730 opera fanatic 2005-09-17 17:36:18 [Válasz erre: 727 a sztrovacsek 2005-09-17 14:16:26]
Ha a sját sza---don kivül tudnál valamiért rajongani nem irnál ekkora baromságokat
Ha a sját sza---don kivül tudnál valamiért rajongani nem irnál ekkora baromságokat
728 Momo 2005-09-17 14:23:10 [Válasz erre: 727 a sztrovacsek 2005-09-17 14:16:26]
Te gonosz Sztrovacsek. Tudod, mi a Sztrovacsekek sorsa...? Előbb-utóbb felpofoztatnak... :-)
Te gonosz Sztrovacsek. Tudod, mi a Sztrovacsekek sorsa...? Előbb-utóbb felpofoztatnak... :-)
727 a sztrovacsek 2005-09-17 14:16:26
A rajongásról: a rajongás tárgyát meglátván könny szökik a rajongó szemébe, így könnyek által homályosan, tehát nem tisztán lát. Nem tudom, a fülbe mi szökik, de valami biztos, hasonló esetben, ami gátolja az önmagukat \"hozzáértőnek\" (mit jelent ez?)definiáló rajongók hallását. Rajongó sosem objektív, ez azonban nem baj. Csak akkor ha szakmai, vagy hozzáértőnek szánt véleményt mond. Ne mondjon. A rajongó lelkesedjen és örüljön. Hódoljon be, pucsítson ki, és tekintsen felfelé párás szemekkel, kipirult arccal, és hevesen kalapáló szívecskével. :)
A rajongásról: a rajongás tárgyát meglátván könny szökik a rajongó szemébe, így könnyek által homályosan, tehát nem tisztán lát. Nem tudom, a fülbe mi szökik, de valami biztos, hasonló esetben, ami gátolja az önmagukat \"hozzáértőnek\" (mit jelent ez?)definiáló rajongók hallását. Rajongó sosem objektív, ez azonban nem baj. Csak akkor ha szakmai, vagy hozzáértőnek szánt véleményt mond. Ne mondjon. A rajongó lelkesedjen és örüljön. Hódoljon be, pucsítson ki, és tekintsen felfelé párás szemekkel, kipirult arccal, és hevesen kalapáló szívecskével. :)
726 Megén 2005-09-16 14:22:29
Én meg várom, hogy legyenek majd fényképek is. Lesznek?
Én meg várom, hogy legyenek majd fényképek is. Lesznek?
725 frushena 2005-09-16 13:49:28 [Válasz erre: 718 Gremin 2005-09-16 11:03:16]
\"Nem akarok már kutyába lemenni és úgy vitatkozni.\" Itt az igazság! Búbánat! Köszi a beszámolót, felülmúltad önnmagad. (Ami a terjedelmet illeti!) :)
\"Nem akarok már kutyába lemenni és úgy vitatkozni.\" Itt az igazság! Búbánat! Köszi a beszámolót, felülmúltad önnmagad. (Ami a terjedelmet illeti!) :)
723 RA 2005-09-16 12:51:20 [Válasz erre: 722 Momo 2005-09-16 12:47:26]
Az a Peter Mikulas szlovák basszus.
Az a Peter Mikulas szlovák basszus.
722 Momo 2005-09-16 12:47:26 [Válasz erre: 717 Búbánat 2005-09-16 10:55:54]
Hiteles, élvezetes és élményszerű a beszámoló, Búbcsi. (Csak az a fordulat erős egy kicsit a végén, hogy ott volt a Mikulás... :-)
Hiteles, élvezetes és élményszerű a beszámoló, Búbcsi. (Csak az a fordulat erős egy kicsit a végén, hogy ott volt a Mikulás... :-)
721 RA 2005-09-16 12:40:05 [Válasz erre: 717 Búbánat 2005-09-16 10:55:54]
Köszönöm tudnillik én kértem Búbánatot erre a szivességre!
Köszönöm tudnillik én kértem Búbánatot erre a szivességre!
720 Megén 2005-09-16 11:31:32
Nagyon jó volt olvasni, már megint tátott szájjal meredtem a képernyőre. Köszönjük a beszámolót!
Nagyon jó volt olvasni, már megint tátott szájjal meredtem a képernyőre. Köszönjük a beszámolót!
719 Megén 2005-09-16 11:10:46 [Válasz erre: 717 Búbánat 2005-09-16 10:55:54]
Hurrá! Végre valaki elmeséli mi volt Pozsonyban. Na most hozzákezdek! Köszi!
Hurrá! Végre valaki elmeséli mi volt Pozsonyban. Na most hozzákezdek! Köszi!
718 Gremin 2005-09-16 11:03:16 [Válasz erre: 691 Megén 2005-09-15 11:43:54]
Nem, tőlem már nem. Meghagyom magamnak az élményeket. Nem akarok már kutyába lemenni és úgy vitatkozni. Fölösleges! A legtöbben elfogultak (persze, én is), s nem meggyőzhetők. De NEM BAJ. Igaz, dühít ha igaztalan dolgokat olvasok akár itt, akár a sajtóban. Örülök azonban, hogy most is sok olyan volt a budapesti koncertlátogatók között, akik először hallották ŐT. És nagy élmény volt számukra. Beszéltem természetesen hozzáértő szakemberekkel (s most nem Fáyról beszélek)is: ők is el voltak ragadtatva. Számomra ők, az ő véleményük és a saját értékítéletem fontosabb, mint az ide beírók többségének a véleménye. AZOKAT ismerem, nem arcnélküliek. Ez egy igazi előadás volt, nem szolfézsbuziknak előadott Schöngesang!
Nem, tőlem már nem. Meghagyom magamnak az élményeket. Nem akarok már kutyába lemenni és úgy vitatkozni. Fölösleges! A legtöbben elfogultak (persze, én is), s nem meggyőzhetők. De NEM BAJ. Igaz, dühít ha igaztalan dolgokat olvasok akár itt, akár a sajtóban. Örülök azonban, hogy most is sok olyan volt a budapesti koncertlátogatók között, akik először hallották ŐT. És nagy élmény volt számukra. Beszéltem természetesen hozzáértő szakemberekkel (s most nem Fáyról beszélek)is: ők is el voltak ragadtatva. Számomra ők, az ő véleményük és a saját értékítéletem fontosabb, mint az ide beírók többségének a véleménye. AZOKAT ismerem, nem arcnélküliek. Ez egy igazi előadás volt, nem szolfézsbuziknak előadott Schöngesang!
