszernek fogható fel. Tudtuk, mi történik az internátus falain kívül, s milyen ártó hatások irányulnak felénk. Az atyák mégsem mondták nekünk soha egyetlen szóval sem, hogy adott esetben menjünk ki, és az első alkalommal indulati módon válaszoljunk a támadásokra és méltatlanságokra.” Az operaéneklés világában is mindenki azt szeretné, ha őt foglalkoztatnák, s neki csak azzal kellene törődnie, hogy legjobb önmagát nyújtsa a színpadon. Ilyen értelemben az operaéneklés valóban kiáltás… - de ennek a kiáltásnak, tér vissza előbbi gondolatához Haramza László, a szeretet és a megbocsátás talaján kell állnia. „- Különben félrehangzik az egyébként legnemesebb szándék is. Sokan vagyunk külsős társulati énekesek, akiknek szerepkörét és karakterét jól ismerik a szakmai vezetők. A gazdasági elvonások következtében, sajnos, egyre inkább szűkülnek a színpadi jelenlét korábbi formái, s felerősödik a rivalizálás bizonyos szerepkörökben. Csak a türelmes megértés, az előállított produkció és a művészi-emberi szempontok együttes figyelembevétele segíthet ezen.” Haramza László, mint korábban említette, „magyar” operaénekesnek tartja magát. „- Hála Istennek, sok értékes opera és zenei anyag született magyar nyelven és magyar lélekkel. Számos olyan, sok-sok áldozatot vállaló kollégát ismertem meg, akik hosszú évek óta szolgálják a magyar operajátszást vidéken és Budapesten egyaránt. Szolgálják az egyetemes és nemzeti művészetet – ha egyesek számára talán patetikusan hangzik is ez… Én is úgy gondolkodom, s ismét hangsúlyozom: csak a művészi és emberi tisztességre szabad hagyatkoznunk, ez jelenti az erkölcsi színpadot.”
2398 Búbánat 2012-06-03 15:32:51
A MÜPA-ban a Tannhäuser mai előadásán fellépő két énekművésszel készített interjút a Magyar Nemzet /2012.06.02.; Tölgyesi Gábor/ Erzsébet: Szabóki Tünde […] Mivel Richard Wagner műveitől a zeneszeretők egy része idegenkedik, Szabóki Tünde elsőként A bolygó hollandit és a Tannhäusert ajánlja meghallgatásra. – Mint zongorista, kezdetben az opera műfajától is idegenkedtem. Később a Tannhäuser volt a második opera, amit rongyosra hallgattam – mesélte lapunknak. – Szerencsénk van a német rendezővel, Matthias Oldaggal, tudja, mit akar. Fischer Ádám kiváló karmester, érzi minden rezdülésünket. Nagyszerűek a kollégák. Robert Dean Smith mellett élmény énekelni. Ezen az előadáson Erzsébet nem egy középkori néni, aki néha örvend, néha jajong, hanem tizenhét éves lány, aki dacol a papával, hús-vér nő – folytatta Szabóki Tünde a szerepformálásról. – Erzsébet hisz abban, hogy Tannhäuserért érdemes feláldoznia magát, az ő oldalán van az igazság. A jók elnyerik végső jutalmukat: én is ebben hiszek. Bár a művésznőt a múlt évben tüntették ki Liszt-díjjal, május elején derült ki, hogy a jövő évadban alig fog énekelni a Magyar Állami Operaházban, ami bántja. Két Lohengrinben lép fel Pécset, a többi meglepetés. Tannhäuser: Robert Dean Smith […] Bayreuth sztárja, az amerikai hőstenor, Robert Dean Smith is azért jött Budapestre, mert a világ több színpadán Fischer Ádámmal együtt lépett fel. Már a múlt évi budapesti előadás is ennek volt köszönhető. – Bayreuth különleges atmoszférája abból adódik, hogy mindenki szeretne ott lenni, önként részese lenni a sikernek. Itt más a színpad, a hangzás, a közönség, ám, mivel mindig kihívás Wagnert énekelni, örömmel jöttem – mesélte lapunknak Robert Dean Smith. – Ugyan A nürnbergi mesterdalnokok a kedvencem, rendkívül érdekes Tannhäuser személyiségének megformálása – folytatta. Elképzelhetőnek tartom, hogy Tannhäuser autista: ahogy nem tud dönteni a vénuszi féktelen tobzódás és Erzsébet tisztasága között, ahogy nem tud mit kezdeni az emberi kapcsolatokkal, nem tud érzelmileg azonosulni senkivel, nem tudja, hová és kihez tartozik igazából- tette hozzá a szereppel kapcsolatban. Robert Dean Smith kiemelte, hogy pályájának kulcsa a muzsika feltétlen szeretete és az, hogy van saját mondanivalója a zenében.
