Marton Éva, of course. (Nekünk biztosan.)
De Te nem hiszem, hogy tudod, ki volt a múlt század legszebb Turandotja.
Sosem hallottam David Del Tredici nevét, ez a fotó Final Alice c. műve felvételének előkészületei közben készülhetett, ami YT-on itt meghallgatható.
Huh, de rút Turandot-maszk! Márkus László követhette el, pedig Walter Rózsi az életben szebb, sőt talán szép is volt:
Ezen a Bohéméleten a főszerepeket Lucrezia Bori (Mimi), Nannette Guilford (Musetta), Beniamino Gigli (Rodolfo),Giuseppe de Luca (Marcello), Millo Picco (Schaunard) és Ezio Pinza (Colline) énekelte,Vincenzo Bellezza vezényelt.
Ha minden igaz, Tebaldi a mai képen Erzsébet jelmezében látható ... éspedig -olaszul!- a Tannhäuser Erzsébetjét énekli (San Carlo, 1950). A felvétel YT-on meghallgatható, ide kattintva.
A kocsi alatt pedig Alexandru Agachét vélem felismerni, aki Toniót énekelte.
A kép felirata téves: "Richard Strauss síremléke".
A síremlékről fénykép többek között: https://opera-inside.com/travel-tips-for-opera-lovers-garmisch-partenkirchen-and-richard-strauss/
A nap képe ma a hollywoodi Walk of Fame (Hírességek sétánya) mintájára létrehozott bécsi Walk of Fame Richard Strauss-emlékkövét mutatja. A bécsi sétány zeneszerzők, karmesterek, hangszeres művészek és énekesek emlékét örökíti meg egyformán 100 x 100 cm-es kockákba vésett nevekkel. További érdekességek nevekkel és a sétány útvonaltérképével ide kattintva olvashatók.
Talán szét kellett volna szednem két mondatba őket azaz amit írtam :-) amúgy Vratogna sem volt rossz.
1965-ben láttam a Carmen felúításán Ilosfalvyt akkor kapott KOSSUTH DÍJAT..is.
Azt hiszem Cappuccillit és Vratognát egy mondatban említeni szinte szentségtörés.
Ilosfalvy Róbert itthon, a Szegedi Szabadtéri Játékokon is alakította Don Josét a Carmenben (1980 nyarán) - "vendégként".
Rendezte: Szinetár Miklós.
Díszlet: Varga Mátyás.
Jelmez: Márk Tivadar.
Koreográfus: Barkóczy Sándor.
Karigazgató: Molnár László.
Vezényel: Pál Tamás.
Szereplők: Ilosfalvy Róbert, Ivan Ponomarenko, Mészöly Katalin, Zempléni Mária, Réti Csaba, Gyimesi Kálmán, Gregor József, Kenessey Gábor, Vámossy Éva, Seregélly Katalin
Ilosfalvy Róbert már 20 éve énekelte Don Josét, amikor ez a mai fotó készült. Sajnos sosem láttam vele a Carment (sem).
Rigolettón kívül a Boccanegrát is láttam Cappuccillivel (először!), a felsorolt remek magyarok társaságában, legközelebb csak nemrég, Marco Vratognával. Többször Cappuccillit sem és a Boccanegrát sem.
Cappuccilli az örök kedvenc marad! Az „Operamúzeum” topikba anno elkezdtem bejegyezni az általam látott operákat (is), ami eszemben volt és leírtam a múltból – persze sok minden kimaradt (a feljegyzéseim elég hézagosak voltak...) és felejtettem is. Abba is hagytam...
