Áriavizsga

Zeneakadémia Nagyterme - 2026. január 17. – Schubert/Mendelssohn/Csajkovszkij

Nagy sikert aratott 2024-es közös hangversenyük után elmúlt szombaton újra a Concerto Budapesttel együtt lépett fel a világ egyik legkeresettebb szólistája, Augustin Hadelich hegedűművész a Zeneakadémián.

Mendelssohn e-moll hegedűversenyét adta elő az olasz-német-amerikai vendégművész. A koncerten Keller András vezényelte a Concerto Budapest szimfonikus zenekart.

Hatalmas élmény volt a koncert, különösen a versenymű fenomenális hegedűszólóját játszó előadó-művészt fogadta produkcióját követően csillapíthatatlan, tomboló, ovációs siker.  Már a koncert hírül vételét követően megindult az érdeklődés, hajsza a jegyek után: hiszen az ilyen jelentős zenei események és/vagy azon közreműködő neves személyek érkezésének híre sokunkat felvillanyoztat(hat) és igyekszik belépőhöz jutni. Szerencsémre, karácsonyi ajándékul, eljuthattam erre az „ünnepi” koncertre s helyemről megállapíthattam - ahogy mondani szokás - még a „csilláron is lógnak” az emberek, olyan nagy volt a koncert, de főleg a vendég hegedűvirtuóz-művész iránti érdeklődés-figyelem.

„Mindig is nagyon szerettem ezt a darabot játszani” – mondta Hadelich egy interjúban a legkedvesebb szerzője által írt műről, melyet nyolcévesen tanult meg – azóta pedig számtalan koncerten érlelte előadását.

A „csoda”-hegedűművész elmaradhatatlan ráadásokkal (két rövid virtuóz darab előadásával) is kedveskedett nekünk: tovább lelkesítve bennünket előadó-művészetéért, kiváltotta iránta fokozódó csodálatunkat, elismerésünket a tőle kapott és hallott újabb zeneélményekért.

Nem vagyok otthonos a hegedűre írt művekben, és néhány világszerte joggal ismert hazai és külföldi hangszeres előadót leszámítva, kevéssé követem figyelemmel a hegedűművészek előfordulásait, róluk fellelhető híradásokat.  Augustin Hadelichről tudni kell, a negyvenes éveinek elején jár, Olaszországban született, német származású és amerikai állampolgár, s a repertoárja éppily változatos és szerteágazó: „ma a nemzetközi klasszikus zenei élet egyik legizgalmasabb egyéniségének számít. Olyan hangszeres virtuóz ő, aki szavatoltan képes lenyűgözően friss és közvetlen élménnyé avatni a hegedűirodalom talán legtöbbet játszott versenyművének, Mendelssohn e-moll hegedűversenyének a megszólaltatását is.”

E megunhatatlan szépségű kompozíció, a hegedűverseny-irodalom egyik meghatározó darabja előtt és után Schubert tizennyolc évesen írt, „derűt és könnyedséget árasztó” 3. (D-dúr) szimfóniája, illetve Csajkovszkij 4. (f-moll) szimfóniája csendült fel, mely a „sors, az emberre nehezedő végzet valóságát idézi meg a zene nyelvén.”

Schubert könnyed, világos, szinte Rossini és Haydn zenéire emlékeztető motívumokban gazdag kompozíciójával szemben Csajkovszkij súlyos, monumentális hangzatokban tobzódó zenéje – amit megszakít a bámulatos scherzo, amelynek fő részét pengetett vonósok dominálják – egészen más érzelmi töltéseket vált ki belőlünk. Keller András és hatalmas, nagyszerű szimfonikus zenekara a partitúra minden szépségét felragyogtatta. Óriási üdvrivalgás követte és köszöntötte a karmestert és zenekarát!

Emlékezetes, szép élményekkel teli koncert részese lehettem sokunkkal magam is.

Érdekesség: a romantikus zeneirodalom e három nagy komponistájától hallott művük keletkezése között kacatra harminc év telik el: Schubert 3. (D-dúr) szimfóniája 1815-ben készült, Mendelssohn e-moll hegedűversenyét 1845-ben fejezte be, míg Csajkovszkij 4. szimfóniáját 1876 vége és 1878 januárja között alkotta.

Ezt a hangversenyt ma este – a Filharmónia Magyarország szervezésében – a pécsi Kodály Központban megismétlik. 

Balga Gabriella – aki hamarosan Donizetti Stuart Mária című operájában Erzsébet királynő szerepét fogja alakítani az Operaházban – az elmúlt napokban Rossini Stabat Mater című oratóriuma szépséges alt szólójának gyönyörű eléneklésével megható és megrendítő élményt nyújtott koncerthallgatóságának.

Elképesztő: Rossini csodálatos egyházzenei kompozíciója Balga Gabriella altszólójával négy napon belül harmadszor kerül bemutatásra:

Április 13-án, vasárnap a Zeneakadémia: Kriszta Kinga (szoprán), Balga Gabriella (alt), Fekete Attila (tenor), Gábor Géza (basszus), km. a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara és az Alma Mater Kórusa, Somos Csaba vezényelt.

Április 15-én, kedden a győri Nagyboldogasszony székesegyházban adták elő Rossini művét: a húsvétra hangoló koncertjükön Kristóf Réka (szoprán), Balga Gabriella (alt), Horváth István (tenor), Bakonyi Marcell (bariton) és a Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba) működött közre, Rajna Martin vezényelt.

Ma, április 16-án, nagyszerdán, 19 órakor pedig a soproni Szent Mihály templomban adják elő a Stabat Matert – ugyanazokkal az előadókkal, mint tegnap Győrben: közreműködik Kristóf Réka, Balga Gabriella, Horváth István, Bakonyi Marcell és a Nemzeti Énekkar (Somos Csaba karigazgatóval). Vezényel: Rajna Martin.

Egyházzenei hangverseny volt virágvasárnap este a Zeneakadémián.
A Zeneakadémia együtteseinek (Szimfonikus Zenekar és Énekkar) kitűnően sikerült hangverseny keretében mutatta be
Rossini Stabat Mater című nagy oratóriumát, az olasz zeneköltő legértékesebb egyházzenei alkotását.
 Egy változás volt az énekszólisták között: Horti Lilla helyett Kriszta Kinga énekelt (szoprán). Balga Gabriella (alt), Fekete Attila (tenor), Gábor Géza (basszus).

