99 frushena 2005-02-05 16:11:06 [Válasz erre: 98 sphynx 2005-02-05 15:57:04]
Brahms?! Hááááát! ;) Sajnálom, hogy nem tetszett!:(
Brahms?! Hááááát! ;) Sajnálom, hogy nem tetszett!:(
98 sphynx 2005-02-05 15:57:04 [Válasz erre: 97 frushena 2005-02-05 15:41:26]
Köszönöm, most jódarabig nem kérek belőle. Most Brahms Magyar táncait hallgatom. Ellenméreg.
Köszönöm, most jódarabig nem kérek belőle. Most Brahms Magyar táncait hallgatom. Ellenméreg.
97 frushena 2005-02-05 15:41:26 [Válasz erre: 96 sphynx 2005-02-05 15:37:33]
;O) Na ez az! Más Monteverdi-vel próbálkoztál már? L\'Orfeo? Meglepő nyitánnyal büszkélkedhet! Remek!
;O) Na ez az! Más Monteverdi-vel próbálkoztál már? L\'Orfeo? Meglepő nyitánnyal büszkélkedhet! Remek!
96 sphynx 2005-02-05 15:37:33 [Válasz erre: 95 frushena 2005-02-05 15:32:37]
És ha nem lenne az opera, hol lennénk mink?
És ha nem lenne az opera, hol lennénk mink?
95 frushena 2005-02-05 15:32:37 [Válasz erre: 94 sphynx 2005-02-05 15:09:49]
Harnoncourt-tal van nekem! Viszont ha nem lett volna Monteverdi akkor hol lenne az opera?
Harnoncourt-tal van nekem! Viszont ha nem lett volna Monteverdi akkor hol lenne az opera?
94 sphynx 2005-02-05 15:09:49 [Válasz erre: 93 sphynx 2005-02-05 15:07:47]
Arra jó, hogy az ember jobban megbecsülje az utána következőket. (ld. Handel)
Arra jó, hogy az ember jobban megbecsülje az utána következőket. (ld. Handel)
92 frushena 2005-02-05 15:00:08 [Válasz erre: 91 sphynx 2005-02-05 14:19:29]
Akkor ez lehet, hogy nekem tetszene!? ;)
Akkor ez lehet, hogy nekem tetszene!? ;)
91 sphynx 2005-02-05 14:19:29
Monteverdi: Poppea Borzalmas. 3 óra recitativo.
Monteverdi: Poppea Borzalmas. 3 óra recitativo.
90 Konrad Wallenrod 2005-02-02 14:47:48 [Válasz erre: 79 WiseGentleman 2003-12-16 19:30:21]
Gratulálok! Végre valaki, aki le tudta helyesen irni Nietzsche nevét... Az idézet oly szép, hogy megérdemli.
Gratulálok! Végre valaki, aki le tudta helyesen irni Nietzsche nevét... Az idézet oly szép, hogy megérdemli.
88 Momo 2005-02-01 23:27:20 [Válasz erre: 83 janomano 2005-02-01 23:21:27]
Ha már... Hát, én néhányszor meglepődtem életemben, hogy mit tehet egy rossznak ítélt darabbal a gyenge (vagy nem értő) előadás. Azóta tartózkodó vagyok, ami a minősítést illeti.
Ha már... Hát, én néhányszor meglepődtem életemben, hogy mit tehet egy rossznak ítélt darabbal a gyenge (vagy nem értő) előadás. Azóta tartózkodó vagyok, ami a minősítést illeti.
86 xy 2005-02-01 23:25:03
...a porcelánboltba. :)
...a porcelánboltba. :)
85 xy 2005-02-01 23:24:28 [Válasz erre: 83 janomano 2005-02-01 23:21:27]
\"Elefántok bevonulása\" :o)))
\"Elefántok bevonulása\" :o)))
84 xy 2005-02-01 23:23:14 [Válasz erre: 81 kalahari 2005-02-01 23:10:59]
Köszönjük, hogy felhoztad a \"pincéből\" ezt a topicot! :)
Köszönjük, hogy felhoztad a \"pincéből\" ezt a topicot! :)
83 janomano 2005-02-01 23:21:27
Hallottam egy borzadványosan szar darabot: Sosztakovics x. jazz szvitt. Matáv zenekarral. (szegények nem tehetnek róla) Állítólag lemezre is felvették. Elefántok bevonulása + egyéb cirkuszi zenék...
Hallottam egy borzadványosan szar darabot: Sosztakovics x. jazz szvitt. Matáv zenekarral. (szegények nem tehetnek róla) Állítólag lemezre is felvették. Elefántok bevonulása + egyéb cirkuszi zenék...
82 frushena 2005-02-01 23:11:31 [Válasz erre: 81 kalahari 2005-02-01 23:10:59]
Köszönjük! Akkor induljon a hadjárat .... :)
Köszönjük! Akkor induljon a hadjárat .... :)
81 kalahari 2005-02-01 23:10:59
Íme.
Íme.
80 Megén 2003-12-17 09:52:36
WG-nek igaza van, és úgy szép az egész, hogy mindkét \"módszer\" megállja a helyét egymás mellett.
WG-nek igaza van, és úgy szép az egész, hogy mindkét \"módszer\" megállja a helyét egymás mellett.