717 Búbánat 2005-09-16 10:55:54
Egy személyes üzenetet kaptam, hogy a Gaetano Donizetti topicba írt Roberto Devereux beszámolómat ide is tegyem át. Ennek részemről semmi akadálya: Donizetti: Roberto Devereux Pozsony, 2005. szeptember 14. Szlovák Filharmónia Zenepalotája Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy Pozsonyba akkor is elutaztam volna, ha Erzsébetet nem Gruberova, hanem bárki más énekli. Ugyanis egyik kedvenc operám ez, és ki nem hagyom az alkalmat, ha valahol elérhető közelségben – távolságban éppen ennek a ritkán hallható és látható, talán a legérettebb Donizetti-műnek az előadására válthatok jegyet. Élőben, személyesen még sohasem volt szerencsém ehhez az operához (rádión, VHS és DVD formátumban sok nagyszerű felvételét és produkcióját élvezhettem), s mivel a budapesti Nemzeti Hangversenyterembe egyéb elfoglaltságom miatt nem juthattam el, kapva kaptam a lehetőségen, hogy az itthoni bemutatóra rá négy nappal, az országhatár második oldalán mégis csak randevúzhatok a Tudor-dinasztia leghíresebb uralkodójával, I. Erzsébettel. S ráadásul, ebben a koncertszerűen előadott remekműben nem egy „akárki” személyesítette meg a királynők királynőjét, hanem a belcantó műfajának jelen korban még mindig legavatottabb képviselője, szakértője, a drámai koloratúrszoprán- fach „nagyasszonya”, koránázott királynője, Edita Gruberova! A tegnap esti előadás után, nyugodt szívvel állíthatom - képletesen - megkapta tőlünk ezt a bizonyos koronát s mellé még a jogarát is. Amikor az este hétkor kezdődött előadás után úgy 3/411-11 óra tájékán beléptem sokadmagammal a múltszázad fordulója tájékán épült - egy átalakított raktárépületből „megszületett” - nagyon szép, belül a szecesszió minden szépségében pompázó koncertpalota, a Redout hátsó frontján található különtermébe, a Kaszinóba, előzőleg álmomban sem gondoltam volna, hogy még egy csoda részese leszek még az éjjel: a V. I. P. vendégek részére fenntartott késő esti állófogadáson úgyanis személyesen válthattam náhány szót – magyarul! – a művésznővel, aki nagyon kedves volt hozzám is, és így már boldogan mondhatom, hogy az előző korszak nagy dívája, az örök kedvenc Joan Sutharland után kezet foghattam méltó utódjával, napjaink szuper dívájával is. A kapott dedikációkon túlmenően alkalmam nyílott arra is, hogy közvetlen közelből fotózzam őt. Remélem, sikerült a tucat felvétel, amit róla készítettem a rögtönzött kis ünnepségen, a kamerák és a vakuk kereszttüzében. A nagy találkozás Donizetti remekével, az előbbiekből következtethetően nem okozott csalódást, ellenkezőleg, minden várakozásomat, sőt azon felüli igényemet is kielégítette. Nem kellett ide színpad, díszlet, jelmez. A zenében, a partitúra hangjegyeiben minden benne van. Ide nem kellett fényújság, a szöveg értése sem lényeges. Az énekhangokkal, gesztusokkal, mimikával is mindent ki lehet fejezni, el lehet mondani úgy, hogy a néző-hallgató odacövekelve székéhez ne csak a zenére koncentráljon: képzeletben – a nagyszerű művészek jóvoltából - élő egyenes adásban ott vagyunk az 1500-as évek végének Londonában, bent a Westminster palotában, s részesei vagyunk a drámának. Megelevendik előttünk az egész tragikus történet: szerelem, féltékenység, hiúság, bosszú, összeomlás. A végével kezdem: ahogy ott ül a két széken magába roskadtan Sarah és Nottingham hercege szembesülve saját tettük következményeivel, s ahogy ott áll mellettük és lépdel fel-alá zaklatottan és összetört szívvel Erzsébet és gyötrődik rémképeivel viaskodva – maga a döbbenet! Ide nem kell színpadi körítés. Ott van közöttük maga az egész élet, minden sűrűjével! Az a finálé és a katarzis, amit kivált Gruberova hol bősz, hol összeroskadó, előbb szerelmes, aggódó, majd lemondó és felmagasztosuló éneke, kommunikációja a partnereivel, a zenekarral, énekkarral, a karmesterrel, de mindenekelőtt hozzánk, a közönséghez fordulva szavakkal le nem írhatóan eljátszik nekünk – Shakespeare tollára méltó! Az utolsó akkordok alatt, amikor a hang a szinte suttogó, leheletszerű pianóból elindul föl a magasba, föltör egyre nagyobb crescendóval a csúcsra, majd hatalmas hangközi ugrással vissza a kiinduló mélységbe, ahonnan ismét az égbe tör és a második strófa végén diadalmasan, de mégis benne a szerelmes asszony kudarcának, keserűségének és fájdalmának, gyászának minden apró rezdülésével már ő is és mi is a mennyben vagyunk, és vele érzünk, szenvedünk - ahogy Sarah és Nottingham hercege is bűnbánóan, de megdermedve a bűnük rémisztő tudata és súlya alatt farkasszemet néznek velünk, az udvari néppel. Magam úgy éreztem, mintha ott ülnék a korabeli Globe színházban és én is részese vagyok ennek a drámának. A másik csúcspont és döbbenet az első rész végén (a II. felvonás zárójelenete) ért. Szinte hihetetlen, hogy az 59 éves énekesnő, aki nyugodtan 10-15 évet letagadhatna a korából, micsoda mély átéléssel, átszellemültséggel, hangjának hol éles, de mégsem bántó – a hiszterika jellemzéséhez néha ez és így kell! - hol bársonyos, de mindvégig érzelmekkel átitatott, de ha szükségét érzi, remegő kezekkel, pattanásig feszült tekintettel, felvetett állal, a királynői hatalom és dölyf, vagy éppen az egyszerű szenvedő egyszerűségében csak puszta nő, magányos, de szívvel élő asszony alázatával énekel és játssza a drámát: a tercettben Robert szenvedő dallama egybevegyül Nottinghamnek a férji méltóságán és férfiúi sérelmén ejtett foltja miatt érzett és a féltékenységtől tovább szított zengő baritonjával, amelyet körbe ölel Erzsébet