2799 karnagy 2015-10-11 09:17:17
Ha az lenne korunk operajátszásának a legnagyobb baja, hogy Gruberova a színpadon, parókában 70 évesen 30 éves nőt játszik...Megnéztem a bejátszást. Nem hibátlan, de szívesebben nézem/hallgatom Gruberovát 70 évesen, mint a tehetségtelen fiatal pályatársait... Ugyan, KIT érdemes ma megnézni? Tessék már neveket mondani, akikkel XIX. századi olasz operákat (a belcantótól a kései Verdiig bezárólag) érdemes meghallgatni... Amúgy én Gruberovát először bő 15 éve hallottam a pozsonyi opera szenzációs budapesti gáláján (Vargicovára, Peter Dvorskyra, Rybarskára, Larinra, Jenisre emlékszem még, talán Peter Mikulás is volt). Őrületesen nagy élmény volt az egész koncert, de a legeslegjobb a Lucia őrülési jelenete volt Gruberovával. A jelenlegi hangi állapota persze már nem olyan, de azért még mindig irigylésre méltóan jól énekel, és a jelenléte meg döbbenetes.
Ha az lenne korunk operajátszásának a legnagyobb baja, hogy Gruberova a színpadon, parókában 70 évesen 30 éves nőt játszik...Megnéztem a bejátszást. Nem hibátlan, de szívesebben nézem/hallgatom Gruberovát 70 évesen, mint a tehetségtelen fiatal pályatársait... Ugyan, KIT érdemes ma megnézni? Tessék már neveket mondani, akikkel XIX. századi olasz operákat (a belcantótól a kései Verdiig bezárólag) érdemes meghallgatni... Amúgy én Gruberovát először bő 15 éve hallottam a pozsonyi opera szenzációs budapesti gáláján (Vargicovára, Peter Dvorskyra, Rybarskára, Larinra, Jenisre emlékszem még, talán Peter Mikulás is volt). Őrületesen nagy élmény volt az egész koncert, de a legeslegjobb a Lucia őrülési jelenete volt Gruberovával. A jelenlegi hangi állapota persze már nem olyan, de azért még mindig irigylésre méltóan jól énekel, és a jelenléte meg döbbenetes.
2798 parampampoli 2015-10-11 08:52:16 [Válasz erre: 2796 Cilike 2015-10-11 08:41:26]
Mióta magázódunk? De OK, tőlem lehet úgy is. A véleményéhez mindenkinek joga van, a tévedéshez is, hogy elmondja szabadon, még inkább. A 41 és 69 közti különbség jogos, de Olivero Toscájával összehasonlítva a különbség kb nulla.
Mióta magázódunk? De OK, tőlem lehet úgy is. A véleményéhez mindenkinek joga van, a tévedéshez is, hogy elmondja szabadon, még inkább. A 41 és 69 közti különbség jogos, de Olivero Toscájával összehasonlítva a különbség kb nulla.
2797 Cilike 2015-10-11 08:43:19 [Válasz erre: 2794 telramund 2015-10-10 22:12:36]
Kedves Telramund, nem jutott el hozzád a bejegyzésem lényege. Nem azt mondtam, hogy ne énekeljen. Azt mondtam, ne játssza el, barna parókával, színpadon. Csak és kizárólag a külsőségekre reagáltam.
Kedves Telramund, nem jutott el hozzád a bejegyzésem lényege. Nem azt mondtam, hogy ne énekeljen. Azt mondtam, ne játssza el, barna parókával, színpadon. Csak és kizárólag a külsőségekre reagáltam.
2796 Cilike 2015-10-11 08:41:26 [Válasz erre: 2793 Heiner Lajos 2015-10-10 21:52:40]
Tiszteletben tartom az Ön véleményét, és megőrzöm a sajátomat. A 40-en túli Júliákkal sem értek egyet, de mivel nem láttam Tolnai Klári Júliáját, erről nyilván nem nyilatkozom. És megjegyzem, hogy nem ugyanaz a 41 éves Júlia és a 69 éves Anna Bolena. 41 és 69 között sacc per kábé 28 év van, az már önmagában egy felnőtt nő életkora. Szerintem van jogom, hogy véleményem legyen. Magamtól nem néztem volna meg ezt a videót, ha már valaki feltett, rákattintottam, sajnálom, hogy nem azt a hatást tette rám, amit szándékozott volna.
Tiszteletben tartom az Ön véleményét, és megőrzöm a sajátomat. A 40-en túli Júliákkal sem értek egyet, de mivel nem láttam Tolnai Klári Júliáját, erről nyilván nem nyilatkozom. És megjegyzem, hogy nem ugyanaz a 41 éves Júlia és a 69 éves Anna Bolena. 41 és 69 között sacc per kábé 28 év van, az már önmagában egy felnőtt nő életkora. Szerintem van jogom, hogy véleményem legyen. Magamtól nem néztem volna meg ezt a videót, ha már valaki feltett, rákattintottam, sajnálom, hogy nem azt a hatást tette rám, amit szándékozott volna.
2795 parampampoli 2015-10-11 08:21:28 [Válasz erre: 2794 telramund 2015-10-10 22:12:36]
Tolnay Klári 41 évesen volt Júlia, Törőcsik Mari szintén. Bajor Gizi talán még több is, mikor Kaméliás hölgy. Megalázó helyzetben nem ők voltak, nem Gruberova, hanem azok a "tehetséges" fiatalok, akik csak éppen a szerepet nem tudják elénekelni. Hogy ma nem énekelhetne Olivero, az egy olyan téves álláspont, amelyet rendezők hangoztatnak széltiben-hosszában, és ezek szerint még téged is hatalmába kerített. A művészet varázslat is egyben, és aki tud varázsolni, nem megalázó helyzetbe kerül, hanem diadalt arat. Mint a Bolena finálé utáni tomboló siker is jelzi. Kívánom minden tehetséges énekesnek és énekesnőnek, hogy gyakran kerüljön ILYEN megalázó helyzetbe, mint Gruberova. (Mellékesen: a színházi viszonyok, színpad és nézőtér távolságában tökéletesen illúziókeltő volt.)
Tolnay Klári 41 évesen volt Júlia, Törőcsik Mari szintén. Bajor Gizi talán még több is, mikor Kaméliás hölgy. Megalázó helyzetben nem ők voltak, nem Gruberova, hanem azok a "tehetséges" fiatalok, akik csak éppen a szerepet nem tudják elénekelni. Hogy ma nem énekelhetne Olivero, az egy olyan téves álláspont, amelyet rendezők hangoztatnak széltiben-hosszában, és ezek szerint még téged is hatalmába kerített. A művészet varázslat is egyben, és aki tud varázsolni, nem megalázó helyzetbe kerül, hanem diadalt arat. Mint a Bolena finálé utáni tomboló siker is jelzi. Kívánom minden tehetséges énekesnek és énekesnőnek, hogy gyakran kerüljön ILYEN megalázó helyzetbe, mint Gruberova. (Mellékesen: a színházi viszonyok, színpad és nézőtér távolságában tökéletesen illúziókeltő volt.)
2794 telramund 2015-10-10 22:12:36 [Válasz erre: 2787 Cilike 2015-10-10 20:36:26]
Igen a budapesti színházban ciki,inkább énekeljenek hangtalan fiatalok.Ha egy így tudna énekelni akkor lehetne a korra hivatkozni.Nyilván nem tökéletes a produkció,de még így is elvarázsol és olyan régiókba repített,ahova sajnos csak nagyon ritkán jut az ember. Hiába ,aki szereti az agyament rendezéseket és avttnak vallja a Bohémélet díszletét nem várhatok mást.Ezen ne sértődj meg,de ,ha jó muzsikusnak tartod magad el kell ismerned,hogy tévedtél.
Igen a budapesti színházban ciki,inkább énekeljenek hangtalan fiatalok.Ha egy így tudna énekelni akkor lehetne a korra hivatkozni.Nyilván nem tökéletes a produkció,de még így is elvarázsol és olyan régiókba repített,ahova sajnos csak nagyon ritkán jut az ember. Hiába ,aki szereti az agyament rendezéseket és avttnak vallja a Bohémélet díszletét nem várhatok mást.Ezen ne sértődj meg,de ,ha jó muzsikusnak tartod magad el kell ismerned,hogy tévedtél.
2793 Heiner Lajos 2015-10-10 21:52:40 [Válasz erre: 2792 Cilike 2015-10-10 21:40:35]
Kedves Cilike, azt hiszem, hogy, bármennyire is tisztelem hozzászólásait, most nincs igaza. Részletesebben megírom, ha visszakecmergek Magyarországba.
Kedves Cilike, azt hiszem, hogy, bármennyire is tisztelem hozzászólásait, most nincs igaza. Részletesebben megírom, ha visszakecmergek Magyarországba.
2792 Cilike 2015-10-10 21:40:35
Sajnálom, ez a véleményem. Van amit nem kéne. A korok változnak, Magda Olivero se ma énekelt 70 évesen, Gruberova énekeljen koncertszerűen, de ez... ez méltatlan.
Sajnálom, ez a véleményem. Van amit nem kéne. A korok változnak, Magda Olivero se ma énekelt 70 évesen, Gruberova énekeljen koncertszerűen, de ez... ez méltatlan.
2791 Cilike 2015-10-10 21:38:50 [Válasz erre: 2788 ladislav kozlok 2015-10-10 20:43:17]
Ez önhöz nem méltó unintelligens megjegyzés volt, mire irigykednék? Hogy nem vagyok hatvanon túli, majdnem 70 éves, és annyinak is látszó nő, aki huszonéves királynét alakít? Nem, nem irigykedem, szánom ezt a hölgyet, amiért ilyen méltatlan helyzetben van.