79 WiseGentleman 2003-12-16 19:30:21
Nietzsche gondolatával kapcsolatban: ugyanakkor létezik olyan is, amikor az ember nem fokozatosan, a megszokás gyümölcseként szeret meg egy zeneművet, hanem az érzés \"pillanatnyi\", felszikrázó szerelem műve, és ezt követi a logikus magyarázat, a megszokás, melynek során az érzelmi szépség értelmi szépséggé alakul.
Nietzsche gondolatával kapcsolatban: ugyanakkor létezik olyan is, amikor az ember nem fokozatosan, a megszokás gyümölcseként szeret meg egy zeneművet, hanem az érzés \"pillanatnyi\", felszikrázó szerelem műve, és ezt követi a logikus magyarázat, a megszokás, melynek során az érzelmi szépség értelmi szépséggé alakul.
78 Megén 2003-12-12 08:49:14
Jöhetnek, reggel jó ilyenek olvasásával kezdeni a napot.
Jöhetnek, reggel jó ilyenek olvasásával kezdeni a napot.
77 ti-is 2003-12-11 18:01:26
Kedveseim! Nem éltem hiába! :-)) Azért még van egy pár o szöveg a tarsolyomban, alkalmasint iderakom öket...
Kedveseim! Nem éltem hiába! :-)) Azért még van egy pár o szöveg a tarsolyomban, alkalmasint iderakom öket...
76 Megén 2003-12-11 13:38:19
Nitzsche gondolata nagy igazság. Így kellene mindenhez közelítenünk magunk és mások üdvére (ez egy kicsit patetikus lett, de nem találtam jobb szót).
Nitzsche gondolata nagy igazság. Így kellene mindenhez közelítenünk magunk és mások üdvére (ez egy kicsit patetikus lett, de nem találtam jobb szót).
74 janomano 2003-12-10 21:52:34
Kedves ti-is! Nagyon szíven üti az embert, amikor ilyen erőteljes és mégis finom megnyilatkozást olvas tőle, aki nagyon nagy zeneértő volt, sőt zenét is szerzett! Azért ezek a szavak egyenesen a szívbe találnak: ez Nitzsche! Most olvasgatom Csáth Géza, a Muzsika mesekertje c. könyvét, ami szintén egy géniusz, eddig nem sejtett, zeneértő oldalát mutatja meg.
Kedves ti-is! Nagyon szíven üti az embert, amikor ilyen erőteljes és mégis finom megnyilatkozást olvas tőle, aki nagyon nagy zeneértő volt, sőt zenét is szerzett! Azért ezek a szavak egyenesen a szívbe találnak: ez Nitzsche! Most olvasgatom Csáth Géza, a Muzsika mesekertje c. könyvét, ami szintén egy géniusz, eddig nem sejtett, zeneértő oldalát mutatja meg.
75 ti-is 2003-12-10 18:39:05
Nem tudom, beleszólhatok-e kivülállóként, de mindenki szives figyelmébe ajánlanám a következö Nitzsche idézetet: \"A zenében a következő történik velünk: először is meg kell tanulnunk meghallanaunk, kihallanunk, megkülönböztetnünk bizonyos módokat és bizonyos alakzatokat, amelyet magánvaló életként szigetelünk el és határolunk körül, majd fáradságra és jóakaratra van szükség, hogy egyáltalán elviseljük ezt minden idegensége ellenére, türelemmel kell elszenvednünk látványát és kifejezésmódját, jó szívvel kell lennünk furcsasága iránt - végül eljön az a pillanat, amikor megszokjuk, amikor már várjuk, amikor gyanítjuk, hogy hiányozni fog, ha nem lesz, és ezentúl már állandóan a kényszer erejével fejti ki ránk a hatását újra meg újra, varázserőt gyakorol ránk, egészen addig, amíg alázatos és gyönyörtől megittasult szerelmesei nem leszünk, akik nem akarnak jobbat a világtól, csak őt és újra csak őt (mármint a zenét). -Ám nem csupán a zenében történik ez így velünk: hanem minden dolgot, amelyet most szeretünk, ily módon tanultunk meg szeretni. Jóakaratunkért, türelmünkért, egyenességünkért, gyöngédségünkért, az idegenek irányában mutatott jámborságunkért végül azzal kárpótolnak minket, hogy az idegen apránként leveti fátylát és egyszer csak új, leírhatatlan szépség ál előttünk - ez az ő hálája a vendégbarátságunkért. Aki önmagát szereti, az is csak ezen az úton tanulhatta meg: más út nincs. Szeretni is meg kell tanulni.\"
Nem tudom, beleszólhatok-e kivülállóként, de mindenki szives figyelmébe ajánlanám a következö Nitzsche idézetet: \"A zenében a következő történik velünk: először is meg kell tanulnunk meghallanaunk, kihallanunk, megkülönböztetnünk bizonyos módokat és bizonyos alakzatokat, amelyet magánvaló életként szigetelünk el és határolunk körül, majd fáradságra és jóakaratra van szükség, hogy egyáltalán elviseljük ezt minden idegensége ellenére, türelemmel kell elszenvednünk látványát és kifejezésmódját, jó szívvel kell lennünk furcsasága iránt - végül eljön az a pillanat, amikor megszokjuk, amikor már várjuk, amikor gyanítjuk, hogy hiányozni fog, ha nem lesz, és ezentúl már állandóan a kényszer erejével fejti ki ránk a hatását újra meg újra, varázserőt gyakorol ránk, egészen addig, amíg alázatos és gyönyörtől megittasult szerelmesei nem leszünk, akik nem akarnak jobbat a világtól, csak őt és újra csak őt (mármint a zenét). -Ám nem csupán a zenében történik ez így velünk: hanem minden dolgot, amelyet most szeretünk, ily módon tanultunk meg szeretni. Jóakaratunkért, türelmünkért, egyenességünkért, gyöngédségünkért, az idegenek irányában mutatott jámborságunkért végül azzal kárpótolnak minket, hogy az idegen apránként leveti fátylát és egyszer csak új, leírhatatlan szépség ál előttünk - ez az ő hálája a vendégbarátságunkért. Aki önmagát szereti, az is csak ezen az úton tanulhatta meg: más út nincs. Szeretni is meg kell tanulni.\"
73 Hangyász 2003-12-09 18:31:16
A Kreislerianát és a Gyermekjeleneteket kifelejtettem a minap. Ezek is nagyon könnyen befogadhatóak. Persze az egyes emberek ízlése eltérő; így van, aki nagyság ide vagy oda, de nem kedveli Beethovent vagy Wagnert, akik nálam az első 2 helyet foglalják el és így tovább.
