Hamarosan egy igazi Trubadúrt láthat a közönség Debrecenben
Dehir.hu - Közzétéve: 2022.02.14. 20:05 | Frissítve: 2022.02.15. 11:35
Csaknem harminc év után kivételes szereposztással állítja színpadra Verdi A trubadúr című operáját a Csokonai Színház.
A készülő produkcióról hétfőn a Kölcsey Központban tartottak sajtótájékoztatót.
Szereposztás:
Manrico – Riccardo Massi
Leonora – Ádám Zsuzsanna
Azucena – Gál Erika
Luna gróf – Kálmándy Mihály
Karmester: Ács János
Rendező: Gemza Péter
A trubadúr bemutatója február 18-án lesz a Kölcsey Központban.
A Csokonai Színház idei évadtervében operett is szerepel:
Kálmán Imre: A cirkuszhercegnő (rendező: Vági Bence) – nagyoperett. A Recirquel Újcirkusz Társulat és a Csokonai Színház közös produkciója
Időpontja egyelőre nem ismeretes.
Annak viszont, aki ismeri az opera magyar szövegét, kicsit furcsa olvasni a kivetítőn: kinyílt a kis kertajtó, ahelyett, hogy „Csupa illat a kis kert / Az ajtó halkan nyílik...”
Miért is nem lehet felhasználni a klasszikus magyar szöveget ilyen esetekben?
Klasszikus??? Ajánlatos lenne inkább az eredeti olasz szöveget klasszikusnak tekinteni.
Furcsa lenne azt olvasni a kivetítőn, amit valójában mondanak?
Gőz József Miklós úr szíves figyelmébe:
e olezzava la terra = és illatozott a föld
stridea l'uscio dell'orto... = csikordult a kerti ajtó
Az persze igaz, hogy a kinyílt a kis kertajtó sem sokkal jobb, mint a "klasszikus"-nak vélt, kissé hamis idézet.
111
Látatlanban és nagyjából egyetértek Gábor Sylvie olvasatával: a Tosca egy erotikus pszichothriller. Pontos definíció.
2020. FEBRUÁR 27. CSÜTÖRTÖK 13:57 2020. 02. 27. 15:59 MNO.hu
GÁBOR SYLVIE OLVASATÁBAN A TOSCA EGY EROTIKUS PSZICHOTHRILLER
„A zeneileg kiváló produkciónak van azonban néhány felejthető látványmozzanata. A rendező helyében én nem vetkőztetném félmeztelenre a templomban előbb szexuális vágyaiban őrjöngő, majd imádkozó Scarpiát. S bűnbánatul is elég lenne az ima és a térdre rogyás. Szükségtelennek érzem, hogy még – mint a flagellánsok kései utóda – megkorbácsolja magát, ráadásul a rózsafüzérével.”
„Régi Toscákban Floria felkap egy kést és leszúrja Scarpiát, miután meggyőződött róla, hogy szignálta a szerelmesek útlevelét. Itt nem. Itt – mintha egy szado-mazochista aktusra készülne – megkötözi a karosszékben ülő Scarpia két kezét annak feje fölött, és a köteléket a szék támlájához rögzíti. Majd az ölébe ül, és nyakkendőjével megfojtja. Alig hihető, hogy ez így kivitelezhető lenne, hiszen a rendőrfőnök testi ereje akkora, hogy korábban fél kézzel felrántja a földről Cavaradossit, akinek lábai is szabadon kalimpálnak. A cselekvéssor annyira hihetetlen, hogy egyáltalán nem erősíti jobban a thrillerjelleget, mint egy sima késszúrás.
A második és harmadik felvonás közötti színpadi átrendezés ideje alatt kis közjátékot láthatunk. Egy kisfiú játszik egy babával. Bejön egy szigorú néni, elkéri a babát. A fiú nem adja, mire a néni pofon vágja és távozik. Majd a színpad jobb széléről elindul az imént megölt Scarpia a kisfiú, gyermekkori alteregója felé. Ezt onnan lehet tudni, hogy mindkettejük bal kezén egy fekete kerékpáros kesztyű van. Babusgatja egy darabig, de a fiú megvadul, és agyontapossa a babát. Nem tudom, ez a zsarnok rendőrtiszt sanyarú gyermekkorára utal-e vagy azt példázza, hogy aki gyerekkorában széttapos egy babát, az felnőve majd ugyanezt fogja csinálni egy emberrel?”
Pénteken volt a premierje Debrecenben a Szöktetésnek, benne Kolonits Klára csodás Konstanza-alakításával. A kifinomult vokális nüanszok, a tökéletes trillák... minden hangi trükk a kifejezést szolgálja, hihetetlen érzelmi mélységeket tárva fel. A második felvonásban a legtragikusabb heroinákkal szinte egyenrangú hősnőként mutatkozott meg, és ha valaki ezt túlzásnak tartja, gondoljon bele: egy, a házastársi (jegyesi) hűséget alapvető értéknek tartó nő számára tényleg rettenetes, ha arra akarják kényszeríteni, hogy a párja helyett más férfival töltse az éjszakát, és érthető, ha a kínzást és a halált is elviselhetőbbnek tartja. A történet átélhetőségét nagyban segíti, hogy a rendezés (Juronics Tamás munkája) modern, és, tudjuk, vannak a világon helyek, ahol ez a történet akár ma is megtörténhet. Van a rendezésben néhány ötletes és hatásos megoldás, pl. amikor a szerelmespár szökni próbál és elfogják őket, és kiderül, hogy Belmonte a basa halálos ellenségének a fia, a szerelmeseket láncra verik, és a lánc hossza még pont lehetővé teszi, hogy némi erőfeszítéssel elérhessék egymást és csókot váltsanak. Vannak vitatható elemek, pl., hogy Konstanza az első jelenetének elején meg van bilincselve, de el lehet fogadni, hogy ez a basa pszichológiai hadviselésének része. A rendezésben - csakúgy, mint a darab zenéjében - keverednek a tragikus és komikus elemek. A végén pedig van egy elég nagy dramaturgiai csavar.
