204 fatrombita 2007-06-06 20:33:39 [Válasz erre: 201 Búbánat 2007-06-06 19:25:13]
Nyugodj meg Eri, a hiba igenis a te készülékedben van. Búbánat semmi \"bunkóságot \" nem követett el azzal, hogy a következő énekkari koncertet reklámozta. Ellenben veled, aki egy nyilvános topic-ban kipofázod V.Miki halálának okát, amiről nemhogy a fórumozóknak, de az énekkarnak sem kellene tudnia! Ugyanis az az elhunyt családjának legbensőbb magánügye! Te indiszkrét tapló! Te álszent seggfej!!! Nézz magadba, mielőtt másokat kritizálsz! Mellesleg minden ok nélkül...
Nyugodj meg Eri, a hiba igenis a te készülékedben van. Búbánat semmi \"bunkóságot \" nem követett el azzal, hogy a következő énekkari koncertet reklámozta. Ellenben veled, aki egy nyilvános topic-ban kipofázod V.Miki halálának okát, amiről nemhogy a fórumozóknak, de az énekkarnak sem kellene tudnia! Ugyanis az az elhunyt családjának legbensőbb magánügye! Te indiszkrét tapló! Te álszent seggfej!!! Nézz magadba, mielőtt másokat kritizálsz! Mellesleg minden ok nélkül...
203 Momo 2007-06-06 20:33:25 [Válasz erre: 201 Búbánat 2007-06-06 19:25:13]
Vegyél már vissza. Nem Búbánattal van itt a baj, hanem veled…! Elképesztő, amit csinálsz. Ennyi szemétséget nem olvastam még operaházi művészekről, mint amit a Momuson hetek óta megengedsz magadnak névtelenül. Az ilyenek miatt nevezik viperaháznak az Operát. De ha már semmilyen gátlásod nincs, legalább ez haláleset legyen neked szent! Tiszteld az elhunyt emlékét, és hallgass... hallgass...
Vegyél már vissza. Nem Búbánattal van itt a baj, hanem veled…! Elképesztő, amit csinálsz. Ennyi szemétséget nem olvastam még operaházi művészekről, mint amit a Momuson hetek óta megengedsz magadnak névtelenül. Az ilyenek miatt nevezik viperaháznak az Operát. De ha már semmilyen gátlásod nincs, legalább ez haláleset legyen neked szent! Tiszteld az elhunyt emlékét, és hallgass... hallgass...
202 Eri 2007-06-06 20:20:02
Szomorú, én azt hiszem hogy világosan fogalmaztam. Ha te ezt nem értetted meg, a hiba nem az én készülékemben van.
Szomorú, én azt hiszem hogy világosan fogalmaztam. Ha te ezt nem értetted meg, a hiba nem az én készülékemben van.
201 Búbánat 2007-06-06 19:25:13
200
200
200 Búbánat 2007-06-06 19:25:01 [Válasz erre: 198 Búbánat 2007-06-06 19:02:16]
Nem értelek. De annyi baj legyen...
Nem értelek. De annyi baj legyen...
199 Eri 2007-06-06 19:16:53
2 őszinte megemlékezés Vári Mikiről, majd Búbánat bunkósága. Ha ezután a tragédia után hetekig csönd lett volna a topicon azon sem csodálkoztam volna. Egy kérdést azért megfogalmaznék. Figyeltek ti egyáltalán egymásra? Nem! Nem hiszem el, hogy ne volna annak semmi jele, hogy valaki megöli magát! Felületesek, önzők vagytok, vagyunk. Az okokat részben magunkban is kereshetjük. \"Derűs délután/.../ott a helyem!\" A történtek után ez most a legfontosabb? Szégyelld magad és az érzéketlenséged miatt örökre legyél - mint a neved - búbánatos!
2 őszinte megemlékezés Vári Mikiről, majd Búbánat bunkósága. Ha ezután a tragédia után hetekig csönd lett volna a topicon azon sem csodálkoztam volna. Egy kérdést azért megfogalmaznék. Figyeltek ti egyáltalán egymásra? Nem! Nem hiszem el, hogy ne volna annak semmi jele, hogy valaki megöli magát! Felületesek, önzők vagytok, vagyunk. Az okokat részben magunkban is kereshetjük. \"Derűs délután/.../ott a helyem!\" A történtek után ez most a legfontosabb? Szégyelld magad és az érzéketlenséged miatt örökre legyél - mint a neved - búbánatos!
198 Búbánat 2007-06-06 19:02:16
Az Operaház énekkari művészei máris újabb hangversenyre készülnek, melynek programjában, a nyárra gondolva, az üde örökzöld, könnyedebb műsorszámok állnak a középpontban: \"Derűs délután - sok zenével az akácos udvarban. Ez a hivogató cím június 18-án 16 órára az Akácfa u. 61.-be szólít (Bp., VII. ker.) Lehár, Kálmán, Johann Strauss, Kacsóh, Budai Dénes, Huszka operettslágereit hallhatjuk majd az opera énekkarának művészeitől, közbeiktatva némi Schubert, Kodály, Tosti,Bellini és Nicolai áriákat, dalokat. Három szóval: ott a helyem.
Az Operaház énekkari művészei máris újabb hangversenyre készülnek, melynek programjában, a nyárra gondolva, az üde örökzöld, könnyedebb műsorszámok állnak a középpontban: \"Derűs délután - sok zenével az akácos udvarban. Ez a hivogató cím június 18-án 16 órára az Akácfa u. 61.-be szólít (Bp., VII. ker.) Lehár, Kálmán, Johann Strauss, Kacsóh, Budai Dénes, Huszka operettslágereit hallhatjuk majd az opera énekkarának művészeitől, közbeiktatva némi Schubert, Kodály, Tosti,Bellini és Nicolai áriákat, dalokat. Három szóval: ott a helyem.
197 virius 2007-06-05 22:11:19
Sit venia az elírásokért: kottatáros, szólamvezetõ..
Sit venia az elírásokért: kottatáros, szólamvezetõ..
196 virius 2007-06-05 22:09:30
Vári Miklós halála óriási veszteség az Énekkarnak. Volt õ sok minden: kottatros, szülamvezetõ, karügyelõ, minden munkakörében precíz, megbízható volt. Szeptemberben lett volna 42 éves... :(((
Vári Miklós halála óriási veszteség az Énekkarnak. Volt õ sok minden: kottatros, szülamvezetõ, karügyelõ, minden munkakörében precíz, megbízható volt. Szeptemberben lett volna 42 éves... :(((
195 Búbánat 2007-06-05 19:47:33
Idén második alkalommal került sor a Magyar Állami Operaház énekkari művészeinek jótékony célú hangversenyére („A rák ellen, az emberért, a holnapért” alapítvány javára), melynek ezúttal is az Óbudai Társaskör adott otthont. A tegnap esti koncerten produkciójuk révén több olyan művésszel is megismerkedhettünk, kiknek önállóan még nem - vagy igen ritkán - volt alkalmuk a „megmérettetésre”. Így tapsolhattunk most Szentidai Szilviának, aki Silbergang áriáját énekelte Mozart Színigazgatójából, Bauko Gabriellának, ő Csocsoszán nagyáriáját énekelte (magyarul) – igen nagy tetszéssel - a Pillangókisasszonyból, Bognár Tündének, aki Tannhäuserből Erzsébet imáját adta elő, Kiss Erika pedig a Sámson és Delilából a „Csókáriával” örvendeztetett meg bennünket. A műsor egyébként Haydn Teremtés oratóriumának egy részletével (Rafael áriája) indult Fenyvesi Attila tolmácsolásában. Később, egy Verdi-blokk következett, részletek hangzottak el A végzet hatalmából (Leonóra áriája „Pace…” – Bacskay Csilla; a koncerteken ritkán hallható Melitone áriája – remekelt ezzel Kárpáti Attila!), Traviatából (Violetta – Germont duettjét igazán ihletett tolmácsolásban, szép hangon énekelte Németh Mónika és Mann György), A trubadúrból (Leonóra áriája IV. felv. – Somogyvári Valéria), a Nabuccóból (Nabucco és Abigaille kettőse – remekül megoldotta ezt a drámai jelenetet Bakó Antal és Kovács Irma!), végül a Rigolettóból a kvartettel (Lénárd Katalin, Réti Jolán, Mann György, Zsigmond Géza) zárult az első rész. A szünetet követően, az említett Wagner és Saint-Saëns operarészletek után, felhangzott a Edvin Munoz és Búra Attila szuggesztív előadásában Nadir és Zurga kettőse Bizet Gyöngyhalászokjából, majd könnyedebb hangvételű, népszerű számokkal folytatódott az est programja. Előbb de Curtis két nápolyi dalát (Sorrentói emlék, Mondjátok meg néki) hallhattuk Kovács Zoltán és Tandari János előadásában, majd felcsendült Kozári Andreától Szilvia belépője a Csárdáskirálynőből, amely szám az előzőekhez hasonlóan nagy tetszést aratott. Ezt követte Galambos Zoltán remek mókázása Tevje, a tejesember szerepében, aki „mellesleg” professzionálisan tolmácsolta közönségének az ismert dalt a Hegedűs a háztetőn c. musicalből, majd a Porgy és Bessből Magyari Eszter és Nagy Dávid angol nyelven énekelt duettjével fejeződött be remek hangulatban, forró sikerrel a gálaest. Zongorán ezúttal is Fekete Valéria, Kovács Ágnes és Szirtes Katalin kísért; a műsor összeállításáért az Operaház Énekkarának karnagya Szabó Sipos Máté karnagy felelt, míg a szervezés nem könnyű, de mindig hálás terhét Bartha Eszter vállalta magára. Hogy számomra és a fellépő művészek számára a siker, a jókedv után mérhetetlen szomorúság jutott a végére, erről a távozó közönségnek már nem kellett tudnia; ott a helyszínen, a visszamaradt kollégák mellett én is döbbenten fogadtam Vári Miklós énekkari művésztársuk elhunytáról kapott bejelentést! Ő konferálta volna ezt az estét is… Családja és az Énekkar fájdalmában magam is megrendülten osztozom. Hiányozni fog nekem is kedves, derűs lénye.
Idén második alkalommal került sor a Magyar Állami Operaház énekkari művészeinek jótékony célú hangversenyére („A rák ellen, az emberért, a holnapért” alapítvány javára), melynek ezúttal is az Óbudai Társaskör adott otthont. A tegnap esti koncerten produkciójuk révén több olyan művésszel is megismerkedhettünk, kiknek önállóan még nem - vagy igen ritkán - volt alkalmuk a „megmérettetésre”. Így tapsolhattunk most Szentidai Szilviának, aki Silbergang áriáját énekelte Mozart Színigazgatójából, Bauko Gabriellának, ő Csocsoszán nagyáriáját énekelte (magyarul) – igen nagy tetszéssel - a Pillangókisasszonyból, Bognár Tündének, aki Tannhäuserből Erzsébet imáját adta elő, Kiss Erika pedig a Sámson és Delilából a „Csókáriával” örvendeztetett meg bennünket. A műsor egyébként Haydn Teremtés oratóriumának egy részletével (Rafael áriája) indult Fenyvesi Attila tolmácsolásában. Később, egy Verdi-blokk következett, részletek hangzottak el A végzet hatalmából (Leonóra áriája „Pace…” – Bacskay Csilla; a koncerteken ritkán hallható Melitone áriája – remekelt ezzel Kárpáti Attila!), Traviatából (Violetta – Germont duettjét igazán ihletett tolmácsolásban, szép hangon énekelte Németh Mónika és Mann György), A trubadúrból (Leonóra áriája IV. felv. – Somogyvári Valéria), a Nabuccóból (Nabucco és Abigaille kettőse – remekül megoldotta ezt a drámai jelenetet Bakó Antal és Kovács Irma!), végül a Rigolettóból a kvartettel (Lénárd Katalin, Réti Jolán, Mann György, Zsigmond Géza) zárult az első rész. A szünetet követően, az említett Wagner és Saint-Saëns operarészletek után, felhangzott a Edvin Munoz és Búra Attila szuggesztív előadásában Nadir és Zurga kettőse Bizet Gyöngyhalászokjából, majd könnyedebb hangvételű, népszerű számokkal folytatódott az est programja. Előbb de Curtis két nápolyi dalát (Sorrentói emlék, Mondjátok meg néki) hallhattuk Kovács Zoltán és Tandari János előadásában, majd felcsendült Kozári Andreától Szilvia belépője a Csárdáskirálynőből, amely szám az előzőekhez hasonlóan nagy tetszést aratott. Ezt követte Galambos Zoltán remek mókázása Tevje, a tejesember szerepében, aki „mellesleg” professzionálisan tolmácsolta közönségének az ismert dalt a Hegedűs a háztetőn c. musicalből, majd a Porgy és Bessből Magyari Eszter és Nagy Dávid angol nyelven énekelt duettjével fejeződött be remek hangulatban, forró sikerrel a gálaest. Zongorán ezúttal is Fekete Valéria, Kovács Ágnes és Szirtes Katalin kísért; a műsor összeállításáért az Operaház Énekkarának karnagya Szabó Sipos Máté karnagy felelt, míg a szervezés nem könnyű, de mindig hálás terhét Bartha Eszter vállalta magára. Hogy számomra és a fellépő művészek számára a siker, a jókedv után mérhetetlen szomorúság jutott a végére, erről a távozó közönségnek már nem kellett tudnia; ott a helyszínen, a visszamaradt kollégák mellett én is döbbenten fogadtam Vári Miklós énekkari művésztársuk elhunytáról kapott bejelentést! Ő konferálta volna ezt az estét is… Családja és az Énekkar fájdalmában magam is megrendülten osztozom. Hiányozni fog nekem is kedves, derűs lénye.
194 Búbánat 2007-01-12 11:16:33 [Válasz erre: 191 Búbánat 2007-01-09 16:59:42]
Hiába vagy tehetséges, manapság kapcsolatok nélkül egyébként sem megy! Ami a \"hivatásos\"-t illeti...