A MÜPA-ban a Tannhäuser mai előadásán fellépő két énekművésszel készített interjút a Magyar Nemzet /2012.06.02.; Tölgyesi Gábor/ Erzsébet: Szabóki Tünde […] Mivel Richard Wagner műveitől a zeneszeretők egy része idegenkedik, Szabóki Tünde elsőként A bolygó hollandit és a Tannhäusert ajánlja meghallgatásra. – Mint zongorista, kezdetben az opera műfajától is idegenkedtem. Később a Tannhäuser volt a második opera, amit rongyosra hallgattam – mesélte lapunknak. – Szerencsénk van a német rendezővel, Matthias Oldaggal, tudja, mit akar. Fischer Ádám kiváló karmester, érzi minden rezdülésünket. Nagyszerűek a kollégák. Robert Dean Smith mellett élmény énekelni. Ezen az előadáson Erzsébet nem egy középkori néni, aki néha örvend, néha jajong, hanem tizenhét éves lány, aki dacol a papával, hús-vér nő – folytatta Szabóki Tünde a szerepformálásról. – Erzsébet hisz abban, hogy Tannhäuserért érdemes feláldoznia magát, az ő oldalán van az igazság. A jók elnyerik végső jutalmukat: én is ebben hiszek. Bár a művésznőt a múlt évben tüntették ki Liszt-díjjal, május elején derült ki, hogy a jövő évadban alig fog énekelni a Magyar Állami Operaházban, ami bántja. Két Lohengrinben lép fel Pécset, a többi meglepetés. Tannhäuser: Robert Dean Smith […] Bayreuth sztárja, az amerikai hőstenor, Robert Dean Smith is azért jött Budapestre, mert a világ több színpadán Fischer Ádámmal együtt lépett fel. Már a múlt évi budapesti előadás is ennek volt köszönhető. – Bayreuth különleges atmoszférája abból adódik, hogy mindenki szeretne ott lenni, önként részese lenni a sikernek. Itt más a színpad, a hangzás, a közönség, ám, mivel mindig kihívás Wagnert énekelni, örömmel jöttem – mesélte lapunknak Robert Dean Smith. – Ugyan A nürnbergi mesterdalnokok a kedvencem, rendkívül érdekes Tannhäuser személyiségének megformálása – folytatta. Elképzelhetőnek tartom, hogy Tannhäuser autista: ahogy nem tud dönteni a vénuszi féktelen tobzódás és Erzsébet tisztasága között, ahogy nem tud mit kezdeni az emberi kapcsolatokkal, nem tud érzelmileg azonosulni senkivel, nem tudja, hová és kihez tartozik igazából- tette hozzá a szereppel kapcsolatban. Robert Dean Smith kiemelte, hogy pályájának kulcsa a muzsika feltétlen szeretete és az, hogy van saját mondanivalója a zenében.