Amikor a szereposztást megláttam, két név láttán igen meghökkentem: László Boldizsár mint Belmonte, és Cseh Antal mint Ozmin? Mindkét művészt igen becsülöm, de nehéz volt elképzelni őket szerepükben. Nos, Cseh színészileg nagyszerűen hozta az ebben a rendezésben biztonságiőr-jellegű figurát, és hangilag is többet megtett, mint amit vártam, de ennek ellenére, mivel nem valódi basszus, ez nem igazán az ő szerepe. Viszont László Boldizsárról bebizonyosodott, hogy, igen, Belmontéra is képes. Fellépése alighanem összefüggésbe hozható azzal, hogy felesége, Nánási Helga alakította Blondét. Nánási, akit először hallottam, nem túl nagy hang, de, legalábbis a debreceni színházban, elegendő a szerephez. A felső hangi régiókban jól ki van stafírozva, az alsókban kevésbé. Játéka hiteles és szórakoztató. Pedrillo Laki Péter volt. Őt korábban a Margitszigeten Bóni grófként láttam, akkor, kiváló színészi alakítás mellett, éneklése gyakorlatilag a mikroportba való kiabálás volt (lehet, hogy nem volt formában aznap). Ahhoz képest Pedrillo-alakításának hangi része fejlődést mutat, de még mindig nem mondanám operaénekesnek. Kérdés, hogy mit ambicionál és hova tud fejlődni. Színészileg Pedrillóként is nagyon jó volt.
A zenekar teljesítményéről (karmester: Somogyi-Tóth Dániel) kicsit vegyes benyomásokat szereztem, de az énekeseket jól szolgálták. A kórus szépen teljesített. Az együttesek jól össze voltak próbálva.
A közönség vastapssal honorálta az előadást. A produkció a Coopera projekt keretében valósult meg. Győrben is látható lesz.
"Úgy dolgozni, hogy büszke lehessen Debrecen városa"
MNO.hu - 2019. AUGUSZTUS 8. CSÜTÖRTÖK 07:04 2019. 08. 08. 11:42
GEMZA PÉTER: A SZÍNHÁZI ÉLMÉNYNEK ÓRIÁSI SZEREPE VAN A NEVELÉSBEN
/Gőz József Miklós/
A debreceni Csokonai Színház sikeres évadot zárt, amit az is mutat, hogy hat bemutatójukat és két osztálytermi előadásukat viszik tovább a most kezdődő évadra. A POSZT-on két díjat is elnyertek, az ott bemutatott Idióta című darabban Giliga Ilka a legjobb jelmeztervező lett, Kiss Gergely Máté pedig a legjobb színésznek járó díjat nyerte el. A színidirektor Gemza Péter Ráckevei Annától vette át a stafétabotot 2018-ban a 154 éves debreceni Csokonai Színház igazgatóinak sorában.
„– Két operát is látunk a műsortervben. A Szöktetés a szerájbólt, és a Toscát, amiről a műsorterv azt írja: „Zenés, erotikus thriller.” Milyen Toscára számíthat a nagyérdemű?
– Tosca erős, szenvedélyes nő, aki ráadásul színésznő is. Nem egy hisztérika, akit könnyű megfejteni. Nem véletlen, hogy Gábor Sylvie-t kértem fel erre a rendezésre: ő női szemmel nézte ezt a darabot, és ennek köszönhetően az eddigieknél komplexebb kép alakul ki Toscáról.
– Más műfaj a Csárdáskirálynő. Lehet-e újat hozni ebben az operettben, amelyet állítólag valahol mindig játszanak a világ valamelyik színpadán?
– Nem hiszem, hogy csak azért, hogy valami újat hozzunk, radikálisan hozzá kell nyúlnunk egy operetthez. Akkor lehet, ha az alkotók mondanivalója ezt kívánja meg, de én nem érzem magamra nézve kötelezőnek. Évek óta tervezgettük Somogyi-Tóth Dániel zeneigazgató úrral, hogy megcsináljuk a Csárdáskirálynőt, és most összeállt a megfelelő csapat: kiegészültünk Peller Károly játékmesterrel, Mészáros Zsófia jelmez- és Debreczeni Borbála díszlettervezővel. Egy nagy, klasszikus operettet szeretnénk színre vinni.”
Mit üzen a hogyishívják? Teljesen érdektelen a saját olvasatával egyetemben!
Rendezzen.
Utoljára Kossuth Lajos üzent, hogy elfogyott a regimentje....
"ÚJ PÁLYÁRA ÁLL A KÖVETKEZŐ ÉVADBAN A CSOKONAI SZÍNHÁZ"
2019 JÚNIUS 21. PÉNTEK, 15:51 szinhaz.org
A 2019/2020-as évadot még a történelmi épületben kezdjük, de 2020 januárjában megkezdődnek az épület restaurálási munkálatai, ami miatt új játszóhelyekre költözünk a városon belül. Színházi előadások terévé változnak majd a Nagyerdei Stadion egyes terei is.
Több mint egy hónapja lement az opera-premier, de kritikát, beszámolót nem igen találtam a bemutatóról és a további előadásokról.
ORY GRÓFJA – RITKÁN JÁTSZOTT ROSSINI-OPERA DEBRECENBEN
szinhaz.org/. - 2019 FEBRUÁR 10. VASÁRNAP, 14:07
„Rossini lenyűgöző. Rossini szórakoztatóan élvezetes, játékos, könnyed – és közben mesél az emberről… A vágyakról, a gyönyörökről, a kapcsolatokról.