Hiába vagy tehetséges, manapság kapcsolatok nélkül egyébként sem megy! Ami a \"hivatásos\"-t illeti...
193 virius 2007-01-10 17:41:22 [Válasz erre: 191 Búbánat 2007-01-09 16:59:42]
Az a helyzet, hogy szopránra már tavaly sem hirdettek meghallgatást, amikor legutóbb tartottak (fel semkit sem vettek, mert létszám-leépítést írtak elõ az Operában is) - hiszen szoprán annyivan, mint égen a csillag. Alt 2 és tenor kéne.
Az a helyzet, hogy szopránra már tavaly sem hirdettek meghallgatást, amikor legutóbb tartottak (fel semkit sem vettek, mert létszám-leépítést írtak elõ az Operában is) - hiszen szoprán annyivan, mint égen a csillag. Alt 2 és tenor kéne.
192 Kate55 2007-01-10 12:45:45
Kedves Énekkartagok! Azt szeretném megkérdezni, hogy hogyan lehet bekerülni az Operaház Énekkarába? Én 26 éves (koloratúr) szoprán vagyok. Idén fogok diplomázni az ELTE ének-zenetanár, karvezetés szakán.5 éve tanulok komolyabban énekelni. Szeretnék bekerülni egy hivatásos kórusba. Előre is köszönöm a segítséget!
Kedves Énekkartagok! Azt szeretném megkérdezni, hogy hogyan lehet bekerülni az Operaház Énekkarába? Én 26 éves (koloratúr) szoprán vagyok. Idén fogok diplomázni az ELTE ének-zenetanár, karvezetés szakán.5 éve tanulok komolyabban énekelni. Szeretnék bekerülni egy hivatásos kórusba. Előre is köszönöm a segítséget!
191 Búbánat 2007-01-09 16:59:42
A Magyar Állami Operaház énekkari művészeinek jótékonysági hangversenyére került sor tegnap este az Óbudai Társaskörben. A mottó már jól ismert: „ A rák ellen, az emberért, a holnapért”. Az Alapítvány javára rendezett opera-esten fellépett művészek „egyénre szabott” produkciójáért Szabó Sipos Máté karigazgató felelt. Többségében jól osztotta ki a feladatokat, igazán „testre szabott” áriákat és duetteket hallottunk a közreműködő énekesektől, az Operaház korrepetitorainak (Fekete Valéria, Katona Anikó, Kovács Ágnes és Szirtes Katalin) megszokott, magas színvonalú zongorakísérete biztosításával. A felkonferálást Vári Attila, szintén énekkari kolléga vállalta el. 21 énekkari művész lépett a pódiumra, hogy egyénileg is megmérettessenek. Számukra ez nem új és nem is kényszerítő feladat, már évek óta részt vesznek ehhez hasonló opera-gálákon, melyhez nevüket, tehetségüket és művészetüket adják, hogy megmutassák, egyénileg is jól megállják a helyüket. Ők a záloga és egyben biztosítékai az Operaház Énekkara évek óta tartó magas színvonalának! Magam többször beszámoltam itt a fórumon kiváló produkciójukról, tehetségükről. Önként jönnek, és szívesen csatlakoznak a szervezők által felvállalt nemes kezdeményezéshez, honoráriumuk felajánlásával segítve a rászorulókon. A tegnapi műsorban, a fellépés sorrendjében a következő énekkari művészeket köszönthettük: Szőnyi Szilvia, Lénárd Katalin, Bartha Eszter, Bodnár S. Oreszt, Hertelendy Rita, Deák Csaba, Murár Györgyi, Czira Judit, Réti Juli, Jeremiás Beatrix, Bakó Antal, Farkas Gábor, a szünet után Kovács Irma, Roska Dániel, Péter Anikó, Andrónyi Gábor, Magyari Eszter, Trócsányi Zsolt, Medgyessy Éva, Hajdu Katalin, Ghillány Márta . Az első részben Handel három, Mozart és Rossini két-két, Haydn, Thomas és Donizetti egy-egy művének részletei csendültek fel. A Szöktetésből Blonde áriáját Hertelendy Ritától hallottuk, igen figyelemreméltóan. A Don Giovanni Leporello -áriája (Bodnár S, Oreszt) nem tett rám különösebb hatást, sem a Sevillai borbélyból Rosina kavatínája (Réti Joli). A népszerű számok közé „csempészett” egy-egy kevésbé ismert vagy ritkábban előforduló darab részletét ezúttal jobban értékeltem: pl. Handel: Deidamia c. operájából Nerea áriáját az első felvonásból Lénárd Katalintól, vagy Handel Rinaldójából Almirena áriáját, melynek szomorú líraiságát szép belcanto technikával adta elő Bartha Eszter. A Messiásból előadott részlet („O Thou the tellest”) különlegességét az énekszólam (Szőnyi Szilvia) és a zongorakíséret (Szirtes Katalin) mellett további két hangszeres művész (egy csello és hegedű) játéka jelentette. Kevésbé sikerült szerintem Percchett áriája Deák Csaba tolmácsolásában Haydn: La fedelta premiera című operájából. Tetszett Czira Judittól a magyarul elénekelt Mignon románca. Az első részből mindenképpen kiemelem Rossini művét, a remekül megoldott La regatta Venezia-duettet, Mura Györgyi és Czira Judit kettősével, és a Don Pasquale két részletét. Előbb a tündéri Jeremiás Beatrix énekelte tündérien Norina kavatínáját, majd a megunhatatlan Hadaró-duett következett Bakó Antal és Farkas Gábor előadásában profikat megszégyenítő módon. A második részben tovább emelkedett a színvonal. Nagy szerzők fajsúlyosabb darabjaiból is kaptunk egy csokorra valót. Első számként Kovács Irma szépen kivitelezett Abigail áriájával örvendeztetett meg bennünket Verdi Nabuccójából. Ezt követte Giordano André Chenier c. operájából Chenier IV. felvonásbeli áriája, melyet biztató kísérlettel Roska Dániel adott elő, majd Puccini operájából Angelica nővér áriáját Péter Anikótól hallottuk. Következett Turiddu búcsúja a Parasztbecületből. Mascagni méltán népszerű jelenetét ezúttal Andrónyi Gábor abszolválta. Magyari Eszter üde jelenség, Elsája („Elsa álma”) hihetően megidézte wagner légies tüneményét. A Tannhauserből, a III. felvonásból, Wolfram dalát Trócsányi Zsolt szerintem fogja még a hallottaknál mesteribb szinten is előadni. S jött négy olyan műsorszám, amelyek mindegyike maximálisan kielégítette az elvárásaimat: Liszt: Loreley (Medgyessi Éva), Musszorgszkij: Hopak (Hajdu Katalin), Offenbach: Hoffmann meséi – Barcarola (Kovács Irma – Réti Joli), s az est záró száma: Oscar Straus operettjéből a Búcsú keringő Ghillány Márta előadásában. Az igen felkészült, rokonszenves énekkari művészeink gyönyörű perceket szereztek hálás közönségüknek! Köszönet érte!
A Magyar Állami Operaház énekkari művészeinek jótékonysági hangversenyére került sor tegnap este az Óbudai Társaskörben. A mottó már jól ismert: „ A rák ellen, az emberért, a holnapért”. Az Alapítvány javára rendezett opera-esten fellépett művészek „egyénre szabott” produkciójáért Szabó Sipos Máté karigazgató felelt. Többségében jól osztotta ki a feladatokat, igazán „testre szabott” áriákat és duetteket hallottunk a közreműködő énekesektől, az Operaház korrepetitorainak (Fekete Valéria, Katona Anikó, Kovács Ágnes és Szirtes Katalin) megszokott, magas színvonalú zongorakísérete biztosításával. A felkonferálást Vári Attila, szintén énekkari kolléga vállalta el. 21 énekkari művész lépett a pódiumra, hogy egyénileg is megmérettessenek. Számukra ez nem új és nem is kényszerítő feladat, már évek óta részt vesznek ehhez hasonló opera-gálákon, melyhez nevüket, tehetségüket és művészetüket adják, hogy megmutassák, egyénileg is jól megállják a helyüket. Ők a záloga és egyben biztosítékai az Operaház Énekkara évek óta tartó magas színvonalának! Magam többször beszámoltam itt a fórumon kiváló produkciójukról, tehetségükről. Önként jönnek, és szívesen csatlakoznak a szervezők által felvállalt nemes kezdeményezéshez, honoráriumuk felajánlásával segítve a rászorulókon. A tegnapi műsorban, a fellépés sorrendjében a következő énekkari művészeket köszönthettük: Szőnyi Szilvia, Lénárd Katalin, Bartha Eszter, Bodnár S. Oreszt, Hertelendy Rita, Deák Csaba, Murár Györgyi, Czira Judit, Réti Juli, Jeremiás Beatrix, Bakó Antal, Farkas Gábor, a szünet után Kovács Irma, Roska Dániel, Péter Anikó, Andrónyi Gábor, Magyari Eszter, Trócsányi Zsolt, Medgyessy Éva, Hajdu Katalin, Ghillány Márta . Az első részben Handel három, Mozart és Rossini két-két, Haydn, Thomas és Donizetti egy-egy művének részletei csendültek fel. A Szöktetésből Blonde áriáját Hertelendy Ritától hallottuk, igen figyelemreméltóan. A Don Giovanni Leporello -áriája (Bodnár S, Oreszt) nem tett rám különösebb hatást, sem a Sevillai borbélyból Rosina kavatínája (Réti Joli). A népszerű számok közé „csempészett” egy-egy kevésbé ismert vagy ritkábban előforduló darab részletét ezúttal jobban értékeltem: pl. Handel: Deidamia c. operájából Nerea áriáját az első felvonásból Lénárd Katalintól, vagy Handel Rinaldójából Almirena áriáját, melynek szomorú líraiságát szép belcanto technikával adta elő Bartha Eszter. A Messiásból előadott részlet („O Thou the tellest”) különlegességét az énekszólam (Szőnyi Szilvia) és a zongorakíséret (Szirtes Katalin) mellett további két hangszeres művész (egy csello és hegedű) játéka jelentette. Kevésbé sikerült szerintem Percchett áriája Deák Csaba tolmácsolásában Haydn: La fedelta premiera című operájából. Tetszett Czira Judittól a magyarul elénekelt Mignon románca. Az első részből mindenképpen kiemelem Rossini művét, a remekül megoldott La regatta Venezia-duettet, Mura Györgyi és Czira Judit kettősével, és a Don Pasquale két részletét. Előbb a tündéri Jeremiás Beatrix énekelte tündérien Norina kavatínáját, majd a megunhatatlan Hadaró-duett következett Bakó Antal és Farkas Gábor előadásában profikat megszégyenítő módon. A második részben tovább emelkedett a színvonal. Nagy szerzők fajsúlyosabb darabjaiból is kaptunk egy csokorra valót. Első számként Kovács Irma szépen kivitelezett Abigail áriájával örvendeztetett meg bennünket Verdi Nabuccójából. Ezt követte Giordano André Chenier c. operájából Chenier IV. felvonásbeli áriája, melyet biztató kísérlettel Roska Dániel adott elő, majd Puccini operájából Angelica nővér áriáját Péter Anikótól hallottuk. Következett Turiddu búcsúja a Parasztbecületből. Mascagni méltán népszerű jelenetét ezúttal Andrónyi Gábor abszolválta. Magyari Eszter üde jelenség, Elsája („Elsa álma”) hihetően megidézte wagner légies tüneményét. A Tannhauserből, a III. felvonásból, Wolfram dalát Trócsányi Zsolt szerintem fogja még a hallottaknál mesteribb szinten is előadni. S jött négy olyan műsorszám, amelyek mindegyike maximálisan kielégítette az elvárásaimat: Liszt: Loreley (Medgyessi Éva), Musszorgszkij: Hopak (Hajdu Katalin), Offenbach: Hoffmann meséi – Barcarola (Kovács Irma – Réti Joli), s az est záró száma: Oscar Straus operettjéből a Búcsú keringő Ghillány Márta előadásában. Az igen felkészült, rokonszenves énekkari művészeink gyönyörű perceket szereztek hálás közönségüknek! Köszönet érte!