hisztériás cirádái. És még korábban, az első felvonásban, amikor Erzsébet a kavatínájának második részében már túl van azon, hogy esetleg megbocsát Robertónak, aki a hazaárulás vádjával a halálos ítéletet szentesítő királynői dekrétumra vár, de kétségek gyötrik, s ekkor még nagyobb nyomatékkal játszik szerepet szívében, lelkében a férfi iránt régóta érzett vágy, ami esélyt jelenthetne mind kettőjük számára – de a végzetük elől egyikük sem térhet ki, mert a szerelem és szenvedély nem csak bennük lakozik: egy másik párban is lobog a láng, csak éppen nem egymás iránt…Ebben a kavatínában benne van Donizettinek a saját életéből vett családi megróbáltatásai; belekomponálta a reményt, majd a reménytelenséget, az örömöt, az élni akarást, amelyet megelőzött a kétségek és lemondás, majd a búcsú. Ez a párhuzam, egyébként is végig kíséri a teljes operát. A harmadikfelvonás börtönjelenetét megelőző önálló kórustétel szomorú, fájdalmas, panaszos hangja is erre utal. A kibontakozó melódia, a dallam méltóságteljes vonulása, a fátyolos, bús hangok mintha magát a zeneköltőt, az ő intermezzóját jelentené az operában. Csodálatos! Sarah első felvonásbeli románca, Sarah és Roberto kettőse, Sarah és Nottingham jelenete a harmadik felvonás első képében, Roberto börtönjelenete mind-mind arra utal, hogy a komponista nem elégedett meg Corneille tragédiája nyomán Cammarano szövegkönyve által nyújtott lehetőséggel, hanem erősen „belenyúlt” a dramaturgiába, hogy az invenciója ihletésére megszült zenedráma azonos hullámhosszon sisteregjen a saját bensőjének nyughatatlan ide-oda kavargó és forrongó lelkületével, annak hevületével és lázával. Sarah szerepét Ulbrich Andrea fölényes biztonsággal, erős és kifejező hanggal, minden szakmai tudását kifejezésre juttató érzülettel énekelte és játszotta végig, méltó és egyenrangú partnerként. Nem véletlen, hogy a közönség szimpátiájától övezve nagy taps és brávózás kísérte minden egyes elénekelt számát, jelenetét. Büszkék lehetünk, hogy ebben a nagy drámában a mi mezzoszopránunk méltó módon reprezentálta a „hazai” színeket és „ízeket”. Nottingham hercegét megformáló baritonista, Abert Schagidullin eleinte kissé lagymatag, tekintélytelen udvari főrendként tűnik elénk, amit az orosz énekes hangja visszatükröz, és akkor is ilyen, szinte bánatos, amikor már valójában eszét vesztően, őrjöngenie kellene, hangjával Sarah bűnét - leleplezve Roberto iránt addig érzett barátságát - a féltékenység kiváltotta dühvel felváltania. Ez elmarad, s így a zeneszerző szándékaival szemben megy. A hang nemes,.de nincs színe. Vagy szürke. Elmarad a legendás Mackerras-féle Robertó felvételéről megismert Peter Glossoppétól, aki sötét, komor, a mélységekig hatoló herceget varázsolt elénk fenséges és erőteljes, hősies baritonjával. A címszerepben a szlovák Michal Lehotskyra tulajdonképpen nem illene panaszkodni, mert a cél nyilván nem az volt, hogy olyan partnert szerződtessenek Gruberova mellé, aki valamiképpen elhomolyosítsa őt. Megtalálták erre a szerepre a Pozsonyban. már pld. Manricoként bizonyított jóképességű tenort, aki mindazonáltal nem belcanto operák tenor szerepeire predesztinált. Nem azt mondom, hogy nem ide illő volt, hanem azt, hogy hangja a magasságokban nem eléggé hajlékony, és nincs kifejező ereje, a drámai vagy lírai részek egyaránt súlytalanok. Megpróbálta erővel hozni azt, ahová inkább a könnyedség kell. Érdekes módon inkább az első énekelni való jelenetekben éreztem meg valami pozitívat, akkor a magasságokban kinílt a hang, de a középhangok lágéi is dominánsabbak voltak, mint az opera későbbi, főleg az utolsó felvonás második (börtön) képében A börtönjelenetben és a kavatínában bizony többet vártam tőle. Messze elmarad a már említett Mackerras vezényelte lemezen hallható Ilosfalvy meseszép hangszínétől, hangjának nemességétől és magas hőfokától. De csalódás végül is nem ért, mert ennél többre nem is számítottam a fiatal tenortól, akitől már a két-három évvel ezelőtti Verdi-Requiemben sem voltam elragadtatva (amelyet hatalmas várakozás előzött meg a Budapesti Kongresszusi Központban az előrevetített scenizált rendezése miatt, s amely aztán mérhetetlen unalomba fulladt). Kisebb - néhány mondatos - szerepükben meg kell említenem Kóbor Tamást (még nem láttam őt bajuszosan és szakállasan), Lisztes Lászlót és Ladjánszky Lászlót. Az ötventagú Magyar Nemzeti Énekkar (26 férfi, 25 nő) remekül helyt állt, akárcsak a nagyszerűen zenélő Szlovák Filharmónia mintegy hatvantagú Zenekara, amelynek nem volt könnyű dolga, hiszen a zeneszerző a zenekar számára nem puszta kísérő szerepet szánt, hanem igen drámai zenét komponált, mesteri hangszereléssel, kifejező dallamokkal, még akkor is, ha a Donizettinél megszokott és domináns táncos-lüktető ritmikai és harmóniai megoldások most sem maradnak el. Friedrich Haider rutinosan fogta össze az együtteseket és irányításával egy nagyon élvezetes előadás részesei lehettünk; látszik rajta, hogy nagyszerűen érti a belcantot és Bonynge, Viotti nyomdokán haladva építi fel repertoárját, amelynek középpontjában Gruberova áll, s kettőjük összművészete remélhetőleg még sokáig sok örömet fog adni nekünk, a belcanto híveinek. Örömmel láttam, hogy a szinte zsúfolásig megtelt zenepalotában sok híresség is (pl. P. Dvorsky, Mikulas és a Momusos „kemény mag”) képviseltette magát. Csak azt mondhatom: Gruberovának és Donizettinek ez jár! Ennél többet magamnak sem kívánhatnék…
