Csak nehogy elfogyjanak.
Mint anno a Leningrádi Filharmonikusok turnéjukon Nyugat-Európában.
1. Holnap fellép városunkban a világhírű Leningrádi Filharmonikus Zenekar!
Majd
2. Holnap fellép városunkban a világhírú Leninrádi Filharmonikus Zenekar kamarazenekara!
Aztán
3. Fellép a világhírű Leningrádi Filharmonikus Zenekarból alakult vonósnégyes!
Végül
4. Szólóestet ad a világhírű Leningrádi Filharmonikus Zenekar hegedűse!
Mutatis mutandis, megtörtént.
Mravinszkijnak két évébe tellett, mire a zenekart újjáépítette.
Ez ismerős. "Világhírű vonósnégyes első, másodhegedűst, brácsást és csellistát keres."
MEGHALLGATÁST HIRDETÜNK AZ AIDA EGYES SZEREPEIRE
Olvasom a Csokonai Színház honlapján:
„A Csokonai Színház meghallgatást hirdet a 2022/23-as évadban bemutatásra kerülő Verdi: Aida című operájának
AMNERIS, AIDA, RADAMES, RAMPHIS szerepeire.”
A meghallgatás időpontja: 2022. június 17. 11.00
Helyszíne: a Csokonai Irodalmi Labor 1. emeleti Klubterme (4024 Debrecen, Kossuth u. 1.)
Tehát, a színház illetékesei már tudják, kik fognak szerepelni az Aidában...
Na, jó Gremza meg Ács. De kik fognak énekelni?
A korábbi elképzelések szerint: Gemza Péter rendezi az Aidát, Ács János lesz a karmester.
Igen. 2023. márc. 31-én Aida előadással nyítják újra meg a Csokonai Színházat.
Ez nagyszerű hír. Szép lesz.
Netalán, majd a távoli jövőben, operát is játszanak?
Új fogadótér és hazánkban egyedülálló forgószínpad várja majd a Csokonai Színház nézőit
/D2030.hu – 2022.10.24./
"Jó ütemben halad a Csokonai Színház felújítása. Ezt már a műemléki épület melletti térburkolás és parkosítás is jelzi. Belül elbontották az állványozást, jelenleg pedig a nézőtéren parkettáznak. A karzat felújításával és restaurálásával is elkészültek. Papp László polgármester a bejáráson úgy fogalmazott: rendkívül nagy hangsúlyt fektettek a színháztechnológia kialakítására."
Így igaz, csak éppen ízléstelen. :)
Miért finnyáznak? Ennek a tenornak van hangja, szól a magassága, azt se lehet mondani, hogy zeneietlen. Sok rosszabb szaladgál a nemzetközi színpadokon is. Meg kell becsülni.
Ahogy ez a drága ember énekel a saját anyanyelvén, még az is könnyen lehet, hogy "cselesztának" aposztrofálja azt a Aidát, akit mellé rendel a balsorsa.
Nem sírom vissza az elmúlt évek csodahangjait, ezt ezen a fórumon már párszor megtárgyaltuk. A jelen énekeseivel, hangjaival kell beérnünk. Corellit nem láttam színpadon, de néhány nagybetűs Kalafot, vagy Radamest igen, hazait és külföldit is. Ez a hang a kevesebb több lenne tipikus esete! Ordít, és a hangképzése bizonytalan, minden magasabb hangot alulról céloz meg. A hivatkozott MET-es áriák esetében ez különösen megjelenik. Ettől persze elfogadható, mert ő van, de nem a non plus ultra kategória.
Meghallgattam a "celesta Aida-"t mindkét MET-es változatban. Az ordítás nem segít, a korcsolyacipő hiányzott. A záró "b" Verdinél piano! A cseleszta pedig egy hangszer!:)
Kedves Klára,a jelek szerint azok voltak a szerencsések,akik az 50-60-70-es években dúskáltak a csodahangokban.Sajnos a Corellik ideje lejárt (bármennyire is szeretem),itthon Kelen Péter már nyugdíjban.....Igaz,mellé meg sokszor berakták Lunának Káldi Kiss Andrást.Aki (nekem),olyan messze volt Lunától,hogy még attól is messzebb.(nem bántás).