190 Búbánat 2006-11-21 12:35:26
A Fészek Művészklub volt tegnap este a második „otthonom”; nekem mindig ott van az otthon, ahol szívesen látnak, ahová meghívnak, ahol valami jóleső és örömteli forráshoz jutok. Ahol közéjük tartozónak érzem magam. A szép zenék hallgatása, a szép énekhangokra odafigyelés, a családias, meghitt találkozások sora tehetséges ifjú vagy éltesebb művészekkel – akár egy kis pódiumon fellépni látni őket intim és oldott környezetben, egy szál zongorakíséret mellett énekelni hallani e rokonszenves személyeket, számomra ők már a „nagy családomat” jelentik. Egy ilyen kedves invitálásra szólt most is a meghívóm, amelynek nem tudtam ellenállni, elmentem, és most sem kellett csalódnom: ezúttal Tordai Éva és művésztársai hangversenyének adott otthont a patinás épület díszterme. Az Operaház énekkari művészei mellett „vendégek” is jöttek: lehetetlen felsorolni mindenkit. Ízelítőül néhány név: Maros Gábor, Sudár Gyöngyvér, Fazekas József, Csák József, de ott voltak a Ház énekkarának pillérei közül többen is, mint Ambrus Imre, Bartha Eszter, Borossa László, Dobos Sándor, Erdei Péter, Kárpáti Attila, Kovács Irma, Edwin Munoz, Podráczky József, Réti Jolán, Tóth Béla. Tordai Évának sikerült megnyernie konferansziénak a Magyar Rádió doyenjét, nyugalmazott főbemondóját, Dr. Bőzsöny Ferencet, akit egyénisége, szellemisége, sziporkázó humora szinte predesztinálja az ilyen feladatokra, meg is hálálta a kapott bizalmat, lehengerlő stílusban vezette a műsort. A zongoránál az Operaház jeles korrepetitora ült: Fekete Valéria – a tőle megszokott színvonalon, rutinosan, ám mint mindig, ezúttal is nagy odaadással, zongoraművészi tökéllyel kísérte a fellépő művészeket, akik mindegyike a szám végeztével szinte nem tudta eléggé megköszönni neki a tőle kapott segítséget, figyelmet. Az opera-operett-musical-és dalirodalom népszerű számaiból kaptunk egy csokorra valót: Íme kiragadva néhányat közülük, amelyek mindegyikét viharos tapsokkal köszöntük meg a művészeknek. Gounod: Faust – Valentin imája, Verdi: trubadúr – Luna gróf áriája (Kárpáti Attila); Puccini: Tosca – Tosca imája (Sudár Gyöngyvér); Schubert: Halál és a lányka, Verdi: Simone Boccanegra – Fiesco áriája a prológból (Podráczky József); Mascagni: Ave Maria (Bartha Eszter); Offenbach: Hoffmann meséi – Barcarola (Kovács Irma, Réti Jolán); Verdi: Attila – Attila nagy kétrészes áriája, mely talán a legnagyobb tapsot kapta (Dobos Sándor); Csajkovszkij: Anyegin – Gremin áriája (Tóth Béla); Leoncavallo: Bajazzók – Canio áriája, két olasz dal, Kálmán: A Montmartre-i ibolya – „Ma önről álmodtam megint, bocsánat, asszonyom” (Csák József – a nagy sikerre való tekintettel meg kellett ismételnie a refrént); Cilea: Az Arles-i lány –Federico románca (Edwin Munoz); Verdi: Don Carlos – Posa áriája - börtönjelenet (Borossa László); Mozart: Figaro házassága – Bartolo áriája (Erdei Péter); Rossini: A sevillai borbély – Rosina kavatinája (Réti Jolán); Verdi: Aida – Amonasro és Aida kettőse (Berczelly István, Kovács Irma); Verdi: Macbeth – Lady Macbeth áriája (Kovács Irma); Nápolyi és más olasz dalok – pl. Sorrentói emlék, O sole mio (Maros Gábor); volt még egy szép tenorária Giordano Fedorájából, egy musical-részlet – szoprán hangra - a Frank Wildhorn Jekyll és Hyde művéből. S végül maga a Tanárnő, a Művésznő is a pódiumra perdült, vastaps köszöntötte Tordai Évát, aki két szép Lehár-részlettel (Éva…) hálálta meg a közönségnek, hogy oly szívesen fogadták tanítványai, művészbarátai szép produkcióit. El is mondta, az egyes számok után felcsattanó tapsok neki legalább oly nagy örömet szereztek, mint az előadó művészeknek. Tordai Éva szavai mögött érezhető volt a jogos büszkeség, hiszen nem a véletlenek műve az Operaház énekkari művészeinek és a főszereplő énekeseknek a napról-napra felhangzó csodálatos dalművekben helyt állni; állandósítani a formát, jól karban tartott hangokkal kiállni a közönség elé sok tanulást, közös gyakorlást jelent, nem kis áldozatot kíván a tanártól és tanítványaitól egyaránt. Itt is van mérce, s a nívóból engedni nem szabad. Az időszakonként, a közönség előtti egyénenként való megmérettetésük is ezt a célt szolgálja: önkontroll, még mire vagyok képes és alkalmas, meddig? A tegnapi „vizsga” újólag bizonyította, hogy még sokáig számíthatunk a tudásukra, művészetükre - Operában, operettbem musicalban, a koncertdobogón. Még sok örömet fognak szerezni nekünk, a „Közönségnek”, mint ahogy tették tegnap is, a forró sikerű \"gála\"-esten a „Fészekben”.
A Fészek Művészklub volt tegnap este a második „otthonom”; nekem mindig ott van az otthon, ahol szívesen látnak, ahová meghívnak, ahol valami jóleső és örömteli forráshoz jutok. Ahol közéjük tartozónak érzem magam. A szép zenék hallgatása, a szép énekhangokra odafigyelés, a családias, meghitt találkozások sora tehetséges ifjú vagy éltesebb művészekkel – akár egy kis pódiumon fellépni látni őket intim és oldott környezetben, egy szál zongorakíséret mellett énekelni hallani e rokonszenves személyeket, számomra ők már a „nagy családomat” jelentik. Egy ilyen kedves invitálásra szólt most is a meghívóm, amelynek nem tudtam ellenállni, elmentem, és most sem kellett csalódnom: ezúttal Tordai Éva és művésztársai hangversenyének adott otthont a patinás épület díszterme. Az Operaház énekkari művészei mellett „vendégek” is jöttek: lehetetlen felsorolni mindenkit. Ízelítőül néhány név: Maros Gábor, Sudár Gyöngyvér, Fazekas József, Csák József, de ott voltak a Ház énekkarának pillérei közül többen is, mint Ambrus Imre, Bartha Eszter, Borossa László, Dobos Sándor, Erdei Péter, Kárpáti Attila, Kovács Irma, Edwin Munoz, Podráczky József, Réti Jolán, Tóth Béla. Tordai Évának sikerült megnyernie konferansziénak a Magyar Rádió doyenjét, nyugalmazott főbemondóját, Dr. Bőzsöny Ferencet, akit egyénisége, szellemisége, sziporkázó humora szinte predesztinálja az ilyen feladatokra, meg is hálálta a kapott bizalmat, lehengerlő stílusban vezette a műsort. A zongoránál az Operaház jeles korrepetitora ült: Fekete Valéria – a tőle megszokott színvonalon, rutinosan, ám mint mindig, ezúttal is nagy odaadással, zongoraművészi tökéllyel kísérte a fellépő művészeket, akik mindegyike a szám végeztével szinte nem tudta eléggé megköszönni neki a tőle kapott segítséget, figyelmet. Az opera-operett-musical-és dalirodalom népszerű számaiból kaptunk egy csokorra valót: Íme kiragadva néhányat közülük, amelyek mindegyikét viharos tapsokkal köszöntük meg a művészeknek. Gounod: Faust – Valentin imája, Verdi: trubadúr – Luna gróf áriája (Kárpáti Attila); Puccini: Tosca – Tosca imája (Sudár Gyöngyvér); Schubert: Halál és a lányka, Verdi: Simone Boccanegra – Fiesco áriája a prológból (Podráczky József); Mascagni: Ave Maria (Bartha Eszter); Offenbach: Hoffmann meséi – Barcarola (Kovács Irma, Réti Jolán); Verdi: Attila – Attila nagy kétrészes áriája, mely talán a legnagyobb tapsot kapta (Dobos Sándor); Csajkovszkij: Anyegin – Gremin áriája (Tóth Béla); Leoncavallo: Bajazzók – Canio áriája, két olasz dal, Kálmán: A Montmartre-i ibolya – „Ma önről álmodtam megint, bocsánat, asszonyom” (Csák József – a nagy sikerre való tekintettel meg kellett ismételnie a refrént); Cilea: Az Arles-i lány –Federico románca (Edwin Munoz); Verdi: Don Carlos – Posa áriája - börtönjelenet (Borossa László); Mozart: Figaro házassága – Bartolo áriája (Erdei Péter); Rossini: A sevillai borbély – Rosina kavatinája (Réti Jolán); Verdi: Aida – Amonasro és Aida kettőse (Berczelly István, Kovács Irma); Verdi: Macbeth – Lady Macbeth áriája (Kovács Irma); Nápolyi és más olasz dalok – pl. Sorrentói emlék, O sole mio (Maros Gábor); volt még egy szép tenorária Giordano Fedorájából, egy musical-részlet – szoprán hangra - a Frank Wildhorn Jekyll és Hyde művéből. S végül maga a Tanárnő, a Művésznő is a pódiumra perdült, vastaps köszöntötte Tordai Évát, aki két szép Lehár-részlettel (Éva…) hálálta meg a közönségnek, hogy oly szívesen fogadták tanítványai, művészbarátai szép produkcióit. El is mondta, az egyes számok után felcsattanó tapsok neki legalább oly nagy örömet szereztek, mint az előadó művészeknek. Tordai Éva szavai mögött érezhető volt a jogos büszkeség, hiszen nem a véletlenek műve az Operaház énekkari művészeinek és a főszereplő énekeseknek a napról-napra felhangzó csodálatos dalművekben helyt állni; állandósítani a formát, jól karban tartott hangokkal kiállni a közönség elé sok tanulást, közös gyakorlást jelent, nem kis áldozatot kíván a tanártól és tanítványaitól egyaránt. Itt is van mérce, s a nívóból engedni nem szabad. Az időszakonként, a közönség előtti egyénenként való megmérettetésük is ezt a célt szolgálja: önkontroll, még mire vagyok képes és alkalmas, meddig? A tegnapi „vizsga” újólag bizonyította, hogy még sokáig számíthatunk a tudásukra, művészetükre - Operában, operettbem musicalban, a koncertdobogón. Még sok örömet fognak szerezni nekünk, a „Közönségnek”, mint ahogy tették tegnap is, a forró sikerű \"gála\"-esten a „Fészekben”.
189 zenesz 2006-02-07 23:45:03
Kedves \"Lojális\"! Reagálnék üzenetedre. Szó sincs rosszindulatról az említett hölggyel kapcsolatban, hiszen egyáltalán nem ismerem személyesen, csupán a produkciója után belenéztem a műsorba, onnan tudom a nevét. Hogy különbséget tudok-e tenni jó és rossz hang között?! Éppen ezért vagyok zenész és éppen ezért tűnt fel nekem erről a produkcióról a már leírt vélemény. Nem is akartam bántani a hölgyet, hiszen aki művész, az tudja, ha kiáll előadni, akkor el kell fogadni a kritikát is.
Kedves \"Lojális\"! Reagálnék üzenetedre. Szó sincs rosszindulatról az említett hölggyel kapcsolatban, hiszen egyáltalán nem ismerem személyesen, csupán a produkciója után belenéztem a műsorba, onnan tudom a nevét. Hogy különbséget tudok-e tenni jó és rossz hang között?! Éppen ezért vagyok zenész és éppen ezért tűnt fel nekem erről a produkcióról a már leírt vélemény. Nem is akartam bántani a hölgyet, hiszen aki művész, az tudja, ha kiáll előadni, akkor el kell fogadni a kritikát is.