Ez önhöz nem méltó unintelligens megjegyzés volt, mire irigykednék? Hogy nem vagyok hatvanon túli, majdnem 70 éves, és annyinak is látszó nő, aki huszonéves királynét alakít? Nem, nem irigykedem, szánom ezt a hölgyet, amiért ilyen méltatlan helyzetben van.
2790 parampampoli 2015-10-10 20:47:43 [Válasz erre: 2787 Cilike 2015-10-10 20:36:26]
Magda Olivero is biztos nagyon megalázva érezte magát, mikor 65 évesen debütált a MET-ben Floria Tosca szerepében. És 70 is elmúlt már, amikor utoljára énekelte.
Magda Olivero is biztos nagyon megalázva érezte magát, mikor 65 évesen debütált a MET-ben Floria Tosca szerepében. És 70 is elmúlt már, amikor utoljára énekelte.
2789 parampampoli 2015-10-10 20:44:46 [Válasz erre: 2787 Cilike 2015-10-10 20:36:26]
Szomorú, ha egy szakmabeli ebből a produkcióból ezt a következtetést vonja le.
Szomorú, ha egy szakmabeli ebből a produkcióból ezt a következtetést vonja le.
2788 ladislav kozlok 2015-10-10 20:43:17 [Válasz erre: 2787 Cilike 2015-10-10 20:36:26]
Irigykedunk, Cilike, irigykedunk ?!
Irigykedunk, Cilike, irigykedunk ?!
2787 Cilike 2015-10-10 20:36:26
Ezt, így, nem kellett volna. Nagyon gáz egy hatvan+-os hölgynek huszonéves királynét játszani. Ez rá nézve megalázó.
Ezt, így, nem kellett volna. Nagyon gáz egy hatvan+-os hölgynek huszonéves királynét játszani. Ez rá nézve megalázó.
2786 parampampoli 2015-10-10 19:56:17 [Válasz erre: 2785 Haandel 2015-10-10 19:06:25]
Nektek semmire.
Nektek semmire.
2785 Haandel 2015-10-10 19:06:25 [Válasz erre: 2784 ladislav kozlok 2015-10-10 18:25:10]
Kérem szépen egyÉrtelMűen közolni, hogy nekunk mire szabad gondOlni: [url]http://szotar.sztaki.hu/search?fromlang=hun&tolang=eng&fromlang=hun&tolang=eng&searchWord=utols%C3%B3&langcode=hu&u=0&langprefix=&searchMode=WORD_PREFIX&viewMode=full&ignoreAccents=0;utolsó[/url] [url]http://www.merriam-webster.com/dictionary/primadonna;prima donna[/url] (;-)
Kérem szépen egyÉrtelMűen közolni, hogy nekunk mire szabad gondOlni: [url]http://szotar.sztaki.hu/search?fromlang=hun&tolang=eng&fromlang=hun&tolang=eng&searchWord=utols%C3%B3&langcode=hu&u=0&langprefix=&searchMode=WORD_PREFIX&viewMode=full&ignoreAccents=0;utolsó[/url] [url]http://www.merriam-webster.com/dictionary/primadonna;prima donna[/url] (;-)
2784 ladislav kozlok 2015-10-10 18:25:10 [Válasz erre: 2783 telramund 2015-10-10 16:09:28]
Hat, o A GRUBEROVA, az utolso PRIMADONNA !!!!!
Hat, o A GRUBEROVA, az utolso PRIMADONNA !!!!!
2783 telramund 2015-10-10 16:09:28
[url]https://www.youtube.com/watch?v=_-StSgRIuCY&sns=fb;EDITA GRUBEROVA - ANNA BOLENA finale - 9 October 2015[/url] Ehhez nincs mit hozzátenni!
[url]https://www.youtube.com/watch?v=_-StSgRIuCY&sns=fb;EDITA GRUBEROVA - ANNA BOLENA finale - 9 October 2015[/url] Ehhez nincs mit hozzátenni!
2782 parampampoli 2015-10-06 20:20:29 [Válasz erre: 2781 telramund 2015-10-06 20:04:05]
Három éve a Musikvereinben elképesztőek voltak együtt!
Három éve a Musikvereinben elképesztőek voltak együtt!
2781 telramund 2015-10-06 20:04:05 [Válasz erre: 2780 parampampoli 2015-10-06 14:06:38]
És Sonja Ganassi!!!!!Isteni este!Alig várom!
És Sonja Ganassi!!!!!Isteni este!Alig várom!
2780 parampampoli 2015-10-06 14:06:38 [Válasz erre: 2779 ladislav kozlok 2015-10-06 13:43:46]
Október 9. !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Október 9. !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
2779 ladislav kozlok 2015-10-06 13:43:46
Edita Gruberova Becsben mint Anna Bolena - oktober 9,14,19,23.
Edita Gruberova Becsben mint Anna Bolena - oktober 9,14,19,23.
2778 Búbánat 2015-09-09 12:04:03
A Classica csatornán láthatjuk ma 16.45-től és ismétlésben 20.45 órai kezdettel: Richard Strauss: Ariadne auf Naxos Zum 90. Geburtstag von Filippo Sanjust (1925-1992) LÄNGE DES PROGRAMMS: 02:07:55 DIRIGENT: Karl Böhm INSZENIERUNG: Filippo Sanjust BÜHNENBILD: Filippo Sanjust KOSTÜME: Filippo Sanjust SOLIST GESANG: Gundula Janowitz (Primadonna/Ariadne) Edita Gruberova (Zerbinetta) Walter Berry (Ein Musiklehrer) Trudeliese Schmidt (Der Komponist) René Kollo (Der Tenor/Bacchus) Erich Kunz (Haushofmeister) Heinz Zednik (Tanzmeister/Brighella) Peter Weber (Offizier) Georg Tichy (Perückenmacher) Alfred Sramek (Lakai) Barry McDaniel (Harlekin) Kurt Equiluz (Scaramuccio) Manfred Jungwirth (Truffaldino) Axelle Gall (Dryade) Hilda de Groote (Najade) Olivera Miljakovic (Echo) Wiener Philharmoniker D, 1978 NÄCHSTE AUSSTRAHLUNGEN: 09.09., 23:45 10.09., 06:45
A Classica csatornán láthatjuk ma 16.45-től és ismétlésben 20.45 órai kezdettel: Richard Strauss: Ariadne auf Naxos Zum 90. Geburtstag von Filippo Sanjust (1925-1992) LÄNGE DES PROGRAMMS: 02:07:55 DIRIGENT: Karl Böhm INSZENIERUNG: Filippo Sanjust BÜHNENBILD: Filippo Sanjust KOSTÜME: Filippo Sanjust SOLIST GESANG: Gundula Janowitz (Primadonna/Ariadne) Edita Gruberova (Zerbinetta) Walter Berry (Ein Musiklehrer) Trudeliese Schmidt (Der Komponist) René Kollo (Der Tenor/Bacchus) Erich Kunz (Haushofmeister) Heinz Zednik (Tanzmeister/Brighella) Peter Weber (Offizier) Georg Tichy (Perückenmacher) Alfred Sramek (Lakai) Barry McDaniel (Harlekin) Kurt Equiluz (Scaramuccio) Manfred Jungwirth (Truffaldino) Axelle Gall (Dryade) Hilda de Groote (Najade) Olivera Miljakovic (Echo) Wiener Philharmoniker D, 1978 NÄCHSTE AUSSTRAHLUNGEN: 09.09., 23:45 10.09., 06:45
2777 parampampoli 2015-07-26 10:01:36
Aki akarja böngészni google fordítóval vagy hasonlóval, vagy ért olaszul, íme az alábbi kritika: http://www.operaclick.com/recensioni/teatrale/milano-teatro-alla-scala-edita-gruberova-nelle-tre-regine
Aki akarja böngészni google fordítóval vagy hasonlóval, vagy ért olaszul, íme az alábbi kritika: http://www.operaclick.com/recensioni/teatrale/milano-teatro-alla-scala-edita-gruberova-nelle-tre-regine
2776 parampampoli 2015-07-26 10:00:18 [Válasz erre: 2775 Beatrice 2015-07-26 01:53:50]
Mint az eddigi azonos programú koncerteken tapasztalható volt, a felvétel alapján a Stuarda még kissé hangbemelegítő stádiumnak hallatszik, a kifejezés gyönyörű árnyaltsága ellenére is. A Bolenában kezdődik a csoda: az "Al dolce guidami" elképesztő, varázslatos szépséggel szól. Az egyik olasz operaportálon egy nagyon intelligens kritika jelent meg a koncertről, amelyben a Gruberovának maximálisan kijáró csodálat és hódolat mellett nem hallgat az általa tapasztalt hibákról se. Hogy milyen hatással tud lenni mégis Gruberova élőben még állandó bírálóira is, mutatja, hogy az egyik legismertebb olasz operarajongó blogger, Andrea Merli, aki évek óta csak rosszakat mondott róla felvételek alapján, most élőben totálisan a varázslata hatása alá került. A fentebb említett kritika konklúziója is valami ilyesmi: Gruberova énekművészete olyan nagyság, amelyet önmagában lehet és kell megérteni, értékelni, és amelyben bizonyos hibák semmit nem vonnak le kolosszális művészi formátumából.
Mint az eddigi azonos programú koncerteken tapasztalható volt, a felvétel alapján a Stuarda még kissé hangbemelegítő stádiumnak hallatszik, a kifejezés gyönyörű árnyaltsága ellenére is. A Bolenában kezdődik a csoda: az "Al dolce guidami" elképesztő, varázslatos szépséggel szól. Az egyik olasz operaportálon egy nagyon intelligens kritika jelent meg a koncertről, amelyben a Gruberovának maximálisan kijáró csodálat és hódolat mellett nem hallgat az általa tapasztalt hibákról se. Hogy milyen hatással tud lenni mégis Gruberova élőben még állandó bírálóira is, mutatja, hogy az egyik legismertebb olasz operarajongó blogger, Andrea Merli, aki évek óta csak rosszakat mondott róla felvételek alapján, most élőben totálisan a varázslata hatása alá került. A fentebb említett kritika konklúziója is valami ilyesmi: Gruberova énekművészete olyan nagyság, amelyet önmagában lehet és kell megérteni, értékelni, és amelyben bizonyos hibák semmit nem vonnak le kolosszális művészi formátumából.