Miként a "cseleszta Aida" záró béje ott mellette YT-on, az is MET. Vállalható figura.
Mintha a vendégszereplés tiltása "egyetemleges"=próbafüggetlen lenne, vagy tévedek?
A nagy házakban történt fellépések sorozata ma már nem jelent minőségi garanciát - sajnos! Mint a belinkelt MET felvétel is tanúsítja, ami szerintem rettenetes!
És neked ez a MET felvétel tetszett, amit Zéta belinkelt?
Ehhez képest a legnagyobb házakban énekelt felvételeit találtam.
Szó se róla, ahogyan elbődül, és minden hangot alulról fog meg, az ritka ízléstelen.
Kösz a linket,meghallgattam pár felvételét még. Azt hiszem megnézem májusban.Ahogy Agresta elvette a kedvem az Attilától,úgy ez a szereposztás meghozta a Trubadúrhoz.Kálmándy Mihályt és Gál Erikát sokszor hallottam már,Ádám Zsuzsannát nem,de szimpatikus.Más.A felújított Ház "ordít"Donizetti királynői után.Vannak énekesnők és énekesek elegendő hanggal az eléneklésükre.Várható esetleg?
Több tekintetben viszonylag!......
Massit nem ismerem,ha jó,és a többiek is jó passzban,akkor ez egy remek előadás lehet.Helye lenne itt is.
Ki hordta össze ezt a borzasztó zagyvaságot?
1. Kettő. 2. Nincs próbaidőszakuk.
Világklasszis tenorral mutatták be A trubadúrt Debrecenben
/msn.com/ - Index
"Gemza Péter rendező és Ács János karmester munkája nyomán egy igazán emlékezetes Trubadúr született Debrecenben. A Csokonai Színház felújítása miatt ezúttal a Kölcsey Központ koncerttermét varázsolta operaszínpaddá a társulat. Legközelebb február 20-án és 22-én látható Riccardo Massi címszereplésével a produkció Debrecenben, majd májusban a Primavera Fesztivál keretében vendégeskedik Budapesten a debreceni előadás."
Azt beszélik Signa-ban, hogy a Hunyadi-összpróbákról (amit, ugye Ókovács rendez), a főszereplők egynémelyike igazoltan tud távol maradni, tehát mindenki egyenlő, csak vannak egyenlőbbek...
Ha nincs aznap Pesten próbájuk, akkor miért ne mehetnének? :)
Hogy is van ez? A négy főszereplő közül három az Operaház művésze. Akkor most mehetnek vidékre, vagy nem mehetnek?
Hamarosan egy igazi Trubadúrt láthat a közönség Debrecenben
Dehir.hu - Közzétéve: 2022.02.14. 20:05 | Frissítve: 2022.02.15. 11:35
Csaknem harminc év után kivételes szereposztással állítja színpadra Verdi A trubadúr című operáját a Csokonai Színház.
A készülő produkcióról hétfőn a Kölcsey Központban tartottak sajtótájékoztatót.
Szereposztás:
Manrico – Riccardo Massi
Leonora – Ádám Zsuzsanna
Azucena – Gál Erika
Luna gróf – Kálmándy Mihály
Karmester: Ács János
Rendező: Gemza Péter
A trubadúr bemutatója február 18-án lesz a Kölcsey Központban.
A Csokonai Színház idei évadtervében operett is szerepel:
Kálmán Imre: A cirkuszhercegnő (rendező: Vági Bence) – nagyoperett. A Recirquel Újcirkusz Társulat és a Csokonai Színház közös produkciója
Időpontja egyelőre nem ismeretes.
Annak viszont, aki ismeri az opera magyar szövegét, kicsit furcsa olvasni a kivetítőn: kinyílt a kis kertajtó, ahelyett, hogy „Csupa illat a kis kert / Az ajtó halkan nyílik...”
Miért is nem lehet felhasználni a klasszikus magyar szöveget ilyen esetekben?