Egy személyes üzenetet kaptam, hogy a Gaetano Donizetti topicba írt Roberto Devereux beszámolómat ide is tegyem át. Ennek részemről semmi akadálya: Donizetti: Roberto Devereux Pozsony, 2005. szeptember 14. Szlovák Filharmónia Zenepalotája Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy Pozsonyba akkor is elutaztam volna, ha Erzsébetet nem Gruberova, hanem bárki más énekli. Ugyanis egyik kedvenc operám ez, és ki nem hagyom az alkalmat, ha valahol elérhető közelségben – távolságban éppen ennek a ritkán hallható és látható, talán a legérettebb Donizetti-műnek az előadására válthatok jegyet. Élőben, személyesen még sohasem volt szerencsém ehhez az operához (rádión, VHS és DVD formátumban sok nagyszerű felvételét és produkcióját élvezhettem), s mivel a budapesti Nemzeti Hangversenyterembe egyéb elfoglaltságom miatt nem juthattam el, kapva kaptam a lehetőségen, hogy az itthoni bemutatóra rá négy nappal, az országhatár második oldalán mégis csak randevúzhatok a Tudor-dinasztia leghíresebb uralkodójával, I. Erzsébettel. S ráadásul, ebben a koncertszerűen előadott remekműben nem egy „akárki” személyesítette meg a királynők királynőjét, hanem a belcantó műfajának jelen korban még mindig legavatottabb képviselője, szakértője, a drámai koloratúrszoprán- fach „nagyasszonya”, koránázott királynője, Edita Gruberova! A tegnap esti előadás után, nyugodt szívvel állíthatom - képletesen - megkapta tőlünk ezt a bizonyos koronát s mellé még a jogarát is. Amikor az este hétkor kezdődött előadás után úgy 3/411-11 óra tájékán beléptem sokadmagammal a múltszázad fordulója tájékán épült - egy átalakított raktárépületből „megszületett” - nagyon szép, belül a szecesszió minden szépségében pompázó koncertpalota, a Redout hátsó frontján található különtermébe, a Kaszinóba, előzőleg álmomban sem gondoltam volna, hogy még egy csoda részese leszek még az éjjel: a V. I. P. vendégek részére fenntartott késő esti állófogadáson úgyanis személyesen válthattam náhány szót – magyarul! – a művésznővel, aki nagyon kedves volt hozzám is, és így már boldogan mondhatom, hogy az előző korszak nagy dívája, az örök kedvenc Joan Sutharland után kezet foghattam méltó utódjával, napjaink szuper dívájával is. A kapott dedikációkon túlmenően alkalmam nyílott arra is, hogy közvetlen közelből fotózzam őt. Remélem, sikerült a tucat felvétel, amit róla készítettem a rögtönzött kis ünnepségen, a kamerák és a vakuk kereszttüzében. A nagy találkozás Donizetti remekével, az előbbiekből következtethetően nem okozott csalódást, ellenkezőleg, minden várakozásomat, sőt azon felüli igényemet is kielégítette. Nem kellett ide színpad, díszlet, jelmez. A zenében, a partitúra hangjegyeiben minden benne van. Ide nem kellett fényújság, a szöveg értése sem lényeges. Az énekhangokkal, gesztusokkal, mimikával is mindent ki lehet fejezni, el lehet mondani úgy, hogy a néző-hallgató odacövekelve székéhez ne csak a zenére koncentráljon: képzeletben – a nagyszerű művészek jóvoltából - élő egyenes adásban ott vagyunk az 1500-as évek végének Londonában, bent a Westminster palotában, s részesei vagyunk a drámának. Megelevendik előttünk az egész tragikus történet: szerelem, féltékenység, hiúság, bosszú, összeomlás. A végével kezdem: ahogy ott ül a két széken magába roskadtan Sarah és Nottingham hercege szembesülve saját tettük következményeivel, s ahogy ott áll mellettük és lépdel fel-alá zaklatottan és összetört szívvel Erzsébet és gyötrődik rémképeivel viaskodva – maga a döbbenet! Ide nem kell színpadi körítés. Ott van közöttük maga az egész élet, minden sűrűjével! Az a finálé és a katarzis, amit kivált Gruberova hol bősz, hol összeroskadó, előbb szerelmes, aggódó, majd lemondó és felmagasztosuló éneke, kommunikációja a partnereivel, a zenekarral, énekkarral, a karmesterrel, de mindenekelőtt hozzánk, a közönséghez fordulva szavakkal le nem írhatóan eljátszik nekünk – Shakespeare tollára méltó! Az utolsó akkordok alatt, amikor a hang a szinte suttogó, leheletszerű pianóból elindul föl a magasba, föltör egyre nagyobb crescendóval a csúcsra, majd hatalmas hangközi ugrással vissza a kiinduló mélységbe, ahonnan ismét az égbe tör és a második strófa végén diadalmasan, de mégis benne a szerelmes asszony kudarcának, keserűségének és fájdalmának, gyászának minden apró rezdülésével már ő is és mi is a mennyben vagyunk, és vele érzünk, szenvedünk - ahogy Sarah és Nottingham hercege is bűnbánóan, de megdermedve a bűnük rémisztő tudata és súlya alatt farkasszemet néznek velünk, az udvari néppel. Magam úgy éreztem, mintha ott ülnék a korabeli Globe színházban és én is részese vagyok ennek a drámának. A másik csúcspont és döbbenet az első rész végén (a II. felvonás zárójelenete) ért. Szinte hihetetlen, hogy az 59 éves énekesnő, aki nyugodtan 10-15 évet letagadhatna a korából, micsoda mély átéléssel, átszellemültséggel, hangjának hol éles, de mégsem bántó – a hiszterika jellemzéséhez néha ez és így kell! - hol bársonyos, de mindvégig érzelmekkel átitatott, de ha szükségét érzi, remegő kezekkel, pattanásig feszült tekintettel, felvetett állal, a királynői hatalom és dölyf, vagy éppen az egyszerű szenvedő egyszerűségében csak puszta nő, magányos, de szívvel élő asszony alázatával énekel és játssza a drámát: a tercettben Robert szenvedő dallama egybevegyül Nottinghamnek a férji méltóságán és férfiúi sérelmén ejtett foltja miatt érzett és a féltékenységtől tovább szított zengő baritonjával, amelyet körbe ölel Erzsébet hisztériás cirádái. És még korábban, az első felvonásban, amikor Erzsébet a kavatínájának