A Kreislerianát és a Gyermekjeleneteket kifelejtettem a minap. Ezek is nagyon könnyen befogadhatóak. Persze az egyes emberek ízlése eltérő; így van, aki nagyság ide vagy oda, de nem kedveli Beethovent vagy Wagnert, akik nálam az első 2 helyet foglalják el és így tovább.
72 Sipi 2003-12-07 21:52:18
Gondoltam, hogy effajta válaszokat kapok, és valóban eddig nem nagyon törtem azért magam, hogy megszeressem. A Karnevál személy szerint nekem is tetszett. Mindegy, talán majd idővel.
Gondoltam, hogy effajta válaszokat kapok, és valóban eddig nem nagyon törtem azért magam, hogy megszeressem. A Karnevál személy szerint nekem is tetszett. Mindegy, talán majd idővel.
71 Hangyász 2003-12-07 08:42:49
Schumann nem tartozik 5 kedvenc szerzőm közé, de: Ha valaki meg akar ismerkedni vele, kezdje a legnépszerűbb és nagyon könnyen befogadható műveivel: C-dúr fantázia, Karnevál, Szimfonikus etűdök, Zongoraötös, Nachtstücke, esetleg a fisz-moll szonáta, a Zongoraverseny (feltétlenül, talán ezzel érdemes kezdeni a mesterrel való ismerkedést) és a 4 számozott szimfónia. Megjegyzem, hogy már a maga idejében is az elhatalmasodó ideg-/elmebajával okolták, amiért a későbbi művei sokkal nehezebben hallgathatók. Ilyen pl. a Hegedűversenye: Mendelssohnéval összehasonlítva első hallásra dögunalom, zavarosság stb. DE: Sokadszorra hallgatva igenis kiváló darab, én legalábbis annak találtam.Ettől eltekintve érdekes szerző: Életműve legjobb darabjait kezdő komponistaként, rövid idő alatt alkotta. Az ekkor meghódított magaslatokra betegség ide vagy oda, többé nem tudott visszamászni. Mielőtt elrepülne fejem felett az idő vasfoga, ajánlom, olvasd el Kroó remek méltatását a hatvanas években megjelent Szabolcsi B. és Tóth A. áltaal szerkesztett Zenei lexikonban!
Schumann nem tartozik 5 kedvenc szerzőm közé, de: Ha valaki meg akar ismerkedni vele, kezdje a legnépszerűbb és nagyon könnyen befogadható műveivel: C-dúr fantázia, Karnevál, Szimfonikus etűdök, Zongoraötös, Nachtstücke, esetleg a fisz-moll szonáta, a Zongoraverseny (feltétlenül, talán ezzel érdemes kezdeni a mesterrel való ismerkedést) és a 4 számozott szimfónia. Megjegyzem, hogy már a maga idejében is az elhatalmasodó ideg-/elmebajával okolták, amiért a későbbi művei sokkal nehezebben hallgathatók. Ilyen pl. a Hegedűversenye: Mendelssohnéval összehasonlítva első hallásra dögunalom, zavarosság stb. DE: Sokadszorra hallgatva igenis kiváló darab, én legalábbis annak találtam.Ettől eltekintve érdekes szerző: Életműve legjobb darabjait kezdő komponistaként, rövid idő alatt alkotta. Az ekkor meghódított magaslatokra betegség ide vagy oda, többé nem tudott visszamászni. Mielőtt elrepülne fejem felett az idő vasfoga, ajánlom, olvasd el Kroó remek méltatását a hatvanas években megjelent Szabolcsi B. és Tóth A. áltaal szerkesztett Zenei lexikonban!
70 psmith 2003-12-06 18:33:21
Kedves Sipi! Ezek szerint minden Schumann művet már legalább háromszor meghallgattál?:)
Kedves Sipi! Ezek szerint minden Schumann művet már legalább háromszor meghallgattál?:)
69 Sipi 2003-12-06 00:21:15
Schumann-nak eddig egyetlen művét sem tudtam megszeretni. Annak a zenének se füle se farka.
Schumann-nak eddig egyetlen művét sem tudtam megszeretni. Annak a zenének se füle se farka.
