A mai nap képe nem az évtized pesti operai szenzációja, Don Erwin itteni fellépése alkalmával készült, hanem valószínűleg a Covent Garden úgy tíz évvel ezelőtti produkciójában, amit Francesca Zambello rendezett, a jelek szerint Casanovásra véve a figurát.
Mindenesetre ez a festmény
A washingtoni Corcoran-galériában őrzött portréval kapcsolatban ma már több tekintetben megoszlanak a szakértői vélemények. Többen megkérdőjelezik, hogy Schützöt ábrázolja, arról sincs pontos információ, járt-e a zeneszerző Amszterdamban, bár a festmény készülhetett pl. Hágában, ahol Schütz 1633-ban hosszabb időt töltött. A kép 1633-1635 körül keletkezhetett, de végső soron még arról is vitáznak, valóban Rembrandt festette-e.
A Bostoni Szimfonikusok volt az első amerikai zenekar, ami a Szovjetunióban vendégszerepelt. Az akkor 75 éves zenekar moszkvai koncertje 65 éve, 1956. szeptember 8-án volt, a részletes műsor ráadásokkal és más információk ide kattintva olvashatók. 1965-ben a Szovjetunió Állami Szimfonikus Zenekarához (ma: Orosz Állami Szimfonikus Zenekar) akkor kinevezett zeneigazgató, Jevgenyij Szvetlanov visszahívta Moszkvába Ch.Munch-t, hogy francia szerzők műveiből összeállított műsorral lemezfelvételt készítsen. A lemez műsora ide kattintva nézhető meg.
Tippem az, hogy a mai Nap képe Monteverdi Tankréd és Clorinda párviadala c. művének operaházi bemutatója-zongorás próbái idején és alkalmából keletkezett. A darabban ez a három énekes szerepelt és Mihály András volt a karmester.
Ezen a képen az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar látható. Ez egy régi fotó, még a névváltoztatás előttről.
A mai Nap képén látható zenekar neve 2017 óta Haydn Philharmonie. A zenekar művészeti vezetője szintén 2017 óta Nicolas Altstaedt német-francia csellóművész. Fischer Ádám az együttes tb. művészeti vezetője-karmestere (Honorary Conductor). Forrás: itt.
Mára öt karmester születés- ill. elhalálozásának napját regisztrálták szerkesztőink, köztük Kovács János(é)t, aki kerek születésnapját ünnepli. Ezúton köszöntjük!
Köszönöm! Nem néztem végig a műsort, csak ameddig a -számomra már-még látható- legnagyobb magyar konferanszié, Kellér Dezső felkonferálta a szereplőket. Lehet, hogy később megjelenik Székely Mihály is. Nem zárható ki, hogy Székely Mihály fellépett a kérdéses szegedi Rigoletto-előadáson mint Sparafucile, hiszen évtizedeken át repertoárján tartotta a szerepet, sőt, a fotó évében, 1940-ben is énekelte az Operaházban.
Negyedikként ott volt még Székely Mihály is. Restellem magam, de a négy operaénekes nevére még így évtizedek távlatából is emlékeztem. A négy táncdalénekes – bármennyire is kitűnőek voltak a maguk műfajában – nevét most csak a műsor táblájáról olvastam. Arra azonban emlékeztem, hogy Székely Mihály a Németh Lehel számát énekelte, „Lehet, hogy szép nem vagyok”…
Biztosan nem, mert ő nem lehet Radnay György, mivel nem énekelt együtt a másik két művésszel a Rigolettóban. A fotó a megfelelő nevekkel, egy szegedi Rigoletto előadáson készült, 1940-ben.
"Kárpótlásul": Gyurkovics Mária és Radnay György -Udvardy Tiborral- egy ősrégi tévéműsorban, táncdalénekesekkel vetélkedve látható, ide kattintva :-)
Biztos, hogy nem Radnay György van, mint Rigolettó a képen?
Hát, konkrétan nem tudom, hogyan csinálták, de már korábban is volt ilyen tévé közvetítés a Margitszigetről.
Ami az előadások hangosítását illeti, az sokáig nem volt, igen.
1960-ban közvetítette a tv? Vajon hogy oldották meg a hangosítást? Egyébként én szoktam tűnődni, hogy emlékezetem szerint valaha a Margitszigeten nem volt semmiféle hangosítás, igaz, még fel se találták a microportot, és mégis hallottuk, sőt gyakran élveztük is az előadásokat.
Igen. :-)
Mindig bosszantott, amikor láttam ezt a képet a neten úgy, hogy "nem lehet tudni" (nincs nevestve), mi látható rajta.