Somos Csaba dirigálta a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarát és az Alma Mater Kórust. A fiatalokból álló énekkar, de a muzsikusok is mind, meglepetésemre egész kiváló, mondhatni „profi” hangzást produkáltak, ami a vezénylő karnagyuk érdeme is, mert a hangverseny előkészítésével és az énekkar betanításával ugyancsak, nagyszerű munkát végzett; Somos Csaba (aki a Nemzeti Énekkar karigazgatója is) a zenekar koncertmesterével és mindkét zeneakadémiai együttesével ezúttal is nagy képességeiről adott megint bizonyságot.

Kriszta Kingát hatalmas elismerés illeti a szólamba való beugrásért (egyhéttel előtte érkezett haza Tajvanból, ahol Cso-cso-szán-szerepében lépett fel a Pillangókisasszonyban az Operaház társulatával), szép lírai színezetű, finom árnyalatú magas szopránjával nagyszerűen interpretálta a technikailag nehéz szopránszólót!
 Az altszólókat Balga Gabriella énekelte, mély érzelmi intenzitással, magas hőfokon.
 Fekete Attila (aki sajnálatosan jó ideje nem lép fel operaszerepben az OPERÁ-ban, de szerencsére annál többször hívják a koncerttermekbe akár oratóriumot, akár operát énekelni), továbbra is szép, lírai tenorjával fölényes biztonsággal oldotta meg a partitúra nehézségeit.
 Gábor Géza basszus szólamával tökéletes partnere volt szólista partnereinek és az énekkarnak, minden tekintetben megfelelt a várakozásomnak.
 A nagy létszámú Alma Mater kórus kitűnően kiegyensúlyozott együttes, amely nagy biztonsággal oldotta meg nehéz feladatát. Egyaránt tökéletesen hozta ki az oratórium finomságait és a grandiózus mű monumentális fortéit, nehézségeit. 

Talán nem vétek, ha a Zeneakadémia – e koncert utáni – belső levelezéséből idézek sorokat, mely a neten amúgy megtalálható:

Szerda este a Zeneakadémia Nagytermében Beethoven-esten lépett fel a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, két karmester vezényelt.

Az első részben a würzburgi Mainfranken Thetater ifjú karmestere, Hontvári Gábor (a Junior Prima és Ernst von Schuch-díjas, számos nemzetközi verseny, köztük a Deutscher Dirigentenpreis és a Sir Georg Solti Karmesterverseny díjazottja) két ritkábban előadott, szép zeneművet dirigált:

- Szélcsend és szerencsés hajózás – kantáta, op. 112 (km. a Magyar Rádió Énekkara)
Az egyetlen tételből álló, két részes mű Goethe költeményeire készült, melyek ellentétes hangulata kiváló lehetőséget kínált Beethovennek a zenei kontraszt kifejezésére. A kantáta bemutatóján (1815) a szerző vezényelt.

- Karfantázia, op. 80 - a darab zongoraszólistájaként az utóbbi idők egyik legnagyobb tehetsége, Magyar Valentin lépett a pódiumra. A fiatal zongoraművész, briliáns zongorajátékát külön ünnepelte a közönség, de a remekműben fellépő Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán) is remekelt! Közreműködött még Tillai Csilla (szoprán), Karácsonyiné Zámbó Szílvia (szoprán), Móré Gabriella (alt), Alagi János (tenor), Orosz Balázs (tenor), Hámori Szabolcs (basszus).

Nagy siker volt mindkét koncertmű, nekem különösen a Karfantázia tetszett, mely azon a nevezetes hangversenyen hangzott el először (1808. december 22., szerzői est), melyen Beethoven két új szimfóniát is bemutatott, a „Sors”, illetve a „Pastorale” melléknevű kompozíciókat. Hontvári Gábor karmester bemutatkozása a zenekar élén szerencsés is volt, mert a „virtuozitás” minden fronton mindig kivételes tetszést nyer el a befogadótól, és ez a megállapítás igaz itt is, ami a zongoraművész, az énekszólisták, a kórus és zenekar valamint a karmester egymásrautaltságában nyilvánult meg és a közönség részéről nagy tetszésben, üdvrivalgásban fejeződött ki. Ugyanakkor Hontvári Gáborhoz a szerencse mellé a „szerencsétlenség” társítható abban az értelemben, hogy az est második részében egy másik, egy legendás zongoraművész-karmester személyiség követte őt a zenekar élén, ami nyilván összehasonlításra is alkalmat teremthetett...

Szünet után a Beethoven: 6. (F-dúr) szimfónia, op. 68 („Pastorale”) következett, a Rádiózenekar élén az együttes elnök-karmestere Vásáry Tamás állt – aki kissé izgalmas pillanatokat szerzett nekünk már a terembejöttével: a zenekar hangversenymesterének karjára támaszkodva, lassan tipegve érkezett és segítséggel tudott felkapaszkodni a pódiumon elhelyezett karmesteri pulpitusra (ott rácsok között egy magasított „bárszék”-féle volt elhelyezve, hogy leülhessen), de fenn megállt és miután balkezével erősen szorította a korlátott, jobbjával azonnal beintett és játszani kezdett a zenekar. Vásáry a magas korát tekintve (92 éves!) méltóságteljes, visszafogott mozdulatokkal, mértékletes tempóival – és gondolom, szemkontaktusával, irányította hatalmas zenekarát. Volt egy pillanat a szimfónia játszása közepe táján, mikor a karmester hirtelen megszédült, de miközben a zenekar játszott tovább, két oldalához rohant a zenekar egy-egy tagja és rásegítették a székre és így leülve már mindkét kezét használva vezényelt tovább.  A szimfónia elhangzása után percekig dübörgött a tapsvihar, felejthetetlen volt, ahogy pajkos mosolyával felénk meghajolt, ahogyan zenekar felé fordulva rámutatott egy-egy hangszeres művészre, kiemelve teljesítményét, és visszafordulva cinkos pillantásokkal és kacsintásokkal utoljára meghajolt, majd megint segítséggel elhagyta a karmesteri pulpitust és vastapsainktól kísérve kiment a teremből.

Megrendítő volt látni az átszellemült Vásáry Tamást, aki ilyen fizikai állapotában, törődöttsége ellenére, képes volt művészetével, odaadásával, örömet szerezni mind zenekarának, mind közönségének azzal, hogy vállaltan elvezényelte Beethoven csodálatos szépségű, szimfonikus alkotását. Csak köszönet járhat neki érte.