68 janomano 2003-10-18 21:45:08
Nem baj! :) Elég, ha tetszik! Én se gondolom Grieg Holberg szvittjéről, hogy korszakos jelentőségű, de azért jól esik, simogat, elviselhetőbbé teszi az életet. Ennél többet várni a zenétől talán nem is lehet. Nem tudom ki mondta, de nekem talált: \" a zene az emberiség utolsó illúziója\"
Nem baj! :) Elég, ha tetszik! Én se gondolom Grieg Holberg szvittjéről, hogy korszakos jelentőségű, de azért jól esik, simogat, elviselhetőbbé teszi az életet. Ennél többet várni a zenétől talán nem is lehet. Nem tudom ki mondta, de nekem talált: \" a zene az emberiség utolsó illúziója\"
67 Sipi 2003-10-18 10:20:17
Kedves janomano! Irigyellek a bakelit miatt! Én a Liszt Ferenc Kamarazenekar CD-jéről ismertem meg, a Divertimentoval együtt. Ez a lemez szerettette meg velem a kamarazenét igazán. Nekem is nagyon tetszik a Zene, csak én nem gondolom akkora korszakallkotó jelentőségűnek, mint ahogyan az elterjedt róla.
Kedves janomano! Irigyellek a bakelit miatt! Én a Liszt Ferenc Kamarazenekar CD-jéről ismertem meg, a Divertimentoval együtt. Ez a lemez szerettette meg velem a kamarazenét igazán. Nekem is nagyon tetszik a Zene, csak én nem gondolom akkora korszakallkotó jelentőségűnek, mint ahogyan az elterjedt róla.
66 janomano 2003-10-17 23:34:39
Kedves Sipi! A Zene érdekes módon nekem egy fura bakelit verzióban van meg. A Szlovák Filharmónikusokkal. Elemi erejű! A mandarinnal kapcsolatban egyezik a véleményünk. A zongoraversenyek a Fricsay-Anda párossal vannak meg D.G. repint cd-n, talán ezért, hogy mind a hármat szeretem! :) Talán ez nem ide tartozik, hanem a \"szeretem\" fórumba, de Kremer felvételeit nagyon kedvelem. Most Enescu oktettje megy, de a Piazzola-Vivaldi 4 évszak is az egyik kedvencem. üdv
Kedves Sipi! A Zene érdekes módon nekem egy fura bakelit verzióban van meg. A Szlovák Filharmónikusokkal. Elemi erejű! A mandarinnal kapcsolatban egyezik a véleményünk. A zongoraversenyek a Fricsay-Anda párossal vannak meg D.G. repint cd-n, talán ezért, hogy mind a hármat szeretem! :) Talán ez nem ide tartozik, hanem a \"szeretem\" fórumba, de Kremer felvételeit nagyon kedvelem. Most Enescu oktettje megy, de a Piazzola-Vivaldi 4 évszak is az egyik kedvencem. üdv
65 Sipi 2003-10-17 21:22:17
Nagyon rég írogattam már errefelé, de majd most…! (Hurrá! Van itthon netem!) Most bezzeg olvashatom a sok fórumot, hogy képben legyek. De nem baj, mert szeretek fórumokat olvasni, csak az idegesít, hogy elolvasok egy hozzászólást, kialakul bennem, hogy mit fogok válaszolni, aztán 3 hozzászólással később mit látok? Valaki más már leírta az én véleményem. Nagyon jó ez a téma is (hű, de közhelyes…). Én úgy vagyok vele, hogy addig nem alkotok véleményt egy műről, amíg nem hallottam legalább 3-szor. Addigra viszont általában megkedvelem. Nagyon jól leírták már azt is előttem (sajnos…), hogy az előadás nagyon fontos a megértéshez. Ha nem tetszik egy mű, akkor még egyáltalán nem biztos, hogy abban van a hiba. Példa: Beethoven 5.-ikje nagyon tetszik Ferencsikkel (vele egyébként Mozarton kívül minden), különösen az utolsó tétele, de van egy olcsó CD-m, az angol királyi filharmonikusok zenélnek, nemtom’ ki vezényel, és az utolsó tétel ott olyan unalmas, hogy alig bírom végigülni. Nekem a legfontosabb, hogy otthon felvételről ismerjem meg a művet. Élő előadáson általában nekem ez nem megy, ott csak a már megismerthez tudok hasonlítani. A művek, melyekkel bajban vagyok, vagy voltam: Bach: korábban – annak ellenére, hogy szinte egyetlen művét sem hallottam – nem tetszett, túl egyházi zenének tartottam. Tetszett a 2. szvitje, meg a híres orgonaművei, de más nem. Aztán a múltkor elterveztem, hogy az összes lemezem végighallgatom zenetörténeti sorrendben és így Bach lemezeire is sor került (attól, hogy nem hallgattam műveit, még megvettem őket…), és egycsapásra megtetszettek. Bartók: nálam ő a legnagyobb zeneszerző, \"imádom\", de a csodálatos mandarinnal nem tudtam megbarátkozni. A Zenét is nagyon szeretem, de nem tartom olyan hatalmas korszakallkotó műnek, mint amilyen a híre. Lehet, hogy ha nem lennék szakbarbár és formailag is tudnám élvezni, más lenne a helyzet. Zongoraművei közül nálam az első viszi a pálmát, legkevésbé a másodikat szeretem (jelenleg). Na.