Az úttörő ahol tud... Mi meg köszönjük... ;-)
A képen a Mikó András rendezte Tannhäuser előadás II. felvonásának színpadképe, a wartburgi vár udvara. Fülöp Zoltán díszlete.
A produkció bemutatója 1960. július 3-án volt a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.
Az július 7-i előadást a Magyar Televízió is közvetítette.
A mai képen látható, Chopin arcképével díszített bankjegy, ha "érvényes" lenne, mai árfolyamon nagyjából 400.000 Ft-ot érne...de 1995-ben mindössze 0,5 új zlotyt (ma kb. 40 Ft-ot) ért. Hátoldalán az egyik polonéz kottarészlete. Chopin viszont nem devalválódott, értékálló, még ha "igazi" mai bankjegyen nem is látható, csak egy 20 zlotys, limitált kiadású emlékbankjegyen, ezen:
Kisfilm itt Louis "Satchmo" Armstrong Budapestre érkezéséről, részletek a Népstadionban, 80.000 néző előtt megrendezett koncertből és a végén Vitray Tamás rövid interjúja.
Hát becsszóra mondom, miután föltettem a beírásomat, ugyanez jutott az eszembe! Meg is fogalmaztam kicsit rád hajazva kb. így: "A világhírű karmester egy jelentős magyar politikus (könnyítés esetén: miniszterelnök) családjával állt szoros rokoni kapcsolatban. Ki lehetett Ő?" Így, "nagy Ő-vel ":-) .. de nem volt szívem törölni, meg közben letelt az egy óra korrekciós idő.
Milyen isteni hétvégi játékkérdést lehetett volna ebből fabrikálni... ;-)
Érdekesség: Jan Kubelik felesége és nyolc gyermekének, köztük Rafael Kubeliknek az édesanyja Anna Julie Marie Széll von Bessenyö budapesti születésű grófnő, Széll Kálmán egykori magyar miniszterelnök unokahúga volt.
A mai nap képe a londoni Covent Garden egyik 1958-as Borisz-előadásán készülhetett. A karmester Rafael Kubelik volt.
Bartók Rádió sugározza ma: 20:46 – 22:00
Prunyi Ilona zongorázik (VIII/1. rész)
I. Felix Mendelssohn-Bartholdy: Három dal szöveg nélkül - a) c-moll op. 38/2, b) E-dúr op. 19b/1, c) g-moll op. 53/3,
II. Robert Schumann: Humoreszk op. 20,
III. Liszt Ferenc: 1. Két koncertetűd
- a) La leggierezza, b) Un sospiro,
2. Hat consolation,
3. - Charles Gounod: Keringő a Faust c. operából
(Zeneakadémia, Solti terem, 2019. március 1.)
Szokolov rendkívüli művészetét már vagy negyed százada felfedeztük, amikor itthon még nem vagy alig ismerték. Nem tűnt extravagánsnak max. kicsit elvarázsolt volt, de a közönséget akkor is és annál inkább elvarázsolta.
A nap (bizarr) képe 1990. július 22-én, az Isaac Stern 70. születésnapja tiszteletére adott koncerten készült. A San Franciscó-i Szimfonikus Zenekar egyebek közt Saint-Saëns Az állatok farsangja c. művét is előadta. A közismert Hattyú-tétel csellószólóját Rostropovich "stílszerűen" a fotón látható balettruhában játszotta..
A tegnap elhunyt Moldován Domokos emlékezetes rendezése volt Gluck Orfeusz és Euridiké c. operája (1991). A lemezborítón a produkció címszereplői: Derek Lee Ragin és Csengery Adrienne.
László Margit - Réti József
Donizetti: Az ezred lánya - Marie és Tonio kettőse
https://www.youtube.com/watch?v=XOJq7w_GyBg&ab_channel=45wiener
Egy másik kép A mai naphoz: Rudolf Nurejev a Christoforo "Angyal" szerepében,Budapesten (1992):
Idézet A Budapesti Operaház 100 éve c. könyvből: "...,Székely Mihály halála után Faragó András állt be a herceg szerepébe (e sorok írójának -Tallián Tibor- zeneakadémista éveiben az ő lovagi póza testesítette meg ideálisan játékban és hangban is a szerepet.) Juditot a hatvanas évtized második felétől legsűrűbben Szőnyi Olga énekelte-játszotta."