2775 Beatrice 2015-07-26 01:53:50 [Válasz erre: 2767 Beatrice 2015-07-24 02:57:16]
Hatalmas koncert volt, akár a program nagyságát nézzük, akár az előadás milyenségét. A Királynőt már bejövetelekor hosszantartó, lelkes ováció fogadta, és szemmel láthatóan inspirálta is. Meghajolt egy párszor, ekkor még Gruberova volt, de pillanatok múlva ott állt előttünk Stuart Mária, aki büszkén fogadta a halálos ítéletet, majd meggyötört lélekkel vallotta be bűneit az őt meggyóntató Talbotnak (Giovanni Furlanetto - szép kormos hang, talán egy picit matt). Hihetetlenül kifejező volt az egész. Nem lehetett nem azonosulni Mária fájdalmával, bűnbánatával. A közönség már ezt az első jelenetet is nagyon jól fogadta, és a hangulat csak fokozódott. A szünet után a Boleyn Anna zárójelenetében az Al dolce guidami ária olyan volt, mint amikor először hallottam Vele, 19 évvel ezelőtt (akkor is július volt). Nagyon kevés jel utalt arra, hogy közben eltelt 19 év. (Annyi különség mindenképpen volt, hogy 1996-ban még nem énekelte az ária végén a trillát, azt csak 1998-ban vette bele.) A kifejezésben pedig még fejlődött is azóta. Furlanettón kívül, akinek Talbotként jelentős volt a szerepe, a különböző kis szerepeket lelkes, tehetséges fiatal énekesek alakították, kiemelném közülük a tenor Sehoon Moon-t, akiről lehet, hogy még hallunk valamikor. Nagyszerű volt a kórus is. A zenekar is - Marco Armiliato irányítása alatt - jól teljesített. bár volt néhány kissé elkent belépés. Mint már írtam, ezúttal ráadás is volt, bár először a ráadást követelő "Bis!".kiáltásokra a művésznő a torkára mutogatott függőleges mozdulatokkal, jelezvén, hogy elfáradt a torka, de aztán - a karmesterrel történő rövid megbeszélés után, ami feltehetően annak a jele volt, hogy nem előre volt eltervezve a ráadás - mégiscsak elénekelte még egyszer a záró cabaletta két versszakát a Roberto Devereux-ből. A két versszak között van a sokszor emlegetett három felkiáltás: "Non regno! Non vivo! Uscite!", ezt a hármast minden alkalommal egy kicsit máshogy adja elő (általában mindhárom frázisnak más az érzelmi töltete, a kifejezés az ellentmondást nem tűrő szembehelyezkedés, a megtört rezignáltság és a zokogásig fajuló éles fájdalom háromszögében változhat), és most is máshogy volt az ismétlésben, mint az első alkalommal. Az ismétlés után is persze hosszantartó, lelkes ünneplés volt, a közönség újra meg újra visszatapsolta a dívát.
Hatalmas koncert volt, akár a program nagyságát nézzük, akár az előadás milyenségét. A Királynőt már bejövetelekor hosszantartó, lelkes ováció fogadta, és szemmel láthatóan inspirálta is. Meghajolt egy párszor, ekkor még Gruberova volt, de pillanatok múlva ott állt előttünk Stuart Mária, aki büszkén fogadta a halálos ítéletet, majd meggyötört lélekkel vallotta be bűneit az őt meggyóntató Talbotnak (Giovanni Furlanetto - szép kormos hang, talán egy picit matt). Hihetetlenül kifejező volt az egész. Nem lehetett nem azonosulni Mária fájdalmával, bűnbánatával. A közönség már ezt az első jelenetet is nagyon jól fogadta, és a hangulat csak fokozódott. A szünet után a Boleyn Anna zárójelenetében az Al dolce guidami ária olyan volt, mint amikor először hallottam Vele, 19 évvel ezelőtt (akkor is július volt). Nagyon kevés jel utalt arra, hogy közben eltelt 19 év. (Annyi különség mindenképpen volt, hogy 1996-ban még nem énekelte az ária végén a trillát, azt csak 1998-ban vette bele.) A kifejezésben pedig még fejlődött is azóta. Furlanettón kívül, akinek Talbotként jelentős volt a szerepe, a különböző kis szerepeket lelkes, tehetséges fiatal énekesek alakították, kiemelném közülük a tenor Sehoon Moon-t, akiről lehet, hogy még hallunk valamikor. Nagyszerű volt a kórus is. A zenekar is - Marco Armiliato irányítása alatt - jól teljesített. bár volt néhány kissé elkent belépés. Mint már írtam, ezúttal ráadás is volt, bár először a ráadást követelő "Bis!".kiáltásokra a művésznő a torkára mutogatott függőleges mozdulatokkal, jelezvén, hogy elfáradt a torka, de aztán - a karmesterrel történő rövid megbeszélés után, ami feltehetően annak a jele volt, hogy nem előre volt eltervezve a ráadás - mégiscsak elénekelte még egyszer a záró cabaletta két versszakát a Roberto Devereux-ből. A két versszak között van a sokszor emlegetett három felkiáltás: "Non regno! Non vivo! Uscite!", ezt a hármast minden alkalommal egy kicsit máshogy adja elő (általában mindhárom frázisnak más az érzelmi töltete, a kifejezés az ellentmondást nem tűrő szembehelyezkedés, a megtört rezignáltság és a zokogásig fajuló éles fájdalom háromszögében változhat), és most is máshogy volt az ismétlésben, mint az első alkalommal. Az ismétlés után is persze hosszantartó, lelkes ünneplés volt, a közönség újra meg újra visszatapsolta a dívát.
2774 ferocissimoato 2015-07-24 17:03:05 [Válasz erre: 2772 smaragd 2015-07-24 12:33:24]
Az interneten minden fekete felvételt megnéztem a tegnapi koncertröl és mit mondjak : elbüvölt újra!! De kár, hogy nem lehettem ott, ezt én is életem végéig bánni fogom. De jó, hogy ebbe a csodába semmiféle "zseniális" rendezö nem piszkított bele. Smaragd ! - teljesen egyetértek veled. Januárban láthatjuk Edita dalestjét, erre már most fenem a fogam.
Az interneten minden fekete felvételt megnéztem a tegnapi koncertröl és mit mondjak : elbüvölt újra!! De kár, hogy nem lehettem ott, ezt én is életem végéig bánni fogom. De jó, hogy ebbe a csodába semmiféle "zseniális" rendezö nem piszkított bele. Smaragd ! - teljesen egyetértek veled. Januárban láthatjuk Edita dalestjét, erre már most fenem a fogam.
2773 Cilike 2015-07-24 15:52:11 [Válasz erre: 2767 Beatrice 2015-07-24 02:57:16]
Azt a finálét egyszer se tudja bárki elénekelni, pokolian nehéz.
Azt a finálét egyszer se tudja bárki elénekelni, pokolian nehéz.
2772 smaragd 2015-07-24 12:33:24 [Válasz erre: 2768 Orfeusz 2015-07-24 06:37:06]
Nem csak a művésznő hangjában lehet gyönyörködni, hanem szép ruhájában is, amiben előadva mozdulataival sejteti a cselekményt és a zenekar játékát is jó nézni. Sokkal inkább - mert mindez szép és felemelő - mint egy silány rendezésben előadott ízléstelenséget, amit ma mégis operai előadásnak mernek nevezni.
Nem csak a művésznő hangjában lehet gyönyörködni, hanem szép ruhájában is, amiben előadva mozdulataival sejteti a cselekményt és a zenekar játékát is jó nézni. Sokkal inkább - mert mindez szép és felemelő - mint egy silány rendezésben előadott ízléstelenséget, amit ma mégis operai előadásnak mernek nevezni.
2770 parampampoli 2015-07-24 08:54:45 [Válasz erre: 2767 Beatrice 2015-07-24 02:57:16]
Ott szerettem volna lenni, nem tehettem, nem ment... Most bánhatom életem végéig... -:((((
Ott szerettem volna lenni, nem tehettem, nem ment... Most bánhatom életem végéig... -:((((
2769 telramund 2015-07-24 07:34:45
Énekesnő ,aki ,mint énekes a legtöbb és legnagyobb zenei élményt adta számomra 1982.óta ,amikor először hallottam élőben a STOP-ban Zerbinettaként. Ha néhány esetben halványabb volt, az is csak Önmagához képest volt az és még úgy is a maximum élményt nyújtotta!Élő legenda!
Énekesnő ,aki ,mint énekes a legtöbb és legnagyobb zenei élményt adta számomra 1982.óta ,amikor először hallottam élőben a STOP-ban Zerbinettaként. Ha néhány esetben halványabb volt, az is csak Önmagához képest volt az és még úgy is a maximum élményt nyújtotta!Élő legenda!
2768 Orfeusz 2015-07-24 06:37:06 [Válasz erre: 2767 Beatrice 2015-07-24 02:57:16]
[url]https://www.youtube.com/watch?v=6m2wpcrIBOM&spfreload=10;Raadas-Roberto Devereux[/url] Fantasztikus! Meg mindig kiralyno..es a Scala a labai elott hever.
[url]https://www.youtube.com/watch?v=6m2wpcrIBOM&spfreload=10;Raadas-Roberto Devereux[/url] Fantasztikus! Meg mindig kiralyno..es a Scala a labai elott hever.
