Köszönöm, ez egy nagyon érdekes interjú, de soha meg nem találtam volna! Ugyanakkor remélem, hogy a fent idézett mondatban nincs igaza a karmesternek, szerencsére ez nem az ő szakterülete!
Fischer Ádám: nem ússzuk meg egy általános háború nélkül
Fischer Ádám két egymást követő évben is megkapta az OPUS Klassik díjat
A magyar karmester és a Dán Kamarazenekar idén Beethoven összes szimfóniájának lemezfelvételéért kapja meg a legrangosabb német hanglemezdíjat. És nem is ez az egyetlen lemez, amit idén díjaztak, és a dirigens neve is szerepel a borítón ... Jonas Kaufmann bécsi operettlemezét, amelyen Fischer Ádám vezényli a Bécsi Filharmonikusokat szintén díjazták a "Klasszikusok korlátok nélkül" kategóriában.
...
Ami még fontosabb: a Dán Kamarazenekar és Fischer Ádám Beethoven szimfóniáiból készült kiadványát a "Szimfonikus felvételek" kategóriájában ismerték el. A magyar karmester tavaly a Düsseldorfi Szimfonikusokkal rögzített Mahler III. szimfóniájának felvételéért kapta meg az OPUS Klassikot. Teljes cikk: fidelio.hu.
Kedves Búbánat, köszönöm ;-) ... de mélyen szántásról, kivesézésről szó sincs. Ha ilyesmire vetemednék, az hosszú lenne és ...khm... még én sem olvasnám el. Csak néhány, pontosabban két főigazgatói gyöngyszem-megjegyzést bátorkodtam a belinkelt cikkből -divatos szóval- nem "összefüggéseiből kiragadva" véleményezni + egy utószót hozzábiggyeszteni bónuszképpen. És egészen biztos, hogy azzal a tárgyi és más, sokoldalú felkészültséggel, aminek itt "Tag wie Tag" tanújelét adod, te nagyon is képes és alkalmas vagy-lennél saját véleményed kifejtésére, amire azért szerencsére akad példa olykor pl. 1-1 megtekintett előadás kapcsán. Jó lenne sok vagy több ilyent olvasni a neved alatt :-)
Kedves Edmond!
Minden elismerésem, hogy a cikk bejegyzését követően ilyen hamar és ilyen mélyreszántó kommentben már képes voltál reflektálni Ó. Sz. friss írására, "kivesézve" állításait, hozzáfűzve saját meglátásaidat. Bevallom, én erre/ilyenre nem volnék képes - eleve nem tartom alkalmasnak magam kommentek írására, bár nekem is van véleményem mindenről – csak nem biztos, hogy annyira P.C., feltáró jellegű, szalonképes és olyan irányultságú volna, mint a Tiéd és akkora súllyal és nyomatékkal, mint ahogyan Te ezt itt műveled… De nem irigyellek az ilyen irányú és alaposságú munkálkodásodért! Csak így, ilyen lelkesen, buzgón tovább!
Kurz (ugye így mondják németül?):
1) a dortmundi egyetem idézett újságjának valszeg tényleg "nincs Google a szerkesztők gépén, sőt masinájuk sincs, csak egy réges-régi telefonos regiszter" ... különben nem oda fordultak volna pártatlan, semleges véleményért, ahová fordultak. Igaz, Németországban a jelek szerint még él az "audiatur et altera pars" elmélete és gyakorlata...