188 xxx 2006-02-07 17:31:33
Kedves Búbánat! Nagyon szépen köszönöm a sok szépet, amit a tegnapi esténkről írtál! :-) Nagy boldogság volt olvasnom, mert valahogy mindent sikerült úgy értened - és érezned - vele kapcsolatban, ahogy azt szerettem volna! Persze a cél volt a legfontosabb: a kisbabák, a Gólyahír és a hatékony segítség. Hogy emellett a műsorra is büszkék lehetünk, az külön öröm! Amit a szervezésről írtál: hát... igen! Nem is gondoltam, hogy ennyi mindent kell majd kézben tartanom, mire összeáll a koncert. De semmire sem mentem volna, ha nincsenek fantasztikus segítőim! :-) A szervezés folyamán végig Kákay István kísérte a lépteimet. Ha egy ajtó előttem nem nyílt volna olyan könnyen, kinyitotta Ő! Aztán ott a műszak: magam sosem tudtam volna a zenekari próbateremből ilyen kellemes koncerttermet varázsolni! Az erkeles díszítőknek köszönhetjük az egészet! Vili és Tamás egész nap a rendelkezésünkre állt - csak azért, mert én erre kértem Őket... Egyszóval: hálás köszönet a szervezést dícsérő szavakért, de segítség nélkül nem ment volna. Nem tagadom: fárasztó procedúra egy ilyen jótékonysági koncertet megszervezni, de csodálatos tapasztalatokat szerezhettem általa! A legfontosabb ezek között talán az, hogy az emberek segítőkészek! Az emberek jók! Visszamosolyognak, ha rájuk mosolyogsz! Van is erre egy kedves mondás - igyekszem követni, bármibe is kezdek: \"Két ember között a legrövidebb út a mosoly! - És én nem szeretek sokat gyalogolni...\" Üdvözlettel: Töreky Kati - az énekkarból
Kedves Búbánat! Nagyon szépen köszönöm a sok szépet, amit a tegnapi esténkről írtál! :-) Nagy boldogság volt olvasnom, mert valahogy mindent sikerült úgy értened - és érezned - vele kapcsolatban, ahogy azt szerettem volna! Persze a cél volt a legfontosabb: a kisbabák, a Gólyahír és a hatékony segítség. Hogy emellett a műsorra is büszkék lehetünk, az külön öröm! Amit a szervezésről írtál: hát... igen! Nem is gondoltam, hogy ennyi mindent kell majd kézben tartanom, mire összeáll a koncert. De semmire sem mentem volna, ha nincsenek fantasztikus segítőim! :-) A szervezés folyamán végig Kákay István kísérte a lépteimet. Ha egy ajtó előttem nem nyílt volna olyan könnyen, kinyitotta Ő! Aztán ott a műszak: magam sosem tudtam volna a zenekari próbateremből ilyen kellemes koncerttermet varázsolni! Az erkeles díszítőknek köszönhetjük az egészet! Vili és Tamás egész nap a rendelkezésünkre állt - csak azért, mert én erre kértem Őket... Egyszóval: hálás köszönet a szervezést dícsérő szavakért, de segítség nélkül nem ment volna. Nem tagadom: fárasztó procedúra egy ilyen jótékonysági koncertet megszervezni, de csodálatos tapasztalatokat szerezhettem általa! A legfontosabb ezek között talán az, hogy az emberek segítőkészek! Az emberek jók! Visszamosolyognak, ha rájuk mosolyogsz! Van is erre egy kedves mondás - igyekszem követni, bármibe is kezdek: \"Két ember között a legrövidebb út a mosoly! - És én nem szeretek sokat gyalogolni...\" Üdvözlettel: Töreky Kati - az énekkarból
187 Búbánat 2006-02-07 13:34:54
Pontosan két héttel az Operaház énekkari művészeinek Óbudai Társaskörben adott jótékonysági opera-gálája után, tegnap késő délután az Énekkar kitűnő művészei, szimpatizánsai, és az operabarátok újra egymásra találtak - ezúttal az Opera Jókai utcai tágas próbatermében. Már nem újdonság, hogy ezek a hangversenyek mindig valami mottó jegyében zajlanak. Az énekesek – mind a karból, mind a foglalkoztatott egyéb színpadi művészek köréből - érzékelhetően fontosnak tartják és magukhoz közelállónak érzik felkarolni az elesetteket, hogy valami módon örömet tudjanak nyújtani nekik, megkönnyítve azok sorsát, életét. Ezt a nemes célt szolgálta ez a koncert is (részleteket hallottunk A varázsfuvolából, A Figaró házasságából, A sevillai borbélyból, a Carmenből és a Denevérből), amelynek során az igen felkészült tehetséges hölgyek és urak énekművészetükkel nemcsak elgyönyörködtették hallgatóságukat, a műfaj szerelmeseit, hanem a koncert teljes bevételét - közel félmillió forintot - felajánlhatták a Gólyahír Egyesület javára. A „Muzsikával az újszülöttekért” címmel megtartott koncert szervezésében elévülhetetlen érdemei vannak az Énekkar nagyszerű énekesének, Töreky Katalinnak (ki éneke mellett Váry Miklós társaságában elvállalta a műsor vezetésének szerepét is). A mosolygós, örök vidám énekművészünk szerényen elhallgatta a beköszöntőjében, hogy mennyi energiát mozgósított, mennyire fáradhatatlanul küzdött azért, hogy ez a hangverseny létrejöhessen. Azt is elérte, hogy a koncert előtt és után a Gólyahír Egyesület jelenlévő vezetői és képviselői, valamint a Danubius Rádiót képviselő – anyai örömök előtt álló – újságírónő, Vincze Kinga személyesen is elmondhassák nekünk, a népes hallgatóságnak, miért is vagyunk itt? Mennyi szerencsétlen sorsú kisbaba van, akit nem várnak örömmel, akit elpusztítanak, kidobnak, részben mert meggondolatlan kapcsolatok gyümölcse, ami teher, szégyen számukra. Másrészt büntetésnek érzik, és rövid úton szabadulni igyekszenek a nem kívánt „áldás”-tól, meggondolatlan, bűnös tettekre ragadtatva magukat. A Gólyahír Egyesület azt vállalta fel, hogy felkutatja azokat a kismamákat, akik lemondanak az anyaság öröméről és biztosítják arról őket, hogy a nem kívánt babát átveszik, csak szüljék meg nyugodtan. Ők befogadják a csöppségeket, sőt keresnek olyan szülőket, akiknek nem lehet gyerekük, kik örömmel átveszik tőlük a babákat, örökbe fogadják és felnevelik sajátjukként. A koncert után az érdeklődőknek levetítették Dobray György Gólyamese című tavaly készült – az idei filmfesztiválon bemutatott - 55 perces dokumentumfilmjét, amely pontosan erről szól: a nyilvánosságot felvállaló, szülés előtt álló - a babáról lemondó - anya és a kamerák elé bátran álló ifjú gyermektelen házaspár történetét mutatja be a film. A két fél kapcsolatát, megismerkedésüket, történetüket, a következmények elfogadását. Az orvosi meg jogi, meg etikai stb. kérdéseket felvető film helyenként naturális (a kórházi műtő, a császáros szülés) jelenetei vagy a gyerekéről lemondó nő érzelmeinek, szavainak döbbenetes szavai ugyanúgy szíven ütik a nézőt, mint a boldog izgalommal, nagy várakozással, már a lakásuk berendezkedésével, a baba-holmik vásárlásával foglalatoskodó pótszülők bemutatása, kiállásuk-céljuk érdekében. Talán az egyik legmegdöbbentőbb képsorok, mikor már meg van a baba, és átölelve, sírva búcsút vesz egymástól, a gyerekétől megváló asszony az örökbefogadó anyával és apával. Végül látjuk, ahogy a kéthetes csecsemőt hazaviszik a kórházból, boldogan, sugárzóan. A slusszpoén pedig, hogy a vetítést követően találkozhattunk az ifjú boldog mamával, aki válaszolt a film nézése során felvetődött kérdéseinkre. Tehát, jó érzékkel a szervezők arra is gondoltak, hogy be kell mutatni azon nyomban ezt a filmet, amely mindnyájunkat elgondolkoztat ezekről az élet-és halál, a gyilkosság, bűn, életmentés, örökbefogadás, erkölcs és etika sokunkat érdeklő, helyenként végletes gondolatokban és cselekedetekben megfogalmazódó kérdésekről. A zene katarzisa után jó volt látni egy ilyen felkavaró filmet is, mely a rendező-producer szándéka szerint a gyerekről lemondó „átadó” és a gyereket kapni szeretné „befogadó” sajátos szemszögéből vizsgálja meg a társadalom és a népesség megmaradásának egyik nagy drámáját, kérdéskörét…. Nem fogom értékelni az opera-operett-gála művészi színvonalát. Nem ezen volt a hangsúly. Csak megköszönöm mindnyájuknak - a meghívott vendégek énekeseknek: Kováts Kolos, Sánta Jolán, Derecskei Zsolt, Kiss Péter, Molnár Levente az Operaház, és Bucsi Annamária, az Operettszínház művészének, valamint Hertelendy Rita, Magyari Eszter,, Lénárd Katalin, C. Tóth Pál, Réthi Joli, Bartha Eszter, Szilágyi Imre, Németh Mónika, Bakó Antal valamint a Kozáry -Töreky- énekművészekből álló családi „trió” produkcióját. Ugyancsak megköszönöm a fuvolán közreműködő Bartha Katalin és a zongorán kísérő korrepetitorok: Fekete Valéria, Szirtes Katalin, Katona Anikó odaadó munkáját is, mindazokét, akik ezen a gyönyörű hangversenyen felléptek, szép zenei élményekben részesítettek, egy kicsit elandalítottak, ugyanakkor énekhangjukkal és/vagy hangszerük által a szívünkhöz szóltak. S nem utolsósorban köszönet illeti az Opera vezetését, kik lehetővé tették, hogy ezt a termet most az Énekkar megkaphatta – ingyen – és első ízben itt hangversenyt adhattak a jótékonyság jegyében – remélhetőleg nem utoljára!
Pontosan két héttel az Operaház énekkari művészeinek Óbudai Társaskörben adott jótékonysági opera-gálája után, tegnap késő délután az Énekkar kitűnő művészei, szimpatizánsai, és az operabarátok újra egymásra találtak - ezúttal az Opera Jókai utcai tágas próbatermében. Már nem újdonság, hogy ezek a hangversenyek mindig valami mottó jegyében zajlanak. Az énekesek – mind a karból, mind a foglalkoztatott egyéb színpadi művészek köréből - érzékelhetően fontosnak tartják és magukhoz közelállónak érzik felkarolni az elesetteket, hogy valami módon örömet tudjanak nyújtani nekik, megkönnyítve azok sorsát, életét. Ezt a nemes célt szolgálta ez a koncert is (részleteket hallottunk A varázsfuvolából, A Figaró házasságából, A sevillai borbélyból, a Carmenből és a Denevérből), amelynek során az igen felkészült tehetséges hölgyek és urak énekművészetükkel nemcsak elgyönyörködtették hallgatóságukat, a műfaj szerelmeseit, hanem a koncert teljes bevételét - közel félmillió forintot - felajánlhatták a Gólyahír Egyesület javára. A „Muzsikával az újszülöttekért” címmel megtartott koncert szervezésében elévülhetetlen érdemei vannak az Énekkar nagyszerű énekesének, Töreky Katalinnak (ki éneke mellett Váry Miklós társaságában elvállalta a műsor vezetésének szerepét is). A mosolygós, örök vidám énekművészünk szerényen elhallgatta a beköszöntőjében, hogy mennyi energiát mozgósított, mennyire fáradhatatlanul küzdött azért, hogy ez a hangverseny létrejöhessen. Azt is elérte, hogy a koncert előtt és után a Gólyahír Egyesület jelenlévő vezetői és képviselői, valamint a Danubius Rádiót képviselő – anyai örömök előtt álló – újságírónő, Vincze Kinga személyesen is elmondhassák nekünk, a népes hallgatóságnak, miért is vagyunk itt? Mennyi szerencsétlen sorsú kisbaba van, akit nem várnak örömmel, akit elpusztítanak, kidobnak, részben mert meggondolatlan kapcsolatok gyümölcse, ami teher, szégyen számukra. Másrészt büntetésnek érzik, és rövid úton szabadulni igyekszenek a nem kívánt „áldás”-tól, meggondolatlan, bűnös tettekre ragadtatva magukat. A Gólyahír Egyesület azt vállalta fel, hogy felkutatja azokat a kismamákat, akik lemondanak az anyaság öröméről és biztosítják arról őket, hogy a nem kívánt babát átveszik, csak szüljék meg nyugodtan. Ők befogadják a csöppségeket, sőt keresnek olyan szülőket, akiknek nem lehet gyerekük, kik örömmel átveszik tőlük a babákat, örökbe fogadják és felnevelik sajátjukként. A koncert után az érdeklődőknek levetítették Dobray György Gólyamese című tavaly készült – az idei filmfesztiválon bemutatott - 55 perces dokumentumfilmjét, amely pontosan erről szól: a nyilvánosságot felvállaló, szülés előtt álló - a babáról lemondó - anya és a kamerák elé bátran álló ifjú gyermektelen házaspár történetét mutatja be a film. A két fél kapcsolatát, megismerkedésüket, történetüket, a következmények elfogadását. Az orvosi meg jogi, meg etikai stb. kérdéseket felvető film helyenként naturális (a kórházi műtő, a császáros szülés) jelenetei vagy a gyerekéről lemondó nő érzelmeinek, szavainak döbbenetes szavai ugyanúgy szíven ütik a nézőt, mint a boldog izgalommal, nagy várakozással, már a lakásuk berendezkedésével, a baba-holmik vásárlásával foglalatoskodó pótszülők bemutatása, kiállásuk-céljuk érdekében. Talán az egyik legmegdöbbentőbb képsorok, mikor már meg van a baba, és átölelve, sírva búcsút vesz egymástól, a gyerekétől megváló asszony az örökbefogadó anyával és apával. Végül látjuk, ahogy a kéthetes csecsemőt hazaviszik a kórházból, boldogan, sugárzóan. A slusszpoén pedig, hogy a vetítést követően találkozhattunk az ifjú boldog mamával, aki válaszolt a film nézése során felvetődött kérdéseinkre. Tehát, jó érzékkel a szervezők arra is gondoltak, hogy be kell mutatni azon nyomban ezt a filmet, amely mindnyájunkat elgondolkoztat ezekről az élet-és halál, a gyilkosság, bűn, életmentés, örökbefogadás, erkölcs és etika sokunkat érdeklő, helyenként végletes gondolatokban és cselekedetekben megfogalmazódó kérdésekről. A zene katarzisa után jó volt látni egy ilyen felkavaró filmet is, mely a rendező-producer szándéka szerint a gyerekről lemondó „átadó” és a gyereket kapni szeretné „befogadó” sajátos szemszögéből vizsgálja meg a társadalom és a népesség megmaradásának egyik nagy drámáját, kérdéskörét…. Nem fogom értékelni az opera-operett-gála művészi színvonalát. Nem ezen volt a hangsúly. Csak megköszönöm mindnyájuknak - a meghívott vendégek énekeseknek: Kováts Kolos, Sánta Jolán, Derecskei Zsolt, Kiss Péter, Molnár Levente az Operaház, és Bucsi Annamária, az Operettszínház művészének, valamint Hertelendy Rita, Magyari Eszter,, Lénárd Katalin, C. Tóth Pál, Réthi Joli, Bartha Eszter, Szilágyi Imre, Németh Mónika, Bakó Antal valamint a Kozáry -Töreky- énekművészekből álló családi „trió” produkcióját. Ugyancsak megköszönöm a fuvolán közreműködő Bartha Katalin és a zongorán kísérő korrepetitorok: Fekete Valéria, Szirtes Katalin, Katona Anikó odaadó munkáját is, mindazokét, akik ezen a gyönyörű hangversenyen felléptek, szép zenei élményekben részesítettek, egy kicsit elandalítottak, ugyanakkor énekhangjukkal és/vagy hangszerük által a szívünkhöz szóltak. S nem utolsósorban köszönet illeti az Opera vezetését, kik lehetővé tették, hogy ezt a termet most az Énekkar megkaphatta – ingyen – és első ízben itt hangversenyt adhattak a jótékonyság jegyében – remélhetőleg nem utoljára!
186 lojális 2006-01-29 12:52:23
Kedves „Zenei Szakértő” Ismeretlen! Nem tudom mi az oka, hogy ekkora rosszindulat irányul Hajdú Katalin fellépő iránt, aki számtalan alkalommal megmérette magát az Óbudai Társaskörben, mindig különleges produkciókkal. Ha Ön valóban „Zenész”, akkor meg tudja különböztetni a jó produkciót, és a jó hangot, a rossztól!
Kedves „Zenei Szakértő” Ismeretlen! Nem tudom mi az oka, hogy ekkora rosszindulat irányul Hajdú Katalin fellépő iránt, aki számtalan alkalommal megmérette magát az Óbudai Társaskörben, mindig különleges produkciókkal. Ha Ön valóban „Zenész”, akkor meg tudja különböztetni a jó produkciót, és a jó hangot, a rossztól!
185 mimi59 2006-01-28 12:18:44
Bocs, helyesen: A halál kilovagolt Perzsiából.
Bocs, helyesen: A halál kilovagolt Perzsiából.