Aki hagyományos vígoperát vár, azt meglepetések özöne érheti. A librettista és a zeneszerző féktelen jókedvében egy varázslatos, átöltözéses, különleges helyszínekben gazdag, szélsőségesen érdekes világot ábrázol. Az Ory grófja abban is egészen különleges, hogy nincsenek benne igazi szerelmesek, így hát a végén nincs is diadalmas egybekelés vagy más ehhez hasonló pozitív vég. A darab ilyen módon a modern, kicsit abszurd, kicsit groteszk történetekhez hasonlít és a fergeteges humorú helyzetek a meglepetés örömével hatnak.
Ritkán játszott operát állít színpadra a Csokonai Színház február 8-án. Rossini vígoperáját, az Ory grófját az abszurd és a mese oldaláról közelíti meg a rendező, Somogyi Szilárd. A vígopera két okból szerepel ritkán a zenés színházak repertoárján: egyrészt komoly énektechnikai feladat elé állítja az énekeseket, másrészt gyakran él az opera buffa, a vígopera közhelyeivel. “Nagyon nehéz énekesi feladat szopránoknak, mezzonak, tenornak, baritonnak, bassbaritonnak, s mindehhez társul egy egyszerű vonalvezetésű történet, amiről azt mondtam az énekeseknek, hogy tekintsék abszurd vígoperának. Ez egy édes-kedves történet, ami a reálvilágban nem állja meg a helyét, mert kicsit elemelt és szürreális, vagyis minden belefér. Egy másik világba repít minket az ez előadás, amelynek központi eleme egy forgó csillagkapu. Ennek a közepén kezdődik az opera, és lehet, hogy egy másik univerzumban vagy egy párhuzamos világban folytatódik. Az biztos, hogy sokat fognak a nézők nevetni” – ajánlja az operát a rendező. Somogyi Szilárd direkt módon nem él a darab társadalomkritikájával.
“Az egyedüli üzenet az lesz, hogy ne higgyünk annak, aki nagyon erősen el akar velünk hitetni valamit, s legfőképp ne akarjunk megfelelni neki. A féktelen rajongás rossz irányba visz. Persze az emberi viszonyokról sokat elárul az Ory grófja. Felnagyítva látjuk a tipikus emberi figurákat: a naivat, a megfontoltat, a kapzsit, a mindenre képes, dörzsölt alakot, magát Ory grófját, aki azt vallva magáról, hogy ő a megváltó, s kicsalja a pénzt a hölgyektől. Az emberi gyengeségek kihasználása, morális problémákat vet fel. Az opera szépsége, hogy felmutatja a figurák ellenpontjait is.”
A debreceni előadás egyik különlegessége, hogy az eredetileg francia nyelven íródott darab magyar nyelven fog megszólalni. A rendező szerint ez lehetőséget ad plusz gondolatok megfogalmazására, ami túlmegy a szöveg elsődleges jelentéstartalmán.
Az Ory grófja címszerepét szerepkettőzésben két nagyszerű fiatal énekes-tehetség, Hanczár György és Varga Donát énekli, Adèle grófnő szerepében pedig Brassói-Jőrös Andreát láthatja a közönség.
“Az Ory grófja az operairodalom egyik legnehezebb tenorszerepe” – mondta egybehangzóan Hanczár György és Varga Donát. “Van egy fach az operairodalmon belül, amit Rossini-tenornak is neveznek. A Rossini-tenornak nagyon fényesnek, rugalmasnak és teherbírónak kell lennie. Hatalmas állókészséget igényel” – fejtegette Hanczár György a szerep énektechnikai nehézségeit.
Brassói-Jőrös Andrea haza érkezett, hisz a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán szerzett diplomát.
“Megtisztelő ez a feladat, hisz az Ory grófja annyira játékos és sokrétű zene, hogy eszünkbe sem jut a nehézsége, a zene áramlása mindenkit magával ragad. Nagyon komplexen tartalmazza a Rossinire jellemző jegyeket, nem véletlen, hogy az egyik legjobb, s valóban az egyik legnehezebben elénekelhető operája” -vallja az operaénekes.
Varga Donát Rossini-áriákat már korábban is énekelt, a teljes szerepet most énekli először. “Ha megvan az énekesnek az ehhez a szerephez szükséges regisztere, akkor – bár valóban nagy energiákat kell bevetni, hogy tökéletesen énekeljen – mégis, a szólamának könnyedsége, játékossága, virtuozitása támogatja a karakter megformálásában. Ory grófját énekelni egy jó lehetőség, hogy megmutassa az ember, mire képes” – mondta el.
A másik különlegesség a darab rendezői felfogásában rejlik, melyről Somogyi Szilárd rendező gondoskodik. “Nagyon kreatív és mai produkció lesz a debreceni, egy olyan előadás, amivel a következő generáció operaközönségét is be tudjuk csalogatni a színházba” – beszélt a készületekről Hanczár György.
Az Ory grófja bemutatója 2019. február 8-án lesz a Csokonai Színház nagyszínpadán.”
Opera két felvonásban, magyar nyelven
Szövegkönyvét írta Eugène Scribe és Charles-Gaspard Delestre-Poirson,
fordította: Anger Ferenc
Vezényel: Szabó Sipos Máté
Ory gróf Varga Donát / Hanczár György
Adèle grófnő Brassói-Jőrös Andrea
Isolier Ducza Nóra
A gróf nevelője Molnár Zsolt
Ragonde Bódi Marianna
Rimbaud Donkó Imre
Alice Rendes Ágnes
Egy lovag Böjte Sándor
Közreműködik a Kodály Filharmonikusok Debrecen és a Csokonai Színház Énekkara.