2) Főigazgató Úr hálás lehet Fischer Ádámnak, Paul Lendvainak: a) rajtuk rugózva, rájuk hivatkozva ismétel(get)heti el többször is -ha valaki nem tudná- az érdekeltek megnyugtatására, hogy "Ókovács Szilveszter nem tagadja közelségét a regnáló Fidesz-párthoz" és „Az Opera is a kormánnyal összefüggésben lévő személyek kezében van”. Talán jókor is jön ez néki, mert pozíciója mintha kissé megrendülni látszana olykor-olykor. Például akkor, amikor a MÁO rekonstrukciós munkálatainak irányítását huss! kiröppentik a kezéből és átpasszolják az Andrássy út túlsó végén álló másik palota főigazgatójának. Mi sem természetesebb ugye, mint hogy az Operaház felújítását egy múzeumigazgató (és nem az Intézmény vezetője) irányítja... b) "Fischer szerint is a Billy Elliot bukása tipikus példája annak, mit zajlik régóta Magyarországon ... De az igazgató pontosan tudja, hogy több támogatást kap, ha jól viselkedik.”: kapóra jön ám ez az állítás Főigazgató Úrnak! Sokadszor cáfolhat-háríthat egy anno nem Fischertől, Lendvaitól, hanem egy masszívan lakájmédium kormányközeli újságtól indított támadást, miközben sokadszor is elfödi az elfödhetetlen tényt, miszerint a Billy Elliot több évadra befogadása az Erkel Színházba, akkora anyagi és erkölcsi bukás, amihez képest Billy gyerek nemi identitása kismiska. Persze közpénzből bukni nem nagy kunszt.
PS Ahogy a Billy Elliot nem Ókovács Szilveszteré, úgy a budapesti Wagner-napok nem/sem Fischer Ádámé, ahogy azt Főigazgató Úr állítja: "Fischer Ádám az elmúlt 10 évben is rendületlenül vezényelhette Wagner-fesztiválját" és "...amennyit Fischer Ádám a Wagner-napjaira fordítani módjában áll." A Wagner-napok nem Fischer Ádámé, legfeljebb Fischer Ádám és a magyarországi kulturális élet nagy napjai. A budapesti Wagner-napok a MüPa által azaz nagyobbrészt közpénzből finanszírozott rendezvény, 2006 óta szüntelenül telt házakkal és komoly (pozitív) nemzetközi visszhanggal ... ellentétben pl. a Billy Elliottal. Nemzetközi visszhangja ez utóbbi produkciónak is volt, de anyagi "hasznát" inkább ne firtassuk, mert a végén még a -szintén- közpénz elherdálásának esetébe botlunk. Igaz, egy következmények nélküli országban színházban: következmények nélkül.
„A valódit mondd, ne az igazat? Avagy a német sajtó gyógyíthatatlan”
ÓKOVÁCS SZILVESZTER2020.06.26. 10:44 ORIGO.HU
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 142 LEVÉL
Édes Néném,
József Attila híres versének címét úgy is írhatnám a mai felületes és sunyi világban: Thomas Mann üldözése. A betűk nagyjából megvannak, más kérdés, hogy az összkép teljesen mást mond. Így vagyunk a német sajtóval is. Nincs kétségem afelől, hogy amit alább bemutatok, az naponta X esetben fordul elő, és fontosabb ügyek esnek áldozatául, mint holmi operás témák. De talán éppen ezért fájóbb: miért kell ebben is hazudni, elhallgatni, csúsztatni? A rólunk szóló írások megdöbbenésre nem érdemes, visszatérő érdekessége, hogy előadásokat nem néznek meg a „kritikusok”, még akkor se tették, amikor élőben lehetett, és most sem teszik, amikor az internetről elég sok anyag hozzáférhető. És így áll ez tágabb értelemben is. Magyarországról írni a német nyelvterületen ma annyit tesz, mint megszólaltatni a hazánk ellen forduló híres/hírhedt magyarokat, és zsurnalisztikai fügefalevélnek oda-odabiggyeszteni valaki más pár sorát is, ami szükségképpen gyengébb lesz, a kikért szövegből gondosan kinyírt mondatokat tekintve. (Ez utóbbi ige megint jól példázza, milyen remekül duplafenekű is a mi drága anyanyelvünk…)
Ismerős arcok
A dortmundi egyetem kulturális lapja, a zenei újságírókat tömörítő Terzwerk kérdéseket intézett hozzám pár hete, és néhány napja kijött a nagy anyag is – Magyarországról. Olyan nagyon nem lepődtem meg, hogy a 91 éves Paul Lendvai az egyik fő hivatkozási pont, azon sem, hogy a kulturális aspektust épp Fischer Ádám és Schiff András képviseli. Pedig lennének tippjeim, például a világ vonós koncertéletének néhány meghatározó szereplője – Baráti Kristóf, Várdai István, Kelemen Barnabás, Fenyő László – ugyancsak magyar, léteznek nemzetközi hírű énekeseink, Komlósi Ildikó vagy Bretz Gábor ugyancsak lehetne vonatkoztatási pont, sőt, van operista világsztárunk is Marton Éva személyében, ráadásul Németország és a német nyelv familiáris a számára. Valószínűleg nincs Google a szerkesztők gépén, sőt masinájuk sincs, csak egy réges-régi telefonos regiszter. Vagy a tájékozottsággal van baj – esetleg politikai prekoncepció mentén dolgoznak, amire még gondolni is illetlenség volna részemről, aki politikával nem foglalkozom.