Csendben azért elgondolkozom, Vásáry Tamást nimbusza egész eddigi hosszú életútján, pályáján végigkíséri, ami máig töretlen, és nyilvánvalóan szereti a "szereplést" is, életkedve átkíséri minden nehézségen: mindmáig ott van a zenei (köz)életben és még ha nehezére esik is, még elvállal egy-egy koncertet, aktív, aminek mindnyájan örülünk, de ugyanakkor szívet tépő látni mostani elesettségét testi mivoltában. Felmerült bennem a kérdés, hogy nem kellene-e végleg abbahagynia és visszavonulnia; úgy emlékezzünk vissza alakjára, aki az utolsó koncertjein is csak az emlékezetes széppel és magasztos érzéseket keltve „szolgált” és hódolt a zene fenségének. Vásáry Tamás örök nyomot hagy maga után, hiszen mindörökké belopta magát a szívünkbe, amint szerdán is, amikor a zenekara élén állva láttuk és karjának beintésére felcsendültek az interpretált csodálatos Beethoven-szimfónia első taktusai. A Vásáry-kicsiholta hömpölygő zenekari hangzással fülünkben nem arra gondolunk, milyen koros és törékeny személyt látunk magunk előtt, hanem hogy éppen milyen zeneművet szólaltat meg és ragyogtat fel, mely szívünkre és lelkünkre hat; annyi értéket és szépet, mélységet és magasságot, amelyek az ő koncepciójában – Vele - egy más dimenzióba repítenek, s tudván, hogy e misztériumok nélkül sokkal szegényebb lenne a mindennapi életünk. Azt is tudom, a kor nem számít ha ilyen mély benyomások örömteli forrása önmaga: Vásáry Tamás  - aki ha még erőt érez magában, rendületlenül halad tovább a maga választotta úton és hívja magához szeretett közönségét is, hogy a feledhetetlen összetartozás élménye sodorja Őt és bennünket mind egymás mellé - akár egy koncert keretein belül; ez az érzés kísérhessen el a hangverseny után is, mert lehet hogy fizikai valónk korlátozott itt a földi világban, de a kapott talentumokkal okosan gazdálkodva, a jó és nemes célok érdekében - mégha olykor "lelombozó" is tud lenni vagy annak hat - ezt az örökséget megőrizni kell, és továbbadni is feladatunk az emlékezésen túl. 

Itt van egy másik kritika is, a "sokszínűség" jegyében:

Orosz koncert a Zeneakadémián

Fergeteges siker. Az ukrajnai háború kitörése óta tartó kulturális szankciókat törte meg Magyarország azzal, hogy hétfő este a Zeneakadémián koncertet adott a világhírű dirigens, Vlagyimir Spivakov vezényletével az Orosz Nemzeti Filharmonikus Zenekar. A telt házas koncerten fellépett a több nemzetközi versenyt megnyerő Jekatyerina Mecsetina zongoraművész is. 

Orosz filharmonikusok Budapesten telt ház előtt

/Budapest, 2024. december 3. kedd (Magyar Békekör)/

Ott voltam én is tegnap este a Zeneakadémián, a Rahmanyinov-koncerten: először a 2. (c-moll) zongoraverseny, op. 18 – km. a tüneményes-virtuóz technikás Jekatyerina Mecsetina – aki ráadást is adott) hangzott el.  A szünet után a zenekar a zeneszerző Szimfonikus táncok, op. 45 c. művét játszotta.

A belinkelt koncertbeszámoló nem elfogult. Őrült siker volt! Tényleg hatalmas élmény jutott annak, aki jelen lehetett ezen a felemelő, szép koncerten. Csodásan játszott a zenekar, öt ráadást kaptunk, köztük Csajkovszkij Hattyúk tava c. balettjének egy gyönyörű részletét, Bartók- és Sosztakovics-darabokat.  Az is kétségtelen: túl a vendégművészek jogos ünneplésén, a szűnni nem akaró tapsok meg az álló ovációk érzésem szerint bizonyos irányú tüntető-jelleget kaptak, amelyek mit sem vonnak le a hangversenyteremben kisebbségbe szorult itthoni jegytulajdonosok őszinte elismerést kifejező hangadásából. (Kezdés előtt az előcsarnokban gyülekezők, a szünetben vagy a két és félórás koncert után, a ruhatár előtt a tömegben szinte csak orosz ajkú szavakat lehetett hallani.)

Még egy megjegyzés végül: irigylem az idén 80 éves karmestert, Vlagyimir Szpivakovot, akinek zenekarában megannyi lány-asszony foglal helyett; 50-50% a férfi-nő arány, sőt a vonós szekciót látva ez a mutató inkább 40-60%. Milyen nagyszerű kontaktus lehet Szpivakovnak ennyi kedves-bájos hölggyel együtt dolgoznia!... Kérdés hol vannak, hová és miért tűntek-tűnhetnek el a férfi muzsikusok a különben remek, 2003-ban alapított Orosz Nemzeti Filharmonikus Zenekarból?...

A Zeneakadémia Nagytermében tegnap este a Bohémélet került előadásra, mégpedig keresztmetszet formában. Tulajdonképpen a teljes opera elhangzott, kivéve a II. felvonásból a kórusos, gyermekkórusos jeleneteket, más helyeken előforduló apróbb ének-zenei részeket.

Megjegyzem, eredetileg (korábban) más műsor volt meghirdetve: a MÁV Szimfonikusok gazdasági okokkal indokolta, hogy a Kodály Kórussal közösen tervezett Juraj Filas: Requiem magyarországi bemutatója elmarad és helyette Puccini operájának keresztmetszetével készül a zenekar.

A koncertszerű előadást Kesselyák Gergely vezényelte, lendületesen, dinamikusan és érzékletesen: a zenekar „ezerszínű” koloritjai és érzelemdúsan, szépen éneklő művészek hangi adottságai együttesen hozzájárultak ahhoz, hogy az „operaidegen”-környezetben is létrejöhessen egy XIX. század végi Párizs „Latin negyedének” sokszínből összeálló, kavargó hangulata – nem hiányzott ide színpad, díszlet, jelmez, világítás, rendezés; a MÁV Szimfonikus Zenekar professzionális játéka, és az est remek énekes szólistái: Cserna Ildikó (szoprán) – Mimi; Fekete Attila (tenor) – Rodolfo; Filip Bandžak (bariton) –Marcello; Molnár Ágnes (szoprán) – Musetta; Káldi-Kiss András (bariton) – Schaunard; Bakonyi Marcell (basszbariton) – Colline; Szüle Tamás (basszus) – Benoît és Alcindoro, együttesen teremtettek olyasféle atmoszférát, mint amit az Operaházban tapasztalunk egy-egy Bohémélet-előadás alatt. Most itt is átadhattuk magunkat valamiféle romantikus-érzésvilágnak, és valóban, a Puccini-zene hatása alól nem térhetünk ki, beszippantott, a megindító „bohém-történet” drámai végű kisugárzása rabul ejtette szívünket a Zeneakadémia falai között is.