184 Cambiata 2006-01-27 16:22:17
emailban akartam,de ide sikerült! De Örülök ha tetszenek!
emailban akartam,de ide sikerült! De Örülök ha tetszenek!
183 mimi59 2006-01-27 13:31:31 [Válasz erre: 179 Cambiata 2006-01-27 10:10:29]
Nagyon jó, hogy véletlenül idekerült ez a dolgozat(ilyeneket szoktam írni a lányomnak, mármint dolgozatokat, irodalom, filozófia), legalább előkeresem a Halál kilovagolt Perzsiából c. könyvet.
Nagyon jó, hogy véletlenül idekerült ez a dolgozat(ilyeneket szoktam írni a lányomnak, mármint dolgozatokat, irodalom, filozófia), legalább előkeresem a Halál kilovagolt Perzsiából c. könyvet.
182 Momo 2006-01-27 12:34:45 [Válasz erre: 180 Cambiata 2006-01-27 10:11:35]
És, hová akartad? Szólunk a szerkesztőnek, hogy tegye át.
És, hová akartad? Szólunk a szerkesztőnek, hogy tegye át.
181 Cambiata 2006-01-27 10:12:11
bocsánat! ezeket nem ide akartam! Csak még nem tudom kezelni a gépet...:-)
bocsánat! ezeket nem ide akartam! Csak még nem tudom kezelni a gépet...:-)
180 Cambiata 2006-01-27 10:11:35
Perényi Ádám A létezés drámája Hajnóczy - mint utólag kiderült - sajnos élete lezárásaként írta és élte meg drámáit. Mind a kettő, A herceg és a Dinamit is a végletekig sűrített, apró mozaikokra tördelt, de ezzel együtt is fantasztikus egészet alkotnak, fellebbentve még egyszer a fátylat Hajnóczy látomásairól. Ez a kis dolgozat jó néhány problémát említ meg, kibontásukra azonban nem vállalkozik, ez még a jövő feladata. A drámai forma megjelenését már a kezdetektől előlegezik a novellák rejtett dialógusai, ahol a függő beszéd idézőjeles részletei olyan szerepet játszanak a szövegben, mint a kórus az antik darabokban. Az ember közismert igényei, átlagos válaszai kapnak hangot bennük, a tudat igényesebb magyarázataival és a tudaton átszűrve is megmagyarázhatatlannak bizonyuló eseményekkel szemben. Ez a \"háromszereplős\" konfliktus ölt valamiképpen \"testet\" a drámákban, hogy a létről való töprengés, mint akció kerüljön elénk. A hercegben a szikla a \"kórus\", a színész képviseli a művészi tudatosságot a maga versével, a Herceg pedig az érthetetlent értelmezni kényszerülő tudat monológját mondja. A darab Hamlet-parafrázis. Alapkérdése, a hamleti kérdés, amely látensen A fűtőtől A parancsig húzódó vonulatban is jelen van: ha ilyen abszurd a lét, akkor érdemes-e élni, különösen, ha az ember olyan sötét titkok tudója, mint Hamlet herceg és olyan feltétlen gyermeki szeretetet rejt a szívében, mint Izsák. A mostoha világgal és a hatalmat bitorló mostoha apákkal folytatott eleve reménytelen harc hátterében ott lappang az Atyával való konfliktus, akinek édesapának kellene lennie, de akiben hinni naivitás. Mert megfoghatatlan tovalibbenő szellem a tudat éjszakájában - mint Hamlet atyjának szelleme - és embertelen áldozatokat követel már a történelem hajnalán - mint az Ábrahámot meglátogató isten. Nem érthető, de tényként mégis el kell fogadni, s a ránk mért létezést is, valamiféle sztoikus bölcsességgel (Epiktétosz, Platón, Marcus Aurelius utalások), mintegy mérteket, példát véve az Úrról, az ő fenséges közönyéről. A herceg Hamletként monologizál Ábrahám és az Úr összeesküvéséről, szembenéz a másik emberrel, akit egy hóember jelenít meg. A hóember később vörös kősziklává változik és a herceg Szerdának hívja - Péntek és Ofélia utódja ő; egy - éppen megfelelő - nem megfelelő társ. A Herceg még a darab elején Izsáknak öltözik, felveszi a rőzsét, jelen van, elviseli a süket társ, művi világ és közönyös isten univerzumát, amely \"mint egy keresztény hadiimádság\", mint a belibegő orgonagyökér, mint maga az organikus lét, amiben mindez gyökerezik - mint a halál, olyan természetes és olyan abszurd. A Dinamit - Hajnóczy utolsó műve - a Herceg logikus folytatása, nem belenyugvás, hanem újra: harc a megváltásért. Ha az organikus létben, egy orgonagyökérben vagy egy reteklevélben a lét titka és kihívása rejlik, akkor a megváltó-művész feladata nem lehet kevesebb, minthogy utánozza, sőt lepipálja a Nagy Fazekas munkáját. De \"éppen azáltal, hogy megvalósult az, ami számára a legfontosabb, a mű, szükségképp körülhatárolt lesz, és nem mozgó és változó, amelyet ábrázolásra kizárólag méltónak ítélt.\" A művész örök problémája hasonlatos az apa problémájához, aki tudja, hogy a teljes életre vágyó gyereke lehetőségei majd szükségképpen körülhatároltak lesznek. Mert a mágia élet és halál ellentmondásait békésen feloldó gyermeki szertartásai már nem érvényesek, az ember magányos, nem képes bensőséges beszélgetésre a sírók között (temető jelenet); a kávéházban békésen fogyasztó két öregúr felett szenvtelenül működik a túlvilág metafizikus masinája (Bronztükrök). Az elvtelen megalkuvás módját Kavafisz verse, következményeit a légiriadó német szövege, az erőszakos agitáció szomorú tanulságát a keresztény templomiban történtekről beszámoló zsidó gyerek anekdotája idézi a darabban, tovább sorolva az élet körülhatároltságának tényeit. A férfi magára vállalja a világ bűneit, mert talán ő robbantotta fel gyerekkorában, benzines palackkal a dinamitot szállító teherautókat, vagy legalábbis tud róla, hogy ily esetek gyerekekkel is megtörténhet. Józanul nem képes szembenézni ezzel a felelősséggel, ezért iszik, s így már \"mentsége\" van rá, hogy ne vállalja születendő gyerekét: Lehet, hogy idióta, hülye lesz\"; de a valódi ok: \"Úgy érzem nyomasztóan nagy és nyomasztóan parányi a. - tétován - társadalmi igény, hogy éljünk-e vagy sem.\" Avégletesen körülhatárolt létben már a fizika, a halott világ relatív törvényei \"adnak választ\" a \"lenni vagy nem lenni?!\" kérdésére, de az az élet már nem organikus élet többé : \". mi annak a képzeletünkben létező reteklevélnek voltunk és vagyunk ágáló ÁRNYAI?!\" Két, még közvetlen élmény határozza meg azt az árnyék-létet.Apozitív meghatározó: a gyerekkor, amikor még \"Saját esőnk volt! Saját esőnk májusban!\" és a negatív: a történelemben felhalmozódott iszonyú tények dinamitja és a félelem, hogy az értelmetlen pusztulás újra bekövetkezhet. Ez a kettős meghatározottság azonban nem oldja fel a relativizmust. A Dinamitban a Narrátor egyszerre képviseli a \"kórus\" közmegegyezéseit és az ironikusan három lépés távolságot tartó epikus művész tudatosságát, a férfi pedig az értelmetlen értelmezésének fájdalmas kényszerét. Alakjuk egy közös Árnnyá olvadása a dráma redukált cselekménye, és egyben az életmű gondolati csúcspontja. Nincs külön élet és művészet, alkotó és mű. A megismételhetetlen és egyszeri felemelkedés a reteklevélhez: a vállalt és tudatosan végigszenvedett árnyék-lét. Csak ezen az áron lehet létrehozni a sejtekből is sarjadó organikus élet-művet. Szinte didaktikus, ahogy a rajzos mese, a gyermeki dokumentum tragikus igazságát és a sláger giccsesen hazug optimizmusát a darab végén Hajnóczy szembeállítja. A montázs azonban több ennél, mert a rajzos szöveg és az egész dráma hat a slágerre. Az árnyéklét gyermeki ábrázolása mellett a banális sorok tragikus tartalommal telítődnek: \"Sohase mondd, hogy túl vagy már mindenen / ... A mindenen túl a minden jön el / ... Ha megérte, jöhet egy pont, / mit mondanod kell, óh, mondd\" Hajnóczy elmondta - és nem hiába -; mert műveinek tragikus igazsága leleplezi a közép-kelet-európai közmegegyezéseink untig ismert slágereinek drámai tragikumát.
Perényi Ádám A létezés drámája Hajnóczy - mint utólag kiderült - sajnos élete lezárásaként írta és élte meg drámáit. Mind a kettő, A herceg és a Dinamit is a végletekig sűrített, apró mozaikokra tördelt, de ezzel együtt is fantasztikus egészet alkotnak, fellebbentve még egyszer a fátylat Hajnóczy látomásairól. Ez a kis dolgozat jó néhány problémát említ meg, kibontásukra azonban nem vállalkozik, ez még a jövő feladata. A drámai forma megjelenését már a kezdetektől előlegezik a novellák rejtett dialógusai, ahol a függő beszéd idézőjeles részletei olyan szerepet játszanak a szövegben, mint a kórus az antik darabokban. Az ember közismert igényei, átlagos válaszai kapnak hangot bennük, a tudat igényesebb magyarázataival és a tudaton átszűrve is megmagyarázhatatlannak bizonyuló eseményekkel szemben. Ez a \"háromszereplős\" konfliktus ölt valamiképpen \"testet\" a drámákban, hogy a létről való töprengés, mint akció kerüljön elénk. A hercegben a szikla a \"kórus\", a színész képviseli a művészi tudatosságot a maga versével, a Herceg pedig az érthetetlent értelmezni kényszerülő tudat monológját mondja. A darab Hamlet-parafrázis. Alapkérdése, a hamleti kérdés, amely látensen A fűtőtől A parancsig húzódó vonulatban is jelen van: ha ilyen abszurd a lét, akkor érdemes-e élni, különösen, ha az ember olyan sötét titkok tudója, mint Hamlet herceg és olyan feltétlen gyermeki szeretetet rejt a szívében, mint Izsák. A mostoha világgal és a hatalmat bitorló mostoha apákkal folytatott eleve reménytelen harc hátterében ott lappang az Atyával való konfliktus, akinek édesapának kellene lennie, de akiben hinni naivitás. Mert megfoghatatlan tovalibbenő szellem a tudat éjszakájában - mint Hamlet atyjának szelleme - és embertelen áldozatokat követel már a történelem hajnalán - mint az Ábrahámot meglátogató isten. Nem érthető, de tényként mégis el kell fogadni, s a ránk mért létezést is, valamiféle sztoikus bölcsességgel (Epiktétosz, Platón, Marcus Aurelius utalások), mintegy mérteket, példát véve az Úrról, az ő fenséges közönyéről. A herceg Hamletként monologizál Ábrahám és az Úr összeesküvéséről, szembenéz a másik emberrel, akit egy hóember jelenít meg. A hóember később vörös kősziklává változik és a herceg Szerdának hívja - Péntek és Ofélia utódja ő; egy - éppen megfelelő - nem megfelelő társ. A Herceg még a darab elején Izsáknak öltözik, felveszi a rőzsét, jelen van, elviseli a süket társ, művi világ és közönyös isten univerzumát, amely \"mint egy keresztény hadiimádság\", mint a belibegő orgonagyökér, mint maga az organikus lét, amiben mindez gyökerezik - mint a halál, olyan természetes és olyan abszurd. A Dinamit - Hajnóczy utolsó műve - a Herceg logikus folytatása, nem belenyugvás, hanem újra: harc a megváltásért. Ha az organikus létben, egy orgonagyökérben vagy egy reteklevélben a lét titka és kihívása rejlik, akkor a megváltó-művész feladata nem lehet kevesebb, minthogy utánozza, sőt lepipálja a Nagy Fazekas munkáját. De \"éppen azáltal, hogy megvalósult az, ami számára a legfontosabb, a mű, szükségképp körülhatárolt lesz, és nem mozgó és változó, amelyet ábrázolásra kizárólag méltónak ítélt.\" A művész örök problémája hasonlatos az apa problémájához, aki tudja, hogy a teljes életre vágyó gyereke lehetőségei majd szükségképpen körülhatároltak lesznek. Mert a mágia élet és halál ellentmondásait békésen feloldó gyermeki szertartásai már nem érvényesek, az ember magányos, nem képes bensőséges beszélgetésre a sírók között (temető jelenet); a kávéházban békésen fogyasztó két öregúr felett szenvtelenül működik a túlvilág metafizikus masinája (Bronztükrök). Az elvtelen megalkuvás módját Kavafisz verse, következményeit a légiriadó német szövege, az erőszakos agitáció szomorú tanulságát a keresztény templomiban történtekről beszámoló zsidó gyerek anekdotája idézi a darabban, tovább sorolva az élet körülhatároltságának tényeit. A férfi magára vállalja a világ bűneit, mert talán ő robbantotta fel gyerekkorában, benzines palackkal a dinamitot szállító teherautókat, vagy legalábbis tud róla, hogy ily esetek gyerekekkel is megtörténhet. Józanul nem képes szembenézni ezzel a felelősséggel, ezért iszik, s így már \"mentsége\" van rá, hogy ne vállalja születendő gyerekét: Lehet, hogy idióta, hülye lesz\"; de a valódi ok: \"Úgy érzem nyomasztóan nagy és nyomasztóan parányi a. - tétován - társadalmi igény, hogy éljünk-e vagy sem.\" Avégletesen körülhatárolt létben már a fizika, a halott világ relatív törvényei \"adnak választ\" a \"lenni vagy nem lenni?!\" kérdésére, de az az élet már nem organikus élet többé : \". mi annak a képzeletünkben létező reteklevélnek voltunk és vagyunk ágáló ÁRNYAI?!\" Két, még közvetlen élmény határozza meg azt az árnyék-létet.Apozitív meghatározó: a gyerekkor, amikor még \"Saját esőnk volt! Saját esőnk májusban!\" és a negatív: a történelemben felhalmozódott iszonyú tények dinamitja és a félelem, hogy az értelmetlen pusztulás újra bekövetkezhet. Ez a kettős meghatározottság azonban nem oldja fel a relativizmust. A Dinamitban a Narrátor egyszerre képviseli a \"kórus\" közmegegyezéseit és az ironikusan három lépés távolságot tartó epikus művész tudatosságát, a férfi pedig az értelmetlen értelmezésének fájdalmas kényszerét. Alakjuk egy közös Árnnyá olvadása a dráma redukált cselekménye, és egyben az életmű gondolati csúcspontja. Nincs külön élet és művészet, alkotó és mű. A megismételhetetlen és egyszeri felemelkedés a reteklevélhez: a vállalt és tudatosan végigszenvedett árnyék-lét. Csak ezen az áron lehet létrehozni a sejtekből is sarjadó organikus élet-művet. Szinte didaktikus, ahogy a rajzos mese, a gyermeki dokumentum tragikus igazságát és a sláger giccsesen hazug optimizmusát a darab végén Hajnóczy szembeállítja. A montázs azonban több ennél, mert a rajzos szöveg és az egész dráma hat a slágerre. Az árnyéklét gyermeki ábrázolása mellett a banális sorok tragikus tartalommal telítődnek: \"Sohase mondd, hogy túl vagy már mindenen / ... A mindenen túl a minden jön el / ... Ha megérte, jöhet egy pont, / mit mondanod kell, óh, mondd\" Hajnóczy elmondta - és nem hiába -; mert műveinek tragikus igazsága leleplezi a közép-kelet-európai közmegegyezéseink untig ismert slágereinek drámai tragikumát.