Cappuccillivel látott operaelőadás élmények - 1982., 1983. évekből – emlékezetesek és kihagyhatatlanok, a listámon is szerepeltek (191. és 192. sorszámok alatt írtam be, némi pontatlanságokkal a szereposztásból):
Verdi: Rigoletto
Lukács Ervin – Piero Cappuccilli, Szűcs Márta, Sebastian Gonzalez, Póka Eszter
Verdi: A végzet hatalma
Medveczky Ádám - Piero Cappuccilli, Rohonyi Anikó, Molnár András, Kováts Kolos, Bende Zsolt, Mészöly Katalin, Fülöp Attila
Verdi: A trubadúr
Medveczky Ádám - Piero Cappuccilli, Tokody Ilona, B. Nagy János, Takács Tamara
Verdi: Simone Boccanegra
Medveczky Ádám – Piero Cappuccilli, Kincses Veronika, B. Nagy János, Begányi Ferenc
A nap képe ma: 1973, Erkel Színház, A trubadúr. (Pár nappal korábban a Rigolettóban láttam Cappuccillit.)
Kedves -z-, tényleg nem értem. Nem vitatom, hogy Ferencsik jó kapcsolatot ápolt Bogár Istvánnal, mivel nem is tudtam róla. Abban azt hiszem, megállapodhatunk, hogy nem két karmester jó kapcsolata volt. Talán még nem is vezényelt Ferencsik életében. Bogár, mint olvastam, az ÁHZ művészeti titkára volt, később máshol is kiváló szervező lehetett. Így jött létre az "ő" Strauss Zenekara, ami itthon szinte ismeretlen volt. Ezért írtam, hogy "vitatott színvonalú": megengedem, nem maga a bizonyára kiváló muzsikusokból álló zenekar, hanem a produkció. Franciaországban (és olykor pár helyen máshol) egy sajátos "piaci rést" tölthetett ki vagy be az ő zenés-táncos Strauss-programja, ez kétségtelen. Díszpolgári címéről nem hallottam, de ha te írod, biztosan úgy van.
Ugyan mi az, ami ebből nem igaz vagy fitymálás? Annyit talán helyesbíthetek, hogy nem a zenekar, hanem a zenés-táncos program színvonala volt vitatható.
Itt:
"akinek neve mint a vitatott színvonalú Strauss Zenekar karmestere lett ismert ... itthon kevésbé..."
Kedves ED,
Szerintem is ez egy átgondolatlan beírás volt. Ferencsik nagyon jó kapcsolatot ápolt Bogárral, még művét is vezényelte. Bogár amúgy Párizs díszpolgára, az ottani zenekari sikerei nyomán, amit kevés magyar muzsikus ért el...
Kedves macskás, hol itt a fityma? Ugye nem gondolod komolyan, hogy "karmesterek egymás közt"-típusú fotót látunk?
Kedves Edmond,
megint egy fitymáló bejegyzés.
Ferencsik és Bogár jóbarátok voltak.
Bogár István harsonaiskoláját a mai napig használják + a rézfúvós hangszerekről is írt könyvet.
Elképzelni sem tudtam, hogyan került egy képre Ferencsik János és Bogár István, akinek neve mint a vitatott színvonalú Strauss Zenekar karmestere lett ismert ... itthon kevésbé, inkább egy Franciao.-ban jól beágyazódott, sok évig futó turnésorozat gazdájaként. Most már tudom (wiki), hogy az ÁHZ művészeti titkára (is) volt egy időben, onnan igazolhatott át a Rádióhoz és ott építhette fel zenekarát, vélhetően és főleg a Rádiózenekar művészeire alapozva.
A mai szep csoportkep. De nem lehetne feltuntetni, ki kicsoda?
Chagall Csellistáját a Sothesby's árverésén 7.026.500 Fontért ütötték le ... de túlélte.
Adriaen van Ostade festménye a Galleria Franchetti gyűjteményében látható. Hogy hol? Nem akárhol, itt:
Matisse 1918-ban festett nagyméretű Hegedűs-vásznát a párizsi Pompidou központ őrzi. Októberig Bp.-en haknizik.
Isten éltesse a nagy Salminent születésnapján! Szerencsére ő és nem kollégája a mai születésnapos, akinek, sajátmaga szerint -tavaly- éppen Borisz volt utolsó MET-szerepe..
Tournier méretes (226x188 cm) Koncert-olajvászna a Louvre-ban található.