második részében már túl van azon, hogy esetleg megbocsát Robertónak, aki a hazaárulás vádjával a halálos ítéletet szentesítő királynői dekrétumra vár, de kétségek gyötrik, s ekkor még nagyobb nyomatékkal játszik szerepet szívében, lelkében a férfi iránt régóta érzett vágy, ami esélyt jelenthetne mind kettőjük számára – de a végzetük elől egyikük sem térhet ki, mert a szerelem és szenvedély nem csak bennük lakozik: egy másik párban is lobog a láng, csak éppen nem egymás iránt…Ebben a kavatínában benne van Donizettinek a saját életéből vett családi megróbáltatásai; belekomponálta a reményt, majd a reménytelenséget, az örömöt, az élni akarást, amelyet megelőzött a kétségek és lemondás, majd a búcsú. Ez a párhuzam, egyébként is végig kíséri a teljes operát. A harmadikfelvonás börtönjelenetét megelőző önálló kórustétel szomorú, fájdalmas, panaszos hangja is erre utal. A kibontakozó melódia, a dallam méltóságteljes vonulása, a fátyolos, bús hangok mintha magát a zeneköltőt, az ő intermezzóját jelentené az operában. Csodálatos! Sarah első felvonásbeli románca, Sarah és Roberto kettőse, Sarah és Nottingham jelenete a harmadik felvonás első képében, Roberto börtönjelenete mind-mind arra utal, hogy a komponista nem elégedett meg Corneille tragédiája nyomán Cammarano szövegkönyve által nyújtott lehetőséggel, hanem erősen „belenyúlt” a dramaturgiába, hogy az invenciója ihletésére megszült zenedráma azonos hullámhosszon sisteregjen a saját bensőjének nyughatatlan ide-oda kavargó és forrongó lelkületével, annak hevületével és lázával. Sarah szerepét Ulbrich Andrea fölényes biztonsággal, erős és kifejező hanggal, minden szakmai tudását kifejezésre juttató érzülettel énekelte és játszotta végig, méltó és egyenrangú partnerként. Nem véletlen, hogy a közönség szimpátiájától övezve nagy taps és brávózás kísérte minden egyes elénekelt számát, jelenetét. Büszkék lehetünk, hogy ebben a nagy drámában a mi mezzoszopránunk méltó módon reprezentálta a „hazai” színeket és „ízeket”. Nottingham hercegét megformáló baritonista, Abert Schagidullin eleinte kissé lagymatag, tekintélytelen udvari főrendként tűnik elénk, amit az orosz énekes hangja visszatükröz, és akkor is ilyen, szinte bánatos, amikor már valójában eszét vesztően, őrjöngenie kellene, hangjával Sarah bűnét - leleplezve Roberto iránt addig érzett barátságát - a féltékenység kiváltotta dühvel felváltania. Ez elmarad, s így a zeneszerző szándékaival szemben megy. A hang nemes,.de nincs színe. Vagy szürke. Elmarad a legendás Mackerras-féle Robertó felvételéről megismert Peter Glossoppétól, aki sötét, komor, a mélységekig hatoló herceget varázsolt elénk fenséges és erőteljes, hősies baritonjával. A címszerepben a szlovák Michal Lehotskyra tulajdonképpen nem illene panaszkodni, mert a cél nyilván nem az volt, hogy olyan partnert szerződtessenek Gruberova mellé, aki valamiképpen elhomolyosítsa őt. Megtalálták erre a szerepre a Pozsonyban. már pld. Manricoként bizonyított jóképességű tenort, aki mindazonáltal nem belcanto operák tenor szerepeire predesztinált. Nem azt mondom, hogy nem ide illő volt, hanem azt, hogy hangja a magasságokban nem eléggé hajlékony, és nincs kifejező ereje, a drámai vagy lírai részek egyaránt súlytalanok. Megpróbálta erővel hozni azt, ahová inkább a könnyedség kell. Érdekes módon inkább az első énekelni való jelenetekben éreztem meg valami pozitívat, akkor a magasságokban kinílt a hang, de a középhangok lágéi is dominánsabbak voltak, mint az opera későbbi, főleg az utolsó felvonás második (börtön) képében A börtönjelenetben és a kavatínában bizony többet vártam tőle. Messze elmarad a már említett Mackerras vezényelte lemezen hallható Ilosfalvy meseszép hangszínétől, hangjának nemességétől és magas hőfokától. De csalódás végül is nem ért, mert ennél többre nem is számítottam a fiatal tenortól, akitől már a két-három évvel ezelőtti Verdi-Requiemben sem voltam elragadtatva (amelyet hatalmas várakozás előzött meg a Budapesti Kongresszusi Központban az előrevetített scenizált rendezése miatt, s amely aztán mérhetetlen unalomba fulladt). Kisebb - néhány mondatos - szerepükben meg kell említenem Kóbor Tamást (még nem láttam őt bajuszosan és szakállasan), Lisztes Lászlót és Ladjánszky Lászlót. Az ötventagú Magyar Nemzeti Énekkar (26 férfi, 25 nő) remekül helyt állt, akárcsak a nagyszerűen zenélő Szlovák Filharmónia mintegy hatvantagú Zenekara, amelynek nem volt könnyű dolga, hiszen a zeneszerző a zenekar számára nem puszta kísérő szerepet szánt, hanem igen drámai zenét komponált, mesteri hangszereléssel, kifejező dallamokkal, még akkor is, ha a Donizettinél megszokott és domináns táncos-lüktető ritmikai és harmóniai megoldások most sem maradnak el. Friedrich Haider rutinosan fogta össze az együtteseket és irányításával egy nagyon élvezetes előadás részesei lehettünk; látszik rajta, hogy nagyszerűen érti a belcantot és Bonynge, Viotti nyomdokán haladva építi fel repertoárját, amelynek középpontjában Gruberova áll, s kettőjük összművészete remélhetőleg még sokáig sok örömet fog adni nekünk, a belcanto híveinek. Örömmel láttam, hogy a szinte zsúfolásig megtelt zenepalotában sok híresség is (pl. P. Dvorsky, Mikulas és a Momusos „kemény mag”) képviseltette magát. Csak azt mondhatom: Gruberovának és Donizettinek ez jár! Ennél többet magamnak sem kívánhatnék…
716 Köcsög 2005-09-15 22:53:03 [Válasz erre: 715 Köcsög 2005-09-15 22:39:11]
No,megyek aludni,hátha álmomban én is imádni fogom \"királynő\"-töket. Sleep well!