179 Cambiata 2006-01-27 10:10:29
A Magyar Rádió Énekkara megalapításának előzményei A magyar zeneművészet, kóruskultúra a XVIII. század második felében indult meg a fejlődés útján. Nagyon erős a német zene térhódítása. Egyes hazafiak úgy vélték, hogy a magyar paraszti zene európaivá varázsolható. E vérátömlesztés kezdeményezői és legfőbb patrónusai a zenében is járatos magyar költők voltak. (A két költő: Amadé László és Verseghy Ferenc) A hazai karéneklés első nagy korszaka a reformkorban (1825-1848) bontakozott ki. Fontos megemlíteni a vidéki kórusélet nekilendülését (debreceni, győri, sárospataki, ceglédi dalárdák). A Pest-Budai Dalárda bemutatkozásának hírére szerte léptek elő az addig titokban énekelgető dalárdák. (Ekkor kelt új életre az Óbudai Dalfüzér, Lugosi Dal- és Zeneegylet, a kőszegi Concordia Férfikar.) Évtizedeken át valamennyi fontos szerepet töltött be a gyorsan bontakozó hazai énekkari élet különböző megnyilvánulásain, főleg a később 7 évenként más-más városban megrendezett országos dalár-ünnepélyeken. A karéneklés sorsát, társadalmi szerepét, módosulását mindazonáltal közvetlenül a zenei élet vezéralakjainak (Erkelnek, Lisztnek, Mosonyinak) a magatartása, szervező és alkotótevékenysége befolyásolta.) A fővárosban a Liszt Egyleten kívül a Budai Ének- és Zeneakadémia járt elől jó példával az igényes énekkari hangversenyek szervezésében. A Zenészeti Lapon ezután sem szűnt meg a dalárdamozgalom eseményeit nyomon kísérni. Az 1900-as években az első munkás dalok még alig különböztek a népnótáktól. A főváros munkáslakta kerületeiben és peremvárosaiban sorra alakultak az ún. általános munkás dalkörök. A Munkásdalos Szövetség 1913-14 júliusában nagyszabású dalünnepséget szervezett. 1923-at a kórusmozgalom fejlődéstörténetében Kodály döbbenetes erejű Psalmus Hungaricusa avatta dátummá. „Kodály összefoglaló, kultúrákat magába ölelő költészete szinte csodával határos, egészen egyedülálló jelenség a mai széthullott, útját vesztett Európában.” (Tóth Aladár) Nagy feladat várt Kodály Zoltán első végzős növendékeire. A mester 1925-ben azzal bocsátotta el őket a Zeneakadémiáról, hogy teremtsenek maguk körül új zenei életet, az ország bármely részébe sodorja őket a sors. Különösen Ádám Jenő, Bárdos Lajos, Kerényi György, Kertész Gyula, Szabó Ferenc, Vaszy Viktor és Vásárhelyi Zoltán neve kívánkozik ide, akik a fővárosban és néhány vidéki városban azonnal hozzáfogtak a megvalósításhoz. A Rádió hullámain Kodály szóban is nyilatkozott és másnap az alábbiakat fejtette ki írásban: „…tavalyig meglehetősen reménytelennek láttam a magyar karéneklés jövőjét…, amikor azonban az Erzsébethelyi Daloskör énekét alkalmam volt hallanom, meglepődtem és elcsodálkoz-tam, de azt gondoltam, ha ilyen nehéz viszonyok között ezt az eredményt lehet elérni, akkor nem panaszkodhatik, nem beszélhet lehetetlenségről semmi más vegyeskar.” (Ez a nyilatkozat a Békés megyei közlönyben jelent meg.) Nem csoda, hogy Tóth Aladár a Pesti Naplóban a békéscsabai közvetítést és Kodály nyilatkozatát a magyar karének jövőjéről országra szóló nevezetességnek kiáltja ki. 1950-51-ben a közösségekbe új dalokat vittek, népdalfeldolgozásokat, olykor madrigálokat, sőt Bartók és Kodály műveit. Egyszerre szolgálták a közvetlen politikai célokat és a műveltség terjesztésének magasztos ügyét. Az igazi kultúrára éhes közönséggel találkoztak a kórusok az üzemi rendezvényeken is. A legjobb együttesek nagy hatást gyakoroltak egy-egy üzemi, vállalati vendégfellépéssel, részük volt a munkahely saját énekkarának megalakításában. Az Éneklő Nép egy-egy számában havi 50-80 hangversenyről, fellépésről olvashattunk tudósítást. A kórus-művészet akkori legjobb képviselői magas színvonalon működtek. A Budapesti Kórus, a Fővárosi Énekkar és még néhány együttes szorosan kapcsolódott a hivatásos hangversenyélethez. Ezekben a kórusokban az évek folyamán többezer énekes ismerkedett meg az oratóriumirodalommal és nagy karmesterek és szólisták interpretáló művészetével. A hangversenyek nagyrészének helyszíne a Zeneakadémia nagyterme volt. Az 50-es évektől kezdve tért hódított a kórusból együttessé alakulás, ami a legtöbbször tánckar és zenekar bekapcsolódását jelentette és magával hozta az a capella vagy zongorakíséretes előadás helyett a hangzatosabb zenekarkíséretes formát. A demonstratív jelleget erősítették olyan események is, mint az 1949-ben Budapesten megrendezett Világ Ifjúsági Találkozó. A legnagyobb tömegekhez ebben az időben a Rádió útján lehetett szólni (tévé még nem létezett!). A felszabadulás utáni első kórus-szereplések dokumentált műsorai közül kettő kívánkozik ide példaként: 1945 júniusában és augusztusában az ifjúság is és a munkáskórusok is hallatták hangjukat a rádióban. A Zrínyi Ilona Gimnázium Péterffy Ida vezette Leánykara Praetorius: Énekelj magyar ifjúság szövegű művével kezdte műsorát, majd gyermekdalokat, népdalokat és Bárdos: Kicsinyek kórusából énekelt részleteket. A Munkás Kultúr Szövetség műsorában pedig a Szalmás kórus lépett fel Kodály: Esti dalával és Sosztakovics: A munka dícsérete című művével. Aztán fokozatosan nőtt a rádióban szereplő énekkarok száma. 1947-ben általában kettő, 1948-ban négy, 1949 közepétől azonban már havi 6-8 rádiószereplésről számol be a sajtó. Az 50-es években Kodály Zoltán is felemelte hangját a széles tömegek kulturális felemelkedése érdekében, természetesen nem a Rákosi-féle politika kiszolgálásának szándékával. „Visszatekintve az eddigi 50-100 év művelődéspolitikájára, most is azt a hibát látjuk, hogy zenészeket neveltünk és elfelejtettünk publikumról gondoskodni. (…) Csak abból válik jó publikum aki zenét tud olvasni.” (Ez a nyilatkozat eredetileg 1954. április 26-án hangzott el a Miskolci Zeneművészeti Szakiskola szolfézsversenyén.) Egyre sürgetőbbé vált a zenei közművelődés feladatainak megoldására létrehozni egy énekkart, amely Magyarország kulturális fejlődését méltón képviseli. Indokolttá vált egy új énekkar létrehozása. Ha ide kattint bővebb információt kap a 77 év történetéből
A Magyar Rádió Énekkara megalapításának előzményei A magyar zeneművészet, kóruskultúra a XVIII. század második felében indult meg a fejlődés útján. Nagyon erős a német zene térhódítása. Egyes hazafiak úgy vélték, hogy a magyar paraszti zene európaivá varázsolható. E vérátömlesztés kezdeményezői és legfőbb patrónusai a zenében is járatos magyar költők voltak. (A két költő: Amadé László és Verseghy Ferenc) A hazai karéneklés első nagy korszaka a reformkorban (1825-1848) bontakozott ki. Fontos megemlíteni a vidéki kórusélet nekilendülését (debreceni, győri, sárospataki, ceglédi dalárdák). A Pest-Budai Dalárda bemutatkozásának hírére szerte léptek elő az addig titokban énekelgető dalárdák. (Ekkor kelt új életre az Óbudai Dalfüzér, Lugosi Dal- és Zeneegylet, a kőszegi Concordia Férfikar.) Évtizedeken át valamennyi fontos szerepet töltött be a gyorsan bontakozó hazai énekkari élet különböző megnyilvánulásain, főleg a később 7 évenként más-más városban megrendezett országos dalár-ünnepélyeken. A karéneklés sorsát, társadalmi szerepét, módosulását mindazonáltal közvetlenül a zenei élet vezéralakjainak (Erkelnek, Lisztnek, Mosonyinak) a magatartása, szervező és alkotótevékenysége befolyásolta.) A fővárosban a Liszt Egyleten kívül a Budai Ének- és Zeneakadémia járt elől jó példával az igényes énekkari hangversenyek szervezésében. A Zenészeti Lapon ezután sem szűnt meg a dalárdamozgalom eseményeit nyomon kísérni. Az 1900-as években az első munkás dalok még alig különböztek a népnótáktól. A főváros munkáslakta kerületeiben és peremvárosaiban sorra alakultak az ún. általános munkás dalkörök. A Munkásdalos Szövetség 1913-14 júliusában nagyszabású dalünnepséget szervezett. 1923-at a kórusmozgalom fejlődéstörténetében Kodály döbbenetes erejű Psalmus Hungaricusa avatta dátummá. „Kodály összefoglaló, kultúrákat magába ölelő költészete szinte csodával határos, egészen egyedülálló jelenség a mai széthullott, útját vesztett Európában.” (Tóth Aladár) Nagy feladat várt Kodály Zoltán első végzős növendékeire. A mester 1925-ben azzal bocsátotta el őket a Zeneakadémiáról, hogy teremtsenek maguk körül új zenei életet, az ország bármely részébe sodorja őket a sors. Különösen Ádám Jenő, Bárdos Lajos, Kerényi György, Kertész Gyula, Szabó Ferenc, Vaszy Viktor és Vásárhelyi Zoltán neve kívánkozik ide, akik a fővárosban és néhány vidéki városban azonnal hozzáfogtak a megvalósításhoz. A Rádió hullámain Kodály szóban is nyilatkozott és másnap az alábbiakat fejtette ki írásban: „…tavalyig meglehetősen reménytelennek láttam a magyar karéneklés jövőjét…, amikor azonban az Erzsébethelyi Daloskör énekét alkalmam volt hallanom, meglepődtem és elcsodálkoz-tam, de azt gondoltam, ha ilyen nehéz viszonyok között ezt az eredményt lehet elérni, akkor nem panaszkodhatik, nem beszélhet lehetetlenségről semmi más vegyeskar.” (Ez a nyilatkozat a Békés megyei közlönyben jelent meg.) Nem csoda, hogy Tóth Aladár a Pesti Naplóban a békéscsabai közvetítést és Kodály nyilatkozatát a magyar karének jövőjéről országra szóló nevezetességnek kiáltja ki. 1950-51-ben a közösségekbe új dalokat vittek, népdalfeldolgozásokat, olykor madrigálokat, sőt Bartók és Kodály műveit. Egyszerre szolgálták a közvetlen politikai célokat és a műveltség terjesztésének magasztos ügyét. Az igazi kultúrára éhes közönséggel találkoztak a kórusok az üzemi rendezvényeken is. A legjobb együttesek nagy hatást gyakoroltak egy-egy üzemi, vállalati vendégfellépéssel, részük volt a munkahely saját énekkarának megalakításában. Az Éneklő Nép egy-egy számában havi 50-80 hangversenyről, fellépésről olvashattunk tudósítást. A kórus-művészet akkori legjobb képviselői magas színvonalon működtek. A Budapesti Kórus, a Fővárosi Énekkar és még néhány együttes szorosan kapcsolódott a hivatásos hangversenyélethez. Ezekben a kórusokban az évek folyamán többezer énekes ismerkedett meg az oratóriumirodalommal és nagy karmesterek és szólisták interpretáló művészetével. A hangversenyek nagyrészének helyszíne a Zeneakadémia nagyterme volt. Az 50-es évektől kezdve tért hódított a kórusból együttessé alakulás, ami a legtöbbször tánckar és zenekar bekapcsolódását jelentette és magával hozta az a capella vagy zongorakíséretes előadás helyett a hangzatosabb zenekarkíséretes formát. A demonstratív jelleget erősítették olyan események is, mint az 1949-ben Budapesten megrendezett Világ Ifjúsági Találkozó. A legnagyobb tömegekhez ebben az időben a Rádió útján lehetett szólni (tévé még nem létezett!). A felszabadulás utáni első kórus-szereplések dokumentált műsorai közül kettő kívánkozik ide példaként: 1945 júniusában és augusztusában az ifjúság is és a munkáskórusok is hallatták hangjukat a rádióban. A Zrínyi Ilona Gimnázium Péterffy Ida vezette Leánykara Praetorius: Énekelj magyar ifjúság szövegű művével kezdte műsorát, majd gyermekdalokat, népdalokat és Bárdos: Kicsinyek kórusából énekelt részleteket. A Munkás Kultúr Szövetség műsorában pedig a Szalmás kórus lépett fel Kodály: Esti dalával és Sosztakovics: A munka dícsérete című művével. Aztán fokozatosan nőtt a rádióban szereplő énekkarok száma. 1947-ben általában kettő, 1948-ban négy, 1949 közepétől azonban már havi 6-8 rádiószereplésről számol be a sajtó. Az 50-es években Kodály Zoltán is felemelte hangját a széles tömegek kulturális felemelkedése érdekében, természetesen nem a Rákosi-féle politika kiszolgálásának szándékával. „Visszatekintve az eddigi 50-100 év művelődéspolitikájára, most is azt a hibát látjuk, hogy zenészeket neveltünk és elfelejtettünk publikumról gondoskodni. (…) Csak abból válik jó publikum aki zenét tud olvasni.” (Ez a nyilatkozat eredetileg 1954. április 26-án hangzott el a Miskolci Zeneművészeti Szakiskola szolfézsversenyén.) Egyre sürgetőbbé vált a zenei közművelődés feladatainak megoldására létrehozni egy énekkart, amely Magyarország kulturális fejlődését méltón képviseli. Indokolttá vált egy új énekkar létrehozása. Ha ide kattint bővebb információt kap a 77 év történetéből
178 443Hz 2006-01-27 10:03:16
Kedves Zenész! Dehogy vagyok én senkinek a rokona!Ha neked nem tetszett a hölgy, hát nem tetszett.Mindenesetre nekem nem volt olyan szinvonalas az este mint neked!