A mai nap korábban Caravaggiónak tulajdonított képe festménye 1615 körül készült és a torinói Galleria Sabauda őrzi.
Vajon akkoriban tudta Rosztropovics, hogy hová állt és mi van a feje fölé írva? Remek! :)))
Ezen a Ki nyer ma?-n nem voltam ott, de t.k. egy olyanon igen, ahol a meghívott vendég Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán valamint (azt hiszem, ugyanaznap) Ernster Dezső volt. Autogramjukat máig őrzöm, pedig nem vagyok gyűjtő.
Ez a fotó feltehetően egy bécsi Fidelio-előadáson készült. Strauss, mint karmester és Lehmann, mint Leonore csak két alkalommal szerepelt (ott) együtt Beethoven operájában, 1930-31-ben.
A tegnapi Nap képe, Delacroix George Sand-ot és Chopint ábrázoló festménye körül valami nem stimmel. A festő alábbi képe lenne az "igazi" kettős portré, de ez is csak lenne, mert az itt látható alkotás így nem létezik: valaki - állítólag a tulajdonos- egyszerűen kettévágta: két külön képért talán több pénzt kapott. A híres pár (portréja) elég messzire került egymástól. Sand "fél"portréja a koppenhágai Ordrupgaard Múzeumban látható, a Chopin-"felet" a Louvre őrzi.
A (mai) nap képének modellje azaz a viola da gambán játszó hölgy Mary Ruthven, a művész felesége. A festmény a müncheni Alte Pinakothekában látható.
A (mai) nap képe azaz festménye (Éneklő fiú) a bostoni Szépművészeti Múzeumban látható.
Apró pontosítás: a mai Nap képén Degas 1872-ben készült Zenekari muzsikusok c. festménye látható, ami, ott Das Ballett címmel, a frankfurti Städel Galéria gyűjteményét gazdagítja. Az 1868-1870 táján festett Operazenekar a művész egy másik alkotása, előterében barátja, Désiré Dihau fagottművész ül, a háttal ülő csellista pedig Louis-Marie Pilet. Ez utóbbi -itt lejjebb látható- kép az, ami a párizsi Musée d'Orsay-ban tekinthető meg:
A mai nap képén látható annak az ős-Borisznak a rendezője, karmestere és címszereplője, aminek az ősbemutatója nem Kölnben és nem 1970-ben volt, hanem több forrás szerint a londoni Sadler's Wellsben, 1935-ben. Lawrance Collingwood volt a karmester, Ronald Stear énekelte Boriszt.
A mai fotó tippem szerint egy bécsi előadáson készülhetett a harmincas évek elején. Budapesten Németh Mária nem énekelt a Boccanegrában, Pataky többször is, Rigó Magdával.
Megvettem az ötletet, véletlenül elszámoltam a dátumot, ezért nem lett friss napképe...;-)
Két Bohémélet-"konkurens" Nap képe, egyik a Faust bemutatójának évfordulójához kapcsolódva, a másikon Dinu Lipatti, utolsó koncertjén, 1950. szeptember 16-án a Besançon-i Fesztiválon.
Ott voltunk. Tényleg nem egy "falrengető" előadás volt, már ameddig hallottuk. Fülöp király áriája után elmentünk. A ruhatáros nénik akkor kérdezgették egymástól: van valaki vendégfellépő a mai estén?
Egyik első, rangos külföldi vendégénekesem Boris Christoff volt, aki éppen a képen látható Fülöp király szerepében lépett fel az Erkel Színházban 1971 őszén. Emlékeim szerint az előadás nem volt kimagasló színvonalú, a magyarok köziül legjobb szívvel Melis György Posájára emlékszem, az tényleg az ő világa volt és remek formában énekelt.
Kedves Szerkesztők! Nem lehetne egy Takács Paula képet találni mára?
A mai Nap képe egy Scala-beli Lucia-széria alkalmával készült. A produkciót három évadban is játszották. Edgardót Di Stefano, Lord Ashtont Rolando Panerai énekelte.