Nagyon rég írogattam már errefelé, de majd most…! (Hurrá! Van itthon netem!) Most bezzeg olvashatom a sok fórumot, hogy képben legyek. De nem baj, mert szeretek fórumokat olvasni, csak az idegesít, hogy elolvasok egy hozzászólást, kialakul bennem, hogy mit fogok válaszolni, aztán 3 hozzászólással később mit látok? Valaki más már leírta az én véleményem. Nagyon jó ez a téma is (hű, de közhelyes…). Én úgy vagyok vele, hogy addig nem alkotok véleményt egy műről, amíg nem hallottam legalább 3-szor. Addigra viszont általában megkedvelem. Nagyon jól leírták már azt is előttem (sajnos…), hogy az előadás nagyon fontos a megértéshez. Ha nem tetszik egy mű, akkor még egyáltalán nem biztos, hogy abban van a hiba. Példa: Beethoven 5.-ikje nagyon tetszik Ferencsikkel (vele egyébként Mozarton kívül minden), különösen az utolsó tétele, de van egy olcsó CD-m, az angol királyi filharmonikusok zenélnek, nemtom’ ki vezényel, és az utolsó tétel ott olyan unalmas, hogy alig bírom végigülni. Nekem a legfontosabb, hogy otthon felvételről ismerjem meg a művet. Élő előadáson általában nekem ez nem megy, ott csak a már megismerthez tudok hasonlítani. A művek, melyekkel bajban vagyok, vagy voltam: Bach: korábban – annak ellenére, hogy szinte egyetlen művét sem hallottam – nem tetszett, túl egyházi zenének tartottam. Tetszett a 2. szvitje, meg a híres orgonaművei, de más nem. Aztán a múltkor elterveztem, hogy az összes lemezem végighallgatom zenetörténeti sorrendben és így Bach lemezeire is sor került (attól, hogy nem hallgattam műveit, még megvettem őket…), és egycsapásra megtetszettek. Bartók: nálam ő a legnagyobb zeneszerző, \"imádom\", de a csodálatos mandarinnal nem tudtam megbarátkozni. A Zenét is nagyon szeretem, de nem tartom olyan hatalmas korszakallkotó műnek, mint amilyen a híre. Lehet, hogy ha nem lennék szakbarbár és formailag is tudnám élvezni, más lenne a helyzet. Zongoraművei közül nálam az első viszi a pálmát, legkevésbé a másodikat szeretem (jelenleg). Na.
64 sphynx 2003-10-16 13:41:59
Franck szimfóniát Monteux-vel.
Franck szimfóniát Monteux-vel.
63 Búbánat 2003-10-15 09:37:24
A Nyolc boldogság kb egy éve hallgattam a rádióban: valami élő koncert volt. Korábban sosem hallottam, nem ismertem. Azóta a kedvenc oratóriumaim közé sorolom.
A Nyolc boldogság kb egy éve hallgattam a rádióban: valami élő koncert volt. Korábban sosem hallottam, nem ismertem. Azóta a kedvenc oratóriumaim közé sorolom.
62 WiseGentleman 2003-10-15 09:05:38
Franck művei közül szintén érdekes, és esztétikai megítélés szerint vegyes felvágott a Les Beatitudes (Nyolc boldogság) c. oratóriuma.
Franck művei közül szintén érdekes, és esztétikai megítélés szerint vegyes felvágott a Les Beatitudes (Nyolc boldogság) c. oratóriuma.
61 Hangyász 2003-10-14 23:43:03
Vasárnap kb. 19 év után ismét meghallgattam koncerten Franck d-moll szimfóniáját. (Rádióban hébe-hóba hallottam, nemrég CD-n kikölcsönöztem a könyvtárból és háromszor végighallgattam.) Zenehallgatói szinten már elég jól állok vele, de továbbra sem tetszik. Más: Évente kb. egyszer meghallgatom Schönberg Várakozását, ha kellő lelkierőt gyűjtök hozzá. Idén múlt vasárnap került erre sor. Noha kemény diót jelent a hallgatónak, egy igényesebb hallgatónak el kell ismernie, hogy nagyon nagy mű. Ebben az esetben a csodálás és nem-szeretés rám nem érvényes, hiszen csodálom a szerzőt, amiért ilyen döbbenetes hangzatokat írt, ugyanakkor nem részesít katarzisban, legfeljebb fellélegzem, ha véget ért. Érés: Mostanra jutottam el oda, hogy befogadjam Bartók vonósnégyeseit és 2 hegedű-zongoraszonátáját. Nem tudom megmagyarázni, miért vagyok így az egyik darabbal és miért jelentett számomra első hallásra katarzist pl. Schönberg Varsói túlélője. Pillanatnyilag Hugo Wolf dalaival küzdök. Nem látom, meg fogom-e kedvelni.
Vasárnap kb. 19 év után ismét meghallgattam koncerten Franck d-moll szimfóniáját. (Rádióban hébe-hóba hallottam, nemrég CD-n kikölcsönöztem a könyvtárból és háromszor végighallgattam.) Zenehallgatói szinten már elég jól állok vele, de továbbra sem tetszik. Más: Évente kb. egyszer meghallgatom Schönberg Várakozását, ha kellő lelkierőt gyűjtök hozzá. Idén múlt vasárnap került erre sor. Noha kemény diót jelent a hallgatónak, egy igényesebb hallgatónak el kell ismernie, hogy nagyon nagy mű. Ebben az esetben a csodálás és nem-szeretés rám nem érvényes, hiszen csodálom a szerzőt, amiért ilyen döbbenetes hangzatokat írt, ugyanakkor nem részesít katarzisban, legfeljebb fellélegzem, ha véget ért. Érés: Mostanra jutottam el oda, hogy befogadjam Bartók vonósnégyeseit és 2 hegedű-zongoraszonátáját. Nem tudom megmagyarázni, miért vagyok így az egyik darabbal és miért jelentett számomra első hallásra katarzist pl. Schönberg Varsói túlélője. Pillanatnyilag Hugo Wolf dalaival küzdök. Nem látom, meg fogom-e kedvelni.