Klasszikus??? Ajánlatos lenne inkább az eredeti olasz szöveget klasszikusnak tekinteni.
Furcsa lenne azt olvasni a kivetítőn, amit valójában mondanak?
Gőz József Miklós úr szíves figyelmébe:
e olezzava la terra = és illatozott a föld
stridea l'uscio dell'orto... = csikordult a kerti ajtó
Az persze igaz, hogy a kinyílt a kis kertajtó sem sokkal jobb, mint a "klasszikus"-nak vélt, kissé hamis idézet.
111
Látatlanban és nagyjából egyetértek Gábor Sylvie olvasatával: a Tosca egy erotikus pszichothriller. Pontos definíció.
2020. FEBRUÁR 27. CSÜTÖRTÖK 13:57 2020. 02. 27. 15:59 MNO.hu
GÁBOR SYLVIE OLVASATÁBAN A TOSCA EGY EROTIKUS PSZICHOTHRILLER
„A zeneileg kiváló produkciónak van azonban néhány felejthető látványmozzanata. A rendező helyében én nem vetkőztetném félmeztelenre a templomban előbb szexuális vágyaiban őrjöngő, majd imádkozó Scarpiát. S bűnbánatul is elég lenne az ima és a térdre rogyás. Szükségtelennek érzem, hogy még – mint a flagellánsok kései utóda – megkorbácsolja magát, ráadásul a rózsafüzérével.”
„Régi Toscákban Floria felkap egy kést és leszúrja Scarpiát, miután meggyőződött róla, hogy szignálta a szerelmesek útlevelét. Itt nem. Itt – mintha egy szado-mazochista aktusra készülne – megkötözi a karosszékben ülő Scarpia két kezét annak feje fölött, és a köteléket a szék támlájához rögzíti. Majd az ölébe ül, és nyakkendőjével megfojtja. Alig hihető, hogy ez így kivitelezhető lenne, hiszen a rendőrfőnök testi ereje akkora, hogy korábban fél kézzel felrántja a földről Cavaradossit, akinek lábai is szabadon kalimpálnak. A cselekvéssor annyira hihetetlen, hogy egyáltalán nem erősíti jobban a thrillerjelleget, mint egy sima késszúrás.
A második és harmadik felvonás közötti színpadi átrendezés ideje alatt kis közjátékot láthatunk. Egy kisfiú játszik egy babával. Bejön egy szigorú néni, elkéri a babát. A fiú nem adja, mire a néni pofon vágja és távozik. Majd a színpad jobb széléről elindul az imént megölt Scarpia a kisfiú, gyermekkori alteregója felé. Ezt onnan lehet tudni, hogy mindkettejük bal kezén egy fekete kerékpáros kesztyű van. Babusgatja egy darabig, de a fiú megvadul, és agyontapossa a babát. Nem tudom, ez a zsarnok rendőrtiszt sanyarú gyermekkorára utal-e vagy azt példázza, hogy aki gyerekkorában széttapos egy babát, az felnőve majd ugyanezt fogja csinálni egy emberrel?”
Pénteken volt a premierje Debrecenben a Szöktetésnek, benne Kolonits Klára csodás Konstanza-alakításával. A kifinomult vokális nüanszok, a tökéletes trillák... minden hangi trükk a kifejezést szolgálja, hihetetlen érzelmi mélységeket tárva fel. A második felvonásban a legtragikusabb heroinákkal szinte egyenrangú hősnőként mutatkozott meg, és ha valaki ezt túlzásnak tartja, gondoljon bele: egy, a házastársi (jegyesi) hűséget alapvető értéknek tartó nő számára tényleg rettenetes, ha arra akarják kényszeríteni, hogy a párja helyett más férfival töltse az éjszakát, és érthető, ha a kínzást és a halált is elviselhetőbbnek tartja. A történet átélhetőségét nagyban segíti, hogy a rendezés (Juronics Tamás munkája) modern, és, tudjuk, vannak a világon helyek, ahol ez a történet akár ma is megtörténhet. Van a rendezésben néhány ötletes és hatásos megoldás, pl. amikor a szerelmespár szökni próbál és elfogják őket, és kiderül, hogy Belmonte a basa halálos ellenségének a fia, a szerelmeseket láncra verik, és a lánc hossza még pont lehetővé teszi, hogy némi erőfeszítéssel elérhessék egymást és csókot váltsanak. Vannak vitatható elemek, pl., hogy Konstanza az első jelenetének elején meg van bilincselve, de el lehet fogadni, hogy ez a basa pszichológiai hadviselésének része. A rendezésben - csakúgy, mint a darab zenéjében - keverednek a tragikus és komikus elemek. A végén pedig van egy elég nagy dramaturgiai csavar.