No,megyek aludni,hátha álmomban én is imádni fogom \"királynő\"-töket. Sleep well!
715 Köcsög 2005-09-15 22:39:11 [Válasz erre: 705 Momo 2005-09-15 19:16:08]
Sztálin úr sokkal több mint 600 ezer magyart és más nemzet fiait pusztította el, és sok tízmilliót nyomorított meg. Úgyhogy tényleg szánalmas az összehasonlítás. >:-I
Sztálin úr sokkal több mint 600 ezer magyart és más nemzet fiait pusztította el, és sok tízmilliót nyomorított meg. Úgyhogy tényleg szánalmas az összehasonlítás. >:-I
714 Norma 2005-09-15 22:22:27 [Válasz erre: 710 Ich bin der Schneider Kakadu 2005-09-15 20:41:00]
Fonalat is adtak hozzá? Nem mindegy, melyik úton va.
Fonalat is adtak hozzá? Nem mindegy, melyik úton va.
713 Beatrice 2005-09-15 22:03:57 [Válasz erre: 712 Ich bin der Schneider Kakadu 2005-09-15 20:53:41]
Snassz? Humornak szántam. Talán utána kellett volna tennem egy ilyen \"vigyorit\": :-)
Snassz? Humornak szántam. Talán utána kellett volna tennem egy ilyen \"vigyorit\": :-)
712 Ich bin der Schneider Kakadu 2005-09-15 20:53:41
Mellesleg egy fantól a \"Ja, egyébként a pozsonyi koncert nagyszerű volt\"egy kicsit snassz.
Mellesleg egy fantól a \"Ja, egyébként a pozsonyi koncert nagyszerű volt\"egy kicsit snassz.
711 Ich bin der Schneider Kakadu 2005-09-15 20:50:03 [Válasz erre: 708 Beatrice 2005-09-15 20:30:50]
Én meg arra jöttem rá, hogy akik istenítik Gruberovát, azoknak ő a kedvence.
Én meg arra jöttem rá, hogy akik istenítik Gruberovát, azoknak ő a kedvence.
710 Ich bin der Schneider Kakadu 2005-09-15 20:41:00
Tessék elképzelni, vettem egy Gruberovás Ariadnét, már úton van. Remélem, hogy nagyon jó lesz.
Tessék elképzelni, vettem egy Gruberovás Ariadnét, már úton van. Remélem, hogy nagyon jó lesz.
709 Megén 2005-09-15 20:35:18
Na végre, hallunk valami Pozsonyból(ról)! Senki többet?
Na végre, hallunk valami Pozsonyból(ról)! Senki többet?
708 Beatrice 2005-09-15 20:30:50
10 éve olvasgatom a Gruberováról szóló cikkeket, elemzéseket, véleményeket, fórumbeírásokat az Interneten. Óriási gyűjteményem van belőlük, a sok pozitívból, és a néha felbukkanó negatívakból egyaránt. Némely negatív értékelésnek van valami szakmai alapja, másokat csak a gyűlölet-utálat motivál. Még ezeket is általában érdekesnek tartom, sokszor jót szórakozom rajtuk. Főleg, ha tudom, hogy mi áll a negatív érzelmek mögött. Sok esetben ugyanis, még az álnéven íróknál is, azonosítani lehet a szerzőt, és ki lehet mutatni, hogy erős kötődése van valamely dív(ácsk)ához, akinek kevésbé sikerült a karrier, mint Gruberovának. Ezek az énekesnők tipikusan nem teljesen tehetségtelenek, de olyan hírnévre nem tudtak szert tenni, mint Gruberova, és a negatív vélemény írója - esetleg maga a dív(ácsk)a - így óhajt \"kompenzálni\". Nem egy esetben a szerző bizonyíthatóan valótlant állít, és időnként talán maga is elhiszi a saját hazugságát. Hadd mondjak két példát - a békesség kedvéért amerikait: Egy amerikai dívácska, aki Gruberova coverja volt egy produkcióban, azt találta nyilatkozni egy ismert operamagazinban, hogy Gruberova mindig lemond legalább egy előadást egy sorozatban (csak épp az őáltala coverolt előadásoknál nem így történt, micsoda pech). A kijelentés igazságtartalmát elég könnyű ellenőrizni... Pár éve egy fórumozó, aki már többször írt negatívan Gruberováról, azt jelentette, hogy Gruberova egy bizonyos amerikai gálakoncerten rendkívül gyenge teljesítményt nyújtott. Az volt a vicc az egészben, hogy Gruberova ezen az eseményen ott se volt! Mit tesz Isten, kiderült, hogy az illető fórumozó egy már visszavonult, kisebb jelentőségű amerikai koloratúrszoprán férje. Mindenkinek joga van a véleményéhez, meg annak nyilvános kifejtéséhez, természetesen akkor is, ha az negatív. De ha a véleményt valaki állandóan ismételgeti, kényszeresen hajtogatja (esetleg különböző nickneveken, de a stílus elárulja, hogy ugyanarról a személyről van szó), akkor már gyanús, hogy a \"kompenzálók\" közé sorolható. Én magam a hazugságokat nem szoktam szó nélkül hagyni, de a többi \"kompenzálgatós\" beírásra általában nem látom szükségét a válasznak. Ja, egyébként a pozsonyi koncert nagyszerű volt, Gruberova még jobb formában volt, mint Pesten. Az utolsó csúcshang is óriásit szólt... Állva ünneplés volt már az elsô rész után is, meg persze a végén is.