 A négy felvonás egy szünettel került előadásra, az első kettő majd a harmadik és negyedik rész összevonva ment úgy, hogy a szereplők a felvonások végén maradtak a pódiumon; elhelyezkedésük és minimális gesztusokkal élő művészek a korlátozott mozgástérben a zenekar mögé és felette lévő - közönséggel teli - kóruskarzat közé szorítkozhatott. A férfiszereplők színpadszerűen, az adott korra jellemző ruhákban voltak láthatók, míg Mimi és Musette  inkább ünnepélyes, alkalmi jellegű öltözetben mutatkoztak. Mindnyájan meggyőző énektudásukat prezentálták. Örültem, hogy sok-sok év után újra láthattam és hallhattam Cserna Ildikót egy olasz opera főszerepében! Igaz, ma már nem annyira Verdi, Puccini vagy Wagner nagy drámai operahősnőinek megformálását várjuk tőle, most Mimi törékenységét, szerelmét lírai hangi eszközeivel formálta meg és kifejező hangfekvésben közvetítette felénk. Azt is meg kell jegyeznem Róla, hogy szereptársaival ellentétben, egyedüliként, kottából énekelte szólamát (és amikor a helyzet megkövetelte, hátrahúzódva leült) - amiből arra következtethetünk, hogy valójában ezt a szerepet korábban nem énekelte és erre az egy estre mégis vállalta.

Nekem nagyon tetszett Rodolfoként az OPERÁ-ban utóbbi időben nem eleget foglalkoztatott tenoristánk, Fekete Attila is. Régi szerepe ez, nagy mesterségbeli tudással énekelte-játszotta, a hang továbbra is intakt, a magas csúcs hangok ugyan kissé feszítetten szólnak, de „üzembiztosan”. A vendégként bemutatkozott cseh Filip Bandžakot Marcello szerepében élmény volt hallani, nagy művész, aki szerte a világban sokfelé énekel; világos, tenor-színezetű baritonjához könnyedmozgású kondíció tartozik, szereptársaival megvolt az összhang. Neki is nagy sikere volt, csakúgy, mint Molnár Ágnesnek Musette szerepében. A Schaunard és Colline szerepeiben az Operából ugyancsak jól ismert énekművészek, Káldi-Kiss András és Bakonyi Marcell működtek közre és járultak hozzá Szüle Tamással együtt, az operaest nagy sikeréhez.

A szünetben a büfében örömmel pillantottam meg a Budapesti Operettszínház egyik vezető primadonnáját (akiről tudni lehet, hogy operában ugyancsak több ízben  megmutatta kivételes énekművészi kvalitásait is, sőt, a közelmúltban Mimi szerepében is láthatta őt a publikum vidéken...)

Juraj Filas Requiemjének magyarországi bemutatója – Cserna Ildikó, Fekete Attila és Filip Bandžak voltak megnevezve az énekszólókra – továbbra is várat magára, de a három nevezett művész, valamint a MÁV Szimfonikus Zenekar, Kesselyák Gergellyel az élen, mint realizálhattuk, így sem maradtak „munka nélkül”: a zeneakadémiai Bohémélet-koncert megvalósulása, sikere őket is és bennünket is bőven kárpótolta. Minden bizonnyal jön majd a folytatás, lesz jövőbeni együttműködésükre is kilátás. 

Amint beszámoltam róla, kedden a Zeneakadémián áriavizsga-koncerten bizonyította képességeit hat fiatal egyetemi hallgató. Számukra ezzel nem ért véget a „megmérettetés”. A mesterképzésben (MA mesterfokozat) részt vevő végzős növendékek júniusban egy teljes opera szerepeiben is bemutatkoznak majd, ezúttal az Eiffel Műhelyház színpadán, hogy számot adjanak tudásukról, megmutassák az énekképzésük mellett elsajátított „színészi” kvalitásukat is.

  Ugyanők, akiket a Zeneakadémián már megismerhettek a nézők is, fogják előadni:

   Mozart: Az álruhás kertészlány – operavizsga

  (Az Opera honlapjáról)

„Belfiore halottnak hiszi kedvesét, Violantét. Violante kertészlánynak áll. Serpetta Don Anchisét szereti. Don Anchise Sandrinát szereti. Sandrina épp az álruhás Violante. Belfiore Armindával van eljegyezve. Armindának Ramiro udvarol... Nem csoda, hogy egy ilyen helyzetben minden szereplő megkattan, és a rendező Almási-Tóth András egy valódi thrillert vizionál a színpadra.”

Az operavizsga a Magyar Állami Operaház és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem közös produkciója.
Felkészítő tanárok: Prof. emer. Ks. Marton Éva, Meláth Andrea, Fried Péter, Iván Ildikó
Korrepetitorok: Alter Katalin, Gyökér Gabriella, Holló Mariann, Harazdy Miklós, Rózsa Gábor
Operaének szakirány zenei vezető: Sándor Szabolcs
Tanszékvezető: Meláth Andrea

  Részletek

  HELYSZÍN: Eiffel Műhelyház – Bánffy Miklós terem

Dátum: 2023. Június 8., 19.00 – 20.40

  Szövegíró: Giuseppe Petrosellini

  Játéktér / rendező: Almási-Tóth András

  Jelmeztervező: Márton Richárd

   Koreográfus: Lázár Eszter

   Karmester: Kocsár Balázs

    Szereposztás:

Don Anchise – Papp Balázs e.h.

Sandrina – Fenyvesi Gabriella Rea e.h. és  Kapi Zsuzsanna e.h.

Belfiore – Szeleczki Artúr e.h.

Arminda – Tuznik Natália e.h.

Ramiro – Simon Krisztina

Serpetta – Híves Boglárka e.h. és Amy van Walsum e.h.

Nardo – Aron Ottó Jóhannsson e.h.

Közreműködik a Magyar Állami Operaház Zenekara

Éltem az invitálással és kedd este elmentem a Zeneakadémia Nagytermébe meghallgatni a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem MA I-II. operaénekszakos végzős hallgatók Áriavizsga-koncertjét.