Amikor a szereposztást megláttam, két név láttán igen meghökkentem: László Boldizsár mint Belmonte, és Cseh Antal mint Ozmin? Mindkét művészt igen becsülöm, de nehéz volt elképzelni őket szerepükben. Nos, Cseh színészileg nagyszerűen hozta az ebben a rendezésben biztonságiőr-jellegű figurát, és hangilag is többet megtett, mint amit vártam, de ennek ellenére, mivel nem valódi basszus, ez nem igazán az ő szerepe. Viszont László Boldizsárról bebizonyosodott, hogy, igen, Belmontéra is képes. Fellépése alighanem összefüggésbe hozható azzal, hogy felesége, Nánási Helga alakította Blondét. Nánási, akit először hallottam, nem túl nagy hang, de, legalábbis a debreceni színházban, elegendő a szerephez. A felső hangi régiókban jól ki van stafírozva, az alsókban kevésbé. Játéka hiteles és szórakoztató. Pedrillo Laki Péter volt. Őt korábban a Margitszigeten Bóni grófként láttam, akkor, kiváló színészi alakítás mellett, éneklése gyakorlatilag a mikroportba való kiabálás volt (lehet, hogy nem volt formában aznap). Ahhoz képest Pedrillo-alakításának hangi része fejlődést mutat, de még mindig nem mondanám operaénekesnek. Kérdés, hogy mit ambicionál és hova tud fejlődni. Színészileg Pedrillóként is nagyon jó volt.
A zenekar teljesítményéről (karmester: Somogyi-Tóth Dániel) kicsit vegyes benyomásokat szereztem, de az énekeseket jól szolgálták. A kórus szépen teljesített. Az együttesek jól össze voltak próbálva.
A közönség vastapssal honorálta az előadást. A produkció a Coopera projekt keretében valósult meg. Győrben is látható lesz.
"Úgy dolgozni, hogy büszke lehessen Debrecen városa"
MNO.hu - 2019. AUGUSZTUS 8. CSÜTÖRTÖK 07:04 2019. 08. 08. 11:42
GEMZA PÉTER: A SZÍNHÁZI ÉLMÉNYNEK ÓRIÁSI SZEREPE VAN A NEVELÉSBEN
/Gőz József Miklós/
A debreceni Csokonai Színház sikeres évadot zárt, amit az is mutat, hogy hat bemutatójukat és két osztálytermi előadásukat viszik tovább a most kezdődő évadra. A POSZT-on két díjat is elnyertek, az ott bemutatott Idióta című darabban Giliga Ilka a legjobb jelmeztervező lett, Kiss Gergely Máté pedig a legjobb színésznek járó díjat nyerte el. A színidirektor Gemza Péter Ráckevei Annától vette át a stafétabotot 2018-ban a 154 éves debreceni Csokonai Színház igazgatóinak sorában.
„– Két operát is látunk a műsortervben. A Szöktetés a szerájbólt, és a Toscát, amiről a műsorterv azt írja: „Zenés, erotikus thriller.” Milyen Toscára számíthat a nagyérdemű?
– Tosca erős, szenvedélyes nő, aki ráadásul színésznő is. Nem egy hisztérika, akit könnyű megfejteni. Nem véletlen, hogy Gábor Sylvie-t kértem fel erre a rendezésre: ő női szemmel nézte ezt a darabot, és ennek köszönhetően az eddigieknél komplexebb kép alakul ki Toscáról.