Az e-mailemet mégiscsak megkapták valahogy. Alább – olyan demeterszilárdosan, mert úgy tűnik, tényleg ennek az ideje jött el – közreadom, mit írtam a dortmundi megkeresésre. Előtte viszont a releváns részletek következzenek a hosszú német cikkből, amelynek Európai Parlamenttel, Népszabadság-megszüntetéssel (?!), Karácsony Gergellyel foglalkozó hasábjaitól megkímélem Nénémet.
[...]
Fischer Sándor alábbi írása az operett rádiófelvételének bemutatója előtt – 1977. április 9. -, a Rádió és Televízió Újságban jelent meg:
Offenbach magyarországi reneszánsza, melyet a Rádió három évtizeddel ezelőtt indított el, az e heti bemutatóval újabb állomásához érkezett. A párizsi mester darabjai, főleg egyfelvonásosai jóformán nem is kerültek előadásra nálunk. A korabeli német kritika „erkölcstelennek”, „züllöttnek” minősítette zenéjét; Pesten, száz évvel ezelőtt, a régi Nemzeti Színházban csak német átdolgozás alapján kerülhettek a művek a magyar közönség elé, Kodály szavait igazolva, melyek szerint „Németország eltakarta előlünk a Nyugatot”. De nemcsak a franciák tartják számon klasszikusaik között. Rossini is „a Champs-Elysées Mozártjának” nevezte Offenbachot, és bizonyos értelemben jogosan, mert a német utóromantika súlyos, bonyolult, patetikus wagneri levegőjében frissítőn hatott Offenbach átlátszó, könnyed bája, szellemes iróniájának leleplező, drámai ereje.
A férj kopogtat c. művét Offenbach az Orfeusz után komponálta, premierje Párizsban 1859-ben volt, magyar bemutatója a régi Nemzeti Színházban 1861-ben Egy férj az ajtó előtt címmel hangzott el; nemrég a tévé is műsorára tűzte. A tragikomikus hős a férj, aki nem hiszi el a valóságot, mert nem látja, és azt képzeli, hogy csak ugratják őt – tehát „rosszkor” kopogtat… Ezért lett a francia eredetiben a darab középpontjában levő kuplé refrénje a párizsiak közt szállóigévé vált molière-i idézet: „Tu l’as voulu, Georges Dandin!” Te akartad, Georges Dandin…
Fischer Sándor, jobbról a második a képen, a "Komáromi farsang" rádiófelvételének próbáján, a Magyar Rádióban, 1957-ben.
A zongoránál a zeneszerző: Kemény Egon.
Balra, háttal: Erdődy János, Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert.
Fischer Sándor - műfordító, karmester, zeneszerző, 1949 - 79-ig megszakításokkal a Magyar Rádió dramaturgja és vezető lektora. Tevékenységének legfontosabb területe színpadi művek műfordítása, tbk.: Idomeneo, A varázsfuvola, Don Pasquale, Lammermoori Lucia, Macbeth, A végzet hatalma, Eljegyzés lámpafénynél, A férj kopogtat, A denevér, A cigánybáró.
Fischer Sándor a Magyar Rádió zenei dramaturgja is volt, Wikipédia oldala:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Fischer_S%C3%A1ndor_(karmester)
Kemény Egon "Hatvani diákjai" és "Komáromi farsang" című daljátékainak egyik rádiós alkotója, több korabeli rádióújság-cikkben is megtalálható aktív tevékenysége.