A mai nap képéhez egy kedves, de nem feltétlenül hiteles korabeli hír: a csatolt újság-másolat (2/4) szerint 1926. december 7-én Jascha Heifetz eljegyezte a korszak ünnepelt operettprimadonnáját, Lábass Jucit. (A cikk kis elírással Juci Labasz néven említi a színésznőt.) Mint írják, "az esküvő márciusban Párizsban esedékes". A sajnálatosan rövid életű művésznő ekkor két házassága között volt: Rátkai Mártontól már elvált, Szedő Miklóshoz -és nem Heifetz-hez- 1931-ben ment férjhez.
A kairói operaház napjainkban
Kedves Szerkesztők, A nap képén ma Katia Ricciarellit fedeztem fel. Láttam őt jó régen a Bohéméletben: fiatal volt, de már neves énekesnő. Emlékeim szerint nem volt kimagasló a produkciója. Másrészt most, hogy a TOP-10 rovat újjáéledt, belenézve olvastam -dni- 2007-es bejegyzését itt (111). Nem a kedvenced, de születésnapján egy kép erejéig mégis "befért" :-)
Oskar Kokoschka Alma Mahler-portréja, akinek mások mellett a festővel is viszonya volt.
Koszonjuk! Ranezesre a pesti eloadas nem lehetett rosszabb mint a kolni, soooot..
Ez a kép Kölnben készült, a jelmez is igazolja, a pesti előadásról itt egy fotó...
Ha A nap képe itthon készült, akkor 1985 Karácsonyán, mivel ők ketten, Ilosfalvy Róbert és Budai Lívia csak egyetlen Don Carlosban és csak akkor léptek fel Budapesten együtt.
A mai fotóhoz "tartozó" nóta: https://www.youtube.com/watch?v=8f-DY0Uwa_c
„PABLO CASALS HANGVERSENYE
Ez a spanyol származású gordonkaművész maga a megtestesült természetesség és mégis csupa talány. Játéka a lehető legközvetlenebb és magától értetődően egyszerű előadó-művészet, amely mégis tele van csodálatos meglepetésekkel. Olyan, mint a napsugár: azt hinnéd, megfoghatod és mégis megfoghatatlan. Utánakapsz s immár a kezedet aranyozza be. ... Sokszor halljuk, hogy ez vagy amaz: „a művészet apostola.” A lapos frázis az ő esetében élő és átélt valósággá válik.
Pablo Casals arra képes, amire csakis a legnagyobbak, hogy a mai cinikus, szórakozott, megrontott közönséget áhítatos közösséggé varázsolja. Játszik és ez a sok gonoszul blazírt mosoly letűnik az emberek arcáról és jámborabb vonásoknak ad helyet...
Casals Pablo művészete oly átfogó, hogy a legszélsőségesebb végletek, mint szelíd báránykák férnek el benne: eszményien tárgyilagos és egyúttal eszményien egyéni és anyagtalan és viszont teljesen anyagszerű; közelálló és ugyanakkor mérhetetlenül távoli megnyilatkozás. S ez a páratlan művészet rendkívülivé varázsol mindent, amihez hozzáér! Akárcsak a rendkívüli ember, aki bármily hétköznapi halandóval beszéljen is, beszélgetésük pillanataira az illetőt messze saját színvonala fölé ragadja el.
Mindenki megszépül, ha vele beszél: a sekélyes szerzemény is átszellemül, ami alatt gordonkája húrjain megszólalhat.”
(J. S.)
NÉPSZAVA, 1929.12.3. (57. Évfolyam, 275. szám)
A Kölni Opera 1974-es budapesti vendégjátékának plakátja. Lucia Popp a Titus kegyelmében Vitellia szerepét énekelte.
LUCIA POPP (1939-1993) dalestje a Vigadóban ritka szép felépítésével is magára hívta a figyelmet. Ez a nagynevű énekesnő, csupa népdalfeldolgozást énekelt, s mindent eredeti nyelven! Prokofjev, Kodály, Dvořák, Mahler, Brahms nagyszerű darabjai szólaltak meg oroszul, magyarul, csehül, németül — az ejtés és a különböző népdalstílusok tökéletességében. A pozsonyi származású művésznő a bécsi Staatsoperben alapozta meg hírét, s ma a nagy operaszínpadok és pódiumok megbecsült világsztárja. (Klemperer fedezte fel annak idején!) Lucia Popp eléggé nem becsülhető tulajdonsága, hogy élesen meg tudja húzni a határvonalat az operaszínpad és a dal pódiuma között. Különösen értékelendő ez a népdaljelleg mértéktartó kibontakoztatásában. Gyönyörű hangszíne, széles skálája, dinamikája példásan szolgálta a műsorára tűzött népdalcsokrokat. Sikerében — amelyet két Brahms-ráadással tetézett — hatalmas része volt Geoffrey Parsonsnak (1929-1995), ennek a pompás zongorakísérőnek, akit annak idején Schwarzkopf kísérőiéként tanult meg becsülni a budapesti közönség. Lucia Popp és Parsons koncertje a Magyar Rádiót is dicséri: ismét hasznos szolgálatot tettek a dal sokáig elhanyagolt ügyének.