– Más műfaj a Csárdáskirálynő. Lehet-e újat hozni ebben az operettben, amelyet állítólag valahol mindig játszanak a világ valamelyik színpadán?
– Nem hiszem, hogy csak azért, hogy valami újat hozzunk, radikálisan hozzá kell nyúlnunk egy operetthez. Akkor lehet, ha az alkotók mondanivalója ezt kívánja meg, de én nem érzem magamra nézve kötelezőnek. Évek óta tervezgettük Somogyi-Tóth Dániel zeneigazgató úrral, hogy megcsináljuk a Csárdáskirálynőt, és most összeállt a megfelelő csapat: kiegészültünk Peller Károly játékmesterrel, Mészáros Zsófia jelmez- és Debreczeni Borbála díszlettervezővel. Egy nagy, klasszikus operettet szeretnénk színre vinni.”
Mit üzen a hogyishívják? Teljesen érdektelen a saját olvasatával egyetemben!
Rendezzen.
Utoljára Kossuth Lajos üzent, hogy elfogyott a regimentje....
"ÚJ PÁLYÁRA ÁLL A KÖVETKEZŐ ÉVADBAN A CSOKONAI SZÍNHÁZ"
2019 JÚNIUS 21. PÉNTEK, 15:51 szinhaz.org
A 2019/2020-as évadot még a történelmi épületben kezdjük, de 2020 januárjában megkezdődnek az épület restaurálási munkálatai, ami miatt új játszóhelyekre költözünk a városon belül. Színházi előadások terévé változnak majd a Nagyerdei Stadion egyes terei is.
Több mint egy hónapja lement az opera-premier, de kritikát, beszámolót nem igen találtam a bemutatóról és a további előadásokról.
ORY GRÓFJA – RITKÁN JÁTSZOTT ROSSINI-OPERA DEBRECENBEN
szinhaz.org/. - 2019 FEBRUÁR 10. VASÁRNAP, 14:07
„Rossini lenyűgöző. Rossini szórakoztatóan élvezetes, játékos, könnyed – és közben mesél az emberről… A vágyakról, a gyönyörökről, a kapcsolatokról.
Aki hagyományos vígoperát vár, azt meglepetések özöne érheti. A librettista és a zeneszerző féktelen jókedvében egy varázslatos, átöltözéses, különleges helyszínekben gazdag, szélsőségesen érdekes világot ábrázol. Az Ory grófja abban is egészen különleges, hogy nincsenek benne igazi szerelmesek, így hát a végén nincs is diadalmas egybekelés vagy más ehhez hasonló pozitív vég. A darab ilyen módon a modern, kicsit abszurd, kicsit groteszk történetekhez hasonlít és a fergeteges humorú helyzetek a meglepetés örömével hatnak.
Ritkán játszott operát állít színpadra a Csokonai Színház február 8-án. Rossini vígoperáját, az Ory grófját az abszurd és a mese oldaláról közelíti meg a rendező, Somogyi Szilárd. A vígopera két okból szerepel ritkán a zenés színházak repertoárján: egyrészt komoly énektechnikai feladat elé állítja az énekeseket, másrészt gyakran él az opera buffa, a vígopera közhelyeivel. “Nagyon nehéz énekesi feladat szopránoknak, mezzonak, tenornak, baritonnak, bassbaritonnak, s mindehhez társul egy egyszerű vonalvezetésű történet, amiről azt mondtam az énekeseknek, hogy tekintsék abszurd vígoperának. Ez egy édes-kedves történet, ami a reálvilágban nem állja meg a helyét, mert kicsit elemelt és szürreális, vagyis minden belefér. Egy másik világba repít minket az ez előadás, amelynek központi eleme egy forgó csillagkapu. Ennek a közepén kezdődik az opera, és lehet, hogy egy másik univerzumban vagy egy párhuzamos világban folytatódik. Az biztos, hogy sokat fognak a nézők nevetni” – ajánlja az operát a rendező. Somogyi Szilárd direkt módon nem él a darab társadalomkritikájával.