Díszlet- és jelmeztervező Gyarmathy Ágnes Munkácsy-díjas
Karigazgató Gyülvészi Péter
Koreográfus Barta Viktória
Rendező Somogyi Szilárd
A 2018/19 színházi évadban
a Debreceni Csokonai Színház operaújdonságai lesznek:
Mozarttól a Figaro házassága - amelyet 22 évvel ezelőtt játszottak utoljára Debrecenben és
Rossini vígoperája, az Ory grófja – bemutató!
A teátrum zenei vezetője, Somogyi-Tóth Dániel reménye szerint az elmúlt évad újdonságai közül repertoáron marad majd Bellini Normája.
Újabb Norma-élménnyel lettem gazdagabb tegnap Debrecenben. A zenei megvalósítás továbbra is erős, méltó Bellini szelleméhez. Meglehet, pár év múlva ezt a szériát már magyar operatörténeti legendaként fogják emlegetni. Én mindenesetre szeretnék annyi előadást kiélvezni, amennyit csak lehet. Nincs két egyforma előadás. Most a zárójelenetben Norma sokkal líraibban, szerelmesebben viszonyult Pollionéhoz, könyörögve kérlelte, hogy mondjon le Adalgisáról a szabadon engedés fejében. Amikor az elutasítás hallatán megfenyegette, hogy bosszúból Adalgisát "fel fogja nyomni", ez is már inkább egy halálra gyötört, legalább minimális elégtételre vágyó lélek fellobbanása volt, és tudható volt, hogy a valóságban nem fogja megtenni, amivel fenyeget. Korábban viszont volt olyan előadás, hogy ebben a fenyegetés-részben valósággal bosszúálló fúriává változott, sistergett a dühe, szégyentelenül élvezte Pollione rémületét, teljesen elhittem neki, hogy tényleg valóra fogja váltani a fenyegetést. Nos, mindezeket a variációkat megengedi a zene, a libretto, sőt, a rendezés is, és egy Kolonits-kaliberű előadó ki is tudja aknázni a lehetőséget, újabb és újabb örömteli meglepetésben részesítve közönsége azon részét, amelyik több előadásra is elmegy.
Balga Gabriella és Călin Brătescu a tőlük már megszokott magas színvonalon teljesített, utóbbi egy kis bemelegedést követően. Örömömre Wagner Lajos (Oroveso) előadásról előadásra fejlődik szerepében, a Momus-beírásokból most már értem, hogy a nehézséget az okozta neki, hogy bariton létére mély basszus szerepet kapott. A nyitójelenetben most már tényleg basszusnak hangzik. Figuraként pedig mindig nagyon "ott van".
A korábban látott előadásokhoz képest még egy különbséget vettem észre: a Casta divát Norma most nem a viszonylag hátul levő kis oltárféleségen állva énekelte, hanem előrejött. Ez megoldotta az egyik korábbi beírásomban említett akusztikai problémát, hogy a Casta divát a földszint elején nem lehetett annyira jól hallani. (Most ugyan nem ott ültem, de emlékeim szerint az elöl éneklők mindig jól hallhatók ott.)
Belcanto-rajongóknak javaslom, hogy ne hagyják ki ezt az igen jelentős Norma-produkciót, ami május 18-án Pesten is vendégszerepelni fog, illetve még március 24-én Momus-busz indul Pestről a megtekintésére (az előadás után meg vissza).
Zéta nagyszerű írásából két dolgot emelnék ki. A debreneni színház BÁTORSÁGÁT. Hogy ezt a ritkábban játszott művet egy szereposztásban, sok munkával.
A másik a szereposztás SZAKSZERŰSÉGE. Persze, ha van egy Kolonitsunk, akkor Normát kell játszani! De Balga és Bratescu is hajszálpontos hozzáváalsztásnak tűnik. Ez manapság magyar operaszínpadon ritka holló. És aminek megvan azb eredménye is!
Szombaton volt a debreceni Norma-sorozat ötödik, számomra harmadik előadása. A művészeknek nem volt könnyű, mert az előző napon is volt előadásuk (nagyon nem szerencsés az ilyen beosztás), de most is nagyon professzionális teljesítményt nyújtottak. A tenoron itt-ott érződött egy kis fáradtság, de az exponált helyeken jól teljesített. Kolonits Klára az első felvonásban eleinte kicsit visszafogott volt, de a felvonás fináléjára a többiekkel együtt "begyújtotta a rakétákat". Igen ütősre sikeredett az a finálé. Úgy vettem észre, ezen az előadáson melegebben, kerekebben szólt Balga Gabriella hangja, mint a korábban hallott első kettőn. Vokális interpretációja engem Sonia Ganassiéra emlékeztet - ha tényleg őt választotta mintának, jól választott. Nagyszerű, hogy most már két tehetséges fiatal belcanto-képes mezzónk van (a másik Vörös Szilvia).
A Kolonits-Balga páros megléte szinte kiált pl. Donizetti Boleyn Annája után (kedves operaigazgatók, tetszenek hallani...?).