Raics István
NÉPSZAVA, 1980.05.09. (108. Évfolyam, 107. szám)
Marian Anderson 1935. február 17-ei budapesti fellépésének műsorfüzete autogrammal
A háttérben Irene Dalis (Herodias). A fotó a MET 1965/66-os évadának egyik előadásán készülhetett.
Scala, javítottam, köszönöm az észrevételt....
Igen, az lehet. A Scala tenyleg 1957 aprilisaban mutatta be az Anna Bolenat: Callas, Simionato, Gianni Raimondi, N. Rossi-Lemeni. Gavazzeni vezenyelt, Visconti rendezte...
Sztem Scala.
Sztem Scala.
Kedves Szerkesztok, ugy tudom, a Boleyn Annat csak 2011-ben mutattak be a MET-ben, Netrebkoval. A foton egy masik opera szinpadkepe lehet...vagy ez, de 2011-bol.
Még A tegnapi nap képéhez (Richard Tucker) egy Bing-adekdota. "Egyik legelső szerződtetett énekesem...Richard Tucker volt. A gázsi körül volt némi vitánk (A denevér 1950-es felújítása - ED), s eredménytelen tárgyalásaink után a különbség még mindig 50 dollárt tett ki előadásonként. Bolond módon azt javasoltam, dobjunk föl egy pénzdarabot: fej vagy írás? Én nyertem, ő pedig sohasem felejtette el; az elkövetkezendő húsz-egynéhány évben valahányszor leültünk tárgyalni, mindig emlékeztetett erre az epizódra, ráadásul azzal vádolt, hogy az ő pénzdarabját dobtuk föl, én pedig zsebretettem."
Az alábbi fotó a Tucker-házaspár ezüstlakodalmán készült. Balról jobbra: Zinka Milanov, Rudolf Bing, Mr. és Mrs. Tucker, Robert Merrill (térdepel)) és Mrs. Merrill.
"Amikor egy egész operát megújráztak
Érdekes zenei évforduló lesz jövőre: százötven esztendeje, hogy bemutatták a „Titkos házasság” című operát. Rokokó-bájú vígopera, az eredeti címe „Matrimonio segreto”, szerzője Domenico Cimarosa, az „olasz Mozart”. A nevezetes első előadást a bécsi Burgtheaterben tartották 1792-ben. Maga az uralkodó, II. Lipót császár rendelte el a bemutatót. Egész udvarával megjelent az udvari páholyban. Szemlátomást gyönyörködött a kedves muzsikában, jóízűen kacagott a derűs cselekmény eleven fordulatain. Az újdonság teljes mértékben elnyerte a „legfelsőbb megelégedést”.
Mikor vége lett az előadásnak, őfelsége szokatlan kívánsággal fordult környezetéhez: még egyszer akarta hallani az egész operát. A császár óhaja parancs lévén, teljesedésbe is ment. A művészeknek csak annyi időt engedélyeztek, hogy a szomszéd teremben megvacsorázhassanak: nyomban kezdeniük kellett elölről, örömmel tették — melyik színész nem örül a sikernek, kivált, ha a fejedelmi elismerés fejedelmi jutalommal is jár.
Ilyen, egész darabra kiterjedő „újrázást” még csak egyet ismer a színháztörténelem, az is a klasszikus ókorban történt. Terentius „Eunuch“ című komédiáját, amikor Rómában bemutatták, a közönség követelésére ugyanaz nap kétszer egymásután kellett eljátszani. De még ennél is érdekesebb, ami a 18. század végén Páduában történt Paër: „Laodicea“ című operájával.* A premieren a zeneszámok annyira tetszettek, hogy a közönség nem tudott betelni velük: sorra majdnem mindegyiket megismételtette, némelyiket többször is. Az előadás így a késő éjszakai órákba nyúlt és végre is abba kellett hagyni, anélkül, hogy a darabot befejezték volna. A közönség csak másnap ismerhette meg az új opera fináléját."
PESTI HÍRLAP, 1941.V.15. (63. Évfolyam, 110. szám)
*Tegene e Laodicea, Padua, 1793. (megj., A.)