10 éve olvasgatom a Gruberováról szóló cikkeket, elemzéseket, véleményeket, fórumbeírásokat az Interneten. Óriási gyűjteményem van belőlük, a sok pozitívból, és a néha felbukkanó negatívakból egyaránt. Némely negatív értékelésnek van valami szakmai alapja, másokat csak a gyűlölet-utálat motivál. Még ezeket is általában érdekesnek tartom, sokszor jót szórakozom rajtuk. Főleg, ha tudom, hogy mi áll a negatív érzelmek mögött. Sok esetben ugyanis, még az álnéven íróknál is, azonosítani lehet a szerzőt, és ki lehet mutatni, hogy erős kötődése van valamely dív(ácsk)ához, akinek kevésbé sikerült a karrier, mint Gruberovának. Ezek az énekesnők tipikusan nem teljesen tehetségtelenek, de olyan hírnévre nem tudtak szert tenni, mint Gruberova, és a negatív vélemény írója - esetleg maga a dív(ácsk)a - így óhajt \"kompenzálni\". Nem egy esetben a szerző bizonyíthatóan valótlant állít, és időnként talán maga is elhiszi a saját hazugságát. Hadd mondjak két példát - a békesség kedvéért amerikait: Egy amerikai dívácska, aki Gruberova coverja volt egy produkcióban, azt találta nyilatkozni egy ismert operamagazinban, hogy Gruberova mindig lemond legalább egy előadást egy sorozatban (csak épp az őáltala coverolt előadásoknál nem így történt, micsoda pech). A kijelentés igazságtartalmát elég könnyű ellenőrizni... Pár éve egy fórumozó, aki már többször írt negatívan Gruberováról, azt jelentette, hogy Gruberova egy bizonyos amerikai gálakoncerten rendkívül gyenge teljesítményt nyújtott. Az volt a vicc az egészben, hogy Gruberova ezen az eseményen ott se volt! Mit tesz Isten, kiderült, hogy az illető fórumozó egy már visszavonult, kisebb jelentőségű amerikai koloratúrszoprán férje. Mindenkinek joga van a véleményéhez, meg annak nyilvános kifejtéséhez, természetesen akkor is, ha az negatív. De ha a véleményt valaki állandóan ismételgeti, kényszeresen hajtogatja (esetleg különböző nickneveken, de a stílus elárulja, hogy ugyanarról a személyről van szó), akkor már gyanús, hogy a \"kompenzálók\" közé sorolható. Én magam a hazugságokat nem szoktam szó nélkül hagyni, de a többi \"kompenzálgatós\" beírásra általában nem látom szükségét a válasznak. Ja, egyébként a pozsonyi koncert nagyszerű volt, Gruberova még jobb formában volt, mint Pesten. Az utolsó csúcshang is óriásit szólt... Állva ünneplés volt már az elsô rész után is, meg persze a végén is.
706 frushena 2005-09-15 19:17:12
Látom eljutottatok Sztálinig! HIHETETLEN!
Látom eljutottatok Sztálinig! HIHETETLEN!
705 Momo 2005-09-15 19:16:08 [Válasz erre: 701 parampampuli 2005-09-15 18:39:38]
Hozzátenném, hogy Sztálin úr, bár kétségtelenül csúnya diktátor volt, nem pusztított el 600 ezer magyart. Ezért szánalmas, siralmas és röhejes minden Hitlerrel való összevetési kísérlet.
Hozzátenném, hogy Sztálin úr, bár kétségtelenül csúnya diktátor volt, nem pusztított el 600 ezer magyart. Ezért szánalmas, siralmas és röhejes minden Hitlerrel való összevetési kísérlet.
703 parampampuli 2005-09-15 19:01:59 [Válasz erre: 702 Sesto 2005-09-15 18:49:10]
Semmi. De nem én kezdtem idekeverni a politikát. Viszont én ezennel be is fejezem. Köcsögnek tehát nem kell felelnie, mert se elolvasni se reagálni nem fogok. Minek?
Semmi. De nem én kezdtem idekeverni a politikát. Viszont én ezennel be is fejezem. Köcsögnek tehát nem kell felelnie, mert se elolvasni se reagálni nem fogok. Minek?
702 Sesto 2005-09-15 18:49:10 [Válasz erre: 701 parampampuli 2005-09-15 18:39:38]
...elárulnád ehhez mi köze van Editádnak? (Nem érzem/értem az összefüggést, sorry!) :-0)
...elárulnád ehhez mi köze van Editádnak? (Nem érzem/értem az összefüggést, sorry!) :-0)
701 parampampuli 2005-09-15 18:39:38 [Válasz erre: 698 Köcsög 2005-09-15 15:32:58]
Megnyugtatlak, a kérdésben meglehetősen jól tájékozott vagyok. A te hozzáállásod azonban tipikus a hozzád hasonló magyar nemzetet (az újság neve, de szándékosan csupa kisbetűvel!!) és demokratát olvasó jobboldaliak esetében: Sztálin bűneinek emlegetésével relativizálni a Hitleréit. Merőben történelmietlen és eléggé el nem ítélhetően undorító álláspont. És ezzel te vagy méltó a két Nagy Vezér örökségéhez. Én és családom mindkettőjük rezsimjét megszenvedte, el is utasítom mindkettőt. Neked nem kell, imádd csak velük együtt eszméik \"nagy\" magyar képviselőjét. Aki egyébként inkább törpe...
Megnyugtatlak, a kérdésben meglehetősen jól tájékozott vagyok. A te hozzáállásod azonban tipikus a hozzád hasonló magyar nemzetet (az újság neve, de szándékosan csupa kisbetűvel!!) és demokratát olvasó jobboldaliak esetében: Sztálin bűneinek emlegetésével relativizálni a Hitleréit. Merőben történelmietlen és eléggé el nem ítélhetően undorító álláspont. És ezzel te vagy méltó a két Nagy Vezér örökségéhez. Én és családom mindkettőjük rezsimjét megszenvedte, el is utasítom mindkettőt. Neked nem kell, imádd csak velük együtt eszméik \"nagy\" magyar képviselőjét. Aki egyébként inkább törpe...
700 Ich bin der Schneider Kakadu 2005-09-15 18:32:36
700
700
699 parampampuli 2005-09-15 18:31:43 [Válasz erre: 697 Köcsög 2005-09-15 15:27:26]
Se nem lát, se nem hall. És még egyéb bajai is vannak. Például, hogy az énekléshez kb. annyit ér, mint tyúk az ábc-hez.
Se nem lát, se nem hall. És még egyéb bajai is vannak. Például, hogy az énekléshez kb. annyit ér, mint tyúk az ábc-hez.