2397 Haandel 2012-05-21 17:58:31 [Válasz erre: 2389 Haandel 2012-03-17 20:39:12]
[url]http://www.arte.tv/de/Programm/242,date=21/5/2012.html;Igor Strawinsky: Die Nachtigall und andere Fabeln[/url] 21. Mai 2012 | um 23.15 Uhr | Arte/Arte HD (Astra 19.2°E, kódolatlan) Olga Peretyatko (Die Nachtigall), Svetlana Shilova (Der Tod), Elena Semenova (Die Köchin), Edgaras Montvidas (Der Fischer), Ilya Bannik (Der Kaiser von China), Nabil Suliman (Der Kammerherr), Yuri Vorobiev (Der Bonze) Chorleiter: Alan Woodbridge Orchester: Orchestre de l'Opéra national de Lyon Dirigent: Kazushi Ono Inszenierung: Robert Lepage Festival von Aix-en-Provence 2010 - - - - - Interview [url]http://www.examiner.com/article/soprano-olga-peretyatko-living-the-dream;Soprano Olga Peretyatko living the dream[/url] ... E: When will you appear at the Metropolitan Opera? OP: I will appear in the 2013-2014 season in Richard Strauss’ Arabella, but of course, not as Arabella, nor as Zdenka, but as the Fiakermilli [belle of the Coachmen’s ball]. Then, in 2014-2015, I will return in Un ballo in maschera, by Giuseppe Verdi, of course, not as Amelia, but as Oscar. Then the following year, I will finally sing the role of Gilda in Verdi’s Rigoletto. Of course, I would have preferred to debut as Gilda, so I can sing in a very lyrical way, but these contracts were signed years ago and who asked me?
[url]http://www.arte.tv/de/Programm/242,date=21/5/2012.html;Igor Strawinsky: Die Nachtigall und andere Fabeln[/url] 21. Mai 2012 | um 23.15 Uhr | Arte/Arte HD (Astra 19.2°E, kódolatlan) Olga Peretyatko (Die Nachtigall), Svetlana Shilova (Der Tod), Elena Semenova (Die Köchin), Edgaras Montvidas (Der Fischer), Ilya Bannik (Der Kaiser von China), Nabil Suliman (Der Kammerherr), Yuri Vorobiev (Der Bonze) Chorleiter: Alan Woodbridge Orchester: Orchestre de l'Opéra national de Lyon Dirigent: Kazushi Ono Inszenierung: Robert Lepage Festival von Aix-en-Provence 2010 - - - - - Interview [url]http://www.examiner.com/article/soprano-olga-peretyatko-living-the-dream;Soprano Olga Peretyatko living the dream[/url] ... E: When will you appear at the Metropolitan Opera? OP: I will appear in the 2013-2014 season in Richard Strauss’ Arabella, but of course, not as Arabella, nor as Zdenka, but as the Fiakermilli [belle of the Coachmen’s ball]. Then, in 2014-2015, I will return in Un ballo in maschera, by Giuseppe Verdi, of course, not as Amelia, but as Oscar. Then the following year, I will finally sing the role of Gilda in Verdi’s Rigoletto. Of course, I would have preferred to debut as Gilda, so I can sing in a very lyrical way, but these contracts were signed years ago and who asked me?
2396 Búbánat 2012-05-07 21:41:24
[url] http://www.opera.hu/hu/news/Kiss_B_Atilla_eloszor_hoditja_meg_a_Pillangoasszonyt___; Kiss B. Atilla először hódítja meg a Pillangóasszonyt? [/url] Forrás: opera.hu „A kiváló tenor a Pillangóasszony májusi és júniusi operaházi előadásaiban debütál Pinkertonként. Beszélgetés Pucciniről, az emberi lélek kiismerhetetlenségéről, két ember és két kultúra tragikummal végződő találkozásáról. „
[url] http://www.opera.hu/hu/news/Kiss_B_Atilla_eloszor_hoditja_meg_a_Pillangoasszonyt___; Kiss B. Atilla először hódítja meg a Pillangóasszonyt? [/url] Forrás: opera.hu „A kiváló tenor a Pillangóasszony májusi és júniusi operaházi előadásaiban debütál Pinkertonként. Beszélgetés Pucciniről, az emberi lélek kiismerhetetlenségéről, két ember és két kultúra tragikummal végződő találkozásáról. „
2395 Haandel 2012-04-22 08:55:25
Aleksandra Kurzak [url]http://www.aleksandrakurzak.com/schedule.php?season=2012/2013; Schedule 2012/2013[/url]
Aleksandra Kurzak [url]http://www.aleksandrakurzak.com/schedule.php?season=2012/2013; Schedule 2012/2013[/url]
2394 Búbánat 2012-04-20 22:18:01
[url] http://www.barbican.org.uk/music/series.asp?ID=1076; 2012 - 2013 recitals - Barbican [/url]
[url] http://www.barbican.org.uk/music/series.asp?ID=1076; 2012 - 2013 recitals - Barbican [/url]
2393 Haandel 2012-04-01 08:40:02 [Válasz erre: 2389 Haandel 2012-03-17 20:39:12]
[url]http://www.radio4.nl/pip-nieuws/ernstdaniel/3990/zondagavond-1-april-om-18u-in-ernst-dani-l.html;Olga Peretyatko[/url] 1 April 2012 | 18:00 | [url]http://www.listenlive.eu/netherlands.html;Radio 4[/url] 1. Donizetti. O luce di quest' anima uit Linda di Chamounix. 2. Verdi. Caro nome uit Rigoletto. 3. Rossini. Non si dà follia maggiore uit Il turco in Italia. 4. Rossini. Canzone del salice uit Otello. 5. Offenbach. Les oiseaux dans la charmille uit Les contes d'Hoffmann. 6. Dvorak. Lied aan de maan uit Rusalka. 7. Puccini. Chi il bel sogno uit La Rondine. Omroeporkest München o.l.v. Miguel Goméz-Martinez. Olga Peretyatko, sopraan.