Most már a rendezésből is több részlet vált világossá számomra. A darab elején a druida kislányt nem Pollione és Flavio bántalmazza, hanem két másik római. A színpadnak van egy fölső emelete, ahol kiegészítő, illusztratív történések zajlanak - pl. a rómaiak itt játszadoznak a kislánytól elvett gömbbel meg fátyollal. A druidák kultuszának fontos része az arcfestés, ezt kapja meg a kislány is a nyitány végén, valamint Norma két gyereke a darab végén, amikor Oroveso veszi őket a gondjaiba, és kvázi így válnak a druida közösség tagjaivá. Általában véve a rendezés elemei koherensek és logikusak, nincsenek benne kósza, összevissza ötletek. A jelmezek nekem tetszettek. Voltak azonban a közönségben, akik kritizálták, hogy a jelmezek cipzárasak, pedig a cselekmény korában még nem létezett cipzár. (Mit szólnának, ha olyan Norma-produkciót látnának - én már láttam -, ahol gépfegyverek is szerepelnek? Szerintem ez egy időtlen történet, beleférhet a cipzár meg a géppuska is.)
Ami nem annyira tetszett a rendezésben, az az oltár. Elég kicsi, jobbra hátul van, akusztikailag szerintem nem annyira szerencsés ponton, a Casta divát jobb helyre is pozicionálhatták volna (persze azért Kolonits így is hallható). Meg az oltár tetején van valami madáretető-szerű díszítés, ez egy kicsit komolytalannak tűnik. De bárcsak minden mai rendezésben csak ennyi kifogásolnivalót találnék!
Az eddig általam korábban élőben látott négy Norma-produkcióhoz képest ez az ötödik helyezi a legnagyobb hangsúlyt arra, hogy mennyire megkönnyebbül Norma - azt lehet mondani, boldog lesz - mikor nyilvánosan megvallja szörnyű, a közösség ellen elkövetett bűnét. Gondolom, ez a megoldás a rendező és az énekes együttes gondolkodásának eredménye, és persze kell hozzá egy olyan címszereplő, aki hitelesen közvetíteni tudja ezt a belső történést. Norma vallomásának következménye kínhalál lesz, de ezt is vállalja, hogy így vezekeljen, végre megszabadulva a rá nehezedő mázsás súlytól. Lehet spekulálni, hogy kizárólag a szerelem vezette-e tévútra, de nagyon is elképzelhető, hogy a népének is szeretett volna engedményeket kicsikarni, de ez megfeneklett azon, hogy Pollione római "macsó", a nőket kihasználja, az alacsonyabbrendűnek gondolt druidákat eleve megveti és nem tesz nekik engedményeket. A Normában a rómaiak és a druidák is "barbároknak" nevezik az ellenoldalt - ez is modernné és aktuálissá teszi ezt az operát.
Az előadás után a közönség vastapssal ünnnepelte a művészeket.
Páréves interjú a Pollionét éneklő, Magyarországon eleddig nem ismert Călin Brătescuval. (Románul van, de a Google Fordító segítségével hozzáférhető a tartalom.) Megtudhatjuk az interjúból, hogy példaképe Franco Corelli, és a klasszikus rendezéseket szereti. Az is érdekes megállapítása, hogy sok énekes van a világon, de nagyon kevés [köztük] a művész...
Autóbusz szerveződik a március 24-i, szombati esti Norma-előadásra Budapestről Debrecenbe, akit a részletek érdekelnek, írjon privátot...
Szabó Sipos tempói nekem nem mindig tetszettek, de ettől függetlenül jól játszott a zenekar, nagyszertű formában volt az énekkar és ezt a román tenorisítát lehetne hívni Pestre is. Lehet, hogy lehetne még finomítani az éneklésén, de ettől függetlenül sokkal jobb Stifellio vagy Cavardossi lenne belőle, mint Mednozából és nem hiszem, hogy többe kerülne, de színvonalasabb lenne, persze tudom, hogy ez senkit nem érdekel. Kolonits szépen, kidolgozottan, érzelmekben gazdagon énekelt. Norma nem őrül meg a történet végén, de mégis: Kolonits alakításában úgy érzem, hogy az őrület határáa sodródik és kvázi eszét is veszti. Mindezt hitelesen, mindenféle túlzástól mentesen, természetesen, mindenféle mestrkéltség nélkül, megrendítően adja elő, ahogy végül a lelkiismerete és a férfi iránt érzett szeretette nem viszi rá, hogy vetélytársát küldje máglyára, az igazán megdöbbentő, ahogy tavaly márciusban megrendítői volt a Tisza-parti jelentben is. Ki merem jelenteni, hogy nála megrendítőbb Tisza-parti jelenet interpretációt sohasem láttam még élőben, sohasem! Balga Gabriella a Hugenottákban és a Jancsi és Juliskában jobban tetszett, de Adalgisa szerepével is szépen megbirkózott. A jelemzek nem tetszettek, a rendezés abszolút konvencionális, de biztos lesz, aki majd a budapesti előadás után kielemzi, hogy miért kellettek volna a teljesen historikus díszletek és jelmezek, mert így az egésznek nincs igazi hatása vagy valami hasonló - engem nem zavart ez a rendezés, csak a jelmezek némelyike. Wagner Lajos erős színpadi jelenség, de az éneklése már hagy maga után kívánnivalót, de Pesten hallhattunk nála sokkal rosszabakat is hasonló terjedelmű szerepekben.
Pardon, a "fent" igazából "lent" - csak a válasz írásakor jelenik meg a beidézett előző poszt "fent", a fórumban már "lent" lesz.
Jó, hogy megnéztem a mai előadást is - ma nem szerepeltek a cabaletta da capo részében a fent kritizált, számomra excesszív koloratúrák, és így nekem jobban tetszett. Persze ízlés dolga, hogy ki hogy értékeli.
Norma gyorsjelentés Debrecenből:
Sikeres premier. A szerepeket - egy kivételével - sikerült jól kiosztani.
Az egyáltalán nem könnyű partitúrát a zenekar sikerrel abszolválta, nekem különösen a vonósok tetszettek. A nyitány talán kicsit lassú volt, de legalább elkerülték a másik végletet, amikor úgy hangzik, mintha egy katonazenekar játszaná a promenádon (bizony hallottam ilyen Normákat Pesten).