2767 Beatrice 2015-07-24 02:57:16
Nagyszerüen sikerült Gruberova mai (azaz már tegnapi) Tudor királynök gálaestje a Scalában. A közönség addig tombolt, míg végül a müvésznö megismételte a Roberto Devereux záró cabalettáját. Tudtommal eddig e programnál még sose adott ráadást, mert igen sok az énekelnivaló - a Maria Stuarda gyónási jelenetén kívül 3 drámai finálé.
Nagyszerüen sikerült Gruberova mai (azaz már tegnapi) Tudor királynök gálaestje a Scalában. A közönség addig tombolt, míg végül a müvésznö megismételte a Roberto Devereux záró cabalettáját. Tudtommal eddig e programnál még sose adott ráadást, mert igen sok az énekelnivaló - a Maria Stuarda gyónási jelenetén kívül 3 drámai finálé.
2766 parampampoli 2015-06-18 09:17:25 [Válasz erre: 2764 parampampoli 2015-06-17 13:51:07]
Én azt csodálom benne legjobban, hogy mikor érezte, hogy technikailag valami nincs rendben, tanulni kezdett egy új énektanárnővel, és kijavította, sőt átalakította addigi énektechnikáját. Meghosszabbítva ezzel, ki tudja meddig, a karrierjét.
Én azt csodálom benne legjobban, hogy mikor érezte, hogy technikailag valami nincs rendben, tanulni kezdett egy új énektanárnővel, és kijavította, sőt átalakította addigi énektechnikáját. Meghosszabbítva ezzel, ki tudja meddig, a karrierjét.
2765 lujza 2015-06-18 02:15:26 [Válasz erre: 2764 parampampoli 2015-06-17 13:51:07]
Tényleg ragyogó, és ott van mellette a teljes jubileumi koncert.
Tényleg ragyogó, és ott van mellette a teljes jubileumi koncert.
2764 parampampoli 2015-06-17 13:51:07
Elbűvölő interjúalany, mint mindig, sok-sok megszívlelendő, okos megállapítással minden énekes számára. https://www.youtube.com/watch?v=8IkJGN3CuZE
Elbűvölő interjúalany, mint mindig, sok-sok megszívlelendő, okos megállapítással minden énekes számára. https://www.youtube.com/watch?v=8IkJGN3CuZE
2763 Búbánat 2015-06-11 10:39:56
Ma délután és éjjel a Classica csatornán láthatjuk: BELLINI: NORMA 14.40 – 17.20 21.40 – 00.20 HOLNAP 04.40 - Aus der Bayerischen Staatsoper München 11.06.2015 14:40IN KALENDER EINTRAGENDRUCKEN LÄNGE DES PROGRAMMS: 02:35:28 DIRIGENT: Friedrich Haider INSZENIERUNG: Jürgen Rose BÜHNENBILD: Jürgen Rose KOSTÜME: Jürgen Rose SOLIST GESANG: Edita Gruberova (Norma) Sonia Ganassi (Adalgisa) Zoran Todorovich (Pollione) Roberto Scandiuzzi (Oroveso) Markus Herzog (Flavio) Cynthia Jansen (Clotilde) CHOR: Chor der Bayerischen Staatsoper ORCHESTER: Bayerisches Staatsorchester D, 2006 NÄCHSTE AUSSTRAHLUNGEN: 11.06., 21:40 12.06., 04:40
Ma délután és éjjel a Classica csatornán láthatjuk: BELLINI: NORMA 14.40 – 17.20 21.40 – 00.20 HOLNAP 04.40 - Aus der Bayerischen Staatsoper München 11.06.2015 14:40IN KALENDER EINTRAGENDRUCKEN LÄNGE DES PROGRAMMS: 02:35:28 DIRIGENT: Friedrich Haider INSZENIERUNG: Jürgen Rose BÜHNENBILD: Jürgen Rose KOSTÜME: Jürgen Rose SOLIST GESANG: Edita Gruberova (Norma) Sonia Ganassi (Adalgisa) Zoran Todorovich (Pollione) Roberto Scandiuzzi (Oroveso) Markus Herzog (Flavio) Cynthia Jansen (Clotilde) CHOR: Chor der Bayerischen Staatsoper ORCHESTER: Bayerisches Staatsorchester D, 2006 NÄCHSTE AUSSTRAHLUNGEN: 11.06., 21:40 12.06., 04:40
2762 Beatrice 2015-06-09 12:48:34
Májusban, nem bírván ellenálni a kísértésnek, kétszer is felkerekedtem, hogy megnézzem a Normát Wiesbadenben. Vincenzo Bellini: Norma Wiesbaden, Staatstheater 2015.05.24. és 29. Norma - Edita Gruberova Adalgisa - Annalisa Stroppa Pollione - Scott Piper Oroveso - Young Doo Park Clotilde - Stella An Flavio - Aaron Cawley Chor & Statisterie des Hessischen Staatstheaters Wiesbaden, Hessisches Staatsorchester Wiesbaden Karmester - Will Humburg Rendező - Gabriele Rech Díszlet - Matthias Schaller, Susanne Füller Wiesbadenben májusban tartják a Maifestspiele elnevezésű fesztivált, melynek keretében saját repertoár-operaprodukcióikra meghívnak néhány sztárt is. A Norma címszerepére Edita Gruberovát szerződtették. Ez bejelentésekor nagy izgalmat keltett a rajongói körében, mert Gruberova addig színpadon csak a számára készült müncheni rendezésben énekelte a szerepet. A wiesbadeni modern rendezés friss, idén januárban mutatták be. Szerintem az alapötlet jó: Norma egy mai politikusnő, aki kettős életet él, és a végén lebukik. Az ördög azonban persze a részletekben lakozik, szerintem a rendezésnek van egypár problémája. Ezekről később. Az eredeti produkciót nem láttam, csak a fesztivál-előadást, ami némiképp egy színpadi és egy koncert-előadás keveréke lett. ("Norma gálának" hirdették, ebbe akár a koncertszerű előadás is belefért volna.) Az eredeti rendezésből Gruberovához bizonyos dolgok nem illettek, így az eredeti lenge jelmezek sem (némelyik teljesen kombinészerű), mert ugyan a művésznő egyáltalán nem kövér, és korához képest jól néz ki, de azért mégiscsak 68 éves. Így aztán az első felvonást meg a második elejét egy csinos fekete nadrágkosztümben énekelte, ami olyan volt, mint amit a - videón is hozzáférhető - müncheni Lucrezia Borgia-produkcióban hord. A zárójelenetben pedig egyik fekete koncertruháját viselte. A hajviselete is olyan volt, amilyen a koncerteken szokott lenni. (Régen, pl. 100 éve, teljesen megszokott volt, hogy meglevő produkciókba beálló, utazó világhírességek vitték magukkal a saját jelmezüket, tekintet nélkül arra, hogy pl. a helyi Tosca- vagy Aida-produkcióban milyenek voltak a jelmezek. Ez a gyakorlat, azt hiszem, ma már nemigen létezik. Annál szebb, hogy Wiesbadenben most felevelenítették, és egyéb tekintetben is - a hírek szerint - hagyták, hogy Gruberova a saját koncepcióját érvényesítse. Nyilván arra nem volt erőforrás, hogy készíttessenek egy külön Gruberovára szabott verziót a produkcióból három előadás kedvéért.) Tetszett a rendezésben, hogy a nyitány második fele alatt a függönyre vetítettek egy jelenetet: két szerelmes madár repked, összeakasztják a lábukat, és úgy pörögnek egymás körül a levegőben, teljes eksztázisban. Az eredeti rendezésben, ahogy hallottam, Norma alkoholista, drogos, borderline személyiség, aki folyton piál és belövi magát. Ehelyett Gruberova a jelek szerint kitalált a Casta Diva-jelenet elejére valami mást. A bevezető zene alatt - nem tudom, az eredeti rendezésben is így volt-e - ül a titkos szobája-irodája foteljában. És piálás-drogozás helyett csupán az arcjátékával meg néhány kis mozdulattal eljátssza, hogy mi baja Normának. Hogy ez a nő milyen rettenetes szenvedéseken ment már keresztül. Hiszen az ellenség vezérével folytatott titkos viszonya miatt már oda a tisztessége, elárulta a hazáját, és most a szerelem, amiért mindent feláldozott, eltűnőben van, ő meg ott áll két eltitkolt gyerekkel, akikért felelős, lebukása pedig a halálbüntetést hozná magával, és háborút jelentene népe és szerelmének népe között. Gruberova-Norma először szobormereven ül, valósággal megkövülten, majd lassan megelevenedik, kiül az arcára a kín, az is egy tanulmányt érdemelne, ahogy fájdalmában oldalra fordítja a fejét. Régi Greta Garbo-némafilmekben látni ilyesmit. Ha a néző nem is ismeri a Norma cselekményét, akkor is átjön neki, hogy ez a nő bizony nagy bajban van. Norma szobájában van egy dupla ágy, egy fotel és pár egyéb bútordarab, italos üvegekkel, iratokkal, mobiltelefonnal. A falon van egy óriási, íves panoráma-ablak (esetleg képernyő). Ezen keresztül látja Norma a népét, mely a Casta Diva-jelenetben meglehetősen zilált képet mutat, és egy akasztott ember(!) is van köztük, akit egy kötélen tartanak. Csak a jelenet vége felé esett le nekem a tantusz, hogy az egész csak Norma víziója. Azért tartom szerencsétlennek az ötletet, mert szerintem ez a jelenet eredetileg arra szolgálna, hogy bemutassa, Normának milyen megfellebbezhetetlen tekintélye