A vizsgakoncerten örömmel konstatáltam, hogy az Egyetem ifjú növendékei többségében olyan felső szintre jutottak tanulmányaikban és az eddigi nyilvános opera- és koncertmegmérettetéseik során, amely predesztinálhatná őket a diploma megszerzését követően magánénekesi státuszhoz jutni a  akár a Magyar Állami Operaházba is. A szünetben a közönség közt láttam a szakma képviselői közül mások mellett az OPERA főzeneigazgatóját, Kocsár Balázst is, aki bizonyára értékes tapasztalatokat szerezhetett a következő operaénekes generáció lehetséges induló művészjelöltjeiről, a tudásukról, hangmatériájukról, esetleges jövőbeli foglalkoztatásukról - szereplehetőségeikről.  Igaz, egy-egy ária önmagában még nem tényező, de azok közül, akik most a pódiumra léptek, többüknek volt alkalmuk kisebb-nagyobb szerepekben már az Operaházban is bemutatkozniuk, így bizonyos színpadi helyzetgyakorlatokra szert -  a rendezői elvárásoknak is eleget – tehettek, megismerhették belülről a színházi miliőt. Ez mind hasznos segítséget jelenthet annak a végzős növendéknek, aki ezen a pályán szeretne/kíván elindulni és ott maradni. 

Most ezen a zeneakadémiai áriavizsgán négy fiatal hölgyre és „másfél” fiatal úrra terelődött a  figyelem; azért csak másfél férfit említek, mert Pap Balázs (MA I. operaénekes) a szünet után nem jött elő, hogy elénekelje  Macduff recitativóját és áriáját Verdi Macbeth című operájának negyedik felvonásából  („O figli, o figli miei!... Ah, la paterna mano”) – én arra tippelek, hogy mivel az első részben szerintem elég halványra sikerült Csajkovszkij Anyeginjéből előadott Lenszkij-áriája („Kuda, kuda, kuda vi udalilisz”), nem érezte magát igazán felkészültnek, hogy kiálljon a Verdi-áriával. 

 Megemlítem még, hogy a meghirdetett vizsgázók egyike, Áron Ottó Jóhannsson betegség miatt nem vállalta el az éneklést, így elmaradt két basszusária: Ozmin áriája a Szöktetés a szerájból; Zakariás recitativója és áriája a Nabucco című Verdi-opera második felvonásából.

 A többi vizsgázó két vagy több énekszámot adott elő, és nem árulok el titkot, persze hogy a női nem képviselői vitték a „prímet”: 

Fenyvesi Gabriella Rea (MA I-II. operaének)

Híves Boglárka (MA I. operaének)

Kapi Zsuzsanna (MA II. operaének)

Amy Van Walsum (MA II. operaének)

Szeleczki Artúr (MA II. operaének)

A közönség rendkívül lelkesen tapsolta meg az ifjú éneknövendékeket, és szerintem is, mind az öten nagyon felkészülten jöttek, szép és kifejező énekhangjukon az összes elénekelt áriájukkal hatalmas sikert arattak.  Nehéz lenne kiemelni bárkit is közülük, hiszen a maguk hangfajában mindegyikük jól megválasztott áriákkal érkezett és bemutathatták, hova fejlődtek, mire képesek, hogyan interpretálják a zeneszerzők megkomponálta dalművek egy-egy részletét; milyen a hangszín, a hangerő, a megtámasztás, a légzéstechnika, a frazeálás stb., milyen hangtartományban milyen magasságok és mélységek elérésére képesek; a szólamaikat hogyan intonálják...

 Mégis, személy szerint nekem legjobban Kapi Zsuzsanna által előadott, két csodálatosan sikerült ária tetszett (Bellinitől A puritánokban Elvira áriája és Verdi Traviatájából Violetta első felvonásbeli nagyáriája.) Élmény volt hallani  őt ezekben a különösen nagy technikai követelményeket támasztó énekszólamban, melyeket szenzációsan abszolvált. Szimpatikus, megnyerő, szép kiállású énekművész, aki drámai-, lírai- és koloratúrszopránját egyformán ragyogtatta, perfekt kifejezőerővel bír,  képességei hallatán nagy szerepekre hivatott.

  Ugyanezt mondhatom el a másik ifjú énekművészről, akit szintén „agyon” dicsérhetek: Fenyvesi Gabriella Rea. Őt a napokban láttam az Operában, ahol Gluck Íphigeneia Tauriszban című művében Diána szerepében mutatkozott be – a színlapon még egyetemi hallgató megjelöléssel. A megelőlegezett bizalomra rászolgált, és most is tündökölt az Éj királynője első áriájával, Rimszkij-Korszakov Hópelyhecskéjéből a címszereplő áriájával, Lauretta áriájával a Gianni Schicchiből és Bernstein Candide című operájából Kunigunda elképesztően virtuóz, koloratúrákkal telitűzdelt bravúráriájával, amelyet fölényes tudással, fantasztikus sikerrel adott elő, ami után óriási ünneplésben részesült.

 Most először hallottam énekelni és ismertem meg Híves Boglárkát, akinek szép lírai szopránja van és további „éréssel” még sokra viheti. Nagyon tetszett ő is, a felkészítő tanárját is dicséri, hogy az áriavizsgája milyen jól sikerült és megérdemelt ovációkat kapott ő is az elénekelt Mozart operarészlet (Aspasia áriája a Mitridate, Pontus királyából; a Carmenből Micaëla recitativója és áriája a 3. felvonásból.)

 Amy Van Walsum is két operarészletet adott elő. A végzős növendéket is most fedeztem fel magamnak, akinek erőteljes szopránja jól érvényesült Korngold operájának – A halott város -  Marietta áriájában, csakúgy mint a Léhaság útja című Sztravinszkij opera részletében.  Annyit tudni lehetett róla, hogy  Nador Magda professzornál tanul, már rendelkezik a rangos Weingarten-ösztöndíjjal. A Leeds Conservatoire (PgDip) és a Royal Birmingham Conservatoire (BMus ​​w/Hons)  helyeken szerzett diplomát, és előzőleg Sarah Daceynél, illetve Maureen Brathwaitenál is tanult.  Kíváncsi leszek, marad-e Magyarországon miután a  Zenakadémián a mesterképzésben megszerzi a mesterfokozatot és ilyen szakképzettséggel is bír.

Szeleczki Artúr tenor énekművészt, aki 2021-ben átvehette az MVM Zrt. által támogatott zeneművészet kategória Junior Prima díját, ezen a vizsgakoncerten egyből a szívébe zárta a közönség. Számomra kissé „pátoszosan” és olyan „nazális” felhangon de ihletett tolmácsolásban adta elő Cavaradossi „Levéláriáját” a Toscából, majd a második részben a Lohengrinből a Grál-elbeszélést.   A leendő operaénekesek „férfi-mezőnyében” most csak Szeleczkire fókuszálhatott a vizsgabizottság és a közönség; mint egyedüli itt, akinek jók az esélyei hogy ha tovább fejlődik a különben megnyerő hang, szép pályaívet futhat be az operai pálya folyamodványaként a tenorfachban - spinto vagy hősi szerepkörben.