Kedves Zenész! Dehogy vagyok én senkinek a rokona!Ha neked nem tetszett a hölgy, hát nem tetszett.Mindenesetre nekem nem volt olyan szinvonalas az este mint neked!
177 zenesz 2006-01-27 00:10:47
T.443Hz! Hát tudod? Nem akartam hinni a szememnek, kétszer is elolvastam, hogy jól látom-e az Óbudai koncert beszámolót. Ugyanis én is ott voltam és azt tapasztaltam, hogy nagyon színvonalas műsor volt. Majdnem - hangsúlyozom - MAJDNEM! mindenki profi szinten teljesített, kivéve egy embert: Hajdú Katalint. Körülöttem is összesúgtak, hogy \"őt vajon ki engedte ide ezzel a gyenge, amatőr hanggal?\" Mellesleg ez a gyér, udvarias tapsból lemérhető volt. Semmiképpen sem ütötte meg azt a színvonalat, hogy helye legyen egy ilyen jól képzett csapatban. Persze, szerintem az alábbi beírás csakis egy rokontól, jó ismerőstől származhat...
T.443Hz! Hát tudod? Nem akartam hinni a szememnek, kétszer is elolvastam, hogy jól látom-e az Óbudai koncert beszámolót. Ugyanis én is ott voltam és azt tapasztaltam, hogy nagyon színvonalas műsor volt. Majdnem - hangsúlyozom - MAJDNEM! mindenki profi szinten teljesített, kivéve egy embert: Hajdú Katalint. Körülöttem is összesúgtak, hogy \"őt vajon ki engedte ide ezzel a gyenge, amatőr hanggal?\" Mellesleg ez a gyér, udvarias tapsból lemérhető volt. Semmiképpen sem ütötte meg azt a színvonalat, hogy helye legyen egy ilyen jól képzett csapatban. Persze, szerintem az alábbi beírás csakis egy rokontól, jó ismerőstől származhat...
176 443Hz 2006-01-26 21:39:33
Én is ellátogattam az Óbudai Társaskörbe! -de én nem olyan szép emlékekkel tértem haza mint Te Búbánat! :-( Tulajdonképp nem is értem, hogy valóban igaz e, hogy a fellépö művészeket elötte meghallgatta volna karigazgatojuk Szabó Sípos Máté. Némelyik közreműködö komolyan kihozott a sodromból! De, azt hiszem nem lenne helyénvaló itt leirni (és \"leirni\") azoknak az énekkari tagoknak a produkcioját és nevét akik nem feleltek meg az \"énekes fogalomnak\", az én szótáramban. Viszont szivesen emlékszem vissza pár igazán nívós, ütös, boldogító produkcióra! Hertelendi Rita és Bako Antal Zerlina- Don Giovanni duettje mosolyt csalt az arcomra...kedves, szépen megszólaltatott összepróbált produkció volt, és Hertelendi Rita még az est folyamán Phillin Polonéz-jával mégegyszer remekelt. Hajdú Katalin Csajkovszkij dala (Egy szót se o kérlek)számomra az est egyik legjobban összeszedett,és átgondolt produkciója volt.Megindito és elgondolkodtato prezentálás hallhattunk tiszta csillogo hanggal. Kovács Irma Odabella áriája lendületes, energikus, jol megszolaltatott volt. Gratulálok. Ghillány Márta Liu halálával mutatkozott be nekem.Éreztem Liu fájdalmát elöadásában .Nagy hatással volt rám. Mascagni Parasztbecsület- Santuzza és Turiddu duettje...??? inkább Santuzza- Kirkosa Orsolyával. Sajnáltam,hogy ez a duett kissé éretlen volt.Ez megmutatkozott a tenor énekesen, és a kotta olvasásán.Viszont Kirkosa Orsolya valoban magávalragadta az embert! A második \"felvonás\" Semiramis áriájával kezdödött. Német Mónika ezzel igazán nagy terhet vett vállára.Komoly technikai tudás igényel ez az ária. És nagyszerüen megoldva. És ujból Hertelendi Rita akit már feljebb emlitettem,és méltettam. Az Obudai Társaskör beli koncert számomra ezekböl a müvészekböl állt, és tölük válhat szép emlékké! Köszönöm Nekik!
Én is ellátogattam az Óbudai Társaskörbe! -de én nem olyan szép emlékekkel tértem haza mint Te Búbánat! :-( Tulajdonképp nem is értem, hogy valóban igaz e, hogy a fellépö művészeket elötte meghallgatta volna karigazgatojuk Szabó Sípos Máté. Némelyik közreműködö komolyan kihozott a sodromból! De, azt hiszem nem lenne helyénvaló itt leirni (és \"leirni\") azoknak az énekkari tagoknak a produkcioját és nevét akik nem feleltek meg az \"énekes fogalomnak\", az én szótáramban. Viszont szivesen emlékszem vissza pár igazán nívós, ütös, boldogító produkcióra! Hertelendi Rita és Bako Antal Zerlina- Don Giovanni duettje mosolyt csalt az arcomra...kedves, szépen megszólaltatott összepróbált produkció volt, és Hertelendi Rita még az est folyamán Phillin Polonéz-jával mégegyszer remekelt. Hajdú Katalin Csajkovszkij dala (Egy szót se o kérlek)számomra az est egyik legjobban összeszedett,és átgondolt produkciója volt.Megindito és elgondolkodtato prezentálás hallhattunk tiszta csillogo hanggal. Kovács Irma Odabella áriája lendületes, energikus, jol megszolaltatott volt. Gratulálok. Ghillány Márta Liu halálával mutatkozott be nekem.Éreztem Liu fájdalmát elöadásában .Nagy hatással volt rám. Mascagni Parasztbecsület- Santuzza és Turiddu duettje...??? inkább Santuzza- Kirkosa Orsolyával. Sajnáltam,hogy ez a duett kissé éretlen volt.Ez megmutatkozott a tenor énekesen, és a kotta olvasásán.Viszont Kirkosa Orsolya valoban magávalragadta az embert! A második \"felvonás\" Semiramis áriájával kezdödött. Német Mónika ezzel igazán nagy terhet vett vállára.Komoly technikai tudás igényel ez az ária. És nagyszerüen megoldva. És ujból Hertelendi Rita akit már feljebb emlitettem,és méltettam. Az Obudai Társaskör beli koncert számomra ezekböl a müvészekböl állt, és tölük válhat szép emlékké! Köszönöm Nekik!
174 martuni 2006-01-25 10:40:10 [Válasz erre: 172 Búbánat 2006-01-25 09:28:30]
Véleményem szerint az Operaház kórusában szép számmal vannak olyan hangok, akik nyugodtan helyet cserélhetnének egyes szólistákkal.
Véleményem szerint az Operaház kórusában szép számmal vannak olyan hangok, akik nyugodtan helyet cserélhetnének egyes szólistákkal.
173 álmodó 2006-01-25 10:15:39 [Válasz erre: 171 Búbánat 2006-01-25 09:26:33]
Köszönöm a nevükben is, kedves Búbánat. Senkiről nem felejtkeztél el. :-)
Köszönöm a nevükben is, kedves Búbánat. Senkiről nem felejtkeztél el. :-)
172 Búbánat 2006-01-25 09:28:30 [Válasz erre: 169 álmodó 2006-01-24 22:14:17]
Semmi gond, és biztosan igazad van. Valóban kifelejtettem a nagyon rokonszenves műsorvezető hölgyet, volt énekkari művészt, aki 25 évig volt oszlopos tagja az Operaház Énekkarának: Vaszkó Katalin. Színesen, érdekes felvezetését. Ezúton kérek tőle elnézést. Szerepelt még egy fuvolista (úr) is, akinek a nevét nem tudom, ezért nem nevesítettem, de írásomban említettem. Mit hagyhattam még ki? Talán azokat a tanárokat, akik felkészítették az énekkari művészeket: nem kellene tudnom, mert a műsorlapon nem olvasható a nevük, de ma reggel hozzájutottam az információhoz (köszönet érte az informátoromnak), hogy kikről lehet szó: Tordai Éva és Misura Zsuzsa. És akkor, ha már itt tartunk, leírom a beszámolómban még nem említett többi énekkari művész nevét, megérdemlik ők is, akik művészetükkel elgyönyörködtettek bennünket: Kozári Andrea, Bakó Antal, Szőnyi Szilvia, Hajdu Katalin, Kovács Irma, Ghillány Márta, Bacskay Csilla, Olcsvári Árpád, Búra Attila, Somogyvári Valéria, Ambrus Imre és Edwin Munoz. Remélem, senkit nem felejtettem ki. És mégegyszer köszönetemet fejezem ki az összes közreműködő művésznek és felkészítőiknek a kapott élményért! Várom a folytatást.
Semmi gond, és biztosan igazad van. Valóban kifelejtettem a nagyon rokonszenves műsorvezető hölgyet, volt énekkari művészt, aki 25 évig volt oszlopos tagja az Operaház Énekkarának: Vaszkó Katalin. Színesen, érdekes felvezetését. Ezúton kérek tőle elnézést. Szerepelt még egy fuvolista (úr) is, akinek a nevét nem tudom, ezért nem nevesítettem, de írásomban említettem. Mit hagyhattam még ki? Talán azokat a tanárokat, akik felkészítették az énekkari művészeket: nem kellene tudnom, mert a műsorlapon nem olvasható a nevük, de ma reggel hozzájutottam az információhoz (köszönet érte az informátoromnak), hogy kikről lehet szó: Tordai Éva és Misura Zsuzsa. És akkor, ha már itt tartunk, leírom a beszámolómban még nem említett többi énekkari művész nevét, megérdemlik ők is, akik művészetükkel elgyönyörködtettek bennünket: Kozári Andrea, Bakó Antal, Szőnyi Szilvia, Hajdu Katalin, Kovács Irma, Ghillány Márta, Bacskay Csilla, Olcsvári Árpád, Búra Attila, Somogyvári Valéria, Ambrus Imre és Edwin Munoz. Remélem, senkit nem felejtettem ki. És mégegyszer köszönetemet fejezem ki az összes közreműködő művésznek és felkészítőiknek a kapott élményért! Várom a folytatást.
171 Búbánat 2006-01-25 09:26:33 [Válasz erre: 167 -zéta- 2006-01-24 17:35:50]
Bakó Antal, Roska Dániel, Olcsvári Árpád, Búra Attila, Ambrus Imre, Edwin Munoz képviselték az „erősebb” nemet. Valóban, nekem a hölgyek produkciója jobban tetszett…
Bakó Antal, Roska Dániel, Olcsvári Árpád, Búra Attila, Ambrus Imre, Edwin Munoz képviselték az „erősebb” nemet. Valóban, nekem a hölgyek produkciója jobban tetszett…
170 álmodó 2006-01-24 22:14:58 [Válasz erre: 168 Búbánat 2006-01-24 10:48:25]
Bocsánatot kérek a megjegyzésért.
Bocsánatot kérek a megjegyzésért.
169 álmodó 2006-01-24 22:14:17 [Válasz erre: 166 Búbánat 2006-01-13 10:41:21]
Azért valakiről megfeledkeztél, te is. Nem kellett volna, szerintem.
Azért valakiről megfeledkeztél, te is. Nem kellett volna, szerintem.
167 -zéta- 2006-01-24 17:35:50 [Válasz erre: 166 Búbánat 2006-01-13 10:41:21]
Azért az érdekes, hogy az általad felsorolt művészek egy (fél) kivételével mind hölgyek. Ennyivel jobbak, mint az urak vagy csak Te specializáltad Magadat rájuk :-)?