60 sphynx 2003-10-12 12:34:01
Vagy Csajkovszkijból Mozart. (Persze, aki Cs-t is utálja...)
Vagy Csajkovszkijból Mozart. (Persze, aki Cs-t is utálja...)
59 samsem 2003-10-12 11:26:28
Csak még a közizlés és \"beállni a birkák közé\" témájához: én módfelett gyűlöltem Ady Endre koszorús költőnket. Ennek mindenhol kellőléppen hangot is adtam, aminek nagy sikere volt mindenütt, hogy lám valaki aki nem akar beállni a bégetők közé. Aztán tovább olvastam. Persze nem Adyt, hanem József Attilát, Pilinszkyt, Babitsot, imádom a Nyugatosokat, és lépten nyomon egy dolog volt közös az egyébként teljesen különböző írókban: Ady. Vagy szeretete, vagy utálata, vagy mint mester, vagy mint elkerülni való embert, de mindenhol ott volt és nem volt közömbös. Még Kosztolányinak sem. Inverz módon kezdtem el gondolkozni, hogy nekem nem tetszett, de Szabó Lőrincnek mi tetszett benne, akit meg imádok szőröstül-bőröstül. Itt vannak a különböző személyiségek akiket imádok a gondolkozásuk és annak végtermékei miatt, és szeretik Adyt. Ők mit láthattak benne, hiszen az ő gondolkodásukba bele tudtam helyezkedni. És innen nézve szép lassan megtanultam tisztelni, és kalapot emelni Ady előtt. Szeretni ma sem szeretem. De térdethajtani előtte bármikor képes vagyok már. Ergo: ha nem megy a Mozart szeretete, halgass Richard Strausst és próbálj rájönni ő miért szerette és istenítette? Sokban fog segíteni. Vagy halgass Chopint aki Mozartot tartotta a dallamalkotás végső pontjának. Pedig ő is írt egy s mást. Ajánlom mindenkinek az inverz módszert. Meg lehet így tanulni az alázatot a zenével és művészettel szemben. Nem kell beállni a tökfejek közé. Ez rendben van. Mindenki személyre szabottan fejlődik: OK. De a kiváncsiságnak sosem szabadna lanyhulni, és annak kéne csak igazán fejlődni.
Csak még a közizlés és \"beállni a birkák közé\" témájához: én módfelett gyűlöltem Ady Endre koszorús költőnket. Ennek mindenhol kellőléppen hangot is adtam, aminek nagy sikere volt mindenütt, hogy lám valaki aki nem akar beállni a bégetők közé. Aztán tovább olvastam. Persze nem Adyt, hanem József Attilát, Pilinszkyt, Babitsot, imádom a Nyugatosokat, és lépten nyomon egy dolog volt közös az egyébként teljesen különböző írókban: Ady. Vagy szeretete, vagy utálata, vagy mint mester, vagy mint elkerülni való embert, de mindenhol ott volt és nem volt közömbös. Még Kosztolányinak sem. Inverz módon kezdtem el gondolkozni, hogy nekem nem tetszett, de Szabó Lőrincnek mi tetszett benne, akit meg imádok szőröstül-bőröstül. Itt vannak a különböző személyiségek akiket imádok a gondolkozásuk és annak végtermékei miatt, és szeretik Adyt. Ők mit láthattak benne, hiszen az ő gondolkodásukba bele tudtam helyezkedni. És innen nézve szép lassan megtanultam tisztelni, és kalapot emelni Ady előtt. Szeretni ma sem szeretem. De térdethajtani előtte bármikor képes vagyok már. Ergo: ha nem megy a Mozart szeretete, halgass Richard Strausst és próbálj rájönni ő miért szerette és istenítette? Sokban fog segíteni. Vagy halgass Chopint aki Mozartot tartotta a dallamalkotás végső pontjának. Pedig ő is írt egy s mást. Ajánlom mindenkinek az inverz módszert. Meg lehet így tanulni az alázatot a zenével és művészettel szemben. Nem kell beállni a tökfejek közé. Ez rendben van. Mindenki személyre szabottan fejlődik: OK. De a kiváncsiságnak sosem szabadna lanyhulni, és annak kéne csak igazán fejlődni.
58 sphynx 2003-10-10 13:33:24
Csak nyitott és befogadóképes.
Csak nyitott és befogadóképes.
57 Búbánat 2003-10-10 11:00:59
És lehet valaki polihisztor a zenében?
És lehet valaki polihisztor a zenében?
56 Steff 2003-10-10 09:36:36
Én úgy vagyok vele, hogy ha valami nem tetszik elsőre, másodikra, akkor azt mondom: még nincs itt az ideje, talán majd egyszer. Aligha merném kimondani bármire, hogy rossz, punktum. Valóban sokban függ pillanatnyi állapotunktól, mire s mennyire vagyunk befogadóképesek.
Én úgy vagyok vele, hogy ha valami nem tetszik elsőre, másodikra, akkor azt mondom: még nincs itt az ideje, talán majd egyszer. Aligha merném kimondani bármire, hogy rossz, punktum. Valóban sokban függ pillanatnyi állapotunktól, mire s mennyire vagyunk befogadóképesek.