[url]http://www.radio4.nl/pip-nieuws/ernstdaniel/3990/zondagavond-1-april-om-18u-in-ernst-dani-l.html;Olga Peretyatko[/url] 1 April 2012 | 18:00 | [url]http://www.listenlive.eu/netherlands.html;Radio 4[/url] 1. Donizetti. O luce di quest' anima uit Linda di Chamounix. 2. Verdi. Caro nome uit Rigoletto. 3. Rossini. Non si dà follia maggiore uit Il turco in Italia. 4. Rossini. Canzone del salice uit Otello. 5. Offenbach. Les oiseaux dans la charmille uit Les contes d'Hoffmann. 6. Dvorak. Lied aan de maan uit Rusalka. 7. Puccini. Chi il bel sogno uit La Rondine. Omroeporkest München o.l.v. Miguel Goméz-Martinez. Olga Peretyatko, sopraan.
2392 Cilike 2012-03-30 15:09:54
Jó volt, egyedül a pianokat hiányoltam.
Jó volt, egyedül a pianokat hiányoltam.
2391 Cilike 2012-03-30 14:39:13
A Mezzon most megy Angelica nővér Boross Csillával.
A Mezzon most megy Angelica nővér Boross Csillával.
2390 Haandel 2012-03-29 15:55:47
[url]http://oe1.orf.at/programm/299051;Eberhard Waechter: Bariton-Liebling aus Wien[/url] 29. März 2012 | 19:30-21:00 | [url]http://www.listenlive.eu/austria.html;Ö1[/url] | (Web/Astra 19.2°E) Eine Melange wie Eberhard Waechter konnte nur in Wien gedeihen: altösterreichischen Geblüts, Bonvivant, per Aussehen, Ausstrahlung und dem Stimmklang der Jugend von den ersten Bühnenschritten an zum "Publikumsliebling" prädestiniert - ein Solitär. Die größten Dirigenten, Bühnen, Plattenfirmen riefen, aber Waechter entschied sich für Wien: Er wollte nicht nur singen, sondern auch leben. Hangtár → » (7 Tage Ö1) [url]http://de.wikipedia.org/wiki/Eberhard_Waechter;Wikipedia[/url] (* 9. Juli 1929; † 29. März 1992) [url]http://www.ebay.de/itm/Strauss-LP-Zigeunerbaron-Hazy-Schock-Kusche-Wachter-/251021767917?pt=B%C3%BCcher_Unterhaltung_Music_CDs&hash=item3a721034ed;Eberhard Wächter – Házy Erzsébet – Rudolf Schock[/url]
[url]http://oe1.orf.at/programm/299051;Eberhard Waechter: Bariton-Liebling aus Wien[/url] 29. März 2012 | 19:30-21:00 | [url]http://www.listenlive.eu/austria.html;Ö1[/url] | (Web/Astra 19.2°E) Eine Melange wie Eberhard Waechter konnte nur in Wien gedeihen: altösterreichischen Geblüts, Bonvivant, per Aussehen, Ausstrahlung und dem Stimmklang der Jugend von den