Kevesen tudják, ezért legyen nyoma itt is: Fischer Ádám karmester, művészi pályája elején operettfelvételt készített idehaza a Rádióban - és a francia dalszöveget az édesapja, a szintén karmester, Fischer Sándor "magyarította"...
Jacques Offenbach: A férj kopogtat
egyfelvonásos operett
A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1977. április 9., Kossuth Rádió, 20.45 – 21.34
Szövegét Delacour és Morand írta, rádióra Fischer Sándor dolgozta át.
Vezényel: Fischer Ádám
Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara.
Zenei rendező: Erkel Tibor
Rendező: Varga Géza
Szerkesztő: Bitó Pál
Szereposztás:
Martel, a férj – Gregor József
Susanne, a felesége – Csengery Adrienne
Rosita, a barátnője – Lehoczky Éva
Nicolas, zeneszerző – Rozsos István
Kőműves – Agárdy Gábor (próza)
A rádió operettműsoraiban időnként felcsendülnek a darab részletei.
Rendhagyó pünkösdi "járványkoncert" a düsseldorfi Tonhalle Mendelssohn-terméből: a Düsseldorfi Szimfonikusokat Fischer Ádám vezényelte. Műsor:
Joseph Haydn: Die sieben letzten Worte unseres Erlösers am Kreuze (részlet)
Gustav Mahler: Symphonie Nr 5 Adagietto
Joseph Haydn: Ouvertüre zu "La fedeltà premiata"
Joseph Haydn: Symphonie Nr. 45 "Abschiedssymphonie"
A koncert YT-on ide kattintva tekinthető-hallgatható meg.
Most jutottam hozzá az előző beírásban már belengetett életrajzhoz, Oplatka András, Svájcban élő történész, újságíró Zenekar az egész világ c. könyvéhez. Fischer Ádám életének, szerteágazó pályaívének, karrierje állomásainak tényszerű, alapos ismertetése mellett szó esik egyebek közt a karmester közéleti tevékenységéről, a színpadon kívüli világról alkotott értékrendjéről, emberi-művészi attitűdjéről és a napjainkban oly divatos (operai) "rendezői színház"-toposz iránt érdeklődők hosszabban olvashatnak a maestro valamint a szerző utóbbival kapcsolatos véleményéről, tapasztalataikról.
Mesterfogás címmel hosszabb -politikától mentes- interjú a világhírű magyar karmesterrel a Woody Allennel közös új milánói Gianni Schicchiről és a vele egy estén előadott Salieri-egyfelvonásosról, a klasszikus zene szerepéről a mai világban, komolyzenei ízlésről, operai közönséggal kapcsolatos tapasztalatairól, a Duna-parti Bayreuthként emlegetett budapesti Wagner-napokról, magyarországi komolyzenei fesztiválokról, Mesterhegedűk a Ringnek Alapítványról. A karmester közelgő 70. születésnapjára hamarosan életrajzi könyv jelenik meg Fischer Ádámról. A cikk ajánlója itt, a teljes interjú a nyomtatott HVG-ben olvasható.
Vagy egyiket sem, hanem elolvassa az illetékes operaház által kiadott műsorfüzetecskében található tájékoztatót. Esetleg a rendezőasszistensek valamelyikével lefordíttatja a libretto egyes részeit, elvégre az internacionális világban nem várható el, hogy egy rendező minden nyelven értsen. (copy Christian Thielemann)
Ó, hogyne! Megtudhatjuk, hogy esetleg, már ha az ideje engedi, legközelebb nem nézi meg a hosszas első-második felvonást, csakis kizárólag a harmadikat, és így szerinted akkor minden rendben. Nagyszerű.
A Fidelio cikke divatos tördelésű, ám trehány, nem zavaros szerkesztésű. Nem látom, ki jegyzi a cikket, mindenesetre ahol – nyilván a rövidség kedvéért – Woody Allen szavait összefoglalásra váltja, bizonytalanná válik a hitelesség. Például azért, mert egy termékeny filmrendező sem forgat folyamatosan és mindennap filmet. Szerintem a harmadik felvonások témájával Allen csak szellemeskedett, ami a teljes szöveg hiányában értékelhetetlen.