van, isteninek, csalhatatlannak tekintik (annál nagyobb lesz a bukása). A wiesbadeni rendezés sajnos ezt a tartóoszlopot kirúgja a cselekmény alól. Az első felvonás fináléjában a kórus már belép az ablakból Norma szobájába, a második felvonásra el is tűnik a nagy ablak, és Norma lakhelye össze van már épülve az erdő fáival - azt hiszem, nem az ökologikus építészetre kell gondolni, hanem arra, hogy Norma tudatalattijába "bejön az erdő". A díszlet egyébként végig ugyanaz marad. Jó rendezői megoldásnak tartom, hogy az első felvonás Norma-Adalgisa duettje után az Adalgisa jelenlétéről mit sem tudó, gyanútlan Pollione úgy jön be a színre, mint lelkiismeretes apuka, egy csomó ajándékos dobozzal a kezében, és mikor felfedezi Adalgisát, rendkívül hülyén bámul, beégése szinte vígjátéki. Nem tetszett viszont, hogy a fináléban Oroveso végig a fotelban terpeszkedik- miközben lánya, útban a máglyára, közli vele,hogy két gyermek anyja. Flavio egy zavaros fejű (drogos?), kotnyeles, hisztis alaknak van beállítva, aki összevissza hadonászik egy géppisztollyal, és Pollione áriáját kiröhögi. Clotilde meg ázsiai háztartási alkalmazott. A nyitány meg az azt követő jelenet alatt jöttem rá, mennyire ki voltam éhezve erre a csodálatos zenére, néhány éve már, hogy utoljára élőben hallottam. A zenei megvalósításban az tetszett a legjobban, hogy egy olyan verziót játszottak, amiben a "Guerra, guerra" jelenet végén van egy csodálatos kis ima (amit legfőképpen a kórus ad elő, de Norma is becsatlakozik),amiben visszaköszön a nyitány egy motívuma. Norma-ítészek biztos ismerik ezt a verziót, de én az élő előadásokat szeretem, és még sosem találkoztam ezzel a nagyon is bellinis imával. A zenei megvalósítás, a két kiváló főszereplő hölgy kivételével, alighanem a tisztes német vidéki operaházi színvonalat mutatta, ami ugyan nem éri el a nagy német házak (München, Drezda, Berlin) szintjét, de azért szégyenkezni nem kell miatta. Will Humburg karmester különös gondot fordított a dinamikai árnyalásra, és ezeket az effektusokat teljes erőbevetéssel igyekezett kicsalni a zenekarból. Közben időnként nyögött és hörgött (egy idő után megszoktam). Az érzelmek, a líra megjelenítésében talán nem volt annyira kifinomult, de hallottam már rosszabbat is. A zenekarban és az énekkarban előfordult néhány tökéletlen belépés (főleg a második előadásban), nem tudom, ezek mennyire voltak a karmester számlájára írhatók. Az énekkar elég kis létszámú volt, és a fent említett nagy német operaházak vagy a MÁO kórusához képest inhomogénül hangzott. De határozottan lelkesek voltak. A Pollionét alakító fiatal amerikai tenor jó hanganyaggal rendelkezik, az exponált magas hangokat jól megcsinálta (bár C-t nem énekelt), de más magas lágéjú hangjai olykor furcsán erőtlenül szóltak, azt hiszem, túl hátul képezte őket. Az Orovesót alakító koreai basszus hangja az elején túl világos árnyalatúnak hallatszott, de a mély hangok szépen szóltak. Az Adalgisa szólamát éneklő fiatal, kiemelkedően tehetséges olasz énekesnő, Annalisa Stroppa, beugró volt, de szemmel láthatólag nagyon is otthon volt a szerepben, teljes erőbedobással valósággal élte a szerep minden pillanatát, és nagyszerűen énekelt. Gyönyörű, "füstös" alapanyagú valódi mezzo hangja egy jó értelemben vett éllel is meg van áldva, ami igen izgalmassá teszi a hangzást. A belcanto stílusban nagyon is otthon van (meglátszik, hogy Ganassinál is tanult). Gruberova most is Gruberova volt, még ha pl. 10 évvel ezelőtti Normáihoz képest kicsit visszafogottabb is. Az "Ah, bello a me ritorna" - a februári regensburgi koncerthez hasonlóan - kicsit lassúbb volt a korábbi évek során megszokottnál. A mély hangok erőteljesebbek voltak a régebbi előadásokhoz képest, és a nagyon mély "In mia man" jobban volt integrálva a hangba, mint korábban. A C-k, meg az első felvonás fináléjában az opcionális D jól szóltak. A kedvenceim e magas hangok közül a Casta Diva C-i, amelyek Gruberovánál ma is olyan természetességgel és könnyedséggel szólnak, mintha csak azt mondaná, "jó napot". A 24-i előadás igen jól sikerült. 29-én az előző előadáshoz képest a művésznő kicsit halványabb volt az elején, volt néhány elnagyolt hang (nem az exponált hangok), meg pár pici szövegtévesztés és néhány jelzésszerű mély hang. A drámai részekben ekkor is jól teljesített, és emlékezetes lett a finálé. Mindkét előadás után 15 percnél tovább tartott a taps, és álló ováció is volt. A wiesbadeni Staatstheater épülete egy ékszerdoboz. Ugyanaz a Fellner & Helmer cég tervezte, mint a mi Vígszínházunkat, Operettszínházunkat, a kecskeméti és szegedi színházakat, a zürichi operaházat. Befogadóképessége 1000 körüli. Szépen karban van tartva. Az akusztika jó. A jegyárak elviselhetők. A jegyszedők és ruhatárosok kedvesek, a közönség kulturált.
Májusban, nem bírván ellenálni a kísértésnek, kétszer is felkerekedtem, hogy megnézzem a Normát Wiesbadenben. Vincenzo Bellini: Norma Wiesbaden, Staatstheater 2015.05.24. és 29. Norma - Edita Gruberova Adalgisa - Annalisa Stroppa Pollione - Scott Piper Oroveso - Young Doo Park Clotilde - Stella An Flavio - Aaron Cawley Chor & Statisterie des Hessischen Staatstheaters Wiesbaden, Hessisches Staatsorchester Wiesbaden Karmester - Will Humburg Rendező - Gabriele Rech Díszlet - Matthias Schaller, Susanne Füller Wiesbadenben májusban tartják a Maifestspiele elnevezésű fesztivált, melynek keretében saját repertoár-operaprodukcióikra meghívnak néhány sztárt is. A Norma címszerepére Edita Gruberovát szerződtették. Ez bejelentésekor nagy izgalmat keltett a rajongói körében, mert Gruberova addig színpadon csak a számára készült müncheni rendezésben énekelte a szerepet. A wiesbadeni modern rendezés friss, idén januárban mutatták be. Szerintem az alapötlet jó: Norma egy mai politikusnő, aki kettős életet él, és a végén lebukik. Az ördög azonban persze a részletekben lakozik, szerintem a rendezésnek van egypár problémája. Ezekről később. Az eredeti produkciót nem láttam, csak a fesztivál-előadást, ami némiképp egy színpadi és egy koncert-előadás keveréke lett. ("Norma gálának" hirdették, ebbe akár a koncertszerű előadás is belefért volna.) Az eredeti rendezésből Gruberovához bizonyos dolgok nem illettek, így az eredeti lenge jelmezek sem (némelyik teljesen kombinészerű), mert ugyan a művésznő egyáltalán nem kövér, és korához képest jól néz ki, de azért mégiscsak 68 éves. Így aztán az első felvonást meg a második elejét egy csinos fekete nadrágkosztümben énekelte, ami olyan volt, mint amit a - videón is hozzáférhető - müncheni Lucrezia Borgia-produkcióban hord. A zárójelenetben pedig egyik fekete koncertruháját viselte. A hajviselete is olyan volt, amilyen a koncerteken szokott lenni. (Régen, pl. 100 éve, teljesen megszokott volt, hogy meglevő produkciókba beálló, utazó világhírességek vitték magukkal a saját jelmezüket, tekintet nélkül arra, hogy pl. a helyi Tosca- vagy Aida-produkcióban milyenek voltak a jelmezek. Ez a gyakorlat, azt hiszem, ma már nemigen létezik. Annál szebb, hogy Wiesbadenben most felevelenítették, és egyéb tekintetben is - a hírek szerint - hagyták, hogy Gruberova a saját koncepcióját érvényesítse. Nyilván arra nem volt erőforrás, hogy készíttessenek egy külön Gruberovára szabott verziót a produkcióból három előadás kedvéért.) Tetszett a rendezésben, hogy a nyitány második fele alatt a függönyre vetítettek egy jelenetet: két szerelmes madár repked, összeakasztják a lábukat, és úgy pörögnek egymás körül a levegőben, teljes eksztázisban. Az eredeti rendezésben, ahogy hallottam, Norma alkoholista, drogos, borderline személyiség, aki folyton piál és belövi magát. Ehelyett Gruberova a jelek