“Az egyedüli üzenet az lesz, hogy ne higgyünk annak, aki nagyon erősen el akar velünk hitetni valamit, s legfőképp ne akarjunk megfelelni neki. A féktelen rajongás rossz irányba visz. Persze az emberi viszonyokról sokat elárul az Ory grófja. Felnagyítva látjuk a tipikus emberi figurákat: a naivat, a megfontoltat, a kapzsit, a mindenre képes, dörzsölt alakot, magát Ory grófját, aki azt vallva magáról, hogy ő a megváltó, s kicsalja a pénzt a hölgyektől. Az emberi gyengeségek kihasználása, morális problémákat vet fel. Az opera szépsége, hogy felmutatja a figurák ellenpontjait is.”
A debreceni előadás egyik különlegessége, hogy az eredetileg francia nyelven íródott darab magyar nyelven fog megszólalni. A rendező szerint ez lehetőséget ad plusz gondolatok megfogalmazására, ami túlmegy a szöveg elsődleges jelentéstartalmán.
Az Ory grófja címszerepét szerepkettőzésben két nagyszerű fiatal énekes-tehetség, Hanczár György és Varga Donát énekli, Adèle grófnő szerepében pedig Brassói-Jőrös Andreát láthatja a közönség.
“Az Ory grófja az operairodalom egyik legnehezebb tenorszerepe” – mondta egybehangzóan Hanczár György és Varga Donát. “Van egy fach az operairodalmon belül, amit Rossini-tenornak is neveznek. A Rossini-tenornak nagyon fényesnek, rugalmasnak és teherbírónak kell lennie. Hatalmas állókészséget igényel” – fejtegette Hanczár György a szerep énektechnikai nehézségeit.
Brassói-Jőrös Andrea haza érkezett, hisz a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán szerzett diplomát.
“Megtisztelő ez a feladat, hisz az Ory grófja annyira játékos és sokrétű zene, hogy eszünkbe sem jut a nehézsége, a zene áramlása mindenkit magával ragad. Nagyon komplexen tartalmazza a Rossinire jellemző jegyeket, nem véletlen, hogy az egyik legjobb, s valóban az egyik legnehezebben elénekelhető operája” -vallja az operaénekes.
Varga Donát Rossini-áriákat már korábban is énekelt, a teljes szerepet most énekli először. “Ha megvan az énekesnek az ehhez a szerephez szükséges regisztere, akkor – bár valóban nagy energiákat kell bevetni, hogy tökéletesen énekeljen – mégis, a szólamának könnyedsége, játékossága, virtuozitása támogatja a karakter megformálásában. Ory grófját énekelni egy jó lehetőség, hogy megmutassa az ember, mire képes” – mondta el.
A másik különlegesség a darab rendezői felfogásában rejlik, melyről Somogyi Szilárd rendező gondoskodik. “Nagyon kreatív és mai produkció lesz a debreceni, egy olyan előadás, amivel a következő generáció operaközönségét is be tudjuk csalogatni a színházba” – beszélt a készületekről Hanczár György.
Az Ory grófja bemutatója 2019. február 8-án lesz a Csokonai Színház nagyszínpadán.”
Opera két felvonásban, magyar nyelven
Szövegkönyvét írta Eugène Scribe és Charles-Gaspard Delestre-Poirson,
fordította: Anger Ferenc
Vezényel: Szabó Sipos Máté
Ory gróf Varga Donát / Hanczár György
Adèle grófnő Brassói-Jőrös Andrea
Isolier Ducza Nóra
A gróf nevelője Molnár Zsolt
Ragonde Bódi Marianna
Rimbaud Donkó Imre
Alice Rendes Ágnes
Egy lovag Böjte Sándor
Közreműködik a Kodály Filharmonikusok Debrecen és a Csokonai Színház Énekkara.
Díszlet- és jelmeztervező Gyarmathy Ágnes Munkácsy-díjas
Karigazgató Gyülvészi Péter
Koreográfus Barta Viktória
Rendező Somogyi Szilárd
A 2018/19 színházi évadban
a Debreceni Csokonai Színház operaújdonságai lesznek:
Mozarttól a Figaro házassága - amelyet 22 évvel ezelőtt játszottak utoljára Debrecenben és
Rossini vígoperája, az Ory grófja – bemutató!