A kórus is kitett magáért.
Duffaut rendezése konvencionális-időtlen. Passzol a darabhoz. Egyéni elem a nyitány megrendezése: egy gyerek-balerina táncol a druidák közt. Egy idő után papnő-öltözéket adnak rá, és ekkor válik világossá, hogy Normát látjuk gyermekkorában. Később Pollione és Flavio a gyerek-druidát középre vonszolják, a földre lökik és elvesznek tőle egy kultikus jellegű, varázsgömb-szerű tárgyat (minden druidának van ilyen), miközben gúnyosan vigyorognak. Amiből rögtön kiderül a druidák és a rómaiak viszonya.
A tenor (Calin Bratescu) jó választás volt. Érces hangja megfelel a szerep követelményének. Áriájában fura módon oldotta meg a c-t, mintha félig falzettben lett volna. (Nálam szakavatottabbak majd kielemzik.) Színésznek nem jelentős.
Kevés olyan kortárs szoprán van, aki a Norma összes hangi kívánalmának megfelel. Kolonits Klára ilyen. Jókor sikerült színpadra jutnia a szereppel. Minden hangot kiénekelt, nem deklamált, nem tört bele a bicskája a legtorokgyötrőbb staccatókba sem. Csodálatos, kifinomult megoldásai voltak számos helyen, és ezeket a legnagyobb természetességgel adta elő. Bensőséges, átszellemült, könyörgő Casta divát énekelt, a könnyem is kicsordult tőle. Nem tudtam viszont egyetérteni azzal, ahogy a cabaletta második versszakát prezentálta Sills modorában, az agyonkoloratúrázástól szinte felismerhetetlenné vált az eredeti zene. Másutt a díszítései mértéktartóbbak voltak, az említett egy ponttól eltekintve tetszett a zenei interpretációja. "Persze" megcsinálta az opcionális d-t az 1. felvonás végén, meg az eszt a Pollionéval való duett végén. Mintha korlátlan lenne a felső regisztere.
Jól passzolt Kolonits hangjához Balga Gabrielláé: Annak dacára, hogy mélyebben fekszik, mégis lányosabbnak hangzott. Hiteles volt, mint fiatal, naiv lány (miközben ugye Norma már asszony, két gyerekkel). Balga jól is énekli a belcanto dallamíveket, és remekül is játszik. Remélem, látjuk majd még más belcanto szerepben is.
Az Oroveso talán beteg volt, sajnos nem volt az igazi. A végére kicsit belejött. A Flavio (Biri Gergely) és a Clotilde (Rendes Ágnes) jól énekelt, előbbinek érzésem szerint még az olasz kiejtésén lehetne javítani. A közönség jól fogadta a premiert.
Bellini Norma című operáját péntek este mutatják be a debreceni Csokonai Színházban 2018.01.25.
Video-interjúk
Nyilvános a Norma szereposztása.
Balga Gabriella lesz Adalgisa. Mendoza meg Pollione..... ó jaj......
A januári előadásokra már jegyek is kaphatóak.
1969. március 2., Petőfi Rádió, 11.05 – kb. 13.00 „Kapcsoljuk a Debreceni Csokonai Színházat” Operahangverseny a színház művészeinek közreműködésével Vezényel: Rubányi Vilmos Közreműködik: Czakó Mária, Körössy Anna, Kőváry Anikó, Marczali Kiss Zsuzsa, Marsay Magda, Pallos Gyöngyi, Pázsit Magdolna, Tibay Kriszta Bán Elemér, Berczelly István, Csongor József, Gazsóm János, Járay József, Karnausz Tibor, Oláh György, Tóth József, Tréfás György, Virágos Mihály, valamint a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar és a Csokonai Színház Énekkara. Karigazgató: Tarnay György 1. Mozart: Figaró házassága – nyitány 2. Mozart: A varázsfuvola – Papageno áriája, II. felv. (Berczelly) 3. Don Juan – Hatos, II. felv. (Czakó, Kőváry, Marczali, Karnausz, Gazsó, Tréfás) 4. Rossini: A szevillai borbély – Figaro belépője (Gazsó) 5. Erkel: Hunyadi László a.) La Grange áriája (Czakó) b.) László áriája (Csongor) 6. Charpentier: Louise – Louise áriája (Marsay) 7. Bizet: Carmen – Csempészkvintett (Tibay, Körössy, Marczali, Bán, Oláh) 8. Donizetti: Don Pasquale – A háznép kórusa, III. felv. 9. Puccini: Gianni Schicchi – Lauretta áriája (Pallos) 10. Verdi: Luisa Miller – Miller áriája (Virágos) 11. Verdi: Don Carlos – Eboli áriája, III. felv. (Tibay) 12. Verdi: Simone Boccanegra – Fiesco áriája (Tréfás) 13. Verdi: Az álarcosbál – Az I. felvonás fináléja (Pallos, Pázsit, Járay, Tóth, Tréfás, énekkar)
Észrevettem, hogy ki rendezi a Normát, azt tartottam „érdekes kérdésnek”, hogy ezt fontosabb volt közölni, mint a címszereplő nevét. Láttam Duffaut Traviata-rendezését, és szintén olvastam a fórumtársak véleményét. A magamét is olvastam. Ismételten köszönöm a következetes figyelmet és reflektálást.
Köszönöm, oda fogok figyelni.
Én megnézem Debrecenben is, ha úgy adódik. Minnél többször látom - hallom, annál jobb.
A Norma jön a Primaverá-ra az Erkelbe ;)
Remélhetőleg a produkciót Pestre is elhozzák, szívesen megnézném rendezőstől, címszereplőstől, mindenestől.