ersten Bühnenschritten an zum "Publikumsliebling" prädestiniert - ein Solitär. Die größten Dirigenten, Bühnen, Plattenfirmen riefen, aber Waechter entschied sich für Wien: Er wollte nicht nur singen, sondern auch leben. Hangtár → » (7 Tage Ö1) [url]http://de.wikipedia.org/wiki/Eberhard_Waechter;Wikipedia[/url] (* 9. Juli 1929; † 29. März 1992) [url]http://www.ebay.de/itm/Strauss-LP-Zigeunerbaron-Hazy-Schock-Kusche-Wachter-/251021767917?pt=B%C3%BCcher_Unterhaltung_Music_CDs&hash=item3a721034ed;Eberhard Wächter – Házy Erzsébet – Rudolf Schock[/url]
2389 Haandel 2012-03-17 20:39:12
Spiegelzaal [url]http://www.radio4.nl/pip-nieuws/spiegelzaal/3862/olga-peretyatko.html;Olga Peretyatko[/url] zondag 18 maart | 10:00-11:00 | [url]http://www.listenlive.eu/netherlands.html;Radio 4[/url] → 192 Kbps Zond de sterren van de hemel bij De Nederlandse Opera in [url]http://www.dno.nl/index.php?m=archive&sm=archiveSeasons&as=37&s=338;'De Nachtegaal'[/url] van Stravinsky en is daar nu terug voor Rossini's [url]http://www.dno.nl/index.php?m=performances&sm=season&s=341&sea=37&c=teamAndCast; 'Il Turco in Italia'[/url]. Onlangs verscheen ook haar debuut CD [url]http://www.rtve.es/alacarta/audios/el-fantasma-de-la-opera/fantasma-opera-12-11-11/1247730/;'La bellezza del canto'[/url]. Olga komt naar de Spiegelzaal en zingt daar (met Peter Nilsson aan de piano) aria's van o.a. Rossini en Donizetti.
Spiegelzaal [url]http://www.radio4.nl/pip-nieuws/spiegelzaal/3862/olga-peretyatko.html;Olga Peretyatko[/url] zondag 18 maart | 10:00-11:00 | [url]http://www.listenlive.eu/netherlands.html;Radio 4[/url] → 192 Kbps Zond de sterren van de hemel bij De Nederlandse Opera in [url]http://www.dno.nl/index.php?m=archive&sm=archiveSeasons&as=37&s=338;'De Nachtegaal'[/url] van Stravinsky en is daar nu terug voor Rossini's [url]http://www.dno.nl/index.php?m=performances&sm=season&s=341&sea=37&c=teamAndCast; 'Il Turco in Italia'[/url]. Onlangs verscheen ook haar debuut CD [url]http://www.rtve.es/alacarta/audios/el-fantasma-de-la-opera/fantasma-opera-12-11-11/1247730/;'La bellezza del canto'[/url]. Olga komt naar de Spiegelzaal en zingt daar (met Peter Nilsson aan de piano) aria's van o.a. Rossini en Donizetti.