A teátrum zenei vezetője, Somogyi-Tóth Dániel reménye szerint az elmúlt évad újdonságai közül repertoáron marad majd Bellini Normája.
Újabb Norma-élménnyel lettem gazdagabb tegnap Debrecenben. A zenei megvalósítás továbbra is erős, méltó Bellini szelleméhez. Meglehet, pár év múlva ezt a szériát már magyar operatörténeti legendaként fogják emlegetni. Én mindenesetre szeretnék annyi előadást kiélvezni, amennyit csak lehet. Nincs két egyforma előadás. Most a zárójelenetben Norma sokkal líraibban, szerelmesebben viszonyult Pollionéhoz, könyörögve kérlelte, hogy mondjon le Adalgisáról a szabadon engedés fejében. Amikor az elutasítás hallatán megfenyegette, hogy bosszúból Adalgisát "fel fogja nyomni", ez is már inkább egy halálra gyötört, legalább minimális elégtételre vágyó lélek fellobbanása volt, és tudható volt, hogy a valóságban nem fogja megtenni, amivel fenyeget. Korábban viszont volt olyan előadás, hogy ebben a fenyegetés-részben valósággal bosszúálló fúriává változott, sistergett a dühe, szégyentelenül élvezte Pollione rémületét, teljesen elhittem neki, hogy tényleg valóra fogja váltani a fenyegetést. Nos, mindezeket a variációkat megengedi a zene, a libretto, sőt, a rendezés is, és egy Kolonits-kaliberű előadó ki is tudja aknázni a lehetőséget, újabb és újabb örömteli meglepetésben részesítve közönsége azon részét, amelyik több előadásra is elmegy.
Balga Gabriella és Călin Brătescu a tőlük már megszokott magas színvonalon teljesített, utóbbi egy kis bemelegedést követően. Örömömre Wagner Lajos (Oroveso) előadásról előadásra fejlődik szerepében, a Momus-beírásokból most már értem, hogy a nehézséget az okozta neki, hogy bariton létére mély basszus szerepet kapott. A nyitójelenetben most már tényleg basszusnak hangzik. Figuraként pedig mindig nagyon "ott van".
A korábban látott előadásokhoz képest még egy különbséget vettem észre: a Casta divát Norma most nem a viszonylag hátul levő kis oltárféleségen állva énekelte, hanem előrejött. Ez megoldotta az egyik korábbi beírásomban említett akusztikai problémát, hogy a Casta divát a földszint elején nem lehetett annyira jól hallani. (Most ugyan nem ott ültem, de emlékeim szerint az elöl éneklők mindig jól hallhatók ott.)
Belcanto-rajongóknak javaslom, hogy ne hagyják ki ezt az igen jelentős Norma-produkciót, ami május 18-án Pesten is vendégszerepelni fog, illetve még március 24-én Momus-busz indul Pestről a megtekintésére (az előadás után meg vissza).
Zéta nagyszerű írásából két dolgot emelnék ki. A debreneni színház BÁTORSÁGÁT. Hogy ezt a ritkábban játszott művet egy szereposztásban, sok munkával.
A másik a szereposztás SZAKSZERŰSÉGE. Persze, ha van egy Kolonitsunk, akkor Normát kell játszani! De Balga és Bratescu is hajszálpontos hozzáváalsztásnak tűnik. Ez manapság magyar operaszínpadon ritka holló. És aminek megvan azb eredménye is!
Szombaton volt a debreceni Norma-sorozat ötödik, számomra harmadik előadása. A művészeknek nem volt könnyű, mert az előző napon is volt előadásuk (nagyon nem szerencsés az ilyen beosztás), de most is nagyon professzionális teljesítményt nyújtottak. A tenoron itt-ott érződött egy kis fáradtság, de az exponált helyeken jól teljesített. Kolonits Klára az első felvonásban eleinte kicsit visszafogott volt, de a felvonás fináléjára a többiekkel együtt "begyújtotta a rakétákat". Igen ütősre sikeredett az a finálé. Úgy vettem észre, ezen az előadáson melegebben, kerekebben szólt Balga Gabriella hangja, mint a korábban hallott első kettőn. Vokális interpretációja engem Sonia Ganassiéra emlékeztet - ha tényleg őt választotta mintának, jól választott. Nagyszerű, hogy most már két tehetséges fiatal belcanto-képes mezzónk van (a másik Vörös Szilvia).