Az áriaesten a  Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara működött közre és remek kísérettel szolgált a fellépett énekeseknek, jó kézben volt a zenei irányítás is a vezénylő Szennai Kálmán személyében.

 Összességgében megállapíthatom, hogy idén is főleg a szopránok dominálnak a vizsgákon, akik jóvoltából élvezetes operaária-produkciókkal adtak számot valóban jó és kimagasló képességeikről, melyeket már most megelőlegezett bizalommal, hálásan, sok-sok tapssal fogadott a publikum. Merem remélni, a vizsgabizottság is így értékel, és a végzett növendékeknek a diplomájuk megszerzése után egyenes út vezethet az álmaik színhelyére, szerződéssel, idővel magánénekesi státuszban a Magyar Állami Operaház állományába, hogy aztán a dalszínházban kiteljesedjenek az operairodalom remekeiben, a jól megválasztott/kapott szerepek megformálásaival sok örömet szerezzenek nem csak szakmán belül, de legfőképp nekünk, rajongóknak, a közönségnek is.

ÁRIAVIZSGA 

2023. május 23., 19.00 óra
Zeneakadémia NAGYTEREM

Műsoron:

1. Mozart: „O zittre nicht, mein lieber Sohn” – az Éj királynőjének recitativója és áriája A varázsfuvola első felvonásából - Fenyvesi Gabriella Rea (MA I-II. operaének)

2. Mozart: „Nel grave tormento” – Aspasia árája a Mitridate, Pontus királya című opera második felvonásából - Híves Boglárka (MA I. operaének)

3. Bellini: „Qui la voce... Vien, diletto” – Elvira áriája A puritánok című opera második felvonásából - Kapi Zsuzsanna (MA II. operaének)

Korngold: „Glück, das mir verblieb” – Marietta áriája A halott város című opera első felvonásából - Amy Van Walsum (MA II. operaének)

4. Rimszkij-Korszakov: „Sz podruzskami po jágodu hogyit” – Hópelyhecske áriája a Hópelyhecske című opera prológusából - Fenyvesi Gabriella Rea (ének)

5. Csajkovszkij: „Kuda, kuda, kuda vi udalilisz” – Lenszkij áriája az Anyegin című opera második felvonásából - Papp Balázs (ének)

6. Puccini: „E lucevan le stelle” – Cavaradossi áriája a Tosca című opera harmadik felvonásából - Szeleczki Artúr (MA II. operaének)

SZÜNET

7. Bizet: „C’est des contrebandiers... Je dis que rien ne m’épouvante” – Micaëla recitativója és áriája a Carmen című opera harmadik felvonásából - Híves Boglárka

8. Stravinsky: „No word from Tom… I go to him!” – Anne recitativója és áriája A léhaság útja című opera első felvonásából - Amy Van Walsum

9. Puccini: „O mio babbino caro” – Lauretta áriája a Gianni Schicchi című operából - Fenyvesi Gabriella Rea

10. Verdi: „È strano! è strano!… Ah, fors’è lui... Sempre libera” – Violetta recitativója és áriája a Traviata című opera első felvonásából - Kapi Zsuzsanna, km.: Beeri Benjámin (ének)

11. Wagner: „In fernem Land, Unnahbar euren Schritten” – Lohengrin áriája (Grál-elbeszélés) a Lohengrin című opera harmadik felvonásából - Szeleczki Artúr

12. Bernstein: „Glitter and be gay” – Kunigunda áriája a Candide című opera első felvonásából - Fenyvesi Gabriella Rea

Felkészítő tanárok: Prof. emer. Ks. Marton Éva, Meláth Andrea, Fried Péter, Iván Ildikó
Korrepetitorok: Alter Katalin, Gyökér Gabriella, Holló Mariann, Harazdy Miklós, Rózsa Gábor, Sándor Szabolcs
Tanszékvezető: Meláth Andrea

Közreműködött a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara
Vezényelt: Szennai Kálmán

Keller András pályázik a Zeneakadémia élére

Vigh Andrea hárfaművész egyetemi tanár – aki 2013 óta vezeti az intézményt – megbízatása a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektoraként 2023. október 31-ig tart, tehát a Zeneakadémia élére is pályázatot kell kiírni. Keller András karmester, a Concerto Budapest zeneigazgatója a Kultúra.hu-nak adott interjújában jelentette be, hogy megpályázná a rektori posztot.

Nem én jelentkeztem a feladatra, hanem sokan megkerestek. Abban az életkorban vagyok, hogy még elhatározhatom magam egy ilyen mérvű vállalásra. Az elmúlt negyven évben szerte a világban számos zenei felsőoktatási intézmény működését láthattam és sok tapasztalatom van. Félek, ha nem mernék belevágni, valami fontosról mondanék le. Mindezen felül úgy gondolom, hogy a klasszikus zeneművészetünkben olyan éltető, tápláló és serkentő energiáink vannak, amelyek felemelhetik az egész társadalmat. Ezért szeretnék dolgozni”

– mondta Keller András. Információink szerint a rektori posztra Kelemen Barnabás hegedűművésznek is van esélye.

Ma este fél 8-kor:

Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

Dohnányi-bérlet 3.

Puccini: Krizantémok

Fauré: Pelléas és Mélisande – szvit, op.80

SZÜNET

Rossini: Stabat Mater

Pasztircsák Polina (szoprán), Láng Dorottya (mezzoszoprán), Horváth István (tenor), Kálmándy Mihály (bariton)

A Magyar Rádió Énekkarra (karigazgató: Pad Zoltán) és Szimfonikus Zenekara

Vezényel: Riccardo Frizza

Várnai Péter írta Rossini Stabat Mater című darabjáról: „A 19. századi olasz egyházzenei stílus legnagyobb remeke Verdi Requiemje után. Ebben a műben nyoma sincs A sevillai borbély vígoperai hangjának, harmóniai egyszerűségének, zenekari hangzásának. A Tell Vilmos emelkedettebb, súlyosabb, árnyaltabb világa fogadja a hallgatót”

A Bartók Rádió élőben sugározza a koncertet!

OPERAEST a Zeneakadémián

2023. január 27. 19:00

Nagyszabású operagála színhelye volt tegnap este  a Zeneakadémia Nagyterme.  Kesselyák Gergely karmester a MÁV Szimfonikus Zenekar élén három kiváló magyar tenorra építette a koncert műsorát: a Magyar Állami Operaház két magánénekese, Fekete Attila és Horváth István mellett fellépett a Kassai Operaház vezető tenorja, Tóbisz Titusz. A hangversenyt az operarészletek között rövid zenekari művek – Respighi Rossiniana című szvit, továbbá Korngoldtól a „Straussiana” szvit tételei színesítették.