"Allen régóta szeret operát hallgatni, de általában csak az első két felvonást üli végig, mivel a filmforgatások korán reggel kezdődnek. „Mindig is szerettem volna, hogy legyen egy olyan este, amelyet csak a harmadik felvonásoknak szentelnek, hogy végre megnézhessem azokat, amelyeket az elmúlt években elszalasztottam” – tette hozzá."
Azért így kicsit másképpen hangzik az a mondat.
Nem tévedés: a budapesti bemutató 1964. február 16-án volt. Rohan az időőőő...
Talán MÁO is kipróbálhatná Woody Allent, ameddig még nem késő. Fischer Ádámról nem is beszélve, de őt megkapni az Operaház részéről alighanem valószínűtlenebb mint Woody Allent.
Hm! Felkészülten?
Én végighallgatom az operákat, akár a helyszínen, akár csak rádió- vagy tv közvetítésben. Akkor most én is jelentkezhetek rendezőnek? (Bocs, a Wozzeck-et anno az első felvonás után otthagytuk, mentségemre szolgáljon, hogy a Nagymamám akadt ki, ő döntött úgy, hogy ebből elég, és akkori életkoromnál fogva még nem jelenthettem ki, hogy márpedig én maradok. Egyébként a Wikipédia 1964-re hozza a budapesti bemutatót, ez tévedés, ennél korábban volt!)
"Régóta szeret operát hallgatni, de általában csak az első két felvonást üli végig."
Legalább egyfelvonásoshoz felkészülten állhat rendezni, nem zavarja a harmadik stb. felvonás feleslegessége.
Én sem fogom kitörni érte a nyakam, noha a képgaléria szerint Woody Allen Gianni Schicchije sokkal megnyerőbben fest, mint az Anger Ferencé. Ambrogio Maestrihez is erős bizalmam lenne.
Nyakam töröm ,hogy ott lehessek,Sajnos sem a műveket sem a személyeket nem kedvelem.
Khm...ötszáz! És csakazértis betűvel :-)
Július 6-án két egyfelvonásos operát mutat be a milánói Scala: Salieri Prima la musica e poi le parole c. művét és Puccini Gianni Schicchijét. Utóbbi produkciót az Oscar-díjas filmrendező, Woody Allen állítja színpadra, akinek ez lesz az első rendezése a Scalában. (A Salieri-operát Grischa Aschagaroff müncheni rendező jegyzi.) Karmester: Fischer Ádám. Részletek t.k. itt és itt.
"A segítségnyújtás nem lehet bűncselekmény"
Beszélgetés a Fidelioban Fischer Ádámmal operá(k)ról, Wagner-napokról, egyebekről itt.
A topic címe a cikk linkelése és a kivonatolás elégségessége mellett szól.
Ezt a kiváló, széles látókörű cikket nem elégséges csupán a Fischer-testvérekre fókuszálva szemlézni-kivonatolni. Ez az írás alapvetés, a mai Magyarország egyik hű kulturális tükre a nem hivatalos Magyar Közlönyben, ezért komoly(abb) tanulmányozást érdemel. Ajánlom például Pröhle Gergely főigazgató úr (PIM) szíves figyelmébe, nem először: ld. Erkel-topik 9304. Ide másolom: "Reszkess Pröhle Gergely?" Vagy már felkiáltójel kell a mondat végén?
ÚJABB PÉNZESŐ A NÁCIZÓ BALLIB ÉRTELMISÉGRE
MAGYAR IDŐK, 2018. JÚNIUS 30. SZOMBAT 10:00 2018. 07. 01. 12:04
VÉLEMÉNY
VEREBES ISTVÁN: AZ UTÓBBI TÍZ ÉVBEN CSAK A JOBBOLDALHOZ SOROLT IGAZGATÓKTÓL KAPTAM MUNKÁT
/Szakács Árpád/
[…] „Nigéria azért is jó hely, mert ott nem tombol az antiszemitizmus, nem dühöng a nácizmus, a rasszizmus, a kirekesztés, az idegengyűlölet, mint Magyarországon. Nincs is olyan nigériai, aki be merné tenni a lábát hazánkba, ha elolvassa, megnézi a Fischer Ádám, Fischer Iván testvérpár Magyarországról szóló nyilatkozatait. Fischer Iván, aki a Budapesti Fesztiválzenekar vezetője, különböző helyeken nap mint nap ezekkel ordibálja tele a nyugati sajtót: „A magyar politikusok kulturális bűnözők”; „Az én országom tele van gyűlölködéssel, rasszizmussal, korrupcióval és hazugsággal”; „Ezt a nagyzenekart meg sem érdemli Magyarország”. Fischer úr már operát is írt a náci magyarokról, amelyet a New York Times 2013. október 20-i számában így jellemzett: „Opera veszi fel a harcot a magyarországi növekvő antiszemitizmus ellen.”