Azért az érdekes, hogy az általad felsorolt művészek egy (fél) kivételével mind hölgyek. Ennyivel jobbak, mint az urak vagy csak Te specializáltad Magadat rájuk :-)?
168 Búbánat 2006-01-24 10:48:25
Az Operaház énekkarának húsz művésze adott hangversenyt tegnap este az Óbudai Társaskörben. A belépőjegyek árából befolyt összeg „A rák ellen, az emberért, a holnapért” alapítvány számlájára kerül. Az alapítvány védnöksége és az operaház művészei közötti kapcsolat opera - operett-gálába öntött formájában immár elérkezett a tizedik évéhez, tehát jubilál. Az összefogás szép eredményét bizonyította ez az est is, amelyet ide a Társaskörbe második ízben szervezett meg az egyik énekkari művész, Bartha Eszter, ki maga is fellépett a koncerten egy szép Lehár-Vilja-dallal; minden elismerést megérdemel - a szervezői munka terhét örömmel és lelkesen magára vállalta – amiért elhozott közibünk az Operából egy jól összekovácsolt kollegiális-baráti társaságot, akik újólag bizonyíthatták, hogy az énekkar egyénileg milyen rendkívül jól képzett tagokból áll. Persze a kvalitások felett féltőn őrködő Szabó Sípos Máté karnagyé is az érdem, aki alapos próbák után, kinek-kinek képességei szerint adja meg az „engedélyt”, hogy megmérettesse magát. És el ne feledkezzem az alapos szakmai tudásukról és az énekesekkel való értő együttműködésükről folyamatosan bizonyságot tevő zongorakísérőkről, korrepetitorokról sem, akik nélkül bizony elképzelhetetlen lenne a koncert: Fekete Valéria, Kovács Ágnes, Szirtes Katalin, Horváth Erika. Nem fogom felsorolni a közreműködő húsz énekművészt, pedig megérdemelnék. Az elhangzott tizenkilenc műsorszám között volt opera (Mozarttól Puccinin át Gershwinig), operett (Lehár: Paganini, A víg özvegy…), daljáték (Gejza Dusik: Kék rózsa) , dalok (Sorrentói emlék; Lolita; egy Csajkovszkij-darab), Bach: h-moll-mise - Qui sedes – ária.(zongora mellett. oboa is kísért). A sok szép részlet közül nehéz kiemelnem bármit is. Azért néhányat felsorolok, amelyek különösen megragadtak bennem az énekesek jóvoltából. Verdi:Attila – Odabella áriáját Kovács Irma, Rossini Semiramisából a címszereplő áriáját Németh Mónika, Mascagni Fritz barátjából Suzel áriáját Bánhidi Eszter, Lehár: Szép a világ részletét Jeremiás Beatrix, a Porgy és Bessből Serena siratóját Magyari Esztertől hallhattuk elragadóan. De számomra a két legemlékezetesebb szám, amiért feltétlenül érdemes volt eljönnöm erre a gálára, az a Thomas Mignonjából Hertelendy Rita tolmácsolásában a népszerű Polonéz volt; bizony, nem takarékoskodott a gyilkos magasságokkal, koloratúrákkal, nagyszerű technikával, könnyedén birkózott meg e nehéz, egyben roppant hálás feladattal, amit a közönségforró tapssal jutalmazott. De ha lehet ezt még fokozni, akkor az egész ünnepi est legnagyobb diadala Kirkósa Orsolya nevéhez fűződik, ki partnerével Roska Dániellel egy egészen elkápráztató Santuzza-Turiddu duettet adott elő a Parasztbecsületből, amit a művésznő hangjával művelt, arra szavakat alig lehet találni! Sok nagy énekesnő Santuzza megformálását ismer(t)em, bátran állíthatom, hogy Kirkósa nem marad el mögöttük. A kettős elhangzása után tombolt a publikum és szólt a brávózás és csattant fel, majd vált ütemessé a vastaps. Szép este volt! Várom február 6-án 17 órakor a folytatást az Operaház Jókai utcai „műhelyében”…
Az Operaház énekkarának húsz művésze adott hangversenyt tegnap este az Óbudai Társaskörben. A belépőjegyek árából befolyt összeg „A rák ellen, az emberért, a holnapért” alapítvány számlájára kerül. Az alapítvány védnöksége és az operaház művészei közötti kapcsolat opera - operett-gálába öntött formájában immár elérkezett a tizedik évéhez, tehát jubilál. Az összefogás szép eredményét bizonyította ez az est is, amelyet ide a Társaskörbe második ízben szervezett meg az egyik énekkari művész, Bartha Eszter, ki maga is fellépett a koncerten egy szép Lehár-Vilja-dallal; minden elismerést megérdemel - a szervezői munka terhét örömmel és lelkesen magára vállalta – amiért elhozott közibünk az Operából egy jól összekovácsolt kollegiális-baráti társaságot, akik újólag bizonyíthatták, hogy az énekkar egyénileg milyen rendkívül jól képzett tagokból áll. Persze a kvalitások felett féltőn őrködő Szabó Sípos Máté karnagyé is az érdem, aki alapos próbák után, kinek-kinek képességei szerint adja meg az „engedélyt”, hogy megmérettesse magát. És el ne feledkezzem az alapos szakmai tudásukról és az énekesekkel való értő együttműködésükről folyamatosan bizonyságot tevő zongorakísérőkről, korrepetitorokról sem, akik nélkül bizony elképzelhetetlen lenne a koncert: Fekete Valéria, Kovács Ágnes, Szirtes Katalin, Horváth Erika. Nem fogom felsorolni a közreműködő húsz énekművészt, pedig megérdemelnék. Az elhangzott tizenkilenc műsorszám között volt opera (Mozarttól Puccinin át Gershwinig), operett (Lehár: Paganini, A víg özvegy…), daljáték (Gejza Dusik: Kék rózsa) , dalok (Sorrentói emlék; Lolita; egy Csajkovszkij-darab), Bach: h-moll-mise - Qui sedes – ária.(zongora mellett. oboa is kísért). A sok szép részlet közül nehéz kiemelnem bármit is. Azért néhányat felsorolok, amelyek különösen megragadtak bennem az énekesek jóvoltából. Verdi:Attila – Odabella áriáját Kovács Irma, Rossini Semiramisából a címszereplő áriáját Németh Mónika, Mascagni Fritz barátjából Suzel áriáját Bánhidi Eszter, Lehár: Szép a világ részletét Jeremiás Beatrix, a Porgy és Bessből Serena siratóját Magyari Esztertől hallhattuk elragadóan. De számomra a két legemlékezetesebb szám, amiért feltétlenül érdemes volt eljönnöm erre a gálára, az a Thomas Mignonjából Hertelendy Rita tolmácsolásában a népszerű Polonéz volt; bizony, nem takarékoskodott a gyilkos magasságokkal, koloratúrákkal, nagyszerű technikával, könnyedén birkózott meg e nehéz, egyben roppant hálás feladattal, amit a közönségforró tapssal jutalmazott. De ha lehet ezt még fokozni, akkor az egész ünnepi est legnagyobb diadala Kirkósa Orsolya nevéhez fűződik, ki partnerével Roska Dániellel egy egészen elkápráztató Santuzza-Turiddu duettet adott elő a Parasztbecsületből, amit a művésznő hangjával művelt, arra szavakat alig lehet találni! Sok nagy énekesnő Santuzza megformálását ismer(t)em, bátran állíthatom, hogy Kirkósa nem marad el mögöttük. A kettős elhangzása után tombolt a publikum és szólt a brávózás és csattant fel, majd vált ütemessé a vastaps. Szép este volt! Várom február 6-án 17 órakor a folytatást az Operaház Jókai utcai „műhelyében”…
166 Búbánat 2006-01-13 10:41:21 [Válasz erre: 164 Búbánat 2006-01-13 09:06:23]
Így van, ott is volt egy gála. Az a probléma a teremmel, hogy nehezen lehet feltölteni közönséggel - főleg a komolyabb zenei műsorok esetén. Ilyen szempontból sokkal praktikusabb az Óbudai Társaskör kisebb befogadó képességű termét igénybe venni, ami sokkal hangulatosabb és \"kulturáltabb\" a szó minden értelmében.
Így van, ott is volt egy gála. Az a probléma a teremmel, hogy nehezen lehet feltölteni közönséggel - főleg a komolyabb zenei műsorok esetén. Ilyen szempontból sokkal praktikusabb az Óbudai Társaskör kisebb befogadó képességű termét igénybe venni, ami sokkal hangulatosabb és \"kulturáltabb\" a szó minden értelmében.
165 Makkai Erzsébet 2006-01-13 10:27:08 [Válasz erre: 163 virius 2006-01-12 22:44:10]
Tavaly, ha jól emlékszem a Gutenberg Műv. Házban volt. Jobb is, hogy oda énekes többé be nem teszi a lábát. Voltam most ott Karácsonykor egy minősíthetetlen színházi bemutatón. Mindenen, de még a függönyön is láthatóan vastagon állt a por. Nem évtizedes, évszázados!
Tavaly, ha jól emlékszem a Gutenberg Műv. Házban volt. Jobb is, hogy oda énekes többé be nem teszi a lábát. Voltam most ott Karácsonykor egy minősíthetetlen színházi bemutatón. Mindenen, de még a függönyön is láthatóan vastagon állt a por. Nem évtizedes, évszázados!
164 Búbánat 2006-01-13 09:06:23 [Válasz erre: 162 Búbánat 2006-01-12 17:06:38]
Ez igaz, de nem erre utaltam, hanem az Óbudai Társaskörben rendezendő - immár hagyománnyá vált - év elejei gála-koncertjükre.
Ez igaz, de nem erre utaltam, hanem az Óbudai Társaskörben rendezendő - immár hagyománnyá vált - év elejei gála-koncertjükre.
163 virius 2006-01-12 22:44:10 [Válasz erre: 161 Énekkar 2005-09-19 20:40:11]
A hivatalos hirdetés rajta van a www.opera.hu honlapon. Alt 2, tenor 1 és basszus 2 stimmbe van felvétel. Vajon a Mesterekbe is bekerülnek?
A hivatalos hirdetés rajta van a www.opera.hu honlapon. Alt 2, tenor 1 és basszus 2 stimmbe van felvétel. Vajon a Mesterekbe is bekerülnek?
162 Búbánat 2006-01-12 17:06:38
Várom már január 23-át! Gondolom a Kedves Énekkar \"szólistái\" is...
Várom már január 23-át! Gondolom a Kedves Énekkar \"szólistái\" is...
161 Énekkar 2005-09-19 20:40:11 [Válasz erre: 159 álmodó 2005-09-19 19:57:22]
Szerintem is nézz ennek utána. Kevesebb az, mert a karigazgató váltáskor volt annyi, amennyit mondasz, viszont – épp ezért – a tavaly őszi Rigoletto/Traviata turnéba jó néhány olyan ember is belekerült, aki nem volt még Japánban. Emellett a 2002-ben jött új kollégákról se feledkezz meg. Egyáltalán, ha nem tudsz valamit, nem kell a hangulatkeltés...
Szerintem is nézz ennek utána. Kevesebb az, mert a karigazgató váltáskor volt annyi, amennyit mondasz, viszont – épp ezért – a tavaly őszi Rigoletto/Traviata turnéba jó néhány olyan ember is belekerült, aki nem volt még Japánban. Emellett a 2002-ben jött új kollégákról se feledkezz meg. Egyáltalán, ha nem tudsz valamit, nem kell a hangulatkeltés...
160 virius 2005-09-19 20:28:53 [Válasz erre: 157 virius 2005-09-19 19:54:35]
De igaz. Eddig a Traviata volt Japánban (már kétszer is), a Figaro, a Denevér, a Pillangó, a Carmen és a Rigoletto. Van néhány énekkari művész, igaz, nem sok, aki a fenti darabok egyikében sem működik. Illetve a Carmenben ők is működtek már, de nem a japáni vendégjátékon.
De igaz. Eddig a Traviata volt Japánban (már kétszer is), a Figaro, a Denevér, a Pillangó, a Carmen és a Rigoletto. Van néhány énekkari művész, igaz, nem sok, aki a fenti darabok egyikében sem működik. Illetve a Carmenben ők is működtek már, de nem a japáni vendégjátékon.
157 virius 2005-09-19 19:54:35 [Válasz erre: 155 álmodó 2005-09-13 10:38:44]
Na azért a malagai út jóval többet fizetett volna, mint ez a mostani siófoki. És ne feledjük, még mindig vannak kb.6-8-an, akik 1998 óta még EGYSZER SEM voltak Japánban, mások pedig már 3-4 alkalommal.
Na azért a malagai út jóval többet fizetett volna, mint ez a mostani siófoki. És ne feledjük, még mindig vannak kb.6-8-an, akik 1998 óta még EGYSZER SEM voltak Japánban, mások pedig már 3-4 alkalommal.
156 álmodó 2005-09-19 11:15:23
Sajnálatos,hogy azok közül a kollégák közül, akik az elmaradt malagai szereplés miatt \"elestek a felléptidíjtól\", vannak akik \"most éppen\" a siófoki fellépésből maradtak ki.
Sajnálatos,hogy azok közül a kollégák közül, akik az elmaradt malagai szereplés miatt \"elestek a felléptidíjtól\", vannak akik \"most éppen\" a siófoki fellépésből maradtak ki.
155 álmodó 2005-09-13 10:38:44
Sziasztok. :-) Itt is megkérdezem: tudtok valamit a 13.havi pénzről? Lesz, vagy kérdéses, vagy nem?... Azért, mert mivel nem haknizott mindenki egyformán, és hát...., szóval... Jó volna tudni mire számíthatok. Köszi. :-)
Sziasztok. :-) Itt is megkérdezem: tudtok valamit a 13.havi pénzről? Lesz, vagy kérdéses, vagy nem?... Azért, mert mivel nem haknizott mindenki egyformán, és hát...., szóval... Jó volna tudni mire számíthatok. Köszi. :-)