Amikor tudomást szereztem a programról, benne a műsorösszeállítás tematikájáról – felöleli műfajon belül a bel canto, a romantika, a verizmus, a kortárs operazene világát, sőt  egy részlet erejéig a szlovák operett számomra ismeretlen darabjából is merít -, felcsillant a szemem, hiszen a közreműködő „három tenorral” együtt garantálható az est nívója, így azt vonzónak találva azonnal siettem belépőjegyet váltani a meghirdetett operaestre.

Bár az operagálák általában különböző hangfajú énekesekre építenek, a híres Három Tenor-koncertek óta tudható, milyen különleges élmény lehet ugyanannak a hangfajnak a lehetőségeit és szépségeit egyetlen este alatt kiélvezni. Ezt megtapasztalhattuk ezen a koncerten is:

I.  Horváth István lírai tenorján szólalt meg:

- Rossini: Tell Vilmos – Arnold áriája a IV. felvonásból („Asile héréditaire.../ Amis, amis...” – tenorunk csodálatosan, biztosan kiénekelte a nyolc magas C-t is!

- Puccini: Bohémélet – Rodolfo áriája, I. felv. („Che gelida manina!”)

- R. Strauss: A rózsalovag – Olasz ária („Di rigori armato il seno”)

- Fekete Gyula: Excelsior! – Liszt Ferenc áriája („A tenyeremben elfér az apró”)  Megemlítem itt, hogy a szépséges lírai ária után felcsattant tapsok közepette „beviharzott” a zeneszerző is, aki gratulált a tenoristának, karmesternek, zenekarnak!

II. Fekete Attila spinto tenorján hangzott el:

-  Verdi: A kalóz – Corrado áriája és stretta az I. felvonásból („Ah! Si ben dite...Tutto parea sorridere.../Si: de’ corsari il fulmine”)

- Puccini: Manon Lescaut – Des Grieux áriája, I. felv. („Donna, non vidi mai”)

- Erkel Ferenc: Bánk bán – Bánk áriája, II. felv. („Mint száműzött, ki vándorol... Hazám, hazám”) – mélyen átélten és szenvedélyesen, erőteljesen szólalt meg tenorunk által a  közismert ária, aminek a legvégén kissé mintha „megbicsaklott” volna a kiénekelt záróhang,  vélhetően a hevesen feltörő érzelmeinek nem szabott gátat...

- Girolamo Deraco: Oceano – Ária („Un’ oda di cose mi venne... Addio Fratelli!...”) – az áriát bevezető prózai részt mint narrátor, az opera librettójának szerzője, Giuseppe Nicolò  olvasta  fel, sőt a zeneszerző is jelen volt és tiszteletét tette: az áriát követő tapsok a pódiumra szólították páholyában elfoglalt helyéről,  aki a zenekar előtt minden hangszeresnek és az előadó közreműködőnek köszönetét  fejezte ki művének részlete szép előadásáért – amiről elmondható az is, hogy a hangverseny keretében magyarországi ősbemutató volt!

III. Tóbisz Titusz – hőstenor – kissé baritonális szinezetű, erőteljes hang az övé, megvannak a biztos, „hősi” magasságai is.

- Leoncavallo: Bajazzók – Canio áriája az I. felvonásból („Vesti la giubba”)

- Puccini: Tosca – Cavaradossi levéláriája, III. felv. („E lucevan le stelle)

- Wagner: A walkür – Siegmund áriája /Tavaszi dal/ („Winterstürme wichen dem Wonnemond”)

- Gejza Dusik (1907 - 1988): Hrnčiarsky bál /Fazekasbál – 1956/ - („Piesen o rodnej zemi” – magyar fordításban: Dal a szülőföldről.) Dusik Szlovákia magyarlakta részén, a Nagyszombat közelében fekvő Zavar nevű kisvárosban született. 1932 és 1936 között zeneszerzést tanult Bécsben, az Új Bécsi Konzervatóriumban, tanára Zádor Jenő volt. Első operettjét 1935-ben mutatták be. 11 operettet, zenekari műveket, kamarazeneműveket, több mint 250 táncdalt komponált.

Amint említettem, a hangverseny műsorát úgy állította össze Kesselyák Gergely, hogy a tematikus tömbökben mindhárom énekes a pódiumra lépett, és az énekes tömbök között zenekari közjátékok biztosították a változatosságot: két olyan zenekari szvit tételei, amelyek szerzőit operai élmények ihlették: Respighi: Rossiniana és Korngold: Straussiana. (Sajnáltam, hogy az előzetesen meghirdetett Paul áriája A halott városból kimaradt az estén: „O Freund, ich werde sie nicht mehr wiedersehen”, ahogy hiába vártam Stolzingi Walter Versenydalát is a Mesterdalnokokból.)

A MÁV Szimfonikusok karmesterük irányítása alatt végig sziporkáztak, ezer színű hangzást produkáltak az est során. Élmény volt zenélésüket hallgatni.

A ráadások viszont nem maradtak el: ekkor már az operaest kissé átváltott a „Három tenor” jellegű koncertekből ismert, show-féle magánakciókba, ugyanakkor remek hangulatban, egymásnak adták át  a megszokott poénokat, miközben mindhárom tenorunk külön-külön, majd a végén együtt "énekelték fel" a záró csúcs hangokat: a Rigoletto – Mantuai herceg  sláger-áriája „La donna è mobile”; egy nápolyi dal és utolsóként a Turandotból Kalaf áriája -  „Nessun Dorma”.

A sok taps, a visszahívások a sikert jelezték; a három tenor, a karmester, a zenekar diadalát hozták! Szép, emlékezetes operaest volt!

42. Liszt Ferenc Nemzetközi Lemezdíj átadási ünnepség és gálakoncert

2022. október 20., 19.00 - 21.00

Zeneakadémia Nagyterem

Közreműködik: Fülei Balázs (zongora) és Olivier Latry (orgona)

OK, magam sem adtam fel a reményt, hogy valamikor megértem, netán megszeretem Wolfot.

Köszönöm, bár a Lehel-féle előadás - amennyiben nem kezdődő szenilitásom újabb megnyilvánulásával állunk szemben - még korábban volt. (Ha egyáltalán volt.)