szerint kitalált a Casta Diva-jelenet elejére valami mást. A bevezető zene alatt - nem tudom, az eredeti rendezésben is így volt-e - ül a titkos szobája-irodája foteljában. És piálás-drogozás helyett csupán az arcjátékával meg néhány kis mozdulattal eljátssza, hogy mi baja Normának. Hogy ez a nő milyen rettenetes szenvedéseken ment már keresztül. Hiszen az ellenség vezérével folytatott titkos viszonya miatt már oda a tisztessége, elárulta a hazáját, és most a szerelem, amiért mindent feláldozott, eltűnőben van, ő meg ott áll két eltitkolt gyerekkel, akikért felelős, lebukása pedig a halálbüntetést hozná magával, és háborút jelentene népe és szerelmének népe között. Gruberova-Norma először szobormereven ül, valósággal megkövülten, majd lassan megelevenedik, kiül az arcára a kín, az is egy tanulmányt érdemelne, ahogy fájdalmában oldalra fordítja a fejét. Régi Greta Garbo-némafilmekben látni ilyesmit. Ha a néző nem is ismeri a Norma cselekményét, akkor is átjön neki, hogy ez a nő bizony nagy bajban van. Norma szobájában van egy dupla ágy, egy fotel és pár egyéb bútordarab, italos üvegekkel, iratokkal, mobiltelefonnal. A falon van egy óriási, íves panoráma-ablak (esetleg képernyő). Ezen keresztül látja Norma a népét, mely a Casta Diva-jelenetben meglehetősen zilált képet mutat, és egy akasztott ember(!) is van köztük, akit egy kötélen tartanak. Csak a jelenet vége felé esett le nekem a tantusz, hogy az egész csak Norma víziója. Azért tartom szerencsétlennek az ötletet, mert szerintem ez a jelenet eredetileg arra szolgálna, hogy bemutassa, Normának milyen megfellebbezhetetlen tekintélye van, isteninek, csalhatatlannak tekintik (annál nagyobb lesz a bukása). A wiesbadeni rendezés sajnos ezt a tartóoszlopot kirúgja a cselekmény alól. Az első felvonás fináléjában a kórus már belép az ablakból Norma szobájába, a második felvonásra el is tűnik a nagy ablak, és Norma lakhelye össze van már épülve az erdő fáival - azt hiszem, nem az ökologikus építészetre kell gondolni, hanem arra, hogy Norma tudatalattijába "bejön az erdő". A díszlet egyébként végig ugyanaz marad. Jó rendezői megoldásnak tartom, hogy az első felvonás Norma-Adalgisa duettje után az Adalgisa jelenlétéről mit sem tudó, gyanútlan Pollione úgy jön be a színre, mint lelkiismeretes apuka, egy csomó ajándékos dobozzal a kezében, és mikor felfedezi Adalgisát, rendkívül hülyén bámul, beégése szinte vígjátéki. Nem tetszett viszont, hogy a fináléban Oroveso végig a fotelban terpeszkedik- miközben lánya, útban a máglyára, közli vele,hogy két gyermek anyja. Flavio egy zavaros fejű (drogos?), kotnyeles, hisztis alaknak van beállítva, aki összevissza hadonászik egy géppisztollyal, és Pollione áriáját kiröhögi. Clotilde meg ázsiai háztartási alkalmazott. A nyitány meg az azt követő jelenet alatt jöttem rá, mennyire ki voltam éhezve erre a csodálatos zenére, néhány éve már, hogy utoljára élőben hallottam. A zenei megvalósításban az tetszett a legjobban, hogy egy olyan verziót játszottak, amiben a "Guerra, guerra" jelenet végén van egy csodálatos kis ima (amit legfőképpen a kórus ad elő, de Norma is becsatlakozik),amiben visszaköszön a nyitány egy motívuma. Norma-ítészek biztos ismerik ezt a verziót, de én az élő előadásokat szeretem, és még sosem találkoztam ezzel a nagyon is bellinis imával. A zenei megvalósítás, a két kiváló főszereplő hölgy kivételével, alighanem a tisztes német vidéki operaházi színvonalat mutatta, ami ugyan nem éri el a nagy német házak (München, Drezda, Berlin) szintjét, de azért szégyenkezni nem kell miatta. Will Humburg karmester különös gondot fordított a dinamikai árnyalásra, és ezeket az effektusokat teljes erőbevetéssel igyekezett kicsalni a zenekarból. Közben időnként nyögött és hörgött (egy idő után megszoktam). Az érzelmek, a líra megjelenítésében talán nem volt annyira kifinomult, de hallottam már rosszabbat is. A zenekarban és az énekkarban előfordult néhány tökéletlen belépés (főleg a második előadásban), nem tudom, ezek mennyire voltak a karmester számlájára írhatók. Az énekkar elég kis létszámú volt, és a fent említett nagy német operaházak vagy a MÁO kórusához képest inhomogénül hangzott. De határozottan lelkesek voltak. A Pollionét alakító fiatal amerikai tenor jó hanganyaggal rendelkezik, az exponált magas hangokat jól megcsinálta (bár C-t nem énekelt), de más magas lágéjú hangjai olykor furcsán erőtlenül szóltak, azt hiszem, túl hátul képezte őket. Az Orovesót alakító koreai basszus hangja az elején túl világos árnyalatúnak hallatszott, de a mély hangok szépen szóltak. Az Adalgisa szólamát éneklő fiatal, kiemelkedően tehetséges olasz énekesnő, Annalisa Stroppa, beugró volt, de szemmel láthatólag nagyon is otthon volt a szerepben, teljes erőbedobással valósággal élte a szerep minden pillanatát, és nagyszerűen énekelt. Gyönyörű, "füstös" alapanyagú valódi mezzo hangja egy jó értelemben vett éllel is meg van áldva, ami igen izgalmassá teszi a hangzást. A belcanto stílusban nagyon is otthon van (meglátszik, hogy Ganassinál is tanult). Gruberova most is Gruberova volt, még ha pl. 10 évvel ezelőtti Normáihoz képest kicsit visszafogottabb is. Az "Ah, bello a me ritorna" - a februári regensburgi koncerthez hasonlóan - kicsit lassúbb volt a korábbi évek során megszokottnál. A mély hangok erőteljesebbek voltak a régebbi előadásokhoz képest, és a nagyon mély "In mia man" jobban volt integrálva a hangba, mint korábban. A C-k, meg az első felvonás fináléjában az opcionális D jól szóltak. A kedvenceim e magas hangok közül a Casta Diva C-i, amelyek Gruberovánál ma is olyan természetességgel és könnyedséggel szólnak, mintha csak azt mondaná, "jó napot". A 24-i előadás igen jól sikerült. 29-én az előző előadáshoz képest a művésznő kicsit halványabb volt az elején, volt néhány elnagyolt hang (nem az exponált hangok), meg pár pici szövegtévesztés és néhány jelzésszerű mély hang. A drámai részekben ekkor is jól teljesített, és emlékezetes lett a finálé. Mindkét előadás után 15 percnél tovább tartott a taps, és álló ováció is volt. A wiesbadeni Staatstheater épülete egy ékszerdoboz. Ugyanaz a Fellner & Helmer cég tervezte, mint a mi Vígszínházunkat, Operettszínházunkat, a kecskeméti és szegedi színházakat, a zürichi operaházat. Befogadóképessége 1000 körüli. Szépen karban van tartva. Az akusztika jó. A jegyárak elviselhetők. A jegyszedők és ruhatárosok kedvesek, a közönség kulturált.
2761 smaragd 2015-06-03 16:53:21 [Válasz erre: 2760 Beatrice 2015-06-03 16:19:01]
Remek műsor, köszönöm.
Remek műsor, köszönöm.
2760 Beatrice 2015-06-03 16:19:01
A Bajor Rádió archívumából ma (vagy talán holnap estig) meghallgatható az a [url]http://www.br.de/radio/br-klassik/programmkalender/ausstrahlung-328660.html;koloratúr éneklésről szóló műsor[/url], amelyben Gruberova többek között demonstrálja, milyen mélyről kezdi a beéneklést, és megszólal jelenlegi énektanárnője, Gudrun Ayasse is.
A Bajor Rádió archívumából ma (vagy talán holnap estig) meghallgatható az a [url]http://www.br.de/radio/br-klassik/programmkalender/ausstrahlung-328660.html;koloratúr éneklésről szóló műsor[/url], amelyben Gruberova többek között demonstrálja, milyen mélyről kezdi a beéneklést, és megszólal jelenlegi énektanárnője, Gudrun Ayasse is.
2759 Búbánat 2015-05-18 16:16:59 [Válasz erre: 2758 telramund 2015-05-18 15:17:54]
Nagyszerű! Egy lelkes jóbarát révén már másnap felkerülhetett a youtoube-ra ez portré. Köszönet érte! Nem kell várni az M3 csatorna május 21-i ismétlésére sem.
Nagyszerű! Egy lelkes jóbarát révén már másnap felkerülhetett a youtoube-ra ez portré. Köszönet érte! Nem kell várni az M3 csatorna május 21-i ismétlésére sem.