A terjedelmes írás Fischer Ivánt Schiff András zongoristával és Alföldi Róbert rendezővel együtt az Orbán-rezsimmel szemben felkelő hősökként méltatja.
Fischer Iván úr meg nem érdemelt zenekarának költségvetése viszont rajtunk maradt, mint szamáron a fül. Jó nagy összeg, jó sok pénz, amivel tisztességesen elszámolni már nem nagyon tudott a „rezsimmel szemben felkelő hős”. A Budapesti Fesztiválzenekar Alapítvány 2013–2015 közötti gazdálkodásának ellenőrzése után tavaly novemberben az Állami Számvevőszék azt írta: „Az alapítvány az ellenőrzött időszakban államháztartási és azon kívüli forrásból összesen 5,5 milliárd forint támogatást kapott.” Azt is megállapították, hogy a szervezet nem tud törvényesen elszámolni az állami támogatással, sőt súlyos szabálytalanságok özönét tárták fel.
Szerencsére Fischer Ádámot sem hagyta a diktatúra a határ szélén, ahol folyamatosan követeli a kerítés lebontását. Migránsmentő akciók özönét indította, támogatta, közben külföldön mindenhol ódákat zengett az idegengyűlölő magyarokról. Márciusban emberi jogi díjjal tüntette ki Soros Györgyöt. Jócskán volt rá keret abban a pénzeszsákban, amellyel a Fidesz-diktatúra immár nyolc éve próbálja elnyomni.
Fischer Ádám úr most éppen Wagnerrel harcol a migránsok jogaiért – írta június 20-án a Népszava. Ki nem találnák, hol! Hát a náci Fidesz által fenntartott Művészetek Palotájában (Müpa), ahol annyi munkával látják el, hogy kis híján ínhüvelygyulladása lesz a sok vezényléstől és a pénzszámlálástól, amit érte kap. Sőt menetrendszerűen most is ő a Wagner-napok művészeti vezetője – örvendeztetett meg a jó hírrel még májusban Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója.
Fischer Ádámot most éppen Wolf-díjjal tüntették ki, és a csaknem harmincmilliós jutalmat át is utalta a migránsokat támogató Soros-szervezetnek, a Helsinki Bizottságnak, hogy még több érzékenyítőtréninget szervezzenek az idegengyűlölő magyaroknak.” […]
1976. november 15., Petőfi Rádió, 19.10
Kapcsoljuk a Csepeli Munkásotthont
Verdi: A trubadúr – hangversenyszerű előadás
Négyfelvonásos opera
Szövegét Salvatore Cammarano írta. Hevesi Sándor fordításának felhasználásával Lányi Viktor fordította.
Vezényel: Fischer Ádám
Közreműködik az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)
Szereposztás:
Leonóra – Moldován Stefánia
Manrico – Simándy József
Luna gróf – Miller Lajos
Azucena – Komlóssy Erzsébet
Inez – Takács Klára
Ferrando – Gregor József
Ruiz, Hírnök – Horváth József
Öreg cigány – Póka Balázs
Fischer Ádám, amennyire tudom, -zéta- 2010-es tudósítása óta (is) "zavartan botorkál"...világhírű zenekaroknál -februárban pl. a Berlini Filharmonikusokat vezényelte több koncerten- és a világ legjelentősebb operaházaiban (MET, Scala, München, Semperoper etc.) és vélhetően nem tölti el rettegés akkor sem, amikor ezekben a hetekben, hónapokban is a rendezetlen, félelemben élő, koszos-piszkos, bűnözéssel sújtott Bécsben, a StOP-ban és a Musikvereinben vezényel koncerteket, operaelőadásokat...pl. Ringet a Ringen :-)
Fischer Ádám saját honlapján ez olvasható:
Er war Generalmusikdirektor in Freiburg (1981-1983), Kassel (1987-1992), Mannheim (2000-2005) und kehrte als Künstlerischer Leiter der Budapester Oper (2007-2010) in seine Heimatstadt zurück.