[url]http://www.hajdupress.hu/cikk/unnepi-evadot-hirdetett-a-csokonai-szinhaz;Itt[/url] már arról is szó van, hogy ki énekli a címszerepet.
A Normát Debrecenben Nadine Duffaut rendezi, aki már több operát színpadra állított ott. Egyebek között -Kolonits Klárával- a Traviatát éspedig mint olvasom, az 1940-es évek németek által megszállt Párizsába helyezve a cselekményt. Úgy vélem, ez az értelmezés a momusos fórumtársak nagy részének helyeslésével találkozott ;-)
[url]http://szinhaz.hu/2017/05/17/a_csokonai_szinhaz_meghirdette_a_fiatalok_evadat;Norma[/url] Bizony, nincs is annál érdekesebb kérdés, mint hogy ki rendezi a Normát...
[url]http://csokonaiszinhaz.hu/a-fiatalok-evada/;Norma[/url]...:-)
[url]http://csokonaiszinhaz.hu/muvek/erkel-ferenc-bank-ban/#!;A debreceni Bánk bán képekben.[/url] Áprilisban a budapesti közönség is láthatja.
A Magyar Rádió is megemlékezik az elhunyt nagyszerű basszistáról: ma 16 órától a Bartók Rádió "Lemezelő - nem csak gyűjtőknek" adása: I. "Muzsikuslegendák: Tréfás György operaénekes Vendég: Boros Attila
A Dankó Rádió operettműsora ma délelőtt megemlékezett Tréfás György születésének 85. évfordulójáról - amit az idén nyáron eltávozott kiváló basszista, sajnos, már nem élhetett meg. A rádió műsorának 18 órakor kezdődő ismétlésében megint meghallgathatjuk (18:51:37) Tréfás György felvételéről Ozmin akasztófaáriáját a Szöktetés a szerájból - vezényel: Lukács Ervin
[url] http://www.dehir.hu/debrecen/galaesten-emlekeznek-trefas-gyorgy-operaenekesre-debrecenben/2016/09/28/; Gálaesten emlékeznek Tréfás György operaénekesre Debrecenben – videóval [/url] /Dehir.hu/MTI | info@dehir.hu/ Tréfás György operaénekesre október 6-án, 85. születésnapján emlékeznek a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban. Komolay Szabolcs kulturális alpolgármester elmondta: a gálát születésnapi köszöntésnek szánták, de a művész váratlan halála felülírta a terveiket, így emlékező gálaműsort tartanak október 6-án a Csokonai Színházban. - A sors közbeszólt és elszólította közülünk Tréfás Györgyöt. Így a születésnapjára rendezett gálaműsorral megemlékezünk a pályafutásáról, arról, hogy egész életét az operaművészetnek, Debrecennek és a Csokonai Színháznak szentelte – mondta el Komolay Szabolcs. Ráckevei Anna, a színház igazgatója köszönetet mondott Tréfás György özvegyének, aki egyedülálló kép- és hangfelvételeket bocsátott a színház rendelkezésére férje szerepeiről. A színigazgató felidézte: Tréfás György 159 szerepet játszott, illetve énekelt el, köztük Bartók Kékszakállúját, amelyet ő vitt színre 1964-től 1990-ig egyedül a Csokonai Színházban. Emellett legkedvesebb szerepei között tartotta számon Verdi Don Carlosának Fülöp királya, valamint az egyetlen basszusra írt női szerep: Donizetti Vivat Mama című operájának a Mama szerepét, illetve olyan basszusszerepeket, mint Mozart Varázsfuvolájából Sarastrót, a Szöktetésből Ozmint, a Don Giovanniból a Leporellót, valamint nagyon sok Verdi- és Wagner-basszusszerepet. Szabó-Sipos Máté, a Csokonai Színház zenei vezetője hozzátette: a gálaesttel szeretnék feloldani a gyász időszakát, s olyan vidám esten megidézni Tréfás György emlékét, amilyen vidám ember, sokszínű művész volt ő maga. Mohos-Nagy Éva operaénekes, tanszékvezető egyetemi tanár harminc éven át szerepelt együtt Tréfás Györggyel a Csokonai Színház színpadán, koncerteken, templomokban, művelődési házakban. - Volt a gyóntatóm, a férjem, az apám, de a Vivat Mamában női szerepében a vetélytársam is – emlékezett az énekesnő a közös szerepekre, hozzátéve, hogy Tréfás György nemcsak nagyszerű énekes, hanem nagy komédiás is volt. Azonosult a szerepeivel, mindig szórakoztatni akart, ez volt az élete – és ezt a közönsége is megérezte, és a szívébe zárta – tette hozzá a pályatárs. A Tréfás György emlékgálára nem árulnak jegyet, előzetes regisztrációval lehet azon részt venni október 6-án – jelezte Ráckevei Anna igazgató.
[url] http://nepszava.hu/cikk/1100378-vegso-bucsut-vettek-trefas-gyorgy-operaenekestol; Végső búcsút vettek Tréfás György operaénekestől [/url] MTI|2016. júl 19. 14:43 Több százan vettek végső búcsút Tréfás György operaénekestől kedden a debreceni Köztemetőben. Tréfás György Liszt-díjas érdemes és kiváló művész, a Csokonai Nemzeti Színház örökös tagja, Debrecen díszpolgára életének 85. évében hunyt el. Papp László, a város polgármestere gyászbeszédében kiemelte: Tréfás György nemcsak nagyszerű művésze, hanem hűséges polgára is volt Debrecennek. Bár sokszor szerepelt Debrecenen kívül, mindvégig ragaszkodott a városhoz: Tréfás György neve örökre összeforrt a debreceni operával - mondta. Ráckevei Anna, a Csokonai Színház igazgatója szerint irigylésre méltó pálya volt az övé, mert a közönség minden másnál több erőt adó szeretete mellett a szakma is elismerte: a legnagyobb magyar basszisták egyikeként tartották számon. A pályatársak nevében Mohos Nagy Éva operaénekes búcsúztatta Tréfás Györgyöt, akit a református egyház szertatása szerint helyeztek végső nyugalomra a debreceni Köztemetőben, a szertartást Fekete Károly, tiszántúli református püspök vezette.