55 janomano 2003-10-09 22:34:07
Végre egy jó belemenős topik! :) Vhoááhh! :))) Kérem Sphynx-úr, ne képzelődjünk! :) Egyébként Mann-nak tényleg az akciódúsabb dolgait kedvelem: Úr és kutya, A kiválasztott, Egy szélhámos vallomásai. Ugyanakkor nem felejtem el a Varázshegyből a pokrócba burkolódzás szertartását! De könyörgöm, ne rágják a számba a humanizmust! Értem én azt annélkül is! Ennyit irodalomról. Sztarvinszkij? Pöff! Szerintem meg Webern. Innintől (onnantól), és ez az egész topikra igaz, csak egymás vesszőparipáiról cserélhetünk eszmét, ami parttalan: >Akkor most mi van? - kérdezed. Semmi gond. Még fejlődhetsz. Hahaha! :)) Ilyenekre ifjabb koromban begurultam volna, de a csalhatatlanság szele vidámságra hangol. Csajkovszkij-t úgy 2 évig nem kedveltem kitartóan, aztán megfogott! Vannak dolgok, amiket kitartóan várni kell és bejönnek. Búbánat is írta, hogy nem lelkes a kamarazenéért. Eccer volt, hol nem, hogy a BFZ adott koncertet, közte Berg hegedűversenyét Pauk Gyuri-bácsival. Ráadás Bach szóló partita: Amikor angyal száll el fölöttünk. Többet ért, mint az egész koncert. Csak hangulat kérdése. üdv g.
Végre egy jó belemenős topik! :) Vhoááhh! :))) Kérem Sphynx-úr, ne képzelődjünk! :) Egyébként Mann-nak tényleg az akciódúsabb dolgait kedvelem: Úr és kutya, A kiválasztott, Egy szélhámos vallomásai. Ugyanakkor nem felejtem el a Varázshegyből a pokrócba burkolódzás szertartását! De könyörgöm, ne rágják a számba a humanizmust! Értem én azt annélkül is! Ennyit irodalomról. Sztarvinszkij? Pöff! Szerintem meg Webern. Innintől (onnantól), és ez az egész topikra igaz, csak egymás vesszőparipáiról cserélhetünk eszmét, ami parttalan: >Akkor most mi van? - kérdezed. Semmi gond. Még fejlődhetsz. Hahaha! :)) Ilyenekre ifjabb koromban begurultam volna, de a csalhatatlanság szele vidámságra hangol. Csajkovszkij-t úgy 2 évig nem kedveltem kitartóan, aztán megfogott! Vannak dolgok, amiket kitartóan várni kell és bejönnek. Búbánat is írta, hogy nem lelkes a kamarazenéért. Eccer volt, hol nem, hogy a BFZ adott koncertet, közte Berg hegedűversenyét Pauk Gyuri-bácsival. Ráadás Bach szóló partita: Amikor angyal száll el fölöttünk. Többet ért, mint az egész koncert. Csak hangulat kérdése. üdv g.
54 Vándor 2003-10-09 20:05:48
Komolyan mondom, érdekes volt olvasni ezt a topikot. Vajon mi értelme kétségbe vonni azt, ami az ember legtermészetesebb tulajdonsága: nevezetesen hogy különbözõek vagyunk mind külsõleg, mind belsõleg? Pontosan, hogy nem a különbözõségeket, hanem az azonosságokat kellene keresnünk egymásban. Mindenki által egyformán elfogadott egyetemes mérce pedig nem létezik: én már azt is csak remélni merem, hogy például a pszichopata sorozatgyilkosokat és mondjuk a vandálokat a környezetem egyformán elítéli...
Komolyan mondom, érdekes volt olvasni ezt a topikot. Vajon mi értelme kétségbe vonni azt, ami az ember legtermészetesebb tulajdonsága: nevezetesen hogy különbözõek vagyunk mind külsõleg, mind belsõleg? Pontosan, hogy nem a különbözõségeket, hanem az azonosságokat kellene keresnünk egymásban. Mindenki által egyformán elfogadott egyetemes mérce pedig nem létezik: én már azt is csak remélni merem, hogy például a pszichopata sorozatgyilkosokat és mondjuk a vandálokat a környezetem egyformán elítéli...
53 Szilgyo 2003-10-09 17:56:14
Jó dolog az ízlésen vitatkozni, csak nincs sok értelme...Egyébként régóta foglalkoztat egy kérdés: Mi van Benno-val?
Jó dolog az ízlésen vitatkozni, csak nincs sok értelme...Egyébként régóta foglalkoztat egy kérdés: Mi van Benno-val?
52 karnagy 2003-10-09 15:28:42
Sphynx, Búbánat! Igazatok van! A topicnak van szerencsésnek mondható \"hozadéka\"is: egy kicsit elmentünk a művészetfilozófia, befogadásesztétika stb. irányába. Olyan dolgok kerültek szóba, melyek eddig kimaradtak a fórumból. Mindkét hozzászólás zárszónak is megfelelne.
Sphynx, Búbánat! Igazatok van! A topicnak van szerencsésnek mondható \"hozadéka\"is: egy kicsit elmentünk a művészetfilozófia, befogadásesztétika stb. irányába. Olyan dolgok kerültek szóba, melyek eddig kimaradtak a fórumból. Mindkét hozzászólás zárszónak is megfelelne.