2758 telramund 2015-05-18 15:17:54
[url]https://www.youtube.com/watch?v=uqT2Lf9y-rg;Edita gruberova in Budapest 1995[/url]
[url]https://www.youtube.com/watch?v=uqT2Lf9y-rg;Edita gruberova in Budapest 1995[/url]
2757 Búbánat 2015-05-17 19:51:52 [Válasz erre: 2756 Beatrice 2015-05-11 17:43:34]
Ebben az 1995-ös televíziós magyar portréfilmben Gruberovával Batta András beszélgetett németül; a szoprán magyar anyanyelvét is „felvillantotta” – részletet szavalt Petőfi verséből, ami gyermekkorából megmaradt benne: „Egész úton hazafelé azon gondolkodám: miként fogom szólítani rég nem látott anyám?...” (Füstbe ment terv). A beszélgetésre Gruberova első magyarországi fellépése során került sor, amikor Marton Éva vendégeként gálakoncerten énekelt a Budapesti Kongresszusi Központban, 1995. szeptember 9-én. A művésznő beszélt a származásáról, a gyökerekről, szüleiről, a családi körről, a zenetanulmányairól, pályakezdetről, az első sikerekről, tanárairól, akik később nagy hatással voltak művészi fejlődésére, akikkel együtt dolgozhatott: Kurt Böhm, Jean-Pierre Ponnelle, Nikolaus Harnoncourt. Beszélt a „Mozart-éneklés” sok színűségéről, a bel canto-technika mibenlétéről is. Addigi szerepeiről, énekes partnereiről, többi közt Marton Évához a munkakapcsolaton túli baráti kötődéséről. Batta András buzdítására egy-két magyar mondattal is megpróbálkozott, úgyis köszönt el, hogy „viszontlátásra”. A Gruberova -portréfilmben az alábbi operarészlet-bejátszások voltak: 1. Bellini: A puritánok – Elvira áriája (részlet) - 1995. szeptember 9. Budapest Kongresszusi Központ – operagála: MARTON ÉVA és vendégei: EDITA GRUBEROVA, JOSÉ BROS, MOLNÁR ANDRÁS, AIRIZER CSABA. Közreműködött a Magyar Állami Operaház Zenekara. Vezényelt: GARCIA NAVARRO (Spanyolország – 1941-2001). Rendező: Vámos László 2. Verdi: Rigoletto – Gilda áriája, I. felv. (részlet) – 1983. Operafilm. Rendező: Jean-Pierre Ponnelle. Konzertvereinigung Wiener Staatsopernchor; Wiener Philharmoniker. Vezényel: Riccardo Chailly (1983) 3. Richard Strauss: Ariadne Naxosban – Zerbinetta áriája – 1977/1978. Bécsi Állami Opera. Rendező: Filippo Sanjust. Vezényel: Karl Böhm 4. Mozart: A varázsfuvola – Az éj királynője áriája, I. felv. – 1982. Salzburger Festspiele. Rendező: Jean-Pierre Ponnelle. Konzertvereinigung Wiener Staatsopernchor, Wiener Philharmoniker. Vezényel: James Levine 5. Donizetti: Roberto Devereux – Erzsébet áriája (részlet) - 1995. szeptember 9. Budapest Kongresszusi Központ – operagála: MARTON ÉVA és vendégei: EDITA GRUBEROVA, JOSÉ BROS, MOLNÁR ANDRÁS, AIRIZER CSABA. Közreműködött a Magyar Állami Operaház Zenekara. Vezényelt: GARCIA NAVARRO (Spanyolország – 1941-2001). Rendező: Vámos László 6. Mozart: Cosi van tutte – Fiordiligi áriája, I. felv. (részlet) – 1988. Bécsi Állami Opera. Rendező: Jean-Pierre Ponnelle. Vezényel: Nikolaus Harnoncourt 7. Bellini: Beatrice di Tenda – Beatrice áriája és cabaletta (részlet) - 1995. szeptember 9. Budapest Kongresszusi Központ – operagála: MARTON ÉVA és vendégei: EDITA GRUBEROVA, JOSÉ BROS, MOLNÁR ANDRÁS, AIRIZER CSABA. Közreműködött a Magyar Állami Operaház Zenekara. Vezényelt: GARCIA NAVARRO (Spanyolország – 1941-2001). Rendező: Vámos László.
Ebben az 1995-ös televíziós magyar portréfilmben Gruberovával Batta András beszélgetett németül; a szoprán magyar anyanyelvét is „felvillantotta” – részletet szavalt Petőfi verséből, ami gyermekkorából megmaradt benne: „Egész úton hazafelé azon gondolkodám: miként fogom szólítani rég nem látott anyám?...” (Füstbe ment terv). A beszélgetésre Gruberova első magyarországi fellépése során került sor, amikor Marton Éva vendégeként gálakoncerten énekelt a Budapesti Kongresszusi Központban, 1995. szeptember 9-én. A művésznő beszélt a származásáról, a gyökerekről, szüleiről, a családi körről, a zenetanulmányairól, pályakezdetről, az első sikerekről, tanárairól, akik később nagy hatással voltak művészi fejlődésére, akikkel együtt dolgozhatott: Kurt Böhm, Jean-Pierre Ponnelle, Nikolaus Harnoncourt. Beszélt a „Mozart-éneklés” sok színűségéről, a bel canto-technika mibenlétéről is. Addigi szerepeiről, énekes partnereiről, többi közt Marton Évához a munkakapcsolaton túli baráti kötődéséről. Batta András buzdítására egy-két magyar mondattal is megpróbálkozott, úgyis köszönt el, hogy „viszontlátásra”. A Gruberova -portréfilmben az alábbi operarészlet-bejátszások voltak: 1. Bellini: A puritánok – Elvira áriája (részlet) - 1995. szeptember 9. Budapest Kongresszusi Központ – operagála: MARTON ÉVA és vendégei: EDITA GRUBEROVA, JOSÉ BROS, MOLNÁR ANDRÁS, AIRIZER CSABA. Közreműködött a Magyar Állami Operaház Zenekara. Vezényelt: GARCIA NAVARRO (Spanyolország – 1941-2001). Rendező: Vámos László 2. Verdi: Rigoletto – Gilda áriája, I. felv. (részlet) – 1983. Operafilm. Rendező: Jean-Pierre Ponnelle. Konzertvereinigung Wiener Staatsopernchor; Wiener Philharmoniker. Vezényel: Riccardo Chailly (1983) 3. Richard Strauss: Ariadne Naxosban – Zerbinetta áriája – 1977/1978. Bécsi Állami Opera. Rendező: Filippo Sanjust. Vezényel: Karl Böhm 4. Mozart: A varázsfuvola – Az éj királynője áriája, I. felv. – 1982. Salzburger Festspiele. Rendező: Jean-Pierre Ponnelle. Konzertvereinigung Wiener Staatsopernchor, Wiener Philharmoniker. Vezényel: James Levine 5. Donizetti: Roberto Devereux – Erzsébet áriája (részlet) - 1995. szeptember 9. Budapest Kongresszusi Központ – operagála: MARTON ÉVA és vendégei: EDITA GRUBEROVA, JOSÉ BROS, MOLNÁR ANDRÁS, AIRIZER CSABA. Közreműködött a Magyar Állami Operaház Zenekara. Vezényelt: GARCIA NAVARRO (Spanyolország – 1941-2001). Rendező: Vámos László 6. Mozart: Cosi van tutte – Fiordiligi áriája, I. felv. (részlet) – 1988. Bécsi Állami Opera. Rendező: Jean-Pierre Ponnelle. Vezényel: Nikolaus Harnoncourt 7. Bellini: Beatrice di Tenda – Beatrice áriája és cabaletta (részlet) - 1995. szeptember 9. Budapest Kongresszusi Központ – operagála: MARTON ÉVA és vendégei: EDITA GRUBEROVA, JOSÉ BROS, MOLNÁR ANDRÁS, AIRIZER CSABA. Közreműködött a Magyar Állami Operaház Zenekara. Vezényelt: GARCIA NAVARRO (Spanyolország – 1941-2001). Rendező: Vámos László.
2756 Beatrice 2015-05-11 17:43:34
Május 17-én az M3 TV-csatornán 17:20-tól 18:00-ig: [url]http://tv.animare.hu/tvmusor.aspx?id=f596b03f5d53ed43bdb10a69e04a7f05d3;Világsztárok Budapesten - Edita Gruberova[/url]
Május 17-én az M3 TV-csatornán 17:20-tól 18:00-ig: [url]http://tv.animare.hu/tvmusor.aspx?id=f596b03f5d53ed43bdb10a69e04a7f05d3;Világsztárok Budapesten - Edita Gruberova[/url]
2755 Beatrice 2015-05-06 13:52:31
Most kaptam a hírt, hogy a pénteki (máj. 8.) prágai dalestet elhalasztották egy még nem ismert későbbi időpontra. (A halasztás nem a művésznő miatt történik, hanem valamilyen technikai okokból.)
Most kaptam a hírt, hogy a pénteki (máj. 8.) prágai dalestet elhalasztották egy még nem ismert későbbi időpontra. (A halasztás nem a művésznő miatt történik, hanem valamilyen technikai okokból.)
2754 Beatrice 2015-04-29 01:18:48
Frankfurtba kiküldött tudósítótoktól: :-) Gruberova kedden a Frankfurti Operában mutatta be új dalest-programját, és zongorakísérőként bemutatkozott a karmesterként már megismert Peter Valentovič is, aki most elsősorban a Mahler-dalokban és a ráadásokban bizonyult konzseniális partnernek. A dalest első fele szláv szerzőknek volt szentelve. Gruberovának mindig is jól passzoltak orosz szerzők művei, bár nem sokszor énekel ilyeneket, a cseh dalok meg persze szintén nem jelentenek nehézséget. Néhány Csajkovszkij- és Rimszkij-Korszakov-dal után Dvořák Cigánydalai következtek. A második félben a Gruberovának ugyancsak jól passzoló Richard Strauss-dalok következtek, mégpedig csupa virágról szóló dal, melyek közül tudósítótok a nem kis technikai követelményeket támasztó Malvent értékelte egészen kiugrónak. Igen expresszívek és nagyon árnyaltak voltak a Mahler-dalok is. Aztán a koncertnek lett egy harmadik "fele" is: hat(!) fergeteges ráadás, amiből négy operaária volt. Mindez csúcsformában prezentálva. A művésznőn a koncert elején kicsit látszott a valódi kora (közelről nézve), de minden dallal ledobott egy évet, a koncert végén úgy 45-50 évesnek nézett ki. A hivatalos program ez volt: http://www.oper-frankfurt.de/fileupload/dateien/Sonstige_Dateien/Gruberova_LA_II.pdf (a Malven innen kimaradt) A ráadás-dalok közül legalább az egyik Mahler volt, az áriák pedig: Signore ascolta, Chi il bel sogno di Doretta, O luce di quest'anima, Depuis le jour.