[url] http://operavilag.net/kaleidoszkop/elhuny-trefas-gyorgy/; Elhunyt Tréfás György [/url] Operavilag.net, 2016. július 3. A Csokonai Színház basszistáját nyolcvanöt éves korában érte a halál
De ki lesz Palló Imre?
A bariton-verzió fog menni, nem az eredeti Bánk bán.
[url] http://magyarhirlap.hu/cikk/57586/Megujul_a_Csokonai_Szinhaz_epulete; Megújul a Csokonai Színház épülete [/url] Bánk bán, Jadviga párnája és Kőműves Kelemen a 2016/17-es debreceni évadban Forgách Kinga – 2016.06.07. 00:38 Várhatóan jövő tavaszra készül el a debreceni Csokonai Nemzeti Színház épületének teljes felújítási terve, s még abban az évben megkezdődnek a kivitelezési munkák is. A következő teljes színházi évad előadásait valószínűleg még a nagy színházban tartják – jelentette be a város kultúráért felelős alpolgármestere tegnap, a 2016/17-es évadot ismertető sajtótájékoztatón. „A következő, 2016/17-es évadban – amelynek szlogenje: Szabadság, szerelem – az Erkel Ferenc által megálmodott, eredeti formában mutatják be a Bánk bán operát, az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulóját méltóképpen megünneplő ősbemutató lesz a Mensáros László börtönnaplói alapján színpadra állított Szélfútta levél című előadás, a kortárs magyar tematikából pedig a Jadviga párnája és az erdélyi népballadát alapul vevő Kőműves Kelemen rockballada kerül színpadra – sorolta Ráckevei Anna. Gemza Péter, a színház művészeti vezetője kiemelte a két tervezett operabemutatót: a Bánk bán mellett A varázsfuvolát láthatja a közönség. A Csokonai Színház három előadással októberben a Ravenna Fesztiválra utazik, ahol a Szegedi Nemzeti Színházzal közösen Lehár Ferenc A víg özvegy, a Budapesti Operettszínházzal karöltve pedig Johann Strauss A denevér és Kálmán Imre Marica grófnő című operettjét mutatja be. A Debreceni Nyári Színház az idén a Csokonai Színház előadásában a Kőműves Kelemen című rockopera bemutatójával kezdődik június közepén a Nagyerdei Szabadtéri Színpadon – jelentette tegnap a távirati iroda.”
Beatrice fórumtársunk betette a linket az Erkel Színház-topicba. Legyen itt is nyoma: [url] http://www.dehir.hu/kultura/debreceni-operat-unnepeltek-a-budapesti-fesztivalon/2016/04/13/; Debreceni operát ünnepeltek a budapesti fesztiválon [/url] 2016. április 13. 9:44 | Frissítve: ma 9:44Dehir.hu Debrecen – Óriási közönség- és szakmai siker övezte a Csokonai Színház La Traviata előadását a hétvégi Primavera Fesztiválon. „[…] Szabó Sipos Máté szerint a Primavera Fesztivál nagyon fontos bemutatkozási fóruma a “Budapestesen kívüli” magyar operajátszásnak, s a debreceniek sikere fontos visszajelzés arról, hogy a 20-30 éve még virágzó, de mára már lényegesen szerényebb, a fővárosi anyaintézmény anyagi lehetőségeitől fényévekre működő vidéki operajátszás, milyen értékeket képes mégis létrehozni ma is. A zenei vezető kiemelte ugyanakkor azt is: ezt az értéket, ezt a katartikus élményt, amelyet a fővárosi közönség olyan nagyra értékelt, hogy hosszú percekig vastapssal jutalmazott, otthon még inkább meg kellene becsülni. Ösztönözze ez a szép siker a cívisváros lakóit arra, hogy éljenek minél többen ezzel az élménnyel, ismerjék fel és legyenek méltán büszkék értékeikre, melyből bármely nap gazdagodhatnak.”
Nagy gratuláció a pesti Traviata-vendégjáték minden közreműködőjének! Lelkes és profi a társulat.
Kedves joskia141! Köszönöm a pontosítást, persze hogy itt a Lutetia Hotelben játszódik a cselekmény a rendező olvasatában.
Tisztelt „Búbánat”! Nagyon figyelemre méltó észrevételei vannak élvezettel olvastam a Traviatában látható zongoráról, a zongorán szereplő kotta – kétségtelenül indokolt – jelentőségéről. Azonban tisztelettel szeretném megjegyezni, hogy szerintem a 2.felvonás („kertre nyíló vidéki ház – szobabelső”) és a 4.felvonás („Violetta otthona”), hasonlóan az 1.felvonáshoz, szintén a néven nevezett Lutetia Hotelben játszódik. Én csak a pesti előadást láttam-hallottam, meglehetősen távolról és oldalról, de mindegyik részben volt egy nagy padlószőnyeg, amelyen a hotel neve volt olvasható. Igazság szerint így is érzem egységesnek a rendezés ívét, az egyetlen épület különböző helységeiben zajló cselekményeket, a végén Violetta nem csak magánéleti drámájával. (Az, hogy az énekelt szöveg emiatt néha ellentétben volt a tényleges szituációval, más lapra tartozik.)