2388 Búbánat 2012-03-05 22:11:07
[url] http://www.life.hu/sztarszerzok/20120304-kobor-janos-a-jovot-majd-csak-kibekkelem-szily-nora.html; Kóbor János: "A jövőt majd csak kibekkelem" - Szily Nóra interjúja [/url] „…életem első koncertje - amire elvittek az Állami Operaházba - nem a Diótörő volt, hanem a Trubadúr, és annak a tragikus története. A fantasztikus dallamok lenyűgöztek. Ezt megérezték és utána majdnem mindent láttam: az Aidát, a Traviátát, azért azokban van tartalom. Viszont érdekes, hogy az 50-es évek hagyományos tánczenéje nem érdekelt. Nem is emlékszem, hogy hallgattam volna ilyet, ha valamit igen, akkor nagy operaáriákat, amiket már én is kívülről tudtam. Az eszembe sem jutott, hogy operaénekes legyek! Aztán '55 karácsonyán megkaptam az első Elvis Presley-lemezt a nagymamámtól. Nem voltam fölkészülve rá, de amikor meghallgattam megingott Puccini, Verdi - rájöttem, hogy engem ez érdekel! Döbbenetes hatással volt rám, csak hát nem tudtak nekem sűrűn lemezeket venni, az akkori csehszlovák lemezjátszó pedig pillanatok alatt felszántotta azt a bizonyos első lemezt. Magnetofon még nem volt, csak cserélgetni tudtuk a bakeliteket, de tény, hogy Laux, Varsányi meg én - akikkel az iskolazenekar, aztán később az Omega alapítói voltunk - sportot csináltunk abból, hogy minél több számot ismerjünk. Emlékszem, hogy én vittem nekik az első nem amerikai, hanem angol lemezt - bizalmatlan is voltam velük: Cliff Richard és a Shadows. Ránéztünk a borítóra és velünk egykorú srácokat láttunk! Na, akkor felmerült bennünk, hogy ha egy tinédzserbanda meg meri ezt tenni, hát miért nem csinálunk mi is egy ilyet. Magyarországon még hasonló sincs! Elmegyünk néhány osztály bulijára, majd elhíresztelik, hogy létezünk - csak jobbak vagyunk, mint a hagyományos tánczenét játszó professzionális zenekarok! Ez volt a löket, és ez döntötte el, hogy nekünk zenekart kell csinálni, azzal a hendikeppel, hogy zenélni egyikünk sem tud!...” www.life.hu 2012.03.05.
[url] http://www.life.hu/sztarszerzok/20120304-kobor-janos-a-jovot-majd-csak-kibekkelem-szily-nora.html; Kóbor János: "A jövőt majd csak kibekkelem" - Szily Nóra interjúja [/url] „…életem első koncertje - amire elvittek az Állami Operaházba - nem a Diótörő volt, hanem a Trubadúr, és annak a tragikus története. A fantasztikus dallamok lenyűgöztek. Ezt megérezték és utána majdnem mindent láttam: az Aidát, a Traviátát, azért azokban van tartalom. Viszont érdekes, hogy az 50-es évek hagyományos tánczenéje nem érdekelt. Nem is emlékszem, hogy hallgattam volna ilyet, ha valamit igen, akkor nagy operaáriákat, amiket már én is kívülről tudtam. Az eszembe sem jutott, hogy operaénekes legyek! Aztán '55 karácsonyán megkaptam az első Elvis Presley-lemezt a nagymamámtól. Nem voltam fölkészülve rá, de amikor meghallgattam megingott Puccini, Verdi - rájöttem, hogy engem ez érdekel! Döbbenetes hatással volt rám, csak hát nem tudtak nekem sűrűn lemezeket venni, az akkori csehszlovák lemezjátszó pedig pillanatok alatt felszántotta azt a bizonyos első lemezt. Magnetofon még nem volt, csak cserélgetni tudtuk a bakeliteket, de tény, hogy Laux, Varsányi meg én - akikkel az iskolazenekar, aztán később az Omega alapítói voltunk - sportot csináltunk abból, hogy minél több számot ismerjünk. Emlékszem, hogy én vittem nekik az első nem amerikai, hanem angol lemezt - bizalmatlan is voltam velük: Cliff Richard és a Shadows. Ránéztünk a borítóra és velünk egykorú srácokat láttunk! Na, akkor felmerült bennünk, hogy ha egy tinédzserbanda meg meri ezt tenni, hát miért nem csinálunk mi is egy ilyet. Magyarországon még hasonló sincs! Elmegyünk néhány osztály bulijára, majd elhíresztelik, hogy létezünk - csak jobbak vagyunk, mint a hagyományos tánczenét játszó professzionális zenekarok! Ez volt a löket, és ez döntötte el, hogy nekünk zenekart kell csinálni, azzal a hendikeppel, hogy zenélni egyikünk sem tud!...” www.life.hu 2012.03.05.
2387 von und zu Guttenberg 2012-03-04 08:46:01
Keresem a Bohéméletnek azt tv felvételét videón vagy dvd-n, amely még az akkori Csehszlovákiában készült Kincses Veronikával és Peter Dvorskyval! Ha valakinek megvan, szívesen cserélek vele.