51 Búbánat 2003-10-09 14:36:18
Csatlakozva az előző hozzászólásokhoz még hadd tegyem azt is hozzá, hogy az ember azért ember, hogy valami belső késztetése, igénye legyen arra, hogy amit eddig nem- vagy félreismert, esetleg hagyta magát a rossz tanácsadók által megtéveszteni, akkor képes legyen felülemelkedni az első csalódásokon, kedvezőtlen benyomásokon. Ne alkosson elhamarkodott értékítéletet ezekben a dolgokban. S valóban, amit már a kultúrtörténet a helyén és értékén kezel, azt szamárság valakinek lebecsülnie, csak azért, mert még nem nyílt meg az értelme, vagy tudatosan nem is kereste az alkalmat, hogy ismereteit gyarapítsa. Legyünk nyitottak az egyetemes értékek, szépségek befogadására. Mindez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az elmélyült ismeretein belül már szelektáljon, minősítsen a saját ízlése szerint. És akkor már akár vitatkozni is lehet az illetővel. Meggyőzni valakit valamiről pedig csak szép szóval és érvekkel lehet. Erőszakkal, indulattal az ilyesmi nem megy, sőt, csak lovat ad alá. Azon is háttal ül.
Csatlakozva az előző hozzászólásokhoz még hadd tegyem azt is hozzá, hogy az ember azért ember, hogy valami belső késztetése, igénye legyen arra, hogy amit eddig nem- vagy félreismert, esetleg hagyta magát a rossz tanácsadók által megtéveszteni, akkor képes legyen felülemelkedni az első csalódásokon, kedvezőtlen benyomásokon. Ne alkosson elhamarkodott értékítéletet ezekben a dolgokban. S valóban, amit már a kultúrtörténet a helyén és értékén kezel, azt szamárság valakinek lebecsülnie, csak azért, mert még nem nyílt meg az értelme, vagy tudatosan nem is kereste az alkalmat, hogy ismereteit gyarapítsa. Legyünk nyitottak az egyetemes értékek, szépségek befogadására. Mindez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az elmélyült ismeretein belül már szelektáljon, minősítsen a saját ízlése szerint. És akkor már akár vitatkozni is lehet az illetővel. Meggyőzni valakit valamiről pedig csak szép szóval és érvekkel lehet. Erőszakkal, indulattal az ilyesmi nem megy, sőt, csak lovat ad alá. Azon is háttal ül.
50 sphynx 2003-10-09 13:48:34
Kedves karnagy, a véleményelfogadás pénzbe kerül, ezért óvatosan bánok vele. Most vettem meg Brahms Német Requiemjét Walterral, amit daunerni ajánlott. De akitől már olyat hallottam, hogy (képletesen szólva) kimegy a szobából, ha Sutherland kinyitja a száját (Sesto), akkor, ha ő ajánl valamit, nem rohanok a boltba és veszem meg rögtön, mert elfogultságot vélelmezek vele kapcsolatban. Valóban arról van szó, hogy rossz előadás, tévesen megválasztott alkalom, befolyásolja az értékítéletet. És olyan is van, hogy valami tényleg nem tetszik. De ha az olyan nagy művek, amiket évszázadok során emberek milliói értékeltek, elfogadtak és szerettek valakire hatástalan, akkor szerintem az illetővel van a baj. Nem lehet azt mondani, hogy \"nem szeretem Rembrandt-ot, Mozart-ot és Shakespeare-t\". Mert akkor te valamit nagyon nem értesz. (most képletes a \"te\".) Mindez nem azt jelenti, hogy kötelező azt mondanod, hogy \"szeretem Mozart-ot\", közben pedig utálod. Akkor inkább maradj csendben. Talán az egész el is veszíti a jelentőségét, mert sokan csak azért mondanak ellent, mert \"nem akarnak beállni a birkák \"masszájába\", \"egyéniségek\" akarnak lenni. Pedig nincs szürkébb ember annál, aki mindig másnak akar látszani, mint a többi. Aki meg műfajokat utál, mint opera, kamarzene, pop, stb., arról jobb nem is beszélni.
Kedves karnagy, a véleményelfogadás pénzbe kerül, ezért óvatosan bánok vele. Most vettem meg Brahms Német Requiemjét Walterral, amit daunerni ajánlott. De akitől már olyat hallottam, hogy (képletesen szólva) kimegy a szobából, ha Sutherland kinyitja a száját (Sesto), akkor, ha ő ajánl valamit, nem rohanok a boltba és veszem meg rögtön, mert elfogultságot vélelmezek vele kapcsolatban. Valóban arról van szó, hogy rossz előadás, tévesen megválasztott alkalom, befolyásolja az értékítéletet. És olyan is van, hogy valami tényleg nem tetszik. De ha az olyan nagy művek, amiket évszázadok során emberek milliói értékeltek, elfogadtak és szerettek valakire hatástalan, akkor szerintem az illetővel van a baj. Nem lehet azt mondani, hogy \"nem szeretem Rembrandt-ot, Mozart-ot és Shakespeare-t\". Mert akkor te valamit nagyon nem értesz. (most képletes a \"te\".) Mindez nem azt jelenti, hogy kötelező azt mondanod, hogy \"szeretem Mozart-ot\", közben pedig utálod. Akkor inkább maradj csendben. Talán az egész el is veszíti a jelentőségét, mert sokan csak azért mondanak ellent, mert \"nem akarnak beállni a birkák \"masszájába\", \"egyéniségek\" akarnak lenni. Pedig nincs szürkébb ember annál, aki mindig másnak akar látszani, mint a többi. Aki meg műfajokat utál, mint opera, kamarzene, pop, stb., arról jobb nem is beszélni.