A Kolonits-Balga páros megléte szinte kiált pl. Donizetti Boleyn Annája után (kedves operaigazgatók, tetszenek hallani...?).
Most már a rendezésből is több részlet vált világossá számomra. A darab elején a druida kislányt nem Pollione és Flavio bántalmazza, hanem két másik római. A színpadnak van egy fölső emelete, ahol kiegészítő, illusztratív történések zajlanak - pl. a rómaiak itt játszadoznak a kislánytól elvett gömbbel meg fátyollal. A druidák kultuszának fontos része az arcfestés, ezt kapja meg a kislány is a nyitány végén, valamint Norma két gyereke a darab végén, amikor Oroveso veszi őket a gondjaiba, és kvázi így válnak a druida közösség tagjaivá. Általában véve a rendezés elemei koherensek és logikusak, nincsenek benne kósza, összevissza ötletek. A jelmezek nekem tetszettek. Voltak azonban a közönségben, akik kritizálták, hogy a jelmezek cipzárasak, pedig a cselekmény korában még nem létezett cipzár. (Mit szólnának, ha olyan Norma-produkciót látnának - én már láttam -, ahol gépfegyverek is szerepelnek? Szerintem ez egy időtlen történet, beleférhet a cipzár meg a géppuska is.)
Ami nem annyira tetszett a rendezésben, az az oltár. Elég kicsi, jobbra hátul van, akusztikailag szerintem nem annyira szerencsés ponton, a Casta divát jobb helyre is pozicionálhatták volna (persze azért Kolonits így is hallható). Meg az oltár tetején van valami madáretető-szerű díszítés, ez egy kicsit komolytalannak tűnik. De bárcsak minden mai rendezésben csak ennyi kifogásolnivalót találnék!
Az eddig általam korábban élőben látott négy Norma-produkcióhoz képest ez az ötödik helyezi a legnagyobb hangsúlyt arra, hogy mennyire megkönnyebbül Norma - azt lehet mondani, boldog lesz - mikor nyilvánosan megvallja szörnyű, a közösség ellen elkövetett bűnét. Gondolom, ez a megoldás a rendező és az énekes együttes gondolkodásának eredménye, és persze kell hozzá egy olyan címszereplő, aki hitelesen közvetíteni tudja ezt a belső történést. Norma vallomásának következménye kínhalál lesz, de ezt is vállalja, hogy így vezekeljen, végre megszabadulva a rá nehezedő mázsás súlytól. Lehet spekulálni, hogy kizárólag a szerelem vezette-e tévútra, de nagyon is elképzelhető, hogy a népének is szeretett volna engedményeket kicsikarni, de ez megfeneklett azon, hogy Pollione római "macsó", a nőket kihasználja, az alacsonyabbrendűnek gondolt druidákat eleve megveti és nem tesz nekik engedményeket. A Normában a rómaiak és a druidák is "barbároknak" nevezik az ellenoldalt - ez is modernné és aktuálissá teszi ezt az operát.
Az előadás után a közönség vastapssal ünnnepelte a művészeket.
Páréves interjú a Pollionét éneklő, Magyarországon eleddig nem ismert Călin Brătescuval. (Románul van, de a Google Fordító segítségével hozzáférhető a tartalom.) Megtudhatjuk az interjúból, hogy példaképe Franco Corelli, és a klasszikus rendezéseket szereti. Az is érdekes megállapítása, hogy sok énekes van a világon, de nagyon kevés [köztük] a művész...
Autóbusz szerveződik a március 24-i, szombati esti Norma-előadásra Budapestről Debrecenbe, akit a részletek érdekelnek, írjon privátot...