Megosztva Paul McCartney és Fischer Ádám kapta idén a Wolf-díjat, bővebben erről (az "ökumenizmus" jegyében)
itt és itt.
Bátorkodtam lehetfinoman megköszönni a 3 napos látogatáson elhangzottakat.Nem hittem,de nagyon köszönöm.
Vannak, akiknek tetszik, nem kicsit, nagyon. És még tapsikolnak is hozzá mint a jázminok. Pedig ez a meleg már nem szellőzködő, nem lágy..
Valamikor disszidens volt a megnevezés, aztán "külföldre szakadt hazánkfia", manapság magyar származású. Én mindegyiket undorítónak tartottam és tartom ma is. Ennél már csak az undorítóbb, ha valaki szégyelli a magyarságát, és nem vállalja, holott ide született, életének egy részét itt élte le, itt járt iskolába, stb. Ha valami miatt elment - mert nem tetszett a rendszer, vagy mert kedvezőbbek voltak a karrier-kilátások egy külföldi továbbtanulás, vagy szerződésrévén - lelke rajta. Csak azt nem rétem, miért kell világszerte szidni, ócsárolni, mindennek elmondani az itthoni állapotokat - evvel kompenzálják a haza elhagyása miatti lelkiismeret furdalást? Miközben persze esetenként nem kevés fellépti díjért hazajárogatnak? Régebben is voltak és ma is vannak kiváló művészek, akik jelentős külföldi pályafutás után hazatértek, pl. Svéd Sándor, Ilosfalvy Róbert, Marton Éva, bocs de jelenleg Ők jutottak eszembe. És érdekes módon egyiknek sem lett kisebb a külföldi karrierje attól, hogy nem keltette rossz hírünket odakint. Negatív példát nem hozok, mert rögtön törölnének, mindenki gondol, amit akar és akire akar.Persze, így is lesznek, akik megköveznek ezért a véleményért, de ez benne van a pakliban, ezt belekalkuláltam.
Ez pontosan olyan. És pontosan annyira undorító is.
Fischer Ádám..."magyar származású karmester": ez olyan mint Imre Kertész (vagy Kertész Imre) magyar származású Nobel-díjas író?
Nem tudom, hogy a nagy meleg „kák szálávej létát" vagy engem viselt(e)-e meg jobban, de a levél finoman szólva is elég nehezen követhető vagy értelmezhető. Nagyon sok benne az összehordott hét és hó. Az viszont valószínű, hogy a felsorolt ír költők-írók ismertsége a töredéke volna a ténylegesnek, ha ír nyelven alkottak volna. És annak, hogy angolul írtak, ugyan miféle "borzalmas következményei" lettek? Megjegyzem, az egyik legszebb, legérthetőbb anyanyelvi angolt tapasztalatom szerint éppen az írek beszélik.
Bravo, tiberio !!!!!! -:))))))))))))))))
Eszembe jut fórumtársunk minapi bejegyzése a Kimernya-fórumon: "Aquila non captat muscas."
Most akkor vagy nagyon rálépett Fischer Ókovács tyúkszemére, vagy nagyon rossz a lelkiismerete a főigazgatónak, ha már ennyit rugózik azon az interjún. Mindenesetre, ha tényleg az a szándéka, hogy visszaédesgesse a karmestert egy-két előadás elvezénylésére, akkor személyes hordójáról nénikéjéhez intézett egyre túlhabzóbb kukorékolása inkább kontraproduktív.
Az Operaház 2017/18-as vastag évadfüzetének végén az évadban vezénylő karmesterek között Fischer Ádám is fel van sorolva, mint a Trisztán és Izolda karmestere. Itt a Müpáról van szó?