333

Mendelssohn-Bartholdy: Éliás

ELTE _ALUMNI-koncert a Zeneakadémián

 kétrészes bibliai tárgyú oratórium

„Alumnusaink koncertje a Zeneakadémián! Hallgassa meg  az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bartók Béla Énekkara és Egyetemi Koncertzenekarának koncertjét 2022. június 22-én 19.30-tól.”

Az estet Kovács László Liszt-díjas karmester vezényli. Az Énekkar és a Koncertzenekar olyan szólistákkal egészül ki, mint: 

Horti Lilla - szoprán

Wiedmann Bernadett - alt

Szappanos Tibor - tenor

Palerdi András - basszus

Szeretem a Skót szimfóniát és nem ismerem a másik darabot, pedig talán elérem a magyar zenehallgató, zeneszerető átlagszintet. A kb. 250-300 (350?) fős Tháliát nem túl nehéz megtölteni, akár "szakmai" közönséggel. Wolfot alig ismerem, és/de igen, igen, igen: elmentem Kaufmann és Damrau koncertjére, mert Münchenben pár évvel hamarabb lemaradtam Kaufmannról (lemondta az aznapi Forzát) és mert nem remélhet(t)em, hogy az Operaház bájolgóestén kívül valaha is meghívja őt szerepre és be is jutnék. Valóban kíváncsi voltam élőben a hangjára és a személyiségére, nem mellesleg Damraura. Nem hiszem, hogy ez sznobéria. Kiváncsiság talán bocsánatos.

Virány Gábor emlékezete előhívta bennem a detektívet.

Nos, 1987-ben az osztrák Günther Theuring vezényletével mutatta be a Rádiózenekar a Lírikus szimfóniát, a koncert második részben a Carmina burana ment...

Aki nem szereti a Skót szimfóniát, a MüPa helyett inkább a Budapest Parkban őrjöngjön a popszemétre. A Bp.-en legalább 40 éve elő nem adott Lírikus szimfóniáról (Lehel György vezényelte talán a nyolcvanas évek elején, hol vagy, drága jó Virány Gábor?) annyit, hogy a szintén nem közönségbarát Wolf-dalestre (Olasz daloskönyv) vagy Ligeti Le grand macabre c. operájára megtelt a terem (utóbbi esetében a Thália színház) - feltehetően sznobokkal vagy kíváncsiakkal. Megjegyzem, a drezdai zenekar kedden Bécsben Bruckner 9. szimfóniáját adja elő jelen turnéján. Az egyik szemem sír Kántor Uram hungáriai fogadtatása miatt, a másik nevet, amiért Thielemannt NEM a Beethoven-Schumann-Brahms-Bruckner-R. Strauss repertoárban hallhattuk.

Jogos!

Valamint a nem kimondottan közönségbarát műsor és az, hogy valszeg bérletszüneti előadás volt. Nekem már két Zenekari páholy-bérletem ment levesbe a járvány miatt, de vettem 2022/23-ra is, hátha ... és nem "nátha".

Tegyük hozzá a közlekedés anomáliáit! Nem mindenki jár saját kocsival, és nem mindenki - bocs, egyre kevesebben - engedheti meg magának, hogy egy opera-, vagy Müpa előadásról taxival menjen haza!

A földszinten foglaltam helyet, a 24. sorban. Nem láttam, mennyien ülnek az emeleteken, mindenesetre az oldalsó ülések üresen maradtak. Okok: A Covid-hisztéria után nyilván még mindig rettegnek a nyavalyától; a fizetőképes kereslet hiánya; az emberek általános elhülyülése.

Itt van a "haló poraiból előásott zeneszerző most éppen párak által agyondicsért alkotása", hátha kedvet kapsz hozzá.

Engem meg az döbbentett meg, hogy volt jó néhány üres szék a Müpában...

Kösz a magyarázatot, így már értem. Amúgy teljesen egyetértek veled, ritka szép zenei élmény volt, aki lemaradt róla, sajnálhatja.

Pl. az, hogy bérlete van a topik címadó helyszínén tartott hgv.-re, Kobayashi-rajongó, nem kiváncsi a jelen fórumon is, ha jól emlékszem, régebbi beírók szerint "unalmas" Thielemannra valamint a haló poraiból előásott zeneszerző most éppen párak által agyondicsért alkotására.

Azon gondolkodtam még tegnap a drezdaiak hangversenye előtt, mi visz rá valakit, hogy (az anyagiak hiányát persze szem előtt tartva) egy ilyen kaliberű zenei esemény napján más rendezvényre menjen el.

Úgy tudom, ma a Müpában Thielemann van!:)

A ZAK-ra? Mert nekem a Müpába szól a jegyem. :)

JÖN THIELEMANN!

Van egy jegyem a ma esti MÁV Szimfonikusok Kobayashi előadásra (Mozart: Rekviem).

https://www.jegy.hu/program/kobayashi-a-zeneakademian-2022-mav-zenekar-127543

Sajnos nem tudok elmenni, mert a gyerekfelügyelőm nem ér rá. Szívesen odaadom AJÁNDÉKBA, ha valaki szeretné.

E-mailben el tudom küldeni. 

"...Angelica nővért .. valószínűleg játszani fogják az idők végezetéig." Kár, hogy nem igazán népszerű opera, ahogyan a szintén nőuralmú Karmeliták... sem. Másfelől A nyugat lánya sem, amire úgyis szomorú vagy semmilyen jövő nem vár itthon, ha a fiúk kifogynak Minnie korcsmájából. Talán korcsmákban zeneakadémiákon, egyetemeken szívesebben tanulnak fiataljaink külföldön, ha tehetik, és külföldi korcsmában inkább mérik a sert, mert többet keresnek ott, mint itthon ... miként az énekesek és mások is.

Puccini tudott valamit, amikor csupa női szereplőre komponált operát, az Angelica nővért, azt valószínűleg játszani fogják az idők végezetéig.

A nagy (költői) kérdés, hogy miért csak szopránokat vesznek fel a Zeneakadémiára? Tudom a választ, nyilván vennének föl más szólamba is, csak nem jelentkeznek.

És itt a fogós kérdést: miért nem?

Ez a számszaki arány - egyetértek: igen kedvezőtlen! - időközben változott:

Szeleczki Artúr nem szerepelt az áriavizsgán – az élő televíziós közvetítésben így hiába vártam a tenor énekét: kimaradt a Szerelmi bájital és a Traviata egy-egy áriája a programból. (a YouTube közvetítésében)

„Kárpótlásul”, elolvastam a Fidelio.hu-nak április végén adott interjúját...

A jövő énekeseit:

5 szopránt,

1 mezzót,

1 tenort,

1 basszust.

Nem jó arány...