Keresem a Bohéméletnek azt tv felvételét videón vagy dvd-n, amely még az akkori Csehszlovákiában készült Kincses Veronikával és Peter Dvorskyval! Ha valakinek megvan, szívesen cserélek vele.
2386 Búbánat 2012-01-22 22:08:16
Új Ember, Kultúra | 2012.01.22. SZERZŐ: PALLÓS TAMÁS "Találkozások Isten tenyerén" Sümegi Eszter új szerepre készül az Operaházban A Budapesti Tavaszi Fesztiválon március 17-én, Bereményi Géza rendezésében mutatja be az Operaház Richard Strauss Arabella című operáját. A három felvonásos lírai komédia címszerepére a pályafutása huszadik évfordulóját ünneplő Sümegi Eszter készül. Vele beszélgettünk hivatásról, hűségről, eszményekről, a művészet örök érvényű értékközvetítő voltáról. A teljes cikk tartalma az Újságban olvasható.
Új Ember, Kultúra | 2012.01.22. SZERZŐ: PALLÓS TAMÁS "Találkozások Isten tenyerén" Sümegi Eszter új szerepre készül az Operaházban A Budapesti Tavaszi Fesztiválon március 17-én, Bereményi Géza rendezésében mutatja be az Operaház Richard Strauss Arabella című operáját. A három felvonásos lírai komédia címszerepére a pályafutása huszadik évfordulóját ünneplő Sümegi Eszter készül. Vele beszélgettünk hivatásról, hűségről, eszményekről, a művészet örök érvényű értékközvetítő voltáról. A teljes cikk tartalma az Újságban olvasható.
2385 tiberio 2012-01-09 21:38:18 [Válasz erre: 2384 Cilike 2012-01-09 09:35:27]
Igazad lehet.... Amikor Terfelt először meghallottam Wotanként a Metropolitan előadásásban elhúztam a számat, és azon háborogtam, hol itt a helyes dikció, hol van London és a többiek?! Mire befejezte a Vollendet das ewige Werk-et elfogadtam lehetséges Wotanként, és a későbbiekben teljes megelégedésemre énekelt. Ugyanígy jártam Curával, aki az első általam látott koncertjén éneklés közben bóklászott a zenekar előtt, és helyezgette a hangjait, és azt mondtam - mai divatos szóhasználattal - ez bóvli. Hamar rájöttem, nem az.
Igazad lehet.... Amikor Terfelt először meghallottam Wotanként a Metropolitan előadásásban elhúztam a számat, és azon háborogtam, hol itt a helyes dikció, hol van London és a többiek?! Mire befejezte a Vollendet das ewige Werk-et elfogadtam lehetséges Wotanként, és a későbbiekben teljes megelégedésemre énekelt. Ugyanígy jártam Curával, aki az első általam látott koncertjén éneklés közben bóklászott a zenekar előtt, és helyezgette a hangjait, és azt mondtam - mai divatos szóhasználattal - ez bóvli. Hamar rájöttem, nem az.
2384 Cilike 2012-01-09 09:35:27
Inkább ide írom, bár a Gheorghiu topicban kezdődött az eszmecsere. Szóval Terfelről jutott eszembe. Megnéztem egy felvételét, és eszembe jutott, mikor is láttam először, mikor fogalmam sem volt róla ki ő. A Cecilia Bartolival közös koncertjét láttam a Mezzon. A kulcsszó számomra a "személyiség". Az van neki. Nem színtelen, szagtalan, steril, hanem nagyon is jellegzetes. Amit lehet szeretni vagy nem, de " a langyosokat az Úr kiköpi" (és itt nem a langyikra gondolt sztem). Amit Terfel csinál, az mindig valami markáns és ha klasszikus értelemben nem is szép olykor -vagy valakinek abszolút elfogadhatatlan -, ő nemcsak leénekli a kottafejeket, hanem teremt valami élőt. Média - a média nem tud valakit megcsinálni a klasszikus műfajban mert annak egyszerűen nincs akkora közönsége. Igaz, hogy a közönség nagy százaléka nem ért hozzá szakmai értelemben, de ha valaki semmilyen, azt nem fogják sztárolni. Akiket a médiasztársággal szoktak megvádolni, mind valamilyen szempontból emlékezetesek, vonzóak a közönségnek. Nem csak a hang kell az énekes pályához, ezt tudjuk. Ami Curát illeti, hiába énekel gyakran nagyon rosszul, nála is átjön a személyiség ereje. Tudom, mert én kifejezetten ellenszenvvel kezdtem hallgatni, mikor először Magyarországon járt, mégis magával tudott ragadni.