Frankfurtba kiküldött tudósítótoktól: :-) Gruberova kedden a Frankfurti Operában mutatta be új dalest-programját, és zongorakísérőként bemutatkozott a karmesterként már megismert Peter Valentovič is, aki most elsősorban a Mahler-dalokban és a ráadásokban bizonyult konzseniális partnernek. A dalest első fele szláv szerzőknek volt szentelve. Gruberovának mindig is jól passzoltak orosz szerzők művei, bár nem sokszor énekel ilyeneket, a cseh dalok meg persze szintén nem jelentenek nehézséget. Néhány Csajkovszkij- és Rimszkij-Korszakov-dal után Dvořák Cigánydalai következtek. A második félben a Gruberovának ugyancsak jól passzoló Richard Strauss-dalok következtek, mégpedig csupa virágról szóló dal, melyek közül tudósítótok a nem kis technikai követelményeket támasztó Malvent értékelte egészen kiugrónak. Igen expresszívek és nagyon árnyaltak voltak a Mahler-dalok is. Aztán a koncertnek lett egy harmadik "fele" is: hat(!) fergeteges ráadás, amiből négy operaária volt. Mindez csúcsformában prezentálva. A művésznőn a koncert elején kicsit látszott a valódi kora (közelről nézve), de minden dallal ledobott egy évet, a koncert végén úgy 45-50 évesnek nézett ki. A hivatalos program ez volt: http://www.oper-frankfurt.de/fileupload/dateien/Sonstige_Dateien/Gruberova_LA_II.pdf (a Malven innen kimaradt) A ráadás-dalok közül legalább az egyik Mahler volt, az áriák pedig: Signore ascolta, Chi il bel sogno di Doretta, O luce di quest'anima, Depuis le jour.
2753 Búbánat 2015-04-11 11:44:47
Éppen most megy a Classica csatornán a Szöktetés a szerájból Gruberovával, Francisco Araizával- Karl Böhm (Bayerische Staatsoper)
Éppen most megy a Classica csatornán a Szöktetés a szerájból Gruberovával, Francisco Araizával- Karl Böhm (Bayerische Staatsoper)
2752 Beatrice 2015-04-10 12:23:33
Megjelent a bécsi Staatsoper jövő évadjának programja. Októberben a Boleyn Annában Gruberova Annája mellett Sonia Ganassi lesz Seymour. Hurrá! A jegyárak borsosak, de az október 23-i előadást a Neten is közvetítik.
Megjelent a bécsi Staatsoper jövő évadjának programja. Októberben a Boleyn Annában Gruberova Annája mellett Sonia Ganassi lesz Seymour. Hurrá! A jegyárak borsosak, de az október 23-i előadást a Neten is közvetítik.
2751 Beatrice 2015-04-08 14:53:12
Tegnap kezdődött Münchenben a Roberto Devereux új szériája, új beállókkal. A legfontosabb szereplő azonban változatlan, Edita Gruberova Elisabetta szerepében, mint a 2004-es premier óta mindig. Ez a szerep ma is ideális a számára színpadon is, hiszen a valódi korának épp megfelelő figurát jelenít meg. Hangilag is abszolúte győzi. A nagyon szőrös szívűek (fülűek) esetleg megjegyezhetik, hogy a csúcshangok a premier óta egy picit vékonyodtak és élesedtek. Viszont kerekebb, melegebb lett a mély regiszter. Az interpretáció egy kicsit rezignáltabb lett, a legutóbbi széria óta is. Amikor Elisabetta megkérdezi a hűtlennek sejtett Robertót, hogy nem szerelmes-e egy másik nőbe, ez a "Non ami?" kérdés régebben provokatív és konfrontatív volt, a tegnapi előadáson viszont halk és lemondó - ez az Elisabetta már tudja a választ a saját kérdésére, még ha nem is vallja be még saját magának se. De a hisztis, akaratos, hatalom- és szexmániás figura most is nagyon "ott volt" - hogy a végére aztán látványosan összeomoljon, parókáját ledobván megmutatva szánalmas ősz fürtjeit, lemondva szerelemről, hatalomról, mindenről, ami érték volt az életében. Gruberova megkerülhetetlen interpretálója a szerepnek, pont 25 éve énekli, és még mindig érleli és finomítja. Az előadás másik stabil pontja a premier óta Friedrich Haider karmester. Nála jobban szerintem senki se tudja vezényelni a darabot, a figurák minden lélekrezdülésére érzékenyen, az énekeseket mindenben segítve. A címszerepben Alexey Dolgov mutatkozott be. Kulturált hang (nem az az "oroszos erőszakos" típus), de a börtönjelenetben már inkább csak B kategóriásnak bizonyult a hanganyaga. A cabaletta vége felé kiénekelt egy szép magas hangot. Színészi játéka meggyőző volt. Sara Veronica Simeoni volt. Már többször hallottam ebben a szerepben, másutt. Tisztességes színvonalat képvisel, de nem a sztár kategória. (Nekem ebben a szerepkörben Sonia Ganassi az etalon, sajnos.) Nottingham szerepét kedvenc belcanto baritonom, Franco Vassallo énekelte. Igen szép hang, csodálatos magasságokkal (melyeket betűzdelt hangokkal bőven meg is csillogtat), és a kisujjában van a stílus. Ebben a szerepben egyébként véleményem szerint Paolo Gavanelli is nagyszerű volt (nem mindenki ért velem egyet), ő inkább az utolsó felvonás drámai Sara-Nottingham kettősében, míg Vassallo inkább az első két felvonás líraibb részeiben. A kisebb szerepek alakítói vegyes képet mutattak. Az udvaroncot alakító bariton impresszív hanganyaggal rendelkezik, és jól is használta. A másik, a küldöncöt alakító bariton viszont igencsak gyengécske volt minden szempontból. Christof Loy modern rendezése, ami videón is hozzáférhető, ma is működik. Annyi változtatást érzékeltem, hogy míg a zárójelenetben korábban az összekötözött lábú, hátrakötött kézzel fekvő Sarának a színpad közepéről a szélére kellett kikúsznia (annak idején az akrobatikus Jeanne Piland viszonylag könnyen megcsinálta, de Ganassi megkínlódott vele), most csak egy keveset kúszott - ez nem vett el semmit a rendezés lényegéből. A közönség most is jól fogadta az előadást, bejött az álló ováció, és hosszan tartott a taps.
Tegnap kezdődött Münchenben a Roberto Devereux új szériája, új beállókkal. A legfontosabb szereplő azonban változatlan, Edita Gruberova Elisabetta szerepében, mint a 2004-es premier óta mindig. Ez a szerep ma is ideális a számára színpadon is, hiszen a valódi korának épp megfelelő figurát jelenít meg. Hangilag is abszolúte győzi. A nagyon szőrös szívűek (fülűek) esetleg megjegyezhetik, hogy a csúcshangok a premier óta egy picit vékonyodtak és élesedtek. Viszont kerekebb, melegebb lett a mély regiszter. Az interpretáció egy kicsit rezignáltabb lett, a legutóbbi széria óta is. Amikor Elisabetta megkérdezi a hűtlennek sejtett Robertót, hogy nem szerelmes-e egy másik nőbe, ez a "Non ami?" kérdés régebben provokatív és konfrontatív volt, a tegnapi előadáson viszont halk és lemondó - ez az Elisabetta már tudja a választ a saját kérdésére, még ha nem is vallja be még saját magának se. De a hisztis, akaratos, hatalom- és szexmániás figura most is nagyon "ott volt" - hogy a végére aztán látványosan összeomoljon, parókáját ledobván megmutatva szánalmas ősz fürtjeit, lemondva szerelemről, hatalomról, mindenről, ami érték volt az életében. Gruberova megkerülhetetlen interpretálója a szerepnek, pont 25 éve énekli, és még mindig érleli és finomítja. Az előadás másik stabil pontja a premier óta Friedrich Haider karmester. Nála jobban szerintem senki se tudja vezényelni a darabot, a figurák minden lélekrezdülésére érzékenyen, az énekeseket mindenben segítve. A címszerepben Alexey Dolgov mutatkozott be. Kulturált hang (nem az az "oroszos erőszakos" típus), de a börtönjelenetben már inkább csak B kategóriásnak bizonyult a hanganyaga. A cabaletta vége felé kiénekelt egy szép magas hangot. Színészi játéka meggyőző volt. Sara Veronica Simeoni volt. Már többször hallottam ebben a szerepben, másutt. Tisztességes színvonalat képvisel, de nem a sztár kategória. (Nekem ebben a szerepkörben Sonia Ganassi az etalon, sajnos.) Nottingham szerepét kedvenc belcanto baritonom, Franco Vassallo énekelte. Igen szép hang, csodálatos magasságokkal (melyeket betűzdelt hangokkal bőven meg is csillogtat), és a kisujjában van a stílus. Ebben a szerepben egyébként véleményem szerint Paolo Gavanelli is nagyszerű volt (nem mindenki ért velem egyet), ő inkább az utolsó felvonás drámai Sara-Nottingham kettősében, míg Vassallo inkább az első két felvonás líraibb részeiben. A kisebb szerepek alakítói vegyes képet mutattak. Az udvaroncot alakító bariton impresszív hanganyaggal rendelkezik, és jól is használta. A másik, a küldöncöt alakító bariton viszont igencsak gyengécske volt minden szempontból. Christof Loy modern rendezése, ami videón is hozzáférhető, ma is működik. Annyi változtatást érzékeltem, hogy míg a zárójelenetben korábban az összekötözött lábú, hátrakötött kézzel fekvő Sarának a színpad közepéről a szélére kellett kikúsznia (annak idején az akrobatikus Jeanne Piland viszonylag könnyen megcsinálta, de Ganassi megkínlódott vele), most csak egy keveset kúszott - ez nem vett el semmit a rendezés lényegéből. A közönség most is jól fogadta az előadást, bejött az álló ováció, és hosszan tartott a taps.
2750 Heiner Lajos 2015-03-13 10:14:41
"Vegyük még hozzá Edita Gruberovát, nem mint meglepetést, hanem mint elérhetetlent: egyszerűen nem értem, hogyan meri bárki A denevér kupléját szájára venni őutána." (Fáy Miklós: A kisebb testvér - ÉS, 2015. márc. 13., 24. old.)
"Vegyük még hozzá Edita Gruberovát, nem mint meglepetést, hanem mint elérhetetlent: egyszerűen nem értem, hogyan meri bárki A denevér kupléját szájára venni őutána." (Fáy Miklós: A kisebb testvér - ÉS, 2015. márc. 13., 24. old.)