698 Köcsög 2005-09-15 15:32:58 [Válasz erre: 685 parampampuli 2005-09-15 06:18:53]
Tájékozatlan vagy.A kommunista nagyvezér sokkal több embert pusztított el, mint a kis bajuszos barátod Berlinből. Bár ha te azt mondod, Kóka \"jól tette\", akkor te méltó vagy mindkét nagyság szellemi hagyományaira. <<:-((((((
Tájékozatlan vagy.A kommunista nagyvezér sokkal több embert pusztított el, mint a kis bajuszos barátod Berlinből. Bár ha te azt mondod, Kóka \"jól tette\", akkor te méltó vagy mindkét nagyság szellemi hagyományaira. <<:-((((((
697 Köcsög 2005-09-15 15:27:26 [Válasz erre: 686 parampampuli 2005-09-15 06:20:16]
Látod,volt olyan is ott szombaton, aki HALL.... >>:-)))))
Látod,volt olyan is ott szombaton, aki HALL.... >>:-)))))
695 telramund 2005-09-15 12:32:08 [Válasz erre: 694 Sesto 2005-09-15 12:22:57]
No comment sem most ,sem a későbbiekben!
No comment sem most ,sem a későbbiekben!
694 Sesto 2005-09-15 12:22:57 [Válasz erre: 688 telramund 2005-09-15 10:07:09]
...ezen a helyedben abszolút nem csodálkoznék!... ;-)
...ezen a helyedben abszolút nem csodálkoznék!... ;-)
693 a sztrovacsek 2005-09-15 11:51:47
Amúgy meg: csak jöjjenek művészek ide, de produkáljanak is. \"Művészek, alkossatok remekműveket!\" :)))) De csak azt...
Amúgy meg: csak jöjjenek művészek ide, de produkáljanak is. \"Művészek, alkossatok remekműveket!\" :)))) De csak azt...
692 a sztrovacsek 2005-09-15 11:46:47 [Válasz erre: 686 parampampuli 2005-09-15 06:20:16]
Hát nem. De biztos én vagyok a hülye, vagy inkább hozzá-nem-értő. Lemezen nincs bajom Gruberovával, bár csak a Stuart Mária van meg, a Baltsa, Patene, Gruberova-féle, annak alapjan aláírom, nagy énekesnő. A körülötte keltett hisztéria taszít? lehet. A koncerten akkor sem igazolta hírét, méginkább nem az eltúlzott ovácit. A Scholl jó lesz, meg a Christie is...:)
Hát nem. De biztos én vagyok a hülye, vagy inkább hozzá-nem-értő. Lemezen nincs bajom Gruberovával, bár csak a Stuart Mária van meg, a Baltsa, Patene, Gruberova-féle, annak alapjan aláírom, nagy énekesnő. A körülötte keltett hisztéria taszít? lehet. A koncerten akkor sem igazolta hírét, méginkább nem az eltúlzott ovácit. A Scholl jó lesz, meg a Christie is...:)
691 Megén 2005-09-15 11:43:54 [Válasz erre: 690 telramund 2005-09-15 10:21:54]
Akkor lássuk (vagy olvassuk)! Egy kis helyi ízt, illatot, benyomást.............nem kell szakszerű kritika!
Akkor lássuk (vagy olvassuk)! Egy kis helyi ízt, illatot, benyomást.............nem kell szakszerű kritika!
690 telramund 2005-09-15 10:21:54 [Válasz erre: 689 Megén 2005-09-15 10:10:32]
megnyugtalak réges régen egy kivételével velem együtt mindenki...
megnyugtalak réges régen egy kivételével velem együtt mindenki...
689 Megén 2005-09-15 10:10:32 [Válasz erre: 688 telramund 2005-09-15 10:07:09]
Lehet, hogy nem értek még haza?
Lehet, hogy nem értek még haza?
688 telramund 2005-09-15 10:07:09
Itt lenne a helye a pozsonyi \"Roberto\" beszámolónak!Úgy tünik nem lesz!Minek? Számos momus-társ eltünt a topicokból. Természetes nem véletlen!Rég nem arról szól amiről szólni kellene......
Itt lenne a helye a pozsonyi \"Roberto\" beszámolónak!Úgy tünik nem lesz!Minek? Számos momus-társ eltünt a topicokból. Természetes nem véletlen!Rég nem arról szól amiről szólni kellene......
687 Momo 2005-09-15 07:24:36 [Válasz erre: 684 parampampuli 2005-09-15 06:16:37]
Igazad van. Tényleg. Azt valaki más mondta.
Igazad van. Tényleg. Azt valaki más mondta.
686 parampampuli 2005-09-15 06:20:16 [Válasz erre: 667 a sztrovacsek 2005-09-14 16:57:26]
Te biztosan egy másik koncerten jártál szombaton....
Te biztosan egy másik koncerten jártál szombaton....
685 parampampuli 2005-09-15 06:18:53 [Válasz erre: 659 Köcsög 2005-09-14 12:31:46]
Jól tette! Még kevesett is mondott. A kis bajszos Berlinből közelebb állt volna az igazsághoz.
Jól tette! Még kevesett is mondott. A kis bajszos Berlinből közelebb állt volna az igazsághoz.
684 parampampuli 2005-09-15 06:16:37 [Válasz erre: 675 Momo 2005-09-14 20:49:25]
Libalábra, kedves! Töltve.
Libalábra, kedves! Töltve.
683 frushena 2005-09-14 22:42:09
[url]http://www.szinhaz.hu/data/files/forum/144880.jpg;Elisabetta[/url] [url]http://www.szinhaz.hu/data/files/forum/144884.jpg;Boleyn Anna[/url] [url]http://www.szinhaz.hu/data/files/forum/144885.jpg;Stuart Maria[/url]
[url]http://www.szinhaz.hu/data/files/forum/144880.jpg;Elisabetta[/url] [url]http://www.szinhaz.hu/data/files/forum/144884.jpg;Boleyn Anna[/url] [url]http://www.szinhaz.hu/data/files/forum/144885.jpg;Stuart Maria[/url]
682 frushena 2005-09-14 21:07:13 [Válasz erre: 680 janomano 2005-09-14 20:59:03]
Meg mindenkivel! Komolyan mondom, hülye az a művész aki ellátogat hazánkba. Kíváncsi vagyok ki mit monddddd majd Scholl esetleges fellépése után. Vagy inkább mégsem vagyok kíváncsi ...
Meg mindenkivel! Komolyan mondom, hülye az a művész aki ellátogat hazánkba. Kíváncsi vagyok ki mit monddddd majd Scholl esetleges fellépése után. Vagy inkább mégsem vagyok kíváncsi ...
681 Momo 2005-09-14 21:04:39 [Válasz erre: 680 janomano 2005-09-14 20:59:03]
Má megin\' elfogult vagy... Látom ám, te titkon nem szerted Gruberovát.
Má megin\' elfogult vagy... Látom ám, te titkon nem szerted Gruberovát.