Inkább ide írom, bár a Gheorghiu topicban kezdődött az eszmecsere. Szóval Terfelről jutott eszembe. Megnéztem egy felvételét, és eszembe jutott, mikor is láttam először, mikor fogalmam sem volt róla ki ő. A Cecilia Bartolival közös koncertjét láttam a Mezzon. A kulcsszó számomra a "személyiség". Az van neki. Nem színtelen, szagtalan, steril, hanem nagyon is jellegzetes. Amit lehet szeretni vagy nem, de " a langyosokat az Úr kiköpi" (és itt nem a langyikra gondolt sztem). Amit Terfel csinál, az mindig valami markáns és ha klasszikus értelemben nem is szép olykor -vagy valakinek abszolút elfogadhatatlan -, ő nemcsak leénekli a kottafejeket, hanem teremt valami élőt. Média - a média nem tud valakit megcsinálni a klasszikus műfajban mert annak egyszerűen nincs akkora közönsége. Igaz, hogy a közönség nagy százaléka nem ért hozzá szakmai értelemben, de ha valaki semmilyen, azt nem fogják sztárolni. Akiket a médiasztársággal szoktak megvádolni, mind valamilyen szempontból emlékezetesek, vonzóak a közönségnek. Nem csak a hang kell az énekes pályához, ezt tudjuk. Ami Curát illeti, hiába énekel gyakran nagyon rosszul, nála is átjön a személyiség ereje. Tudom, mert én kifejezetten ellenszenvvel kezdtem hallgatni, mikor először Magyarországon járt, mégis magával tudott ragadni.
2383 Búbánat 2011-12-28 00:12:04
Szerda, Bartók Rádió 18:00 – 18.40, Emlékezés Réti Csaba énekművészre (1936-2009) 75. születésnapja alkalmából Riporter: Beslin Anita (A Momus nekrológja 2009-ből: [url] http://www.momus.hu/article.php?artid=5114; Emlékezés Réti Csabára) [/url]
Szerda, Bartók Rádió 18:00 – 18.40, Emlékezés Réti Csaba énekművészre (1936-2009) 75. születésnapja alkalmából Riporter: Beslin Anita (A Momus nekrológja 2009-ből: [url] http://www.momus.hu/article.php?artid=5114; Emlékezés Réti Csabára) [/url]
2382 Cilike 2011-11-09 14:09:22
Nyírós szerep, az biztos. Én is úgy szeretem, ha beleénekelnek minden ossiát, az áriákban, az első fináléban, az meg egy spintonak nem nagyon fog menni. Azért vágyhat rá, nem csodálom, mert gyönyörű.
Nyírós szerep, az biztos. Én is úgy szeretem, ha beleénekelnek minden ossiát, az áriákban, az első fináléban, az meg egy spintonak nem nagyon fog menni. Azért vágyhat rá, nem csodálom, mert gyönyörű.
2380 nizajemon 2011-11-08 22:32:55 [Válasz erre: 2379 bermuda 2011-11-08 21:49:26]
Mindenképpen. Bellini Elvirája nem való neki szerintem. Fekvésileg semmiképpen,és kicsit "kemény"már a hangja hozzá. Nem?
Mindenképpen. Bellini Elvirája nem való neki szerintem. Fekvésileg semmiképpen,és kicsit "kemény"már a hangja hozzá. Nem?
2379 bermuda 2011-11-08 21:49:26 [Válasz erre: 2378 nizajemon 2011-11-08 20:18:57]
Az Ernani Elvirája jobban passzolna szerintem, a Puritáni Elviráját én csak koloratúr szopránnal szeretem, ezért nem tetszett Nyetrebko sem....
Az Ernani Elvirája jobban passzolna szerintem, a Puritáni Elviráját én csak koloratúr szopránnal szeretem, ezért nem tetszett Nyetrebko sem....
